Közgazdász Online


Covid-kiégés és motiválatlan egyetemisták? - Dr. Németh Marietta szakpszichológussal a kiégésről beszélgettünk

Covid-kiégés és motiválatlan egyetemisták? - Dr. Németh Marietta szakpszichológussal a kiégésről beszélgettünk

pexels-andrea-piacquadio-3808080.jpg

Téged is frusztrál az online oktatás, a bezártság és a korlátozások? A járványhelyzet eddig ismeretlen kihívások elé állította az egyetemistákat és az oktatókat egyaránt. Korábban már írtunk a fiatalkori kiégésről: most bővebben kifejtjük, miért érdemes kiemelt helyen kezelni az egyetemistákat, mint veszélyeztetett csoportot, és hogy mit tehetünk a kiégés ellen a mindennapokban.

2021.05.17. Írta: Burkus Brigitta. Képek: pexels.com

A kiégés egy folyamat, mely különböző szakaszokban, akár hosszú időn keresztül fejlődik ki. A cikk első részében a fiatalkori kiégésről beszélgettünk a Corvinus szakpszichológusával, Dr. Németh Mariettával. Miért veszélyezteti a kiégés különösen az egyetemistákat, és mit tehetünk ellene?

A digitális léttel nő a stressz-szint

A koronavírus-járvány hatására életünk megannyi aspektusa az online térbe költözött: a barátainkkal, családunkkal való társas kapcsolattartás, a munkavégzés, a szabadidős tevékenységek, az ügyintézés és a tanulás is. “Szinte mindent online csinálunk” - mondja Dr. Németh Marietta - “azonban a virtuális tér megköveteli tőlünk a hiányzó információk kiegészítését, ez pedig leterheli az idegrendszerünket, sokkal jobban igénybe vesz, mint egy olyan környezet (például egy osztályterem), ahol a szokásos módon állnak rendelkezésünkre az információk”. 

“Úgy kell adekvát módon  reagálnunk, hogy például csak korlátozottan látunk valakit, a mimikáját szinte alig, esetleg rosszabb minőségben halljuk, arról nem is beszélve, hogy nem tudunk egy térben lenni vele, vagy nem érezzük, akár a szaglásunkon keresztül is az apró rezdüléseit, pedig ezek a mondandó értelmezéséhez nagyon fontosak. Mindeközben próbálunk legalább olyan szinten teljesíteni, ahogyan eddig, csak ez sokkal több energiát igényel tőlünk. Nem csoda, hogy az  online munkamódban hamarabb elfáradunk.”

pexels-julia-m-cameron-4144224.jpgDr. Németh Marietta úgy látja, az online oktatás (a közoktatásban és az egyetemen is) a legtöbb esetben a jelenléti tanítási módszerek - kényszerűségből - online-ra terelt alkalmazását jelentik, és nem egy megújult, a digitális világhoz illeszkedő módszertant. “Mintha a szárazföldön bevált járást próbálnánk  a vízben is megvalósítani: lehet bizonyos feltételek között (ha csak az állunkig ér a víz), de fárasztó, lassú és korlátozott.”

“Voltak, akik eleinte örültek: például az introvertált személyiségek, akik kevesebb szorongást reméltek az új helyzettől, de mostanra már nekik is hiányoznak a beszélgetések, ugyanazt a levegőt szívni, ugyanabban a térben lenni. Egymásra hangolódni nem lehet ugyanúgy egy online térben: nem is gondolunk arra, mennyi minden vész el egy ilyen helyzetben” - mondja Dr. Németh Marietta.
Kép: Julia M Cameron, Pexels

Miért veszélyezteti a kiégés különösen az egyetemistákat?

A 2000-es évek elején kezdtek felfigyelni a hallgatói kiégés jelenségére, ekkoriban kezdtek megjelenni tanulmányok a témával kapcsolatban. Hallgatói kiégésről akkor beszélünk, amikor az egyén kimerültnek érzi magát a felsôoktatási követelmények miatt, cinikussá válik, távolságtartó attitûdöt alakít ki a tanulmányai és akár a kapcsolatai irányában. Ezzel párhuzamosan tanulóként inkompetensnek éli meg magát, sőt egy idő után valóban azzá is válik.

Egy 2018-ban Angliában készült felmérés szerint a 18-24 évesek 60%-a stresszként éli meg a sikerre vonatkozó vágyat és nyomást, a 25-34 éveseknél ez 41%. Magas  stressz faktort jelent a másokkal való összehasonlítás is, például a közösségi médiában.

“A BCE-n 2003 óta működik szervezetten a hallgatók pszichológiai támogatása, innentől vannak tapasztalataink  az egyetemisták mentálhigiénés állapotáról”  - mondja  a pszichológus. A motivációhiány és a depresszív jellegű tünetek, a tanulmányokkal kapcsolatos értelmetlenség érzés, a krónikus kifáradás és tehetetlenség érzése már akkoriban is megjelent a tanácsadóban: talán azt is mondhatjuk, hogy az évek előrehaladtával egyre fokozódó mértékben. A korábban 5 éves osztatlan képzés 3+2 évre (alap- és mesterképzésre) tagolódott, ami azt is eredményezte, hogy a hallgatók nagy része mindazt teljesíteni akarta és át akarta élni, már az alapképzésben, ami korábban az öt egyetemi évre volt tervezve: külföldi szemeszter, TDK, gyakornoki munka, diákszervezeti tagság.

pexels-cottonbro-4769488.jpg

Kép: Cottonbro, Pexels

Ehhez hozzájárult még az is, hogy a hallgatók tömegesen kezdtek el dolgozni az egyetemi éveik alatt. A szakpszichológus szerint mára már egyre kevesebb a „főállású hallgató”. “Ami még meglepőbb volt, hogy a kiégésre utaló tünetek a 2010-es évek derekán már az első évesek körében is megjelentek. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy az egyetemre való bekerüléshez vezető út olyan lelki és szellemi vagy akár fizikai megterhelést (krónikus alváshiány, állandó ülés a számítógép vagy akkoriban a könyv fölött) jelent sokak számára, ami miatt a kiégés állapotába kerülnek” - tette hozzá Dr. Németh Marietta.

A megfigyelés az, hogy aki a pályája elején megtapasztalja a kiégést, és ehhez nem kap megfelelő támogatást, az nagy valószínűséggel pályaelhagyó, illetve az egyetemre vonatkoztatva egyetemelhagyó lesz. Mindeközben az egyes fázisokból az elején még önerőből is vissza lehet jönni, de bizonyos fázis után már csak szaksegítséggel, hosszan tartó gyógyulási szakasz után. “Ezért nagyon fontos, hogy már a folyamat elején kiderüljön, hogy adott esetben kiégésről van szó, és ez megfelelően legyen kezelve” -hangsúlyozta a pszichológus.

Karanténfáradtság vagy COVID-kiégés

A pandémia és a digitális lét együttesen merítenek le bennünket.

“Már egy éve nézünk szembe a vírus okozta életmód-változásokkal, és még fogalmunk sincs, lélektanilag hogyan fogunk kijönni belőle”

- mondja Dr. Németh Marietta. A pszichológus biztosnak tartja, hogy a koronavírus rövid és hosszú távú hatásait még évekig fogják kutatni midenféle tudomány képviselői, így a pszichológusok is.

Nemrég jelent meg egy összefoglaló írás az átélt pandémiás év lélektani következményeiről, amelyben a pandémiát olyan jogi és pszichológiai értelemben vett katasztrófajelenségnek tekintik, ami válsághelyzethez vezet, és a világ minden részén hasonló reakciókat vált ki az emberekből. Mivel a katasztrófaesemények felkészületlenül érnek mindenkit, először heves félelmek, pánikreakciók és zavarodottság jelentkezik egyéni és intézményi szinten egyaránt. Ilyenkor a biztonságérzet és a kontroll visszanyerése az első feladat, amire ösztönösen és tudatosan is törekszünk.

“Ha  a veszélyhelyzet továbbra is folyamatosan fennáll, az idő múlásával az energiaszintünk lemerül, az ún. karanténfáradtság jelentkezik. Ráadásul sokaknál, akik eddig még - akár a meglévő nehézségeik ellenére is - egyensúlyban tudták tartani magukat, ez a kényes és törékeny egyensúly hamarabb borul fel, és komolyabb tünetek jelentkezhetnek.”

A pszichológus szerint a karanténfáradtság tünetei sokfélék, és nagyon hasonlítanak a kiégés tüneteire: “akár Covid kiégésnek is nevezhetnénk.” Az alapvető kimerültségen kívül, ami leginkább fizikai fáradtságnak, energiavesztésnek tűnik, feszültségérzés, ingerlékenység, szorongás, motiválatlanság, a teljesítőképesség csökkenése, zavarok az étkezési és alvási szokásokban, konfliktusok a társas érintkezésben vagy éppen visszahúzódás, izoláció társulhatnak hozzá. “Egyéni jellemzők függvénye, hogy kinél mi jelenik meg, vagy erősödik fel ezekből. A karanténfáradtság, mint ahogy a kiégés is bárkinél – lelki problémáktól mentes személyeknél is – jelentkezhet” - teszi hozzá Dr. Németh Marietta.

pexels-keira-burton-6624292.jpg

Kép: Keira Burton, Pexels

Egy évvel ezelőtt, a pandémia első szakaszában, az első lezárás és a digitális oktatásra való átállás időszakában  a Corvinus Hallgatói Támogatás készített egy felmérést, amiben azt kérdezték meg a hallgatóktól, hogyan érzik magukat. Több mint ezren válaszoltak, és az egyik érdekes eredmény az volt, hogy leginkább a motiváció veszett el, mintha a világ, a környezet, a tanulás unalmasabbá, érdektelenebbé vált volna.

“Most újra megkérdeztük a hallgatókat, hogy érzik magukat, és idén még többen válaszoltak. Ezúton is köszönjük nekik. Még a részletes elemzések előtt vagyunk, de az már most látszik, a hallgatók általában rosszabbul vannak, mint egy éve. Megduplázódott azoknak a száma, akik nagyon rosszul érzik magukat, és teljesen tanácstalanok abban, hogyan kezelhetnék a helyzetüket. Úgy tűnik jelenleg a legnagyobb problémát a magány érzése jelenti” - mondta Németh Marietta.

Megelőzhető-e a kiégés?

Sajnos nincs mindenki számára hatásos, kész recept. A pszichológus szerint fontos a támogató közösségi élet megléte, ami egyfajta védőhálót képez az elmagányosodás ellen. Dr. Németh Marietta úgy gondolja, a Corvinus ebből a szempontból nem áll rosszul, mert rengeteg a diákszervezet és a szakkollégium, bár az olyan közösségek létrehozását és meglétét is fontosnak tartja, ahová kiválasztás nélkül lehet csatlakozni.

"A távolodás következtében átformálódik az értékrendszerünk is. Kell hogy legyen védőháló, hisz társas lények vagyunk. A támogató közösségek védőfaktorként tudnak működni mindenfajta pszichés megbetegedéssel szemben.”

Az eredményes megküzdéshez a társas támasz megléte jelentősen hozzájárul. Ezért fontos - a pandémia okozta kényszerű izoláció miatt különösen -, hogy legyenek teherbíró kapcsolataink. A diverzitásnak ebben az esetben is egészségmegőrző hatása van: “megfigyelték, hogy kiégés ellen ható tényező, ha az embernek nemcsak olyan barátai, kapcsolatai vannak, akik például ugyanarra a szakra járnak vagy ugyanaz a munkájuk, hanem egészen másfélék” - mondja a pszichológus.

Mivel a kiégés szindróma legfontosabb faktora a hosszan tartó és megterhelő stressz miatt létrejövő érzelmi kimerülés, ezért a megelőzés és gyógyítás gerincét a különféle stresszkezelő módszerek alkotják, úgy mint relaxációs és meditációs technikák, jóga- és légzőgyakorlatok, mindfulness gyakorlatok. “A stressz kezelése mellett mindegyiknek kitüntetett  jelentősége van abban, hogy megtanítanak odafigyelni saját magunkra, és tiszteletben tartani saját szükségleteinket.”

A figyelem fejlesztése e technikák járulékos, ám csöppet sem elhanyagolható haszna. “Manapság versengve szolgálják ki (illetve terelik el) a figyelmünket többféle csatornán, ilyenkor a spontán figyelem erőfeszítés nélküli működését használják ki.” A pszichológus szerint emiatt különösen fontos, hogy megtanuljuk a figyelmünket tartósan és akaratlagosan irányítani: ezzel a tudatosságunkat is képesek vagyunk fokozni, és ezáltal kontrollt nyerhetünk saját működésünk felett, például emberi kapcsolataink működtetésében, és a tanulás során is.

A hatékony stresszmenedzsmenthez tartozik, ha olyan adaptívabb megküzdő stratégiákat tanulunk fejlesztő tréningeken vagy pszichológustól, amivel – mivel a stresszforrás kiiktatására legtöbbször nincs lehetőségünk – más értelmezési keretbe tudjuk helyezni a stresszel terhelt helyzeteket. Például segíthet, ha nem azonnal a legkatasztrofálisabb következményeket vesszük számba, hanem megvizsgáljuk, milyen hasonló helyzeteket oldottunk már meg életünk során, milyen erőforrásokkal rendelkezünk.

A rendszeres mozgásnak kiemelkedően fontos szerepe van minden depressziós jellegű tünetegyüttes kezelésében. Nemcsak boldogsághormonokat termel a szervezetünk az intenzív mozgás hatására, de egész énképünket is pozitív módon tudja befolyásolni. Az énkép kialakulásában ugyanis alapvető szerepük van a saját test mozgásáról és hatékonyságáról megtapasztalt visszajelzéseknek is.

pexels-kate-trifo-4024914.jpg

Kép: Kate Trifo, Pexels

Mikor volt időd olyat olvasni, ami nem kötelező?

A szakpszchológus szerint fontos, hogy találjunk örömforrásokat, illetve a már meglévőket ne engedjük elveszni az életünkből. “Az a tapasztalatom, hogy a tanulás és munka oltárán hajlamosak vagyunk nemcsak az örömet jelentő tevékenységekről (például olvasásról, kirándulásról, barátokkal együtt levésről), de a saját szükségleteinkről is lemondani. Számtalan olyan terápiás tapasztalatom van, ahol a munkában vagy tanulásban kiválóan teljesítő személynek újra meg kellett tanulnia észlelni, mikor éhes, mikor szomjas, mikor lesz fáradt, mert a kötelezettségek teljesítése felülírta a legalapvetőbb szükségletei észlelését is. Ilyenkor aztán az egész bioritmus fel tud borulni, aminek nagy ára van: evés- és alvászavarok, emésztési problémák, fokozott szorongás, pánikroham.”

A tartós stressz fennállása kimerültséghez vezet, ezért súlyosabb kiégés esetében indokolt lehet a munkaidő vagy az elvégzendő munka mennyiségének csökkentése, enyhébb esetekben jól jöhet a munka átstrukturálása, kihívást és érdekességet jelentő feladatok találása, a monotonitás csökkentése.

“Változtass az elvégzendő feladatok sorrendjén, iktass be szüneteket, kötelezően legyél offline is!” - tanácsolja Dr. Németh Marietta.

Mindez persze aligha valósulhat meg a már említett támogató munkahelyi környezet hiányában, és ebben a vezetők felelőssége óriási. „A vezetők, akiket a félelem mozgat, a félelem kultúráját teremtik meg. A munkamániás vezetők környezetében a munkamánia kultúrája alakul ki, és a beosztottak folyamatosan elégedetlenek lesznek saját teljesítményükkel - írja Paul Donders holland coach Reziliencia című könyvében. Ugyanitt leír egy rövid sztorit is egy nagy nemzetközi cég vezérigazgatójáról, aki „a dolgozz keményen, lazíts keményen, halj meg keményen” (vagyis mindenben legyél 100%-os) filozófia élharcosaként már öt éve nem vett ki szabadságot. Egy alkalommal aztán ráébredt, hogy példájával milyen negatív hatást gyakorolt a vállalat munkamoráljára. Elnézést kért ötszáz alkalmazottjától, amiért rossz irányba befolyásolta őket, ezt követően pedig a példaadás szándékával három hét szabadságra ment.” A kiégés tehát nem pusztán egyéni, hanem legalább annyira szervezeti, és ahogy a filozófus Byung Chul Han írja, társadalmi probléma is. Ma egy egész generációt, a mileniálokat azonosítanak úgy, mint a kiégés generációját.

Ha a megelőzés és a beavatkozás lehetőségeit nézzük, mindhárom szintet szem előtt kell tartanunk. Társadalmi szinten először a svédek (a 90-es évek végén), majd a hollandok (a kétezres évek elején) reagáltak a burn out jelenségére azzal, hogy betegségkategóriaként fogadták el, és így  a kezelésére is komoly erőfeszítéseket tettek. A hollandoknál a kiégést a stresszbetegségek legsúlyosabb formájának tekintik.

pexels-alex-green-5699431.jpg

Kép: Alex Green, Pexels

“Ha a kiégés előfordulási gyakoriságát (az EU-ban minden 4. munkavállalót érintenek a munkahelyi stressz következményei), a gazdasági hatásait (lásd a cikk első részében) és az egyéni pszichés szenvedés súlyosságát nézzük (szoros a kapcsolat a kiégés és a szomatikus, valamint pszichés megbetegedések között), akkor joggal mondhatjuk, hogy a burn out olyan jelentős problémakört képvisel, amelyet az egyéni szinten túl szervezeti és társadalmi szinten is orvosolni kellene” - mondja Dr. Németh Marietta.

Forduljunk szakemberhez!

A kimerültség és az energiahiány miatt sokszor a kiégéssel küzdő nem tudja megvalósítani azokat az ajánlásokat, amik célravezetőek lennének számára. Ilyenkor a tehetetlenség érzése még inkább kikezdi az önértékelést, és még mélyebbre taszíthatja a depresszióban. A Corvinuson a Hallgatói Támogatás pszichológusai biztosítanak ingyenes tanácsadást a hallgatók számára. Az alábbi elérhetőségen találjátok őket: pszichologus@uni-corvinus.hu

Covid-kiégés és motiválatlan egyetemisták? - Dr. Németh Marietta szakpszichológussal a kiégésről beszélgettünk Tovább
Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész)

Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész)

burnout_1.jpgÉrezted már, hogy semmihez sincs motivációd? A fiatalkorban tapasztalt kiégésről szóló cikkek szinte futótűzként terjednek, emberek százezrei osztották meg őket. Miért érzi úgy megannyi fiatal felnőtt, hogy a fáradtságra, kimerültségre nincs logikus magyarázat? Hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, Dr. Németh Mariettával, a Budapesti Corvinus Egyetem Hallgatói Támogatásának vezetőjével beszélgettünk.

2021. 03. 13. Írta: Burkus Brigitta / Borítókép: Keenan Constance, Pexels

Nemrég megjelent a témában egy cikk a 444-en, ami nagy nyilvánosságot kapott. Az írásból kiderül, hogy a fiatal felnőttkorban tapasztalt kiégés itthon sem ismeretlen: a fiatal generációk tagjai gyakran azt érzik, összeroskadnak a társadalmi elvárások és a végeláthatatlan munkafolyamatok súlya alatt. Persze csak titokban. A mindennapi teendők felhalmozódása és teljesíthetetlensége egy generációnyi halogatás-mestert termelt ki magából, akik tanácstalanul állnak saját élethelyzetük előtt. Sokan úgy érzik, kiégtek.

marietta.jpg

A képen Dr. Németh Marietta, aki 2003-ban kezdett el a Budapesti Corvinus Egyetem Diáktanácsadó Központjában dolgozni, ami egy éve bővült jelentősen, és jelenleg Hallgatói Támogatás néven működik.

Már itt is vagyunk a kiégés előszobájában

“A kiégés nem váratlanul, egyik pillanatról a másikra tör ránk, inkább azt mondhatnánk, hogy lassan és alattomosan érkezik” – mondja Dr. Németh Marietta. “Sok esetben mire az illető vagy a környezete észreveszi, hogy valami nincs rendben, addigra a folyamat már meglehetősen előrehaladott. Kialakulása akár évekig is eltarthat, miközben a kiégés lépcsőin lefelé vagy időnként felfelé araszolunk.”

Érdekesség, hogy a kiégés a korábban egészségesen működő, jól teljesítő személyeknél alakul ki gyakrabban. Mivel sok tünete másfajta betegségre is jellemző lehet, a pszichológus szerint fontos, hogy szakember mondjon véleményt a kialakult állapotról. 

burnout_2.jpg

Fotó: Karolina Grabowska, Pexels

“A depresszív tünetek általában megjelennek a burnout esetében is, de másképpen, mint a depresszióban.”

Fontos, hogy felismerjük, ha a kiégés felé haladunk, és minél hamarabb megfelelő stratégiát alkalmazzunk a megállítására. Amikor a kifáradás, kimerülés első jelei mutatkoznak, sok esetben nem megfelelő megküzdési módokat alkalmazunk.Ebben nemcsak a személy, hanem a munkahelyi környezet és a társadalmi elvárások is közrejátszanak. Érdekes megállapítás, hogy minél inkább megbecsüli a munkát az adott társadalom, annál magasabb a kiégés előfordulása – teszi hozzá a szakember.

A fiatal felnőtt azért különösen veszélyeztetett, mert jellemzően nagy lendülettel és bizonyítási vággyal veti bele magát a munkába, majd utána többnyire szembesül a valósággal, ez a reality shock. A pszichológus úgy gondolja, a kiégést a fiatal felnőttek között sem kizárólag önmagában a munka mennyisége okozza. „A folyamatosan magas érzelmi stressz vezet ide, ami az egyre magasabb elvárások, az állandó kihívások, a folyamatos változásokhoz és a komplex környezethez való alkalmazkodás kényszere, a gazdasági és egzisztenciális bizonytalanság és az állandó készenlét következtében alakul ki”.

Milyen tünetek formájában jelentkezik a kiégés?

“A kiégés legjellemzőbben energiacsökkenés formájában (fizikai, lelki és szellemi szinten egyaránt) jelentkezik. A leggyakoribb tünetei a kimerülés és reménytelenség érzése, a célok elvesztése, az inkompetenciaérzés, a csökkent produktivitás, a negatív önértékelés, az empátiás készség beszűkülése, valamint az érzelmi kiüresedés” – mondja Dr. Németh Marietta.

A burnout általában olyan krónikus stressz következtében alakul ki, aminek hosszan tartó elviselésében a szervezet kifárad. A munka világában ilyen tartós stresszt okozó tényezők lehetnek például a kiszolgáltatottság, a munkavégzésben a személyes kontroll és autonómia alacsony szintje, a bizonytalanság, ami fakadhat a munkakör tisztázatlanságából, szerepkonfliktusokból vagy a teljesítmény és karrierút körülhatárolatlanságából, de akár a folyamatok átláthatatlanságából is. 

“Ha tartósan jelen van a folyamatos, túlzott megterhelés vagy akár az alulterhelés, a túl sok vagy túl kevés felelősség, a nem komfortos munkakörülmények és a munkahelyi jó kapcsolatok hiánya (főnökkel vagy munkatársakkal), akkor ezek szintén szerepet játszhatnak a kiégés kialakulásában. Ha arra gondolunk, hogy stressznek nevezünk mindenfajta igénybevételt, ami alkalmazkodásra kényszerít minket, akkor a pandémia időszaka különösen stresszel teli, és sajnos elég régóta tart ahhoz, hogy kimerítse erőtartalékainkat. Lehet, hogy nemsokára vagy már most is beszélhetünk specifikusan Covid-kiégésről is.”

Mit jelent a kiégés?

“A kiégésre, vagy más néven a burnout-ra, mint tünetegyüttesre elsőként a hetvenes években figyelt fel Herbert Freudenberger pszichológus. Úgy gondolta, hogy a kiégés szempontjából a legveszélyeztetettebbek a “segítők”, például az önkéntesek és az egészségügyi szférában dolgozók, akik nagy lelkesedéssel, idealisztikus elképzelésekkel, ám csekély támogatással végzik munkájukat, és a munkavégzésbe teljes személyiségükkel bevonódnak. A folyamatosan nagy érzelmi igénybevétel, a munka eredményességének bizonytalansága, a kudarcok és a kevés megbecsülés kikezdik a motivációjukat, az elköteleződésüket, és a kezdeti lángolás kiégésbe fordul. Azóta töretlenül folyik a témakör vizsgálata, és további kutatások kiterjesztették a kiégés fogalmát a segítő szférán túli területekre is. A kiégést ma már tágabban értelmezzük: az egyén és munka viszonylatában létrejövő krízisnek tekintjük.” 

Dr. Németh Marietta szerint a kiégés egyszerűen fogalmazva a munka világának depressziója lett. A pszichológus úgy véli, bár nem azonos mértékben, de szinte mindenkit veszélyeztethet a kiégés.

Statisztikák szerint a felnőtt lakosság 15-20 százalékát érinti ez az állapot, és a számok folyamatosan növekvő tendenciáról árulkodnak. A felmérésekből az is kiderült, hogy a fiatal felnőtt korosztály az egyik legjobban veszélyeztetett társadalmi csoport– mondja a pszichológus. 

Kórképből kor-kép 

Manapság a kiégés jelenségét tömegesen észlelik magukon az emberek, így nagyon sokan magukra ismerhettek olvasás közben. Dr. Németh Marietta úgy fogalmaz: “a burnout kórképből kor-képpé vált”.

“A szerzők – többségükben a filozófus Byung-Chul Hanra támaszkodva –, a jelenséget korunk társadalmi-működési sajátosságából vezetik le.  A kontextus, amibe elhelyezik a problémát, egy merőben új nézőpontot kínál a megértéséhez. Eddig leginkább az egyén és a munkaadók felelősségét és tennivalóit hangsúlyozták a kutatók, és a gyakorlatban a pszichológusok, az orvosok, a HR-esek. Ennek következtében az egyén sokszor élte meg személyes kudarcként, hogy próbálkozásai csekély eredményre vezettek a kiégés tüneteivel való birkózásban.”

burnout_3.jpg

Fotó: Olia Danilevich, Pexels

“Kialakul a személyes kudarc élménye: azt tapasztalja, hogy tehetetlen, nem tud változtatni.”

“Ha azt tapasztaljuk, hogy nekünk valami nehezen megy, elvesztünk a feladatokban, minden nap csatába indulunk, de minden nap elveszítjük, ha belefásultunk az életünkbe, és boldogtalannak érezzük magunkat, akkor elkezdjük saját magunkban keresni az okát. Miben vagyok hibás, mit csinálok rosszul?  Nem vagyok elég okos, tehetséges, kitartó, egyáltalán mi a baj velem?”

“Az új értelmezési keretben a személyes felelősségről a társadalmi felelősségre irányul a figyelem, amivel együtt a személyes kudarc élménye enyhébb lehet, de legalábbis átértelmeződik: nem feltétlenül velem van a baj, amiért ezt érzem.” A generációs életérzésbe való elhelyezés elosztja az egyéni felelősséget:máris könnyebben lélegzünk, ha úgy látjuk, mások is ezzel küzdenek, nem vagyunk egyedül.”

Slow-living vagy betegszabadság? Mi lehet a megoldás?

Az Európai Unióban minden negyedik munkavállalót érintenek a munkahelyi stressz következményei. Az Európai Bizottság 2002-es kimutatása alapján az EU-15 országokban a munkahelyi stressz költsége megközelítőleg 20 milliárd euró volt évente. Ez az összeg azóta is tovább növekedett, és egy 2013-as felmérés eredményei szerint a munkahelyi stresszből származó hiányzások, a csökkent munkaképesség és a kimerült állapotban dolgozó munkavállalókból származó költségek összesen 514 milliárd euróba kerültek a munkaadók számára. Az USA-ban az éves egészségügyi kiadások mintegy 5-8 százalékát teszik ki az ebből származó költségek – mondja Dr. Németh Marietta.

A burnout jelenleg nem diagnosztikus kategória, tehát szigorú értelemben véve nem betegség, miközben egy jól elkülöníthető, jellegzetes tünetegyüttes és súlyos problémákat jelent. A skandináv államokban és a nyugat-európai országokban az orvos akár több hónapra kiírhat pihenésre, vagy részmunkaidőt javasolhat a kiégés tüneteivel, azonban Magyarországon ez sajnos nem így működik. Pedig a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz a második leggyakoribb munkával összefüggő megbetegedés, ami a kieső munkanapok 50-60 százalékáért felelős” (az első helyen a munkabalesetek állnak)

A szakpszichológus úgy látja, Magyarországon jelenleg nehezen elképzelhető, hogy „pusztán” munkahelyi stressz miatt a dolgozók táppénzre menjenek, és ezzel lemondjanak a fizetésük 40-50 százalékáról. Hozzáteszi, hivatalosan nem is mehetnek, legfeljebb ezzel összefüggő betegség miatt (ilyen például depresszió).

A szakpszichológus ennek ellenére úgy látja, társadalmi szinten elindultak megoldási törekvések.A megelőzés a burnout esetében is sokkal eredményesebb és olcsóbb megoldást jelentene – teszi hozzá Dr. Németh Marietta. A fenntartható fejlődéssel is kapcsolatban áll ez a kérdéskör, mert az erőforrások, így a humán erőforrások kihasználása helyett a fenntartható felhasználásra vonatkozónak az üzenetei.

burnout_4.jpg

Fotó: Belle Co, Pexels

“Stresszmentessé nem tudjuk tenni az életünket, de a kezelésében lehetünk hatékonyabbak.”

Napjainkban divatossá váltak olyan kifejezések, mint a „slow living” vagy ennek svéd csemetéje a lagom, amit magyarul „éppen elég”-re fordítanak. Mindezek a lassulásra és a fenntarthatóságra egyaránt felhívják a figyelmet”. Valóban itt az ideje a lassításnak, és érdemes figyelmet szentelni a munkán kívüli életterületeknek is. (Ki)kapcsolódni kellene és pihenni – de nem azért, hogy kirakhassuk a közösségi médiára!A pszichológus rámutat arra, hogy “teljesítménypihenés” közben valójában a közösségi média által generált megfelelési kényszernek dolgozunk. Ilyenkor a saját időnkből veszünk el, és csak tovább fogy az energiánk”.

A “teljesítménypihenés” helyett érdemes valóban azt csinálni, ami feltölt és pihentet, még akkor is, ha az olyan tevékenység, ami jelenleg nem számít trendinek– teszi hozzá Dr. Németh Marietta.

A pszichológus szerint a kiégésért a munkahelyek mikroklímája is felelős. A hangzatos work-life balance sok esetben csak egy szlogen maradt. Nagyon sok helyen nem működik, nem megvalósítható, mivel a körülvevő környezetben a teljesítményelvűség diktálja a normákat. Emiatt elkopnak az életnek azon területei, amik egyébként szükséges érzelmi muníciót szolgáltatnának.A kiégés a munkahelyen kezdődik, majd lassan az élet minden területére kiterjed.

Vannak szakemberek, akik a kiégést az egyik legnehezebben kezelhető és legveszélyesebb teljesítmény- és karrierkrízisnek tartják, ezért nagyon fontos, hogy megelőzzük, de legalábbis a kialakulás kezdetén vegyük észre, és merjük felvállalni az érzéseinket – mondja Dr. Németh Marietta. Ehhez azonban szerinte egy szemléletében és működésében is aktívan támogató társadalmi és munkakörnyezetre van szükség. Jelentős védőfaktort jelentenek a társas támogatás egyéb formái is, így egy jól működő család, a barátok köre vagy bármilyen megtartó közösséghez való tartozás.

A beszélgetés hosszúsága miatt az interjút két részletben közöljük. Bár a kiégés diagnosztizálása sokszor még egy szakembernek is problémát okoz, a saját bőrünkön érzékelt tüneteket egyéni szinten is lehet kezelni. A második részben a koronavírus-helyzet egyetemistákra gyakorolt súlyos hatásairól és olyan megküzdési stratégiákról lesz szó, amelyek segítségével megelőzhető vagy javítható a kiégés állapota. Kövesd a Facebook-oldalunkat, hogy ne maradj le róla!

Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész) Tovább
Önmagunk kizsákmányolói lettünk

Önmagunk kizsákmányolói lettünk

Közérthető tudomány 3. rész

b_v_222_1.jpg

Elgondolkodtál már azon, miért érzed magad fáradtnak, kimerültnek, miközben úgy tűnik, minden feladatnak eleget teszel? Byung-Chul Han filozófus szerint ez a jelenség logikus reakció, bár nem feltétlenül kell így lennie. A kiégés a modern társadalmak általános kór-tünete, amit a filozófus szerint sürgősen orvosolni kell.

Írta: Burkus Brigitta, borítókép: Bera Viktor, Közgazdász

Ismét eljött a bezártság időszaka, és a napi ingázás megspórolásával járó időnket rengeteg mindenre fordíthatjuk: tanulásra, új hobbira, de akár olvasásra is. Ha szívesen tájékozódnál még híres és elismert tudósok munkáiból és ezt egyszerűen és érthetően tennéd, Közérthető tudomány cikksorozatunk ebben garantáltan a segítségedre lesz!

bc_han.jpg

Byung-Chul Han dél-koreai születésű svájci-német filozófus és kulturális teoretikus. A berlini Művészeti Egyetem professzora volt, ahol időnként kurzusokat is indít. (forrás: elpais.com)

Az 1959-ben, Szöulban született Han filozófiát, irodalmat és teológiát tanult Németországban. Kritikus véleményt fogalmaz meg a modern, nyugati társadalmakról, melyeket szerinte áthat a hiper-átláthatóság, a hiper-fogyasztás, a felesleges információ és a pozitivitás, ezek pedig óhatatlanul kimerültséghez vezetnek.

Mégis miért vár ránk a boldogság helyett kimerültség a nap végén, miközben mindent jól csinálunk?

Han patologikus elemzést végez a társadalomról, és megmutatja, hogy a történelem - fázisai szerint - változó betegségektől szenved. Az elmúlt évszázadot vírusos és bakteriológiai betegségek jellemezték, a 21. századot a mentális problémák: a depresszió, a figyelemhiányos rendellenességek (ADHD), különböző személyiségzavarok és persze a címadó kiégés-szindróma, mely abból ered, hogy az egyén túl sokat dolgozik, túlhajszolja magát, és végleg kimerül.

A mű alapkoncepciója szerint a 21. században egész máshogyan kell túlélnünk a mindennapokban, mint azelőtt. Már nem külső, hanem belülső fenyegetés van az életünkben, ami beépül a társadalmunk szövetébe. A modernizáció és az individualizáció előretörésével már nem arra koncentrálunk, mit szabad csinálnunk, hanem arra, hogy mit tudunk véghez vinni: a „tiltás” fogalmának helyére a „kezdeményezés” ötlete lépett. Ez a fogalomváltás azért jelent problémát, mert látszólag minket tesz sorsunk kovácsává, és megszabadít eddigi korlátainktól, de valójában csak áthelyezi az irányítás hangsúlyát a külső tényezők helyett a belsőkre. Ezzel internalizáljuk sikerességünk lehetőségét, ami megbetegíthet minket. Mikor már nem vagyunk képesek eleget tenni a világ a folyamatos fejlődésének és kihívásainak, egyszerűen kiégünk – immunrendszerünknek pedig nincs mit megtámadnia, mivel a probléma belülről származik.

pexels-_-3077882.jpg

Kép: Анна Рыжкова, Pexels

A Burnout Society lenyűgöző könyv: rövid, tömör, jól felépített. Hét fejezetével ügyesen és fokozatosan kapcsolódik rá az olvasó az író érvelésére, bár véleménye eseteként kissé keménynek tűnhet. Ha érezted már elfoglaltnak magadat forgalmas munkakörnyezetben, tudhatod, hogy a mindennapok rohanása leginkább örökös futópadon szaladáshoz hasonlít: az ember egyetlen esélye a pihenésre, ha kimerülten összeomlik.

Han könyve tulajdonképpen rövid elemzés arról, hogy a jelen társadalma hogyan befolyásolja az egészségünket, és miért vagyunk rosszul emiatt. Azonban nincs minden veszve: ahogy a gyógyítás legelső fázisa a betegség felismerése, úgy az egész társadalmat érintő tünetek kezeléséhez is szembe kell néznünk a problémákkal.

Önmagunk kizsákmányolói lettünk Tovább
süti beállítások módosítása