Közgazdász Online


Könyvajánló - 3 Poket, amit bárhol felüthetsz

Könyvajánló - 3 Poket, amit bárhol felüthetsz

adorable-adult-animal-book-357275.jpg

Apró méretű könyvet hordanál magaddal, amit bárhol elő tudsz venni és olvasni? Akkor a Poket köteteket neked találták ki. Nincs mindig időd belemélyedni a könyvbe, csupán pár oldalt olvasnál? Akkor ezt a három Poketet bátran ajánljuk, akár szórakoztatásra, mély gondolatokra vagy gyönyörködtetésre vágysz!

Írta: Sipos Sára

 

A Poket Zsebkönyvek egy 2018. áprilisában indult kezdeményezés, az első kötet a költészet napja alkalmából április 11-én jelent meg. Hátterében fiatal színházcsinálók közössége, a Sztalker Csoport áll. Irodalomnépszerűsítő projektnek szánták a Poketet, sikere pedig azóta is töretlen. Elérhető áron és kicsi, akár zsebben is hordható formában adnak ki klasszikus és kortárs, magyar és külföldi regényeket, verseket, novellásköteteket. A csavar pedig: könyvautomatákból vásárolhatjátok meg őket! 

80770228_600937704054978_6992881454300528640_o.jpgA Poket mára közösséggé nőtte ki magát, és rendezvényeket, beszélgetéseket is szerveznek. Nemrég elindult a ruha márkájuk is, ami természetesen szintén az irodalomhoz kapcsolódik. Ha érdekelnek az irodalmi témájú pólók, nézzetek körül a poketonline.hu oldalon! Itt a ruhadarabokon kívül a könyvekből is tudtok rendelni, vagy a térképen nézzétek meg, hol a legközelebbi automata! (kép: Poket Zsebkönyvek Facebook oldala)

A könyvajánló sorozatunk ezen részében három olyan Poketet ajánlunk, melyeket nemcsak bárhol elővehettek, hanem bármelyik oldalon ki is nyithattok. Olvassatok belőlük pár oldalt, és hagyjátok, hogy arra az egy-két percre beszippantsanak! Próbáljatok szerencsét, csapjátok fel őket valahol, vagy válasszatok egy kedvenc részt, és olvassátok el újra és újra! 

 

Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor szinte besorolhatatlan kötete 1945-ben jelent meg először. A II. világháború utolsó két évében írta, mesterének, Hamvas Bélának köszönetet mondva. A könyv kezdetén így ír:

„E könyv arra szolgál, hogy a lélek harmóniáját megismerhesd, és ha rád tartozik, te is birtokba vehesd. Az itt következők nem újak, nem is régiek: megfogalmazásuk egy kor jegyeit viseli, de lényegük nem keletkezett és nem múló. Aki a forrásvidéken jár, mindig ugyanez virágokból szedi csokrát.”

fortepan_weores.pngA teljesség felé egy lélekemelő, utat kínáló, örök kérdéseket feszegető, bölcs és nagyon is mai remekmű. De nem árulunk zsákbamacskát, ezt a könyvet nem egyszerű olvasni. Folyamatosan dolgozni kell magunkon olvasás közben, fel kell nőni hozzá, be kell fogadni. De ha egyszer sikerül, elválaszthatatlan társsá válik, bármi is történik velünk, körülöttünk. Azt mondják, napi egy alma az orvost távol tartja; napi egy rész ebből a könyvből szintén így működik. Több gondolat is szinte szállóigévé vált belőle az évtizedek alatt, íme két példa:
(A képen Weöres Sándor, forrása: Fortepan / Hunyady József, 106084 számú kép)

,,Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

,,Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted.”

Háy János: Sztreccs

poket_hay_janos_web.pngA népszerű kortárs író legutóbbi novelláskötete a Poket gondozásában jelent meg. Egy-két oldalas írások és kicsit hosszabb művek is helyet foglalnak benne. A könyv pedig rólunk és nekünk szól. Olyan helyzetekről, melyeket mindenki legalább hallomásból ismer, de rengetegen saját bőrükön tapasztalnak meg: legyen szó kapcsolatokról, családról, házasságról, szerelemről, megcsalásról, csalódásról, válásról. Mert az élet nem mindig fenékig tejfel, és édességének gyakran keserű az utóíze. (kép: poketonline.hu)

Háy János megszokott stílusával találkozunk a kötetben: empátiával, zseniálisan ír, tűpontosan fogalmaz meg problémákat, érzelmeket. A kötet azonban nagyjából egy tematikára épül, a novellák fájdalommal, lelki vagy akár fizikai nyomorúsággal vannak tele. Érdemes hetente egy-két írást olvasni belőle, hogy az utánuk támadt űrt először feldolgozzuk, majd napok múlva visszatérjünk hozzá. Ez a kötet akkor is jó választás, ha ismerkednétek a kortárs magyar irodalom egyik nagyágyújával. Olvassatok bele a Sztreccsbe, majd vegyétek sorra a többi könyvét is! 

 

Versantológia 1, 2

poket-irott_kovem_dobom_a_melybe_web.pngImmár két évben is jelent meg Poket versantológia a magyar költészet napján, az első A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából, a második pedig az Írott kövem dobom a mélybe címet viseli. Mindkét kötet formailag és tematikájában is változatos, ezért mindenki megtalálhatja benne a kedvencét. Ráadásul a költők, szerzők is sokszínűek, van kortárs és klasszikus is, de akár olyanoktól is olvashattok, akiről nem is tudtátok, hogy verseket is írt. A verseket az írójuk alapján betűrendben találjátok a könyvben. (kép: poketonline.hu)

A kötetek célja, hogy a mai gyorsuló világban is legyen egy versnyi idő, amikor megállunk, jelen vagyunk, keresünk és találunk. Legyen nálunk ez a kis könyv: segít ebben a küldetésben, aminek sokszor érezzük szükségét. 

Sokan ódzkodnak a versektől, úgy érzik, nehezebb olvasni őket, mint regényeket. Nekik is tökéletes kiindulópontot jelenthetnek a versantológiák: lehet ismerkedni a versekkel, formákkal, költőkkel. Ha valamelyik alkotó egy írása különösen megtetszik, olvassatok tőle mást is, hátha a kedvencetekké válik! A kötet nem a teljességre törekszik, nem is lehetne, de tökéletes kezdet ahhoz, hogy barátságot kössetek a magyar lírával. A lényeg pedig, hogy ne féljetek a versektől, nem harapnak! Helyette használjátok őket nap mint nap, hogy ki tudják fejteni hatásukat!

 

Képek forrása:

Fortepan / Hunyady József (106084 számú kép)

Poket Zsebkönyvek Facebook oldala

poketonline.hu

borítókép: pexels.com

Könyvajánló - 3 Poket, amit bárhol felüthetsz Tovább
Süti, nem süti - Könyvajánló

Süti, nem süti - Könyvajánló

dsc_0175_1.jpg

Gyorsan valami finomat kell sütni, vagy épp te akarsz lenni a tortakirály? Könyvajánló sorozatunkban most három olyan süteményes szakácskönyvet mutatunk be, melyek egyszerre esztétikusak, gyönyörűek, és minden helyzetben fellapozhatók. Ez a három könyv bebizonyítja, hogy nem kell mindig az interneten keresni a recepteket! Sütés után pedig nézd meg Woody Allen Süti, nem süti című filmjét, miközben a tökéletes desszertet majszolod.

Írta: Sipos Sára

 

Az olvasás mellett a sütés a másik szenvedélyem, és már jó pár recepteskönyv található a konyhámban. Ha választanom kellene, melyek számomra a legkedvesebbek, ezt a hármat mondanám. Mindhárom könyv csodaszép: olyan ételfotókat találtok bennük, melyek már önmagukban is inspiratívak, a könyvnek atmoszférát teremtenek, akkor is jó fellapozni őket, ha csak a képeket nézegetitek. A másik fontos közös vonásuk, hogy minden helyzetben használhatók. Legyen szó lassú, hétvégi reggelről, családi szülinapról vagy hétköznapi gyors finomságról, ezek a könyvek mindig megállják a helyüket. Ne aggódjatok: gyönyörűek, de maszatosak lesznek, és ez így van jól. Ebből tudjátok, hogy eleget forgattátok már a lapjaikat.

Márk Szonja: Édesem süteményei

Otthoni sütögetés, blog, majd cukrászda, tortaműhely és szakácskönyvek? Így hangzik egy lépésekben megvalósuló álom, ami Márk Szonjának a valóság. A Millenáris Park mellett, apró, de gyönyörű kis cukrászdája van, mely a hétköznapokon tortaműhelyként működik, egy-egy szombaton viszont kinyit a látogatók számára is. A Édesem világáról korábbról is találtok cikket tőlünk, olvassátok el azt is!

edesem_ok.jpgAz Édesem 2015-ös nyitása után csupán egy évet kellett várni arra, hogy az ott megszülető fantasztikus sütemények  receptjeit mi is megismerjük - egy részükét legalábbis. Márk Szonja és a Boook Kiadó jóvoltából egy fantasztikus süteményes könyv állt össze, tele jobbnál jobb receptekkel. Különösen szeretem azt a megoldást a könyvben, hogy a receptek között lehet keresgélni nehézségi fok, táplálékallergia, elkészítési idő és a legfontosabb hozzávalók szerint. Segít eligazodni az cukrászeszközök és a titokzatos technikai fogalmak között is. Találtok a kötetben péksüteményeket, kekszeket, pitéket, brownie-kat, ünnepi tortákat és jég popokat is.

Kedvenc könnyű recept: fondant au chocolat

Kedvenc nehéz recept: zöldtea-torta

 

Horváth Alexandra: Hangulatfüggő

A szerző tortaműhelyét, az Egy csipet tortát lehetetlen elkerülni, ha cukrászokat keresünk vagy nézegetünk a közösségi médiában. Az Egy csipet torta alkotásaira már egy pillantást vetve felismerjük, hogy Horváth Alexandra keze alatt mindig valami különleges, művészi születik. Szandra a sütést terápiaként definiálja, a könyvet pedig nem egyszerű receptkönyvnek szánja, hanem inspirációnak, töltődésnek, barátnak vagy akár lakásdekorációnak. Török-Bognár Reni csodálatos képeivel pedig valóban elérte ezeket a célokat.

hangulatfuggo_vegleges_mockup_filterezett_2160.jpgA Hangulatfüggő különlegessége, hogy a szokásos nehézség vagy alapanyagok szerinti csoportosítás helyett hangulatok alapján kereshetünk a receptek között. A sütés érzelmi oldalát emeli ki, hiszen az, hogy mit sütünk, valóban hangulatfüggő. Ehhez hat hangulatot választott: lendület, kimerülés, töltődés, pezsgés, mindennapok, harmónia. Minden fejezet elején mesél az adott hangulatról, felidéz helyeket, emlékeket, az olvasmányait, a képek pedig gyönyörűen egészítik ki mindezt. Ez a könyv megmutatja, hogy nemcsak a sütés terápia, hanem maga a könyv is. A receptek izgalmasak: találunk köztük nagy klasszikusokat, egészséges megoldásokat és innovatív süteményeket is. Ez a kötet kötelező minden konyhába!

Kedvenc könnyű recept: mandulás almatorta

Kedvenc nehéz recept: pisztáciás Paris-Brest

 

Varga Gábor: Desszert szerelem

853452_5.jpgEz volt az első süteményes könyvem, évekkel ezelőtt kaptam, és azóta elkísér. Talán nincs is már benne olyan recept, melyet ne készítettem volna el. Alcíme a Sütni bárki tud: ez a könyv tényleg az alapoktól tanít meg a mesterfogásokra. Varga Gábor cukrászkönyve azért nagyszerű kezdőknek is, mert rendkívül precíz: a receptek részletesek, pontosak, gyakran fázisfotókkal is illusztrálja őket. Azt vallja, hogy a sütés az önkifejezés és az önfeledt időtöltés eszköze, egyszerre szerez örömet másoknak és magadnak, miközben fejleszt is. A legfontosabb tanácsa pedig, hogy nincs szabály: bátorít, hogy az alapfogások elsajátítása után a saját ízlésedre formáld a recepteket, keress új ízeket, kövesd a szezonalitást!

A könyv hat fejeztben kalauzol végig: vannak pár perc alatt elkészíthető receptek, apró finomságok (igen, macaron is van!), nagy klasszikusok érdekes csavarral, rengeteg csokoládés finomság, alkoholt tartalmazó különlegességek és igazi lassú, hétvégi tészták. Ezzel a könyvvel nem csak a pár hozzávalós sütemény lesz egyszerű, hanem akár az égetett, a kelt tészta vagy egy Sacher-torta is.

Kedvenc könnyű recept: francia fánk

Kedvenc nehéz recept: vajas croissant

 

Borítókép: Bera Viktor / Képek: libri.hu, boook.hu, Bonex-Press

2020. június 7.

Süti, nem süti - Könyvajánló Tovább
Hogyan NE készülj a következő vizsgádra? - 5 új Netflix sorozat a hétvégére

Hogyan NE készülj a következő vizsgádra? - 5 új Netflix sorozat a hétvégére

watching_netflix_on_tv-min.jpg

A vizsgaidőszak tele van stresszel és izgalommal, így mindenkinek kell némi kikapcsolódás. Összegyűjtöttünk nektek öt új, teljesen eltérő műfajú sorozatot Netflixről, amelyek frissek, izgalmasak, és nem a megszokott sémát hozzák. Olyan sorozatokat választottunk, amik maximum 10 epizódosak, így nem kell attól félnünk, hogy a figyelmünk kizárólagosan egy sorozatra fókuszál. 

 Írta: Hegedüs Kata

Into the Night

Sci-fi, Dráma, Thriller, Poszt-apokalisztikus fikció

A legújabb belga sorozat egy 6 részes utazás a Föld körül, szó szerint. A történet javarészt egy repülőgépen játszódik, ugyanis egy világpusztító esemény következtében a Nap sugárzása mindent elpusztít a Földön. A repülő pár utasa megpróbál a Nap elől folyamatosan Nyugat felé menekülni, így menteni saját életüket. A kétségbeesett utasok karaktereit a néző hat részben alaposan megismeri, és az izgalom útján még pár francia kifejezés és szó is ragad rá. Hogy menekülésük során találkoznak-e túlélőkkel, és sikerül-e folyamatosan a sötétben maradniuk, a sorozatból kiderül.

Space Force

Vígjáték

A The Office sikersorozat után Steve Carell ismét egy komédiában remekel, viszont ebben a sorozatban nem egy átlagos irodában főnökösködik, hanem az űrben. Naird tábornok (Steve Carell) azt a feladatot kapja, hogy hozzon létre egy titkos katonai űr projektet, viszont a cél elérése közben nem várt nehézségekbe és bonyodalmakba ütközik. Steve Carell mellett a sorozatban feltűnik még Lisa Kudrow és John Malkovich is, és játékukkal viszik a prímet.

White Lines

Thriller

A spanyol-brit sorozat a La Casa De Papel alkotójának legújabb története. Egy manchesteri DJ a buli városában, Ibizán egyik napról a másikra eltűnik, majd holtteste 20 év után előkerül. A sorozat főszereplője a testvérét gyászoló húg, aki 20 év után igyekszik kinyomozni, mi történt testvérével. A kutatás során saját magával, személyiségének sötét oldalával is meg kell küzdenie, miközben a történet két idősíkon fut. Azoknak ajánljuk, akiket érdekel Ibiza, a buli, a drogok és a hazugságok paradicsoma.

Never have I ever

Tragikomédia

A Netflix új, saját gyártású sorozata, amely mutat végre egy kis diverzitást, és nem a megszokott tini drámasorozatok sablonját ismétli. A sorozat egy indiai tini lány szemszögéből mutatja be, hogy milyen egy indiai konzervatív családban felnőni. Mindy Kaling karakterei ötvözik a humort és a szerelmet. Könnyed, tíz részes sorozat, amely a nevetés mellé talán még pár könnyet is csal a nézők szemébe.

Too hot to handle

Reality

Ha már igazán nem tud fókuszálni az agyad és egy könnyed, szórakoztató reality sorozatra vágysz, a Too hot to handle tökéletes választás. A valóságshow szereplői olyan szexi fiatalok, akik inkább hajlanak az alkalmi kapcsolatokra, mintsem a komolyakra. A luxusvillába érkezett szereplők nem tudják, mire vállalkoznak, így a sorozat fordulatokkal és izzó pillanatokkal teli. Szórakoztató, könnyed és humoros, továbbá a szereplők egyszerű gondolkodásmódja, még jobban rávilágít a tudás fontosságára.

Hogyan NE készülj a következő vizsgádra? - 5 új Netflix sorozat a hétvégére Tovább
Szókratész telefonja, avagy milyen hatással van az életünkre a digitális olvasás? (vélemény)

Szókratész telefonja, avagy milyen hatással van az életünkre a digitális olvasás? (vélemény)

6.jpg

Manapság az olvasás többnyire így néz ki: a telefonunkon átfutjuk a cikkek címeit, ha egy felkelti az érdeklődésünket, megnyitjuk és végigszkenneljük, megkeressük a kulcsinformációkat. Három perccel később már újra a címrengetegben böngészünk, de az is megtörténhet, hogy zsebre vágjuk a telefonunkat, és leszállunk a villamosról. Mert sokszor csak ennyi időt hagyunk magunknak az olvasásra; amennyi két megálló között eltelik.

Írta: Lázár Fruzsina Fotók: Pixabay, Unsplash

Nem nehéz feltárni, mi áll az új szokásaink hátterében: a telefon bármikor elérhető, a segítségével pedig egyszerűen találhatunk az igényünknek megfelelő tartalmat, ami gyakran szórakoztató, könnyed formában jelenik meg, így fogyasztani is élvezetes. Ebben a kontrasztban talán a hagyományos olvasásra is elkezdünk máshogy tekinteni, ennek pedig olyan következményei lehetnek, amikre nem is gondolnánk. Felmerül a kérdés, hogy tényleg elkerülhetetlen-e a váltás a hagyományos és a digitális olvasás között, és ha igen, milyen hatással van ez az életünkre?

A mi személyes választásainknak is nagy jelentősége van abban, hogyan alakul ez a hatás – és az alábbiakban kifejtem, hogy ezt mi alapján gondolom így. (Véleménycikk)

Az alapok

3.jpg

Az olvasás tanult készség: egyetlen gyerek sem születik úgy, hogy tud olvasni. Ennek az oka az agyi pályák “alapértelmezett” kialakításában rejtőzik: az olvasás ugyanis kizárólag különálló feladatokat – a látást, a hallást, a kogníciót és a beszédet – ellátó agyterületek idegi összeköttetése révén valósulhat meg, ez a kapcsolat pedig tanulás útján alakul ki. Emellett szükséges még több olyan alkotóelem – mint a szófelismerés vagy a kellően kiterjedt szókincs –, amelyek automatikus és tudatos folyamatokban, összefonódva teszik lehetővé az olvasást. A bőséges adatokra támaszkodó tudományos álláspont szerint minden egészséges gyereknek többé-kevésbé ugyanazokon a lépcsőfokokon kell fellépkednie ahhoz, hogy elsajátíthassa az olvasás készségét. És mindannyian tudjuk, hogy ez olyan, mint a biciklizés – ha egyszer megtanultuk, kicsi az esély rá, hogy valaha is elfelejtjük.

Az olvasás ezután olyan egyértelműen természetes része lesz az életünknek, mint a járás: a kultúránk lenyomatát hordozó dolgok nagyon nagy része írásos jellegű. Tanulmányok, jogszabályok, vallásos szövegek, ódon kódexek és jegyzékek, irodalmi alkotások…

Észre sem vesszük, hogy az agyunk folyamatosan dekódolja a minket körülvevő ezernyi táblában, hirdetésben, leírásban és művészi alkotásban elrejtett tartalmat. Ez a készségünk irányít minket az eligazodásban – nem csak fizikailag, de a társas közegeinkben is.

Segítségével minden értelmezett jelentést a sajátunknak tudhatunk, beilleszthetjük az életünkbe, gazdagíthatjuk a hétköznapi-gyakorlati ismereteinket, de akár a lelkünk mélyebb és alaposabb felfedezésre vágyó részét is. Amit elolvasunk és megértünk, az a miénk is lesz, magunkban hordozzuk a jelentőségét, valamilyen módon beépül az életünkbe, formál minket, a gondolkodásunkat, a döntéseinket, preferenciáinkat. Az, amit és ahogyan olvasunk, mindenképpen hat ránk.

A digitális réteg

1.jpgAz elmúlt években az internetes műfajok megjelenésével és elterjedésével nagy hangsúly helyeződött a digitális olvasás kutatására is. Miben különbözik a digitális olvasás a hagyományostól? Miben más a tárgya? Mi jellemzi a gyakorlatban? És: milyen hatással van ránk, az agyunkra, a készségeinkre, az életünkre?

Az utóbbi kérdéskörrel foglalkozik Maryanne Wolf a mélyolvasás fontosságáról szóló, sokat idézett 2009-es tanulmánya. A mélyolvasás képessége olyan kifinomult, a megértést elősegítő folyamatokból tevődik össze, mint a kritikus értelmezés, analógiák alkotásának képessége, a deduktív érvelés, a reflexió. Egyszerűen: a profi rendszerszintű gondolkodás alapjait adja.

Wolf kiemeli, hogy az agy ugyanazon funkciója, ami lehetővé teszi az emberek számára az olvasást, most, a digitális szövegek teljes térhódításakor éppen a mélyolvasást (és vele együtt a fent listázott kognitív készségek egész sorát) veszélyezteti. Az agy ugyanis végtelenül adaptív: képes új pályákat és kapcsolódásokat kialakítani a különböző területei között. Csakúgy, mint amikor a kisgyerekek olvasni tanulnak: ezért tart ez a folyamat akár évekig is, és ezért végződik csaknem minden esetben sikeresen.

Az online hírek szkenneléséhez azonban másféle módon viszonyul az agy, mint a hosszú, összefüggő történetek olvasásához; itt ugyanis nem a mély és részletes megértésen, hanem a nagy mennyiségű információ felületes átfutásán, a kulcsinformációk megtalálásán és végül a továbblépésen van.

A digitális szövegek ráadásul sokszor nem is lineárisak – vannak bennük például linkek, amik máshová vezetnek minket, megszakítják az olvasási folyamatot, teljesen átépítik a szöveg szerkezetét. A mi döntésünk, hogy rájuk kattintunk-e vagy sem, a digitális olvasás tehát gyakran teljesen egyéni útvonalat követ.

Mindez alááshatja a koncentrációs képességeinket, hogy csak az egyik legegyértelműbb következményt említsük. Ezért esik nehezünkre az, ha hosszasan kell foglalkozni ugyanazzal a történettel.

Kulturális aggályok

2.jpgWolf azt is megemlíti, hogy a kulturális-technológiai változások nem csak a 21. században adnak okot az aggodalomra és bizonytalanságra. 5500 évvel ezelőtt, amikor még újdonságnak számított, Szókratész a tudásra és tanulásra tett megjósolhatatlan hatásaira hivatkozva ellenezte az olvasás és írás bevezetését. Persze, végül bevezették, és annyira komplex módon hatott az emberiségre, hogy mára ezt már képtelenség lenne kibogozni. Nem tudjuk, milyen lett volna egy Szókratész-féle világ, de ma valószínűleg senki sem állítaná, hogy az írás-olvasás bevezetése negatív következményekkel járt.

És legyen bármi is egy mai gondolkodó véleménye, nem teheti meg, hogy a beláthatatlanság okán figyelmen kívül hagyja vagy elutasítja az internet jelentőségét. Aki csak egy kicsit is jártas a kérdéskörben, tudja, hogy ez nem egy klasszikus tyúk-tojás probléma; nem arról van szó, hogy a kultúra idézi elő a technológiai megújulást vagy fordítva. Sokkal inkább, hogy a társadalmi és digitális dinamikák összefonódó egymásmellettisége hogyan változtatja meg az embert és az emberi létet (aki kíváncsi erre, olvasson például Ropolyit).

Tallár Ferenc filozófus így gondolkodik erről:

“Egy ideje én is elsősorban azt olvasom, amihez a Weben hozzáférek. Mert gyorsabb, olcsóbb, a digitalizált forma a jegyzetelés, a kivágások és beillesztések sokkal hatékonyabb lehetőségeit kínálja, mint a papírra nyomtatott szöveg. […] Megszületett a szövegek társalkotójává (vagy inkább társrendezőjévé) előlépett olvasó. Csakhogy ez az új olvasó […] meglehetősen türelmetlen. Nehezen viseli a blog terjedelmét meghaladó írásokat. Eredményt akar minél előbb, mondjuk így: akciót.”

Hát, itt van: türelmetlenekké váltunk. Vagy csak hatékonnyá? Hiszen ki ne vágná rá azonnal erre, hogy: ebben a modern világban a figyelem és az idő a legfontosabb erőforrás. Miért pazarolnám, olyasmi olvasásával, amiről nem lehet azonnal megállapítani, megéri-e? Csupa jogos felvetés, szelektálnunk kell, különben odaveszik az energiánk.

De ezzel együtt megjelenik az a kérdés is, hogy ez szükségképpen azt jelenti, a hatékonyság oltárán feláldozzuk a valódi odafigyelést? Érdekes paradoxon bontakozik ki a figyelemközpontú digitális környezet működése körül: a rengeteg információ és a bősz válogatás szétaprózza a drága figyelmet, és a gyerek néha elveszik a sok bába között.

(Itt érdemes szót ejteni a valódi gyerekekről is, akiknél a digitálisan eltöltött idő és az olvasási kedv között negatív összefüggést tapasztaltak. Milyen lehet úgy felnőni, hogy nem mesékbe és regényekbe, hanem a képernyőbe feledkeznek bele?)

Akkor most mi legyen?

5.jpg

Úgy látom, itt az segíthet, ha szétválasztjuk a céljainkat, és képbe hozzuk magunkat a saját olvasási és kultúrafogyasztási szokásaink befolyásoló hatalmával. A technológia és a változás adott, és haladó szellemű és a technológiai megújulást tudatosan a javunkra fordító emberekként élnünk kell az ebből fakadó lehetőségekkel. A választásaink kultúrateremtő erővel bírnak. A digitális olvasás a készen kapott információ minden előnyével megajándékozhat minket; de ez csak akkor igazi előny, ha tényleg gazdagít, és nem egy szintén elemi dolog helyébe lép.

Az olvasás élvezete és valósága azért nem kophat ki az életünkből, mert nem helyettesíthető. Egy történet ilyen módon való befogadása részvétel: az író megadta a képzeletünknek a körvonalakat, és mi, ahányan vagyunk, annyiféle módon színezzük ki. Ez tartja életben a történeteket, az író és az olvasó örök közjátéka, kölcsönhatása. Nekünk felelősségünk van abban, hogy fenntartsuk ezt a dinamikát. Ez tesz minket emberré, hogy kiolthatatlan a kapcsolódás iránti vágyunk, hogy képesek vagyunk a hagyományok, az emlékek és a megújulás összességében harmóniára lelni. Ha hagyjuk homályba veszni az utat, ami odáig vezetett, a megújulás is értelmezhetetlen.

Talán Szókratész is használta volna az internetet, ha létezett volna az ő korában. De vajon ugyanígy gondolkodott volna, ha kézhez kapja az igazságosság definícióját?

 

Szókratész telefonja, avagy milyen hatással van az életünkre a digitális olvasás? (vélemény) Tovább
Könyvajánló: A Libri irodalmi díj közönségkedvencei

Könyvajánló: A Libri irodalmi díj közönségkedvencei

borito.jpeg

Olvasnál kortárs, friss magyar irodalmat, de nem tudod hol kezd el? Akkor egy hajóban evezünk, de szerencsére van segítő kéz: a Libri irodalmi díj. Kezd a sort a közönségdíjasokkal, majd merülj el a kortárs írók életművében, hiszen zseniális könyvek sora vár arra, hogy mi is olvassuk őket!

Írta: Sipos Sára

 

Idén ötödik alkalommal adták át a Libri irodalmi díjat, habár most rendhagyó módon, online zajlott a díjátadó május 13-án. Minden évben 10 kortárs magyar, abban az évben megjelent könyvből választja ki az ötfős zsűri a díjazottat, emelett pedig közönségszavazásra is sor kerül - idén már több mint 30 ezren szavaztak a Libri oldalán! A kortárs magyar irodalommal való ismerkedés valóban nem könnyű, mert sosem tudjuk, mi legyen az első lépés az úton. Mindig inspiráló átnézni a díj jelöltjeit, de ha még mindig tanácstalanok lennétek, kezdjétek az elmúlt évek közönségdíjas könyveivel!

 

2020. Grecsó Krisztián: Vera

kep.jpgIdén Grecsó Krisztián regényére szavaztak a legtöbben - és valóban, nem volt még egy könyv, amit ilyen sokszor láttam kezekben a villamoson. A Kádár-korszak második felében, Szegeden járunk, és a 11 éves Vera megszokott, békés élete pár hét alatt teljesen felborul. Legjobb barátnőjével, családjával, környezetével való kapcsolata megváltozik, miközben szerelmes is lesz. A háttérben azonban olyan események húzódnak, melyekről nem mondtak neki igazat; csalódik a felnőttek világában, és hirtelen fel kell nőnie a feladathoz, hogy szembenézzen a családi titkokkal. 

Grecsó nemcsak a korszakra reflektál páratlanul, hanem egy kislány szemszögéből megírt történeten keresztül a transzgenerációs traumát is középpontba állítja. A könyv a felnőtté válásról, a családi elfojtásokról, a szerelem természetéről szól. Arra is számtalanszor emlékeztet, mennyi mindent látnak, érzékelnek és megértenek a gyermekek a felnőtt világból, gyakran még tisztábban is mint gondolnánk, miközben lépten-nyomon ellentmondásokkal, a felnőttek érdekeivel és titkaival találkoznak.

 

2019. Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Megjelenése óta töretlenül népszerű regény, nem alaptalanul: az egyik legmeghatározóbb könyvélményetek maradhat, ha rászánjátok azt a pár órát. A cselekmény több generáción és országon keresztül vezet végig. Kezdetben látszólag egymástól független történetszálakkal találkozunk, melyek a végére teljes képpé állnak össze, induljanak akár 1956-ból egy kisvárosból, 1986-ból egy vidéki szanatóriumból vagy egy 2013-as lakodalomból.

kep2_1.jpgA felnőtté válásról, a személyes és társadalmi emlékezetről, a múlt jelenbe való beágyazódásáról fantasztikusok könyveket írtak és fognak még írni, hiszen a téma örök és kimeríthetetlen. Krusovszky regénye egy új nézőpontot tudott adni ezekhez a témákhoz, egy mai fiatal férfi szemszögéből ragadva meg azokat. ,,Sikerült megírnia egy generációs regényt úgy, hogy közbeékelve elrejtette az előző, az X-generáció egyik fontos pillanatát is, ekképp pedig létrehozott egy időhurkot, mely által az információ szabadon áramlik át egyik történetszálból a másikba, egyik életből a másikba. [...] Tanít is, valóságról, múltról, az ezekhez való viszonyunkról, emberségről, betegségről. Erkölcsi kérdéseket vet fel és hagy nyitva.” - olvasható róla egy kritikában.

Ez a regény friss, aktuális, megrendítő, mély, nagyszerű. A címet tartalmazó mondat pedig tovább visszhangzik a fejekben:

"Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat."

 

2018. Bödőcs Tibor: Addig se iszik

kep1_1.jpgBödőcs - akinek a neve biztos sokatoknak ismerős a Dumaszínházból - első könyve 2018-ban jelent meg. Címét az a történet adta, hogy mikor megkérdezték az apját, mit szól hozzá, hogy a fia könyvet írt, ezt válaszolta: addig se iszik. 

Ebben a kötetben megvillantja irodalomtanár múltját, és feleleveníti a világ- és a magyar irodalom nagy klasszikusait. Teszi mindezt parodisztikusan, de remek stílusban. Megidézi Karinthy és az Így írtok ti szellemét: irodalmi paródiákat, fricskákat ír Krúdy Gyula, Esterházy Péter, Bohumil Hrabal, Ernest Hemingway vagy épp Marcel Proust stílusában. A novellák kerettörténeteivel pedig a mi korszakunkra reflektál: miközben jól szórakozunk egy-egy humoros részleten vagy jól eltalált paródián, ezen a szemüvegen keresztül rápillanthatunk saját korunkra, környezetünkre és annak problémáira. Mivel novellák sorozatáról van szó, a kötet akkor is élvezhető, ha nem ismertek minden írót, akinek a hangján megszólal, ellenben érdemes azokat is elolvasni, de még így is nagyon viccesek!

"Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre" - írja róla Cserna-Szabó András.

Van benne igazság, egyedülálló kötettel van dolgunk. Tehát ha érdekel titeket, mi történik, ha Kertész Imre a fociakadémia közelébe kerül, vagy csak kíváncsiak vagytok Bödőcsre a Dumaszínház óta, ne habozzatok, olvassatok!

Keresgéljetek tovább  a Libri irodalmi díj jelöltjei között, 5 év alatt 50 kiváló kortárs könyv gyűlt össze, olvasásra várva!

 

2020. május 18.

Képek: libri.hu, Pexels

Könyvajánló: A Libri irodalmi díj közönségkedvencei Tovább
Budapest gyöngyszemei éjjel és nappal - Fotósorozat

Budapest gyöngyszemei éjjel és nappal - Fotósorozat

7.jpgBudapest építészeti műremekei más-más arcot vesznek fel éjjel és nappal, amit Szép Zsóka fotósunk hűen megörökített. Más időpillanatokban, de ugyanabból a kameraállásból rögzítette a legemblematikusabb helyszíneket. Az első képpáron a Hősök tere látható a Milleniumi emlékművel, amely az oda vezető Andrássy úttal együtt az UNESCO Világörökség része.
8.jpg

A második fotópáron a pesti oldalról fényképezve a Budai Várnegyed egyik része látható, előtérben a Lánchíddal. A képen látható Budavári Palotában jelenleg a Budapesti Történeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Galéria található, ez a rész 1987 óta ugyancsak világörökségi helyszín.

1-min.jpg

2-min.jpg

A Szent István-bazilika kupolájából fantasztikus kilátás nyílik az egész városra, azonban jelenleg sajnos a járványhelyzet miatt nem látogatható. A templom Budapest második legmagasabb épülete az Országház után. A Parlament impozáns épületét talán nem is kell külön bemutatni, a következő képpáron látható.

5-min.jpg

6-min.jpg

3_3.jpg

4-min.jpg

2020.05.10.

Képek: Szép Zsóka

Budapest gyöngyszemei éjjel és nappal - Fotósorozat Tovább
Metál: a legsokoldalúbb zenei műfaj? - Ajánló lejátszási listával

Metál: a legsokoldalúbb zenei műfaj? - Ajánló lejátszási listával

people-in-concert-1763075.jpg

A válasz közel sem egyszerű: a metál műfajának definiálása igen nehéz feladat. Ami vitathatatlan: a ‘60-as évek végén a kemény rockból fejlődött ki a műfaj. Az azóta eltelt bő 50 évben annyi különböző irányzat jelent meg, hogy szinte lehetetlen mindet összefoglalni. Én most ezek közül emelek ki párat, és ajánlok nektek mindegyikhez egy-két albumot, hogy kezdőként fel tudjátok fedezni a metált.

Írta: Bera Viktor

 

Viharként dübörgő dobok, felismerhetetlenségig torzított gitárok, halálhörgés és artikulálatlan vonyítás - tapasztalatom szerint a legtöbb embernek valami ilyesmi jut eszébe a metálról. Vannak zenekarok, melyekre valóban igaz ez az állítás: horrorisztikus hangzásuk van (ami egyébként nálam  pozitív). Akik viszont  elgondolkodnak, milyen számok jutnak eszükbe a metálról, jórészt énekelhetőbb, nyugodtabb zenékre asszociálnak. De akkor ezek a kellemes, fogyasztható slágerek hogy kerülhettek ugyanabba a műfajba, mint a halálhörgés és a színpadi véráldozatok?

 

A metál első szárnybontogatásai

paranoid.jpgEgy olyan számmal és albummal kezdődhet az ismerkedés, ami nagyon jelentős a metál történetében, de mégsem említik elégszer. Ez nem más, mint a Born to be Wild a Steppenwolf debütáló albumáról - ebben hangzott el először a legendás kifejezés: “heavy metal”. Ha érdekelnek a metál kezdeti szárnybontogatásai, érdemes belehallgatni a Led Zeppelin, a Deep Purple vagy akár a Beatles 1968-69-es felvételeibe, sok ezek közül már inkább nevezhető metálnak, mint egyszerű rocknak.

Nem mehetünk el szó nélkül az első metál bandaként számon tartott Black Sabbath mellett sem. A birminghami zenekar olyan erősen kezdte a ‘70-es éveket, hogy szűk 4 év alatt 5 zseniális albumot is sikerült készíteniük. Köztük a legismertebb - megérdemelten - a Paranoid, rajta olyan legendás számokkal, mint a War Pigs és az Iron Man. Ha a Sabbath lassabb, kemény, blues-ra emlékeztető hangzását keresitek, a doom metal néven ismert stílusban érdemes kutakodni, ehhez a Candlemass-től az Epicus Doomicus Metallicus jó kiindulópont lehet.

 

A megújulás

british_steel.jpgA ‘70-es évek végére elérkezett az idő az újításra: megjelent a NWOBHM, azaz a brit heavy metal új hulláma. Ekkor nyert igazi népszerűséget a műfaj; olyan legendás zenekarok fémjelezték az irányzatot, mint a Judas Priest vagy az Iron Maiden. Mindkét banda máig aktív, 2-3 évente Magyarországon is meghallgathatják őket a szerencsések. Mindkettőjük esetében nehéz egyetlen albumot ajánlani. A Judas Priest már 1980 előtt megalkotta a modernebb, gyors metál hangzást, így tőlük a British Steelt választottam, az Iron Maidentől pedig szintén egy stílusmeghatározó klasszikust, a The Number of the Beastet. Ennek ellenére erősen ajánlom, hogy lessetek bele ezeknek a zenekaroknak későbbi albumaiba is, hiszen többször is megújultak. 

number_of_the_beast.jpgA brit újhullám addig nem látott sebességet vitt a metálba, de valakinek még ez sem volt elég. Agresszív hangzás, szinte követhetetlenül sebes és virtuóz gitárok, polgárpukkasztó témák és szövegek. Ezek lettek a thrash metál ismertetőjegyei. Számos legendás zenekar csinált ilyen zenét, közülük mindenképpen a nagy hármassal érdemes kezdeni, ezek a Metallica, a Megadeth és a Slayer. Pár embert meglephet, hogy az agresszivitás és a sebesség egy bekezdésben szerepel a Metallicával. Legismertebb számaik között ott van a Nothing Else Matters és a The Unforgiven, egyik sem túl gyors. Ezek egy radikális arculatváltás eredményei voltak, a kezdeti pár évben a Metallicát egészen más hangzás jellemezte, ami meghatározta a korai thrash-t. A debutáló albumukat ajánlanám, ami Kill ‘Em All névre hallgat, ennek már borítóján is tetten érhető az említett agresszió.

reigninblood.jpgHa még ennél is keményebb hangzásra vágytok, érdemes a Slayer albumaiba belehallgatni, 1986-ban, a Reign in Blood-dal az egyik legjobb thrash metál album mellett a death metál alapját is megteremtették. A death metál az extrémebb stílusok közé tartozik még a metálon belül is, a Death nevű zenekar lehet jó kiindulópont a megismeréséhez. Tőlük talán az Individual Thought Patterns a leginkább hallgatóbarát, ha death metálon belül egyáltalán lehet ilyet mondani. A thrash metál népszerűségéhez hozzájárult még a korábban Metallicás Dave Mustaine és zenekara, a Megadeth. Ők olyan albumokkal jutottak el a nagyobb tömegekhez, mint például a Countdown to Extinction.

 

overkill.jpgEgyedi hangzás, műfajok keveredése

Számos stílus maradt még a metálban, amiről szót lehetne ejteni, de bevezetésnek az említettek is tökéletesek. Meg szeretnék azonban még említeni pár albumot és zenekart, amik annyira sajátos hangzással rendelkeznek, hogy akár külön is kezelhetők az őket magukban foglaló irányzatoktól. A Pantera a  Cowboys from Hell című albumával a thrash és a tradicionális heavy metált vegyítő zenével vált ismertté és könnyen felismerhetővé. A Motörhead egy másik említést érdemlő zenekar, ők a punkot ötvözték a metál hangzással és remek albumokat rögzítettek, köztük az 1979-es Overkill-el. Egy másik, műfajokat ötvöző metál stílus a progresszív metál, melynek talán legjobb alkotása az Images and Words a Dream Theater-től.

A metál az egyik legsokoldalúbb könnyűzenei műfaj. Nagyon nehéz egy pontot találni, ahol el lehet kezdeni, ebben próbáltam segíteni. Ezen a linken meg tudjátok hallgatni a metál klasszikusaiból összeállított lejátszási listánkat, amin a cikkben említett minden albumról szerepelnek számok, sőt, még a szövegből kimaradtak közül is hallhattok pár remekművet.

 

Képek forrása: Pexels, Bronze Records, Columbia Records, Def Jam Records, EMI, Harvest Records, Vertigo Records

2020. május 02.

Metál: a legsokoldalúbb zenei műfaj? - Ajánló lejátszási listával Tovább
Könyvajánló: olvasd el és nézd meg a színházban - otthonról!

Könyvajánló: olvasd el és nézd meg a színházban - otthonról!

selective-focus-photography-of-3-book-piled-159544.jpg

Mindig jó érzéssel tölti el az embert, mikor úgy nézi az előadást a színházban, hogy olvasta előtte az alapjául szolgáló művet. Ha nem is mehetünk most színházba, az eljöhet hozzánk! Könyvajánlónk soron következő részében három rövid, ám remek könyvet hoztunk nektek, melyekhez egy-egy színházi előadás is elérhető online. Olvassátok, majd nézzétek őket!

Írta: Sipos Sára

 

Molière: Tartuffe, írta Parti Nagy Lajos

Sajnos nincs mindenki olyan szerencsés helyzetben, mint én, hogy a gimnáziumi kötelező olvasmányokról jó emlékeket őrizzen. Molière Tartuffe című, 5 felvonásos vígjátéka azonban a többségnek pozitív élmény marad: vicces, szórakoztató. De ennél több van benne! 

2006-ban egy színházi előadáshoz kérték fel Parti Nagy Lajost a mű átírására; és való igaz, ez nem újrafordítás, hanem átirat lett. Nemcsak egyszerűen modernizálta, hanem a cselekményen is változtatott, új művet írt. Az eredeti darabot cselekmény szintjén a 4. felvonás végéig követi, itt elvágja a történetet, így a darabnak nincs pozitív feloldása. Érthető ez, hiszen az eredeti 5. felvonást olvasva kényelmetlenül is érezzük magunkat a deus ex machina megoldás miatt. Rím nélküli párbeszédek, zseniális nyelvi megoldások, szleng, káromkodás, különböző stílusok keverése jellemzi az átiratot. ,,A dráma barokk nyelvét átszűrte saját írói énjén, s a rostán fennmaradt szófordulatokat tovább facsarta és csavarta, kifordította, és új kontextusba helyezte – ebből (és saját nyelvéből) született az új Tartuffe mai és ódon, nyers és „cafrangos”, pofátlan és udvariaskodó szövege.” - írja róla a Prae művészeti portál.

A cselekményt biztos ismeritek már. Orgon vallásos indíttatásból befogadja Tartuffe-öt, sőt lányát is hozzáadná. Orgon családja mély ellenszenvvel van az új “életvezetési tanácsadó” iránt, látják képmutatását és való énjét. Tartuffe a családfő feleségét is elcsábítaná. Ezt végighallgatja Orgon, meglátja a valóságot, de már túl késő: vagyonát Tartuffe-nek adta.

A Másik Színház 2014-es előadásának felvételét a műből itt nézhetitek meg: [Tartuffe]

 

Molnár Ferenc: Játék a kastélyban

Tény, hogy ebben az esetben előbb láttam az előadást, és amiatt olvastam el a könyvet, de ez mit sem változtat azon, hogy mindkettő remek. Az 1984-es előadás az etalon, olyan nevekkel fémjelezve, mint a Jób lázadásából ismert Zenthe Ferenc és Az ötödik pecsétben Király Lászlót alakító Márkus László. Nézzétek meg a felvételt YouTube-on!

A történet Olaszországban játszódik. Turai és Gál libretto szerzők és fiatal, tehetséges zeneszerző pártfogoltjuk, Ádám Albert egy tengerparti kastélyba utaznak, hogy meglepjék  az utóbbi menyasszonyát, a színésznő Annie-t. Mivel korábban érkeznek, véletlenül kihallgatják Annie és korábbi szerelme, az egyébként nős Almády beszélgetését. Egyértelmű, hogy Ádámot megcsalták. Turai megpróbálja megmenteni a helyzetet, és rábeszéli Ádám tudta nélkül a többi szereplőt, hogy működjenek közre a játékban. Gyorsan ír egy színdarabot, melybe belefoglalja az elhangzott dialógust, ezt pedig a két színésznek kell előadni. “Kiderül”, hogy a kihallgatott párbeszéd csak próba volt, és végül helyreáll minden.

A színmű az úgynevezett francia társalgási dráma műfaját követi és parodizálja egyszerre, mely egy szórakoztató, polgári műfaj. Ebből alkot Molnár virtuóz, feszült, de humoros, könnyed, mégis az emberi jellemre reflektáló művet. A számtalan jellem- és helyzetkomikum után végül rájövünk, hogy az életet talán nem kell mindig komolyan venni. Játszani kell néha, szemtelenül játszani.

 

Henrik Ibsen: A népgyűlölő

Az elsőrangú norvég drámaíró 1882-ben írta a színdarabot, mely nálunk A hazaáruló és A népgyűlölő, színházakban pedig A nép ellensége címen is futott. Ibsen az újságban talált rá a témára, a rendőrségi hírek között. 

A történet főhőse - akit magáról is mintázott - Stockmann doktor, egy kisváros orvosa. A kisváros fürdőt üzemeltet, abból tartja fenn magát. A doktor rájön, hogy a forrás vize mérgezett, azonban nem hozhatja nyilvánosságra, mivel az érdekeket sért. Bátyja, a polgármester el akarja simítani az ügyet, ennek érdekében pedig akár testvérét is feláldozza. 

Ibsen a művön keresztül mond véleményt a korrupcióról, az érdekek átszőtte hatalomról, és az azt kiszolgáló immorális társadalomról. Ez a mindenkor jelenlévő probléma alapot adott és ad arra, hogy újra és újra színpadra vigyék, szerte a világban. Megdöbbentően aktuális, kemény, elgondolkodtató darab.


A budapesti Katona József Színház 2013-ban mutatta be a darabot, mely visszhangos sikert aratott, még az év legjobb előadásának is megválasztották a kritikusok. A rendező Zsámbéki Gábor, a testvérpár szerepében Fekete Ernőt és Kulka Jánost láthatjuk. A Katonába nem könnyű jegyet szerezni, így érdemes megnézni a most elérhető darabjaikat, mindhárom nagy klasszikus! A nép ellensége felvételét itt találjátok: [Ibsen]

Borítókép: Pexels

2020.04.28.

Könyvajánló: olvasd el és nézd meg a színházban - otthonról! Tovább
Programajánló: Három koncert, amit most ingyenesen megnézhetsz a MÜPA oldalán

Programajánló: Három koncert, amit most ingyenesen megnézhetsz a MÜPA oldalán

mupa_night_c_mupa_budapest_janos_posztos-min.jpg

Punnany Massif, Bartók Béla és Robert Schumann egy cikkben? Igen! A kijárási korlátozások miatt számos hazai és nemzetközi kulturális intézmény tette elérhetővé saját felvételeit ingyenesen, hogy otthonról is élvezhessük a nagysikerű koncerteket. A MÜPA oldalán közel 80 HD koncertfelvétel közül lehet válogatni, ezek közül hozzuk el most saját kedvenceinket.

(Borítókép: Müpa night (c) Müpa Budapest, János Posztós)

Ha Bartók és Kocsis találkoznak

bart.png

Írta: Sipos Sára

Bartók Béla Concerto-ja kiemelkedik életművéből. 1940-ben a zeneszerző feleségével Amerikába érkezett, itt azonban az anyagi gondok, otthonról érkező hírek betegségbe hajszolták Bartókot. 1943-ban a kórházban kapott felkérést zenekari mű megírására, Szigeti József hegedűművész közbenjárására. A művet magához képest gyorsan befejezte: 1944 decemberében mutatták be a Bostoni Szimfónikusok. Bartók pedig inspiráltan, újult erővel vetette bele magát a zeneszerzésbe, és még több zseniális művet alkotott. (fotón: Bartók Béla)

A Concerto szimfóniára hajaz, azonban sok szólisztikus része van, ez magyarázza a névadást is. Rendkívüli virtuozitást igénylő, egészen különleges, igazi bartókos darab.

bartok_bela_focuspoint_450x450.jpgKocsis Zoltán 2016-ban elhunyt karmester, zongoraművész és zeneszerző, évtizedekig nemzetközileg is elismert alakja volt a zenei életnek. Bartók Béla műveit sajátosan interpretálta, gyakran vezényelte vagy előadta, sőt Bartók összes művét albumra vette. A Concerto-ból is készült lemezzel számos szakmai díjat zsebelt be.

Bartók Béla és Kocsis Zoltán akárhányszor találkoztak a zene világán keresztül, abból valami zseniális született. Igaz ez a MÜPA 2009. novemberi koncertjére is, melynek részletét megnézhetitek oldalukon. A Concerto-t Kocsis vezénylésében meleg szívvel ajánlom nektek, ha még csak ismerkednétek a Bartók-életművel, és akkor is, ha már részletekbe menően ismeritek!

A finnek és a hattyúk

laht.png

Írta: Taxner Tünde

A Lahti Szimfonikus Zenekar 2009-ben járt a MÜPA-ban, de képernyőn keresztül is hatásosan és érzékenyen megismerteti velünk a 19-20. század fordulójának finn zenéjét, ami a koncerten Schumann A-moll zongoraversenyével kapcsolódik össze.

A hangverseny mégis egy modernebb művel, Väinö Raitio finn zeneszerző A hattyúk (op. 15) című darabjával indul. Bartók Béla kortársa szembement az akkor Finnországban divatos zenei irányzattal, ezért ez kevés publikált műveinek egyike.

Szinte magunk előtt látjuk a fenséges, didaktikusan hullámzó vizet hátán a hattyúval, és folyamatosan érezzük a rá leselkedő veszélyt.

A koncert Robert Schumann A-moll zongoraversenyével (op. 54) folytatódik. A romantikus darab intimitásához hozzátartozik, hogy a zeneszerző felesége, Clara, aki korának kiemelkedő zongoristája volt, adta elő a bemutatón. Ránki Dezső tiszta, határozott zongorajátéka egybefolyik a sodró zenekarral, aminek ebben a műben nem csak kiegészítő szerepe van.

jean_sibelius_1913.jpgA finn zenekar a Sibelius-életmű felkarolása révén vált világszerte elismertté, ezért mitológiai vizekre siklik tovább a hattyú, és a Lemminkäinen-szvit (op. 22), vagyis a Négy legenda a Kalevalából című szimfonikus tetralógia következik. A zenetörténet híres hattyúi között szerepel a mű 3. tétele, A tuonelai hattyú, amit az angol kürt játszik. (fotó: Jean Sibelius, forrás: Wikipédia)

Jean Sibelius az orosz uralom idején a finn nemzeti identitás kialakulására nagy hatással volt, amit jól jelképez a koncertet záró zenemű. A Finlandia nyitány ünnepélyes, érzékeny zene, ami a finn nemzeti öntudat felébredésének egyik jelképévé vált.

 Punnany Massif - Éld át otthonról a Punnany hatást

punnany.png

 Írta: Hegedüs Kata

img_4716.jpgA koncertfelvétel a 2016-os Akusztik turné utolsó koncertje volt a MÜPÁ-ban. A zenekar, az elmúlt években megszokott stílus mellett pár új akusztikával, az elektronikus hangzást a hagyományos hangszerekkel keverve, keltette életre a dalokat. Pár perces hangszeres bevezetés után Felcser Máté karcos hangjával egyből egy másik hangulatba repíti a nézőt, és a Punnany hatására átszellemül az ember. (fotó: pillanatkép a felvételből)

Habár a zenekar a szokványosnál jobban koncentrál az élő hangszerekre és elektronikára, Felcser Máté mellett Meszes Balázs és Farkas Roland hangjával fergeteges hangulatot teremtenek a csordultig töltött előadóteremben.

A jelenlegi helyzetben egy igazi érzelmi hullámvasút, hiszen nem csak a nyári fesztivál emlékeket hozza vissza, de arra is emlékeztet, hogy milyen jó is élni.

 

Programajánló: Három koncert, amit most ingyenesen megnézhetsz a MÜPA oldalán Tovább
Mi szóljon a karanténban? - Klasszikusok kezdő jazz hallgatóknak (lejátszási listával)

Mi szóljon a karanténban? - Klasszikusok kezdő jazz hallgatóknak (lejátszási listával)

two-men-blowing-air-instruments-1365167_1.jpg

A social distancing kezdete óta könnyű elveszni a sok beadandó és Teams call között, mi azonban úgy gondoljuk, az otthonlét lehetőséget ad valami új kipróbálására is. Az egyik kézenfekvő dolog egy új zenei stílus felfedezése, ami még munka közben is kivitelezhető. Így hát nincs is ennél jobb időszak arra, hogy belevessük magunkat a jazz világába!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

A jazz olyan műfaj, amit sokan hallgatnak a háttérben szólva, akár szeretnek is, de félnek mélyen elmerülni benne. Való igaz, hogy a műfaj rendkívül széles: olyan sok mindent hívunk jazznek, hogy nem is tudjuk, hol kezdjük el, ha egyszer nekiveselkedünk. Így hát készítettünk nektek egy rövid útmutatót, melyben domináns hangszerekre bontva kalauzolunk végig titeket a klasszikus albumokon, előadókon. Vágjatok bele és hallgassatok jazz zenét!

Ének

billie.jpgAz érzelmek kifejezésére aligha van alkalmasabb “hangszer” az énekhangnál. Nem véletlen hallani gyakran ma is rádióban, filmekben Ella Fitzgerald, Billie Holiday vagy Sarah Vaughan dalait, akik mindannyian felkerültek a mi listánkra is. Chet Baker egy egészen más hangulatot képvisel: az 50-es évek amerikai lazaságának egyik nagy ikonja volt, énekesként, trombitásként és színészként is feltűnt. 

Billie Holiday: Lady in Satin

Sarah Vaughan: Sarah Vaughan 

Chet Baker: Chet Baker Sings

Trombita

clifford.jpgA trombita nem szorul bemutatásra, a kezdetektől feltűnt a legtöbb jazz formációban. Választottjaink közül Louis Armstrong, a nagy veterán, tőle tengernyi felvételt ajánlhatnánk. Legnépszerűbb albuma talán az Ella and Louis, amin a már említett Ella Fitzgerald is feltűnik. Miles Davis évtizedeken keresztül az egyik leginnovatívabb jazz zenész volt, a műfaj számos alternatívabb hullámát is erősítette. Sajnos Clifford Brown tragikus, korai halála miatt nem tűnt fel sok felvételen, viszont kétségkívül az egyik legvirtuózabb mestere volt a hangszernek.

Louis Armstrong: Ella and Louis

Miles Davis: Kind of Blue

Clifford Brown: Study in Brown

Gitár

szabo.jpgA legismertebb jazz gitáros Django Reinhardt, azonban tőle nincs lehetőség albumot hallgatni, csak összeállításokat. Listánkba így nem került be, de mindenképpen meg kell őt említeni. Wes Montgomery és Joe Pass választott albumainak a címe sem hazudik, mindketten a modern jazz legkiválóbb zenészei közé tartoztak. Listánk egyetlen magyar tagja itt jelenik meg: Szabó Gábor, aki itthon szinte ismeretlen volt a 90-es évekig, miközben a 60-as, 70-es években a legnagyobb jazz zenészekkel játszott a tengerentúlon. Meghatározó albumát, a Spellbindert válaszottuk ki, ezen remekül megjelennek a különböző műfajokból szerzett inspirációi; ez egész életművére jellemző.

Wes Montgomery: The Incredible Jazz Guitar of Wes Montgomery

Joe Pass: Virtuoso

Szabó Gábor: Spellbinder

Szaxofon

sonny.jpgA XIX. században nem terjedt el, később mégis a jazz egyik legmeghatározóbb hangja lett. Már a 20-as években feltűnt mint szólóhangszer, de az 50-es, 60-as évek zenei forradalmával ért népszerűsége csúcsára. Mi is ebből, a kísérletezésről és a műfaj tágításáról szóló időszakból választottunk nektek pár albumot.

Sonny Rollins: Saxophone Colossus

Eric Dolphy: Out to Lunch

Ornette Coleman: The Shape of Jazz to Come

Klarinét

goodman.jpgA korai, főleg világháború előtti jazz meghatározó hangszere. Ebben az időszakban azonban még nem készítettek albumokat, csak különálló számok voltak. Csalnánk, ha egy best of vagy compilation gyűjteményt raknánk ide, ezért klarinétosok közül koncertfelvételeket és előadókat tudunk ajánlani.

Benny Goodman: The Famous 1938 Carnegie Hall Jazz Concert

Artie Shaw, Sidney Bechet, Pee Wee Russell

Zongora

ellington.jpgHa a jazz nem is a hétköznapjaitok része, a 2016-os La La Land mindenkihez közelebb hozta, melyben feltűnhetett, hogy a zongora a jazz elengedhetetlen része. Adhat ritmust, kísérhet dallamot vagy éneket, és szólhat szólóban is. Duke Ellington a jazz történetének egyik legnagyobb hatású alakja, a newporti jazz fesztiválon felvett lemeze pedig kötelező darab. Thelonious Monk a második legtöbb felvételt megélt zongorista Ellington mögött, ráadásul különleges improvizációs stílusáról ismert. A Grammy-életműdíjas Dave Brubeck szerzett balettzenét, filmzenét és misét is, de legfőképpen jazzt. A korszak nagy zenészeivel mind alkotott közösen, sőt egyszer még Gorbacsovnak is játszott Moszkvában.

Duke Ellington: Ellington at Newport

Thelonious Monk: Thelonious Monk with John Coltrane

Dave Brubeck: Time Out

Dob, nagybőgő, harsona

mingus.jpgKiegészítő hangszerként gondolunk rájuk, hiszen a dob és a bőgő általában a ritmust szolgálja, nem a dallamot, a harsonát pedig - míg a dixieland és a swing érában elengedhetetlen tagja volt a zenekaroknak - ritkán halljuk szólóban. Mégis több jazztörténeti figura kiemelkedett hangszerével, sőt népszerű zenekart is vezetett. Charles Mingus legendás nagybőgős és zenekarvezető, az általunk ajánlott lemezen kívül a Mingus Ah Um is jó kezdésnek. Art Blakey dobosként volt zenekarvezető, hatalmas életművéből számtalan albumot ajánlhatnánk, a Moanin’ címűre esett a választás. Jack Teagarden  a háború előtti jazzélet jelentős szereplőivel játszott, tőle az 1955-ös Jazz Great című albumot választottuk, amit már a saját zenekarával vett fel. 

Charles Mingus: Blues & Roots

Art Blakey: Moanin’

Jack Teagarden: Jazz Great

Extra

milt_jackson.jpgArról is szót kell ejteni, hogy a jazz teret engedett pár, a könnyűzenében - vagy akár általánosságban - szokatlan hangszer “szólókarrierjének” is. Ezek közül mi a vibrafont és a fuvolát választottuk ki, pár albumra koncentrálva. Látszólag Milt Jackson az egyetlen zenész a listánkon, akitől így albumot szerepeltetünk, ez nem véletlen: a Bags & Flutes lemez Bobby Jaspar fuvolajátéka miatt került a válogatásunkba, míg Milt Jackson vibrafonja a Wizard of the Vibes című albumon szól többet. 

Milt Jackson: Bags and flutes

Roland Kirk: I talk with the spirits

Gary Burton: Like minds

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a jazzt szinte kizárólag zenekarok játszák. Ez alatt azt értjük, hogy nemcsak az album előtt álló neveknek érdemes utánanézni, ha megtetszik valami az ajánlottak közül, hanem a többi zenésznek is. Egy kiemelkedő produkcióhoz a zenekarok minden tagjának jónak kell lennie, így hiba lenne egy-egy albumot egyetlen zenész zsenialitásának tulajdonítani.

A bemutatott albumok mindegyikéből kiválasztott kedvenc számainkból készítettünk nektek egy playlistet, ezt itt éritek el: Jazz Classics lista

 

Képek forrása: pexels.com, Columbia Records, Capitol Studios, Prestige Records, Atlantic

Mi szóljon a karanténban? - Klasszikusok kezdő jazz hallgatóknak (lejátszási listával) Tovább
Az impró szépsége, hogy a pillanatban igaz  – Interjú Molnár Leventével, a Momentán Társulat alapító tagjával

Az impró szépsége, hogy a pillanatban igaz – Interjú Molnár Leventével, a Momentán Társulat alapító tagjával

molnarlevente1.jpg

Az emberségünk egyik legfontosabb és legérzékenyebb eleme az egymáshoz kapcsolódás. Azonban sosem tudhatjuk biztosan, mi játszódik le a másik fejében, milyen kölcsönhatásba kerülnek egymással a szavaink, gesztusaink, értékeink – és emiatt néha egészen váratlan helyzetekben találhatjuk magunkat. Hogyan legyünk valóban önmagunk, hogyan engedjük meg a másiknak, hogy ő is önmaga lehessen mellettünk, hogyan éljük meg az őszinte és ösztönös reakcióinkat, anélkül, hogy belső gátlásaink megakadályoznának minket ebben? Az improvizációban megtapasztalhatjuk ezt. De mi is az impró? Szakma, hobbi, létforma, önismereti eszköz? Molnár Leventével, improvizációs és szinkronszínésszel, a Momentán Társulat alapító tagjával beszélgettünk.

Írta: Lázár Fruzsina

 

Kérlek, mutasd be magad valamivel, amit más mondott rólad, és úgy érzed, jellemez téged!

A szüleim annak idején azt mesélték rólam, hogy nagyon kíváncsi és érdeklődő kisgyerek voltam. Például, ha egy szerelő jött hozzánk, mindig érdekelt, hogy „hogyan csinálja”, mi a dolgok mechanizmusa. Végül nem lettem műszaki ember, de azt tudom, hogy a szüleim ezt gyakran szóvá tették, megkérdeztek engem dolgokkal kapcsolatban, hogy „szerinted ez hogy van?”. Sokat adott, hogy ezt az elemi kíváncsiságot nem megölték, hanem táplálták bennem. A mai napig kíváncsi vagyok: az improvizációban vagy a szinkronszakmában nem csak az érdekel, hogy a kész produktum milyen, hanem hogy milyen út vezet hozzá, mik az összetevői, hogyan épül fel a nulláról.

 molnarlevente2.jpgMikortól tudtad, hogy színész vagy?

Ez érdekes – bennem is kérdés, hogy vajon az vagyok-e. Kilencéves koromban kerültünk be a húgommal egy drámajáték-stúdióba, itt két évet töltöttünk, aztán egyszer az anyukám olvasott egy hirdetést az újságban Pécsi Ildikó és Demjén Imre szinkroniskolájáról, ahová jelentkeztünk és felvételt is nyertünk. Ez kilencvenegyben volt, én kilencvenkettőben elkerültem Földessy Margithoz [színművész, a Színjáték Dráma-Stúdió művészeti vezetője], ahol sok évet töltöttem el. Gimnázium után az ELTE-re jelentkeztem, angol-magyar szakon végeztem. Ekkoriban alakult meg a Momentán Társulat – Simonyi Balázs fogta össze a szerveződést, és kortárs magyar irodalmi felolvasóesteket tartottunk. A társulat később ebből szerveződött át improvizációs színházzá. Magyarországon akkor még nem volt ennek nagy hagyománya – egy angol társulatot ismertünk még ebben a műfajban –, ezért az első időszakban rengeteg könyvet rendeltem külföldről, teljesen autodidakta módon képeztük magunkat. Én 2013-ban jutottam el egy külföldi improvizációs fesztiválra, ahol mondhatni, kinyílt előttem ez a világ. Az azóta eltelt hét évben is folyamatosan képeztem magam. Ez pedig visszavezet a kérdésedhez: mindig dilemma bennem, hogy imprós, imprószínész vagy színész… Azt, hogy imprószínész, szívesen vállalom, és ha az ember kiáll a színpadra, vállalni is kell – de végső soron a nézőknél van a döntés, hogy melyik minőségedben állsz előttük. [A képen Molnár Levente és Jordán Adél.] 

 

Szóval akkor benned, belül nem nagyon válik szét, hogy imprós, színész vagy Molnár Levente…

Számomra az improvizáció nem egy tudatosan választott dolog volt, hanem az életem során jöttek lehetőségek, én pedig éltem velük, és most ott tartok, ahol. De nem, nem válik szét bennem, nincsenek belül elkülönülő fachok – számomra például a szinkronszínészet sem egy külön kategória. Gyakran felismerik a hangom, és szóba kerül, hogy szinkronszínész vagyok, de ezt általában visszadobom: nem szinkronszínész, hanem egy imprószínész, aki egyébként szinkronizál is.

 

Az oldaladon azt írod, az improvizáció számodra teremtés – a Cambridge Dictionary definíciója szerint az improvizáció az, amikor a pillanatnyilag elérhető eszközök segítségével létrehozunk valamit. Előkerülnek még a „nem tervezettség”, a „feltalálás” kifejezések. Bárki tud improvizálni?

Szerintem igen. Méghozzá azért, mert a teremtő erő és a játékosság minden emberben benne van. A kisgyerekeknél ez még erős: ők olyan könnyedén játszanak bármilyen tárggyal, olyan egyszerűen teremtenek a saját fantáziájukkal egész világokat, amelyekben ők és az őket körülvevő tárgyak a szereplők. Az én célom a workshopokon az, hogy ezt a játékosságot megteremtsük, újrateremtsük. Ehhez ki kell alakulnia egyfajta bizalomnak, ami lehetővé teszi a közös játékot, illetve, hogy mindenki meglássa magában a képességet, hogy tulajdonképpen bármit teremthet, ennek csak a képzelete szab határt. Ez az impróoktatás része, de a színpadon is ugyanígy működik. A definíció azért jó, mert „pillanatnyi eszközökkel” hozunk létre valamit. Az, hogy mire vagyok képes, és ezt kit tudom-e hozni magamból, estéről estére változik az emberben. Nemcsak én vagyok hatással másra, hanem mások is hatással vannak rám: azok, akikkel játszom és a közönség is. Nálunk az előadások nagy része interaktív, a nézők beleszólhatnak, adhatnak bizonyos ötleteket – mindez a formátumtól függ, vannak nagyon és kevésbé interaktív előadások –, és még a legkevesebb interakcióval működő előadásoknál is meghatározó, hogy a nézőktől milyen energiákat kapunk.

 

Akkor az imprónak van egy intenzív önismereti oldala is?

Én estéről estére küzdök a saját akadályaimmal, gátlásaimmal, bizonyos szinteket nem mindig tudok megugrani. Állandóan törekszem arra, hogy feloldjam ezeket, és itt jön be a képbe az önismeret. Az impró folytonos visszajelzés önmagamnak: mi az, amit még be merek vállalni, mi az, amit nem, hol vannak bennem gátak, mi milyen hatással van rám és miért? [A képen Molnár Levente és Penke Bence] 

molnarlevente3.jpg
Lehetnek sémái az improvizációnak? Ezek nem ölik meg?

Igen, lehetnek. A sémák ugyanolyanok, mint az életünkben a biztonságot adó rutincselekvések. Például, hogy amikor elindulsz otthonról, nálad van-e a kulcsod, a telefonod, bezárod-e az ajtót… Ezek automatikusan működő dolgok. Ha elég sok előadást játszol egy csoporttal, teljesen természetes, hogy a csoportdinamikában kialakulnak bizonyos szerepek, és te is kialakítod a saját sémáidat: így tanulod meg, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami kevésbé. Ez egy teljesen természetes folyamat. A kérdés – és itt újra kapcsolódom az önismerethez –, hogy aztán ezekből ki akarsz-e lépni, akarsz-e valami mást kipróbálni. A sémák ugyanakkor biztonsági hálóként mindig jelen vannak, bármikor vissza lehet térni hozzájuk.  

 

Ezek szerint mi teszi a profi impróst?

Ez talán szintén az önismerettel kapcsolódik össze: az ember elfogadja magát olyannak, amilyen. Ez az impróban úgy jelenik meg, hogy merünk-e hibázni, belátjuk-e, hogy nem baj, ha esetleg nem sikerül egy-egy próbálkozásunk, mert ez is a tanulási folyamat része. Egyszer megkérdeztünk egy amerikai impróst, hogy mi egy imprós legjobb tulajdonsága. Akkor ő azt mondta, hogy nagyvonalúnak kell lenni: hiszen a színpadon néha úgy érzed, hogy szikrázol, minden működik, ezernyi ötleted van – de a többieknek is ugyanígy vannak ötletei, amiket szeretnének belerakni a közösbe. Olyankor hátra kell lépned, és teret adni nekik is.

Az impró egyik nagy szépségét az esendősége adja, illetve, hogy a pillanatban igaz. Egy jó imprós el tudja engedni a hibákat, és minden helyzetben nyitott tud maradni a világra, a körülötte lévőkre. Egy csomó improvizációs készséget, elméletet, amit tanítunk, az életben is ugyanúgy lehet alkalmazni. A nyitottság arra kell, hogy ne zárd bele magad a saját világodba, mert ha néha kitekintesz belőle, nagyon érdekes és fontos tapasztalatokkal gazdagodsz. Mind a színpadon, mind az életben.

 

A tanítás során volt valami igazán meghatározó élményed azzal kapcsolatban, hogy valaki nagyon erősen megélte, mire szabadítja fel őt az impró?

Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Az már szerintem alapból jó, ha valaki eljön hozzánk tanulni, részt vesz egy ilyen képzésen, és arra a három órára, egy napra, két napra, amit nálunk tölt, kiszakad a mindennapi életéből, tud felhőtlenül nevetni egy kicsit. Nemrég kaptam egy üzenetet, amiben ez állt: „volt egy elképzelésem, hogy milyen lesz ez a workshop, és azért jöttem, hogy bizonyos készségeket megtanuljak, de aztán kiderült, hogy valami egészen mást kapok ettől, ami ugyanolyan építő számomra, csak meglep, hogy épp ilyen szempontból”. Volt olyan is, aki elmondta, hogy egy ilyen imprós képzésen jött rá arra, hogy nem szereti a munkáját, kilépett, és azóta mást csinál.
molnarlevente4.jpg

A Lev&Te különleges előadásforma: az általad hívott színészek sokkal kötöttebb háttérből érkeznek, mint te. Milyen ez az élmény, a közös munka?

Erről elsőnek ez jut eszembe: az improvizáció egyik atyjának van egy játéka, az a neve, hogy „a színész rémálma”. A szóban forgó rémálom, hogy a színpadon állva egyszer csak elfelejtik a szövegüket. Azt gondolom, hogy aki színésznek megy, többek között azért választja ezt a hivatást, mert szeret különböző karakterek bőrébe bújni, és alapvetően is játékos ember – még akkor is, ha ez a játék nagyon komolyan van véve, hiszen egy szerep eljátszását nagyfokú rákészülés, belső lelki munka előzi meg. Én külföldön láttam egy előadásformát, ahol egy imprós minden este más-más vendéget hívott meg magához.  Úgy gondoltam, izgalmas lenne hónapról hónapra elhívni egy-egy színészt, és közösen játszani. Itt a kérdés az, hogy mit tudunk egymásból kihozni: állunk a színpadon, és védőháló nélküli kötéltáncot járunk. Vajon mire gondol a másik, mit mond, hogyan mondja, ez hogyan indítja be a fantáziám, és mi az, amit ebből ketten össze tudunk hozni. Ez a nézők számára is érdekes, mert olyan helyzetben láthatnak mindkettőnket, ami nem megszokott egyikünk számára sem. Mivel én hónapról hónapra játszom így emberekkel, számomra egyrészt komfortos, másrészt viszont nem az, mert mindig más ember jön, és soha nincs előtte próba. Nyilván beszélgetünk egymással, de nem tanítom meg őket arra, hogyan kell improvizálni. Az imprótechnikai elemeket én teszem bele az előadásba, az az én felelősségem, ők csak azt az eszköztárat hozzák, ami amúgy is bennük van. Itt lehetőségük van arra, hogy szabadon megéljék a színjátszást, úgy, hogy semmi nincs megírva – mindez félelmetes, de hatalmas lehetőségeket rejt magában. [A kép egy Lev&Te előadás alkalmával készült Hartai Petra színésznővel.]

 

Egész életedben ezzel fogsz foglalkozni?

Hú, nem tudom. Nagyon szeretek tanítani, különböző emberekkel találkozni, akik az élet különböző területeiről jönnek, és klassz látni, hogy a képzéseinken mennyire felszabadulnak, mennyit változnak, hogyan alakul ki tizennyolc-húsz ismeretlen emberből egy csapat, hogyan válnak közösséggé… A színpadra is szeretek kiállni, mindegyik előadásformával, amit itt csinálunk. Azt gondolom, hogy bőven vannak még számomra kihívások a szakmában. Keith Johnstone, az impró egyik atyja, elmúlt 80 éves, nem áll már színpadra, de még mindig szokott workshopokat tartani. Az ő oldaláról nézve úgy érzem, még van időm azon gondolkozni, hogy mikor vonuljak vissza… Azt hiszem, sőt, nem is hiszem, remélem, hogy még hosszú évekig foglalkozhatok az improvizációval.

A Momentán Társulat előadásai jelenleg nem látogathatók, de elindították a Facebook-oldalukon a MomentánTV-t, ami ebben a helyzetben is biztosítja számunkra az improvizációs színház élményét. 

Képek: Momentán Társulat

2020. április 7.

Az impró szépsége, hogy a pillanatban igaz – Interjú Molnár Leventével, a Momentán Társulat alapító tagjával Tovább
Könyvajánló - Olvasd el egy nap alatt!

Könyvajánló - Olvasd el egy nap alatt!

books-768125.jpg

Ha úgy érzed, felemészt a sok beadandó és online óra, és nincs időd egy nagyobb lélegzetvételű regényre, akkor van egy jó hírünk számodra! Vannak könyvek, amiket tényleg egy nap alatt el lehet olvasni, de hatásuk természetesen tovább tart. Könyvajánlónkban három egynapos könyvet mutatunk be, amit elkezdhetsz és be is fejezhetsz akár egy szombati napon.

Írta: Sipos Sára

 

Alessandro Baricco: Novecento

1966842_621437937945491_1701302948_n.jpg

Baricco monodrámája a legmeghatározóbb az eddigi 2020-as olvasmányaim közül. A hossza ne tévesszen meg senkit, olyan tartalmas és mély ez a könyv, hogy hetekig-hónapokig végigkíséri a mindennapokat, nekem gyakran most is eszembe jut.

A történet Danny Boodman T.D. Lemon Novecento életét követi végig (igen, a nevének is külön története van), a narrátor pedig egy barátja. Novecento egy különlegesen tehetséges zongorista a Virginian nevű gőzhajón, ami Amerika és Európa között jár, fedélzetén pedig minden generációból és társadalmi rétegből vannak utazók. A főhős a hajón született, emigráló szülei a bár zongoráján hagyták. Ez megpecsételi az életét: soha nem megy a szárazföldre. Hírnevet szerez magának zseniális zenészként, a világ legjobbjaként tartják számon, de ő makacsan ragaszkodik a hajóhoz, hogy miért, ez a legfőbb kérdés.

70 oldalban mélylélektant írni páratlan dolog - ezt bizonyítja sikeresen Baricco. Az írást egy legenda ihlette, egy ember sorsa és lelke bontakozik ki benne, miközben felteszi nekünk, olvasóknak is ugyanazokat a kérdéseket. Olvasás közben tudjuk, hogy rólunk is szól. Csodálatosan megírt, kategóriákba besorolhatatlan könyv, melyben keserédesen magadra ismersz.

 5229716_5.jpganne-cathrine-bomann_webb.gif

 

 

 

 

 

 

Anne Cathrine Bomann: Agathe

A 2019-es év egyik nagy slágere volt ez a gyönyörű borítóval rendelkező könyv, de minőségi a tartalma is. Az író maga is pszichiáter, csakúgy mint a főhős. Az 1940-es évek Franciaországában járunk, és egy idős, nyugdíj előtt álló pszichiáter életébe nyerünk bepillantást. Már visszaszámolja a üléseket, kiégett és magányos, nem tudja, mihez kezdhetne még az életével, nem lát értelmet benne. Ekkor érkezik hozzá páciensnek Agathe, a fiatal német nő, aki leginkább láthatatlan akar lenni a társadalomban. Habár Agathe kér segítséget, a találkozás mindkettőjüket a változás felé löki: a pszichiáternek is szembe kell nézni félelmeivel, gátlásaival és szorongásaival. 

Az írónő - saját hivatása miatt is - pszichológiai szemszögből tud írni. A történeten keresztül olyan, akár minket is érintő egzisztencialista kérdéseket feszeget, mint a magány, a kiüresedés, a társadalmi láthatatlanság vagy az intimitástól való félelem. A könyv mondanivalóját így fogalmazta meg a KönyvesBlognak adott interjúban: ,,Egy olyan könyvet írtam, amely azt üzeni, hogy értelmet lehet találni egy szemlátomást értelmetlen világban, ha kapcsolatba lépünk a körülöttünk lévő emberekkel.” 

 

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

5723717_5.jpg

Agatha Christie művészetét ugyan nem minden irodalmi közeg sorolja a szépirodalomba, népszerűsége máig töretlen, művei zseniálisak. Írásai és az azokból készült sorozatok, filmek gyerekkorom óta fontos részét képezik a mindennapjaimnak, így magamtól nem is tudnék egy könyvet választani, inkább az általános véleményre hagyatkozom ez esetben. A Tíz kicsi néger című könyvét több mint 100 millió példányban adták el (ezzel az eredménnyel csupán 9 könyv rendelkezik a világon), és évtizedek óta újra meg újra a legjobb krimi címet nyeri el szavazásokon. Szerintem a könyv titka nemcsak a bravúros cselekményben, hanem a hangulatában is rejlik.

Tíz embert hívnak össze titokzatos módon egy szigeten, akik mind megúszták már, hogy gyilkosságért elítéljék őket. Szobáikban a falon egy vers olvasható, és tíz szobor van az étkezőasztalon. Első este a vacsora után megszólal egy hang, rájuk olvassa bűntettüket, eltörik egy szobor és egyikük meghal. Többet azonban nem árulhatok el a történetből!

agatha_christie_crop-min.png

A könyv hossza ugyan 250 oldal körül mozog, mégis gyorsan olvasható, hiszen képtelenség letenni. Izgalmas, fordulatos és még az írónő műveihez képest is sajátos hangulatú, hátborzongató, helyenként horrorisztikus. Ha este olvasod, garantált az álmatlan éjszaka!

 

2020. április 4.
Képek forrása: libri.hu, Alessandro Baricco hivatalos Facebook oldala, Diana Juncher, The Christie Archive Trust, pexels.com

Könyvajánló - Olvasd el egy nap alatt! Tovább
A benyomás ereje - Mit tanít nekünk Claude Monet az otthonlétről?

A benyomás ereje - Mit tanít nekünk Claude Monet az otthonlétről?

claude_monet_sunset-on-the-seine-at-lavacourt-winter-effect.jpg

Monet már egészen fiatal korában elkezdett a művészet felé orientálódni: Eugene Boudin jóvoltából rátalált a brit gyökerekkel rendelkező plein air mozgalomra, amely megalapozta saját stílusát, a későbbiekben pedig az impresszionizmust is, amit Párizs-környéki művésztársaival az 1860-as évek elején hozott létre. Miért érdekes ez éppen most? Sebesen változó, állandó igazodást követelő életvitelünkben nem sok időnk jut a szemlélődésre - néha azonban a sors úgy hozza, hogy a világ összes ideje a nyakunkba szakad. Ahelyett, hogy a közösségi médián ütnénk el az időt, érdemes egy kicsit kilépni a virtuális terekből, és belemerülni valóságba - a képzőművészet ennek tökéletes tárgya lehet. (Borítókép: Wikipédia Commons)

Írta: Lázár Fruzsina

monet_in_his_garden2.jpgMonet a képi ábrázolás evolúciójának forradalmi idejében élt. Akkoriban jelent meg a fényképezés, amely a realizmust egészen új szintre emelte: nem kellett többé órákon keresztül mozdulatlanul ülni egy portréért. A valósághűség már nem attól függött, mennyire volt tehetséges egy festő. Az új masinának csupán egy kis fény kellett, és az eredmény olyan lett, mintha tükörbe néztek volna; az emberek szabadon birtokolhatták saját képmásuk tetszőleges számú másolatát. (Kép: Monet giverny-i kertjében, 1905; forrás: Pinterest)

Mi sem lehangolóbb, mint ráébredni arra, hogy van egy mechanizmus, ami tökéletesen helyettesíti, sőt, felülmúlja az emberi munkát. Néhány tizenkilencedik századi festő szomorkodás helyett letért a kitaposott útról, és kiment a szabadba. Gyors, finom ecsetvonásokkal dolgoztak, munkáikhoz nem használtak vázlatokat, érzékeikre hagyatkoztak. Míg a fénykép lencséje az objektív igazságot keresi, az impresszionista mozgalom a pillanatnyi benyomásról szól: ezek a festők az örökmozgó fényt igyekeztek lekövetni. Ez gyakran azt jelentette, hogy naponta csak néhány percük volt festeni: John Singer Sargent brit impresszionista Carnation, Lily, Lily, Rose című műve két éven keresztül készült, (egy videó erről az elképesztő munkafolyamatról), épp azért, mert a képen megörökített fényviszonyok csupán egy rövid ideig voltak láthatók alkonyat idején.

carnation_lily_lily_rose_john_singer_sargent.jpg

Az azonnaliság korában ezt nehéz értelmezni. Ha látunk valami szépet, lefényképezzük, hogy velünk maradjon a kellemes érzés, amit a látvány ébresztett bennünk. De hogyan maradhatna meg ez egy egyszerű képben? A valóság mindenki számára máshogy néz ki, de egy sietve elkészített fotóban ez az egyediség nem tükröződik. Az elhamarkodott fotózással sokszor megszakítjuk a befogadás folyamatát, megelégszünk azzal, hogy birtokolhatjuk a valóság egy lenyomatát. Ez a lenyomat azonban leredukálódik egy cseppre a tengerben, amelyet semmi sem különböztet meg a többitől. Nemsokára érdektelenné is válik, és mi továbblépünk. (kép: Wikipédia Commons)

Claude Monet ellenben a színek és fények festője volt: az általa vallott művészetben az áll a középpontban, hogy ki hogyan látja a világot. A szem és a lélek között közvetlen útvonal van.

Manapság annyira rászorulunk a minket körülvevő tengernyi előregyártott mintára és világértelmezésre, annyira összenőttek a preferenciáink a trendekkel, olyan kevés időnk és lélekjelenlétünk van arra, hogy csak szemléljünk és befogadjunk, és ne akarjunk azonnal reprodukálni vagy felülmúlni másokat… Néha eszembe jut, hogy talán már csak akkor és úgy látjuk meg a szépet a világban, ahogy az algoritmusok által gondosan kiválogatott tartalom meghatározza számunkra.

Az otthonlétben megélhetjük, hogy az életünket egy olyan külső erő alakítja át, amelyet nem tudunk megkerülni. Minden lelassul körülöttünk, a ritmusunk, az eddig jól működő szokásaink egy időre hasztalanná válnak. Mintha légüres térbe kerültünk volna, semmi sem történik.

Az impresszionizmus arra tanít minket, hogy ebben a csendben, látszólagos mozdulatlanságban is folyik tovább az élet. Most megkaptuk a lehetőséget, hogy megérkezzünk a saját valóságunkba, hogy időt és teret adjunk a benyomásainknak, hogy nézzük a körülüttünk izgő-mozgó, folyton változó világ apró csodáit, az arcunkat a fény felé fordítsunk, lélegezzünk, és pihenjünk.

Monet vízililiomai:

water_lilies_monet.jpg

Forrás: Wikimedia Commons

 

Források:

https://www.alkotasutca.hu/claude-monet

https://www.tate.org.uk/art/art-terms/i/impressionism

https://www.tate.org.uk/art/artists/claude-monet-1652

A benyomás ereje - Mit tanít nekünk Claude Monet az otthonlétről? Tovább
Az otthoni kultúra ára csupán egy korona

Az otthoni kultúra ára csupán egy korona

bruno-cervera-azsk_6imt3i-unsplash.jpg

Karanténális programajánlónkban fény derül arra, mit nem csináltak a karanténba kényszerült kereskedők a nagy pestisjárvány idején, illetve, hogy mi mihez kezdhetünk otthon magunkkal. Koronázzuk meg a kultúrát!

Írta: Szatmári-Schubauer Solt

 

1377. július 27-én, mikor még a patkányok nem jártak mémekben örömtáncot, hogy nem ők okozták a járványt, a Dubrovniki Nagytanács határozatot hozott, hogy mielőtt a kereskedők, illetve egyéb utazók a városba lépnének, kötelesek harminc napig a külvilágtól elszigetelt táborokban tartózkodni. Ott aztán vagy a betegség vagy az unalom végzett velük. Ugye se könyvek, se Netflix, se 9gag. Viszont milyen jó dolgunk van, hogy a XXI. században ezek mindegyikével rendelkezünk.

2020-ban már a karanténban is ezerrel pörgünk, betűről betűre megismerjük a házi könyvtár repertoárjának összes tagját, majd hamar ráununk a kedvelt filmsztárok és mémalakok milliószor újranézett arcaira. Ilyen körülmények között hamar a karanténspleen jéghideg bányatavába eshetünk, amelyből csak a kultúra kellemesen meleg keze húzhat ki.

A szerencsénk az, hogy ebben a nehéz időben a kultúra, mint egy félelmet nem ismerő netpincéres futár, házhoz jön. Az étlap pedig, amelyről rendelhetünk, igen változatos. Vérbeli ínyencek és kezdő kísérletezők egyaránt bátran rendelhetnek.

Heti ajánlat:

vladimir-fedotov--w-v5grg9-0-unsplash.jpgSzínház szeletek

A nagyétkűek számára a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház 15 előadását teszi ingyenesen elérhetővé youtube csatornáján.

A monodrámák szerelmesei a Vimeo oldalán érhetik el Vajda István Pedig én jó anya voltam című művét Anger Zsolt rendezésében, Pogány Judit kitűnő alakításával megfűszerezve.

Akinek este jön meg igazán a kultúrvágya, annak március 24-én a Bartók Kamaraszínház felvételről közvetíti Kuplékirály névre hallgató előadását.

A német kultúrkonyha kedvelői sem csüggedhetnek, hiszen a berlini Schaubühne minden napra mást kínál az érdeklődőknek.

 william-krause-0zerrbey8xm-unsplash.jpg

Frakkban a fotelben

Elő a frakkokat és az estélyiket, a monoklikat és a lornyonokat, mert a Zeneakadémia március 22-én este fél nyolctól minden szerdán, pénteken és vasárnap zenei kuriózumokkal készül a komolyzenét kívánóknak!

Akik külföldi dallamokra vágynak, azok is megtalálhatják a nekik való operát a berlini Staatsoper előadásai között.

 

Ínyenc irodalom

A házi könyvtár kimerültével a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán szabadon szemezgethetünk száz író, illetve költő teljes életművéből.

Aki a különlegeset hajszolja, az a Getty virtuális könyvtárában számos olyan ingyenes olvasmányt találhat, amely már esetleg fizikai állapotban el sem érhető.

 

Távolsági tárlat

Ha legalább virtuálisan kimozdulnánk, irány a gyulai vár és az Almásy-kastély, ahol önállóan járhatjuk be az elmúlt idők zugait.

A Műcsarnok is élvezetes virtuális sétákat biztosít annak, aki kulturálódva mozgatná meg tagjait az interneten. 

 

Netflix nélkül

Amennyiben valaki nem született kalóznak, a Magyar Filmadatbázis száz filmet biztosít legálisan ingyenesen.

Maradjunk otthon, vigyázzunk a kultúrára!

 

2020. március 22.

Képek: Unsplash

Az otthoni kultúra ára csupán egy korona Tovább
Könyvajánló: 100 éve született Boris Vian

Könyvajánló: 100 éve született Boris Vian

boris2.jpg

A múlt héten volt születésének 100. évfordulója, Franciaország szerte ünneplik, itthon a fiatalok körében mégsem ismert. Ki volt Boris Vian, és mi tette olyan népszerűvé a 20. század közepén Európában? Könyvajánló sorozatunk második részében ennek járunk utána, valamint életművéből ajánlunk három könyvet, melyeket a tavaszi szünetben akár el is tudtok olvasni.

Írta: Sipos Sára

 

Boris Vian 1920-ban született Párizs egyik gazdag külvárosában, boldog és bohém gyermekkorát azonban egy egész életét végigkísérő szívbetegség árnyékolta be. A fiatal korától jelenlévő haláltudat nagyban befolyásolta munkásságát is. Matematikusnak tanult, majd mérnökként hivatalban is dolgozott. Hamar fény derült muzikalitására, Párizsban dzsesszzenészként, zeneszerzőként és több folyóirat zenei újságírójaként kereste kenyerét, emellett író, költő és műfordító volt. ,,Mohón vetette rá magát ezekben az években mindazokra az örömökre, melyektől a háború és a megszállás évei megfosztották, így érthető az a látszólag felelőtlen élni-, játszani-vágyás, amely a még nagyon közeli, épp ezért állandóan fenyegető halál árnyékában szabadult fel” - írja róla H. Erdélyi Ildikó. A Saint-Germain-des-Prés negyed legendás alakjává vált. Kezdeti szakmai sikertelensége után regényeit először Vernon Sullivan álnéven, majd saját nevén adták ki. Betegsége alig 39 évesen ragadta el: az egyik regényéből készült film premierjén pár perc után felállt, káromkodott, dühösen szidta az adaptációt (melyhez nem volt sok köze), szívrohamot kapott és összeesett.

boris3.jpg

Életében csak az álnéven írott művei hoztak neki sikert, míg a saját nevén kiadottak nem zavarták fel a francia irodalom vizét. Az 1960-as évekre a közönség belefáradt az egzisztencialisták írásaiba, helyettük felvirágzott Vian kultusza, bár már csak halála után. Egyszerre romantikus, humoros, komor és abszurd regényei a francia olvasók körében az új korszak egyik legolvasottabb írójává tették. Vian stílusa egészen egyedi, senkihez sem hasonlítható, a cselekmények szürreálisak, mégis mélyek. Zseniálisan alkalmazta a nyelvet, illetve a műfajokat is keverte: van itt krimi, fikció, romantika, avantgárd, akár egy regényen belül is. Ha érdekel titeket egy irodalmi különlegesség, olvassatok bele egyik regényébe!

 

Tajtékos napok

A Tajtékos napok Boris Vian legismertebb, legnépszerűbb regénye, nem véletlenül. A történet egy bájos szerelem kibontakozásával kezdődik a főszereplő, Colin és Chloé között. Közhelymentes, különös programokkal teli, varázslatos kapcsolatuk a lehető legjobban alakul, azonban esküvőjük után Chloé tüdejét egy lótusz támadja meg, ami elszívja tőle az életet. Ahogy egyre inkább elhatalmasodik rajta a betegség, az élet szürke lesz, sötét, lakásuk kezd összemenni. A világ gonosz hellyé válik, nem segít rajtuk, a tragédia pedig elkerülhetetlen. 

A történet szürreális világban játszódik, Vian pedig csodálatos és meglepő képekben ír, ezzel hívja fel a figyelmet az emberi érzelmek sokszínűségére, abszurd, de elementáris voltára. Méltán nevezte Raymond Queneau francia író a kor legmeghatóbb szerelmi regényének Vian művét. Természetesen filmrendezőket is megihletett az elmúlt évtizedekben, legutóbb 2013-ban jelent meg feldolgozása Audrey Tautou és Romain Duris főszereplésével, Duke Ellington zenéjével.
boris1.jpg

A holtaknak már mindegy

A korábbi magyar fordításban Minden hulla fekete címmel megjelent regény az elsők között volt, amiket az író Vernon Sullivan álnéven adott ki, magát pedig a francia fordítóként jelölte meg. A szöveg nagy botrányt kavart, jelentősen hozzájárulva, hogy utána saját nevén kiadott művei megbuktak. Az álnéven kiadott alkotásaira jellemző, hogy több műfaj paródiái, miközben valamilyen társadalmi problémával is foglalkoznak, bemutatva az író tehetségét és értékrendjét is. Ebben a regényben az amerikai rasszizmus ellen szólal fel, beburkolva egy kalandos, pörgő sztoriba, miközben szól a jazz és gyilkosságok történnek, az emberek pedig leginkább önmagukat keresik.

,,A cselekmény nagy része éjszaka vagy hajnalban játszódik. A sötét utcák és lepukkant lebujok a primitív ösztönök világába vezetnek, ahol az olcsó whisky, az izzadtság és a cigarettafüst bűze borít mindent. Ebben a közegben egy stabil, kiegyensúlyozott személyiség is csak komoly nehézségek árán tudná megőrizni az identitását, ám egy komplexusokkal terhelt embernek esélye sincs” - olvasható róla az e-kultúra blogján.

 

Ki érti a csajokat?

Teszi fel a kérdést magának a regény főhőse, Francis - nem is egyszer. Vian ezen műve egy harmadik típust képvisel életműben: irodalmi fricska, paródia, de komolytalan, szürreális, blőd, a fekete humor kiváló megtestesítője. A főszereplő cseppet sem szimpatikus, inkább buta, alpári, szélsőséges és hímsoviniszta. Mégis ő akar lenni az elrabolt szépség, Gaya kiszabadítója, ezért autó- és pénzlopásba keveredik, és magára haragítja Washington teljes drogmaffiáját, akik elől menekülnie kell.

Furcsán hangzik, ugye? Az is, de egyben az egyik legszórakoztatóbb könyv, amit valaha olvastam. Hogy miért, azt a moly.hu egyik hozzászólója fogalmazza meg a legtalálóbban: ,,A történet ostobasága miatt mind érezzük az eseményeket irányító erők és eszmék idiotizmusát. [...] Boris felkínálja nekünk a lehetőséget, hogy vele együtt röhöghessünk egy közepesen ótvar kalandregényen, és képzeletben felpofozhassuk a popkultúra összes műmájer macsóját.” 

Boris Vian akármelyik regényét veszitek le a polcról, nem nyúlhattok mellé. Lehetnek látszólag különbözőek, biztosan mindegyik rendkívül szórakoztató, valótlan, parodisztikus, zseniális megírt és egyben elgondolkodtató olvasmány lesz. Ha nincs meg nektek egy kötet sem, online meg tudjátok rendelni őket, és az Országos Széchenyi Könyvtár oldalán egyik regényét, a Venyigeszú és a plankton címűt ingyenesen elolvashatjátok. Már csak azt kell eldöntenetek, hogy melyikkel kezdjétek! 

 

Képek forrása: Photomaton Archives Cohérie Boris Vian, IMDb, Agence France-Presse

2020. március 16.

Könyvajánló: 100 éve született Boris Vian Tovább
„Gwnewch y pethau bychain”, avagy a szentté válás titkai

„Gwnewch y pethau bychain”, avagy a szentté válás titkai

wales.jpg

Miért ünnepelnek a walesiek egy vegetáriánust március 1-jén? Tényleg szükség van befolyásos ismerősökre a sikerhez? Mi köze van a szerzeteseknek a méhészethez? Sok a kérdés, sok a válasz. Tanulságos cikk a kapcsolati háló fontosságáról és Dewi Sant konyhai praktikáiról.

Írta: Szatmári-Schubauer Solt

 

Miféle protekció kell ahhoz, hogy valakit szentté avassanak? És ahhoz, hogy valaki egy ország választott patrónusa legyen? Még Szűz Máriának is Szent István közbenjárása kellett, hogy Magyarország védelmezője lehessen. Bár állítólag ő csak mennybevétel iránt érdeklődött, és minket valójában az államalapító király erőszakoskodása folytán ölelt óvó keblére.

De nem is ez a lényeg! A valódi kérdés, hogy ki az a Szent Dávid, akit a walesiek minden március 1-jén híres gyümölcskenyerükkel, hangos felvonulásokkal és hajba tűzött nárcisszal ünnepelnek. Nem, mégsem ez a valódi kérdés… Megvan! Kérdőjel inkább abban a gondolatban rejlik, hogyan lehetett az előbb említett bibliai nevű úrból védőszent, és mit követett el ezért.

david.jpg

Nos, leginkább póréhagymát evett. Ezt valamiért nagyon tisztelik benne. Ráadásul szent keze és még szentebb emésztőrendszere nyomán a póréhagyma Wales egyik nemzeti szimbóluma lett. Állítólag katonáknak is azt tanácsolta, hogy sisakjuk alá dugjanak egy-egy pórét, így bármikor csemegézhetnek, amikor szükségét érzik. Eme csemege mellé pedig vizet ivott a szent. Dávid tehát már akkor felismerte a vegetáriánus életmód puritán vonzalmait. Ez előtt méltán megemelhette mindenki a fövegét egy birkahúsban bővelkedő vidéken.

Szent Dávidot azonban életében is tisztelték már (és nem csak dugikajás tippjei miatt). A Llanddewi Brefiben történt érsekválasztáson esett meg az eset, hogy mikor a tömeg Dávid beszédére volt kíváncsi, valaki felkiáltott: „Így nem látok és nem hallok belőle semmit!” Na Dewinek - merthogy így hívták akkoriban - sem kellett több! Sziklástul felemelkedett a levegőbe, hogy mindenki jobban láthassa és hallhassa. A produkció láttán a zsűri egyhangúlag megszavazta walesi érseknek.

A szigetországi szent azonban új posztjában sem bírt veszteg maradni. Miként Mészáros Lőrinc keze alatt a Deákok, úgy szaporodtak Dávid saruja nyomában a kolostorok. A szerzeteseknek pedig olyan napirendet írt elő, hogy restséggel sose vádolhassa őket senki. Például a dolgos barátok munkája és sok ezer virág virágpora által virágoztatta fel a méhészetet a vidéken.

image.jpg

Összegezzünk! Dewi Sant tehát úttörő volt a gasztronómiában, illuzionistának, illetve előadónak sem volt utolsó és becsülettel végezte a munkáját. A tehetség és rátermettség tehát elég lenne ahhoz, hogy szent körökbe kerüljünk? Az igazság az, hogy nem. Dávid érsek története is igazolja, hogy rendkívül fontos a kiterjedt kapcsolati háló, ha magasra kívánunk törni.

Dewi szülei a walesi uralkodóház tagjai voltak. Egyes források szerint még a híres Arthur királyhoz is rokoni szálak fűzték. Érsek lévén fontos egyházi kapcsolatai voltak, beszédei alatt pedig a nép körében is találhatott támogatókat. Nem csoda hát, hogy egy tisztázatlan évben bekövetkezett, március 1-i halálára sikerült elintéznie, hogy saját kolostora alá temessék, ahol ma a Szent Dávid katedrális áll. Igaz, szentté avatására csak 1120-ban került sor, de hát idő, amíg az efféle ügyek átfutnak a rendszeren.

A walesiek azonban azóta is ezen a napon ünneplik patrónusukat. Ez pedig nem azért van, mert örülnének az elmúlásának, hiszen Dewi Sant valóban csodálatra méltó ember volt, hanem, mert születéséről csak annyit tudnak, hogy vad viharban történt.

 

2020. március 4.

 A Közgazdász Online cikkeiről a Facebook-oldalunkon értesülhetsz!
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

„Gwnewch y pethau bychain”, avagy a szentté válás titkai Tovább
Könyvajánló – Akik a NAT-ból kimaradtak

Könyvajánló – Akik a NAT-ból kimaradtak

konyvajanlo_1.pngPár hete jelent meg az új Nemzeti Alaptanterv, mostanra pedig már a pontos kerettantervbe is beleolvashatunk. Tematikus könyves sorozatunk első részeként összegyűjtöttünk nektek három könyvet, ami nem került bele a gimnáziumi tananyagba, de bármikor, akár egy egyetemi lyukasórában érdemes elolvasni.

Írta: Sipos Sára

Történt pár változás az olvasmányok tekintetében, így olyan írók, költők életműve maradt ki vagy rövidült az új tantervben, akik amellett, hogy méltó módon képviselik a magyar irodalmat, fiatalok számára is olvashatók, sőt még gondolkodásra is sarkallhatnak. Ezekből válogattunk három nagy kedvencet, amelyek ha a gimnázium alatt ki is maradtak, az egyetem közben bármikor bepótolhatók.

Szerb Antal: A Pendragon legenda

594.jpgSzerb Antalt, mint irodalomtörténészt szokták emlegetni a gimnáziumi irodalomórákon, íróként azonban nem kapott helyet az új NAT-ban. Leghíresebb regénye a zseniális Utas és Holdvilág, mely hihetetlenül mély rétegeket hordoz, de az íróval való megismerkedéshez nagy falat lehet. Ha most olvasnátok tőle először, akkor A Pendragon legendával kezdjétek! Ez a regény tulajdonképpen nem egy műfajt képvisel, hanem minden egyszerre: krimi, ismeretterjesztő, szépirodalom, történelmi regény és filozófiai mű, és ezek paródiája is egyben.

Soknak tűnhet, de Szerb Antal bravúrosan keveri ezeket, olyan érzékkel, ami páratlan írói képességről és műveltségről tesz tanúbizonyságot. A történet a 30-as évek Angliájában játszódik, és Bátky János művelt, jómódú, ám kissé szerencsétlen bölcsész kalandjait követi végig. A kultúrtörténeti kutatásokat végző Bátky meghívást kap egy ősi kastélyba, innentől pedig nincs megállás: gyilkosság, emberrablás, biológiai kísérletek, alkímia, vagyonszerzésre irányuló bűntény, erotika és kísértetek követik egymást. A regény mozgalmas, olvasmányos, rendkívül humoros, egyszerre tökéletes detektív-kalandregény és annak tökéletes iróniája. (kép: Szerb Antal, forrás: port.hu)

Ottlik Géza: Hajnali háztetők

fortepan_107338-min.jpgOttlik legismertebb, legfontosabb műve (a korábban kötelező olvasmány) Iskola a határon egy rövid részlete szerepelni fog az irodalom tankönyvekben. Ha megrémiszt a regény vastagsága, akkor a kevésbé ismert Hajnali háztetők című írását ajánlom. „Az Iskola a határon a centrális főmű, a Hajnali háztetők a titkos favorit, az alternatív kedvenc”- olvashatjuk a könyv egyik újabb kiadásának fülszövegén. A főszereplő Halász Péter művész, az ő életének egyes fejezeteit meséli el a narrátor, Bébé. (Egyébként mindketten szereplők az Iskola a határonban is.) 

A történet keretét az 50-es évek nyújtják, míg a fő cselekmény a 30-as években játszódik. A mű több mint egy festő életeseményeinek láncolata, mert egy korrajz is egyben, sőt: az élet olyan megfoghatatlan és fontos témáihoz nyúl hozzá, mint a barátság, szerelem, hűség, haza és a művészet. Teszi mindezt szelíden, borzongatón, gyönyörű megfogalmazásban. Átvezet a korabeli Budapesten is, ahol szól a jazz, egymás mellett él a bohém művészközeg és a kétkezi munkásosztály, folyik az élet és mindig újra hajnalodik. Ha egyszer kora reggel sétálsz az üres, bérházas utcákon, látod majd Ottlik alakját, ott jön veled szemben. (képen: Ottlik Géza; Fortepan, adományozó: Hunyadi József)

Márai Sándor: Az igazi

marai2.jpgMárai Sándornak egy verse maradt a tantervben, a korábbi kötelező olvasmány, A gyertyák csonkig égnek már nem képezi részét. Pedig tőle bármikor, bármit, csak olvassuk! Szívem szerint többet is ajánlanék, de kezdjétek talán Az igazi című művével. A könyv egy válás, egy tönkrement házasság története, két monológból áll: először a nő, majd a férfi szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. Márainál azonban sosem csak a történeten van a hangsúly, a további tartalom ott bújik a csodaszépen megírt mondatokban, amelyek nem véletlenül teszik Márait az egyik legszebben megszólaló magyar íróvá. 

A kapcsolat elbeszélésén keresztül tanít minket az értelem és érzelem kapcsolatára, személyes és életviszonyok összefüggéseire, magányra, szenvedélyre, igazságra, a történelem kikerülhetetlenségére, férfi és női kötelékekre, a valóságra. Igen, tanít minket, mert ahogy olvassuk, úgy érezzük, tud valamit az életről, az emberről, amit mi nem, de átadja, ha figyelünk rá. Ezért Márai a mélylélektan géniusza. Sajog a lelkünk a regénytől, mert (ugyan közhely, de tény) az igazság néha fáj. Az író megosztja velünk a tudást, majd osztozik a fájdalmunkban, hogy a valóságot ne csak befogadjuk, hanem elfogadjuk, sőt meg is éljük. (Kép: Fortepan (33317), ismeretlen szerző: Márai Sándor)

Könyvajánló – Akik a NAT-ból kimaradtak Tovább
Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

177027.jpg

Nem gondoltuk volna, hogy egy történelmi kiállításon fogunk forrócsokizás közben magándetektív hirdetéseket böngészni, de mégis megtörtént. A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 címmel megnyílt kiállításán jártunk.

Írta: Bera Viktor

“Ha lenne időgéped, hova utaznál?” - Ezt a kérdést már biztosan mindenki hallotta, vagy legalábbis gondolkozott rajta. A barátaimmal játszva gyakran előjött a reneszánsz Olaszország, Napóleon kora, az ókori Athén, de a legtöbben mégis a 20-as, 30-as évek New Yorkját és Párizsát hozták fel vágyott (idő)utazási úticélként. A játék szabályait szigorítva érdekes azt a kérdést is feltenni, hogy a magyar történelem során melyik időszakot választanánk. Most a két világháború közé kalauzolunk el bennetek.

180614.jpg

Volt pár év, amikor az emberek mindennapjai elegáns budapesti kávéházakban kezdődtek és ott is végződtek, napközben Rejtő novellákat olvasva üldögéltek a Ligetben, a délutáni program pedig az új Jávor Pál film volt. De az is lehet, hogy az átlagos magyar ember rettegett hazamenni a sok útonálló miatt, vagy csak morfiummal szórakoztatta magát és folyamatosan szorongott a német birodalmi sas árnyékában. Természetesen egyik szcenárió sincs még az igazság közelében sem. A Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 névre keresztelt kiállítása viszont kísérletet tesz erre:, igyekszik bemutatni, milyen lehetett a hétköznapi élet Magyarország második világháborúba való belépését megelőző években.

146313.jpg79976871_135742811227254_4745660316270985216_o.jpg

A trianoni békediktátum és a Szovjetunió megtámadása között egy sajátos politikai és társadalmi helyzet állt fenn Magyarországon, mely tele volt látszólagos ellentmondásokkal. Horthy Miklós kormányzó vezette az országot, holott alkotmányos monarchia volt az államforma. Az 1929-es világgazdasági válság keményen sújtotta a gazdaságot, a korszak mégis hírhedt volt a fényűző mulatságokról. A német befolyás egyre erősödött a térségben, de volt jelentős ellenzéki, kritikus újságírás. A tárlat ezeket a témákat mutatja be, valamint találunk olyan tárgyakat és történeteket is, melyek segítenek személyesebb kapcsolatot kialakítani a látogató és a történelem között. 

Az egészen mindennapi kérdések is helyet kaptak: mennyibe került az étkezés és egy lakás Budapesten? Hogy jelentek meg a revizionista törekvések egy polgár mindennapi életében? Milyen bútorok voltak egy átlagos nappaliban? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk, sőt, a kiállítás interaktív részében még játszhatunk is, miközben megismerjük a tényeket, például számot adhatunk tudásunkról több kvíz segítségével.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kiállítást, a standard belépőjegy mellett még egy egészen rendhagyó extra is elérhető: lehet vásárolni kávézójegyet! Az emeleten be van rendezve egy kis kávézó, ahol egy forró ital, egy süti, valamint egy választható ajándéktárgy kiválasztása után számos korabeli újságot böngészve tudjuk beleásni magunkat 1938-1940 magyar hétköznapjaiba.  146310.jpg

Képek: Fortepan (fentről lefelé haladva: 177027, 180614, 146313, 146310)

2020. február 18.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk Tovább
Felszabadult nosztalgia - Swing táncfesztivál Budapesten

Felszabadult nosztalgia - Swing táncfesztivál Budapesten

2020_02_09_omc_katona_mihaly-2_logo.png

Parlamenttel átellenben állomásozó Kassa, másik nevén TRIP hajó fedélzete az elmúlt hétvégén fényesre sikált bőrcipős, hózentrógeres, rendkívül vidám, sokféle nyelvet beszélő figurákkal telt meg. Amint besötétedett, jazz zenészek és a talpak ritmusára a hajó szabályos táncba kezdett a Duna hullámain. Csehek, osztrákok, magyarok, teljesen kezdő táncosok és profi tanárok egyszerre feledték el a köztük fennálló kultúra és tudásbeli különbségeket, és feledkeztek bele a swing felszabadító lüktetésébe. 2020. február 7-9. között került sor a hatodik One Minute Challenge nevű táncfesztiválra, aminek apropóján körbejártuk ezt a stílust és a táncos életformát.

Írta: Taxner Tünde

 

A lindy hop nevű páros swing tánc és a blues szerelmeseinek ezek a hosszú hétvégék jelentik a legjobb kikapcsolódási és fejlődési lehetőséget. A fesztivál minden nap estétől hajnalba nyúló bulizást, vagyis élő zenével kísért, végtelenített táncolást, valamint napközben táncórákat jelent. Nem meglepő, ha három nap alatt csak 9 óra alvásra, viszont nagyjából háromszor ennyi táncolásra jut idő. Mi a titka ezeknek az embereknek, hogy önként vállalkoznak izomlázra, alváshiányra és esetleg fizetetlen szabadságra?

52165016_2241818036039487_3971710130109546496_o.jpg

A válasz a közösségi élményen és a határokon átívelő barátságok motiváló erején túl a zenében és a táncban rejlik, hiszen ezek állnak a fesztiválok középpontjában. A zenét az idei One Minute Challenge-en a DJ-ken felül a Hot Jazz Band Kossuth-díjas magyar zenekar és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra szolgáltatták, akik swinges hagyományok szerint játszottak a táncosoknak. A táncórákon és bulikon túl ez a fesztivál azért különleges, mert szombat este a táncosok egy perces műsorszámokkal kelnek versenyre egymással. Az egyik magyar csapat tánca a tavalyi fesztiválon:

A One Minute Challenge-en túl egy swing táncos minden hétvégére beírhat a naptárába egy táncos eseményt, hiszen Európa és voltaképpen világszerte folyamatosan rendeznek hasonló alkalmakat, melyeknek programja és közönsége némileg eltér egymástól, de a zene és a tánc szeretete szorosan összefűzi őket. Vajon hogyan lehet egy táncstílusnak ekkora közösségformáló ereje?

lindy1.jpg

Swing zenéről az 1920-as 30-as évek jutnak eszünkbe, hiszen egy a jazz műfajok és az azokhoz kapcsolódó táncstílusok közül, amelyek abban az időben élték a fénykorukat. Amikor 1927-ben Charles Lindbergh amerikai pilóta „átugrott” az Atlanti-Óceánon, vagyis történelmet írva először repülte át leszállás nélkül, az egyik legenda szerint a harlemi táncosok a gyors, ritmikus swing zenére kialakult, új táncstílust róla lindy hopnak kezdték el nevezni.

A harmincas években ebből a táncból fejlődtek ki a Boogie-Woogie és a Rock and Roll stílusok, mint a társastáncok közé tartozó Jive is. Emiatt a lindy hop pár évtizedre háttérbe került, míg a 80-as években Svédországban újra fel nem fedezték. Azóta a tánc és a körülötte kialakult, nosztalgikus hangulatú, de modern és energikus kultúra folyamatosan fejlődik. A neve is utal rá, hogy ebben a táncban sok az ugrás és lüktetés, amit az 1941-es Hellzapoppin’ című film ikonikus jelenetében  vagy ebben a videóban azonnal felfedezhetünk:

Gondolj csak bele, hogy mikor táncoltál utoljára akárcsak fele ilyen felszabadultan! Szinte mindannyiunkban él ma a félelem, hogy nevetségesnek nézünk ki, amikor táncolunk, és küzdünk a gátlásainkkal, hiszen nehéz mások előtt elengedni magunkat. Furcsa mozdulataink és „botlábú” lépéseink azonban kívülről egyáltalán nem néznek ki annyira cikinek, mint ahogy elképzeljük őket, ha pedig egy zsúfolt táncparketten állunk, senki nem törődik velünk, hiszen mindenki azzal foglalkozik, hogy éppen hová tegye karját-lábát.

Akit ezek a racionális érvek nem győznek meg arról, hogy nincs mitől aggódnia, olvassa el ezt a cikket, majd pár hónap tánctanulás után menjen el egy swing fesztiválra. A közvetlenség, a barátságos és vidám hangvétel, ami ezeket az alkalmakat övezi, olyan felszabadító hatással lesznek rá, hogy könnyedén áttáncolja az egész éjszakát.  A hétvégén Budapest szívében is minden táncos a mosolyok és a zene ütemére egyesülhetett, és egy közösség részének érezhette magát.

 A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

2020. február 14.

Képek: Katona Mihály

https://swungover.wordpress.com/2013/10/02/swing-history-101-the-birth-of-lindy-hop-early-1900s-1929/

https://www.facebook.com/keepswingingegyesulet/

Felhasznált források: https://www.swingorama.com/the-history-of-swing-dance/

https://theswingdancecompany.co.uk/history/

http://www.yehoodi.com/blog/2018/7/23/seven-things-you-should-know-about-hellzapoppin

Felszabadult nosztalgia - Swing táncfesztivál Budapesten Tovább
Ma is ilyen nővé érni? – Kisasszonyok filmajánló

Ma is ilyen nővé érni? – Kisasszonyok filmajánló

img9.jpg

Kislánykoruk óta együtt játszottak, sírtak, várva várták édesapjuk levelét a hadseregből, szivarozást utánozva bújtak meg a padláson, egybeforrtak könnyekben és gyöngyöző kacajokban. Egy ízléses és bájos film négy fiatal hölgyről, akik bár nagyon különbözőek, együtt küzdenek a beteljesült életért a felnőtté válás és a nővé érés kihívásai között. Egy örökérvényű 19. századi történet elevenedik meg előttünk a modern filmkészítés aranyporával behintve, amint a vásznon felnyitják a Kisasszonyok (Little Women) első kiadásának vörös bőrkötéses borítóját. 

Írta: Taxner Tünde

Abba a korba, az 1860-as évekbe repít minket a film, amiről azt hisszük, hogy csak plasztikus képekben, hosszú ruhák fodrain keresztül tudjuk megközelíteni. Egészen addig, amíg meg nem elevenedik előttünk a konflisokkal, árusokkal, cilinderekkel rohanó New York és egy fiatal hölgy elszánt mosolya. Jo March (Saoirse Ronan) Massachusetts egyik kicsi, erdők és tavak között meghúzódó falvából került fel a nagyvárosba, és írásai sikeres publikálása miatt boldogan szárnyal a nyüzsgő utcán. Jo álma írónőként önállóan helytállni, a családját ellátni és véletlenül sem férjhez menni.  

newyork.jpg

Konflis: Egylovas könnyű bérkocsi, egyetlen kétszemélyes utasüléssel, amelyet harmonika-szerűen leereszthető ernyővel szereltek fel. A 19. században konflisok járták a nagyvárosok utcáit. A konflis akkoriban gyors közlekedési eszköznek számított. (Forrás: WikiSzótár)

 

A képen a New York-i Broadway látható 1880 körül. 

 

Louisa May Alcott amerikai írónő regénye Greta Gerwig rendezésében korhűen elevenedik meg a néző szeme előtt, amelynek az elmúlt hetekben volt a magyarországi premierje, és Oscar-díjra is esélyes lehet. „Édesapa kisasszonyai” négyen vannak, Jo mellett az álmodozó Meg (Emma Watson), a legkisebb, csöndes és rendkívül muzikális Beth (Eliza Scanlen) és a szenvedélyes, festőnőnek készülő Amy (Florence Pugh). Szerető családi közegben nőnek fel, édesanyjuk, Marmee türelmes gondoskodásának és a szülők őszintén nagylelkű keresztény értékrendjének védőhálójában, viszonylag szerény anyagi körülményeik azonban mindegyik lány jövőképét formálják. 

lw.jpg

A konzervatív angol arisztokrácia életét bemutató modern filmek és sorozatok, például a Downton Abbey világához hasonlóan, a March család életében is jelentős szerepet játszik az idős nagynéni, akit Meryl Streep finoman bújtatott öniróniával, hitelesen alakít. Ő suttogja a lányok fülébe: az élet egyetlen célja az lehet, hogy gazdag férjet találjanak maguknak. Meget csábítják a bálok, a drága ruhakelmék, de szerelemből házasodik, míg Amy Párizsba utazik, hogy festészetet és férjkeresést tanuljon. Jo, akinek karaktere a képzeletünkben összemosódhat a regényíró, Alcott alakjával, a saját lábán szeretne megállni és az írásból megélni. A 21. század harcos forgatagában talán vele tudunk a legjobban azonosulni, ő az a lázadó, keményfejű nő, akinek a gondolatai nem csak a házasság körül forognak, hanem érvényesülni szeretne. 

lw3.jpg

Meryl Streep mint Aunt March

A küzdelem a szerelem és a vagyon hatalma, befolyása ellen és az útkeresés fiatal nőként a 19. században más társadalmi és jogi körülmények között, de bizonyos szempontból ugyanúgy valósultak meg, mint ma. A divatos párkapcsolat elnevezés helyett a komoly elköteleződésnek a házasság adott keretet, de a romantikus szerelem eszménye már elevenen uralta a fiatalok fantáziáját, gondoljunk csak arra, hogy nagyjából 100 évvel a Werther sikere után járunk. Női karrierépítésről még senki nem beszélt, de a csírái már kikeltek az olyan tehetséges, kitartó és megzabolázhatatlan szellemű nőknek köszönhetően, mint Jane Austin, Majthényi Flóra költőnő, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő vagy a Kisasszonyok fiktív, életrajzi ihletésű karakterei. 

A film a jellemeket helyezi a középpontba és csodálatos szereplőválogatást vonultat fel, ezért érzékenyen mutatja be, hogy ezek a másfél évszázaddal korábban élő nők ugyanolyan álmokat szőttek, ugyanúgy akadályokba ütköztek és ugyanúgy szenvedtek az érzelmek irracionális hálójában, mint ahogy mi tesszük. Viszont a Kisasszonyok fontos iránymutatással szolgálhatnak nekünk. Ők négyen mindenáron segítették egymást, virrasztottak a másik ágyánál amikor beteg volt, felismerték, amint a testvérük szerelmes lett, és színdarabokat adtak elő közösen a nappaliban. Az erős családi háttér és a gondos nevelés adta meg nekik a tartást, ami lehetővé tette, hogy a nőként helyesen döntsenek a sorsuk felől. Vagyis ne hagyják, hogy a körülmények határozzák meg, merre indulnak a felnőtté válás útján, hanem bízzanak magukban és egymásban, és mindig hallgassanak a szívükre, megérzéseikre.

lw2.jpg

Taxner Tünde
2020. február 7.
Képek forrása: Sony Pictures, IMDb, Flashbak

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

 

Ma is ilyen nővé érni? – Kisasszonyok filmajánló Tovább
Lejátszási lista: Záporoztak a jobbnál jobb albumok januárban

Lejátszási lista: Záporoztak a jobbnál jobb albumok januárban

borito.jpg

Van köztük indie pop, szörf-, garázsrock és rap is. Íme az öt legjobb januári album!

Írta és összeállította: Bálits Mihály

2020 első hónapja meglepően sok albummegjelenést hozott, legyen szó underground előadókról vagy az angolszász mainstreamről. A hónap közepén óriási meglepetésnek számított például, hogy korunk egyik legnagyobbra tartott rappere mindenfajta bejelentés nélkül kidobott egy nagylemezt, de tovább bővült az olyan kultikus rock együtteseknek a diszkográfiája is, mint a Black Lips.

Ugyanúgy, ahogy a decemberi évösszegző cikkünkben, itt is igyekeztünk minél különbözőbb műfajú zenéket kiválasztani, hogy mindenki megtalálja azt, ami neki tetszik. Ezen kívül a listában van magyar előadó is, akiknek koncertjére nemsokára el lehet (sőt érdemes is) látogatni. Fontos szempont még, hogy nem rendeztük sorrendbe őket, mert ilyen kicsi számnál és ennyire magas minőségű albumoknál egyszerűen értelmetlen lenne címkézni őket.

Viszont a cikk végén csináltunk nektek a lenti albumok legjobb számaiból egy 21 számos Spotify lejátszási listát, amit lehet hallgatni útközben, tanulás alatt vagy akár főzés közben is. Következzen tehát január öt legjobb albuma, alább pedig az ebből készült lejátszási lista, frissen, melegen, egyenest a stúdióból.

 

1. Black Lips — Sing in a World That's Falling Apart

Tavaly volt húsz éves az amerikai Black Lips, amely a világ összes fesztiválján A-listás fellépőnek számít. A mára már kultikus zenekarrá váló atlantai garázsrock banda tízedik nagylemezét dobta ki pár hete, amely a „Sing in a World That's Falling Apart nevet viseli. Cole Alexander és társai már rég nem az első albumra jellemző, kicsit torzított, stoner-, psy rockos vonalon mozognak, hanem sokkal inkább rátértek a klasszikusabb garázsrock és a powerpop útjára, amely természetesen még a 2003-as Black Lips című LP-n is hallható volt – bár akkor kevesebb hangsúlyt kapott. A 12 számból álló album játékos, kedves hangulata ugyanazt a felszabadult életérzést adja, mint majdnem minden lemezük: az eklektikus, countrys, néha psy rockos számokra mindenki ráharapna, aki valaha szerette az ehhez hasonló stílusokat.

Ajánlott szám: Hooker Jon 

 

2. Eminem — Music To Be Murdered By

Valószínűleg nincs élő ember a földön, akinek be kéne mutatni Eminemet, Slim Shadyt, Marshall Matherst, akármilyen néven hivatja magát. A januárban meglepetésszerűen kidobott Music To Be Murdered By című nagylemezét semmiféle előzetes bejelentés vagy marketingkampány nem előzte meg.

Egyszerűen annyi történt, hogy Eminem kiadta az egyik „legeminemesebb” lemezét, amin beszél szorongásairól, megemlít kortárs rappereket vagy celebeket (és egy kicsit beszól nekik), és megcsinál egy-egy olyan slágert, amit valószínűleg még sokáig fognak játszani a rádiók. Mindezt úgy, hogy Juice WRLD mellett Alfred Hitchcock is feetel benne.

Ajánlott szám: Godzilla

 

3. Mac Miller — Circles

A közel másfél évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt amerikai rapper Circles című albumát posztumusz adták ki január elején. A Circles eredetileg két évvel ezelőtt jelent volna a meg Miller Swimming nevű nagylemezének csatolmányaként. Elméletileg már a felvétel fázisában tartottak, amikor a 26 éves rapper drogtúladagolásban meghalt. Ezt követően zenésztársa, Jon Brion dolgozott a lemezen, amit végül nemrég az elhunyt előadó családja jelentetett meg Instagramon.

Az album kirobbanó sikernek örvend, amiben nyilván közrejátszik az is, hogy egy elhunyt előadó lemezéről van szó. A Spotify és a Youtube megtekintéseket figyelembe véve az új dalok minden réginél előbb vannak: nem is véletlenül, hiszen az új album nagyon jól sikerült. Nem kifejezetten hiphop albumról van szó, az előadó gyakran ugrál stílusról stílusra, megjelennek lo-fi-s és dream popos hatások is, amiben valószínűleg Brion kezét lehet látni. Mindezekből Miller egyik legösszetettebb albuma kerekedett ki, amit nem hiába hallgatnak agyon szinte az összes felületen. Kár, hogy nem élhette meg.

Ajánlott szám: Good News

 

4. Mura Masa — R.Y.C.

23 évesen a legtöbb nagy fesztivált megjárta zenei producerként, több százmillió Youtube-letöltéssel együtt dolgozott olyan nevekkel, mint A$AP Rocky vagy Desiigner, szóval valószínűleg kijelenthető, hogy 2020-ban Mura Masa - polgári nevén Alex Crossan - a világ egyik (ha nem a) legjobb zenésze.

Hasonlóan az előző albumokhoz, az R.Y.C. is sokféle stílusú számból áll, de összességében az album magja az az agyon masterelt, lassú, popos világ, amiért a „Lovesick” óta annyian szeretik a brit zenészt. Lassú, r&b témák követik az eggyel szintisebb, keményebb részeket – ez pedig az jelenti, hogy az R.Y.C.-ben mindenki megtalálja a neki tetsző számokat, kivéve, ha a delikvens elvakult gitárzene rajongó.

Pedig itt is van gitár (Deal Wiv it vagy vicarious living anthem), csak meglepő, hogy a következő track – vagy akár a szám második fele – átmegy lassabb, eufórikusabb, szintis popzenébe vagy akár Milo szerű melankólikus hiphopba. Valahol ebben rejlik Mura Masa titka: nagyon sok műfajon keresztül tudja egyszerűen bemutatni az emberi boldogságot vagy akár a szomorúságot, ami azért nagy teljesítmény mert sokaknak ez egy műfajon belül sem sikerül.

Ajánlott szám: vicarious living anthem

 

5. Csaknekedkislány — Kobraszív

Negyedik albumát (két EP – két nagylemez) adta ki nemrég a majdnem tíz éve alakult Csaknekedkislány (CSNK), ami mára már a főleg budapest-centrikus zenei szcéna meghatározó együttesévé nőtte ki magát. Annyira meghatározóvá, hogy ezen közeggel foglalkozó oldal szerkesztői nemrég évtizedes listájuk első helyére tették a Ná Ná Ba Bám című 2015-ös, első nagylemezüket.

A CSNK új albuma (ami egyébként talán a legjobb albumborítóval és névvel van megáldva, amit valaha magyar nyelven készítettek) körülbelül ugyanazon  téma körül forog, mint az előzőek, mind a zene, mind a szöveg szempontjából: húszas, harmincas férfiként milyen nap mint nap járni-kelni a pesti éjszakában, szerelmesnek lenni, kiszeretni valakiből vagy szorongani. Ebbe beletartozik az is, hogy milyen érzés meglátni az idős, híres zenészt a Déli Pályaudvaron, vagy eldönteni, hogy melyik szerelmedről írsz számot. Túl líraian hangzik? Hát persze, de ez Kobraszív számaiban ezek a témák valahogy ízlésesen jelennek meg: egy szám sincs, ami nyálas lenne, mert mindig van egy részlet, ami kivisz minket a túlzott melankóliából és átalakítja a hangulatot valamilyen – sokszor keserű - mosolygássá.

Ehhez pedig tökéletesen illeszkedik az album zenéje, amely – kicsit ellentétben az előző, indiesebb számokkal – kellemes szörf pop-rock, és kiegészíti a néha keserű, néha őszinte mosolygást. A szörf néha annyira hangsúlyos, hogy egy-két témát nehéz megkülönböztetni egy Tihuana Panthers vagy Guantanamo Baywatch számtól. Összességében tökéletesen működik a CSNK szövegvilága a szörfösebb groovokkal. Ez alól talán kivételt jelent az utolsó szám (Nem Bizony), ami az album csúcspontja: kellemes, poposabb dal, amiben van női vokál is, egyszerű, de borzasztóan megkapó, kedves és vicces szöveggel jól össze is foglalja, miért lett király ez az album. 

Nem véletlen, hogy ezt a számot ajánljuk mi is: 

 

És ahogy ígértük: itt van a 20 számos lejátszási lista, amit az összes fenti albumból, tehát a január zenéinek legjavából állítottunk össze. Hallgassátok!

Bálits Mihály

2020. február 4.

Képek: Facebook, Kiemelt kép - montázs: Bálits Mihály

Lejátszási lista: Záporoztak a jobbnál jobb albumok januárban Tovább
A barokkot csak barokkosan lehet jellemezni - Rubens és a flamand festészet fénykora

A barokkot csak barokkosan lehet jellemezni - Rubens és a flamand festészet fénykora

anthony_van_dyck_a_married_couple_google_art_project.jpg

A megújult Szépművészeti Múzeumban elveszik a fény, amíg a mennyezettől a padlóig ér. Emiatt különös, lebegő ragyogás honol a termekben. Ezek a képek évszázadok óta léteznek már, színeik mégis frissek és erőteljesek, a magukban hordozott évek pedig betöltik a termet. Megnéztük a Rubens és kortársai kiállítást.

Írta: Lázár Fruzsina

Borítókép: Anthony Van Dyck - A married couple (source: Wikimedia, Art Gallery of South Australia)

 

Miért érdemes…?

A tárlat az 1600-as évek jelentős kulturális, politikai és társadalmi vonulatai alapján, tematikusan van felépítve, a portrék és vallásos témakörben készült képek mellett harcjeleneteket, mitikus történetek feldolgozásait, állatábrázolásokat és csendéleteket is megtekinthetünk - mind Rubens vagy a körülötte csoportosuló festők kezei közül kerültek ki. A művek részletgazdagsága néhol egyenesen elképesztő, az anyagábrázolás és az élő-vibráló, nem ritkán feszültséggel teli kompozíciók szemlélése során eszünkbe juthat: vajon milyen volt a világ négyszáz évvel ezelőtt? 

Vizsgáljuk a letűnt korok részleteit, igyekszünk egymás mellé illeszteni a darabkákat. Az emberarcok különös, pufók, néhol torz, a mai “szép”-nek aligha megfelelő ábrázolásban jelennek meg: ez szokatlan. A fel-felbukkanó aktok azonban ráébresztenek, milyen egyedi egy-egy emberi test. A gesztusok olykor mesterkéltek, statikusak, máshol - például a parasztéletet ábrázoló festményeken - hihetetlen lendület van bennük. Felfedezzük a mimika ismerős, apró részleteit, a félelem, a felindultság, a düh kivetülését, de a környezet idegennek hat: madárlövészet a város főterén, séta a hegyre épült kastély környékén, szuronyos puskát viselő katonák felvonulása.

 

A történelem: hol, hogyan, mikor?

A flamand barokk festészet remekeit felvonultató kiállítás középpontjában Peter Paul Rubens és az ő munkássága áll. A festő pályafutása Antwerpenben kezdődött, későbbi híres műhelyét is itt rendezte be. Ebben a műhelyben számos tehetséges flamand festő tanult, többek között van Dyck, Snijders, David Teniers - a tárlat képei közt az ő alkotásaik is megtalálhatók.

the_honeysuckle_bower_pprubens_and_wife_1609.jpgA képen Rubens és első felesége, Izabella

A reformáció okozta spirituális válság a 16. században jelentősen lecsökkentette a képzőművészetnek jutó életteret; a realisztikus ábrázolásmóddal dolgozó flamand festészet szerepe a 17. században erősödött meg újra. Ekkor Rubens, aki a Habsburg főhercegi pár, Albert és Izabella udvari festője, később Izabella bizalmasa és diplomáciai megbízottja is volt, az ellenreformáció művészeti törekvéseinek élére állt. A barokk templomok gazdag pompával keltek új életre.

descent-from-the-cross_rubens.jpg

"Descent from the cross" 150x420 cm nagyságú triptichon - Rubens az antwerpeni Miasszonyunk templomba készítette

Rubens művészi stílusát a szakszövegek szavaival élve szilárdság, dinamizmus, ironikus-moralizáló nézőpont jellemzi. Festészete egyszerre táplálkozott a flamand realizmus hagyományaiból és az olasz reneszánsz klasszikus törekvéseiből: római útjai során mélyen tanulmányozta olasz festőművészek - például Tiziano, Tintoretto, Paolo Veronese - munkásságát, gyakorlásként reneszánsz portrékat másolt. A technikát végül visszavitte magával Antwerpenbe.

A festő legtehetségesebb tanítványa a nála huszonkét évvel fiatalabb Anthonis van Dyck volt. Ez a fiatalember hamar és sikeresen sajátította el mestere útjait, a robusztusságot sugárzó képeken megjelenített izmos, méltóságteljes alakokat, az érzéki fény- és színjáték alkalmazását, de sajnos nem vihette tovább Rubens művészeti örökségét, mivel alig egy évvel a mester halála után elhunyt.

Fények Rubensnél:night_scene_rubens.jpg

Monumentalitás Rubensnél:

giancarlo_doria_rubens.jpg

 

És a világ kitágul

A művészetben az a jó, hogy szabadon szemlélhetjük. Nem kell, hogy tessen, nem kell értenünk. Elfogadhatjuk a szakértők által kínált magyarázatokat, gyűjthetünk háttértudást a keletkezés körülményeiről, vagy hallgathatunk az első benyomásunkra. A flamand barokk festészet - mint a világ sok más művészeti terméke is - be van ágyazva abba a sokrétű, dinamikusan változó világba, amelyben keletkezett. Ahhoz, hogy felmérhessük fontosságát, érdemes a felszínnél egy kicsit mélyebbre ásnunk - Rubens háborúellenessége, a parasztélet nyomorúsága és egyszerű szépségei, a mitológia jelentősége és az a potenciál, amely sokszínű feldolgozhatóságában rejlik… Izgalmas egy rövid ideig ezen a nagyítólencsén keresztül figyelni a világot: kitágítja az elme látószögét, más síkra helyezi a szemlélődést. Itt biztonságos, tét nélküli az utazás.

“Csak egy egyszerű ember vagyok, egyedül állok az öreg ecsetjeimmel, kérve Istent, hogy adjon ihletet.”

- Peter Paul Rubens

 

Lázár Fruzsina

2020. február 3.

Források:

https://www.britannica.com/biography/Peter-Paul-Rubens

https://www.britannica.com/art/Flemish-art

Képek: Wikiart

 

A barokkot csak barokkosan lehet jellemezni - Rubens és a flamand festészet fénykora Tovább
Szobor-arcok.

Szobor-arcok.

Lázár Fruzsina

cimsor_hozzaadasa.png

Szobor-arcok.

[zene: Castlecomer, Big Data – All Of The Noise]

A part felé vezető úton sétálva egyre a márványból faragott, ruganyos, szikár testeket láttam magam előtt. A galéria tulajdonosai, kedves kis majom-házaspár – mert leginkább hosszú karú csimpánzokhoz hasonlítottak, túl sokszor értek egymáshoz, túlságosan belefeledkeztek az evésbe, a vakaródzásba – össze-vissza, teli szájjal dicsérték a szobrokat. Így nekem is szeretnem kellett volna őket, hiszen mindig igazodom a hozzáértő véleményhez. A művészi szabadság felsőfokát sugározzák, kifejezőerejük újabb és újabb végletekhez közelít, mondták.

A járdát mintha kőpor fedte volna. Ezt a tompán ragyogó, fojtogató fehér port lélegezte be minden járókelő, áramlott kifelé a föld pórusaiból, rátapadt a szandálok, papucsok talpára is, de rajtam kívül senki nem érzékelte. Jó volt kiszabadulni a galéria kongó falai közül, az ott őshonos csend kő-súllyal nehezedett a mellkasomra, és a szobrokra most is borzongva gondoltam. Egyiknek sem volt arca. Ahol szemnek, szájnak, aggódó, derűs, undorodó fintornak kellett volna lennie—csak simára csiszolt kő. Arctalan szellemek merevedtek örök tökéletességbe.

A sarkon szalmakalapos árus sárgadinnyeszeleteket kínált a nyakába akasztott tálcáról, kalapja alól apró csermelyként futottak le az izzadtságcseppek. Bőszen kereste a mellette elhaladók tekintetét. Megálltam. Nem akartam a szemébe nézni, inkább úgy tettem, mint aki elbizonytalanodott az úticéljában, feltűnően körbenéztem, átvágtam az útszélen parkoló autók, letámasztott motorbiciklik között.

– Gyere, kapsz kóstolót – hallottam a hátam mögül. A vállam fölül láttam, ahogy az árus egy kislánnyal diskurált. Felé nyújtott egy vékony szelet dinnyét.

Felsóhajtottam, a zsebembe túrtam, meglapuló aprópénz után kotorásztam, és a hűvös korongokat szorongatva visszafordultam. Az árus arca barna volt és piros; túlérett őszibarack. Harsány illatú, lédús dinnyét kaptam tőle. És egy mosolyt: cserzett bőrén szétfutó nevetőráncok térképe mutatta, hogy gyakran osztogatja a mosolyát, a nevetés ott lakott arca mélyedéseiben.

A dinnyehéjat odadobtam a partmenti fövenyen kotorászó sirálynak. Társai azonnal vijjogva odaröppentek, marakodni kezdtek a csenevész falaton. Továbbsétáltam.

A közelben feltűntek az első fürdőzők, ugráltak, fröcsköltek, lebegtek a nap fényét százfelé szétvető vízben. Bőrük a nedvességtől síkosnak tűnt, egészségesen fénylett, villogott a verőfényben. Nevetés úszott felém a hullámok hátán. Olyan élénk kontrasztja volt ez a fennkölt, kifejezéstelen némaságba burkolódzó szobroknak, olyan eleven, áramló valósággal bírt, hogy szinte megakadt a torkomon a levegő. A tenger szikrázása egy pillanatra el is vakított, nem láttam az arcukat, megrémültem. Kőpor kaparta a torkom. Lehunyt szemmel vártam, hogy a tüzes pontok elhalványuljanak, hunyorogva pislogtam. Az arcuk megint láthatóvá vált, fogaik és szemük fehérje meg-megvillant, a művészi szabadság ideája elveszett itt a szélben, magukkal vitték a lassan elcsituló sirályok. Emberek—beszélő, hajladozó alakok, száguldó vérrel megtöltött testek vettek körül.

Rám zuhant és szétterült a nyár. Végre megnyugodtam. A halott-fehér szobrok millió darabra robbantak, és a poruk ellibegett a tenger felett, el tőlem, messzire.

 

A Léniák a Közgazdász Online újonnan induló tárcanovella-sorozata, melyben minden héten egy-egy feltörekvő, fiatal író novelláját tesszük közzé. A Lénia elnevezés a klasszikus újságírásból ered.

A tárcanovellákat hagyományosan a lap alsó harmadában helyezték el a tördelés során, melyet egy kettős, felül vastagabb, alul vékonyabb vonallal választottak el a többi tartalomtól. Ezt a vonalat nevezték tárcaléniának. A tárcalénia alatt már semmilyen színes riport nem jelenhetett meg, ugyanis az ellenkezett a műfaj hagyományos szabályaival. A sorozattal célunk, hogy a magyar újságírás nagy múltja előtt tisztelegjünk, és megpróbáljuk a kortárs szépirodalmat visszahozni a köznapi kultúrába. 

Szobor-arcok. Tovább
Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról

Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról

kep1.png

A 2019-es év sok zseniális sorozatot adott a világnak, és egyébként is meghatározó évet jelentett a sorozatipar számára, hiszen véget ért a leginkább imádott, világszerte körberajongott ókor-fantasy, a Trónok Harca, lett minőségi Star Wars mese, a Disney elemi erővel lépett be a streaming szolgáltatók piacára, és csomó új világsiker született, amelyek új trendek eljövetelét ígérik. Viszont mi most csak azzal a két alkotással foglalkozunk, amelyek jól lefestik, hogy milyen irányba fordulhat a mára meghatározó jelentőségűvé előlépő sorozatgyártás. Ezekért a sorozatokért rajongott a világsajtó, a nézőknél elképesztő sikereknek örvendtek, de ami a legfontosabb: mindkettő a maga nemében és az ipar szempontjából sorsfordítónak van beállítva, némileg helyesen. De csak némileg: nézzük meg, mennyire igazak ezek az állítások a Csernobilra és az Eufóriára.

Írta: Bálits Mihály

 

Van két egyszerű és alapvető különbség a kettő között: az egyik jó, a másik nagyon nem. Magyarán a Csernobil egy nagyon-nagyon jó sorozat, az Eufória – akármennyire agyon van ajnározva – nem az. Kezdjük a jóval!

 

ÖSSZEDŐLÜNK A HAZUGSÁGOKBAN

2019. májusában és júniusában a csapból is a Csernobil folyt.Az embernek már kicsit olyan érzése volt, hogy nagyon le akarnak nyomni valamit a torkán, csak épp azt az el nem hanyagolható részletet nem mondták el, hogy miért.

A Csernobil különösen Kelet-Európában üt nagyot és főleg annak a generációnak, akinek volt szerencséje – vagy cserencsétlensége – élni a létező, emberarcúnak kikiáltott kommunizmusban, amely valójában sosem volt emberarcú, még kevésbé kommunizmus. Ekkoriban, a nyolcvanas években már majdnem mindenki tudta, hogy hazugságokkal teli, korhadt, roskadozó faház az a rendszer, ahol élnek, amit csak elhallgatások sora tart össze és egyszer el fog jönni az a pont, amikor már az sem tudja. 1986. április 24-én eljött ez a pillanat. Szó szerint: a rendszerek és az emberek összeroppantak a hazugságok tengerében, mint egy csernobili RBMK reaktor.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért volt ilyen elképesztő sikere a sorozatnak – különösen úgy, hogy szinte egy időbe került ki a régen várt Trónok Harca fináléval – látnunk kell azt alapvető tényt is, hogy az emberek mindig is vevők voltak a könnyen befogadható, messianisztikus világmagyarázatokra. Lehetnek ezek kultúránkat összetartó, közös történetekből született alkotások vagy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő filmek, a lényeg, hogy a körülöttünk lévő történéseket megfelelő minőségben magyarázza meg az adott művészeti termék.

Ennek talán a legjobb példája a filmtörténet legnagyobb sikere, a Star Wars. Ha belegondolunk, George Lucas történetei mélyen bibliai alapokon állnak: az eldugott, távoli provinciában, szűzen fogant messiás-hős gyermek, a mindent körülvevő, természetből, elfogadásból származó erő (Isten), a bölcs, öreg, csendes mesterek és még sorolhatnánk.

Ebből a szempontból nézve talán könnyebben megérthető a Csernobil áttörése. Hiszen mit látunk? Már több, mint egy évtizede egy olyan világban élünk, amelyben az emberiség egyfolytában utat keres társadalmi és politikai kérdésekben félve a klímakatasztrófától és növekvő hittel az összeesküvés-elméletekben. Erre jön egy olyan, mindössze öt részes minisorozat, amely dokumentarista módon, de abszolút narratív cselekménnyel, érthetően, egyszerűen bemutatja az emberiség történelmének egyik legnagyobb katasztrófáját.

atom-3669818_1920.jpg

Persze nem csak emiatt jó sorozat a Csernobil. Ott van például a forgatókönyv, ami ritka zseniális. De valami elképesztően. Bár előre tudjuk az egész sztorit, a cselekményben mégis olyan aprólékosan és izgalmasan van adagolva az információ, hogy végig izguljuk az összes részt, különösen az utolsót, ahol a tárgyaláson Legaszov professzor, az atomfizikus elmondja a szovjet állam őszödi beszédét, és azt, hogy az emberi hülyeség és becsvágy hogyan tud atombombát generálni. (Ebben a jelenetben egyébként többet tanultam a fizikáról, mint 12 év alatt a magyar oktatási rendszerben.)

A látvány szintén egészen kiemelkedő. Ebben ne is menjünk bele túlságosan, ezerszer kielemezték már: akit érdekel a díszlet hihetetlen pontossága, olvassa el ezt a twitter bejegyzést egy moldáv újságírótól, aki szinte képről képre mindent összehasonlított az eredeti eseményekkel vagy ezt a Vice cikket, ahol mindenféle egyéb érdekességet találhat a sorozat aprólékosságával kapcsolatban. Olyan tűpontosan ábrázoltak benne szinte mindent, az utolsó bútor vagy hamutálat is, hogy például nekünk, magyaroknak azonnal a nagymama háza juthat eszünkbe a kádárista bútorokkal.

 chernobyl-3711302_1920.jpg

Természetesen nem minden ugyanúgy történt, ahogyan a sorozat elmeséli, de nagyságrendileg mégis. Erre a legjobb példa a sorozatban a legfontosabb mellékszereplőt játszó Ulana Khomyuk (Emily Watson) atomfizikus karaktere, akit az alkotók az összes, a katasztrófán dolgozó tudós alakjából gyúrtak egybe.

Ezzel együtt érdekes megfigyelni azt is, hogy a karakterekből mennyire rá tudunk ismerni saját korunkra.

A főhős, aki egyébként nem a tudósokat vezető, főszereplőnek látszó Legaszov (Jared Harris) professzor, hanem Boris Scserbina (Stellan Skarsgård), a minisztertanács elnökhelyettese, másodvonalú csinovnyik, a szemünk előtt hasonlik meg, majd néz szembe azzal, hogy minden, amit az egész életében csinált (főleg az előrejutás a pártranglétrán), hazugságra épül, és ezen hazugságok sora vezetett végső soron Csernobilhoz. De ezzel együtt a fő karakterként beállított Legaszov – aki egyébként bevallottan direkt akadályozta vezetőként zsidók előléptetését, hogy tetszést nyerjen el a Kremlben – a sorozat végére szintén hatalmasat fejlődik, hiszen bevallja, hogy a szovjet kormány közvetlenül felelős a tragédiáért, vállalva ezzel, hogy a KGB indexre teszi.

A titkaink és a hazugságaink határoznak meg minket. Amikor feltűnik az igazság, akkor csak hazudunk és hazudunk, amíg már nem is emlékszünk, hogy van-e ott egyáltalán igazság, pedig ott van. Minden hazugság, amit elmondunk, adósság az igazság felé, és előbb vagy utóbb ezt a tartozást ki kell fizetni.”

 - mondja. És ez pedig túl kínosan visszhangzik jelenkorunkban, a klímavészhelyzet idején.

 

NINCS ITT SEMMIFÉLE EUFÓRIA

A tavalyi év másik nagy durranása a júniusban bemutatott Eufória című HBO-s gyártású sorozat volt, amely a mai tizenévesek világát próbálta bemutatni. A nyolc részből álló első évad a gimnazisták lelkivilágát, a drogfogyasztást, a szexuális szabadosság témáit vette alapul, és erre próbált egy olyan cselekményfüzért felépíteni, amely eladható, akciódús, izgalmas és autentikus.

Ez pedig nagyon nem sikerült. A Sam Levinson által rendezett, izraeli eredetű Eufória kicsit olyan, mintha az írók elolvastak volna két Jezebel, három Vice és öt New York Times cikket, amiből megpróbálták kitalálni, hogy mire is buknak azok a bizonyos, sokat emlegetett millieniálok, vagy Z-generációsok.

Tudomást szereztek az USA-ban pusztító ópiát válságról, ezért a főszereplő egyfolytában ópioid tartalmú nyugtatót tol. De tényleg egyfolytában: már az első rész nagyjából ötödik percében előkerül a jó öreg xanaxos doboz. Aztán szép sorban minden: van itt Fentanil, Vicodin, és egyéb fájdalomcsillapítók, majd Kokain és MDMA. Ugyanez a helyzet a zenével. Mintha megnézték volna az elmúlt évek Billboard listáit, és arra jutottak volna, hogy a sorozat szinte minden tízedik másodpercébe odacsördítenek valami trap számot vagy Billie Eilish kópiát.

kep2_1.png

Az alkotók tudták azt is, hogy a teljes szexuális felszabadultság és a Tinder világában nem egyedi a saját célra felhasznált vagy elküldött erotikus képek és videók készítése vagy küldözgetése. És azt is tudták, hogy ebből komoly problémák szoktak adódni. Aztán látták azt, hogy mennyire forró téma jelenleg a társadalmi nemek, illetve a szexuális irányultság kérdése, hogy aztán didaktikusan kifejtve beleírják, mintha csak ki akarták volna ikszelni ezt a topikot is. A végeredmény az lett, hogy az Eufória világában szinte minden lány majdnem pornósnak van beállítva, aki gátlások nélkül küldözget meztelen vagy félmeztelen képeket.

De mindezekkel még nem lenne baj, ha nem lennének olyan végtelenül klisések a karakterek. Az első részben azzal indítunk, hogy a főszereplő lány, a 17 éves Rue (akit az akkor még csak a Disney csatornából ismert Zendaya játszik) kijön a rehabról, és elindul a tanév, minek során előbb-utóbb beleszeret új legjobb barátjába, Julesba, aki történetesen egy nagyon bulis, nagyon kedves transzfesztita lány (Hunter Schafer), de sajnos ennél többet nem tudunk meg róla. Ja, de, még annyit, hogy új lány és barátokat akar szerezni. Ekkor kerül képbe Rue, aki már kisgyermekkora óta bipolaritással küszködik, nagyon szorong és depressziós zavarai vannak. Vagy valami olyasmi, ugyanis ezt nem nagyon tisztázza a forgatókönyv, de a lényeg az, hogy Rue az apja halála után rászokik a drogokra, amiből később komoly bajok származnak.

A sorozat készítői bizonyára azt is tudták – és ezt nem cinizmusból mondom - , hogy mennyire divatosak az olyan szavak, mint depresszió vagy szorongás vagy bipolaritás. Ezek sajnos tényleg divatos szavak, könnyű dobálózni velük, felelőtlenül mindenre rásütni őket, pedig a dolog úgy áll - és ez nem egy tektonikus erejű megállapítás -, hogy ezek a fogalmak tudományos keretek között meghatározott és diagnosztizált betegségek, amiktől emberek szenvednek. Az ezekkel való dobálózásra ékes példát mutat, hogyha mondjuk a depresszió szót autóbalesetre vagy gyomorrákra cseréljük, máris nem lesz olyan vonzó rávetíteni egy tizenévesek világát bemutató sorozatra. Pedig mindegyik halálos tud lenni.

Lehetne azzal érvelni, hogy a sorozat pont attól lesz bátor és autentikus, hogy szembenéz a tényekkel. A fiatalok között tényleg megdöbbentően magas a mentális zavarok aránya (lásd itt is) – bár túl sok összehasonlításra alapot adható statisztikával nem rendelkezünk a régebbi korokból. Tehát mondhatnánk, hogy a sorozat bátor és nem fél kimondani a valóságot, és szembemenve a nyálas, sztenderd tinisorozatokkal bemutatja a 21. századi tinédzserlét elfojtott drámáit.

A baj csak az, hogy az Eufória ebben a kérdésben szenved a pontatlanságoktól.

Annyi helyen lehetne belekötni a hibákba, hogy meg lehetne tölteni belőle egy rekesznyi xanaxos dobozt. Bár kis részletekbe belemenni általában teljesen értelmetlen, ha a hangsúly nem ezen van, az Euróriának pont az lenne az egyik küldetése, hogy pontos, részletgazdag képet adjon egy szorongó generációról. Viszont tele van olyan apró tévedésekkel, csúsztatásokkal, ellentmondásokkal, hogy ha valaki eléggé figyel, belefájdul a feje.

Kis dolgok, amik nem úgy vannak a való életben, ahogyan az Eufória állítja:

  • A valóságban a diákok (tinédzserek, fiatal felnőttek) nem így öltözködnek vagy legalábbis kevésbé extravagánsak.
  • De mindenképpen kevesebb csillám és luxusruha van rajtuk.
  • Még kevesebb six pack.
  • Hogy lehet az, hogy egy olyan lány, aki évek óta drogfüggő, elvonóra jár, tehát egy szorongó és addiktív alkat és egyfolytában kábítószerezik vagy iszik, cigarettára alig gyújt rá?
  • Ezek a fiatalok mintha meglepően keveset cigarettáznának.
  • A sorozatban bemutatott kábítószerek hatása sok esetben nem feltétlenül tükrözi a valóságot.
  • Az iskolai drogdílerek általában nem agyontetovált feketeöves gengszterektől szerzik be az „anyagot”. Pont azért, mert iskolásoknak osztanak.
  • A valóságban nem minden fiatal lány ennyire naiv vagy kábítószerfüggő.
  • A valóságban nem minden fiatal lány küld meztelen képeket magáról és csinál sextapet.
  •  A valóságban nem minden lánynak van borzalmas sorsú apja.
  • A valóságban nem minden fiatal srác akar 10 másodperc alatt szexet.
  • A valóságban nem minden alfahím rém okos és/ vagy pszichopata.
  • A valóságban nem a fiúk 99 százaléka ennyire szexista paraszt.
  • Bár aki depressziós, tényleg ritkábban megy el mosdóba, a valóságban nem lesz ettől azonnal gyulladása.
  • A valóságban általában még a cheerleader lányok sem szexelnek 20 ember előtt, amiből 10 közben videózza őket.

És most csak hasból írtam párat, ami eszembe jutott, valószínűleg sokkal több van ennél. Azért annyira bosszantóak ezek – a történet szempontjából helyenként irreleváns – tévedések és marhaságok, mert ezzel pont azt a szépségét ölik meg a sorozatnak, ami az egésznek a báját és az egyébként érdekes történet(ek) alapját adná.

kep3_1.png

Igazából néha az is kétséges, hogy az írók nem csak valami duplacsavaros iróniával alkották meg ezeket a karaktereket.

Pedig a színészek csodálatosak. A Ruet játszó Zendaya nemrég még a Disney csatornán volt látható. Az Eufóriában mutatott játéka alapján vetette le a Disney jelmezt, és öles léptekkel halad az A-lista felé. A civilben is transzfesztita modellként dolgozó Vaughn ugyancsak elképesztően jól játszotta a kissé naiv, szende, túl sok személyiségjeggyel nem rendelkező lányt és Jacob Elordi is a bántalmazó szociopatát. Már csak miattuk is érdemes rákattintani a sorozatra.

Mert mégis érdemes megnézni ezt a sorozatot. De vajon miért?

Minden ordító hibája ellenére az Eufóriát öröm nézni. Részben az előbb taglalt színészi játék miatt, részben a tényleg érdekes történetszálak miatt, de legfőbbképpen a magyar operatőr, Rév Marcell teljesítménye végett. Elképesztően jó, ahogy a néha csak középre fókuszált, neon-nyolcvanas éveket idéző látványvilág szervesen kapcsolódik ahhoz az érzéshez, amikor az esendő Ruet  a kábítószerek, a szerelem és a tinédzserkor erdejében teljesen elveszve látjuk, vagy amikor sötét és vörös fényekkel a zsarolások és feloldhatatlan szorongások útvesztőjének atmoszférájában járunk.

De amiért mindenképp ajánlott ezt a rossz sorozatot megnézni, az a vége, azon belül is az utolsó két perc. Az utolsó, nyolcadik részben nincs annyi elvarratlan szál, hogy csak kapkodjuk a fejünket és nézzük az időt, hogy mennyi van még a részből. Bár tele van ordító klisékkel és hibákkal, a sorozat utolsó három perce mégis mind a forgatókönyv, mind a mondanivaló szempontjából remek összegzése az azt megelőző, közel öt órás drámának.

Bár sokaknak nem tetszett, és tényleg ellentmondásos volt a lezárás, mégis ez a három perc tekinthető az alkotók legbátrabb, legeredetibb döntésének. Ezzel legalábbis már-már megközelítették a nagy elődöket, mint például a Skinst vagy a Misfitset. Elméletileg nyáron jön ki az új évad, ahova már amatőr fiatal színészeket keresnek. Talán reménykedhetünk benne, hogy ezúttal élethűbbek lesznek a részek – hiszen valószínűleg ez a sorozatipar jelenlegi legfontosabb trendje és üzenete: megérteni, bemutatni és befogadni a körülöttünk zajló dolgokat, méghozzá élethűen, izgalmasan és érthetően.

 

Bálits Mihály

2020. február 2.

Kiemelt kép: HBO GO; Montázs: Bálits Mihály
Képek forrása: HBO, Pixabay

Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról Tovább
Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője?

Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője?

kep3.png

Federico Fellini közel száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a közép-olaszországi Rimini városában. A híres rendező és forgatókönyvíró mára már kultikussá vált filmjeivel 25 különböző díjat és rengeteg Oscart nyert. A világ az elmúlt hetekben megtelt az olasz mesterről való megemlékezésekkel, ezért mi is körbe jártuk, miért is volt fontos ő, amihez fontos támpontot adott az Olasz Kulturális Intézet Fellini-estje is. (Kicsit) szubjektív tapasztalatok a valaha élt legnagyobb rendezőről és művészetéről.

Írta: Bálits Mihály

 

A kereskedő szülőktől származó rendező az olasz fasizmus alatt nőtt fel és sok pályatársához, például David Lynchhez hasonlóan a képzőművészet nyomán kezdett el érdeklődni a filmek iránt. Fiatalon bábokat készített, agyagozott, képregényekért rajongott és a cirkusz, valamint a színjátszás mellett a mozi is érdekelte. A római jogi egyetemre való beiratkozása miatt sikerült elkerülnie a katonai szolgálatot, bár az előadásokra nem járt be. Újságíróként, grafikusként keresett pénzt, majd rádiójátékoknál segédkezett íróként, ahol már profi színészekkel dolgozhatott együtt. A háború után forgatókönyvíróként és beugró rendezőként foglalkoztatta Roberto Rossellini rendező, aki felfedezte Fellini képzelőerejét, írói tehetségét és vizuális érzékét. Pár Rossellinivel eltöltött dolgos év után 1951-ben megalkotta első saját filmjét, a Fehér Sejket.

A fasizmus és a háború alatt felnőtté váló ifjú író-rendező pont Rossellinivel együtt született bele a világégés utáni egyik filmművészeti trendbe, a (neo)realizmusba, ami áthatotta legtöbb alkotását. De ami még fontosabb, hogy a maestrot ezzel együtt mindig is érdekelte, hogy mi van a felszín alatt – ezért filmjeiben a realizmus váltakozik a szürrealizmussal.

kep2.pngA kis, tengerparti olasz falu, a fasizmus tombolása, illetve a háború olyan gyermekkori tapasztalatokat jelentettek számára, melyekből táplálkozhatott mindkét irányzat: ettől olyan sokszínű Fellini szinte minden alkotása. Ebből eredően tudta ilyen jelentős mértékben rajta hagyni bélyegét a filmművészeten. Ahogyan a szexualitást ábrázolja, az időt lefesti és amilyen humorral mindeközben operál, mind-mind jellemzői egy nagyon mély lírai lenyomatnak, ami sokszor profán viccekkel és általában lenyűgöző képi világgal keveredik.

Olyan erős volt a hatása a filmművészetre, hogy szinte észre sem vesszük, hány híres rendező munkáját befolyásolta. Paolo Sorrentino, Scorsese vagy a Coen testvérek filmjeit nézve viszont felfedezhető, hogy Fellini ott van a Nagy Szépségtől kezdve a Casinon át a Nagy Lebowskiig. Aki nem hiszi, nézze meg valamelyiket, és utána kapcsolja be csupán 20 percre a Rómát vagy a 8 és felet. Egyik alkotót filmjei mélysége, másikat az időhöz való viszonyulása, harmadikat utánozhatatlan humora kapta meg. Ebből kifolyólag az olasz rendező kicsit olyan, mintha minden filmes apukája lett volna. Ha valaki belenéz az elmúlt pár év Oscar-nyertes filmjeibe (például a Moonlight-ba vagy Shape of Water-be), még bennük is rá lehet bukkanni Fellini nyomaira.

 

Határtalan képzelőerő

Fellini jelentőségének tulajdonítható, hogy az Olasz Kulturális Intézet az évfordulóra külön estét szervezett az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol beszélt a szervezet és az Uránia vezetője is. A beszédek után pedig levetítették azt a filmet, amely talán a legjobban sűríti össze Fellini művészetét: az Amarcordot.

A filmet eredetileg 1973-ban mutatták be. Mint Fellini összes filmje, ez is Olaszországban forgott, viszont akármennyire is zseniális tájakat lehet látni benne, a kész anyag nagyjából 95 százalékát stúdióban vették fel. Az a jelenet például, ahol a város népe a fasiszta vezért várja, a filmstúdió bejáratánál forgatták. A cselekménynek nincs sok eleme, sőt nem is biztos, hogy van cselekmény: a film a rendező szülővárosának egy évét mutatja be. Túljátszott, túldramatizált, vicces, groteszk karakterekkel, tragikus halálesettel, egy kisvárosban megtalálható minden embertípussal. 

amarcord.png

De mindezekkel együtt az Amarcord végtelenül szürreális: ahogyan a fasisztákat éltetik, vagy ahogy a molett fiú az esküvőjét hőn áhított szerelmével elképzeli, mind-mind jól ábrázolják a kis sztorikból összetevődő film felszín alatti abszurditását, mélységét és báját. Keretes szerkezetről van szó, és a lényeg csak a lazán összekapcsolódó, anekdotikus történetfüzérekben lelhető fel. Meg persze a gyönyörű, festői olasz tájban: az ezekbe beleszőtt groteszk képek azok, amelyek az egész film lélekemelő mivoltát adják. Mint például az a jelenet, amikor a főszereplő család egyik megbolondult tagja felmászik a tanyán egy fára, és az Istennek sem akar onnan lejönni, miközben kővel dobálja az érte siető család tagjait, és azt kiabálja, hogy „nőt akarok”.

Talán ezekért a jelenetekért választotta az Olasz Intézet az Amarcordot a megemlékezés alkalmára. Fellini a film megjelenési évében simán vitte az Oscart ezzel a filmmel, amely annyira jól egyesíti a szürreális és a neorealisztikus stílusjegyeket, hogy időtlen lesz tőle. Mindezek az elemek persze megtalálhatóak Fellini más filmjeiben is, mint például a már említett 8 és félben vagy a legtöbbre tartott Rómában. Pont erről a filmről beszélt korunk egyik leghíresebb olasz rendezője, a már említett Sorrentino, talán a legjobban megfogalmazva a száz éve született mester lényegét: szerinte a titok Fellini határtalan képzelőerejében rejlik.    

 

A film Shakespeare-je vagy Mozartja

Sorrentinohoz hasonló véleményen vannak a magyar filmesek is. A HVG nemrég megszólaltatott pár magasan jegyzett magyar rendezőt, hogy mondják el róla véleményüket. Az Oscar-díjas Deák Kristóf azt állítja, Fellinitől tanulta azt, hogy társadalmi témájú történetet mesélni csak úgy érdemes, ha szépségbe, fantáziába, emelkedettségbe csomagolja az ember, míg a Moszkva tér rendezője, Török Ferenc a művész szabadságát emeli ki:

Szabadon alkotott, sokat improvizált, nem követte a forgatókönyvet, nagyon is mert és szeretett szabálytalan lenni, ez volt az egyik titka. Hasonló erejű művész, mint a festészetben Pablo Picasso.”

Reisz Gábor, aki a VAN mellett a tavaly kijövő Rossz Verseket is jegyzi, azt írta róla: „Rengeteg filmnyelvvel kísérletezett, őrületesen szabadon fogalmazott, játszi könnyedséggel váltogatta a szürrealizmust a hús-vér realizmussal”. Gigor Attila pedig azt mondta: „Nem tudom megmondani, hogy Fellini lehet-e a film Shakespeare-je vagy Mozartja”. Hozzátette azt is, ami feltételezhetően nagyon jól összefoglalja a világ filmeseinek véleményét:

„Én kevés művészt tudnék mondani, akiről azt gondolom, hogy az életműve nélkül szegényebb lenne az emberi kultúra, vagy legalábbis nagyon más lenne. Nagyon keveset. Fellini ilyen.”

 

Bálits Mihály

2020. január 31.

Kiemelt kép: Fellini és Donald Sutherland mint Casanova / COLLECTION CHRISTOPHEL/© PRODUZIONI EUROPEE ASSOCIATI/PRODUZIONI EUROPEE ASSOCIATI

Képek forrása: IMDb - Amarcord

Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője? Tovább
Szilveszter

Szilveszter

Lázár Fruzsina

cimsor_hozzaadasa.png

– Partra vetett ámbráscet halott mosolyát csontszínű égbolt tükrözi vissza… – motyogta Raul az erkélyén gubbasztva. Mezítlábasan támaszkodott a kovácsoltvas korlátnak. – Az év utolsó napján fekete vizet iszunk, égővöröset okádunk, és azt hisszük, boldogok vagyunk

Cseresznyevirág éppen most lépett be a lépcsőházba.

– Ne. Elfelejtettem rágyújtani.

Visszalépett a szeles kapualjba, összeszorított ajkai közé dugott egy cigarettát. Belesóhajtott a füstbe.

Raul, az indiai herceg Cseresznyevirág feje felett öt emelettel belátta a grafitfirkákkal tarkított ég horizontját. Raul egyébként nem volt sem indiai, sem herceg. Csak szerette a lányokat, a mocskosul drága cipőket és a viszkit. Meg a pezsgőt, a sört, az összes égetett szeszt, az alsópolcos bort is. A poshadt talajvízként pangó belső feszültségét vezette le ivással—és annyit ivott, hogy messze ő volt a leglazább ember a 21/b-ben.

Cseresznyevirág véletlenül lehamuzta fehér lakkbőr csizmáját.

– A picsába, aúúú – jajdult fel. Fél lábra kapaszkodott, ujjaival lesöpörte csizmája orrát, egyensúlyozott a komoran világító nagyvárosi ég alatt. Kézfejének bőrén átlátszottak zöld erei. Cseresznyevirág remegett a futkosó izgatottságtól.

Raul mellett Dani ült. Dániel, az oroszlán. Legszívesebben mindenkit addig hergelt volna, míg az neki nem ront. Az ember nem tudta, hogy dühkezelési problémái vannak-e, vagy csak egyszerűen egy pöcs. A szülei talán elkényeztették, abba bele lehet csavarodni.

– Új kezdet, mi? – billegett Dani. Felsőtestével egészen kihajolt az alacsony korlát felett, aztán vissza, belerúgott Raul székébe. A következő kilengésekor orrával szinte a járdát érintette.

– Dániel, meg fogsz halni – mondta Raul egyszerűen. Öntelt közömbösséggel gondolt mások halálára. Mások élete addig izgatta, amíg kaphatott tőlük valamit.

– Taposs a fejükre – fordult felé Dani. – Ez a jövő év arról szól, hogy te vagy mindenki felett. Ők alattad, érted.

– Ez most is így van.

– De nem tudják. Úgy semmi értelme.

– Inkább hozz bort.

Zúgott, zizegett a régimódi ajtócsengő. Cseresznyevirág topogott az ajtó előtt.

– Itt van már? – Köszönés helyett szimatolva nézett körül. Mintha a jelenlét kiszagolható volna.

– Ki? – nézett bután Dani.

Cseresznyevirág hegyes orra a plafon felé fordult. Danival csak kétszer feküdt le életében, de ennyi elég volt ahhoz, hogy most már semmibe vegye. Dani mindig ide-oda rángatta, és smárolás közben szorította a nyakát. Cseresznyevirág utálta ezt a közönséges, kamaszos stílust.

Raul lépett a szobába. Ölébe kapta a lányt, a fehér lakkcsizmák kalimpáltak a levegőben.

– Raul, te egyszerűen túl sokat képzelsz magadról – nevetett Cseresznyevirág. Raul így született.

– Van neked gin, szívem – lehelte Raul –, csak neked.

– Itt van már? – kérdezte tőle is Cseresznyevirág. Raul hullámzó mozdulatot tett a karjával.

A lakás még üres volt. Cseresznyevirág tudta, most már kiérezte ő is.

Lehajtottak egy-két italt. Cseresznyevirág újra felkente lekopott piros rúzsát Raul repedt tükrű fürdőszobaszekrénye előtt. A tükörbe egyszer Dani bokszolt bele részegen.

Tovább ittak, a pohár száján ott maradt rúzsnyomot Dani lenyalta. Cseresznyevirág rájött, hogy ha elég sokat iszik, akkor a gyomra alatt egy ponton egy mágnes lép működésbe. Ez a mágneses pont forró volt, odatapasztotta őt másokhoz, és képtelenné tette arra, hogy más irányba akár egy aprócska lépést is tegyen.

Ilyenkor mégis szerette Danit. Egy kicsit.

– Mikor okádod a vöröset? – kérdezte Dani Raultól a hetedik feles után. Cseresznyevirág az ölében ült, kifelé nézett az ablakon. A közelben kavargott a beteljesületlenség.

– Majd hajnalban – töltött újra Raul.

– Rágyújthatok itt bent? – Cseresznyevirág hanyatt vetette magát. – Túl jó a kedvem ahhoz, hogy ne tegyem meg.

Raul felállt. Ing, szürkekockás nadrág és álmodozó fény volt rajta.

– Az a pillanat, ami a két év közti hasadékban van, nem létezik. Tégy, amit akarsz. Holnap jön a takarítónő.

A 21/b ötödik emelet 8-as lakására kétperces csend borult. Cseresznyevirág meggyújtotta a cigarettáját. Dani kitért a füst útjából. Cseresznyevirágban fehéren izzott a mágnes.

 Az óra elütötte az éjfelet.

– Itt van – hunyta le a szemét Cseresznyevirág.

– Itt, bizony.

– Kicsoda? – tátotta a száját Dani, de nem bírta, felröhögött. Cseresznyevirág szeme villant egyet; értette Danit.

Raul odahajolt hozzájuk.

– Szerelem – mondta. – Majdnem olyan jó, mint a pénz.

Cseresznyevirág átfújta a füstöt Dani szájába.

Raul meglóbálta az üveget.

– Még egyet?

Naná.

 

A Léniák a Közgazdász Online újonnan induló tárcanovella-sorozata, melyben minden héten egy-egy feltörekvő, fiatal író novelláját tesszük közzé. A Lénia elnevezés a klasszikus újságírásból ered. A tárcanovellákat hagyományosan a lap alsó harmadában helyezték el a tördelés során, melyet egy kettős, felül vastagabb, alul vékonyabb vonallal választottak el a többi tartalomtól. Ezt a vonalat nevezték tárcaléniának. A tárcalénia alatt már semmilyen színes riport nem jelenhetett meg, ugyanis az ellenkezett a műfaj hagyományos szabályaival. A sorozattal célunk, hogy a magyar újságírás nagy múltja előtt tisztelegjünk, és megpróbáljuk a kortárs szépirodalmat visszahozni a köznapi kultúrába. 

Szilveszter Tovább
Mire számíthatunk, ha K Mama szolgáltatja az esti mesét? - Kurázsi és gyerekei a Radnóti Tesla Laborban

Mire számíthatunk, ha K Mama szolgáltatja az esti mesét? - Kurázsi és gyerekei a Radnóti Tesla Laborban

adrian-swancar--1h4wjv_oy4-unsplash.jpg

Rövid történet egy színházba jutás rögös útjáról, Tesla nem szokványos, jelenkori kísérleteiről és egy rendkívül laza, hadseregek nyomában vonuló, nélkülözhetetlen holmikat árusító vándorkereskedőről, röviden markotányosnőről. - Nem csak Kurázsi és gyerekei kritika!

 

Ajándék jegynek nézd meg az apróbetűjét! Ha nem teszi az ember, könnyen előfordulhat, hogy füstölgő cigaretták helyett csak saját leheletének párája, vagy a máskor kellemesen kiszűrődő fény helyett csupán sejtelmes sötétség fogadja a Radnóti Színház előtt. Még szerencse, hogy az említett apróbetűben feltüntetett Kazinczy utca 21. kilenc perc gyalogút alatt könnyűszerrel megközelíthető. 

82367922_591622224965638_4148518677962031104_n.png

Ott pedig nincs is más dolga a kultúrszórakozásra vágyónak, mint felrohanni a második emeletre, bedobni nélkülözhető holmijait a ruhatárba és fokozatosan múló szuszogással élvezni az előadást… Kivéve, ha a Kurázsi és gyerekeit nézi, mert akkor helyjegy hiányában meg kell verekednie a minél jobb pozícióért…

Amennyiben hétköznapi hősünk végzett a küzdelemmel, és még mindig nem kezdődne a darab, van ideje elgondolkozni azon, hol is van, mit is néz. A Tesla Labor az a hely, ahol megtévesztő módon nem fizikai, hanem színházi kísérletek zajlanak. A hely, ahol a Radnóti Színház együttműködik különböző független színházi csapatokkal. Ezen példa estéjén éppen a Narratíva produkció Kurázsi és gyerekeit adják elő a székekkel körbezárt színészek. A darab címének ízlelgetése közben a néző rájön, hogy ez tulajdonképpen Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című művének feldolgozása.

A gondolkodót két rosszalló tekintetű színművész ébreszti fel a gondolataiból, akik látszólag gondokba merülve járkálnak fel-alá, figyelve, mindenhol befejezték-e már az emberek a verekedést. Egy telefon csörren az első sorban. Erre a marcona arcok még jobban összehúzzák a szemöldöküket, a teremben pedig egy pillanatra nappali világosság támad, amíg mindenki ellenőrzi, hogy lenémította-e a készülékét. Ezt követően - mivel az illendőség által megkívánt hét perc már letelt, illetve a nézőkkel együtt a sötétség is elfoglalta a helyét - megkezdődik Kurázsi mama, a markotányosnő és gyerekei tíz jeleneten át tartó története. 

Ha az első sorban ülők leküzdötték a kísértést, hogy kigáncsolják a közvetlenül előttük rohangáló szereplőket, akkor megismerkedhetnek a rapper lazaságú Kurázsival, akinek egy zongora jelképezi a kocsiját. Ez a hangszerjármű később nagy szerepet játszik a betétdalokban is, amelyek sajátos, változatos sorhosszúságú szövegeikkel, ugyanakkor mély érzelmeket kiváltó, mellkast dübörögtető zongoraakkordjaikkal olykor megszakítják a prózai játékot.

A tíz jelenet hosszú, háború sújtotta éveket vetít a színpadra. A természetesnek tűnő állapotok közepette a jegyek birtokosai megfelelő dózisokban, okosan adagolva és jól eloszlatva kapnak felváltva humort - hiszen MC Kurázsi van a házban -, illetve filozófiai gondolatokat .

A darab kiválóan visszaadja az eredeti művet, Brechthez hűen pedig ezen előadásban is minden jelenet előtt megtudják a nézők, hogy mi fog történni benne, így a szuszogását már rég leküzdött hősünk nem magára a cselekményre figyel, hanem arra, hogyan következik be az, illetve milyen érzelmek tükröződnek a szereplőkön. A Kurázsi és gyerekeiben játszó színészek pedig valóban irigylésre méltó módon tárják a feszülten figyelő közönség elé az emóciókat. 

Ezek után nem is csoda, hogy a szerepüket immár levetkőzött Kurázsiék mosolyát látva, a negyedik visszatapsolás után már zsibbadt kezű emberek is elégedetten távozhatnak otthonaikba, ahová remélhetőleg egyből odatalálnak.

 

Szatmári-Schubauer Solt

2019. január 19.

Mire számíthatunk, ha K Mama szolgáltatja az esti mesét? - Kurázsi és gyerekei a Radnóti Tesla Laborban Tovább