Közgazdász Online


A munkaadók önszántukból nem ismernék be a hátrányos megkülönböztetést

A munkaadók önszántukból nem ismernék be a hátrányos megkülönböztetést

pexels-matthias-zomer-339620_1.jpgAz idősödő nők rosszabb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mint a velük egykorú férfiak vagy a fiatalabb nők. De hogyan lehet mérni az őket érő diszkriminációt? Berde Évával, a Közgazdasági Intézet Demográfia és Gazdaság Kutatóközpontjának munkatársával az időskori munkavállalás gyakoriságáról és a sikeres álláskeresések arányáról is beszélgettünk.

Írta: Kránicz Bence

KB: A középkorúak és idősek aktív munkavállalását mutató adatok szerint 2002 és 2018 között Magyarországon drámai mértékben emelkedett az aktívak száma 55 év felett és 60 év felett is. Pusztán a nyugdíjkorhatár emelkedésével magyarázhatóak a különbségek?

BE: Az európai jóléti államok szinte mindegyikében, így Magyarországon is, a népesség öregedése miatt a kormányok a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer korábbi szabályainak megváltoztatására kényszerültek, és úgy tűnik, ez a tendencia a továbbiakban is folytatódni fog. A kormányzatok által a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer finanszírozhatósága érdekében tett legfontosabb lépések a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, a korai nyugdíjazás lehetőségeinek megszüntetése, és a meghatározott juttatások rendszerének fokozatos megváltoztatása a meghatározott hozzájárulások rendszerének irányába. Kényszerítő hatást próbálnak gyakorolni az idősebb munkavállalók felé, céljuk, hogy az érdekeltek maradjanak tovább a munka világában. Ezek az eszközök kiegészülnek a munkavállalóktól származó kezdeményezésekkel. Az életkor, illetve az egészségben eltöltött életévek növekedése, vagy esetleg anyagi gondok következtében sok ember saját elhatározásából szeretne idősebb korában is dolgozni. A hosszabb idejű munkavégzésre vonatkozó döntés általában jobban érvényesül, ha a szeniorok önként, és nem kényszerből tolják ki a munkaerőpiaci tartózkodást. Az OECD-országokban népszerűvé vált a „live longer work longer” (hosszabb ideig élsz, dolgozz is hosszabb ideig) jelszava, ami az önkéntesen választott hosszabb munkaerőpiaci tartózkodásra ösztönöz.

Az adatsor alapján azt látjuk, hogy az EU-ban 2002-ben sokkal nagyobb arányban dolgoztak az idősek is, mint Magyarországon. 2018-ra ez a két arány majdnem kiegyenlítődött, miközben itthon és EU-s viszonylatban is tovább nőtt. Milyen folyamatok állhatnak a változás hátterében?

Igen, jelentősen megnövekedett a munkaerőpiacon aktív idősebbek aránya, ami mögött a már említett kényszerítő lépések és a munkavállalók belső ösztönözöttsége áll. Magyarországon a növekedés azért is annyira látványos, mert korábban lényegesen elmaradt az idősek foglalkoztatottsága az EU átlagos értékeitől.

pexels-andrea-piacquadio-3814573.jpgÚj kutatásukban az idős munkavállalókat érő diszkriminációt vizsgálták úgy, hogy fiatal, illetve idősődő munkavállalók nevében írt önéletrajzokat küldtek szét vállalkozásoknak. Arra voltak kíváncsiak, melyik típusú jelentkező kap több pozitív visszajelzést. Miért emellett a módszer mellett döntöttek? Volt olyan kutatásuk, ami közvetlen előzménye a mostaninak?

A munkáltatók idősekkel szembeni diszkriminációját statisztikai adatokból szinte lehetetlen kimutatni. A kérdést a szakirodalom tapasztalati úton próbálja meg vizsgálni, bár a diszkrimináció feltárása jó néhány nehézségbe ütközik.

Az egyik nagyon fontos akadályt azt jelenti, hogy ritkán tudjuk megfigyelni az egyes egyének és csoportok valóságos termelékenységét. Ráadásul a kor szerinti diszkrimináció tényei látszólag sokkal kevésbé meggyőzőek, mint a nemi vagy faji diszkrimináció esetei, annak ellenére, hogy a kutatók egyértelműen úgy vélik, hogy a kor szerinti diszkrimináció legalább akkora, ha nem nagyobb problémákat okoz, mint a nemi diszkrimináció.

Módszertanilag nem jelent sokkal több nehézséget a kor szerinti megkülönböztető magatartás tesztelése, mint bármely más, például az etnikai vagy a nemek közti diszkrimináció vizsgálata. A fiktív önéletrajzok beküldése egy nemzetközileg elfogadott, sokak által alkalmazott módszer a munkaerő-felvétel során tapasztalható különböző diszkriminációs formák feltárására. Az önéletrajzokat úgy alkotják meg, hogy bizonyos szempontból azonosak legyenek, de a tesztelni kívánt szempontból különbözzenek. Az ilyen tesztelések esetében gyakorlatilag megtévesztésről van szó, hiszen a jelentkezők nem valós emberek. Ezért a kísérlet megtervezésénél maximális óvatossággal kell eljárni. Vigyázni kell arra, hogy a megtévesztett munkáltatónak a lehető legkisebb kárt okozzuk kísérletünkkel. Ez többé-kevésbé teljesül, hiszen egy-egy extra önéletrajz átfutása feltehetően nem magas költség a munkáltatóknak. Az ilyen kísérletek célja minden esetben egy bizonyos réteget sújtó magatartásforma társadalmi érdekből történő feltárása, ami egyben indokolja is a megtévesztést, hiszen anélkül nem lehetne hiteles adatokat szerezni. Nem hihető, hogy a munkaadók önszántukból beismernék, hogy egyes csoportokat hátrányosan különböztetnek meg. Arról nem is beszélve, hogy lehetséges, ez nem is tudatosul bennük.

Milyen területekről választottak vállalkozásokat? Igyekeztek minél szélesebb gazdasági spektrumot lefedni?

Két, általunk jól ismert területen teszteltük a diszkriminációt, mindkét esetben női résztvevőkkel. Az egyik konstruált jelentkezői párosunk közgazdasági elemzői, a másik pedig gazdasági asszisztensi munkakörben szeretett volna elhelyezkedni.

pexels-cottonbro-4057758.jpgAz eredmények alapján úgy láttam, az is igaz, hogy kevesebb idős munkavállalót hívnak be interjúra, de általában véve is kevés volt a pozitív visszajelzés, a fiatal jelentkezőknek is. Mi magyarázhatja a pozitív válaszok, vagyis a felkínált állásinterjúk alacsony számát?

A mindkét fiatal álláskeresőnk esetében 9 százalékot felülmúló visszajelzési arány nem tekinthető alacsonynak. Mi ugyanis csak nagyon szélsőséges esetekben igazítottunk az előre kidolgozott önéletrajzokon, és akkor is csak minimálisan, mert nem akartuk elrontani a homogenizálást. Amikor valaki ténylegesen jelentkezik egy munkahelyre, akkor mindig a követelményeket figyelembe véve módosítgatja az önéletrajzát és a motivációs levelét, így nagyobb eséllyel hívják be interjúra. Nekünk pedig az összehasonlíthatóság volt az elsődleges szempontunk: ha kiválasztják az egyik álláskeresőnket, akkor kiválasztják-e a másikat? Emellett saját volt hallgatóink tanúsíthatják, hogy érdemes sok helyre elküldeni az önéletrajzot, mert egyáltalán nem biztos, hogy mindenhonnan pozitív visszajelzést kapnak.

Jelentős különbség mutatkozott a válaszokban abból a szempontból, hogy asszisztensi, vagy magasabb képzettséget igénylő állásra küldtek jelentkezést?

A jelentkezésekre kapott visszajelzések egyértelműen azt mutatták, hogy az idősebb nőket sokkal ritkábban alkalmazták volna, mint fiatalabb társaikat. Eredményeink szerint a két idősebb munkavállalónk nagyjából 5,3 százalékponttal kisebb arányban kapott pozitív visszajelzést. Számszerűleg mindkét munkakörben relatíve lényegesen többször kapott a két fiatal munkavállaló interjúlehetőséget, az asszisztensek körében azonban az eltérés mégsem volt statisztikailag szignifikáns. Az elemzőknél nagyjából 6,6 százalékpontos eltérést találtunk a fiatal hölgy javára, és ez szignifikáns is volt. A két szakma kvalifikáltsági követelményeinek eltérése is éreztette hatását, mert az idősebb elemzőt sokkal kevesebb helyen alkalmazták volna, mint az idősebb asszisztenst. Ennek ellenére az erre irányuló tesztünk nem mutatott szignifikáns különbséget a két munkakör között.  

Az időskori munkavállalókat érő diszkrimináció soktényezős egyenlet vagy inkább folyamat, amelynek most egyetlen, jól mérhető elemét vizsgálták. Mely pontokon lenne még érdemes vizsgálni ugyanezt a jelenséget, illetve hogyan lehetne pontosítani, árnyaltabbá tenni ugyanezt a kutatási formát?

Az időskori munkavállalókat érő diszkrimináció további tesztelésére számos tervünk van. Meglevő adatainkat is szeretnénk még más irányból elemezni, például megnéznénk, mennyire függenek a pozitív válaszok a hirdető vállalat tulajdonságaitól, a visszaküldés idejétől stb.

Emellett szeretnénk majd egy újabb tesztelést végezni a vignetta-módszerrel, amikor számítógép gyűjti össze az általunk megadott lehetőségek közül a jelentkező tulajdonságait, beleértve az életkorát is, és valós hús-vér emberek választják ki, hogy kit vesznek fel közülük. Ezzel lehetőségünk nyílna az életkor finomabb változtatására és a hatás megfigyelésére, illetve egyéb tényezők, például a képzettség befolyásoló szerepének nyomon követésére.

pexels-andrea-piacquadio-3852974.jpgA kutatás kifejezetten álláskereső nőkre vonatkozott. Mi a feltevésük arra vonatkozóan, hogy férfiak esetében máshogy alakultak volna-e az eredmények?

A legtöbb szerző szerint az idősebb nőket még az idősebb férfiakhoz képest is hátrányosabban kezelik a munkáltatók. Ráadásul a nők átlagosan hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, valamint fiatalabb éveikben általában kevesebbet kerestek, és ezért kisebb nyugdíjra számíthatnak a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben.  Az idősebb nők nehezebb foglalkoztatási helyzete a későbbiekben könnyen eredményezheti a nők elszegényedését.

Modelljükben a fiatalabb nők is túl vannak a gyerekvállaláson, tehát a munkáltatónak nem kell „tartania” attól, hogy emiatt évekre kiesnének a munkából. Mit gondolnak arról, hogyan befolyásolta volna az eredményeket, ha nem teszik meg ezt a kikötést a fiatal jelentkezők életrajzaiban?

A fiatalabb és az idősebb tesztalanyainkat, amennyire csak lehetett, igyekeztünk homogenizálni, azaz olyan tulajdonsággal felruházni, amely arra utal, hogy minden szempontból, például a közeljövőben várható távolmaradásukat, illetve folyamatos munkavégzésüket illetően is azonosak. Az, hogy emiatt két nagyobbacska gyerekkel „alkottuk meg” fiatalabb tesztalanyainkat, már válasz is a kérdésre.

Kik végezték a kutatást?

A kutatást a Közgazdasági Intézet Demográfia és Gazdaság Kutatóközpontjában, az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretei között végezte Berde Éva és Mágó Mánuel László. A hirdetések gyűjtésében és kiküldésében két diák asszisztensük, Lipcsei Bence és Szabó Dorottya volt a segítségükre.

 Képek forrása: pexels

A munkaadók önszántukból nem ismernék be a hátrányos megkülönböztetést Tovább
Hatvanmilliós keret a legjobb kutatók díjazására – Így újul meg a kutatástámogatási rendszer a Corvinuson

Hatvanmilliós keret a legjobb kutatók díjazására – Így újul meg a kutatástámogatási rendszer a Corvinuson

img_3735-min_1.JPG

A Corvinus Egyetem átalakulása nemcsak az oktatást, hanem a kutatásokat is érinti. A folyamat már idén elkezdődik, az új projektek mellett a bérrendszer és a teljes kutatási szemléletmód is megújul. A kutatástámogatás átalakulásáról Dr. Vastag Gyulával, a Corvinus Egyetem Kutatási Rektorhelyettesével beszélgettünk. 

Írta: Kovács Máté

  • Hogyan újul meg a Corvinuson a kutatástámogatási rendszer?
  • Milyen új projektek indulnak?
  • Mi lesz az akadémiai autonómiával?
  • Milyen kiemelt irányokban kutatnak majd a jövőben?
  • Hogyan lesz gyakorlatban is hasznosítható egy kutatás? 
  • Mi lesz a fenntarthatósággal?

„A Corvinusnak tisztességes, magas alapfizetést kell biztosítania.”

“Legyenek kutatási eredmények, ugyanakkor ezt másoknak is látniuk kell nemzetközi téren, hiszen oda szeretne a Corvinus is betörni” - mondta dr. Vastag Gyula a kutatástámogatás céljáról. „Olyan eredményekkel kell előállnunk, amelyet ők is elismernek. Ehhez képest kell megújítani a kutatástámogatást.” (fotó: Ressely Kinga)

ressely-e1-min.jpg„Minden egyetem elsődleges érdeke, hogy jó kutatói, jó oktató legyenek, őket meg kell becsülni. Olyan ugyanakkor nincs, hogy csak megbecsülünk valakit, és az eredmények nem jönnek. Ezeket be is kell hajtani” - mondta a kutatási rektorhelyettes.

Az értékelési rendszerben is jelentős változásra van szükség. „Az egész értékelési rendszer arra irányult eddig, hogy minél többet oktassanak a kollégák. Néhol teljesen abszurd rendszer alakult ki, extra oktatás címszó alatt több millió forintos kifizetések történtek. Ez felveti azt a kérdést, hogy valamiféle kalibrálási hiba történhetett” – mondta Vastag Gyula. „Magyarországon, ha egymillió forintot keres valaki oktatóként havonta, az kiemelt fizetésnek számít. Ha félév alatt kap hatmillió forintot, majd ennek még a felét megkapja extra oktatási tevékenységre is, akkor valami nem jól működik.”

A megújulás részeként a teljes oktatói pályát átgondolják, lesznek oktatás- és kutatáscentrikus pályák is. A kutatás az oktatói tevékenységből sem maradhat ki, itt a hazai mércének kell megfelelni, az utóbbi esetben pedig a nemzetközi kutatói elismertség lesz a fő cél. 

Vastag Gyula hozzátette, hogy ezzel együtt

„a Corvinusnak tisztességes, magas alapfizetést kell biztosítania. Ahhoz, hogy kiemelkedjünk a mezőnyből, nemcsak hírnévben, hanem hírnévnek megfelelő alapfizetésben is az élen kell járnunk”.

A versenyképes fizetés régiós szinten értendő, az amerikai üzleti iskolákkal ugyanis nem lehet versenyezni.

Újdonságok a kutatástámogatási rendszerben:

A Corvinus megújult kutatástámogatási rendszerének alappillére lesz a Corvinus Kutatási Kiválóság (CKK) ösztöndíj. A pályázatokat a kutatók önkéntesen adhatják be, melyeket az elmúlt három év kutatási teljesítménye alapján értékelnek. Az ösztöndíjjal hatvanmilliós keretet osztanak szét, amelyben akár 30-40 kutató is részesülhet. Ezzel az Egyetem ösztönözni szeretné a kutatókat, hogy minél több nemzetközileg is elismert kutatásban vegyenek részt. 

Meghirdetik továbbá a Corvinus Lectures sorozatot, melynek célja, hogy bevezesse az egyetemet a nemzetközi vérkeringésbe. Ehhez egy külön bizottság alakult, akik kiemelt eseményeket fognak támogatni. 2021-ben például Nicholas Bloom, a Stanford Egyetem elismert közgazdásza tart majd előadást és beszélget a kutatókkal a Corvinuson.

A kutatástámogatási rendszer fontos része lesz a Corvinus Research Seminar is. Az Intézetek és kompetencia központok minden évben kétezer eurót kapnak majd, amit szabadon felhasználhatnak. Hívhatnak például nemzetközi előadókat, de akár össze is állhatnak más Intézetekkel. A beadott javaslatokat a központi kutatási iroda fésüli össze, hogy ne legyenek átfedések, az eseményeket pedig mindenki számára nyilvánossá teszik. 

Az akadémiai autonómia a megújult rendszerben is megmarad

Az Egyetem több milliárd forint kutatási támogatást kapott különböző minisztériumoktól, kutatási szervektől vagy nemzetközi pályázatokon. Vastag Gyula szerint „ezekben a kutatási projektben akár több tucat ember is szerepelhet, van egy témájuk, van egy elfogadott költségvetésük, vannak céljaik - ezek továbbra is menni fognak, és mi nem szólunk bele.

Ha valaki be akar adni egy pályázatot és az a témakör beleillik az egyetem oktatási-kutatási profiljába, azt maximálisan támogatni fogjuk.”

Másik részről felmerülhet az a kérdés, hogy milyen kutatási irányokat preferál az Egyetem. Vastag Gyula szerint „ez egy nagyon nehéz kérdés, ugyanis van ötszáz oktató vagy kutató, egy kutatónak két-három témaköre is lehet, ezeket pedig nem akarjuk szabályozni.” Viszont jó lenne szerinte, ha valamiféle tág irányt lehetne adni, amelyekre a Corvinus felfűzheti a kutatási portfóliót. „Ezek persze nem részletekbe menő irányok, mint például az ellátási lánc beszállítói oldalának autóiparra gyakorolt hatása, hanem sokkal általánosabbak.”

img_0296-min.JPG

Fotó: Szép Zsóka

Három pillér: kvantitatív megalapozottság, régiós értékek és digitalizáció

Vastag Gyula szerint az általános irányoknak három pillérre kellene épülniük. Az első ezek közül a kvantitatív megalapozottság. A tendenciák ugyanis azt mutatják, hogy a számszerű megalapozottság egyre erősebben van jelen a kutatásokban. Ilyen területek például a hálózatkutatás, de az orvostudományok egészségügyi-közgazdasági része, a járványkutatások és akár a politikatudomány is. Minden olyan terület tehát, ahol nagy mennyiségű adattal kell dolgozni. 

„Abban az időszakban, amikor én végeztem, mindenkinek kötelező volt négy félév matematika, tehát erős matematikai alapozottság volt. Ha megnézzük, a szemléletmód miatt azok az intézmények a sikeresebbek, ahol ez a mai napig így van, még akkor is, ha adott esetben ezek közül az eszközök közül a hallgatók nem használnak mindent a pályájuk során” – tette hozzá Vastag Gyula. „Szeretnénk tehát azokat a kutatásokat támogatni, amelyek igénybe veszik a kvantitatív irányultságot, ami persze nem jelenti azt, hogy megtiltanánk azokat, amelyek nem erre épülnek.”

A második pillér Vastag Gyula szerint a régiós beágyazottság. „Kinézünk az ablakon és itt vagyunk Budapesten, Kelet-Közép Európában, itt vagyunk otthon. Erről a régióról mi tudunk a legtöbbet, itt jártunk iskolába, ismerjük a kultúrát és a történelmet. Ha megnézzük a publikációkat, vagy részt veszünk nemzetközi kutatásokban, általában itt gyűjtünk adatokat, itt megyünk el interjút készíteni. Ezzel a régiós tudással kapcsolódunk a nemzetközi áramlathoz.”

1_1_-min.jpg

Fotó: Szép Zsóka

A második pillér ezt szeretné tovább erősíteni. „Budapesten, sőt, ebben a régióban mi szeretnénk lenni a legjobbak. Támogatjuk azokat a kutatásokat, amelyek kihasználják a gyökereinket, a történelmünket és az ismereteinket.”

A harmadik pillér a digitalizáció, ami a vírushelyzet miatt csak tovább erősödött. Vastag Gyula szerint ugyanakkor „a digitalizáció nemcsak eszköz arra, hogy átálljunk online oktatásra, hanem egy kutatási irányt is jelent.” A harmadik pillér szorosan kapcsolódik az elsőhöz, hiszen a Big Data korszakában a kvantitatív kutatások digitalizáció nélkül elképzelhetetlenek. 

„Ki, mennyit fizetne ezért?” – Hogyan lesz egy kutatás gyakorlatias?

A publikációknál két dolgot szoktak figyelembe venni: akadémiai szempontból szakszerűen írták-e meg a cikket, valamint releváns-e a kutatás.

„Fontos, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, hanem legyen a kutatásnak haszna is. Erre szoktam mondani: ki, mennyit fizetne ezért?”

– teszi fel a kérdést Vastag Gyula. 

A relevanciának további két összetevője van. Egyrészt vannak akadémiai feltételek, melyeknek meg kell felelni, másrészt pedig van az úgynevezett „bérmunka”. „Vállalatoknak, szervezeteknek gyakran vannak problémáik. Hova tegyem például a gyárban a CNC esztergagépet? A sarokba vagy középre? Ez nem egy bonyolult teoretikus probléma, hiszen egy szimulációval modellezni tudom az anyagmozgatást, és meg tudom mondani, hogy pontosan hova kerüljön. Ez egyrészt hasznos a vállalatnak, másrészt hasznos a hallgatónak is, hiszen gyakorlati területen szerezhet tapasztalatot. Az egyetemnek pénzügyi szempontból éri meg, a kutató pedig kapcsolatokat tud teremteni, tehát mindenki jól jár.”

Mi lesz a fenntarthatósággal?

„Nagyon sok kollégánk foglalkozik ezzel a területtel, ami része az egésznek. Ha fenntarthatóságról beszélünk, szinte fölösleges is hangsúlyozni, mert minden terület csak úgy értelmezhető, ha a fenntarthatóság szellemisége benne van, különben elvesztünk. Az utóbbi időben nagy változás ment végbe, ma már belépő szint, alapkövetelmény a fenntarthatóságra való törekvés.”

Hatvanmilliós keret a legjobb kutatók díjazására – Így újul meg a kutatástámogatási rendszer a Corvinuson Tovább
„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás)

„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás)

Mit üzentek az időseknek a koronavírus-járvány alatt?

nevtelen_terv_26.png

Milyen üzenetekkel célozták az időseket a médiában a koronavírus-járvány alatt? Miről tájékoztatták őket a hatóságok, és mit tanultunk arról, hogyan érdemes híreket megosztani egy hasonló világjárványról? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a nemzedékek közötti kommunikációval foglalkozó #kommlab kutatócsoport. (kép: Canva)

Vendégszerző: Kránicz Bence

unnamed_1.jpg

Székely Levente, a #kommlab csoport tagja, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tudományos munkatársa számolt be kutatásuk eredményeiről. (kép: lib.uni-corvinus.hu)

Amikor Magyarországra is begyűrűzött a koronavírus-járvány, az első hetekben pánikkeltőnek éreztem, ahogy a média kezelte az ügyet. Visszaigazolhat egy ilyen benyomásból valamit az empirikus kutatás? Hogy érdemes mérni a koronavírus médiareprezentációját? (kép: Canva)

idosek.pngAz empirikus kutatások klasszikusan két megközelítéssel, kvantitatív és kvalitatív módszertannal dolgoznak. Bármilyen „ügy” médiareprezentációjának vizsgálata tehát alapvetően számszerű adatokon keresztül, illetve tartalmi szempontból, minőségi ismérvek mentén készülhet. A mennyiségi megközelítés ebben az esetben megmutathatja, hogy mikor került egy téma a napirendbe és milyen mértékben foglalkozott vele a média, míg a kvalitatív megközelítéssel pont azokra az összefüggésekre irányíthatja rá a figyelmet, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy egy hír megjelenítése pánikkeltőnek minősíthető-e, vagy sem. Ilyenformán a koronavírus médiareprezentációját is többféle megközelítéssel vizsgálhatjuk, a #kommlab kutatásában használtunk kvantitatív médiaelemzést, kérdőíves kutatást, illetve a tartalomelemzést is.

Magyarországon mikor lett gyakoribb az idősek említése, a nekik szóló tájékoztatás a vírussal kapcsolatban?

Az igazán érdekes az, hogy Magyarországon nem jutott nagyságrendileg több említés az idősekre a koronavírus idején. Az Observer Budapest adatait megvizsgálva – akik a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 médium tartalmait figyelik folyamatosan – megállapítható, hogy

az idősekkel kapcsolatos tartalmak, vírus ide vagy oda, tartósan jelen vannak a magyar médiában.

Ebből a szempontból a „koronavírus” nyilvánvalóan új szereplő, amely az utóbbi hónapokban rendkívül sok tartalomban jelent meg. Vizsgáltuk, hogy a „vírus”, a „koronavírus”, az „idősek” és a „fiatalok” kifejezések kombinációja milyen intenzitást mutatott a márciusi hónapban.

Az eredményekből jól látható, hogy a hónap közepén felerősödött a média figyelme a járvány és a különböző korosztályok irányába. Az idősek mellett – akikre a járvány fokozottan veszélyes – a fiatalokra is koncentráltunk, mivel azt gondoljuk, hogy egy olyan helyzet, mint amit az elmúlt hónapokban megtapasztalhattunk, az ifjúság számára is komoly kihívásokat hozhat. Gondolhatunk itt az oktatási rendszerben tapasztalt változásokra vagy a munkapiaci konjunktúra gyors beszakadására, de a szabadidő eltöltésének átalakulására is. Továbbá, mivel a halálos megbetegedés veszélye, illetve a járványhelyzetből fakadó egyéb problémák és kényelmetlenségek, például az anyagi gondok, eltérő mértékben érintik a különböző korosztályokat, kialakulhat feszültség a nemzedékek között, márpedig a #kommlab fókusza épp a generációk.

idosek_1.png

(kép: Canva)

Milyen médiumokban és hogyan mérték a koronavírusról szóló hírek mennyiségét? Hogy lehet kifejezetten az idősekkel összefüggésbe hozni ezeket az anyagokat? (kép: Canva)

idosek_2.pngEgyszerű kvantitatív megközelítéssel éltünk, és megszámoltuk az említett kifejezések együttes előfordulását a médiatartalmakban. Az idősekkel való összefüggés erősségét úgynevezett Boolean-modell segítségével rangsoroltuk, amely a szövegben a kifejezés gyakoriságát, illetve a kifejezés fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és a szöveghosszt vizsgálja, amelyben megjelenik a kifejezés. Ez a megközelítés segít abban, hogy anélkül, hogy elolvasnánk több ezer oldalt, képet kaphassunk a minket érdeklő tartalmak előfordulásáról és azonosíthassuk a releváns tartalmakat.

Máshogy számolt be a járványról az online média, mint a print lapok vagy a tévé és a rádió? Mik lehetnek a különbségek okai?

Kvalitatív elemzést nem folytattunk, így ezt nehéz megmondani, az mindenesetre világosan látszik, hogy a legtöbb tartalmat a témával kapcsolatban az online média gyártotta.

A releváns tartalmak közül 81 százalék származott az online médiából, 12 százalék a nyomtatott lapokból, és a maradék 7 százalékot a rádió és televízió adók tartalmai adták.

A Boolean-modell szerinti szűrés azt mutatta, hogy a leginkább relevánsnak ítélt tartalmak print médiából, a legkevésbé relevánsak inkább az online médiából származnak.

Mérték-e külön az állami, önkormányzati tájékoztatás és a média tájékoztatása közötti különbségeket? Más jellegű kommunikáció folyt ezeken a csatornákon? (kép: Canva)

idosek_4.pngIgen, volt a kutatásunknak egy olyan része, amelyben egy véletlen alapon választott mintán megvizsgáltuk a magyarországi önkormányzatok időseknek szóló online tájékoztatási gyakorlatát. Nyilvánvalóan a lehetőségekhez igazított vizsgálati módszerrel dolgozhattunk, hiszen a járványhelyzet nem tette lehetővé alternatív módszertan alkalmazását. A vizsgált hivatalos online felületek a település weblapja, illetve a település hivatalos Facebook-oldala voltak, ezeken végeztünk tartalomelemzést. Ezenkívül egy online kérdőívvel is megkerestük a kiválasztott önkormányzatokat, akiknek tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban tettünk fel kérdéseket.

A tartalomelemzés megmutatta, hogy kimondottan

az időskorú célcsoportot érintő tájékoztatás csupán az önkormányzati honlapok felében jelent meg, azonban ezek többsége is hiányos vagy nehezen érthető, igazi konkrétumok nélküli tájékoztatás volt,

például az otthonmaradás fontosságán kívül nem szólt másról. Az önkormányzati honlapok nagyjából tizede alkalmazott részletesebb tájékoztatást, és mindösszesen 12 tájékoztatási gyakorlatot tekinthettünk példaértékűnek az információbőség, értelmezhetőség, vizualitás és hozzáférhetőség tekintetében. Figyelemreméltó tapasztalata a kutatásnak, hogy a hivatalos önkormányzati Facebook-oldalak sem feltétlenül naprakészebbek a hivatal honlapjánál. A kérdőíves kutatásból az látszik, hogy a válaszadó önkormányzatok többsége a járvány alatt széles segítségnyújtási portfólióval állt az idős lakók szolgálatára a gyógyszerek kiváltásától a bevásárláson át a postai ügyintézésig.

Léteznek-e mérések a járványügyi tájékoztatásról nemzetközi összehasonlításban? Vannak-e olyan kommunikációs sémák, amelyek inkább a mi régiónkra jellemzőek, míg máshol máshogyan folyt a tájékoztatás?

Elképzelhető, hogy máris vannak ilyen mérések, de ha még nincsenek, akkor biztosan lesznek. Ennél többet egyelőre nem tudok.

idosek_5.png

(kép: Canva)

Kialakult-e olyan „koreográfia”, amely szerint ma egy hasonló járványt, akár a koronavírus-járvány következő hullámát a médiában tárgyalni szokás, vagy tárgyalni érdemes? Követnek-e valamilyen protokollt a médiumok, szerkesztőségek, vagy mindenki maga dönti el, hogyan akar beszámolni a járványhelyzetről?

Azt gondolom, hogy eddig is biztosan voltak ilyen protokollok, de abban is biztos vagyok, hogy ezeket most alaposan leporolták, és csakúgy, mint az élet más területein, például a digitális oktatás terén, a média is sokat tanulhatott az elmúlt hetekben.

„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás) Tovább
Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

up_up_alesina20150115174522_res20200524120214.jpg

A nemrég elhunyt Alberto Alesina (1957-2020), a Harvard közgazdaságtan professzora korunk egyik legnagyobb közgazdásza volt. Legjobban talán a politikai gazdaságtan újraélesztésében játszott szerepéért szokás elismerni, de érdeklődési területe nagyon sok tudományterületre kiterjedt. A következő írásban vendégszerzőnk, Isztin Péter gyűjtötte össze a mai napig meghatározó közgazdaságtani eredményeit, így emlékezünk rá. (borítókép: uniboccini)

Vendégszerő: Dr. Isztin Péter

061907_alesina_alberto_005_v_1785x2500.jpgCsak néhány téma, amelyet ma Alesinának köszönhetően jobban értünk, mint korábban: a kapcsolat a gazdasági és a „politikai” üzleti ciklusok között, a különböző típusú „megszorító” intézkedések hatásai a nemzetgazdaságokra, az állami indoktrináció szerepe a preferenciák alakításában, miért működik máshogyan a jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban, a politikai intézmények és a növekedés kapcsolata, vagy az egykor fennálló technológiai feltételek hatása a nemi szerepeket kijelölő társadalmi normákban. Ezen területek mindegyikéhez, és még sok más témához hozzátette karakteres kreativitását.

Politikai üzleti ciklusok

A közgazdászok standard makro-gazdaságpolitikai tanácsa szokott lenni, hogy a kormányoknak „jó időkben” költségvetési többletet kellene felhalmozniuk, hogy aztán „rossz időkben” lehetőségük legyen a deficit terhére való költekezésre vagy adócsökkentésre. Egyebek mellett Alesina mutatta meg, hogy a valóságban miért nem követik a kormányok ezt a standard receptet. Ennek oka, hogy a gazdasági ciklusok mellett ún. politikai üzleti ciklusokról is beszélhetünk, amelyek a választási ciklusokhoz, nem pedig a gazdasági ciklusokhoz igazodnak. Így a legtöbb kormányzatnak megéri sokat költekeznie választási évben, két választási év között pedig igyekszik szorosabbra fogni a „gyeplőt”.

A politikai ciklusok azonban többnyire nem esnek egybe a gazdasági ciklusokkal, így a kormányok általában nem akkor lazítanak, amikor arra szükség és lehetőség lenne, és emiatt sokszor akkor kényszerülnek megszorítani, amikor a klasszikus keynesi recept szerint a deficit-költekezésnek lenne ott az ideje.

Megszorítások és növekedés

nevtelen_terv_24.pngAlesina egy másik élethosszig tartó projektje ugyancsak a költségvetési politikához kapcsolódott. Azt vizsgálta, miként hatnak a megszorító csomagok a gazdasági növekedésre. Megszorítani alapvetően kétféle módon lehet: ha a kormány kiadásokat csökkent, vagy ha adót emel. Alesina és mások kutatásai arra engednek következtetni, hogy az előbbi általában kevésbé káros, mint az utóbbi, sőt, egyes esetekben, ellentmondva a keynesi elméletnek, a költségcsökkentéseknek expanzív hatásuk is lehet. (kép: Canva)

Miként lehetséges ez? A kiadáscsökkentéseket idővel adócsökkentések is követhetik, tehát hosszú távú hatásuk, hogy több pénzt hagynak a magánszektornál, az adócsökkentéseknek pedig önmagukban pozitív hatásuk van a munkakínálatra. Ezek a hatások persze hosszabb távon jelentkeznek, de már rövid távon beépülhetnek a várakozásokba. Ezen kívül már rövid távon pozitívvá teheti a kiadáscsökkentések mérlegét, hogy növelhetik a befektetők bizalmát a kormány iránt: egy kiadáscsökkentő kormány hihetően elköteleződhet a felelősebb költségvetési politika irányába.

Jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban - a különbségek okai

alesina2.png

(kép: Canva)

Alesina Edward Glaeserrel közösen írt könyvében és a kapcsolódó tudományos cikkekben azt a kérdést vizsgálja, miért sokkal bőkezűbb és univerzálisabb a jóléti rendszer az európai országok többségében, mint az Egyesült Államokban. A szerző következtetései közül érdemes kiemelni kettőt: az egyik, hogy az

Egyesült Államokban erősebb a meritokráciába vetett hit, vagyis hogy tehetséggel és szorgalommal alapvetően mindenkinek lehetősége van előbbre jutni, míg az európaiak jóval „fatalistábbak”: úgy gondolják, hogy az emberek sokszor önhibájukon kívül nem képesek az érvényesülésre. 

Egy másik fontos különbség az etnikai homogenitás szintje: az Egyesült Államok hagyományosan egy etnikailag heterogénebb ország, mint az európai országok zöme. Az etnikai heterogenitás pedig alapvetően nem kedvez a bőkezű jóléti államok kialakulásának: az emberek szívesebben szavaznak meg juttatásokat azok számára, akiket hozzájuk hasonlónak tartanak.

Goodbye, Lenin?

alesina3.pngAlesina és Nicola Fuchs-Schündeln 2007-es cikkükben a politikai intézmények hatását vizsgálták az egyéni preferenciákra, a volt kommunista országokra fókuszálva. A szerzők azt találták, hogy a volt szocialista országokra máig hatóan rányomta a bélyegét a kommunista rendszer: az állampolgárok kevésbé elfogadóak a piacgazdasággal vagy a versennyel szemben. A cikk és a kutatási program beilleszthető abba a vitába, hogy milyen interakciók vannak az „intézmények” és a „kultúra” között. Utóbbi nyilván hatással van az előbbire, de - ahogyan Alesináék bemutatták - az előbbi is hatással lehet az utóbbira. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szocialista rendszerek az iskolarendszeren és más „propaganda-eszközökön” keresztül „indoktrinálják” az embereket, ami annál hatásosabb, minél fiatalabb korban teszik ki ennek az egyént. (kép: Canva)

Az eke esete a genderrel

Alesina társadalmi normákkal kapcsolatos kutatásai a nemi szocializáció kérdéséhez is elvezették. Ő és szerzőtársai egy cikkükben az eke (nem tévedés) használatának hatásait vizsgálták a nemi szerepekre. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy

olyan emberek között, akiknek a felmenői intenzíven használták a mezőgazdasági munka során az ekét, „hagyományosabb” nemi szerepelvárások működnek.

Vajon mivel magyarázható ez? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy az eke intenzív használata felértékeli a fizikai erő szerepét a mezőgazdasági munkában, és ha a mezőgazdaság a háztartáson kívüli gazdaság legfontosabb szektora, akkor a férfiaknak komparatív előnyük lesz a piaci, míg a nőknek a háztartási munkavégzésben (még akkor is, ha a fizikai erőn kívül nincs semmilyen lényeges különbség férfiak és nők között). 

alesina3_1.png

(kép: Canva.com)

A kutatásnak véleményem szerint két fontos tanulsága is van: az egyik, hogy a normák alkalmazkodnak a technológiai feltételek változásához, és ilyen módon hosszú távon „funkcionálisak”, ugyanakkor ragadósak is, amennyiben ez az alkalmazkodás sokszor lassú.

Demokrácia és növekedés

alesina3_2.pngAlesina és szerzőtársai egy cikkükben a demokrácia növekedésre gyakorolt hatását vizsgálták. A szabad politikai intézmények és a gazdasági fejlettség között van egy erős korreláció, azonban messze nem egyértelmű, hogy van-e valami oksági kapcsolat is a kettő között, és ha igen, milyen irányban. A szociológus Seymour Lipset valamint Milton Friedman korábban azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy a gazdasági fejlettség elengedhetetlen a demokráciához, de ez fordítva nem igaz. Ezzel szemben Daron Acemoglu és James Robinson azt az álláspontot képviselik, hogy az „inklúzív” politikai intézmények pozitív hatással vannak a gazdasági növekedésre, és ezen keresztül a demokrácia is pozitívan hat a fejlődésre. 

Alesina és szerzőtársai arra jutottak vizsgálódásuk során, hogy a fejlődés korai szakaszában a demokrácia hatása vagy elenyésző, vagy inkább gátolja a növekedést, aminek egyik magyarázata az lehet, hogy a nagyobb mértékű demokrácia elosztási koalíciókat hív életre.

A növekedés fejlett szakaszában azonban, amelyben fontosabb szerepet játszik az innováció, a demokrácia hatása már pozitív, ugyanis demokráciák kevésbé hajlamosak belépési korlátokat emelni egyes piacokra, amelyek korlátozzák az innovációt.

Hangsúlyoznom kell, hogy a demokrácia és a növekedés kapcsolatát illetően azóta sincs egyértelmű konszenzus a közgazdászok között. 

A cikkben ismertetett kutatások csak ízelítőt nyújtanak Alesina nagyon sokrétű munkásságából, melyet mélyebben is érdemes tanulmányozni. A Harvard Egyetem honlapján számos korábbi munkáját megtalálhatjátok, valamint az életrajzából is olvashattok. 

Vendégszerzőink írásai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. 

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk Tovább
„A fiatal generációk tisztábban látják, mekkora árat kell fizetniük"

„A fiatal generációk tisztábban látják, mekkora árat kell fizetniük"

Márkaellenesség, megosztó kampányok és a Z generáció

markus-spiske-bjwtn1greqk-unsplash.jpg

A mai fiatalok tényleg jobban kerülik a márkákat, mint a szüleik? Hogyan befolyásolja a Z generáció fogyasztását a klímaszorongás? Márkaellenességről, megosztó kampányokról és a koronavírus fogyasztásra tett hatásairól is kérdeztük Dr. Zsóka Ágnes egyetemi tanárt és Kovács Vajkai Éva doktorjelöltet, akik a Vezetéstudomány folyóiratban publikálták kutatásuk eredményeit. (borírtókép: Markus Spiske; Unsplash)

Vendégszerző: Kránicz Bence

Mikor vált fontos kutatási területté a márkaellenesség vizsgálata? Milyen társadalmi, gazdasági okok miatt lett releváns ez a kutatási terület?

brand.pngKovács Vajkai Éva: A márkaellenesség nem egyenlő a márkaelkerüléssel, a márkaellenesség szélsőségesebb jelenség, noha a motivációk között azonosíthatók átfedések. A márkaelkerülés fogalma a szakirodalomban először az 1990-es évek elején jelent meg, majd a jelenség vizsgálata 2009-től került ismét előtérbe. A kutatók egy csoportjának nézőpontja szerint tudni azt, hogy a fogyasztók milyen termékeket és márkákat nem vásárolnak és miért, legalább annyira fontos, mint tudni azt, hogy miért döntenek bizonyos termékek és márkák mellett. A fogyasztói magatartással kapcsolatos kutatásokban sokkal elterjedtebb volt az utóbbi kérdés vizsgálata. (kép: canva.com)

Zsóka Ágnes: A márkaelkerülés témaköre a fogyasztói társadalom óriási térnyerésének köszönhetően került jobban előtérbe – egyfelől mint a fogyasztásellenesség egyik megjelenési formája, másfelől mint a negatív környezeti és társadalmi hatásokkal járó üzleti gyakorlat elleni lépés. Klasszikusan márkaelkerüléshez vezethet, ha nem vagyunk megelégedve a márkához kötődő tapasztalatainkkal vagy a márka esztétikai megjelenésével, de

ma már legalább ennyire fontos kérdés, tudunk-e azonosulni a márka által közvetített értékekkel, a vállalat imázsával és kommunikációjával, felelősnek és etikusnak tartjuk-e a vállalat tevékenységét.

Amennyiben a válasz nemleges, az mind márkaelkerüléshez vezethet.

Miért merült fel az a hipotézis, hogy a Z generáció mást és másként fogyaszt, mint a szülők generációja? Mennyiben „törvényszerű” ez a fogyasztásbeli különbség a nemzedékek között?

brand_masolata.png

(kép: canva.com)

Zsóka Ágnes: Kutatási tapasztalatok szerint a fiatalabb generációk számára az identitás, az önkifejezés megfelelő módjainak megtalálása központi kérdés, de ugyanígy erősen jellemző a kritikai látásmód, a kapott információk megkérdőjelezése és ellenőrzése, az öntudatos hozzáállás. Emellett a fiatal generációk egy olyan világban nőnek fel, amelyre egyszerre jellemző a korábbi évszázadokban sosem látott mértékű és kiterjedésű fogyasztói kultúra, és másik végletként súlyos társadalmi és környezeti problémák egész sora. Ez a kettősség minden jelenséget sokkal élesebb megvilágításba helyez, arról nem is beszélve, hogy az ökológiai problémák a fiatal generációk egészséges, élhető jövőjét, a társadalmi problémák pedig a társadalmak épségét, békéjét, kohézióját veszélyeztetik.

A fiatal generációk egyre tisztábban látják, mekkora árat kell fizetni a kényelmes fogyasztói létért.

Kovács Vajkai Éva: Támaszkodva a generációelméletekre – azon belül a Z generáció jellemzőire – döntöttünk a Z generáció megvizsgálása mellett. Ők számos területen különböznek a korábbi generációktól, nem csak a fogyasztási szokásaik tekintetében. A márkaelkerülés mögött többféle motiváció húzódhat meg. Törekedtünk arra, hogy azt a generációs csoportot vizsgáljuk, amely esetében valamennyi márkaelkerülési motiváció megfigyelhető, és amely egyben célcsoportja is a kutatás fő fókuszát jelentő fast fashion márkáknak.

Miért a fast fashion márkák elutasítottságát vagy elfogadottságát vizsgálták? Milyen szempontból tekinthető a fast fashion kulcsterületnek ennek a generációnak a fogyasztási szokásaival kapcsolatban? (kép: canva.com)

brand_masolata_masolata.pngKovács Vajkai Éva: A fast fashion márkák melletti fő érv az volt, hogy valamennyi márkaelkerülési főkategória vizsgálható volt az esetükben. Néhány példát hozva: a tapasztalati márkaelkerüléshez szorosan köthető a fast fashion termékekre jellemző minőségi probléma. Tekintve, hogy a ruharadabok alkalmas eszközök a kezünkben, hogy kifejezhessük velük a személyiségünket, így a fast fashion márkák termékei alkalmasak voltak arra, hogy az identitással összefüggő márkaelkerülést is megvizsgálhassuk. A fast fashion márkákhoz számos környezeti és társadalmi probléma kapcsolódik, így a morális márkaelkerülés elemzésére is lehetőségünk nyílt. Ugyanez elmondható a hiány értékű és reklámmal kapcsolatos márkaelkerülésről is. Ahogy a kutatásban is rámutattunk,

a Z generáció az eddigi generációk közül a leginkább környezettudatos, és a generáció tagjai odafigyelnek arra is, mit viselnek, így rendkívül izgalmas volt betekintést nyerni a Z generáció egy szűkebb rétegének márkaelkerülési magatartásába.

Zsóka Ágnes: A fiatal generáció – még kamaszként – a divathoz kötődően kezd önálló fogyasztói döntéseket hozni; önazonosság-tudatához, csoporthoz tartozásához, saját énjének a világban való elhelyezéséhez ez szükséges. Így mindenképpen találkozik a széles körben elterjedt, megfizethető árú termékeket kínáló fast fashion márkákkal. A termékek minőségére, ár-érték arányára, tartósságára kamaszkorban még nemigen érzékeny ez a csoport, hiszen a termékeket a szülők vásárolják. Fiatal felnőttként átértékelődnek bizonyos kérdések.Nemcsak az ár-érték arány kezd fontos lenni, hanem az áruk tömegtermék jellege is zavaróvá válhat, és a morális, illetve környezetvédelmi kérdések is előtérbe kerülnek.

brand_masolata_masolata_masolata.png

(kép: canva.com)

Ez a szempont felértékelődik a Z generációnál? Lehet azt mondani, hogy történeti összehasonlításban ebben a korcsoportban ma játssza a legnagyobb szerepet a morális döntés a márkaelkerülés okai között?

Kovács Vajkai Éva: Ahogy utaltunk rá, a generációelméletek alapján ez a generáció a leginkább környezettudatos, de a márkaelkerüléssel kapcsolatos szakirodalom kicsit árnyalja a képet: az, hogy melyik márkaelkerülési szempont játszik a leginkább szerepet a márkaelkerülési magatartásban, az országonként és iparáganként is változhat.

Zsóka Ágnes: Mivel a kutatásnak ebben a fázisában kizárólag a Z generációt vizsgáltuk, így egyelőre nem tudunk általános következtetést levonni arról, vajon más korcsoportokkal összehasonlítva ennél a generációnál a legerősebb-e a morális alapú márkaelkerülés. Ennek megítéléséhez további kutatás szükséges.

A kutatás corvinusos diákok kérdőíves megkérdezésével zajlott. Mennyiben reprezentálják ők a Z generációt? Milyen feltevésünk lehet arról, hogyan válaszoltak volna egy vidéki főiskola diákjai?

nevtelen_terv_19.pngKovács Vajkai Éva: A megkérdezett diákok a Z generációnak csak egy szűk szeletét jelentik, a mintánk több szempont alapján sem tekinthető reprezentatívnak. A második kérdésre reflektálva: az alternatívák hiánya szolgálhat a márkaelkerülés korlátjaként. Az olyan városokban, ahol kevesebb a fast fashion termékeket helyettesítő alternatíva, elképzelhető, hogy kevésbé jellemző a fast fashion márkák elkerülése. (kép: canva.com)

Zsóka Ágnes: Az elérhető alternatívák mellett a pénzügyi lehetőségek is szerepet játszanak a döntésben. A fogyasztói társadalom egyszerre szól a mennyiség és a minőség kérdéséről. Egyesével vizsgálva a ruhadarabokat, az áruk kellően alacsony ahhoz, hogy vonzó legyen, rövid élettartamuk miatt ugyanakkor már középtávon is többet költünk rájuk, mintha kevesebb, de jobb minőségű ruhadarabunk lenne. Ez persze azt is jelentené, hogy ritkábban vásárolunk ruhát… Érdemes megvizsgálni, mennyiben mérlegelik ezeket a szempontokat egy reprezentatív Z generációs csoport tagjai; a vizsgálat valóban csak a corvinusos diákokat érintette.

A minta egyötöde bizonyult márkakerülőnek, akik saját bevallásuk szerint egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán vásárolnak fast fashion termékeket.

Az ő márkakerülési magatartásuk jellemzőit vizsgáltuk a kutatásban.

Milyen módszerrel elemezték a kérdőívek adatait? Milyen fogyasztói csoportokat tudtak elkülöníteni a válaszok alapján?

Kovács Vajkai Éva: Többféle kvantitatív kutatási módszert is használtunk az elemzés során. Egyfelől multidimenzionális skálázás segítségével vizuálisan bemutattuk, mely márkaelkerülést okozó változók helyezkednek el egymáshoz közel, illetve egymástól távol a válaszadók motivációs struktúrájában.

Zsóka Ágnes: A módszer segített azonosítani azokat a tényezőcsoportokat, amelyekre a válaszadók a márkakerülés során érzékenyek lehetnek. Ilyenek például a társadalmi és környezeti problémákra, az uniformizálásra, a márka által közvetített értékekre, a márka identitás-kifejező képességére, a kommunikációra, az üzleti koncepcióra vagy a kiszolgálás módjára való érzékenység.

Kovács Vajkai Éva: A fogyasztói csoportokat klaszterelemzés segítségével különítettük el. Három klasztert azonosítottunk: a leginkább elkötelezett márkaelkerülőket, az identitásukat féltő márkaelkerülőket, valamint a nem elkötelezett márkaelkerülőket.

A leginkább elkötelezett márkaelkerülők (a válaszadók 43%-a) valamennyi vizsgált márkakerülési szempontra érzékenyek voltak, míg a nem elkötelezett márkaelkerülők (30%) egyik vonatkozásban sem mutattak kirívó érzékenységet.

Az identitásukat leginkább féltő márkaelkerülők (27%) márkaelkerülési magatartásának hátterében elsősorban olyan indokok állnak, amelyek az identitás megfelelő kifejezését akadályozzák – például a termékek tömegáru jellege, az egyéni stílus kifejezhetőségének hiánya, a divat globális uniformizálása, a márkák egymástól való megkülönböztethetetlensége, és így tovább.

Zsóka Ágnes: Érdekes volt megfigyelni a Z generációs mintában, hogy a válaszadók többsége esetében a márkakerülő magatartás egyszerre sok tényező együttes hatására alakul ki és erősödik meg vagy marad alacsony szinten. Ugyanakkor szignifikánsan elkülöníthető egy csoport, amelynek tagjai számára az önazonosság kifejezése kulcsfontosságú, minden más szempontot háttérbe szorítva. A kutatás következő fázisában több generáció márkakerülő magatartását fogjuk megvizsgálni, mert várakozásunk szerint az érzékenységi tényezők eltérő erősséggel hatnak a különböző generációk márkakerülő magatartásában.

Vannak híres esetek, amikor egy promóciós kampány vagy arculati váltás hatására egy márka ismertebbé, népszerűbbé válik – olyasmire gondolok, mint a Nike edzőcipők iránti kereslet megnövekedése a nyolcvanas években, azután, hogy Michael Jordan reklámozni kezdte a cipőket. Vannak-e példák ennek ellenkezőjére, vagyis arra, hogy valamilyen reklám vagy más jellegű vállalati tevékenység hatására egy márka rohamosan veszíteni kezdett a népszerűségéből?

coca-cola-signage-2418480.jpgKovács Vajkai Éva: Találhatunk erre is példát, nem véletlenül jelenik meg a reklámmal kapcsolatos márkaelkerülés külön kategóriaként a márkaelkerülési magatartásban. A fast fashion márkák eltérően állnak hozzá a reklámhoz: a Zarára például nem jellemző, de a H&M reklámjaiban gyakran köszönnek vissza hírességek. Ez oka lehet a reklámmal kapcsolatos márkaelkerülésnek. Ugyanilyen oknak számíthat, ha a vállalat tabutémához nyúl: A Coca-Cola Love is love kampánya, ahogy követtük a social média felületeken a kampányra érkező válaszokat, megosztó volt: voltak olyan kommentelők, akik kifejezték, hogy pont emiatt a kampány miatt nem fognak soha többé Coca-Colát inni, de voltak olyanok is, akik pont emiatt a kampány miatt köteleződtek el a márka iránt. (kép: Sarah Deal; pexels.com)

Zsóka Ágnes: A ruhaiparral kapcsolatban nagy visszhangot váltott ki, amikor néhány évvel ezelőtt, több egymást követő évben, több ázsiai helyszínen is fény derült számos nagy fast fashion vállalat beszállítókkal és munkavállalókkal, helyi közösséggel és a természettel szembeni lelkiismeretlen, felelőtlen magatartására – elfogadhatatlan munkakörülmények, biztonsági előírások, felháborítóan alacsony bérek, valamint környezetszennyező termelési eljárások, üzleti gyakorlatok formájában.

Az ilyen esetek negatívan befolyásolják a vállalatok hírnevét, erősítik a márkaelkerülésre hajló fogyasztók márkaelkerülési meggyőződését, elindíthatnak márkaelkerülő magatartást az ingadozókban, és – ami pozitív következménye ezeknek a botrányoknak – megfelelő válaszlépéseket kényszerítenek ki a vállalatok részéről.

A társadalom egy része ugyan opportunista magatartást tanúsít, ami azt jelenti, hogy a botrány elülésével a rendszer és a napi rutin visszaáll a szokásos kerékvágásba, ugyanakkor következményként megfigyelhető a jogszabályok szigorodása és jóval  markánsabbá válik az igény a transzparens, ellenőrizhető és számonkérhető üzleti gyakorlatok kialakítására.

Lehet-e feltevéseket megfogalmazni arra vonatkozóan, a koronavírus-járvány milyen irányban befolyásolta ennek a generációnak a fogyasztási stratégiáját?

nevtelen_terv_20.pngKovács Vajkai Éva: A koronavírus miatt kialakult helyzet láthatóan minden generációnak erősen befolyásolta-befolyásolja a fogyasztási stratégiáját – legalábbis átmenetileg. Míg a szóban forgó kutatásban úgy tűnt, hogy a megkérdezettek ritkán vásárolnak ruházati termékeket online, a kialakult helyzetben az online csatornák jelentősége egyértelműen nő, ami kutatási szempontból az online környezethez köthető márkaelkerülés vizsgálatát is indokolttá teszi. (kép: canva.com)

Zsóka Ágnes: Hosszabb távra nézve ugyanakkor még nem látszik, tartósan változnak-e a fogyasztási szokások, mind a fogyasztás mennyiségét, mind a választott márkákat illetően. Az online vásárlási gyakorlatok biztosan a korábbinál nagyobb jelentőséggel fognak bírni, részben azért, mert a helyzet kényszerűségéből adódóan a vonakodók is elkezdték az online csatornákat használni, ebben jártasságot szereznek, bizalmatlanságuk csökken.

Az elmozdulás az erős, megbízható, hiteles márkákra várhatóan kedvező hatást fog gyakorolni, erre érdemes építeni.

 

 

„A fiatal generációk tisztábban látják, mekkora árat kell fizetniük" Tovább
Virtuális véleményvezérek? Hogyan formálnak a CGI-modellek minket és a marketing világát?

Virtuális véleményvezérek? Hogyan formálnak a CGI-modellek minket és a marketing világát?

bermudaisbae.jpgUgyan a CGI-modelleknek nincsenek saját értékeik és világnézeteik, véleményvezérként gyakran hatással vannak az emberek gondolkodására. Néhányan milliókat is meghaladó követőszámmal rendelkeznek, kampányolnak, valódi emberekkel találkoznak, szponzorációkban vesznek részt… Ezért megítélésük mellett a felhasználásukkal kapcsolatos etikai és jogi szabályok lefektetése is fontos lehet. Horváth Evelin Tudományos Diákköri kutatómunkájában sokféle szempont alapján vizsgálta a jelenséget: az interjú második részében az eredményei alapján megfogalmazott gyakorlati tanácsok mellett személyes véleményét is megismerhetjük. 

Az első rész ezen a linken található, ahol egy kvízből megtudhatod, a képpárok közül melyik a virtuális.

Írta: Lázár Fruzsina / Képek: Horváth Evelin

xportre-min.jpgMilyen gyakorlati tanácsokat fogalmaztál meg a kutatásod alapján? Az etikai vonalra én is szerettem volna rákérdezni: mik lehetnek a megfelelő irányelvek akár a modell mögött álló készítők, akár azok részéről, akik egy-egy ilyen CGI-modellt marketingcélokra használnak?

Magyarországon egyelőre nincsen semmiféle szabályozás a marketingcélú használatra, mert nem annyira elterjedt még a CGI-modellek jelensége. Amerikai kutatásokban viszont két alkalommal is találtam arra vonatkozó információt, hogy az emberek jelentős részében felmerül a jogi szabályozás igénye: tudni szeretnék, hogy valódi-e a reklámban szereplő modell vagy sem. A transzparencia ezért egy követendő irányvonal lehetne: tisztázzák a márkák, hogyha egy általuk használt modell nem valódi. Ezt a saját eredményeim is megerősítették: az emberek nagyon sokszor negatív érzelmi reakcióval, szkepticizmussal fogadták a CGI-karaktereket.

Emellett jó kérdés, hogy az influencer-szabályozás tud-e rájuk vonatkozni, hiszen ebben az esetben a bevétel nem a modellé, hanem az alkotóé. Szerintem ez egyelőre egy jogi kiskapu, amit sokan ki is használnak.

A morális-etikai kérdés meglehetősen érzékeny téma, éppen ezért az értéktársítás módját nagyon át kell gondolni. Sok ilyen esettel találkoztam, például amikor egy virtuális modellt összefüggésbe hoztak a #MeToo mozgalommal: egy olyan történetet adtak az alkotók egy kitalált karakter szájába, ami teljesen valósághűen ábrázolta őt egy szexuális inzultus áldozataként. Ezt nagyon-nagyon rosszul fogadták az emberek. Az ilyen tipikus emberi tragédiákat nem szabad mesterségesen létrehozott karakterrel társítani, mert rögtön idegenkedést és rossz érzéseket vált ki a befogadókból.

Ami sokakat zavart a modellek fizikai megjelenésében, az a túlzott tökéletesség. A teljes arcszimmetria – amikor az arcot a függőleges tengely mentén tükrözik – rendkívül idegenszerű, antipatikus az embereknek. Egy CGI-modell tervezésekor törekedni kell arra, hogy realisztikus ábrázolásmóddal megjelenítsék az emberi arcok „tökéletes tökéletlenségét”, hogy legyenek apróbb hibák a bőrön, vagy legalább egy kicsi aszimmetria az arckarakterben. Ez egyedivé, felismerhetővé is teszi a modellt, de emberközelibb és elfogadhatóbb is lesz általa.

lilmiquela.jpgMi a személyes véleményed az egész jelenségkör a hatásairól? Akár az önbizalomra tett hatásról, a női reprezentációkról vagy a modellipar változásairól?

Nagyon érdekes, hogy felvetetted az önképre gyakorolt hatás problémáját. Volt egy nyitott kérdés a kérdőívben, ahol a kitöltők CGI-modellekkel kapcsolatos személyes véleményére voltam kíváncsi. Itt a legtöbben aggasztónak találták az önképre, testképre gyakorolt negatív hatást. Úgy fogalmaztak a kitöltőim, hogy míg egy valódi embert is tudunk úgy retusálni, hogy az valószerűtlenül idealisztikus legyen, „ott megvan a lebukás esélye”. Lehet, hogy annak az adott pillanatban tökéletesen ábrázolt és a szépségideálnak megfelelő embernek idővel megváltozik a súlya, az életkörülményei, vagy látunk róla egy paparazzi-képet. Az emberi tökéletesség állapota nem lehet örök és állandó. Egy CGI-modellnél nincs ilyen: korlátlanul tudják idealizálni, hibátlanra szabni őket, és ha még közösségimédia-profiljuk is van, egy abszolút hamis, elérhetetlen életmódot közvetítenek velük… Épp ezért, ha elterjedtebb lenne ez a jelenség, nagyon nehéz lenne a kezelése médiatudatosság szempontjából. Főleg, ha a fiatalabb – és ezért sérülékenyebb – korosztályt nap mint nap érnék ilyen jellegű impulzusok. Milyen változásokkal járhat, ha ilyen hatások érik őket? Hogyan lehet erre egyáltalán felkészíteni valakit?

A távoli jövőre nézve: többen is felvetették, interjúkban, kutatásokban, hogy hogyan lehetne ötvözni ezeket a virtuális karaktereket az AI-technológiával. Ha egy teljesen emberszerű karakter mögé tudnánk tenni egy tanuló algoritmust, az gyakorlatilag már egyfajta mesterséges teremtés lenne. Létezik például egy amerikai applikáció, a Replika. Az alapja egy tanuló algoritmus: a felhasználónak egy virtuális barátot kínál, amihez meg lehet alkotni egy fotórealisztikus avatárt is. Az ilyen kezdeményezések talán a jövőben ahhoz vezetnek, hogy partnereket, társakat is kreálhatunk magunknak – ez pedig újabb komoly etikai dilemmákat vet fel.

Azt viszont nem gondolnám, hogy ez a “hatalomátvétel” a közeljövőben meg fog történni. Mindaddig, amíg a virtuális modellek nem tudnak személyesen jelen lenni egy-egy helyzetben – mert például a holográf technológia még nincsen ilyen szinten –, ez csak egy újszerű, kreatív próbálkozás marad. Egy kicsivel több, mint egy hétköznapi értelemben vett képzőművészeti alkotás, hiszen a működésük része, hogy szorosan kapcsolódnak hozzájuk bizonyos emberi értékek, de nem hiszem, hogy például a fotósok megélhetését vagy akár a modellipart fel tudnák forgatni.
ria_ria_tokyo.jpg

Milyen lehetőségeket nyújthatnak a CGI-modellek a későbbiekben? Miért érdemes használni őket?

Ezeknek a modelleknek az egyszeri létrehozási költsége nagy, de a fenntartási költsége jóval kedvezőbb, mint ha valódi modelleket alkalmaznának, fotózásokat szerveznének a kampányt futtató cégek. Emellett mentesek mindenféle emberi igénytől, elvtől, személyhez fűződő jogoktól. A modellek személyiségi jogainak elidegeníthetetlensége esetenként megnehezítheti egy-egy fotókampány létrehozását. A CGI-modellek esetében viszont csak az alkotók – szerzői – jogairól van szó, személyiségi jogok nincsenek.

Van még egy aspektus, amire magamtól egyáltalán nem gondoltam volna, mindaddig, amíg nem olvastam erről egy cikket: környezetvédelmi szempontból sokkal kedvezőbb a CGI-modellek használata. A fotózások ugyanis jelentősen terhelik a környezetet, sok helyen az elektronikus berendezések mellett a nagy teljesítményű stúdióvilágítás egy részét gázolajjal táplált generátorok működtetik a fotózás teljes ideje alatt, ráadásul a felvételek a teljes stáb többszöri utaztatását is megkövetelik.. Nemrég az olasz Vogue egyik lapszámában a környezeti terhelés csökkentésének érdekében csak festményekkel illusztrálták a cikkeket. A CGI ugyanezen az elven szintén környezetbarát megoldás lehet.

Társadalmi, politikai kampányokra is használhatók ezek a karakterek. A WHO például a koronavírussal kapcsolatos információk terjesztésében segítséget kért egy virtuális influencertől, mert úgy gondolták, vele jobban meg lehet szólítani a Z-generációt. Nem tudom, ez mennyire vált be, mert azóta nem jelent meg erről új anyag, de az biztos, hogy nagy körülöttük a médiaérdeklődés. A nagy médiavisszhang pedig már önmagában a márka előnyére válhat egy reklámkampány elindításakor. Persze megkérdőjelezhető célokra is használhatók – például volt egy olyan amerikai virtuális influencer, aki nyíltan Trump-támogatónak tartotta magát.

coding-computer-data-depth-of-field-577585.jpgAkarsz-e a későbbiekben is kutatni a témában? Ha igen, milyen irányt vennél?

Ha majd PhD-képzésen folytatom a tanulmányaimat, mindenképpen bővíteni szeretném a kutatásomat. Elhagyva a felismerhetőség kérdését, inkább marketinges szempontból, illetve jogi aspektusból vizsgálnám a jelenséget, például a befogadók meggyőzési tudatossága kapcsán. Erre vonatkozhat az a kérdés, hogy van-e joga az embereknek tudni, hogy aki éppen meg akarja győzni őket egy reklámban, az nem valódi személy, hanem egy virtuális karakter. Illetve szerintem a médiajog szempontjából is érdemes megközelíteni a témát: ezeknek a karaktereknek nincsenek jogaik, nincsenek értékeik, szabadon felhasználhatók. Mit jelenthet ez a jövőbeni alkalmazásuk szempontjából?

 

Utolsó kép forrása: Pexels
2020. június 6.

Virtuális véleményvezérek? Hogyan formálnak a CGI-modellek minket és a marketing világát? Tovább
Valódi arcok helyett virtuális Insta-modellek? Hogyan hatnak a CGI-modellek a reklámpiacra?

Valódi arcok helyett virtuális Insta-modellek? Hogyan hatnak a CGI-modellek a reklámpiacra?

coding-computer-data-depth-of-field-577585.jpg

Horváth Evelin (Budapesti Corvinus Egyetem, Kommunikáció- és médiatudomány MA) már 2018. óta tudja, hogy szeretne tudományosan is foglalkozni a virtuális technológiával létrehozott divatmodellek jelenségével. Ugyan már évek óta léteznek, e virtuális karakterek gyakorlati használata még gyerekcipőben jár, létrehozásukkal és alkalmazásukkal kapcsolatban sok alapelvet még le sem fektettek. Evelin célja többek között ez volt: kutatási eredményei alapján a virtuális modellekkel kapcsolatos tanácsokat fogalmazott meg, melyek később egy-egy cégnek is segíthetnek abban, hogy etikus és hatékony módon illeszthessék be őket reklám- és marketingstratégiájukba. (Borítókép: pexels.com)

Írta: Lázár Fruzsina

xportre-min.jpgMikor 2018-ban több luxusmárka kampányaiban is feltűnt néhány CGI-technológia (computer-generated imagery) segítségével létrehozott modell és véleményvezér, a jelenség nagy port kavart. Ez érthető is, hiszen ezek a digitális perszónák – annak ellenére, hogy létezésüket teljes mértékben a digitális technológia teszi lehetővé – egyre inkább részeivé válnak nemcsak a marketingcélú tartalmaknak, hanem a közösségi médiában zajló életnek is. Az ilyen CGI-véleményvezérek különböző márkákkal való együttműködéseinek hatását vizsgálva sok szakértő a divat- és szépségipar, de a közösségimédia-marketing nagymértékű átformálódásáról is beszél. Nem csoda, hogy a téma a Corvinus hallgatóit is elérte: Horváth Evelin – aki amellett, hogy a Kommunikáció- és Médiatudomány mesterszak végzős tanulója, profi fotósként dolgozik – erről írta a kari fordulóban 1. helyet elért, és a 2020. évi OTDK-ba továbbjutott dolgozatát. Többek között a kutatása fókuszáról, előzetes feltevéseiről, eredményeiről és a jelenségkör általános hatásáról kérdeztük. Az interjút két részletben közöljük. 

Hogyan találkoztál ezzel a jelenséggel? Mi keltette fel az érdeklődésed?

Engem már az alapképzéses szakdolgozatom óta foglalkoztatott, hogyan lehetne a második hivatásomat – a fotós szakmámat – ötvözni az egyetemi kutatási feladataimmal. Úgy éreztem, hogy motiváló tényező lenne, ha a kutatás kapcsán még alkothatnék is valamit, mert alapvetően művészi beállítottságú ember vagyok, ezért folyamatosan kerestem egy olyan témát, ami a két szakterület metszete lehet.

2018-ban olvastam egy cikket arról, hogy a Balmain divatház egy teljes kampányát három virtuális modellre építette fel, még az óriásplakátjaikon is virtuális modellek szerepeltek. Az egyik ilyen karakter akkor már Instagram sztárként, influencerként is ismert és elismert volt.

Amikor találkoztam ezzel a történettel, megfogalmazódott bennem, hogy ha majd jelentkezem mesterképzésre, addigra biztosan fejlődik-változik annyit ez a téma, hogy érdemes lesz készíteni róla egy feltáró kutatást. Szóval az ötlet, de maga a dolgozat is hosszú időn át érlelődött és készült: a tervezet már 2019. júniusában készen volt, de csak szeptemberben kezdtem el aktívan dolgozni a kutatáson.

Mi volt a kutatásod fókusza, milyen kérdésekre kerested a választ?

ria_ria_tokyo.jpgAlapvetően az érdekelt, hogy milyen elveket érdemes követnie egy vállalatnak, ha úgy dönt, hogy marketingcélra terveztet egy saját virtuális modellt, vagy esetleg leszerződne egy már meglévő virtuális karakter alkotóival. Az volt a célom, hogy a kutatási eredményeim alapján össze tudjak állítani egy gyakorlati ötletcsomagot erre vonatkozóan. Minden, amire kitértem a kérdőívben – többek között, hogy egyáltalán felismerik-e az emberek ezeket a virtuális modelleket, és ha igen, akkor milyen a feléjük tanúsított attitűdjük, milyen reakciókat vált ki belőlük a virtuális modellek látványa – erre irányult. Érintettem etikai-morális kérdéseket, hogy például értéktársítás szempontjából milyen alapelveket érdemes figyelembe venni az alkotóknak, de kitértem a fizikai tulajdonságokra is: mi az, ami szimpatikus az embereknek, mi az, ami zavarja őket egy CGI-modell megjelenésében, és épp emiatt érdemes elkerülni a karakterek tervezésekor.

Voltak hipotéziseid is, vagy csak feltáró igényű kutatási kérdéseid?

A kérdőív alapját öt képpár adta. A képpárok egyik fele egy virtuális modellt ábrázolt: mivel a nyilvános fiókok képeit fel lehet használni kutatási célokra, ehhez Instagramról gyűjtöttem anyagot. Ezt követően a CGI-technológiával elkészített képek alapján élő modellek segítségével fotóreprodukciókat készítettem. A kitöltőknek olyan kérdésekre kellett válaszolnia, hogy melyik modellt találják szépnek, szimpatikusnak, illetve melyikről tudnák elképzelni, hogy sikeres modellkarriert futott be. A kitöltői célcsoportomat két külön szegmensre bontottam: elkülönítettem egymástól a hétköznapi potenciális fogyasztókat, és azokat, akik valamilyen kiemelkedő vizuális képességeket igénylő szakmában dolgoznak, úgymint fotósok vagy grafikusok. Erre a két csoportra külön-külön állítottam fel a hipotéziseket.

Az első kutatási kérdésem úgy szólt, hogy anélkül, hogy vizsgálati személyek a képeket illetően bármilyen előzetes információval rendelkeznének (tehát nem tudják azt, hogy valamelyik kép CGI-modellt ábrázol, valamelyik pedig valódit), van-e arra képességük, hogy felismerjék, beazonosítsák, hogy ez nem egy valódi ember. A hipotézisemben azt fogalmaztam meg, hogy a kitöltők nem fogják tudni megállapítani a különbséget, azonban arra számítottam, hogy a felismerési arány jelentősen javulni fog a szakmabeli kutatási alanyok esetében.

jedyvales.jpg

A második hipotézisem úgy szólt, hogy ha az emberek már tudatában vannak annak, hogy egy képhalmaz elemei virtuális modelleket és valódiakat egyaránt tartalmaznak, akkor képesek helyesen megkülönböztetni a valódi modelleket és a virtuális karaktereket.

Ezen felül még volt két olyan feltevésem, hogy többen fogják szépnek, illetve szimpatikusnak találni a valódi emberi karaktereket, mint a virtuálisakat.

És mik lettek az eredmények?

Majdnem minden számításom beigazolódott, kivéve az, hogy többen találják majd szépnek a valódi arcokat:

ötből négy képpár esetében a CGI-modellt gondolták többen szépnek.

Ugyan ötből három képpárnál a valódi embereket szavazták meg szimpatikusabbnak, de ebben az esetben nem volt szignifikáns az eltérés – egy képpárnál csak pár százalékos különbség mutatkozott. Előzetes információ nélkül mindössze a kitöltőim egyharmada ismerte fel a CGI-modelleket, ebben nem volt nagy eltérés a szakmabeli és nem szakmabeli kitöltők között. Előbbieknek közel 30%-a, utóbbiaknak 25%-a jelezte, hogy felismerte a CGI-modellt, még mielőtt kiderült számukra a kérdőív fókusza.

bermudaisbae.jpg

Amikor a kitöltők már tisztában voltak azzal, hogy az egyik karakter minden esetben CGI, akkor 70%-os pontossággal ki tudták választani, hogy melyik az – érdekesség, hogy itt egy hajszálnyival jobban teljesítettek a laikusok. Nagyon sok szakmabeli hitte azt a virtuális modellekre, hogy egyszerűen túlretusált képek. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miért ismeri fel jobban az avatatlan szem a valótlan képet, és arra jutottam, hogy a szakmabeliek mélyebben ismerik a képmanipulációs lehetőségeket, ezért könnyebben el tudják képzelni egy valószerűtlennek tűnő képről, hogy túlretusált, valódi fotó, mint a hétköznapi szemlélők.

Mivel fotós is vagy, sokféle módon kapcsolódik a szakmádhoz ez a jelenség. Mennyire érzed, hogy befolyásolja a saját személyes hivatásodat?

Komoly ellenérzésem – amit például a kutatásom kapcsán az emberek részéről érzékeltem – sosem volt, jelenleg sincs. Némiképp meglepett, hogy mennyire egységesen negatív érzelmi reakciókat váltott ki ez a jelenség az emberekből. Összesen 333 kitöltőm volt, de minimális számú ember látott benne lehetőséget vagy esetleg pozitívumot.

Én kreatív művészi kezdeményezésnek és nagyon komoly alkotómunkának tekintem a létrehozásukat, de nem gondolom, hogy az ember pótolható egy virtuális karakter létrehozásával. Még akkor sem, ha mögé áll egy egész stáb, és személyiséggel ruházzák fel.

Nekem fotósként nagyon fontos, hogy megismerjem, akivel dolgozom, hogy az ő személyisége is visszaköszönjön a fotókon, ne csak az enyém. Úgy gondolom, hogy ez az emberi vonal teljesen hiányzik a virtuális modellekből. Egy grafikusan létrehozott arcon csak korlátozottan tudunk érzelmeket megjeleníteni – nem tud változni, nem tud adott időpillanatban reagálni a környezetére. A portréfotózást a CGI-modellek használata semmilyen formában nem lesz képes helyettesíteni. Egymás mellett tudnak létezni, de egymásnak nem alternatívái.

A kérdőívben használt képpárok: melyik kép a valódi?

ria_ria_tokyo.jpg

lilmiquela.jpg

bermudaisbae.jpg

bermudaisbae02.jpg

jedyvales.jpg

Megoldások: B A A B B

Valódi arcok helyett virtuális Insta-modellek? Hogyan hatnak a CGI-modellek a reklámpiacra? Tovább
„Ez nem olyan, hogy kölcsönkérsz 500 forintot, és utána visszaadod” – Elvált szülők és gyermekeik kapcsolattartása a járvány alatt

„Ez nem olyan, hogy kölcsönkérsz 500 forintot, és utána visszaadod” – Elvált szülők és gyermekeik kapcsolattartása a járvány alatt

photo-of-child-smiling-while-using-tablet-computer-4145032.jpg

A kutatás egy évvel ezelőtt kezdődött, és a járvány okozta krízishelyzetben folytatódott. Szalma Ivett, a Budapesti Corvinus Egyetem docense és a Társadalomtudományi Kutatóintézet tudományos munkatársa családszociológusként arra volt kíváncsi, hogyan tartják a különélő szülők a kapcsolatot gyermekükkel. Megváltozott az elmúlt hónapokban a családok élete a kijárási korlátozások, a félelem és az új munkakörülmények miatt? Hogyan viszonyultak a vírushoz és az új kommunikációs technológiákhoz?

Írta: Taxner Tünde

foto_szalma.jpg„Amikor a világjárvány kitört, adta magát a helyzet, hogy érdekes lenne megkérdezni, hogy most mi történik a különélő szülők és a gyermekek kapcsolattartása terén” – Szalma Ivett és kutatótársa, Rékai Krisztina ebben a témakörben tavaly tavasszal kezdték el a kutatást, eredményeikről a Szociológiai Szemle legújabb számában jelent meg tanulmányuk.

„Amikor betört a járvány, kicsit még benne voltunk az előző kutatásban, olyannak láttuk a folytatását, mintha egy sorozat második évada következne” – árulta el Szalma Ivett. 2020. március 24. és április 2. között újra megkeresték az előző interjúk alanyait, hogy megkérdezzék, változott-e a gyermekkel való kapcsolattartás a vírushelyzet miatt, mennyire tartják veszélyesnek a helyzetet, és hogyan változott az információstechnológiai eszközök használata a mindennapjaikban. (A képen Szalma Ivett látható.)

„Nagyon könnyű volt a járvány első időszakában kommunikálni az emberekkel, annyira új volt a helyzet, hogy szívesen beszéltek valakivel arról, hogy mi történik velük”

– mindenki egyből vállalta a kutatók telefonos felkérését. A 22 résztvevő között 14 különélő apa, 3 különélő anya és 5 osztott gyermekfelügyeletet vállalt szülő volt. Szalma Ivett szerint „itthon sokszor automatikusan lefordítjuk a különélő szülő kifejezést arra, hogy különélő apa, ami azért van, mert Magyarországon az egyszülősök 87 százaléka nő”. Más országokban eltérő a helyzet, Skandináviában és Németországban például az osztott gyermekfelügyelet egyre jellemzőbb. Ez klasszikus formában úgy valósul meg, hogy a gyermek egy hetet az anyával, majd egy hetet az apával él. Nálunk az elvált szülők 13 százaléka választja ezt a megoldást, de inkább középosztálybeli jelenségnek minősül, és sok kritériuma van, például nem lehet nagy konfliktus vagy földrajzi távolság a szülők között.

A kutatás a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával, valamint az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19- 4-BCE-11 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság programjának szakmai támogatásával készült.

faceless-toddler-girl-sitting-on-bed-and-playing-with-wooden-3975599.jpgA kijárási korlátozás miatt az osztott gyermekfelügyelet jelensége a kutatás tanulságai alapján háttérbe szorult. A vizsgált 22-ből 6 családban a vírushelyzet hatására jelentős változás állt be a kapcsolattartásban. Kilenc különélő szülőnél teljesen megszűntek a személyes találkozók a gyerekkel, annak ellenére, hogy a kijárási korlátozási rendeletben hangsúlyozták, hogy a szülői kapcsolattartása fennállhat, hiszen olyan alapvető szükségletet jelent, mint lemenni az élelmiszerboltba. Szalma Ivett szerint „erősen egymásra utalták a családokat”, azonban az elvált vagy válófélben lévő szülők közötti konfliktusok és a járványtól való félelem több esetben meggátolták a kompromisszumokat. A kapcsolattartás megszűnésének vagy megváltozásának ezeken felül nagyon eltérő okai voltak: például a megváltozott munkakörülmények, a felborult munka-szabadidő egyensúly vagy a távoktatás megjelenése. A kutatók olyan érveléssel is találkoztak, hogy az különélő apa azért zárkózott el a találkozóktól, nehogy az anya, aki a gyerekkel él, beteg legyen, mert ő nem tudna róla gondoskodni. 

A válaszok „nagyon rávilágítottak arra, hogy mennyire bizonytalan volt a helyzet” – foglalta össze Szalma Ivett.

„Nagyon megfigyelhető volt végig, hogy ők egy pillanatnyi helyzetről számoltak be, és nem volt kiforrott stratégiájuk, csak tapogatóztak.”

Az alanyok nagyon eltérően gondolkodtak a vírus veszélyességéről, és többen hetente változtatták a véleményüket gyermekük védelméről. 22-ből hét szülőnél a járvány hatására semmilyen változás nem történt a kapcsolattartásban. Közülük öten egyáltalán nem tartottak tőle, ketten pedig féltek, de a kezdeti időszakban más érvek győzedelmeskedtek. “Az egyik alanyt az győzte meg, hogy megszűnt az óvoda, és semmi inger nem éri a gyereket, ezért úgy döntöttek, hogy a neki most az fontos, hogy legalább az apjával találkozzon”. 

photo-of-child-watching-through-imac-4145038.jpgKülön cél volt az online kommunikáció vizsgálata, mert a téma kutatásakor általában a személyes kapcsolattartást szokták vizsgálni. Szalma Ivett szerint „van összefüggés a kettő között. A kutatási eredmények többsége arra világít rá, hogy az online kommunikáció csak kiegészíti a személyest. Azok, akik nem találkoznak személyesen, online sem szoktak. Akik pedig találkoznak, kiegészítik a kapcsolattartást az online kommunikációval.” Az interjúk fontos tanulsága, hogy a gyermek életkorától függetlenül mindenki használja az ICT (Information and Communication Technology) eszközöket. Már egy egy éves gyereknek is teljesen természetesen a használatuk, de jellemzően csak 7-8 éves kortól kezdve használják őket önállóan, szülői felügyelet nélkül. „Még az is, aki nagyon elutasító volt a modern kommunikációs eszközökkel szemben, belátta, hogy ennek most itt az ideje és szükséges” – világított rá Szalma Ivett. Főleg azokban a családokban lett kiemelkedően fontos az online kommunikáció, elsősorban a videócsetelés, ahol teljesen megszűnt a személyes találkozás szülő és gyermek között. Az egyik Bécsben élő apuka így segített be a házi feladatok megoldásába, hiszen négy hetes karanténba kerül volna, ha meglátogatja a gyerekeit Magyarországon.

close-up-of-girl-writing-256468.jpgA szülők, amennyire a megváltozott munkakörülmények engedték, segítettek a gyerekeknek a tanulásban, azonban nagyon változó intenzitással. Egyidős gyerekek esetén valaki nagyon intenzíven foglalkozott velük, más pedig azt állította, hogy a gyerek teljesen önálló. De összességében Szalma Ivett szerint „az jött ki, hogy az apukák is részt vettek, a Bécsben élő pincér is távolból próbált segíteni”. Azonban mivel kvalitatív, viszonylag kis mintán végzett kutatásról van szó, eredményeit nem szabad általánosítani.

A kutatók a jövőbeli tervekre is rákérdeztek: a különélő szülő mennyire szeretné bepótolni a kimaradt találkozásokat, egyáltalán lehetséges-e ez? Főleg a nők tartották hasznosnak a tervezést, és szeretnének a járvány lecsengése után intenzív időt tölteni a gyerekkel. „Ebben is megnyilvánult, ha nagyon konfliktusos volt a helyzet a két szülő között. Az egyik apuka például számolja, hogy hány találkozás maradt el, és számszerűen fogja bepótoltatni.” A többség véleménye mégis az volt, hogy nem lehet a találkozásokat pótolni.

„Egy fiatal apuka nagyon jól megfogalmazta: Ez nem olyan, hogy kölcsönkérsz 500 forintot, és utána visszaadod, a kapcsolattartás nem így működik. Ez az idő elmúlt találkozások nélkül” – idézte fel a választ Szalma Ivett.

 

Képek: Pexels

2020. június 4.

„Ez nem olyan, hogy kölcsönkérsz 500 forintot, és utána visszaadod” – Elvált szülők és gyermekeik kapcsolattartása a járvány alatt Tovább
Szociális hátránnyal élők támogatása a művészet eszközeivel? Hogyan lesz ebből sikeres vállalkozás?

Szociális hátránnyal élők támogatása a művészet eszközeivel? Hogyan lesz ebből sikeres vállalkozás?

amass_group_photo_by_francisca_magalhaes_kickoff_viseu_portugal_2020_02.jpg

A Corvinus is részt vesz az Európai Unió Horizon 2020 kutatási programjában, amely a szociális hátránnyal élő kisebbségek helyzetén szeretne javítani. A magyar kutatócsoport vizuális nevelési és drámapedagógiai eszközöket fejleszt, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok könnyebben hozzáférhessenek az oktatáshoz. Sipos Júlia Kárpáti Andreával, a magyar kutatócsoport vezetőjével beszélgetett. 

Borítókép: AMASS group photo by Francisca Magalhaes Kickoff Viseu Portugal 2020.02, melyen Somogyi-Rohonczy Zsófia, a Corvinus tudományos segédmunkatársa, múzeumpedagógus vett részt.

karpati_andrea_2.jpgAz EU egyik legmagasabb presztízsű kutatási programja a HORIZON 2020, mi ennek a projektnek a célja?

A H2020 az EU legnagyobb volumenű kutatási és fejlesztési vállalkozása, amiben merőben új tudástermékeket állíthatunk elő.  Most a feladat az volt, hogy a szociális hátránnyal élő társadalmi rétegeknek segítsünk művészet alapú fejlesztéssel. A cél a kisebbségek vagy más olyan társadalmi csoportok segítése, akiknek nem megfelelő az oktatáshoz való hozzáférésük. (Fotó: Prof. Dr. Kárpáti Andrea egyetemi tanárként a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézetében tanít, emellett az EU Horizon2020 nemzetközi projekt magyar kutatócsoportjának vezetője.)

Mi a vizuális nevelés és drámapedagógia eszközökkel fejlesztünk, mert aki ismeri a hátrányos helyzetből induló fiatalokat, tudja, hogy képekből kiválóan tudnak tanulni, így vizuális kommunikációs képességeik is fejlődnek.

A drámapedagógia pedig feloldja a gátlásokat és fejleszti a rezilienciát, vagyis a rugalmas gondolkodást, amely segít megoldást találni a mindennapi élet problémáira.

A kísérleti programokban részt vevő fiatal megtanulja kezelni az indulatait, vagyis megtanul kommunikálni másokkal. Tehát a képi és szóbeli kifejezőképesség, a problémamegoldó gondolkodás a tanulásban is fontos képességei területén fejlesztünk.

amass_logo.jpgA Corvinus Kommunikáció és Szociológia Intézetének Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszéke 2020 februárjában kezdte meg az EU HORIZON2020-SC6 keretprogramjában a  Művészetpedagógia a társadalom perifériájára sodródottakért (Acting on the Margins: Arts as Social Sculpture - AMASS) című projekt megvalósítását. A projekt célja olyan csoportok segítése vizuális neveléssel és drámapedagógiai eszközökkel, amelyek egyébként csak korlátozottan férnek hozzá az oktatáshoz. 

Nemzetközi csapatban

A kutatásban nyolc ország vesz részt, mennyire sokszínű a paletta?

amass_participant_map.jpgNemzetközi kooperációban dolgozunk, több társ egyetemmel és hazai partnerekkel, mint a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete és számos múzeum.

A konzorciumban két kelet-európai partner vesz részt, a Corvinus és a prágai Károly Egyetem, déli partnereink portugáliai és máltai egyetemek, de északi partnereink is vannak. A finn University of Lapland vezeti a konzorciumot, és svéd és angliai egyetem is a csapathoz tartozik. A kutatási projektet pedig 2023. január 31-én fejezzük be, tehát az idei februári indulástól számítva három naptári évben végezhetünk egyszerre kutatási és innovációs munkát. (kép: a projektben résztvevő országok)

Van, aki még sosem járt múzeumban

Kiknek lehet segíteni vizuális kultúrával?

Mindegyik projekt más csoportot céloz meg, mi, vagyis a Corvinusos csapat a szegénységben élő gyermekekre koncentrál, általános és szakközépiskolákban, illetve nevelőotthonokban élő gyermekek fejlesztésére vállalkoztunk. Felkért partnereink ebben olyan múzeumok, mint a Szépművészeti Múzeum / Magyar Nemzeti Galéria vagy éppen a kerületünkben található Ludwig Múzeum kortárs művészeti gyűjteménye.

Lesznek iskolai órák és múzeumi foglalkozások, tehát „művészeti, pedagógiai szendvicseket” nyújtunk át, ami a gyerekek számára a múzeumokkal való első ismerkedés, kulturális megmerítkezés is lesz.

Fiatal roma vállalkozó nők

Itt a Corvinuson egy sajátos csoportot fognak fejleszteni, ezek a fiatal, vállalkozó roma nők. Miért ők?

olah_jolan_amulok_o_f_77x57.jpgNekik a közösségi média használatban szeretnénk segítséget nyújtani, hiszen egy jó vállalkozói ötlet mellé ma már elengedhetetlen az a képesség, ami a közösségi média felületein való megjelenést biztosítja, képekben, írásban. Ezekről workshopokat fogunk szervezni számukra.

Kommunikációs képzést nyújtva, a hatékony önkifejezés és a munka világában való boldogulás támogatására, vállalkozásaikhoz és kulturális identitásuk erősítésére online médiaplatformok és médiatartalmak készítését tanítjuk, így fejlesztjük digitális kompetenciájukat.

(kép: Oláh Jolán: Ámulók (olajfestmény); fotózta: Kenéz György, 2011.09.20; Kugler Art Galéria)

Kreativitás és reziliencia                                                                

Hol keresik a célcsoport tagjait, a képzés és fejlesztés alanyait?

A Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete országos hálózatával segít a szervezésben. Sok más iskola mellett a Ludwig Múzeum körzetében lévő iskolákban is keresünk partnereket, hiszen a kilencedik kerületben olyan iskolák is találhatóak, ahol a hátrányokkal induló gyerekeket találhatjuk, és nemigen járnak múzeumba a gyerekek. A roma nők hangja is kevéssé hallatszik, de ebben a projektben kreativitásukat is fejleszthetjük, hogy hatásosabban megszólalhassanak. (fotó: Pexels.com)

grayscale-photo-of-laughing-woman-2971782.jpg

A rezilienciára, vagyis a rugalmas problémamegoldó gondolkodásra nekik is szükségük van, csak kevéssé jutnak ilyen képességek közelébe. A roma kultúra alig szerepel az iskolai tananyagban: nincs roma művészeti múzeum, népművészetük, népi iparművészetük, tárgyaikról is kevés információt találunk a weben.

Reméljük, hogy a programjainkon részt vevő fiatalok nemcsak leendő vagy már működő vállalkozásuk médiaplatformjait alkotják meg, hanem kulturális identitásukat erősítő médiatermékeket is készítenek majd.

Miután a Corvinus kutatócsoportjának feladata a nemzetközi kutatócsoport értékelése is, és monitorozza az egész projekt tudományos munkáját, egy év múlva már arról is beszámolhatunk, hogy a többiek milyen eredményeket érnek el.

Vendégszerző: Sipos Júlia

Szociális hátránnyal élők támogatása a művészet eszközeivel? Hogyan lesz ebből sikeres vállalkozás? Tovább
Mikor éri meg jelentkezni doktori képzésre? 5 tipp a legjobb döntéshez

Mikor éri meg jelentkezni doktori képzésre? 5 tipp a legjobb döntéshez

javier-trueba-iqpr1xkf5f0-unsplash_1.jpg

A doktori fokozat az egyetemi képzés csúcsa, ennek ellenére nehéz meghozni a döntést. Mérlegelni kell, hogy a diplomád után inkább szakmai tapasztalatszerzésre fókuszálsz, vagy szeretnéd tovább képezni magad. A doktori képzés újabb néhány év elköteleződést jelent, ugyanakkor egyben egy hosszú távú befektetés is. Korábban Dr. Michalkó Gáborral, a Corvinus Doktori Iskolák főigazgatójával készítettünk interjút, most pedig az ő tanácsai alapján gyűjtöttünk össze 5 esetet, amikor mindenképpen érdemes megfontolnod a jelentkezést.

1. Ha érdekel az akadémiai pálya, akkor a doktori fokozat kötelező elem

dollar-gill-kyoshy7bjiq-unsplash_2.jpgA doktori fokozatot szerző hallgatók közel kétharmada marad akadémiai pályán. Ez nem csak azt jelenti, hogy egyetemi oktatóként dolgoznak tovább, hanem az egyetemi kutatásokban is aktívan részt vesznek. Ebben az esetben a PhD fokozat nem csak alapkövetelmény, hanem a későbbi munka során is fontos tapasztalatszerzési lehetőség, például már hallgatóként be lehet kapcsolódni egy-egy kurzus megtartásába. Emellett részt vehetsz különböző hazai vagy akár nemzetközi konferenciákon is, ami a megjelenés mellett fontos kapcsolatépítési lehetőség lehet.

A rendszer minden irányba nyitott, vagyis a doktori képzésre való jelentkezés nem jelent végleges elköteleződést az akadémiai pályák iránt. Később is lehetőséged van más szférában elhelyezkedni, ha mégsem tetszene annyira az akadémiai irány. Ha gondolkodsz azon, hogy hosszabb távon is szívesen dolgoznál ebben a közegben, de még nem vagy biztos benne, akkor is érdemes jelentkezni valamelyik doktori iskolába.

2. Ha szeretsz kutatni, akkor a doktori iskola tökéletes választás számodra

dan-dimmock-3mt71mkgjq0-unsplash_1.jpgA doktori iskolák fontos pillére a kutatásokban való részvétel. Már a tanulmányok során is részt vehetsz különböző tudományos projektekben, ezek pedig hasznos szakmai tapasztalattal járnak még akkor is, ha később más terület felé indulnál el.

Pályázhatsz kutatói ösztöndíjakra, melyek sokszor a doktori képzés alatt is lehetőséget kínálnak saját projektek elindítására, és külföldön is szerezhetsz tapasztalatot. A Fulbright Ösztöndíjjal például az Egyesült Államok nagynevű egyetemein tanulhatsz. Korábban készítettünk interjút Baksa Mátéval, aki hálózatkutatóként a Corvinus doktori képzésében vesz részt, szeptembertől pedig a Yale Egyetem kutatásaiba is betekintést nyerhet.

A Fulbright ösztöndíjat egy kétoldalú program biztosítja, amelyet az amerikai és a magyar kormány közösen működtet. Célja, hogy magyar kutatók mehessenek amerikai egyetemekre tanulmányutakra, valamint az Egyesült Államokból is érkezzenek hozzánk kutatók. Az ösztöndíjat mester- és doktori képzésen is el lehet nyerni, a pályázók közül bizottság választja ki a nyerteseket.

Ha kellően motivált vagy, akkor már a doktori iskola mellett is tagja lehetsz kutatóintézeteknek. Itt a tanulmányaid mellett további tapasztalatokat szerezhetsz, ez pedig a későbbi karrierutadat is meghatározhatja, kiváltképp akkor, ha hosszabb távon is ezen a területen szeretnél elhelyezkedni.

3. Fontos kiindulópont ahhoz, hogy elismert szakértővé válj

william-moreland-gkwp64truqg-unsplash_1.jpgA doktori képzéssel szemben gyakori ellenérv, hogy ezalatt a négy év alatt munkaerőpiaci tapasztalatot is lehetne szerezni, ami akkor különösen fontos lehet, ha később nem szeretnél akadémiai pályán maradni. Ugyanakkor a doktori képzésnek ebben az esetben is vannak előnyei.

A doktori fokozat jelentős presztízzsel jár, a legismertebb és legelismertebb szakértők kerülnek ki innen. A mostani vészhelyzet után az eddigieknél is jobban felértékelődhet a szakértők szerepe. Ahogyan Michalkó Gábor fogalmaz, „a doktori képzésben elsajátítandó kutatás-módszertani arzenál nélkülözhetetlen a döntési, döntés-előkészítői mechanizmusok megalapozásában.” Hozzáteszi azt is, hogy „az a fajta társadalmi kísérlet, amelynek akaratlanul is a részeséivé váltunk, kizárólag a tudományos gondolkodás eszköztárával elemezhető, értékelhető”.

Ebben pedig nemcsak névlegesen jelent előnyt a doktori fokozat, hanem fontos szakmai tapasztalatokkal is bír. A doktori iskola egy lehetőség arra, hogy elsajátíthasd a tudományos gondolkodás minden elemét. A doktori nem pusztán a mesterképzés folytatása, annál is nagyobb kitartást kíván. Fontos a tudatosság, a szisztematikusság, az önálló munka és az önfegyelem, ezek nélkül könnyen meg lehet csúszni.

4. Ha szeretnél egy inspiráló közösséghez tartozni

windows-p74ndnywry4-unsplash.jpgA PhD fokozat a felsőoktatás csúcsa, egyfajta „elitképzés”, vagyis itt már tényleg a legjobbakkal tanulhatsz együtt. Ez pedig komoly kapcsolatépítési lehetőséggel jár, akár az akadémiai élet vezető szereplőiről, akár az üzleti szféráról van szó. Doktori képzésre tényleg csak olyan hallgatók jelentkeznek, akik komoly ambíciókkal rendelkeznek, ami mindenkinek motiváló lehet.

„A doktori képzésben résztvevők olyan tudást, szemlélet- és gondolkodásmódot, elemző, értékelő és kommunikációs képességet, kapcsolatrendszert szereznek, amelyet bármely munkáltató szívesen fogad, ezért nem csak munkaidő-kedvezménnyel, hanem gyakran az amúgy sem olyan vészes költségtérítés (jelenleg 320 ezer Ft/félév) részbeni vagy teljes átvállalásával honorál” – teszi hozzá Michalkó Gábor.

5. Ha valami komoly dolgot szeretnél letenni az asztalra

man-wearing-black-and-white-stripe-shirt-looking-at-white-212286.jpgGyakori szemléletmód, hogy valami komoly és hasznos dolgot szeretnénk alkotni. Jó példa erre egy saját vállalkozás felfuttatása, ugyanakkor a kutatói tevékenységből is számtalan innováció érkezik. Michalkó Gábor szerint „a doktori képzés maga a megtestesült kreativitás, itt azt is elsajátítja a hallgató, hogyan állítsa arra rá az agyát, hogy az üresjáratban innovatív gondolatai generálódjanak.”

Szerinte a jó kutatás önmagában egy innováció, még ha nem is feltétlenül jelentik be azt a szabadalmi hivatalban. Fontos törekvés, hogy a kutatások társadalmilag is hasznosíthatóvá váljanak, ezáltal sokak életéhez hozzájáruljanak. A Corvinuson számos más kutatás mellett például azt is vizsgálják, hogyan lehet a társadalmi innovációk eszköztárával az idősek helyzetén javítani. A Corvinuson zajló kutatásokról ezen az oldalon olvashatsz részletesebben.

A Budapesti Corvinus Egyetem doktori képzéseire 2020. április 30-ig van lehetőséged jelentkezni. FRISSÍTÉS: a jelentkezési határidőt MÁJUS 4-ig meghosszabbították! A jelentkezés menetéről és feltételeiről ezen az oldalon tájékozódhatsz. A Corvinus Doktori Iskoláiról további részleteket a Corvinus honlapján olvashatsz.


Fotók: Unsplash, Pexels

Írta: Kovács Máté

Mikor éri meg jelentkezni doktori képzésre? 5 tipp a legjobb döntéshez Tovább
Van valami, ami közös a járványokban és a szervezetek működésében

Van valami, ami közös a járványokban és a szervezetek működésében

Interjú Baksa Máté hálózatkutatóval, a Corvinus Gazdálkodástani Doktori Iskolájának hallgatójával

close-up-photography-of-yellow-green-red-and-brown-plastic-163064.jpg

A hálózatok mindenhol ott vannak körülöttünk, akár a járványok terjedési útvonalaira, akár a szervezetek közötti együttműködésekre vagy a munkatársak közötti tudásmegosztásra gondolunk. A terület dinamikusan fejlődik, és a legtöbb tudományágban megkerülhetetlen szerephez jut. A hálózatokról Baksa Mátéval, a Corvinus Gazdálkodástani Doktori Iskolájának hallgatójával beszélgettünk, aki maga is hálózatokkal foglalkozik, szeptembertől pedig fél évig a Yale Egyetemen fog kutatni. 

Szerző: Kovács Máté

Szeptembertől Fulbright ösztöndíjas leszel. Miért pont a Yale Egyetemet választottad?

A Fulbright ösztöndíjat egy kétoldalú program biztosítja, amelyet az amerikai és a magyar kormány közösen működtet. Célja, hogy magyar kutatók mehessenek amerikai egyetemekre tanulmányutakra, valamint az Egyesült Államokból is érkezzenek hozzánk kutatók. A Fulbright programban egyébként a világ több mint 160 országa vesz részt, vagyis a lehetőség nem csak magyar kutatók számára adott Az ösztöndíjat mester- és doktori képzésen is el lehet nyerni, a pályázók közül bizottság választja ki a nyerteseket. 

baksamate.jpgAzért a Yale Egyetemet választottam az amerikai félévem helyszíneként, mert az itt működő Yale Institute for Network Science számos hálózatokkal kapcsolatos kutatási műhelynek ad helyet, amelyeket szívesen megismernék. Módszertani és szakmai kérdésekben is szeretnék fejlődni, megtisztelő lesz, hogy a szakma legjobbjaitól tanulhatok. A kint töltött öt hónap alatt szeretném befejezni a doktorimat, és ha lesz rá lehetőségem, egy ott folyó kutatásba is szívesen bekapcsolódnék. 

Hogy érzed, mennyire lesz nehéz a megélhetés? Az ösztöndíjad mennyit fedez belőle?

A Fulbright Program az Egyesült Államokat különböző zónákra osztja a megélhetési költségek szerint, és ez alapján határozzák meg az ösztöndíjak mértékét. Úgy tudom, hogy ebből teljesen ki lehet jönni. A havi támogatási összegen felül pedig a repülőjegyekre, a tankönyvekre és az egészségbiztosításra is kapunk támogatást. 

Miért a hálózatkutatást választottad saját területednek?

Számos helyen használnak már hálózatos megközelítést a legkülönfélébb tudományágakban, a nyelvészettől a sejtbiológián át egészen a kvantumfizikáig. A hálózatos megközelítés legnagyobb előnye, hogy meg tud mutatni olyan összefüggéseket, amelyeket egyébként nem veszünk észre, valamint jól tud kezelni nagy mennyiségű adatot is. Olyan korban élünk, amelyben egyre több adat vesz körül bennünket. Rájöttünk, hogy minden mindennel összefügg, az eddig elkülönült területek egyre inkább összekapcsolódnak. 

Elég ha a közelmúlt sajnálatos eseményeire gondolunk: ha kitör egy járvány Kínában, a globalizáció miatt azonnal el tud terjedni az egész világban. Az emberek a saját életükön is hamar megérzik, akár közvetlenül, akár a gazdasági folyamatokon keresztül. Nem tudnak termelni a cégek, vagy az emberek otthonról kénytelenek dolgozni. A hálózati hatások és szabályszerűségek nagyon hasonlóak a járványok és a technológiai vívmányok vagy innovációk terjedése esetében, vagyis pozitív és negatív jelenségek megértésében egyaránt segítenek. 

Máshol is ennyire jelentős területté válik a hálózatkutatás?

A társadalomtudományokban már régóta nagyon népszerű a hálózatelméleti megközelítés, de a természettudományokban is számos kutató alkalmazza. Egyre több felhasználható adatunk van, ezekben pedig egyre több mintázatot, szabályszerűséget vehetünk észre, amelyek további magyarázó erővel bírnak.  

Ezen belül mi az, ami téged leginkább érdekel?

Szervezetkutató vagyok, elsősorban az érdekel, hogy a szervezetek hogyan működnek. Szervezeti kapcsolathálózatokkal foglalkozom, vagyis azt vizsgálom, hogyan kapcsolódnak egymáshoz az emberek, hogyan működnek együtt, hogyan osztanak meg tudást egymással, hogyan alakulnak ki bizalmi és baráti kapcsolatok közöttük. Végső soron ez azért érdekes, mert diagnosztikai eszközként tudjuk használni: jobban meg tudjuk érteni a szervezetek működését, és jobb vezetői döntéseket tudunk hozni ez által. 

baksamate2.jpg

Baksa Máté a Corvinus gazdálkodási és menedzsment alapszakján kezdte tanulmányait, majd elvégezte a vezetés és szervezés mesterszakot is. Jelenleg a Gazdálkodástani Doktori Iskola hallgatója, a Vezetéstudományi Intézetében oktat és kutat. 

Milyen konkrét témákban kutatsz?

Az egyik számomra izgalmas téma a negatív kapcsolatok szerepe a szervezeti kapcsolathálózatokban. Sok hálózatkutató foglalkozik a pozitív kapcsolatokkal, de nem kérdeznek rá a negatív oldalra. Pedig látjuk, hogy a hétköznapi életünkben, és így a munkahelyen is, számos negatív kapcsolat jöhet létre. Kialakulhatnak nézeteltérések, és lehetnek olyan munkatársaink is, akikkel nem szívesen dolgozunk együtt. Ezek is erősen, néha sokkal erősebben befolyásolják a szervezet működését, főleg akkor, ha fontos együttműködéseket akadályoznak. 

TANULMÁNY: Baksa Máté: Negatív kapcsolatok a szervezeti hálózatokban – Meghatározások, módszerek és mércék (Vezetéstudomány / Budapest Management Review L. évf. 2019. 9. szám)

Emellett az is nagyon érdekel, hogy hogyan tanulnak a szervezetek, és hogyan osztanak meg egymással tudást a munkatársak. Sok olyan tudáselem van, amelyeket nem tudunk leírni egy könyvben, vagy máshogy explicitté tenni, hanem egymástól, a munkatársainktól kell megtanulnunk. A hálózatelemzés itt is a segítségünkre lehet. Például megvizsgálhatjuk azt, hogy az innovációk hogyan születnek, és terjednek szét egy szervezeten belül. A szervezet is tanul, a legfőbb célja pedig az, hogy a tudás a megfelelő helyen és időben rendelkezésre álljon. A tudáshálózatok vizsgálata  nemzetközileg is fókuszterületnek számít. 

TANULMÁNY: Baksa Máté - Báder Nikolett: A tudáskérés és tudásmegosztás feltételei -  Egy szervezeti tudáshálózat elemzése (Vezetéstudomány / Budapest Management Review LI. évf. 2020. 01. szám)

Hogy látod, máshol is megjelenik a hálózatkutatás a Corvinuson?

network-2402637_1280.jpgA Corvinuson is sokan foglalkoznak hálózatos megközelítésű kutatásokkal. A szociológusok például társadalmi hálózatokat vizsgálnak, a Vállalatgazdaságtani Intézetben pedig ellátásiláncokkal foglalkoznak a kollégák, itt elsősorban a szervezetközi hálózatok kerülnek fókuszba. A Gazdaságpolitika és Közpolitika Intézetben az önkormányzatok, a szervezetek és a civilek hálózatait kutatják. Itt nem az emberek, hanem a szervezetek közötti innovációs hálózatok állnak a középpontban. Sok példát hozhatnánk még, akár a pénzügyi vagy a bankszektorból is, valóban sok szakterületen használják a hálózatkutatást. (fotó: pixabay.com)

Mit tanácsolnál azoknak, akik már alsóbb éves hallgatóként kutatni szeretnének? Van erre lehetőségük?

Abszolút. Alapszakos demonstrátor koromban kapcsolódtam be először kutatásba, és a kutatói pálya is ekkor kezdett el érdekelni. Nagyon sokat tanultam abból, hogy demonstrátorként kapcsolódni tudtam egy tanszék munkájához. Különböző kutatási pályázatok kutatócsoportjai jelenleg is keresnek hallgatói munkatársakat, így a lehetőség továbbra is nyitott az érdeklődő hallgatók számára. 

A Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) mozgalom is jó lehetőséget jelent az egyéni kutatáshoz és elmélyüléshez. Ebben évről-évre nagyon jó eredményeket érnek el Corvinusos hallgatók, és egyik nagy előnye, hogy bárki megtalálhatja a számára kedves témát. 

Az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) szintén több éve működik, többféle tanulmányi szinten biztosít ösztöndíjakat fiatal kutatóknak. Ide egyéni kutatási tervekkel lehet pályázni, az ösztöndíj pedig egyéves támogatást biztosít akár szakirodalmi, akár empirikus kutatáshoz.

Lehetőség tehát bőven akad. Minden érdeklődő hallgatónak kívánom, hogy találjon olyan témát, amely valóban megérinti, és vágjon bele! 

Címlapkép: pexels.com

Van valami, ami közös a járványokban és a szervezetek működésében Tovább
Egy hét a Bajtársak között: Netnyelvészeti körkép

Egy hét a Bajtársak között: Netnyelvészeti körkép

borito_bajtars.png

Mit csinál két T-karos a BCE-GTK Vizsgaidőszaki Jegyzet- és bajtárstalálóban? Együttérezve figyeli a másik kar hallgatóinak ügyes-bajos mindennapjait? Nem! Kutat. Megvizsgáltuk a legnépszerűbb corvinusos Facebook-csoport nyelvi és kommunikációs jellemzőit. 

Írták és a kutatást készítették: Kércz Dorottya & Taxner Tünde

A Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóiként dr. Veszelszki Ágnes Digitális platformok és műfajok kurzusának sokszínű tematikájából a netnyelvészetet választottuk kutatási és prezentációs témának. A nyelvészet új ága a digitális kommunikációt vizsgálja, például az e-mailezés, az online portálok vagy a közösségi média szövegeit ez utóbbi vált kutatásunk tárgyává. Úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk a sajátos corvinusos digilektust, amelynek az említett Facebook-csoport talán az egyik legszembetűnőbb példája. Dr. Veszelszki Ágnes meghatározása szerint a digilektus a tágabb értelemben vett számítógép közvetítette kommunikáció nyelvhasználati módjának, egy új nyelvváltozatnak a megnevezése. De vajon létezik-e Korvó-lektus?

Korvó: A Budapesti Corvinus Egyetem rövidített, szleng megnevezése, amely az utóbbi időkben széles körben elterjedt a hallgatók körében. Konnotációja kontextusfüggő. 

Górcső alá vettük egy munkahét történéseit, vagyis a csoport összes, mintegy 244 darab bejegyzését és a hozzájuk tartozó kommenteket 2020. február 1014. között. A posztok szóhasználatát, helyesírását, bizonyos pragmatikai jellemzőit és egyéb sajátosságait elemeztük.

A vizsgált posztok 49,2 százaléka, közeli a fele helyesírási szempontból hibátlannak bizonyult. A posztok 12,7 százalékában teljesen vagy részlegesen hiányoztak az ékezetek, ami az eszközhasználattal és a gépeléssel hozható összefüggésbe feltételezhető, hogy a posztokat nagyobb részben írják számítógépről, mint telefonról. Eszköztől független tényező lehet azonban, hogy a posztolók hangsúlyt fektetnek a helyességre, hiszen egyrészt a szöveg egyfajta szakmai közegben minősíti a posztolót magát, másrészt pedig a gyors és hatékony információszerzés szempontjából különösen fontos a poszt érthetősége. Jó példa erre, hogy azokban a posztokban, amelyeknek komolyabb vagy fontosabb a témájuk például álláshirdetésekben, versenyfelhívásokban kevesebb hiba fordult elő (bár itt az is elképzelhető, hogy copy-paste-tel létrehozott posztokról van szó). A posztokkal összevetve a kommentekre általánosságban véve jellemző a nagyobb fokú igénytelenség, ami szintén a telefonos gépelésből, illetve az információátadás gyorsasága iránti igényből adódhat. 

Az írásjeleket tekintve a csoportban jobban érvényesül a közösségi média és a csetelés hatása, hiszen a vizsgált posztok 20 százalékában hiányoztak a mondatzáró írásjelek, valamint 13 százalékukban a lezárás írásjeleit emotikonok helyettesítették. A mosolygós fejjel záruló posztok bizalomkeltők, közvetlenséget sugároznak, más emotikonok pedig figyelemfelkeltő vagy jelentéstöbblettel bíró szerepet töltenek be. Központozási és egyéb vesszőhibák a posztok közel 18 százalékában fordultak elő, ezek készüléktől független szempontként egy kis odafigyeléssel elkerülhetők lettek volna. 

A pragmatikai szempontok közül az udvariasságot, azon belül a köszönést kísértük figyelemmel, aminek használata a közösségi médiában eltér az emailezéstől vagy a papíralapú levelezéstől. A posztok közel negyedében sem köszönés, sem más megszólítási forma nem szerepelt, és elköszönés a 244-ből csak egy posztban fordult elő. A csoporttagok sokszor egyből a tárgyra térnek, hashtagekkel indítják a mondanivalójukat: a posztok lényegretörőek, tömörek, tehát a köszönés elhagyása nem feltétlenül az udvariasság hiányának, hanem a közösségimédia-használatra jellemző közvetlenségnek tudható be. A posztok 76 százaléka kezdődik köszönéssel, ezekben a sziasztok fordul a leggyakrabban elő (93%), amelyet a hali és a hello különböző variációi követnek (például: Heo heo sziasztok, halika, halihooo). 

A helyesíráson és a köszönéseken kívül a csoport szókincsének jellegzetességeit is megvizsgáltuk, például az anglicizmusokat, vagyis az angol nyelvből átvett, gyakran a magyarral kevert kifejezésmódokat, szókapcsolatokat. Néhány példa:

  • legjobb deal ever
  • openbook a vizsga (Használható a vizsgán valamilyen szakirodalom vagy segédanyag.)
  •  ezek szerint I was wrong
  •  kikringéltem (A “cringe” szóból ered, ami kínosan nem vicceset, cikit jelent.)

Egyik kedvenc vizsgálati szempontunk a csoport szlengjének megfigyelése volt, ami az általánosan elterjedt kifejezések (pl. barinő, spancik, zinternet) mellett sajátos, egyetemspecifikus szavak is tartalmazott. Például:

  • mudli (A Moodle rendszer elnevezése, ami az egyetem oktatási közösségi fóruma.)
  • jéghegying (A kurzusokon rendszeresen fordulnak elő jéghegyábrák különböző kontextusokban, amit a csoporttagok fotóval dokumentálnak, ezáltal a kifejezés hashtaggé és közösségformáló mémmé nőtte ki magát.)

bajtars1.jpg

A csoport digilektusára jellemző a rövidítések használata, a vizsgált posztok 42%-ában fordultak elő. Túlnyomó részüket képzik a kurzusnevek (pl. süti Stratégiai és üzleti tervezés, fejszoc Fejezetek a szociálpszichológiából, dönttech Döntési technikák) vagy képzésnevek (pl. psz Pénzügy és számvitel, ng Nemzetközi gazdálkodás, kermark Kereskedelem és marketing). Azonban nem ritkák az egyéb, a képzésekhez és az egyetemi élethez kapcsolódó kifejezések sem (pl. szakszem szakszeminárium, TO Tanulmányi Osztály, kötvál kötelezően választható tárgy, ea előadás). 

bajtars2.jpg

A csoporttagok számára nem újdonság a Bajtárstaláló virágzó mémkultúrája, főleg az olyan kiemelt időszakokban, mint a tárgy- vagy vizsgafelvétel, amikor a figyelem megragadásának és a közhangulat javításának érdekében minden kreativitásra szükség van. A Facebook algoritmusának köszönhetően értesülünk arról, ha ismerőseink posztolnak a csoportba, ezért gyakori, hogy a barátok egymás posztjai alatt bennfentes poénok, bátorítás, esetleg ironikus, csipkelődő hozzászólások formájában jelentkeznek. Jellemző a hashtagelés, ami megkönnyíti a posztok visszakeresését és szelektálását. A “pont komment” a posztkövetés eszköze: amikor a hozzászóló csak egy pontot kommentel a poszt alá, jelzi, hogy őt is érdeklik a további válaszok, hiszen értesítést kap, amikor mások is hozzászólnak az adott bejegyzéshez. A csoport esszenciáját természetesen a humor adja: a Bajtárstaláló posztok és kommentek terén is bővelkedik a hallgatói gyöngyszemekben. Kedvenceink a vizsgált időszakból: 

bajtars4.jpg

bajtars3.jpg

Ugyan csak öt napot vizsgáltunk, összetett és érdekes keresztmetszet rajzolódott ki belőle. Annak ellenére, hogy a Korvó-lektus nem feltétlenül jelent elkülönülő nyelvváltozatot, megérte a Bajtársak között és virtuálisan a G-karon egy hetet eltölteni. 

2020. február 29.

 

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz

Egy hét a Bajtársak között: Netnyelvészeti körkép Tovább