Közgazdász Online


„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás)

„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás)

Mit üzentek az időseknek a koronavírus-járvány alatt?

nevtelen_terv_26.png

Milyen üzenetekkel célozták az időseket a médiában a koronavírus-járvány alatt? Miről tájékoztatták őket a hatóságok, és mit tanultunk arról, hogyan érdemes híreket megosztani egy hasonló világjárványról? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a nemzedékek közötti kommunikációval foglalkozó #kommlab kutatócsoport. (kép: Canva)

Vendégszerző: Kránicz Bence

unnamed_1.jpg

Székely Levente, a #kommlab csoport tagja, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tudományos munkatársa számolt be kutatásuk eredményeiről. (kép: lib.uni-corvinus.hu)

Amikor Magyarországra is begyűrűzött a koronavírus-járvány, az első hetekben pánikkeltőnek éreztem, ahogy a média kezelte az ügyet. Visszaigazolhat egy ilyen benyomásból valamit az empirikus kutatás? Hogy érdemes mérni a koronavírus médiareprezentációját? (kép: Canva)

idosek.pngAz empirikus kutatások klasszikusan két megközelítéssel, kvantitatív és kvalitatív módszertannal dolgoznak. Bármilyen „ügy” médiareprezentációjának vizsgálata tehát alapvetően számszerű adatokon keresztül, illetve tartalmi szempontból, minőségi ismérvek mentén készülhet. A mennyiségi megközelítés ebben az esetben megmutathatja, hogy mikor került egy téma a napirendbe és milyen mértékben foglalkozott vele a média, míg a kvalitatív megközelítéssel pont azokra az összefüggésekre irányíthatja rá a figyelmet, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy egy hír megjelenítése pánikkeltőnek minősíthető-e, vagy sem. Ilyenformán a koronavírus médiareprezentációját is többféle megközelítéssel vizsgálhatjuk, a #kommlab kutatásában használtunk kvantitatív médiaelemzést, kérdőíves kutatást, illetve a tartalomelemzést is.

Magyarországon mikor lett gyakoribb az idősek említése, a nekik szóló tájékoztatás a vírussal kapcsolatban?

Az igazán érdekes az, hogy Magyarországon nem jutott nagyságrendileg több említés az idősekre a koronavírus idején. Az Observer Budapest adatait megvizsgálva – akik a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 médium tartalmait figyelik folyamatosan – megállapítható, hogy

az idősekkel kapcsolatos tartalmak, vírus ide vagy oda, tartósan jelen vannak a magyar médiában.

Ebből a szempontból a „koronavírus” nyilvánvalóan új szereplő, amely az utóbbi hónapokban rendkívül sok tartalomban jelent meg. Vizsgáltuk, hogy a „vírus”, a „koronavírus”, az „idősek” és a „fiatalok” kifejezések kombinációja milyen intenzitást mutatott a márciusi hónapban.

Az eredményekből jól látható, hogy a hónap közepén felerősödött a média figyelme a járvány és a különböző korosztályok irányába. Az idősek mellett – akikre a járvány fokozottan veszélyes – a fiatalokra is koncentráltunk, mivel azt gondoljuk, hogy egy olyan helyzet, mint amit az elmúlt hónapokban megtapasztalhattunk, az ifjúság számára is komoly kihívásokat hozhat. Gondolhatunk itt az oktatási rendszerben tapasztalt változásokra vagy a munkapiaci konjunktúra gyors beszakadására, de a szabadidő eltöltésének átalakulására is. Továbbá, mivel a halálos megbetegedés veszélye, illetve a járványhelyzetből fakadó egyéb problémák és kényelmetlenségek, például az anyagi gondok, eltérő mértékben érintik a különböző korosztályokat, kialakulhat feszültség a nemzedékek között, márpedig a #kommlab fókusza épp a generációk.

idosek_1.png

(kép: Canva)

Milyen médiumokban és hogyan mérték a koronavírusról szóló hírek mennyiségét? Hogy lehet kifejezetten az idősekkel összefüggésbe hozni ezeket az anyagokat? (kép: Canva)

idosek_2.pngEgyszerű kvantitatív megközelítéssel éltünk, és megszámoltuk az említett kifejezések együttes előfordulását a médiatartalmakban. Az idősekkel való összefüggés erősségét úgynevezett Boolean-modell segítségével rangsoroltuk, amely a szövegben a kifejezés gyakoriságát, illetve a kifejezés fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és a szöveghosszt vizsgálja, amelyben megjelenik a kifejezés. Ez a megközelítés segít abban, hogy anélkül, hogy elolvasnánk több ezer oldalt, képet kaphassunk a minket érdeklő tartalmak előfordulásáról és azonosíthassuk a releváns tartalmakat.

Máshogy számolt be a járványról az online média, mint a print lapok vagy a tévé és a rádió? Mik lehetnek a különbségek okai?

Kvalitatív elemzést nem folytattunk, így ezt nehéz megmondani, az mindenesetre világosan látszik, hogy a legtöbb tartalmat a témával kapcsolatban az online média gyártotta.

A releváns tartalmak közül 81 százalék származott az online médiából, 12 százalék a nyomtatott lapokból, és a maradék 7 százalékot a rádió és televízió adók tartalmai adták.

A Boolean-modell szerinti szűrés azt mutatta, hogy a leginkább relevánsnak ítélt tartalmak print médiából, a legkevésbé relevánsak inkább az online médiából származnak.

Mérték-e külön az állami, önkormányzati tájékoztatás és a média tájékoztatása közötti különbségeket? Más jellegű kommunikáció folyt ezeken a csatornákon? (kép: Canva)

idosek_4.pngIgen, volt a kutatásunknak egy olyan része, amelyben egy véletlen alapon választott mintán megvizsgáltuk a magyarországi önkormányzatok időseknek szóló online tájékoztatási gyakorlatát. Nyilvánvalóan a lehetőségekhez igazított vizsgálati módszerrel dolgozhattunk, hiszen a járványhelyzet nem tette lehetővé alternatív módszertan alkalmazását. A vizsgált hivatalos online felületek a település weblapja, illetve a település hivatalos Facebook-oldala voltak, ezeken végeztünk tartalomelemzést. Ezenkívül egy online kérdőívvel is megkerestük a kiválasztott önkormányzatokat, akiknek tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban tettünk fel kérdéseket.

A tartalomelemzés megmutatta, hogy kimondottan

az időskorú célcsoportot érintő tájékoztatás csupán az önkormányzati honlapok felében jelent meg, azonban ezek többsége is hiányos vagy nehezen érthető, igazi konkrétumok nélküli tájékoztatás volt,

például az otthonmaradás fontosságán kívül nem szólt másról. Az önkormányzati honlapok nagyjából tizede alkalmazott részletesebb tájékoztatást, és mindösszesen 12 tájékoztatási gyakorlatot tekinthettünk példaértékűnek az információbőség, értelmezhetőség, vizualitás és hozzáférhetőség tekintetében. Figyelemreméltó tapasztalata a kutatásnak, hogy a hivatalos önkormányzati Facebook-oldalak sem feltétlenül naprakészebbek a hivatal honlapjánál. A kérdőíves kutatásból az látszik, hogy a válaszadó önkormányzatok többsége a járvány alatt széles segítségnyújtási portfólióval állt az idős lakók szolgálatára a gyógyszerek kiváltásától a bevásárláson át a postai ügyintézésig.

Léteznek-e mérések a járványügyi tájékoztatásról nemzetközi összehasonlításban? Vannak-e olyan kommunikációs sémák, amelyek inkább a mi régiónkra jellemzőek, míg máshol máshogyan folyt a tájékoztatás?

Elképzelhető, hogy máris vannak ilyen mérések, de ha még nincsenek, akkor biztosan lesznek. Ennél többet egyelőre nem tudok.

idosek_5.png

(kép: Canva)

Kialakult-e olyan „koreográfia”, amely szerint ma egy hasonló járványt, akár a koronavírus-járvány következő hullámát a médiában tárgyalni szokás, vagy tárgyalni érdemes? Követnek-e valamilyen protokollt a médiumok, szerkesztőségek, vagy mindenki maga dönti el, hogyan akar beszámolni a járványhelyzetről?

Azt gondolom, hogy eddig is biztosan voltak ilyen protokollok, de abban is biztos vagyok, hogy ezeket most alaposan leporolták, és csakúgy, mint az élet más területein, például a digitális oktatás terén, a média is sokat tanulhatott az elmúlt hetekben.

„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás) Tovább
A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval

A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval

sam-wheeler-tuyyno_vdp0-unsplash.jpg

A COVID-19 elképesztő mértékű médiavisszhangot keltett az elmúlt hetekben, hónapokban. A híradók tájékoztatnak az operatív törzs hivatalos döntéseiről, a betegek és az egészségügyi felszerelések számáról, a YouTube-videók előtt társadalmi célú reklám hívja fel a figyelmünket az otthonmaradásra, az online hírportálok szinte azonnali tudósítást folytatnak a történésekről, a személyes blogokon és Facebook-oldalakon beszámolókat, “koronapló”-bejegyzéseket olvashatunk, ezernyi fényképet, videót oszthatunk meg egymással. De mit mond nekünk mindez? Megtaláljuk-e köztük a számunkra releváns információt? Milyen eszközöket használnak a tájékoztatásra a médiumok, és milyen fókuszok köré rendezik a tartalmaikat? Ezeket és még több kérdést válaszolt meg nekünk Urbán Ágnes médiakutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

Készítette: Lázár Fruzsina

 

Beszélhetünk-e bizonyos tendenciákról a médiában, amikor egy-egy globálisan aktuális témáról van szó - ha igen, mik ezek?

Az biztos, hogy ha egy globálisan aktuális témáról van szó, akkor az uralja a globális médiát és a járvány jellegénél fogva nagyon erősen jelen vannak a nemzetközi hírek. A járvány nem helyi ügy és ezt az újságírók is felismerték, éppúgy jelen vannak a hírkínálatban az észak-olaszországi kórházi tudósítások, mint az amerikai tőzsdei hírek. 

 cv_fenykep_aurban.jpg

Milyen fókuszokkal operál most a nemzetközi és a hazai média?

Az elsődleges fókusz egyértelműen a járvány terjedése (nemzetközi adatok, statisztikák, tendenciák), de legalább ennyire erősen jelen vannak a védekezéssel kapcsolatos kérdések akár egyéni szinten, akár a kormányzati stratégiákat tekintve (pl. maradj otthon kampány, kormányzati lépések az egyes országokban), az egészségügyi rendszer kérdései, az egyéni életvitel megváltozása és a gazdasági hatások. 

 

Ha címszavasítjuk, eddig mik a koronavírus-járvány idővonalának legfontosabb tényezői a médiakommunikációban?

járvány, védekezés, egészségügy, home-office, távoktatás, gazdaság 

 

Hogyan kell elképzelni egy ilyen hatalmas, mindent befolyásoló téma megérkezését az “általános” médiakommunikációba, milyen változásokat hoz ez?

Ilyenkor az történik, amit az elmúlt 2-3 hétben tökéletesen jól láttunk a magyar médiában: mindent elural a téma, közvetve vagy közvetlenül minden a vírusról szól. Egyetlen kivételként az Eszenyi-ügy tudta áttörni a média ingerküszöbét. Nagyon ritkán történik olyan esemény (az én életemben most először), hogy minden hír ennyire egy téma körül forog, beleértve a politikai, gazdasági, sport és kulturális híreket is. Nem kérdés, hogy ezekben a napokban mindent meghatároz a járványhelyzet. 


shutterstock_1552141370-min.jpgA professzionálisan előállított média tartalmai mellett (TV, rádió, hírportálok) most is tapasztalható, milyen intenzíven áramlik a felhasználói tartalom. Milyen hatással lehet ez a “hivatalos” médiakommunikációs folyamatokra?

A UGC (user generated contect - szerk.) valóban fontos, de ebben a helyzetben nem kiemelkedő jelentőségű. A legfontosabb most azoknak az újságíróknak a munkája, akik független szerkesztőségekben dolgoznak és napról-napra tárják fel a védekezéssel kapcsolatos fontos kérdéseket, nem egy esetben döntésre ösztönözve a kormányzatot is. 

Ha mégis találkoznál ilyen tartalmakkal és kíváncsi vagy rá, hogyan állapíthatod meg, hogy mennyire megbízhatóak, olvasd el friss cikkünket az álhírek felismerésének lépéseiről!

Megjelenik a média kapuőri felelősségének kérdése is. Hogyan kezelik a jelenlegi helyzetet: elbagatellizálás, pánikkeltés vagy a kettő között valami?

A független média megmaradt platformjai nagyon komoly munkát végeznek ezekben a hetekben. A média sokkal hamarabb érzékelte a veszélyt, mint a kormányzati kommunikáció, így ennek köszönhető, hogy sok állampolgár óvatosabbá vált, elindította az önkéntes social distancing-et. A kormánypárti média sajnos sokáig követte a kormányzati kommunikációt és elbagatellizálták a kérdést. Szerencsére már ők is váltottak és nem öncélú pánikkeltésnek tekintik a járvánnyal kapcsolatos híreket. 
volodymyr-hryshchenko-c9omhinyvqs-unsplash.jpg

Hogyan szűrjük ki a számunkra fontos, releváns információt ebben az elképesztő médiazajban? Mi lehet a jó médiafogyasztási stratégia?

Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy milyen híréhsége van és mennyire bírja a folyamatos rossz hírek olvasását. Érdemes nagy, megbízható hírforrásokat követni, figyelni a statisztikai adatokat, elolvasni azokat az írásokat, amelyek rendszerszinten tekintik át a helyzetet, és kevésbé figyelni az „ismerősöm szomszédja hallotta valahol” típusú információkra. Nagyon fontos a nemzetközi tendenciák figyelése és kifejezetten érdemes a WHO statisztikákat követni az interneten. 

 

További aktuális és izgalmas tartalmakért kövesd a Közgazdász Online napi rendszerességgel frissülő Facebook oldalát !

2020. március 31.

Képek: Unsplash, Pexels, portré: https://portal.uni-corvinus.hu/index.php?id=24294&neptunKod=LGIOTE

A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval Tovább
Tudatosan az álhírek özönében

Tudatosan az álhírek özönében

fake-1909821_1280.jpg

Nagy kihívás tudatosan követni a híreket a koronavírus terjedéséről, hiszen gyakran futunk bele hamis, megalapozatlan vagy félinformációkba. Hírolvasás közben is fontos lenne, hogy nemcsak a testi, hanem a mentális egészségünket is megőrizzük. Hogyan igazodjunk ki abban a félelem által átitatott hírözönben, amiben elsüllyedhetünk, ha nem szelektálunk tudatosan? A Budapesti Corvinus Egyetem újmédia-kutatójának munkásságára alapozva összefoglaltuk, miről ismerhetőek fel az álhírek, és milyen lépések mentén válhatunk felelős és tudatos hírfogyasztókká. 

Írta: Taxner Tünde 

Az álhírek felismerésében egyik nagyon fontos készségünk, az elemzés nyújthat nekünk segítséget. Sok árulkodó jel van, ami arra utalhat, hogy valami nem felel meg a valóságnak, ám felismerésükhöz tüzetesen meg kell vizsgálnunk a cikket. Minél több szempontra figyelünk, annál biztosabbak lehetünk a döntésünkben. Vegyük sorra, mire érdemes figyelni hírfogyasztás közben. A cikk végén egy infografikában is összefoglaltuk a lépéseket.

Tartalom 

Egy cikk igazságtartalmát sokszor nehéz megítélni, hiszen nem értünk a témájához, nem ismerjük a benne megszólalókat, vagy mi még sosem találtuk magunkat hasonló helyzetben. Amint bizonytalannak érezzük magunkat, érdemes gyors és kézenfekvő segítséghez fordulni, például rákeresni bizonyos kifejezésekre, említett adatokra vagy még több cikket elolvasni a témáról. Az álhírek felismerésében segítséget nyújtanak az ezek leleplezésére szakosodott magyar és külföldi oldalak is. 

Azonban ezek csak az első lépések. Egy kis utánanézés után ritkán lehet arra következtetni, hogy álhírről van szó, hiszen sokszor a portálok egymástól is átveszik a hamis információkat, és az álhírek gyorsan elterjednek, ami megerősítő hatással lehet az olvasóra. Fontos tehát tudni, hogy milyen hangvétel jellemzi az álhíreket. Dr. Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docensea Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője az egyik kutatásában megállapította, hogy az álhírek gyakran fokozottan hatnak az érzelmekre, hiszen céljuk a félelemkeltés vagy a megbotránkoztatás is lehet. A bulvár álhírek szenzációra építenek, vagy valamilyen veszélyesnek vagy horrorisztikusnak bemutatott jelenség kapcsán óvatosságra intenekLaikusként nehéz lehet megítélni, hogy a helyzet komolyságához mérten mennyire szükséges negatív érzelmek belefoglalása egy cikkbe, de az indokolatlan túlzást és a szenzációhajhászást nagy valószínűséggel felismerjük. 

news-1074604_1280.jpg

Ezek a mércék azonban rendkívül személyfüggők, de szerencsére adódnak objektívebb vizsgálati szempontok is, amelyek alapján felismerhetjük az álhírt. A politikai vagy közéleti témájú álhírek gyakran állítólagos hivatalos információkra épülneknem létező új rendelkezésekről számolnak be, ismert közszereplők és politikusok szájába adnak általuk ki nem mondott mondatokat vagy hamis statisztikákat mutatnak be. A koronavírus kapcsán a hivatalos információk és rendelkezések a kormányok (Magyarországon itt) és az Egészségügyi Világszervezet hivatalos csatornáin találhatók. Hasonló vonatkozik az áltudományos információkra, amelyek között hozzáértés hiányában nehezebb lehet kiigazodni, de érdemes megbízható, szakmai forrásokból tájékozódni. Nézz utána más oldalakon is az adott információnak!

search.png

  • Tájékozódj több forrásból, és vesd őket össze egymással!
  • Vizsgáld meg, milyen érzelmeket keltett benned a cikk! 
  • Gondold végig, mennyire szenzációhajhász és túlzó a cikk! 
  • Nézz utána az állítólagos hivatalos és tudományos információknak! 

Forrás 

Egy álhír felismerésekor nagy segítséget jelenthet, ha megvizsgáljuk, hogy milyen forrásokra épül és mit tudunk megjelenésének körülményeiről. Az egyik egyszerű szempont, hogy nézzük meg, ki és mikor írta a cikket, valamint mennyire friss információkra támaszkodott. Ugyancsak érdekes lehet a szövegben gyakran előforduló hiperlinkekre kattintani, és megnézni, hogy milyen forrásokból dolgozott a cikk írója, és azok mennyire megbízhatóak. 

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hol jelent meg a cikk. A weboldal impresszumnak vagy kapcsolatnak elnevezett menüpontjában utánanézhetünk a portál készítőinek, valamint árulkodó jel lehet egy furcsa URL-cím is. Például Veszelszki Ágnes egy 2017-es tanulmányában beszámol arról a felismerésről, hogy ezek az URL-címek gyakran egy valódi hírportál nevét utánozzák, így próbálják megtéveszteni a kevésbé figyelmes látogatókat 

search.png

  • Ellenőrizd, hogy friss-e a cikk!
  • Nézz utána a cikk szerzőjének!
  • Vizsgáld meg, a cikk mennyire épül megbízható forrásokra! 
  • Elemezd a weboldalt, ahol a cikk megjelent! 

 

Nyelvezet 

„A címek nem csupán informálnak. Rendszeresen azt javaslom az embereknek, hogy ha egy cím elolvasása után idegesek, mérgesek, frusztráltak lesznek, akkor kétszeresen is ellenőrizzék a forrás hitelességét.” 

– Brooke Binkowski, a Snopes főszerkesztője (2017) 

Az álhírekre jellemzőek a kattintásvadász, érzelemdús címek és bevezetők, hiszen céljuk gyakran a megosztások által szélesebb körben elterjedni. A cím sokszor tartalmaz túlzást vagy olyan, mintha egy sztorit elkezdő mondat lenne. Ez a bulvárszerű, figyelemfelkeltő hangvétel a cikk nyelvezetének egészére jellemző lehet, de mellette érdemes figyelnünk a helyesírási hibákra és a hibás nyelvhasználatra is. Feltűnő lehet még a túlzott írásjelezés és a nagybetűk gyakori használata, valamint a tegező formák és az olvasó személyes megszólítása. Az álhírekre jellemző nyelvi jelekről bővebben Veszelszki Ágnes és Falyuna Nóra 2019-es  tanulmányában is olvashatunk. 

search.png

  • Figyeld meg a címet! 
  • Vizsgáld meg a szöveg nyelvezetét! 

 alhir02.jpg

Kinézet 

A cikkek nyelvi jellemzőin túl nagyon fontos szerepet játszanak a képek és a cikk formai jegyeivagyis a nem nyelvi jelek is. A feltűnő betűtípusok és színek, valamint kiemelések használata az online sajtóban ugyan nem csak az álhírek jellemzője, de érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni. A képek jobban célra vezethetnek bennünket. Sokszor a cikk hangulatkeltő funkciójához kapcsolódnak, vagyis feltűnőek, esetleg undorkeltők vagy ijesztőek. Izgalmas játék a Google képkereső funkciójába illeszteni őket, és megnézni az eredeti forrásukat, vagy a cikk kulcsszavára rákeresni. Sok esetben az adott kép lesz az első Google-találat.  

Az álhírek sokszor kreált hírek, és céljuk a rejtett reklámozás: egy adott termék népszerűsítése, és az olvasók meggyőzése, hogy elengedhetetlen az élethez. A képek ezt a célt is remekül támogathatják. Szinte minden tartalommal kapcsolatban érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehetett az író, a gyártó célja vele, vajon milyen hatást szeretne belőlünk kiváltani. Az álhírek lehetséges céljait és típusait a Bűvösvölgy oldalán az infografikák szépen összefoglalják. 

search.png

  • Vizsgáld meg a cikk kinézetét és a hozzá tartozó képeket! 
  • Gondolkodj el rajta, hogy mi lehet a cikk célja! 

 

Irányvonalak 

Ennyire részletesen nyilván ritkán vizsgálunk meg egy cikket, azonban fontos tisztában lennünk a lehetséges szempontokkal, hogy amint valami gyanúsat érzékelünk, eszünkbe jusson, hogy mik lehetnek az árulkodó jelek. Segítsünk egymásnak azzal, hogy csak olyan tartalmat osztunk tovább, amit elolvastunk, csak olyat posztolunk, aminek alaposan utánanéztünk, valamint ne vigyük túlzásba a megosztást és a nyilvános véleményformálást. Legyünk mértéktartóak szóban és írásban egyaránt, hogy csökkentsük a túlterheltséget! 

Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy óvjuk egymást a félretájékoztatástól és a negatív hangulatkeltéstől, ami nagyon fontos egy olyan időszakban, amikor a változások és az ismeretlentől való félelem miatt gyakran érzékenyebbek és sérülékenyebbek vagyunk. Vigyázzunk magunkra és egymásra a kritikus elemzés, a tudatosság és a mértéktartás jegyében! 
alhirek_3.jpg

2020. március 23.

Képek: Pixabay, Flaticon / Grafika forrása: https://buvosvolgy.hu/alhirek/ / Saját grafika: Tóth-Máté Bence

Tudatosan az álhírek özönében Tovább
„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője?

„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője?

88186001_183211372976185_1230221686050127872_n.png

Quibi néven új streaming szolgáltató indul útjára Amerikában és világszerte. Az elgondolás teljesen új és forradalmi. Napközben, például ebédszünetben szívesen szórakoztatja magát az ember az Instagram pörgetésével, Youtube videók nézésével, mert ilyenkor viszonylag kevés idő van egy Gyűrűk ura trilógiát végignézni. Viszont bizonyára te is szívesen lefoglalnád magad a "gyors falatok" között: erre nyújt megoldást az áprilisban érkező Quibi, azaz a Quick Bites streaming szolgáltató. (Fotó: Liam Hemsworth - YouTube Quibi channel)

Írta: Gajdics Bálint

Az új, Netflixhez, HBO GO-hoz vagy Hulu-hoz hasonló platform húzott egy merészet, és egy kizárólag telefonnal kompatibilis alkalmazást fejlesztett ki. Az alapötlet teljesen egyszerű. Nem tudunk élni a telefonunk nélkül, mindenre használjuk, akár még sorozatnézésre is szeretnénk. Viszont oda nem annyira illik egy hosszabb, 40-50 perces részekből álló széria, ezért a Quibin 7-10 perces részek lesznek. 

A havidíj 5 dollár lesz, ami még kezelhető pénzösszeg annak tudatában, milyen tartalmak jönnek az új alkalmazásra, ugyanis nagy neveket sikerült leigazolni a csapatba. Lesz saját sorozata Steven Spielbergnek és a kosárjátékos Steph Currynek is. Íme egy kis ízelítő:

A Survive sztorijának alapja egy repülőszerencsétlenség, amit a főszereplőnő, a Trónok Harcából ismert Sophie Turner próbál átvészelni. Ahogyan a címben is olvasható, a sorozatban az ember újra felveszi a harcot a természettel, és reméli, hogy felülkerekedik rajta:

A The Stranger egy feszült thriller Maika Monroe (Valami követ) és Dane Dehaan (Fantasztikus Pókember) főszereplésével.  A történet egy sofőr és az utasa macska-egér játékáról szól, ugyanis kiderül, hogy az utas nem is olyan ártatlan, mint elsőre tűnik. Pörgős, 10 perces részekben ismerhetjük meg az utas lelkivilágát és a Los Angelesi alvilágot:

A Barkitecture sorozat lesz a titkos kedvencem. Nem úgy, mint ezer más házátalakítós műsorban, itt a ház helyett a tulajdonosa áll a középpontban, ugyanis négylábúakról van szó. Ebben a sorozatban kutyáknak fognak luxus kutyaházakat felépíteni a semmiből:

A The most dangerous game című akciósorozatban egy halálos beteg férfi kerül a középpontba, akit Liam Hemsworth (Éhezők viadala) alakít majd. Hogy halála előtt gondoskodjon terhes feleségéről, belemegy egy ismeretlen 24 órás hajsza játékba, ahol óráról órára nehezebbé válik életben maradni, viszont hamar kiderül: a vadász helyett ő lesz a préda. A vadász szerepében pedig Christoph Waltz (Becstelen Brygantik, Django) látható majd.

 A fent említett sorozatok mellett számos további tartalom is érkezni fog majd a telefonos applikációra április elejével. Az, hogy végül az újításnak szánt koncepció mennyire válik majd be, leginkább rajtunk, sorozatfogyasztókon fog múlni. Úgy tűnik, hogy a már egyébként is telített streaming piac letisztulás helyett a jövőben inkább tovább sűrűsödik majd. 

„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője? Tovább
Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább
Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

sound-speaker-radio-microphone-484_1.jpg

Interjúnk Becze Szilviával, aki nem mindig a Bartók rádió selymesen lágy hangú műsorvezetője volt, hiszen hosszú, de annál eseménydúsabb utat járt be, mielőtt megállapodott emellett. - Mák Zerna vendégszerzőnk írása.

Ha jól tudom te eredetileg zenész vagy. Hogy esett erre a hivatásra a választásod? Szülői nyomás volt vagy saját döntés?

 

73212855_512541139603586_4828946668512608256_n.jpg

Nem a szüleim mondták, nekem volt egy lázadó időszakom amikor fogorvos akartam lenni, de aztán hangszeres versenyeket kezdtem nyerni és az egyik alkalommal odajött hozzám a zsűriből egy Zeneakadémiai mester. Én akkor voltam 13 éves - ő pedig -  megkérdezte a szüleimet, melyik középiskolába megyek majd. Ők mondták, hogy talán Miskolcra (ott is volt egy másik jó zenei szakközépiskola), de még nem született meg a döntés. Ekkor a Tanár Úr jelezte, hogy ő szeretné, ha mindenképp a pesti zeneibe mennék, mert ő szeretné figyelni, hogy mi lesz belőlem, és később -jha jól alakul - felvenni a Zeneakadémiára. Úgyhogy igazából ő választott ki és ez döntötte el, hogy tényleg ebbe az irányba menjek. 

Végül így is lett, és oboa szakon végeztem az egyetemen is. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert miután leérettségiztem, de még a Zeneakadémia kezdete előtt, bekerültem a Budapesti Fesztiválzenekarba, ami már akkor is a legnagyobb zenekar volt. Nyilván volt próbajáték is, amelyen meg kellett felelnem, aztán én zenészként ott nőttem fel. A Zeneakadémiára már az első nap úgy mentem be, hogy elmondtam: „elnézést, de lesz olyan, hogy nem fogok tudni órára jönni, mert próbáim lesznek”. Mivel a Fesztiválzenekarról volt szó, beleegyeztek. Tehát így kezdtem én 18 évesen, bár az egész egy nagyon szerencsés véletlen volt. 

Hogyan lépett be az életedbe az újságírás?

 

Amikor elkezdett érdekelni az újságírás, a fő hajtóerő bennem az volt, hogy írni akartam és ráadásul nagy előny, hogy mindegy, hogy a világ melyik pontján van az ember. Előfordult, hogy egy cikket Amerikából küldtem el, mert épp ott voltunk a zenekarral. Ebben ismét óriási mázlim volt, mert az Elle magazinnál kezdhettem, hogy teljesen más témákkal kellett foglalkoznom, írtam például fiatalkori mellrák-kampányt, de az elvált apák helyzetéről is. 

Miért lett vége a zenei karrierednek és hogyan lettél rádiós műsorvezető?

 

Egy volt tanárom, aki a tévénél dolgozott megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a műsorvezetést, mert pont akkor indult egy pesti gazdasági rádió, ahová tehetséges embereket kerestek, és mivel újonnan indult, mindenféle tét nélkül kipróbálhattam magam, hogy alkalmas vagyok-e. Elkezdtem akkor azt is, a rádió abszolút rugalmas volt és úgy irányított mindent, hogy én a zenekarral tudjak utazni. Aztán a rádió helyzete bizonytalanná vált, és a főnököm, aki a Magyar Televíziónál dolgozott, a Kossuth rádiónak ajánlotta ezt a műsort. Az ottani vezetőség pedig azt mondta, hogy ők most inkább a Bartók rádiót fejlesztik és szükségük van egy hozzáértő műsorvezetőnőre. Meghívtak a Bartók rádió castingjára, és 62 ember közül választottak ki. Ekkor még mindig ment mellette a Fesztiválzenekaros pályafutásom, viszont fokozatosan olyan sok feladatom lett, mint például egyéb műsorvezetői, háziasszonyi tennivalók (hiszen akkor már a kislányom is velünk volt), hogy akkor az egyik Európa turnénak a végén becsuktam a hangszerem dobozát és azóta nem nyitottam ki.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nálad soha nem állt meg az élet és mindig mozgásban voltál. Mostanra ez megváltozott, lecsillapodott?

 

Egyáltalán nem, mert szerencsére pont olyan intézmények találtak meg maguknak, amelyeknél mindig más és más feladatot szabnak ki rám. Ugyan alapvetően mindegyik műsorvezetés, de egy kicsit mindegyik eltérő. Egyrészt van a rádió, ami a fix és állandó oldala. Onnan indult az egész, hiszen azért hívnak mindenfelé, mert a rádióban zenével és kultúrával foglalkozom és hallgatnak, de olyan cégek, rendezvényközpontok is megtalálnak, amiknek semmi köze a zenéhez. Ők is a hang miatt érdeklődnek, én meg persze elvállalom, mert az is egy kihívás.

Milyen jövőt látsz a rádiózásnak? Lesz annak egyáltalán jövője?

 

Ennek lesz, a tévének viszont nem lesz, sőt már szinte nincs is. Csak gondolj bele, hogy te például mennyi tévéműsort nézel. Semennyit, ugye? A legtöbben, főleg a fiatalok már mindent az interneten néznek. A rádiónál azért nincs ez a probléma, mert az embereknek még mindig szükségük van arra, amikor beülnek az autóba és egy gombnyomással bekapcsolják. Magyarországon az online kultúra még nem az igazi, de én ebbe az irányba szeretnék elmozdulni, mert külföldön már nagyon befutott az online rádiózás. Szóval én úgy képzelem a rádió jövőjét,  mint egy polip. Van egy online középpont sokfelé ágazó csáppal, hogy minden réteget ki tudjon szolgálni. A legfontosabb, hogy nem szabad halál komolynak gondolni semmit, mert ott lesz a vége.

Ajánlod-e a mostanában végzett friss diplomásoknak a szakmádat akár az újságírást akár a rádiós műsorvezetést? Látsz-e számukra lehetőséget, van-e rájuk szükség a média munkaerőpiacán?

 

Nem ezt közvetítik a munkaadók, de kellene generációs frissítés. Volt, amikor jöttek hozzám egyetemekről szakmai gyakorlatra. Mindig azt mondtam nekik, hogy ezt úgy kell elképzelni, mint egy szénásszekér.  Amikor már alaposan megpakolták, akkor egy másik nagy adag széna nem fér rá, mert ledől az egész, de egy-egy szál még belefér. A média világa is pont ilyen, hogy nem mindenki fogja megtalálni benne a számítását, de ha valaki nagyon elszántan küzd, akkor lehet ő az az egy szál. Persze nem lesz könnyű. A másik, amit sokat hangoztattam, még ha furcsán is néztek rám eleinte a diákjaim, hogy én senkit nem engednék mikrofon mögé, amíg nem írt néhány éven keresztül. Csak azzal lehet megszerezni egy megfelelő saját szókincset és szinonimagyűjteményt, mert ott gondolkodik az ember a legtöbbet és ott trenírozza magát erre a legjobban. Tőlünk a média iskolában kérdezte meg Kepes András, és ez nagyon megmaradt bennem: „Maguk médiasztárok akarnak lenni, vagy újságírók? Mert, ha médiasztárok, akkor nem tudok segíteni.” 

 

2019. november 5.

Mák Zerna

vendégszerző

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével Tovább
„Hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni" - Urbán Ágnes

„Hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni" - Urbán Ágnes

A Mérték Médiaelemző Műhely által fejlesztett alkalmazás célja, hogy segítsen többoldalúan tájékozódni és kitörni, vélemény buborékunkból. Urbán Ágnessel, egyetemünk docensével, a projekt egyik vezetőjével beszélgettünk a mediabubble jelenségről, az alkalmazásról és tudatos médiafogyasztásról.

Mediabubble, mint jelenség

Filterbubble, szűrőbuborék, Facebook-buborék és tulajdonképpen az echo chamber (visszhang kamra). Ezek a szavak mind azt jelenséget hivatottak leírni, ami annak a következménye, hogy nagyon sokan algoritmus vezérelt, digitális felületekről tájékozódunk. Ilyenek a közösségi oldalak és a keresők.

Aránylag közismert, hogy a Facebook és a Google lényegében személyre szabott szolgáltatást nyújt és saját korábbi preferenciáink és döntéseink határozzák meg azt, hogy mit látunk most. Így a saját választásaink foglyai vagyunk és csak azokkal a véleményekkel találkozunk, amivel már korábban egyetértettünk. Ennek következményeképpen kezd beszűkülni a nyilvánosság és egyre kisebb az esélye, hogy alternatív véleményekkel találkozzunk. Még ha meg is változik valakinek a véleménye, például egy élmény hatására érdekelni kezdik az emberi jogok, jó eséllyel akkor sem fog olyan hírekkel, postokkal találkozni, melyek lekövetik ezt a váltást.

Véleménybuborékok eddig is léteztek és a különböző beállítottságú emberek különböző hírforrásokból, sajtótermékekből tájékozódtak. Azonban ezekben az esetekben az olvasó többé-kevésbé tudatos döntése volt az, hogy melyik újságot veszi meg és nem egy algoritmus – amit nem is ismerünk pontosan – befolyásolta azt, hogy milyen hírrel találkozott. A technológiai fejlődés és az internet könnyebbé tette, hogy kitörjünk ezekből a buborékokból, de csak azoknak, akik ki akarnak.

img_0053_1.JPG

Mediabubble, mint alkalmazás

A Corvinus egyetem oktatói, Urbán Ágnes és Polyák Gábor az általuk vezetett civil szervezettel (Mérték Médiaelemző Műhely) megnyertek egy Google DNI (Digatal News Innovation) pályázatot – A DNI pályázatok során a Google a legígéretesebb európai média projekteket finanszírozza. Ennek keretében született meg a Mediabubble alkalmazás, ami különböző politikai beállítottságú, saját tartalommal rendelkező hírportálok cikkeit gyűjti össze, és amikor megnézünk egy hírt, akkor ugyanarról az eseményről öt másik, az eredetitől eltérő színezetű portál írását is felkínálja. Így a elolvasunk valamit az indexen, akkor látjuk, hogy mit írt róla az Origó, a 888, a Magyar Idők, vagy a 444. Mindez egy tanuló algoritmussal működik, ezért ahogy nő a felhasználók száma, úgy lesz egyre pontosabb a találati arány.

A felhasználók számának növelése különösen fontos a választási kampány időszakában, mert ilyenkor még inkább gyakoribb, hogy a különböző pártok több féleképpen interpretálják ugyanazt az eseményt.

Média Ombudsman

Az alkalmazás mellett a Média Ombudsman névre keresztelt is a projekt eredménye. Hat hónapon keresztül különböző szakértők, újságírók írtak elemzéseket arról, hogy az adott hónap legnagyobb médiavisszhangját kiváltó eseményeit hogyan jelenítette meg a magyar média. Az elemzésekben alapvetően arra keresték a választ, hogy mennyire kaphattak az olvasok sokszínű és szakmailag megalapozott tájékoztatást az egyes eseményekről. Ezek az elemzések lerövidítve, fogyaszthatóbb formában a Mérték blogon is megjelentek.

Mediabubble, mint buzzword

A mediabubble és az echo chamber buzzword-é váltak és egyre többet beszélünk róluk, aminek Urbán Ágnes szerint örülhetünk, mert két évvel ezelőtt még alig lehetett hallani a jelenségről és a vele járó problémákról. Annak ellenére, hogy a hazai médiában már viszonylag régóta jelen van ez a szekértábor logika, hogy a jobboldaliak nem olvasnak baloldali hírforrást és fordítva. Ezért nekünk különösen jól jött, hogy különböző nemzetközi történések kapcsán – mint az amerikai elnökválasztás – előtérbe kerültek ezek a jelenségek, (pl: álhírek) és már nem csak egy szűk szakmai elit tud róluk és foglalkozik velük.

Médiatudatosság

Mindez nagyon sokat segített abban, hogy a fogyasztók elkezdjenek tudatossá válni, mert olvastak valahol a jelenségről és elgondolkoztak rajta, hogy a saját newsfeedjükben is csak egyoldalú információkkal találkoznak. Persze még mindig vannak emberek, „akik annyira be vannak zárva a médiabuborékjukba, hogy azt sem tudják, hogy be vannak zárva”, viszont hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni, mert hiába jönnek az újabb és újabb technológiafejlesztések, mindegyik hozza magával a saját árnyoldalát.

Ebben az oktatási rendszernek is nagyon szerepe van, hogy mennyire képes kritikus gondolkodásra nevelni és sajnos a magyar oktatási rendszer nem jeleskedik ezen a téren. Ugyanakkor a filter bubble egy olyan jelenség, amit az ember a barátaival beszélgetve is észre tud venni és néhány kattintással tehet ellene, legalábbis, ami a hírfogyasztást illeti.

„Hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni" - Urbán Ágnes Tovább
Megosztani ér?

Megosztani ér?

A közösségi média bámulatos ereje

Jegesvödör-akció, versidézgetés, sörivás egy perc alatt, #JeSuisCharlie – ismerős? A közösségi média tele van jelszavakkal, társadalmi „járványokkal”, melyek elől nincs menekvés, mi is beszállunk. A játékért tesszük? A valahova tartozásért? Vagy szilárdan hisszük, hogy egy lájkkal tehetünk a jó ügy érdekében?

 

matt-lauer-ice-bucket.jpg

Forrás: philanthropyohio.org

Megosztani ér? Tovább
George Ezra és Budapest

George Ezra és Budapest

Biztosan mindenki ismeri George Ezra Budapest című számát, aki meg azt hiszi, hogy nem, az rá fog jönni a dal hallatán, hogy de. Csak kattintsatok a videóra!

Azon elgondolkoztatok már, hogy mi köze a dalnak a mi fővárosunkhoz, ami egyre több rendezőt ragad meg és egyre több hollywoodi hírességet vonz (részben az amerikai celeb nagykövetünknek köszönhetően)? 

 

Forrás: Youtube

George Ezra és Budapest Tovább
Semmit sem ér a Pulitzer-díj

Semmit sem ér a Pulitzer-díj

Immár kilencvenkilenc éve hitetik el az amerikai emberekkel, hogy bármit is számítanak – írja provokatív cikkében Jack Shafer, a Politico újságírója. Átverésnek, bennfentes bolondságnak tartja az újságírói díjakat, kiosztásuk körülményeit és szakmai hátterét pedig átláthatatlannak és túlzottan szubjektívnek.

Lassan minden újságíró díjazott lehet ugyanis valamilyen fomában, ha nagyon akar: bekezdéseken át sorolja, hányféle csoport díjazza saját magát szezonálisan az oknyomozó újságírótól a gazdaságin át a videójátékokkal foglalkozó zsurnalisztákig. Konkrét tematikus bontást is felmutat – fiatal, afroamerikai, tudományos, politikai, és legalább két tucat másik témában is rendszeresen osztanak díjakat. A kisebb, helyi díjakról, vállalati és iskolai plakettekről még csak szót sem ejtettünk. „Más szakágak is szokták díjazni legjobbjaikat, de nekik nincsen kürtjük, amivel ennek hírét rendszeresen szerteszórhatnák a világban” – írja.

A Pulitzer-díj a „nagyágyú”, az elismerés, amire mindenki vágyik: érdemes megfigyelni azonban, hogy az alapító-névadó sajtótermékei gyakran éltek az úgynevezett sárga újságírás legrosszabb hagyományaival. Politikai elfogultsága is rendszeresen átütött a lapon, nyíltan támogatva a demokrata elnökjelöltet az 1884-es kampányban, többek között egy olyan sztorit lehozva, melyben egy, szintén a baloldali kandidátust támogató orvosra hivatkozva azt állította, hogy a republikánus James G. Blaine súlyos beteg és nagy valószínűséggel meg fog halni még azelőtt hogy esetleges elnöksége véget érne.

A díjak értékelése mindig tutokban zajlik, a végső döntések pedig – az újságcikkek „értékelésének” jellegéből adódóan – alapvetően a zsűritagok szeszélyén múlik, ahogy ezt korábbi ítészek is megerősíthetik. Mi alapján lehet objektíven kiválasztani a döntős cikkek közül azt, ami tényleg jobb? (Kicsiben e sorok írója is szembesült ezzel a problémával egy itthoni újságíró-pályázat értékelésekor.)

A győztes munkák paradox módon egyszerre megjósolhatóak és mégis kiszámíthatatlanok, ahogy az ítészek igyekeznek fiatalabb és a többi újságírói díjátadóról „kifelejtett” cikkeket díjazni: előfordult olyan is, hogy az egyik győztes saját magát jelölte a díjra.

Felmerül a kérdés: ahogy a bankárok nevetség tárgyává válnának, ha egymás közt vállveregetős díjakat osztanának ki a legjobb harmadik világbeli hitelért, vajon miért nem történik ugyanez az újságírókkal? Shafer válasza szerint nem feltétlenül a díjjal van baj, hiszen megfelelő körülmények közt tényleg rámutathat fontos témákra és kiemelhet értékes alkotásokat – de az újságíróknak nem ezen mesterséges és megbízhatatlan „értékek” szerint kellene megítélniük saját munkájukat.

Semmit sem ér a Pulitzer-díj Tovább
A legtöbben nagyon alábecsülik Simicska tudását – Urbán Ágnes a totális médiaháborúról

A legtöbben nagyon alábecsülik Simicska tudását – Urbán Ágnes a totális médiaháborúról

Az elmúlt hetekben gyakran találkozhattunk Simicska Lajos ingerült hangvételű kijelentéseivel a nyomtatott és az online sajtóban. Ennek hátterében az állami adóbevétel szétterítése és a lelkiismereti okokra hivatkozó vezetők felmondása állt. A médiabirodalom esetleges újrapozícionálásáról és az MTVA átalakításáról Dr. Urbán Ágnes médiakutatót, egyetemünk docensét kérdeztük.

urbanagnes.jpg

Fotó: Csoszó Gabriella

A legtöbben nagyon alábecsülik Simicska tudását – Urbán Ágnes a totális médiaháborúról Tovább
Gyakorlati kommunikációs és PR-képzés a Közgázon

Gyakorlati kommunikációs és PR-képzés a Közgázon

A Corvinus márkanevet itthon a magas színvonalú képzéssel, az értékes diplomával kapcsolják össze, és ez sok tekintetben valóban így is van. A valódi piaci kihívások megismerésére azonban nagyon kevés lehetőségünk van, elképzelhetetlen tehát, hogy egy jövőjét tudatosan tervező fiatal ne keresne magának valamilyen fejlődési lehetőséget. Sokan csatlakoznak diákszervezetekhez, mások gyakornoki helyeket keresnek – egytől egyig azzal a céllal, hogy valós problémák megoldását tanulják, tapasztalják, ezáltal fejlesszék magukat. Nekik szól a Corvinus és az Independent Media februárban induló képzése.

pr.jpg

Gyakorlati kommunikációs és PR-képzés a Közgázon Tovább
A gazdaságmatematikától a díszdoktori címig

A gazdaságmatematikától a díszdoktori címig

Interjú Dr. Simon Judittal

marketingcloud.jpgA Marketing és Média Intézet igazgatójaként és a DSG-program vezetőjeként is tevékenykedik a Corvinuson Dr. Simon Judit – előbbit hat éve, utóbbit 1997-es megalapítása óta vezeti. Kiemelkedő munkássága elismeréseként, valamint a Passaui Egyetem és a Corvinus közötti kapcsolatok megerősítéséért 2014 decemberében a német egyetem díszdoktorává avatta. Ennek kapcsán beszélgettünk munkájáról, a Corvinusról.

A gazdaságmatematikától a díszdoktori címig Tovább
Kémjátszma a kibertérben – Vannak-e bérkommentelők Magyarországon?

Kémjátszma a kibertérben – Vannak-e bérkommentelők Magyarországon?

Már régóta egyértelmű, hogy a jövő legfontosabb ügynökei nem izmos és sármos James Bondok, hanem a számítógépük előtt ülő kockák lesznek. Bár nyilvánvalóan szükség lesz akrobatikus akcióhősökre is, de ahogyan az életünkben, úgy a kémek világban is fokozatosan nagyobb hangsúlyt kap az internet.

emberekaszamitogepeknel.jpg

Kémjátszma a kibertérben – Vannak-e bérkommentelők Magyarországon? Tovább
Megölnél egy idős nőt, hogy ne halj éhen?

Megölnél egy idős nőt, hogy ne halj éhen?

A filmek és könyvek világában már megannyi klasszikus demonstrálta a háború borzalmait és kegyetlenségeit – a videojátékok világában azonban sokkal ritkábbak az olyan alkotások, melyek a fegyveres konfliktusok szörnyűségét mutatják meg ahelyett, hogy az aktuális lövöldözés sokadik unalmas hátteréül szolgálhatnak. A kisebb fejlesztők között szerencsére akadnak olyanok, akik bátrabban nyúlnak a témához: így születhetnek meg olyan játékok, mint a This War of Mine.

Megölnél egy idős nőt, hogy ne halj éhen? Tovább
A köztévé híradója ellentmond a szakma normáinak – interjú Gálik Mihály médiakutatóval

A köztévé híradója ellentmond a szakma normáinak – interjú Gálik Mihály médiakutatóval

Egyre furcsább dolgokat produkál az állami pénzben dúskáló közmédia. Nem elég, hogy Vida Ildikó kitiltásáról szóló riportot az adás végén mutatták be, ahol általában az állatkertes sztorik kapnak helyet; legutóbb már a szerkesztőség saját véleménye is megjelent a tényközlésére hivatott Híradóban. Vajon az ilyen szokatlan szerkesztési gyakorlat tényleg szakmai hibának számít? Miért kell tömérdek pénzt fordítani az Médiaszolgáltatás Támogató- és Vagyonkezelő Alapra? Ezekkel a kérdésekkel indultam neki a beszélgetésnek Gálik Mihállyal, a Budapesti Corvinus Egyetem tanárával, neves médiakutatóval.

galikmihaly_1.jpg

A köztévé híradója ellentmond a szakma normáinak – interjú Gálik Mihály médiakutatóval Tovább
A kommunisták esete a Barroso-interjúval

A kommunisták esete a Barroso-interjúval

Más profi újságírókhoz hasonlóan mi a Corvinus Hallgatói Médiaközpont lelkes tanoncai is ácsingózunk az exkluzívokért. Különös öröm volt számunkra abban a hitben élni: José Manuel Barroso interjút ad nekünk.

Július elején kezdtek el terjedni a folyosói pletykák a bizottsági elnök díszdoktorrá avatásáról. Hamar kiderült: a szerkesztőségünk szomszédságában lévő Kommunikációs Iroda szervezi az eseményt. Főszerkesztőnk buzgó lobbitevékenységbe kezdett. Volt egy javaslata:

mikitisztelet.jpgEredeti kép: nyugat.hu

Barroso stábja hajlandónak mutatkozott. Történelmi lehetőség kínálkozott a Közgazdásznak, Magyarország legrégebbi egyetemi lapjának. Szeptember elsején megtudtuk: rábólintottak az interjúra. Kiment a kör e-mail. Egy riporter, egy fotós és egy videós szorgosan elkezdett készülni a nagy dobásra...

A kommunisták esete a Barroso-interjúval Tovább
Ukrán tévé trollkodni ruszki kolléga

Ukrán tévé trollkodni ruszki kolléga

avagy nem csak fegyverekkel vívják a harcot Ukrajnában

Egyre izgalmasabb a kijevi morális szürke zóna. Ha te is úgy gondolod, hogy a gonosz győzelméhez nem kell más, csak annyi, hogy a jók ne tegyenek semmi, akkor jó hírünk van. A nyugatpárti „jófiúk” is beszálltak a propagandagyártásba az Ukrajna földjén zajló ideológiai, földrajzi, nyugat és kelet közti háborúban, ahol nincsenek hősök, most legalábbis még biztosan nem. Tény és való, hogy a keleti szomszédainkat körbeölelő és átfogó kaotikus helyzetnek egyre kisebb és jelentéktelenebb szegmensévé válik a média kérdése, ahogy Putyin konkrétan már az atomfegyverek bevetését helyezi kilátásba, de ettől még ugyanúgy érdekes kérdés marad.

ukraineeuloveeachother.jpg

Ukrán tévé trollkodni ruszki kolléga Tovább
"Illiberális állam" vagy "Ne laissez pas faire" gazdaság?

"Illiberális állam" vagy "Ne laissez pas faire" gazdaság?

Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson kijelentette, hogy "illiberális" állam épül Magyarországon. Ez ijesztően hangozhat a társadalom műveltebb tagjai számára, de van ennek a kijelentésnek alapja vagy esetleg csak egyszerűbb fejjel kéne gondolkoznunk? A következő cikk ennek a kérdésnek a mélyére próbál ásni.
Furcsa váltásnak látszik ez a kijelentés a rendszerváltáskor még ultraliberális Fidesz vezérétől, de mint tudjuk, Orbán Viktor retorikája úgy változik, ahogy a közhangulat és a közgondolkodás.

A bejegyzés tartalma nem a szerkesztőség kollektív véleményét tükrözi.

Kép: Financial Times

"Illiberális állam" vagy "Ne laissez pas faire" gazdaság? Tovább
Belgium X-aktája

Belgium X-aktája

Belgiumban volt egy megdöbbentő esemény, ami miatt tűzoltók mosták a „mocskot” a bíróságokról és a minisztériumokról, a társadalom pedig megdöbbent és fellázadt. Konkrétan megingott a belga közszférába vetett hit, mivel a legjelentősebb közszereplők emberkereskedelem és korrupció gyanújába keveredtek. A botrányt egy Marc Dutroux nevű beteg sorozatgyilkos robbantotta ki.

 A következő cikk csak erős idegzetűeknek ajánlott

 

Belgium X-aktája Tovább
Tisztelet az Origónak!

Tisztelet az Origónak!

Tizenhat éven át több tucatnyian munkálkodtak Magyarország egyik első hírportálján. Az objektivitására különösen figyelő origo példakép lehetett sokak számára, akik a konzervatív újságírást szerették. A internettől távol álló, komoly stílusú cikkeikben általában rendkívüli alapossággal jártak utána a tényeknek. Több újságírójuk, fotósuk nyert díjakat; kétségtelenül a szakma nívóját képviselték.

A héten azonban az alkotó gárda egy jelentős része úgy döntött, hogy nem bírják tovább. Főszerkesztőjüket hirtelen, egyik napról a másikra elvesztették, magyarázatként pedig csak üres frázisokat kaptak. Szertenézve a reklámadótól megrettent médiában, tudták, nehéz lesz máshol folytatni. Mégis a bizonytalan jövőt választották a biztos megélhetés helyett. Emelt fővel mondtak fel, hogy becsületük megmaradjon.

Sajnálatra méltó, hogy előfordulhat hazánkban, hogy jobb sorsra érdemes sajtómunkások ilyen helyzetbe kerülhetnek. Mert legyen bár egy multinacionális cég leányvállalatának tartalmi stratégiájában beállt változás vagy politikai nyomás, az eredmény ugyanaz: erkölcsös, tehetséges férfiaknak és nőknek kell új állás után kutatniuk egy válságba süllyedő iparágban.

Írni, fotózni, videózni továbbra is fognak: vérükben van, szeretik - ez látszik. A mai média helyzetben kétséges azonban, hogy ezt ugyanígy, főállásban tudják folytatni. Reméljük a legjobbakat, hiszen méltatlan lenne, ha ilyen színvonalas alkotók csupán hobbibloggerekként folytathatnák.

A Corvinus Hallgatói Médiaközpont tisztelettel adózik az Origo összes távozó munkatársának. Az Önök története minket arra inspirál, hogy mi is próbáljunk hasonlóan bátor, lelkiismeretes és elvhű újságírókká válni!

Tisztelet az Origónak! Tovább
Corvinus BackStage: Ilyet még biztos nem láttál!

Corvinus BackStage: Ilyet még biztos nem láttál!

November 6-án, szerdán, a Corvinus C épületében sor került a Corvinus Backstage első rendezvényére, amely a Sex&Ads&Rock’nRoll nevet viselte.

A mai társadalomban a „siker” az a mozgatórugó, ami minden egyetemista törekvéseit legitimálja. Ez a megfoghatatlan és egyénenként változó fogalom az, amely a XXI. század Szent Gráljaként lebeg mindenki szeme előtt. Épp ezért próbálunk minél több tudást, ötletet meríteni ennek megvalósításához, amely fogyasztói igényt a könyvipartól kezdve már sokan kiaknázták. A legautentikusabb forrásnak persze a külvilág által sikeresnek titulált személyek minősülnek, akiknek történetéből és személyiségéből is próbálunk sokat átmenteni a magunk számára, hogy egyszer mi is elégedetten dőlhessünk hátra, sikeresek lettünk. De valóban csak ennyit jelentene a siker?

back5.jpg

Corvinus BackStage: Ilyet még biztos nem láttál! Tovább
Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Nem verte nagydobra a sajtó Az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors – ECA) egyik közel múltban készített, enyhén botrányszagú pénzügyi jelentését, amiben többek közt a palesztin szervezeteknek nyújtott uniós források felhasználását vizsgálták. Az unió pénzügyőrei ezzel lehet, hogy egy olyan lavinát indítanak Brüsszelben, ami már egy ideje esedékes volt.


Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok Tovább