Közgazdász Online


Kétarcú közösségi média: ismerd meg a legfelkapottabb platformok előnyeit és árnyoldalait!

Kétarcú közösségi média: ismerd meg a legfelkapottabb platformok előnyeit és árnyoldalait!

jakob-owens-wumb_ebrpjs-unsplash.jpgA közösségi platformok napjaink szerves részét képezik, pár perces regisztráció után máris részesei vagyunk egy online közösségnek. Az online felületek mindennapi használata ugyanakkor nem jelent egyben tudatos használatot is. Pelle Veronika médiakutatóval, a Corvinus Egyetem oktatójával beszélgettünk, aki megmutatta nekünk, milyen útmutatókat készítettek hallgatóival, hogy a tudatos médiahasználatot segítsék.

Írta: Hegedüs Kata / Borító: Jakob Owens, Unsplash

“Az utóbbi évek kutatási eredményei arról tanúskodnak, hogy miközben a fiatalok szabadidejük jelentős és egyre növekvő részét az online színtéren töltik, a szüleik nem feltétlenül vannak tisztában azzal, hogy mit csinál a gyermekük a neten. Az az igazság, hogy nincs is könnyű dolguk a szülőknek, ha ebben a gyorsan változó médiakörnyezetben lépést szeretnének tartani gyermekeik médiahasználatával” – mutat rá a kor kihívásaira Pelle Veronika médiaszakértő.

A médiafogyasztási trendek gyorsan változnak, folyamatosan új platformok jelennek meg, ezért a szülőknek és a családtagoknak kihívást jelent, hogy naprakészek legyenek, ismerjék a különböző online felületeket és azok kockázatait. 

“Az elmúlt évünkben a járványhelyzet okozta bezártság és a digitális oktatás ráadásul még jobban megnövelte a gyermekek képernyők előtt töltött idejét. A szülőknek pedig a home office – home schooling kihívásai közepette – érthető módon – még kevesebb idejük és erejük maradt arra, hogy digitális szülői stratégiáikat fejlesszék. Pedig – mutat rá a tanárnő – épp most lenne erre a legnagyobb szükség.” 

kelly-sikkema-cbzc2kvnk8s-unsplash.jpg

forrás: Kelly Sikkema, Unsplash

Ezen a téren szeretett volna segítséget nyújtani a szülőknek a Digitális Jólét Program Digitális Gyermekvédelmi Stratégiája (DGYS) Pelle Veronikával és a Corvinus Egyetem hallgatóival együttműködésben. A közösségimédia-tájékoztatók ötletével tavaly nyáron kereste meg az egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékét Timár Borbála, a DGYS pedagógiai szakértője, azzal a szándékkal, hogy a kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatókkal együtt segítsék a szülőket ebben a helyzetben. 

“A felkérés arról szólt, hogy a hallgatóinkkal, akik aktív felhasználói ezeknek a felületeknek, meghatározott szempontok mentén készítsünk a szülők számára olyan informatív, de egyben könnyen befogadható, a legfontosabb információkat összefoglaló, felhasználóbarát tájékoztatókat, amelyek segítenek nekik eligazodni a gyermekeik által használt közösségi oldalak legfontosabb tudnivalóit illetőenmondja a projekt indulásáról Pelle Veronika.

A tájékoztató anyagok elsődlegesen a kiskamasz gyermekeket nevelő szülők számára készültek, de bárkinek hasznosak és érdekesek lehetnek. Az összeállított kiadvány összesen 21 közösségimédia-platformról tartalmaz útmutatót, amelyek között megtalálhatók a legnépszerűbb közösségimédia-oldalak, csevegőalkalmazások, videojátékok, anonim üzenetküldő alkalmazások és egyéb tematikus platformok is. 

souvik-banerjee-e6yg8acz2vw-unsplash.jpg

forrás: Souvik Banerjee, Unsplash  

"A kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók egyetemünkön a Dr. Aczél Petra intézetvezető asszony által kialakított tantervnek köszönhetően már hetedik éve önálló kurzus keretében tanulhatnak a médiatudatosságról: a tudatos, bölcs, felelős médiamagatartásról. Az órán arról gondolkodunk együtt, hogy hogyan használják úgy a médiát, hogy kamatoztassák annak előnyeit és lehetőségeit, ugyanakkor viszont felismerjék az online színtér kockázatait is, és képesek legyenek elkerülni az ott rájuk leselkedő csapdahelyzeteket” – nyújt betekintést a kurzusba a tanárnő.

A közösségimédia-tájékoztatók is a Médiatudatosság kurzus keretén belül készültek el, majd a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia munkatársai öntötték őket egységes, szép arculatba. A hallgatók előre meghatározott szempontrendszer mentén tesztelték és elemezték a platformokat: minden egyes médium útmutatójában szerepel egy rövid jellemzés, fel van tüntetve az oldal vagy alkalmazás korhatár-besorolása, szó esik a platformok lehetőségeiről és kockázatairól is, illetve külön rész tér ki a legfontosabb adatvédelmi és biztonsági beállításokra.

tiktok.png

forrás: Digitális Jólét Program

Az útmutatók egyetemista készítői nemcsak elolvasták a platformok felhasználási feltételeit és adatvédelmi szabályzatait, majd összefoglalták azok legfontosabb tudnivalóit a szülők számára, hanem ők maguk is aktív felhasználói ezeknek az oldalaknak és alkalmazásoknak. Tehát amellett, hogy egységes szempontrendszer mentén tesztelték az adott platformokat, a tájékoztatókban megfogalmazott ajánlások saját, mindennapi felhasználói tapasztalataikból is erednek. 

A tanárnő fontosnak tartja, hogy a kurzus során elsajátított elméleti ismereteket a hallgatók be tudják építeni mindennapi médiahasználatukba:

“Oktatóként nagyon fontos számomra, hogy a Médiatudatosság óráinkon tanult ismeretek által a hallgatóknak ne csak a szakmai felkészültsége és tudása bővüljön, sőt ne is csak kritikai gondolkodásuk és digitális kompetenciáik fejlődjenek, hanem szemléletük is formálódjon."

"Hogy sikerüljön bennük felébreszteni a maguk és mások iránti felelős médiamagatartás, a társadalmi felelősségvállalás igényét is. Hogy rájöjjenek, hogy a kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóként szerzett digitális vértezetükkel nemcsak saját médiaaktivitásaikat tehetik biztonságosabbá, de környezetük kisebb testvéreik, szüleik, nagyszüleik, barátaik médiahasználatát is mondja a Kommunikáció és Szociológia Intézet oktatója.

A rengeteg közösségi oldal, játék és online felület terjedésével felmerül a kérdés, hogy hogyan tudják felkészíteni a szülők a gyermekeiket az online zaklatásra, és hozzájárulni a tudatos médiahasználatukhoz.

“A gyermekvédelmi szakemberek azt szokták mondani, hogy a gyermekek védelme az online színtéren is a figyelemmel kezdődik. Nagyon fontos, hogy a szülő időt és figyelmet szenteljen gyermeke médiatevékenységének, hogy érdekelje, hogy a gyermeke mit csinál a neten, és beszélgessen vele róla. Ez viszont gyakran nehézséget jelent a szülőknek” mondja a szakértő.

Ha a szülők nem ismerik azokat az online platformokat, ahol gyermekeik szabadidejük nagy részét töltik, nem feltétlenül észlelik az ott rájuk leselkedő veszélyeket, és így tanácstalanok lehetnek abban, hogy hogyan kezdeményezzenek beszélgetést erről a gyermekeikkel. Különösen nagy kihívásként élhetik meg ezt a már kamasz gyerekek szülei, akiknek a gyermekei a digitális színteret sok szempontból sokkal jobban ismerik. 

“Azt reméljük, hogy a közösségimédia-tájékoztatók támpontot tudnak adni a szülőknek ebben is. Mert minél több információval rendelkezik a szülő, annál jobban észleli az adott színtér kockázatait is. És ha kompetensebbnek érzi magát, akkor könnyebben tud kapcsolódni is a gyermekéhez, és felkészíteni őt az esetleges online csapdahelyzetek kezelésére. A jó, bizalmi szülő-gyermek kapcsolat és az aktív párbeszéd nagyon fontos alapjai a gyerekek biztonságos netezésének. S ha ezek kiegészülnek a médiatudatosság szülői kompetenciáival, akkor bármilyen online helyzet is áll elő, a gyerek sokkal bátrabban mer majd a problémájával a szülőjéhez fordulni” mondja Pelle Veronika.

A közösségimédia-tájékoztatók egyenként és kiadvány formájában is ingyenesen letölthetők a Digitális Gyermekvédelmi Stratégia oldaláról.

Kétarcú közösségi média: ismerd meg a legfelkapottabb platformok előnyeit és árnyoldalait! Tovább
Tíz film és sorozat az újmédiáról és a mesterséges intelligenciáról, amit látnod kell

Tíz film és sorozat az újmédiáról és a mesterséges intelligenciáról, amit látnod kell

black_mirror.png

Hogyan befolyásolja a technológia és a média a mindennapjainkat? Milyen lesz együttélni a mesterséges intelligenciával? Hogyan viselhetjük el a közösségi média nyomását? 10 film és sorozat az újmédiáról, ami a jelenen keresztül a jövőbe repít.

2021.05.08. Írta: Hegedüs Kata, Kércz Dorottya, Jeneses Dorottya, Rada Bálint, Taxner Tünde, Tóth Dorottya vendégszerző. Borítókép: Black mirror

Így jött létre a lista

A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány mesterképzésének hallgatói egyéni top 10-es listákat állítottak össze a szerintük legjobb újmédiával foglalkozó filmekről és sorozatokról. Összesen 29 lista készült, melyek összesítése a klasszikus pontszámítási rendszernek megfelelően történt: az első helyezett 10, a második 9, a harmadik 8 pontot kapott, és így tovább. Ahol a filmek nem minőségi sorrendben, hanem például tematika mentén szerepeltek, ott minden film 5 pontot kapott. Ha egy sorozat több része szerepelt a toplistán, mindig csak a legjobb helyezést számítottuk bele. Összesen 88 különböző film és sorozat szerepelt legalább egyszer a listákon. Az összesített pontverseny első 10 helyezettjét az alábbiakban ismertetjük.

10. Don’t F**k with Cats - Hunting an Internet Killer (2019)

dont_fuck_with_cats.jpg

Ez a kevésbé ismert Netflix-dokumentumsorozat nemcsak explicit megnyilatkozásaiban és vizuálisan illusztrálja remekül az újmédia különböző oldalait, de narratíváját a háttérben meghúzódó utalások és kimondatlan mondatok is erősítik: az internetkultúra fel-felvillanó aspektusai a Facebookos ételposztoktól a dark webig, a Google Maps-től az Instagramig, a rejtett identitású online Robin Hoodoktól az arctalan trollokig. Sok dokumentumfilmtől eltérően az újmédia pozitív és negatív oldalára is reflektál, miközben az online mozgalmakban rejlő valós potenciált és akadályokat is hűen bemutatja. A nyomozás részletei a krimik szerelmeseinek is különösen érdekessé teszik a miniszériát.

9. The hater (2020)

A The hater megkerülhetetlen alkotás Jan Komasa rendezésében. Ezt alatt a film alatt még mosdóba sem szeretnél kimenni. A főszereplőnek egy YouTube-influenszert kell kamuprofilokkal és álhírekkel tönkretennie, majd miután nyilvánvaló tehetségét bizonyítva ezt tökéletesen megoldha, a varsói polgármester-választások liberális jelöltjét kell ellehetetlenítenie. A filmet a megnyerő színészi játék és a történethez teljesen illeszkedő vágóképek miatt Oscar-díjra is jelölték. A film nagyszerűsége az üzenetében rejlik: mire képes az internet és az ott megjelenő információ - függetlenül attól, hogy az igaz-e vagy hamis -, és hogyan lehet ezzel tönkretenni egy egész életpályát.

8. Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018)

remelem_legkozelebb_sikerul.png

Kép: 24.hu

A történet fókuszában Eszter, egy fiatal gimnazista tini lány áll, akinek angoltanára, Csaba igen sármos fiatalember. Csaba búcsú üzenetet küld Eszternek, mikor elhagyja az iskolát. Mivel a gimnazista lány titkon szerelmes a tanárába, az elméletileg tőle érkezett üzenet egyáltalán nem ébreszt benne kételyt, és vakon megbízik a túloldalon lévő személyben. Az online kapcsolat hamar elmélyül, bizalmi viszony alakul ki köztük, és Eszter meztelen fotókat küld magáról, melyek később nyilvánossá válnak a közösségi platformokon. A magyar film rengeteg negatív és elrettentő példát hoz az online világ veszélyeiről. Előtérbe kerül az online zaklatás és annak súlyos következményei, valamint a virtuális térben való bizonytalanság - hiszen nem minden és nem mindenki az, aminek látszik. 

7. A nő - Her (2013)

A nem mindennapi történet egy fiktív világban játszódik, főszereplője pedig Theodore (Joaquin Phoenix), akinek munkája, hogy megírja mások szerelmes lapjait. Az introvertált Theodore egyik boldogsága egy újonnan piacra dobott mesterséges intelligencia által irányított számítógépes program, amit Samanthának (Scarlett Johansson) hívnak. A program megfigyel, alkalmazkodik és ezáltal Theodort hamar elárasztja a rózsaszín köd. A film lenyűgözően mutat be egy olyan egyoldalú szerelmi történetet, ahol egy magányos férfi beleszeret egy virtuális rendszerbe. Joaquin Phoenix lenyűgöző színészi alakítása mellett a társadalomkritika és egy nem kizárható mesterséges intelligenciával dominált jövőkép is megmutatkozik. 

6. FOMO - Megosztod és uralkodsz (2019)

fomo.jpgFear of missing out: szorongás attól, hogy míg mások jól érzik magukat, mi kimaradunk valamiből. A film gimnazista főszereplője, Gergő (Yorgos Goletsas) és barátai, vagyis a Falka tagjai körül mindig zajlik az élet: a szex és a bulizás motiválja őket, illetve hogy az ezekről készült videóikat minél többen megnézzék a csatornájukon. Internetes kihívásaik egyre kíméletlenebbé válnak, és amikor egy házibuliban Lilla (László Panna) a fiúbanda áldozatává válik, egyetlen éjszaka alatt a feje tetejére áll a budapesti fiatalok biztosnak tűnő világa. Hartung Attila műve tűpontos képet ad a Z generációról, a FOMO jelenségéről, valamint a közösségi média veszélyeiről, miközben olyan társadalmi és morális tabutémát feszeget, mint a szexuális erőszak és az ezzel járó felelősségvállalás. Izgalmas, hiánypótló és elgondolkodtató alkotás. A film a női főszereplőjével, László Pannával készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni. 

5. The Social Network (2010)

socialnetwork.pngDavid Fincher több Oscar- és Golden Globe-
díjat is bezsebelő, modern klasszikusnak számító drámája a híres-hírhedt Facebook-alapító, Mark Zuckerberg 2004-es egyetemista éveibe, a közösségi hálózat születésébe, valamint az azzal járó magánéleti és üzleti problémákba enged betekintést. Három évvel később már ő volt a világ egyik legfiatalabb dollármilliárdosa, azonban soha nem látott sikerei mögött mind a mai napi számos személyes és jogi bonyodalom húzódik. Az alkotás inkább önéletrajzi ihletésűnek mondható, hiszen nem minden részlete felel meg a valóságnak, azonban rengeteg izgalmas információt tudhatunk meg az azóta is piacvezető közösségi oldal alapításáról és a hálózati társadalom működéséről. 

4. A Cambridge Analytica Sztori – The great hack (2019)

Ma már szinte mindenki tudja, hogy a Facebook az adatainkkal kereskedik, ami főleg ennek a botránynak köszönhető. A Cambridge Analytica története megmutatja, hogyan szólhat bele a közösségi média egy elnökválasztásba. David Carroll professzor, Carole Cadwalladr brit oknyomozó újságíró és a Cambridge Analytica korábbi üzletfejlesztési vezetője, Brittany Kaiser feltárják a botrány hátterét. Azok a platformok, amik elvileg arra jöttek létre, hogy összekössenek minket egymással, valójában szétválasztanak?

3. Searching (2018)

Egy fiatal lány eltűnik, az édesapja pedig becsatlakozik a nyomozásba. A film azért került listánkba, mert érdekes megoldást alkalmaz: a néző a digitális cselekvéseket is nyomon követheti a képernyő előtt. Részesei lehetünk webkamerás beszélgetéseknek, videohívásoknak, nyomon követhetjük a szereplők sms váltását és egymásnak küldött képeit. Egy érdekes megvalósítás, amely megmutatja, milyen sok helyen használjuk az életünkben az internetet és funkcióit, valamint közelebb hozza a nézőhöz a történetet, hiszen ezeket a felületeket használjuk mi is a hétköznapi életünk során, nap mint nap. A thriller izgalmának alapja, hogy a néző együtt nyomoz a főszereplővel, a filmes technika eszközei pedig csak fokozzák az izgalmat  különböző ránagyításokkal, zenével, effektekkel.  A Searching egy újfajta formaelvet mutat meg a nézők számára, listánkon ezért érte el a 3. helyet.

2. Black Mirror (2011-)

Már szinte mindenki ismeri az elmúlt 10 év egyik legfelkapottabb sci-fi antológia-sorozatát, mely a technológiai fejlődés legfontosabb pszichés, társadalmi és politikai kérdéseivel foglalkozik. Szinte minden rész valamely formában érinti az újmédiát: az online politikai aktivizmustól (pl. The National Anthem, The Waldo Moment) a társadalmi kreditrendszeren át (Nosedive) a cyberbullyingig (Shut Up and Dance) számos fontos kérdést feszegetnek az epizódok, miközben példátlanul erős dramaturgiát alkalmaznak, kiváló vizuális megvalósítással. Bár a különálló történetek között elkerülhetetlenek a minőségi különbségek, összességében példátlan alkotás, mely a posztmodernitás kihívását a legősibb erkölcsi dilemmákkal ötvözi. 

1. Társadalmi dilemma - The social dilemma (2020)

Hogyan programoznak minket a mindennapokban a közösségimédia-vállalatok és az óriási techcégek? A Google és a Facebook elménk és viselkedésünk feletti hatalmáról szól ez a Netflix dokumentumfilm, ami a listánk egyik kötelező eleme. Azok a szakértők, fejlesztők és dizájnerek tálalnak ki a cégek működéséről, akik maguk vettek részt közösségimédia-platformok, keresési és hirdetési funkciók, társkeresők megtervezésében. Meglátták azt az etikai felelősséget a technológiai fejlesztések mögött, amit a techóriások a mai napig nem vesznek figyelembe. Vajon mi vezérli őket? 

A film megjelenése után podcastet is készítettünk a témáról Dr. Bokor Tamás újmédia-kutatóval. Az internet árucikkei lettünk? Tudj meg többet ezen a linken!

Tíz film és sorozat az újmédiáról és a mesterséges intelligenciáról, amit látnod kell Tovább
Mik voltak 2020 legfontosabb közösségi média trendjei? Teszteld a tudásodat kvízzel! 

Mik voltak 2020 legfontosabb közösségi média trendjei? Teszteld a tudásodat kvízzel! 

borito_pixabay.png

A tavalyi év sok szempontból rendhagyó volt, azonban egy biztos: a szokásosnál lényegesen több időt töltöttünk a közösségi oldalakon. Ismerd meg az általánosan megfigyelhető tendenciákat, majd tedd próbára a tudásodat a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány szakosainak kvízével!

2021. 03. 31. Írta és borítókép: Kércz Dorottya

Az emberiség több mint fele egy napot tölt vele hetente. Mi az?

A We Are Social és a Hootsuite együttműködésében megjelent idei Digital 2021 jelentésből kiderül, hogy az elmúlt év során az életünk még szervesebb részévé vált a közösségi média. A koronavírus-járvány fellendülése az összes platform terjedését felgyorsította, és jelenleg semmi jelét nem látni annak, hogy ez egyhamar megváltozna.

Világszerte 4,2 milliárd ember, vagyis a világ népességének 53,6 százaléka használja a közösségi médiát: egy átlagos felhasználó naponta 2 óra 25 percet tölt a különböző felületeken, ami egy hétre vetítve nagyjából egy ébrenléti napnak felel meg.

Csak az elmúlt évben közel félmilliárd (pontosabban 490 millió) új felhasználóval bővült a közösségi média, ami azt jelenti, hogy naponta átlagosan több mint 1,3 millióan regisztráltak valamilyen felületre: ez a szám másodpercenként nagyjából 15 embernek felel meg.

camilo-jimenez-qzeno_gq7qa-unsplash.jpg

Kép: Unsplash

Uralkodó videós és ideiglenes tartalmak

Ha egy kép többet mond ezer szónál, akkor egy videó többet egymilliónál: a Cisco tanulmánya szerint 2022-re az összes online tartalom 82 százalékát videós tartalmak teszik majd ki. Könnyebben emészthetők, szórakoztatóbbak, és a figyelmünket is tovább tartják fent, mint a statikus képi vagy szöveges tartalmak:  a rövid formátumú videós platformok, mint például a TikTok és a hosszabb tartalmakat biztosítók, mint a YouTube folyamatosan növelik felhasználói bázisukat.

Az ideiglenes tartalmak - a 24 óráig elérhető képek és videók - népszerűsége töretlen: tökéletesen kiszolgálják az egyre rövidülő koncentrálóképességünket, amit jól mutat az, hogy az Instagram-történetek napi aktív felhasználóinak száma ötszörösére nőtt 2016 és 2019 között.

instagram-1519537_1920.jpg

Kép: Pixabay

A niche platformok felemelkedése

2020 folyamán nagyobb teret kezdtek nyerni az eddig réspiacra, meghatározott célközönségre összpontosító közösségi oldalak: egyre többen fáradtak bele a tömeges médiahálózatok, például a Facebook vagy az Instagram tartalmi túltelítettségébe, emiatt inkább olyan platformok felé fordultak, amelyek még jobban kiszűrik a számukra nem releváns információkat.

A niche hálózatok kisebbek és célzottabbak: közösséget kínálnak olyan felhasználók számára, akiket egyes témák és érdeklődési körök kötnek össze. 

Erre a legismertebb példa a főként fiatalok körében népszerű Tiktok, ami 2020-ban közel 700 millióra növelte aktív felhasználói bázisát, de érdemes megemlíteni a gamerek körében kedvelt Twitch-et is, ami 2020 novemberében már több mint 8,5 millió aktív streamelővel rendelkezett. Ide sorolható a LinkedIn is a 722 millió egyéni és 55 millió céges felhasználójával, illetve a Reddit, ami bár már 15 éve létezik, az elmúlt időszakban hatalmas növekedésnek indult: 2020-ban az aktív felhasználóinak száma több mint 430 millióra nőtt. 

Küzdelem az álhírek ellen

A közösségi média kétélű kard: egyre többen támaszkodunk rá, mint hírforrásra, azonban ez a lehetőség veszélyessé is teszi - a legújabb kutatások azt mutatják, hogy a digitális félretájékoztatás mértéke 2020 februárja óta növekszik. A koronavírus-járvány megjelenésével a felhasználók elözönlötték a közösségimédia-felületeket, hogy a pandémiával kapcsolatos legfrissebb információkhoz jussanak, ez pedig kiváló alkalmat teremtett az álhírek és az összeesküvés-elméletek terjesztésére. A Twitter például figyelmeztető címkéket adott hozzá azokhoz a tweetekhez, amelyeknek manipulált a tartalma.

Új technológiák térnyerése

A közösségi médiában 2020-ban is növekedett az olyan technológiák alkalmazása, mint a kiterjesztett valóság (augmented reality) és a virtuális valóság (virtual reality). 

Míg VR a közösségi médiában kialakuló fázisban tart (bár a Facebook már hatalmas lépéseket tesz ebbe az irányba a Horizon, a szociális virtuális valóság bevezetésével), ugyanez nem mondható el az AR-ról. Az Instagram és a Snapchat például a kiterjesztett valóságot használja számos népszerű fotószűrőjéhez (pl. azokhoz a filterekhez, amik kisminkelik az arcunkat vagy napszemüveget tesznek ránk).

Az AR alkalmazásai a közösségi médiában nemcsak kameraszűrőkre korlátozódnak, hanem a márkák is egyre inkább felhasználják, hogy jobb vásárlási élményt nyújtsanak ügyfeleiknek. Az itthon is elérhető példák közül talán az IKEA jár leginkább az élen: applikációjuk már lehetőséget biztosít a vásárlóiknak arra, hogy a kiszemelt bútort virtuálisan elhelyezzék a lakásukban, megkönnyítve ezzel a döntésüket.

ikea.jpeg

Kép: IKEA

A trendeken túl: mire emlékszünk a mindennapi történésekből?

Az általánosan megfigyelhető trendeken túl a tavalyi évben is szinte minden nap jelent meg valamilyen új kihívás, társadalmi ügy, váratlan botrány vagy meglepő rekord a közösségi médiában: gondoljunk csak a “Reese Witherspoon challenge”-re, a Black Lives Matter mozgalomra, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos álhírek tömegére vagy David Attenborough felbukkanására az Instagramon.

De vajon meg tudod tippelni, hogy mi volt 2020 legkeresettebb szava a Google-ben? Rémlik, hogy mi a neve a decemberben elindult magyar közösségi oldalnak? Emlékszel még arra, hogy Donald Trump melyik közösségimédia-felületet akarta betiltani?

Itt a lehetőség, hogy teszteld a tudásodat! A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány mesterképzésének hallgatói Dr. Aczél Petra Újmédia-kommunikáció kurzusán összeállították 2020 átfogó közösségi média kvízét.

Három nehézségi fokozaton haladhatsz végig

 - a kezdő szinttől

 - a haladón át

 - a mesterfokozatig.

Mindegyik kérdéssor 12 kérdést tartalmaz.

Kvízezésre fel!

Mik voltak 2020 legfontosabb közösségi média trendjei? Teszteld a tudásodat kvízzel!  Tovább
Az utolsó napon az öngyilkosság volt a feladat - TikTok kihívások, amikbe gyerekek haltak bele

Az utolsó napon az öngyilkosság volt a feladat - TikTok kihívások, amikbe gyerekek haltak bele

tiktok-5064078_1920.jpg

A TikTokot ma több mint egymilliárd ember használja. A kreatív táncos, főzős és éneklős videókon kívül azonban az életveszélyes kihívások is termékeny talajra találtak. A legjobban érintett generációról, a legveszélyesebb kihívásokról és a lehetséges segítségnyújtásról olvashattok ebben a cikkben.

Írta: Belayane Najoua, borítókép: antonbe, Pixabay

Jó trendek vannak rajta és jó zenék. Csomó új dolgot lehet megtudni. A celebekről is ott tudunk meg mindent - ki kivel szakít, vagy mikor lép ki egy sorozatból. Vannak rajta kreatív dolgok, sminktrendek és az új hajfestéket is ott láttam először.

- meséli egy tizenkétéves TikTok-felhasználó.

Melyik generáció van veszélyben?

Korábbi cikkünkben már bemutattunk egy kutatást, amit Dr. Bokor Tamás és Dr. Székely Levente vezetett. A kutatás során rávilágítottak arra, hogy a felhasználók kétharmada 18 év alatti, míg 23 százaléka 14 év alatti. A TikTok eredetileg oktatási céllal készült, de később egy globális videómegosztó oldallá nőtte ki magát. Ahogy Székely Levente is említette az interjúban: “A digitális közeg a fiatalok közege, a digitális kultúra az ő kultúrájuk”.

pexels-cottonbro-5081930_1.jpg

Kép: cottonbro, Pexels

A népszerű közösségimédia-felületek között a TikTokra a legegyszerűbb felregisztrálni, akár a belépési korhatár alatt is. “A TikTok még olyan terület, ahova a legfiatalabb médiafelhasználók el tudnak bújni. Sokan az Instagramra is azért váltottak, mert a Facebookon megjelent az idősebb korosztály. Identifikációs kérdéssé vált, hogy a fiatalok akarnak-e egy platformon lenni velük, vagy egy új médiaterületet foglalnak-e el. Ebben jelenik meg a generációs különbség, a TikTok erre a hullámra tudott felülni” - mondja az interjúban Bokor Tamás.

A TikTok-on terjedő életveszélyes kihívások ezért is tudnak ilyen gyorsan és korlátok nélkül terjedni, mert az idősebb korosztálynak szinte semmi rálátása nincsen a platformra. A járvány miatt megnövekedett az online töltött idő, aminek hatására az applikáció használata és letöltési száma is megemelkedett. 

Legveszélyesebb kihívások

Blackout kihívás (“Emlékezetkiesés”)

A kihívás lényege, hogy a résztvevőnek addig kell magát fojtogatnia, amíg el nem veszti az eszméletét - közben mindezt természetesen videóra véve. Egy tízéves olasz kislány övet tekert a nyakára és addig fojtogatta magát, amíg ez az életébe került. Ő például nem is regisztrálhatott volna a TikTokra, mivel az alsó korhatár tizenhárom év. A tragikus események hatására az olasz kormány kötelezte a TikTok üzemeltetőit, hogy töröljék az összes olyan profilt, melynek  tulajdonosa nem tudja igazolni az életkorát. 

Benadryl

A kihívásban annyi allergia elleni gyógyszert kell beszedni, hogy hallucinációt okozzon. Az allergia elleni gyógyszerek túladagolása szívinfarktust, agyvérzést, görcsrohamokat, agykárosodást és akár halált is okozhat. Ráadásul, ahogy egy korábbi kutatásban kiderült, a felhasználók huszonhárom százaléka tizennégy év alatti, akiknek a testtömege jóval kisebb, mint egy átlagos felnőtté, így a gyógyszerek gyorsabban és erősebben hatnak. Tavaly egy tizenötéves lány halt meg Oklahomában a kihívás miatt. 

Throw It in the Air (“Dobd az égbe”)

shoes-2586313_1920.jpg

Kép: auricadina75, Pixabay

A kihívás lényege, hogy egy csoport ember körbeáll, és a fejüket lehajolva a kör közepe felé teszik. A magasba dobnak egy tárgyat (lehet az kicsi, mint egy műanyag pohár, de akár nagy is, mint egy szék vagy egy bicikli) és az nyer, aki a legtovább bent marad a körben. A csoport tagjai nem látják, hogy merre repül a tárgy és hol fog földet érni. A kihívás célja, az agyrázkódás kiváltása, ami már önmagában is értelmetlen. A kihívásról készült videókat eltávolította a TikTok, mert rengeteg sérülés történt miatta.

The pass out (“Ájulj el”)

Elájulni nem túl biztonságos dolog és jellemzően az emberek nem vágynak arra, hogy saját maguknak okozzák ezt az állapotot. Ennek ellenére a TikTok-on mégis tarolt ez a kihívás - a fiataloknak visszatartott lélegzettel kellett a lefelé hajtott fejüket rázni, amíg el nem ájultak. A videókon kettesével voltak a felhasználók, és aki hamarabb magához tért, az nyert.

Blue Whale (“Kék Bálna”)

Talán az egyik leghírhedtebb halálos TikTok-kihívás a Kék Bálna volt, aminek következtében több haláleset is történt. A kihívás 2016-ban terjedt el a videómegosztó portálon és évekig sokakhoz eljutott, amíg számos állam be nem tiltotta, de az utóbbi időben a TikTokon újra elterjedt. A kihívás ötven napok keresztül tart, és minden nap mást kell teljesíteni a résztvevőknek. Az utolsó napon az öngyilkosság a feladat. 

Mit tehetünk a tudatos médiahasználatért?

Habár az alkalmazás inkább a 18 év alatti korosztályt célozza meg, szinte mindenkinek van olyan ismerőse, családtagja, akinek le van töltve és aktívan használja is. Legyen szó a húgunkról, az unokaöcsénkről vagy távolabbi ismerősünkről, nagyon fontos, hogy a lehető legjobban tájékoztassuk őket az alkalmazás veszélyeiről. A tudatos médiahasználatra ösztönző kampányok sorra jelennek meg szerte a világon, de nagyon fontos, hogy a személyes segítség is meglegyen. Azzal tehetjük a legtöbbet, ha nyitottan, megértően és sokat beszélgetünk a TikTok-használó gyerekekkel.

Hogyan tudsz egy veszélyes kihívást jelenteni?

  1. Kattints a videó jobb alsó sarkában lévő fehér nyílra.
  2. Ezután nyomd meg a bejelentés gombot. 
  3. Végül válaszd az “öngyilkosság, önsértés és veszélyes tevékenységek” gombot.

Arról, hogy mit tehetünk felnőttként Szatmáry-Czégényi Boglárkát, a Corvinus Hallgatói Támogatás pszichológusát is megkérdeztük:

“Az egyetemista korosztálynak nagy szerepe lehet a kiskamaszok tudatos internethasználatra nevelésében, mivel tájékozottabbak a közösségimédia-használat és a népszerű applikációk világában, és nincs még jelen generációs szakadék, ami megkönnyíti az erről való kommunikációt. Fontos tudni, hogy jellemzően azok a fiatalok veszélyeztetettebbek, akiknek kevés támogató kapcsolat áll rendelkezésére, és a kortárs közegükben is nehezen találják meg a helyüket. A kihívások teljesítését gyakran az motiválja, hogy a kamaszok ezáltal remélnek népszerűséget, elismerést a társaiktól, és egyben egy online közösség tagjaivá válnak, amiben a való életben többségében hiányt szenvednek.

Egyetemistaként sokat lehet azzal tenni, ha a fiatalabb családtagok online tevékenységeivel kapcsolatban érdeklődőek vagyunk, esetleg ajánlunk olyan megbízható, életkorhoz illeszkedő alkalmazásokat, amelyek érdekelhetik a kiskamasz rokonunkat, ismerősünket. Érdemes lehet saját tapasztalatokra is kitérni, hogy mire figyeljünk, melyek lehetnek az intő jelek, amikor felmerül bennünk, hogy egy oldal nem biztonságos (pl. ha személyes adatokat, lakcímet kell megadni vagy kompromittáló képeket, videókat küldeni magunkról).

Mivel a járványhelyzetben egyre fokozódik az emberek azon igénye, hogy valamilyen módon kapcsolódni tudjanak egymással, így akár családon belül is lehet különböző kihívásokat tartani, ami minden résztvevő számára érdekes lehet (pl. mindennapi mozgás, aminek időtartamát egy közös felületen vezeti a család, így ha alább is hagyna valakinek a lelkesedése, mások teljesítményéből erőt tud meríteni vagy "minden napra egy játék", ami lehet közös társasozás vagy valamilyen multiplayer módban játszható videó- vagy online játék is). A lényeg összességében tehát az, hogy legyen egy folyamatos kapcsolódásunk a fiatalabb családtagokkal, hogy az esetleges kérdéseiket fel tudják tenni, illetve hogy nekünk is lehessen rálátásunk, ha veszélyes terepre tévedne a kiskamasz rokonunk az internet útvesztőiben."

Az utolsó napon az öngyilkosság volt a feladat - TikTok kihívások, amikbe gyerekek haltak bele Tovább
Szerinted milyen a jövő társadalma? - Komplex érzékenyítő program az On The Spot támogatásával

Szerinted milyen a jövő társadalma? - Komplex érzékenyítő program az On The Spot támogatásával

influencer-4081842_1920.jpg

Coming out vagy outing? Mi fán terem a GDPR és az újságírói etika? Kiről és milyen feltételek mellett publikálhatsz képet? Melyek a hazai gyermekvédelmi rendszer legfontosabb törekvései? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatnak válaszokat a Dear Society képzés résztvevői.

2021.02.09. Írta: Barla-Szabó Zsófia, borítókép: expresswriters, Pixabay

“Egy társadalom akkor válhat jobbá, ha a tagjai figyelemmel és elfogadással fordulnak egymás felé. Hallasd te is a hangod!” Így szól a Menetszél Egyesület programjaként megvalósuló Dear Society komplex média és érzékenyítő újságírói kurzus mottója, aminek hatására fél évvel ezelőtt rányomtam a küldés gombra a jelentkezési lap kitöltése után.

Az On The Spot dokumentumfilm-sorozat alkotói által támogatott programba elsősorban azokat a társadalmi kérdések iránt érdeklődő fiatalokat várják, akik szeretik kritikusan és őszintén szemlélni korunk problémáit, és nyitottak rá, hogy véleményüket újságíróként másokkal is megosszák.

A 2019-ben indult képzés legfontosabb célja egy civil szervezeteket és fiatalokat összehozó közösség felépítése, amely a médianyilvánosság segítségével igyekszik felhívni a figyelmet a társadalmunkat érintő problémákra.

Bár a programba elsősorban szociológia, pszichológia, szociális munka, kommunikáció- és médiatudomány, pedagógia, szabadbölcsészet és jog szakokon tanuló vagy végzett fiatalokat várnak, a mi csoportunkban akadt több közgazdász és informatikus is - bátran ajánlom tehát bármely tudományterületen tevékenykedőnek, aki szociálisan érzékeny és kellő motivációval és eltökéltséggel rendelkezik.

A kéthetente szerda esténként zajló kurzus alkalmai az alábbi témákat érintik:

  • Bevezetés és újságírás alapozó
  • Sajtóműfajok, a cikkírás alapjai
  • Vizuális érzékenyítés
  • Adatvédelem és újságírói etika
  • Gyermekvédelem
  • Nők jogai
  • LMBTQ
  • Klíma- és környezetvédelem

A workshopokon kívül a résztvevők rendszeres otthoni feladatokon is dolgoznak - a számos apró, kreatív egyéni és csoportmunka remek ráhangolódást jelent a közös alkalmakra. Mindezen kívül pedig a program teljesítésének feltétele három cikk megírása szabadon választott témában, amelyhez minden segítséget biztosítanak a szervezők.

filmmaker-2838932_1920.jpg

Kép: lukasbieri, Pixabay

A vírusra való tekintettel a képzés jelenleg online formában zajlik, ez azonban nem akadálya a színes, interaktív alkalmaknak. Az esti workshopok többségét meghívott előadók tartják, az izgalmas prezentációkat kiscsoportos műhelymunka, kérdezz-felelek és interaktív vita követi.

A félév során a vendégelőadók sorát erősítették többek között a Gyermekhíd Alapítvány, a Háttér Társaság és a Nők Lapja munkatársai, a Dear Society partnerei között pedig a Fridays For Future, az InDaHouse és a Budapest Pride mellett számos egyéb szervezet is megtalálható.

Az már csak hab a tortán, hogy a Dear Society kapcsolatban áll az Átlátszóval, így a képzés során gyakorlatilag szinte minden héten volt lehetőségünk áthallgatni egy-egy oknyomozó újságírást boncolgató workshopra is.

A kurzus elején minden résztvevő saját mentort kap maga mellé, aki a program alatt végigkíséri őt a cikkírás folyamatán, válaszol felmerülő kérdéseire, emailben, videón vagy személyes találkozók alkalmával támogatja. Az egyértelmű szakmai fejlődés mellett tehát a Dear Society remek lehetőség a kapcsolatépítésre is - értékes ismeretségeket köthetsz mind a meghívott előadókkal, mind pedig a képzést szervező és azon résztvevő fiatalokkal egyaránt.

Szívből ajánlom a programot mindazok számára, akiket egy kicsit is érdekel, hogy merre tartunk társadalmilag, szeretnek és szeretnének közösen gondolkodni, és véleményüket szívesen megosztanák másokkal is. A Dear Society eszközt ad a kezedbe, hogy változtathass. Élj vele!

Ha megtetszett a lehetőség, plusz infókat a program honlapján találsz. A jelentkezési űrlapot itt éred el, a határidő pedig február 11. csütörtök.

Szerinted milyen a jövő társadalma? - Komplex érzékenyítő program az On The Spot támogatásával Tovább
Podcast szakértőkkel és vállalkozókkal a jövőről, már Spotify-on is

Podcast szakértőkkel és vállalkozókkal a jövőről, már Spotify-on is

soundtrap-h6pdedr9izo-unsplash.jpgMilyen változásokat tartogat a jövő, és ezekből mit érzékelhetünk már most? A Messzelátó című podcastben szakemberekkel, kutatókkal hallgathatsz meg beszélgetéseket többek között digitalizációról, médiáról, alternatív közgazdaságtanról és környezetvédelemről. A dupla podcastsorozat másik felében, az Útravalóban pedig fiatal, inspiráló vállalkozók és érdekes személyiségek életútját, világlátását és pályaívét ismerheted meg. A podcast most jelent meg Spotify-on is, ezért betekintést nyújtunk abba, miről hallhatsz benne.

2020.01.08. Írta: Taxner Tünde, Borítókép: Soundtrap on Unsplash

Tekintsünk együtt a jövőbe!

Így hangzik a Messzelátó podcast jelmondata, ami arra hívja a hallgatókat, hogy szakértők segítségével betekintést nyerjenek egy-egy, a jövőnket alapjaiban meghatározó területbe. 

Ingyen használjuk a közösségi médiát, de az is használ minket: bevételei azokból a reklámokból erednek, amiket mi nézünk, amikre mi kattintunk, és azokat az adatokat használja fel, amiket mi adunk meg, mi generálunk. Felhasználókként úgy lettünk az internet árucikkei, hogy közben észre sem vettük? A Messzelátó első részében Dr. Bokor Tamás médiakutatóval, a Corvinus Egyetem oktatójával beszélgettünk arról, hogyan hat ránk a közösségi média a mindennapokban, és hogyan alakulhat a Facebook és más gigantikus techcégek jövője.

“Amire fel kell figyelni, hogy minden változás belülről kell, hogy fakadjon, körülbelül így van ez a médiatudatossággal is. Ha én a webet akarom uralni, először magamat kell uralnom. ”

Ha már láttad a The Social Dilemma című filmet, ami a 2020-as év egyik emlékezetes alkotása volt Netflixen, akkor még érdekesebb lesz számodra ez a beszélgetés.

bokor-tundi.png

Grafika: Nagy Dávid, Közgazdász Online

Emberközpontúság és egyenlőség a gazdaság fókuszában

Már a neve is sokat elárul erről az alternatív gazdasági szemléletről: emberközpontú, keresztény és társadalmi elvekre épül. A Messzelátó második részében közelebbről megvizsgáljuk az emberközpontú gazdaság irányzatát, ami új utakat keres a jelenlegi mainstream gazdasági berendezkedéshez képest.

Az emberközpontú gazdaság elméletéről és megvalósíthatóságáról az irányzat megálmodójával, Dr. Baritz Sarolta Laura domonkos rendi nővérrel beszélgettünk.

“Bátran ajánlanám mindenkinek, aki szereti az embert, aki szereti a gazdaságot, és aki úgy gondolja, hogy valamilyen élhető gazdaságot szeretne megvalósítani.”

Mindez csak egy hangzatos elképzelés vagy egy valóban megvalósítható gazdasági rendszer? Hogyan lehet a boldogságot és az embert a gazdaság középpontjába helyezni? A beszélgetésből kiderül.

laura_nover-2_1.JPG

Fotó: Taxner Tünde, Közgazdász Online

Egy másik alternatív gazdasági irányzat, az ökológiai közgazdaságtan ugyancsak új utakat keres, bár kissé eltérő kiindulópontokkal. Dr. Köves Alexandra, aki a Messzelátó harmadik adásának vendége volt, maga is podcaster, a Zöld Egyenlőség házigazdája. Emellett a Corvinus Egyetemen tanít és a Nemnövekedés Mozgalom tagja. A kutatótól megtudjuk, mit jelent a gazdaság beágyazottsága a társadalomba, hogyan valósítható meg a jóllét és miben tér el ez az alternatív irányzat a jelenlegi gazdasági berendezkedéstől.

“Ne egyensúlyi helyzeteket teremtsünk, hanem vegyük ki ezt a kényszerű növekedést a rendszerből. A nemnövekedés nem kényszerű csökkenést jelent, hanem azt, hogy nem a növekedés pörgeti a gazdaságot, hanem egy másik logikát próbálunk meg létrehozni. Nyilvánvalóan ehhez a társadalom és a gazdaság minden területét át kellene alakítani.”

Inspiráló karrierutak beszélgetésekbe foglalva

Az alternatív irányzatok különlegességén túl az Útravaló podcast első részei is olyan személyeket mutatnak be, akik valami egyedit hoztak létre. A karrierutakat és inspiráló személyiségeket feltáró beszélgetések célja, hogy a hallgatók számára útravalót adjanak személyes és szakmai fejlődésükhöz. 

A koronavírus-járvány kétségbeesett helyzetbe sodort sok egyetemista gyakornokot, pályakezdőt és többek között a turizmus szektorban dolgozókat is. Mit lehet tenni, ha egy üres sáv szerepel majd a CV-ben, és hogyan lehet hasznosan tölteni az időt, képezni magunkat a munkakeresés ideje alatt is? Megyeri Mirtill, a Zyntern Állásportál fiatal alapítója otthonosan mozog a munkaerőpiaci trendek és változások között, és az Útravaló első részében megosztja velünk, hogyan lehet mégis a lehető legjobbat kihozni ebből az időszakból.

"Amellett hogy elvégzünk egy képzést, egészen nyugodtan meggondolhatjuk magunkat, és nyitottak lehetünk arra, hogy megtanuljuk azokat a készségeket, amiket sokkal jobban a magunkénak érzünk. Bátornak kell lennünk, és hallgatni arra, hogy mit szeretnénk csinálni."

Mirtill szerint a szakmai munka is tud flow élményt adni, de hogy hogyan, azt a podcastből tudhatod meg.

podcastu2_1.png

Grafika: Nagy Dávid, Közgazdász Online

Forgács-Fábián Sára, az Amigos a gyermekekért alapítója azonban biztosan tudja a titkot. Az Útravaló második részében arról mesél, hogy mire van szüksége egy beteg gyereknek a gyógyszereken túl, hogyan lehetne karácsony egész évben és milyen űrt tölt be az Amigos Magyarországon. 

“Egymásnak egy védőhálót adunk, ez az egyik különlegességünk. A másik pedig az, hogy bebizonyítjuk, hogy önkénteskedni menő, és a sztereotípiákat egyre jobban döntjük le. Önkénteskedni a legmenőbb dolog - ezt bizonyítja minden egyes amigo, minden egyes lélegzetével.”

Válj te is egy közösség részévé, és kövesd a Messzelátó & Útravaló csatornát Spotify-on és YouTube-on

Podcast szakértőkkel és vállalkozókkal a jövőről, már Spotify-on is Tovább
A média szerepe világjárványok és katasztrófák idején - Csernobil hatása a magyar médiára

A média szerepe világjárványok és katasztrófák idején - Csernobil hatása a magyar médiára

gas-3393553_1920.jpg

A csernobili katasztrófa nemcsak a jövőnkre, de a médiára is hatással volt. Az 1986-ban bekövetkezett katasztrófa hatott a magyar tájékoztatáspolitikára. Újra kellett gondolni, hogy az olvasók tájékoztatása vagy a politikai érdekek  fontosabbak. Politika vagy emberélet? Propaganda vagy valós hírek? Mit várunk el a médiától amikor felrobban egy atomreaktor vagy egy világjárvány söpör végig a világunkon?

2020.12. 30. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pixabay

“A szovjetunióbeli csernobili atomerőműben baleset történt. A jelentések szerint az egyik reaktor sérült meg, és többen megsebesültek. Az illetékesek megkezdték az ukrajnai atomerőműben keletkezett üzemzavar megszüntetését. A károk felszámolására kormánybizottságot hoztak létre. Stockholmban közben bejelentették, hogy Dániától Finnországig észlelték a rádioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését. Ottani szakértők szerint [ez utólag kézzel feljegyezve] többezer kilométeres utat megtéve [ez utólag kihúzva] a rádioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé” - írja a Médiakutatóban megjelent tanulmányában Kékesdi-Boldog Dalma.

1986. április 26.

Csernobil magyarul fekete ürmöt jelent, aminél talán nincs is jobb leírás az 1986-os tragédiára. Fekete üröm volt mind a halálos eseteket, mind a médiakommunikációt tekintve. A Lenin atomerőművet 1970-ben kezdték el építeni. Az első reaktort 1977-ben adták át, a másodikat 1978-ban, a harmadikat 1981-ben, a negyediket pedig 1983-ban. Az utolsó reaktor emberi mulasztás és hibás tervezés miatt 1986. április 26-án felrobbant. A robbanás következtében káros radioaktív anyagok jutottak a levegőbe, amik rövid időn belül több tízezer négyzetkilométernyi területet árasztottak el. A lakosság evakuálása csak 36 órával a robbanás után kezdődött meg - több mint 130 ezer embert telepítettek ki, és 800 ezer katonát irányítottak a térségbe. 30 kilométeres körzetben minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a fertőzést.

A halálos esetekről nincsenek biztos adatok, ami a rossz médiakommunikációnak volt köszönhető. Az tudható, hogy a baleset helyszínére az első évben 200 000 katasztrófaelhárító munkást küldtek, akik közül 162-en vesztették életüket. Ezenkívül a sugárzás közvetlen környezetében dolgozó munkások nagy részénél kialakultak idegrendszeri, keringési és mentális betegségek is. Az első becslések negyvenezer ember haláláról számoltak be, amit azóta 4000-re módosítottak. A későbbi generációkra való hatását még vizsgálják a kutatók.

A sugárzás vagy a hír ért el hozzánk hamarabb?

kg_2_3.jpg

1986-ban Magyarország a Varsói Szerződés és a KGST tagállama volt, éppen ezért a csernobili katasztrófa vizsgálatakor kihagyhatatlan hazánk geopolitikai környezetének figyelembevétele. A csernobili katasztrófát szinte mindvégig cenzúrázva mutatta be a szovjet média, ezért az összes kommunista állam is. Így történt ez a pártlapként szolgáló Népszabadsággal is.

A magyar médiában először április 28-án este adtak hírt Csernobilról a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban. Az utóbbit Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője vezette. A híradásban a BBC közleményeire és a nemzetközi sajtóból beszivárgó információkra támaszkodtak - többek között az is elhangzott, hogy a baleset után pár nappal Csernobiltól több ezer kilométerre is észleltek radioaktív sugárzást. Másnap hajnalra az anyagot letiltotta a kommunista vezetés.

A nyomtatott sajtóban az első homályos cikk április 29-én a Népszabadságban jelent meg. A jelentés a szovjetek által kiadott közleményre korlátozódott, tehát jóval kevesebb információt tartalmazott, mint az előző este elhangzott híradás. A magyar polgárok aggódtak, miközben bizonytalanság és tudatlanság uralkodott szerte az országban.

Az első részletes beszámolóra két hetet kellett várni. A Magyar Rádióban május 10-én, illetve május 17-én mutatták be a katasztrófát. A műsorban moszkvai tudósítók és szakemberek is megszólaltak.

A radioaktív felhőről és annak Magyarországra vonatkozó lehetséges hatásairól csak három héttel a katasztrófa után lehetett olvasni a magyar sajtóban.

A napilapok ekkor írták meg azt a már köztudatban lévő információt is, hogy az ivóvíz és az élelmiszer fogyasztható. Június 4-én, azaz másfél hónappal a robbanás után szólalt meg Sztanyik B. László sugárbiológus szakértő, aki a korábbinál érthetőbben fogalmazott. Előtte az újságírók a sokak számára érthetetlen szakzsargont és különböző mértékegységeket használtak, ezért legfeljebb a sorok közül lehetett szakértői véleményt kiolvasni. 

Sztanyik B. László előtt három héten keresztül kizárólag három szakértői javaslat ismétlődött, de az olyan hétköznapi helyzetekre, mint a szabad levegőn töltött idő, a húsfogyasztás nem érkeztek tanácsok.

Pedig a robbanás mérgező szele május elsején, amikor az emberek a szabadban ünnepeltek, már elérte hazánkat.

newspaper-412811_1920.jpg

Kép: Pixabay

Társadalmi felelősség vs politikai elvárások

A magyar sajtóanyagokat olvasva három időszakot különíthetünk el:

Az első időszak csupán 11 órán keresztül tartott, mikor Bedő Iván turnusvezetésével a szerkesztőség nem kizárólag a szovjet anyagokból informálódott, hanem nyugati forrásokból is átvett információt. Egy hírturnus erejéig politikai cenzúra nélkül hangzottak el a hírek - olvashatjuk Kékesdi-Boldog Dalma tanulmányában.

A második időszak az első három hetet öleli fel, mikor csupán a szovjet közleményekre támaszkodva szinte ugyanazokat az információkat közölték, csak más stilisztikai eszközökkel. A magyar média azt sem hangsúlyozta, hogy emberi mulasztás miatt következett be a katasztrófa, viszont ezzel szemben párhuzamot vont a nyugati sajtó és a “szovjet valóság” között.

A szovjet vezetés “nyugati hisztériakeltésnek” nevezte a vasfüggöny másik oldalán működő médiát. 

Az utolsó szakaszban a Magyar Rádió szabad utat kapott, és a rövid, semmitmondó hírek helyett, oknyomozó, elemző újságírást nyújtott az információra éhes közönségnek. Ebben az időszakban jelentek meg olyan szakértői vélemények is, amik mögött nem a pártállam állt. Ekkor győzött az újságírói praxis és a magyar média elkezdett rugalmassá és tényfeltáróvá válni.

A csernobili katasztrófa megmutatta a magyar pártvezetésnek, a magyar médiának és a magyar közönségnek is, hogy az ország tájékoztatáspolitikájában el kell indulnia egy változásnak, amit a közönség tájékoztatása határoz meg. A magyar médiapolitika a liberalizáció útjára lépett

- írja Kékesdi-Boldog Dalma a cikkében.

A média szerepe világjárványok és katasztrófák idején - Csernobil hatása a magyar médiára Tovább
Idén 40 éves a legendás sárga videójáték-karakter

Idén 40 éves a legendás sárga videójáték-karakter

A Pac-Man felemelkedése és jelentősége

pacman-5153518_1920.jpgKi ne ismerné a Pac-Mant? Idén 40 éve, hogy a popkultúra szerves része ez a karakter, és népszerűségéből az utóbbi években sem vesztett: számos üzletlánc árul az ismert sárga figurával ellátott ruhákat és más termékeket. Zenékben, sorozatokban és filmekben is számos Pac-Man utalással találkozhatunk. Mégis hogyan lett egy korai videojáték-karakter a kortárs popkultúra egyik megkerülhetetlen ikonja? Cikkünkben erre keressük a választ.

2020.12.27. Írta: Bera Viktor, Borítókép: Pixabay

A Pac-Man - sok korai népszerű videojáték-karakterrel együtt - a japán játékgyártás terméke. Azt már kevesebben tudják, hogy eredeti neve Puck-Man volt, ezt azonban a nemzetközi megjelenés gördülékenyebbé tételéért megváltoztatták. Nem lett volna nagy feladat a “P” betűt “F”-re változtatni - a játékterem tulajdonosok így sok frusztrációtól menekültek meg. 1980-ban, idén 40 éve jelent meg a játék, először Japánban, de év végére a tengerentúli játéktermekbe is eljutott. 

A játék rögtön hatalmas népszerűségre tett szert: készült belőle társasjáték, toplistás sláger, televíziós sorozat és Weird Al Yankovich jóvoltából Beatles paródia is. Mindezt az 1983-as játékpiaci krach előtt.

A ‘80-as évek amerikai kultúrájában a játéktermeknek hatalmas szerepe volt. A korszak otthoni játékainak legnagyobb része ezeknek a játéktermi gépeknek a hangulatát igyekezett eljuttatni egyenesen a nappaliba. Ez természetesen sokszor katasztrófába torkollott: az otthoni játékkonzolok - melyek közül ekkor az Atari 2600 volt a legnépszerűbb - teljesítményben messze alulmaradtak a játéktermi gépekhez képest. Ez mégsem tartotta vissza a stúdiókat attól, hogy próbálkozzanak. 

A Pac-Mannel is ez történt: az Atari a lehető leggyorsabban szerette volna a játékot az otthonokban tudni, hatalmas kasszasikerre számítottak. A fejlesztéssel Tod Frye-t, egy fiatal programozót bíztak meg, akinek egyedül, nagyon szűk határidő mellett kellett elkészíteni a népszerű játékot az Atari 2600-ra. 1982 márciusában meg is jelent a játék, ami rövid idő alatt nemcsak az Atari 2600, hanem az addigi játéktörténelem legnagyobb példányszámban eladott darabja lett.

7 millió kelt el a Pac-Man ataris verziójából, ami a fejlesztőt és az Atarit is nagyon gazdaggá tette - mégis ez volt a cég egyik legnagyobb bukása.

Népszerűsége ellenére a hardveres korlátok és a rövid határidő miatt egy akkori mércével is gyenge játék lett a Pac-Man otthoni portja; a kritikusok szinte egyhangúlag és rengeteg vásárló is nagyon elégedetlen volt a játékkal. A videojátékok minőségellenőrzésének hiánya, a félrevezető reklámok és játékborítók, valamint a nagy mennyiségű, de rossz minőségű játékmegjelenés végül az egész piac összeomlásához vezetett. Ez az 1983-as krach évekre megbénította a nyugati játékvilágot, a fogyasztók bizalmát pedig már nem egy amerikai cég, hanem a máig nagyon népszerű Nintendo szerezte vissza. 

Az azóta eltelt évtizedekben alig volt olyan játékplatform, amiről hiányzott volna a Pac-Man. Természetesen telefonokon is lehet vele játszani, több alkalmazás is rendelkezésre áll, sőt, a Google keresőbe beírva egy beépített böngészős verziót is ki lehet próbálni. 

A játék sikere nem meglepő: több dologban is új mintát teremtett. Ez volt az egyik első játék, aminek főszereplője kabalaként funkciónált. Az egyszer üldözött, máskor üldöző szellemek pedig egy olyan - persze mai szemmel kezdetleges - mesterséges intelligenciát kaptak, ami valós időben reagál a játékos lépéseire. Ez az újdonság és a pályák labirintusszerű felépítése szinte végtelen játékbeli szituációt eredményez. A dinamikus macska-egér játékélmény nagyon addiktívvá tudta tenni a szoftvert, amit a hangeffektek is erősítettek. Ki ne ismerné fel a hangot, mikor Pac-Man megeszi a sárga “pöttyöket”? 

A képernyőn kívül is nagyon népszerű lett a karakter. Könnyen megjegyezhető, barátságos, így hasonló kabalákkal együtt, mint Mario és Sonic, a 21. században is releváns tud maradni. Még mindig rengeteg kulcstartót, matricát és egyéb ketyerét találunk Pac-Mannel, sőt, ruhákat is szép számban lehet venni. Pár éve a Pixel című filmben is szerepet kapott, bár ez sajnos nem tartozik az emlékezetesebb alkotások közé.

40. Születésnapjára emlékezve játsszatok ti is egy menet Pac-Mant, hiszen akár a böngészőből is megtehetitek!

Idén 40 éves a legendás sárga videójáték-karakter Tovább
Mesékkel, influenszerekkel és szakértőkkel a médiáról - Projektnap a médiatudatosságért

Mesékkel, influenszerekkel és szakértőkkel a médiáról - Projektnap a médiatudatosságért

pexels-nataliya-vaitkevich-5186379.jpg

Hogyan hat ránk a média a mindennapokban, és mit tehetünk azért, hogy tudatosabban és kiegyensúlyozottabban használjuk? Hogyan használhatjuk ki a lehetőségeit, miközben észben tartjuk a veszélyeit is? Ezekre a kérdésekre adnak sokszínű válaszokat a Corvinus Egyetemen Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatók projektjei.

2020.12.09. Írta: Taxner Tünde, borítókép: Nataliya Vaitkevich, Pexels

A Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves Kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgatóinak fél év alatt egy saját projektet kell megvalósítaniuk. Az idei projektek a tudatos médiahasználat, a kiegyensúlyozott online-offline élet és a médiatudatos szülő-gyerek kapcsolat témakörei köré épültek.

A távoktatás miatt az idei projektnapot online, december 4-én tartották meg. A tantárgy felelőse és a projektnap szervezője, Pelle Veronika szerint a rendezvény

a szakmai értelemben vett éretté válás fontos mérföldköve, ahol a hallgatók megmutathatják azokat a gyakorlati, szakmai készségeket, amelyeket alapszakos tanulmányaik első két és fél éve során gyűjtöttek, és élményeket, tapasztalatokat, beépítésre váró fontos szakmai visszajelzéseket vihetnek magukkal.

Mindehhez elsődlegesen a szakmai zsűri járult hozzá. Dr. Szőke-Milinte Enikő, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem intézetvezető docense, aki médiatanárok képzésével is foglalkozik, kiemelte, hogy a projektek inspirációt nyújtanak a médiatudatosság oktatásához is. Dr. Gaskóné Nagy Erika pedig, aki Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiájának megvalósítását koordináló divíziót vezeti, a témaválasztások eredetiségét értékelte nagyra.

absztraktfuzet_ba_2020_fin_oldal_2.jpg

Kép a projektnap absztraktkötetéből (Pelle Veronika)

Az első szekció az internethasználat kockázataira való figyelemfelhívás, a második a tudatos médiahasználat előnyei, a harmadik a digitális énkép köré épült, a negyedik pedig gyermekek és szüleik médiatudatosságára fókuszáló projekteket tartalmazott. A téma kapcsán a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) járult hozzá az eseményhez, többek között a győztes csapatoknak éves Forbes-előfizetést biztosítva.

Katona Gergely Pál, az NMHH Digitálisműveltség-fejlesztési Osztályának vezetője, akinek szakterülete a gyerekek és fiatalok médiatudatosságának fejlesztése, és a Bűvösvölgy Oktatóközpontok szakmai munkájáért és működéséért felel, kiemelte:

Volt már arra példa, hogy egy médiatudatossággal foglalkozó egyetemi tartalom valóságos kampány lett nálunk.

Mesék és holdudvarok az arany sávban

Az arany minősítésű projektek nemcsak kompaktak voltak, hanem Apáti-Tóth Kata, a Corvinus Egyetem kommunikációs igazgatója, a zsűri egyik tagja szerint “360 fokban minden elemük megfelelően kimunkált volt”. A projekteket a témaválasztás eredetisége, a stratégiai tervezés, az elért eredmények, a projekt jövőbeni fenntarthatósága, a projektet bemutató prezentáció és a médiatudatossághoz való kapcsolódás szempontjai mentén értékelték.

oszialommesek.jpgŐszi Álommesék

Kép: Őszi álommesék, Facebook

A meséknek varázslatos szerepe van egy kisgyermek életében, de a felnőttekében is: közös családi esemény lehet a meseolvasás és -hallgatás. Az egyik nyertes csapat mesékkel erősítené a gyermekek médiatudatosságát, és csökkentené az esti képernyőidejüket. Új podcastjükben november folyamán minden nap történeteket osztottak meg: a felolvasásban többek között Vecsei H. Miklós, az illusztrálásban pedig a Corvinus Művészeti Akadémia grafikusai segítettek. A meséket szakértői beszélgetésekkel is kiegészítették, melyek felhívják a figyelmet a mesék fontos szerepére egy gyermek fejlődésében. Vendégeik voltak Tóth-Farkas Renáta és Táncsics Judit pszichológusok, valamint a szülő-gyermek kommunikációt segítő Plukkido-módszer kitalálói is.

kereTEzd

“A kereTEzd felhívás is egyben, hogy te magad teremtsd meg saját valóságodat” - fogalmazzák meg a projekt ötletgazdái. A média keretező szerepe a mindennapokban gyakran megmutatkozik, hiszen nem mindegy, hogy egy eseményt vagy személyt milyen szemszögből és hogyan mutatnak be a fogyasztóknak, vagy a közösségi médiában ő hogyan mutatja be magát. Sokakról a média szűrőjén keresztül véleményt alakítunk ki, majd később kiderül, hogy teljesen más a személyiségük, az általunk elképzelt keret eltér a valóságtól. 

Hogyan tájékozódjunk objektíven, keretek nélkül? A csapat beszélgetéseket szervezett Osváth Zsolttal (ZSHOW time), Ott Annával, Molnár Áronnal (noÁr), Kárpáti Rebekával és Fiala Jánossal, akik erre a kérdésre adták meg saját válaszaikat. Rávilágítanak  az elhamarkodott véleményformálás negatív oldalára, és általuk betekintést nyerhetünk a mainstream média színfalai mögé.

Ha jobban érdekel titeket, miről szólt a projekt, nézzétek meg ezt a videót:

Holdudvarhatás

Mindenkinek van véleménye a médiáról - kinek pesszimistább, kinek optimistább. A projekt szervezői szerint mindenki holdudvarokban helyezkedik el, azonban a médiát nem lehet teljesen feketén vagy fehéren látni. Céljuk, hogy kimozdítsák a felhasználókat a médiával kapcsolatos optimizmusukból vagy pesszimizmusukból, és megbízható, érdekes információkat osszanak meg működésével kapcsolatban.

Influenszerek és közösségi média az ezüst sávban

A zsűri ezüst kategóriában három projektet választott ki, melyek nagyon jó témaválasztásukkal emelkedtek ki. Ezek a csapatok úgy tudták megfogni a témákat, hogy eléggé konkrétak és kellően körbejártak voltak, de a kidolgoztosságban a zsűri tagjai még láttak fejlődési lehetőségeket. A csapatok a Piac&Profit online Brandépítés konferenciájára nyertek belépőket.

Influencer Backstage

Az influenszerség ma már valódi szakma, ami az általános vélekedéssel ellentétben komoly felelősségvállalással is járhat. Az influenszereknek folyamatosan egyensúlyozniuk kell a magánszféra és a nyilvánosság között, amit a projektcsapat olyan hiteles, magyar influencerekkel mutatott be, mint Pusztai Olivér vagy Touati Karen.

influencerbackstage.jpg

Kép: Influencer Backstage, Facebook 

Mikrokaszinó

Az internetes mikrotranzakciók veszélyei hasonlítanak a kaszinóra. Ugyanúgy pénzügyi és és addikciós problémákat okozhatnak - erre hívták fel a figyelmet elrettentő példákkal a hallgatók kampányuk során. A projekt záró kerekasztal-beszélgetésén a témát pszichológiai, jogi és gamer apsektusból is megközelítették a résztvevők: Dr. Rab Árpád (kutató, egyetemi tanár, gamer), Dr. Pataki Gábor (adatvédelmi szakjogász) és Tóth Dániel (pszichológus, gamer, youtuber - A Pszichológus Pasi).

Nekem először ijesztő volt, hogy reggel 8-tól majdnem este 5-ig fog tartani, de annak ellenére, hogy 14 projekt volt, gyorsan elrepült az egész nap. A saját előadásunk miatt izgultam, de végül online is működött az egész. Arra nem számítottam, hogy ezüst minősítést kapunk, főleg azután, hogy végignéztem a több színvonalas és profi projektet. A szakmai zsűri megjegyzései hasznosak voltak, a többi projektre adott visszajelzéseikből is sokat lehet tanulni, és be lehet építeni későbbi projektjeinkbe. - Tóth-Máté Bence, a Mikrokaszinó csapat tagja

Delete Impossible

Ez a figyelemfelkeltő kampány a közösségi média használatával járó felelősségünket hangsúlyozza. Fontos tudni azt, hogy ami egyszer felkerül a netre, nem tűnhet el soha többé végérvényesen, mert minden tartalom a megosztás pillanatában letölthetővé, sokszorosíthatóvá és terjeszthetővé válik. A meggondolatlan posztolásnak veszélyes következményei lehetnek, ezért a csapat arra hívja fel a figyelmet, hogyan lehetünk tudatosabbak a posztolás előtti szakaszban, és milyen gyakorlatias tanácsokat kövessünk ennek érdekében.

Ki mit visz magával?

A Corvinus Egyetemen végzett közösségi felelősségvállalásért a zsűri egy különdíjat is kiosztott. A cubE answers csapata a Corvinus nemzetközi hallgatóinak nyújtott segítséget. A diákok anoniman tehették fel kérdéseiket, oszthatták meg vallomásaikat a szervezőkkel, aki a koronavírus-járvány ellenére próbálták építeni a corvinusos közösséget. A projekt azért részesült különdíjban és egy corvinusos ajándékcsomagban, mert a zsűri kiemelte, hogy ezt a felelősségvállalást szívvel-lélekkel valósították meg. 

Minden résztvevő csapat egy Forbes Mesterakadémia éves bérletet kapott az oklevélen túl. Féléves gyakorlati tapasztalataik és kudarcaik tanulsága pedig a szakmai pályán is hasznos lehet, és megalapozhatja jövőbeli csoportos feladataik sikerességét.

Nagyon sajnáltam, hogy nem a hagyományos keretek között valósult meg a projekt és annak csúcspontja, a projektnap. Ennek ellenére családias hangulatban telt az egész esemény. Megnyugtató és euforikus érzés volt túlesni ezen a megmérettetésen, ami a prezentáció közben egyre természetesebbé vált. A szakértő zsűri visszajelzései hasznosnak és serkentőnek bizonyultak, annak köszönhetően, hogy nem mint versenyző hallgatókkal, hanem mint szakértő kollégákkal beszélgettek velünk. Bízom abban, hogy a következő projektnap már hagyományos módon valósul meg, de ilyen családias és baráti hangulatot kívánok a következő évfolyamnak is! - Jávor Dániel

Mesékkel, influenszerekkel és szakértőkkel a médiáról - Projektnap a médiatudatosságért Tovább
A felhasználók egyhetede egyáltalán nem ismeri fel a reklámokat TikTokon

A felhasználók egyhetede egyáltalán nem ismeri fel a reklámokat TikTokon

12 intézet, 12 kutatás – 1. rész: Corvinus Kommunikáció és Szociológia Intézet

12-12-01.png

Miért használja 1,6 millió magyar a TikTokot? Miért 18 év alatti a kétharmaduk? Szeretjük mi egyáltalán a TikTokot? Ezekre a kérdésekre is választ kaptunk az idei országos TikTok trendjelentés két médiakutatójával, Dr. Bokor Tamással és Dr. Székely Leventével készült interjúnkból.

2020.12.08. Írta: Sipos Sára, grafika: Nagy Dávid, Közgazdász

Idén ősszel kiderült, mit művelünk a TikTokon: országos kutatást készítettek a felhasználási szokásokról a Post For Rent és a Ringier Axel Springer Magyarország Digital Media Campusa. A kutatásban közreműködött Boroznaki Gergely közösségi média szakértő és a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézetének két kutatója, Dr. Bokor Tamás és Székely Levente. Egyetemünk két kutatóját a TikTok titkairól, veszélyeiről és jövőjéről kérdeztük.

Mi a TikTok titka? Miért ez a felület, és miért most ragadta meg a fiatalokat?

Székely Levente: A TikTok eredetileg nem ilyen tartalommal és célcsoportnak készült, hanem oktatási segédplatformként indult: rövid, közérthető, tanulást segítő videókat terveztek. Ez ugyan nem működött, de a fiatalok felfedezték a felületet, ami Musical.ly néven futott be, ebből lett később a TikTok. A digitális közeg a fiatalok közege, a digitális kultúra az ő kultúrájuk. Az információs társadalomnak vagy kornak a kiszámíthatatlanság az egyik kulcstényezője: bizonyos alkalmazások, üzleti modellek hasítanak, mások pedig nem, hiába vannak elméletileg sikerre ítélve.

Kedvenc példám a SMS és az MMS története: az SMS kiegészítő szolgáltatásként jelent meg a mobiltelefonokon, és a tervezőket is meglepte, milyen népszerű. Azt hitték, az MMS is hasonló karriert futhat be, hiszen már képet is küldhetünk, nemcsak szöveget - hatalmas reklámkampányt építettek rá a telefontársaságok. Ekkoriban jelentek meg az azonnali üzenetküldő alkalmazások, amelyek meghódították a terepet, az MMS-t pedig elfelejtettük.

Bokor Tamás: Lehet ugyan elméleteket gyártani arról, hogy a TikTok miért figyelemfelkeltőbb, mint más platformok, de nem biztos, hogy minden fordulat megindokolható.

Ami tavaly a Snapchat volt, idén a TikTok lett, és ami idén a TikTok, az nem tudjuk, jövőre mi lesz.

A TikTok hasonlóan rugalmas videós oldal, mint a YouTube, de kevésbé funkciógazdag, így kevésbé zavarba ejtő. A használata egyszerűbb, az ajánlórendszere viszont kifinomultabb: ezek lehetnek a siker titkai, de mind inkább szükséges, mint elégséges előfeltételek.

pexels-cottonbro-5081930.jpg

Kép: cottonbro, Pexels

A MMS-hez hasonló példa egyébként a Vine története is: 6-8 másodperces videókat lehetett feltölteni, és elvileg minden adott volt, hogy nagy siker legyen. Szerencsétlenségére akkor jelent meg a GIF, ami hamar kiiktatta a Vine-t.

A közösségimédia-platformok gyakran egymástól is átvesznek ötleteket - az eredetileg Snapchat sztori funkciót már az Instagram és a Facebook is használja. A TikTok rendelkezik olyan sajátossággal, amit a többiek elleshetnek tőle?

B.T.: Valójában nem sok új van a nap alatt, alapvetően ugyanarra a pár funkcióra épül az összes közösségimédia-platform. A tartalomfogyasztásban – legyen az szöveges, állóképi, mozgóképi vagy audiovizuális – csak hangsúlyeltolódások vannak, ezek inkább technikai különbségek. Lehet tartalmat feltölteni, más felhasználókkal interakcióba lépni, felhasználókra, fiókokra rákeresni. Fontos funkció még, hogy archiválni, manipulálni lehet a feltöltött anyagokat: újrakeverhetők, szerkeszthetők, újrafelhasználhatók, ehhez pedig szorosan kapcsolódik az ajánlórendszer is.

Sz.L.: E funkciók mentén működnek a rendszerek, csak állítgatják őket, tehát nem ez pörgeti fel az egyiket, és altatja el a másikat.

A közönség a tartalom után megy, a fogyasztó az élményt, a szórakozást keresi, és azt a platformot választja, ahol ezt megkapja. A TikTok egyik ereje, hogy még kevésbé vannak jelen rajta az idősebbek, és ez a fiataloknak jó.

B.T.: A TikTok viszonylag új platform, a kutatásunkból is kiderült, hogy rendkívül fiatal az átlag felhasználói életkor, és a válaszadók nagy része 14 év alatti volt. A TikTok még olyan terület, ahova a legfiatalabb médiafelhasználók el tudnak bújni. Sokan az Instagramra is azért váltottak, mert a Facebookon megjelent az idősebb korosztály. Identifikációs kérdéssé vált, hogy a fiatalok akarnak-e egy platformon lenni velük, vagy egy új médiaterületet foglalnak-e el. Ebben jelenik meg a generációs különbség, a TikTok erre a hullámra tudott felülni.

A TikTok mennyire van benne a köztudatban itthon? Hogyan viszonyulunk hozzá? Lehet egyáltalán általános viszonyulásról beszélni, vagy generációnként változik?

B.T.: Sok középiskolást és egyetemistát tudtam erről megkérdezni a közelmúltban. Már rendszerezett kérdőíves felmérés nélkül is lehetett érezni, hogy minél alacsonyabb életkorú a korosztály, annál sűrűbben és többen használják a TikTokot. Izgalmas kérdés volt, hogy mennyire tartják kínosnak bevallani ezt. Ha egy osztálytól, csoporttól megkérdezem, hogy kik használják, sokan körbenéznek, mielőtt felemelik a kezüket. Bizonyos véleményáramlatokban kínosnak tartják, de a kutatás eredménye alapján általánosságban nem ciki.

Sz.L.: Nemrég láttam egy hölgyet TikTokos maszkban. Mostanában a maszk is felületté vált, amivel magamról mutatok valamit. Megjelennek rajtuk a világmárkák vagy a politikai üzenetek.

B.T.: Identifikációs eszköz tud lenni, bár pár év elteltével lecseng majd, hiszen a természetes életciklus görbén leszálló ágba fog kerülni egyszer.

pexels-prateek-katyal-2694434.jpg

Kép: Prateek Katyal, Pexels

Egyre többet hallunk a közösségi média káros, veszélyes oldaláról. A TikToknak milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek?

Sz.L.: Ahol egészen fiatalok vannak jelen nagy tömegben, mindig van potenciális veszélyhelyzet: a még nem szilárd identitások, még nem felnőttként gondolkodók és cselekvők veszélybe, csapdákba kerülhetnek. Egy általános iskolában van portaszolgálat, ezért nem lehet ki-be jönni, elvinni a gyerekeket, beszélgetni velük. A digitális világban nincs porta, akárhány évesen létrehozhatunk profilt, a belépéshez szükséges adatok pedig manipulálhatók. Ismerjük az ugyan közhelyes, de pozitív oldalait is a közösségi médiának: közösségteremtő erővel rendelkezik, terepet ad a kreativitásnak, önkifejezésnek, együttműködésnek, bizonyos digitális skillek fejlesztésének.

B.T.: Nem biztos, hogy érdemes konkrét felületek kockázatairól beszélni. A bántalmazástól az adatvédelmi problémákon át a kapuőrök hiányáig: ezek nem a Facebook, az Instagram vagy a TikTok egyedi problémái. Majdnem ugyanaz a funkciókészlet ezeken a platformokon, így a belőlük eredő kockázat is hasonló. Nem a felület maga veszélyes, hanem a bűnözői csoportok, a zaklatók, a hackerek, az adattolvajok, a pedofil késztetésű emberek: mindig a felhasználó tesz rosszat, nem a felület.

A Közgazdász Messzelátó című podcastjének első részében Dr. Bokor Tamással beszélgettünk a The Social Dilemma című dokumentumfilm kapcsán arról, hogyan hat ránk jelenleg és milyen jövőt tár elénk a közösségi média. A podcastadás elérhető a Közgazdász Online YouTube-csatornáján.

Sz.L.: A TikTok talán egy szempontból más: specialitása a felhasználói kör fiatalsága, így a legkiszolgáltatottabb, legveszélyeztetettebb csoport van jelen.

Mennyire van eltérő hatással a közösségi média az aktív és passzív felhasználókra?

Sz.L.: Ha csak tartalmat fogyasztunk, esetleg kommentelünk, kevesebb hideget-meleget kaphatunk, mint az, aki létre is hoz tartalmakat. Meg lehetne vizsgálni, hogy erősebb-e a hatás arra, aki passzív fogyasztóként órákat tölt ezeken a felületeken, mint aki megosztja a saját tartalmát, de utána kilép az alkalmazásból.

B.T.: A tartalomgyártó kitettsége nagyobb. De nem vagyok benne biztos, hogy ő az adatlopásnak például jobban ki lenne téve, mint aki csak nézelődik.

Sz.L.: A passzív fogyasztóban ráadásul szorongást okozhat, hogy a tartalomgyártók olyan dolgokat tesznek, amikre ő nem képes. Mindkét fajta fogyasztót érhetik kellemes és kellemetlen meglepetések, pozitív és negatív érzelmek.

A felhasználók kétharmada 18 év alatti, 23 százalékuk a 14 éves kort sem éri el, ráadásul nincs még egy ilyen nagy százalékban jelen lévő korosztály. Hogyan lehet a gyerekeket tudatos médiahasználatra nevelni?

B.T.: Különböző médiaprogramok indultak már ebből a célból, az új Nemzeti alaptantervben pedig van már digitális kultúra tantárgycsoport is. Reméljük, az iskolák megfelelő módszertani felkészültséggel rendelkeznek ehhez, már sok műhelyben találunk kidolgozott óravázlatokat, amik megalapozhatják az ilyen témájú médiaórákat.

Szerintem a digitális kompetenciák közül az információkeresés és -kezelés vagy a problémamegoldás olyan területek, ahol a digitális bennszülöttek nem szorulnak rá a felnőttek segítségére. Ellenben bizonyos soft skillek, mint az infomációbiztonság, a kommunikáció vagy az együttműködés életkort, élettapasztalatot, empátiát, stabilabb személyiséget kívánnak. Ezekről volna mit tanulnia a fiataloknak a szülőktől, pedagógusoktól.

A korosztályok kölcsönösen ki tudják segíteni egymást: a fiataloktól elsajátíthatjuk a kezelés könnyedségét, technikáját, ők pedig tőlünk az óvatosságot.

b_v_0083_1.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

Nemrég voltak arról hírek, hogy a TikTokot esetleg betiltják, nem lehet letölteni többet. Milyen hatással lehet ez a jövőjére? A Facebook botránya után például sokan elhagyták a platformot.

Sz.L: A TikTok közönségét inkább a funkciók változása érdekli: ha ilyen lesz, gyorsan odébbállnak. Az idősebbek, tudatosabbak a körülmények miatt hagynak el egy platformot, például ha adatlopásról, adatokkal való visszaélésről olvasnak. A fiatalok akkor mennek el, ha már nem lehet valamit csinálni az oldalon, amit előtte lehetett.

B.T.: Ha a tulajdonos szemszögéből nézzük a problémát, a tőzsdei ingadozásokba erős cégek nem szoktak belebukni, a hektikus változások hosszú távon normalizálódnak. Ha a Facebookról kiregisztrál pár millió dühös ember, és ez kellemetlen tőzsdei mozgást eredményez, a cég egy hónap múlva már meg sem érzi. Ez igaz bármelyik nagy felhasználószámmal rendelkező közösségimédia-platformra.

Önöket személyesen meglepte a kutatás valamelyik eredménye?

Sz.L.: Számomra a kitöltők száma volt meglepő: nagyon izmos, számában jelentékeny mintát sikerült prezentálni. A nemzetközileg erős trendek, felületek, márkák itthon is megjelennek a TikTokon, de sok a magyar tartalomgyártó is. Összességében nagyon tanulságos volt az egész kutatás.

B.T.: Engem az ütött szíven, ahogy a márkákkal, cégekkel kapcsolatban válaszoltak a kitöltők.

Ugyanannyian (13%) állítják, hogy sosem láttak még a TikTokon reklámvideót, mint ahányan be tudnak azonosítani konkrét márkákat: ez ijesztő.

Iparági elemzések azt mutatják, hogy a közösségimédia-tartalmak nagyjából egyharmada szponzorált tartalom - ha nem is fizetett reklám, de tartalmaz termékelhelyezést, vagy fizetett influenszer áll mögötte. Ha a tartalmak körülbelül harmada ilyen természetű, de a felhasználók egyhetede mégis azt vallja, hogy nem azonosít szponzorált tartalmakat, az sokat elmond a legfiatalabb médiahasználók médiaértéséről.

Ha részletesebben érdekel a TikTok-kutatás, az eredményeket és a trendjelentést megtalálod a Ringier Axel Springer honlapján.

A felhasználók egyhetede egyáltalán nem ismeri fel a reklámokat TikTokon Tovább
Honnan jöttünk, hová tartunk? - Egy éves a megújult Közgazdász

Honnan jöttünk, hová tartunk? - Egy éves a megújult Közgazdász

p9302384.jpg

Három fővel indultunk, immár több mint harmincan alkotjuk. Mi mindent ér el egy év alatt egy online magazin, amit egyetemi hallgatók írnak, fotóznak, szerkesztenek, szerveznek, rajzolnak és álmodnak meg? Megmutatjuk, mennyit fejlődött a Corvinus Közgazdász Online múlt ősz óta, és összegyűjtjük legemlékezetesebb cikkeinket, melyeket most is érdemes elolvasnotok.

2020. 11. 03. Írta: Taxner Tünde, felelős szerkesztő

A Közgazdász a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói lapja, melynek története az 1950-es évekbe nyúlik vissza, azonban egészen egy évvel ezelőttig elsősorban nyomtatott újságként működött. Múlt ősszel teljesen új vezetőséggel és csapattal indultunk neki a közös alkotásnak, és az online megjelenési forma mellett döntöttünk. A korábban is működő blog lett a fő platformunk -  ezen a felületen jelentkezünk már egy éve rendszeresen cikkekkel.

Kezdetben csak hárman voltunk a szerkesztőségben, hamarosan már tizen. Jelenleg több mint 30 fős a csapatunk, és nemcsak újságírókból, hanem többek között grafikusokból, közösségi média tartalomgyártókból, fotósokból és marketingesekből is áll. Kezdetben mindenki befért egy kis terembe a megbeszélésekkor, most hat különböző csapatunk működik párhuzamosan - élükön egy-egy vezetővel és bennük lelkes, kreatív egyetemistákkal. Szervezetünk a Corvinus különböző szegleteit egyesíti. Eltérő szakokról és évfolyamokból érkezünk, azonban az írás, az alkotás szeretete és a közös fejlődés vágya összefűzik a csapatot.

Legemlékezetesebb cikkeink


Egy év számokban

123537025_684382502465594_1366723590407044930_n_1.png

Legolvasottabb cikkeink az elmúlt egy évből

07_csucs.jpg

Törj a csúcsra! - Egynapos túrák a Magas-Tátrában

2020. augusztus 17. Írta: Barla-Szabó Zsófia, Taxner Tünde

A kezdetben erdővel borított tájat előbb felváltják a törpefenyők, majd a túra feléhez közeledve már csak a talajt fedi növényzet. Az út végig köves, meredek kaptatók és szerpentinek váltják egymást. Az utolsó emelkedő során kezeinkre is szükség van a mászáshoz. Jutalmunk a csúcsra érve a lenyűgöző körpanoráma és az elmaradhatatlan csúcs-csoki.

viz.jpg

Mit is iszunk, miért isszuk? A 21. század világában élők többsége szabad választás előtt áll a csapvíz-ásványvíz kérdésben: a modern infrastruktúra és a gazdaság jóvoltából ivóvíz-opciók egész sora áll rendelkezésünkre. Azt, hogy az ásványvízpiacon zajló verseny felfokozottsága vagy éppen a környezetvédelmi szempontok milyen személyes álláspont felé sodornak minket, nekünk kell eldöntenünk. Azt azonban talán nem túlzás állítani, hogy még a legrafináltabb ásványvíz-fogyasztók sem tudnák csukott szemmel eldönteni, éppen milyen vizet isznak — ezt számos kísérlet is bizonyítja.

17267881892_7234410872_b.jpg

25 év. Ennyit kellett várnia a Ferencváros szurkolóinak arra, hogy ismét a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelhessen a zöld-fehér csapat. 11 éve nem járt magyar klub a Bajnokok Ligája főtábláján, így a kérdések sora szinte végtelen. Kétrészes cikksorozatunkban először az FTC ellenfeleit vesszük sorra, illetve azt, hogy mit is várhatunk tőlük az idei szezonban.

Hogyan tovább?

Hét rovatunkban különböző témájú cikkekkel jelentkezünk ezentúl is, de mindemellett holnap megjelenik az első podcastunk is. Vagyis folyamatosan megújuló lendülettel és kreatív energiákkal folytatjuk a közös alkotást, melynek reméljük, egyre többen részesei lesztek olvasóként vagy hallgatóként!

Facebook-oldalunkon kívül tavaszt óta már Instagramon és LinkedIn-en is rendszeresen jelen vagyunk. Kövess minket ezeken a felületeken is, ígérjük, változatos, nem ismétlődő tartalmakkal fogsz találkozni mindenhol!

Honnan jöttünk, hová tartunk? - Egy éves a megújult Közgazdász Tovább
A közösségi média szerepe Trump és Biden csatájában - “Elnök Úr! Önnek hány követője van?”

A közösségi média szerepe Trump és Biden csatájában - “Elnök Úr! Önnek hány követője van?”

bc8649da-a9dc-4887-8b1e-048f21febd57.jpegA University of Tennessee felmérése szerint az első elnöki vitát Joe Biden nyerte. A social media posztok 67 százaléka állítja, hogy Trump rosszabbul teljesített, mint Biden. De hogyan befolyásolhatják a twitter posztok és az instagram story-k egy 320 milliós ország elnöki választását? A közösségi média a politikában is átvette az irányítást? Hogyan lesz követőből szavazó?

Írta: Belayane Najoua

Mi történt 2016-ban? 

2016-ban többek között két fontos választás is történt a világban, 2016 szeptember 18-án Oroszországban, míg november 8-án az USA-ban. Mindkét választást intenzív közösségi média kampány előzte meg, ami nagyban hozzájárult az eredményekhez.

Ha visszakanyarodunk Barack Obama 2012-es megválasztásához, akkor is látszódik, hogy milyen nagy befolyással van az emberek politikai állásfoglalására a social media. Williams 2017-es tanulmánya szerint Obama kampányának a legnagyobb erőssége a social media és a technológia használatában rejlett. A közösségi hálózatokon keresztül Obamának sikerült elérnie 200 szavazóhelyiség 8,5 millió polgárát, ami az összes szavazat közel 7 százaléka. Obamára 5 millióan szavaztak többen, mint fő ellenfelére Mitt Romney-ra, tehát a social media elérés döntő erejű volt.

2016-ban a felnőtt amerikaiak 62 százaléka olvasott híreket online médiumokon keresztül(forrás). Az online tér egyre nagyobb jelentőséget kap nemcsak a privát életünkben, hanem a politikai állásfoglalásunk terén is. Ahogy egy korábbi cikkünkben már említettük, a social media befolyásol és olyan tettekre sarkall, amiket a social media platformok használata nélkül nem biztos, hogy megtennénk:

  • Megvennéd-e azt a terméket amit a kedvenc énekesed tesz fel egy posztban, ha nem használnád az Instagramot?
  • Letöltenél-e egy appot, ha nem látnád a Messenger hirdetésben?
  • Elmennél-e választani, ha nem látnád egyfolytában ezt a képet? 

ac426183-a056-439e-bff5-d34ff9b1123b.jpegA social media megjelenés és politikai kampány a sajtóra is hatással lehet. Egy kutatás szerint 2015 augusztusa és szeptembere között a CNN politikai cikkeinek 78 százalékában Trump szerepelt (forrás). 2015 Novemberében Trump több műsoridőt kapott(összesen 234 percet), mint az egész Demokrata Párt együttvéve (forrás). (Csak viszonyítási alapként Ted Cruz 7 percet kapott ugyanazon időszak alatt.) Összességében tehát Trump szinte az összes médiafelületen dominánsan szerepelt, ami nagyban hozzájárult a 2016-os győzelméhez (forrás).

A közösségi média áltájékoztatása a politika szolgálatában

A Facebook már jóval a 2016-os választások előtt táptalajként szolgált az összeesküvés-elméletek, rögeszmés politikai cikkek és álhírek számára. A közösségi háló elkötelezettségre és erőteljes reakciókra ösztönzi az embereket. Mégis egy hatalmas orosz propagandakampány felfedezése kellett ahhoz, hogy a törvényhozók, újságírók és a Facebook felhasználói észrevegyék az ezzel járó kockázatot (forrás). Valószínűleg valami hasonló történik a 2020-as választásoknál is - csak ezúttal az Instagramon.

corruption-2727571_1280.jpg

Az Instagram használata az utóbbi négy évben különösön az idősebb generációk körében nőtt meg. 2016-ban 500 millió felhasználója volt, ami 2018 júniusára megduplázódott, de ami még fontosabb, hogy az Axios politikai weboldal szerint az Instagram tizedik legnagyobb fiókja háromszor annyi reakciót ér el, mint a Facebook legnagyobbja. A social media a politikai kampány egyik legfontosabb részévé vált (forrás).

És hogy miért baj a közösségi médiás politikai kampány? A válasz az algoritmusokban rejlik. Ha például valaki rákattint egy baloldali párt kampány posztjára, akkor az algoritmus úgy veszi:

Igen ez érdekli a felhasználót. Akkor mutassunk neki mégegy ilyet

kepernyofoto_2020-10-06_9_19_27.png

- és már benne is vagyunk egy ördögi körben. Az algoritmus addig fogja mutogatni a baloldali kampány képeit, kiírásait, amíg mi magunk is elhisszük, hogy a baloldalra tényleg érdemes szavazni. Hiszen csak ők jelennek meg mindenhol, csak az ő céljaikat, beszédeiket, megjelenésüket látjuk és halljuk. A másik oldal egy nagy sötétség marad - semmit nem fogunk tudni róla. Természetesen ez bármelyik politikai párt kampányára igaz. Minél többször nyomunk rá véletlenül, annál többször jön elő “direkt”.

A social media félretájékoztatása miatt 2016-ban a Facebook kapcsolatba lépett tényellenőrző ügynökségekkel, hogy csökkentse a szélsőséges reakciókat kiváltó anyagok terjesztését (forrás). Most minden figyelem Biden-re és Trumpra összpontosul, de vajon elég figyelmet kap-e a social media, ami jobban befolyásolhatja az eredményt, mint eddig bármikor?

Képek forrása: Pixabay, saját szerkesztés

A közösségi média szerepe Trump és Biden csatájában - “Elnök Úr! Önnek hány követője van?” Tovább
Karanténmaradványok – Így hat a digitális technológia és média az életünkre

Karanténmaradványok – Így hat a digitális technológia és média az életünkre

Káros multitasking, virtuális közösségek és álhírek a közösségi médiában

pexels-daria-shevtsova-2825936.jpg

Teljesen virtuális életet éltünk? Végképp hír- és technológiafüggőkké váltunk? Gondoljuk végig a tudomány segítségével, hogy mik azok a mindennapi médiafogyasztási szokások, amiket a tavaszi karanténidőszak után nemcsak megtartottunk, hanem szinte észrevétlenül még jobban beépítettünk az életünkbe.

2020.10.08. Írta: Taxner Tünde, borítókép: Daria Shevtsova, Pexels

Ahogy a tetőt a diók és gesztenyék bombázzák az őszi szélben, a tavaszi időszakra egyre inkább úgy gondolok vissza, mintha egy rossz álomban éltem volna. Kezd elhomályosulni a tapasztalat, bármennyire is képezik jelenleg is a mindennapjaink részét olyan szokások, melyeknek 2020 előtt nem tulajdonítottunk ekkora jelentőséget. A maszkot már ritkábban hagyjuk otthon, többször félrehúzódunk embertársainktól, és továbbra is aktívan megosztjuk az online térben, amit gondolunk. Éppen ezért érdemes a tudomány segítségével végiggondolni, hogy a pár hónap bezártság alatt milyen valóságot teremtettünk magunknak, és milyen szokások maradtak vagy erősödtek meg azóta a médiahasználatunkban és a digitális kommunikációban. 

Mindennapi multitasking 

A távmunkának, a távoktatásnak koránt sincsen vége, azonban a tavaszi kezdetek óta sokat fejlődhettünk. Pontosan miben is? A média multitaskingban biztosan. Egyszerre harminc oldal megnyitva a böngészőben a Zoom mellett, egyik kezünkben telefon, a másikban fakanál, közben a lakótársunkkal a kedvenc sorozatunkat nézzük. Ez a szokás azonban a mozgástér tágulásával és a szeptemberi iskolakezdéssel sem tűnt el. Sokan a 21. századi szuperképességnek tartják, de valójában bizonyos agyi funkciók és az emlékezőképesség romlásához is hozzájárulhat. Bármennyire kutatják ezeket a negatív hatásokat, úgy érezzük, az információdömpingben csak figyelmünk folyamatos megosztásával tudunk eligazodni.

A tavaszi gyors átállás a digitális megoldásokra a munkában és a tanulásban egyaránt azt eredményezték, hogy elárasztottak minket az új platformok, funkciók és jelölések, melyek tengerében csak fegyelmezetten és rendszert kialakítva lehet jól eligazodni. Saját időbeosztásunk kialakítása és fegyelmezett betartása a valódi szuperképesség, ami szerencsére többféle kreatív módszerrel fejleszthető.  

b_v_0107.jpg

Fénykép: Bera Viktor

Virtuális munkaközösségek

Érdemes utólag azt is átgondolni, hogy a karanténidőszak alatt mi zajlott virtuálisan, és mi volt kézzelfoghatóan jelen az életünkben. A liszt biztosan, de a munkatársaink egy ideig biztos nem. Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató szerint világszerte rosszul használták a társas távolságtartás (social disctancing) kifejezést, hiszen a kijárási korlátozások időszakában nagyon sokat kommunikáltunk egymással, és inkább a fizikai távolságtartás (physical distancing) valósult meg.

Tanulmányában kifejti, hogy a kommunikáció a munkatársak között átalakult, de semmiképpen nem szűnhetett meg. A cégnek működnie kellett tovább, de a digitális térben a visszakereshetőség, rögzíthetőség miatt jobban meggondoltuk, hogy mit írunk le, ami miatt a közlések tartalma változott, akár torzulhatott is. A vertikális és formális kommunikáció mellett a horizontális, informális interakciók lényegében megszűntek. Nem tudtunk többet az irodai konyhában összefutni, ezért az olyan közösségépítő kommunikációs magatartások, mint az „és te mit főztél tegnap”-beszélgetések kevésbé valósultak meg. A small talk jelentősége ugyanis nem csak az információátadásban, hanem a beszélgetőpartnerhez való közelkerülésben rejlik. A cégek alkalmazottai között megnőhetett a távolság, ami, ha nem tudatosították és kezelték a helyzetet, komoly következményekkel járhatott.

„Mivel kommunikáció és bizalom kéz a kézben járnak, a folyamat könnyen negatív spirálba fordulhat(ott).” - Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató

Közösség és média

Az online kommunikáció nem csak a munka, hanem a mindennapi kapcsolattartás terén is jelentős lett. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) felmérése szerint a járvány tavaszi szakasza alatt tízből négyen többet interneteztek, mint két hónappal korábban. Napi szinten az internet a lakosság 73 százalékát érte el, míg a televízió nagyjából ugyanennyit, a rádió és a nyomtatott sajtó pedig sokkal kisebb jelentőséggel bírt (46% illetve 23%).

kg_1.jpg

„Az internetkapcsolat jelentette a „köldökzsinórt”, amelyen keresztül értesülhettünk a fejleményekről, és tarthattuk a kapcsolatot a külvilággal.” - Sándor Alexandra Valéria

A közösségi média kutatója szerint tavasszal végképp összemosódott a határ valóság és virtuális tér között. Szerinte eddig a valódi életünk zajlott személyes emberi kapcsolatokkal, azonban ezt a szerepet a közösségi média a korlátozások ideje alatt szinte teljesen átvette, hiszen az egyéni és társadalmi történések jelentős része ott zajlott, onnan értesültünk róluk. A közösségi média a gyorsaság, az azonnali reakciók világa, amire érdekes példa, hogy egy kutatás szerint Kínában a járvány tetőzése előtt 10-14 nappal érte el a csúcsot a COVID-19-re vonatkozó internetes keresések és közösségi média tartalmak száma.

A bejegyzések és a vírushoz hasonlóan terjedő hírek azonban rámutatnak egy másik fontos szempontra is, ami a közösségi média egyik legnagyobb előnye, és közben az egyik legnagyobb hiányossága. A szakmai ellenőrzés hiányzik, a meg- és továbbosztás főleg érzelmek által irányított, így a dezinformációk is gyorsan elterjednek. A tudatos felhasználóvá válás egyik fontos lépése, hogy teljes felelősségem tudatában osztom meg a tartalmakat, bármennyire kishalnak tűnök az óceánban.

Hírfogyasztás az infodémia korában

Szakemberek hamar megtalálták azt a találó kifejezést, ami egyszerre jellemzi a digitalizált világunkat és a vírus terjedését: infodémiát élhettünk és élünk most is át. Vagyis az információk úgy terjednek világszinten, mint maga a járvány. A közösségi média használatán túl a hírfogyasztási szokásokban is megmutatkozott, hogy plusz időt fordítottunk az aktualitások nyomon követésére. A májusi felmérésben szereplő magyar tévénézők 40-50 százaléka több időt fordított hírműsorokra, mint korábban, az internetezőknél ez az arány nagyjából 40 százalékos volt.

Ez a változás főleg a járvány alakulásának napi szintű nyomonkövetésével függött össze. Magyarországon a járványhelyzet első két hónapjában az NMHH felmérésében résztvettek 92 százaléka naponta vagy két-három naponta követte a járvánnyal kapcsolatos aktualitásokat. Ebben a témában a legpreferáltabb hírforrás az internet volt (48%), de a tévé is hasonlóan fontos szerepet töltött be (44%).  Ezen túl az inaktivizálódott rétegek, akik például elveszítették az állásukat, vagy életükben a járványhelyzet miatt változások következtek be, új potenciális nézőket jelentettek.

„A felnőtt lakosság kb. fele vált napi nézőjévé az Operatív Törzs sajtótájékoztatóinak.” – NMHH, 2020. június

Az online források tekintetében hármas tagozódást figyeltek meg a kutatók: elsődleges információközvetítők a hírportálok voltak (az internetezők 43 százaléka követte őket), de fontos szerepet töltöttek be a kormányzati, önkormányzati, hatósági oldalak is (31%). A közösségi médiából pedig az internetezők 23 százaléka tájékozódott, elsődleges hírforrásként főleg a Facebookot használva. A megkérdezettek szerint a média szereplőinek nagy része objektív tájékoztatást nyújtott, azonban ugyanannyian (60%) állították azt is, hogy a média túlfűtötte a hangulatot, és a súlyához képest túl sokat foglalkozott a járványhelyzettel. A pánikkeltés egyik okaként az álhírek gyakori felbukkanását is megnevezték (60%). A rendszeresen internetezők 72 százaléka gondolta úgy, hogy az elmúlt időszakban találkozott hamis rémhírrel az interneten. Terjedésükben nagy szerepet tulajdonítottak a közösségi médiának. Ezek a karanténmaradványok most is ugyanúgy a mindennapjaink részét képezik.

kg_2.jpg

Az álhírek felismerésének praktikus, egyszerű lépéseiről olvasd el cikkünket!

Karanténmaradványok – Így hat a digitális technológia és média az életünkre Tovább
Taroltak a Netflix és az HBO sorozatai az Emmy gálán

Taroltak a Netflix és az HBO sorozatai az Emmy gálán

5 sorozatot ajánlunk, elsőként az HBO GO-ról

pexels-lucas-pezeta-2398354.jpg

Amióta az olyan streaming felületek, mint az HBO-GO vagy a Netflix megjelentek a nappalinkban, kiemelkedő sorozatokat élvezhetünk reklámok és várakozási idő nélkül. Idén is kimagaslóak az HBO által gyártott sorozatok, és ez az Emmy-jelölések számán is meglátszik: 107 jelölést zsebeltek be idén. Összegyűjtöttünk nektek olyan sorozatokat, melyek a magyar HBO-GO felületén elérhetőek, és nagyot taroltak az amerikai televíziós díjátadón.

Írta: Hegedüs Kata, borítókép: Lucas Pezeta, Pexels

Watchmen

Sci-fi, Dráma

Az idei év legjobb minisorozatáért  Emmy-díjat nyert a DC-képregényre épülő sorozat. A történet középpontjában a kétarcú Angela áll, aki a szuperhősök számára tiltott városban nem csak rendőrként és családanyaként éli mindennapjait, hanem éjjel, álarcban lép fel a bűnözők ellen. Angela karakterét játszó Regina King kiemelkedő alakításáért otthonában vette át a legjobb mini sorozatban szereplő színésznő díjat. A Watchmen összesen 11 díjat nyert el a 26 jelölésből, mellyel az elmúlt idők egyik legkiemelkedőbb minisorozatának tudható be.

image_2.png

Utódlás

Dráma

A pénz és a hatalom fontos mindenki számára, de a Roy család gyermekeinek ez sem elég, nekik minden kell. Vajon meddig megy el egy hataloméhes ember, hogy megkaparintsa a családfő médiabirodalmát? Mi történik, ha egy családon belül minden egyes tag ilyen ambíciókkal áll a világhoz? Ilyen feszegető és bicskanyitogató emberi játszmákat mutat be az Utódlás című sorozat. Egy kiemelkedő drámáról van szó, tele fordulatokkal- nem hiába díjazták Emmy-vel a sorozat rendezőjét, férfi főszereplőjét, férfi mellékszereplőjét, és a Televíziós Akadémia szerint az Utódlás a legjobb drámasorozat 2020-ban.  

Eufória

Dráma

Ez nem a megszokott tinisorozat, ahol jön a sárga iskolabusz, és mindenki bálkirálynő szeretne lenni. A történet központjában Rue áll, aki apja elvesztése után drogfüggővé vált, és keresi a helyét, mind az iskolában, mind az életben. Hamar felkavarja az érzéseit az újonnan a városba érkezett, titokzatos Jules. A sorozat nyíltan feszeget olyan témákat, mint a droghasználat, a szexuális erőszak és a szexuális hovatartozás. A dráma különleges kosztümdizájnjai és sminkjei tökéletesen átadják a Z-generáció pörgős világának hangulatát. A Disney Channelről ismerős Zendeya csodálatosan teremti meg a komplex tinilány karakterét. Kiemelkedő alakításával történelmet is írt, hiszen mindössze 24 évesen bezsebelte a kategória legjobb női főszereplőjének járó Emmy-díjat.

pexels-cottonbro-5082582_1.jpgKép: cottonbro, Pexels

Megszállottak viadala

Thriller, Krimi

Egy pszichopata gyilkos és egy papírokat tologató titkosszolgálati alkalmazott. Villanell és Eve korántsem hasonlítanak egymásra, hiszen az egyikük pénzért öl, és élvezi a munkája által biztosított luxus életet, amíg a másik csak álmodik egy íróasztaltól elszakadt munkáról. Útjaik összeérnek, és kérdésessé válik, hogy valójában ki üldöz kit. A történet adta feszültség részről részre fokozódik, és a nézők közelről fürkészhetik, hogy mi zajlik egy pszichopata agyában. A két kiemelkedő női főszereplő, Jodie Commer és Sandra Oh játékukkal kiérdemelték a legjobb dráma sorozatban nyújtott női főszerepért járó Emmy-jelölést.

Ez minden, amit tudok

Dráma

A sorozat egy ikerpár kapcsolatát mutatja be, melynek egyik tagja paranoid skizofrén, ami az abuzív gyermekkor után még egy szívfacsaró pontot jelent a testvérpár életében. Sorsuk már a kezdetektől fogva nehéz volt, így a történet ízig vérig dráma, és nem a legkönnyedebb minisorozat az HBO-GO repertoárjában. A nagyközönség Hulk szerepében ismerte meg Mark Ruffalot, aki mindkét karaktert tökéletesen képernyőre vitte. Alakításai meghozták számára a jól megérdemelt legjobb férfi főszereplőért járó Emmy-díjat.

Taroltak a Netflix és az HBO sorozatai az Emmy gálán Tovább
Tömegtermék lett a luxus? (véleménycikk)

Tömegtermék lett a luxus? (véleménycikk)

pic_4640.jpgLuxusautó, luxusnyaralás, luxuslakás, luxustáska, luxusfeleség. Már minden luxus? Elérhető vagy elérhetetlen? Egyáltalán mióta foglalkozik ezzel az ember? Ha azt gondoljuk, csupán a közösségi média terméke, nagyot tévedünk. A luxus vágya az emberiség vérében van, de nagy felelősség hogy mihez kezdünk vele.

Írta: Sipos Sára, Képek: Bera Viktor

A luxus szó a latin luxus szóból ered, jelentése: fényűzés, pompa. Valóban ezzel kapcsoljuk össze, de a mögötte álló tartalom változhat. Egy biztos: nagy értéket képvisel, ami közösségenként eltérő lehet. Valakinek a Dunára néző loft lakást jelenti, valakinek a sajt a kenyér mellé. Általában azonban egy anyagi javakkal jól ellátott réteg kiváltságait értjük alatta. 

A történelem folyamán régóta léteznek luxuscikkek: tulajdonképpen mióta kereskedelem és társadalmi osztályok vannak. Elég csak az ókori Egyiptomra, Föníciára, Kínára vagy Mezopotámiára gondolnunk. A görög városállamok hozzáállása változó volt: valahol például megszabták, mennyi pénzt költhetnek az emberek fejenként luxustermékekre. Maga a termék lehetett drágakő, ruha, paróka, selyem, textil, olajok, fűszerek, hal vagy egyéb alapanyagok. 

pic_0228.jpgAz sem újkeletű, hogy aki nem engedheti meg magának a luxustermékeket, megpróbálja lemásolni őket. Természetes, hogy az ezek adta kényelemre, fényűzésre vágyik az ember. Amint valami luxus lett, biztosan kialakult egy második piac, ahol annak utánzatait lehetett beszerezni - de akkor is, ma is észrevenni az eredeti és a másolat közötti különbséget. A luxus tehát gyakran elválasztja egymástól a társadalmi rétegeket, sőt ezt a szakadékot meg is erősíti.

Hogy lett mégis tömegtermék a luxusból?

Valójában a márkák és a tömegtermelés kialakulása együttesen hozta meg ezt a változást. A luxus szó hallatán a minőség, egyedi gyártás, személyre szabhatóság, nemes anyagok juthatnak eszünkbe. A nagy, mindenki által ismert márkák azonban eközött és a tömegtermelés között próbálnak olyan módon lavírozni, hogy minél több készüljön, nagy profit legyen, de azért a minőség is megmaradjon. Érezhető, hogy problémás területre tévedünk, ahol már összemosódnak a határok. Ezért vannak, akik például a Dior ház bizonyos kollekcióját nem fogják luxusnak tekinti, míg egy bőrből, kézzel készült pénztárcát igen. Sajnos sokszor előfordul, hogy a márka nevét kell megfizetni, nem a minőséget. Luxustermék és luxustermék között is hatalmas a különbség: egy újabb táska ugyanazzal a logóval vagy egy méretre készített ruha. Ez azonban már saját döntés - mindenki azt tartja luxusnak, amit szeretne.

pic_4635.jpgVagy amit a média annak tart?

Ezt a kérdést fel kell tenni a témában, ugyanis a közösségi médiával a jelenség felerősödött. Mások életét nézzük ezeken az oldalakon, sokan pedig éppen abból élnek, hogy megmutatják azt. Egy biztos, szeretnénk magunkról jó képet mutatni, szépnek és lehetőleg divatosnak tűnni. Sokakra hat, hogy a különböző felületeken általuk követett személyek mit viselnek, és azt honnan szerzik be. A Instagramot görgetve pedig a hirdetések és szép ruhás képek között könnyű elveszni. Szinte lehetetlen megszűrni, mit szeretnénk kapni ebből a világból, vagy egyáltalán észrevenni, mennyire hat ránk.

Az biztos: a közösségi média, a digitalizáció és a globalizáció terméke, hogy a városban sétálva egy bizonyos telefon és táska márka sokkal gyakrabban fordul elő, mint a többi. Sokan a látszat miatt vásárolnak ezektől a márkáktól, bár az elköltött összegre nagyobb szükségük lenne a mindennapi étkezéshez vagy az egészségükhöz. A termékek már nem csupán státuszszimbólumok, hanem sok esetben rossz színben tűntethetik fel azt, aki nem rendelkezik velük. Ez már veszélyes terep, a média felhasználóiként pedig mi is ki vagyunk téve ennek a jelenségnek.

pic_0748.jpgAzonban nemcsak a luxus lehet tömegtermék, hanem bizonyos tömegtermékek is számíthatnak luxusnak adott közegben. Sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ami egy adott környezetben mindennapinak számít, máshol nem az. Gondoljunk csak a nemluxustáska kampányra, ami rászoruló nőknek segít egy táskányi női higiéniai termékkel, hogy nekik se számítson luxusnak egy doboz sampon vagy tampon. Sok ilyen kezdeményezést találunk itthon és szerte a világban, ha van kedvetek, csatlakozzatok!

Azonban minden érmének két oldala van: a luxus nem feltétlenül ördögtől való.

Nem kell lelkiismeret-furdalást érezni, ha vágyunk rá, szeretnénk átélni bizonyos részeit. A hangsúly természetesen ebben az esetben is az egyensúlyon, a szélsőségek elkerülésén van. Ha megdolgoztunk egy drágább darabért, amiről régóta álmodozunk, ne okozzon bűntudatot a megvétele. 

A vásárlásoddal márkákat támogatsz, így azon márkák céljait is. Ha a minőséget a mennyiség fölé helyezed, kevesebbet vásárolsz, de hosszabb időre, az már környezettudatos döntés. Ha tovább tudsz félrerakni egy drága, jó minőségű luxustáskára, azt tovább is tudod majd használni. Így meglepő módon hosszú távon kevesebbet költesz. Ez a márka akár lehet etikus vagy környezetvédő: így zöld szempontokra is figyelhetsz.

De ne érezd magad rosszul akkor sem, ha veszel egy Lancôme szempillaspirált vagy Hermès nyakkendőt, mert boldoggá tesz. Becsüld meg, vigyázz rá, ne halmozd fel őket, és emlékezz: a kevesebb több, a minőség pedig fontosabb a mennyiségnél!

A cikkben leírtak a szerző saját véleményét tükrözik, ami nem feltétlenül egyezik meg a szerkesztőség véleményével. Ha máshogy gondolod, várjuk véleményed a Facebook-poszt alatt kommentben!

Tömegtermék lett a luxus? (véleménycikk) Tovább
Miért nézzünk régi vígjátékokat?

Miért nézzünk régi vígjátékokat?

pixabay.jpg

A fekete-fehér vígjátékok elavultnak és unalmasnak tűnhetnek, de korántsem azok. Hogy ezt az állítást bebizonyítsuk, összeszedtük néhány pontban, miért érdemes régi vígjátékokat nézni. Ha pedig nem hiszitek, járjatok utána: garantált sírva nevetés a vége!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

Az HBO Go, Netflix, Hulu és társai korszakában újabbnál újabb filmeket nézünk. A legújabb sorozatról, filmről beszélgetünk az ismerősökkel, vagy olvasunk róluk cikkeket. De mi a helyzet a régi filmekkel? Unalmasnak tűnhet fekete-fehér, kissé recsegő filmeket nézni, pedig az igazság nem is állhat ettől távolabb. Ha még nem vagy biztos benne, hogy ez a te műfajod, adj neki egy esélyt!

Humor

Az elmúlt években a legnézettebb vígjátékok hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy egyszerű poénokon nevessenek. A múlt század első felének vígjátékaiban a poén általában összetett, szorosan épül a karakterre vagy a szituációra, néha akár több jeleneten, perceken keresztül tart. 

Érdekes, hogy amilyen régiek a filmek, a humor annyira friss, ropogós, korántsem elcsépelt.  A mai mainstream vígjátékok humora gyakran ennek a korszaknak a poénjaira épül, de mára ezek a szituációs komédiák és a tanulságok (ha van egyáltalán) erőltetetté váltak. Míg akkoriban a legnézettebb filmek voltak ilyen jó poénokkal tele, ma már inkább a rétegfilmekben találjuk meg ezt a minőségű humort. Ráadásul a fekete humorra is igazán jó példák vannak!

Történet

A humor már az abszurd alapszituációkban megjelent, a fordulatok pedig jól időzítettek, érdekes, viccesek. Azonban erre is igaz, hogy a mozi ekkor terjed, válik népszerűvé, ez Hollywood aranykora. A mai filmek dramaturgiailag gyakran ezekhez nyúlnak vissza, így amit most a moziban kissé fáradt történetnek érzünk, azok a régi filmekben még nagyon jól működő filmnyelvi elemek voltak (lásd például Kabos Gyula filmjeit ugyanebből a korszakból).

Érdemes azonban tudni, hogy a többnyire amerikai filmek az akkori társadalmi különbségekre, problémákra és a korszakra is adott reakciók, melyek most itthon nem feltétlenül relevánsak - bár mindig tartalmaznak időtlen kritikát is.

Fekete-fehér

A színes filmekről fekete-fehérre váltani először furcsa, majd megszokott, végül élvezetes. Úgy kellett filmnyelvileg bemutatni a szereplőket, hogy ne számítson a ruhájuk vagy a hajuk színe. Úgy kellett képileg szépet alkotni, hogy ehhez a rendező nem használhat színeket. Mindez különlegessé teszi a filmeket, hiszen a fény-árnyék játék az egyik legtöbbet használt eszköz, valamint jól hat a képzelőerőre is!

hang.jpg

Nyelv, hang

A régi vígjátékokat eredeti nyelven érdemes nézni, ez leggyakrabban az angol, bár jó pár francia, olasz  vagy német filmet is találunk. A színészek általában színházi színésznek tanultak mielőtt feltűntek volna a filmekben, ezért egyszerűen élvezetes őket hallgatni. Az orgánum, a kiejtés, a hanglejtés, minden játék a hangjukkal hozzátesz a karakterhez, a szituációhoz. Továbbá remekül megállják a helyüket, ha nyelvtanulásról van szó: szépen, érthetően beszélnek, ráadásul különleges kifejezéseket is megismerhetünk. 

Nem szabad elmenni  hang nélkül a néma vígjátékok mellett, hiszen ennek legnagyobb mesterei, Buster Keaton, Charlie Chaplin és Haroly Lloyd máig sírva röhögést indukáló gageket és szituációkat alkottak. Ezek némaságuk okán akár egy unalmas egyetemi előadást is feldobhatnak, bár ez egy különösen vicces film esetén fulladásos rosszullétet is okozhat (tapasztalatból tudjuk).

Stílus

stilus.jpgKalapok, csodálatos estélyik, elegáns kosztümök, szép öltönyök és stílusos kiegészítők? Minden megtalálható a régi filmekben! A mozi előretörésével a színészek népszerűek voltak, igazi ikonok - stílusikonok is. Emiatt a klasszikus, elegáns férfi és női divat jelentős része származik ezekből az évtizedekből. Ahogy Cary Grant öltönyt és kendőt hord, esetleg Katharine Hepburn a haját, azokat ma is mind inspirációnak lehet tekinteni, ha ki szeretnénk öltözni.

Tudtátok, hogy ekkor vált elfogadottá a szürke öltöny?

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik filmekkel kezdjétek a sort, a legkülönfélébb vígjáték alfajokból: 

Sherlock Jr. (1924)

Buster Keaton vígjáték-stílusa talán még Chaplin filmjeinél is jobban öregedett, konkrétan ez a filmje a felelős azért, hogy fulladozva kellett kirohannom a C nagyelőadóból egy óra közepén.

Duck Soup (1933)

A Marx testvérek (nem, nem az a Marx) a korai hangosfilmek időszakában hatalmas népszerűségre tettek szert, bár más médiumokban is megjelentek. Az általuk kitalált gageket azóta is próbálják másolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredeti viszont zseniális.

Bringing Up Baby (1938)

Nem véletlen tartozik a “screwball comedy” műfajába, ugyanis a történet szerint egy kissé szerencsétlen professzort próbál elcsábítani egy gazdag családból származó, idétlen, álmodozó nő, és annál nagyobb kalamajkába keverednek, minél inkább próbálnak kikerülni belőle. A filmben pedig nagy szerepet játszik még Baby, a leopárd.

The Great Dictator (1940)

Chaplin elsősorban a némafilmek időszakában volt a vígjátékok császára (ki ne látott volna egy-egy jelenetet a Modern Times című klasszikusából), A diktátorban pedig Hitlert idézi meg. A film az egyik legjobb paródia valaha, és a történelmi események fényében pedig különösen érdekes.

Arsenic and Old Lace (1944)

A fekete humor már régóta létezik filmen is, az egyik legviccesebb példa erre ez a film. Van itt egy rakás utalás, kellő mennyiségű gyilkosság és őrült plasztikai sebész is, mi mást akarhat a moziba járó?

One, Two, Three (1961)

Billy Wilder egy rakás klasszikus filmet rendezett a háború után, viszont mi mégis ezt szeretnénk kiemelni, magyar vonatkozása miatt. Molnár Ferenc szövegét korszerűsítve a hidegháború időszakára egy ma is szórakoztató vígjátékot sikerült alkotni, a korábbi gengszterfilmes sztár, Jimmy Cagney főszereplésével. 

Képek forrása: pixabay, imdb

Miért nézzünk régi vígjátékokat? Tovább
„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás)

„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás)

Mit üzentek az időseknek a koronavírus-járvány alatt?

nevtelen_terv_26.png

Milyen üzenetekkel célozták az időseket a médiában a koronavírus-járvány alatt? Miről tájékoztatták őket a hatóságok, és mit tanultunk arról, hogyan érdemes híreket megosztani egy hasonló világjárványról? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ a nemzedékek közötti kommunikációval foglalkozó #kommlab kutatócsoport. (kép: Canva)

Vendégszerző: Kránicz Bence

unnamed_1.jpg

Székely Levente, a #kommlab csoport tagja, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tudományos munkatársa számolt be kutatásuk eredményeiről. (kép: lib.uni-corvinus.hu)

Amikor Magyarországra is begyűrűzött a koronavírus-járvány, az első hetekben pánikkeltőnek éreztem, ahogy a média kezelte az ügyet. Visszaigazolhat egy ilyen benyomásból valamit az empirikus kutatás? Hogy érdemes mérni a koronavírus médiareprezentációját? (kép: Canva)

idosek.pngAz empirikus kutatások klasszikusan két megközelítéssel, kvantitatív és kvalitatív módszertannal dolgoznak. Bármilyen „ügy” médiareprezentációjának vizsgálata tehát alapvetően számszerű adatokon keresztül, illetve tartalmi szempontból, minőségi ismérvek mentén készülhet. A mennyiségi megközelítés ebben az esetben megmutathatja, hogy mikor került egy téma a napirendbe és milyen mértékben foglalkozott vele a média, míg a kvalitatív megközelítéssel pont azokra az összefüggésekre irányíthatja rá a figyelmet, amelyek alapján megállapíthatjuk, hogy egy hír megjelenítése pánikkeltőnek minősíthető-e, vagy sem. Ilyenformán a koronavírus médiareprezentációját is többféle megközelítéssel vizsgálhatjuk, a #kommlab kutatásában használtunk kvantitatív médiaelemzést, kérdőíves kutatást, illetve a tartalomelemzést is.

Magyarországon mikor lett gyakoribb az idősek említése, a nekik szóló tájékoztatás a vírussal kapcsolatban?

Az igazán érdekes az, hogy Magyarországon nem jutott nagyságrendileg több említés az idősekre a koronavírus idején. Az Observer Budapest adatait megvizsgálva – akik a nyomtatott sajtó esetén több mint 350 sajtótermék, online médiumok esetén közel 900, rádió és televízió esetén 25 médium tartalmait figyelik folyamatosan – megállapítható, hogy

az idősekkel kapcsolatos tartalmak, vírus ide vagy oda, tartósan jelen vannak a magyar médiában.

Ebből a szempontból a „koronavírus” nyilvánvalóan új szereplő, amely az utóbbi hónapokban rendkívül sok tartalomban jelent meg. Vizsgáltuk, hogy a „vírus”, a „koronavírus”, az „idősek” és a „fiatalok” kifejezések kombinációja milyen intenzitást mutatott a márciusi hónapban.

Az eredményekből jól látható, hogy a hónap közepén felerősödött a média figyelme a járvány és a különböző korosztályok irányába. Az idősek mellett – akikre a járvány fokozottan veszélyes – a fiatalokra is koncentráltunk, mivel azt gondoljuk, hogy egy olyan helyzet, mint amit az elmúlt hónapokban megtapasztalhattunk, az ifjúság számára is komoly kihívásokat hozhat. Gondolhatunk itt az oktatási rendszerben tapasztalt változásokra vagy a munkapiaci konjunktúra gyors beszakadására, de a szabadidő eltöltésének átalakulására is. Továbbá, mivel a halálos megbetegedés veszélye, illetve a járványhelyzetből fakadó egyéb problémák és kényelmetlenségek, például az anyagi gondok, eltérő mértékben érintik a különböző korosztályokat, kialakulhat feszültség a nemzedékek között, márpedig a #kommlab fókusza épp a generációk.

idosek_1.png

(kép: Canva)

Milyen médiumokban és hogyan mérték a koronavírusról szóló hírek mennyiségét? Hogy lehet kifejezetten az idősekkel összefüggésbe hozni ezeket az anyagokat? (kép: Canva)

idosek_2.pngEgyszerű kvantitatív megközelítéssel éltünk, és megszámoltuk az említett kifejezések együttes előfordulását a médiatartalmakban. Az idősekkel való összefüggés erősségét úgynevezett Boolean-modell segítségével rangsoroltuk, amely a szövegben a kifejezés gyakoriságát, illetve a kifejezés fordított gyakoriságát a teljes szövegállományban és a szöveghosszt vizsgálja, amelyben megjelenik a kifejezés. Ez a megközelítés segít abban, hogy anélkül, hogy elolvasnánk több ezer oldalt, képet kaphassunk a minket érdeklő tartalmak előfordulásáról és azonosíthassuk a releváns tartalmakat.

Máshogy számolt be a járványról az online média, mint a print lapok vagy a tévé és a rádió? Mik lehetnek a különbségek okai?

Kvalitatív elemzést nem folytattunk, így ezt nehéz megmondani, az mindenesetre világosan látszik, hogy a legtöbb tartalmat a témával kapcsolatban az online média gyártotta.

A releváns tartalmak közül 81 százalék származott az online médiából, 12 százalék a nyomtatott lapokból, és a maradék 7 százalékot a rádió és televízió adók tartalmai adták.

A Boolean-modell szerinti szűrés azt mutatta, hogy a leginkább relevánsnak ítélt tartalmak print médiából, a legkevésbé relevánsak inkább az online médiából származnak.

Mérték-e külön az állami, önkormányzati tájékoztatás és a média tájékoztatása közötti különbségeket? Más jellegű kommunikáció folyt ezeken a csatornákon? (kép: Canva)

idosek_4.pngIgen, volt a kutatásunknak egy olyan része, amelyben egy véletlen alapon választott mintán megvizsgáltuk a magyarországi önkormányzatok időseknek szóló online tájékoztatási gyakorlatát. Nyilvánvalóan a lehetőségekhez igazított vizsgálati módszerrel dolgozhattunk, hiszen a járványhelyzet nem tette lehetővé alternatív módszertan alkalmazását. A vizsgált hivatalos online felületek a település weblapja, illetve a település hivatalos Facebook-oldala voltak, ezeken végeztünk tartalomelemzést. Ezenkívül egy online kérdőívvel is megkerestük a kiválasztott önkormányzatokat, akiknek tájékoztatási gyakorlatával kapcsolatban tettünk fel kérdéseket.

A tartalomelemzés megmutatta, hogy kimondottan

az időskorú célcsoportot érintő tájékoztatás csupán az önkormányzati honlapok felében jelent meg, azonban ezek többsége is hiányos vagy nehezen érthető, igazi konkrétumok nélküli tájékoztatás volt,

például az otthonmaradás fontosságán kívül nem szólt másról. Az önkormányzati honlapok nagyjából tizede alkalmazott részletesebb tájékoztatást, és mindösszesen 12 tájékoztatási gyakorlatot tekinthettünk példaértékűnek az információbőség, értelmezhetőség, vizualitás és hozzáférhetőség tekintetében. Figyelemreméltó tapasztalata a kutatásnak, hogy a hivatalos önkormányzati Facebook-oldalak sem feltétlenül naprakészebbek a hivatal honlapjánál. A kérdőíves kutatásból az látszik, hogy a válaszadó önkormányzatok többsége a járvány alatt széles segítségnyújtási portfólióval állt az idős lakók szolgálatára a gyógyszerek kiváltásától a bevásárláson át a postai ügyintézésig.

Léteznek-e mérések a járványügyi tájékoztatásról nemzetközi összehasonlításban? Vannak-e olyan kommunikációs sémák, amelyek inkább a mi régiónkra jellemzőek, míg máshol máshogyan folyt a tájékoztatás?

Elképzelhető, hogy máris vannak ilyen mérések, de ha még nincsenek, akkor biztosan lesznek. Ennél többet egyelőre nem tudok.

idosek_5.png

(kép: Canva)

Kialakult-e olyan „koreográfia”, amely szerint ma egy hasonló járványt, akár a koronavírus-járvány következő hullámát a médiában tárgyalni szokás, vagy tárgyalni érdemes? Követnek-e valamilyen protokollt a médiumok, szerkesztőségek, vagy mindenki maga dönti el, hogyan akar beszámolni a járványhelyzetről?

Azt gondolom, hogy eddig is biztosan voltak ilyen protokollok, de abban is biztos vagyok, hogy ezeket most alaposan leporolták, és csakúgy, mint az élet más területein, például a digitális oktatás terén, a média is sokat tanulhatott az elmúlt hetekben.

„Az önkormányzati tájékoztatás nagyrészt hiányos volt” (kutatás) Tovább
A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval

A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval

sam-wheeler-tuyyno_vdp0-unsplash.jpg

A COVID-19 elképesztő mértékű médiavisszhangot keltett az elmúlt hetekben, hónapokban. A híradók tájékoztatnak az operatív törzs hivatalos döntéseiről, a betegek és az egészségügyi felszerelések számáról, a YouTube-videók előtt társadalmi célú reklám hívja fel a figyelmünket az otthonmaradásra, az online hírportálok szinte azonnali tudósítást folytatnak a történésekről, a személyes blogokon és Facebook-oldalakon beszámolókat, “koronapló”-bejegyzéseket olvashatunk, ezernyi fényképet, videót oszthatunk meg egymással. De mit mond nekünk mindez? Megtaláljuk-e köztük a számunkra releváns információt? Milyen eszközöket használnak a tájékoztatásra a médiumok, és milyen fókuszok köré rendezik a tartalmaikat? Ezeket és még több kérdést válaszolt meg nekünk Urbán Ágnes médiakutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

Készítette: Lázár Fruzsina

 

Beszélhetünk-e bizonyos tendenciákról a médiában, amikor egy-egy globálisan aktuális témáról van szó - ha igen, mik ezek?

Az biztos, hogy ha egy globálisan aktuális témáról van szó, akkor az uralja a globális médiát és a járvány jellegénél fogva nagyon erősen jelen vannak a nemzetközi hírek. A járvány nem helyi ügy és ezt az újságírók is felismerték, éppúgy jelen vannak a hírkínálatban az észak-olaszországi kórházi tudósítások, mint az amerikai tőzsdei hírek. 

 cv_fenykep_aurban.jpg

Milyen fókuszokkal operál most a nemzetközi és a hazai média?

Az elsődleges fókusz egyértelműen a járvány terjedése (nemzetközi adatok, statisztikák, tendenciák), de legalább ennyire erősen jelen vannak a védekezéssel kapcsolatos kérdések akár egyéni szinten, akár a kormányzati stratégiákat tekintve (pl. maradj otthon kampány, kormányzati lépések az egyes országokban), az egészségügyi rendszer kérdései, az egyéni életvitel megváltozása és a gazdasági hatások. 

 

Ha címszavasítjuk, eddig mik a koronavírus-járvány idővonalának legfontosabb tényezői a médiakommunikációban?

járvány, védekezés, egészségügy, home-office, távoktatás, gazdaság 

 

Hogyan kell elképzelni egy ilyen hatalmas, mindent befolyásoló téma megérkezését az “általános” médiakommunikációba, milyen változásokat hoz ez?

Ilyenkor az történik, amit az elmúlt 2-3 hétben tökéletesen jól láttunk a magyar médiában: mindent elural a téma, közvetve vagy közvetlenül minden a vírusról szól. Egyetlen kivételként az Eszenyi-ügy tudta áttörni a média ingerküszöbét. Nagyon ritkán történik olyan esemény (az én életemben most először), hogy minden hír ennyire egy téma körül forog, beleértve a politikai, gazdasági, sport és kulturális híreket is. Nem kérdés, hogy ezekben a napokban mindent meghatároz a járványhelyzet. 


shutterstock_1552141370-min.jpgA professzionálisan előállított média tartalmai mellett (TV, rádió, hírportálok) most is tapasztalható, milyen intenzíven áramlik a felhasználói tartalom. Milyen hatással lehet ez a “hivatalos” médiakommunikációs folyamatokra?

A UGC (user generated contect - szerk.) valóban fontos, de ebben a helyzetben nem kiemelkedő jelentőségű. A legfontosabb most azoknak az újságíróknak a munkája, akik független szerkesztőségekben dolgoznak és napról-napra tárják fel a védekezéssel kapcsolatos fontos kérdéseket, nem egy esetben döntésre ösztönözve a kormányzatot is. 

Ha mégis találkoznál ilyen tartalmakkal és kíváncsi vagy rá, hogyan állapíthatod meg, hogy mennyire megbízhatóak, olvasd el friss cikkünket az álhírek felismerésének lépéseiről!

Megjelenik a média kapuőri felelősségének kérdése is. Hogyan kezelik a jelenlegi helyzetet: elbagatellizálás, pánikkeltés vagy a kettő között valami?

A független média megmaradt platformjai nagyon komoly munkát végeznek ezekben a hetekben. A média sokkal hamarabb érzékelte a veszélyt, mint a kormányzati kommunikáció, így ennek köszönhető, hogy sok állampolgár óvatosabbá vált, elindította az önkéntes social distancing-et. A kormánypárti média sajnos sokáig követte a kormányzati kommunikációt és elbagatellizálták a kérdést. Szerencsére már ők is váltottak és nem öncélú pánikkeltésnek tekintik a járvánnyal kapcsolatos híreket. 
volodymyr-hryshchenko-c9omhinyvqs-unsplash.jpg

Hogyan szűrjük ki a számunkra fontos, releváns információt ebben az elképesztő médiazajban? Mi lehet a jó médiafogyasztási stratégia?

Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy milyen híréhsége van és mennyire bírja a folyamatos rossz hírek olvasását. Érdemes nagy, megbízható hírforrásokat követni, figyelni a statisztikai adatokat, elolvasni azokat az írásokat, amelyek rendszerszinten tekintik át a helyzetet, és kevésbé figyelni az „ismerősöm szomszédja hallotta valahol” típusú információkra. Nagyon fontos a nemzetközi tendenciák figyelése és kifejezetten érdemes a WHO statisztikákat követni az interneten. 

 

További aktuális és izgalmas tartalmakért kövesd a Közgazdász Online napi rendszerességgel frissülő Facebook oldalát !

2020. március 31.

Képek: Unsplash, Pexels, portré: https://portal.uni-corvinus.hu/index.php?id=24294&neptunKod=LGIOTE

A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval Tovább
Tudatosan az álhírek özönében

Tudatosan az álhírek özönében

fake-1909821_1280.jpg

Nagy kihívás tudatosan követni a híreket a koronavírus terjedéséről, hiszen gyakran futunk bele hamis, megalapozatlan vagy félinformációkba. Hírolvasás közben is fontos lenne, hogy nemcsak a testi, hanem a mentális egészségünket is megőrizzük. Hogyan igazodjunk ki abban a félelem által átitatott hírözönben, amiben elsüllyedhetünk, ha nem szelektálunk tudatosan? A Budapesti Corvinus Egyetem újmédia-kutatójának munkásságára alapozva összefoglaltuk, miről ismerhetőek fel az álhírek, és milyen lépések mentén válhatunk felelős és tudatos hírfogyasztókká. 

Írta: Taxner Tünde 

Az álhírek felismerésében egyik nagyon fontos készségünk, az elemzés nyújthat nekünk segítséget. Sok árulkodó jel van, ami arra utalhat, hogy valami nem felel meg a valóságnak, ám felismerésükhöz tüzetesen meg kell vizsgálnunk a cikket. Minél több szempontra figyelünk, annál biztosabbak lehetünk a döntésünkben. Vegyük sorra, mire érdemes figyelni hírfogyasztás közben. A cikk végén egy infografikában is összefoglaltuk a lépéseket.

Tartalom 

Egy cikk igazságtartalmát sokszor nehéz megítélni, hiszen nem értünk a témájához, nem ismerjük a benne megszólalókat, vagy mi még sosem találtuk magunkat hasonló helyzetben. Amint bizonytalannak érezzük magunkat, érdemes gyors és kézenfekvő segítséghez fordulni, például rákeresni bizonyos kifejezésekre, említett adatokra vagy még több cikket elolvasni a témáról. Az álhírek felismerésében segítséget nyújtanak az ezek leleplezésére szakosodott magyar és külföldi oldalak is. 

Azonban ezek csak az első lépések. Egy kis utánanézés után ritkán lehet arra következtetni, hogy álhírről van szó, hiszen sokszor a portálok egymástól is átveszik a hamis információkat, és az álhírek gyorsan elterjednek, ami megerősítő hatással lehet az olvasóra. Fontos tehát tudni, hogy milyen hangvétel jellemzi az álhíreket. Dr. Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docensea Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője az egyik kutatásában megállapította, hogy az álhírek gyakran fokozottan hatnak az érzelmekre, hiszen céljuk a félelemkeltés vagy a megbotránkoztatás is lehet. A bulvár álhírek szenzációra építenek, vagy valamilyen veszélyesnek vagy horrorisztikusnak bemutatott jelenség kapcsán óvatosságra intenekLaikusként nehéz lehet megítélni, hogy a helyzet komolyságához mérten mennyire szükséges negatív érzelmek belefoglalása egy cikkbe, de az indokolatlan túlzást és a szenzációhajhászást nagy valószínűséggel felismerjük. 

news-1074604_1280.jpg

Ezek a mércék azonban rendkívül személyfüggők, de szerencsére adódnak objektívebb vizsgálati szempontok is, amelyek alapján felismerhetjük az álhírt. A politikai vagy közéleti témájú álhírek gyakran állítólagos hivatalos információkra épülneknem létező új rendelkezésekről számolnak be, ismert közszereplők és politikusok szájába adnak általuk ki nem mondott mondatokat vagy hamis statisztikákat mutatnak be. A koronavírus kapcsán a hivatalos információk és rendelkezések a kormányok (Magyarországon itt) és az Egészségügyi Világszervezet hivatalos csatornáin találhatók. Hasonló vonatkozik az áltudományos információkra, amelyek között hozzáértés hiányában nehezebb lehet kiigazodni, de érdemes megbízható, szakmai forrásokból tájékozódni. Nézz utána más oldalakon is az adott információnak!

search.png

  • Tájékozódj több forrásból, és vesd őket össze egymással!
  • Vizsgáld meg, milyen érzelmeket keltett benned a cikk! 
  • Gondold végig, mennyire szenzációhajhász és túlzó a cikk! 
  • Nézz utána az állítólagos hivatalos és tudományos információknak! 

Forrás 

Egy álhír felismerésekor nagy segítséget jelenthet, ha megvizsgáljuk, hogy milyen forrásokra épül és mit tudunk megjelenésének körülményeiről. Az egyik egyszerű szempont, hogy nézzük meg, ki és mikor írta a cikket, valamint mennyire friss információkra támaszkodott. Ugyancsak érdekes lehet a szövegben gyakran előforduló hiperlinkekre kattintani, és megnézni, hogy milyen forrásokból dolgozott a cikk írója, és azok mennyire megbízhatóak. 

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hol jelent meg a cikk. A weboldal impresszumnak vagy kapcsolatnak elnevezett menüpontjában utánanézhetünk a portál készítőinek, valamint árulkodó jel lehet egy furcsa URL-cím is. Például Veszelszki Ágnes egy 2017-es tanulmányában beszámol arról a felismerésről, hogy ezek az URL-címek gyakran egy valódi hírportál nevét utánozzák, így próbálják megtéveszteni a kevésbé figyelmes látogatókat 

search.png

  • Ellenőrizd, hogy friss-e a cikk!
  • Nézz utána a cikk szerzőjének!
  • Vizsgáld meg, a cikk mennyire épül megbízható forrásokra! 
  • Elemezd a weboldalt, ahol a cikk megjelent! 

 

Nyelvezet 

„A címek nem csupán informálnak. Rendszeresen azt javaslom az embereknek, hogy ha egy cím elolvasása után idegesek, mérgesek, frusztráltak lesznek, akkor kétszeresen is ellenőrizzék a forrás hitelességét.” 

– Brooke Binkowski, a Snopes főszerkesztője (2017) 

Az álhírekre jellemzőek a kattintásvadász, érzelemdús címek és bevezetők, hiszen céljuk gyakran a megosztások által szélesebb körben elterjedni. A cím sokszor tartalmaz túlzást vagy olyan, mintha egy sztorit elkezdő mondat lenne. Ez a bulvárszerű, figyelemfelkeltő hangvétel a cikk nyelvezetének egészére jellemző lehet, de mellette érdemes figyelnünk a helyesírási hibákra és a hibás nyelvhasználatra is. Feltűnő lehet még a túlzott írásjelezés és a nagybetűk gyakori használata, valamint a tegező formák és az olvasó személyes megszólítása. Az álhírekre jellemző nyelvi jelekről bővebben Veszelszki Ágnes és Falyuna Nóra 2019-es  tanulmányában is olvashatunk. 

search.png

  • Figyeld meg a címet! 
  • Vizsgáld meg a szöveg nyelvezetét! 

 alhir02.jpg

Kinézet 

A cikkek nyelvi jellemzőin túl nagyon fontos szerepet játszanak a képek és a cikk formai jegyeivagyis a nem nyelvi jelek is. A feltűnő betűtípusok és színek, valamint kiemelések használata az online sajtóban ugyan nem csak az álhírek jellemzője, de érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni. A képek jobban célra vezethetnek bennünket. Sokszor a cikk hangulatkeltő funkciójához kapcsolódnak, vagyis feltűnőek, esetleg undorkeltők vagy ijesztőek. Izgalmas játék a Google képkereső funkciójába illeszteni őket, és megnézni az eredeti forrásukat, vagy a cikk kulcsszavára rákeresni. Sok esetben az adott kép lesz az első Google-találat.  

Az álhírek sokszor kreált hírek, és céljuk a rejtett reklámozás: egy adott termék népszerűsítése, és az olvasók meggyőzése, hogy elengedhetetlen az élethez. A képek ezt a célt is remekül támogathatják. Szinte minden tartalommal kapcsolatban érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehetett az író, a gyártó célja vele, vajon milyen hatást szeretne belőlünk kiváltani. Az álhírek lehetséges céljait és típusait a Bűvösvölgy oldalán az infografikák szépen összefoglalják. 

search.png

  • Vizsgáld meg a cikk kinézetét és a hozzá tartozó képeket! 
  • Gondolkodj el rajta, hogy mi lehet a cikk célja! 

 

Irányvonalak 

Ennyire részletesen nyilván ritkán vizsgálunk meg egy cikket, azonban fontos tisztában lennünk a lehetséges szempontokkal, hogy amint valami gyanúsat érzékelünk, eszünkbe jusson, hogy mik lehetnek az árulkodó jelek. Segítsünk egymásnak azzal, hogy csak olyan tartalmat osztunk tovább, amit elolvastunk, csak olyat posztolunk, aminek alaposan utánanéztünk, valamint ne vigyük túlzásba a megosztást és a nyilvános véleményformálást. Legyünk mértéktartóak szóban és írásban egyaránt, hogy csökkentsük a túlterheltséget! 

Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy óvjuk egymást a félretájékoztatástól és a negatív hangulatkeltéstől, ami nagyon fontos egy olyan időszakban, amikor a változások és az ismeretlentől való félelem miatt gyakran érzékenyebbek és sérülékenyebbek vagyunk. Vigyázzunk magunkra és egymásra a kritikus elemzés, a tudatosság és a mértéktartás jegyében! 
alhirek_3.jpg

2020. március 23.

Képek: Pixabay, Flaticon / Grafika forrása: https://buvosvolgy.hu/alhirek/ / Saját grafika: Tóth-Máté Bence

Tudatosan az álhírek özönében Tovább
„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője?

„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője?

88186001_183211372976185_1230221686050127872_n.png

Quibi néven új streaming szolgáltató indul útjára Amerikában és világszerte. Az elgondolás teljesen új és forradalmi. Napközben, például ebédszünetben szívesen szórakoztatja magát az ember az Instagram pörgetésével, Youtube videók nézésével, mert ilyenkor viszonylag kevés idő van egy Gyűrűk ura trilógiát végignézni. Viszont bizonyára te is szívesen lefoglalnád magad a "gyors falatok" között: erre nyújt megoldást az áprilisban érkező Quibi, azaz a Quick Bites streaming szolgáltató. (Fotó: Liam Hemsworth - YouTube Quibi channel)

Írta: Gajdics Bálint

Az új, Netflixhez, HBO GO-hoz vagy Hulu-hoz hasonló platform húzott egy merészet, és egy kizárólag telefonnal kompatibilis alkalmazást fejlesztett ki. Az alapötlet teljesen egyszerű. Nem tudunk élni a telefonunk nélkül, mindenre használjuk, akár még sorozatnézésre is szeretnénk. Viszont oda nem annyira illik egy hosszabb, 40-50 perces részekből álló széria, ezért a Quibin 7-10 perces részek lesznek. 

A havidíj 5 dollár lesz, ami még kezelhető pénzösszeg annak tudatában, milyen tartalmak jönnek az új alkalmazásra, ugyanis nagy neveket sikerült leigazolni a csapatba. Lesz saját sorozata Steven Spielbergnek és a kosárjátékos Steph Currynek is. Íme egy kis ízelítő:

A Survive sztorijának alapja egy repülőszerencsétlenség, amit a főszereplőnő, a Trónok Harcából ismert Sophie Turner próbál átvészelni. Ahogyan a címben is olvasható, a sorozatban az ember újra felveszi a harcot a természettel, és reméli, hogy felülkerekedik rajta:

A The Stranger egy feszült thriller Maika Monroe (Valami követ) és Dane Dehaan (Fantasztikus Pókember) főszereplésével.  A történet egy sofőr és az utasa macska-egér játékáról szól, ugyanis kiderül, hogy az utas nem is olyan ártatlan, mint elsőre tűnik. Pörgős, 10 perces részekben ismerhetjük meg az utas lelkivilágát és a Los Angelesi alvilágot:

A Barkitecture sorozat lesz a titkos kedvencem. Nem úgy, mint ezer más házátalakítós műsorban, itt a ház helyett a tulajdonosa áll a középpontban, ugyanis négylábúakról van szó. Ebben a sorozatban kutyáknak fognak luxus kutyaházakat felépíteni a semmiből:

A The most dangerous game című akciósorozatban egy halálos beteg férfi kerül a középpontba, akit Liam Hemsworth (Éhezők viadala) alakít majd. Hogy halála előtt gondoskodjon terhes feleségéről, belemegy egy ismeretlen 24 órás hajsza játékba, ahol óráról órára nehezebbé válik életben maradni, viszont hamar kiderül: a vadász helyett ő lesz a préda. A vadász szerepében pedig Christoph Waltz (Becstelen Brygantik, Django) látható majd.

 A fent említett sorozatok mellett számos további tartalom is érkezni fog majd a telefonos applikációra április elejével. Az, hogy végül az újításnak szánt koncepció mennyire válik majd be, leginkább rajtunk, sorozatfogyasztókon fog múlni. Úgy tűnik, hogy a már egyébként is telített streaming piac letisztulás helyett a jövőben inkább tovább sűrűsödik majd. 

„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője? Tovább
Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább
Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

sound-speaker-radio-microphone-484_1.jpg

Interjúnk Becze Szilviával, aki nem mindig a Bartók rádió selymesen lágy hangú műsorvezetője volt, hiszen hosszú, de annál eseménydúsabb utat járt be, mielőtt megállapodott emellett. - Mák Zerna vendégszerzőnk írása.

Ha jól tudom te eredetileg zenész vagy. Hogy esett erre a hivatásra a választásod? Szülői nyomás volt vagy saját döntés?

 

73212855_512541139603586_4828946668512608256_n.jpg

Nem a szüleim mondták, nekem volt egy lázadó időszakom amikor fogorvos akartam lenni, de aztán hangszeres versenyeket kezdtem nyerni és az egyik alkalommal odajött hozzám a zsűriből egy Zeneakadémiai mester. Én akkor voltam 13 éves - ő pedig -  megkérdezte a szüleimet, melyik középiskolába megyek majd. Ők mondták, hogy talán Miskolcra (ott is volt egy másik jó zenei szakközépiskola), de még nem született meg a döntés. Ekkor a Tanár Úr jelezte, hogy ő szeretné, ha mindenképp a pesti zeneibe mennék, mert ő szeretné figyelni, hogy mi lesz belőlem, és később -jha jól alakul - felvenni a Zeneakadémiára. Úgyhogy igazából ő választott ki és ez döntötte el, hogy tényleg ebbe az irányba menjek. 

Végül így is lett, és oboa szakon végeztem az egyetemen is. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert miután leérettségiztem, de még a Zeneakadémia kezdete előtt, bekerültem a Budapesti Fesztiválzenekarba, ami már akkor is a legnagyobb zenekar volt. Nyilván volt próbajáték is, amelyen meg kellett felelnem, aztán én zenészként ott nőttem fel. A Zeneakadémiára már az első nap úgy mentem be, hogy elmondtam: „elnézést, de lesz olyan, hogy nem fogok tudni órára jönni, mert próbáim lesznek”. Mivel a Fesztiválzenekarról volt szó, beleegyeztek. Tehát így kezdtem én 18 évesen, bár az egész egy nagyon szerencsés véletlen volt. 

Hogyan lépett be az életedbe az újságírás?

 

Amikor elkezdett érdekelni az újságírás, a fő hajtóerő bennem az volt, hogy írni akartam és ráadásul nagy előny, hogy mindegy, hogy a világ melyik pontján van az ember. Előfordult, hogy egy cikket Amerikából küldtem el, mert épp ott voltunk a zenekarral. Ebben ismét óriási mázlim volt, mert az Elle magazinnál kezdhettem, hogy teljesen más témákkal kellett foglalkoznom, írtam például fiatalkori mellrák-kampányt, de az elvált apák helyzetéről is. 

Miért lett vége a zenei karrierednek és hogyan lettél rádiós műsorvezető?

 

Egy volt tanárom, aki a tévénél dolgozott megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a műsorvezetést, mert pont akkor indult egy pesti gazdasági rádió, ahová tehetséges embereket kerestek, és mivel újonnan indult, mindenféle tét nélkül kipróbálhattam magam, hogy alkalmas vagyok-e. Elkezdtem akkor azt is, a rádió abszolút rugalmas volt és úgy irányított mindent, hogy én a zenekarral tudjak utazni. Aztán a rádió helyzete bizonytalanná vált, és a főnököm, aki a Magyar Televíziónál dolgozott, a Kossuth rádiónak ajánlotta ezt a műsort. Az ottani vezetőség pedig azt mondta, hogy ők most inkább a Bartók rádiót fejlesztik és szükségük van egy hozzáértő műsorvezetőnőre. Meghívtak a Bartók rádió castingjára, és 62 ember közül választottak ki. Ekkor még mindig ment mellette a Fesztiválzenekaros pályafutásom, viszont fokozatosan olyan sok feladatom lett, mint például egyéb műsorvezetői, háziasszonyi tennivalók (hiszen akkor már a kislányom is velünk volt), hogy akkor az egyik Európa turnénak a végén becsuktam a hangszerem dobozát és azóta nem nyitottam ki.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nálad soha nem állt meg az élet és mindig mozgásban voltál. Mostanra ez megváltozott, lecsillapodott?

 

Egyáltalán nem, mert szerencsére pont olyan intézmények találtak meg maguknak, amelyeknél mindig más és más feladatot szabnak ki rám. Ugyan alapvetően mindegyik műsorvezetés, de egy kicsit mindegyik eltérő. Egyrészt van a rádió, ami a fix és állandó oldala. Onnan indult az egész, hiszen azért hívnak mindenfelé, mert a rádióban zenével és kultúrával foglalkozom és hallgatnak, de olyan cégek, rendezvényközpontok is megtalálnak, amiknek semmi köze a zenéhez. Ők is a hang miatt érdeklődnek, én meg persze elvállalom, mert az is egy kihívás.

Milyen jövőt látsz a rádiózásnak? Lesz annak egyáltalán jövője?

 

Ennek lesz, a tévének viszont nem lesz, sőt már szinte nincs is. Csak gondolj bele, hogy te például mennyi tévéműsort nézel. Semennyit, ugye? A legtöbben, főleg a fiatalok már mindent az interneten néznek. A rádiónál azért nincs ez a probléma, mert az embereknek még mindig szükségük van arra, amikor beülnek az autóba és egy gombnyomással bekapcsolják. Magyarországon az online kultúra még nem az igazi, de én ebbe az irányba szeretnék elmozdulni, mert külföldön már nagyon befutott az online rádiózás. Szóval én úgy képzelem a rádió jövőjét,  mint egy polip. Van egy online középpont sokfelé ágazó csáppal, hogy minden réteget ki tudjon szolgálni. A legfontosabb, hogy nem szabad halál komolynak gondolni semmit, mert ott lesz a vége.

Ajánlod-e a mostanában végzett friss diplomásoknak a szakmádat akár az újságírást akár a rádiós műsorvezetést? Látsz-e számukra lehetőséget, van-e rájuk szükség a média munkaerőpiacán?

 

Nem ezt közvetítik a munkaadók, de kellene generációs frissítés. Volt, amikor jöttek hozzám egyetemekről szakmai gyakorlatra. Mindig azt mondtam nekik, hogy ezt úgy kell elképzelni, mint egy szénásszekér.  Amikor már alaposan megpakolták, akkor egy másik nagy adag széna nem fér rá, mert ledől az egész, de egy-egy szál még belefér. A média világa is pont ilyen, hogy nem mindenki fogja megtalálni benne a számítását, de ha valaki nagyon elszántan küzd, akkor lehet ő az az egy szál. Persze nem lesz könnyű. A másik, amit sokat hangoztattam, még ha furcsán is néztek rám eleinte a diákjaim, hogy én senkit nem engednék mikrofon mögé, amíg nem írt néhány éven keresztül. Csak azzal lehet megszerezni egy megfelelő saját szókincset és szinonimagyűjteményt, mert ott gondolkodik az ember a legtöbbet és ott trenírozza magát erre a legjobban. Tőlünk a média iskolában kérdezte meg Kepes András, és ez nagyon megmaradt bennem: „Maguk médiasztárok akarnak lenni, vagy újságírók? Mert, ha médiasztárok, akkor nem tudok segíteni.” 

 

2019. november 5.

Mák Zerna

vendégszerző

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével Tovább
„Hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni" - Urbán Ágnes

„Hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni" - Urbán Ágnes

A Mérték Médiaelemző Műhely által fejlesztett alkalmazás célja, hogy segítsen többoldalúan tájékozódni és kitörni, vélemény buborékunkból. Urbán Ágnessel, egyetemünk docensével, a projekt egyik vezetőjével beszélgettünk a mediabubble jelenségről, az alkalmazásról és tudatos médiafogyasztásról.

Mediabubble, mint jelenség

Filterbubble, szűrőbuborék, Facebook-buborék és tulajdonképpen az echo chamber (visszhang kamra). Ezek a szavak mind azt jelenséget hivatottak leírni, ami annak a következménye, hogy nagyon sokan algoritmus vezérelt, digitális felületekről tájékozódunk. Ilyenek a közösségi oldalak és a keresők.

Aránylag közismert, hogy a Facebook és a Google lényegében személyre szabott szolgáltatást nyújt és saját korábbi preferenciáink és döntéseink határozzák meg azt, hogy mit látunk most. Így a saját választásaink foglyai vagyunk és csak azokkal a véleményekkel találkozunk, amivel már korábban egyetértettünk. Ennek következményeképpen kezd beszűkülni a nyilvánosság és egyre kisebb az esélye, hogy alternatív véleményekkel találkozzunk. Még ha meg is változik valakinek a véleménye, például egy élmény hatására érdekelni kezdik az emberi jogok, jó eséllyel akkor sem fog olyan hírekkel, postokkal találkozni, melyek lekövetik ezt a váltást.

Véleménybuborékok eddig is léteztek és a különböző beállítottságú emberek különböző hírforrásokból, sajtótermékekből tájékozódtak. Azonban ezekben az esetekben az olvasó többé-kevésbé tudatos döntése volt az, hogy melyik újságot veszi meg és nem egy algoritmus – amit nem is ismerünk pontosan – befolyásolta azt, hogy milyen hírrel találkozott. A technológiai fejlődés és az internet könnyebbé tette, hogy kitörjünk ezekből a buborékokból, de csak azoknak, akik ki akarnak.

img_0053_1.JPG

Mediabubble, mint alkalmazás

A Corvinus egyetem oktatói, Urbán Ágnes és Polyák Gábor az általuk vezetett civil szervezettel (Mérték Médiaelemző Műhely) megnyertek egy Google DNI (Digatal News Innovation) pályázatot – A DNI pályázatok során a Google a legígéretesebb európai média projekteket finanszírozza. Ennek keretében született meg a Mediabubble alkalmazás, ami különböző politikai beállítottságú, saját tartalommal rendelkező hírportálok cikkeit gyűjti össze, és amikor megnézünk egy hírt, akkor ugyanarról az eseményről öt másik, az eredetitől eltérő színezetű portál írását is felkínálja. Így a elolvasunk valamit az indexen, akkor látjuk, hogy mit írt róla az Origó, a 888, a Magyar Idők, vagy a 444. Mindez egy tanuló algoritmussal működik, ezért ahogy nő a felhasználók száma, úgy lesz egyre pontosabb a találati arány.

A felhasználók számának növelése különösen fontos a választási kampány időszakában, mert ilyenkor még inkább gyakoribb, hogy a különböző pártok több féleképpen interpretálják ugyanazt az eseményt.

Média Ombudsman

Az alkalmazás mellett a Média Ombudsman névre keresztelt is a projekt eredménye. Hat hónapon keresztül különböző szakértők, újságírók írtak elemzéseket arról, hogy az adott hónap legnagyobb médiavisszhangját kiváltó eseményeit hogyan jelenítette meg a magyar média. Az elemzésekben alapvetően arra keresték a választ, hogy mennyire kaphattak az olvasok sokszínű és szakmailag megalapozott tájékoztatást az egyes eseményekről. Ezek az elemzések lerövidítve, fogyaszthatóbb formában a Mérték blogon is megjelentek.

Mediabubble, mint buzzword

A mediabubble és az echo chamber buzzword-é váltak és egyre többet beszélünk róluk, aminek Urbán Ágnes szerint örülhetünk, mert két évvel ezelőtt még alig lehetett hallani a jelenségről és a vele járó problémákról. Annak ellenére, hogy a hazai médiában már viszonylag régóta jelen van ez a szekértábor logika, hogy a jobboldaliak nem olvasnak baloldali hírforrást és fordítva. Ezért nekünk különösen jól jött, hogy különböző nemzetközi történések kapcsán – mint az amerikai elnökválasztás – előtérbe kerültek ezek a jelenségek, (pl: álhírek) és már nem csak egy szűk szakmai elit tud róluk és foglalkozik velük.

Médiatudatosság

Mindez nagyon sokat segített abban, hogy a fogyasztók elkezdjenek tudatossá válni, mert olvastak valahol a jelenségről és elgondolkoztak rajta, hogy a saját newsfeedjükben is csak egyoldalú információkkal találkoznak. Persze még mindig vannak emberek, „akik annyira be vannak zárva a médiabuborékjukba, hogy azt sem tudják, hogy be vannak zárva”, viszont hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni, mert hiába jönnek az újabb és újabb technológiafejlesztések, mindegyik hozza magával a saját árnyoldalát.

Ebben az oktatási rendszernek is nagyon szerepe van, hogy mennyire képes kritikus gondolkodásra nevelni és sajnos a magyar oktatási rendszer nem jeleskedik ezen a téren. Ugyanakkor a filter bubble egy olyan jelenség, amit az ember a barátaival beszélgetve is észre tud venni és néhány kattintással tehet ellene, legalábbis, ami a hírfogyasztást illeti.

„Hosszú távon kizárólag a fogyasztók tudatosságában lehet bízni" - Urbán Ágnes Tovább
Megosztani ér?

Megosztani ér?

A közösségi média bámulatos ereje

Jegesvödör-akció, versidézgetés, sörivás egy perc alatt, #JeSuisCharlie – ismerős? A közösségi média tele van jelszavakkal, társadalmi „járványokkal”, melyek elől nincs menekvés, mi is beszállunk. A játékért tesszük? A valahova tartozásért? Vagy szilárdan hisszük, hogy egy lájkkal tehetünk a jó ügy érdekében?

 

matt-lauer-ice-bucket.jpg

Forrás: philanthropyohio.org

Megosztani ér? Tovább
George Ezra és Budapest

George Ezra és Budapest

Biztosan mindenki ismeri George Ezra Budapest című számát, aki meg azt hiszi, hogy nem, az rá fog jönni a dal hallatán, hogy de. Csak kattintsatok a videóra!

Azon elgondolkoztatok már, hogy mi köze a dalnak a mi fővárosunkhoz, ami egyre több rendezőt ragad meg és egyre több hollywoodi hírességet vonz (részben az amerikai celeb nagykövetünknek köszönhetően)? 

 

Forrás: Youtube

George Ezra és Budapest Tovább
Semmit sem ér a Pulitzer-díj

Semmit sem ér a Pulitzer-díj

Immár kilencvenkilenc éve hitetik el az amerikai emberekkel, hogy bármit is számítanak – írja provokatív cikkében Jack Shafer, a Politico újságírója. Átverésnek, bennfentes bolondságnak tartja az újságírói díjakat, kiosztásuk körülményeit és szakmai hátterét pedig átláthatatlannak és túlzottan szubjektívnek.

Lassan minden újságíró díjazott lehet ugyanis valamilyen fomában, ha nagyon akar: bekezdéseken át sorolja, hányféle csoport díjazza saját magát szezonálisan az oknyomozó újságírótól a gazdaságin át a videójátékokkal foglalkozó zsurnalisztákig. Konkrét tematikus bontást is felmutat – fiatal, afroamerikai, tudományos, politikai, és legalább két tucat másik témában is rendszeresen osztanak díjakat. A kisebb, helyi díjakról, vállalati és iskolai plakettekről még csak szót sem ejtettünk. „Más szakágak is szokták díjazni legjobbjaikat, de nekik nincsen kürtjük, amivel ennek hírét rendszeresen szerteszórhatnák a világban” – írja.

A Pulitzer-díj a „nagyágyú”, az elismerés, amire mindenki vágyik: érdemes megfigyelni azonban, hogy az alapító-névadó sajtótermékei gyakran éltek az úgynevezett sárga újságírás legrosszabb hagyományaival. Politikai elfogultsága is rendszeresen átütött a lapon, nyíltan támogatva a demokrata elnökjelöltet az 1884-es kampányban, többek között egy olyan sztorit lehozva, melyben egy, szintén a baloldali kandidátust támogató orvosra hivatkozva azt állította, hogy a republikánus James G. Blaine súlyos beteg és nagy valószínűséggel meg fog halni még azelőtt hogy esetleges elnöksége véget érne.

A díjak értékelése mindig tutokban zajlik, a végső döntések pedig – az újságcikkek „értékelésének” jellegéből adódóan – alapvetően a zsűritagok szeszélyén múlik, ahogy ezt korábbi ítészek is megerősíthetik. Mi alapján lehet objektíven kiválasztani a döntős cikkek közül azt, ami tényleg jobb? (Kicsiben e sorok írója is szembesült ezzel a problémával egy itthoni újságíró-pályázat értékelésekor.)

A győztes munkák paradox módon egyszerre megjósolhatóak és mégis kiszámíthatatlanok, ahogy az ítészek igyekeznek fiatalabb és a többi újságírói díjátadóról „kifelejtett” cikkeket díjazni: előfordult olyan is, hogy az egyik győztes saját magát jelölte a díjra.

Felmerül a kérdés: ahogy a bankárok nevetség tárgyává válnának, ha egymás közt vállveregetős díjakat osztanának ki a legjobb harmadik világbeli hitelért, vajon miért nem történik ugyanez az újságírókkal? Shafer válasza szerint nem feltétlenül a díjjal van baj, hiszen megfelelő körülmények közt tényleg rámutathat fontos témákra és kiemelhet értékes alkotásokat – de az újságíróknak nem ezen mesterséges és megbízhatatlan „értékek” szerint kellene megítélniük saját munkájukat.

Semmit sem ér a Pulitzer-díj Tovább
A legtöbben nagyon alábecsülik Simicska tudását – Urbán Ágnes a totális médiaháborúról

A legtöbben nagyon alábecsülik Simicska tudását – Urbán Ágnes a totális médiaháborúról

Az elmúlt hetekben gyakran találkozhattunk Simicska Lajos ingerült hangvételű kijelentéseivel a nyomtatott és az online sajtóban. Ennek hátterében az állami adóbevétel szétterítése és a lelkiismereti okokra hivatkozó vezetők felmondása állt. A médiabirodalom esetleges újrapozícionálásáról és az MTVA átalakításáról Dr. Urbán Ágnes médiakutatót, egyetemünk docensét kérdeztük.

urbanagnes.jpg

Fotó: Csoszó Gabriella

A legtöbben nagyon alábecsülik Simicska tudását – Urbán Ágnes a totális médiaháborúról Tovább
süti beállítások módosítása