Közgazdász Online


Aki fél évszázadon át a férfiasság ikonja maradt - Emlékezzünk Sean Conneryre!

Aki fél évszázadon át a férfiasság ikonja maradt - Emlékezzünk Sean Conneryre!

szeles_png.png

A pár napja elhunyt Sean Conneryt fiatal korától visszavonulásáig az egyik legférfiasabb színésznek tekintették. Kollégái karizmatikusnak, tiszteletet parancsolónak tartották. James Bondként a filmvilág egyik legnépszerűbb szerepében lett híres, azonban képes volt karrierjében új utakat találni, melyek a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjáig is elrepítették. Ugyanolyan szerethetőséggel és sármmal játszotta Indiana Jones apját, mint a világ legszexibb ügynökét. Ezzel a cikkel rá emlékezünk.

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

Sir Sean Connery, eredeti nevén Thomas Connery Edinboroughban született 1930-ban. Három évig a tengerészetnél szolgált, később testépítő és modell lett. 1954-ben egy musical kisebb szerepére hívták be, ám a végén a főszerepben kötött ki. Ezután játszott boxolót, szerepelt vígjátékban, Disney produkcióban és II. világháborús drámában is. 1962-ben kapta meg az Ian Fleming tollából származó titkosügynök, James Bond szerepét - ez hozta meg számára a világsikert. Hatszor bújt Bond karakterébe (plusz egy hetedik, nem hivatalos részben). Elhatárolódott attól, hogy egyedül ezzel azonosítsák, így a Bond-évek alatt más szerepeket is elvállalt, például az Alfred Hitchcock rendezte Marnie című filmben. 

A 70-es évektől kezdve olyan filmekben játszott, mint a Gyilkosság az Orient expresszen, A híd túl messze van, A rózsa neve, Vadászat a Vörös Októberre vagy Aki legyőzte Al Caponét. Utóbbiért megkapta a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat is. Hivatalosan 2003-ban vonult vissza a filmek világából, bár időről-időre találkozhattunk vele. II. Erzsébet királynő 2000-ben ütötte lovaggá. Számtalanszor kiállt a skót függetlenség mellett.

Kilencven éves korában, 2020. október 31-én hunyt el a Bahamákon, álmában.

2_png.pngTudtad, hogy…?

A többi James Bond sztárral ellentétben Connery életében bőven akadtak kalandok a filmvásznon kívül is, ezek közül párat most veletek is megosztunk.

Sean Connery genetikai okokból már egészen fiatal felnőttként szenvedett a hajhullással. Színészi karrierjét ez szerencsére nem tette tönkre, azonban számos filmjében - köztük az összes James Bond produkcióban - parókát viselt, hogy hajvonala alacsonyabbnak látsszon. 

A James Bond filmjei idejéből a Tűzgolyó (1965) forgatásához is kapcsolódik egy érdekes történet. Abban a víz alatti jelenetben, melyben hajszál híján tud megmenekülni egy cápa elől, a rendező szerint Connery valós reakcióját látjuk. A színész védelmére használt plexiüvegen ugyanis maradt egy kisebb lyuk, amin keresztül átjutott a cápa. Szerencsére senkinek nem esett bántódása, a vizuális effektekért felelős csapat pedig egy Oscar-díjjal mehetett haza.

Az eredeti 1986-os Hegylakó elkészültéhez és megjelenéséhez számos szórakoztató történet és anekdota kapcsolódik. A kultfilm forgatásán sok probléma felmerült - Christopher Lambert elégtelen angol nyelvtudása és a relatíve szűk költségvetés miatt a vizuális effektek hiánya is gondot okozott. Az utóbbit például a színészek lábánál lévő autóakkumulátorokkal javították, ezek miatt szikráznak a kardok a párbajok során. Connery skót származásához leginkább kapcsolódó sztori a forgatásról az alkoholfogyasztás volt. Ez hivatalosan tilos volt a forgatáson, a színész azonban mégis egy házi scotch-csal jelent meg - a stáb egyes tagjainak megkönnyebbülésére. 

Három film Sean Connerytől, amit látni kell

sean_connery.png

A leghosszabb nap (1962)

Igaz, csak egy rövid mellékszerep erejéig, de Connery megjelent az egyik legismertebb háborús filmeposzban is. A Cornelius Ryan rendkívüli igényességű kutatómunkáját és könyvét alapul vevő film ma is kötelező a második világháború története iránt érdeklődőknek.

A rózsa neve (1986)

Umberto Eco világhírű regényének feldolgozásában egy ferences szerzetest játszik, aki kísérőjével felkeres egy kolostort. Hamarosan titokzatos halálesetek történnek, melyek után nyomozni kezdenek. Vérfagyasztó és lebilincselő film, mely akkoriban a legnagyobb költségvetésű produkció volt.

Aki legyőzte Al Caponét (1987)

Az alakítás, amiért Oscar díjjal is jutalmazták egy kemény, ír rendőré, aki jelentős szerepet játszott az alkoholtilalom leghírhedtebb gengszterének kézre kerítésében. Jól rendezett, most is izgalmas krimi, A-listás színészekkel.

Forrás: Britannica, Képek: IMDb

Aki fél évszázadon át a férfiasság ikonja maradt - Emlékezzünk Sean Conneryre! Tovább
Ambíció, újítás és emberség – Megemlékezés Oliver E. Williamsonról, a Kaliforniai Berkeley Egyetem Nobel-díjas professzoráról

Ambíció, újítás és emberség – Megemlékezés Oliver E. Williamsonról, a Kaliforniai Berkeley Egyetem Nobel-díjas professzoráról

nevtelen_terv_1.pngOliver “Olly” E. Williamson amerikai professzor, akit mérnöki tanulmányai közben bevonzott és örökre elkötelezett a közgazdaságtan, aki munkásságáért 2009-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat, 2020. május 21-én, 87 évesen elhunyt. Williamson 2004-ben hagyta abba a tanítást a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusán - ahol 1988. óta folyamatosan az egyetemi fakultás tagja volt -, de kutatói tevékenységét ezután is aktívan fenntartotta. Munkássága a modern közgazdaságtan és a szervezetelmélet metszetének tudományos vizsgálatában, valamint a szervezetek létezését és határait magyarázó módszerét tekintve újítónak számít, kutatási eredményei jelentős hatással voltak a szervezetek szabályozásának módjára. Életének és tudományos munkásságának rövid összefoglalójával emlékezünk rá.

Írta: Lázár Fruzsina

 

Williamson professzor fiatal korától kezdve törekedett rá, hogy megismerje a tudományos szféra leginspirálóbb színtereit, ahol választ kaphat a kérdéseire.

“Örökké kíváncsi voltam, fel akartam fedezni, hogy a dolgok hogyan működnek – vagy éppen hogyan nem –, és ez vezetett ahhoz, hogy felismerjek bizonyos tévedéseket, anomáliákat, és mindig végigvigyem a logikai folyamatokat. Ez a fajta irányultság a teljes akadémiai karrierem során jó szolgálatot tett”

- írta Nobel-életrajzában.

Mérnöki tanulmányait követően a Stanfordon tanult tovább, ahol közelebbről is megismerkedett a közgazdaságtannal, és felvett egy kurzust, amit Kenneth Arrow tartott [Kenneth Joseph Arrow amerikai közgazdász, 1972-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott]. Williamsont többek között ez a kurzus – és maga Kenneth – ösztönözte arra, hogy megpályázzon egy lehetőséget a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetemen, amelyet el is nyert. Az interdiszciplináris alapokon nyugvó társadalomtudományi doktori program három évig tartott, és Williamson a Carnegie intellektuálisan serkentő közegében megtalálta a saját témáját: a közgazdaságtan és a szervezetelmélet közös tudományterületét. (Kép forrása)

williamson_autobio_1.jpg

1963-ban, miután Williamson megírta és publikálta doktori disszertációját, elkezdett tanítani a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusán. Később néhány évet a Pennsylvaniai Egyetemen, majd a Yale-en töltött, de 1988-ban visszatért a Berkeley-re, ahol Professor Emeritussá avatták. 1995-96 között az Akadémiai Szenátus elnökeként tevékenykedett. Ebben az időszakban, ahogy életrajzában írta, még inkább értékelni kezdte a Berkeley erényeit: azt a kiválóságot, az energiát és örömöt, ami a kampuszt jellemzi.

Kutatói munkássága egyértelműen 2009-ben csúcsosodott ki. Williamson ekkor munkásságáért - behatóan tanulmányozta a jogi értelemben kevéssé szabályozott szervezeti viselkedést és tranzakciókat, és a tudományos kutatási tárgyává tette a gazdasági szabályozás területét - Elinor Ostrommel megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. A professzor által alkotott elmélet többek között a szervezetek létezésére és tranzakciós mechanizmusaik működésére kínál magyarázatot.

"[Oliver Williamson] munkáival jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közgazdászok ma már a sztenderd árelmélet és a játékelmélet elemzési technikáival, valamint az ökonometria eszköztárával képesek a szervezetek és a szerződéses kapcsolatok bonyolult rendszerét is meggyőzően és eredményesen modellezni és empirikusan elemezni. Részben neki köszönhetően is, ma már elég egyszerűnek tűnő tényeknek az elemzési keretek közé történő beemelésével, másképp tekintünk számtalan összefüggésre. A nem teljes szerződések, a tranzakciós költségek, valamint az opportunista magatartás és mindezek következményeinek megértése fontos nemcsak a gazdasági teljesítmény megítélése és előrejelezhetősége, de mindennapi döntéseink szempontjából is.

Williamson klasszikusnak tekinthető tanulmányai nyomán a tranzakciós költségeket figyelembe vevő intézményi elemzések a közgazdasági szemléletmód fontos elemei lettek. A vállalatok formai változatosságának, a vállalat határainak, méretének megértése segített bennünket abban, hogy a szervezeteknek és a szerződéses kapcsolatoknak a sokszínűségét, változását, hatékonyságát vagy hatékonytalanságát jobban értsük általában, a gazdaságon kívül is.

Ma a nem mindenre kiterjedő szerződés kapcsolatok, a döntések költségességének figyelembevétele, esetleg ezeknek az elemzés középpontba helyezése természetes lépés. Ezt jelentős részben neki köszönhetjük” – foglalja össze Williamson újítását Szakadát László, a Corvinus volt dékánja.

A Berkeley-i Haas School of Business dékánja, Richard K. Lyons így jellemezte a professzort 2009-ben:

“Oliver Williamson, vagyis Olly, ahogy mi hívjuk, megtestesíti mindazt, ami a Berkeley-t meghatározza.” 

És valóban, Williamson is otthon érezte magát az egyetemen. “A Berkeley elköteleződése a kiválóság mellett rendkívüli mértékű. Az az energia pedig, amit ez a hely kommunikál… lehetetlen, hogy ne vonzzon be. A kollégákkal való beszélgetések során egyszerűen muszáj megosztani egymással az ötleteinket. Egyfajta magától értetődő, hamisítatlan érdeklődés van jelen mások és a saját munkánk iránt is” – osztotta meg a Nobel-díj elnyerése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Williamson mélyen hitt az egyetem hallgatóinak ambíciójában és tehetségében. A Nobel-díjért járó összeget a Berkeley-nek adományozta, hogy támogassa a tudományterületén folytatott további kutatásokat.

Míg meg nem állapodott Kaliforniában, Williamson kutatói és oktatói tevékenysége gyakori költözésekkel járt. Felesége, Dolores és öt gyerekük azonban mindig mellette álltak, alkalmazkodtak és támogatták őt hivatásában. Visszavonulása után Williamson szívesen teniszezett párban feleségével, minden vasárnap egy régi barátjával golfozott, és a munkaügyben tett utazások mellett szabadidős utakat is tervezett.

Halála után ismerősei, kollégái és barátai nem csak tudományos tevékenységére, hanem személyére is szeretnének emlékezni. A The Society for Institutional and Organizational Economics rövid esszékben adják meg a tisztességet alapító tagjuknak és egykori elnöküknek: https://www.sioe.org/news/passing-oliver-williamson.


2020. június 13.

 

borítókép:

https://sfbayca.com/2020/05/24/uc-berkeley-nobel-prize-winning-economics-professor-dies-at-87/ 

portréképek:  

https://www.nobelprize.org/prizes/economic-sciences/2009/williamson/biographical/ 

 

Ambíció, újítás és emberség – Megemlékezés Oliver E. Williamsonról, a Kaliforniai Berkeley Egyetem Nobel-díjas professzoráról Tovább
Michael Jackson

Michael Jackson

A popzene legendája öt éve nincs velünk

Még ma is úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Pontosan 5 évvel ezelőtt, a reggeli kávémat kortyolgatva hallottam csak úgy fél füllel, hogy elveszítettük a pop királyát. Nem is figyeltem oda, gondoltam: ó ugyan, már megint valami rosszmájú pletyka. Sajnos ezúttal tévedtem. 5 perccel később már a legjobb barátnőm is megerősítette a hírt egy sms-sel. Igaz, ő nem az MTI, de azért mégiscsak éreztem, ez már nem vaklárma. Nem csak engem, az egész világot megrázta 2009. június 25-e.

jancko1.jpg

Michael Jackson Tovább
süti beállítások módosítása