Közgazdász Online


„Gwnewch y pethau bychain”, avagy a szentté válás titkai

„Gwnewch y pethau bychain”, avagy a szentté válás titkai

wales.jpg

Miért ünnepelnek a walesiek egy vegetáriánust március 1-jén? Tényleg szükség van befolyásos ismerősökre a sikerhez? Mi köze van a szerzeteseknek a méhészethez? Sok a kérdés, sok a válasz. Tanulságos cikk a kapcsolati háló fontosságáról és Dewi Sant konyhai praktikáiról.

Írta: Szatmári-Schubauer Solt

 

Miféle protekció kell ahhoz, hogy valakit szentté avassanak? És ahhoz, hogy valaki egy ország választott patrónusa legyen? Még Szűz Máriának is Szent István közbenjárása kellett, hogy Magyarország védelmezője lehessen. Bár állítólag ő csak mennybevétel iránt érdeklődött, és minket valójában az államalapító király erőszakoskodása folytán ölelt óvó keblére.

De nem is ez a lényeg! A valódi kérdés, hogy ki az a Szent Dávid, akit a walesiek minden március 1-jén híres gyümölcskenyerükkel, hangos felvonulásokkal és hajba tűzött nárcisszal ünnepelnek. Nem, mégsem ez a valódi kérdés… Megvan! Kérdőjel inkább abban a gondolatban rejlik, hogyan lehetett az előbb említett bibliai nevű úrból védőszent, és mit követett el ezért.

david.jpg

Nos, leginkább póréhagymát evett. Ezt valamiért nagyon tisztelik benne. Ráadásul szent keze és még szentebb emésztőrendszere nyomán a póréhagyma Wales egyik nemzeti szimbóluma lett. Állítólag katonáknak is azt tanácsolta, hogy sisakjuk alá dugjanak egy-egy pórét, így bármikor csemegézhetnek, amikor szükségét érzik. Eme csemege mellé pedig vizet ivott a szent. Dávid tehát már akkor felismerte a vegetáriánus életmód puritán vonzalmait. Ez előtt méltán megemelhette mindenki a fövegét egy birkahúsban bővelkedő vidéken.

Szent Dávidot azonban életében is tisztelték már (és nem csak dugikajás tippjei miatt). A Llanddewi Brefiben történt érsekválasztáson esett meg az eset, hogy mikor a tömeg Dávid beszédére volt kíváncsi, valaki felkiáltott: „Így nem látok és nem hallok belőle semmit!” Na Dewinek - merthogy így hívták akkoriban - sem kellett több! Sziklástul felemelkedett a levegőbe, hogy mindenki jobban láthassa és hallhassa. A produkció láttán a zsűri egyhangúlag megszavazta walesi érseknek.

A szigetországi szent azonban új posztjában sem bírt veszteg maradni. Miként Mészáros Lőrinc keze alatt a Deákok, úgy szaporodtak Dávid saruja nyomában a kolostorok. A szerzeteseknek pedig olyan napirendet írt elő, hogy restséggel sose vádolhassa őket senki. Például a dolgos barátok munkája és sok ezer virág virágpora által virágoztatta fel a méhészetet a vidéken.

image.jpg

Összegezzünk! Dewi Sant tehát úttörő volt a gasztronómiában, illuzionistának, illetve előadónak sem volt utolsó és becsülettel végezte a munkáját. A tehetség és rátermettség tehát elég lenne ahhoz, hogy szent körökbe kerüljünk? Az igazság az, hogy nem. Dávid érsek története is igazolja, hogy rendkívül fontos a kiterjedt kapcsolati háló, ha magasra kívánunk törni.

Dewi szülei a walesi uralkodóház tagjai voltak. Egyes források szerint még a híres Arthur királyhoz is rokoni szálak fűzték. Érsek lévén fontos egyházi kapcsolatai voltak, beszédei alatt pedig a nép körében is találhatott támogatókat. Nem csoda hát, hogy egy tisztázatlan évben bekövetkezett, március 1-i halálára sikerült elintéznie, hogy saját kolostora alá temessék, ahol ma a Szent Dávid katedrális áll. Igaz, szentté avatására csak 1120-ban került sor, de hát idő, amíg az efféle ügyek átfutnak a rendszeren.

A walesiek azonban azóta is ezen a napon ünneplik patrónusukat. Ez pedig nem azért van, mert örülnének az elmúlásának, hiszen Dewi Sant valóban csodálatra méltó ember volt, hanem, mert születéséről csak annyit tudnak, hogy vad viharban történt.

 

2020. március 4.

 A Közgazdász Online cikkeiről a Facebook-oldalunkon értesülhetsz!
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

„Gwnewch y pethau bychain”, avagy a szentté válás titkai Tovább
A REKLÁMOK MEGTÖRIK A LELKET? - Lilleben már tüntetnek ellenük

A REKLÁMOK MEGTÖRIK A LELKET? - Lilleben már tüntetnek ellenük

signs-1638668_1920.jpg

Reklámok elleni felháborodás kapott lángra a franciaországi Lille városában, mire az egyik baloldali parlamenti képviselő új törvénymódosító javaslatot nyújtott be. Beszámolunk az okokról és a körülményekről, valamint arról, hogy mit is takar a “békében pisilni”-törvény.

 

Lázadás kezd kibontakozni a franciaországi Lille-ben. A 200 ezres nagyvárosban az elmúlt évtizedekben annyira elszaporodtak a köztéri – digitális és papíralapú – reklámok, hogy az már annyira zavarja a lakókat, ami miatt szövetkezni és tüntetni kezdtek. A Guardian nemrég helyszíni riportban mutatta be az eseményeket: többek között arra jutottak, hogy a teljesen elharapódzott reklámtömeg hatalmas mértékben roncsolja a lelkivilágot és teszi tönkre sokak mentális egészségét.

Egy fiatal kórházi ápoló szerint a helyzet hasonló ahhoz, amit a kórházban lát, csak itt lelki sérülésekről van szó: 

„Amikor az utcán sétálsz, hogyan érezhetnéd magad boldogan, ha folyamatosan arra emlékeztetnek, hogy mi az, amid nincs meg?”

- tette fel a költői kérdést. Szerinte a mindent elárasztó reklámok elsősorban összezavarják a fejed, hogy mire van és mire nincs szükséged valójában, illetve elterelik a figyelmedet a valós problémákról. 

A digitális forradalommal a reklámipar új erőre kapott. Manapság már nem csak szórólapokon, szponzorált tartalmakban vagy óriásplakátokon vehetjük őket észre, hanem citylightokon és egyéb digitális képernyőkön - akár az utcán is. Akár nálunk, Budapesten is látható, hogy kilépve az utcára hirdetések tucatjaival találkozhatunk utunk során: ott vannak a metrókban, a metró mozgólépcsőjén, a kirakatokban, a villamosmegállókban, majdnem mindenütt  digitális és papíralapú formában is.

Franciaországban és különösen Lille-ben viszont ez már olyan méreteket öltött, amiből a polgároknak elege lett. Nem meglepő, hogy az első, nagyobb méretű ellenállás is ott kezdődött: először is Európa legnagyobb reklámipari cégeinek ad helyet az ország (mint például a magyar piacon is fontos szerepet betöltő JCDecaux-nak), másrészről pedig Franciaországban hagyományosan erős a kapitalizmus- és nagyvállalat-ellenes mozgalmi kultúra. 

Ennek a két tényezőnek hatását lehet látni itt is.

old-lille-3567558_1920.jpg

Ez a helyzet néha egészen groteszk eredményekhez vezetett. A reklámoffenzíva hatására François Ruffin baloldali parlamenti képviselő módosító javaslatot nyújtott be Párizsban: indoklásában leír egy olyan helyzetet is, amikor egy kávézóban wc-re menve azzal kellett szembesülnie, hogy a piszoár előtt „megtámadta” egy digitális Uber, bank és könyvesbolt reklám. A módosító javaslatot, amely kitiltaná az illemhelyiségekből a reklámokat, ezért is „békében pisilni”-törvényként becézik. 

Ki nem élvezi azt a ritka nyugodt pillanatot, amikor hugyozik?” – írta.

Hozzátette: az elmúlt öt évben több mint 2000 digitális reklámképernyő „gyarmatosított” mintegy 1200 piszoárt 25 francia városban.

A lillei városháza kijelentette, hogy szeretné felvenni a kesztyűt a kezelhetetlen mennyiségű reklám ellen. Erre sarkall a Guardian által megkérdezett, a párizsi Sorbonne Egyetemen kommunikációt tanító professzor, Caroline Marti is: „Nagyon hosszú ideje boncolgatják a francia értelmiségiek a reklámipar kultúraromboló hatását, sokszor visszatérve akár Voltaire gondolataihoz és egyben kritizálják a reklámok alapvetően antidemokratikus voltát.” Vajon lesz folytatása vagy akár nagyobb nemzetközi visszhangja ennek a reklámok elleni lázadásnak?

 

Bálits Mihály

2019. január 18.

 

képek: pixabay

A REKLÁMOK MEGTÖRIK A LELKET? - Lilleben már tüntetnek ellenük Tovább
A világ TOP akadémikusainak újévi fogadalmai

A világ TOP akadémikusainak újévi fogadalmai

row-of-books-in-shelf-256541.jpg

Szervezeti megújítás, kevesebb Arsenal meccs, vagy éppen a rasszizmus elleni harc. Ezeket a fogadalmakat tették a világ vezető egyetemein tanító akadémikusok. 

Az újév beköszöntével újra itt az ideje azoknak a fogadalmaknak, amiket az ember mindig jól eltervez, de aztán sokszor nem lesz belőle semmi. Valószínűleg ugyanígy van ezzel a közmunkásoktól a bankárokon át a csúcsegyetemek professzori közösségéig mindenki. 

A világ egyik legnagyobb, felsőoktatással foglalkozó szaklapja, a Times Higher Education (THE) év elején összeszedte, hogy a világ legnevesebb felsőoktatási intézményeinek tanárai, professzorai és vezetői milyen fogadalmakat tettek a 2020-as évre: a megkérdezett top egyetemek között ott van a brit King’s Collage, az Edinburghi Egyetem, de az amerikai Stanford is. 

Érdekes látni mind a hallgatóknak mind a tanároknak, hogy a világ legjobb egyetemeinek oktatói is szinte mindenhol ugyanolyan problémákkal küzdenek, amikhez hasonló újévi fogadalmakat is tesznek. Ennek ellenére azért akadtak elég szerteágazó terveket is. Van itt minden, szervezeti átalakításról szőtt fogadalomtól táskavásárláson át kevesebb Arsenal-meccs nézésig. Ezek közül válogattuk ki a legérdekesebbeket és a legfurcsábbakat.

Az egyetemi szervezet újjáépítése vs Arsenal-meccsek

Az Aucklandi Egyetemen, Új-Zéland messze legnagyobb és legrangosabb felsőoktatási intézményén tanító Barry Reay történészprofesszor két célt tűzött ki maga elé: az egyik, hogy miután most januárban nyugdíjba vonul, képes legyen tovább folytatni az írást és kutatást, de anélkül, hogy ez gondot okozna családja számára, tehát ezt meg kell velük is beszélnie. A másik terv sokkal köznapibb: a professzor szeretné abbahagyni, hogy egyfolytában megnézzen minden egyes meccset, amikor szeretett csapata, az Arsenal játszik. Állítása szerint ez a terv eddig nem áll túl jól és ráadásul, „most már több ideje is lesz arra, hogy a kanapé mögött töltse idejét”.

David Bell, a Sunderlandi Egyetem vezetője ennél sokkal „szakmaibb” célokat tűzött ki magának. Ezek közül az egyik az egyetemi szervezeti logisztikához kapcsolódik. Az igazgató szerint „önmaga a legfőbb ellensége”, mert szeretne mindent ellenőrizni, ami az íróasztalára kerül. Viszont ez egy idő után kezelhetetlenné válik és túl sok időt vesz el, ezért Bell újévi fogadalma, hogy találni fog egy szűrőt, ami megkülönbözteti a „fontos hangokat a zajtól”, tehát csak dolgokkal kelljen foglalkoznia, amik tényleg igazán fontosak – ez pedig igen nehéz. Nem egy vezető szalad bele ebbe az akadályba munkája során, viszont erre az egyetem ura sem talált eddig megoldást. 

„Örömmel fogadjuk a tippeket, hogy hogyan lehetne ezt kezelni”

 – címezte kollegáinak. 

A Stanfordon az idő drága, de azért rohanni nem kell

A THE által a világ legjobb 50 felsőoktatási intézménye közé sorolt Edinburghi Egyetem tanára és írója Richard J. Williams elsősorban idejének és életének újjáépítésére tette a hangsúlyt. Mindenekelőtt,

többet szeretne olvasni – de lassabban és figyelmesebben.

Ha ez sikerül, szerinte javítani fogja ezzel a munkáját. A professzort az aggasztja, hogy már ő is hozzászokott ahhoz a sokakat érintő gyakorlathoz, hogy túl gyorsan, sokszor zavaró körülmények között futja át az írásokat. Ez óhatatlanul ahhoz vezet, hogy az ember felületesebben érti meg az adott szöveget és pontatlanabb lesz annak tartalmának elemzésekor. 

Ezért szeretne Williams lassabban olvasni az újévben, viszont többet, és beszámolójából leszűrhető, hogy ettől azt is várja, hogy az élet más területein is lassabb, nyugodtabb és pontosabb lesz.

ke.jpg

A világ egyik legjobbra értékelt egyetemén, az amerikai Stanfordon, illetve a szintén patinás londoni King’s Collage-on antropológiát tanító Lochlann Jainnek ugyanúgy saját idejének menedzselése okozza a legnagyobb problémát: szerinte a világ akadémikusaitól elvárják, hogy önműködő vállalkozások legyenek, akik egyszerre kezelik a számláikat, kiadásaikat, míg közben tanítsanak, kutassanak, de legyen idejük hálózatépítésre és saját írásaikra is. 

Idő- és energiahiány miatt mindezeket összeegyeztetni pokolian nehéz, nem csoda, hogy Jainnek - aki több tantárgyat visz egyszerre a világ legjobb egyetemein - nem megy:

feladom és elfogadom, hogy tehetetlen vagyok az ilyen igényekkel szemben

– mondta. Ezért újévi fogadalma, hogy megpróbál szert tenni olyan képességekre és időbeosztást segítő ismeretekre, amik segítik őt életének és karrierjének kiegyensúlyozásában.

A dolog furcsasága az, hogy a brit professzornak pont van egy olyan erről szóló tantárgya Londonban, ahol a társadalom és a gazdaság által az emberre presszionált személyes, mentálhigéniás problémákat és az erre vonatkozó gyógymódokat oktatja.

 

Luxus és Rasszizmus

A Birminghami Egyetem egyik oktatójának, Kalwant Bhopalnak elég szilárd elképzelései vannak 2020-as terveit illetően. A tanárképzésért, illetve a társadalmi igazságért felelős oktató célul tűzte ki magának, hogy jelentősen visszaszorítsa az intézményen belül fellelhető rasszizmust. Szerinte, ha nem beszélünk erről a témáról és hallgatásba burkolózunk, azzal csak a kirekesztést támogatjuk. Saját szavaival élve: 

Bátorítani fogom az egyetemeken és a felsőoktatási szektorban dolgozó kollégákat, hogy ismerjék el az intézményi rasszizmust és a fehér kiváltságokat szervezeteikben, és foglalkozzanak a nagyon nyilvánvaló egyenlőtlenségekkel, amelyek áthatják az egyetemi élet minden területét.” 

Látható, hogy a birminghami professzor is saját szakterületének részleteivel akar foglalkozni, illetve másokat sarkallni arra, hogy ők is tegyen ezen ügy érdekében. Saját élete szempontjából viszont egy sokkal kevésbé ambiciózus vállalást tett:

„2020-ban szeretnék többet költeni a nehezen megkeresett pénzemből és megengedni magamnak egy kis luxust: parfümöket, cipőket és kézitáskákat szeretnék inkább vásárolni”.

 

Képek: Pixabay

Bálits Mihály

2020. január 16.

A világ TOP akadémikusainak újévi fogadalmai Tovább
Egy év Passauban

Egy év Passauban

whatsapp_image_2019-02-28_at_15_50_05.jpeg

„Habár álmodtam már róla, nem gondoltam volna, hogy valaha is külföldön fogok a világ minden pontjáról érkező közönségnek énekelni. Mégis hamarabb megtörtént, mint azt elképzelni mertem.” - Reményi Orsolya vendégszerzőnk, a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakos hallgatójának beszámolója a Németországban töltött előző egyetemi évéről. 

 

Passauban egy ideje minden félévben alakul egy úgy nevezett „International Band”, amelyhez bárki csatlakozhat, aki játszik valamilyen hangszeren, vagy legalább annyira tud énekelni, hogy nem ijeszti el vele a közönséget. A 2018/2019-es tanév első félévében is színes társaság verődött össze: egy tunéziai gitáros, egy félig német, félig brit dobos, egy magyar zongorista, két francia, egy marokkói és jómagam, mint énekes alkottuk a zenekart. Az egészet egy német srác koordinálta, aki maga is több hangszeren játszott, így be tudott ugrani, ha valaki nem ért rá. Ugyan a fő cél saját magunk szórakoztatása volt, hébe-hóba akadt egy-egy fellépés is, főleg egyetemi programokon.

p1020433-min.JPG

Amikor egy szép tavaszi délutánon derült égből villámcsapás módjára megkaptam a DAAD (Deutscher Akademischer Austauschdienst) által németországi tanuláshoz kínált ösztöndíjat a következő félévre Passauba, nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy van mit behozni papírmunka terén az Erasmusos társaimhoz képest. Két barátnőmmel szerencsére együtt utazunk Bajorországba a DSG (a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Karának Német Nyelvű Gazdálkodástudományi Képzési Központja által német nyelvű, mesterszakon kettős diplomát is kínáló) programnak köszönhetően, így osztoztunk minden jóban és rosszban. Együtt álltunk neki a reménytelennek tűnő lakáskeresésnek, közösen leveleztünk a passauiakkal, hogy pontosan milyen papírokat és meddig kell leadni. Majd mikor nyár végén hozzánk is eljutott az információ, hogy bizony a Learning Agreement-et nekünk is el kell készítenünk és három fél által aláírva le kell adnunk, akkor együttes erővel zaklattuk a tanszékeket a tárgybefogadáshoz szükséges aláírások miatt. (Épphogy csak sátrat nem vertünk az irodák előtt. A módszer azonban hatásosnak bizonyul, három nap alatt megszereztük az összes szükséges pecsétet.) Néhány nappal később pedig már az új otthonunkban sztorizgattunk az egészről.

Sikerült közösen albérletet találnunk, ami csak a miénk volt. Panaszra nem lehetett okunk, modern és tágas volt, nem beszélve arról, hogy nagyon központi helyen feküdt, szinte minden 5 perc gyalogos távolságra volt. Az első pillanattól kezdve otthon tudtam érezni magam, de nem sok idő akadt elkényelmesedni, ugyanis kezdődtek az egy hónapon keresztül tartó orientációs hetek. Rögtön az első héten német szintfelmérőt kellett írni, ami alapján csoportokba osztottak minket. Ezekben a csoportokban töltöttünk 60 idegörlően hosszú németórát az elkövetkező 3 hétben. Ezek a tanórák egyébként nem voltak hasznosak, de cserébe legalább nagyon unalmasnak bizonyultak. Később azonban kiderült, hogy a többi csoport jobb tanárt fogott ki, így az óráik is jobban teltek.

received_403915740450455.jpegTermészetesen nem merült ki a program a németoktatásban, volt szervezett könyvtár látogatás, Campus tour, városnézés és társaik, amire mindenki kedve szerint mehetett. Persze voltak a diákságot sokkal jobban vonzó programok is, többek között kocsmatúra, BMW gyárlátogatás, karaoke este, valamint egy és több napos kiruccanások különböző helyekre. Én a bajor erdőben egy egynapos kiránduláson vettem részt, valamint a Bajor Alpokban töltöttem 4 napot egy 40 fős társasággal. Ezek voltak az igazán jó alkalmak megismerni a társaságot, igazi osztálykirándulás hangulat volt. 

A tanítás kezdetével gondoltam végre megismerkedhetek néhány helyivel is, de nagyobbat nem is tévedhettem volna. Elég leszögezni, hogy a németek nem túl barátkozós típusúak. Persze nem szép dolog sztereotipizálni, főleg nem akkor, amikor ennyi külföldivel van körülvéve az ember, de sajnos a tapasztalat ezt mutatta. 

Mivel összesen hat tárgyat vettem fel, így bőven jutott idő az elmaradhatatlan Erasmus Party-kra, Movie Night-okra, sportolásra… Apropó sportolás! Az egyetem kínálatában több, mint 40 féle sportórán lehetett részt venni, és majdnem mind ingyenes volt. Míg a fiúk nagy része a konditeremben próbálta ledolgozni az elfogyasztott (nem kevés) sörmennyiséget, addig a különböző táncórák a lányok körében voltak népszerűek. Mindenki talált kedvére való mozgásformát.

Fontos programponttá nőtte ki magát a vasárnapi ebéd is. A héten egyszer összegyűlt a magyar társaság, hogy együtt együnk. Míg mi (pontosabban én) főztünk rájuk, ők addig kifizették az alapanyag költséget, így mindenki jól járt, ráadásul felejthetetlen délutánokat töltöttünk együtt. Itt jegyezném meg, hogy a „halk” szó, mint jelző ilyenkor nem igazán volt jellemző ránk. Szerencsére a szomszédok jól tűrték a hangerőt, vagy legalábbis jól titkolták a felháborodásukat. 

Mindezek után azt hiszem nem csoda, ha azt mondom, nagyon gyorsan telt az idő. Valamikor november elején realizáltuk először, hogy milyen rövid is valójában egy félév. Hamar el is döntöttük, hogy ha adódik rá lehetőség, maradnánk még egy szemeszter erejéig. A gondolatot tettek követték, de a DAAD ösztöndíjnál a hosszabbítás nem volt opció. Anyagi támogatás nélkül viszont igencsak költséges tud lenni az a néhány hónap Németországban. Habár a végén már enélkül is maradtunk volna, szerencsére a Campus Mundi Freemover pályázat - ami egy keveset reklámozott, de annál hasznosabb pályázati forma - megmentett minket. Hármunk közül, akik együtt mentünk, ketten pályáztuk meg, és mind a ketten el is nyertük. Szó szerint elsírtuk magunkat örömünkben.

img_20190127_153412.jpgEnnek a hírnek a tudatában már nem maradt más hátra a karácsonyi szünetről visszatérve (amelyre természetesen hazautaztam), mint a vizsgákra való készülés, amelyek február végén voltak esedékesek. Ugyan év közben nem kellett beleszakadni a tanulásba, sajnos ez már nem volt igaz a vizsgaidőszakra. A passaui vizsgák messze földön híresek nehézségükről. Ha mindez nem lenne elég, mindegyikre mindössze 60 perc áll rendelkezésre, és csak egyetlen vizsgaalkalom van kiírva. Egy dolog tehát, hogy szerencsésnek kell lenni az időpontok tekintetében, de ha véletlenül megbuksz, akkor nincs lehetőség javítani.  Így tehát február közeledtével a kocsmák és a könyvtár telítettségének fordított arányossága igencsak szembetűnő volt. Míg a szórakozóhelyek esténként szinte pangtak az ürességtől, addig a könyvtárban vérre menő harc ment a helyekért. Az utolsó egy hónap tehát valóban a tanulásról szólt, azonban szerencsére meg is volt a gyümölcse: habár minden tárgyból ugyanazt a vizsgát írtam, amit a helyiek, végül egészen szép eredményekkel zárult a félév. Megkönnyebbülve és abban a tudatban, hogy egy hónap múlva visszatérek hagytam magam mögött Passau városát március elején. 

Az otthon töltött egy hónap sem telt eseménytelenül. Mindent elölről kellett kezdeni, ami a papírmunkát illette. A rutin ellenére is sok-sok órába telt mindent elintézni. Ráadásul a passaui albérletünk csak egy fél évre szólt, így a lakáskeresés sem maradt ki a sorból. Mivel a barátnőmmel, akivel együtt hosszabbítottunk elhatároztuk, hogy külön költözünk, az ő új otthona egy kollégiumi szoba lett, én pedig három lányhoz költöztem be negyediknek egy albérletbe. Ezzel ismét szerencsém volt: továbbra is minden gyalogos (legfeljebb biciklis) távolságra volt, és a nemzetközi társaság cseh, német és albán tagjai is végtelenül kedvesnek bizonyultak. Már ismerősként köszöntöttem az utcákat és sok-sok embert, valamint az elmaradhatatlan orientációs hetek programjait is. A nyelvtanfolyam ezúttal elmaradt, de sok program hasonló volt az előzőekhez. Azonban gyakorlatilag teljesen új társaság érkezett a nyári szemeszterre. (Nem véletlen hívják annak: április végétől augusztus közepéig tart. Nem gondoltam volna, hogy valaha önszántamból fogok nyáron iskolába járni.)

111.jpgAhogy elérkezett a jó idő, megszaporodtak a grill partik, valamint a medencés bulik. Olyan volt az egész, mintha a nyaralás mellett mellékesen néha órákra kellett volna járni. A zenekarral ott folytattuk, ahol abbahagytuk (azt leszámítva, hogy egy-két tag elment, és jött néhány új), az órák közti szüneteket az egyetem melletti füves területen napozva töltöttük, az egész városban barbecue illat terjengett, minden és mindenki kivirult. Habár órákig tudnék erről a félévről is mesélni, azt hiszem elég, ha annyit mondok, hogy talán még az előzőnél is emlékezetesebbre sikerült. A már meglévő barátságok elmélyültek, újak alakultak ki, a városba - ha lehetséges - még jobban beleszerettem, és otthonról így még azok is meg tudtak látogatni, akiknek a téli félévben erre nem volt lehetőségük. 

Habár nem minden pillanata volt könnyű ennek az egy évnek, semmi pénzért nem cserélném el másra. Nem csak rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodtam, de a klisével élve egy második otthonra is leltem. Mivel mindössze néhány hónapig bírtam a város és az ottani emberek nélkül, így már tapasztalatból tudom mondani, hogy „látogatóként” is ugyanolyan szeretettel látják az embert, mint diákként. Ha tehát egy tanácsom lehetne mindenki számára, az valahogy így szólna: „Menjetek cserefélévre! Nem fogjátok megbánni.” (Meg legyetek jóban a TO-s nénivel, az sosem árt…)

 

Reményi Orsolya vendégszerző

Egy év Passauban Tovább
A berlini fal valósága

A berlini fal valósága

A leomlás 30. évfordulója

150070.jpg

Mi történt?

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki látta a Kémek hídja című filmet, és nem borzongott bele legalább egyszer a berlini fal gondolatába. (Aki nem látta, most ne olvasson tovább, hanem gyorsan menjen, és nézze meg.) A fal, amely két világot választott el egymástól, épp tegnap harminc éve omlott le.

A Kémek hídja megkönnyebbüléssel végződik. Mi fellélegzünk, mert nem kell arra gondolnunk, mi lett volna, ha rosszul sül el a dolog. Sokaknak azonban épp az ellenkezője jutott: a keletnémet állam 1961 augusztusában felhúzta a falat, amely attól fogva történetük, életük közepén húzódott. Az NDK azzal indokolta a fal megépítését, hogy az államnak szüksége van rá, mint a fasizmus elleni védőbástyára. Ez a „bástya” családok ezreit szakította szét, sokakat megfosztott állásától, másokat tanulmányaik félbehagyására kényszerített — ezért a fal épülése közben és után is több százan próbáltak átmenekülni az NSZK területére. Ez csak néhányaknak sikerült, mert a keletnémet határőrök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a szökést, és azok az őrök, akiknek ez sikerült, még jutalmat is kaptak.

44758.jpgA fal huszonnyolc hosszú évig állt, és ezalatt Berlin két fele lassan eltávolodott egymástól. A német főváros NDK-hoz tartozó oldalán az emberek többsége szegény volt, míg Nyugat-Berlin egyre csak fejlődött. Idővel nem csak fizikai, de társadalmi és gazdasági határ is képződött a két országrész között, ami csak megerősítette az elszigeteltséget.

Azonban a Szovjetunió gyengülésével egyre sürgetőbbé vált a fal lebontása. 1987-ben még Ronald Reagan, az amerikai elnök is ellátogatott Nyugat-Berlinbe, és beszédében a határzár feloldását követelte. 1989. november 9-én végül az NDK bejelentette, hogy enyhít az NSZK-ba való átjárási tilalmon. Percekkel később már tömegek közelítették meg a falat, az emberek felmásztak rá, és az áthatolhatatlanság megtört. 

Sokezer ember sokezer emléke

A történelmi adatok mindig fontosak, hiszen talán ezek adják a legpontosabb képet a tényekről. A berlini fal történetét azonban rengeteg tragédia, emlék, vágy és érzés övezi. Ezek azok a darabkák, amelyek nem a tényekre, hanem az emberek személyes valóságára irányítják a figyelmünket, és kérdéseket vetnek fel. Valóban minden különbséget eltörölt a két országrész között a berlini fal leomlása? Vajon a Nyugat feltárulásával elérkező hatalmas szabadságot nem volt túl nehéz elviselni? És visszaadható annyi elvesztett, megnyomorított év? 

Alább néhány visszaemlékező történet részletei olvashatók (gyűjtés: The Guardian).

„Ki ne akarná betenni a lábát a tiltott területre? Ezt a területet kávéaroma és öblítőillat itatja át, minden friss, kedves és teljes. Az emberek itt különlegesek, évtizedek óta a világ minden lehetősége az övék. Bármit megvehetnek, amit csak a szívük kíván. Hogy néznek ki ezek az emberek? Egy barátom szerint „Egy nyugatnémetet arról ismerhetsz fel, hogy a lehető legfesztelenebb módon csukja be az autója ajtaját”.” (Jenny Erpenbeck, született 1967-ben, Észak-Berlinben)

„1991. nyara volt, én pedig Krétán töltöttem az időm. Éppen sétáltam, mikor zajongást hallottam a közelből: kiáltozást, nevetést. Mi történik? Valaki ünnepel? Esetleg egy sportesemény? Ahogy közelebb értem, ráeszméltem, hogy a zaj egy mindenféle csúszdákkal felszerelt vízi vidámparkból származik. Némely csúszda kellemesen, lassan kanyargott, mások meredekek és gyorsak voltak. Engem az döbbentett meg, hogy a vidámpark nem gyerekekkel, hanem hatvanéves férfiakkal és nőkkel volt tele. Hozzám hasonlóan ők is keletnémet származásúak voltak. Azonnal megértettem, miért ilyen izgatottak: ezek az emberek harmincévesek is elmúltak, mikor a Fal megépült — ez pedig azt jelentette, hogy még sosem járhattak ilyen vidámparkban. Ezek a csúszdák csak Nyugaton, csak 1961. után léteztek.” (Thomas Brussig, született 1964-ben, Észak-Berlinben)

„Az NDK-t megfojtják a határai. A nyugati oldal folyamatosan megfigyel minket, és csak a néhai művészt – meg a „felderítőket”) engedik átkelni; a többiek számára zárva marad. Amióta azonban Magyarországon szeptember 10-én felhúzták a vasfüggönyt, emberek tízezrei siettek egy új élet felé. Ez a lehetőség nekünk nem játszik. Mi itt akarunk maradni, megragadni a hatalmat, hatástalanítani a férfiak és „öregek” irányítását, belülről újjáépíteni az NDK-t. A saját utunkat akarjuk járni. De vajon tudjuk-e egyáltalán, merre vezet ez az út?” (Kathrin Schmidt, született 1958-ban, Gotha-ban)

források:

- theguardian.com

- history.com

- rubicon.hu

- mult-kor.hu

2019. november 10.

Lázár Fruzsina

 

A berlini fal valósága Tovább
Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása

Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása

dscn7163.JPGPEGIDA. Ha valaki meghallja ezt a szót, az esetek 90%-ban azt mondja, hogy „igen, azok a nácik Németországban”, „az a mozgalom, ami a migránsok ellen lép fel, és utálják a bevándorlókat”, „persze, azok a radikális jobboldaliak. De mind ez igaz lenne? Annyi biztos, hogy 12 szászországi lakos alapította a mozgalmat,frontemberük Lutz Bachmann, és első tüntetésüket 2014.10.20-án tartották.

Ebben a cikkben csak a drezdai PEGIDA-val foglalkozom, hiszen ott alakult meg először, ott fogalmazták meg a 19 pontos követelést, és ebben a városban figyelhető meg a legtöbb hétfő kora esti felvonulás. Németország mindig is nyitott országnak számított, ha bevándorlókról volt szó. Az OECD kutatása szerint a világ egyik legliberálisabb országa. A migrációs hullámoknak négy szakasza figyelhető meg Németországban: az első a vendégmunkás szakasz (1955-1973), a második az első integrációs kísérlet szakasza (1973-1981), a harmadik a védekezés szakasza (1981-1998), a negyedik pedig az elfogadási szakasz (1998-tól).



dscn7128.JPGEbből látszik, hogy Németország számára nem idegen fogalom a migráció, a vendégmunkás, az integráció vagy akár a kettős társadalom.

De mégis mi váltott ki 2014-ben akkora elégedetlenséget a lakosság köreiben, hogy egy ilyen nagy mozgalom indulhasson útnak? Összesen három tényezőt tudunk felsorolni. Először is az orosz-ukrán konfliktust, másodszor az Iszlám Állam terjeszkedését. Ezek nem szorulnak különösebb magyarázatra és talán önmagukban nem is vezettek volna egy ilyen mozgalom megalapításához.

Bár félelmet váltottak ki az emberekből, a legnagyobb hatással mégis talán az bírt, amikor a drezdai vezetés a lakosság bevonása nélkül úgy döntött, hogy a belvárosban menekültszállókat fog építeni. Ez – mondhatni - feltette az i-re a pontot. Sok városban azonban ez a három tényező még nem lett volna elég ok egy ilyen szervezet megalakítására. Így felmerül a kérdés: miért volt ez elég Drezdában, miért lett ott sikeres a minden hétfői demonstráció, míg más városokban kevésbé?

Németországban van két „szabad” és nagyon büszke tartomány: Bajorország és Szászország. Szászország történetéhez hozzá tartozik, hogy az NDK-hoz tartozott; itt 1989-ig kevésbé volt jellemző vendégmunkások, vagy épp menekültek jelenléte, ezért nem is voltak hozzászokva az „idegenekhez”, és eléggé zárt világban éltek. Nem maradt más hátra, minthogy politikailag is definiáljuk a mozgalmat. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy megismerkedjünk a követeléseikkel.

2014.12.10-én 19 pontban fogalmazták meg, hogy mit szeretnének elérni. Ezt a 2015.01.07-ei demonstráción hat pontra rövidítették, melyek a következőek:

  • 1. Új bevándorlási törvény, Kanada és Svájc példája alapján.
  • 2. Integráció kötelezettségének felvétele az alaptörvénybe.
  • 3. Bevándorlási és tartózkodási tilalom a vallási fanatikusoknak és az iszlamistáknak.
  • 4. Közvetlen demokrácia államszövetségi szinten.
  • 5. Oroszországgal folytatott harc befejezése, és egy barátságos egymás mellett élés megteremtése brüsszeli kontroll nélkül.
  • 6. Több eszköz bevetése Németország biztonsága érdekében.dscn7158.JPG

Minden hétfőn nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy elmondják, ők nem a menekültek ellen vannak. Szívesen fogadják őket akkor, amikor ellenőrizni tudják, hogy kik ők, és honnan jöttek. Azt is szeretnék, hogy a hazájukban dúló háború lezárultával vissza is térjenek oda. Beszédeik túlnyomó részét a politikusokra gyakorolt kritika alkotja. „Wir sind das Volk”, azaz „Mi vagyunk a nép” rengetegszer elhangzik a tüntetők szájából. Ezzel azt próbálják sugallni, hogy a politikai elit sokszor az ő beleszólásuk nélkül hoz döntéseket, miközben a hatalmukat nekik, azaz a népnek köszönhetik. Legfőképp ezen szeretnének változtatni, céljuk a politikai elit hatalmának gyengítése.

whgyhf52.jpegA logójukon egy ember látható, aki a szemetesbe dobja a horogkeresztet, az Iszlám Állam fekete lobogóját, az Antifasiszta Koalíció piros fekete logóját, valamint a Kurd Munkáspárt zászlaját. Az összes vizsgált tüntetésen a PEGIDA-szimpatizánsok békésen demonstráltak, ellentétben a bal oldali tüntetőkkel, akik nem egyszer sebesítettek meg olyan embert, aki egyetértett a PEGIDA követeléseivel. Olyan eset is előfordult, amikor parkolóban autókat gyújtottak fel, vagy például rendőrökre támadtak.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a mozgalom nem írható le szélsőjobboldaliként, hisz nem a demokratikus rendszer és a demokratikus állam megrendítésére törekszik. A jobboldali radikális már közelebb áll hozzá, de mégsem fejezi ki a demonstráció igazi lényegét és céljait. Jobb-populista, mint politikai fogalom, áll legközelebb a PEGIDA-hoz. Fellépnek az iszlám ellen, a német lakosság előjogait hirdetik, sokszor elítélik az embereket vallási hovatartozásuk miatt. Minden hétfőn említésre kerül azonban, hogy „mi vagyunk a nép, akik a társadalom alján helyezkedünk el, a politikusok pedig felettünk állnak és nem vesznek minket figyelembe”. Céljuk tehát egy olyan társadalom létrehozása is, melyben a társadalmi különbségek minimálisak. Mivel ez tipikus jellemzője a politikai baloldalnak, így megállapítható, hogy a PEGIDA egy populista mozgalom, mely bal és jobboldali értékeket egyaránt képvisel.

Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása Tovább
A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A Republikánus Konvenció kedden hivatalosan is elnökjelöltjévé választotta Donald J. Trump-ot. Az előválasztási szezon során 1542 delegáltat megszerzésével messze az összes riválisát felülmúlta, és a primary*-k végére már ellenfél nélkül söpörte be a győzelmet.

kisherceg3.jpg

A Republikánus Konvenció (július 18.-21. ; Cleveland, Ohio), második napján történt az esemény legfontosabb része, az elnökjelölt hivatalos kinevezése. Bár Donald Trump nagy fölénnyel nyerte az előválasztásokat, rég volt ennyire megosztott a párt az aktuális elöltjükkel kapcsolatban. A szavazás során 721 delegált szavazott más jelöltekre. Ennél nagyobb megosztottságra legutóbb 40 évvel ezelőtt 1976-ban volt példa. Azon a választáson végül az akkori elnök Gerard Ford lett végül a párt jelöltje, és Ronald Reagen-t győzte le. Akkor azonban a végletekig ketten pályáztak az jelöltségre. Végül Ford-ot nem választották újra, a választáson Jimmy Carter demokrata jelölt szerezte meg az elnökséget.

Trump megosztó személyisége körüli ellentétek egészen odáig fajultak, hogy a Republikánus párt egyes képviselői olyan komolytalan indokokkal maradnak el a konvencióról, mint „Le kell nyírnom a füvet” (Sen. Jeff Flake) vagy „Horgászni megyünk a feleségemmel” (Sen. Steve Daines), de voltak, akik egy az egyben kijelentették, hogy nekik nem szimpatikusak Donald Trump elvei, ezért nem fognak megjelenni az eseményen.

Az elnökjelöltségért folyó harcban Donald Trump legfőbb ellenfelei Ted Cruz texasi szenátor, John Kasich Ohio kormányzója és Marco Rubio floridai szenátor voltak. A primary-k során óvodás szintű vitákkal tarkított események során feszültek egymásnak a wannabe prezidentek. Volt szó a kezek méretéről, egymás feleségeiről és az adóbevallásokról is. Azonban egy témában mind egyet értettek a konzervatív párt elnökjelöltségéért harcoló jelöltek. A jelenlegi Obama adminisztráció és a demokrata párt jelöltjei mindent rosszul csinálnak. Végül a legharsányabb – és leggazdagabb – jelölt Donald Trump minden ellenfelét kiszorította a versenyből, és május elején utolsó ellenfele Ted Cruz is visszalépett. Ettől kezdve már szinte biztos volt, hogy ki fog majd novemberben a sokkal szorosabb versenyt futó demokrata jelölttel összecsapni.


trump-gop-575x323.jpg
A nem politikai háttérből érkező Donald Trump kezdetben radikális ötleteivel, kirívó viselkedésével és szabad szájával hívta fel magára a figyelmet. A mexikói határt mexikói pénzekből finanszírozott kerítéssel akarja lezárni, a terrorizmus enyhítése érdekében pedig betiltaná az országba történő bevándorlást olyan területekről, melyek bizonyítottan rendelkeznek terrorista múlttal az USA, Európa, vagy valamely szövetségesük ellen. Szélsőséges kijelentéseivel világszerte állásfoglalásra késztette az embereket a megosztó politikus.

*előválasztások

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció Tovább
A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

Péntek este katonai puccskísérlet kezdődött Törökországban. A hadsereg a török állami televízióban (TRT) jelentette be, hogy átveszi a hatalmat a kormánytól és szükségállapotot, valamint kijárási tilalmat hirdet. A puccsisták szerint az alkotmányos rend, a demokrácia, az emberi jogok, a joguralom, valamint a közbiztonság helyreállítása miatt van szükség a kormány eltávolítására. Recep Tayyip Erdogan török elnök az utcára hívta az embereket. Az elnököt támogató tüntetők több helyen is összecsaptak a katonákkal. Miután Erdogan gépe leszállt, az elnök a repülőtéren bejelentette, hogy megakadályozták a puccskísérletet.

turkish-flag-waving-over-map-of-turkey.jpg

Az este folyamán tíz óra körül katonák zártak le két hidat Isztambulban (Boszporusz híd, Győzedelmes Mehmed szultán hídja), valamint helikopterek és vadászgépek jelentek meg Ankara és Isztambul fölött egyaránt. Binali Yildirim miniszterelnök az állami televízióban ekkor még arról beszélt, hogy az emberek által megválasztott kormány van hatalmon. A Törökországban tartózkodó külföldiek arról számoltak be, hogy a közösségi oldalak elérhetetlenné váltak. Nem lehetett elérni a facebook-ot és a twitter-t.

11 óra körül a hadsereg az állami televízióban jelentette be, hogy az egész országban átvették a hatalmat és kijárási tilalmat hirdettek.

A hadsereg tankokkal vette körbe az isztambuli Atatürk repteret, amelyet lezártak és az onnan induló és oda tartó járatokat törölték.

A kijárási tilalom ellenére Isztambulban, Ankarában és Izmirben is tömegek vonultak az utcára Erdogan elnök mellett. A török vezetés felkelőknek nevezte a puccskísérletben résztvevőket és azt mondta, hogy le fogják győzni őket és a legmagasabb árat fogják fizetni a tetteikért.

A parlamentre harckocsik nyitottak tüzet, majd bombát dobtak rá. A hadsereg több helyen is összecsapott az utcára vonuló Erdogan párti tüntetőkkel. Ankarában a tüntetők megpróbálták lefegyverezni a katonákat. Összecsapások voltak a Taksim téren, a Boszporusz hídnál. Helikopterrel lötték a rendőrség főhadiszállását, a hírszerzés épületét az állami televízió épületét is. Továbbá tűzharc volt Ankarában az elnöki palotánál.

Az AFP hírügynökség a török tévére hivatkozva azt állítja, hogy egy török vadászgép lelőtt egy helikoptert, amin a puccs szervezőit utaztak.

A hadsereg elfoglalta a Hürriyet és a CNN helyi szerkesztőségét. Az utóbbit a tüntetők megrohamozták és összecsaptak a katonákkal.

A Taksim téren 30 a puccskísérletben résztvevő katona megadta magát és átadták a fegyvereiket.

Erdogan az utcára hívta az embereket és a gülenista terrorszervezetet tette felelőssé a puccskísérletért. Ezt Fethullan Gülen közleményben utasította vissza, szervezetével együtt úgy fogalmaznak, hogy mindig is ellenezték a katonaság beavatkozását az ország belügyeibe és most is elítélik azt. Ahmet Davutoglu, nemrég leváltott török miniszterelnök, az Al-Jazeerának adott interjújában ítélte el a puccskísérletet. Ugyanígy tett az összes parlamenti párt.

Barack Obama amerikai elnök a demokratikusan megválasztott kormány melletti kiállásra szólítja fel az embereket. Boris Johnson, Nagy-Britannia frissen kinevezett külügyminisztere, aggodalmát fejezte ki a Törökországban zajló események miatt. Angela Merkel német kancellár szóvivője a demokratikus rend tiszteletben tartására és az emberi életek védelmére szólít fel. Jens Stoltenberg a NATO főtitkára nyugalomra int és a török demokratikus intézményrendszer, valamint az alkotmány tiszteletére szólít fel.A Kreml szóvivője, Dimitrij Peskov azt mondta, hogy Oroszország azt szeretné, ha Törökország visszatérne a stabilitás és a rend útjára.

A török líra a 2008-as világgazdasági válság óta nem zuhant ekkorát. Az emberek megrohamozták a bank automatákat valamint az üzleteket vízért és alapvető élelmiszerekért.

 

 

(Források: Al-Jazeera, Bloomberg, Conflict News, Reuters, Twitter)

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója Tovább
Harry Potter újratöltve – és minden, ami utána jött

Harry Potter újratöltve – és minden, ami utána jött

K. Rowling nem az a típusú ember, aki megállna a siker után. A brit írónő 2007-ben fejezte be a Harry Potter-széria utolsó részének írását, de nem sokáig gyászolta a Potter-birodalmat, az Átmenteti üresedés után krimisorozatba kezdett, melynek harmadik kötete október végén jelenik meg Angliában. A Harry Potter-mánia pedig reneszánszát éli.

the_most_magical_fan_reactions_to_jk_rowling_s_harry_potter_and_the_cursed_child.jpg

Harry Potter újratöltve – és minden, ami utána jött Tovább
George Ezra és Budapest

George Ezra és Budapest

Biztosan mindenki ismeri George Ezra Budapest című számát, aki meg azt hiszi, hogy nem, az rá fog jönni a dal hallatán, hogy de. Csak kattintsatok a videóra!

Azon elgondolkoztatok már, hogy mi köze a dalnak a mi fővárosunkhoz, ami egyre több rendezőt ragad meg és egyre több hollywoodi hírességet vonz (részben az amerikai celeb nagykövetünknek köszönhetően)? 

 

Forrás: Youtube

George Ezra és Budapest Tovább
Világgazdasági összeomlás fenyeget

Világgazdasági összeomlás fenyeget

Matolcsynak volt igaza, csak kicsit másképp...

A technológiai fejlődés kezd gátad szabni annak a gondolkodásnak, miszerint a kormányoknak hagyniuk kell a piacot. Megdőlt az elmélet, hogy a gazdaság magát szabályozza Adam Smith „láthatatlan kéz” teóriája alapján. A laissez-faire (a liberális piaci gondolkodás alapja: hagyja csinálni, nem avatkozik a piac ügyleteibe az állam) megbukott a 2007-2008-as világválság következtében. A jelenlegi felfogás szerint a különadók hosszú távon csak visszavetik a gazdaságot, de lehet, hogy  épphogy ez az egyetlen kiút az összeomlás elől?

Kép: http://www.englishforum.ch

Világgazdasági összeomlás fenyeget Tovább
„Németország külpolitikája mindig is európai volt”

„Németország külpolitikája mindig is európai volt”

Lieselore Cyrus, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete április 15-én a Corvinusra látogatott, hogy az érdeklődőknek Németország aktuális külpolitikai irányvonaláról számoljon be, de emellett mesélt saját életútjáról és az itt szerzett tapasztalatairól is.

 cyrus.jpg

„Németország külpolitikája mindig is európai volt” Tovább
„A fő törésvonal valójában nem az iszlám és a Nyugat között húzódik”

„A fő törésvonal valójában nem az iszlám és a Nyugat között húzódik”

A magát Iszlám Államnak nevező szélsőséges szunnita csoport 2014. június 29-én foglalta el Irak és Szíria bizonyos területeit. Azóta egy nemzetközi összefogás eredményeként amerikai légitámadások, illetve átfogó szárazföldi offenzíva indult ellenük. A márciusban történt tunéziai és jemeni merényletekért is az Iszlám Állam vállalta magára. Egyetemünk rektorával, dr. Rostoványi Zsolt Közel-Kelet szakértővel beszélgettünk a nemzetközi rendszert érintő egyik legaktuálisabb kihívásról: az Iszlám Állam-jelenségről.

rostovanyizsoltinterju1.jpgFotó: Vincze Tímea

„A fő törésvonal valójában nem az iszlám és a Nyugat között húzódik” Tovább
Az esélyegyenlőség dalversenye lesz az Eurovízió?

Az esélyegyenlőség dalversenye lesz az Eurovízió?

Már csak két hónap és megrendezik a hatvanadik Eurovíziós Dalfesztivált, ezúttal Conchita Wurst hazájában, Ausztriában. Minden évben voltak olyan „extravagáns” előadók, akik nézők millióinál csapták ki a biztosítékot megjelenésükkel és/vagy előadásukkal, az utóbbi években azonban ez a humoros kitűnés inkább negatív diszkrimináció elleni kampányba fordult át… ezzel elnyomva a „normális”, esetleg talán sokkal tehetségesebb előadótársaikat.

Az esélyegyenlőség dalversenye lesz az Eurovízió? Tovább
Őrület az orosz börtönben

Őrület az orosz börtönben

Hogyan lesz regény egy román filmrendező úti dokumentumfilmjéből? Úgy, hogy majdnem belebolondul az eseményekbe. Walter Ghidibaca különös könyve, a Minden jó, ha a vége rossz egy utazás krónikája – hiszen nem csak Oroszország, hanem az emberi elme elhagyatottabb vidékeit is bejárja történetében. Börtön és valóságshow – létező kombináció, de az elboruló elme általában nem szokott része lenni a koktélnak.

mindenjohaavgerossz.jpg

Őrület az orosz börtönben Tovább
Ki nyer ma? – interjú Dr. Magas István közgazdásszal az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról

Ki nyer ma? – interjú Dr. Magas István közgazdásszal az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról

Rengeteget halhattunk az utóbbi időszakban az Európai Unió és az Egyesült Államok között tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP). Kormányunk novemberben még mellszélességgel kiállt a tervezet mellett, decemberben mégis arról szóltak a hírek, hogy a Miniszterelnök akár a megállapodás megvétózására is kész. A markáns politikai nyilatkozatok ellenére azonban rendkívül kevés konkrét információt tudunk a készülő egyezségről. A tájékozódáshoz Dr. Magas Istvánnak, a Világgazdasági tanszék vezetőjének segítségét kértük.

magasistvan.jpgFotó: vg.hu

Ki nyer ma? – interjú Dr. Magas István közgazdásszal az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról Tovább
A Fidesz megágyaz Vonának?

A Fidesz megágyaz Vonának?

 2009-ig még maga Orbán is élesen ellenezte az orosz befolyásszerzést, és ebben a racionális és az emocionális Fidesz szavazók is egyaránt tapsolva támogatták. Mára azonban  úgy fest, a keleti nyitás szükségességét a gazdaságiak mellett immár ideológiai érvekkel magyarázó Orbán-kormánynak sikerült elérnie, hogy a korábban határozottan oroszellenes jobboldali szavazók egy része véleményt változtasson.  

Kép: nepszava.com

A Fidesz megágyaz Vonának? Tovább
Beleszól a politikába az Anglikán egyház – nagyon helyesen

Beleszól a politikába az Anglikán egyház – nagyon helyesen

Európa szekuláris közgondolkodóinak jelentős része a magánszférába száműzné a vallást. Előfordultak esetek, amikor egyet tudtam érteni a megfogalmazott aggodalmakkal, mivel a keresztény egyházak néha nem tudnak elvonatkoztatnia történelmileg privilegizált pozíciójuktól, azaz elfelejtik, hogy a modern Európa multikulturális társadalmaiban ugyanakkora a létjogosultsága a különböző hitűeknek és a hittel nem rendelkezőknek is. Azonban az anglikán egyházban a brit választások kapcsán megfogalmazott nyílt levél a szó minden pozitív értelmében kifogástalan: egy szerény, a lakosság sokszínűségét tekintetbe vevő, árnyalt, ugyanakkor következetes 52 oldalt olvashatunk, ha vesszük a fáradtságot. Érdemes, hiszen annak ellenére, hogy a szigetország lakosságának íródott, sok olyan erkölcsi útmutatást olvashatunk benne, amelyek Magyarországra nézve is relevánsak lehetnek.

anglikanegyhaz.jpg

Beleszól a politikába az Anglikán egyház – nagyon helyesen Tovább
Elárasztott életek

Elárasztott életek

„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egyidejűleg egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokat egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.” – áll a falu emlékét őrző, 1995-ben Sükösd Árpád nagyvállalkozó – egykori lakos- által állított márványtáblán.

bozodujfalu1.jpg

Elárasztott életek Tovább
Disneylandben jártam, s oly sok titkot láttam…

Disneylandben jártam, s oly sok titkot láttam…

Valószínűleg sokan álmodozunk arról, hogy Disneylandben dolgozhassunk akár csak egy rövid ideig. Ez velem is így történt, s bár már többször dolgoztam külföldön, ez valahogy mégis másnak ígérkezett. Disney karakterek, feldíszített fenyőfák és izzósorok mindenhol, karácsonyi dalok hümmögése a háttérben, különleges téli parádé, ünnepi hangulatban lévő látogatók, Frozen-show és tűzijáték minden éjjel, hullámvasutak korlátlan használata és egy lelkes, európai fiatalokból álló csapat. Mindez Disneylandben. Kérhet ennél többet bárki karácsonyra? Dehogy, gondoltam elsőre – aztán rálátást nyertem a kerítés túloldalán lévő eddig ismeretlen dolgokra is, és kezdtem kiismerni a rendszert...

disneyland1.jpg

Disneylandben jártam, s oly sok titkot láttam… Tovább
Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története

Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története

A Bécsben minden év január elsején megrendezett újévi koncert mindig a legpatinásabb és legnagyobb felhajtással járó esemény épp ezért, keveseknek adatik meg, hogy eljussanak rá. Szerencsére napjainkban már lehetőségünk van közvetítéseken keresztül élvezni az eleganciát, a zenét és a kultúrát. Az arisztokratikus időket – szánt szándékkal  felelevenítő hagyomány ennek ellenére sötét múlttal is rendelkezik, ami napjainkban már elfeledett.

becsi_ujevi_koncert.jpg

Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története Tovább
Németország végveszélyben?

Németország végveszélyben?

Az ünnepek alatt a kezembe került a Der Spiegel legújabb száma, amelyet egy családtagunk hozott magával Svájcból. Az újság átlapozása közben feltűnt, hogy több cikk is foglalkozik a németországi muzulmánok helyzetével. Mikor elolvastam őket megdöbbenve jöttem rá, hogy valójában mekkora horderejű dologról van szó, amiről a magyar médiumok szinte semmit sem közölnek erről – még említés szintjén sem.

pegida1.jpg

Németország végveszélyben? Tovább
A köztévén csak a 2010 előtti korrupció újra felemlegetésének van hírértéke

A köztévén csak a 2010 előtti korrupció újra felemlegetésének van hírértéke

A mindig mesterien megmunkált kormánypropagandát szolgáltató köztévé ismét nagyot alkotott. Négy perces riportban foglalkoztak azzal, hogy André Goodfriend egy rendezvényen Gyurcsány Ferenc mellett foglalt helyet. Az összeállításból akár arra is következtethetnénk, hogy az USA az MSZP korrupciós ügyeivel tartja nyomás alatt a magyar kormányt.

mtvakonteo.jpg

A köztévén csak a 2010 előtti korrupció újra felemlegetésének van hírértéke Tovább
Engem nem hatnak meg az orosz diktátor krokodilkönnyei

Engem nem hatnak meg az orosz diktátor krokodilkönnyei

Idén mintha varázsütésre az ország egy jelentős része az orosz elit barátjává vált volna. Egyszerűen fel nem fogom. Magyarország három nagy forradalmából kettőt a ruszkik vertek le – a legutóbbit kicsivel több, mint 50 éve. Az elmúlt 70 esztendőből 45-ben megszálltak minket, korlátozták az önrendelkezési jogunkat és a szabadságunkat, tankokkal fojtották vérbe ‘56-ot. Szóval történelmileg nem úgy tűnik, mintha érdekünkben állna egy erős Oroszországért epekedni. Mégis néhányan azt sugallják sajnálnunk kéne szegény-szegény Moszkvát, mert a szankciók és az alacsony olajár miatt tönkrement a gazdaságuk. Valóban bánkódnunk kéne, hogy következményei lesznek Krím megszállásának és annektálásának, valamint a Kelet-Ukrajnában megrendezett mészárszéknek?

dontcryformeohrussia.jpg

Engem nem hatnak meg az orosz diktátor krokodilkönnyei Tovább