Közgazdász Online


Romantika és olasz szellemiség az operában – Mi okozta Verdi sikerét?

Romantika és olasz szellemiség az operában – Mi okozta Verdi sikerét?

giuseppe_verdi.jpg

Giuseppe Verdi neve mindenkinek ismerősen hangozhat – vagy ha a neve nem is, a zenéje mindenképp. A romantika egyik legnagyobb zeneszerzőjeként és az olasz Risorgimento mozgalom egyik jelképeként emlékezünk rá, művei pedig ma is népszerűek, filmekben is gyakran csendülnek fel. De mi okozta sikerét? 

2021. 06. 13. Írta: Engelbrecht Azurea

Giuseppe Verdi szerény körülményekből emelkedett a 19. század egyik legnagyobb zeneszerzőjévé. 1813-ban született, a szülei kocsmárosként dolgoztak, így a családnak nem volt sok pénze. Verdi tehetsége hamar megmutatkozott: amikor 12 éves korában kinevezték a helyi templom orgonistájává, egyértelművé vált, hogy zenélnie kell. 18 éves korában Milánóba utazott, hogy a konzervatóriumban tanuljon, ahova nem vették fel, így magánúton folytatta tanulmányait az olasz kulturális fővárosban. Első operája – amely a híres Scalában debütált – hatalmas sikert aratott. Verdi szerződést kötött az operaházzal, és sok évnyi termékeny operaszerzés következett.

A romantikus opera kialakulása és jellegzetességei

A 19. század a romantika korszaka volt, melynek jellegzetességeit Verdi operái is magukon viselik. A stílus az előző évszázad racionalizmusával szemben alakult ki – először a költészetben és a festészetben: a romantika az egyénre és az érzelmekre helyezte a hangsúlyt.

Leggyakoribb motívuma a vágyakozás a szerelem, a múlt és a szabadság felé, ami nem meglepő, tekintve a korszak társadalmi történéseit. 

A korszak előfutárai az amerikai és a francia forradalom, az 1800-as évek történelmi eseményei között szerepelnek az 1848-as forradalmi hullám, az amerikai polgárháború, a kommunista kiáltvány kiadása, valamint a német és olasz egyesítési folyamatok. Ezek mindegyike a szabadság iránti vágy megtestesülése volt, és az egyén jogainak kiterjesztésére helyeződött a hangsúly. Az operákban megjelenő folyamatos vágyódás miatt a történetek gyakran szomorú véget értek – akár a főszereplő halálával.

A korszak zenéjére nemcsak a történelmi környezet, hanem a közönség is hatással volt: míg a szabadidő korábban az arisztokrácia kiváltsága volt, az ipari forradalom következtében az új középosztály számára is megnyílt a lehetőség, hogy szabadidejében és “felesleges” pénzével kultúrát fogyaszthasson, koncertekre, operába járhasson. A célközönség változásával az operák témái is megváltoztak: már nemcsak az uralkodókról szóltak a történetek, hanem gyakran az átlagember került előtérbe, esetleg mítoszok és mesék, mint Richard Wagner operáiban. Ebben az időszakban alakult ki a ma is ismert operanézés, korábban ugyanis a közönség beszélgetett vagy akár táncolhatott is.

la_scala.jpg

Kép: A Scala előadóterme (Forrás: Il Giornale degli Orologi)

Verdi operái és hatása az olasz egyesülési mozgalomra

Verdi fiatalon vált sikeres operaszerzővé, legnagyobb inspirációját pedig az olasz opera színterének korábbi domináns zeneszerzői jelentették, akiknek művei szintén ismerősen csenghetnek: Gioachino Rossini (A sevillai borbély és Tell Vilmos), Gaetano Donizetti (Don Pasquale) és Vincenzo Bellini (Norma). Verdi első operái  – egyesek szerint túlságosan is – egyszerű zenei motívumokkal dolgoznak, azonban hozzáértően osztotta szét őket a zenekarra, továbbá rendkívül dallamosak. Ez lehet az egyik ok, hogy míg Verdi nézői és hallgatói hamar rajongókká váltak, a kritikusok tetszését kevésbé nyerte el.

Az egyszerű dallamokat ellensúlyozza, hogy Verdi minden operájának jellegzetesek a szereplői. Személyiségüket dalaik is átadják, erre remek példa Oscar az Álarcosbálból. Oscar egy nadrágszerep, azaz egy férfi karakter, akit egy – ez esetben szoprán – nő játszik a színpadon. Az inas magas körökben mozog, mindenkiről tud mindent, és ravaszul csak akkor fedi fel a titkokat, mikor érdeke fűződik hozzá. Áriájából szinte kézzel fogható az önelégültsége, és vidáman gúnyolódik azokon, akik részesülni akarnak tudásából.

Oscar áriája: Saper vorreste Diana Damrau előadásában

Verdi munkásságának első évtizedében nem annyira az áriái, inkább kórusművei kiemelkedőek: például a Nabucco című operában a héber rabszolgák kórusa, amely majdnem Olaszország himnuszává is vált.

A dal a babiloni fogságot megélő rabszolgák honvágyát és szomorúságát fejezi ki: ez megmozgatta az olasz nép szívét, akik elveszettnek érezték magukat az egyesítést megelőző zavaros időszakban. Már az első sor is sokatmondó: “Repülj, gondolat, aranyszárnyakon...”.

A rabszolgák kórusa: Va, pensiero, sull’ali dorate a Scala operaház kórusának előadásában

Verdi szimpatizált a Risorgimento mozgalommal, melynek célja az olasz egység létrehozása volt a Szárd-Piemonti Királyság vezetése alatt. Noha Verdi közvetlenül nem igazán vett részt a folyamatban, operái valószínűleg szándékosan ébresztettek nemzeti érzéseket a hallgatóságban. Verdi olyan hírnévre tett szert operáival, hogy ma “sztárnak” titulálnánk. Neve kódként szolgált az egyesítést támogatók körében: a Viva VERDI (Éljen Verdi) jelmondat valódi jelentése ez volt: Viva Vittorio Emmanuele, Re D’Italia, azaz Éljen Viktor Emánuel, Olaszország királya. Az olasz egység létrejötte után Verdi az első megválasztott parlament tagjává vált. Később más politikai szerepet is kapott, azonban nem igazán volt aktív, inkább a zenével és birtokával foglalkozott.

Utolsó két operáját, az Otellót és a Falstaffot többéves szünet után írta. Ezek mind szerkezetükben, mind stílusukban feltűnően különböznek a korábbi műveitől, ezért egyesek azt gondolják, Richard Wagner operái tettek ekkora hatást Verdire, és az ő példáját kívánta követni.

Operáin kívül leghíresebb műve a Requiem, amelyet Alessandro Manzoni, olasz költő és író emlékére komponált. A gyászmise, különösen a Dies Irae tétele talán a leggyakrabban játszott komolyzenei mű Mozart Requiemje mellett, és megszólal többek között Quentin Tarantino Django elszabadul című filmjében is.

A Requiem: Dies Irae részlete a Berlini Filharmonikusok előadásában

Romantika és olasz szellemiség az operában – Mi okozta Verdi sikerét? Tovább
Tánc a művészet minden ágában - Festmények, szobrok és Oscar-díjas alakítások

Tánc a művészet minden ágában - Festmények, szobrok és Oscar-díjas alakítások

edgar_germain_hilaire_degas_005.jpg

Közösségépítő, agyserkentő és lélekápoló. Nemhiába találhatjuk meg a művészet szinte minden ágában. Táncoló balerinák a festményeken, tütüt viselő kislányok szoborba öntve és Oscar-díjas alakítások a démoni lélekbe zárva. Cikkünkben a Tánc világnapja alkalmából néhány kiemelkedő alkotást gyűjtöttünk össze, amikkel különböző érzékszerveinken keresztül érezhetjük át a világ egyik legfelszabadítóbb mozgásformáját. 

2021.04.29. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Wikipedia

Tánc a festészetben

Edgar Degas - Múzsáim a táncosok

Ha a táncos festményekre gondolunk, akkor Edgar Degas neve szinte biztosan felmerül. Munkássága telis-tele van táncosokat ábrázoló festményekkel és szobrokkal. Degas nemesi család sarjaként született Párizsban. Jogi tanulmányait félbehagyta, hogy belevethesse magát a párizsi életbe, ahol rálelt az egész életét végigkísérő motívumra: a a balett-táncosokra. Degas gyakran ment el a táncosok próbáira, előadásaira, és a korai statikus ábrázolásmód után egyre többször jelenítette meg a balettosok mozdulatait, kihangsúlyozva a kecsességüket. Az egyik leghíresebb Degas festmény az 1872-ben készített Az Opéra balett-terme a Rue Peletier-én, ami ma a Párizsban található Musée D’Orsay-ban tekinthető meg. 

lautrec_moulin_rouge_la_goulue_poster_1891.jpgToulouse-Lautrec - Csak őszintén!

Kép: Wikipedia

A posztimpresszionizmus kiemelkedő alakja szívesen töltötte idejét a párizsi bárok, bordélyházak és táncosnők közelében - mi sem bizonyítja jobban, hogy oroszlánszerepet vállalt a Moulin Rouge elindításában is, nemcsak a művészetével, hanem anyagilag is segítette a szórakozóhely megálmodóját Joseph Oller-t. Lautrec a betegsége miatt eltávolodott az arisztokrata szüleitől és egyre inkább belevetette magát a bohém párizsi életbe. A példaképe Degas volt, akivel eleinte egy házban is éltek, de a két művész alkotásai nem is különbözhetnének jobban - Degas a női kecsességet és szépséget ábrázolta, míg utóbbi kíméletlen őszinteséggel ragadta meg a nők testi valóját, ami olykor konfliktust is okozott a modellek és a művész között. Leghíresebb művének a La Goulue plakátot tartják, amit a litográfia technikáját továbbfejlesztve alkotott meg a Moulin Rouge megnyitójára.

Szobrászat

Edgar Degas - Kis 14 éves táncoslány

Az 1880 körül készült már a megszületésekor is nagy port kavart. A kritikusok a festő modellválasztását megosztóan fogadták, hiszen Degas egy kis tizennégy éves lányt, Marie Van Goethem-et választotta, akivel a kapcsolata még ma is tisztázatlan. A szobor különlegessége, hogy a kislányon lévő tütü, mellény, cipő és haj valódi. A hajszalag és a tütü kivételével mindet viasz borít. A szobor 2009-ben a 2008-as világválság ellenére rekordáron kel el 13,2 millió fontért (közel 4 milliárd forint).

Tánc az operában

Gáláns Indiák - Négy felvonás, öt történet, egy kifejlet

A gáláns Indiák az operabalett egyik legkiemelkedőbb darabja. Az operabalett egy olyan francia műfaj, amelyben az ének és a tánc váltakozik egymással, de az idő előrehaladtával az utóbbi jóval több szerepet kapott, és folyamatosan elnyomta az énekes részeket. A darab egy előjátékból és négy felvonásból áll, amik mind egy-egy külön történetet mutatnak be egy távoli, egzotikus helyszínen. Az első az Oszmán Birodalomban, a második a perui inkák között, a harmadik Perzsiában, a negyedik pedig az amerikai indiánok földjén játszódik. A cselekmények középpontjában a szerelem áll, és a végkifejlet minden felvonásban pozitív. A darabot a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Állami Operaház és a MÜPA is színpadra szokta állítani. 

Tánc a filmművészetben

Fekete hattyú - A belső én viadala

A Fekete hattyú az egyik leghíresebb balettről szóló film, amiért Natalie Portman az Oscar-díj mellett Golden Globe-díjat és a Brit Filmakadémia elismerését is átvehette. A történet Nináról, egy visszahúzódó, ám nagyon tehetséges balerináról szól, aki megkapja Csajkovszkij Hattyúk tavának címszerepét. A film a lány belső harcát mutatja be, ahogy felfedezi személyiségének kettősségét, amit a szerep hiteles megformálásához felszínre kell hoznia, hiszen nemcsak az ártatlan fehér hattyút kell eltáncolnia, hanem a démoni fekete hattyút is. Natalie Portman és Mila Kunis alakítása nem csupán színjáték - a színésznők több hónapot töltöttek a szerepre való fizikai és mentális felkészüléssel.

Chicago - Reflektorfény mindenáron

A film a jazz aranykorát, vagyis az 1920-as éveket mutatja be Catherine Zeta-Jones (Velma Kelly) és Renée Zellweger (Roxie Hart) főszereplésével, akiket gyilkosság miatt halálbüntetésre ítélnek: Kelly a férjét és ikertestvérét, Hart pedig a szeretőjét ölte meg. Mindkét nő kétségbeesetten vágyakozik a színpadi tánc reflektorfényére, amitől még a halálbüntetés folyamatos kísértete sem tudja eltántorítani őket. Ez a film volt az Oliver! után az első musical, amely megnyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. A film érdekessége, hogy a történet egyik mellékszereplője Helinszki Katalin, aki miatt Ekaterina Shchelkanovának (a filmbeli megtestesítőjének) még magyarul is meg kellett tanulnia néhány sort: „Mit keresek, én itt? Azt mondják, hogy a híres lakóm lefogta a férjemet, én meg lecsaptam a fejét. De nem igaz. Én ártatlan vagyok. Nem tudom, mért mondja Uncle Sam, hogy én tettem. Próbáltam a rendőrségen megmagyarázni, de nem értettek meg."

Tánc a művészet minden ágában - Festmények, szobrok és Oscar-díjas alakítások Tovább
süti beállítások módosítása