Közgazdász Online


Zöld útra lép a világ egyik legdrágább utcája, mert a franciák már irtóznak tőle

Zöld útra lép a világ egyik legdrágább utcája, mert a franciák már irtóznak tőle

img_2257.jpg

A Champs-Elysées Párizs leghíresebb utcája - tele luxuscikkeket árusító boltokkal, francia éttermekkel, mozikkal és elit eseményeknek otthont adó klubbokkal. Nincsen olyan turista, aki ne sétálna végig legalább egyszer a sugárúton, ha Párizsba jár. Ugyanakkor a párizsiak és a környezet már kevésbé kedveli a Champs-Elyséest. Ezen szeretne változtatni a 87 milliárd forintos projekttel a városvezetés, ami egy zöldebb és élhetőbb alternatívát képzel a fények városának. 

2021.08.26. Írta: Belayane Najoua/Képek forrása: PCA Stream

“Két év után újra Párizsban voltam. Habár a korábbi Erasmusos félévem alatt már megtanultam, hogy a Champs-Eyséest messze el kell kerülni, hacsak nem akarunk a tolakodó turisták forgatagába kerülni, most mégis arra vettem az irányt. Viszont amikor odaértem nagy meglepetés fogadott. Óriási felújítások, lezárások voltak a város legelőkelőbb útján, ami sehogy sem illett az általam várt képbe. Meglepő volt így látni azt az utat, amin a franciák csak muszájból hajtanak végig, akkor is csukott szemmel, a turisták pedig gyermeki lelkesedéssel trappolnak be-ki egyik boltból a másikba.” 

Párizs polgármestere, Anne Hidalgo idén januárban jelentette be, hogy a város leghíresebb utcájából egy különleges kertet fognak létrehozni, amivel Párizs környezeti és társadalmi épségét is javítani szeretnék. Az egykor virágzó Champs-Elysées mára már csak a turistákat és a fotósokat vonzza - a leromlott állapotoknak, a turistaáradatnak és az üzlethelyiségeket elfoglaló multicégeknek is köszönhetően a párizsi lakosok többsége messzire elkerüli a sugárutat. Ráadásul a sugárút környéke Párizs egyik legegészségtelenebb része a magas légszennyezettség és a városi zaj miatt. 

A világ második legdrágább utcája

Az Avenue des Champs-Élysées a francia főváros, Párizs legismertebb, legelőkelőbb és legforgalmasabb sugárútja. Az út a Concorde tértől a Diadalívig tart és jelenleg nyolc sáv található rajta.

Az utcát a nyugati modern várostervezés első mérföldkövének is tekintik, hiszen a   Champs-Elysées ötlete a felvilágosodáshoz köthető. A 17. századi Európában újragondolták a tereket, így a régi, zárt, középkori francia kerteket elkezdték átalakítani nagyobb szabadságot engedve az építészeknek. Két évszázaddal később a felvilágodosás alkonyán Le Notre építész fejében megszületett egy sugárút ötlete, amivel Párizst a modern kor úttörőjévé akarta tenni. A cél az eddigi leghosszabb és legimpozánsabb sugárút megépítése volt, ami sikerült is.

A Champs-Elysées azóta is töretlen népszerűségnek örvend világszerte, amit az is mutat, hogy egy száz négyzetméteres ingatlan egy éves bérleti ára átszámítva több mint 650 millió forintba kerül, így a New York-i Fifth Avenue után a világ második legdrágább utcája.

“A nagyon magas bérleti árak miatt is lepett meg engem a sugárút közepén álló McDonald’s, ami olyan szinten tér el a többi üzlettől, mint hófehér ruhán a fekete pötty. Felmerült bennem a kérdés: Mégis ki eszik McDonald’s-ot a világ egyik legelegánsabb utcáján? Később, viszont az egyetemi tanárom világosított fel, hogy habár a gyorséttermi üzletlánc merész ötletét nagyon negatívan fogadták a párizsiak, egész Franciaországban ennek a mekinek van az egyik legnagyobb forgalma. Ezért viszont a mekinek áldozatot is kellett hoznia - mivel a Champs-Eyséesen csak fekete vagy fehér feliratú boltok lehetnek, így a mekinek le kellett cserélnie a sárga feliratot. Ez az egyetlen meki üzlet, aminek fehér a felirata az egész világon.” 

A párizsiak utálják

A tervek elkészítését komoly kutatások előzték meg, hogy a városvezetés és a kivitelező cég is lássa, mire van szüksége a városnak. A Champs-Elysées már a kezdetek óta ad helyet a párizsi fesztiváloknak, a rengeteg sétálónak és a naponta több, mint 66 ezer áthaladó autónak. A forgalom az 1970-es évektől kezdett el rohamosan nőni, amikor a globalizáció is elérte a várost. Ebben az időben született meg a “hyperlieux planetaires” kifejezés, amit Michel Lussault geográfus dolgozott ki és egy olyan helyet ír le, ahol a modern globalizáció társadalmi, gazdasági, politikai és környezeti hatásai is jelen vannak. Ennek jártak utána a kutatók is.


A vizsgálatok alatt számos térképet készítettek a területről, ami a turisztikai forgalmat, az autóforgalmat, a helyi emberek forgalmát, a légszennyezettséget és a városi zajt mutatta. 

download_3.png

A fenti képen a terület légszennyezettsége látható. A térkép jól illusztrálja, hogy a sugárút vonalán a levegő szén-dioxid tartalma jóval magasabb, mint a körülötte lévő területen. A legsötétebb részeken 80 mikrogramm/négyzetméter, ami kétszer több, mint az Egészségügyi Világszervezet által elfogadott egészséges érték. A kép jobb oldalán látható egy nagyobb négyzet, ahol a légszennyezettség alacsonyabb, mint a sugárúton. A négyzet Párizs egyik legkedveltebb és egyben legfrekventáltabb kertjét, a Jardin de Tuileries (Tuileriák kertjét) mutatja -

 ebből is látszik, hogy mégha az adott hely nagyon frekventált is, a világvárosokban levő parkok kulcsfontosságúak lehetnek a levegőszennyezettség csökkentésében. 

download_1_1.png

A fenti képen a terület hangtérképe látható. Mint minden nagyvárosban, úgy Párizsban is a főutakon és azok környékén van a legtöbb zaj, ami, habár egy idő után megszokja az ember, az egészségre hosszútávon nagyon káros lehet. A zajterhelést hatékonyan lehet mérsékelni zöld falakkal, szökőkutakkal, mesterséges vízesésekkel. Éppen ezért a párizsi tervekben azonkívül, hogy csökkentik az útsávok számát, így korlátozva az áthaladó autók számát is, rengeteg fát és környezeti elemet építettek be a tervekbe, amelyek nemcsak a levegőszennyezettség csökkentéséhez, hanem a városi zaj csökkentéséhez is hozzájárulnak. A cél, hogy a sugárút környékén a maximális zajterhelés ne legyen magasabb, mint az Egészségügyi Világszervezet által előírt 53 decibel, ugyanis jelenleg 68 decibel az átlagos zajsűrűség a Champs-Elysées környékén. 

A fenti két térkép a kutatás töredékét mutatja be csupán - a kutatásokból készült online kiállítás ezen a linken érhető el. 

A projektet nemcsak a környezeti hatások miatt indították el, hanem a párizsi lakosok miatt is. Ugyanis a turistákkal ellentétben a főváros lakói kiábrándultak az évek során a sugárútból és ha lehet, messze elkerülik még a környékét is. A cég által készített kutatásból kiderült, hogy a sugárúton sétálók közül háromból két ember turista. Ráadásul a párizsiak közül is az emberek több mint hetven százaléka csak a munkája miatt megy arra a környékre. Ennek a tendenciának a hatásai pedig a koronavírus alatt még jobban kiütköztek, hiszen a Champs-Elysées a butikok és a haute-couture ruhaboltok központja, ahol a napi bérlési díj átlagosan 520 ezer forint négyzetméterenként, de ha a helyi lakosok nem mennek arra, akkor a boltoknak nem lesznek vásárlóik. Így a projekt egyben képviseli a környezet és a helyi lakosok igényeit. 

A projekt legfontosabb elemei:

  • 6+2 sáv átalakítása kétsávos úttá.
  • Huszonnégy hektáros közpark létrehozása a Concorde tér és a Roosevelt tér között 360 új fa építésével. 
  • Az út két szélén levő járdák kiszélesítése, ami teret ad a sétálóknak és vendéglátóegységek teraszainak is. 
  • A Diadalív körüli körforgalom lecsökkentése kétsávos körforgalommá. Helyére nyáron strandot, télen jégpályát építenek.

A projekt céljai között szerepel, hogy olyan új szerepeket adjon a sugárútnak, mint a felelős gasztronómia párizsi központja, új kulturális és tudományos események helye, zöld környezet biztosítása az iskoláknak és az óvodáknak egyaránt. 

A Champs-Elysées kizöldítése nemcsak Párizs szempontjából lehet mérföldkő, hanem világszinten is, hiszen a nagyvárosok a környezeti szennyezés gócpontjai, amiket eddig nagyon nehéz volt megváltoztatni. Egy már kialakult városszerkezet zöld újragondolásához nem elég, ha az építészek és a lakók támogatják az ötleteket - a városvezetés szándéka is kulcsfontosságú.

A párizsi projekt megmutathatja, hogy miként lehet a legegészségtelenebb nagyvárosokat is egy élhetőbb és zöldebb út felé terelni. A kérdés az, hogy ki fogja követni a példáját?

Zöld útra lép a világ egyik legdrágább utcája, mert a franciák már irtóznak tőle Tovább
Hogyan utazz a koronavírus idején problémamentesen? – Három nap, három ország: tapasztalatok, tippek és utazási tanácsok

Hogyan utazz a koronavírus idején problémamentesen? – Három nap, három ország: tapasztalatok, tippek és utazási tanácsok

photo-1542379950-b3fc716c16f1.jpg

Az eredeti cél egyetlen város volt, amiből végül három ország lett. Sokan félünk most utazni, de vajon tényleg olyan lehetetlen lenne? Ezzel a cikkel szeretném bizonyítani, hogy minden lehetséges, csak kreatívnak és bátornak kell lenni. 

2021.08.10. Írta: Belayane Najoua. Borítókép: Nastya Dulhiier, Unsplash

Cél: Amszterdam

Kritériumok: maximum egy nap szabadság +  pénztárcám is szeresse

Eredmény: Párizs, Amszterdam, Brüsszel (+ pár óra Charleroi)

Költségek: péntek-szombat-vasárnap (azaz egyetlen nap szabadság) két farmer árából

Mint minden utazásom, úgy ez is a lázas repülőjegy keresgéléssel kezdődött, de mivel már csak egy hét volt hátra, így a fapados sem volt fapados árkategóriába, hát még a többi légitársaság. Ilyenkor a jól bevált trükköm, hogy megnyitom a Google-térképet, beírom a  cél és addig kicsinyítem, amíg fel nem tűnik egy másik lehetséges célpont, ami lehet nagyváros, egy közlekedési csomópont vagy egy turisztikailag felkapott hely, ahova jó áron vannak repülőjegyek. Most is így tettem és így jött a képbe Párizs és Brüsszel – habár őszintén szólva Párizshoz igazából nem az árak, hanem a szívem vezetett. A keresgélések közepette pedig szépen lassan összeállt az útvonalam, amit a lenti kép szemléltet. 

224068195_1502345040115025_8113450993134777690_n.jpg

Grafika: Váradi Zsófia, Közgazdász

Első nap – Párizs, a csodák és a kilométerek városa

Habár a koronavírus már több mint egy éve jelent meg az életünkben, máig nem ért véget, így az utazásom előtt a legfontosabb az volt, hogy tisztában legyek a célországok korlátozásaival. A legbiztosabb, ha a hivatalos magyar Konzuli Szolgálat oldaláról tájékozódunk, ahol országra szűrve minden korlátozással, karanténkötelezettséggel, elfogadott oltóanyagokkal és a szükséges dokumentumokkal kapcsolatos információt megtalálunk. Franciaországba jelenleg a kétszer beoltott személyek korlátozások nélkül utazhatnak be, csupán egy becsületbeli nyilatkozatot kell kitölteni, illetve az uniós digitális Covid-igazolványt kell kinyomtatni, vagy a telefonra letölteni.

A repülőtéren nem volt semmi gond: mindkét országban ellenőrizték az irataimat, de a plusz sorban álláson és a maszkviselésen kívül olyan volt, mintha a koronavírus előtt lennék. Az Orly repülőtérre érkezve tíz perc séta és hat perc vonatút után már Párizs határán voltam, ahol RER B-vel (olyan, mint nálunk a hév) utaztam keresztül Párizson egészen a Montmartre-ig, ami az egyik legkedvesebb hely számomra a városban. 

Amint kiszálltam a hévből elfogott az a  párizsi érzés – a hamiskás nap, ami mindig a felhők mögé bújik, mégis beragyogja az egész várost, a gyönyörűen kidolgozott bézs színű házak, melyeken fekete kovácsoltvas erkélyek néznek le az utcára, ahol minden sarkon érződik a francia pékségek illata. 

3a27f473-1e46-4fa5-ada9-ff264b5cb401_jpg.jpgMivel ezt a kerületet mondják Párizs legveszélyesebb részének, nappal érdemes ide eljönni, főleg a Montmartre tetején lévő Sacré-Coeur (Szent Szív Temploma) miatt, ami úgy ül Párizs felett, mint egy őrangyal. A templom előtti tér általában tele van turistákkal, ám most alig lézengett pár, így nem kellett a felfelé vezető lépcsőn kerülgetni a nézelődő embereket. Ha erre járunk, a tér sarkánál lévő kis palacsintázóban a város legfinomabb sucre et beurre (cukros vajas) palacsintáját adják, amit ráadásul Párizs legszebb panorámája mellett ehetünk meg. 

Miután kigyönyörködtem magam a kilátásban elindultam a festők tere felé, ahol olyan emberek festették a tájat és az oda tévedt embereket, mint Monet, Picasso, Dalí és Van Gogh. A legnagyobb megdöbbenésemre a tér most is tele volt festőkkel és művészekkel, annak ellenére, hogy alig volt turista – úgy látszik, a tér még valóban betölti a szerepét és nem csak turistalátványosságként szolgál. 

img_0643.jpgInnen egy régi vágyam felé vettem az irányt, ahova eddig egyszer sem sikerült eljutnom az öt párizsi tartózkodásom alatt. Ez pedig a Musée Marmottan Monet, azaz Monet múzeuma. Párizs tényleg nagy város, így a Montmartre-ról másfél órás sétába telt, mire eljutottam a múzeumig, de aki egyszer eljut Párizsba, az megérti, hogy a franciák miért sétálnak annyit. Párizs bája többek között abban rejlik, hogy rengeteg csodásan kialakított kertje, ékszerdobozba illő háza és eldugott vendéglátóhelye van, így nem nehéz időtlenül elveszni a város utcáin. 

A múzeumnál egyetlen ember sem volt, így először azt hittem, hogy nincs is nyitva, de az ellenőr egy gyors táskaellenőrzés után beengedett. Már bent is voltam a múzeumban, ahol a5b4edb2-27a8-4e2d-8bfd-9938155ac2d2_jpg.jpgközel háromszáz Monet képet őriznek, köztük az Impresszió, a felkelő nap című festményt is, ami elindította az impresszionizmust 1872-ben. A festmények Monet-hoz illően csodálatosak voltak – a bent töltött másfél óra, olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna, telis-tele tavirózsákkal, érzelmekkel és a Monet-hoz illő végeláthatatlan történetmeséléssel. 

A múzeumból egyenesen a Szajna partja felé vettem az irányt, így útközben láttam az Eiffel-tornyot, az Invalidusokat, a Concorde teret – ahol már készülnek az idei Tour de France-ra – és a Tuileriák kertjét is. A Tuileriák kertjében nyaranta időszakos vidámparkot állítanak fel, ahol a kisebbeknek és a felnőtteknek egyaránt vannak szórakozási lehetőségek. Miután egy pillantást vetettem a Louvre-ra, elsétáltam Párizs “Váci utcája”, azaz a Rue Rivoli felé, ahol a leárazások miatt most rengeteg ember volt. 

Impresszió, a felkelő nap

192c3b9e-5987-4e13-aad9-dda8ccea2697_jpg.jpgA napomat a Notre-Dame felé sétálva zártam – jelentem szépen halad a munka, és kívülről már alig látszanak a 2019-es tűzeset következményei. 

A busz indulásáig még volt másfél órám, így elmentem egy, a város közepén található eldugott kis szigetre, ahol csak néztem a Szajnán sikló hajókat, a boldogan és szabadon piknikező embereket és a párizsi házak felett lenyugvó narancsvörös napsugarakat. 

Kilenc órakor egy nagyot sóhajtottam, és huszonhét párizsi kilométerrel a talpamban elindultam a buszpályaudvarra, hogy célba vegyem a következő állomást, Amszterdamot. 

 

 

 

Második nap – Amszterdam, a biciklik és a változó időjárás városa

A buszút kicsivel több, mint nyolc óra volt, de mivel kevesen voltak a járművön, így kényelmesen elfért mindenki. Hollandiában most semmilyen korlátozás nincs érvényben a Magyarországról utazóknak, így akár oltás nélkül is utazhatunk és még PCR-tesztet sem kell csinálnunk. A busz hajnal ötre ért a Bijlmermeer stadionhoz, ami Amszterdam délkeleti részén van. Ilyen korán nagyon kihalt volt, ami nem meglepő tekintve, hogy a hollandok 1-2 órával később kezdik a napjukat, mint mi. A kávézók, boltok, piacok kilenc előtt nem nagyon vannak nyitva. 

Egy egyórás felfrissülés után amszterdami útitársammal már neki is vágtunk az útnak – első percben a mély vízbe dobott és már csak azt vettem észre, hogy igazi holland módjára tekerek Amszterdam utcáin a 24 órára kikölcsönzött biciklimmel. A városközpont felé haladva egyre tűntek fel a tipikus, képeslapos holland házak, melyek a formájukat tekintve szinte ugyanolyannak tűnnek, de ha közelebbről megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy mindegyik egy-egy építész sajátosságait viseli magán. Minden holland ház egyedi és megismételhetetlen, pont ahogyan az emberek is. 

A tekerés közben rátaláltunk egy kis piacra a Sarphatipark mellett, ahol az árusok már rakták ki a portékáikat – voltak virágárusok, halárusok, ruhás sátrak és tradicionális holland ételeket kínáló standok is. Mi egy gyönyörű bazsarózsa csokrot vettünk, amit könnyen rá tudtunk tenni a bicikli hátuljára, ugyanis a legtöbb holland biciklin vagy elöl van egy kosár, amibe a táskát, szatyrokat lehet tenni, vagy hátul egy gumi, amivel a csomagokat lehet ráerősíteni a biciklire. 

a967731a-3429-4cbf-831e-9d8a42b8b296_jpg.jpgMivel eddigre már elmúlt tizenegy óra, így a következő állomásunk egy toastozóba vezetett, ahol egy kiadós holland reggeliben volt részünk. A háromemeletes toastokba a holland sajtokon kívül szinte bármit kérhettünk – ugyan én maradtam az egyszerű paradicsomos, bazsalikomos toastnál, amit edami sajttal és hollandi mártással turbóztak fel, az étlapon a lazacostól kezdve a füstölt sonkásig igazi egzotikumokat is ki lehetett próbálni. Amszterdam nem csak a toastok terén ilyen színes, ha a konyhakultúráról van szó. Habár Hollandiának is megvan a saját tradicionális konyhája, a sok külföldi behatás miatt Amszterdamban a világ minden tájáról találhatunk vendéglátóhelyeket. Ehetünk igazi olasz pizzát, taiwani wokot, argentin steaket, hawaii poke-t és természetesen holland stroopwafelt is. 

A nap második felében áthajóztunk a város északi részén lévő szigetre, ahova a központi pályaudvarról mennek ingyenes kompjáratok. A szigetet, amit a hollandok kifestőjének is nevezhetnénk, graffitik tarkítják mindenféle. Egy régi gyárépületben, amit kicsit hippisen újítottak fel, oltják az embereket a szivárványszínű falak között.

Az estét egy autentikus holland házban zártuk, ahova habár ezernyi csigalépcső vezetett fel, mindet megért megmászni. A holland napnak Amszterdam nemzetköziességéhez híven indiai hússal, naam kenyérrel, olasz aperollal, házi limoncellóval és magyar barátokkal lett vége. 

Harmadik nap – Brüsszel, az Unió és a becsapós repülőtér városa

Az utazás utolsó napját az amszterdami metrón kezdtem, ami a város egyik pályaudvarából a másikba vitt el. A metró végig a föld felett ment, így a félórás út közben megnézhettem, hogy hogyan is néz ki a holland főváros külvárosa. A Sloterdijktől indult a buszom Brüsszelbe, ami nem meglepő módon megint elég kevés embert szállított, annak ellenére, hogy ez egy nagyon népszerű útvonal. Az út nagyjából három óra volt, így kora délután érkeztem meg Európa fővárosába. Az iratokat a buszraszálláskor ellenőrizték, így a határnál már nem volt ellenőrzés. 

Mikor otthon megnéztem a repülő indulását, nagyon örültem, hogy még itt is lesz pár órám körülnézni, hiszen csak este indult a gépem, de amikor a buszon elkezdtem megtervezni, hogy miket fogok megnézni és milyen messze van a repülőtér a belvárostól sokként ért, hogy a Brüsszeli repülőtér egy teljesen másik városban van. 

Persze gondolhatnánk, hogy jobban meg kellett volna néznem, mielőtt megvettem a jegyet, de nem gondoltam volna, hogy a város kétórányi útra van a repülőtértől, ráadásul a vonaton kívül még egy buszra is át kellett szállni. Így hát másfél órám maradt a városban, amit egy közeli kertben töltöttem. Nem mondom, hogy nem volt szép, de azért nagyon vágytam Brüsszel főterére, az Atomiumra és a belga gofrira. 

Végül sikerült vonattal eljutnom Charleroiba, ahonnan busz vitte az utasokat a repülőtérre. 

Innen már csak húsz perc volt az út, úgyhogy még bőven időben voltam, viszont ezt a tanulságot örökre megtanultam: mindig meg kell nézni, hogy a repülőtér milyen messze van az adott várostól, mert habár nekem szerencsém volt, ha csak egy-két órás átszállási időnk van, akkor könnyen lekéshetjük a járatunkat. 

Összességében hihetetlenül jó élmény volt ez a három nap és mindenkit arra biztatok, hogy a mostani helyzet ellenére vágjon bele az utazásba, még akkor is, ha most egy kicsit több utánajárás, kreativitás és bátorság kell, hiszen mikor szerezzünk élményeket, ha nem most.

Hogyan utazz a koronavírus idején problémamentesen? – Három nap, három ország: tapasztalatok, tippek és utazási tanácsok Tovább
A párizsi romantika toplistája - Zeneajánló lejátszási listával

A párizsi romantika toplistája - Zeneajánló lejátszási listával

kepernyofoto_2020-08-08_7_30_02.pngKi ne akart volna legalább egyszer egy párizsi kávéházban üldögélve francia sanzonokat hallgatni, miközben éppen frissen sült baguette-jét majszolja? Cikkünkből megtudjátok, hogyan utazzatok el képzeletben a francia fővárosba a sanzonok segítségével, és arra is fény derül, hogy mi a közös Ed Sheeranban és Édith Piafban.

Írta: Belayane Najoua

Honnan erednek a sanzonok?

A sanzonok a kora középkorban vándorénekeseknek köszönhetően terjedtek el Európában. A leghíresebbek talán a Roland-énekek (régiesebben Roland-dalok) voltak.(forrás) A szájról-szájra járó eposzok ekkor még nem tartalmaztak szerelmi szálakat - inkább úgy lehet rájuk tekinteni, mint a középkori híradóra. 

A sanzonokról sokaknak a szerelmes dalszövegek jutnak eszükbe, amik tele vannak túlfűtött érzelmekkel, a szerelemről szóló gondolatokkal és az imádott személyt istenítő jelzőkkel.(forrás) Ha a 12-13. században éltünk volna, akár nekünk is szólhattak volna ezek a “hajnaldalok”, amiket a lovagok énekeltek az idealizált nőnek (aki a legtöbb esetben egy gazdag, férjes asszony volt).

pic2chansons.png

Az 1520-as évektől kezdődően beszélhetünk a híres párizsi sanzonokról, amik már nem a megszokott merev formákból épültek fel, így a dallamok sokkal jobban tudtak alkalmazkodni a lírai, néha epikus szöveghez,  hangulatokat és sorok mögött megbújó érzelmeket fejeztek ki.

Végül pedig elérkezünk a legmeghatározóbb időszakhoz, a 19-20. századhoz: ekkor születtek meg a mindenki által ismert párizsi sanzonok, amik még ma is a francia kávéházak idilli hangulatát tükrözik.(forrás) A kabarékban és a montmartre-i kávéházakban megjelenő chansonnierek (sanzonénekesek) leginkább a szegényebb rétegekből származtak, ezért már nemcsak a szerelem volt a dalok témája, hanem a hétköznapok történései is.

A legnagyobb hangok

Édith Piaf

Azt hiszem, nem kell bemutatni minden idők legnagyobb sanzonénekesnőjét, aki nemcsak a hangjával bűvölte el az embereket, hanem felemelkedésének történetével is. Ugyanúgy, mint Ed Sheerant, őt is egy utcai éneklése során fedezték fel. A Gerny's kabaré igazgatója nemcsak elindította a pályafutását, de még egy művésznévvel is megajándékozta. A Piaf szó a művésznő kis termetére utal - a francia argónyelvben verebet jelent.

Egy szám, amit muszáj meghallgatnod - La Vie En Rose:

Yves Montand

Eredeti nevén Ivo Livi, egy olasz menekült családból származott, akik a fasiszták elől menekültek Marseillebe. Yvest Édith Piaf karolta föl, és nagyon hamar a franciák egyik legkedveltebb sanzonénekese lett, mivel olyan jól ki tudta fejezni a nép érzéseit a fájdalomtól kezdve, a dühön át, az örömig. Ő volt az első, aki nem a megszokott elegáns ruházatban lépett színpadra, hanem egyszerű, “paraszti” ingujjban, így éreztetve az egyenlőségbe vetett hitét. Yves később jogi aktivista is lett.

Egy szám, amit muszáj meghallgatnod - Les Feuilles Mortes:

Maurice Chevalier

Chevaliert a kabarék királyának is nevezhetjük. Fél életét a kabarékban és a stúdiókban töltötte, míg a másik felét a katonaságnál. A hadifogságban tanult meg angolul, és később francia foglyok kiszabadításáért cserébe lépett fel Németországban.

Egy szám, amit muszáj meghallgatnod - Folies-Bergère:

Charles Trenet

Örökzöld dalok szerzőjét, Trenetet sokan “Le Fou chantant”-nak, azaz énekes bolondnak is nevezik grimaszokkal teli előadásmódja miatt. Trenet soha nem énekelte más dalát, sőt, gyakran előfordult, hogy a saját dalait is először másoknak adta oda egy-egy műsorra, mielőtt debütált volna velük. 

Egy szám, amit muszáj meghallgatnod - La mer:

Jeanne Moreau

Habár Moreau leginkább a filmjei miatt ismert, kevesen tudják, hogy a zeneiparban is rendkívül elismert művésznek számított. Azonkívül, hogy ő volt a Francia Szépművészeti Akadémia legelső női tagja,  a cannes-i és a párizsi nemzetközi fesztivál elnökének a szerepét is betöltötte.

Egy szám, amit muszáj meghallgatnod - J’ai la mémoire qui flanche:

Bár ebben a rövid cikkben csak pár chansonnier-t mutattunk be, rajtuk kívül még több száz csodálatos énekes színesítette a francia sanzonok világát. Ha ők nem lettek volna, ma nem lenne ekkora kultúrája a francia zene egyik legfontosabb daltípusának. 

Miért hallgass francia sanzonokat?pic4chansons_jpeg.jpg

Mert tudnak lassúak-gyorsak, érzelmesek-humorosak, szomorúak-boldogok is lenni. Mert a francia sanzonok nemcsak az időben repítenek vissza. Hidd el! Ha berakod a lejátszási listát, becsukod a szemed, és elképzeled, hogy ott ülsz egy párizsi kávéházban, érezni fogod, ahogy a Szajna menti szellő keveredik az éppen kisült baguette és a frissen őrölt kávé illatával.

Képek: Belayane Najoua

A párizsi romantika toplistája - Zeneajánló lejátszási listával Tovább
Disneylandben jártam, s oly sok titkot láttam…

Disneylandben jártam, s oly sok titkot láttam…

Valószínűleg sokan álmodozunk arról, hogy Disneylandben dolgozhassunk akár csak egy rövid ideig. Ez velem is így történt, s bár már többször dolgoztam külföldön, ez valahogy mégis másnak ígérkezett. Disney karakterek, feldíszített fenyőfák és izzósorok mindenhol, karácsonyi dalok hümmögése a háttérben, különleges téli parádé, ünnepi hangulatban lévő látogatók, Frozen-show és tűzijáték minden éjjel, hullámvasutak korlátlan használata és egy lelkes, európai fiatalokból álló csapat. Mindez Disneylandben. Kérhet ennél többet bárki karácsonyra? Dehogy, gondoltam elsőre – aztán rálátást nyertem a kerítés túloldalán lévő eddig ismeretlen dolgokra is, és kezdtem kiismerni a rendszert...

disneyland1.jpg

Disneylandben jártam, s oly sok titkot láttam… Tovább
Charlie Hebdo – avagy a liberalizmust felfaló liberalizmus

Charlie Hebdo – avagy a liberalizmust felfaló liberalizmus

Ez a cikk a Charlie Hebdo szerkesztőségénél elkövetett szörnyű merényletről, jobban mondva annak következményeiről szól. Arról, hogy miként látom én, egy 19 éves kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgató a történteket és annak hatásait, és hogy mi bajom a helyzet kezelésével. Rengeteg cikket, véleményt elolvastam az üggyel kapcsolatban, amelyek segítettek, hogy minél átfogóbb véleményem legyen az egészről. Ezt az (átfogónak szánt) meggyőződésemet szeretném most megosztani minél több emberrel.

charlie.jpg

Charlie Hebdo – avagy a liberalizmust felfaló liberalizmus Tovább
süti beállítások módosítása