Közgazdász Online


Egy hét egy tárgy – Miért érdemes intenzív hétre is tárgyat felvenni?

Egy hét egy tárgy – Miért érdemes intenzív hétre is tárgyat felvenni?

0e953a62-2152-4100-ad1b-3a161c1fe496.jpeg
Az idei tanév az intenzív héttel indul, egy hét alatt egy teljes tárgyat teljesíthetnek a hallgatók. Pro és kontra érvek a tárgyfelvételhez.

2021.09.03. Írta: Engelbrecht Azurea, Kristóf Benjámin. Borítókép: Váradi Zsófia, Közgazdász

(A cikkben szereplő hallgatók nevét kérésükre megváltoztattuk.)

  • Az intenzív heti tárgyak szakonként és specializációnként változnak A hét alatt jellemzően fókuszáltabb, mélyebb témafeldolgozás történik, ezért egyes tárgyak esetén az előadások és a szemináriumok rendszere sem válik el olyan látványosan egymástól. Egy Corvinusról származó információkat is feldolgozó kutatásban pozitív élményként számoltak be a hallgatók a jobban memorizálható tanulási élményről és a tanórák hangulatának javulásáról is.

A kurzusokon  eltérő a tananyag, illetve a módszertan, de a  hangsúly minden esetben az intenzív, fókuszált tudásátadáson van.

Az intenzív hétre nem kötelező tárgyat felvenni – bár megvannak az előnyei, akinek nincs kapacitása rá, annak ez még egy hét szünetet jelenthet. Bemutatunk pár tárgyat, amit az őszi félévben fel lehet venni.

1dd86860-8099-4fec-b42b-d39e4214f1ad.jpeg
Kép: Örsi Zsanett

Személyes tapasztalatok – Digital Disruption

Ez a kurzus azt a témát járja körbe, hogy a digitális újítások hogyan rombolják le a régebbi bizniszmodelleket: a Netpincér és hasonló ételfutár-szolgálatok az étterembe járást vagy az edzős alkalmazások az edzőterembe járást. A teljesítési követelmény egy prezentáció és egy beadandó, így viszonylag könnyen teljesíthető ahhoz képest, hogy 6 kreditet ér. Kata kiemelte, hogy a hét során a Microsofthoz is szerveztek nekik egy céglátogatást, amit rendkívül érdekesnek tartott.

“A tanár nagyon jófej volt, izgalmasakat tanultunk, de eldöntöttem, hogy soha többet nem veszek fel intenzív hetes tárgyat, mert nagyon megerőltető volt számomra ennyi időn át folyamatosan ugyanazt a tárgyat hallgatni, amíg a barátaim az extra szünetüket töltötték” – mondta Kata.

Személyes tapasztalatok – Nemzetközi kapcsolatok a gyakorlatban II.

A nemzetközi kapcsolatok a gyakorlatban kurzusról Tamást kérdeztük, a tavaszi félévben szokott lenni a kurzus. Ő arról számolt be, hogy ez tulajdonképpen egy egynapos kurzus: bécsi székhelyű szervezeteket látogattak meg. Több csapatra osztották a hallgatókat, és mindegyik turnus más napon ment, és más helyeket látogatott meg. A hajnali indulás után a bécsi ENSZ-várost látogatták meg, ahol körbevezették őket, és az ENSZ munkájáról hallgattak előadásokat, valamint csoportos feladatokat kellett megoldaniuk.

“Olyan volt, mint egy osztálykirándulás.”

“Körbevezettek a tárgyalótermekben, elmondták, hogyan működik az ENSZ, és milyen szakosított szervek vannak kimondottan bécsi székhellyel. Volt egy makett az ENSZ-városról és egy szoba, ahol kimondottan az ENSZ-hez kötődő dolgokat lehetett megnézni – például egy katonai kéksisakot, ami azért elég menő volt” – mondta Tamás.

Tamás szerint érdekes volt látni a szervezet mindennapi munkájának realitását, de maga az idegenvezetés nem sok új információval szolgált számára: “Az idegenvezető kicsit alacsonyra lőtte be, hogy mit tudunk az ENSZ-ről. Nagyon alap dolgokat mondott, amiket órán is megtanultunk.”

Az ENSZ után az Európai Unió Alapjogi Ügynökségébe vitték a hallgatókat – a többi napon kiránduló csapatok máshova mentek, például a bécsi magyar nagykövetségre. Itt is előadásokat hallgathattak a szervezet munkájáról, elmagyarázták, hogyan csatornázódik be a munkájuk az EU működésébe, és megválaszolták a hallgatók felmerülő kérdéseit. A hallgatók egy szorgalmi időszak végéig leadandó esszére kapták az érdemjegyet, egy tetszőleges problémáról írhattak, ami felkeltette az érdeklődésüket a kirándulás során.

“Örültem, hogy láttam, de nem igazán mondhatom, hogy sokat fejlődtem volna a kurzus során. Mintha hiányérzetem lett volna a végén – kicsit többet vártam.”

fc319269-b75b-4353-a896-55b607e86ac9.jpeg
Kép: Bera Viktor, Közgazdász

Személyes tapasztalatok – International Trade and Development

A tárgy nagyjából a Nemzetközi gazdaságtan és hasonló kurzusok anyagát fedi le,  leginkább a modern kereskedelmi és pénzügyi rendszer történelmét állítja fókuszba. Egy német közgazdász az oktató, aki Ábel szerint lelkes, kedves, és készségesen válaszolt a kérdésekre. Juli és Ábel is felhívta a figyelmet arra, hogy gyakran összeesküvés-elméleteket tartalmazott az anyag.

“Baloldali összeesküvésekről szólt – szerintem sok igazság volt benne, de nagyon túlzó volt. A lényege röviden, hogy a jelenlegi globális rendszert arra találták ki, hogy a gazdag szereplők gazdagok maradjanak, a fejlődő országokat pedig továbbra is kizsákmányolhassák. Ha helyén tudod kezelni, érdekes perspektíva” – mondta Ábel.

Ha NG előtt veszed fel, nem érted, ha utána, akkor meg tudod az anyagot. Nagyon unalmas volt a tanár, az első nap után nem is tudtam figyelni az órákra. Egy kiselőadást kellett csinálni csoportmunkában, meg egy tesztet írtunk a hét során. Szerintem nevetségesen egyszerű volt ahhoz képest, hogy 6 kredit” – mondta Juli.

Személyes tapasztalatok – Capital, Labor and Power in the Age of Automation

Fruzsi számára a kurzus legemlékezetesebb része a mesterséges intelligenciáról szólt. A tárgy teljesítését egy csoportmunkával elkészítendő beandandóhoz kötötték, és 6 kreditet ért.

“A kurzuson több oktató volt, ebből kettőnek nem volt túl jó az angolja, a többiek rendben voltak. Az AI-os részen kívül nem emlékszem nagyon másra, csak arra, hogy érdekes volt, és könnyű teljesíteni” – mondta Fruzsi.

Személyes tapasztalatok – Demographic Ageing in Europe: How will it Affect the Economy and Welfare State?

Ez a kurzus többek között olyan témákat jár körbe, mint a jóléti állam és a nyugdíjrendszer, öregedési adatok, az elöregedés okozta kihívások és ezek kezelése a gazdaságban és az egészségügyben. Az óra angolul folyik, és mivel a tanár német, gyakran németországi példákat hozott. A teljesítés feltétele minden nap végén egy kvíz kitöltése az órai anyag és a megadott szakirodalmak segítségével, valamint egy beadandó készítése.

“Nekem eddig ez volt a legizgalmasabb intenzív hetes tárgyam. A tanár nagyon segítőkész volt, és könnyű volt rá figyelni” – mondta Flóra.

Egy hét egy tárgy – Miért érdemes intenzív hétre is tárgyat felvenni? Tovább
Mi volt a legutóbbi mondat, ami boldoggá tett? – So-So Projekt a társas magány ellen

Mi volt a legutóbbi mondat, ami boldoggá tett? – So-So Projekt a társas magány ellen

soso1.jpg

Az online közösségi hálózatok világában minden pillanatban elérhetőnek kell lennünk, sőt, az azonnali válaszra is készen kell állnunk, emiatt olykor túlzottan terhelőnek is érezhetjük a kapcsolatok folyamatos jelenlétét az életünkben. A dolog másik oldala örömtelibb: idő és tér már nem akadályozhat minket abban, hogy fenntartsuk a barátságainkat, de ha úgy adódik, akár új embereket is bármikor megismerhetünk. Mégis ez a kor – amelyben minden eszközünk megvan a közösségi léthez – a legmagányosabb az összes eddigi közül.

A So-So Projekt alapötlete corvinusos diákoktól származik. A kezdeményezés a fotók és a közvetlen kapcsolatteremtés eszközeivel harcolt a társas magány ellen; most újabb izgalmas programot szerveznek, méghozzá új helyszínen, friss és gondolatébresztő ötletekkel. Az egyik ötletgazdát, Palotás Zsuzsit kérdeztük az értékről, amit a So-So Projekt megteremtett és fenntart.

Írta és készítette: Lázár Fruzsina

 

Össze tudnád foglalni néhány szóban, hogy a projekt milyen keretek között, hogyan született?

2018-ban kezdtük, harmadév első félévében volt egy “Projekt: tervezés és vezetés” nevű kurzusunk, KomMédia alapszakon. A feladat egy körülbelül fél évet felölelő projekt kivitelezése volt, témamegkötés nélkül. A lényeg az volt, hogy egy valódi projekt jöjjön létre, valódi folyamattal, csúcsponttal, nehézségekkel. Média szakosként rengeteget tanultunk a közösségi platformokról, a működésükről, hatásaikról, felmerült, hogy mennyi negatív vonzatuk van, és hogy hogyan tudnánk mindezt pozitívba átfordítani. Az egyik csapattársunk ötlete volt, hogy próbáljuk meg feldolgozni a face-to-face kapcsolódás és az online világ elszigeteltségének problémáját. A So-So a social solitude (társas magány) kifejezés rövidítése. Fontos volt, hogy nem akartuk nagyon expliciten megformálni a mondanivalónkat, szerettünk volna egy elvontabb, mélyebb értelmezést is adni neki. Végül egy képkiállítást szerveztünk a Móricz Zsigmond körtér közelében, az Óvóhelyen; a képeken random budapesti emberek szerepelnek, akiket a hozzájuk intézett utolsó kedves mondatról kérdeztük. Ezzel az is volt a célunk, hogy felébresszük az emberekben a kérdést: mi volt az utolsó „élő” kapcsolódásom, ami nem a virtuális világban esett meg?

 

A projektetek a mindennapok felszínességére épít: miben nyilvánul ez meg? Milyen tényezői, színterei vannak?

A közösségi platformokról néha egy mosógép jut eszembe, amibe, ha beledobáljuk az olykor esetlen és piszkos kis hétköznapjainkat, két kattintással patyolatra lesznek mosva. Ettől a kreált tökéletességtől pedig hiába várunk őszinte kapcsolódásokat. Kézzel mosni macera, de lehet tartósabb lesz az eredmény. Rengeteg inger ér minket online, és bármennyire igyekszünk is szelektálni vagy egyenesen kiszállni, nem lehet. Annyira hozzászokunk ehhez az ingerdömpinghez, hogy amikor „csend van”, iszonyú magányosnak érezzük magunkat. Mi arra próbáljuk felhívni a figyelmet, hogy ezek nem szomorú vagy borzasztó pillanatok, hanem teljesen normálisak.

“Nem kell, hogy mindig boldognak érezzük magunkat, de képesnek kell lennünk emlékezni az értékes dolgokra az életünkben.”

Amikor  a járókelőket kérdeztük, volt, hogy elképesztően sokáig gondolkoztak a válaszon. Megesett, hogy lefotóztunk valakit, de végül nem tudtuk felhasználni a képét, mert nem jutott eszébe semmilyen kedvesség, amit neki mondtak. Az emberek nem emlékeznek ezekre az apróságokra: vagy egyértelműnek veszik őket, vagy nem érzik elég fontosnak ahhoz, hogy megjegyezzék. Telítődünk az impulzusokkal, és leginkább a negatívak maradnak meg. Szerintem ez az a felszínesség, amiről szó van.
zsuzsi.jpg

Most újabb kiállításra készültök. Mi az, ami nem változott a projektben, mi az önértéke?

Az üzenetünk: „nem vagy egyedül a kapcsolatok korában”. Szerintem ez mindig, sőt, egyre aktuálisabb lesz. A formai kereteket illetően pedig megmaradtak a kiállítás képei. Felmerült, hogy Pécsen is – ahová a So-So kiállítás most egy hónapra odaköltözik – menjünk körbe, és készítsünk új képeket az ottani emberekről, de aztán arra gondoltunk, hogy az eredeti portrék szereplői sem feltétlenül budapesti lakosok voltak. Most az a lényeg, hogy egy új közönséghez vigyük el a kiállítást és az üzenetünket. Ami újdonság, hogy most egy kerekasztal-beszélgetéssel is készülünk a PécsiBölcsésszel együttműködésben. Szokták mondani, hogy ha egy művészeti produktum jelentését megmagyarázzák, az elvesz az értékéből. Én ezzel nem értek egyet, a beszélgetés célja egyébként sem a magyarázat, inkább a megértés, a társas magány mélyebb jelentésének átadása. Azt tapasztaltam, hogy ha az emberek nem értenek valamit, tovább sétálnak. Mi ezt szeretnénk megakadályozni. A kiállítótér egyébként a Pécsi Egyetem Bölcsészettudományi Karának aulája lesz: ez egy közösségi tér, ami azért is jó, mert az érdeklődőknek nem kell külön erőfeszítést szánni a kiállításra, hiszen a képek ott lesznek az orruk előtt előadásra menet vagy akár ebéd közben is.

 

Mi köt titeket Pécshez?

Ez az emberi kapcsolódások csodája. Nyáron részt vettem egy slam táborban, ahol az egész országból jöttek költők, írók és slammerek. Ott összeismerkedtem Rónoki Bercivel, aki Pécsre jár egyetemre, és a PécsiBölcsész szerkesztőségében is dolgozik; neki meséltem a projektről, ő pedig továbbadta ezt a főszerkesztőnek. Innentől kezdve elindult a közös gondolkodás.

 

Kik lesznek a kerekasztal vendégei, és miért hívtátok el őket?

Három résztvevő lesz: az egyik Szöllősi Mátyás, fotóriporter és író, a Budapest Katalógus megalkotója, amiben budapesti emberek fotóit és történeteit gyűjtötte össze, a munkásságából adódóan sok ponton kapcsolódik hozzánk. Emellett a meghirdetett fotópályázatunk zsűrijeként is részt vesz majd a munkában. A második Székely Zsuzsanna, az Ifjúsági Lelki Elsősegély egyik szolgálatvezetője: testközelből ismer olyan történeteket, ahol a fiatalok „kedves mondatért”, megértésért és segítségért tárcsázzák a számot. Meghívtuk még Kiss Georginát, aki amellett, hogy költő, középiskolai tanár is. Rá azért gondoltunk, mert nap mint nap szemlélője osztályok kapcsolati hálózatának, az abban létrejövő kölcsönösségeknek és visszautasításoknak.

 

Az elmúlt egy évben mi történt? Hogyan élt tovább a projekt? Ki maradt a csapatban?

Régebben viccelődtünk azzal, hogy majd turnézunk a kiállítással, mert nagyon élveztük az egész folyamatot. A csapatunk azért szuper, mert mindenki másban jó: valaki fotózik, valaki videózik, valaki az online tartalmakért felel, valaki a sajtóval tartja a kapcsolatot… Így jól kiegészítettük egymást, nagyon lelkesek voltunk, és a projekt sikeres volt. Éreztük, hogy ebben van lendület, csak aztán jött az államvizsga, szóval egy időre félretettük a dolgot. Most viszont újrakezdtük, és mindenki örömmel vett részt, a jó dinamika is megmaradt. Annyiban más a munka, hogy már nem vagyunk szaktársak – habár a fél csapat maradt mesteren a Corvinuson –, nem látjuk egymást minden nap, így a szervezés főleg online keretek között zajlik, de ez talán még gördülékenyebbé teszi a dolgot.
soso2.jpg

Most egy fotópályázatot is meghirdettetek. Mi a célotok ezzel?

A téma a társas magány, és ezt mindenki szabadon értelmezheti. Mi jut eszébe valakinek erről a két ellentétes szóról, amik szinte egymásnak feszülnek? Érkeznek olyan képek, amiken el kell gondolkoznom, hogy mire is vonatkozhatnak, mert elsőre nem értettem. De éppen ez a lényeg, hogy gondolkozzunk rajta, nem pedig az, hogy minden ki legyen mondva helyettünk.

 

Merre mennétek tovább a jövőben?

Sok ötletünk van, többen felvetették már, hogy menjünk el az ő városukba, falujukba is. Ha van rá igény. Szívesen megyünk, az a kérdés, hogy mennyi erő van a projektben és bennünk, mennyi újítást kell belevinni, hogy érdekes maradjon, de az érték se vesszen el. A vándorlás azért is nehezebb egy kicsit, mert minden helyen fel kell építenünk és meg kell ismernünk a közönséget, emellett pedig, mivel például most messze van a helyszín, ironikus módon csak online tudunk szervezkedni.
soso3.jpg

A So-So Fotópályázatára március 10-ig lehet jelentkezni, a sosoprojekt@gmail.com címen, So-so pályázat tárggyal. Regisztráció itt [https://forms.gle/2UBRjRXQZFcQG4nC6].

A pécsi esemény [https://www.facebook.com/events/2500489070268058/]

A So-So Projekt Instagram oldala [https://www.instagram.com/sosoprojekt/]

Portékép: Kralik Dániel

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Mi volt a legutóbbi mondat, ami boldoggá tett? – So-So Projekt a társas magány ellen Tovább
Zárul a projekt – Nyílik a KLÍMAPARK

Zárul a projekt – Nyílik a KLÍMAPARK

Zárul az Egyetem szakmai támogatásával a Szentendrei-szigeten megvalósult Klímapark projekt. A talányos elnevezésű KLÍMAPARK a Szentendrei-sziget két települése, Szigetmonostor, illetve Pócsmegyer által életre hívott helyi klímavédelmi kezdeményezés.

A községek a széndioxid-megkötő kapacitások növelésének, illetve a kibocsátás csökkentésének érdekében a vizes, erdős élőhelyek rehabilitációja és a gyepterületek megújítása mellett a helyi zöldhulladékot feldolgozó és újrahasznosító mulcs- és komposztkészítő üzemet, illetve annak szomszédságában megújuló energiaforrásokkal felszerelt Klímaközpontot alakítottak ki. Ez utóbbi célja a szakmai munka megszervezésén túl, látogatóközpontként a klíma-, a természet-, és a környezetvédelem jelentőségének társadalmi tudatosítása.

szigetmonostori-faluhaz.jpg

Zárul a projekt – Nyílik a KLÍMAPARK Tovább
süti beállítások módosítása