Közgazdász Online


Közösségépítő, lélekápoló és agyserkentő - A tánc tudományosan bizonyított pozitív hatásai

Közösségépítő, lélekápoló és agyserkentő - A tánc tudományosan bizonyított pozitív hatásai

scott-broome-bcvvvvqicga-unsplash.jpg

A stresszes hétköznapokból hirtelen egy megnyugtató, felszabadító, önazonos hangulatba csöppenni – több stílust is kipróbáltam már, de számomra a táncóra mindig ezt jelenti. A tánc nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megerősít, szellemi fejlesztő hatásai pedig tagadhatatlanok. Ezért utánajártam, jótékony hatásainak milyen tudományos bizonyítékai vannak, és mi rejlik amögött a számomra hetente megnyilvánuló tény mögött, hogy a tánc és a zene boldoggá tesznek. 

Írta: Taxner Tünde

A zene univerzális nyelv, mindenki képes élvezni, és eltérő kultúrákból érkező emberekből ugyanazokat az érzelmi reakciókat váltják ki különböző típusai. Már nagyon fiatal korban tapasztaljuk, hogy zene hallatára a kisgyerekek spontán reagálnak, testük mozgásával fejezik ki azokat az érzelmeket, amiket a zene kelt bennük. Antropológiai vizsgálatok szerint az emberi evolúció során azok a csoportok nagyobb valószínűséggel maradtak fent, akik saját táncot alakítottak ki magunknak, és ebben a közösségi, rituális formában képesek voltak megosztani egymással az érzelmeiket. A tánc és a zene társadalmi ragasztóanyagok, melyek közös identitást alkotnak, tartanak fent és építenek tovább. (forrás)

„Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg." - Platon

ahmad-odeh-khipnbn7sdy-unsplash.jpg

A testi és lelki jólét eleme

A tánc a közösségi élmény biztosításán túl a fizikai és lelki egészségünk megőrzésében és megtalálásában is jótékony szerepet játszhat. Az Örebroi Egyetem 2013-as pszichológiai kísérletében fiatal lányok csoportját vizsgálták, akik stresszben, depresszióban és szorongásban szenvedtek, miközben olyan pszichoszomatikus tüneteik voltak, mint hát- és nyakfájás. A csoport felének heti két táncórát szerveztek, míg a másik fele folytatta addigi életvitelét a kontrollcsoport részeként.

jeffery-erhunse-seyt9tkt8_y-unsplash.jpgKét év után azok pszichoszomatikus tüneteiben, akik folyamatosan jártak a táncórákra, ahol a hangsúly inkább a mozgás örömén és nem a teljesítményen volt, jelentős javulás mutatkozott. A lányok arról számoltak be, hogy boldogabbnak érzik magukat, és több mint 90 százalékuk észlelte magán a tánc pozitív hatásait. A kontrollcsoporthoz képest növekedett az önbizalmuk, és egészségesebb lett az életmódjuk is.

A svéd egyetemen hasonló eredmények születtek a téma további vizsgálata során is. Tinédzser lányok önbecsülését és stresszszintjét a heti két táncóra csökkentette. A táncórák biztosították azt a nyugodt, ítélkezéstől mentes atmoszférát, ami felszabadító hatással tud lenni testre és pszichére egyaránt. A résztvevők átélhették, hogy a saját testük mozdulatokon keresztüli belső megélése és megismerése pozitív hatással van az egészségre és az önképre. 

Felmerül a kérdés, hogy mi állhat a folyamatok hátterében, miért tesz minket boldoggá a tánc. Tánc közben az agyunk endorfin és szerotonin hormonokat bocsát ki, és aktiválja az agy örömközpontját (ezen hormonok hatásairól bővebben ebben a cikkben olvashatsz). A Columbiai Egyetem neurológusai szerint, ha ritmusra mozgunk, a zene pozitív hatásai felerősödnek. De a tánc varázsának oka nem írható le pusztán agyi folyamatokkal: a közösségi élmény is jelentős tényező. A lelki egészségünkre jótékony hatással van, hogy új emberekkel találkozhatunk, kapcsolódhatunk másokkal, és közös élményeket szerezhetünk. Ezen felül pedig a tánc sport, tehát a feszültség levezetésére és izmaink edzésére is kiváló. (forrás)
ardian-lumi-6woj_wozqma-unsplash.jpg

A szellemi teljesítmény őrzője és fejlesztője

A pozitív lelki hatásokon túl minden táncos számára egyértelmű, hogy a nagy odafigyeléssel végzett, szabályozott mozgás az agyunkra is jótékony hatással van. Az Albert Einstein College of Medicine kutatói öt évek keresztül végig követtek 469 idősebb felnőttet, hogy megvizsgálják, különböző szabadidős tevékenységek, mint például az olvasás vagy a kártyázás, valamint sporttevékenységek, például a golf, a tánc vagy az úszás, milyen hatással vannak kognitív képességeikre. 

john-moeses-bauan-8yvaeljm-9i-unsplash.jpgFelfedezték, hogy bizonyos tevékenységek nem hatottak rá, mások azonban védelmet jelentettek a szellemi leépülés ellen. Az olvasás például 35 százalékkal csökkenti a demencia esélyét, a heti négy alkalommal végzett keresztrejtvényfejtés pedig 47 százalékkal. A vizsgált fizikai aktivitások közül egyedül a rendszeres táncolás jelent különleges védelmet: 76 százalékkal csökkenti a demencia esélyét és szinten tartja a kognitív készségeket. (forrás)

Szellemi képességeink megőrzésén túl a memóriánkra is hat a tánc, amint azt a Magdeburgi Otto-von-Guericke-Egyetem kutatói kimutatták. 52 idősebb felnőttet két csoportra osztottak: a táncban résztvevők egyre komplexebb koreográfiákat tanultak meg, míg az alanyok másik csoportja fitnesz edzéseken vett részt. Fizikailag a két féle mozgás nagyjából ugyanolyan hatással volt rájuk, azonban az agyi működésekre csak a tánc hatott. Például a hippokampusz, az agy memóriával és tanulással kapcsolatos területe a résztvevőknél megnövekedett. (forrás)

A tánc agyra gyakorolt pozitív hatásainak hátterében a neuroplaszticitáshoz való hozzájárulása áll. Életünk során az agy fizikai szerkezete folyamatosan változik. A szinapszisok, vagyis idegi kapcsolatok létesülésével és átrendeződésével alkalmazkodunk a környezet változásaihoz. A neuroplaszticitás „az a képesség, hogy az idegi kapcsolatok és erősségük megváltozzon, és ezáltal átalakuljon az általuk ellátott funkció” (forrás). A gyakrabban használt képességek és az értük felelős idegi kapcsolatok megerősödnek, a ritkán használtabbak pedig csökkennek. Mivel a tánchoz egyszerre több agyi funkcióra is szükség van, fejleszti az idegek összekötöttségét és ezáltal a plaszticitást, vagyis egyéb lelki és testi jótékony hatásai mellett a hatékony agyműködést is segíti. (forrás)

 

2020. június 23.

Képek: Unsplash

Közösségépítő, lélekápoló és agyserkentő - A tánc tudományosan bizonyított pozitív hatásai Tovább
Így tanultok ti! Távoktatástól vizsgaidőszakig - Tanulságok a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívéből

Így tanultok ti! Távoktatástól vizsgaidőszakig - Tanulságok a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívéből

img_8838-min.JPG

Ha egy sportoló úgy áll a rajtkőre, hogy cseppet sem érzi jó formában magát, vajon milyen eredménnyel teljesíti a távot? Mi történik velünk a vizsgaidőszakban, ha extrém körülmények közt történik a felkészülés? Áprilisban egy online kérdőívben kérdeztünk titeket, hogy egyetemünk hallgatóiként mit éltetek meg a tanulással kapcsolatban a megváltozott helyzetben. 1200-nál is többen válaszoltatok nekünk, amit ezúton is köszönünk. A vizsgaidőszaki rajt mellé beszámolunk nektek a megelőző időszak kihívásairól.

Vendégszerzők: Török Lilla, tanulástanácsadó és sportpszichológus és Illés Eszter pszichológus, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai; Borítókép: Szép Zsóka; infografika: Tóth-Máté Bence

adventure-athlete-athletic-daylight-235922.jpgAhogy egy korábbi cikkben is írtunk erről, nem könnyű helyzetet éltetek át. A bezártság és a járvány fenyegette a pszichológiai jóllétünket, miközben komoly teljesítményhelyzetekben kellett és kell helyt állni. Képzeljük ezt el a sportban: hogyan tudna jó teljesítményt elérni egy sportoló a versenyen, ha rémesen érzi magát? A pszichológiai jóllét helyreállítása tehát a sportolókhoz hasonlóan az egyetemistáknál is kulcsfontosságú a siker eléréséhez. A pszichológiai stresszel való sikeres megküzdésről a járvány alatt itt tudtok olvasni. Ez bármikor máskor is hasznos lehet, amikor nehézségekkel kell megküzdenetek. (kép: pexels.com)

“Hogyan maradjak motivált a tanulásban, amikor a feje tetejére állt az oktatás?”

Az elmúlt hónapok egyik fejtörője volt ez a kérdés az egyetemisták számára. Sokan rágódtatok rajta, miközben próbáltátok rávenni magatokat, hogy megnyissatok egy Moodle-re feltöltött tananyagot, csatlakozzatok egy online előadáshoz, nekiálljatok egy beadandónak, vagy amikor a közelgő rendhagyó vizsgaidőszak járt az eszetekben.

A pandémia során olyan oktatási helyzetbe kerültetek, ahol számos tanulási motivátor csúszott ki a kezeitek közül frusztrációt, dühöt, szomorúságot vagy akár tehetetlenséget okozva.

Ebben az időszakban a motiváció csökkenése nehezen volt elkerülhető és sok egyetemistát érintett, amiről a felmérés is tanúskodott. Ennek sok jele lehet az undor érzésétől egészen addig, hogy inkább neki se állunk, vagyis halogatunk. A halogatás felismerése és kezelése fontos a vizsgaidőszakban. Ehhez egy kis segítség nektek – tőlünk az alábbi linken.

Milyen tényezők hatnak motivációnkra?

black-and-white-laptop-2740956.jpg

A következő bekezdésekben összeszedjük, hogy milyen tényezők járulhattak hozzá motivációnk csökkenéséhez. (kép: Pratek Katyal, pexels.com)

A távoktatás leghangsúlyosabb stresszfaktora a legtöbbetek számára a beadandók megnövekedett mennyisége volt, mely hétről hétre fokozott teljesítőképességet igényelt. Ez nemcsak a Corvinuson volt így, hanem az egyetemek, sőt az iskolák nagy részében is hasonló volt a helyzet. Korábban már a félév elején lehetett tervezni a számonkérések fajtáival, s ennek időben is volt egy megszokottabb ritmusa. Így munkastílusotoknak megfelelően oszthattátok be erőforrásaitokat. Érthető, ha a hirtelen megnövekedett esszémennyiséggel a nyakatokban mókuskerékként éltétek meg a mindennapokat. S noha sokan igyekeztetek szigorú ütemterveket használva megküzdeni az új követelményekkel, a nyomasztó leterheltség csorbíthatta a motivációt.

igy_tanultok_ti_1_2.pngAz oktató-hallgató kapcsolat is nehezítetté vált. Hiába élünk ma egy olyan világban, ahol az interneten percek alatt kaphatunk választ kérdéseinkre, a tanulás folyamatában nagy szerepe van az oktató-hallgató kapcsolatnak. A tavaszi félév vizsgaidőszakába úgy vágtatok bele, hogy nélkülöznötök kellett fontos tanári magyarázatokat azoknál a tárgyaknál, ahol nem volt online előadás, esetleg videófelvétel. Ettől jóval megterhelőbbé válik a tananyag elsajátítása. A magyarázat nem pusztán egy-egy összefüggés érthetővé tételéről szólhat. A tanár személyisége, támogatása, bátorítása, visszajelzése, a kapcsolat maga olyan rejtett erőforrás, amelynek hiánya lehet, hogy csak most tudatosulhatott. (grafika: Tóth-Máté Bence)

Válaszaitokból is kiderült, a napi bejárás kiesése is probléma volt az elmúlt időszakban. Az órára járás megadja a keretét is a tanulás folyamatának: a szemeszternyi anyaggal eltűnt az életünket rendszerező napi bejárás mellett a fokozatosság is, hogy hétről-hétre találkozunk új anyagokkal és az otthoni tanulással sokkal nehezebbé vált: előttünk a méteres tanulnivaló, tessék! A nagy feladatok részfeladatokra való vágása a most következő vizsgák kapcsán ezért is kifejezetten hasznos. A maraton lefutásának a gondolata is túlságosan nagy falat, de ha lebontjuk 10 km-es szakaszokra, máris kezelhetőbbnek érezzük.

Mindeközben mindannyian tapasztaltuk az online világ okozta nehezített helyzeteket. A mindennapjaink része az online kommunikáció, de ezeknek az eszközöknek az ilyen mértékű használata (ráadásul az életünk szinte minden területén!) mégis egy teljesen új helyzet volt. Elég csak azokra a frissen keringő videókra és mémekre gondolni, ahol fehérneműben sétál valakinek a párja a kamera hátterében, vagy kiscicás szűrő kerül egy komoly megbeszélés résztvevőre, és az oktatást sem kerülte el a mémgyártás, ismerős lehet a karikatúra, ahol egy idősebb oktató a mikró előtt ülve várja az online órára bejelentkező hallgatóit.

A komoly témák megbeszélése igen nehéz ilyen körülmények között, ráadásul a konfliktusok kialakulásának esélye is nagyobb, mint személyesen. Elképzelhető, hogy bizonyos kapcsolatotokat meg is terhelt ez a fajta kommunikáció, és lehetséges, hogy valakivel még mindig csak így érintkeztek.

Ezek miatt és akár az online vizsgáitok kapcsán is érdemes átgondolni kiber-kalauzunk tanácsait.

photo-of-people-near-wooden-table-3184418.jpgA járvány és a karantén egy egészen szokatlan helyzetet hívott életre: el kellett távolodnunk (legalábbis fizikailag) a szeretteinktől, és csaknem az összes embertől, de a másokhoz való kapcsolódásban és a közelség keresése alapvető emberi motiváció. A társaság segít a stressz csökkentésében is, mikor szorongunk, aggódunk vagy elegünk van valamiből, gyakrabban keressük mások társaságát. A járvány fokozottabb érzéseket és kapcsolódási igényt generált, mindeközben viszont minimalizálta hozzájutás lehetőségét (lásd). Nem meglepő tehát, hogy többen említettétek a nehézségek között a szaktársak hiányát is. A korlátozások fokozatos enyhülésével a csapatmunka szerepe is újra előtérbe kerülhet: nem csupán jobb kedvünk lesz ettől, de hatékonyabbak is leszünk. Csakúgy, mint a maratonnál: a szélárnyék és a másokkal való együtt futás szárnyakat adhat. (kép: fauxels, pexels.com)

photo-of-a-sign-and-eyeglasses-on-table-1485657.jpg

(fotó: Binti Malu, pexels.com)

Nagyon sok pozitívumról is kaptunk információt a válaszaitokból. Kíváncsiak voltunk például, hogy az elsőévesekkel mi történt ez alatt az időszak alatt. A kitüntetett figyelem oka, hogy általában a gimnázium után nagy lépés az egyetem. Örömmel láttuk, hogy habár több tanulással kapcsolatos problémával szembesültek az egyetemet elkezdő hallgatók az elmúlt hetekben, de a helytállásuk nem különbözött a felsőbb évesekétől. Kiemelt figyelmet kaptak azok is, akiknek el kellett költözniük a járvány hatására. Válaszaitok azt mutatták, hogy teljesen logikusan többféle nehézséggel szembesültek a tanulás során ők is, de a bajokat jól is kezelték. Erre mondják, hogy a jég hátán is megélnének. 

A szemeszter záró hajrájában vagytok komoly távval a hátatok mögött, amelynek kitartásáért büszkék lehettek magatokra. A kijárási korlátozások enyhülésével, ha nem is minden, de talán számos olyan erőforrás (személyes találkozások, aktivitások a négy falon kívül) ismét elérhetővé vált, mely feltöltődésként szolgálhat a befutáshoz.

A Hallgatói Támogatás csapata egy Motiváció-ébesztő self-coaching munkafüzettel készült nektek erre a rendhagyó vizsgaidőszakra, mely gyakorlati segítséget nyújt a motivációs szintetek feltöltésére. A munkafüzet csak számotokra elérhető, a corvinusos felhasználó nevetekkel. Már egy-egy gyakorlat is segítséget nyújthat a vizsgaidőszak kihívásaival szemben.  Ezen kívül van egy titkos szuperfegyveretek is, amolyan jó a rosszban: a memóriakutatások szerint, ha a tanulás és a tanultak előhívása (pl. vizsga) ugyanazon a helyszínen történik, egyszerűen jobban emlékszünk.;) Sikeres vizsgaidőszakot kívánunk.

2020. június 2.

Így tanultok ti! Távoktatástól vizsgaidőszakig - Tanulságok a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívéből Tovább
Mit tegyünk, ha túl sok a stressz és nem érezzük jól magunkat?

Mit tegyünk, ha túl sok a stressz és nem érezzük jól magunkat?

1200 válasz mutatja, hogy nem vagyunk egyedül  

photo-of-man-leaning-on-wooden-table-3132388.jpg

Hogyan érzik magukat a Corvinusos hallgatók? Mik a legnagyobb félelmek, és hogyan lehet megküzdeni a fokozott stresszel? Több mint 1200 hallgató töltötte ki a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívét, melyben a hallgatókat személyes hogylétükről, érzéseikről, gondolataikról kérdezték. 

„A kérdőív célja az volt, hogy beszélgetést, kétoldalú kommunikációt indítsunk a hallgatókkal azokban a témákban, amikben most nagy változásokat élnek meg, hogy megtudjuk, hogyan érzik magukat és miben tudjuk támogatni őket a továbbiakban” – mondta lapunknak Perényi Andrea, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársa.  

„A nyitott kérdések miatt olyan volt végigolvasni a válaszokat, mintha több száz hallgatóval beszélgethettünk volna röviden, de nagyon őszintén. A válaszokból sok közös nehézség, érzés is kirajzolódik. Ez megerősít minket abban, hogy folytassuk a kommunikációt a hallgatókkal anyagaink, cikkeink és tanácsadásaink segítségével.”

Cikkünkben bemutatunk a kérdőív alapján kirajzolódó fontos jelenségeket, gondolatokat és olyan gyakorlati tanácsokat, melyeket a Hallgatói Támogatás pszichológusaival közösen fogalmaztunk meg.

Nem érzed jól magad? Nem vagy egyedül!

woman-in-black-blouse-sitting-in-front-of-silver-laptop-3747432.jpgA koronavírus krízis nem csak hangzatos név. Ténylegesen krízis, hiszen kiforgatott a megszokott életünkből, és sok esetben újabb kríziseket is generált, például a munkahely elvesztését. (Ezt a megsokszorozódott krízist a szakirodalom krízismátrixnak nevezi, a népi bölcsesség pedig “csőstül jön a baj” kifejezést használja rá.) Jelenleg egyrészt maga a helyzet is generál problémákat, például ugyanazon a feladaton, ugyanazért az eredményért a többszörösét kell dolgozni, új dolgokba (technikákba, életmódba) kell belerázódni. Másrészt kiélesedhetnek olyan problémák, amik eddig is gondot okoztak, például párkapcsolati vagy családi gondok, amikkel most intenzívebben szembesülünk. Az együttélésből fakadó konfliktusokról a hallgatók közel 30%-a számolt be. (fotó: Polina Zimmerman, Pexels.com)

Az egyik legnehezebb dolog a távolságtartásban, hogy sokszor a szokásos társadalmi kapaszkodóinkat veszítjük el. A társas támogatás azt jelenti, hogy meg tudom-e osztani másokkal a gondolataimat, nehézségeimet, van-e olyan aki biztat, akivel közösen tudok gondolkodni a helyzetről és a kivezető utakról. Ez a lehetőség most szűkebb, az online térben nehezebben kifejezhető, megélhető.  

A Corvinus hallgatóinak közel 60 százaléka tapasztalt hullámzó hangulatot, és további 27% érzi, hogy habár meg tudja oldani, de fokozott alkalmazkodást kíván tőle, ami a jelenlegi helyzetben teljesen érthető. Minden pilot-verzióban fut, ami a szokásosnál több alkalmazkodást és rugalmasságot igényel. Ez fokozott stresszel jár, amit a megváltozott helyzetben levezetni is nehezebb.

Minden 20. hallgató nagyon rossz lelkiállapotban van, depressziós tüneteket, bénult tehetetlenséget, kiüresedettséget él meg.

Kérj segítséget, ha bármilyen nehézséggel találkozol. Hívd fel a legjobb barátod, és nyugodtan írhatsz a pszichologus@uni-corvinus.hu címre is, akkor is, ha nem vagy jól és akkor is, ha csak elakadtál, elbizonytalanodtál, hogyan juss át a nehézségeken.  A Corvinus Hallgatói Támogatás ingyenes online tanácsadásain szakemberek segítenek neked, hogy könnyebb legyen átvészelned ezt az időszakot. Az oldalukon további önsegítő anyagokat is találhatsz. (fotó: Szép Zsóka)

img_2998-min.jpg

Nem baj, ha nem vagy mindig jól. De jobban leszel, ha odafigyelsz magadra!

Ha nagyon erősen akarod kontrollálni a helyzetet (problémafókuszú megküzdés), akkor kimerülhetsz, kiéghetsz. Nem jó, ha mindent meg akarsz oldani, mindenben ugyanazt akarod elérni, mintha nem lenne ez a helyzet. Fontos rangsorolni, újrafogalmazni a célokat, feladatokat. Mi az, amit most reálisan el tudsz érni? Mi az, ami most fontos? Mi az, ami később? Ha nem tudsz rugalmas lenni, ha a hozzáállásod “ha törik-ha szakad”, abba bele fogsz szakadni. 

man-and-woman-doing-yoga-1882004.jpgTeljesíthető célokat tűzz ki! Lépésről lépésre tegyél értük, de legyél rugalmas, ha nem a tervek szerint alakulnak a dolgok. A rugalmassághoz jó stresszkezelés is kell. Ha valami nem jön össze, nem kontrollálható, akkor az érzelmeinket tudjuk kezelni. Erre jó lehet, ha megosztod valakivel, ha kimozgod magadból, vagy ha relaxációval, meditációval, légzéstechnikákkal (például jógalégzés) csökkented a feszültséget.

Merj szünetet tartani, merd azt mondani, hogy “ez így nem megy, máshogy kell csinálnom”!

Fordíts időt az újratervezésre. A kétfajta megküzdés dinamikus együttes használata segít alkalmazkodni, sőt fejlődni a krízis által.

Milyen a jó megküzdés? Az alábbiakban Perényi Andrea pszichológus, a Hallgatói Támogatás vezető pálya és karriertanácsadójának tippjeit olvashatjátok:

Használj többféle technikát! A kérdőív eredményei alapján, aki többféle módszert használ, jobb mentális állapotban van, jobban érzi magát, bizakodóbb, hogy meg fogja oldani a tanulást és a jövőjével kapcsolatban is pozitívabb.

Formáld a saját helyzetedre, igényeidre és lehetőségeidre a megoldást! Nem vagyunk egyformák, így érthető, hogy eltérően küzdünk meg a nehézségeinkkel is.

Ne külső elvárások, hanem saját igényeid és lehetőségeid határozzanak meg! Sokan írták a sportot, mint megküzdési technikát, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy most kötelező elkezdeni egy új sportot vagy beépíteni több órányi mozgást.  Olyat válassz, ami belefér és kedved is van hozzá.

Légy reális! Inkább lépj kicsit, de azt csináld meg, mint egy nagyot, ami csak elméleti szinten marad. Inkább állj fel a gép elől rendszeresen, és mozgasd át magad 5 percig, akár egy Youtube videó alapján, mint hogy tervezgesd, hogy most fogsz on-line jóga, tánc vagy crossfit edzésre járni.

Figyelj oda magadra! A saját tested, a saját érzéseid a legjobb mércéi a megküzdésnek. Nem a szomorúság, a düh és más érzelmek elkerülése a cél, az érzelmek teljesen rendben vannak.  A baj akkor van, ha a menekülésbe, a tehetetlenségbe és a sivárságba, ragadunk bele.

keyboard-gaming-moody-gamer-3165335.jpgSokan használnak passzív megküzdési technikákat is, ilyen például a figyelemelterelésre alkalmas sorozatnézés és a videójáték. Ezek is lehetnek hasznosak, különösen, ha közös programot jelentenek (akár online), ha a pihenést és kikapcsolódást szolgálják, és nem napi sok órát töltünk velük, illetve ha nem kizárólag ezeket alkalmazzuk. (fotó: Lucie Liz, pexels.com)

A bizonytalan helyzetekben jó felidézni, mi mindent tudok, mi mindent oldottam meg, harcoltam már át, éltem túl, mi mindent sajátítottam el, mert tudatosított erőforrásaink segítenek adaptívan, reziliensen reagálni. Ettől nem lesz kevesebb a nehézség, nem lesz kontrollunk a külső események felett, de lendületbe hozzuk belső erőinket, energiáinkat és rugalmasságunkat.

Minél bizonytalanabb a helyzet, annál kevésbé tudom kontrollálni, hogy pontosan úgy történjen minden, ahogy szeretném. Afelett viszont van kontrollom, hogy tudok-e reagálni a változékony helyzetre, újra tudom-e definiálni a céljaimat.

Ha már nagyon hiányzik az ölelés

handshake-3382503_1920.jpgIgen, teljesen jogosan hiányzik. A kialakult helyzetben nagyon sok érzésünk keletkezik, melyekről azt sem tudjuk, jogosak-e egyáltalán. A helyzet az, hogy minden érzés teljesen jogos. Jogosan érezzük magunkat magányosnak, jogosan hiányzik a párunk, a családunk, a barátaink, ha nem tudunk velük találkozni. A hallgatók 20 százalékát foglalkoztatja, hogy távol vannak a családjuktól, és szintén 20 százalék van távol a párjától. Az egyedüllét aránya 30 százalékos, ezekben persze lehetnek átfedések. 

Kreativitással rengeteg jó megoldást tudunk kitalálni a hiányzó dolgok másfajta megélésére. Ha van egy ötlet, merjük kipróbálni. Ilyenek lehetnek például a virtuális ölelés, közös online vacsora, filmnézés és társasozás. Merjünk mély beszélgetéseket is folytatni, mintha élőben is jelen lennénk. 

Persze ezek nem olyanok, mint egy igazi ölelés, ahogyan a videóhívások sem olyanok, mint a személyes találkozások, de ettől függetlenül nagyon sokat jelenthetnek.

Fogalmazzuk meg az érzéseinket magunknak, tudatosítsuk ezeket, és máris kereshetjük a megoldást addig, ameddig újra egymás karjaiban lehetünk. 

Szerzők: Perényi Andrea, Kovács Máté

(Címlapfotó: Andrew Neel, Pexels.com)

Mit tegyünk, ha túl sok a stressz és nem érezzük jól magunkat? Tovább
Praktikus és innovatív megoldás egy felborult élet újratervezéséhez – Interjú a Practice living Tevékenységtervező alkotóival

Praktikus és innovatív megoldás egy felborult élet újratervezéséhez – Interjú a Practice living Tevékenységtervező alkotóival

practice_living_kreativ11.jpg

A Practice living Tevékenységtervező segít rendezni az életünket egy olyan új élethelyzetben, mint akár a koronavírus-okozta krízis. A letisztult, dizájnos és ingyenesen elérhető füzetet bármelyik olyan életpillanatban elővehetjük, amiben úgy érezzük, szükségünk van a napirendünk alapos átgondolására, az újratervezésre. A Tevékenységtervező alkotói az elmúlt másfél hónap alatt olaszországi karanténlakókat interjúvoltak meg, home officeban hozták létre az új terméket, és sok olyan problémát feltártak, ami minket, egyetemistákat is nap mint nap érint. Mesélnek az alkotás izgalmas, innovatív folyamatáról, és arról, hogyan tudjuk hatékonyan használni, miért éri meg egyáltalán kitölteni a Tevékenységtervezőt.

Írta: Taxner Tünde / Grafikák: Csizik Balázs, forrás: Hype & Hyper

Beszélgetőpartnereink:

  • Miklya Attila product owner, projektvezető. Attila viselkedéselemző, jelenleg mesterszakos pszichológia hallgató, a Pine Design és Demola Budapest munkatársa. 
  • Szilvás Fanni ötletgazda, a design csapat tagja. Fanni pszichológus, ugyancsak mindkét cég munkatársa.
  • Jakobovits Kitti ötletgazda, a design csapat tagja, pszichológus és irodalomterapeuta
  • Csányi Gabriella a Pine Design társalapítója és ügyvezetője

A Tevékenységtervezőt innen tudjátok ingyenesen letölteni: https://www.practiceliving.org/hu

Elsődlegesen kinek ajánlanátok a Tevékenységtervezőt?

miklya_attila.jpgAttila: Nagyon sok embernek releváns probléma, hogy egyik napról a másikra megváltozik a napirendje. Ezek problémák eddig is léteztek, ezután is létezni fognak, sokan a GYES-re vonuláshoz vagy a külföldre költözéshez hasonlítják a mostani, koronavírus okozta helyzetet. Nem véletlenül, hiszen egyik napról a másikra teljesen megváltozik a társas környezeted, és hogy mit tudsz csinálni. De az is jó termékhasználat, ha most csak átlapozod a füzetet, megérted, hogy mire jó, és majd előveszed amikor releváns lesz. (A képen Miklya Attila)

szilvas_fanni.jpgFanni: Ha el kellene képzelni egy célcsoportunkat jól reprezentáló személyt, akkor lehetne az az ember, akinek kedve támad egy kis önismerethez,  akinek felszabadult valamennyi ideje vagy akár nem szabadult fel semennyi ideje, de szeretné úgy érezni, hogy mégis. Pont a múlt héten beszélgettünk nyugdíjas korúakkal, az Életet az éveknek Egyesület tagjaival a füzetről, mert ez a helyzet nem csak a járvány idején aktuális, hanem nagyon sokban hasonlít arra az életszakaszra is, amikor az ember nyugdíjba megy, felborul a napirendje és újra kell szervezni. (A képen Szilvás Fanni)

Mindenkinek más lehet a füzet egysoros üzenete, nekem az, hogy csak próbálgatás útján lehet megközelíteni az egyensúlyt az életünkben azok között a dolgok között, amiket kell és amiket szeretnénk kivitelezni.

Szerintem a célcsoportunkba az tartozik, aki gyakorlással szeretné megközelíteni az érintett témákat.

practice_living_kreativ_7.jpg

Mi az a fontos problémakör, amire a tervező épít?

jakobovits_kitti.jpgKitti: Sokáig fogalmazódott bennem a „nem baj” kérdésköre. Amikor beütött a karantén, ami egy mindenkit megrázó krízis volt, nagyon hirtelen és nagyon hevesen jött rá egy erőteljes pozitív reakció is. Azt kezdtem el érezni magamon, és sok klienstől, ismerőstől jött olyan visszajelzés, hogy már az is szorongató, hogy válságban a világ, de a másik oldalon ott vannak azok az üzenetek is, hogy olvass ki azonnal 3 könyvet vagy gyúrd ki magad, mert most van időd rá. Ezek eredetileg jó unaloműző javaslatok voltak, de nagy mennyiségben érkeztek, és az a felszólítás kötődhetett hozzájuk, hogy most aktívan kell időt tölteni mindennel. (A képen Jakobovits Kitti)

A két véglet között nem volt meg annak a lehetősége, hogy kicsit leüljek, és azt mondjam: én most rohadtul szorongok, nem tudom mi lesz, nem csak a járványtól félek, hanem lehet egy csomó közvetett szorongásfaktor is, például az állásomat, a családomat féltem, és oké, elolvastam egy novellát, de nem tudok hirtelen végigolvasni egy Háború és Békét.

Azt fogalmaztam meg, hogy nem baj az, ha valaki nem áll át pár hét alatt teljesen pozitívba, és egyelőre nem tudja, hogy mi legyen. A füzet eszköz lehet akkor,  ha még nem tudod, mi legyen. Elkezded kitölteni, és közben kicsit közelebb jutsz a megfejtéshez.

practice_living_kreativ10.jpg

Hogyan indult a projekt?

Attila: A projekt nagyjából akkor indult, amikor a koronavírus miatti veszélyhelyzetet európai országokban is kihirdették. Nagyon sok és intenzív emberi reakciót váltott ki hirtelen, és kényszerített helyzetek álltak elő, ezért nagyon sok fájdalompont szinkronizáltan, tömeges szinten jelent meg. Ötlet az elején nem volt, csak egy design szemléletű nyitottság, hogy értsük meg, mi történik most az emberekkel.

Fanni: Pszichológusként nagyon érdekelnek minket a ritka adatgyűjtési lehetőségek. Az elején nem tudtuk, hogy milyen kimenetel felé haladunk, az interjúk egy akadémiai kutatást előkészítő adatgyűjtési folyamat vagy akár egy design folyamat első lépései lesznek-e. Az volt az érdekes, hogy feltáró jellegű interjúzással kezdtünk, és kiestek belőle olyan témák, amikre egy terméktervezési folyamatot tudtunk építeni.

csanyi_gabi.jpgKitti: Engem Attila vont be a projektbe, és azonnal csatlakoztam, hiszen azt láttam, hogy egy olyan lelkiállapot megoldására szeretnénk valamit tervezni, aminek nagyon fontos eleme a gondolataink íráson keresztül való megfogalmazása, és úgy éreztem, ez az, amihez a szakmámmal nagyon jól hozzá tudok járulni.

Gabi: Leginkább azért figyeltünk fel az ötletre, mert a Pine Designnál nem csak digitális termékek fejlesztésével foglalkozunk, hanem nagyon szeretjük támogatni az olyan korai fázisú vállalkozásokat vagy saját projekteket, amiknek van valamilyen társadalmi hatása. Nekünk nem volt kérdés, hogy beleszálljunk, és támogassuk Fannit és Attilát. (A képen Csányi Gabriella)

Hogyan alakult ki a termék?

partos_claudia.jpgFanni: Március 11-én, amikor még nem lehetett tudni itthon, hogy mennyire lesz komoly a járványhelyzet, Olaszországban már eléggé eszkalálódott. Ez egy nagy lehetőséget jelentett, hiszen pszichológusként nagyon ritka az a helyzet, amikor kutatóként hozzáférsz extrém helyzetben lévő emberekhez, és nekik van arra lehetőségük, hogy szánjanak rád időt, és egy interjú keretében 1-2 órát elbeszélgessetek. Lombardiában, ahol komoly gócpontja volt a járványnak, kezdtünk el embereket toborozni, akik nyitottak voltak arra, hogy megosszák velünk az élményeiket. Nem előfeltevésekkel álltunk neki a beszélgetéseknek, hanem az volt a célunk, hogy derüljenek ki azok a témák, amik a legjobban érintik őket. (A képen Pártos Claudia, a design csapat tagja)

Attila: Azt nagyjából láttuk, hogy egy idő után az interjúkban ismétlődtek a témák. A pánikreakciókon az emberek túl vannak, elkezdenek hozzászokni ehhez az új, kényszerített helyzethez, elkezdenek unatkozni, rengeteg idejük felszabadul.

Körvonalazódott egy problémafelhő, aminek a kulcsszavai az unalom, a szétzilálódott időérzékelés, a napirend megváltozása és az ezzel való küzdelem voltak.

A Demola Budapest és a Pine Design döntéshozói segítőkészen mögénk álltak. Aztán egy design folyamatban a sok téma közül kiválasztottuk a napirendváltozás problémakörét mint egy termékkel jól becélozható témát. A füzetet mint megfelelő formátumot gyorsan megtaláltuk. Elkezdtünk ötletelni a feladatokon, hogy honnan hová szeretnénk eljuttatni a felhasználókat, majd belementünk a részletek kitalálásába. Az első pillanattól kezdve sietősre fogtuk a tempót, mert az volt a fejünkben, hogy a lombardiai magyarok három héttel vannak előttünk, és a korlátozások hamar Magyarországra is el fognak érni.

Fanni: Mégis a fejünkben az elejétől kezdve nem egy korona-specifikus terv volt, hanem próbáltunk olyan irányba elmenni, hogyolyan terméket tervezzünk, aminek nem csak ebben a helyzetben van relevanciája.

practice_living_kreativ_8.jpgViszont most érhet sokunkat egy olyan intenzív élménycsomag, hogy igény van arra, hogy sokan kipróbálják. 

Egy másik fontos szempont, ami hozzátartozik a folyamathoz, hogy minden kutatási tevékenységnél az etikai megfontolások első helyen kell, hogy legyenek. Nagyon fontos volt nekünk, hogy olyan irányt jelöljünk ki, ami a lehető legkevesebb pszichológiai rizikóval jár. Ez a helyzet sokfajta tartalmat felhozhat, a gyásztól kezdve akár komolyabb szintű szorongásig, amire nem kínálunk megoldást. Nagyon fontos, hogy ez nem egy terápiás eszköz. 
nagy_oszkar.jpg

A teljes tervezőcsapat:

  • Design lead: Miklya Attila
  • Design csapat: Jakobovits Kitti, Kunos Anna, Nagy Oszkár, Pártos Claudia, Szilvás Fanni
  • Grafika: Csizik Balázs

A Tevékenységtervezőt innen tudjátok letölteni: https://www.practiceliving.org/hu 

(A képen Nagy Oszkár, a design csapat tagja)

Hogyan tudtatok ebben az helyzetben sikeresen együtt dolgozni?

Gabi: Nagyon érdekes, hogy az egész termékfejlesztési folyamat home officeban történt, ami azért különleges, mert a design sprintek klasszikusan öt vagy hét naposak, és szinte kötelező, hogy a résztvevők összejöjjenek és egy térben dolgozzanak, ami nagyon értékessé teszi őket, hiszen több területről jönnek a szakemberek és a személyesen vesznek részt az alkotási folyamatban. Nekem nagyon érdekes volt, hogy határidőre egy ilyen értékes termék alakult ki úgy, hogy közben személyesen senki nem találkozott senkivel. 

kunos_anna.jpgFanni: Szerintem nagyon sokat javít a hatékonyságon a megelőlegezett bizalom, amivel nekiálltunk a közös munkának. Nem szoktunk olyan dolgokon aggódni, hogy vajon dolgozik-e a másik eleget, nem ellenőrizgetjük a másik hatékonyságát. Ez nagyon sokat lendített ezen a helyzeten. 

Módszertani szempontból pedig van egy olyan pont, aminek jót tesz a home office. Jó, ha az egyéni meg a csoportos megoldások tudnak váltakozni. Szerintem egészen más minőségű lesz az olyan egyéni gondolkodási folyamatok kimenetele, amit a saját környezetemben és munkastílusomban végzek, mint amit egy irodában. Valamint sokkal rugalmasabban hozzá lehet igazítani így a munkát a csapattagok szükségleteihez. Home officeból sokkal jobban tudtunk egymáshoz igazodni. (A képen Kunos Anna, a design csapat tagja) 

 

Hogyan hatékony a tervező kitöltése? Mennyi időt érdemes rászánni?

Attila: Átfutod és forgatod magadban a kérdéseket pár napig, mert sok az asszociatív, nyitott kérdés, amire nem fogod rögtön tudni tudni a választ. Mindenképp jót tesz, ha alszol rá egyet, utána egy-másfél óra alatt nagyjából ki lehet tölteni. A visszajelzések alapján maga a fókuszált idő lehet, hogy rövid, de hosszabb idő amíg dolgozol rajta, vagy amíg dolgoznak rajtad a kérdések. Amikor teszteltük, arra is törekedtünk, hogy ne legyen túl absztrakt, ne akadjon el senki teljesen, de azért legyen kihívás, hiszen kicsit arról is szól a kitöltés, hogy felismerd, hogy így még sosem gondolkodtál el a napjaidról, a tevékenységeidről.

practice_living_kreativ_9.jpgFanni: Szerintem a hatékonyságról alkotott elképzelések egy része kontraproduktív, mert nincs jól belekalkulálva az az idő, amikor az ember kiüríti az agyát és mentesíti a kognitív terhelés alól. Ezeket a szüneteket, ha nem ütemezzük be, akkor hosszú távon nem fog megvalósulni a hatékonyság vagy a jól szervezett életmód. A hatékonyságnak a semmittevés velejárója, és gyakorolni kell, hogy hogyan lehet az is minőségi.

Azt ajánljátok a füzet elején, hogy minden választ írjunk le. Miért tartjátok fontosnak az írást? 

Kitti: Azért tartom sokkal fontosabbnak, hogy egy gondolatmenetet leírjunk, ahelyett, hogy csak végig gondolnánk, mert úgy képzelem el, hogy sok ember agya úgy működik, hogy rengeteg gondolat kavarog benne, egyik félbeszakítja a másikat, átveszi a helyét, ütköznek egymással.

Ha elkezded őket leírni, olyan mintha az egész gondolathalmazt az írás beszívná és struktúrába rakná.

Azzal, hogy elkezded írni, rá vagy kényszerítve, hogy lineárisan gondold végig a dolgokat, mert egyszerre csak egy dolgot tudsz leírni.

A végén pedig rá tudsz nézni, és nem felejted el amit kettővel ezelőtt gondoltál, hanem ott van a nyoma. A füzetet kitöltése olyan, mint valamilyen folyamatábra: mire a végére érsz és visszalapozod, megláthatod, hogy honnan hova jutottál el közben. Látod, másfél óra alatt miken futtattad végig a gondolataidat, mi az, amit meg akarsz ebből tartani, mi az, ami azzal, hogy ott hagytad a papíron, kiégett, el tudtad engedni. Az is nagyon fontos funkciója az írásnak, hogy ki tudsz rakni magadból bizonyos dolgokat, és már az is felszabadító lehet, hogy kicsit eltávolítod magadtól a gondolataidat. 
practice_living_kreativ2.jpg

Milyen felhasználói visszajelzéseket kaptatok eddig?

Gabi: Túlnyomóan nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, nem csak magára a füzetre és a tartalmára, de a designra is. Személyesen is sok köszönőüzenetet kaptam, a legtöbben azt mondták, hogy ez most nagyon betalált. Nagyon sokan küszködnek azzal a helyzettel, hogy extrovertált személyiségek, nem bírják a bezártságot, a home officet vagy felborult az életük. Ők is úgy érzik, hogy most alkotni kellene, szeretnének valamit kezdeni a szabadidejükkel csak nem tudják, hogyan rendszerezzék a tevékenységeiket, hogyan barátkozzanak meg az új helyzettel. Páran említették azt is, hogy nagyon tetszik nekik az is, hogy ez nem megint egy koronavírus-specifikus megoldás, többen akár ismételten is kitöltenék, látják, hogy egy új szituációban is hasznos lehet majd számukra. 

Készült: 2020. április 14.

Grafikák: Csizik Balázs, forrás: Hype & Hyper

Praktikus és innovatív megoldás egy felborult élet újratervezéséhez – Interjú a Practice living Tevékenységtervező alkotóival Tovább
Használd ki ezt a lehetőséget, ismerd meg jobban önmagad! Interjú Dr. Németh Marietta szakpszichológussal (II. rész)

Használd ki ezt a lehetőséget, ismerd meg jobban önmagad! Interjú Dr. Németh Marietta szakpszichológussal (II. rész)

veszteseg_1.png

A világszerte szükségessé vált karantén már elsőre is nagyon ambivalens reakciót váltott ki az emberekben. Az introvertáltak talán örültek, az extrovertáltak bánkódtak… Az azonban talán mindannyiunkban közös, hogy a #maradjotthon mögött bizonytalanságok, szorongás, kedvetlenség, esetleg más jellegű nehézségek bújnak meg. Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológussal, a Corvinuson működő Hallgatói Támogatások vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan reflektáljunk erre a helyzetre. (borítókép: canva.com)

II. rész (Az első részt itt találod)

Írta: Lázár Fruzsina, Grafikák: Tóth-Máté Bence

Mi a helyzet az unalommal, a bambulással, álmodozással? Magamon azt veszem észre, hogy “harcolok” az ingerszegénység ellen. Folyton igyekszem magam lekötni valamivel, könyvvel, munkával, tévével, sporttal, evéssel, közösségi médiával… Mi lehet ennek az oka? Jó ez…?

distressz_v2.pngAz, hogy időnként elbambulunk, ábrándozunk, egyrészt szólhat arról, hogy az agyunk most pihenő üzemmódba szeretne kapcsolni. Ezek természetes üzemszünetei az agyi aktivitásnak, érdemes észrevenni ezeket, akkorra beiktatni a  pihenőket, amikor erre az igény természetes módon is jelentkezik. Ilyenkor nagyszerű a mozgás, relaxáció, meditáció, vagy egyszerűen, ha az eddigi tevékenységből más típusúra váltunk pl. akkor főzünk, takarítunk, chatelünk. Sokan ezt kora délután tapasztalják, ezután újabb felfelé emelkedő aktivitás szokott következni.

Ha ez a bambulás, ábrándozás szinte kitölti a napot, az már komolyabb problémát is rejthet - akár egy belső feszültség, szorongás feldolgozására tett kísérlet, de depresszív állapot jelzése is lehet.

Ha egy-egy nehezebb szituációra készülve képzeletben játszunk le szituációkat, ilyenkor az elképzelés jótékony hatású, felkészít minket a cselekvésre. Ezt használják az élsportolók mentális felkészítésében is, amikor egy cselekvéssort vagy egész versenyhelyzetet aprólékosan elképzeltetnek velük, ezzel előkészülve a tényleges szituációban a hatékony megküzdésre. 

nmarietta.jpgDr. Németh Marietta klinikai szakpszichológus, a Corvinuson működő Hallgatói Támogatások vezetője. A Corvinuson is van lehetőség pszichológus szakemberekkel konzultálni. A szolgáltatás anonim, ingyenes és jelenleg online történik. A tanácsadásra a pszichologus@uni-corvinus.hu e-mail címen lehet bejelentkezni.

A mentális betegségekkel, étkezési zavarokkal stb. küzdők számára ez az időszak talán még nehezebb: ha ránk vonatkozik, hogyan segíthetünk magunkon? Másoknak hogyan segíthetünk abban, hogy könnyebb legyen számukra ez a helyzet?

sliced-vegetable-and-cooked-food-on-white-ceramic-plate-1234535.jpgAki valóban súlyos étkezési zavarral küzd, az mindenképpen kérje szakember segítségét. Az étkezési zavarok külön területet jelentenek még a pszichológiai-pszichiátriai ellátásban is, nemcsak a magas előfordulási gyakoriságuk - főleg fiatal korban - és az életveszélyt jelentő következményeik miatt, hanem mert az ilyen zavarok gyógyítása speciális terápiát igényel.

Az evés önmagában fontos örömforrásunk. A születésünk után erre az alapvető biológiai késztetésre még több pozitív érzelmi réteg rakódik rá. Összekapcsolódik az evés-etetés és a karban levés, babusgatás, szeretve levés élménye. Később a közösségi étkezések, a közös ünnepek lakomái a közösségi élményt, az összetartozás örömét is az étkezéshez kapcsolják.

Ezáltal az evés alkalmas a szorongásaink csökkentésére, a magányosság érzésének oldására, így a mostani helyzetben könnyebben nyúlunk egy-egy jó falat után, vigasztalva, vagy megjutalmazva magunkat.

grocery-cart-with-item-1005638.jpgDe hogyan tehetünk ez ellen? Kísérletek bizonyítják, hogy ha fel kell állnunk, akár csak néhány lépést kell tennünk az ennivalóért, már kevesebbet eszünk, mintha a szemünk előtt, a kezünk ügyében lenne. Most, hogy valószínűleg mindenki bespájzolt, és több étel van otthon, mint eddig, fontos lehet olyan messzire tenni az ételeket magunktól, amennyire csak lehet. Ha még ráadásul jobban becsomagoljuk, tehát a láthatóságát és hozzáférhetőségét tovább csökkentjük, az is segíthet.

Gondoljunk arra, hogy előnyt is kovácsolhatunk a kialakult helyzetből, hiszen mostanában sokkal kevesebb lehetőségünk van impulzív vásárlásra. Tartsuk magunkat a listánkhoz, és arra egészséges ételeket írjunk fel. Ha nincs otthon chips, sütemény, üdítő, akkor máris tettünk az egészségünkért.

Az internet, a közösségi média, és a számítógépes játékok függőinek most még nehezebb a dolguk, hiszen egyébként is kénytelenek vagyunk intenzívebben  használni ezeket a felületeket. Úgy tűnik, azért leszünk függők valamitől, mert a felmerülő, feszítő problémák, a negatív gondolataink vagy unalmunk elűzésére egy gyors, gondjainkat feledtető megoldás felé fordulunk. Az e tevékenységek hatására kialakuló hirtelen dopaminszint emelkedés örömérzettel jár, és megerősíti az adott viselkedést. A megoldás ára viszont nagy:

ugyanabból az ingerből egyre több kell, hogy pozitív érzést tudjon kiváltani. Ráadásul a finomra hangolt szabályozási rendszert szétbombázzák az intenzív ingerek, e miatt csökken a motiváltságunk és a kognitív teljesítményünk is. Ezért gondolják a kutatók, hogy időnként szünetet kell iktatni a dopamintermelést fokozó tevékenységek gyakorlásában.

Ezt nevezik dopamin-detoxnak vagy dopaminböjtnek. Ezt most - amikor jórészt csak az online felületeken dolgozun és tartjuk egymással a kapcsolatot -, különösen nehéz megvalósítani, de már az is kedvező hatású lehet, ha a nap elején „böjtölünk” és csak munkára használjuk a délelőttöt, anélkül, hogy egyéb felületre kattintanánk.

Hogyan lendíthetjük át magunkat a nehezebb időszakokon? Hogyan legyünk türelmesek magunkhoz? Milyen mantrák, meditációs eszközök, affirmációk segíthetnek?

home_classroom_v2.pngElőször is lássuk be, hogy egy megváltozott helyzetben vagyunk.

Fogadjuk el, hogy ebben a helyzetben sem vagyunk egyformák: van, akit inspirál egy nehéz helyzet, és kihívásként fogja fel, és van aki köszöni, inkább túl akar lenni rajta.

Használjuk a kreativitásunkat és mások kreativitását, hogy a legjobb megoldásokat találjuk meg.

Ha megtehetjük, őrizzük meg életünk eddigi ritmusát, ha nem tehetjük, alakítsunk ki olyat, ami hosszú távon is fenntartható. Lehet, hogy most fogunk rádöbbenni, nekünk valami más sokkal jobban esne, tehát őrizzük meg a nyitottságunkat az új tapasztalatok iránt.

Ismerjük fel, tudatosítsuk és keretezzük át a negatív gondolatainkat. Érdemes tudni, milyen helyzet az, amire automatikusan beindulnak ezek a gondolatok. Mitől is tartok valójában?  Biztos, hogy ez a gondolat így igaz? Milyen más szempontból lehetne ezt még nézni? Használjuk ezeket a kérdéseket a gondolataink felülvizsgálatára.

Vegyük számba erőforrásainkat, hiszen mindannyian voltunk már nehéz vagy kritikus körülmények között. Mi segített akkor abban, hogy megküzdjünk a nehézségekkel? Mit tanultam magamról azokban a helyzetekben? Ne felejtsük el, az, hogy mi most itt vagyunk, a felmenőink, elődeink túlélésének, erejének, találékonyságának, ügyességének is köszönhető, ezeket pedig mi megkaptuk tőlük örökségként.

inspirational-quotes-written-on-a-planner-636237.jpgHa érzelmileg nehéz helyzetben vagyunk, írjuk le az érzéseinket. Nem kell megoldásra jutnunk, pusztán írjuk le mit érzünk, és erre szánjunk naponta 10-20 percet. Nem véletlenül kezdenek naplót írni a serdülők - vagy verseket a költők - boldogtalanságuk idején. A leírás segít szavakba, gondolatokba formálni a megfoghatatlan érzéseket, és ezzel már el is kezdődik a feldolgozásuk.

Csökkentsük a szorongásunkat, és őrizzük meg a lelki egyensúlyunkat!

A különféle jóga-, relaxációs és meditációs gyakorlatok már számtalan applikáción elérhetők. Az ekkor alkalmazott sajátos figyelmi beállítódás sok gyakorlás útján sajátítható el, ezért legyünk türelmesek és kitartóak. Cserébe olyan eszközt kapunk a kezünkbe, amely segítségével nemcsak kiegyensúlyozottabbak leszünk, hanem hatékonyabban tudjuk irányítani a figyelmünket, szabályozni érzelmeinket, teljesítőképességünk és a kreativitásunk is fokozódik.

És végül: minden különleges, szokatlan helyzet, amikor kilépünk a komfortzónánkból, arra is alkalom, hogy még jobban megismerjük saját magunkat. Használjuk ki ezt a lehetőséget!

Fotók: Pexels.com

Használd ki ezt a lehetőséget, ismerd meg jobban önmagad! Interjú Dr. Németh Marietta szakpszichológussal (II. rész) Tovább
Örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és nem mindegy, milyen narratívába helyezzük ezt

Örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és nem mindegy, milyen narratívába helyezzük ezt

Mentálhigiénés tanácsadás a koronaidőszakra

man-and-woman-doing-yoga-1882004.jpg

A világszerte szükségessé vált karantén már elsőre is nagyon ambivalens reakciót váltott ki az emberekben. Az introvertáltak talán örültek, az extrovertáltak bánkódtak… Az azonban talán mindannyiunkban közös, hogy a #maradjotthon mögött bizonytalanságok, szorongás, kedvetlenség, esetleg más jellegű nehézségek bújnak meg. Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológussal, a Corvinuson működő Hallgatói Támogatások vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan reflektáljunk erre a helyzetre. (borítókép: pexels.com)

I. rész

Írta: Lázár Fruzsina; Grafikák: Tóth-Máté Bence

Sokunk számára szokatlan a helyzet, megváltozik az életritmusunk, szűkül a mozgásterünk, több időt kell önmagunk vagy családtagjaink közvetlen társaságában tölteni. Mennyi időbe telhet, amíg adaptálódunk a környezet- és életmódváltozáshoz? Milyen hatással lehet az otthonlét, egyedüllét a pszichés állapotunkra?

nmarietta.jpgNem vagyunk egyformák, ezért ugyanazok a körülmények másképpen hatnak ránk. Aki eddig is csak muszájból járt társas eseményekre, annak nagy megkönnyebbülés lehet, hogy most ez tiltva van. Akinek eddig nehézséget jelentett gyors és frappáns választ adni egy társalgásban, annak most van ideje átgondolni a mondandóját az online kommunikációban. Az viszont általában igaz, hogy szinte minden megváltozott körülöttünk, és a változásokhoz adaptálódnunk kell. Minden esemény ami alkalmazkodást igényel, fokozott stresszel jár, ezért ne csodálkozzunk, ha a teljesítményünk elmarad a szokásostól, ha hamarabb elfáradunk, vagy ingerlékenyebbek vagyunk, olyanon is felcsattanunk, amin korábban nem. Fontos, hogy próbáljunk meg elfogadóbbak lenni magunkkal és persze a hozzátartozóinkkal, egyéb kapcsolatainkkal is. (fotó: Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológus)

tavol_megis_kozel_v1.pngSokunknak a lakása lett a munkahelye, és nincs hova hazatérni, megnyugodni egy fárasztó nap után. Nagyon fontos, hogy a kikapcsolódás, és pihenés idejét és terét megteremtsük, akár úgy is, hogy  a családtagok - ha nincs mindenkinek külön szobája - felváltva elvonulhassanak kikapcsolódni. Aki hazament a koliból, albérletből, az most újra együtt él a szüleivel, testvéreivel, ami szokatlan és időnként megterhelő lehet. És persze az is előfordulhat, hogy éppen azzal nem tud most együtt élni, akivel szeretne, a párjával, barátaival. Nagyon fontos, hogy velük megmaradjon a kommunikáció. Az online kommunikáció során azonban kevesebb metakommunikációs jelzés ér el hozzánk, ezért különösen fontos, hogy verbálisan is fejezzük ki az érzéseinket, értelmezzük mondanivalónkat, sokkal precizebben, mint az offline alkalmakkor.

Beszéljünk az érzéseinkről, fogalmazzunk minél pontosabban, mert az online térben a metakommunikáció nem olyan erőteljes. Az természetes, ha fokozottabban aggódunk, hiszen veszélyhelyzet van. Ez átmeneti testi tünetekben is kifejeződhet, mint emésztési panaszok, alvási nehézségek.

Ha az aggódás és szorongás új, adaptív megoldások keresésére sarkall minket, akkor ez segítségünkre van. Ha azonban ennek mértéke akkora, ami lebénít, ami miatt huzamosabb ideig (akár egy hétig) még a szokásos, egyszerű tevékenységeket sem tudja valaki elvégezni, ha teljesen elönti a negatív események bekövetkezésétől való félelem, az már korántsem hasznos, ilyenkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

cht.pngA Corvinuson is van lehetőség pszichológus szakemberekkel konzultálni. A szolgáltatás anonim, ingyenes és jelenleg online történik. A tanácsadásra a pszichologus@uni-corvinus.hu e-mail címen lehet bejelentkezni. A távoktatás bevezetése óta self help anyagokkal is segítjük a hallgatókat, amelyek a járvánnyal kapcsolatos megváltozott helyzetek kezelésére adnak hasznos fogódzókat, tanácsokat.

Aki úgy érzi ebben a szokatlan és nehéz helyzetben, hogy elbizonytalanodott, nem találja a jó megoldásokat, szorongással, félelmekkel, kapcsolati nehézségekkel küzd, bátran írjon nekünk. Azt szeretnénk, ha a hallgatóink az egyetemtől távol is azt éreznék, hogy nincsenek magukra hagyva a nehézségeikkel. (fotó: Facebook)

Sokaknak kilátásba került például elmaradó ballagás, esetleg még ennél is komolyabb lemondással járó helyzetek megélése is. Hogyan éljük meg az ezzel járó gyászt, hogyan engedjük el az ezzel járó fájdalmas érzéseket?

Először is érdemes ezen a területen is egyensúlyra törekednünk - amennyiben csak a veszteségeinkre koncentrálunk, úgy érezhetjük, azok vannak többségben, még inkább elkeseredettek, motiválatlanok és akár depressziósak lehetünk. Ne csak a veszteségeket soroljuk, hanem vegyük észre a nyereségeket is, akár tudatosan fókuszáljunk ezekre.

person-lighting-the-sparklers-1729797.jpgEmellett persze érdemes törekednünk arra, hogy a szokásaink, ünnepeink - ha nem is a régi formában - megmaradjanak. Általános tapasztalat, hogy a gép előtt ülve összefolynak a napok, megváltozik az időérzékelésünk - a kitüntetett napok abban is segítenek, hogy strukturálják az időt. (fotó: pexels.com)

Érdemes kialakítani új szokásokat is, ezekkel emlékezetessé tehetünk eseményeket, napokat, nemcsak a már megszokott módon. Legyünk ebben kreatívak: az egyik munkatársam mesélte, hogy úgy ünnepelték a nagyszülei házassági évfordulóját, hogy bár nem lehettek ott személyesen, otthon mindenki megfőzte a tervezett menüsort és online közösen fogyasztották el az ételeket.

Rengeteg múlik azon, hogy egy eseményt hogyan értelmezünk, milyen narratívába helyezünk. Lehet, hogy elmarad a hivatalos diplomaosztó, de az biztos, hogy örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és lesz mit mesélni a gyerekeinknek, unokáinknak.

Az interneten rengeteg praktikus tanácsot találhatunk az időnk eltöltésére - viszont ezzel együtt megjelent a fokozott teljesítményszorongás is, ami a produktívan eltöltött karanténidőt illeti. Hogyan találhatjuk meg a középutat a túl sok és túl kevés tennivaló között?

Sok csatornán olvasni, hallani, milyen nagyszerű a karantén olyan dolgok elvégzésére, amikre eddig nem volt időnk. Valóban vannak olyanok, akik most nem tudnak otthonról dolgozni, ezért ki kell találják, mivel tölthetik el értelmesen a nap 24 óráját. Számukra sokféle ötlet, jó tanács született, mindenki válogathat, próbálgathatja, neki mi válik be. Akik azonban otthonról dolgoznak, tanulnak, inkább fokozott leterheltséggel találkozhattak, ami nem csak időben, de pszichésen is komoly igénybevétel számukra.

hogyan_szervezd_v1.pngA home office vagy a távtanulás első pár hetében “krízis üzemmódban” működünk, megpróbálunk alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, és emellett próbálunk mindent ugyanolyan minőségben teljesíteni, mint eddig. Ez hihetetlen sok energiát emészt fel, amit csak tetéz az ismeretlentől való szorongás, és az, hogy nem tudjuk, meddig kell az energiáinkat tartalékolni, hogyan osszuk be az erőnket. Egyszerűen kevés a kontrollunk a helyzet felett. Idővel a “krízis üzemmódot” egy fenntartható működési módnak kell felváltania. Ha nem így történik, kimerülünk, akár meg is betegedhetünk, testileg vagy mentálisan. Erre a hosszú távú működési módra jellemző, hogy új rutinokat, szokásokat alakítunk ki, és visszatér vagy kialakul a munka és pihenés eddigi vagy új ritmusa.

A mostani helyzetben azt is fontosnak gondolom, hogy tudatosan gondoljuk újra az online és offline töltött idők ritmusát is:

semmiképpen ne töltsük az egész napot számítógép előtt. Iktassunk be a napunkba digitális csendeket és mozgást!

Mindehhez nagyon fontos a belső elhatározás, de nagy jelentősége van annak is, hogy a környezet, a felettesek, a tanárok is elfogadják és támogassák, hogy csak így lehet hosszú távon is egészségesen működni.

Cikkünk holnap folytatódik a második résszel, kövessetek minket, ha nem szeretnétek lemaradni! A grafikákhoz köszönjük a Corvinus Hallgatói Támogatás anyagait, Facebookon őket is megtaláljátok.

Örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és nem mindegy, milyen narratívába helyezzük ezt Tovább
Fogadom: Tartsd be újévi fogadalmaid a SMART-módszerrel

Fogadom: Tartsd be újévi fogadalmaid a SMART-módszerrel

s_1.png

Sokak számára lehet ismerős a kezdeti lelkesedés öröme, ami aztán rendkívül gyorsan alább is hagy. Ha kezdtél már bele olyanba, amit végül nem sikerült az elképzeltek szerint megvalósítanod, esetleg szeretnéd tudni, hogyan  érdemes újévi fogadalmat tenni, vagy csak érdekel, honnan is ered ez a hagyomány, érdemes átfutnod a következő sorokat.

A legtöbb újévi fogadalom már január közepén füstbe megy, a felmérések különböző eredményeket hoznak, de az újévi fogadalmat kötők megközelítőleg 8-10 százalékának sikerül egész évben betartania terveit. Miért?

Az újévi fogadalmak legtöbbször túl általánosak: eljárok edzeni, elkezdek egy új nyelvet, egészségesebben étkezem. Ezekből hiányoznak a konkrétumok, márpedig a célok egyik fontos ismérve, hogy mérhetőek. Határozzuk meg, hányszor, milyen eredménnyel, hogyan, vagy találjunk egy másik olyan szempontot, ami mérhetővé teszi az adott tevékenységet. 

Ha már január közepén elengedjük újévi fogadalmunkat, az azért is baj, mert egy tevékenység beiktatása a mindennapjainkba nem megy egyről a kettőre. Megközelítőleg három hét szükséges ahhoz, hogy szokássá váljon valami, ami eddig nem volt része a mindennapjainknak. Ha ezt a három hetet sem tudjuk kivárni, akkor valószínűleg nem ragaszkodunk eléggé kitűzött célunkhoz. A kitartás döntő szempont: általában ha nagyon ragaszkodunk valamihez, azt nem kötjük időponthoz, azonnal tenni kezdünk érte. Ha valamit januárig halogatunk, annak elkezdéséhez valószínűleg nincs túl nagy motivációnk, ezt pedig nem egy dátum fogja meghozni. 

A visszatekintés is nagyon fontos: ha már korábban is fogadtunk meg újévkor valamit, és esetleg ismét ugyanazzal próbálkoznánk, ahelyett hogy gondolkodás nélkül esnénk ugyanazokba a hibákba, inkább üljünk le, és nézzük végig őszintén az előző évünket, ismerjük be magunknak, miért nem tudtuk betartani előző fogadalmunkat. Ha érdekel, hogyan teheted ezt meg, az alábbi írásunkat ajánljuk. (linkelve)

 

Miért pont újévkor? 

78bgrfwjhjheemyf6zyet7xbynwla-3budup98sokyo.jpgAz újév ünneplésének hagyománya a babilóniaiakig vezethető vissza. Bár náluk az év az ültetés miatt márciusban kezdődött, hozzájuk köthető az első, az új év tiszteletére szervezett ünnepség. Ilyenkor Babilónia népe az istenek előtt megfogadta, hogy adósságukat megfizetik, a kölcsönkért tárgyakat pedig visszaszolgáltatják. Ez a szokás lehetett az újévi fogadalmak elődje. Már a babilóniaiak is tettek fogadalmakat újévkor 4000 évvel ezelőtt. (fotó: New Year's Day in Babylon, Peter Jackson, watercolor on board) 

Az ókori rómaiaknak is volt hasonló szokásuk: Janus, a kétarcú istenről elnevezett hónap, a január különös jelentőséggel bírt életükben. Úgy tartották, egyik arcával az előző évet nézi, míg másikkal a jelent szemléli, ezért áldozatokat mutattak be, és jó cselekedeteket ígértek a következő évre. 

Hiába vezethető vissza a hagyomány vallásos gyökerekhez, az újévi fogadalmak ma már inkább önérdek által vezéreltek. Ha meg is fogadunk valamit, azt leginkább a saját előrelépésünk érdekében  tesszük, és az esetek többségében még így sem sikerül betartanunk. 

 

Milyen a jó fogadalom?

George T. Doran jegyezte le a S.M.A.R.T. módszert, mely legfőképp a projektmenedzsment területén használandó, ám bármilyen cél kitűzése során mérlegelhetjük ezeket a szempontokat, ezzel törekedve céljaink betarthatóságának maximalizálására. A SMART betűszó, minden egyes betű azt jelzi, milyennek kell lennie egy jó célnak. 

  • S, mint Specific (konkrét, jellemző)

Ha tudjuk, hogy valamiben fejlődni szeretnénk, érdemes azt a területet konkrétan meghatározni, és onnan kitűzni egy alaposan átgondolt célt. Például ha tudjuk, hogy sokat költekezünk feleslegesen, akkor a pénzügyi tudatosság terén kell még fejlődnünk, ezzel a területtel foglalkozzunk.

  • M, mint Measurable (mérhető)

A mérhető célok fontosságát már többször kiemeltük. Ha csak annyit fogadunk meg, hogy szeretnénk edzeni, akkor tulajdonképpen rendszertelen sporttal is teljesíthetjük ezt, de az eredménnyel valószínűleg nem leszünk elégedettek. 

  • A, mint Assignable (hozzárendelhető)

Saját céljaink esetében releváns ez a szempont, hiszen nem kell felosztanunk a feladatokat, megbeszélni, hogy ki milyen részt vállal. Azonban ha olyat szeretnénk megfogadni, ami nem kizárólag rajtunk múlik, sokat segíthet, ha átgondoljuk, mi az, amiért mi vagyunk a felelősök, és mik a rajtunk kívül álló tényezők.

  • R, mint Realistic (reális)

Újévi fogadalmak esetében talán ez a legfontosabb szempont. Ne vállaljunk túl sokat, maradjunk a realitás talaján. A leggyakoribb újévi fogadalmak, mint a helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás mind időigényes tevékenységek. Érdemes olyat megfogadni, amiről tudjuk, hogy hogyan tudjuk integrálni napirendünkbe, esetleg minek a terhére fogjuk tudni elvégezni őket. 

  • T, mint Time-related (időfüggő)

A határidők kitűzése nagyon fontos. Bármit is szeretnél megfogadni, gondold át, milyen határidővel szeretnéd elvégezni azt, vagy ha rendszeres tevékenységről van szó, tűzz ki reális mérföldköveket, és határozd meg, milyen eredményt vársz addigra. Amellett, hogy ez beláthatóvá teszi céljaid, óriási sikerélményt is ad, ha egy-egy mérföldkő megvalósul.

Bár különböző módszerek, külső segítségek megvilágíthatják a céljainkhoz vezető utat, a munka oroszlánrésze ránk hárul. Ha megfogadtunk valamit, feltehetőleg azért tettük, mert nagyobb a feladat annál, mint hogy egyik napról a másikra megvalósítsuk. Kezdünk neki minél előbb, ne halogassunk, mert más úgysem fogja helyettünk megcsinálni.

 

(címlapfotó: Canva.com, saját grafika)

2020. január 7.

Puskás Amina

Fogadom: Tartsd be újévi fogadalmaid a SMART-módszerrel Tovább
Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

black-and-white-woman-girl-sitting-2369.jpgTizennégy évesen hosszú órákra bezárkózott a szobájába, hogy történeteket és verseket alkosson, és otthagyta a Stanford Egyetemet, mert csak írni akart. 1940-ben megkapta a Pulitzer, 1962-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat. Neki köszönheti a világ az Egerek és emberek, az Érik a gyümölcs, vagy az Édentől keletre történetét.

Az író, akiről szó van, John Steinbeck. Fontos társadalmi és gazdasági témákról írt, és jelentős munkássága mellett a neki ítélt kitüntetések is bizonyítják, hogy kiemelkedő alkotó volt a szakmájában. Az egész élete az írásról szólt, a naplójában mégis ez áll: “Nem vagyok író. Nem csak másokat, de magamat is folyamatosan becsapom.”

Ötvenegy évvel Steinbeck halála után erre a két önbecsmérlő mondatra mi csak legyintünk: hiszen látjuk, hogy művei jócskán túlmutatnak az életén, sokezer olvasóhoz viszik tovább a gondolatait. Senkinek eszébe sem jutna hitelt adni a szavainak, és azt állítani, hogy nem is volt igazi író.

A Steinbecket - és rajta kívül megannyi híres és hétköznapi embert - hatalmába kerítő gondolkodásmód hátterében álló okokat először 1978-ban vizsgálták. A kutatás szerint főleg sikeres nőket érintő, imposztor-jelenségnek nevezett állapotról egy pszichoterápiás elméletekkel foglalkozó lapban számoltak be, azonban a huszadik század végére az is bebizonyosodott, hogy férfiak és nők egyaránt tapasztalhatják az imposztor-szindrómát. Az ok pedig Langford és Clance (1993) felmérései szerint abból fakad, hogy az emberek önmaguk idealizált másához próbálnak felérni a pozitív önértékelés reményében; emiatt sikereiket a szerencse számlájára írják, ahelyett, hogy elismernék saját képességeiket. Ezen a külső elismerések sem segítenek - lásd Steinbeck kitüntetéseit -, sőt, a lelepleződéstől való félelem legtöbbször egyenesen arányos az elért eredményekkel. A képlet tehát, egy kevés önbizalommal rendelkező ember folyamatos bizonyítási kényszert helyez saját magára, mert úgy érzi, máskülönben mindenki számára kiderül: valójában nem is érdemelte ki azt, amit elért. Ez véget nem érő, ördögi körré fajulhat.

Egyetemistaként és pályakezdőként is megtörténhet az, hogy nem tudjuk felmérni a saját értékünket, és emiatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Éppen most kerülünk be a választott szakmánkba, keressük a kapcsolódási pontokat, igyekszünk helytállni és minél előbb adaptálódni. A többi ember azonban kompetensebbnek, magabiztosabbnak látszik, mint mi. Ez egyébként természetes, de emberek vagyunk, reagálunk a körülöttünk lévő hatásokra, így olykor ez mélyen elbizonytalaníthat minket.

Van helyem a világban? Validak a céljaim? Képes vagyok kiérdemelni azt, amit szeretnék elérni? Van jogom előzetes tapasztalat híján elköteleződni valami iránt? Alkothatok egy olyan területen, ahol még kezdőnek számítok, vagy várnom kell addig, amíg elég képzett vagyok? Elérkezik-e valaha ez a pont? Előfordulhat, hogy változnom kell ahhoz, hogy kiérdemeljem a helyem?

Ezek súlyos kérdések, mert az egyéniségünk határát feszegetik, azt kérdőjelezik meg, hogy a személyiségünknek és céljainknak van-e önértéke. Az imposztor-jelenség feloldására szolgáló javaslatok között szerepel egy ilyen módszer: amikor ilyesmi gondolatod támad, ne add át magad azonnal neki, csak figyeld meg. Audrey Ervin pszichológus szerint az imposztor-jelenség mindenkire vonatkozik, aki nem képes magáénak érezni a sikereit. A gondolkodásunk azonban berögződött mintákon alapul, és emiatt van beleszólásunk abba, hogy hogyan működjön - az agyunkat ilyen szempontból ugyanúgy lehet trenírozni, akár a bicepszünket.

Gondoljunk erre: gyerekkorunkban - ha szerencsések voltunk - nem éreztünk ilyet. Magától értetődő módon követtük az indíttatásainkat, és nem fáradoztunk azon, hogy hogyan bizonyítsuk be magunknak és a világnak: értékes dolgot csinálunk. Ha Steinbeck döntött volna arról, megkapja-e az irodalmi Nobel-díjat, talán nem ítélte volna oda magának: gyerekként mégis napokat töltött azzal, amit a legjobban szeretett csinálni. Szavazzunk mi is magunknak ennyi bizalmat a fontos választásainkkal kapcsolatban!

 

Lázár Fruzsina

 

források:

Time (https://time.com/5312483/how-to-deal-with-impostor-syndrome/)

Grammarly (https://www.grammarly.com/blog/notable-people-imposter-syndrome/)

biography.com (https://www.biography.com/writer/john-steinbeck)

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról Tovább
A szivárványon túl – LMBTQ- és identitásismeret

A szivárványon túl – LMBTQ- és identitásismeret

Karácsony után hallhattunk egy tizenhét éves transznemű, fiúnak született lány öngyilkosságáról. Josh „Leelah” Alcorn búcsúlevelében azt írta, hogy ő már négy éves kora óta lánynak érezte magát, de szigorú vallásos a szülei nem tudták elfogadni másságát, édesanyja pedig tisztán csak átnevelő terápiára vitte el.

A szivárványon túl – LMBTQ- és identitásismeret Tovább