Közgazdász Online


„És Te hogy vagy?” – Pillanatkép a jelenről 

„És Te hogy vagy?” – Pillanatkép a jelenről 

 

2022. június közepe van. Az életünk több mint két évvel ezelőtt zökkent ki az addig megszokott medréből. Az elmúlt időszak történéseivel kapcsolatban sokféle állapot és érzés fogalmazódhat meg kollektív, illetve egyéni szinten is. A mentálhigiénés kérdőívben adott válaszaitok alapján úgy látjuk, hogy összességében jobban vagytok, mint két évvel ezelőtt, habár a hangulati állapotot, stresszkezelést, a jövőképet, kapcsolatokat és a motivációt illetően még érzékelhető az elmúlt időszak hatása. Te hogy vagy? A hallgatói válaszok között sokszor találkoztunk a következő mondatokkal. Most ezek közül kiválaszthatod, hogy melyiket érzed magadra nézve is igaznak, és hogyan tehetsz a saját mentális egészségedért. Fontos, hogy akárhogy is éled meg a jelenlegi időszakot, minden érzésnek van létjogosultsága.

Vendégszerzők: Széles Zsuzsanna, mentálhigiénés segítő és Perényi Andrea, tanácsadó szakpszichológus
Képek forrása: https://www.facebook.com/thenewhappy

lidya-nada-_0akqa9gr4s-unsplash.jpgForrás: lidyanada,Unsplash; Képünk illusztráció.

1. „Hullámzóan vagyok, hol jobban, hol rosszabbul.”

Teljesen rendben van, ha jól érzed magad, de az is lehetséges, hogy kevésbé vagy a megszokott formádban. Sőt, hangulatod akár napról napra változhat. 

Sok minden zajlik körülöttünk, rengeteg változáshoz kell újra és újra alkalmazkodnunk. Az adaptálódás energiát igényel, normális, hogy ez hol jobban megy, hol kevésbé. Lehetsz energikus, de előfordulhat, hogy a sok változástól olykor besokallsz, érezheted magad fáradtnak vagy fásultnak is – néha akár érthetetlen okból. Ez is mind oké, hiszen a hullámvölgyek is az út részét képezik. Ha valamilyen nehézséget élsz meg, segíthet, ha önostorozás helyett önegyüttérzéssel fordulsz magad felé.

kep1_6.jpg

2. „Sok minden van egyszerre, sok az elvárás, nagy a nyomás, állandóan stresszes vagyok.”

Ezzel nem vagy egyedül. Tanácsadásokon, tréningeken gyakran hallunk olyanokat a diákoktól, mint például: „Azt hittem, csak én küzdök ezzel, de most megnyugtatott, hogy másnak is vannak hasonló gondjai.” Ha megosztod másokkal, hogy milyen helyzetben vagy, mi okoz nehézséget, az bizonyítottan oldja a feszültséget, és legtöbbször kiderül, hogy az érzéseiddel, megéléseiddel nem vagy egyedül. 

Fontos, hogy szánj időt a pihenésre, és fordíts energiát a saját szükségleteid kielégítésére, hogy elkerüld a kimerülést. A stressz kezelésében segíthet, ha megosztod másokkal a gondolataidat, de ezen túl a sport, a természetben töltött idő, a pihenés, a relaxálás vagy meditáció is hasznos lehet. Amikor nagyon stresszes vagy, jól eshet, ha szánsz magadra pár percet, és a jelen pillanatra koncentrálsz, például a saját légzésedet figyelve. Ehhez itt találsz egy egyszerű gyakorlatot.  

Az is gyakran előfordul, hogy a belső, saját magunkkal kapcsolatos elvárásaink túl szigorúak. A perfekcionizmus megnehezítheti, hogy a saját teljesítményünkkel optimális viszonyban legyünk, erről ebben a podcastünkben beszélgettünk.

kep2_5.jpg

3. „Nincs jövőképem, minden bizonytalan, ez pedig aggodalommal tölt el.”

Pandémia, klímaváltozás, gazdasági helyzet, digitalizáció – sokáig sorolhatnánk, mi minden van a pakliban. Ezek a problémák feladják a leckét egy optimista, tervezhető és stabil jövőkép kialakításához. Mind a tanácsadásokon, mind a kérdőív eredményeiben a korábbinál erőteljesebben jelenik meg a jövővel és a szakmai tervek megvalósíthatóságával kapcsolatos bizonytalanság. Utóbbival kapcsolatban ebben a korábbi cikkünkben oszlatunk el néhány tévhitet.

A bizonytalanság erős hatással lehet a motivációra is, de fontos kiemelni, hogy olyasmit tanulni, ami érdekel, elgondolkodtat, összefüggések felismerésére és új készségek elsajátítására ösztönöz, sosem haszontalan. A tudásod és készségeid jelentős része transzformálható lesz különböző munkakörökbe, pozíciókba a későbbiekben.   

A tudatos jövőtervezés nem azt jelenti, hogy most kell döntened lényeges dolgokról a távoli jövőddel kapcsolatban, ezekhez pedig innentől végig szigorúan tartanod kell magad.  

A jövő sosem volt igazán tervezhető, mindig is hatottak rá életünk eseményei, kapcsolataink változásai vagy a történelem kisebb és nagyobb viharai. A jövőtervezés multifaktoriális dolog, amiben a legfontosabb faktor Te vagy. Burnett és Evans szerint napjainkban 2-4 éves ciklusok tervezhetőek előre, és az ezekhez kapcsolódó tudatos döntések rajzolják meg az élhető, szerethető és sikeres életpályánkat 

A jövőddel akkor bánsz jól, ha a mindenkori jelen helyzetben tudatosan gondolkodsz és érzel magaddal kapcsolatban, és olyan döntéseket hozol, melyekkel itt és most önazonos vagy. Így folyamatosan olyan erőforrásokra és tudásra tehetsz szert, amelyek támogatnak majd Téged a későbbi szakaszokban is. Így formálódik a jövőd a jelenben tett tudatos lépéseidből.

kep3_3.jpg

4. „Magányosnak érzem magam.”

A korlátozások eltörlése jelenthetett számodra megkönnyebbülést, lehetett felszabadító érzés az, hogy többet lehetsz a barátaiddal, és bármilyen programot szervezhettek. Ugyanakkor az is lehet, hogy érzéseid ambivalensek, vagy nehezen találsz vissza a kapcsolataidhoz és társaságaidhoz.   

A korábbi kényszerű online üzemmód és izoláció megnehezítette a pezsgő egyetemista életet, a barátságok, ismeretségek kialakulását, fenntartását. Lehet, hogy még a szaktársaidat sem sikerült megismerned, most pedig nehezebb bekapcsolódni a társasági életbe. A korábbi barátságaid megerősödhettek, vagy éppen ellenkezőleg, akár el is fáradhattak.   

Ha nyitottabban közeledsz a többiek felé, ha elkezded igazán önmagadat adni, és mersz őszintén beszélni arról, hogy hogyan érzed magad, kiderülhet, hogy más is hasonló helyzetben van, és rájöhetsz, hogy valójában nem vagy egyedül. Erre remek lehetőség, ha ellátogattok a NapKözi kötetlen társasestjeire a következő félévben is.

kep4.jpg

5. „Nehéz megfelelni az egyetemi követelményeknek, elveszett a motivációm. Állandóan halogatok, mindent az utolsó pillanatra hagyok.” 

A motiváció érzékeny dolog, számos tényező befolyásolja pozitív és negatív irányban egyaránt. A magas elvárások, a folyamatos teljesítési kényszer, az alkalmazkodás a minket körülvevő változásokhoz, valamint a biztonságot jelentő társas kapcsolatok hiánya megterhelő és motivációgyilkos tud lenni.   

A tervezhetőség, kiszámíthatóság, a kapcsolatokból merített támogatás és céljaink tudatosítása segíthet, hogy újra rátaláljunk a belső motivációnkra. Ha a sok bizonytalanság miatt a tervezhetőség nehezebb, akkor még fontosabb átgondolni, mik azok a dolgok, amik kapaszkodóként szolgálhatnak számodra, hogy megőrizd az egészségedet, stabil lelkiállapotodat, biztonságérzetedet, és képes légy tovább növekedni 

Ha a tudatosításhoz praktikus tippekre van szükséged: 

Erőforrás térkép: Ha megállsz egy pillanatra, és visszatekintesz az elmúlt évekre, tudatosíthatod, mennyi mindent értél el és oldottál már meg. Készíts ebből listát, esetleg képmontázst vagy büszkeségfalat. Akár a barátaidat, családodat is megkérheted, hogy írják le, szerintük milyen kihívással néztél szembe úgy, hogy arra ők elismerően tekintenek.

kep5_1.jpg

A covid korlátozások javarészt feloldásra kerültek, hatásai azonban még velünk lehetnek akár tudatosítjuk azokat, akár nem. A megélt pandémiás helyzet a COVID-19-járvány társadalmi-gazdasági hatásairól szóló Fehér Könyv szerint egyszerre volt válság- és katasztrófahelyzet, aminek egyaránt vannak társadalmi, gazdasági és mentális következményei. Egyéni szinten igénybe vette az alkalmazkodó- és megküzdőképességünket, erőforrásainkat, kapcsolatainkat. Hatott ránk testi, lelki és mentális szinten egyaránt. A regenerálódáshoz, felépüléshez, az új, megfelelő működések kialakításához idő kell, akár tudatosítjuk, akár nem. 

Ahogy a koronavírus-fertőzés egyéni lefutása, úgy a pandémia okozta változások, korlátozások utóhatása is változatos képet mutathat, jellegzetes mintázatokkal. Ha azt érzed, hogy valami nem kerek, figyelembe veheted azt a lehetőséget is, hogy esetleg jobban megterhelt ez a megváltozott helyzet, és több időre van szükséged a regenerálódáshoz. Ez is oké.

kep6_1.jpg

A Hallgatói Támogatás csapata szakképzett pszichológusokból, tanácsadókból áll, akik a hallgatók mentális egészségét, tanulási módszereiket és a karrierjükről való közös gondolkodást hivatottak támogatni a Budapesti Corvinus Egyetemen.   

Weboldal: https://www.uni-corvinus.hu/fooldal/elet-a-corvinuson/hallgatoi-tanacsadas-es-tamogatas/  

Facebook oldal: https://www.facebook.com/corvinusstudentsupport 

A Hallgatói Támogatás június 27-től szeptember 2-ig nyári ügyeleti rendszerben működik. A folyamatban lévő egyéni tanácsadások júniusban befejeződnek. A nyári szünetben szükség esetén online ügyeleti konzultációt biztosítunk, egyalkalmas tanácsadások formájában. Az egyéni tanácsadási szolgáltatás az őszi félévben indul újra.

„És Te hogy vagy?” – Pillanatkép a jelenről  Tovább
A NapKözi kulisszái mögött - Interjú egy páratlan közösséggel, egy eldugott közösségi térben

A NapKözi kulisszái mögött - Interjú egy páratlan közösséggel, egy eldugott közösségi térben

borito-min_1.jpg

Adott egy hely az E épület alagsorában, amit a hallgatók tanulásra vagy pihenésre használnak, rosszabb esetben nem ismernek. Adott egy csapat, ami ezt a helyet időt és energiát nem kímélve karbantartja és élettel tölti meg. Interjú a NapKözi közösségével és a Hallgatói Támogatás kapcsolattartójával.

Írta és a képeket készítette: Csikós Zsófia

Mi is az a NapKözi?

A NapKözi egy hallgatói tér és közösség, egy csapat, mely a Hallgatói Támogatáshoz kapcsolódva működik.

A NapKözi fő célja a hallgatók egyetemi életének és mentális egészségük megörzésének a támogatása.. Ennek egyik eszköze a befogadó és támogató közösség, amit a szervezet tagjai és látogatói élvezhetnek. A másik pedig az E épület alagsorában található csendes, hangulatos, valamint színes bútorokkal, pihenő- és tanulósarkokkal berendezett helyiség, amely tökéletes hely a tanulásra, pihenésre, ebédelésre vagy akár egy lyukas óra eltöltésére. A NapKözi és csapata azonban ennél jóval többről szól. 

Jelenleg tizenegy aktív tagja van a szervezetnek, akik három különböző divízióban -  HR, marketing és az úgynevezett NPK (NapKözi Program Koordinátori egység) - tevékenykednek. Mindezek mellett a Hallgatói Támogatással (továbbiakban HT) való szoros együttműködésnek köszönhetően a tagok belsős képzéseken és pszichológiai tréningeken vehetnek részt, elősegítve a szakmai és személyes fejlődésüket is.

csapatkep-min.jpg

A Napközi csapata. Fotó: Csikós Zsófia

,,Nekem a gimi után hiányzott egy kisebb, családias osztályközösség, amit a nagy létszámú szakok miatt az egyetem nem tudott megadni.

Itt megtaláltam, amit keresek és nagyon szeretem, hogy a közösségi programok és a szórakozás mellett lehetőség van szakmai fejlődésre is

- mesélte Sára, a marketing divízió vezetője, aki két éve csatlakozott a csapathoz.

Hogyan telnek a NapKözisek mindennapjai?

A tagok nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre, az emberi kapcsolatok ápolására. Törekszenek arra, hogy a rosszabb napokon egymás támaszai legyenek, a jobb napokon pedig együtt nevessenek. A NapKözi családias hangulata biztonságos közeget nyújt a tagok számára és lehetőséget ad a fejlődésre. Az alapvető íratlan szabályok közé tartozik, hogy kizárólag egymás munkájára és teljesítményére adnak visszajelzést, de egymást nem illetik kritikával. A közösségnek és a munkamorálnak köszönhetően a tagok saját tempójukban integrálódnak a szervezetbe, valamint bontakoztathatják ki a tehetségüket.

,,Anno azt mondták az ismerőseim, hogy az egyetemen nagyon könnyen el lehet veszni és még könnyebb magányosnak lenni. Számomra nem volt kérdés, hogy egy közösséghez szeretnék tartozni.

Egyszerűen elképesztő érzés a saját munkánk eredményét látni, másokra hatással lenni, valami jót adni és azt később visszakapni. Úgy érzem, hogy itt kibontakozhatok, megvalósíthatom az ötleteimet és önmagamat”

- mondta Saci, az NPK vezetője.

Az egyszerű - divizionális szervezetekhez hasonló - szervezeti felépítésük következtében a legtöbb feladatot közösen látják el, elosztják egymás között az esetleges terheket, és mindig odafigyelnek egymásra, megbecsülik egymás munkáját. A különböző területen dolgozó vezetők és tagok heti rendszerességgel divízió szintű meetingeken vesznek részt, ahol átbeszélik a hét történéseit, illetve az aktuális projektekkel kapcsolatos tennivalókat. Keddenként úgynevezett “team(k)night”-okat tartanak, ahol az egész szervezetet érintő kérdésekkel foglalkoznak. Az informális légkörnek, az átlátható működésnek köszönhetően a HT-vel való együttműködés is gördülékeny és hatékony, ami előremozdítja a NapKözisek szakmai fejlődését is.

“Számomra a NapKözi olyan, mint egy második család, amihez bármikor és bármivel kapcsolatban fordulhatok."

"Annyira sokat jelent, amikor egy hosszú nap után lejövök ide és tudom, hogy itt elfogadnak és meghallgatnak. Mindig felvidítjuk vagy tanácsokkal látjuk el egymást, és a közös munka is szórakozásnak tűnik, szinte észre sem vesszük, hogy dolgozunk” - mondta Bernadett, aki már 2 éve a marketing divízió tagja.

Programok a NapKözi jóvoltából

A csapat számos olyan programot szervez a hallgatóknak, amelyek az egyetemi tanulmányaik mellett hozzájárulnak a kikapcsolódáshoz és szórakozáshoz. Ilyen például a Movie Night, a Kézműves Workshop vagy karácsonyi időszakban a közös mézeskalács díszítés. Az egyik legnépszerűbb közösségi program a már több mint öt éves múltra visszatekintő Társas est, amely rendszeresen megrendezésre kerül az egyetemen. Márciusban pedig minden szerda este az érdeklődőkkel együtt játszanak záróráig. A többi napközis programhoz hasonlóan ez is nyitott más egyetemekről érkező magyar és külföldi hallgatók számára. A közösségi programok sikerét igazolja, hogy az előző Rapid randival egybekötött Társas estre több mint 50 érdeklődő jött el egyedül vagy kisebb baráti társasággal. Egyre több a visszatérő látogató is a NapKöziben, ami azt mutatja, hogy a diákok igényt tartanak az ehhez hasonló kikapcsolódási lehetőségekre az egyetemen belül.

tarsasok-min.jpg

A Társas esteken többféle játék közül választhatnak a résztvevők. Fotó: Csikós Zaófia

Ismétlődő programnak számít még a Mindful Mornings elnevezésű esemény is: minden szerda reggel 9 és fél 10 között közös   napindító relaxáción vehetnek részt az érdeklődő hallgatók és oktatók a NapKöziben.

“Ez egy olyan társaság, ahol mindenki kedves és őszinte. Elsőre nekem is hihetetlennek tűnt, de tényleg így van, sok időt és figyelmet fordítunk egymásra."

"Mindemellett pedig nagyon jó érzés megszervezni és lebonyolítani a különböző rendezvényeket. Mindig törekszünk arra, hogy minőséget teremtsünk mennyiség helyett” - számolt be saját tapasztalatairól Dóri, a HR vezető.

A közösség által szervezett programokon kívül a NapKözi számos rendezvénynek ad otthont. A közösségi teret sokszor igénybe szokták venni egyetemi órák, projektek lebonyolításához, valamint diákszervezeti eseményekhez is. 

“Netközi” a járványhelyzet és online oktatás alatt

A NapKözi majdnem 3 teljes féléven át zárva tartotta kapuit a nagyközönség előtt, az online, majd hibrid oktatás miatt. Ez az időszak megnehezítette a szervezet mindennapjait, közösségének bővítését és népszerűsítését, azonban a csapat számos kreatív, online közösségépítő programot szervezett ebben az időszakban is. Tartottak például Honfoglaló, illetve Among Us bajnokságot és a megszokott alagsori bázisuk megszűnése ellenére is kitartottak a közösségük mellett. A játékokhoz, valamint a kapcsolattartáshoz és szakmai meetingekhez használt különböző internetes platformoknak köszönhetően nevezeték át magukat ideiglenesen NetKözinek, érzékeltetve ezzel online jelenlétüket.

Az online félévek alatt a HT kollégái között kinevezésre kerültek úgynevezett “Buddy”-k, akik mentorként segítették a hozzájuk tartozó NapKöziseket, hogy könnyebben megbirkózzanak a távoktatás kihívásaival. Ehhez online meetingek keretein belül beszélgettek a NapKözisekkel, és szigorúan csak szórakozással és kikapcsolódással töltötték az idejüket.

A Hallgatói Támogatás szerepe a Napközisek és a Corvinusosok életében

A HT-vel való együttműködés egy kapcsolattartón keresztül működik. Ezt az összekötő szerepet Eszter tölti be az egyetemen, aki 2020-ban jelentkezett a közösségi koordinátor pozícióral, mert nagyon inspirálónak tartja a fiatal felnőttekkel való közös munkát. Véleménye szerint hatalmas szükség van a NapKözire az egyetemen, hiszen a diákok jóllétének megőrzéséhez nagyban hozzájárulhat a szervezet közösségformáló szerepe. A HT  egyéni tanácsadásokkal és csoportos készségfejlesztő tréningekkel, workshop-okkal  támogatja a hallgatókat.. Az egyéni tanácsadás minden corvinusos hallgató által akadémiai évente 1-6 alkalommal ingyenesen igénybe vehető,   míg a csoportos tanácsadások, tréningek a tervezett létszámok erejéig látogathatóak. A NapKözisek rendszeresen szervezetfejlesztő workshopon is részt vehetnek a HT jóvoltából, részben ennek is köszönhető a kollegiális viszony a HT pszichológusai és a NapKözi munkatársai között. 

,,Az együttműködés nagyon előnyös mindkét fél számára, hiszen rengeteg lehetőséget és támogatást ad a NapKözisek önfejlesztésére, valamint pszichológusi tevékenységünk kiteljesítésére."

Az egész néha kicsit olyan, mint egy nevelődési regény, hiszen a NapKözi tagjai állandó támogatásban részesülnek a HT részéről. Folyamatosan fejlődnek, mi pedig végigkövetjük és ösztönözzük a fejlődésüket” - mesélte Eszter.

tarsasozas-min.jpg

Életkép egy Társas estről. Fotó: Csikós Zsófia

Ha Te is szeretnél egy vidám, kreatív és jófej társaság tagja lenni, valamint szakmailag és emberileg is fejlődni, akkor látogass el a NapKözi következő eseményére! Ha pedig kikapcsolódásra vágysz a szürke hétköznapokon, akkor kövesd figyelemmel a NapKözi Facebook és Instagram oldalát! Amikor pedig időd engedi, nézz be hétfőtől csütörtökig 8-17 óra között az E épület alagsorába, hogy véletlenül se maradj le olyan programokról, mint a Társas est, a Húsvéti Meglepi vagy a Rapid Randi. Ha ezeken felül más programokra is igényt tartanál a barátaiddal, akkor üzend meg a NapKöziseknek a fentebb említett közösségi oldalakon vagy töltsd ki ezt a Google Formot jobbnál-jobb ötletekkel!

A NapKözi kulisszái mögött - Interjú egy páratlan közösséggel, egy eldugott közösségi térben Tovább
Követnek minket a biztonsági őrök és távkapcsolóval irányítanak? - Neuromarketing a valóságban

Követnek minket a biztonsági őrök és távkapcsolóval irányítanak? - Neuromarketing a valóságban

bret-kavanaugh-_af0_qah4k4-unsplash.jpegMit jelent a neuromarketing, hogyan működik, és miért tartottak tőle a kezdetekben olyan sokan? A Corvinuson indult az országban először ezzel a területtel foglalkozó kurzus - az interjúnk alanya Varga Ákos, a Marketing Intézet egyetemi docense, a Digitális Marketing kutatóközpont egyik alapítója, aki a tárgy oktatása mellett a terület kutatásával is foglalkozik.

Írta: Klisóczki Fanni; Borítókép: Unsplash (Bret Kavanaugh)

A neuromarketinget sok félreértés, előítélet övezi. Volt, aki nagy meggyőződéssel hitte, hogy a boltban követik a biztonsági őrök, és egy távkapcsolóval irányítják, aminek hatására elvesztette a tudatát, és csupa haszontalan dolog vásárlására bírták rá. Varga Ákos megerősítette, hogy ugyan ilyen direkt befolyásolás nem létezik, de a polcról levett termékeknél valóban érvényesül a marketing alapvető eszköztára. A figyelemfelkeltő színek, a csomagolás, az alapvető elhelyezés a polcokon mind befolyásolhatják vásárlási döntéseinket. 

A neuromarketing a döntéshozatal előtt kialakuló, döntéshozatalra ható tudat alatti tényezőket próbálja meg azonosítani, nem pedig a vásárlót akarja közvetlenül befolyásolni a bolt falain belül. Az persze már más kérdés, hogy az így nyert információkat később az üzletek felhasználhatják, amikor a marketingstratégia kidolgozására kerül sor.

Honnan indult a neuromarketing?

hal-gatewood-ogvqxgl7xo4-unsplash_1.jpg

Photo by Hal Gatewood on Unsplash

A piackutatók számára régóta ismeretes, hogy az emberek előszeretettel tüntetik fel magukat jobb színben az egyes megkérdezések során. Éppen emiatt, ha egy önbevalláson alapuló (pl. kérdőíves) kutatást csinálnak, annak az eredménye jó eséllyel torzítani fog. Ennek a tudatosan artikulált válaszokból eredő torzító hatásnak a kiküszöbölésére vonták be a kutatási eszközök körébe az orvosdiagnosztikai, biometriai eszközöket a kétezres évek elejétől. Ilyen például a szemkamera, vagy az fMRI, ami az agy ingerekre adott metabolikus reakcióit méri, illetve az EEG, ami az agy elektromos tevékenységét vizsgálja A kutatásokban tehát az alanyok különböző marketingingerekre adott tudatalatti reakcióit vizsgálják olyan eszközökkel, melyek valamilyen neurológiai jelzést tudnak mérni.

A hagyományos módszerekkel végzett piackutatás és a neuromarketing előrejelző eredményei között csupán néhány százalékos eltérés mutatkozik, ám ez adott esetben több millió dollárban mérhető különbséget is jelenthet. Mindezek ellenére Ákos mégis óvatosságra int:

“egyrészt, a neuromarketing nem egy csodaszer, és nem arra hivatott, hogy kiváltsa a tradicionális kutatási módszereket, például a fókuszcsoportot vagy a kérdőívet, hanem kiegészítő szerepet tölt be."

"A neuromarketing tehát nem egy varázsfegyver, ami megold minden problémát. Másrészt, maga a kifejezés egy nagyon szexi dolog. Vonzó a hirdetők és a fogyasztók számára is, viszont pont a különlegessége miatt a kezdetekkor rengeteg kontár is elkezdte kihasználni az újdonságerejét, ami borzasztó nagy blődségekhez vezetett.”

Blődségekből pedig, ahogy Ákos elmesélte, korábban sem volt hiány. James Vicary, egy piackutató az ötvenes évekből megpecsételte a tudatalattival történő reklámozást egy egész generáció számára. Elterjesztette, hogy a mozivásznon kicserélt egy-egy képkockát a büfé termékeit népszerűsíteni hivatott feliratokra, ezzel pedig olyan szinten befolyásolja a nézők tudatalattiját, hogy a bevétel rohamos növekedést mutatott. Ez a „kísérlet” annyira megijesztette az akkori világot, hogy szinte az atombombával egyenértékű félelem generálódott az emberekben.

Az, hogy valaki az elménkben tudatosan nem észlelhető dolgokkal akar valamit kezdeni, érthetően riasztó. A világ legtöbb országa beemelte a reklámtörvényébe azt a záradékot, hogy a tudatosan nem észlelhető reklám tiltott, amely kitétel a mai napig érvényben van. Annak ellenére is, hogy Vicary kísérletét azóta sem sikerült reprodukálni, sőt, néhány évvel később ő maga is beismerte, hogy hamis nyilatkozatot tett a szóban forgó képkockákról. Ám a baj addigra már megtörtént, és az emberek a mai napig rettegnek a tudatosan nem észlelhető reklámoktól.

Magyarországon a Corvinus az úttörő

Varga Ákos 2008 körül találkozott a területtel, akkor még PhD hallgatóként. A szakirodalomban erősödő trend volt a biometrikus eszközhasználaton alapuló publikáció, így futott bele a témába. Első primer neuromarketing kutatását az akkori Kaposvári Egyetemen végezte. Mivel a kórházzal szoros kapcsolatban állt az egyetem, így engedélyt kaptak arra, hogy csináljanak egy fMRI kutatást.

dsc_0120-min.jpg

Fotó: Varga Ákos

A kutatás során Ákosék hungarikumokat hasonlítottak össze nemzetközi ellentétpárjaikkal, és arra jutottak, hogy az ismertség befolyásolja az alanyok preferenciáját, így  érdemes lehet rátenni a boltban a hazai címkét az árukra.

Magyarországon úttörőként indult el a Budapesti Corvinus Egyetem Neuromarketing kurzusa 2019-ben. A hallgatók a félév során implicit asszociációs teszteket készítenek kutatási projektként, melyekhez hasonlókat bárki kipróbálhat a Harvard Egyetem Project Implicit oldalán. 

A kurzuson online teszteket állítanak össze, az eredményeket pedig hagyományos kérdőíves kutatásokkal vetik össze. Ezáltal a félév végére feltárják, hogy egy adott témában mi az, ami a tudatos véleményünk valamiről, és mi az, ami a tudatalattiból jön. Egyszerűbb diagnosztikai eszközökkel is találkozhatnak a hallgatók, mint például szemkamera, vagy bőr-galván válasz mérő eszköz (galvanic skin response, gsr). A kurzus népszerűsége azóta is töretlen, minden félév elején pillanatok alatt betelik, így aki szeretne jelentkezni, annak érdemes résen lennie.

És hogy a marketingesek vajon meddig vájkálhatnak majd a tudatalattinkban? Nem fogunk tudni ellenállni a marketing-ingereknek, mert tudat alatt fognak irányítani minket? Bár az évek során finomodtak az eszközök, gyorsultak, mobilabbá váltak, nagyobb a terhelhetőségük és magasabb a szoftverszintű támogatásuk is, mégis kár félni, hiszen a neuromarketing a már régóta ismert jelenségek, folyamatok megerősítésére, semmint az ártatlan fogyasztók befolyásolására használható:

nem a neuromarketing mondja azt, hogy élénk színeket kell használni a csomagoláson, de ezek a kutatások megerősítik, hogy ez a régóta használt gyakorlat valóban hatással van-e a gondolkodásunkra, vagy sem.

Követnek minket a biztonsági őrök és távkapcsolóval irányítanak? - Neuromarketing a valóságban Tovább
Túl az esztétikumon: hogyan hat a művészet a mentális egészségünkre?

Túl az esztétikumon: hogyan hat a művészet a mentális egészségünkre?

kep3-min.jpg

A művészet jelentőségéről, terápiás alkalmazásáról és társadalmi küldetéséről is szó volt a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiumának kerekasztal-beszélgetésén.

Vendégszerző: Kálmán Judit; Borítókép: GYDSZ

Tudtad, hogy a művészetterápia mai formája milyen mély történelmi gyökerekkel rendelkezik? A művészeteket és az alkotást középpontba helyező foglalkozásokat nem csak a második világháborúból hazatért katonák lelki megsegítésére alkalmazták – francia elmegyógyintézetekben már a felvilágosodás korában bevett gyakorlat volt, hogy a pácienseknek színdarabokat tanítottak be, amiket később ők maguk adtak elő.

Azonban a művészetterápia nem csupán rehabilitációs célokat szolgálhat, hanem lelki egészségünk megőrzésében is segíthet.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy mindannyiunkkal előfordult már, hogy akarva-akaratlanul is legfájóbb emlékeinkre gondoltunk, miközben egy-egy műalkotást csodáltunk, hallgattunk, vagy éppen olvastunk. Ezen hasonulás-élményen túl azonban a művészet eszköze lehet a tényleges terápiás folyamatoknak is – mindkét élménykör témája volt a Gyakorlati Diplomácia Szakkollégiuma szervezésében létrejött nyílt kerekasztal- beszélgetésnek. A “Művészet mint terápia” egyike volt a  február 4-én megvalósult “Social Circus” konferencia előadásainak.

Az izgalmas és fontos társadalmi témák boncolgatása mellett a szakkollégiumnak további célja is volt a rendezvénnyel, hiszen azt az InDaHouse Hungary Egyesület megsegítésének szentelte, amelynek tagjai a borsodi falvakban élő, hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésével foglalkoznak.

A kerekasztal-beszélgetés előadóinak egyike Karafiáth Orsolya költő, műfordító, publicista, énekesnő volt. A panelisták között volt Valachiné Geréb Zsuzsanna szakpszichológus és művészetterapeuta, valamint Dr. Hujber Szabolcs, aki a nyelvészet és a szövegírás mellett középiskolai magyartanárként is tevékenykedik. Eke Angéla Junior Prima-díjas színművész moderált.

Mitől művészet a művészet?

A felszólalók több oldalról közelítették meg azt a kérdést, hogy mit jelent számukra a művészet. Az irodalmi munkásságáért Magyar Köztársasági Érdemkereszttel kitüntetett Karafiáth Orsolya a művészi eszközökkel való visszavezetést tekinti művészetnek. Vagyis azt, amikor a “hétköznapiból valami azon túlmutató születik, amely ugyanakkor visszautal rá”. Dr. Hujber Szabolcs egy másik gondolati ívet rajzolt fel, amiben kifejtette, hogy akkor is műalkotásról beszélhetünk, ha a szerző és a befogadó nem érintkezik, az aszinkronitás nem feltétlen határozza meg a produktum művészeti értékét.

social_circus.jpg

Valachiné Geréb Zsuzsanna és Karafiáth Orsolya röviden kitértek arra a kérdéskörre, hogy vajon a terápiás célokat szolgáló alkotás mennyiben művészet. A szakpszichológus kiemelte: a “megélhetési művészetet” többnyire szaktudás támasztja alá, ugyanakkor valami a személyes jelentőségnek hála is válhat művészetté a szemünkben.

A meghívottak készségesen idézték fel a múltjukat, amikor arról meséltek, hogy számukra mi jelentette a művészethez kapcsolható legelső élményüket. Karafiáth Orsolyát már gyerekként is körülvették a könyvek, a festmények, és a komolyzenei művek.

Kiemelhető mély élményként említette azt az alkalmat, amikor először találkozott az eredetiség kérdésével: csak akkor döbbent rá ugyanis, hogy a lakásuk falait díszítő gyönyörű festmények nem eredetiek, amikor családjának anyagi gondjai akadtak, hiszen a problémát éppen ezért nem tudták orvosolni a műalkotások eladásával.

Valachiné Geréb Zsuzsanna számára a személyes jelentőségű művekkel való találkozás maradt élénk emlék, mert felmenői között akadt amatőr festő, akinek munkáit rendkívül értékesnek tartotta. Ugyancsak festéssel foglalkozott Dr. Hujber Szabolcs egyik dédnagyapja, míg a másik íróként tevékenykedett – saját elmondása alapján tehát igencsak pezsgő közegben lappangott az érdeklődése, mígnem az irodalom határterülete mentén nehezen behatárolható dalszövegírásra adta a fejét. Eke Angéla a televízión keresztül találkozott először művészettel. Nehéz gyerekkorát segített átvészelni, hogy a képzeletére támaszkodva teremtett értéket maga köré. Egyetértett Karafiáth Orsolyával abban, hogy a művészetet definiálni szinte lehetetlen vállalkozás.

Rendkívül érdekes kérdés, hogy hogyan definiálhatjuk napjainkban a művészet társadalmi küldetését. Abban mindegyik panelista egyetértett, hogy a művészetnek számos funkciója van. Valachiné Geréb Zsuzsanna válaszában a műalkotás azon küldetését ragadta ki, amely nevében egy adott társadalmi jelenséget tesz láthatóvá vagy éppen emészthetőbbé. Példaként olyan irodalmi szerzőket említett, akik szándékosan, figyelemfelhívás céljából élezik műveik brutális jellegét. Karafiáth Orsolya a művészet tanító ősfunkciójára hivatkozott: minden jó mű tanít valamit, például megoldási mintát kínál vagy egy további rálátási szemszöggel gazdagítja a befogadót.

Hujber Szabolcs egyfajta tükörként ábrázolta a műalkotást  – a tükör mindazonáltal nem feltétlen önmagunkat tükrözi:

“A remekmű azáltal tölti be a szerepét, hogy egy ráismerő folyamatot indukál; de művészi funkciót tölthet be azzal is, ha csupán szórakoztat”.

A művész és az alkotás

Az előadók vallomást tettek arról is, hogyan hat rájuk saját művészetük. Önnön élményét Irvin D. Yalom példájához hasonlítva Karafiáth Orsolya elmesélte, hogy a szellemi és fizikai leépültség állapotában tespedve saját könyvéből, a Szirén c. családregényéből táplálkozott. Kiemelte, hogy a traumatikus élményeket nem az írás során dolgozza fel, hanem tényleges terápiák segítségével, s a töredékeket csak ezután szövi bele a műveibe.

“Számat kitátom, hull belém a hó.

Kitartó és kegyetlen, eltelít.

Előbb az ujjakat, a kart, a lábat.

Lassan behull egész a szívemig.”

Karafiáth Orsolya: Apa és a Hóember

Valachiné Geréb Zsuzsanna a művészi folyamat hatását fókuszba helyezve nyilatkozott arról, hogyan segít neki az alkotás abban, hogy diffúz kedélyállapotaiban rendezze a gondolatait és érzelmeit. A magát egyfajta médiumnak nevező Hujber Szabolcs bevallása szerint akkor változik, amikor dalszövegeit ténylegesen felhasználják az alkotók, hiszen rajta „csak átcsorog a művészet”. Az Én, Iphigénia címet viselő monodrámájával kapcsolatban Eke Angélát sokszor kérdezték már erről a témáról. A beszélgetés alkalmát megragadva leszögezte, hogy a művet végső soron nem önterápiaként értékeli, hiába kapcsolható szorosan az élettörténetéhez. Bár a próbafolyamat során számtalan lehetősége volt önreflexióra, a valódi színészi kihívást abban látta, hogy eltávolodjon saját élményeitől.

Közösségépítés és lelki egészség

A Social Circus jótékonysági aspektusához szorosan kapcsolódott a kérdés, hogy a művészetnek mint terápiás eszköznek vajon milyen szerepe lehet a társadalomból kiszakadt csoportok integrálásában. Elsőként Valachiné Geréb Zsuzsanna szólalt fel, aki a művészet episztemikus bizalmat építő hatáskörét hangoztatta: egy műalkotás közös csodálása és értelmezése nagyban hozzájárulhat ennek megerősítéséhez. A közösségi művészet példáját említve magyarázta el, hogy ezek a gigantikus vállalkozások az alkotók identitásának összekapcsoltságán keresztül adnak pozitív visszajelzést, az összetartozás érzését táplálva. 

Dr. Hujber Szabolcs saját szakterületén keresztül szemléltette, hogy a zene tökéletes eszköze lehet a kiszakadt csoportok integrálásának. A közös zenélés egyaránt képes a közösségbe, illetve az önmagunkba vetett bizalom felépítésére. Bár elmondása szerint sosem tudott feloldódni a közös alkotásban, Karafiáth Orsolya is nagyon jótékonynak tartja a művészettel való nevelést: akár a leegyszerűsített üzeneteket hordozó tantermi és színházi előadások is lehetnek hatásosak, az ezekről való közös gondolkodás pedig sosem felesleges kommunikáció, hanem egymás és a kapcsolataink építése. 

kep1-min.jpg

A szakpszichológus azzal egészítette ki az elhangzottakat, hogy a nehéz érzések műalkotásokon keresztüli kifejezése ténylegesen csökkentheti az elszigeteltség érzését az érintettekben. Szemléltető jelleggel említett egy fotósorozatot, amely a nemi erőszak sokkját hivatott megjeleníteni – az ehhez hasonló művészi produktumok bizonyítottan segítik az érintetteket a traumáik feldolgozásában. Hujber Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy ezen folyamatok során kulcsfontosságú az időzítés kérdése is, hogy a terápiás kapcsolat mikor alakul ki.

A beszélgetés záró szegmensében a panelisták arról meséltek, hogy mennyire tudják elképzelni saját művészetük termékeinek terápiás célokra való felhasználását. Határozott pozitív válaszában Karafiáth Orsolya elmondta, hogy műveit gyakran taglalják a gyász feldolgozása és annak egyes fázisainak szemléltetése kapcsán. Olvasói gyakran találnak segítségre és vigaszra az alkotásaiban, mindemellett az írónő is sok könyvben talált már gyógyító erőre a terápiás olvasmány keresésének igénye nélkül is. Ugyan Hujber Szabolcs közvetlen kapcsolata a hallgatósággal minimális – a rajongók hálájukat az előadók felé közvetítik, nem pedig a sorok szerzőjéhez –, közvetve mégis érzi, amikor dalszövegei “működésük során énvédő palástot vonnak a hallgató köré”. Ismét monodrámájára utalva Eke Angéla is elmondta, hogy művészete gyakran nyújt kapcsolódási pontot a hasonlóan traumatikus élményeken átesetteknek. 

A beszélgetést Valachiné Geréb Zsuzsanna zárta, aki a “Művészet mint terápia” során kifejtett számtalan jótékony hatásból kiindulva azt javasolta a jelenlévő hallgatóságnak: akkor is alkossanak, ha magukat nem vallják művésznek – ezt a tanácsot pedig mindenképpen érdemes megfogadnunk.

Túl az esztétikumon: hogyan hat a művészet a mentális egészségünkre? Tovább
A mentális betegségeket övező négy leggyakoribb tévhit - Iránytű az egyetemi pszichológiai tanácsadáshoz 

A mentális betegségeket övező négy leggyakoribb tévhit - Iránytű az egyetemi pszichológiai tanácsadáshoz 

danie-franco-tnxrftxi9di-unsplash.jpg

A mentális betegségekről nem tabu beszélni. A kommunikáció számos tévhitet eloszlathat, melyek sokszor a gyógyulásban is akadályozzák a betegeket. A Corvinus Hallgatói Támogatás szakértői vendégírásban mutatnak be négy ilyen tévhitet.

Írta: Szatmáry-Czégényi Boglárka, klinikai szakpszichológus / Borítókép: Danie Franco, Unsplash 

A pszichiátriai zavarokról még napjainkban sem egyszerű beszélni, annak ellenére, hogy a közösségi médiában egyre több ismert ember vállalja fel a mentális problémáit, és promotálja a segítségkérés fontosságát. Ehhez képest sok családban megfigyelhető, hogy még a zárt ajtók mögött sem lehet kiejteni egyes diagnózisok nevét, vagy szóba hozni, ha valaki szemmel láthatóan pszichés zavarban szenved.  

Nem véletlen, hogy ebben a témában kevésbé nyílt a kommunikáció, hiszen továbbra is erős stigmatizáltság-érzés társul a pszichiátriai betegségekhez. Más típusú problémákhoz viszonyítva, a pszichiátriai betegek csoportjába tartozó személyek jóval gyakrabban tartanak attól, hogy a betegségük felvállalásával a külvilág csak a diagnózisukat fogja látni és kizárólag aszerint fognak hozzájuk viszonyulni. Sokan tartanak attól is, hogy a munkaerőpiacon éri őket hátrány, ha nyílttan beszélnek az állapotukról.

Ugyanakkor az is jól láthatóvá vált, hogy az elmúlt két év bizonytalanságai egyre több ember mentális erőforrásait tették próbára, így kevesen vannak, akik akár saját érintettség, akár hozzátartozó, ismerős révén ne tapasztalták volna meg, hogy milyen érzés valamilyen lelki problémával szembenézni. 

Az alábbiakban összegyűjtöttünk négy olyan gyakori tévhitet, amelyeket tényekre alapozva szeretnénk eloszlatni.

Első tévhit: Ha pszichés problémával küzd valamelyik szülőm, nálam is jelentkezni fog a mentális zavar, mert ezt örököltem.

A jelenlegi tudásunk szerint a mentális állapotokat egy bio-pszicho-szociális keretben értelmezzük, ami azt jelenti, hogy egy adott kórkép kifejlődéséhez vagy megjelenéséhez nem elegendő csupán a biológiai és a genetikai sajátosságokat figyelembe vennünk, hanem meg kell vizsgálnunk hozzá az egyéni, a pszichológiai és a rendszerszintű (családi), valamint a társadalmi befolyásoló tényezőket is.

A gyakorlatban ez úgy képzelhető el, hogy ha például valamelyik szülőm depressziós, akkor az örökletességi faktor értelmében 7-16 százalék közötti esélyem van rá, hogy nálam is megjelenjen a betegség. A fennmaradó 84-93 százalékba tartoznak az olyan egyénre jellemző, pszichés tényezők, mint az egyedi megküzdési módok vagy gondolkodási stílusok, valamint a családi rendszer által alkalmazott megoldáskeresési stratégiák, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az egyéni sérülékenységre.

dim-hou-2p6q7_uidr0-unsplash.jpg

Forrás:  Dim Hou, Unsplash

Bár a köznyelvben gyakran elhangoznak különböző diagnosztikus kategóriák, amikor valaki érzékletesen le akarja írja a hangulati vagy érzelmi állapotát (“depis vagyok” vagy “bipoláris vagyok”, ami arra utal, hogy változékony a hangulata), ahhoz, hogy egy pszichés zavar diagnosztikus értékűvé váljon, szükséges, hogy:

  • Teljesüljön egy idői kritérium. Például depresszió esetében legalább két héten át, a napok jelentős részében fenn kell állnia a levert hangulatnak, amihez jellemzően az öröm átélésének hiánya is társul, valamint
  • Jelen kell, hogy legyen egy több területre kiterjedő tünetegyüttes, ami már mentális zavarként azonosítható állapotot jelöl. Például az alvásritmus megváltozása, testsúlyban bekövetkező változások, gyakori foglalatoskodás a halál gondolatával.

Ahhoz, hogy egy negatív hangulati állapot tartóssá váljon, a kiváltó tényezőkön túl (például, ha valakit sorozatos veszteségek érnek), a fenntartó tényezők is fontos szerepet kapnak (például, ha valaki úgy értékeli ez alapján a helyzetet, hogy senkinek nem fontos, semmi sem sikerülhet, passzívvá válik, elzárkózik másoktól).

A fentiek alapján is jól látható, hogy mennyire komplex módon alakul ki, hogy az egyén életében melyek lesznek hajlamosító, és melyek a védőfaktorok.

Ezek alapján önmagában a genetikai, örökletességi faktor csak egy tényező a sok másik mellett, így nem vonhatunk le belőle messzemenő következtetéseket.

Második tévhit: A mentális betegek veszélyesek, kórházi kezelésre szorulnak.

A mentális betegségeknek számos fajtája van, szerteágazó kórtörténettel és lefolyással, így ahhoz, hogy eldönthető legyen, hogy egy adott állapot esetén indokolt-e kórházi kezelés, szükséges, hogy a nehézségekkel küzdő személy egy szakszerű diagnosztikai vizsgálaton vegyen részt, klinikai szakpszichológus és szükség esetén pszichiáter szakorvos bevonásával.

Veszélyesnek azok az állapotok tekinthetők, amikor az egyén önmagára vagy a környezetére jelent veszélyt (például öngyilkossági kísérletet tervez, vagy egy másik ember életét veszélyezteti). A csökkent valóságérzékelés szintén komoly problémákra utal. Például amikor egy személy nem tudja, hogy hol van térben és időben, nem tudja, hogy ki ő, vagy olyan dolgokat érzékel (lát, hall), amelyek nincsenek jelen – és tudható, hogy az illető nem áll aktuálisan szer (alkohol, drog) hatása alatt. Ilyenkor mindenképpen szükséges, hogy kórházi keretek között valósuljon meg a komplex ellátása.

A mentális betegséggel, pszichiátriai diagnózissal rendelkező személyek jelentős része azonban nem meríti ki a fenti kritériumokat, így az ő segítésük különféle terápiás módokon valósulhat meg: pszichoterápia és/vagy farmakoterápia (gyógyszeres kezelés) formájában.

priscilla-du-preez-f9dfujos9eu-unsplash.jpg

Kép forrása: Priscilla Du Preez, Unsplash

Harmadik tévhit: Nincs értelme kivizsgáltatni magam, mert nem akarok gyógyszert szedni.

Arra, hogy egy adott személy számára, milyen ellátás a megfelelő segítségnyújtási forma, egy körültekintő állapotfelmérés során tudnak a pszichológusok, pszichiáterek választ adni. Az egyetemi diáktanácsadókban, így a Hallgatói Támogatásnál arra van lehetőség, hogy meghatározzák, hogy a kliens által hozott probléma egy olyan élethelyzeti elakadás-e, ami egy néhány alkalmas tanácsadási folyamatban előre mozdítható, vagy egy olyan nehézség, ami mélyebb gyökerű, így időben hosszabb lefolyású, terápiás megsegítést igényel.

Az egyetemi tanácsadás során diagnosztikai felmérésre nincs lehetőség, a kliens tüneteinek végig kérdezését követően tud a szakember javaslatot tenni a segítségnyújtás módjára.

Ha valakinél egy pszichiáter általi kivizsgálás során felmerül, hogy az állapotjavulása érdekében javasolt lenne gyógyszeres kezelést indítani, fontos tudni, hogy a páciensnek lehetősége van tájékoztatást kérni az adott szerről, annak mellékhatásairól, a kezelés várható időtartamáról, hogy ennek mentén tudjon felelős döntést hozni, hogy elfogadja-e a gyógyszeres segítséget. A tapasztalatok azt mutatják, hogy valaki minél jobban megérti, hogy mit várhat rövid és hosszabb távon egy adott szertől, annál inkább tud sikeresen együttműködni (megfelelő compliance-t) kialakítani az őt kezelő szakemberekkel, így fontos, hogy merjünk kérdezni, és számunkra is érthető, szakzsargontól mentes tájékoztatást kérni.

hannah-busing-zyx1bk9mqma-unsplash.jpg

Forrás: Hannah Busing, Unsplash

Negyedik tévhit: Aki beszél az öngyilkosságról, sosem teszi meg.

Fontos komolyan venni azt a személyt, aki kifejezi az öngyilkossági szándékát, ugyanis a tapasztalatok azt mutatják, hogy a befejezett öngyilkosságok jelentős hányadában érkezett jelzés a külvilág számára korábban a szuicid gondolatokról. Fontos, hogy ha beszámol nekünk egy hozzátartozónk öngyilkossági gondolatokról, tervről, ne próbáljuk meg elterelni erről a figyelmét, vagy meggyőzni őt a gondolatai tévességéről. Amit tehetünk, hogy biztosítjuk róla, hogy számíthat ránk, segíthetünk szakember keresésben, illetve mozgósíthatunk több barátot, családtagot, ismerőst is, akivel együttműködésben tudjuk támogatni a szerettünket.

Az Alapítvány az Öngyilkosság Ellen számos olyan praktikus tanácsot és irányelvet gyűjtött össze, amik segítenek eligazodni ebben a témában, akkor is, ha közvetlenül érintett valaki, akár hozzátartozóként szeretne megfelelő módon segíteni.

A mentális betegségeket övező négy leggyakoribb tévhit - Iránytű az egyetemi pszichológiai tanácsadáshoz  Tovább
Fogadalmak helyett: hogyan figyeljünk jobban a mentális egészségünkre 2022-ben?

Fogadalmak helyett: hogyan figyeljünk jobban a mentális egészségünkre 2022-ben?

mentalhealth.png

A január sokaknak a fogadalmakról szól. A mentális egészségünkért ugyanakkor már néhány kisebb változtatással is sokat tehetünk. A tavalyi évben kiemelten foglalkoztunk a hallgatók mentális egészségével a Corvinus Hallgatói Támogatás segítségével, ezekből a cikkekből ajánlunk most néhányat.

Írta: Kovács Máté, Borítókép: geralt (Pixabay)

Tényleg attól leszünk többek, hogy ötös lett a dolgozatunk?

„Mi lesz akkor, ha megbukok a vizsgán? Akkor én kevesebb vagyok?” Bizonyára többen feltettük ezt a kérdést az utóbbi időben. A vizsgaidőszak stresszel jár, azonban sokat fejlődhetünk akkor, ha megtanuljuk kezelni a kudarcot.

„A fiatalkorban felénk támasztott elvárásokat gyakran fogódzóként használjuk: a magas tanulmányi, sportbéli elvárások, a teljesítményhez kötött elismerés segítenek eligazodni a világban, azonban könnyen tévútra vezethetnek” – írtuk tavaly októberben. Dr. Almási Kitti adott elő a Corvinuson, gondolatai pedig a vizsgaidőszak nyomása alatt még inkább felértékelődnek.

A szakember az önbecsülésről is beszélt az előadáson. „Hiába teljesítettem rosszul, hiába tartok a következő előadástól, tudom, hogy ettől még értékes ember vagyok, egy vagy kettő elrontott feladat még nem a világ vége” – mondta.

Az előadásról Szabó Judit újságírónk készített tudósítást, további hasznos tanácsok itt érhetők el.

A magányérzetnek a motivációra is hatása van

A járvány miatt bevezetett korlátozások mentálisan is megviselték a hallgatókat. A negatív hatások ugyanakkor nem feltétlenül múltak el a korlátozások enyhülésével, a magányérzet a járványtól függetlenül is megjelenik sok hallgató életében.

„A magányérzet mindenkinél felmerülhet, függetlenül attól, hogy egyedül vagy társakkal van-e, és introvertált vagy extravertált a személyisége”

– mondta korábbi interjúnkban Palkovics Nóra, a Corvinus Hallgatói Támogatás pszichológusa.

Az izolációból való kilábalás ugyanakkor egy hosszabb folyamat a pszichológus szerint. „Először el kell fogadni, hogy valószínűleg ez most egy nehéz időszak, és elkezdeni az erőforrásokat feltárni. Megnézni, hogy kik a hozzám legközelebb álló emberek, akikkel gyorsan és hatékonyan fel tudom venni a kapcsolatot, mik azok az adaptív dolgok, amiket én általában örömforrásként szoktam megélni, azokból egy kicsit többet beengedni, szükséges kialakítani rutinokat” – mondta Nóra az interjúban.

Az egyik megoldási lehetőség tehát a társas támogatás a szakember szerint, melyről a cikkben hosszabban beszél. A nehézségek mértéke egyénenként eltérhet, és senkinek sem kell egyedül megküzdenie a magánnyal. A Corvinuson egy közel tízfős pszichológus csapat segíti a hallgatókat. Jelentkezni a Hallgatói Támogatás és Tanácsadás honlapján lehet, kiválasztva a tanácsadás típusát.

Az izolációról és magányérzetről szóló teljes interjút itt tudod elolvasni, Kalánová Barbara beszélgetett a pszichológussal.

Halogatás és pánik? Mit tegyünk, hogy ne erről szóljon a vizsgaidőszak?

„Majd holnap… Várj, holnap már vizsga van?!” A Halogatás bizonyára sok hallgatót utolért már a tanulmányai során. A vizsgaidőszak mentálisan is megterhelő lehet, ugyanakkor létezik néhány technika arra, hogy ezt a megterhelő időszakot sikeresen átvészeljük.

Ha kisebb egységekre bontjuk a teendőket, rendszeresen mozgunk, vagy jutalmazzunk magunkat az elvégzett teendők után, az elsőre nagy falatnak tűnő feladatokon is túljuthatunk. A szakemberek szerint ráadásul a halogatás hasznos is lehet, ha tudatosan tesszük azt.

A motiváció fenntartásáról és a halogatással való megküzdésről Somogyi Petra írt cikket a Hallgatói Támogatás szakembereinek segítségével.

Divatos szavak vagy valós megoldás? Relaxáció, mindfulness és testtudatosság

A stresszkezelés egyik egyre népszerűbb módja a mindfulness meditáció, melynek segítségével a mindennapokban is lelassulhatunk. Az őszi félévben a Hallgatói Támogatás csapata rendszeres reggeli foglalkozásokon mutatta be a különböző relaxációs technikákat, de akár egyedül is elkezdhetjük beépíteni ezeket a napi rutinunkba.

„Rendszeres gyakorlással javíthatunk életminőségünkön, általános közérzetünkön, aktivizálhatjuk szervezetünk öngyógyító, homeosztázisra törekvő folyamatait, növekedhet fizikai és pszichés terhelhetőségünk, javulhat a megküzdési hatékonyságunk, és még több kedvező testi hatást tapasztalhatunk meg” – írták a szakemberek a tavaly októberi cikkben.

A meditációhoz ma már számos videó, applikáció, podcast nyújt támpontot, sőt, még egy Netflix-sorozat is készült a témában.

A Hallgatói Támogatás szakembereinek relaxációról, mindfulnessről és testtudatosságról szóló cikkét itt éred el.

Amikor a kezdeti lángolás kiégésbe fordul – mit tehetünk ellene?

A folyamatosan magas érzelmi stressz, az egyre magasabb elvárások, az állandó kihívások, a komplex környezethez való alkalmazkodás kényszere és a gazdasági és egzisztenciális bizonytalanság sok fiatal felnőtt életét nehezítik meg. „A fiatal generációk tagjai gyakran azt érzik, összeroskadnak a társadalmi elvárások és a végeláthatatlan munkafolyamatok súlya alatt”.

Dr. Németh Marietta szerint a kiégés egyszerűen fogalmazva a munka világának depressziója lett. A pszichológus úgy véli, bár nem azonos mértékben, de szinte mindenkit veszélyeztethet a kiégés, a felnőtt lakosság 15-20 százalékát érinti ez az állapot.

A megoldás ebben az esetben is egyénenként eltérő lehet, de vannak olyan trükkök, melyek segíthetnek.

„Stresszmentessé nem tudjuk tenni az életünket, de a kezelésében lehetünk hatékonyabbak”

– mondja a szakember. A slow living vagy a teljesítménypihenés például egyre népszerűbb megoldási lehetőségek. Ugyanakkor a kiégés sok tünete másik betegségekre is jellemző lehet, a pszichológus szerint fontos, hogy szakember mondjon véleményt a kialakult állapotról.

Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológussal Burkus Brigitta készített interjút tavasszal. A kiégés állapotának kialakulásáról, tüneteiről, a generációs problémákról és a megoldási lehetőségről is beszélgettek.

Ha úgy érzed, hogy a sok stressz, a motivációhiány, a kiégés, vagy bármilyen más nehézség miatt segítségre van szükséged, a Hallgatói Támogatás pszichológusai minden corvinusos hallgató számára elérhetők. Ha nem a Corvinuson tanulsz, vagy úgy érzed, neked vagy ismerősödnek azonnali segítségre van szüksége, a 116-123 és a 06-80-810-600 telefonszámon ingyenes lelki elsősegély-szolgálat érhető el a nap 24 órájában.

 

Fogadalmak helyett: hogyan figyeljünk jobban a mentális egészségünkre 2022-ben? Tovább
Mit jelent a Z generációnak a siker és a boldogság, anyagiasabbak lettek a mai fiatalok?

Mit jelent a Z generációnak a siker és a boldogság, anyagiasabbak lettek a mai fiatalok?

boritokep_materializmus.jpeg

Siker és boldogság. Vajon a fiataloknak is ezek jelentik a tökéletes életet? Mit jelent nekik a siker és a boldogság? Milyen szerepe van a kamaszok személyiségfejlődésében a szülőnek és a testvérnek? Dr. Hofmeister-Tóth Ágnes corvinusos egyetemi tanárt és Debreceni János doktorandusz hallgatót kérdeztük, akik a mai magyar fiatalok siker- és élményfogyasztását vizsgálták.

2021.12.08. Írta: Belayane Najoua. Borítókép: Pixabay

A fogyasztói társadalom elterjedésével egyre fontosabbá váltak az olyan anyagi javak, mint a pénz és a presztízsértékű, drága vagyontárgyak. Több időt fordítunk a jólét és a látszat megteremtésére, míg rettegünk az elért státusz és életszínvonal elvesztésétől. Ez a társadalmi változás a fiatalokra is hatással van, sőt talán éppen a kamaszok azok, akik a leginkább érzékenyek arra, hogy milyen státuszt képviselnek a környezetükben. 

Ezt a státuszt a márkás ruhákkal, a legújabb mobiltelefonjukkal, a vásárlási szokásaikkal és a szabadidőtöltésükkel tudják a leginkább kifejezni. De vajon mi rejlik a tárgyak mögött? Milyen érzések, gondolatok és motivációk sarkallják a fiatalokat a márkás tárgyak megvételére? 

“A korábbi kutatások rendszerint kérdőíveken alapultak, ám a kérdőívnél az egyének sokszor a társadalmilag elfogadott válaszokat választják. Ez fokozottan igaz a fiatalokra, akiknek az éppen fejlődő személyiségére óriási hatással van a környezet. Éppen ezért mi nem az adatokat és a százalékokat szerettük volna feltétlenül megtudni, hanem azt, hogy mit jelent a mai fiataloknak a boldogság. Milyen motivációk, érzések és gondolatok vannak a korábbi kérdőíves kutatások eredményei mögött” - mondja Hofmeister-Tóth Ágnes. 

Mit jelent a boldogság a Z generációnak?

A kutatás legmeglepőbb eredménye a boldogsággal kapcsolható össze. Míg a  nyugat-európai kutatók arra az eredményre jutottak, hogy a mai fiataloknak rendkívül fontosak a tárgyi javak és a birtoklás érzete, addig Ágnes és János ennek az ellentétével találkozott. 

A nyugati kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy a mai fiatalok a történelem leginkább márkatudatos és fogyasztásorientált generációját alkotják, ami tömegesen növeli a fiatalkori anyagiasságot is. Az anyagiasság tendenciája különböző mértékű az egyes társadalmi csoportokban. Az alacsony jövedelmű családoknál az anyagiasság sokkal inkább jelen van, mint a magasabb jövedelmű családok gyermekeinél. Ez azért is aggasztó, mert a birtoklás iránti vágy növekedése a belső motiváció és az iskolai teljesítmények csökkenésével jár, tehát az anyagias gondolkodás növeli a már egyébként is jelenlévő végzettségi szakadékot az alacsony és a magas jövedelmű társadalmi csoportok között. 

Ezzel ellentétben Ágnes és János kutatása során, amely Magyarország alacsonyabb jövedelmű megyéjében készült, a fiatalok nagy részének a szociális kapcsolatok jelentették a boldogságot. “A kutatás alapján a boldogság egyértelműen a társas kapcsolatok eredménye. Vagyis nagyon fontosak az emberi kapcsolatok a mai fiatalok számára, mint a családdal, a barátokkal való minőségi időtöltés, ellentétben a materiális szolgáltatások fogyasztásával” - mondja a kutató. 

A fiatalok a boldogsághoz  társították a legtöbb szót az asszociációs tesztnél, ráadásul ezek a szavak mind egy irányba mutattak. ”Általánosságban elmondható, hogy hasonló képet társítanak a boldogsághoz a kutatásban részt vett fiatalok. Az anyagiassághoz, a sikerhez és a többi kategóriához tartozó válaszok sokkal szerteágazóbbak voltak” - mondja Hofmeister-Tóth Ágnes.  

asszociaciok.png

Kép: Kutatás

“Ezek a megfogalmazások azért is jelentenek biztató eredményt, mert a néhány évtizeddel ezelőtti kutatásokban olyan kifejezések, mint a minőségi időtöltés, nem jöttek elő” - mondja Debreceni János, szerinte ezek korábban nem léteztek a fiatal generációk szótárában. A mai tinédzserek viszont ketté tudják választani az anyagi jellegű és az élményszerű fogyasztást, és egyre inkább az utóbbi értékelődik fel számukra.

A különbség nemcsak földrajzilag, hanem generációk között is érzékelhető. “A boldogság esetében a fiatal generációnál az érzelmek két nagyon szélsőséges állapot között ingáznak, és éppen ezért sokkal könnyebb átbilleniük egy boldog, örömteli állapotba, mint a felnőtteknek. A fiatalok boldogságának kevesebb feltétele van, mint az idősebb generációnál” - mondja János. 

Mit jelent a siker a Z generációnak?

“A siker valamilyen teljesítmény elérését jelenti, ami lehet akár vágyott iskolai vagy versenyteljesítmény” - mondja Hofmeister-Tóth Ágnes.

A sikerek elérése és a folyamatos pozitív visszacsatolás nagyon fontos a fiatal generációnak, hiszen ebben a korban az önbecsülés a személyiségfejlődés egyik fontos eleme. Az önbecsülés pedig csak úgy tud kialakulni, ha az egyén kellő elismerést és tiszteletet kap mind a magánéletében, mind az iskolában. Az a gyerek, aki fiatal korában megszerzi az elegendő önbecsülést, sokkal erősebb személyiségjegyekkel fog kilépni a nagybetűs életbe. 

“Szerintem a sikert fontos kettéválasztani életútsikerré és hétköznapi sikerré. A kutatásban bebizonyosodott, hogy a fiataloknak a hétköznapi sikerek a fontosabbak, amelyek közvetlen visszacsatolások valamilyen saját személyes teljesítményükre. Például az iskolai sikerek pont ilyenek, mert ott egy számban testesül meg mindaz az energia, amit befektetett egy dolgozatba, felelésbe vagy versenybe” - mondja János. 

Mi tehet egy szülő, vagy testvér?

“Habár nem tűnik nagy dolognak, de ha a gyerek tudja, hogy a szülő vagy a testvér jelen van, bármi is történjen, akkor az egy megnyugtató biztonságérzetet ad neki a kevésbé sikeres vagy kevésbé boldog napokon is. Ezenkívül rendkívül fontos az önazonosság. Ne mutasson a szülő olyan képet magáról, amivel nem önazonos. A szülő őszintesége, belátása, megfontoltsága és következetessége kulcsfontosságú szerepet játszik a gyermek személyiségfejlődésében” - mondja János. 

Mit jelent a Z generációnak a siker és a boldogság, anyagiasabbak lettek a mai fiatalok? Tovább
Hogyan küzdj meg a magánnyal és az izolációval? Pszichológus válaszol

Hogyan küzdj meg a magánnyal és az izolációval? Pszichológus válaszol

 

boritokep_unsplash.jpeg

Hogyan élték meg a hallhatók az izolációt az online oktatás alatt? Hogyan alakulhat ki a magányérzet? Hogyan kapcsolódik az izoláció és a magányérzet, és hogyan lehet kilábalni belőlük, ha fölénk kerekednek? Palkovits Nórát, a Corvinus Hallgatói Támogatás pszichológusát kérdeztük.

2021.12.07. írta: Kalánová Barbara / Borítókép: Unsplash / Kép: Csobay Bence

Így hatott ránk a járvány miatti bezártság

„Az izolációval járó távolságtartás a járvány kapcsán sokunkat megtalált, ami a világjárvány elleni védekezésben elméletileg egy helyes viselkedés, de közben nagyon megterheli az emberi pszichét. A karanténhelyzet is egy olyan izolált állapotot jelent, ami megnövekedett szorongással járhat. Ha ez a szorongás hosszabb ideig tart, az állandó stresszreakció kifárasztja és megterheli a szervezetet mentálisan és fizikailag is” – mondja Palkovits Nóra.

nori_1120.jpgAz online oktatás alatt sokan keresték fel a Hallgatói Támogatás szakembereit a motiváció hiánya és a bezártság érzése miatt. „Meglepődtünk, mennyire megnövekedett a jelenléti oktatás kezdetével azon hallgatók száma, akiknek pszichológiai tanácsadásra van szükségük.” Ez a szakember szerint betudható annak, hogy az online oktatás, a Covid-19 megbetegedések és a bezártság megterhelő időszaka rengeteg nyomot hagyott. „A szorongás, levertség, alvási és étkezési problémák, szerhasználat a megterhelő időszakot  követően és egy vélhető újabb előtt felerősödhetnek” – magyarázza a pszichológus.

A szociális izoláció egy destruktív állapot az ember mint társas lény számára, aki nagyon sok funkcióját azzal tudja megélni, hogy csoportban, kapcsolatban, baráti vagy párkapcsolatban van. „Optimális esetben a távolságtartás nem kell, hogy alapvető legyen. A karantén miatt ez az egyébként nem optimális állapot volt az ajánlott, a helyes, amivel védekezni tudunk a vírus ellen, és ezért olyan helyzetben találtuk magunkat, hogy egy megterhelő állapot vált adaptívvá” – mondja Nóra.

kep_unsplash.jpeg

Ebben az elhúzódó tehetetlen terheltségben jelentkezhet a motivációhiány, hiszen a hallgatóknak nincsenek meg azok a körülmények, amik segítenek abban, hogy aktívan, erőforrásokat jól, megszokott módon aktivizálva küzdjenek meg a feladataikkal. Például az online oktatás sok természetesen alakuló szociális folyamatot megnehezített. A hallgatók alig kaptak személyes visszajelzéseket társaiktól, ezért elbizonytalanodtak magukban, tanulmányaikban és karriertervükben a szakember szerint. “Mindenkinek lett valamilyen új és nem kívánt szokása, például a hallgatók most sokkal többet kattognak egy vizsgán, mint valaha” – mondja a pszichológus.

Nem csak a járvány okozhat izoláltságot

„Vannak olyan esetek – és mindig lesznek is – a járványhelyzettől függetlenül, hogy másoktól elszigetelten  él valaki” – hangsúlyozza Nóra. Akkor is kerülhet izolált állapotba a pszichológus szerint egy egyetemista hallgató, ha egyébként látszólag minden adott lenne a kapcsolódáshoz. Sokakra jellemző például, hogy nehezen szólalnak meg mások előtt, vagy nehezebben találják fel magukat társas közegben. 

Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy nincs igénye rá az adott személynek. „Az introvertált személyiséggel rendelkező embereknek is van szükségük kapcsolódásra, ugyanúgy megérzik a kapcsolódás hiányát” – meséli Nóra.  

A magányérzet mindenkinél felmerülhet, függetlenül attól, hogy egyedül vagy társakkal van-e, és introvertált vagy extravertált a személyisége.

Kép helye:

„Jelenleg azt látjuk, hogy a hallgatók egyéni bejelentkezésében gyakran kerül elő kiváltó okként a magány érzete annak ellenére is, hogy a jelenléti oktatás lehetőséget teremt a kortárs kapcsolatok megélésére. A főleg párkapcsolati jelenségként idézett társas magány most mintha az egyetemi csoportokhoz való kapcsolódásban jelentkezne.” A társas magány egy kapcsolatban megélt hiányállapotot, felületes kapcsolódást jelent, amit az érzelmi támogatás, érzelmi odafordulás, stabilitás és/vagy intimitás érzés megélésének hiánya jellemezhet a pszichológus szerint. 

„A magányérzet kiváltó oka lehet az izoláció, hiszen ebben a korosztályban a szociális referenciák – például az, hogy hogyan boldogulnak az iskolakezdéssel más hallgatók, ki hogyan küzd meg egy vizsgával, vagy akár csak milyen ruhát vesz fel egy találkozóra – fontos dolgok a fiatal felnőttkori identitás alakulásában” – folytatja Nóra. Az egyedüllét és a  magány egymáshoz közel álló fogalmak, abban hasonlítanak egymásra, hogy mindkettőnél egyedül marad valaki, de amíg az egyedüllétet lehet pozitívan megélni, az egyedüllétre lehet vágyni is, addig a magány egy teljesen negatív fogalom, ami hosszú távon kedvezőtlenül hat az egyén mentális és fizikai állapotára

Merre vezet a kiút?

Lehetséges a kilábalás a kapcsolati izolációból, a fokozott magányérzet állapotából ugyanakkor gyakran hosszabb folyamat, mert általában egy alacsony fizikai és pszichikai energiaszintről indul az egyén ilyenkor. „Az izoláció szólhat az erőgyűjtésről, a megpihenésről is például egy betegség vagy fájdalmas veszteség kapcsán. Először el kell fogadni, hogy valószínűleg ez most egy nehéz időszak, és elkezdeni az erőforrásokat feltárni. Megnézni, hogy kik a hozzám legközelebb álló emberek, akikkel gyorsan és hatékonyan fel tudom venni a kapcsolatot, mik azok az adaptív dolgok, amiket én általában örömforrásként szoktam megélni, azokból egy kicsit többet beengedni, szükséges kialakítani rutinokat” – mondja Nóra.

A Hallgatói Támogatás múlt évben készített mentálhigiénés felmérésében az látszott, hogy jobban küzdöttek meg a nehéz helyzettel azok, akik a karanténidőszak alatt nem voltak egyedül. Emögött sok tényező állhat, ami azonban kiemelendő, hogy a társas támogatás megélése biztosan segíti a koronavírus okozta járványhelyzettel való megküzdést. “A társas támogatás szükségszerű eleme a jóllétünkek” – hangsúlyozza Nóra. Saját megerősítésünkben a külső kapcsolatok is segíthetnek.

„A társas támogatásra való igényünket és figyelmünket ugyanúgy mozgósítanunk kell, mint bármely más megküzdési módunkat. Ahogy testmozgásnál is fel kell húznunk a cipőt és felállni a futópadra, ugyanúgy a társakhoz való kapcsolódásban is szükséges kezdeményezni a kapcsolódást, felemelni a telefont és ráírni a másikra, azaz aktív odafordulással lenni egymás felé” – hívja fel a figyelmet a társas támogatás fontosságára a szakember.

A társas támogatás nem csak a szerelmi partnertől érkezhet. A biztonságos, megtartó, támogató jelenlétét megélhetjük egy családtagunknak, barátunknak, kollégánknak, szaktársunknak vagy jó ismerősünknek köszönhetően.

“Kapcsolatfelvétellel, kapcsolódásokkal el tudunk kezdeni megerősödni” – mondja a szakember. A társas támogatás csökkenti a stresszfaktorok hatását és egészségesebb megküzdési mechanizmusokat alakít ki. Azok a hallgatók, akiknek szélesebb a támogatói köre, többször képesek pozitívan hozzáállni a felmerült problémákhoz, és könnyebben feledkeznek meg a mindennapi nehézségekkel együtt járó negatív érzelmeikről is.

 unsplash.jpeg

Nóra szerint ugyanakkor teljesen normális dolog, hogy nehéz számunkra ez az időszak, hogy ismét távolságot kell tartanunk, mikor épp kapcsolódni lenne fontos. Tartunk a jövőtől, mert nem tudni, mik lesznek a következő időszak főbb iránymutatásai. Az online platformok ma már remek lehetőséget biztosítanak a kapcsolódásra, érdemes kihasználni ezeknek a platformoknak az előnyeit. Az első pár lépés megtétele után ismét érezhetjük, hogy aktívak vagyunk, tartozunk valahová. 

Arra bátorítja a hallgatókat, hogy kezdjenek el beszélni egymással minden csatornán, ahol tudnak.

„Kezdeményezzenek és figyeljenek oda egymásra, vegyék észre, ha a másik nehezebben boldogul és támogassák egymást” – tanácsolja a pszichológus. 

„Mindenki vágyhat az egyedüllétre, de senkinek sem kell elviselni a magányt” – jelenti ki Nóra, s bátorít minden hallgatót, hogy ha szükségét érzi, kérjen segítséget, beszéljen a problémáiról. „A pszichológushoz járás nem egy ördögtől való dolog, és nem egy medikalizált állapotot jelent. Nem egy betegséghez kapcsolt, hanem egy emberi szükséglet: ránézek a problémáimra, és felmérem, milyen eszközeim és erőforrásaim vannak annak a megoldására” – mondja Nóra. 

A Corvinuson egy közel tízfős pszichológus csapat segíti a hallgatókat. Jelentkezni a Hallgatói Támogatás és Tanácsadás honlapján lehet, kiválasztva a tanácsadás típusát.

Hogyan küzdj meg a magánnyal és az izolációval? Pszichológus válaszol Tovább
Mi a flow, és hogyan érheted el te is?

Mi a flow, és hogyan érheted el te is?

Csíkszentmihályi Mihály világhírű elméletének alkalmazása a mindennapokban

ec28788873dd3e152461bc6c5c35d3694ab69023_2880x1620.jpg

Pár napja, 87 éves korában hunyt el Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású pszichológus, a flow elmélet megalkotója. A XX. század első felében Fiumében született kutató az Amerikai Egyesült Államokban kezdte pszichológiai tanulmányait és ideje nagy részében itt kutatott, számos világhírű eredményt elérve. Megmutatjuk, hogyan alkalmazhatod az elméletét a mindennapokban.

2021.10.28. Írta: Kovács Anna. Borítókép: Pngio.com

Csíkszentmihályi Mihály, boldogságkutató és a pozitív pszichológia egyik atyja írta le először a világszerte ismertté vált flow elméletet az 1970-es években.  Elmondása szerint a második világháború után megfigyelte, hogy a túlélők nem voltak képesek a boldogságra, így érdeklődése a boldogság forrásának megtalálásának irányába fordult.  Különféle hobbikat próbált, elindult a művészet és a vallás irányában is,  végül pedig Carl Jung hatására a pszichológia felé fordult a kérdés megválaszolására: Mitől érdemes élni?

artist_concentrating.jpgKimutatta, hogy egy bizonyos pont után a materiális javak bővítése nem növeli a boldogságérzetet. Művészeket, írókat, sportolókat, sebészeket vizsgált, akik figyelmét teljesen lekötötte a végzett tevékenységük. Meglepő módon nem a stressz nélküli élet vagy pihenés okozta a legnagyobb örömet számukra, hanem az intenzív, figyelmet teljesen lekötő tevékenységek gyakorlása. A jelenséget flow-nak nevezte el, mivel az emberek az élmény megélést a folyó folyásához hasonlították. Ez az állapot általában  a kihívást jelentő tevékenységek és teljes fókusz által válik elérhetővé. Az optimális élmény elméletének (optimal experience) alapját is a flow adja: aminek a megélésekor az emberek csúcsteljesítményre képesek. 

Kép: Unsplash

Flow akkor történik, amikor a képességek szintje és a kihívás egyensúlyban vannak. 

“Sokan azt gondolják, hogy boldogabbak olyankor, amikor pihennek vagy relaxálnak. Ehhez képest nagyobb valószínűséggel számolnak be arról, hogy a legnagyobb boldogságot akkor élik át, ha elmerülnek egy tevékenységben, vagy teljesen elköteleződnek amellett, hogy megküzdjenek egy kihívással. “ – Csíkszentmihályi Mihály

Az emberek a flow állapotban a leginkább boldogak, kreatívak és produktívak. Csíkszentmihályi szerint a flow szükséges ahhoz a munkahelyen, hogy a munkavállalók hatékonyak és elégedettek legyenek. Az elmélet tanulásra is alkalmazható.

Hogyan kerülj flow-ba? 

1. Zárd ki a zavaró tényezőket!

Ne legyenek olyan figyelmet elterelő tényezők körülötted, mint a folyamatosan érkező értesítések. Ha tanulás közben flow-ba szeretnél kerülni, kapcsold ki, vagy némítsd le a telefonod.

2. Találd meg a megfelelő mértékű kihívást!

A kihívás mértéke is fontos: ne tegyük túl magasra a lécet, állítsunk olyan célt magunk elé, amelyet a tudásunk és képességeink indokolnak, ne generáljunk feleslegesen túl stresszes környezetet.

Ha túl alacsony a kihívás, unalom lesz az eredmény. Egy jó kihívás a komfortzónánkon kívülre taszít, de realisztikusan el tudjuk érni. Az egyensúly itt különösen fontos.

3. Értsd meg a motiváció típusait!

A flow átélése a belső motivációk közé tartozik, hiszen olyan dolgot teszünk, amit élvezünk. Ilyenkor az ember teljesen alárendeli magát annak, amit csinál, és az idő nem jelent semmit. A flow az önmegvalósítás eszköze, amely belső jutalmakkal jár, Csíkszentmihályi szerint a belső motiváció legmagasabb fokát jelenti. Az externális ösztönzők ennél sokkal rövidebb távon hatnak.

studying_together.jpg

Kép: Unsplash

4. Tanuljatok együtt!

A St. Bonaventure University megfigyelése szerint nagyobb flow élményt jelen egy tevékenységet másokkal együtt csinálni, mint egyedül véghezvinni, így a barátokkal, csoporttársakkal együtt tanulni sokkal élményszerűbb és motiválóbb. Érdemes tudni, hogy legtöbbször a gyakorlati tanulási feladatokban tapasztalják meg a tanulók a flowt.

5. Gyakorold rendszeresen!

Minél többet gyakorlod, annál többször kerülsz a flow állapotába, és annál boldogabb életet élhetsz.

Mi a flow, és hogyan érheted el te is? Tovább
Tényleg attól leszünk többek, hogy ötös lett a dolgozatunk? - Dr. Almási Kitti a megfelelésről és az önazonosságról

Tényleg attól leszünk többek, hogy ötös lett a dolgozatunk? - Dr. Almási Kitti a megfelelésről és az önazonosságról

dsc_0216.jpg

“Ötös lett a dolgozatod? Na, ezt már szeretem!” Az ilyen és ehhez hasonló kijelentések kiskorunk óta arra nevelnek bennünket, hogy a szeretet alapja a teljesítmény. Valóban nagyon jól kell teljesíteni ahhoz, hogy elfogadjanak? Dr. Almási Kitti “Ki vagy Te? Elvárások szorításában: megfelelés vagy önazonosság” című előadást tartott a Corvinuson, ahol ezt a kérdéskört is körbejárta.

2021.10.22. Írta: Szabó Judit. Fotók: Szentkirályi Lili

Ha megkérdezném, “Ki vagy te?”, mit válaszolnál? A hivatásodat vagy a pozíciódat mondanád, esetleg a  családban elfoglalt helyedet? Ha így közelíted meg, a pszichológus neked is üzeni: legyen árnyaltabb az önképed! 

A fiatalkorban felénk támasztott elvárásokat gyakran fogódzóként használjuk: a magas tanulmányi, sportbéli elvárások, a teljesítményhez kötött elismerés segítenek eligazodni a világban, azonban könnyen tévútra vezethetnek. Egy ember annál törékenyebb, minél inkább kívülről várja a validációt. Mondjátok meg, milyen vagyok! Mennyit érek? - mintha ezzel a felkiáltással lépnénk be az iskolába és az egyetemre, de még sokszor az első munkahelyünkre is így érkezünk a pszichológus szerint. 

Először tehát az önértékelésünket kell helyre tenni. Vagyis az önbizalmunkat. Netán az önbecsülésünket? Ez a három fogalom látszólag ugyanazt írja körül, mégis merőben mást jelent. Almási Kitti példáját használva: “Ha elrontottam egy fontos prezentációt, objektíven szemlélve is rosszul teljesítettem, akkor alacsony pontot adok magamnak. Ez az önértékelés, ami kihathat az önbizalmamra, hiszen a következő hasonló megmérettetésnek, előadásnak valószínűleg félve megyek neki - így ebben a faktorban is negatívan teljesítek. Ugyanakkor mindezektől független az önbecsülés: ez ugyanis egy mély kapcsolat önmagunkkal. Hiába teljesítettem rosszul, hiába tartok a következő előadástól, tudom, hogy ettől még értékes ember vagyok, egy vagy kettő elrontott feladat még nem a világ vége.” 

“A stabil önbecsülés az egyik legerősebb eszköz az ember fegyvertárában. Enélkül széthullhatunk egyetlen kudarcélmény hatására.”

A szakember hozzátette, hogy meg kell próbálnunk a negatív élményekre, mint tapasztalatokra gondolni - ezekből lehet építkezni, ez ösztönöz minket kreativitásra. “Próbáljátok így tekinteni a helyzetet: igen, ez most egy kemény tapasztalat volt, de hogyan lépjek tovább? Hogyan tudnék értéket teremteni ebben a helyzetben?” 

Ehhez szorosan kapcsolódik a vizsgadrukk esete is: a jelenség hátterében az áll, hogy túlzottan felnagyítjuk az adott megmérettetés tétjét, így a saját félelmeinket is, valamint túlzottan alábecsüljük a saját képességeinket - ilyen hozzáállással szükségszerűen alacsonyabb lesz a teljesítményünk. 

A stresszkezelésben és önazonosság elérésben is támogatást nyújtanak a Corvinus Hallgatói Támogatás szakemberei és a “Mindful Mornings” elnevezésű segítő alkalmaik. Keressétek őket bátran!

De mi az igazság? Valóban nagyon jól kell teljesíteni ahhoz, hogy elfogadjanak? Valóban a teljesítmény a szeretet alapja? Almási Kitti szerint “azért robotolunk a munkában, hogy elismerjenek, szeressenek. Nehezünkre esik nemet mondani, szívességet visszautasítani, mert jó benyomást akarunk kelteni, és csak ezt az utat ismerjük.” A munka-magánélet egyensúly fenntartása azonban elengedhetetlen, ha nem akarunk fiatalon kiégni. A legtöbb ember számára e “kettő élet” közötti priorizálás arról szól, hogy melyik téren nagyobb a nyomás. 

dsc_0232.jpg

“Az emberek azon gondolkodnak, hogy választás esetén melyik fél mit fog szólni az elutasításhoz, és az alapján döntenek, hogy a vélt-várt reakciók közül melyik a rosszabb, a kellemetlenebb vagy akár a félelmetesebb. Ehelyett az egyén számára ténylegesen meghatározó fontossági sorrend alapján kellene meghozniuk a döntést - őszintén és transzparensen.”  

Továbbá az is fontos, hogy ne próbáljunk úgy cselekedni, ahogy szerintünk elvárja tőlünk a társunk - a szakember tapasztalatai alapján sok, több évtizede együtt élő házaspár sem tudja, hogy mit szeretne a másik. Nekünk sem kell kitalálni, hogy a környezetünkben lévők - akikkel a házastársakhoz képest sokkal kevesebb interakciót folytatunk - mit szeretnének, mit várnak el tőlünk. Mennyi időbe telik megkérdezni?

A munka-magánélet szétválasztásához és a kiegyensúlyozott kapcsolatokhoz a szakember szerint az is elengedhetetlen, hogy otthonunkban szeretetalapú kapcsolatokat építsünk, míg a munkahelyünkön tisztán teljesítményalapúkat. “Nagyon káros lehet a gyermekek személyiségfejlődésére, ha a szeretetünket eredményekhez kötjük: ötös lett a dolgozatod? Na, ezt már szeretem! S ugyanígy, a munkahelyi barátságok csak nehezítik a konfrontációt, az egyet nem értés kifejezését: miért nem engem emeltél ki? Azt hittem barátok vagyunk!” - zárta Almási Kitti az előadást.

Tényleg attól leszünk többek, hogy ötös lett a dolgozatunk? - Dr. Almási Kitti a megfelelésről és az önazonosságról Tovább
Hogyan lassulj le a mindennapokban? - Relaxáció, mindfulness és testtudatosság  

Hogyan lassulj le a mindennapokban? - Relaxáció, mindfulness és testtudatosság  

mindfullness_borio_169.png

Érezted már úgy, hogy a sok fontos tennivaló mellett éppen magadra nincs elég időd? Vajon milyen lenne egy napod, ha szánnál az elején egy kis időt magadra? A Corvinus Hallgatói Támogatás szakemberei a mentális egészség világnapja alkalmából bemutatnak technikákat és a Mindful Mornings alkalmakat, amik segíthetnek a mindennapokban. 

2021. 10. 10. Írták: Dr. Németh Marietta (pszichoterapeuta), Szatmáry-Czégényi Boglárka (klinikai szakpszichológus), Széles Dorottya (alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus), Gerencsérné Széles Zsuzsanna (mentálhigiénés segítő szakember) 

Elindult az őszi félév, személyes, jelenléti oktatás és munka mellett. Ez most „új”, hiszen az elmúlt másfél év alaposan felforgatta a világunkat. Az idei ősz sem teljesen kiszámítható, ezért is fontos, hogy figyeljünk magunkra, és amennyire lehet, töltsük fel belső tartalékainkat. Milyen technikák tudnak segíteni ebben? 

Relaxáció 

A relaxáció ellazulást, ellazítást jelent, ami a testi és a lelki folyamatok szoros együttműködése révén, egy út lehet a testi-lelki-szellemi egyensúly megteremtéshez is. Az izmaink feszültség, szorongás hatására megfeszülnek (a tartós feszülés okoz sokaknál hát-, váll- vagy fejfájást, attól függően, hogy testünk mely izmai feszülnek), de ha nyugodtak vagyunk, az izmaink ellazulnak. A relaxációs gyakorlatok során képesek vagyunk megtanulni, hogy az izmainkat akaratlagosan is ellazítsuk, ezzel pedig előhívjunk egy lelki nyugalommal, békével jellemezhető állapotot.  

Miközben a testünkre figyelünk, az ún. passzív koncentráció által egy olyan (pszichológiai szempontból) megváltozott tudatállapotba kerülhetünk, mely az alvást megelőző állapothoz hasonló. Ez a relaxált állapot a kutatások szerint sokféle gyógyító, regeneráló folyamatot indít el a testünkben, ráadásul a passzív koncentráció megtanulásával „eddzük a figyelemizmainkat”, és ezzel hatékonyabban, eredményesebben tudunk tanulni, teljesíteni. 

Rendszeres gyakorlással javíthatunk életminőségünkön, általános közérzetünkön, aktivizálhatjuk szervezetünk öngyógyító, homeosztázisra törekvő folyamatait, növekedhet fizikai és pszichés terhelhetőségünk, javulhat a megküzdési hatékonyságunk, és még több kedvező testi hatást tapasztalhatunk meg.  

Relaxált állapotban könnyebben észleljük testi érzeteinket és könnyebben hangolódunk rá a belső világunkra, érzéseinkre, gondolatainkra is. A saját, belső világunkban való megmerítkezést segíthetjük meditatív, imaginatív elemekkel is, amikor relaxált állapotban belső képeket alkotunk.  

A belső képek tartalmi átélésének lehetősége születésünktől fogva bennünk él. Biztos te is álmodtál már, és tervezgetted a saját jövődet, például már biztosan elképzelted magad közgazdászként. A belső képek lelki megmozgató ereje így számodra sem teljesen ismeretlen. 

Ha valamit elképzelhetőnek tartunk, ha van róla (belső) képünk, akkor KÉPessé válhatunk a változásra, változtatásra a külső világunkban is.  

Az álmodozás, a fantáziálás is képzeleti tevékenység, ám az imagináció során relaxált tudatállapotban, a passzív koncentráció állapotában vagyunk. Ekkor olyan érzéseket, gondolatokat is észlelhetünk, amelyek hétköznapi állapotban esetleg nehezen megfogalmazhatóak. Az imagináció során megjelenő belső kép olyan, mint egy jó vers vagy metafora, hiszen kompakt módon sűríti magába a valóságot, és ha belemerülünk, jóval több minden van benne, mint ami elsőre látszik. 

Testi tudatosságot fokozó technikák 

Ha a testünkre figyelünk, lehorgonyozzuk magunkat a biztonságos jelenbe, az itt és most állapotába. A testtudatosság kialakítása és megélése az egész életminőségünkre hatással van. 

Testünk az élményeink, tapasztalataink elsődleges terepe. Olyan élő rendszer, ami folyamatosan reagál a minket körülvevő világra. Az ilyen jelzések egy része nem tudatosul bennünk, viszont egyre inkább tudatossá tehető. Olyan ez, mintha a testünk hírt adna az éppen aktuális állapotunkról, tehát hírt ad önmagunkról önmagunknak.  

Rohanunk, ezerféle feladatunk van. Néha a múltban járunk, vagy éppen a jövőt tervezzük. Egyszerre vagyunk jelen digitális platformokon és a fizikai világunkban is. Néha nehéz váltani ezek között az állapotok között, figyelmünk csak később érkezik meg a minket körülvevő fizikai valóságba. Ilyen például, amikor a barátunknak válaszolunk a Messengeren, miközben ránk csilingel a 49-es villamos.  

A testünk azonban mindig a „most”-ban van, vagyis segítségével teljesebben élhetjük meg a jelen pillanatot. A Mindful Mornings alkalmakra, melyekről a cikk végén olvashatsz, a testtudatunkat erősítő gyakorlatokat is hozunk, vagyis azt kutatjuk, hogyan tapasztalhatunk meg egy örömtelibb, kiegyensúlyozottabb testi-lelki állapotot. 

Mit jelent a jelen pillanatban lenni? 

Mára már számtalan felületen találkozhatunk a mindfulness (jelentudatosság, tudatos jelenlét) fogalmával. Sokféle gyakorlat létezik, amivel célzottan, fókuszáltan a jelen pillanatba való megérkezésünket segíthetjük, illetve amellyel elsajátíthatjuk ezt a szemléletmódot. Minél rendszeresebben gyakorlunk, annál inkább észrevehetjük, hogy nemcsak a vezetett meditáció idejére, hanem a nap bármely szakaszában ott tudunk lenni fejben, ahol éppen vagyunk, és amit éppen csinálunk. A módszer központi eleme, hogy a gyakorlás által nem akarunk semmit megváltoztatni és beleavatkozni abba, ahogyan éppen érezzük magunkat. A jelentudatosság arról szól, hogy ítélkezésmentesen megfigyelem magamat és a bennem zajló történéseket testi, érzésbeli és gondolati szinten.  

Gondoljunk bele! Milyen gyakran eszünk úgy, hogy valóban megízleljük az ételünket? Előfordul-e, hogy ténylegesen elmélyülünk a házimunkában, vagy csak rutinszerűen csináljuk, közben már a következő napunkat tervezgetve?  

Mivel az emberi agy folyamatosan újabb és újabb gondolatokat “állít elő”, így az egyik legnagyobb kihívás annak elfogadása lehet, hogy a figyelmünket könnyen elterelhetik a különböző ingerek. Ilyenkor azzal segítjük magunkat leginkább, ha önegyüttérzően viszonyulunk az ilyen helyzetekhez és nem időzünk sokáig egyetlen felmerülő gondolatnál sem, de nem is törekszünk erőszakosan a megváltoztatására. 

A jelentudatosság minden élethelyzetünkben ott lehet velünk, éppen ezért evési, sétálási és mozgásos meditációkkal is találkozhatunk a gyakorlatok során, melyeket, ha elsajátítunk, akkor sokkal kiegyensúlyozottabbá és elfogadóbbá válhatunk a hétköznapok során. 

Mindful Mornings a Corvinuson 

Mindful Mornings alkalmakkor, a Corvinus Egyetemen, a Napköziben, minden szerda reggel lehetőséged nyílik barátságos, biztonságos környezetben kicsit ráhangolódni saját magadra és az előtted álló napra. Ha csatlakozol hozzánk, nemcsak másokkal találkozhatsz, hanem magaddal is, ami azért lehet fontos, mert a megterhelő időszakokban előfordulhat, hogy eltávolodunk saját magunktól, az érzéseinktől, a gondolatainktól. 

A lelassulást, a magunkra figyelést, a belső hangolódást sokféle módon érhetjük el.  A Mindful Mornings alkalmakon sok technikát kínálunk neked a befelé figyeléshez. Kipróbálhatsz relaxációs, meditációs, mindfulness, testi tudatosságot mélyítő és különféle stresszoldó gyakorlatokat. Minden alkalommal másfajta úton indulunk majd el, mégis ugyanoda tartunk: egy ellazult, kiegyensúlyozott, magunk és mások felé is nyitott, éber tudatosság irányába. Kipróbálhatod, melyik út illik a legjobban hozzád, vagy csak átadhatod magad a különféle megtapasztalásoknak. Szeretettel várunk! 

A mentális egészség világnapja alkalmából a Hallgatói Támogatás egy előadást szervez Almási Kitti pszichológussal, amire ugyancsak szeretettel várják a Corvinus hallgatóit! Az eseményt itt találod: Ki vagy te? Elvárások szorításában – megfelelés vagy önazonosság.

Hogyan lassulj le a mindennapokban? - Relaxáció, mindfulness és testtudatosság   Tovább
Beszéled a párod szeretetnyelvét? És ő a tiédet? - Az öt szeretetnyelv egy jó kapcsolat alapja lehet

Beszéled a párod szeretetnyelvét? És ő a tiédet? - Az öt szeretetnyelv egy jó kapcsolat alapja lehet

kepernyofoto_2021-08-30_7_20_08.pngIdő, ajándékok, érintés, szavak, dicséret - az emberi kapcsolatok öt szeretetnyelve. Vannak olyan kapcsolatok, ahol a szeretet, a vonzódás megvan, csak nem érezzük, hogy a másik fél is ugyanúgy szeret minket. Lehet, hogy a párunk csupán más nyelven fejezi ki a szeretetét? Gary Chapman amerikai párkapcsolati tanácsadó erre fejlesztette ki az öt szeretetnyelv elméletet.

Írta: Belayane Najoua, Borítókép: Büszkeség és balítélet (2006) film alapján saját szerkesztés

Gary Chapman amerikai író, lelkész, családi és párkapcsolati tanácsadó Az öt szeretetnyelv című könyve 1992-ben jelent meg, és az egész világon nagy sikert aratott. Chapman úgy gondolta, hogy egy szereteten alapuló kapcsolatban a kifejezett érzelmek öt típusba sorolhatók. Legalább egy szeretetnyelve mindenkinek van, de akadnak olyanok is, akik másodlagos és harmadlagos nyelvet is beszélnek. 

Az elmélet szerint a szeretetnyelvek kulcsfontosságúak az emberi kapcsolatokban, hiszen mindenkinek megvan a saját személyre szabott nyelve, amelyen kifejezi a másik iránti szeretetét, és amelyen el is tudja fogadni a szeretetet a másiktól.

Ha nem beszéljük párunk elsődleges szeretetnyelvét, akkor ő valószínűleg nem érzi a kellő szeretetet, még akkor sem, ha a többi nyelvet jól beszéljük.

Ennek pedig sokszor az a vége, hogy mindkét fél elégedetlen lesz: aki a szeretetet adja, nem érti, hogy a másiknak miért nem elég jó, míg a másik fél úgy érzi, őt nem is szeretik igazán.

Erre az egyik lehetséges megoldás a megértés. Ha ismerjük a magunk és a másik szeretetnyelvét, és mindketten igyekszünk úgy kifejezni az érzéseinket, hogy a másiknak befogadható, megérthető legyen, akkor egy kiegyensúlyozott és stabil párkapcsolat alapköveit tesszük le. 

Az öt szeretetnyelv

1. Elismerő szavak

“Nagyon boldog vagyok, amikor észreveszik, ha változott valami velem kapcsolatban, például a hajam, vagy egy új ruhát viselek, és ezt a szeretteim szavakkal is kifejezi. Jó hallani, ha elismerik az embert, főleg, ha erőfeszítést is tett a változásért” - mondja Anna, akinek a szóbeli dicséretek, kedvességek jelentik a legtöbbet egy kapcsolatban.

“Persze szeretem, ha hozzábújhatok a barátomhoz, de nagyon jól esik, amikor a legkisebb sikereimet is elismeri.”

Akiknek az elismerő szavak jelentik a szeretetet, sok verbálisan kifejezett dicséretre, elismerésre van szükségük ahhoz, hogy szeretve érezzék magukat. Ha tehát ez a partnerünk szeretetnyelve, akkor valósággal kivirágzik, ha elhalmozzuk szóbeli dicséretekkel. 

2. Ajándékok

 people-2583943_1920.jpg

Fotó: Pixabay

“Az egyik legfájóbb dolog egy kapcsolatban, ha a közös történetünk fontos időpontjait elfelejti a másik. Szerintem igenis lényeges, hogy megálljunk a nagy mérföldköveknél, például az egy éves évfordulónknál, és megünnepeljük együtt” - mondja Magda, aki jelenleg nem él párkapcsolatban, de az előző kapcsolatában rendszeresen ünnepelték az évfordulókat, születésnapokat és minden jeles eseményt. 

Akik az ajándékok szeretetnyelvét beszélik, azoknak sokat jelentenek ezek a gesztusok. Itt nem kell óriási meglepetésekre gondolni, inkább apróságokról van szó: egy szál virág, egy tábla csokoládé, különleges évfordulós ünneplés. Ezt a szeretetnyelvet azért fontos felismerni, mert ha a partnerünk számára az ajándék jelenti a szeretetet, akkor könnyen lehet, hogy még egy számunkra jelentéktelen évforduló elfelejtése is megsértheti. Azokkal ellentétben, akik számára inkább a minőségi együtt töltött idő a fontosabb, nekik egy-egy olyan apró meglepetés többet mond minden szónál. Fontos, hogy érezze, hogy a másik energiát fektetett az ajándék kiválasztásába.

 3. Minőségi idő

“Alapjáraton én egy nagyon kalandvágyó és izgága ember vagyok, és talán ezért is olyan fontos nekem a párommal töltött idő. Számomra egy kapcsolatban a tartalmas együttlét elengedhetetlen. Az, hogy akár órákon keresztül is tudjunk beszélgetni, figyeljünk egymásra, és olyan élményeket éljünk át együtt, amikre egy életen át emlékszünk. Hiszen miről szól egy igazi kapcsolat ha nem arról, hogy együtt nevessünk, sírjunk, örüljünk és másszuk meg az élet akadályait?” - mondja Dalma, aki három éve párkapcsolatban él. Egy közös bakancslistát írtak, amiből már nyolc pontot teljesítettek is a párjával.

Előfordulhat, hogy az együtt töltött idő alatt nem figyelünk eléggé a másikra, pedig akinek a minőségi idő a szeretetnyelve, annak ez egy kulcsfontosságú. Akik számára a minőségi idő jelenti a szeretetet, elengedhetetlen, hogy időről-időre mély interakcióban legyenek egymással, és ne csak egymás mellett létezzenek. Ezek az interakciók lehetnek mély beszélgetések, egy közös társasozás, egy aktív közös élmény, mint például egymással teniszezni vagy pingpongozni. A lényeg, hogy élvezhessék egymás osztatlan figyelmét, amikor egyikük sem merül el a saját világában vagy egy külön tevékenységben. 

4. Szívességek

“Szerintem nagyon fontos egy jó kapcsolatban, hogy támogassuk egymást, és figyeljünk egymásra. Ennek az egyik kifejezési módja, ha a másiknak szüksége van ránk és a segítségünkre, akkor ott legyünk neki, és ezt ne csak szavakkal, hanem tettekkel is megmutassuk. Nem kell itt nagy dolgokra gondolni. Emlékszem az első legkedvesebb meglepetésem a férjemtől az volt, amikor vendégek jöttek hozzánk, de nekem túlóráznom kellett, és mire hazaértem, ő szinte mindent megcsinált: bevásárolt, kitakarított és még a cukrászdába is elment” - mondja Brigitta, aki főkönyvelő egy multinacionális cégnél. Két éve olvasta először Az öt szeretetnyelv című könyvet, és azóta tudatosan próbál odafigyelni a tanultakra. 

Azoknak, akik a szívességek szeretetnyelvét beszélik, sokat jelent, ha a másik tesz érte valamit. Számára a puszta szavak nem mondanak túl sokat. Ezt a szeretetnyelvet úgy is hívhatnánk, mint a cselekvő szeretet. A másik fél által elvégzett feladatok (bevásárlás, főzés, mosás, takarítás stb.) kicsi szolgálatként foghatók fel, amelyek azonban tervezést, időt és fáradságot igényelnek. 

5. Testi érintés

“Szájon, mellen, karban, kézben, 

Csókban tapadva, átkosan 

Elfogyni az ölelésben: 

Ezt akarom. 

 

Epében, könnyben és mézben, 

Halálosan, tudatosan 

Elfogyni az ölelésben: 

Ezt akarom. 

 

Ilyen nagy, halk, lelki vészben 

Legyek majd csontváz, víg halott. 

Elfogyni az ölelésben: 

Ezt akarom.” 

-  mondja Ady Endre, 20. századi költő az Elfogyni az ölelésben című versében, ami 1909-ben jelent meg a Nyugatban.

Akinek a testi érintés fejezi ki leginkább a szeretetet, rengeteg ölelésre, összebújásra, kézfogásra, csókra vágyik. Ha ezt megkapja, akkor éli meg a kapcsolatban azt, hogy fontos a másik számára és szeretve van. Chapman szerint ezekben az emberekben még él a gyermeki én, és akkor érzik biztonságban magukat, ha a szeretett személyhez, akiben megbíznak, közel vannak. 

Te melyiket beszéled?

Amikor a szerelemre és a párkapcsolatokra gondolunk, leginkább egy ösztönös működés jut eszünkbe, amin nem kell sokat agyalni, már ami a kifejezési formát illeti. Ugyanakkor lehet, hogy a két összeillő ember csak azért nem találja meg a közös hangot, mert nem ismerik azt a nyelvet, amit a másik beszél. Habár Gary Chapman elmélete elsőre nagyon egyszerűnek tűnik, meglepően sokat javít egy kapcsolaton az, ha megismerjük, mit vár el tőlünk a másik a szeretet kifejezése terén. Fontos az is, ha mi képesek vagyunk elmondani a párunknak, mit tegyen azért, hogy szeretve érezzük magunkat mellette.

Tudd meg, hogy mi a te szeretetnyelved! A teszt ezen a linken érhető el.

 kepernyofoto_2021-08-29_18_16_34.png

 

A fenti képen a saját eredményem látható. Nagyjából az, amire számítottam, csupán a második és a harmadik helyezettet gondoltam másként. Az eredményt látva nem ért óriási meglepetés, viszont magamtól nem biztos, hogy meg tudtam volna ezeket fogalmazni, ezért mindenkinek ajánlom, hogy legalább egyszer töltse ki a tesztet, ha másért nem, hát kíváncsiságból. Tényleg nem igényel sok időt - nagyjából tíz percet, de a kitöltés után talán tisztábban látjuk a saját és a párunk igényeit egyaránt.

Beszéled a párod szeretetnyelvét? És ő a tiédet? - Az öt szeretetnyelv egy jó kapcsolat alapja lehet Tovább
Praktikus tanácsok gólyáknak: tanulás, stresszkezelés, önállóság

Praktikus tanácsok gólyáknak: tanulás, stresszkezelés, önállóság

Szakértői cikk a Hallgatói Támogatás munkatársaival

unnamed_2.jpg

A gólyalét amilyen szórakoztató és érdekes, épp annyira nehéz és fájdalmas is tud lenni. Kissé már elszakadva a múlttól, de az épp csak derengő jövőt keresve két szék között a pad alá eshetünk. A leggyakoribb nehézségekről és azok feldolgozásáról a Hallgatói Támogatás munkatársát, Török Lilla tanulásmódszertani trénert kérdeztük.

2021.08.16. Írta: Török Lilla, Kovács Anna, Sipos Sára
Szakmai lektor: Szatmáry-Czégényi Boglárka
Borítókép: Buro Millennial, Pexels

Minden kezdet nehéz: ez a közhely ugyan nem tudományos megállapítás, mégis nagy igazságot rejt magában. Ráadásul a mondást még kiegészíthetjük azzal is, hogy ez normális. Valami újba fogni, szintet lépni, új helyzetekbe kerülni tehát embert próbáló feladat. Olyan ez, mint amikor egy sportoló korosztályt vált a versenyzésben: hirtelen mindenki nagynak és erősnek tűnik hozzá képest. 

Persze vannak olyanok, akik egyáltalán nem félnek, de a többségnek vegyes érzelmei vannak ilyenkor. Gyakran itt találkozunk nehézségekkel először a tanulás kapcsán. Ez jelentheti az első bukást, de egy jelesekhez szokott gimnazista akár a rosszabb jegyet is kudarcként éli meg.

A korábban használt tanulási stratégiák jó részéről kiderül, hogy nem működnek tovább sikeresen, a jegyek kapcsán újfajta célok jelenhetnek meg („csak meglegyen a kettes”).

Sokan itt szembesülnek először a tanulás szükségességével: nem lehet tovább csak az órán megszerzett ismeretekkel “elevickélni”. Sokaknak érdemes az eddigiektől eltérő módon tanulni, mondják a Hallgatói Támogatás munkatársai. “Az egyetemen általánosságban véve a perfekcionizmus helyett a logikai összefüggések ismeretére kell a legnagyobb hangsúlyt helyezni. Ha túl alaposak vagyunk, és minden tantárgyat tökéletesen szeretnénk teljesíteni, az tanulási problémák sorához vezet.”

Ez sok hallgatót váratlanul ér, hiszen a gimnáziumban a „minden tantárgyból mindent megtanulni” stratégia még egyenes és teljesíthető út volt a kitűnő bizonyítványhoz. Aki középiskolában megszokta, hogy mindenből a legjobb, az egyetemen szembesülhet vele, hogy már nem minden tantárgyban tartozik az élvonalba, és ezt fel kell  tudni dolgozni.

unnamed_1_1.jpg

Kép: Pixabay

A friss egyetemistákra szabaduló önállóság vezethet halogatáshoz is. Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy hatalmas mennyiségű tanulnivalót hagyunk az utolsó napra: ez nagyon rövid távú, kevésbé eredményes stratégia. Amit megjegyzünk a másnap reggeli megmérettetésig, azt a hosszú távú memóriánk nem raktározza el. “Az agy olyan, mint egy izom, a vizsga pedig a súlyemelő verseny: egy nap alatt nem lehet rá felkészülni. Ráadásul a kevés alvás, a folyamatos magas feszültségszint és a mérhetetlen mennyiségű energiaital vagy kávé - ha nem is most - évek múlva duplán üt vissza. Arra bátorítunk titeket, hogy az első kudarcok után vizsgáljátok felül az alkalmazott tanulási stratégiákat, gondoljátok újra, adaptáljátok azokat az újfajta és esetleg nagyobb mennyiségű tananyaghoz” - mondják a Hallgatói Támogatás munkatársai.

Az egyetemi tanulmányok megkezdése, a kihívást jelentő feladatok és az új életmód sok stresszt hordozhat. A stressz járulékos dolog az életünkben, ami a közhiedelemmel ellentétben nem minden esetben, sőt alapvetően nem rossz. Az élettani hatása attól függ, mit gondolunk róla: tönkretesz minket, vagy tettre késztet. A megnövekedett feladatokkal járó tettrekészség szükségszerű és jó, felkészíti a testet a küzdelemre.

– emelik ki a stressz pozitív hatásait a szakértők. “Ezt az elszántságot használjuk ki; ha nem sikerül produktivitásba fordítani, sportoljuk ki magunkból! Továbbá az emberi stresszreakció társas támaszt keres: kérjünk segítséget hozzánk közel álló emberektől! A másokkal való kapcsolódás az egyik legjobb módja a stresszkezelésnek.”

A családtól való elszakadás nem mindig egyszerű, kezdetben magányosnak érezhetjük magunkat, új környezetbe kerülve pedig az ismerkedés is nehezebb, amiben a gólyatáborok és ismerkedős programok segíthetnek. Az offline programok mellett az online lehetőségeket is érdemes kihasználni. "Nem feltétlenül szükséges, hogy ezek az egyetemhez kapcsolódjanak, lehet keresni online csoportokat a szabadidős érdeklődés függvényében is. Csatlakozhattok olyan Facebook-csoportokhoz, amik például divatról vagy zenéről szólnak, és hozzátok hasonló érdeklődésű embereket vonzanak be" - teszi hozzá a Hallgatói Támogatás csapata.

Az elszakadást, elengedést a szülők is nehezen élik meg, bár ez nem egyik napról a másikra történik: folyamat, melyben az egyetemkezdés mérföldkő. Kezdetben a diákok gyakrabban telefonálnak, látogatnak haza, majd ez ritkul. A családnak is időbe telik megszokni az új helyzetet, az egyensúlykeresés időszakát pedig konfliktusok is tarkíthatják. 

A szakpszichológus szerint fontos az empátia és a megértés a szülők felé. Egyáltalán nem ciki hívni őket, beszámolni nekik életünk új történéseiről. Ha erre nagyobb figyelmet fordítunk, kifejezetten segíthetjük a leválási folyamatot. Amikor azért szúrnak le valakit a szülők, hogy “milyen hálátlan, hogy nem is hívja őket a gyerek”, valójában általában azt akarják kifejezni, hogy hiányzik nekik. Ilyenkor lehet jelezni nekik, hogy értem, hogy hiányzom, de ez egy új helyzet. Fontos kapcsolatban maradni, de ki kell alakítani az élet új kereteit. Ha valódi információkat oszt meg valaki a szüleivel, akkor nem érzik magukat kirekesztve.

Leválás: Azt jelenti, hogy egyre nagyobb arányban döntök önállóan, a döntéseimért vállalom a felelősséget, és nem azt, hogy nem osztok meg a szüleimmel dolgokat. Igazi leválásnál meg merem osztani a véleményemet velük, mert konfrontációt és máshogy gondolkodást is elbír a szeretetkapcsolat.

unnamed_2_1.jpg

Kép: Startup Stock Photos

Sajnos azoktól a barátoktól is könnyen eltávolodhatunk, akik más egyetemen vagy városban tanulnak tovább. "Ilyenkor gyakran érezzük azt, hogy túlságosan más világban élünk, más a realitásunk ahhoz, hogy megosztható legyen, és ellehetetlenül a korábbihoz hasonló intenzív kapcsolat. Főleg akkor probléma ez, ha a régi barát nem ismerkedett meg új emberekkel mindeközben, hanem a régi közegben maradt” - mondta Török Lilla és Szatmáry-Czégényi Boglárka. Mindenképp legyünk nyitottnak és ismerkedjünk, ezt a közös tanulmányok is megkönnyíthetik.

Ne feledkezzünk meg az érem másik oldaláról sem: a budapesti vagy környékbeli diákok gyakran az egyetemi évek alatt is otthon laknak. Nem lehet könnyű helyzet, hiszen szeretnének önállósodni, de nincs rá kényszerítő lehetőségük. Ez akár konfliktust is okozhat a családban. A Hallgatói Támogatás szerint megoldás lehet "olyan új szabályokat hozni, melyekben mind az újdonsült egyetemista, mind pedig a szülők meg tudnak állapodni. Például ne kelljen megmondani, mikor ér haza és kivel van, de hétvégén ebédeljen közösen a családdal."

Az ismerkedés fontos része az egyetemi életbe integrálódásnak, ám az új környezet kihívást is jelent. Az első hetekben állandóan bemutatkozni kell, sokakban ez szorongást kelt, nem tudják, mit mondjanak magukról. A szakemberek szerint erre a helyzetre akár pozitív fejlődési lehetőségként is tekinthetünk: 

„Megpróbálhatunk minden bemutatkozáskor olyan dolgokat elmondani magunkról, amit még korábban nem mondtunk. Mi magunk is meglepődünk, hogy mennyi új aspektusát fedezhetjük fel a saját magunkról való tudásunknak.”

Ezzel elkerülhető, hogy unalmassá váljon a sokadik alkalom. Azt is kipróbálhatjuk, hogy a másik embert hagyjuk először bemutatkozni, és ehhez kapcsolódunk a hasonlóságok mentén.

Az új közösségbe való beilleszkedés persze nem csak az alapszakos hallgatókat érinti. "A mesterszakos hallgatók már jártak korábban egyetemre, közülük azok vannak nehezebb helyzetben, akik másik egyetemről igazolnak most át. Ők emiatt magányosságot, elveszettséget érezhetnek, úgy gondolhatják nem illenek ide, nem valók a Corvinusra. Éppen emiatt fontos, hogy megtalálják a az ismerkedési lehetőségek online alternatíváját is, például Corvinusos Facebook-csoportok létrehozásával” – tették hozzá a Hallgatói Támogatás munkatársai.

Azt is fontos észben tartani, hogy mindannyian folyamatos fejlődésben vagyunk. Érdemes célként kitűzni, hogy minél nagyobb tudást birtokoljunk, és jól képzett szakemberekké váljunk. Nehézsége bárkinek, bármikor adódhat - ekkor forduljatok bátran a Hallgatói Támogatáshoz a studentsupport@uni-corvinus.hu e-mail címen. 

A Hallgatói Támogatás és a Közgazdász Online nevében ezúton kívánunk sok sikert és tudást a friss egyetemistáknak!

Az eredeti cikk 2020. szeptember 9-én jelent meg a Közgazdász Online hallgatói blogon, 2021. augusztus 16-án frissítettük az aktuális helyzetnek megfelelően.

Praktikus tanácsok gólyáknak: tanulás, stresszkezelés, önállóság Tovább
Szerelmi kapcsolataink a pszichológia tükrében - A kodependens nő és a nárcisztikus férfi

Szerelmi kapcsolataink a pszichológia tükrében - A kodependens nő és a nárcisztikus férfi

photo-1579208575657-c595a05383b7.jpg

A társfüggők, kodependensek gyakori tulajdonságai az önfeláldozás és a túlzott felelősségvállalás. Első hallásra ez a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők szöges ellentétének tűnik. Hogyan lehet mégis, hogy nemcsak előfordul a kodependens-nárcisztikus szerelmi kapcsolat, hanem kifejezetten gyakori? Ezt feszegette Knapek Éva klinikai szakpszichológus és Fodor Alexandra okleveles pszichológus a 2021-es Pszinapszis konferencián.

2021.08.06. Írta: Szentkirályi Lili. Borítókép: Kelly Sikkema, Unsplash

“A két személyiségzavar sokszor találkozik szerelmi kapcsolatokban - gyakori, hogy egy nárcisztikus férfi egy kodependens nő mellett találja meg a helyét, hiszen mindkettőjüknek ismerős a helyzet, és jól kiegészítik egymás maladaptív sémáit”

- mondja Knapek Éva, klinikai szakpszichológus. Fontos megjegyezni, hogy bár gyakran előfordul a két személyiségzavar találkozása szerelmi kapcsolatokban, ugyanígy jellemző a baráti vagy rokoni kapcsolatokra is.

A nárcisztikus személyiségzavar

A nárcisztikus személyiségzavar a külvilág számára három tipikus működési mód formájában jelenik meg. Ezek a grandiózus működési mód, ami a feljogosítottság érzését hordozza magában, az elidegenedett működési mód, amikor az érintett igyekszik eltávolítani az érzéseit önmagától, illetve a legnehezebben felfedezhető magányos gyermek működési mód.

A grandiózus működési mód azt foglalja magában, amikor a nárcisztikus személy feljogosítottnak érzi magát arra, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket másoknak nem szabad. Erre egy viszonylag egyszerű példa, amikor valaki jogtalanul előre áll a sorban a szupermarketben, mert úgy érzi, hogy az ő ideje drágább a másokénál. Ebben a működési módban az illető evidenciának veszi, hogy különleges figyelem és tisztelet jár neki és más bánásmódban kell részesülnie, mint az átlagnak.

Az elidegenedett működési mód azokban a helyzetekben lép fel, amikor a nárcisztikus személynek nincs lehetősége megélnie a saját fontosságát, és ez félelmet gerjeszt benne. Ilyenkor látszattevékenységgel tereli el a figyelmét a belső üresség érzéséről. Ez átfordulhat függőségbe, például alkohol- vagy drogabúzusba, pornó-, illetve közösségi média-függőségbe.

photo-1464274582105-6b442eadde5e.jpg

Kép: Katherine Chase, Unsplash

A harmadik működési módba akkor kerül a nárcisztikus személyiség, amikor kénytelen szembesülni a saját sérülékenységével. Ez a működési mód a nárciszta lényének legmélyebb rétege. Az elhanyagolás és sérülések nyomán magányos, rettegő gyermek volt az érintett, és ha nem sikerül valamilyen módon kompenzálnia felnőttként ezt, a magányos gyermek élménye és viselkedése bújik elő. A nárcisztikus mindent megtesz, hogy a magányos gyermek fájdalmát elkerülje, elrejtse mások és önmaga elől is. Ezt láthatjuk, ha a nárciszta például elveszíti az állását, vagy elhagyja a párja, és a korábban agresszíven magabiztos és lekezelő személy hirtelen összeomlik, és tőle teljesen váratlanul napokig vigasztalhatatlanul zokog.

A nárcisztikus viselkedés gyökerei, a sémák

Ahhoz, hogy jobban megértsük a nárcisztikus személyiségzavart, érdemes pillantást vetni a hozzá kapcsolódó tipikus sémákra. Jeffrey Young Sématerápia című könyve alapján “a gyermekkori ártalmak jellemző megküzdési módokat hoztak létre mindannyiunkban: ezeket nevezzük sémáknak. Azokat a sémákat, amelyek a felnőttkori kapcsolatokban is zavarokat okoznak, maladaptív sémáknak nevezzük.” A nárcisztikus személyiség tipikus sémái közé tartozik a feljogosítottság, a csökkentértékűség, az érzelmi depriváció, a könyörtelen mércék és az elismerés hajszolás séma. 

knapok-eva-kep.pngA feljogosítottság séma az a hiedelem, hogy az illető a többiekhez képest felsőbbrendű. Úgy érzi, hogy joga van bármit megkapni, amit szeretne, hatalmat és kontrollt gyakorolhat mások felett. Az érzelmi deprivációban szenvedő egyén megélése a világról az, hogy senki nem fogja az érzelmi támogatás iránti vágyát kielégíteni. Nincs, aki gondoskodjon róla, megvédje, és empatikus legyen vele. A nárciszta gyerekkorában ilyen, elhanyagoló környezetben nőtt fel az esetek egy részében. Ehhez kapcsolódik a csökkentértékűség séma: az az érzés, hogy az egyén egy fontos szempontból tökéletlen, rossz, nemkívánatos. Az érintett rendkívül érzékeny a kritikára és az elutasításra. A nárciszta gyakran ezt a sémát kompenzálja túl a grandiózus működési móddal. Szintén emiatt hajszolja a sikert és az elismerést. Mind önmagával, mind másokkal szemben könyörtelen mércéket állít fel. 

Kép: Knapek Éva, pszichológus. Forrás: knapekeva.hu

Ha kíváncsi vagy, mit jelent a meseterápia, hogyan küzdhetünk meg hatékonyan olyan válságokkal, mint a pandémia, és kik álltak főszervezőként a 35. Pszinapszis konferencia hátterében, kattints cikkeinkre!

A kodependens személyiségzavar

A kodependens személyiség egyik jellemzője, hogy nagyon kötődik és ragaszkodik az adott kapcsolathoz (akár szerelmi, akár baráti vagy családi), és bármilyen romboló is a kapcsolat, nagyon nehezen lép ki belőle. A kodependencia általános jellemzője a túlzott felelősségvállalás, a kontrollfüggőség és - a nárcizmushoz hasonlóan - a csökkentértékűség érzése. 

A túlzott felelősségvállalás azt jelenti, hogy a kodependens személy nem tudja elkülöníteni saját érzéseit és gondolatait másokétól. Más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, aggodalmaskodik, és felelősnek érzi magát értük. Minden energiáját mások boldogulására és problémáik megoldására fordítja. Nem képes reálisan felmérni saját felelősségét a történtekben, mások hangulataiért, érzelmi zavaraiért saját magát teszi felelőssé.  Ehhez társul, hogy igyekszik mások kedvében járni, akár a saját kárára is. Például ha egy pár egyik tagja fáradt és haza akar menni, egy kodependes személy elkezdi magát hibáztatni, hogy rossz időben rossz programot  szervezett, vagy hogy nem beszélte le a párját a programról időben. Elképzelhetetlen, hogy különváljanak ő ottmaradjon a programon és jól érezze magát, amíg a párja egyedül hazamegy. 

love-4347350_960_720.jpg

Kép: Jober Aquino, Pixabay

A kontrollfüggőség azt jelenti, hogy a kodependens személy nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. Nem tudja, mit akar, nem képes felismerni a saját szükségleteit, úgy gondolja, társa ezt sokkal jobban tudja nála. Az étteremben például a párja rendel számára, a párja határozza meg, milyen ruhát vehet fel, és a kodependens ebbe beletörődik: “Mit tehetnék, ha egyszer a másik ruha nem tetszik neki?” - gondolhatja magában. A túlzott felelősségvállalás és kontrollfüggőség gyakran együtt jár azzal, hogy a kodependes személyek lekapcsolódnak a saját szükségleteikről, és teljesen a másik életének vetik alá magukat.

A kodependensekre jellemző a csökkentértékűség érzése is. Jelentéktelennek és mindenre alkalmatlannak érzik magukat, életüket átfonja a “nem vagyok elég jó” érzése. Az ő megküzdésük azonban más: folyamatosan mások kedvében próbálnak járni, hogy ezzel kivívják szeretetüket és elismerésüket. 

A nárcisztikus és a kodependens kapcsolata

A nárcisztikus mindig a saját igényeit akarja érvényesíteni a mások kárára, míg a társfüggő a mások igényeit akarja kielégíteni a saját kárára. Így a szakértők szerint kölcsönösen egymás karjaiba hullanak egy szerelemnek vélt vonzás nyomán. Eleinte még működhet is a dolog, a legtöbbször azonban hamarosan porszem kerül a gépezetbe: itt nem egy nyílt, egyenrangú kapcsolatról van szó, hanem egy játszmákkal, hazugságokkal, sunnyogással megterhelt viszonyról. 

A társfüggő folyton növekvő hiányérzetet tapasztal, hiszen az ő igényei soha nincsenek kielégítve. Egyrészt manipulál, játszmázik, hogy valahogy mégis teljesüljenek ki nem mondott vágyai, másrészt próbál a helyzetből elmozdulni, változtatni. Erre a nárciszta teljes felháborodással és ellentámadással reagál. 

alexa-27_05x-2.jpgA nárcisztikus taktikájának része lehet az ún. gaslighting (“gázlángozás”) is. A kifejezés az 1944-es Gázláng című film nyomán alakult ki, ahol a főszereplő hasonló történetet élt át. Ez azt jelenti, hogy a nárcisztikus személy megmásítja a valóságot (például azt állítja, hogy valamit megbeszéltek, ami tulajdonképpen nem is úgy volt), annak érdekében, hogy a saját igazsága fennmaradjon. Ez teljesen elbizonytalaníthatja az amúgy is bizonytalan kodependens társat, egészen addig a hiedelemig, hogy attól fél, megőrült.

Kép: Fodor Alexandra, pszichológus. Forrás: lelkedkertje.hu

Cikkünk egy szakmai előadást foglal össze, ezért nagyon fontos, hogy semmiképpen ne használd öndiagnózisra. Ha úgy érzed, segítségre szorulsz, fordulj szakemberhez!

Szerelmi kapcsolataink a pszichológia tükrében - A kodependens nő és a nárcisztikus férfi Tovább
Extremisztán, erdőfürdőzés és a pandémia pszichológiai hatásai - A Pszinapszis konferencián jártunk

Extremisztán, erdőfürdőzés és a pandémia pszichológiai hatásai - A Pszinapszis konferencián jártunk

b_v_0162.jpg

Hogyan tudjuk a válságokat kreatívan kezelni? Milyen pszichológiai hatásai vannak az erdőfürdőzésnek, és mire mutatott rá a társadalmi távolságtartás? A 2021-es Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon ezekre is választ kaptunk.

2021.07.25. Borítókép: Bera Viktor, Közgazdász

Kreatív válságkezelés

Írta: Tepfenhart Beatrix

,,A fejlődés és a válság egy tőről fakad: igazán nagy veszteség vagy nyereség csak Extremisztánban létezhet.’’ - Dr. Mérő László

Mérő László matematikus, kutató, tanár előadása rávilágít arra, hogy a válságokat rengeteg módon lehet kezelni. Akár a matematika segítségével is - legyen szó egyéni válságról vagy a társadalom egészét érintő problémról, mint egy gazdasági recesszió vagy a még mindig jelenlévő Covid-járvány. 

Az előadó elsőként Nassim Nicholas Taleb libanoni szerző Fekete Hattyú című könyvére hivatkozott, melyben az író saját tapasztalataira épít. Brókerként alapfeltevése volt, hogy másnap összedőlhet a világ. Ezzel a brókerekre kevéssé jellemző stratégiával évekig veszített a tőzsdén, míg végül 2001. szeptember 11-én hirtelen meggazdagodott. A 2008-as gazdasági válság ismét neki kedvezett. Egy fatalista, de működő logika nyilvánult meg Taleb stratégiájában: „Átlagisztán” és „Extremisztán” világa került szembe egymással

Amikor megbecsüljük az átlagtól való eltérést például egy olyan kérdésben, hogy mennyit él átlagosan, aki 90 évnél többet él (93 évet), akkor nem tévedünk hatalmas léptékeket. Amikor azonban azt akarjuk megítélni, mennyi pénze lehet átlagosan egy 5 milliárd fölötti vagyonnal rendelkező magyarnak, már sokkal tanácstalanabbak vagyunk (22 milliárd). Míg a magasságnak vannak biológiai korlátai, addig a gazdasági életben sokkal nehezebben adhatók meg határok. Belátható hát, hogy a biológiai, fizikai élet Átlagisztánban zajlik, a gazdasági életben azonban nem ugyanezek a szabályok érvényesülnek. 

Átlagisztán birodalmában fontos és célravezető a szabálykövetés, a komformizmus. Ilyen környezetben az okos ember előre tudja jelezni a jövőt: az elmúlt évszázadokban ez volt a fejlődés motorja. Taleb szerint Extremisztánnak is vannak törvényszerűségei, csak még nem ismerjük őket. Extremisztán matematikája másra való, mint Átlagisztáné: a dolgok itt nem jelezhetők előre. Itt a „fantázia az úr”, hasznos tulajdonság a szkeptikusság, az értelmes nonkonformizmus. Extremisztán alapelve az antifragilitás: a negatív tapasztalatokból és hatásokból is tudni kell építkezni. 

Ezek fényében Mérő László így nyilatkozott az: ,,Nagyon kicsi és nagyon nagy kockázatokat érdemes vállalni, közepeseket nem’’. Extremisztán okos tagja tisztában van vele, hogy a jövőt közelítőleg sem lehet előre jelezni - de tud alkalmazkodni hozzá: bármikor, bármire konvertálható tudása van. 

Ha kíváncsi vagy, milyen előadások voltak még az idei Pszinapszison, és kik voltak a főszervezői, olvasd el a többi cikkünket is! 

Erdőfürdőzés

Írta: Belayane Najoua

“Az erdőfürdőzés megnyugtat és megerősít. Segíthet abban, hogy magad mögött hagyd a hétköznapok feszültségét, majd megújulva, feltöltődve térhess vissza ahhoz, ami fontos számodra. Abban is támogathat, hogy egy erős védekezőrendszerrel, rugalmasan reagálhass az élet kihívásaira.” - Bach Éva

Az erdőfürdő, más néven shinrin yoku egy éber, tudatos megmerítkezés a természetben, melynek során kapcsolódunk a természethez és önmagunkhoz, miközben mély, különleges felismeréseket teszünk saját magunkkal és  a világgal kapcsolatban.

t_t_0005.jpg

Kép: Taxner Tünde, Közgazdász

Az erdőfürdő egy tudományosan megalapozott, japán eredetű módszer a városi életmód, a stressz és a digitalizáció okozta testi-lelki ártalmak megelőzésére, kezelésére. 

A gyakorlatban az erdőfürdőzés során maximum három kilométeres távot sétálnak a résztvevők az erdőben, miközben olyan meghívások és megosztókörök váltakoznak, amelyek a megnyugvást, lelassulást és a természethez való kapcsolódást segítik. A neve ellenére tényleges fürdőzés ritkán történik, ezt átvitt értelemben kell érteni. Első hallásra nehezen lehet elképzelni az erdőfürdőzést és a vele járó teljes megnyugvást, ezért a legjobb, ha nem csak elképzeljük, hanem mi magunk is kipróbáljuk. 

Környezetpszichológia: tér és idő a koronavírus idején 

Írta: Szabó Judit

,,A pandémia bebizonyította, hogy az emberiség alkalmazkodó kapacitása végtelennek tekinthető” - Prof. Dr. Dúll Andrea

Nem lesz már ugyanolyan az élet, mint a Covid előtt, új normalitás jön létre - hallhatjuk sok felől. De mik ezek a változások? Tényleg a pandémia hívta őket életre? Professzor Dr. Dúll Andrea előadásának e két központi kérdését környezetpszichológiai oldalról válaszolta meg.

b_v_0119_1.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

A környezetpszichológiában alaptézis, hogy az egyetlen közvetlen kapcsolatunk a külvilággal az észlelés. ,,Ez egészen konkrétan értendő, hiszen ahogy a világot felfogom, az a világgal való energiacsere módján történik meg, így ez természeténél fogva nem tudatosul: ezek az ambiens, vagyis körülölelő ingerek”. A napi rutin feladatokra azonban jelentős figyelem helyeződött a vírushelyzet és a  szabályozások miatt: például egyetlen szemüveges ember sem felejtette el, hogy az orrán van a szemüveg, hiszen a maszk miatt állandó párásodással küzdöttünk. Ez a tudatosulás megjelent az ízlelés és szaglás gyengülése miatt, valamint a testtudatosság is előtérbe került: fizikai távolságtartás a többi embertől vagy fókusz a kezünkön, a rendszeres kézfertőtlenítés. Mindez oda vezetett, hogy az egyébként saját természetükből adódóan nem tudatosuló helyzetek tudatosultak. Itt érkezünk el az ötvenmilliós kérdéshez: vajon vissza tudunk-e lépni a vírus  előtti szociofizikai kontextusunkba?

b_v_0090.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

A társadalmi távolságtartás (az ún. social distancing) ellenére továbbra is igaz, hogy soha nem vagyunk egyedül: hagymaszerűen körülvesz minket a környezeti kontextus: a család, az iskola, a munkahely… Ez a társadalmi távolságtartás egyfajta tudatosuláshoz vezetett: a pszichológusoknak sok munkája akadt a betegek kiközösítése, stigmatizáció, pszichológiai távolságtartás miatt. Minden környezetben zajló emberi kapcsolatunk alapja a külvilággal való észlelési kapcsolatunk, ez azonban nem tudatosul. Az embertársaink jelenléte viszont igen, így a helyzettel vagy környezettel való elégedetlenségünket és frusztrációnkat a többi emberen töltjük ki.

A vírushelyzethez kapcsolódó eszmélésünk a tömegközlekedés közbeni tevékenységünkben is kimutatható. Nyomkodjuk a kütyüket, zenét hallgatunk, könyvet vagy újságot olvasunk - ezek a pótcselekvések mind annak a társadalmi megoldásnak a manifesztálódásai, hogy sokan vagyunk. Ez a tömegérzés már évekkel korábban is működött, csak most eszkalálódott: ha nem tudjuk fizikai távolsággal kompenzálni a sűrűséget, akkor pszichológiailag tesszük.  Vagyis a legtöbb változás már a covid előtt jelen volt, csupán a tudatosulásunk miatt kaptak most kiemelt szerepet és figyelmet.

Extremisztán, erdőfürdőzés és a pandémia pszichológiai hatásai - A Pszinapszis konferencián jártunk Tovább
Mesék felnőtteknek, a negyedik trimeszter és kapcsolódás a testünkhöz - A Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon jártunk

Mesék felnőtteknek, a negyedik trimeszter és kapcsolódás a testünkhöz - A Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon jártunk

daniel-kempe-a0z66oomlhu-unsplash.jpg

Mi a te életjeled? A Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napok szervezőinek a segítés, nekünk pedig az írás. A Pszinapszis médiapartnereként részt vettünk a július 9-11. között tartott online konferencián, hogy nektek is átadhassuk a legérdekesebb gondolatokat. Tudósításunk első részében olyan előadásokról számolunk be nektek, amelyek a pszichológia egy-egy különleges szeletét hozzák közelebb hozzánk.

2021. 07. 20. Írta: Taxner Tünde, borító: Daniel Kempe, Unsplash

Fészekrakás lélekben

Az életünk egyik legfontosabb szereplője egy olyan ember lesz, akit nem ismerünk. – Dr. Borsné Szlávecz Dorina

Az anyaság nem akkor kezdődik el, amikor megszületik a gyermekünk. A várandósság lelki folyamatai legalább annyira meghatározóak a lelki fészekrakás során, mint a babakocsi-vásárlás vagy a méh tágulása. (A méhünk az egyetlen szervünk, amely képes önmaga 150-szeresére növekedni – ez az élet bölcsője). Az édesanya már akkor kötődni kezd a magzathoz, amikor még nem látta, csak érzi magában növekedni. 

Dr. Borsné Szlávecz Dorina pszichológus egyik kedvenc témája a várandós nők felkészítése az anyaságra és a szülésre. Előadásában laza stílusban, mégis összeszedetten és logikusan felépítve mutatta be számunkra a várandósság lelki oldalát. Szerinte a felkészülés első lépése, hogy feltárjuk a kapcsolatunk a nőiségünkkel. Például hogyan fogjuk fel a menstruációt: lehetőség arra, hogy gyermekünk legyen és a biztos jele a  termékenységnek vagy csak kötelező nyűg? A pszichológus szerint „ha van róla információnk, biztonságérzetünk is van”.

Az első trimeszter az elfogadás és a korábbi élet elengedése köré épül, amit a médiában közvetített egyoldalú kép megnehezíthet. „A magzat is érez, és egy idő után lát is, szóval nagyon nagy felelősség van a kismamán, főleg, ha azt látja, hogy ezt csak boldogan lehet megélni. Azzal tesszük a legjobbat, ha önazonosak vagyunk” – mondja az előadó.

anna-hecker-wqcq6odwpxu-unsplash.jpg

Kép: Anna Hecker, Unsplash

A második trimesztert mézesheteknek is nevezik: általában elmúlik a rosszullét, és a magzat nemére is fény derül. Tabutéma, hogy mi játszódik le azokban a nőkben, akiket csalódásként érint a magzat neme - a pszichológus szerint ez egy újabb alkalom arra, hogy az anya bűntudatot érezzen. Fontos azonban végiggondolni leendő anyaként, hogy miért pont őt kaptuk, miért pont ő választott minket. Ezután következik az elengedésről szóló harmadik trimeszter, majd a szülés. Az, hogy hogyan érkezünk a világra, nagy hatással van az egész életünkre – hangsúlyozta az előadó is.

A várandósságban nagy perspektíva van, hogy az önismeret terén felkészüljünk az anyaságra. Ha önbizalommal telve állunk neki, sokkal nagyobb lehetőségünk van arra, hogy megoldjuk a helyzeteket.

Ugyanez igaz a szülés utáni első három hónapra, vagyis a negyedik trimeszterre is. „Szeretném, hogy a nők bátran kérjenek segítséget, hogy tudják, ez nehéz időszak lehet” – mondta Borsné Szlávecz Dorina. 

Kérdezhetnétek, hogy miért nem szól ez a cikk azoknak, akik nem szeretnének gyereket. Számotokra is tolmácsolok egy üzenetet az előadásból: „Nem csak gyermekeket tudunk teremteni, hanem mást, például projekteket, alkotásokat is. Aki nem akar, csak a környezet nyomására ne legyen anyává.”

Idő a testnek, idő a léleknek

Számomra az élet maga a mozgás. Az életjel számomra a táncban jelenlevést jelenti. – Szamosi Judit

Szamosi Judit motivációja, hogy tánccal, mozgással a Testidő önismereti csoportok résztvevői közelebb kerüljenek saját testükhöz és lelkükhöz. „A technológia világában megélhetjük azt, hogy inkább a fejünkben, gondolatainkban élünk, de ebből érdemes kilépni és megérkezni a testünk idejébe” – mondja a pszichológus. A testtudati, mozgás- és táncalapú önismereti munka, amiről Judit előadása szólt, a művészetterápia egyik típusa. „Közös tényező, hogy a lélektani alkotómunka jellemzően kreatív alkotófolyamaton megy keresztül. A vágyaink, érzelmeink kifejezése elsősorban szimbolikus módon jelenik meg.”

Hogy ez mit is jelent, Martha Graham 1930-as szólójában pontosan megfigyelhető. Milyen érzéseket kelt bennetek a tánca?

A 30-as évektől úttörő modern tánc a klasszikus balett kötöttsége után lehetővé tette a spontán, expresszív, kreatív önkifejezést. Az érzelemkifejező mozgás a műfaj kulcsa, amit az önismereti terápiában is alkalmaznak. Judit és társai önismereti csoportjaiban tánccal és mozgással fejleszthetőek a szociális készségek, hiszen a csoporttagok egymással folyamatosan interakcióban állnak, és az érintésnek központi szerepe van. A résztvevők megtapasztalhatják, milyen az itt-és-mostban jelen lenni, növelhetik önelfogadásukat, és szabadon mozoghatnak egy empatikus, elfogadó légkörben. „Ahogy egyre mélyül a figyelmünk, egyre jobban át tudjuk élni a gondolatoktól mentes, közvetlen testi tudatosságot” - mondta előadásában Szamosi Judit.

johnny-mcclung--0gcr_pp0yc-unsplash.jpg

Kép: Johnny McClung, Unsplash

A mese mint erőforrás és terápiás lehetőség

A gondolkodás, az érzelmi élet és az életmód nagymértékben meghatározza, hogy milyen betegségeink lesznek. – Csóka Judit

A történetek a kezdetektől fogva velünk vannak, a népmesék és a mítoszok pedig tartalmazzák az egyetemes emberi bölcsességet. Mesével segíteni lehet szív- és érrendszeri vagy daganatos betegségben szenvedő betegeknek – legalábbis ellazulni, felszabadulni és felszabadítani az érzelmeket. Csóka Judit pszichológus és meseterapeuta, rendszeresen tart meseterápiás foglalkozásokat kardiológiai osztályon, pszichiátrián és daganatos betegeknek, valamint több meseválogatása is megjelent már. 

Nem voltál még olyan konferenciaelőadáson, ahol felváltva beszélt, énekelt, gitározott és mondókázott az előadó? Korábban én sem, de a meseterápiának mindez fontos eleme. Olyan betegek számára, akik a barátságtalan kórházi közegben, félelmekkel és szorongással telve élnek, felszabadító érzés együtt kánonban énekelni, mondókázni és mesét hallgatni. Mesehallgatáskor ugyanis egy módosult tudatállapot jön létre: ellazul a test, de közben a szellem éber marad. „A belső képek áramlása létrehoz egy meditatív állapotot” – mondta az előadó.

Nagyon jó élmény, hogy amikor mesélni kezdek, mindig csönd lesz. Összehangolódnak a csoporttagok, és egy különleges erőtér jön létre.

Emiatt a mesék nemcsak a betegek, és a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a gyermekek, hanem az egészséges felnőttek számára is gyógyírként szolgálnak. Ha nem foglalkozunk a saját mentális és testi állapotunkkal, és csak kifelé irányítjuk a figyelmünket, betegségek alakulhatnak ki. „Sokan élnek állandó aggódásban, szorongásban, ami egy idő után megváltoztatja a testi-lelki állapotunkat”. Csóka Judit kiemelte, hogy a test sokszor már tiltakozik a rengeteg munka ellen, de annyira elveszünk a mindennapok stresszes sodrásában, hogy észre sem vesszük. Ilyenkor a mesehallgatás lehetőséget teremt a megtorpanásra, az önreflexióra, és ha csoportos foglalkozáson veszünk részt, még egy közösségi élményt is nyerhetünk. „Más csoportokon kimondjuk, hogy mit érzünk, és kész. Itt kapunk is érzéseket” – mondta Csóka Juditnak az egyik mesecsoport résztvevője.

Mesék felnőtteknek, a negyedik trimeszter és kapcsolódás a testünkhöz - A Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon jártunk Tovább
“Magyarországon a nemi erőszak áldozatainak kétharmada ismeri az elkövetőt” - Héjja Anna pszichológussal beszélgettünk

“Magyarországon a nemi erőszak áldozatainak kétharmada ismeri az elkövetőt” - Héjja Anna pszichológussal beszélgettünk

hand-1832921_1920.jpg

A szexuális bántalmazás lakóhelytől, anyagi helyzettől, szocioökonómiai státusztól, iskolázottsági szinttől és szexuális orientációtól függetlenül érinti az elszenvedőket. Héjja Annával, a Corvinus pszichológusával a szexuális bántalmazásáról és a társadalmi felelősségvállalás lehetőségeiről beszélgettünk. Hasznos tanácsok és információk a tabunak számító témában. 

2021. 07. 12. Írta: Hegedüs Kata, borítókép: ninocare, Pixabay

Mi számít szexuális bántalmazásnak vagy zaklatásnak?

A Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesülete, melynek célja, hogy fellépjen a nők és a gyerekek ellen elkövetett párkapcsolati és családon belüli erőszakkal szemben a következőképp fogalmazza megy a szexuális bántalmazást: szexuális zaklatásnak számít minden olyan szexuális vagy romantikus közeledés és megnyilvánulás, ami sértő, zavaró, megalázó vagy ellenséges közeget teremt az áldozat számára. Szexuális zaklatás történhet többek között az utcán, iskolában, munkahelyen, buliban, táborban; elkövetheti egy-egy személy vagy egy egész csoport is.

image_3_4.pngKép: Héjja Anna

“Én úgy csoportosítanám, hogy van az erőszak, és azon belül is vannak a szexuális erőszaknak alcsoportjai. Például a nem kívánt szexuális cselekedetre való kényszerítés, a nemi erőszak, az online szexuális zaklatás, intim testrészek nem kívánt érintése. Ugyanakkor ehhez az alcsoporthoz tartozik az is, hogy másokat szexre kényszerítenek, valamint egy modernebb bántalmazási forma, a bosszú pornó is. A nemi erőszak bűncselekménynek számít, viszont lényeges, hogy a nemi erőszak definíciója más a BTK szerint, mint a pszichológiai szempontból” - mondja Héjja Anna.

A 2003. évi CXXV. törvény a vonatkozó európai uniós irányelveknek megfelelően a zaklatást olyan, az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartásnak tekinti, amelynek célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. - Btk. 222. § Zaklatás

Miért fontos, hogy jobban beépüljön a köztudatba, mi a szexuális bántalmazás?

Egy létező bántalmazási formáról van szó, és ahhoz képest, hogy milyen súlyos probléma, még mindig keveset beszélünk róla. “Azt gondolom, hogy erről nem lehet eleget beszélni. Sajnos rengeteg sztereotípia és több évezredes tabu van a szexuális bántalmazás körül.

Nem egyszer halljuk, hogy a szexuális bántalmazás olyan esetekben történik, amikor egy lány kihívó öltözékben, egy kicsit spiccesen sétál este, a sötétben, és egy ismeretlen ember a falhoz nyomja, és megerőszakolja. Ez egy nagyon nagyon ritka szegmense a nemi erőszaknak. Magyarországon a nemi erőszak áldozatainak kétharmada ismeri az elkövetőt. - mondja a pszichológus.

Héjja Anna kiemeli, hogy “a szexuális bántalmazás lakóhelytől, anyagi helyzettől, szocioökonómiai státusztól, iskolázottsági szinttől és szexuális orientációtól függetlenül mindenhol jelen van, éppen ezért fontos, hogy több figyelmet kapjon. Főként a COVID-19 ideje alatt egyébként is riasztó családon belüli erőszak érintettségi adatait a pandémia sajnos csak tovább rontotta.”

image_5_3.png

Képek: What were you wearing? Kiállítás az Arkansasi Egyetemen 2013-ban, design: Jen Brockman

A bántalmazás esetén joga van minden áldozatnak a segítségre, de sokszor az áldozat közvetlen környezete nem feltétlen tudja, hogy hogyan kell kezelni az ilyen szituációkat. Héjja Anna úgy véli, az áldozatokat így tudjuk támogatni:

“Az első és az egyik legfontosabb teendő, hogy hiszünk nekik. Ez egy nagyon triviális dolognak hangzik, de egy ilyen helyzetben rengeteget segít, ha végig hallgatjuk, és elhisszük, amit az adott barátnő vagy barát mond. Ha lehetőségünk van rá, felajánlhatunk neki egy számára biztonságosabb környezetet, akár átmenetileg, például a kanapénkat átmeneti szállásként.”

A magyar áldozatok számára elérhetőek nagyon hasznos honlapok, valamint vannak ingyenesen hívható anonim segélyvonalak, amiket el lehet érni, ezeknek az ajánlása szintén kulcsfontosságú. Fontos tudnivaló, hogy nemi erőszak esetében az áldozat tehet feljelentést, amit egy büntetőjogi eljárás követ. Ilyen esetben érdemes minél hamarabb a témához értő jogászhoz segítségért fordulni. Ha a barátunk, ismerősünk, családtagunk nemi erőszak áldozata lett, akkor javasolt olvasnunk arról, mik azok a lépések, amiket megtehetünk az ő és védelmében és segítésében. Javasolt például, hogy orvost keressen fel, amiben nagy segítséget jelenthetünk számára támogató jelenlétünkkel.

image_4_2.png

“A segélyvonalakon keresztül nemcsak az áldozatok, hanem más érintettek, például barátok, családtagok is tudnak szakértő segítséget kapni. Kiemelném, hogy áttételesen érintett lesz az áldozat környezete is, ezt szekunder viktimizációnak is hívják. Főként a nemi erőszakot követően, az áldozatoknak és az áldozatok bizalmasainak egy nehéz időszak következik  az életében, és tanácsos szakértői segítséghez fordulni” - tanácsolja a pszichológus.

Segélyvonalak:

- Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat: 06-80-20-55-20 (0-24)

- NANE Egyesület segélyvonal: 06-80-505-101 (hétfő, kedd, csütörtök és péntek este 18:00 - 22:00 óra között, szerdán 12 és 14 óra között)

- Patent Egyesület jogsegélyszolgálat: 06-70-220-2505 (szerdánként 16:00 - 18:00 és csütörtökönként 10:00 - 12:00 óra között érhető el)

- Ökumenikus segélyszervezet

Egyetemi hallgatóként hogyan tudunk társadalmi felelősséget vállalni?

A legapróbb lépés is sokat tud jelenteni, például, hogy egy nemi erőszakot érintő viccen nem nevetünk a többiekkel. - Héjja Anna

“Egyéni szinten jelentős prevenciót tud jelenteni a kölcsönös odafigyelés. Fontos közbelépni, ha észrevesszük a környezetünkben valakin, hogy hirtelen fogyott, depressziósnak tűnik, kevésbé koncentrált. Sokszor ugyanis az erőszakos események túlélői egyáltalán nem beszélnek a velük történtekről, hanem csak viselkedésük megváltozásából vehető észre, hogy bajban vannak.”

Ilyen esetekben ismertető jelek lehetnek, ha például ha az érintettnek hirtelen változik a testsúlya, az étkezési szokásai, levert, szótlanabb, figyelmetlen, akár teljesen visszavonul, nem jön el a szokásos találkozásokra, szert kezd használni, vagy a korábbi szerhasználati szokásain változtat.

Vannak különböző érdekképviseleti lehetőségek is. Például el lehet menni tüntetésekre vagy alá lehet írni szexuális bántalmazás elleni petíciókat. Illetve lehet adománnyal támogatni a segélyvonalakat, hiszen a Magyarországon elérhető segélyvonalak zöme adományokból, pályázatokból tudja finanszírozni a működését.

Melyik korosztályban érdemes először felhívni a figyelmet a szexuális bántalmazásra?

“Mivel a bántalmazás egy mély gyökerű dolog, és a kölcsönös tisztelet hiányán alapszik, nem lehet elég korán kezdeni a prevenciót sem, tehát akár az óvodai nevelés fontos részét képezheti a kölcsönös tiszteletre, érdekképviseletre való nevelés. Egyre ijesztőbb adatok mutatják, hogy a mai gyerekek már tíz éves kor körül eljutnak el 18+-os tartalomhoz” - magyarázza Héjja Anna.

Mivel az erőszak kérdése rendkívül szerteágazó, társadalom-, valamint kultúrpolitikai téma is, nagyon nehéz róla beszélni, akárcsak ha arra gondolunk, hogy milyen sok helyen legitimizált, sőt, kívánatos dologként van feltüntetve, mint például a pornóban.

Kiszolgáltatott korosztálynak számítanak a gimnazisták is Héjja Anna szerint, hiszen legtöbben ezekben az években esnek át az első párkapcsolaton, ami akár lehet erőszakos is. “Ez egy társadalompolitikai kérdés, éppen ezért, fontos, hogy különválasszuk a szexuális erőszakot a szextől, és hangsúlyozni kell a fiatal korosztálynak, hogy jelezzék, ha erőszakot tapasztalnak.”

“Magyarországon a nemi erőszak áldozatainak kétharmada ismeri az elkövetőt” - Héjja Anna pszichológussal beszélgettünk Tovább
„Már régen jóllakott a testünk, de valaki bennünk tovább eszik” – Dr. Forgács Attila gasztropszichológus a fogyásról

„Már régen jóllakott a testünk, de valaki bennünk tovább eszik” – Dr. Forgács Attila gasztropszichológus a fogyásról

forgacs_attila_szeged_2.jpg

Mindenki legalább tíz olyan csodaszert ismer, ami pár napon belül biztos fogyást ígér. Dr. Forgács Attila egyetemi docenst, szakpszichológust a Messzelátó podcast legújabb részében arról kérdeztük, hogyan vált a fogyás fogyasztási cikké, milyen lélektani háttere van az evésnek és az olyan életmódmozgalmaknak, mint a vegánság.

2021.07.10. Írta: Taxner Tünde / Borítókép: Forgács Attila

Gyanús volt a pocak

Az emberiség története a jóllakásért vívott küzdelmek sorozata. Mindig az állt a középpontban, hogy hízzunk. A Hyppolit a lakájban, a második magyar hangosfilmben még nevetséges budai hóbortként jelenik meg a fogyókúrázás, a reneszánsz szépségideál egy telt női alak. Mikor változott meg ennyire a viszonyunk az evéssel és a testünkkel, és lett a fogyás az igazi vágyunk?

„Amint a bőség beköszönt, tartósan és tömegesen van mód arra, hogy az emberek kigömbölyödjenek. Ekkor döntően a felsőbb társadalmi rétegekben megfordul a trend, és megpróbálnak vigyázni a testsúlyra” – mondja Dr. Forgács Attila, a Corvinus Egyetem oktatója és az evés lélektanának jelentős hazai kutatója.

Az evéssel kapcsolatos viszonyunk tehát a bőség beköszöntével, a rendszerváltás után változott meg. A 20. században küzdöttünk az élelemért, gondoljunk csak Móricz Kis Jánosára vagy a háborúk utáni jegyrendszerre. „Olyan környezeti viszonyokban, ahol hiány van, nem fogunk elhízni, genetika ide vagy oda. A civilizációtörténetünk lepörgött úgy, hogy alig voltak kövér emberek. Nagyon nehéz például a magyar királyok, nemesek között kövér embert találni. Néhányat tudunk mondani, ugye az egyik a lúdtolvaj Döbrögi, a másik a török basa, de a Petőfik, az Arany Jánosok egyáltalán nem voltak pocakosak.” A hiányos táplálkozás és a TBC még a II. világháború utáni időszakban is komoly probléma volt hazánkban. „Ha valakinek pocakja volt az ötvenes években, jöttek a fekete autók, és körbenéztek a padlásán. Mit rejtegethet, tán levágta Dezsőt, a disznót?” – magyarázza Dr. Forgács Attila a Messzelátó podcastben.

A rendszerváltást követően azonban megduplázódott az elhízott emberek száma Magyarországon, és azóta ebben a tekintetben Európa élére kerültünk. „A Kádár korszakban jött egy fordulat, amit gulyáskommunizmusnak hívtak: volt mit enni” – utal a pszichológus Magyarország „boldog barakk” helyzetére, ami szerinte fordulatot jelentett az evéssel kapcsolatos viszonyunkban. 

A fogyás fogyasztási cikké vált

A gasztropszichológus a podcastben elmeséli, hogy elkezdte összegyűjteni a fogyókúrahirdetéseket. Döntően a rendszerváltás után, a kereskedelmi televíziózással párhuzamosan jelentek meg. „Elkezdtem beszkennelni őket… 1200 hirdetésnél feladtam. A modern társadalomban nincs még egy olyan termék, szolgáltatás, eszme, amit ennyiféleképpen adnának el. Nekem, mint kutatónak könnyű azt a kommunikációt vizsgálni, hogyan lehet ennyiféleképpen eladni valamit, ami nem működik. Ez a kreativitás csúcsa. Az egészségtudomány és a dietetika azonban nagy kihívás előtt áll.”

Több mint harminc éve létezik az obezitológia, azaz az elhízás kutatásának tudományterülete. „Több mint harminc éve próbáljuk megfejteni a hízás okát, és harminc éve egyre rosszabbak a trendek” – mondja a kutató. „Egyre többen, egyre inkább, egyre fiatalabb korban hordoznak túlsúlyt magukon. Ha egyetlenegy fogyókúrahirdetés is tartósan, tömegesen működne, akkor meg lehetne fordítani a világtrendeket.” Ha ennyire szeretnénk fogyni és ennyiféleképpen próbáljuk eladni a fogyást és a módszereit, akkor miért nem sikerül? 

Valaki bennünk tovább eszik

A Maslow-piramis legalján a kalóriaigényünk, mint egy élettani igény áll – ennyit kell ennünk ahhoz, hogy a testünk jól működjön. „De bicsaklik a szükségletpiramis, mert mi tovább eszünk. Az ételnek ugyanis nemcsak kalória-, hanem pszichikus, szociális és még inkább érzelmi értéke van” – mondja a pszichológus. Az érzelmi érték pedig gyakran felülírja a kalóriaigényt, gondoljunk csak az esti zugevésekre, a vizsgaidőszakokra vagy a szakítás utáni fagyizásokra.

„Már régen jól lakott a testünk, de valaki bennünk tovább eszik, akit nagyon-nagyon nehéz leállítani.”

Az evés lélektani hátterében mélyen gyökerező tapasztalatok állnak. „Szerintem a túlevés mögött az az évmilliós evolúciós tapasztalat áll, hogy a kríziseket éhínségek követik” – mondja Dr. Forgács Attila. „Milyen érdekes, hogy az első coping-reakciónk a koronavírusra mi volt? Hopp, az Aldiban megvesszük az összes lisztet meg élesztőt, mert tartalékolni kell. Ez egy ragyogó példa arra, hogy itt nem egy tudatos magatartásról, hanem egy nagyon ősi, érzelmi-indulati viselkedési automatizmusról van szó.” A kutató szerint az elmúlt hetven év nem volt elég ahhoz, hogy felülírja ezt a reakciót, hiszen az emberiség folyamatosan evéskríziseket élt túl.

Dr. Forgács Attila a Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon azokról az orális katasztrófákról ad elő, amik nemesítették az embert. A konferencia műsorát itt találod. A Pszinapszis médiapartnereként mi is beszámolunk az előadásokról. Cikkeinkért kövessétek a Facebook-oldalunkat.

Mit eszik egy paleo-vegetariánus?

A vegetarianizmus és a vegánság gyökerei messzire nyúlnak vissza. „Püthagorasz egy kis szekta vezetője volt, akik nem ettek húst” – mondja a kutató, és azt is hozzáteszi, hogy a 19. század végén is alakultak vega társaságok, például az avantgárd művészek nagyrésze nem evett húst. Kodály és Bartók számára ez egy életmódreform része volt, a húsevést ellenző mozgalmaknak jelentős spirituális és mentalitástörténeti vonzatai is voltak.

„A modern kori szekták ma úgy tűnik, az evés köré gyülekeznek. Biológiai szintre kezd süllyedni az a dogma, ami régen spirituális volt: mi az, amit ehetek? Azt kívánjuk, valaki mondja már meg, és ahhoz fogunk ragaszkodni.”

Éppen ezért a növényevés ellenirányzatai is megvannak. „Volt olyan páciensem, aki paleo-vegetariánus volt. Mondom, mit eszik? Hát, mit enne? Brokkolin él.” Ez már az orthorexia nervosa, az egészséges étel mánia vagy függőség, magyarázza a pszichológus. Ezeknek az embereknek az hajtja az életét, hogy mennyit, mit, pontosan mikor és hogyan esznek. 

Ha kíváncsi vagy, mi áll a jelenség hátterében, és mit jelent a tanult tehetetlenség, hallgasd meg a Messzelátó podcast adását!

Dr. Forgács Attila szerint ez is annak a jele, hogy az emberiség a tömeges elhízás korában próbál egy alternatív viselkedési formát találni az evéssel kapcsolatban. „Ezt a sokfajta jelenlegi evési magatartást zavarnak írjuk le, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így marad - lehet, hogy valamelyikben benne van a túlélés záloga.”

Hogyan fogyjunk?


„Az evés forradalma most nem felszabadít, mint más forradalmak, hanem korlátoz. Arról szól, hogy mit ne együnk”
– a fogyókúrák sokasága más-más megoldásokat kínál, de valljuk be, ritkán működik az, hogy valaki egy héten forgacs_attila.jpgbelül leadja a plusz kilókat.

„A rapid fogyókúrával van a probléma, azzal a hozzáállással, hogy péntekre lefogyok. A jojózási, vagyis visszahízási arány 40-90% egy éven belül ilyenkor. Abban a ritmusban kellene lefogyni, ahogy elhíztunk. Az elhízás nem karácsony másnapján jön létre. Az elhízás általában évi 5-6 kiló, amit csak a téli-nyári ruhaváltásnál szoktunk észrevenni. Ez a plusz úgy jön létre, hogy naponta százkilokalóriát túleszünk, ez egy kifli vagy egy kis tepertő.”

Kép: Dr. Forgács Attila

A pszichológus szerint a bicikli jelenthet tartós megoldást. „Ezt a száz kilokalóriát kellene észrevenni – ezt le lehet mozogni. Ez naponta kétezer lépés: gyalog felmenni a harmadik emeletre, egy megállóval többet sétálni vagy tömegközlekedés helyett biciklizni.” Ő is a nagyvárosi közlekedés ellenére rendületlenül biciklivel jár be a Corvinusra.

„Meggyőződésem, hogy a mozgást vissza kellene hoznunk az életünkbe.”

„Már régen jóllakott a testünk, de valaki bennünk tovább eszik” – Dr. Forgács Attila gasztropszichológus a fogyásról Tovább
,,Hozzuk el a pszichológiát az emberek otthonába!’’ – A Pszinapszis pszichológiai napok főszervezőivel beszélgettünk

,,Hozzuk el a pszichológiát az emberek otthonába!’’ – A Pszinapszis pszichológiai napok főszervezőivel beszélgettünk

pszinapszis_bori_to_ke_p.jpg

Mérhetetlen lelkesedés, nyitottság, izgalom – leginkább így tudnám jellemezni a beszélgetésemet a Pszinapszis főszervezőivel. A Budapesti Pszichológiai Napok egy nagymúltú rendezvény, amely minden évben egyre magasabb színvonalon, egyre színesebb programmal képezi a hazai pszichoedukáció fontos részét, a főszervezők pedig már hónapok óta gőzerővel készülnek az idei eseményre. 

2021. 07. 06. Írta: Tepfenhart Beatrix, borítókép: pszinapszis.com

A Pszinapszis a pszichológia fesztiválja, amit 25. alkalommal szervez meg a nagyrészt egyetemisták alkotta stáb. Idén, a járványhelyzetre való tekintettel, a rendezvény online formában valósul meg július 9-11. között, azonban a főszervezők és a mögöttük álló, közel 85 fős csapat az összes kreativitását, szívét-lelkét beleteszi abba, hogy az esemény ilyen körülmények között is élvezhető és tartalmas legyen.

barocsi_benjamin.jpgKép: Barócsi Benjámin, készítette: Zsirai Laura Borbála

Horváth Rita és Barócsi Benjámin az idei háromnapos fesztivál fő koordinátorai. Mindketten már több éve kiveszik a részüket a szervezésből és a lebonyolításból egyaránt: voltak stábtagok, stábvezetők, az elmúlt kilenc hónapban pedig főszervezőként tevékenykedtek. Ez a lépcsőfokról-lépcsőfokra menetelés mindkettejük számára hasznosnak bizonyult, hiszen így minden funkcióba betekintést nyertek, minden pozícióról tudják, hogy mivel jár - a főszervezői lét mégis mindegyiktől merőben eltér. ,,Mostanra meg kellett tanulnom, hogy nem lesz olyan konkrét feladatom, hogy arrébb kell tennem egy széket a rendezvényen. Nekem a stábvezetőket kell koordinálnom, megkérni őket, hogy csinálják meg helyettem’’ – osztja meg tapasztalatait Benji, aki eddig a logisztikai stáb tagja volt, olyan felelősségi körökkel, mint a technikai háttér biztosítása vagy a helyszíni teendők lebonyolítása. 

Akkoriban, stábtagként egyikük sem gondolta volna, hogy a 25., jubileumi alkalom majd az ő irányításuk alatt zajlik.

Amikor idejöttem, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig itt leszek, ahogy azt sem, hogy a Pszinapszis ennyire az identitásom része lesz. Mára már a távolabbi ismerőseim is tudják rólam, hogy a Budapesti Pszichológiai Napok az én kezem alatt fut. Fontos visszacsatolás, hogy tudják és látszik: szívvel-lélekkel csinálom. – mondja Rita.

horvath_rita.jpgKép: Horváth Rita, készítette: Zsirai Laura Borbála

A főszervezők feladatköre a fesztivál sokszínűségéből adódóan nagyon sokrétű, éppen ezért kiemelték, mennyire jó, hogy kettős megoszlásban viszik ezt a szerepet: ,,A munka során nagyon jól kiegészítjük egymást, Benji a technikai vonalat viszi, ebben van hatalmas háttértudása, én pedig a kommunikáció fókuszú dolgokért felelek’’. Arra is kitértek, hogy nemcsak a külső, hanem az egymással való kommunikációban is rengeteget fejlődtek, hiszen nem csúszhat el egy rendezvény azon, hogy a főszervezők és a stábtagok között nem történik meg az információcsere.

Az őket támogató csapat 83 főt számlál, ez pedig másfélszer annyi szervezőt jelent, mint négy évvel ezelőtt. A háttérmunkát tekintve a változás nem csupán annyiból állt, hogy a szervezők száma megnövekedett, hanem számos más, belső menedzsment fókuszú újdonság övezi az eseményt. ,,Régi álmom volt, hogy megvalósuljon a tudásmegosztás a stábok között - ez idén végre elindult különböző tréningek révén’’ – mondja Benji. A munka már ősz eleje óta folyik annak érdekében, hogy idén megvalósulhasson a Pszinapszis, a rendezvény főcíme, tematikája pedig már akkor eldőlt: Életjel.

Az én életjelem a segítés - nagyon fontosnak tartom, hogy ne csak egy háromnapos rendezvény legyünk az évben, hanem a fennmaradó időben is segítsünk a pszichoedukációval abban, hogy közérthetővé tegyük a pszichológiát, ami minden egyes napunkat behálózza.

– fejti ki Benji, amikor arról érdeklődöm, hogy számukra mit jelent az idei tematika. Rita a saját fejlődését emeli ki, amely a főcímbejelentő videóban is elhangzik, és szerinte leginkább jellemezte ezt az elmúlt, mindenki számára különös időszakot.

Az idei évben kiemelt figyelmet szentelnek a koronavírus-járvány okozta kialakult helyzetnek és a pszichológiai hatásainak. A bezártság, a rengeteg újdonság és változás, ami az elmúlt 1,5 évben az életünket jellemezte, átformálta normáinkat, hozzáállásunkat - a szervezők számára az Életjel ezen tanulságok feldolgozását és elraktározását jelenti.

A legnagyobb dilemma természetesen az volt, hogy milyen alakot öltsön 2021-ben a rendezvény. A járványügyi szigorú korlátozások kereszttüzében a szervezőcsapat úgy döntött, idén csak online keretek között találkoznak majd a látogatókkal, hiszen ez volt az egyetlen forma, amire már hónapokkal ezelőtt is biztos opcióként lehetett tekinteni.

Természetesen, ha ma kellene döntenünk, akkor személyesen bonyolítanánk le mindent, de nem akartuk, hogy a tavalyihoz hasonlóan másfél héttel az esemény előtt mindent le kelljen mondani egy szabályozásnak köszönhetően, és ezzel kárba vesszen a stáb nagyon kemény, több hónapos munkája.

A résztvevők az idei évben az Életjel köré felépített szakmai előadásokon hallhatnak többek között mentális egészségmegőrzésről, krízis utáni újrakezdésről, egészségpszichológiáról, azonban ezeken a pszichológiai témájú előadásokon kívül számos más vonzata is van a rendezvénynek, ami igazán színessé teszi: lesznek kiscsoportos műhelyfoglalkozások, relax programok és kulturális szegmensek is. Fő cél volt, hogy a látogatók ne egy (mostanra megszokottá és unalmassá vált) Zoom-meetingre üljenek be, hanem élményközpontú esemény jöhessen létre, ahova az ember tényleg feltöltődni jön. ,,Úgy érzem, hogy úgy lesz teljes körű és a főcímhez illeszkedő az egész projektünk, ha az egész programkínálatot nézzük. Az Életjel nem kizárólag csak a szakmaiságról szól, az Életjelben benne van mindaz, amit át akarunk adni: az öngondoskodás fontossága, a kultúra megőrzése is’’ – emeli ki Horváth Rita.

Bár az összes szervező a Pszichodiák Alapítvány önkénteseként ügyködik azon, hogy a rendezvény évről-évre létrejöhessen, mégsem úgy tekintenek a Pszinapszisra, mint egy fizetéssel nem járó munkahelyre.

A Pszinapszis főszervezői pozíciója simán felér egy fizetetlen másodállással, sőt, azonban én soha nem ezt a meglátást helyeztem középpontba. A Pszinapszis megtanított arra, hogy határozott és magabiztos legyek a vezetői pozíciómban, és ez egy remek lehetőség volt arra is, hogy kipróbáljam magam olyan dolgokban, amiket mások csak a valódi munkaerőpiacon tapasztalnak majd meg. - mondja Rita.

Benji azt is megosztotta, hogy öt évvel ezelőtt még pszichológus hallgatóként kezdte a Pszinapszisos pályafutását, de egy nagyon széles palettára nyílt rálátása a pszichológián túl is, így mostanra az IT szakterületén dolgozik.

Nekem a Pszinapszis és azon belül a Logisztika stáb volt az, ami elvetette a magját annak, amivel most foglalkozom. Bele kellett tanulnom, de elképesztő érzés, hogy mostanra én vagyok az, aki ebben átadja a tudását másoknak.

Éppen ezért mindketten úgy érzik, hogy rengeteget kaptak ettől a rendezvénytől, és ha arra gondolnak, hogy ennek a főszervezői forgatagnak néhány napon belül vége, akkor kicsit elönti őket a szomorúság is. ,,Nagyon várjuk a rendezvényt, hatalmas izgatottság van bennünk, ami egy kis félelemmel keveredik, de még nem fogtuk fel, hogy ennek az egésznek mindjárt vége’’ – mesélik, amikor rápillantanak a honlapon található számlálóra, ami rohamosan pörög.

A 25. Pszinapszisra már kaphatók a jegyek, illetve egy közös nyereményjátékunk is indult, amire július 7-ig nevezhettek. Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy idén a Pszinapszis médiapartnereként a Közgazdász Online újságírói részt vehetnek az eseményen. Beszámolóinkért kövessétek a Facebook-oldalunkat!

,,Hozzuk el a pszichológiát az emberek otthonába!’’ – A Pszinapszis pszichológiai napok főszervezőivel beszélgettünk Tovább
Tudatosítsd a jó érzéseket! - Lefordíthatatlan szavak, amik szebbé teszik a világot

Tudatosítsd a jó érzéseket! - Lefordíthatatlan szavak, amik szebbé teszik a világot

bonsai.jpg

Mikor álltál meg utoljára, hogy értékeld az élet apró örömeit? Lehetséges, hogy ha nincs szavunk rá, akkor eszünkbe sem jut elgondolkodni a mindennapi csodákon? Egyes idegen szavak olyan érzéseket és világnézeteket közvetítenek, amelyeket más nyelveken csak mondatokon át ecsetelve érthetünk meg. Összegyűjtöttünk nektek néhány szót, melyek rávilágítanak a mindennapok szépségére.

2021. 07. 04. Írta: Engelbrecht Azurea

Az anyanyelvünk hatással van a gondolkodásunkra és kultúránkra. Erre remek példát nyújtanak azok a szavak, amelyeket egy adott nyelven mindenki ismer, de más nyelvekben nincs pontos megfelelőjük.

Az ilyen szavakon keresztül bepillantást nyerhetünk más népek világnézetébe, és olyan dolgokat is megtanulhatunk értékelni, amelyek eddig eszünkbe sem jutottak.

Dr. Tim Lomas pszichológus évekkel ezelőtt indította el kutatását, melyben komplex fogalmakat, érzéseket leíró lefordíthatatlan szavakat és kifejezéseket gyűjt. A lista azóta is bővül, mi pedig kiválogattunk néhányat, amelyek a mindennapok szépségére és az élet apró örömeire hívják fel a figyelmet.

Korábbi cikkünkben már bemutattunk néhány idegen szót, amik más nyelven megfogalmazhatatlan érzéseket fejeznek ki: „Egyetlen szó, mégis benne van a világ” – lefordíthatatlan szavak, melyek egy teljes érzést írnak le.

A francia coup de foudre, a villámcsapásként ható szerelem

Sétálsz az utcán, és váratlanul megjelenik életed szerelme - ez a szikra, a hirtelen érzés, ami megdobbantja a szíved, és ledönt a lábadról, a coup de foudre. A kifejezés szó szerint villámcsapást jelent, azonban eredeti értelme mellett gyakran használják a hirtelen, első látásra kibontakozó szerelem kifejezésére. Bár magyarul is hallani az “első látásra szerelemről”, ez nem adja át azt a hirtelenséget és meglepetést, amit francia megfelelője kifejez.

A “coup” szó sok francia kifejezésben jelenik meg a kegyelemdöféstől (coup de grace) az államcsínyen át (coup d’état) a szempillantásig (coup d’oeil). A szónak számtalan jelentése van, amiről ebben a videóban tudhattok meg többet.

A japán wabi-sabi (侘寂), a szépség a tökéletlenségben

wabi_sabi_1.jpg

A wabi-sabi a japán esztétika egyik központi eleme. A wabi (侘) eredetileg a magányosságot és a remeteséget jelentette, azonban néhány évszázada pozitív jelentés társul hozzá: ez a rusztikus egyszerűség, a csend és frissesség megjelenése a természetes és ember által készített tárgyakban, a visszafogott elegancia kifejezése. Gyakran használják olyan “hibákra” és tökéletlenségekre, amelyek egy tárgy készítése vagy használata során jelennek meg. A sabi (寂) a korral járó szépség és nyugodtság kifejezése: egy kopott sakktábla, egy csorba bögre vagy egy salátává olvasott könyv mind magukban hordozzák az elhasználódással járó bájt.

A wabi-sabi leggyakrabban a kézzel készített tárgyaknál jelenik meg: ilyen egy agyagtál, ami nem teljesen kerek vagy egy faragott sétabot, ami nem teljesen egyenes. Könnyen észrevehető az esztétika a hagyományos japán teáscsészékben vagy a japánkertek kialakításában. A szintén nehezen lefordítható kintsugi (金継ぎ) technika is ezt a látásmódot erősíti: a törött edények megfoltozása, megmentése aranyozott zománccal. A módszer elve, hogy a hibákat nem elrejteni kell, hanem értékelni, hiszen egyedi szépséget hordoznak magukban, és részei a tárgy történetének.

A finn hyppytyynytyydytys, a “rugalmas párna-elégedettség”

pillows.jpg

Biztosan mindenkivel megtörtént már, hogy belesüppedt egy kényelmes fotelbe vagy egy párnákkal teli ágyba, és arra gondolt, ez a világ legjobb érzése. A hyppytyynytyydytys ezt fejezi ki: az elégedettséget, mikor az ember leül egy puha párnára - vagy épp ugrál rajta. Nem véletlen a hyppy előtag: a rugalmas, ugrálós jelentés arra utal, hogy a párnákból nemcsak a megnyugvással lehet elégedettséget kicsikarni, hanem a pattogásra, rugózásra ideális létet is kifejezi.

Bár a szó kissé ijesztő lehet számunkra a nyolc y-nal, kiejtése egyszerű: minden y egy ü-t jelöl, így a szónak nemcsak a jelentése, hanem a hangzása is játékosságot sugall.

Az evés utáni társalgás, a spanyol sobremesa

coffee.jpg

A sobremesa szó szerint azt jelenti, “asztal felett”, és arra az időszakra használják, amikor egy nagyobb étkezés után a társaság már befejezte az evést, elfogyasztották a desszertet, de még mindenki az asztalnál van. A sobremesa általában a beszélgetésről szól, kávéval, esetleg dohányzással vagy emésztést segítő ital (digestif) fogyasztásával egybekötve.

A spanyol életstílust jól szemlélteti, hogy a sobremesa általában egy, másfél órán át tart, a nyári melegben akár tovább is - ezek az időszakok a spanyol televíziócsatornák legnézettebb időszakai. Ha van idő rá, érdemes időt szakítani ilyen módon a beszélgetésre, a jelenlegi kánikula különösen jó alkalmat biztosít ennek a gyakorlására. Ezen a linken olvashattok bővebben a sobremesa hagyományának szépségéről.

A német “elő-boldogság”, a Vorfreude

Az “elő-boldogság” olyan várakozást és izgatottságot fejez ki, mint amit gyermekként éreztünk a karácsonyt megelőző időszakban. A szó arra az érzésre utal, amikor az ember elképzeli a várt eseményt, és “előre átéli” a boldogságot. A németek gyakran mondják: “Vorfreude ist die schönste Freude”, azaz “Az elő-boldogság a legszebb boldogság”.

A szó a várt esemény elképzelt boldogsága mellett magát a várakozás örömét is magában hordozza. A karácsony példájánál maradva, a Vorfreude nem merül ki az ünnepnapok alatt átélt boldogságban, hanem az ettől érzett izgatottság, a készülődés és az álmodozás maga okozza a boldogságot.

Ha további kellemes érzéseket keltő szavakat szeretnél megtanulni más nyelvekből, ajánljuk a Positive Lexicography Project oldalt, ahol téma és nyelv szerint is válogathatsz különleges kifejezésekből a világ minden tájáról. Dr. Tim Lomasnak, a projekt elindítójának TEDx előadásába is érdemes belehallgatni, hogy még többet tudj meg a lefordíthatatlan szavak érdekességeiről és hatásairól.

Tudatosítsd a jó érzéseket! - Lefordíthatatlan szavak, amik szebbé teszik a világot Tovább
Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől

Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől

kepernyofoto_2021-04-22_16_47_30_1.png

A vizsgaidőszak előtt sokan úgy érezzük, megfulladunk a sok teendőben. Azt sem tagadhatjuk, hogy az elmúlt egy évben az idővel való kapcsolatunk megváltozott. Olyan, mintha egyre több és több dolgunk lenne, ám a nap még mindig 24 órából áll. Az előző cikkben körbejártuk az idő fogalmát és a szubjektív időérzékelés különlegességét, ebben az írásban pedig még praktikusabb oldalról közelítjük meg a témát. Szakértői tanácsok ahhoz, hogyan bánjunk jobban az időnkkel és benne önmagunkkal.

Írta: Széles Dorottya, alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus és Széles Zsuzsanna, mentálhigiénés segítő, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai, borítókép: Salvador Dalí, Az emlékezet állandósága

Mennyi időnk van?

Gazdálkodni valamivel egy céltudatos tevékenység - választások és döntések sorozata. Az idő értékét sokszor éppen az adja, hogy nem tudjuk, mennyi van belőle. Érdemes hasznosan eltöltenünk.

Brené Brown amerikai kutató a Merj bátor lenni! című előadása elején megköszöni a közönség soraiban ülő embereknek, hogy idejüket éppen őrá szánják, hiszen az idő egy értékes erőforrásunk. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem ismételhető, emiatt kapta az idő ura, Kronosz (a római mitológiában Szaturnusz) a könyörtelen jelzőt. Magától értetődőnek tekintjük a rendelkezésre álló időt, és értékére néha csak akkor jövünk rá, amikor elfogyott.

Rajtunk múlik, mire fordítjuk az időnket, hogy mit kezdünk vele. Gazdálkodhatunk vele, tervezhetünk vele, beoszthatjuk, megválaszthatjuk, mire fordítjuk, esetleg befektetésben is gondolkodhatunk.

A 93 éves Edith Eva Eger, a magyar származású holokauszttúlélő pszichológus ír arról, hogy nincs ideje a gyűlöletre, bosszúra, önsajnálatra, szerinte érdemes inkább felszabadítani saját magunkat a múlt terhei alól. Fiatal éveinkben hajlamosak vagyunk nagyvonalúan bánni az idővel, a szubjektív idő, mint egyedileg megélt perspektíva, sokáig nem számít, aztán hirtelen ébredünk rá, hogy van, és nem lehet megállítani. (A szubjektív idő fogalmát Henri Louis Bergson Nobel-díjas francia filozófus alkotta meg.) Érdemes jól átgondolni, hogyan priorizálunk ezekben a tágíthatatlan keretekben. Hogyan hat az idő a megélt dolgaink fontosságra? Az időt nem lehet legyőzni, de megtanulhatunk együttműködni vele.

time-731110_1920.jpg

Kép: Free-Photos, Pixabay

Hogyan osszuk be az időnket?

Az időmenedzsmentben gyakori nehézség, hogy azt tapasztaljuk: erőnk szétforgácsolódik, szétszakítanak a feladatok. Frusztrálttá válunk, rohanunk magunk után. Pedig a rendelkezésre álló idő egységnyi, mi pakolunk bele túl sok mindent. Ekkor felpörgünk, ülő helyzetben is felfokozott ritmust, kapkodást élünk meg. Holott, ezzel egyidőben vannak belső ritmusaink, amik ugyanúgy működnek. Például a szívünk dobog, optimális esetben jó ritmusban dobog. A lélegzetvételünknek, véráramunknak is adott ritmusa van. Nőként például havi ciklusunk is adott ritmust jelent. Ha figyelünk erre a ritmusra, ezzel jobban összehangolódunk, a produktivitásunk ugyanúgy megmarad, viszont kevésbé zsigereljük ki magunkat.

Kapcsolódó rövid gyakorlat Dorkától:

Abban a helyzetben, ahol, ahogyan éppen vagy, figyeld meg a légzésedet! Csak kövesd, figyeld meg, milyen most a légzésed. Milyen ritmus esne jól? Érzékelsz-e valahol nyugalmat a testedben? Adj ennek egy kis időt. Érzékelsz-e bármilyen finom mozgást a testeden belül? Ha jól esik, akár picit fel is erősítheted ezt a mozgást, amit érzékelsz. Merre visz? Milyen mozgás esne most jól? Adj ennek egy kis időt, majd térj vissza gondolatban és figyelemben eddigi tevékenységedhez. Az a finom mozgás és ritmus, amit belülről tapasztaltál, hogyan esik? Mennyiben tér el attól a ritmustól, amit magad körül tapasztalsz? Ha jól esik, néha térj vissza ehhez a belső figyelemhez, és figyeld meg, hogyan hat rád a napi feladataid elvégzése közben.

Az elég jó időbeosztás nem kisebb dologról, mint az életemről szól. Valójában mivel töltöm az időmet (ami a legbecsesebb valuta), találtam-e olyan célt vagy mély vágyat, ami megmozdít, és aktívvá tesz annyira, hogy a változtatáshoz és cselekvéshez elég erőm is legyen? Ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a saját célomhoz, motivációra is szükség van és annyi mozgástérre, időre, hogy a cselekvés meg tudjon születni. Néha pont az átgondolást, értékelést, tervezést hagyjuk el: ez rövidtávon időbe kerül ugyan, hosszútávon mégis megtérül. Ezek a rövid idők alkalmasak arra, hogy automatizáljuk, amit lehetséges, vagy akár újra gondoljuk, hogy jó irányba tartunk-e. Annak érdekében, hogy célunk, vágyunk megvalósulhasson, érdemes a naptárban is helyet készíteni.

Néha megtapasztaljuk, hogy a feladatok elárasztanak, terveink a legjobb szándék ellenére is dugába dőlnek. Megannyi nagyszerű időgazdálkodási technika áll rendelkezésünkre, és ha időt szánunk rájuk, akkor nem csak a feladatainkat, de sokszor céljainkat, terveinket, fontossági sorrendünket, hatékonyságról alkotott képünket is segítenek átgondolni, újragondolni. Például hasznos elkülöníteni a sürgős és valóban fontos feladatokat egymástól (lásd Eisenhower mátrix).

Meg kell, vagy meg szeretném csinálni?

Tudjuk, hogy a feladatok hatékony elvégzésében milyen fontos szerepe van a prioritásnak. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy elég időt szánjunk saját feltöltődésünkre. Akár alkut köthetünk magunkkal, hogy hogyan vigyázzunk saját magunkra napi, heti, havi és éves szinten. Mit teszünk meg a saját jóllétünkért ezekben az időegységekben? Mi az, ami szinte nem is máson múlik, hanem saját magunkon?

Szerepeink svédasztalára úgy is tekinthetünk, hogy teljesítményünk mellett kapcsolataink is nagy értékkel bírnak: kire lenne érdemes időt szakítanom? Kinek a hangját lenne jó hallani? Mit tehetek azért, hogy ápoljam a vele való kapcsolatot?

time-3096535_1920.jpg

Kép:Devanath, Pixabay

Halogathatunk egy személyes, családi, teendőt, de akár egy egyetemi feladatot is. Jó munkához idő kell, de hogy ez éppen kinek mennyi - egyéntől függ. A halogatással kapcsolatos egyik feltevés, hogy éppen az alapos munkához szükséges időt és kényelmes ritmust vonjuk meg magunktól. Másrészt, van, aki talán éppen a számára megfelelő arousalt, azaz aktivációs szintet szabályozza ilyen módon. A megfelelő aktivációs szinten jobb teljesítményt is nyújthatunk. Tehát ez is válhat javunkra, főleg, ha tudatosan tesszük. ITT olvashatsz bővebben a halogatásról.

Ha továbbmegyünk, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy gyakran az időgazdálkodás nehézségének hátterében a nemet mondás hiánya áll. Például, amikor egy feladathoz nem fűlik a fogunk, nem is kötelező megtenni, de inkább megtesszük, holott érezzük, hogy ezt már beszuszakoljuk az egyébként is feszes naptárba. Ezek általában megbosszulják magukat: könnyebben kimerülünk, nem mindig tudunk kellő energiát fordítani a feladatra. Bár lehetnek nagyszerű hatásai az elvégzett munkának, önmagunk rendszeres túlvállalásával közelebb kerülünk a kiégés állapotához.

Néha túlfeszülünk, néha túlságosan elengedjük magunkat. Az idővel is tehetünk így. Ha túlságosan görcsösen osztjuk be, vagy túlságosan elengedjük: ugyanúgy széthullik, szétforgácsolódik. Lehetünk azonban éberek, kíváncsiak az újra és a jelen pillanatra.  Az idővel talán akkor gazdálkodunk jól, ha a saját energiáinkat jól osztjuk be. Ha nem terheljük túl magunkat, fenntartható módon végezzük a feladatainkat. Minden nem lehet fontos számunkra, prioritásainkhoz érdemes ragaszkodnunk.  Ha rövid időkre is, de lehet tapasztalatunk arról, amikor elég jól illeszkedik a külső és belső idő. Amikor találunk számunkra értelmes pillanatokat és tevékenységet egy adott napban.

Adhatunk magunknak pihenést, és kereshetünk aktivitást. Ez a paradoxon méltó az időhöz: ha rohanunk, ez csak gyorsítja az idő múlását. Pont fordítva működik. Olyan az idő, mint ahogy te vagy benne.

Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől Tovább
Neked mit jelent az idő? - Mihez kezdjünk a pandémia alatt megváltozott időérzékelésünkkel?

Neked mit jelent az idő? - Mihez kezdjünk a pandémia alatt megváltozott időérzékelésünkkel?

pexels-photo-4405244.jpg

Bő egy évvel ezelőtt a világunk fenekestől felfordult. Alig van olyan területe az életünknek, amelyre ne lenne hatással a koronavírus-járvány, nincs ez másképp az idő dimenziójával sem. Ha az időt nem is, az időhöz való viszonyulást befolyásolni tudjuk. Olyan konkrét gyakorlatokat és tesztet hozunk, amiket szakemberként hitelesnek és hasznos találunk.   

2021.05.01. Írta: Széles Zsuzsanna mentálhigiénés segítő, közgazdász és Széles Dorottya alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus, Corvinus Hallgatói Támogatás, Idézetek: Fodor Ákos haikuk, borítókép: Tarrin Elliott, Pexels

Mit jelent az idő?  

BASHÔ-HOMMAGE 

Virágom szirmán 

vízcsepp: pillanat-gyémánt! 

Most gazdag vagyok. 

Az idő olyan kincsünk, ami valójában nem a tulajdonunk. Bánhatunk vele jól, jelentéstelivé tehetjük, és használhatjuk jól, de alkudozni nem tudunk vele. Megélhetjük, tudatosíthatjuk, mit jelent nekünk az idő, törődhetünk az időnkkel és az időnkben önmagunkkal vagy önmagunkban az időnkkel.  

Az idő fogalmának tisztázása nem könnyű feladat - emberemlékezet óta foglalkoztatja a tudomány és a művészet jeles képviselőit. Azt gondolnánk, mindenki érti, tudja, mi az idő, de igazából senki sem.  

Egy biztos: az idő telik, múlik, akár a mesékben. Nem áll meg egy pillanatra sem. Folyamatosan mozgásban és változásban van. Az idő absztrakt fogalom, megbonthatatlan egység, amit mi szakaszolunk annak érdekében, hogy valamilyen módon meg tudjuk ragadni. Ami már volt, az a múlt, ami majd lesz, az a jövő, ami pedig éppen most van, az a jelen. Lehet objektíven mérni, viszont érzékelése ennél jóval összetettebb és szubjektívebb jelenség. Daniel N. Stern nyomán az objektív, lineáris, naptári értelemben vett időt kronosznak hívjuk, míg a szubjektív idő a kairosz. A kairoszban valami történik, amely cselekvésre, valódi változásra indít.  

Néha olyan, mintha az idő „gömbben lenne”, „gyöngy az idő” – ahogy Weöres Sándor fogalmazott. A gyöngy a tökéletesség, a megbonthatatlan egység, de egyben a mozgásban lévő forma, nincs olyan pont a felületén, amelyen biztosan állni tudna. Az idő sem megállítható, sőt néha talán azt érezzük: minél inkább szorítjuk, annál inkább kicsúszik a kezünk közül. Mint az igazi természeti erőket, amik túlmutatnak rajtunk, nem tudjuk őket befogni, de talán együtt tudunk működni velük.   

Benned milyen belső kép él az időről? Időegyenes? Homokóra? Ketyegő másodpercmutató? Emlékszel olyan pillanatokra, amikor az órát figyelted és csak úgy vánszorgott az idő? És olyanokra, amikor elillant?  

A kisgyerekeknek nincs időérzékük, még az időtlenségben élnek, kisgyerekkorunkban az időt néha éjszakákban mérjük, így tagoljuk napokra („mennyit kell még aludni…?”), és ebben az időszakban nem ritkák az olyan kérdések, mint a „ma ma van? Vagy ma holnap van?”. Kiskorunkban a jövő csak azt jelenti, nem most: fél perc vagy fél óra várakozás is végtelennek tűnik, egyre megy. Ebben a sajátos időtlenségben nincsenek határidők, optimális esetben nincsen űzött sietség: csak a felnőtt sietteti, próbálja a külső elvárásokhoz igazítani a gyerek belső ritmusát. Ezt teheti többnyire ügyesen terelve, de sürgetve, szorongást keltve is. Az időhöz így társulnak érzések, elvárások. De az érzések mindenkor hatnak is arra, hogyan érzékeljük az időt.  

A vírus hatása az időérzékelésünkre 

Az idő - ha van - 

tágul-görbül, mint a tér: 

mosttól mostig tart. 

Einstein szerint az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre. (Miért érezzük azt, hogy mostanában mégis minden egyszerre történik?) Azt is hozzá és az ő téridő elméletéhez köthetjük, hogy a tér és az idő összefügg (bár kétségtelen, hogy a fénysebességnek egyelőre a közelébe sem jutunk). 

A járvány megfékezését célzó korlátozó intézkedésekkel, a távoktatás és a home office bevezetésével megváltoztak a terek, amelyekben az életünk zajlik. Az életterünk beszűkült. A kényszerű otthonmaradással a különböző megélt szerepeink is egy térbe szorultak, a tevékenységeink összesűrűsödtek, és óhatatlanul felborították az időhöz való viszonyunkat is. 

pexels-photo-4112287.jpeg

Az időérzékelés tudatos folyamat. Mivel a figyelmünk véges kapacitású, így minél több dologra figyelünk, annál kevésbé érzékeljük az időt. Mivel nincs kapacitása az agynak erre is figyelni, alábecsüljük a múló időt. Ha kellemetlenül érezzük magunkat, vagy unatkozunk, ha türelmetlenül várakozunk, vagy félelmet érzünk, akkor úgy érezhetjük, hogy az idő lassabban múlik. 

Az élet belső és külső ritmusa közötti összehangoltságra a világjárványhoz kapcsolódó intézkedések is hatást gyakorolnak. A korlátozásokkal kizökkentünk a megszokott életritmusunkból, és ezáltal az időérzékelésünk is megváltozott. Van, aki szerint az idő lelassult, van, aki szerint felgyorsult, és olyan is van, aki mindkét jelenséget érzékeli a saját életében.  

"Az én fejemben egy évkör jelképezi az idő múlását, de tavaly márciustól idén márciusig a fejemben őrzött kép megváltozott. Valahogy a szimbolikus belső pályámon a március közepe most nem ugyanott volt, mint tavaly. A fejemben nem telt még el egy év. Mintha a fizikai találkozások hiánya miatt nem úgy éltem volna meg az idő múlását, ahogy szoktam, mintha rövidebb szakasz lett volna ez az egy év. Ez azért furcsa, mert közben azt is érzem, hogy sokkal kevesebb időm van. Időm persze ugyanannyi van, csak egymásra torlódtak, és párhuzamosan futnak a szerepeim, mint amikor sok alkalmazás van egyszerre nyitva a mobilomon. Valahogy az egész rendszer lassabb és hamarabb le is merül." - Széles Zsuzsanna saját élménye 

A szubjektív megéléseinkben mintha mostanában gyakrabban összezavarodnánk, hogy az időnk veszendőbe megy vagy összeprésel vagy mindkettő egyszerre. Hogyan teljesítsünk, koncentráljunk a jelenben, ha elbizonytalanít a jövő? Vagy hogyan fókuszáljunk a jövőre, ha beterítenek, maguk alá temetnek a jelen feladatai?  

 AZ EMBERI ÁLLAPOTRÓL  

bizakodj — lévén 

helyzetünk mindenkor a 

l e g pillanatnyibb 

A pandémia miatt megváltozott életünkben a jövőperspektíva is átalakult, minden bizonytalanabb, és mintha az ismeretlenek vagy a lehetséges kimenetelek száma is több lenne, mint amihez korábban hozzászoktunk. Nem tudunk úgy tervezni, mint ahogy megszoktuk. 

Rosemary Sword és Philip Zimbardo állítása szerint a pszichológiai időérzékünk – vagyis időperspektívánk – igen fontos szerepet játszik abban, ahogyan a velünk történt dolgokat szemléljük, a jelenben döntést hozunk, és ahogy a jövőhöz viszonyulunk. Ha érdekel, milyen most az időperspektíva-profilod, itt kitöltheted a tesztet. Érdemes szem előtt tartani, hogy attitűdünk alakítható, saját hozzáállásunkon is múlik, hogy mihez kezdhetünk a jelenlegi helyzetben. Szerepünk van abban, hogy a jelen állapotból mit építünk be a jövőbe, ez pedig gátol, vagy segítségünkre lesz.  

Elgondolkozhatunk azon is, nem a jövő tervezhetőségének gondolata volt-e korábban illúzió? Mi van, ha a jövő csak egy következő most? Azzal viszont lehet dolgunk, hogy mitől lesz értéke számunkra. Ha a jövő perspektívájából nézünk visszafelé, mitől lenne értékes ez az időszak? Hogyan hoztam ki az elérhető jót a magam számára? Mire szánjak időt, hogy a jelenben jobban legyek? Mi az, amim van és a jövőben is segítségemre lehet?   

ESTI FOHÁSZ 

Ahova nézek: 

csak tennivalót látok. 

Szemhéjam, segíts! 

A kényszerű otthonmaradással elvesztek helyek, ahová korábban jártunk, sokkal kevesebbet jövünk-megyünk, átalakult a tér, amiben létezünk. A tevékenységeink jelentős része az online térbe költözött. Fizikailag jóval kevesebbszer kell helyszínt változtatnunk az elfoglaltságaink között, így azok időben is közelebb kerültek egymáshoz. Nem hagyunk elég időt köztük saját magunkra.  

Korábban ez a „zsilipelés”, belső áthangolódás egyik dolgunkról a másikra, sokszor éppen az üresjáratnak megélt helyzetekben történt meg, spontán: közlekedés közben, várakozás alatt, folyosói beszélgetés során. Ha egész nap egy szobában ülünk, nem kell sem a tantermek, sem az iroda és a tárgyalók, sem az otthonunk és a munkahelyünk között jönni-menni. Emiatt szükségszerűen elmosódtak a határok az egyes életterületek és szerepek között. Pedig az átzsilipelés segít abban, hogy lélekben és fejben is megérkezzünk a következő helyzetbe.

pexels-photo-6466385.jpeg

Megfigyelted már, hogy egy csendben eltöltött pár perc, egy lassabban elszürcsölt tea vagy más apró rítus hogyan segít a „zsilipelésben”? Mi az, amit megtehetsz, hogy ilyen perceket találj vagy nyerj önmagad számára?   

Az online tér lehetőséget ad, mert tudunk kapcsolódni másokkal, a virtuális térben azonban másképp történnek a dolgok, másképp zajlik a kommunikáció. Ez a fajta jelenlét és figyelem sokkal megterhelőbb és fárasztóbb. Könnyen előfordul, hogy közben a saját testünkkel kevésbé kapcsolódunk. Miközben minden figyelmünk a monitorra szegeződik, testünk a saját fizikai valóságunkban van. Két világra kell, kellene figyelnünk egyszerre, és észlelni a jelzéseit. Figyelsz a tested jelzéseire ebben az új életmódban? Hogy van? Érzed, ha elfáradsz? Kizsigereled a tested vagy támogatod? Állj fel néha, mozgasd meg magad, egyél, igyál teremts új szokásokat, amik a fenntarthatóságot biztosítják ebben a megváltozott működési módban.   

Halaszthatatlan 

semmittennivalóm van. 

Kérlek, ne zavarj. 

Az idővel való gazdálkodás témája előhív egyfajta üzleti szemléletet, de nem lehet mindig teljesítménymódban lenni. Érdemes tudatosan időt hagyni az üresjáratra is, amikor csak vagyunk, és a figyelmünk egy fókuszált állapotból átválthat egy ellazultabb, szemlélődő üzemmódba. Önmagunkra figyeléshez számos technika elérhető a neten (relaxáció, meditáció, légzőgyakorlatok, jóga, mindfulness gyakorlatok, miről már egy korábbi cikkünkben is írtunk), de az is éppen elég, ha egy nap párszor csak úgy vagyunk, és semmit teszünk. Nem rágódunk a tegnapi dolgokon, nem agyalunk a holnapi határidőn, a tudatunkkal a valós időben maradunk, és önfeledten átadjuk magunkat a jelen pillanatnak. Ilyenkor tud az élet is belépni a pillanatba. Ennek során olyasmit is észrevehetünk, aminek az észlelését a koncentrálás és feladatmegoldás során elmulasztjuk. 

Amikor a figyelmünk megnyílhat a finom érzékszervi észlelések felé, könnyebben meghalljuk a madarak csiripelését, (amit egyébként is hall a fülünk, csak nem észleli a figyelmünk), könnyebben észrevesszük, hányféle árnyalata van a zöldnek a természetben, vagy, hogy egyébként milyen érzetek vannak a testünkben, és hogy milyen érzések kavarognak bennünk. Ez így nagyon filozofikusan hangzik, de idézd csak fel, hány ilyen élettel teli pillanatra, élményre emlékszel!  Akkor tudunk jól lenni, és még igazán jól teljesíteni is, ha időről-időre töltődünk, ha nem merítjük le az elemeinket. 

A természet ereje 

ÚTIKALAND 

Egy pille illeg 

hajóm orrán: bámulom: 

most ő kormányoz. 

A szabadban töltött idő szerepe is felértékelődött. A természet minden érzékünkre hat, ami egy komplex idegrendszeri élmény, így – a környezetpszichológiai kutatások szerint is - jó hatással van a mentális működésünkre.   

Az elmúlt egy évben lassan a pozitív pszichológiából is elegünk lett, valahogy semmitmondóvá váltak az okos tippek. Már nehéz tudatosan pozitívnak maradnunk, értelmet és örömöt viszont találhatunk abban, ami van. Ha kimész a szabadba, a természet él, moccan, susog, zizeg, nem állt le, a növények nőnek, az évszakok forognak, a Nap felkel és lenyugszik, működik az a rend, amelynek élőlényként mi is a részei vagyunk. Lehet, hogy éppen ez adhat támpontot ebben a megváltozott időészlelésben.  A napirend - szó szerint is - segít adott napon belül is tartani a rendet: időben kelni, időben elvégezni, amit kell, időben lefeküdni, időt hagyni, időt szánni mindarra, ami fontos. Ha ünnep jön, arra lélekben készülni. Ha nem jön a tavaszi hangulat, akkor venni egy csokor tulipánt, és engedni, hogy hasson ránk.  

Ha meg tudod oldani, időről időre sétálj egyet arra, ahol fákat, bokrokat, virágokat látsz! Távolodj el kicsit a saját mindennapos gondjaidtól, ha lehetséges, menj fel egy dombra, nézz körül magasabbról. Érezd, hogy haladsz az úton, eljutsz rajta egyik helyről a másikra, mozgásban vagy. Próbáld ki, és érints meg egy fát. Érezd, hogy ő is él, te is élsz. Érezd az erejét, törzsének stabilitását, lásd meg óriási lombkoronáját, és képzeld el, hogy a felszín alatt, legalább akkora gyökérzete tartja meg őt biztosan. Mi bennetek a közös? Mit tanulhatsz tőle? Mi köt össze benneteket?  

ÉBREDÉS 

fölépíteni 

és belakni magamat 

napmintnapmintnap

Neked mit jelent az idő? - Mihez kezdjünk a pandémia alatt megváltozott időérzékelésünkkel? Tovább
Mit tegyünk, ha krónikus beteg van a családban? - Palkovits Nóra és Szatmáry-Czégényi Boglárka pszichológusok írása

Mit tegyünk, ha krónikus beteg van a családban? - Palkovits Nóra és Szatmáry-Czégényi Boglárka pszichológusok írása

hospice-1797305_1920.jpg

A koronavírus mellett a krónikus betegségek is komoly terhet rónak a családokra. Különösen igaz ez a jelenlegi helyzetben, amikor sok szűrés, halasztható kezelés elmaradt, az ápolás pedig a családtagokra hárul. Mit tehetünk családtagként, ha krónikus beteg van a családban? Hogyan segíthetjük leginkább a felépülést?

2021.04.16. Írta: Palkovits Nóra és Szatmáry-Czégényi Boglárka, borítókép: truthseeker08, Pixabay

A betegségek témája köré szerveződő sorozatunk első cikkében a Covid19 saját élményű bemutatásáról és egészségpszichológiai vonatkozásairól olvashattatok.

Korunk egyik nagy kérdése, hogy a járvány a társas beszélgetéseink, kollektív gondolkodásunk, egyéni tapasztalataink nyomán milyen jelentéssel él bennünk tovább és milyen nyomokat hagy bennünk. A szociális távolságtartás állandó élményeként vagy épp a globális közösséghez tartozás megtapasztalásaként (“a világ másik végén élők pont azt élik meg, amit én”) marad meg emlékezetünkben? Mivel a most dúló járványhelyzetben nincs biztos módszer a betegség megelőzésére, az információk pedig sokszor ellentmondóak a vírus terjedésével kapcsolatban, sok szorongást és feszültséget élhetünk meg mindannyian a mostani időszakban.  

Vannak azonban olyan betegségek, melyeknél a preventív szemlélet kialakítása bizonyítottan hatékony, így ennek elsajátításával már fiatal felnőtt kortól sokat tehetünk saját magunk és családunk egészségéért.

(forrás: Urbán Róbert: Az egészségpszichológia alapjai, ELTE PPK, 2017)

A betegség fogalma egyénenként, családonként és kultúránként más-más reprezentációban jelenik meg a gondolatainkban, eltérő színezettel kerül, vagy épp nem kerül szóba beszélgetéseinkben. Az utóbbi eset gyakran a betegséggel járó stigmatizációról árulkodik. A betegség épp úgy az életünk része, mint az erőnk teljében töltött időszakaink, amelyet egészségnek nevezünk. Az egészség definíciója az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint több és komplexebb, mint pusztán a betegség hiánya.

stethoscope-840125_1920.jpg

Kép: Parentingupstream, Pixabay

Krónikus betegség, ami mindenkire hatással van

A krónikus betegség hosszan tartó, lassú lefolyású betegséget vagy egészségi állapotot jelöl. Ebben az esetben a teljes gyógyulás nem mindig elérhető, a teljes gyógyulás hiánya pedig önmagában is veszteséget jelent. Életünk bármely szakaszában megjelenő krónikus betegség krízishelyzetet teremt, a krízissel való megküzdés pedig időbe telik.  

Minőségi változás azonban krónikus betegség esetében is elérhető, a kóros folyamatok lassíthatóak, vagy megállíthatóak. Cél lehet, hogy a betegséggel együtt is minél egészségesebb, minél teljesebb életet tudjon élni az érintett. 

A család rendszerszintű megközelítésében azt az elvet alkalmazzuk, mely szerint az egész több, mint a részek összege, vagyis az egyes tagok viselkedése, vélekedése nem csupán összeadódik, hanem létrehoz egy olyan többlet tartalmat, amely mentén egyedivé, más rendszerektől elkülönültté válik. A rendszeren belül az egyes tagok eltérő mértékben és módokon, de mind hatással vannak egymásra, ennek értelmében bármelyik családtag életében fellépő változás, nehézség a család egészére kihatással lesz.  

Ez tehát azt jelenti, ha egy családtag megbetegszik, az nem csak az ő erőforrásait fogja igénybe venni, hanem a rendszer összes tagjától egy új, sajátos alkalmazkodást kíván. Ezeket a sajátos szerepeket érdemes az élhető egyensúly szempontjából tudatosítanunk.

Milyen szerepekbe kerülhetünk, ha krónikus beteget ápolunk?

A betegség megjelenése nem csak a beteg számára jelent adaptációs folyamatot, a család többi tagja is új kihívásokkal, és korábban nem ismert, nem gyakorolt, nem megszokott feladatokkal szembesül. Ilyen feladat lehet a beteg ápolása, úgynevezett instrumentális támogatása, amikor fizikai jelenlétünkkel és erőnkkel segítjük őt például mozgáskorlátozottság, ágyhoz kötöttség esetén. Máskor érzelmi, lelki támogatással kerülünk családtagként segítő szerepbe egy szerettünk vagy barátunk mellett.  

Az újfajta feladatok egyben átrendeződést igényelnek a saját, korábban megszokott tevékenységeinkben. Nem ritka az életmódbeli váltás a teljes családnál, például diabétesszel vagy krónikus magas vérnyomással élő családtag esetén, így ezzel is egyfajta közösségi támogatást nyújthatunk a betegségben aktívan érintett személynek. Ilyenkor a testmozgás, a táplálkozás területén honosodhatnak meg új szokások, amiben támogató lehet a nem érintett családtag együttműködése is. Ez még prevenciónak is jól jöhet, ha az említett betegségek családi halmozódásának kockázatára gondolunk.

elder-1425733_1920.jpg

Kép: menchu, Pixabay

Számottevő erőforrást igényel a betegség megjelenésekor a családban, az adott személy betegségszerepének alakulása is. Gyakori, hogy az elfogadás és az együttműködés akadályokkal teli, ami konfliktusokat, a kapcsolatok terheltségét eredményezi. Ez különösen igaz, ha állandósul a betegszerep.  

Az átrendeződés, az új feladatok, a betegséget övező bizonytalanság, gyakori szorongás legtöbbször megnehezíti a családtag egyéni feladatait, szerepvitelét, amire sokféle válaszreakciót adhatunk.

Lehetséges, hogy belehelyezkedünk egyfajta kompenzációként a “jó gyerek/testvér/partner” szerepébe, és csak arra ügyelünk, hogy “ránk ne legyen gond”, ilyenkor előfordul, hogy túlteljesítünk a családon kívüli szerepeinkben, például a munkahelyen, az iskolában, hogy úgymond kárpótoljuk a családot a nehézségekért saját sikereinkkel.  

Hasonló mellérendelt szerep, ha a saját jelentkező szükségleteinket háttérbe szorítjuk, a saját szorongásainkat nem kommunikáljuk, azaz nem jelenítjük meg a családi rendszerben, ha valami nem megy jól, ha nekünk magunknak is támogatásra lenne szükségünk.  

A fent említett szerepmódosulások egyik gyakori velejárója, amikor a gyerekszerep megélése ütközik akadályokba az új feladatok megjelenésével a családban. Amikor a gyerek sokszor tudattalanul érez felelősséget az életkorán túlmutató problémák megoldásában, és időről-időre felnőtt, gondviselői szerepet vállal magára. 

A leírt reakciók, új szerepek kialakulása természetes válasz a betegség, mint kihívás megjelenésekor, ugyanakkor fontos, hogy hosszú távon kezeljük a keletkezett “figyelem-deficitet” és a visszatartott, “elhallgatott” szükségletek problémáját a többi a családtag életvezetésében, mivel a család egy rugalmas, változásra képes rendszer, ami az egyéni igények kifejezésén keresztül alakítható.  

Az a családtag, aki aktívabban szerepet vállal a beteg ellátásában, mind fizikai, mind mentális szempontból megterhelődhet. Ebben segíthet például a tudatos időbeosztás, a szabadnapok beiktatása. A családi rendszerben sok erőforrás lehet, közös figyelemmel és a feladatok elosztásával könnyebben tehermentesítjük egymást. 

Mi történik velem egyéni szinten?

A Covid19 betegség jelen tudásunk szerint eltérő módon és mértékben, de minden korcsoportra veszélyes lehet, mégis eltérő reakció, viselkedés figyelhető meg az embereken. Ugyanez elmondható az örökletes betegségekhez fűződő preventív egészségmagatartásunk kapcsán. Attól függően, hogy egy esemény vagy adott esetben egy betegség megjelenésével kapcsolatban milyen meggyőződéseink vannak, kétféle típust különítünk el. 

A szenzitizátor módon működő emberek jellemzően erőteljesebben reagálnak a testük jelzéseire, többet monitorozzák az egészségi állapotukat, ami szorongóbbá teheti őket. Előnye lehet azonban ennek a beállítódásnak, hogy a testükre irányított folyamatos figyelmüknek köszönhetően a szenzitizátorok gyakrabban járnak el szűrővizsgálatokra, így az esetleges betegségük, már a kezdeti szakaszban felismerhetővé válik, ami a prognózis szempontjából kiemelt jelentőségű. 

A represszorok ezzel szemben kevésbé aggódnak saját egészségük miatt, sokkal kijjebb esik számukra az a zóna, amit már veszélyesként értékelnek. Előnye ennek a megközelítésmódnak, hogy sokkal kevesebb negatív gondolat jelenik meg a világról alkotott kiértékelésük során és sokkal inkább bíznak a saját erejükben, megoldó készségükben az életük számos területén. 

Mint ahogy látjuk, egyik esetben sem jó vagy rossz stratégiákról beszélünk, hanem olyan szemléletmódokról, melyek mentén megszűrhetjük az információt és a megküzdésünket a kihíváshoz igazíthatjuk. Probléma főként akkor jelentkezik, ha valamelyik kiértékelési mód szélsőségesen aktívvá válik, mert meggátolja az élet hirtelen változásaihoz való rugalmas alkalmazkodást.

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a krónikus betegségekről való gondolkodásomba beengedem azt a tapasztalati tudást, amit a családi élményeimből hozok (például: ha valaki vesedaganattal küzdött a felmenőim között, elmegyek évente hasi ultrahangra), ezzel figyelmet szentelek egy dedikált időben a prevenciónak, ugyanakkor nem olvasok minden nap újabb és újabb cikkeket a témában, hogy növeljem a szorongásomat.  

A felelős magatartás kialakításakor fontos szempont, hogy valamit ne túlzó vagy alulműködő szinten csináljunk. Gondoljuk végig a lehetőségeinket, a jó és rossz kimeneteket egyaránt, mert így tudunk egy élhető viszonyt kialakítani a betegséggel, akár a saját magunk, akár a hozzátartozónk esetében.

Mit tegyünk, ha krónikus beteg van a családban? - Palkovits Nóra és Szatmáry-Czégényi Boglárka pszichológusok írása Tovább
Tények és tévhitek a karriertervezésről

Tények és tévhitek a karriertervezésről

b_v_0082_3.jpg

A karrierről és az életpálya-tervezésről mindenkinek vannak elképzelései. Nemcsak a saját karrierjét illetően, hanem általánosságban is. Ezek az elképzelések, hiedelmek erősen hatással vannak ránk, amikor a saját jövőnkről gondolkodunk, vagy amikor döntéseket hozunk. Ebben a cikkben azokról a hiedelmekről osztok meg néhány gondolatot, amelyekkel a leggyakrabban találkozom a mindennapokban.

2021.04.09. Írta: Pintér Fanni a Corvinus Hallgatói Támogatás pálya- és karriertanácsadója, pszichológusa, borító: Bera Viktor, Közgazdász

Karrier? Életpálya?  

A tévhitek dobogójának legfelső fokán egészen biztosan az az elképzelés állna, hogy a karrier egy folyamatosan felfelé ívelő, de legalábbis előre haladó egyenes pálya. Talán ezért is segíthet, ha inkább a szakmai életút kifejezést használjuk, hiszen, ha egy utat képzelünk magunk elé, akkor jobban meg tudnak jelenni a kanyarok, fel-le ívelések, elágazások, ösvények. Mert a karrier bizony egy ilyen út. Élő és dinamikusan változó rendszer, amelyben alkalmazkodunk, fejlődünk, tanulunk és újrakezdünk. 

Annak ellenére, hogy sokszor egy folyamatosan felfelé ívelő pályaként képzeljük el a karriert, arra is hajlamosak vagyunk, hogy statikusan gondolkodjunk a szakmai életpályánkról. Mintha egy pontban meghatározható lenne a kezdete vagy a vége, vagy mintha egy-egy választásunkkal az egész előttünk álló utat előre meghatározhatnánk. Jellemző, hogy az egyetemi évek elejéhez kötjük a karrierünk kezdetét, vagy esetleg az első munkahelyre való belépést olyan végleges döntésnek gondoljuk, ami kizárhat sok más lehetőséget.

b_b_45_1.jpg

Kép: Burkus Brigitta, Közgazdász

Bár fontos mérföldkő mind az egyetem, mind az első munkahely, de valójában az életpályánknak semmiképp sem a kezdete vagy a vége. Attól még, hogy közgazdásznak tanulunk nagyon sokféle módon valósíthatjuk ezt meg, hiszen nincs két egyforma szakmai életút. Mégis néha olyan, mintha a karrierről csak előre tekintve, jövőorientáltan vagy visszatekintve a múltba, retrospektív módon lehetne gondolkodni. Pedig, ha belegondolunk, valójában a jelenben tudunk a legközelebb lenni önmagunk aktuális vágyaihoz, elképzeléseihez. 

Már rég tudnom kellene, hogy mit szeretnék? 

Szeretjük azt gondolni, hogy azok az emberek, akik örömmel, szenvedéllyel végzik a munkájukat vagy sikeresek, már hamar tudták, mivel szeretnének foglalkozni, és tudatos, egyértelmű lépéseket tettek annak érdekében, hogy elérjék céljaikat.  

Valóban vannak olyan emberek, akik már életük egy korai szakaszában rátalálnak arra, amit később hivatásuknak tudhatnak. Nehéz megmondani, hogy ez min múlik, de egészen biztosan szerepet játszik benne a személyiség, a környezet és a lehetőségek. Talán a véletlen vagy a szerencse is.  

Néhányan valóban tudhatják akár egész korán, hogy mi érdekli őket, de sokan hosszabb utat járnak be, mert a saját vágyaik nem feltétlenül összeegyeztethetőek a környezetük elvárásaival, vagy sokoldalú érdeklődésük miatt félnek attól, hogy ha valami mellett elköteleződnek, akkor egy másik dologról lemaradnak, vagy talán csak nem ismerik, melyik választás merre viheti őket. 

A valóság a sikeres önmegvalósító emberekkel kapcsolatban sokkal inkább az, hogy ha megkérdezzük őket, akkor egy olyan történetet mesélnek el, amelyben sok kérdés, dilemma, próbálkozás, újrakezdés, tanulás és befektetett munka a főszereplő. 

Nem is túl reális tizennyolc évesen dönteni abban a kérdésben, hogy mit szeretnénk csinálni a hátralévő életünk jelentős részében. Abban tudunk dönteni, hogy elinduljunk valamerre, ahol aztán elkezdhetünk megtanulni gondolkodni önmagunkról. A tapasztalatszerzés, azaz a tökéletes helyett a lehetséges kipróbálása azért különösen fontos, mert sokszor az igenek a nemekből tudnak megszületni.

b_v_0113_3.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

Gondoljunk csak a gasztronómiai ízlésünkre: kóstolás mentén formálódik. Amíg nem ismerünk egyetlen ízt sem, addig szinte lehetetlen megbecsülni, hogy mi az, ami ízleni fog, mi az, ami kevésbé. Színek, illatok alapján már tudunk előjelzéseket tenni, de többnyire ezt is tapasztalás alapján szoktuk. Minél több ízt ismerünk, annál jobban meg tudjuk jósolni, hogy mi az, amit kedvelni fogunk, és mi az, amit kevésbé. Ez pontosan így van az életpályánkon való eligazodásban is. Nem attól lesz a döntésem tudatos, hogy biztosan meg tudom mondani, hogy hova vezet, mit fogok érezni, mit fog nekem adni, hanem attól, hogy éber maradok és figyelek. Figyelek arra, hogy az engem ért hatások, találkozások, élmények milyen érzéssel töltenek el, hova visznek, és meghagyom magamnak a választás szabadságát, vagyis azt, hogy a tapasztalataim alapján formálom a döntéseimet. 

Ha valamit kipróbálok, és aztán úgy döntök, mégsem abba az irányba szeretnék továbbmenni, akkor eggyel több tapasztalat van a hátizsákomban, amit igazodási pontként el tudok helyezni a saját térképemen. Egy-egy ilyen szakasz sosem zsákutca, legfeljebb kerülőút, de közben olyan kompetenciákkal gazdagodhatok, amik máskor, máshol, máshogyan hasznomra válhatnak.  

A tudatosság tehát nem azt jelenti, hogy megpróbálom megjósolni a megjósolhatatlant. Tudatosnak lenni sokkal inkább azt jelenti, hogy törekszem arra, hogy reflektíven tudjak rátekinteni az engem ért hatásokra, és merjek feltenni magamnak kérdéseket. 

Az egész életem egy döntésen múlik?

Sokunknak lehet ismerős, hogy egy-egy döntési helyzetben úgy érezzük, hatalmas teher nehezedik a vállunkra, és talán minden azon múlik, hogy mit választunk. Nem könnyíti meg a helyzetet az sem, hogy gyakran a lehetőségek tárháza is végtelennek tűnik. Így minden elköteleződés tulajdonképpen egy lemondás is. Lehet-e jó döntést hozni anélkül, hogy jelen lennénk az itt és mostban? Egyáltalán mi a jó döntés definíciója? Honnan fogom tudni, hogy jól döntöttem? 

A döntésre hajlamosak vagyunk statikus pillanatként tekinteni, miközben a legtöbb döntésünk egy hosszú, dinamikus folyamat része. Vagyis a döntéseink nagy része nem a döntés pillanatában születik meg. A választás nem redukálható az adott pillanatra, hiszen sok hatás érvényesül bennünk akkor és ott. A saját tapasztalataink, mások véleménye, a gondolataink az érzéseink mind-mind részei a döntéseinknek.  Viszont tudatosíthatjuk, hogy miről is döntünk valójában az adott helyzetben.

sz_zs_0017_jpg_1.jpg

Kép: Szép Zsóka, Közgazdász

Gyakran annyi terhet pakolunk egy-egy döntésünkre, hogy nagyon meg is nehezítjük ezáltal. Ha például úgy gondolom, hogy egy mesterképzés kiválasztásával eldöntöm az egész jövőmet, akkor ennek a döntésnek érzelmileg nagyon nagy súlya lesz. Érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy mi minden múlik a döntésemen? Az is, hogy tíz év múlva sikeres, boldog és kiegyensúlyozott leszek-e, mind a munkámban, mind a magánéletemben? Érezzük, hogy egész másként tekintünk egy döntésre, ha ilyen nagy súllyal terheljük meg. Pedig ebben a helyzetben is az a fontos, hogy önazonosak legyünk a választásainkkal, hiszen azt, hogy tíz év múlva milyen lesz az élet ezer más dolog is befolyásolni fogja. Vajon meg tudom magamnak engedni azt, hogy máshogyan érezzek, máshogy gondoljak valamit? Tudok elfogadó lenni önmagammal? Meggondolhatom magam? Hibázhatok? Hiba-e egyáltalán, ha utólag valamiről máshogy gondolkozom?  Komoly erőforrást jelent, ha ezekre a kérdésekre megengedően tudunk válaszolni.  

Nem kell, sokkal inkább lehet

Vajon a “kell” tud valódi elköteleződést jelenteni, lehet-e rá építeni? Ezen a ponton szerintem fontos a realitás szerepét hangsúlyozni, mert valóban vannak kötelező dolgok az életünk során. Ha egyetemre szeretnék menni, akkor le kell érettségiznem. Ha diplomát szeretnék szerezni, akkor szakdolgozatot kell írnom. A fontos az, hogy tudjunk saját motivációkat találni a vágyak megvalósításának útján. A karrierrel kapcsolatos választásaink, döntéseink esetében is azt érdemes végiggondolnunk, hogy mit szeretnénk, mire van lehetőségünk, és ez a kettő hogyan viszonyul egymáshoz. Ha a környezeti vagy társadalmi elvárás nyomaszt, akkor az nem tud valódi elköteleződést jelenteni.  

Az életpálya-menedzsment hasonló az építkezéshez. Nem lehet a tetővel kezdeni. Gyakran esünk abba a hibába, hogy túlságosan a jövőre fókuszálunk, és emiatt nehezen igazodunk el a jelenben.  

Sem a saját életemet, sem a világ változásait nem tudom megtervezni előre. Lehet, hogy a jelenlegi prioritásaink közvetetten nem járulnak hozzá az általunk kitűzött célhoz, mégis itt és most fontosak számunkra. Minél több belső igazodási pontunk van, vagyis minél inkább ismerjük önmagunkat, annál önazonosabban tudunk választani.

o_zs_0021.jpg

Kép: Őrsi Zsanett, Közgazdász

Valakivé válni 

Carl Rogers pszichológus gondolatait kihangosítva: mindenkiben megtalálható az erő, amelynek segítségével fejlődni és növekedni tud (Rogers: Valakivé válni – A személyiség születése, 2015). 

Valakivé válni nem egy pillanat műve. Sokkal inkább a folyamaton van a hangsúly. Ahogyan a személyiség hatással lehet az életpályára, úgy az életpálya is hatással lehet a személyiségre. A kérdés, hogy tudunk-e úgy tekinteni a tanulásra, a munkára, mint egy olyan lehetőségre, ahol megfogalmazhatjuk saját magunkat? A saját történetemet milyen történések mentén szemlélem? Mik az én meghatározó élményeim? 

Az én legmeghatározóbb élményeim között az életpálya építés tekintetében egészen biztosan találkozások, lemondások, elbizonytalanodások, újrakezdések szerepelnek, amelyek hol tapasztalattá, hol inspirációvá váltak a történetemben, és segítettek haladni. A legizgalmasabb pedig az, hogy ez még korántsem a vége.  

Ha úgy érzed, inspiráltak a felvetett kérdések, vagy esetleg máshogy gondolkodsz a témáról, és szívesen beszélgetnél velünk, a Hallgatói Támogatás segítő szakembereivel ilyen és ehhez hasonló kérdésekről az életpályád kapcsán, akkor jelentkezz hozzánk egyéni tanácsadásra!

Tények és tévhitek a karriertervezésről Tovább
„Egyetlen szó, mégis benne van a világ” – Lefordíthatatlan szavak, melyek egy teljes érzést írnak le

„Egyetlen szó, mégis benne van a világ” – Lefordíthatatlan szavak, melyek egy teljes érzést írnak le

dsc01096.JPG

Az ablakból bámuljuk az esőt, megmártózunk az erdő csendjében, és őrülten várjuk már, hogy újra teljes szívvel köszönthessük szeretteinket. A bezártság és a stressz mindenki életében jelen van, de néhány szóval közelebb kerülhetünk a természethez, másokhoz és önmagunkhoz is. Következő cikkünkben olyan idegen szavakat mutatunk be, amelyek rövidségük ellenére más nyelven megfogalmazhatatlan érzéseket, világokat írnak le.

Írta és borítókép: Kovács Máté

„Hosszú” – legyintünk, amikor nem szeretnénk kifejteni a történetet vagy érzést, amiről tudjuk: kifejthetetlen. Amikor verset írok és egy konkrét érzést szeretnék megfogalmazni, sokat gondolkodom azon, hogyan tudnám azt a legpontosabban, ám a lehető legtömörebben átadni.

„Egyetlen szó, és mégis benne van a világ, valami ilyen kellene nekem.”

Pedig vannak ilyen szavak. Dr. Tim Lomas pszichológus évekkel ezelőtt arra vállalkozott a Journal of Positive Psychology hasábjain, hogy összegyűjtse azokat az angolra (és általában sok más nyelvre, így magyarral is) lefordíthatatlan szavakat, amelyek egy teljes érzést írnak le. A szavak azóta folyamatosan gyűlnek, mi pedig kiválogattunk néhányat, hogy a bezártság ellenére is világkörüli útra indulhassunk.

Gluggaveður, az izlandi „ablak-időjárás”

nevtelen_terv_5.png

Vihar előtt; Fotó: Kovács Máté

Odakint szakad az eső, az ég szürke és még hideg is van – nem szívesen indulnánk el otthonról, de azért jó érzéssel tölt el, ha a kényelmes szobából nézhetjük. Máskor ködös és hideg az idő, megint máskor vihar közelít, vagy éppen szakad a hó. Mind olyan időjárási helyzetek, melyeket szívesen nézünk az ablakból, de nem szívesen lennénk kint benne.

Magyarul csak mondattal tudjuk leírni, Izlandon viszont külön szó van rá: ez a gluggaveður, ami szó szerint ablak-időjárást (window-weather) jelent. A szó a gluggi (ablak) és a veður (időjárás) szavak összeillesztésével jön létre, kiejtésben pedig ez az oldal segíthet.

A gluggaveður koncepciója tágabb értelemben nemcsak az ablakhoz kapcsolódhat, hanem minden olyan helyzethez, amikor valamilyen viharos, kellemetlen érzést messzebbről, megnyugtató távolból szemlélünk. Használják a mindfullness meditáció során is (erről itt írtunk) annak az érzésnek a demonstrálására, amikor a saját, viharos gondolataink sűrűjéből megpróbálunk távolabb lépni. és ítélkezés nélkül megfigyelni azokat, akárcsak a zuhogó esőt figyeljük az ablakon keresztül.

Shinrin-yoku (森林浴), a japán „erdő-fürdőzés”

nevtelen_terv_6.png

Lakitelek, Tőserdő; Fotó: Kovács Máté

Ha elállt az eső (vagy akkor is, ha nem), a kényelmes megfigyelés helyett meg is fürdőzhetünk a természetben. A hétköznapi stressz, a kiégés és a rohanó világ elől egyre többen fordulunk az erdők felé. A hétvégi túrákkal a kikapcsolódás és a sportolás mellett az is célunk, hogy elmerüljünk az erdő zajos csendjében, és közben kitisztítsuk gondolatainkat.

Ezt az elmélyülést fejezi ki a japán Shinrin-yoku, vagyis az “erdőben való fürdőzés”. A szó a Shinrin (erdő) és a yoku (fürdő, fürdés) szavakból áll össze, a kiejtésben ez a rövid videó segít. A fürdés, vagy még kifejezőbben a megmártózás az átvitt értelem mellett szó szerint is érthető, amihez csak egy erdei tó vagy patak szükséges.

Hogyan kezdjünk neki az „erdő-fürdőzésnek”? A Shinrin-yoku nem edzés, túrázás vagy futás, hanem egyszerűen a természetben való jelenlét, ahol látásunkkal, hallásunkkal, szaglásunkkal, ízlelésünkkel és érintésünkkel egyszerre kapcsolódni tudunk.

„Először keress egy jó helyet. Hagyd otthon a telefonod és a kamerád. Sétálj lassan és céltalanul. Hagyd, hogy a tested vezessen téged, nem kell hozzá semmilyen eszköz vagy cél.

A Time magazin cikke további tanácsokat ad a fürdőzéshez, és arra is rámutat, hogy a Shinrin-yoku az egészségre is pozitív hatással lehet.

Pozitív és tiszteletteljes kapcsolatok az inuit eszkimók szerint: Inuuqatigiittiarniq

nevtelen_terv_7.png

Inuit anya és lánya Baffin szigetén (Kanada); Fotó: Ryerson Clark, Getty Images (Canva)

A természet mellett az embertársainkkal való harmónia is fontos, hiszen végsősoron mindannyian részei vagyunk a természetnek. A kapcsolódások a járvány miatt ugyanakkor nehézkessé váltak, a stressz folyamatos konfliktusokat szül, és sokszor megnehezíti azt is, hogy pozitív lelkesedéssel álljunk egymáshoz.

Az Inuuqatigiittiarniq egy inuit koncepció mások tiszteletére és a gondoskodásra, valamint pozitív kapcsolatok építésére. Egyaránt jelenti a tiszteletteljes viselkedést minden ember iránt, az egészséges közösségeket, jószomszédi viszonyt és a másokkal való békés, harmonikus együttélést. 

A koncepció szerint, ha minden ember úgy tekint a kapcsolataira és úgy is viselkedik, hogy azokat építse, akkor erősséget épít. Ebben a helyzetben mindenki erősebb lesz, az is, aki pozitívan tekint a másikra, az is, akire pozitívan tekintenek, és összességében maga a közösség is erősebbé válik. Ez a szemléletmód az inuit eszkimók életmódjának egyik legalapvetőbb pillére.

Aloha és Aroha, a jelenlét lehelete Hawaiin és Új-Zélandon

nevtelen_terv_8.png

Fotó: kstudio, Canva

Mások tisztelete és a gondoskodás már az első szavakkal kezdődik. A köszönés elmulasztása a legtöbb kultúrában tiszteletlenség, megléte önmagában ugyanakkor még nem feltétlenül építi ezeket a kapcsolatokat. Odadobott „szia”, kötelező kézfogás (vagy mostanában kéz nemfogás, öklözés) és automatikus elköszönés az e-mailek aláírásában: formai aktusok csupán vagy jelentőségük is van?

Az Aloha hawaii köszönés szó szerinti átiratban azt jelenti, a jelenlét lehelete vagy a lélegzet jelenléte. Egyaránt használják köszönéskor és elköszönéskor. Hasonló jelentéssel bír a maorik (új-zélandi őslakosok) Aroha kifejezése is.

A szó ugyanakkor nemcsak egy sziát jelent, hanem tartalmazza a köszöntött személy iránt érzett szeretetet és együttérzést is. A „lélegzet jelenléte” azt fejezi ki: a lelkem és a szellemem is itt van veled.

„Az Aloha életérzés olyan, mint amikor a szíved annyira tele van, hogy elárasztod a körülötted lévőket a szellemed pozitív hatásának képességével”

áll az egyik Kauai szigetét bemutató útmutatóban.

Elvágyódás a világ felé, hogy elmúljon a hiányérzet

A világ körüli utak, mint ahogyan ez a cikk is, elvágyódással indulnak. Szeretnénk már végre kimozdulni, meglátogatni régóta ismert vagy izgalmasan ismeretlen helyeket. Szeretnénk végre máshol lenni, ahol talán jobb lehet. Ez az elvágyódás, ami az egyik legszebb magyar szó szerintem, és más nyelveken csak egy teljes mondattal írhatod le. Nem kell tehát messzire mennünk, ha teljes érzéseket leíró, különleges szavakat keresünk.

Az elvágyódás, vagyis az érzés, hogy szeretnél máshol lenni, elszökni, elmenni onnan, ahol éppen vagy, sok esetben a hiányérzetből fakad. Hiányérzet, vagyis az érzés, hogy valami meghatározott vagy nem meghatározott dolog hiányzik. Újabb magyar szó, amit nem lehet egyetlen szóval lefordítani, mégis egy teljes érzést fogalmaz meg.

Ha esetleg neked is hiányérzeted maradt a cikk végén, ajánljuk a Positive Lexicography Project adatbázisát, ahol több száz hasonló szót találsz a világ legkülönfélébb pontjairól, melyeket téma és nyelv szerint is szűrhetsz. Ajánljuk továbbá a projektet létrehozó Dr. Tim Lomas TED-előadását is a lefordíthatatlan, pozitív szavak erejéről:

„Egyetlen szó, mégis benne van a világ” – Lefordíthatatlan szavak, melyek egy teljes érzést írnak le Tovább
Miért nem fogadjuk el a másságot? - Előítéleteink leküzdése pszichológus szemmel

Miért nem fogadjuk el a másságot? - Előítéleteink leküzdése pszichológus szemmel

human-rights-3805188_1920.jpg

Az LMBTQ mozaikszó és a szexuális kisebbségek ma már a társadalom  számára ismerős fogalmak. Kevés ennél megosztóbb témát lehet mondani. Vajon ez egy modernkori sajátosság? Mit jelent a Q a mozaikszóban? Hogyan viszonyulnak magukhoz a közösség tagjai, és mi befolyásolja a társadalmi megítélést? A cikkben ezekre is válaszolunk Illés Eszter, a Corvinus Hallgatói Támogatás pszichológusának segítségével.

2021.03.14 Írta: Belayane Najoua, borítókép: Sharon McCutcheon, Pixabay 

LMBT(Q)?

Szexuális kisebbségek alatt azon emberek csoportját értjük, akik olyan szexuális irányultsággal rendelkeznek, amelyek eltérnek a társadalom többsége által követett normáktól. Ide tartoznak a leszbikusok, a melegek, a biszexuálisok és a transzneműek - vagy másnéven az LMBT. De akkor vajon mit jelent a fenti rövidítésben a Q? A Q az angol querre utal, ami “furcsát, különöset” jelent - a Q akár az összes többi betű helyett állhatna, hiszen minden olyan emberre használhatjuk, aki szexuális irányultságát tekintve bármilyen módon kilóg a társadalomban leggyakoribbnak számító normából. 

Íme néhány fogalmi tisztázás:

  • heteroszexuális: ellenkező nem iránt vonzódó egyén
  • homoszexuális: azonos nem iránt vonzódó egyén (meleg, ha férfi és leszbikus, ha nő)
  • biszexuális: mindkét nemhez vonzódó egyén
  • transznemű: ha az egyén a születéskor kijelölt társadalmi és/vagy biológiai nemtől eltérő neműként azonosítja magát

Alfred Kinsey amerikai biológus élethosszig tartó kutatásai során arra jutott, hogy a szexuális orientációk nem különíthetők el ilyen élesen. Ebből a felfedezéséből alakult ki az úgynevezett Kinsey-skála, ami hét különböző változatot különít el. A skála két végpontját a kizárólagosan hetero-, illetve a kizárólagosan homoszexuálisok alkotják.

A két szélsőség közötti öt fokozatot tölti ki a biszexuálisok rétege, akik a társadalomnak több mint 50 százalékát képezik a kutató szerint.

157434420_450882049360903_322826560622502630_n.jpg

Grafika: Kristóf Benjámin, Közgazdász

Társadalmi megítélés

A társadalmi megítélés régióról régióra, emberről emberre változik. Befolyásolja a neveltetés, a vallásosság és akár a kormányzati szervek hozzáállása is. “A hazai jogszabályok a nemzetközi emberi jogi dokumentumokkal összhangban rögzítik az egyenlő bánásmód követelményét, a minden embert egyaránt megillető emberi méltóság eszméjét. A nemi identitás, a szexuális irányultság a sokszínű emberi személyiség alkotórésze, a személyiség magjához tartozó, megváltoztathatatlan tulajdonság, amelynek alapján senkit nem érhet hátrányos megkülönböztetés” - hangsúlyozza Székely László ombudsman a közleményében. 

A sztereotipikus gondolkodás és az előítéletek még mindig erősek a többségétől eltérő nemi identitású, illetve szexuális irányultságú személyekkel szemben, annak ellenére, hogy immár több mint 25 évvel ezelőtt törölték a mentális betegségek jegyzékéből a homoszexualitást. A bifóbia a biszexuális identitás tagadását, a homofóbia az azonos neműek iránti vonzalomtól való irracionális félelmet jelenti, míg a transzfóbia a transzneműek elutasítása.

Miért nem fogadjuk el a másságot? Hogyan oldhatjuk fel előítéleteinket?

love-1731755_1920.jpg

Forrás: S. Hermann & F. Richter, Pixabay

Illés Eszter, a Corvinus Hallgatói Támogatás pszichológusa szerint az emberi szexuális orientáció sokszínűségét történelmi korok és kutatások is igazolják.“Nincs értékbeli különbség a betűk között. Ugyanakkor a témát ideológiai, vallási, kulturális és egyéb kérdések bonyolítják. Számos szokás, tulajdonság, jelenség válthat ki belőlünk ellenérzést. Ez a szexuális orientáció kapcsán is megtörténhet” - mondja Illés Eszter.

Szerinte ugyanakkor ez nem zárja ki az adott orientációval rendelkező egyén tiszteletét, értékességének, egyenlőségének elismerését. “Emberként lehetőségünk van az önreflexióra, azaz az érzéseink és azok gyökereinek azonosítására, valamint a viselkedésünk szabályozására. Mi váltja ki belőlem ezt a negatív érzést? Miért ítélem el a másikat tulajdonképpen?”

A leértékelés mechanizmusát gyakran a leértékelő személy belső bizonytalanságai, félelmei erősítik, és jellemzően tudattalanul a saját önértékelésének stabilizálása a cél, ami csoportok között is megjelenik.“Ha önértékelésünk egy csoport identitása, mások leértékelése, kirekesztése, megalázása, megfosztása mentén erősíthető meg, akkor az káros. Káros önmagunkra, a kapcsolatainkra és a társadalomra nézve is.”

“A nyitottságban érzek erőforrást ehhez és úgy általában az előítéletekkel kapcsolatban.

A nyitottság lehetőség a kapcsolódásra, a kapcsolódás a megismerésre, a megismerés pedig arra, hogy a másikat differenciáltabban láthassuk, sztereotípiáink pedig ezáltal finomodjanak, megkérdőjeleződjenek.”

- mondja Illés Eszter.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megbízásából az MTA Szociológiai Kutatóintézete rendszeresen készít LMBT-kutatásokat. A 2010-ben végzett kutatás szerint Magyarország 3,2-es átlagértéket ért el azon az 1-től 5-ig terjedő skálán, ahol az 1-es érték a leszbikusok és melegek teljes elutasítását, az 5-ös érték pedig teljes elfogadásukat jelenti. A későbbi elemzésekből pedig kiderül, hogy 2013-hoz képest 2017-re kis mértékben, de növekedett a személyesen megtapasztalt diszkrimináció aránya - ez a nemi identitást tekintve hatszoros növekedést jelent (0,1-ről 0,6-ra nőtt), ami sokkal nagyobb arány, mint a többi szegmensben. 

A Háttér Társaság egy  2010-es kutatás szerint a megkérdezett LMBTQ-emberek 85 százaléka véli úgy, hogy az ember nem élhet teljes életet, ha nem vállalja fel nyíltan az irányultságát. Ennek ellenére a válaszadók csupán 46 százaléka állította azt, hogy felvállalja legalább egy családtag előtt a nemi identitását. Jellemzően leginkább az édesanya előtt vállalták fel a legtöbben, míg a tágabb családi kör kapta a legkevesebb százalékot - csupán 15-öt. 

Miért ilyen alacsony a coming out aránya? 

Illés Eszter szerint  először az egyénnek kell kialakítania saját szexuális orientációjához fűződő viszonyulását, melynek eredménye ideális esetben az önelfogadás, az értékességünkbe vetett hit helyreállítása, megerősödése. “Ez egy hosszú és nem lineáris folyamat. Lehetnek benne tagadások, kísérletezések, elbizonytalanodások, majd meggyőződések. Komoly lelki munka megy végbe addig, míg egyáltalán az önazonosítás megtörténik. Segít, ha már itt sem marad magára, és vannak olyan személyek, akikkel nyitottan, biztonságban beszélhet a benne zajló történésekről. Ugyanakkor nagyon érthető, hogy nem egyszerű a felvállalás, ha önmagát is bizonytalannak érzi.” - mondja Illés Eszter.

A megnyílás a környezet felé egy következő komoly és megterhelő érzésekkel átszőtt szakasz. Illés Eszter szerint “faramuci helyzetről van szó, hiszen miért is kell a szexualitásával kapcsolatban bárkinek is coming outolnia? Ez magánügy. Ugyanakkor a heteronormativitás miatt nem egyértelmű sajnos, hogy a környezet ugyanolyan természetességgel reagál, ha nőként azt mondom, hogy a hétvégén kirándulni voltam a pasimmal, vagy azt, hogy a párommal, Ágival moziba mentünk. A coming out-nak különböző színterei vannak, például szülők, tágabb család, barátok, munkahely, közösségi helyek. Ezek nem feltétlenül azonos természetű és intenzitású érzelmeket váltanak ki.”

Az egyik leggyakoribb érzelem az elítéléstől, megszégyenüléstől, fontos személyek elfordulásától, hátrányos megkülönböztetéstől vagy akár verbális, fizikai fenyegettségtől való félelem. Illés Eszter szerint “ezek sajnos sokszor nem alaptalan aggodalmak, melyekről mind a mikro-, mind a makrokörnyezetben megerősítést szerezhet az egyén. Ugyanakkor az is előfordul, hogy a heteronormativitás és akár a belsővé tett homofóbia mentén torzulnak az elővételezett reakciókról alkotott fantáziák, és olyan kapcsolatokban is rosszallásra számít az illető, ahol az elfogadás nehézségek nélkül megtörténne.”

Összességében fontos, hogy az LMBTQ személy kezében maradhasson a döntés a saját biztonságérzete mentén azzal kapcsolatban, hogy mikor, hol, kinek coming outol”

- hangsúlyozza a pszichológus.

heteronormativitás: A heteronormativitás azon normák összessége, amelyek az embereket két egymást kiegészítő, eltérő szerepekkel rendelkező nemre osztják.

homofóbia: A homofóbia félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól.

Homoszexualitás az ókorban

Sokan azt gondolják, hogy a homoszexualitás újkeletű, a megváltozott társadalmi értékek miatt alakult ki, de ez korántsem igaz. Már az ókori görögök között is felfedezhetjük az azonos neműek közötti vonzódást - gondoljunk csak Szapphó nőkhöz írt verseire. 

“Tarka trónodon, kegyes Aphrodité,

Zeusz leánya, már könyörülj te rajtam!

Fájó kínra mért csalod, ó hatalmas,

tőrbe a lelkem?

Inkább jőjj hozzám, ahogy annyi másszor

mindig hajlottál a szavamra, s jöttél,

kedvemért elhagyva aranylakását

égi atyádnak.”

Szapphó: Aphroditéhoz

Az ókori Egyiptomból is megmaradtak leletek, amelyek azt bizonyítják, hogy már akkor is létezett a homoszexualitás és a társadalom tudatában volt a létezésének. A legismertebb ókori egyiptomi homoszexualitásra utaló forrás Nianhhnum és Hnumhotep sírja. A két férfi Niuszerré fáraó idején élt és szolgált az óbirodalmi V. dinasztia idején, az i. e. 25. században. Nianhhnumnak és Hnumhotepnek is volt felesége és gyerekei, de haláluk után családjuk úgy döntött, hogy ugyanazon masztabasírba temeti őket. A sír falain több festmény ábrázolja a két férfit, akik a képeken átölelik egymást, és az orruk összeér.

Az orr összeérintése az ókori Egyiptomban a csók jele volt. 

A középkori Európában korszakonként és régiónként változott a homoszexualitáshoz való hozzáállás. A kereszténység terjedésével a homoszexualitás és a maszturbáció is elfogadhatatlanná vált. Habár a középkor elején a rómaiak viszonylag elfogadóak voltak, a tizenkettedik századtól a homoszexualitást szodómiának tartották és halállal büntették. Az üldöztetés a középkori inkvizíció során érte el a tetőpontját, mikor a Katharok és a Valdensek szektáit nemcsak sátánizmussal, hanem homoszexualitással is vádolták. 

A második világháború idején több mint egymillió homoszexuális és biszexuális férfit hurcoltak el haláltáborokba - a második világháború során elterjedt német ideológia nem tűrte meg a meleg férfiakat, akik nem tudtak eleget tenni a gyereknemző kötelességüknek. A haláltáborokban rózsaszín háromszöget kellett viselniük, és a táborok hierarchiájának legalján álltak. 

A mai világban nemcsak a szexuális kisebbségek és a társadalom egésze között tátong óriási szakadék, hanem a heteroszexuálisokat is megosztja a téma. Míg a skandináv országokban nagymértékű liberalizmusról és elfogadásról beszélhetünk, addig a hagyományos családmodellt támogató területeken akár jogi szinten is korlátozhatják a szexuáils kisebbségeket.

Miért nem fogadjuk el a másságot? - Előítéleteink leküzdése pszichológus szemmel Tovább
Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész)

Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész)

burnout_1.jpgÉrezted már, hogy semmihez sincs motivációd? A fiatalkorban tapasztalt kiégésről szóló cikkek szinte futótűzként terjednek, emberek százezrei osztották meg őket. Miért érzi úgy megannyi fiatal felnőtt, hogy a fáradtságra, kimerültségre nincs logikus magyarázat? Hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, Dr. Németh Mariettával, a Budapesti Corvinus Egyetem Hallgatói Támogatásának vezetőjével beszélgettünk.

2021. 03. 13. Írta: Burkus Brigitta / Borítókép: Keenan Constance, Pexels

Nemrég megjelent a témában egy cikk a 444-en, ami nagy nyilvánosságot kapott. Az írásból kiderül, hogy a fiatal felnőttkorban tapasztalt kiégés itthon sem ismeretlen: a fiatal generációk tagjai gyakran azt érzik, összeroskadnak a társadalmi elvárások és a végeláthatatlan munkafolyamatok súlya alatt. Persze csak titokban. A mindennapi teendők felhalmozódása és teljesíthetetlensége egy generációnyi halogatás-mestert termelt ki magából, akik tanácstalanul állnak saját élethelyzetük előtt. Sokan úgy érzik, kiégtek.

marietta.jpg

A képen Dr. Németh Marietta, aki 2003-ban kezdett el a Budapesti Corvinus Egyetem Diáktanácsadó Központjában dolgozni, ami egy éve bővült jelentősen, és jelenleg Hallgatói Támogatás néven működik.

Már itt is vagyunk a kiégés előszobájában

“A kiégés nem váratlanul, egyik pillanatról a másikra tör ránk, inkább azt mondhatnánk, hogy lassan és alattomosan érkezik” – mondja Dr. Németh Marietta. “Sok esetben mire az illető vagy a környezete észreveszi, hogy valami nincs rendben, addigra a folyamat már meglehetősen előrehaladott. Kialakulása akár évekig is eltarthat, miközben a kiégés lépcsőin lefelé vagy időnként felfelé araszolunk.”

Érdekesség, hogy a kiégés a korábban egészségesen működő, jól teljesítő személyeknél alakul ki gyakrabban. Mivel sok tünete másfajta betegségre is jellemző lehet, a pszichológus szerint fontos, hogy szakember mondjon véleményt a kialakult állapotról. 

burnout_2.jpg

Fotó: Karolina Grabowska, Pexels

“A depresszív tünetek általában megjelennek a burnout esetében is, de másképpen, mint a depresszióban.”

Fontos, hogy felismerjük, ha a kiégés felé haladunk, és minél hamarabb megfelelő stratégiát alkalmazzunk a megállítására. Amikor a kifáradás, kimerülés első jelei mutatkoznak, sok esetben nem megfelelő megküzdési módokat alkalmazunk.Ebben nemcsak a személy, hanem a munkahelyi környezet és a társadalmi elvárások is közrejátszanak. Érdekes megállapítás, hogy minél inkább megbecsüli a munkát az adott társadalom, annál magasabb a kiégés előfordulása – teszi hozzá a szakember.

A fiatal felnőtt azért különösen veszélyeztetett, mert jellemzően nagy lendülettel és bizonyítási vággyal veti bele magát a munkába, majd utána többnyire szembesül a valósággal, ez a reality shock. A pszichológus úgy gondolja, a kiégést a fiatal felnőttek között sem kizárólag önmagában a munka mennyisége okozza. „A folyamatosan magas érzelmi stressz vezet ide, ami az egyre magasabb elvárások, az állandó kihívások, a folyamatos változásokhoz és a komplex környezethez való alkalmazkodás kényszere, a gazdasági és egzisztenciális bizonytalanság és az állandó készenlét következtében alakul ki”.

Milyen tünetek formájában jelentkezik a kiégés?

“A kiégés legjellemzőbben energiacsökkenés formájában (fizikai, lelki és szellemi szinten egyaránt) jelentkezik. A leggyakoribb tünetei a kimerülés és reménytelenség érzése, a célok elvesztése, az inkompetenciaérzés, a csökkent produktivitás, a negatív önértékelés, az empátiás készség beszűkülése, valamint az érzelmi kiüresedés” – mondja Dr. Németh Marietta.

A burnout általában olyan krónikus stressz következtében alakul ki, aminek hosszan tartó elviselésében a szervezet kifárad. A munka világában ilyen tartós stresszt okozó tényezők lehetnek például a kiszolgáltatottság, a munkavégzésben a személyes kontroll és autonómia alacsony szintje, a bizonytalanság, ami fakadhat a munkakör tisztázatlanságából, szerepkonfliktusokból vagy a teljesítmény és karrierút körülhatárolatlanságából, de akár a folyamatok átláthatatlanságából is. 

“Ha tartósan jelen van a folyamatos, túlzott megterhelés vagy akár az alulterhelés, a túl sok vagy túl kevés felelősség, a nem komfortos munkakörülmények és a munkahelyi jó kapcsolatok hiánya (főnökkel vagy munkatársakkal), akkor ezek szintén szerepet játszhatnak a kiégés kialakulásában. Ha arra gondolunk, hogy stressznek nevezünk mindenfajta igénybevételt, ami alkalmazkodásra kényszerít minket, akkor a pandémia időszaka különösen stresszel teli, és sajnos elég régóta tart ahhoz, hogy kimerítse erőtartalékainkat. Lehet, hogy nemsokára vagy már most is beszélhetünk specifikusan Covid-kiégésről is.”

Mit jelent a kiégés?

“A kiégésre, vagy más néven a burnout-ra, mint tünetegyüttesre elsőként a hetvenes években figyelt fel Herbert Freudenberger pszichológus. Úgy gondolta, hogy a kiégés szempontjából a legveszélyeztetettebbek a “segítők”, például az önkéntesek és az egészségügyi szférában dolgozók, akik nagy lelkesedéssel, idealisztikus elképzelésekkel, ám csekély támogatással végzik munkájukat, és a munkavégzésbe teljes személyiségükkel bevonódnak. A folyamatosan nagy érzelmi igénybevétel, a munka eredményességének bizonytalansága, a kudarcok és a kevés megbecsülés kikezdik a motivációjukat, az elköteleződésüket, és a kezdeti lángolás kiégésbe fordul. Azóta töretlenül folyik a témakör vizsgálata, és további kutatások kiterjesztették a kiégés fogalmát a segítő szférán túli területekre is. A kiégést ma már tágabban értelmezzük: az egyén és munka viszonylatában létrejövő krízisnek tekintjük.” 

Dr. Németh Marietta szerint a kiégés egyszerűen fogalmazva a munka világának depressziója lett. A pszichológus úgy véli, bár nem azonos mértékben, de szinte mindenkit veszélyeztethet a kiégés.

Statisztikák szerint a felnőtt lakosság 15-20 százalékát érinti ez az állapot, és a számok folyamatosan növekvő tendenciáról árulkodnak. A felmérésekből az is kiderült, hogy a fiatal felnőtt korosztály az egyik legjobban veszélyeztetett társadalmi csoport– mondja a pszichológus. 

Kórképből kor-kép 

Manapság a kiégés jelenségét tömegesen észlelik magukon az emberek, így nagyon sokan magukra ismerhettek olvasás közben. Dr. Németh Marietta úgy fogalmaz: “a burnout kórképből kor-képpé vált”.

“A szerzők – többségükben a filozófus Byung-Chul Hanra támaszkodva –, a jelenséget korunk társadalmi-működési sajátosságából vezetik le.  A kontextus, amibe elhelyezik a problémát, egy merőben új nézőpontot kínál a megértéséhez. Eddig leginkább az egyén és a munkaadók felelősségét és tennivalóit hangsúlyozták a kutatók, és a gyakorlatban a pszichológusok, az orvosok, a HR-esek. Ennek következtében az egyén sokszor élte meg személyes kudarcként, hogy próbálkozásai csekély eredményre vezettek a kiégés tüneteivel való birkózásban.”

burnout_3.jpg

Fotó: Olia Danilevich, Pexels

“Kialakul a személyes kudarc élménye: azt tapasztalja, hogy tehetetlen, nem tud változtatni.”

“Ha azt tapasztaljuk, hogy nekünk valami nehezen megy, elvesztünk a feladatokban, minden nap csatába indulunk, de minden nap elveszítjük, ha belefásultunk az életünkbe, és boldogtalannak érezzük magunkat, akkor elkezdjük saját magunkban keresni az okát. Miben vagyok hibás, mit csinálok rosszul?  Nem vagyok elég okos, tehetséges, kitartó, egyáltalán mi a baj velem?”

“Az új értelmezési keretben a személyes felelősségről a társadalmi felelősségre irányul a figyelem, amivel együtt a személyes kudarc élménye enyhébb lehet, de legalábbis átértelmeződik: nem feltétlenül velem van a baj, amiért ezt érzem.” A generációs életérzésbe való elhelyezés elosztja az egyéni felelősséget:máris könnyebben lélegzünk, ha úgy látjuk, mások is ezzel küzdenek, nem vagyunk egyedül.”

Slow-living vagy betegszabadság? Mi lehet a megoldás?

Az Európai Unióban minden negyedik munkavállalót érintenek a munkahelyi stressz következményei. Az Európai Bizottság 2002-es kimutatása alapján az EU-15 országokban a munkahelyi stressz költsége megközelítőleg 20 milliárd euró volt évente. Ez az összeg azóta is tovább növekedett, és egy 2013-as felmérés eredményei szerint a munkahelyi stresszből származó hiányzások, a csökkent munkaképesség és a kimerült állapotban dolgozó munkavállalókból származó költségek összesen 514 milliárd euróba kerültek a munkaadók számára. Az USA-ban az éves egészségügyi kiadások mintegy 5-8 százalékát teszik ki az ebből származó költségek – mondja Dr. Németh Marietta.

A burnout jelenleg nem diagnosztikus kategória, tehát szigorú értelemben véve nem betegség, miközben egy jól elkülöníthető, jellegzetes tünetegyüttes és súlyos problémákat jelent. A skandináv államokban és a nyugat-európai országokban az orvos akár több hónapra kiírhat pihenésre, vagy részmunkaidőt javasolhat a kiégés tüneteivel, azonban Magyarországon ez sajnos nem így működik. Pedig a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz a második leggyakoribb munkával összefüggő megbetegedés, ami a kieső munkanapok 50-60 százalékáért felelős” (az első helyen a munkabalesetek állnak)

A szakpszichológus úgy látja, Magyarországon jelenleg nehezen elképzelhető, hogy „pusztán” munkahelyi stressz miatt a dolgozók táppénzre menjenek, és ezzel lemondjanak a fizetésük 40-50 százalékáról. Hozzáteszi, hivatalosan nem is mehetnek, legfeljebb ezzel összefüggő betegség miatt (ilyen például depresszió).

A szakpszichológus ennek ellenére úgy látja, társadalmi szinten elindultak megoldási törekvések.A megelőzés a burnout esetében is sokkal eredményesebb és olcsóbb megoldást jelentene – teszi hozzá Dr. Németh Marietta. A fenntartható fejlődéssel is kapcsolatban áll ez a kérdéskör, mert az erőforrások, így a humán erőforrások kihasználása helyett a fenntartható felhasználásra vonatkozónak az üzenetei.

burnout_4.jpg

Fotó: Belle Co, Pexels

“Stresszmentessé nem tudjuk tenni az életünket, de a kezelésében lehetünk hatékonyabbak.”

Napjainkban divatossá váltak olyan kifejezések, mint a „slow living” vagy ennek svéd csemetéje a lagom, amit magyarul „éppen elég”-re fordítanak. Mindezek a lassulásra és a fenntarthatóságra egyaránt felhívják a figyelmet”. Valóban itt az ideje a lassításnak, és érdemes figyelmet szentelni a munkán kívüli életterületeknek is. (Ki)kapcsolódni kellene és pihenni – de nem azért, hogy kirakhassuk a közösségi médiára!A pszichológus rámutat arra, hogy “teljesítménypihenés” közben valójában a közösségi média által generált megfelelési kényszernek dolgozunk. Ilyenkor a saját időnkből veszünk el, és csak tovább fogy az energiánk”.

A “teljesítménypihenés” helyett érdemes valóban azt csinálni, ami feltölt és pihentet, még akkor is, ha az olyan tevékenység, ami jelenleg nem számít trendinek– teszi hozzá Dr. Németh Marietta.

A pszichológus szerint a kiégésért a munkahelyek mikroklímája is felelős. A hangzatos work-life balance sok esetben csak egy szlogen maradt. Nagyon sok helyen nem működik, nem megvalósítható, mivel a körülvevő környezetben a teljesítményelvűség diktálja a normákat. Emiatt elkopnak az életnek azon területei, amik egyébként szükséges érzelmi muníciót szolgáltatnának.A kiégés a munkahelyen kezdődik, majd lassan az élet minden területére kiterjed.

Vannak szakemberek, akik a kiégést az egyik legnehezebben kezelhető és legveszélyesebb teljesítmény- és karrierkrízisnek tartják, ezért nagyon fontos, hogy megelőzzük, de legalábbis a kialakulás kezdetén vegyük észre, és merjük felvállalni az érzéseinket – mondja Dr. Németh Marietta. Ehhez azonban szerinte egy szemléletében és működésében is aktívan támogató társadalmi és munkakörnyezetre van szükség. Jelentős védőfaktort jelentenek a társas támogatás egyéb formái is, így egy jól működő család, a barátok köre vagy bármilyen megtartó közösséghez való tartozás.

A beszélgetés hosszúsága miatt az interjút két részletben közöljük. Bár a kiégés diagnosztizálása sokszor még egy szakembernek is problémát okoz, a saját bőrünkön érzékelt tüneteket egyéni szinten is lehet kezelni. A második részben a koronavírus-helyzet egyetemistákra gyakorolt súlyos hatásairól és olyan megküzdési stratégiákról lesz szó, amelyek segítségével megelőzhető vagy javítható a kiégés állapota. Kövesd a Facebook-oldalunkat, hogy ne maradj le róla!

Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész) Tovább
süti beállítások módosítása