Gyerekkorom óta vonzom a „nem hétköznapi” eseteket, ezek száma viszont egyetemi „karrierem” megkezdése óta mintha exponenciálisan nőne. Képes voltam Erasmuson – a landolás után alig öt órával – az egyetemre biciklizve eltörni a kezem, néhány hét párizsi munka után (pont a Charlie Hebdo-tragédia előtt) mit sem sejtve a másnapi eseményekről hazarepülni, de az egyetemisták körében olyannyira kedvelt Amerikában táborozós nyár alatt is már az első szabad délelőttömön kb. egy méterre találtam magam egy csörgőkígyótól – és tanultam meg egy életre, mi is az a rattle snake…

...