Közgazdász Online


Tíz film és sorozat az újmédiáról és a mesterséges intelligenciáról, amit látnod kell

Tíz film és sorozat az újmédiáról és a mesterséges intelligenciáról, amit látnod kell

black_mirror.png

Hogyan befolyásolja a technológia és a média a mindennapjainkat? Milyen lesz együttélni a mesterséges intelligenciával? Hogyan viselhetjük el a közösségi média nyomását? 10 film és sorozat az újmédiáról, ami a jelenen keresztül a jövőbe repít.

2021.05.08. Írta: Hegedüs Kata, Kércz Dorottya, Jeneses Dorottya, Rada Bálint, Taxner Tünde, Tóth Dorottya vendégszerző. Borítókép: Black mirror

Így jött létre a lista

A Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány mesterképzésének hallgatói egyéni top 10-es listákat állítottak össze a szerintük legjobb újmédiával foglalkozó filmekről és sorozatokról. Összesen 29 lista készült, melyek összesítése a klasszikus pontszámítási rendszernek megfelelően történt: az első helyezett 10, a második 9, a harmadik 8 pontot kapott, és így tovább. Ahol a filmek nem minőségi sorrendben, hanem például tematika mentén szerepeltek, ott minden film 5 pontot kapott. Ha egy sorozat több része szerepelt a toplistán, mindig csak a legjobb helyezést számítottuk bele. Összesen 88 különböző film és sorozat szerepelt legalább egyszer a listákon. Az összesített pontverseny első 10 helyezettjét az alábbiakban ismertetjük.

10. Don’t F**k with Cats - Hunting an Internet Killer (2019)

dont_fuck_with_cats.jpg

Ez a kevésbé ismert Netflix-dokumentumsorozat nemcsak explicit megnyilatkozásaiban és vizuálisan illusztrálja remekül az újmédia különböző oldalait, de narratíváját a háttérben meghúzódó utalások és kimondatlan mondatok is erősítik: az internetkultúra fel-felvillanó aspektusai a Facebookos ételposztoktól a dark webig, a Google Maps-től az Instagramig, a rejtett identitású online Robin Hoodoktól az arctalan trollokig. Sok dokumentumfilmtől eltérően az újmédia pozitív és negatív oldalára is reflektál, miközben az online mozgalmakban rejlő valós potenciált és akadályokat is hűen bemutatja. A nyomozás részletei a krimik szerelmeseinek is különösen érdekessé teszik a miniszériát.

9. The hater (2020)

A The hater megkerülhetetlen alkotás Jan Komasa rendezésében. Ezt alatt a film alatt még mosdóba sem szeretnél kimenni. A főszereplőnek egy YouTube-influenszert kell kamuprofilokkal és álhírekkel tönkretennie, majd miután nyilvánvaló tehetségét bizonyítva ezt tökéletesen megoldha, a varsói polgármester-választások liberális jelöltjét kell ellehetetlenítenie. A filmet a megnyerő színészi játék és a történethez teljesen illeszkedő vágóképek miatt Oscar-díjra is jelölték. A film nagyszerűsége az üzenetében rejlik: mire képes az internet és az ott megjelenő információ - függetlenül attól, hogy az igaz-e vagy hamis -, és hogyan lehet ezzel tönkretenni egy egész életpályát.

8. Remélem legközelebb sikerül meghalnod :) (2018)

remelem_legkozelebb_sikerul.png

Kép: 24.hu

A történet fókuszában Eszter, egy fiatal gimnazista tini lány áll, akinek angoltanára, Csaba igen sármos fiatalember. Csaba búcsú üzenetet küld Eszternek, mikor elhagyja az iskolát. Mivel a gimnazista lány titkon szerelmes a tanárába, az elméletileg tőle érkezett üzenet egyáltalán nem ébreszt benne kételyt, és vakon megbízik a túloldalon lévő személyben. Az online kapcsolat hamar elmélyül, bizalmi viszony alakul ki köztük, és Eszter meztelen fotókat küld magáról, melyek később nyilvánossá válnak a közösségi platformokon. A magyar film rengeteg negatív és elrettentő példát hoz az online világ veszélyeiről. Előtérbe kerül az online zaklatás és annak súlyos következményei, valamint a virtuális térben való bizonytalanság - hiszen nem minden és nem mindenki az, aminek látszik. 

7. A nő - Her (2013)

A nem mindennapi történet egy fiktív világban játszódik, főszereplője pedig Theodore (Joaquin Phoenix), akinek munkája, hogy megírja mások szerelmes lapjait. Az introvertált Theodore egyik boldogsága egy újonnan piacra dobott mesterséges intelligencia által irányított számítógépes program, amit Samanthának (Scarlett Johansson) hívnak. A program megfigyel, alkalmazkodik és ezáltal Theodort hamar elárasztja a rózsaszín köd. A film lenyűgözően mutat be egy olyan egyoldalú szerelmi történetet, ahol egy magányos férfi beleszeret egy virtuális rendszerbe. Joaquin Phoenix lenyűgöző színészi alakítása mellett a társadalomkritika és egy nem kizárható mesterséges intelligenciával dominált jövőkép is megmutatkozik. 

6. FOMO - Megosztod és uralkodsz (2019)

fomo.jpgFear of missing out: szorongás attól, hogy míg mások jól érzik magukat, mi kimaradunk valamiből. A film gimnazista főszereplője, Gergő (Yorgos Goletsas) és barátai, vagyis a Falka tagjai körül mindig zajlik az élet: a szex és a bulizás motiválja őket, illetve hogy az ezekről készült videóikat minél többen megnézzék a csatornájukon. Internetes kihívásaik egyre kíméletlenebbé válnak, és amikor egy házibuliban Lilla (László Panna) a fiúbanda áldozatává válik, egyetlen éjszaka alatt a feje tetejére áll a budapesti fiatalok biztosnak tűnő világa. Hartung Attila műve tűpontos képet ad a Z generációról, a FOMO jelenségéről, valamint a közösségi média veszélyeiről, miközben olyan társadalmi és morális tabutémát feszeget, mint a szexuális erőszak és az ezzel járó felelősségvállalás. Izgalmas, hiánypótló és elgondolkodtató alkotás. A film a női főszereplőjével, László Pannával készült interjúnkat itt tudjátok elolvasni. 

5. The Social Network (2010)

socialnetwork.pngDavid Fincher több Oscar- és Golden Globe-
díjat is bezsebelő, modern klasszikusnak számító drámája a híres-hírhedt Facebook-alapító, Mark Zuckerberg 2004-es egyetemista éveibe, a közösségi hálózat születésébe, valamint az azzal járó magánéleti és üzleti problémákba enged betekintést. Három évvel később már ő volt a világ egyik legfiatalabb dollármilliárdosa, azonban soha nem látott sikerei mögött mind a mai napi számos személyes és jogi bonyodalom húzódik. Az alkotás inkább önéletrajzi ihletésűnek mondható, hiszen nem minden részlete felel meg a valóságnak, azonban rengeteg izgalmas információt tudhatunk meg az azóta is piacvezető közösségi oldal alapításáról és a hálózati társadalom működéséről. 

4. A Cambridge Analytica Sztori – The great hack (2019)

Ma már szinte mindenki tudja, hogy a Facebook az adatainkkal kereskedik, ami főleg ennek a botránynak köszönhető. A Cambridge Analytica története megmutatja, hogyan szólhat bele a közösségi média egy elnökválasztásba. David Carroll professzor, Carole Cadwalladr brit oknyomozó újságíró és a Cambridge Analytica korábbi üzletfejlesztési vezetője, Brittany Kaiser feltárják a botrány hátterét. Azok a platformok, amik elvileg arra jöttek létre, hogy összekössenek minket egymással, valójában szétválasztanak?

3. Searching (2018)

Egy fiatal lány eltűnik, az édesapja pedig becsatlakozik a nyomozásba. A film azért került listánkba, mert érdekes megoldást alkalmaz: a néző a digitális cselekvéseket is nyomon követheti a képernyő előtt. Részesei lehetünk webkamerás beszélgetéseknek, videohívásoknak, nyomon követhetjük a szereplők sms váltását és egymásnak küldött képeit. Egy érdekes megvalósítás, amely megmutatja, milyen sok helyen használjuk az életünkben az internetet és funkcióit, valamint közelebb hozza a nézőhöz a történetet, hiszen ezeket a felületeket használjuk mi is a hétköznapi életünk során, nap mint nap. A thriller izgalmának alapja, hogy a néző együtt nyomoz a főszereplővel, a filmes technika eszközei pedig csak fokozzák az izgalmat  különböző ránagyításokkal, zenével, effektekkel.  A Searching egy újfajta formaelvet mutat meg a nézők számára, listánkon ezért érte el a 3. helyet.

2. Black Mirror (2011-)

Már szinte mindenki ismeri az elmúlt 10 év egyik legfelkapottabb sci-fi antológia-sorozatát, mely a technológiai fejlődés legfontosabb pszichés, társadalmi és politikai kérdéseivel foglalkozik. Szinte minden rész valamely formában érinti az újmédiát: az online politikai aktivizmustól (pl. The National Anthem, The Waldo Moment) a társadalmi kreditrendszeren át (Nosedive) a cyberbullyingig (Shut Up and Dance) számos fontos kérdést feszegetnek az epizódok, miközben példátlanul erős dramaturgiát alkalmaznak, kiváló vizuális megvalósítással. Bár a különálló történetek között elkerülhetetlenek a minőségi különbségek, összességében példátlan alkotás, mely a posztmodernitás kihívását a legősibb erkölcsi dilemmákkal ötvözi. 

1. Társadalmi dilemma - The social dilemma (2020)

Hogyan programoznak minket a mindennapokban a közösségimédia-vállalatok és az óriási techcégek? A Google és a Facebook elménk és viselkedésünk feletti hatalmáról szól ez a Netflix dokumentumfilm, ami a listánk egyik kötelező eleme. Azok a szakértők, fejlesztők és dizájnerek tálalnak ki a cégek működéséről, akik maguk vettek részt közösségimédia-platformok, keresési és hirdetési funkciók, társkeresők megtervezésében. Meglátták azt az etikai felelősséget a technológiai fejlesztések mögött, amit a techóriások a mai napig nem vesznek figyelembe. Vajon mi vezérli őket? 

A film megjelenése után podcastet is készítettünk a témáról Dr. Bokor Tamás újmédia-kutatóval. Az internet árucikkei lettünk? Tudj meg többet ezen a linken!

Tíz film és sorozat az újmédiáról és a mesterséges intelligenciáról, amit látnod kell Tovább
Thrillertől a komédián át a politikai drámáig - Változatos külföldi sorozatok a Netflixen

Thrillertől a komédián át a politikai drámáig - Változatos külföldi sorozatok a Netflixen

netflix-4011346_1920.jpg

A nézők hajlamosak érdeklődésüket az amerikai és angol nyelven készült alkotásokra limitálni, pedig a Netflix remek lehetőséget biztosít az internacionális, kevésbé ismert produkcióknak is. A streaming szolgáltatók - hazánkban főként a Netflix - ezzel teret és platformot ad a nemzetközi filmeknek és sorozatoknak, amely egyúttal diverzebb választékot is eredményez. A következő hat sorozatot ajánljuk a kevésbé ismert európai palettáról.

2021. 03. 27. Írta: Hegedüs Kata, borítókép: Jade87, Pixabay

Ultraviolet - lengyel 

Thriller

A fiatal sofőr nő, Ola munkája közben szemtanúja lesz egy úti balesetnek. A rendőrség hamar le akarná zárni az ügyet, bár Ola állítja, hogy nem baleset, hanem szándékos emberölés történt. A főszereplő kezébe veszi az ügyet, és megpróbálja egyedül felgöngyölíteni a korántsem egyszerű esetet. Nyomozása során rátalál az Ultraviolet nevű online szervezetre, ahol amatőr rendfenntartók igyekeznek leleplezni a bűnözőket a technológia segítségével. A sorozat több szempontból is izgalmas: Ola és az Ultraviolet emberei minden részben egy új ügyet oldanak meg, miközben a főszereplő életét és személyes hátterét is jobban megismerhetjük epizódról epizódra. A történet egy talán kevésbé ismert, ugyanakkor nagy lakossággal rendelkező városban, Lodzban játszódik.

Egy kissé idegen város bemutatásával és reális kelet-európai kultúraképpel bővíti a néző látásmódját a lengyel sorozat.

Lupin - francia 

Krimi, Thriller, Dráma

Arsène Lupin úri mestertolvaj történetei szolgálnak a sorozat alapjául, így már a címből kiderülhet, hogy lopásból, furfangból és leleményes kalandokból nem lesz hiány. A francia sorozat öt részében semmi és senki nem az, aminek látszik. Az izgalmas történeten keresztül egy reálisabb képet kapunk a diverz francia népről és az igazi Párizsról, ahol nem csak az Eiffel torony, az Avenue des Champs-Élysées, hanem a húszemeletes panelek is az élet részét képezik. Jelenleg is forgatják a sorozat második évadát, ami a hírek szerint még ebben az évben elérhető lesz a Netflixen.

derry.jpgDerry Girls - ír

Komédia

Az 1990-es években Észak-Írország kiválni készül az Egyesült Királyságból, de a Londonderryben található katolikus lányiskola tanulói számára ez csöppet sem érdekes információ. A Derry-lányok figyelme inkább a Londonból érkezett Jamsre vagy egy újabb lógásra, bulira vagy szórakozásra irányul. A sorozat lehengerő módon mutatja be a függetlenségre vágyó Írország mindennapjait pár tinilány elképesztően humoros életén keresztül.

A már-már tragikomédiába fulladó cselekmény és az amerikai akcentust megszokott fülek számára kifejezetten kihívást jelentő ír akcentus megértése maga a zsenialitás.

Borgen - dán

Dráma, Politika

A Borgen nem friss sorozat, hiszen 2010-ben került először képernyőre, de annál inkább fontosabb, és ma is megkerülhetetlen kérdést boncolgat: akarnak-e az emberek női miniszterelnököt?

borgen_jo.jpg

A történet szerint a dán miniszterelnök lemondásra készül, és helyét Birgitte Nyborg venné át, aki a sorozatban megjelenő mérsékelt párt politikusa. A három évadon át futó történet talán nem a legkönnyebben emészthető tartalom, ugyanakkor hiánypótló. A dán politikában jártasok számára már akár az elején, a kitartó nézőkben pedig idővel kialakul, hogy ki melyik oldalon áll. A parlamenti élet mellett az újságírói lét izgalmaiba is betekintést enged a sorozat.  

Cable Girls - spanyol

Dráma

A történet az 1920-as évek Madridjába visz, amikor a technika fejlődésével újabb munkalehetőségek nyílnak meg a nők előtt. A sorozat négy főszereplője ugyanannál a telefontársaságnál dolgozik. Habár munkájuk azonos, múltjuk nem is lehetne különbözőbb. A kevéssé liberális és nyitott világban a múlt századi lehetőségek, kosztümök, valamint társadalmi nézetek egy egészen új perspektívát adnak a spanyol kultúráról. A drámai alaptörténetet finoman egészíti ki a humor, és a hölgyek színészi játéka is nagyszerű. 

Home for Christmas - norvég

Tragikomédia

Sikeres vagy a munkahelyeden, jó viszonyt ápolsz a családoddal, vannak barátaid, de a közeli hozzátartozóid szemében még mindig nem érsz semmit, mert nem élsz párkapcsolatban és még a karácsony is közeleg? Ha igen a válasz ezekre a kérdésekre, akkor ez a neked való sorozat: a főszereplő Johanne ugyanezt éli meg. A norvég sorozat első évadában Johanne 24 nap alatt igyekszik megtalálni azt a bizonyos személyt, akit hazavihet a karácsonyi ünnepekre.

A havas táj és a norvég mentalitás humorral és könnyed együttérzéssel húzza magával részről részre a nézőt.

Thrillertől a komédián át a politikai drámáig - Változatos külföldi sorozatok a Netflixen Tovább
Merre tart a réges-régi galaxis? - Új sorozatok, régi dilemmák a Star Wars háza táján

Merre tart a réges-régi galaxis? - Új sorozatok, régi dilemmák a Star Wars háza táján

lucasfilm_bejelentes_forras_twitter.jpg

Nagyon kevés filmes franchise képes akkora tömegeket megmozgatni, mint a Csillagok háborúja. A széria negyvennégy éves története során, illetve az utóbbi néhány esztendőben is megjárta a mennyet és a poklot – kérdés, mit hozhat a jövő a Disney zászlóshajója számára.

2021.03.05. Írta: Rada Bálint, borítókép: a Lucasfilm bejelentése legújabb projektjeikrőlTwitter

A Csillagok háborúját mindenki ismeri. Luke Skywalker vagy Darth Vader nevével az is találkozott már, aki egy percet sem látott a tizenegy filmből, illetve a megszámlálhatatlan sorozatból, videójátékból, könyvből vagy képregényből. Míg az első trilógia fő varázsa leginkább filmművészeti volt, napjainkra már a réges-régi galaxisban rejlő hatalmas potenciál, az elmondott és elmondatlan történetek sokasága adja a franchise fő erejét.

A klasszikus motívumokra építő eredeti trilógia és a későbbi folytatások is monumentálissá tették a Star Wars világát: minden egyes történet csak egy részlet, egy hópehely a Hoth jégvilágában, egy homokszem a Tatoine dűnéin, egy apró tollvonás a Halálcsillag poros koncepciós rajzain, mégis meghatározó idők fontos eseményeiről mesél.

A Disney 2012-ben vásárolta fel a Lucasfilmet. Kathleen Kennedy elnöksége alaposan átdolgozta a Star Wars univerzumát - célja a kánon egységesítése volt. Mivel számos független regény, novella, képregény, videójáték vagy animációs film készült gyakran egymásnak ellentmondó történettel, a Disney saját kánont határozott meg, elválasztva egymástól a „Kánon” és a „Legendák” elemeit. Előbbibe a legfontosabb alkotásokon túl nagyrészt a 2012 után készült tartalmak kerültek. A „mi számít kánonnak” kérdés ugyanakkor komoly konfliktusokat szült a rajongótáboron belül – különösen azután, hogy a Disney saját Star Wars projektjei nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

A következő fejezet SPOILERESEN elemzi az új trilógiát!

Mi a gond az új trilógiával?

Míg az előzménytrilógia esetében joggal illették erős kritikákkal a kivitelezést, az új trilógiánál a fő probléma a koncepcióban, illetve annak hiányában rejlett. Míg George Lucas ezredfordulós filmjei egy eredeti történetet akartak elmesélni - elképesztően sok hibával -, addig Az ébredő erő célja már kimondottan az volt, hogy a lehető legszélesebb tömegeket szolgálja ki a cselekménnyel, és az eseményeket is ennek szolgálatába állította. Ennek megfelelően a film az Új remény remake-je lett, mégis ez aratta a legnagyobb sikert mind a pénztáraknál, mind a nézőknél és a kritikusoknál. A nagyobb probléma, hogy Abrams és társai sem ekkor, sem a harmadik filmben nem vállaltak kockázatot, így a történet teljesen kiszámítható és tét nélküli lett.

the_last_jedi_cast_forras_wikipedia.jpg

Kép: (balról jobbra) Ram Bergman, Rian Johnson, Mark Hamill, Adam Driver és Kathleen Kennedy Az utolsó Jedik bemutatóján (forrás: Wikipédia)

Az utolsó Jedik esetében már kiütközött az egységesség hiánya is. Rian Johnson nem kívánta J.J. Abrams útját járni: nem a közönséget akarta kiszolgálni, inkább a saját szemszögén keresztül interpretálta a világ történéseit, hogy aztán a harmadik filmben Abrams visszatérjen a populista történetmeséléshez. Emiatt a karakterek gyakran szembemennek a korábbi cselekedeteikkel és elveikkel, az erőhasználat mítosza a midikloriánok óta nem esett át ekkora átértelmezésen, a szereplők történetíve pedig a legritkább esetben fut ki bárhová is: az Első Rend vezérének szánt Snoke-ot például a trilógia felénél írták ki - még azelőtt, hogy bármit megtudtunk volna róla.

Utóbbi egy újabb problémát szült: a filmben kiürült a sötét oldal. Snoke halála, Hux árulása és Kylo Ren átállása után a Skywalker korára a filmnek nem maradt antagonistája, így visszanyúltak a klasszikus trilógiához és Darth Sidioushoz. Ez rosszabbnál rosszabb döntésekhez vezetett. Palpatine visszatérése az első hat film legmeghatározóbb karakterének teljes történetívét tette érvénytelenné. Anakin Skywalker önfeláldozása teljesen tét nélkülivé vált, ahogy a prófécia is megdőlt, miszerint ő hozott volna egyensúlyt az erőbe. Ez a feladat az új trilógia főszereplőjére és a franchise történetének egyik legmegosztóbb karakterére, Rey-re hárult. 

Tény, hogy a filmvásznon Rey lett az első olyan női erőhasználó, aki meghatározó szerepet töltött be a Galaxis történetében - bár az animációs sorozatok, könyvek és videójátékok kapcsán már ez sem állja meg a helyét - ám azzal, hogy a karakter „magában hordozza az összes jedi erejét”, sokak számára vált azonosulhatatlanná. Rey egyszer sem bukik el a három film során, a korábbi jedi és sith harcosokhoz képest töredéknyi tapasztalattal is képes bárkit legyőzni, karakterfejlődése pedig minimális, ami annak tükrében, hogy egy sivatagi roncsvadászból lesz a galaxis legmeghatározóbb ereje, igen meglepő.

Mivel az utolsó filmben  már Palpatine is képes pusztán az erő segítségével egész flottákat feltámasztani, a két gigász küzdelme egy King Kong vs. Godzilla jellegű párharccá redukálta az amúgy példátlan összetettségű Star Wars univerzumot, miközben az emberek szerepét gyakorlatilag a nullával tette egyenlővé.

the_rise_of_skywalker_forras_disney_lucasfilm.jpg

Kép: The Rise of Skywalker (Forrás: Lucasfilm/Disney, New York Times)

A legnagyobb probléma, hogy a rendezői székbe visszatérő J.J. Abrams a film üzenetével sem tudott mit kezdeni. Azzal, hogy Rey Palpatine unokájaként a világos oldal hőse lesz, a Disney gyakran visszatérő, inkluzivitást és egyenlőséget hangoztató narratívája mellett áll ki: nem a származásunk határoz meg minket. A film utolsó jelenetében Rey mégsem vállalja fel a nevét, hanem Skywalkerként mutatkozik be, ezzel pedig az előbbi gondolat ellenkezőjét állítja. A trilógia számtalan ponton tesz kinyilatkoztatást amellett, hogy vállaljuk önmagunkat, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk, majd az utolsó jelenetében a teljes gondolatmenetet szembeköpi. Talán ez a széria koncepcióhiányának legékesebb példája.

A következő fejezet SPOILEREKET tartalmaz a Mandalorian néhány visszatérő/új karakterének kilétéről, de a történetről nem!

Miben hozott változást a Mandalorian?

Kaithleen Kennedy és csapata a Han Solo-film bukása után felfüggesztették a filmek ipari mennyiségű gyártását, és az új trilógia után a sorozatok irányába mozdultak el. Ehhez két, a Star Wars újkori történeténét meghatározó ember segítségét kérték. Egyikük John Favreau, a Marvel-univerzum sikerkovácsa, akinél csak nagyon kevesen értik jobban az utóbbi évek filmiparának működését és a filmes univerzumok hatékony felépítésének módját. A másikuk Dave Filoni, akinek beágyazottsága és munkájának fontossága a Star Wars-univerzumban kizárólag George Lucaséhoz mérhető. Filoninak köszönhetjük többek között A Klónok háborúja és a Lázadók animációs sorozatokat is, olyan meghatározó karakterekkel, mint például az Anakin tanítványából lett renegát jedi, Ahsoka Tano vagy A baljós árnyakban kihasználatlanul hagyott antagonista, Darth Maul.

Favreau és Filoni a Mandalorian első évadában a filmeknél jóval szűkebbre vették a fókuszt. A sorozat már nem a galaxis legnagyobb erőinek ütközetéről szól: végig azt érezzük, hogy egyetlen történetet követünk az események végtelen folyamában. Emellett lassítottak a tempón: mivel nem kötötte őket az idő, így klasszikus űrwesternt alkottak, melyben minden egyes jelenet pontosan kimért és részletes, nem veszünk el a gyors vágásokban és a folyamatos akcióban. A filmekkel ellentétben sokkal realisztikusabbak és ritkábbak lettek a dialógusok: nem adnak minden információt a karakterek szájába - ahogy az a gyermeknézők tömegei miatt a filmekben történt -, sokszor csak utalnak az apróbb részletekre.

star_wars_the_clone_wars_forras_lucasfilm_disney_medium.jpg

Kép: Star Wars - A klónok háborúja, utolsó évad (forrás: Lucasfilm/Disney, Medium)

A második évad az egész franchise-t meghatározó változásokat hozott, ám ehhez célszerű egy másik sorozattal indítanunk. A klónok háborúja című animációs széria hat év késéssel, 2020-ban kapta meg záróévadát. Bár a sorozat kezdetben kifejezetten gyerekeknek szólt, később együtt öregedett a közönségével: folyamatosan foltozta be az előzménytrilógiában maradt lyukakat, és végül olyan mélyre ásott a karakterek lelkébe, olyan drámákat és erkölcsi dilemmákat vitt képernyőre, hogy átértékelődött bennünk a „gyereksorozat” kifejezés. Filoni sorozata a harmadik évadtól már érett történetként funkcionál, az ötödiktől pedig sötétnek is nevezhetjük a jedik és a Köztársaság bukásának bemutatását.

A Mandalorian amellett, hogy gyakran visszanyúlt a klasszikus filmművészethez - sokat merít például Sergio Leone vagy Akira Kuroszava munkásságából - a második évadban folytatta a Clone Wars vagy a Rebels által megkezdett utat: a régi kánon elemei felé fordult, és visszafordíthatatlanul beágyazta azokat az univerzum mainstream hálózatába.

Megkapta például első élőszereplős változatát Bo-Katan Kryze és Cobb Vanth, de visszatért a halálból Boba Fett, és debütált a már említett közönségkedvenc, Ahsoka is. Mindezekre tekinthetünk „fan service”-ként is, hogy könnyű kedveléseket hozzanak a szériának, ám ennél jóval többről van szó: megágyaztak az univerzum újjáépítésének.

mandalorian_vs_joyimbo_forras_reddit.jpg

Kép: Balra Ahsoka Tano (Rosario Dawson) a Mandalorian-ben (Dave Filoni, 2019), jobbra Kuwabatake Sanjuro (Toshiro Mifune) A testőrben (Akira Kuroszava, 1961) (Forrás: Reddit)

Mit hoz a jövő?

A Disney 2020 decemberében jelentette be, hogy tíz új Star Wars-sorozatot dob piacra. A legnépszerűbb karakterek közül Obi-Wan Kenobi, Boba Fett és Ahsoka is önálló szériát kap, de a felsorolásban szerepel animált sorozat, sőt, anime-antológia is. Mindez érdekes kettősséget eredményez. A Star Wars világában gyakorlatilag végtelen a lehetőség és a potenciál. Nem köt minket sem helyszín, sem idő, hiszen minden „réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban” történt. Ennek ellenére a Disney nemcsak az új trilógia cselekményében kerülte a kockázatot, hanem az új sorozatok berendelésénél is: a szériák szinte egytől egyig a Skywalker-saga idővonalán helyezkednek majd el. Az egyetlen kivétel The Acolyte címre hallgat, mely két évszázaddal a Baljós árnyak eseményei előtt játszódik majd.

A Star Wars ezzel véglegesen a Marvel és a DC modellje mellett kötelezte el magát. A potenciál hatalmas, ugyanakkor az értékes tartalmak inflálódnak, az egyre táguló franchise-ok között pedig elveszhet a fókusz és a központi gondolatok.

Az eredeti Csillagok háborúja-trilógia egyszerre volt kalandfilm, lovagregény, buddhista tanmese, filmművészeti unikum és szórakoztatóipari mestermű. Csak találgatni tudunk, hogy a folyamatos terjeszkedés mellett képes lesz-e megőrizni Filoni és Favreau a világ legnagyobb erényeit: a kreativitást, a jó és a rossz örök belső harcát, az apró részletek fraktálszerű egymásba fordulását és monumentalitását.

A Mandalorian korántsem hibátlan sorozat, egy dolgot azonban biztosan elért: sokak számára visszahozta a franchise-ba vetett hitet. A Disney feladata pont olyan nehéz, mint amilyen egyszerűnek hangzik: nem szabad visszaélnie vele…

Merre tart a réges-régi galaxis? - Új sorozatok, régi dilemmák a Star Wars háza táján Tovább
Binge-watch minisorozatok az HBO GO-n, amiket kár lenne kihagyni!

Binge-watch minisorozatok az HBO GO-n, amiket kár lenne kihagyni!

pexels-cottonbro-5082567.jpg

A téli időszak nem csak a rossz időt vagy a hideget hozta magával, hanem a legfrissebb sorozatokat is. Már megszokottan a novemberi időszakban debütálnak az új sorozatok, és a remekművekből az idei szezonban sem volt hiány. Cikkünkben összeszedtük néhány aktuális kedvencünket.

2021.01.12. Írta: Hegedüs Kata, borítókép: cottonbro, Pexels

A légikísérő - The flight attendant

A történet középpontjában Cassie, egy fiatal légiutaskísérő áll, aki látszólag a legjobb életét éli. Munkájának köszönhetően eljut a világ különböző pontjaira, rengeteg új emberrel akad össze utazásai során, és buliból sincs hiány. Cassie-nek nem esik nehezére megszegni pár szabályt: nem veti meg a munkahelyi alkoholfogyasztást, és egy sármos utas randevúmeghívására is igent mond. A sorozat a lány életére fókuszál, akinek egy este alatt gyökerestül megváltozik az élete:

Cassie a halott randevúpartnere mellett ébred egy ismeretlen hotelben Bangkokban.

kaley-cuoco-the-flight-attendant-cast.jpg

Kép: Screen Rant

A bonyodalom akkor kezdődik, mikor a lány ijedtében eltünteti a gyilkosság nyomati, de New Yorkban már az FBI várja. Egy pörgős, feszültséggel teli sorozat, tele váratlan fordulatokkal. Cassie szerepében Kaley Cuoco végleg kitör az Agymenők sorozat árnyékából és képernyőre viszi tehetségét.

Tudhattad volna - The Undoing

A tökéletes család, Grace (Nicole Kidman) - a sikeres terapeuta, Jonathan (Hugh Grant) - a szakmailag elismert gyermekorvos - és a fiúk irigylésre méltó életet élnek. Szép ház, privát iskola, tehetős családi háttér és egy gyilkosság - ezekkel a szavakkal lehet jellemezni a Fraser család életét. A sorozatban a feje tetejére áll egy New York-i család élete. Hugh Grant kilép a megszokott, romantikus filmes jó- vagy rosszfiú szerepéből, és egy új oldalát ismerhetjük meg. A tehetséges Nicole Kidmannel játékuk feszültséggel telítve húzza magával a nézőt, és minden résszel más és más karakter lesz gyanús.

Ipar - Industry

A 2008-as világválság sokakat bizonytalanságba taszított és problémákat okozott, ellenben  a bankárok élete a tőzsdén a válságot követően eltérő irányt vett. A sorozat fiatal bankárokra és befektetőkre fókuszál, akik mindenre képesek lennének pozíciójuk megtartására. Céljuk a pénzügyi világban lévő fennmaradás és túlélés, amelyért képesek tűzön-vízen át keresztülmenni, mindent megtenni, még ha ezzel ártanak is a barátaiknak, munkatársaiknak.

A sorozat remekül ábrázolja, hogy egy válság utáni helyzetben mekkora küzdelem folyik a friss diplomások körében a munkaerőpiacon, így érdekes lehet a mostani helyzetben is a korosztályunk és a pályakezdők számára.

industry_hbo-scaled.jpg

Kép: Mentropoler

Az ifjú Sheldon - Young Sheldon

Az Agymenők című sikersorozat spin-offjának középpontjában a fiatal matekzseni, Sheldon áll, akinek élete korántsem átlagos. A kisfiú átlagon felüli matektudással rendelkezik, és ez a tehetség nem feltétlenül könnyíti meg az életét. Környezete és legfőképpen családja igyekszik tartani a tempót a fiú gyors gondolkodásával, kisebb-nagyobb sikerrel. Az ifjú Sheldon az Agymenők sorozatban megismert karakter gyermekkori fejlődését mutatja be, tele humorral és nem várt fordulatokkal, immár a negyedik évadában.

Normális emberek - Normal People

Az ír sikersorozat megérkezett a magyar HBO GO-ra is. A novellaadaptáció két fiatal nem mindennapi szerelmi és baráti kapcsolatát kíséri végig a középiskolától egészen az egyetemi évekig és a felnőtté válásig. A két kamasz személyisége és szociális státusza látszólag teljesen eltér egymásétól. Marianne kicsit különc, magának való lány, Connell sikeres, népszerű srác, ugyanakkor a látszat ellenére a fiú élete sem egyszerű. A dráma egy igazi szerelmi huzavona kapcsolatról szól, amit az erős színészi játék és a történet kombinációja tesz élvezhetővé. A sorozat az ír írónő, Sally Rooney azonos című regénye alapján készült - a könyv 2018-as megjelenése óta számos díjat nyert, és a magyar olvasókat is meghódította.

Binge-watch minisorozatok az HBO GO-n, amiket kár lenne kihagyni! Tovább
Erős éve lesz a filmgyártóknak és Timothée Chalamet-nak is - ezeket a filmeket várjuk 2021-ben

Erős éve lesz a filmgyártóknak és Timothée Chalamet-nak is - ezeket a filmeket várjuk 2021-ben

pexels-cottonbro-3945317.jpg

2021 a filmek éve lesz - nem véletlenül, hiszen a tavaly lemondott filmbemutatók mind erre az évre csúsztak át. A politikai szatírától a krimin, az akciófilmen, a sci-fin, a drámán vagy a vígjátékon át a filozófiai művészfilmig minden lesz idén, mi pedig alig várjuk, hogy végre lássuk őket. Cikkünkben - a teljesség igénye nélkül - összeszedtük, hogy mik 2021 igazán várt filmjei.

2021.01.05. Szerkesztette: Sipos Sára, borítókép: cottonbro, pexels.com

meg_egy_kort_mindenkinek.jpgAnother round – Még egy kört mindenkinek

Kép: port.hu

Thomas Vinterberg (Születésnap, A vadászat, A kommuna) legújabb alkotása tarol a filmfesztiválokon. Itthon november elején mutatták volna be, azonban a vírushelyzet miatt várhatóan csak 2021 első felében kerül a vásznakra.

A dán dráma főszerepében Mads Mikkelsent látjuk, a film az alkohol jótékony és kevésbé jótékony hatásairól szól. Négy, életközépi válságban lévő barát - akik mind egy középiskolában tanítanak - furcsa társadalmi kísérletbe fog. Azt a homályos hipotézist kezdik tesztelni, hogy ha egy bizonyos szintű alkoholmennyiség lenne állandóan a vérükben - vagyis folyamatosan enyhén ittas állapotban lennének -, akkor kreatívabban élnék a mindennapjaikat, kiegyensúlyozottabbá válnának, és javulna az életminőségük. Lefektetik a játékszabályokat, majd belevágnak: isznak a szertárban, az öltözőben, a vécében, eleinte szigorúan betartva a meghatározott alkoholszintet. Egy bizonyos ponton azonban felmerül a kérdés: mi van, ha a “tökéletes szint” mindenkinél egyéni?

Írta: Kércz Dorci

imago.jpgDeath on the Nile - Halál a Níluson

Kép: IMDb

Az Orient Expresszen történt gyilkosság után Poirot-t ismét nyomozni látjuk a filmvásznon. A híres detektív éppen nyári pihenését tölti egy egyiptomi hajóúton. A folyami gőzösön utazók üdülését egy rejtélyekkel teli gyilkosság zavarja meg, a nászutas gerlepár életét (Gal Gadot és Armie Hammer) pedig a múlt bolygatja fel (Emma Mackey). Poirot-nak nem lesz könnyű dolga, hiszen a Nílus vizén csordogáló hajó utasait elvakítják a féltékenység és a szenvedélyek.

A Halál a Níluson Agatha Christie egyik nagysikerű, személyes kedvenc regényének adaptációja. Eredetileg 2020 októberében került volna sor a film bemutatására, viszont a vírushelyzet miatt - hasonlóképp a többi új filmhez - a premiert 2021 őszére tolták át. Poirot szerepében ismét a csodás Kenneth Branaght láthatjuk, olyan kiemelkedő színészek mellett, mint Gal Gadot, Armie Hammer, Rose Leslie, Sophie Okonedo és Emma Mackey.

A film a végtelennek tűnő sivatagban és Egyiptom látványosságaival egy feszültséggel teli krimire hívja meg a nézőket. 

Írta: Hegedüs Kata

Don’t look up

Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence, Meryl Streep, Cate Blanchett, Timothée Chalamet, Ariana Grande, Matthew Perry, Jonah Hill, Kid Cudi

– ez nem egy hollywoodi névsorolvasás, hanem a Don’t look up című film stáblistájának részlete.

A film főszereplői egy kevésbé befutott csillagászpáros (Leonardo DiCaprio, Jennifer Lawrence), akik médiatúrára indulnak, hogy figyelmeztessék az embereket: egy hatalmas aszteroida közelít, ami el fogja pusztítani a Földet. Ami még ennél is izgalmasabb, hogy ezen kívül semmi mást nem tudunk a történetről. A műfajáról is csupán annyi ismert, hogy vígjáték lesz: egyfajta politikai szatírával vegyített katasztrófafilm.

Persze nemcsak az Ocean’s filmek óta aligha látott színészparádé miatt várjuk ezt a filmet. A rövid történetből és a politikai szatíra műfajából nem nehéz arra következtetünk, hogy a háttérben egy természeti válságra cinikusan reagáló társadalom paródiáját kapjuk majd. Persze lehet, hogy valami egészen más kerekedik ki, éppen ezért izgalmas, mire megy majd a limonádékomédiáiról ismert rendező-író, Adam McKay (Eurovíziós dalfesztivál: A Fire Saga története, Megjött apuci) ilyen szereplőgárdával.

dont_look_up.jpg

Kép: NEW FILM

A film Netflixre érkezik, várhatóan 2021-ben, ami azért is érdekes, mert Leonardo DiCaprio ezidáig egyike maradt azon kevés színésznek, akik nem vettek részt nagy streaming-projektben. Ebben vélhetően a koronavírus és a mozibezárások is szerepet játszanak, hiszen a színész másik idei filmje, a Martin Scorsese rendezte, Robert De Niro társfőszereplésével készült Killers of the Flower Moon az AppleTV+ platformon lesz majd elérhető.

Pontos megjelenési dátumot még egyik filmhez sem adtak ki, a forgatás ugyanakkor már javában zajlik. A Don’t Look Up egyébként az eredeti tervek szerint már idén megjelent volna, a koronavírus miatt azonban elhalasztották a tavaszi forgatást. 

Írta: Kovács Máté

Dune - Dűne

A Denis Villeneuve francia-kanadai alkotó rendezte Dune 2021 egyik várva várt filmje. Villeneuve neve a 2010-es években vált felkapottá: olyan filmeket rendezett, mint a Felperzselt föld, a Fogságban vagy a Szárnyas fejvadász 2049. Az előző két filmhez hasonlóan ezt is sztárdömping jellemzi: többek között Timothée Chalamet, Zendaya, Jason Momoa, Oscar Isaac, Stellan Skarsgård vagy Javier Bardem neve fémjelzi.

dune.jpg

Kép: IMDb

A film egy sci-fi regény adaptációja, és nem is akármelyiké: Frank Herbert azonos című regénye hatalmas népszerűségnek örvend világszerte.

A könyv egy olyan univerzumban játszódik, ahol a legfontosabb termék, a hatalom kulcsa, a fűszer, mely csak az Arrakis nevű bolygón található, amit a lakói Dűnének neveznek. A mű nemcsak érzékletesen leíró és izgalmas, hanem komoly társadalmi, filozófiai, vallási gondolatokat is tartalmaz.

A regény a science fiction műfajának egyik alapműve, így természetesen ez már nem az első feldolgozása. Először Arthur P. Jacobs akarta megfilmesíteni: a rendező Alexandro Jodorowsky lett volna, ráadásul Salvador Dalí és Orson Welles játszottak volna benne, a zenéhez pedig a Pink Floyd-ot kérték fel. A dologból végül nem lett semmi, közben a jogok tovább vándoroltak. Végül 1984-ben David Lynch rendezett belőle filmet.

Sci-fi alapműnek számít a Szárnyas fejvadász is, és a két alkotás már több szálon is összekapcsolódott. Az első, végül sikertelen megfilmesítés jelmezeiért Moebius felelt volna, aki a Szárnyas fejvadász jelmezeit is készítette később. Az 1984-es Dűnét nem David Lynch rendezte volna, mivel 1980 után Ridley Scottot kérték fel erre, ő azonban már az 1982-es Szárnyas fejvadászon kezdett dolgozni ekkor. Végül az utolsó fun fact a két filmről: Denis Villeneuve legutóbbi filmje a Dűne előtt épp a Szárnyas fejvadász 2049 volt, ami az eredeti kultfilm méltó folytatása.

Írta: Sipos Sára

french.jpgThe French Dispatch

Kép: IMDb

Wes Anderson filmjei nagy kedvenceim, és gondolom nem vagyok ezzel egyedül. Ismerve stílusát és filmjeit, a történet épp annyira meglepő, hogy már meg sem lep, a színészgárda nagy része pedig már ismerős a korábbi filmjeiből. Timothée Chalamet-nak erős éve lesz, az biztos - ez már a harmadik film a listánkon, amiben szerepel. Persze ott van még mellette többek között Saoirse Ronan, Léa Seydoux, Bill Murray, Tilda Swinton, Frances McDormand, Owen Wilson, Adrien Brody, Willem Dafoe vagy Jason Schwartzman.

Korábbi interjúkban a rendező már említette, hogy a filmet az újságíróknak küldött szerelmes levélként lehet értelmezni. A film inspirációja Wes Anderson szeretete a New Yorker magazin iránt - régi, valós cikkeket is használt a film megírásához. A diákfelkelést például az 1968 májusi francia lázadások ihlették, de Adrien Brody karaktere is létező figurán és történeten alapul.

A történet egy 20. századi kitalált francia kisvárosban játszódik. Itt találunk egy amerikai újságot, amiben The French Dispatch néven jelentetnek meg történeteket. A szerkesztőség összeállít egy megemlékező számot, amiben három történetet mesélnek el: egy művész életfogytiglan börtönbe kerül, diákok felkelést szerveznek, és megoldódik egy emberrablási ügy.

Már az előzetes is hozza a Wes Anderson-filmek hangulatát, stílusát, és habár még konkrét megjelenési dátum nincsen, és már lassan egy évet késik, azt suttogják, akár az idei Cannes Nemzetközi Filmfesztivál nyitófilmje is lehet.

Írta: Sipos Sára

No time to die - Nincs idő meghalni

A 25. jubileumi film kedvéért Daniel Craig még egyszer felvette a szmokingot és a pisztolyt, és menő autóba ült, hogy eljátssza James Bond szerepét. A történet az előző rész, a Spectre folytatása, de természetesen a korábbi Craig-részekhez is kapcsolódik. James Bond még a Spectre-ben ismerte meg szerelmét, Madeleine-t, akinek van még mit titkolnia. Közben Bond múltjából is előkerülnek az árnyékok, elfeledett figurák, így vissza kell térnie még utoljára.

A főbb szereplők közül már többen az előző filmekből is ismerősek lehetnek: Daniel Craig mellett Léa Seydoux játssza Madeleinet, M szerepében Ralph Fiennes, Q szerepében Ben Whishaw, Moneypenny szerepében pedig Naomie Harris lesznek, de a korábbi ellenség Blofeld is jelen van, akit Christoph Waltz alakít. Az új főgonosz Safin, akit Rami Malek játszik el, és friss arc még a színészek között Ana de Armas is.

A Bond-filmek főcímdalát mindig nagy érdeklődés övezi - ez most sem volt másként. Kinek kisebb, kinek nagyobb meglepetést jelentett, hogy az elmúlt pár évben hatalmas népszerűségre szert tett Billie Eilish jegyzi a No time to die dalát. Ami azért is hatalmas dolog, mert mindössze 18 évesen írta meg a dalt testvérével, Finneas-szal.

A filmet nemcsak a vírus késletette egyébként, hanem maga a forgatás is. A forgatókönyvírók, Neal Purvis és Robert Wade 1999-ben dolgoztak utoljára James Bond filmen, a jubileumi alkotásra azonban visszatértek. Rendezőt már nehezebben sikerült találni a filmhez: a Skyfall és a Spectre direktora, Sam Mendes nem vállalta. Sokáig Denis Villeneuve tűnt a befutónak, végül kimentette magát a fentebb említett Dűne forgatása miatt. Végül Cary Joji Fukunaga lett a direktor - érdekesség, hogy a 2017-es Az című horrorfilm írója is ő volt.

Írta: Sipos Sára

A feleségem története

Azóta tűkön ülve várom ezt a filmet, mióta először hallottam a hírt, hogy készül. A Testről és lélekről direktora, Enyedi Ildikó rendezi a Füst Milán azonos című regényéből készült filmet. Az előző két említett filmben is szerepel Léa Seydoux - 2021-ben ez már a harmadik várva várt filmje. A két férfi főszereplő Seydoux mellett pedig  a holland Gijs Naber és a francia Louis Garrel. A hírek szerint magyar színészek is szerepet kaptak a filmben, például Hajduk Károly és Mácsai Pál. A forgatás is itthon zajlott - emlékszem, akkoriban egyszer én is kosztümös statisztákba botlottam Budapesten.

a_felesegem_tortenete.jpg

Kép: port.hu

A film regényadaptáció: Füst Milán egyik leghíresebb művének feldolgozása. A regényt több mint tíz nyelvre lefordították, és akkor a Nobel-díj várományosként is emlegették. A történet szerint Störr Jakab, a holland hajóskapitány megkéri a francia Lizzy kezét, ahogy meglátja. A szerelem, a házasság azonban gyötrő - a hajóskapitány féltékenykedik, érzelmi hullámokba kerül. Féltékenységről mások is írtak már, így azonban csak kevesen.

Störr kapitány szerelemféltése, feleségével kapcsolatos aggodalmai, gyanakvásai a szoknyaügyekben járatlan férfi kálváriájának megannyi stációján vezetik végig az olvasót. Az emberi lelket ismerő író feltárja előttünk a szerelem titkait, a férfi és nő kapcsolatának soha meg nem oldható ellentmondásait, és eközben mintegy tudományos leírását adja a féltékenység kórtanának.

(forrás: A feleségem története könyvborítója, 2000-es kiadás.)

Füst Milán szívemhez közel álló író, ez a regény pedig az egyik kedvencem. Őszinte, igaz, emberi, súlyos mű. A film vagy a könyv vitájába nem mennék bele - és nemcsak azért, mert még nem láttam a filmet, hanem mert bízom Enyedi Ildikóban: ez a film csodálatos lesz. A rendező egy interjúban el is mondta: "Nem inspirálódni akarok Füst Milánból, szolgálni szeretném őt." (forrás: Velvet.hu)

Írta: Sipos Sára

Erős éve lesz a filmgyártóknak és Timothée Chalamet-nak is - ezeket a filmeket várjuk 2021-ben Tovább
Színház az egész világ

Színház az egész világ

Michael Jordan utolsó tánca (sorozatkritika)

kosar_1.jpgMindenki ismeri Michael Jordan nevét. Az 1990-es évek ikonikus kosárlabdázója a tizenévesek falától a sportcipők oldalán át a mozivászonig mindenhol megjelent, kulturális öröksége pedig a mai napig kézzelfogható. Karrierjéről The Last Dance címen most sorozat is készült, amely egy új generációnak is segíthet megérteni, miért is vált ekkora ikonná a Chicago Bulls legendája.

Írta: Rada Bálint

A Netflix és az ESPN 2018 májusában jelentette be, hogy közös dokumentumfilm-projektbe kezdenek. A sportrajongók figyelmét már ekkor felkeltette a koncepció: a készítők 500 órányi, korábban soha sem publikált kép-, videó- és hanganyag felhasználásával készültek bemutatni a Chicago Bulls és Michael Jordan utolsó bajnoki címet hozó, 1997-98-as szezonját. A rendezői székbe az ESPN egyik dokumentumfilm-specialistája, Jason Hehir került, aki többek között a szintén népszerű 30 for 30 sorozaton is dolgozott, a producer pedig korábbi munkatársa, az Oscar-díjra is jelölt Michael Tollin lett.

Az eredetileg 2019-re kitűzött premier egy évet késett, ám ezzel kifejezetten jól járt a sorozat. A koronavírus okozta karanténhelyzetnek, illetve a sportligák (így az NBA) leállásának köszönhetően fokozott érdeklődés fogadta a The Last Dance-t, amely magyarul a Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig címet kapta.  Az első két epizód premierjére április 17-én került sor, majd hetente újabb két résszel jelentkezett a Netflix – ez merőben szokatlan volt az általában egész évadokat egyszerre bemutató streaming szolgáltatótól.

kosar_2.jpgAz utolsó tánc letarolta az internetet – a kritikusok és a nézők is az egekig magasztalták –, hibátlannak ugyanakkor mégsem nevezhetjük. A felmerülő kritikák többsége két konkrétumra vonatkozik: a sorozat szokatlan időkezelésére (nem egyenes időrenddel dolgozik, hanem folyamatosan ugrál az idősíkok között), illetve magára a címre. A The Last Dance ugyanis nem arról a bizonyos utolsó bajnoki címről, „az utolsó táncról” szól, sokkal inkább egy hatalmas tisztelgés minden idők egyik legnagyszerűbb sportolója, Michael Jordan előtt.

Fontos kiemelnünk, hogy Jordan komoly szerepet vállalt a sorozat létrehozásában. A készítők összesen 106 interjút készítettek, a hatszoros NBA-győztes pedig hozzáférést kért mindegyikhez, amit meg is kapott: minden elhangzott történetre és véleményre reflektált, és ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Ennek megfelelően a kritikák és a negatív kommentárok éppen csak annyira fordulnak elő, hogy halandó emberként ábrázolják, és átélhetőbbé teszik a történetét.

kosar_3.jpgA Bulls-sikersztori többi szereplőjét is a legenda szemüvegén keresztül látjuk – egyeseket ez kifejezetten negatívan érint. A csapattársak közül az alapember, Ron Harper például alig jutott szóhoz, Luc Longley-val interjú sem készült, a Detroit Pistons csapata főgonoszi magasságokba került, az 1996-os döntőben őt hibátlanul levédekező Gary Paytont pedig Jordan egy ponton egyenesen kiröhögi. A legfontosabb láncszemek azért így is elegendő időt töltenek a képernyőn: a kiváló pedagógusnak bizonyuló edző, Phil Jackson, a minden idők egyik legjobb csapattársának tartott Scottie Pippen, vagy a törékeny énjét feltűnési viszketegséggel és őrültségekkel fedező Dennis Rodman egyaránt lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák, milyen szerepet is töltöttek be a legendás dinasztia történetében.

A sorozat talán legnagyobb erőssége az említettek ellenére is az, hogy hitelesen és pontosan mutatja be Michael Jordan karakterét. Jordan mindent alárendel a győzelemnek: a csapattársait ha kell verbális, ha kell fizikai erőszakkal hajtja a jobb teljesítmény felé, és minden apró történésben megtalálja azt a motivációt, ami a helyzetet személyessé teszi számára, ezáltal előhívva elképesztően kompetitív személyiségét, amely képtelen a vereségre. A szerencsejáték-függőségétől a korszak legnagyobb játékosaival vívott küzdelméig mindenben megmutatkozik versenyszelleme, amely minden élsportoló sajátja, de talán senkinél sem jelenik meg ennyire látványosan.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a történet nem csak Jordan pályán mutatott teljesítményére, de a popkultúrában betöltött szerepére is nagy hangsúlyt fektet. Az 1990-es években kinyílt a világ: a vasfüggöny leomlott, az internet ekkor bontogatta szárnyait, és megerősödött az igény olyan globális ikonok iránt, akikért mindenki rajongani tud.

Jordan ilyen körülmények között minden falat átütött. Európában az 1992-es barcelonai olimpia volt a fordulópont: az amerikai Dream Team minden idők legerősebb válogatottja volt, a Larry Bird és Magic Johnson nevével fémjelzett együttesből pedig még így is ki tudott emelkedni. Az NBA meghódította a kontinenst, Jordant pedig a legyőzhetetlenség mítosza lengte körbe: 1991-től minden egyes teljes szezonjában, amit a Bullsban töltött, bajnoki címig vezette csapatát. A Nikeval kötött megállapodásának köszönhetően az Air Jordan brand is az ő hírét terjesztette, sikereiről és botrányairól pedig tömegmédiumok ezrei számoltak be nap mint nap.

kosar_4.jpgIgazi „self-made man” volt, az amerikai álom megtestesítője, aki hihetetlen munkabírásával, küzdeni akarásával és elszántságával jutott a csúcsra. Egyesek a rasszizmus elleni harc végső sikereként értelmezik azt, hogy feketeként vált ekkora ikonná, míg mások felróják neki, hogy sosem foglalt állást politikai és társadalmi kérdésekben – már maga a dilemma is jól példázza, hogy mekkora szerepet töltött be a kor közéletében. Az igazi rajongó felkelt egy Jordan-poszter árnyékában, megreggelizett a Michael Jordan arcképével díszített gabonapehelyből, majd 23-as Chicago Bulls mezben elment a moziba, ahol a Michael Jordanes reklámok után megnézhette Michael Jordan főszereplésével a SpaceJam című filmet. A jelenség túlnőtt a játékoson, és olyan magasságokba emelte, ami jócskán túlmutat a pályán nyújtott teljesítményén.

1998-ban aztán véget ért az utolsó tánc – hat bajnoki cím után behúzták a függönyt. A csapat szétszéledt, a Chicago Bulls pedig 22 év alatt még az NBA döntőjéig sem jutott el újra. Ezalatt felnőtt egy generáció, amely már nem láthatta Michael Jordant élőben játszani. A nosztalgiázók mellett főleg nekik szól ez a sorozat: egy óda egy legendás játékosról, aki nélkül a sportvilág és az egyetemes kultúra sem lenne ugyanaz, mint ahogy ma ismerjük.

Színház az egész világ Tovább
Amikor az abszurd beköltözött a politikába - Sorozatkritika

Amikor az abszurd beköltözött a politikába - Sorozatkritika

space_force.jpg

A Netflixtől idén sem maradnak távol a botrányok, a legutóbbit például a Trump-paródiának szánt szatirikus komédia, a Space Force váltotta ki. Amikor sokak szerint a valóság is saját paródiájává válik, virágzását éli a szatíra műfaja. Kétrészes írásunkban két Netflix-sorozatot mutatunk be, melyek görbe tükröt állítanak a mai politikai légkörnek. (borítókép: IMDb)

Írta: Kovács Máté

Időnként előfordulnak olyan helyzetek, amiket egészen abszurdnak élünk meg – mintha már nem is a valóságban, hanem egy politikai szatírában élnénk. Néha csak nevetünk az egészen, máskor meg azon gondolkodunk: tényleg mindenki megőrült? 

Körülbelül ezzel írhatnám le azt az érzést, ami a Space Force és a The Politician sorozatokat övezi. A Netflixtől sosem állt távol, hogy bevállaljon megosztó és kockázatos forgatókönyveket, melyek aztán többnyire igazolták is a bizalmat – nézettségben mindenképp. 

I.rész: Space Force

Mit ér egy háborús űrpornó nagy, piros gombok nélkül?

A Space Force egyik legnagyobb hibája, hogy fogalma sincs, mi is akar lenni. A történet aktualitását Donald Trump tavaly decemberi bejelentése adja: az Egyesült Államok űrhaderőt hoz létre U.S. Space Force néven, az elnök szerint ugyanis a jövő háborúit az űrben fogják vívni. 

A Star Wars-fanok bánatára ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy néhány éven belül X-szárnyúak fognak repkedni a Föld körül, ugyanis nem terveznek harci csapatokat küldeni az űrbe. Mindenesetre sokak fantáziáját megmozgatta, hogyan működik majd az „űrdominancia” a gyakorlatban, így jött létre Steve Carell (Minyonok, Csodálatos fiú) és Greg Daniels sorozata, a Space Force is (előbbi egyben a főszereplő is). 

spaceforce3.jpgIgen, „A” Space Force, ugyanis a Netflix az Egyesült Államok hadseregét megelőzve védette le a nevet. Bár a gyakorlatban nem biztos, hogy ennek bármilyen következménye lesz, ez a tény önmagában is elég ironikusra sikerült. Vagy szatirikusra, vagy…

… és itt térünk rá magára a sorozatra, amit műfajilag nagyon nehéz meghatározni. Ezzel önmagában nem lenne probléma, ha nem folytonos csapongásról lenne szó. Az előzetes alapján sokan egy ütős Trump-paródiát vártak, ez ugyanakkor csak részben valósul meg. Bizonyos esetekben jót nevetünk azon, amikor az elnök megosztó személyiségéből látunk viszont elemeket, máskor azonban paródia helyett egy kevésbé működő szatírát kapunk. 

Mi a különbség a kettő között? A paródia gúnyos utánzás szórakoztató céllal, és ez tökéletesen át is jön akkor, amikor a Ben Schwartz (Kacsamesék, Sonic, Modern család)  által játszott Twitter-menedzser hevesen érvel egy rakétakilövés mellett, hiszen az milyen jól mutatna a feeden. A szatíra szintén a gúnyt használja fel, mellyel a kor problémáit kritizálja és állítja pellengérre.

A paródia nem ítélkezik, a szatíra viszont igen, a sorozat pedig nem tudja igazán eldönteni, hogy akar-e értékítéletet mondani, vagy sem. 

Külön-külön mindkettő jól működik, ami a szereposztásnak is köszönhető. Steve Carell, aki a Space Force tábornokát alakítja, jól átadja ezt a vívódást, amit a sorozat maga is átél a tíz rész során. Bizonyos esetekben nevetünk az értelmetlen ötletein (például azon, hogy egy marketing céllal fellőtt csimpánzzal tárgyaljon műholdjavításról banán-valutában), máskor viszont érezzük a rá nehezedő nyomást, amikor egy nevetségesen abszurd helyzetben morális-erkölcsi döntést kell meghoznia – ami eltúlozva ugyan, de a valóságban is jelen volt a történelem során. 

Spoiler: Ilyen eset, amikor a várva-várt Hold-misszió a során a természetesen már sokkal hamarabb odaérő kínaiak egyszerűen áthajtanak holdjárójukkal az Egyesült Államok lobogóján. Ez persze kemény megtorlást igényel, például össze kell kenni az egész kínai tábort borotvahabbal, ha pedig ez sem lenne elég, WC-papírral kell őket megdobálni. A katonásdi-tábornokok azonban ennél valamivel durvább fellépést sürgetnek: hiába lenne háborús bűn, a kínai tábort el kell pusztítani. Mit tehet ilyenkor a főhős? A parancsnak, vagy a belső iránytűjének engedelmeskedik? 

Ez a fajta kettősség húzódik végig a történeten. Amikor paródiáról van szó, jól működnek a poénok és teljesen bele tudunk helyezkedni a vasárnap délutáni limonádé életérzésbe. Amikor viszont megpróbál komolyabb témákat behozni, például a főhős családi drámáját (a felesége börtönbe kerül, a tinédzser lányával pedig folyamatos konfliktusokat él meg), már nem tudjuk elhinni neki. Amikor a komoly komolytalankodik, működik a dolog és nevetünk rajta, amikor viszont a komolytalan próbál komolykodni, az egész nagyon mesterkéltté és sablonossá válik. 

spaceforce2.jpg

(kép: IMDb)

spaceforce4.jpgNagyon érdekes még John Malkovich (Red, Az új pápa) szerepe is, aki a haderő vezető tudósát alakítja. Ő az a higgadt elme a Trump-stábban, aki igyekszik a valóságot is némiképp napirendre venni, hogy aztán természetesen mindig a főnökének legyen igaza. A személyén keresztül egyébként érdekes dilemmák rajzolódnak ki: egyrészt megjelenik benne az az évszázados probléma, hogy a tudósoknak akkor lesz csak igazuk, miután már megtörtént a baj (lásd globális felmelegedés), ugyanakkor ők sem tévedhetetlenek, ezt pedig a legnagyobb elméknek is el kell fogadniuk. 

A Space Force ennek ellenére szerethető, még akkor is, ha a végén marad egy kis hiányérzetünk. Néhány poénhoz szükséges a valódi környezet ismerete, szóval nem árt, ha követjük az amerikai fejleményeket (például egyesek szerint a bombák nemcsak hurrikánoszlatásra, hanem a kínaiak által szétvágott műhold összeszerelésére is alkalmasak lehetnek), de ezek nélkül is teljesen élvezhető a történet –

feltéve, ha szeretjük sokszor kimondani a WTF mozaikszót, ami egy abszurd komédia esetében kitűnő fokmérő lehet.

Amikor az abszurd beköltözött a politikába - Sorozatkritika Tovább
Hogyan NE készülj a következő vizsgádra? - 5 új Netflix sorozat a hétvégére

Hogyan NE készülj a következő vizsgádra? - 5 új Netflix sorozat a hétvégére

watching_netflix_on_tv-min.jpg

A vizsgaidőszak tele van stresszel és izgalommal, így mindenkinek kell némi kikapcsolódás. Összegyűjtöttünk nektek öt új, teljesen eltérő műfajú sorozatot Netflixről, amelyek frissek, izgalmasak, és nem a megszokott sémát hozzák. Olyan sorozatokat választottunk, amik maximum 10 epizódosak, így nem kell attól félnünk, hogy a figyelmünk kizárólagosan egy sorozatra fókuszál. 

 Írta: Hegedüs Kata

Into the Night

Sci-fi, Dráma, Thriller, Poszt-apokalisztikus fikció

A legújabb belga sorozat egy 6 részes utazás a Föld körül, szó szerint. A történet javarészt egy repülőgépen játszódik, ugyanis egy világpusztító esemény következtében a Nap sugárzása mindent elpusztít a Földön. A repülő pár utasa megpróbál a Nap elől folyamatosan Nyugat felé menekülni, így menteni saját életüket. A kétségbeesett utasok karaktereit a néző hat részben alaposan megismeri, és az izgalom útján még pár francia kifejezés és szó is ragad rá. Hogy menekülésük során találkoznak-e túlélőkkel, és sikerül-e folyamatosan a sötétben maradniuk, a sorozatból kiderül.

Space Force

Vígjáték

A The Office sikersorozat után Steve Carell ismét egy komédiában remekel, viszont ebben a sorozatban nem egy átlagos irodában főnökösködik, hanem az űrben. Naird tábornok (Steve Carell) azt a feladatot kapja, hogy hozzon létre egy titkos katonai űr projektet, viszont a cél elérése közben nem várt nehézségekbe és bonyodalmakba ütközik. Steve Carell mellett a sorozatban feltűnik még Lisa Kudrow és John Malkovich is, és játékukkal viszik a prímet.

White Lines

Thriller

A spanyol-brit sorozat a La Casa De Papel alkotójának legújabb története. Egy manchesteri DJ a buli városában, Ibizán egyik napról a másikra eltűnik, majd holtteste 20 év után előkerül. A sorozat főszereplője a testvérét gyászoló húg, aki 20 év után igyekszik kinyomozni, mi történt testvérével. A kutatás során saját magával, személyiségének sötét oldalával is meg kell küzdenie, miközben a történet két idősíkon fut. Azoknak ajánljuk, akiket érdekel Ibiza, a buli, a drogok és a hazugságok paradicsoma.

Never have I ever

Tragikomédia

A Netflix új, saját gyártású sorozata, amely mutat végre egy kis diverzitást, és nem a megszokott tini drámasorozatok sablonját ismétli. A sorozat egy indiai tini lány szemszögéből mutatja be, hogy milyen egy indiai konzervatív családban felnőni. Mindy Kaling karakterei ötvözik a humort és a szerelmet. Könnyed, tíz részes sorozat, amely a nevetés mellé talán még pár könnyet is csal a nézők szemébe.

Too hot to handle

Reality

Ha már igazán nem tud fókuszálni az agyad és egy könnyed, szórakoztató reality sorozatra vágysz, a Too hot to handle tökéletes választás. A valóságshow szereplői olyan szexi fiatalok, akik inkább hajlanak az alkalmi kapcsolatokra, mintsem a komolyakra. A luxusvillába érkezett szereplők nem tudják, mire vállalkoznak, így a sorozat fordulatokkal és izzó pillanatokkal teli. Szórakoztató, könnyed és humoros, továbbá a szereplők egyszerű gondolkodásmódja, még jobban rávilágít a tudás fontosságára.

Hogyan NE készülj a következő vizsgádra? - 5 új Netflix sorozat a hétvégére Tovább
„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője?

„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője?

88186001_183211372976185_1230221686050127872_n.png

Quibi néven új streaming szolgáltató indul útjára Amerikában és világszerte. Az elgondolás teljesen új és forradalmi. Napközben, például ebédszünetben szívesen szórakoztatja magát az ember az Instagram pörgetésével, Youtube videók nézésével, mert ilyenkor viszonylag kevés idő van egy Gyűrűk ura trilógiát végignézni. Viszont bizonyára te is szívesen lefoglalnád magad a "gyors falatok" között: erre nyújt megoldást az áprilisban érkező Quibi, azaz a Quick Bites streaming szolgáltató. (Fotó: Liam Hemsworth - YouTube Quibi channel)

Írta: Gajdics Bálint

Az új, Netflixhez, HBO GO-hoz vagy Hulu-hoz hasonló platform húzott egy merészet, és egy kizárólag telefonnal kompatibilis alkalmazást fejlesztett ki. Az alapötlet teljesen egyszerű. Nem tudunk élni a telefonunk nélkül, mindenre használjuk, akár még sorozatnézésre is szeretnénk. Viszont oda nem annyira illik egy hosszabb, 40-50 perces részekből álló széria, ezért a Quibin 7-10 perces részek lesznek. 

A havidíj 5 dollár lesz, ami még kezelhető pénzösszeg annak tudatában, milyen tartalmak jönnek az új alkalmazásra, ugyanis nagy neveket sikerült leigazolni a csapatba. Lesz saját sorozata Steven Spielbergnek és a kosárjátékos Steph Currynek is. Íme egy kis ízelítő:

A Survive sztorijának alapja egy repülőszerencsétlenség, amit a főszereplőnő, a Trónok Harcából ismert Sophie Turner próbál átvészelni. Ahogyan a címben is olvasható, a sorozatban az ember újra felveszi a harcot a természettel, és reméli, hogy felülkerekedik rajta:

A The Stranger egy feszült thriller Maika Monroe (Valami követ) és Dane Dehaan (Fantasztikus Pókember) főszereplésével.  A történet egy sofőr és az utasa macska-egér játékáról szól, ugyanis kiderül, hogy az utas nem is olyan ártatlan, mint elsőre tűnik. Pörgős, 10 perces részekben ismerhetjük meg az utas lelkivilágát és a Los Angelesi alvilágot:

A Barkitecture sorozat lesz a titkos kedvencem. Nem úgy, mint ezer más házátalakítós műsorban, itt a ház helyett a tulajdonosa áll a középpontban, ugyanis négylábúakról van szó. Ebben a sorozatban kutyáknak fognak luxus kutyaházakat felépíteni a semmiből:

A The most dangerous game című akciósorozatban egy halálos beteg férfi kerül a középpontba, akit Liam Hemsworth (Éhezők viadala) alakít majd. Hogy halála előtt gondoskodjon terhes feleségéről, belemegy egy ismeretlen 24 órás hajsza játékba, ahol óráról órára nehezebbé válik életben maradni, viszont hamar kiderül: a vadász helyett ő lesz a préda. A vadász szerepében pedig Christoph Waltz (Becstelen Brygantik, Django) látható majd.

 A fent említett sorozatok mellett számos további tartalom is érkezni fog majd a telefonos applikációra április elejével. Az, hogy végül az újításnak szánt koncepció mennyire válik majd be, leginkább rajtunk, sorozatfogyasztókon fog múlni. Úgy tűnik, hogy a már egyébként is telített streaming piac letisztulás helyett a jövőben inkább tovább sűrűsödik majd. 

„Gyors falatok” – A sorozatnézés jövője? Tovább
Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról

Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról

kep1.png

A 2019-es év sok zseniális sorozatot adott a világnak, és egyébként is meghatározó évet jelentett a sorozatipar számára, hiszen véget ért a leginkább imádott, világszerte körberajongott ókor-fantasy, a Trónok Harca, lett minőségi Star Wars mese, a Disney elemi erővel lépett be a streaming szolgáltatók piacára, és csomó új világsiker született, amelyek új trendek eljövetelét ígérik. Viszont mi most csak azzal a két alkotással foglalkozunk, amelyek jól lefestik, hogy milyen irányba fordulhat a mára meghatározó jelentőségűvé előlépő sorozatgyártás. Ezekért a sorozatokért rajongott a világsajtó, a nézőknél elképesztő sikereknek örvendtek, de ami a legfontosabb: mindkettő a maga nemében és az ipar szempontjából sorsfordítónak van beállítva, némileg helyesen. De csak némileg: nézzük meg, mennyire igazak ezek az állítások a Csernobilra és az Eufóriára.

Írta: Bálits Mihály

 

Van két egyszerű és alapvető különbség a kettő között: az egyik jó, a másik nagyon nem. Magyarán a Csernobil egy nagyon-nagyon jó sorozat, az Eufória – akármennyire agyon van ajnározva – nem az. Kezdjük a jóval!

 

ÖSSZEDŐLÜNK A HAZUGSÁGOKBAN

2019. májusában és júniusában a csapból is a Csernobil folyt.Az embernek már kicsit olyan érzése volt, hogy nagyon le akarnak nyomni valamit a torkán, csak épp azt az el nem hanyagolható részletet nem mondták el, hogy miért.

A Csernobil különösen Kelet-Európában üt nagyot és főleg annak a generációnak, akinek volt szerencséje – vagy cserencsétlensége – élni a létező, emberarcúnak kikiáltott kommunizmusban, amely valójában sosem volt emberarcú, még kevésbé kommunizmus. Ekkoriban, a nyolcvanas években már majdnem mindenki tudta, hogy hazugságokkal teli, korhadt, roskadozó faház az a rendszer, ahol élnek, amit csak elhallgatások sora tart össze és egyszer el fog jönni az a pont, amikor már az sem tudja. 1986. április 24-én eljött ez a pillanat. Szó szerint: a rendszerek és az emberek összeroppantak a hazugságok tengerében, mint egy csernobili RBMK reaktor.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért volt ilyen elképesztő sikere a sorozatnak – különösen úgy, hogy szinte egy időbe került ki a régen várt Trónok Harca fináléval – látnunk kell azt alapvető tényt is, hogy az emberek mindig is vevők voltak a könnyen befogadható, messianisztikus világmagyarázatokra. Lehetnek ezek kultúránkat összetartó, közös történetekből született alkotások vagy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő filmek, a lényeg, hogy a körülöttünk lévő történéseket megfelelő minőségben magyarázza meg az adott művészeti termék.

Ennek talán a legjobb példája a filmtörténet legnagyobb sikere, a Star Wars. Ha belegondolunk, George Lucas történetei mélyen bibliai alapokon állnak: az eldugott, távoli provinciában, szűzen fogant messiás-hős gyermek, a mindent körülvevő, természetből, elfogadásból származó erő (Isten), a bölcs, öreg, csendes mesterek és még sorolhatnánk.

Ebből a szempontból nézve talán könnyebben megérthető a Csernobil áttörése. Hiszen mit látunk? Már több, mint egy évtizede egy olyan világban élünk, amelyben az emberiség egyfolytában utat keres társadalmi és politikai kérdésekben félve a klímakatasztrófától és növekvő hittel az összeesküvés-elméletekben. Erre jön egy olyan, mindössze öt részes minisorozat, amely dokumentarista módon, de abszolút narratív cselekménnyel, érthetően, egyszerűen bemutatja az emberiség történelmének egyik legnagyobb katasztrófáját.

atom-3669818_1920.jpg

Persze nem csak emiatt jó sorozat a Csernobil. Ott van például a forgatókönyv, ami ritka zseniális. De valami elképesztően. Bár előre tudjuk az egész sztorit, a cselekményben mégis olyan aprólékosan és izgalmasan van adagolva az információ, hogy végig izguljuk az összes részt, különösen az utolsót, ahol a tárgyaláson Legaszov professzor, az atomfizikus elmondja a szovjet állam őszödi beszédét, és azt, hogy az emberi hülyeség és becsvágy hogyan tud atombombát generálni. (Ebben a jelenetben egyébként többet tanultam a fizikáról, mint 12 év alatt a magyar oktatási rendszerben.)

A látvány szintén egészen kiemelkedő. Ebben ne is menjünk bele túlságosan, ezerszer kielemezték már: akit érdekel a díszlet hihetetlen pontossága, olvassa el ezt a twitter bejegyzést egy moldáv újságírótól, aki szinte képről képre mindent összehasonlított az eredeti eseményekkel vagy ezt a Vice cikket, ahol mindenféle egyéb érdekességet találhat a sorozat aprólékosságával kapcsolatban. Olyan tűpontosan ábrázoltak benne szinte mindent, az utolsó bútor vagy hamutálat is, hogy például nekünk, magyaroknak azonnal a nagymama háza juthat eszünkbe a kádárista bútorokkal.

 chernobyl-3711302_1920.jpg

Természetesen nem minden ugyanúgy történt, ahogyan a sorozat elmeséli, de nagyságrendileg mégis. Erre a legjobb példa a sorozatban a legfontosabb mellékszereplőt játszó Ulana Khomyuk (Emily Watson) atomfizikus karaktere, akit az alkotók az összes, a katasztrófán dolgozó tudós alakjából gyúrtak egybe.

Ezzel együtt érdekes megfigyelni azt is, hogy a karakterekből mennyire rá tudunk ismerni saját korunkra.

A főhős, aki egyébként nem a tudósokat vezető, főszereplőnek látszó Legaszov (Jared Harris) professzor, hanem Boris Scserbina (Stellan Skarsgård), a minisztertanács elnökhelyettese, másodvonalú csinovnyik, a szemünk előtt hasonlik meg, majd néz szembe azzal, hogy minden, amit az egész életében csinált (főleg az előrejutás a pártranglétrán), hazugságra épül, és ezen hazugságok sora vezetett végső soron Csernobilhoz. De ezzel együtt a fő karakterként beállított Legaszov – aki egyébként bevallottan direkt akadályozta vezetőként zsidók előléptetését, hogy tetszést nyerjen el a Kremlben – a sorozat végére szintén hatalmasat fejlődik, hiszen bevallja, hogy a szovjet kormány közvetlenül felelős a tragédiáért, vállalva ezzel, hogy a KGB indexre teszi.

A titkaink és a hazugságaink határoznak meg minket. Amikor feltűnik az igazság, akkor csak hazudunk és hazudunk, amíg már nem is emlékszünk, hogy van-e ott egyáltalán igazság, pedig ott van. Minden hazugság, amit elmondunk, adósság az igazság felé, és előbb vagy utóbb ezt a tartozást ki kell fizetni.”

 - mondja. És ez pedig túl kínosan visszhangzik jelenkorunkban, a klímavészhelyzet idején.

 

NINCS ITT SEMMIFÉLE EUFÓRIA

A tavalyi év másik nagy durranása a júniusban bemutatott Eufória című HBO-s gyártású sorozat volt, amely a mai tizenévesek világát próbálta bemutatni. A nyolc részből álló első évad a gimnazisták lelkivilágát, a drogfogyasztást, a szexuális szabadosság témáit vette alapul, és erre próbált egy olyan cselekményfüzért felépíteni, amely eladható, akciódús, izgalmas és autentikus.

Ez pedig nagyon nem sikerült. A Sam Levinson által rendezett, izraeli eredetű Eufória kicsit olyan, mintha az írók elolvastak volna két Jezebel, három Vice és öt New York Times cikket, amiből megpróbálták kitalálni, hogy mire is buknak azok a bizonyos, sokat emlegetett millieniálok, vagy Z-generációsok.

Tudomást szereztek az USA-ban pusztító ópiát válságról, ezért a főszereplő egyfolytában ópioid tartalmú nyugtatót tol. De tényleg egyfolytában: már az első rész nagyjából ötödik percében előkerül a jó öreg xanaxos doboz. Aztán szép sorban minden: van itt Fentanil, Vicodin, és egyéb fájdalomcsillapítók, majd Kokain és MDMA. Ugyanez a helyzet a zenével. Mintha megnézték volna az elmúlt évek Billboard listáit, és arra jutottak volna, hogy a sorozat szinte minden tízedik másodpercébe odacsördítenek valami trap számot vagy Billie Eilish kópiát.

kep2_1.png

Az alkotók tudták azt is, hogy a teljes szexuális felszabadultság és a Tinder világában nem egyedi a saját célra felhasznált vagy elküldött erotikus képek és videók készítése vagy küldözgetése. És azt is tudták, hogy ebből komoly problémák szoktak adódni. Aztán látták azt, hogy mennyire forró téma jelenleg a társadalmi nemek, illetve a szexuális irányultság kérdése, hogy aztán didaktikusan kifejtve beleírják, mintha csak ki akarták volna ikszelni ezt a topikot is. A végeredmény az lett, hogy az Eufória világában szinte minden lány majdnem pornósnak van beállítva, aki gátlások nélkül küldözget meztelen vagy félmeztelen képeket.

De mindezekkel még nem lenne baj, ha nem lennének olyan végtelenül klisések a karakterek. Az első részben azzal indítunk, hogy a főszereplő lány, a 17 éves Rue (akit az akkor még csak a Disney csatornából ismert Zendaya játszik) kijön a rehabról, és elindul a tanév, minek során előbb-utóbb beleszeret új legjobb barátjába, Julesba, aki történetesen egy nagyon bulis, nagyon kedves transzfesztita lány (Hunter Schafer), de sajnos ennél többet nem tudunk meg róla. Ja, de, még annyit, hogy új lány és barátokat akar szerezni. Ekkor kerül képbe Rue, aki már kisgyermekkora óta bipolaritással küszködik, nagyon szorong és depressziós zavarai vannak. Vagy valami olyasmi, ugyanis ezt nem nagyon tisztázza a forgatókönyv, de a lényeg az, hogy Rue az apja halála után rászokik a drogokra, amiből később komoly bajok származnak.

A sorozat készítői bizonyára azt is tudták – és ezt nem cinizmusból mondom - , hogy mennyire divatosak az olyan szavak, mint depresszió vagy szorongás vagy bipolaritás. Ezek sajnos tényleg divatos szavak, könnyű dobálózni velük, felelőtlenül mindenre rásütni őket, pedig a dolog úgy áll - és ez nem egy tektonikus erejű megállapítás -, hogy ezek a fogalmak tudományos keretek között meghatározott és diagnosztizált betegségek, amiktől emberek szenvednek. Az ezekkel való dobálózásra ékes példát mutat, hogyha mondjuk a depresszió szót autóbalesetre vagy gyomorrákra cseréljük, máris nem lesz olyan vonzó rávetíteni egy tizenévesek világát bemutató sorozatra. Pedig mindegyik halálos tud lenni.

Lehetne azzal érvelni, hogy a sorozat pont attól lesz bátor és autentikus, hogy szembenéz a tényekkel. A fiatalok között tényleg megdöbbentően magas a mentális zavarok aránya (lásd itt is) – bár túl sok összehasonlításra alapot adható statisztikával nem rendelkezünk a régebbi korokból. Tehát mondhatnánk, hogy a sorozat bátor és nem fél kimondani a valóságot, és szembemenve a nyálas, sztenderd tinisorozatokkal bemutatja a 21. századi tinédzserlét elfojtott drámáit.

A baj csak az, hogy az Eufória ebben a kérdésben szenved a pontatlanságoktól.

Annyi helyen lehetne belekötni a hibákba, hogy meg lehetne tölteni belőle egy rekesznyi xanaxos dobozt. Bár kis részletekbe belemenni általában teljesen értelmetlen, ha a hangsúly nem ezen van, az Euróriának pont az lenne az egyik küldetése, hogy pontos, részletgazdag képet adjon egy szorongó generációról. Viszont tele van olyan apró tévedésekkel, csúsztatásokkal, ellentmondásokkal, hogy ha valaki eléggé figyel, belefájdul a feje.

Kis dolgok, amik nem úgy vannak a való életben, ahogyan az Eufória állítja:

  • A valóságban a diákok (tinédzserek, fiatal felnőttek) nem így öltözködnek vagy legalábbis kevésbé extravagánsak.
  • De mindenképpen kevesebb csillám és luxusruha van rajtuk.
  • Még kevesebb six pack.
  • Hogy lehet az, hogy egy olyan lány, aki évek óta drogfüggő, elvonóra jár, tehát egy szorongó és addiktív alkat és egyfolytában kábítószerezik vagy iszik, cigarettára alig gyújt rá?
  • Ezek a fiatalok mintha meglepően keveset cigarettáznának.
  • A sorozatban bemutatott kábítószerek hatása sok esetben nem feltétlenül tükrözi a valóságot.
  • Az iskolai drogdílerek általában nem agyontetovált feketeöves gengszterektől szerzik be az „anyagot”. Pont azért, mert iskolásoknak osztanak.
  • A valóságban nem minden fiatal lány ennyire naiv vagy kábítószerfüggő.
  • A valóságban nem minden fiatal lány küld meztelen képeket magáról és csinál sextapet.
  •  A valóságban nem minden lánynak van borzalmas sorsú apja.
  • A valóságban nem minden fiatal srác akar 10 másodperc alatt szexet.
  • A valóságban nem minden alfahím rém okos és/ vagy pszichopata.
  • A valóságban nem a fiúk 99 százaléka ennyire szexista paraszt.
  • Bár aki depressziós, tényleg ritkábban megy el mosdóba, a valóságban nem lesz ettől azonnal gyulladása.
  • A valóságban általában még a cheerleader lányok sem szexelnek 20 ember előtt, amiből 10 közben videózza őket.

És most csak hasból írtam párat, ami eszembe jutott, valószínűleg sokkal több van ennél. Azért annyira bosszantóak ezek – a történet szempontjából helyenként irreleváns – tévedések és marhaságok, mert ezzel pont azt a szépségét ölik meg a sorozatnak, ami az egésznek a báját és az egyébként érdekes történet(ek) alapját adná.

kep3_1.png

Igazából néha az is kétséges, hogy az írók nem csak valami duplacsavaros iróniával alkották meg ezeket a karaktereket.

Pedig a színészek csodálatosak. A Ruet játszó Zendaya nemrég még a Disney csatornán volt látható. Az Eufóriában mutatott játéka alapján vetette le a Disney jelmezt, és öles léptekkel halad az A-lista felé. A civilben is transzfesztita modellként dolgozó Vaughn ugyancsak elképesztően jól játszotta a kissé naiv, szende, túl sok személyiségjeggyel nem rendelkező lányt és Jacob Elordi is a bántalmazó szociopatát. Már csak miattuk is érdemes rákattintani a sorozatra.

Mert mégis érdemes megnézni ezt a sorozatot. De vajon miért?

Minden ordító hibája ellenére az Eufóriát öröm nézni. Részben az előbb taglalt színészi játék miatt, részben a tényleg érdekes történetszálak miatt, de legfőbbképpen a magyar operatőr, Rév Marcell teljesítménye végett. Elképesztően jó, ahogy a néha csak középre fókuszált, neon-nyolcvanas éveket idéző látványvilág szervesen kapcsolódik ahhoz az érzéshez, amikor az esendő Ruet  a kábítószerek, a szerelem és a tinédzserkor erdejében teljesen elveszve látjuk, vagy amikor sötét és vörös fényekkel a zsarolások és feloldhatatlan szorongások útvesztőjének atmoszférájában járunk.

De amiért mindenképp ajánlott ezt a rossz sorozatot megnézni, az a vége, azon belül is az utolsó két perc. Az utolsó, nyolcadik részben nincs annyi elvarratlan szál, hogy csak kapkodjuk a fejünket és nézzük az időt, hogy mennyi van még a részből. Bár tele van ordító klisékkel és hibákkal, a sorozat utolsó három perce mégis mind a forgatókönyv, mind a mondanivaló szempontjából remek összegzése az azt megelőző, közel öt órás drámának.

Bár sokaknak nem tetszett, és tényleg ellentmondásos volt a lezárás, mégis ez a három perc tekinthető az alkotók legbátrabb, legeredetibb döntésének. Ezzel legalábbis már-már megközelítették a nagy elődöket, mint például a Skinst vagy a Misfitset. Elméletileg nyáron jön ki az új évad, ahova már amatőr fiatal színészeket keresnek. Talán reménykedhetünk benne, hogy ezúttal élethűbbek lesznek a részek – hiszen valószínűleg ez a sorozatipar jelenlegi legfontosabb trendje és üzenete: megérteni, bemutatni és befogadni a körülöttünk zajló dolgokat, méghozzá élethűen, izgalmasan és érthetően.

 

Bálits Mihály

2020. február 2.

Kiemelt kép: HBO GO; Montázs: Bálits Mihály
Képek forrása: HBO, Pixabay

Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról Tovább
3+1 sorozat a karácsonyi szünetre egyetemistáknak

3+1 sorozat a karácsonyi szünetre egyetemistáknak

mando.png

Néhány maratonra is érdemes sorozatot gyűjtöttünk össze nektek a 2019-es évből, amit akár egy vagy két nap alatt végig lehet nézni. A karácsonyi szünet legális alibit biztosít a semmittevésnek, így nem jelenthet majd kifogást a későbbiekben, hogy az állandó sorozatnézést miatt nem sikerült tanulni.

A karácsony rengeteg embernek a pihenést, a családdal való közös együttlétet, a hatalmas evéseket jelenti. Kis szünetet és energiát ad az egyetem fáradságos őszi féléve után, hogy felkészülhessünk a januári vizsgaidőszakra. Az évben ez az az időszak, amikor kicsit jobban elengedheti magát az ember és bepótolhat olyan sorozatokat, amikkel év közben nem tudta felvenni a fonalat. 

witcher.jpg

Castle Rock:

Kijelenthetjük, hogy az elmúlt években a különféle Stephen King adaptációk reneszánszukat élik. Ez talán annak köszönhető, hogy Hollywood kifogyott a jó horrorfilmes alapanyagokból és már a huszonharmadik Fűrész vagy Démonok között folytatás nem okoz akkora sikert, mint első alkalommal. King viszont a könyveiben az első pillanattól fogva meg tudta fogni az erre hajlandó olvasót. Szimplán szavak egymás utáni ismétlésével teremtette meg a borzongás különféle fajtáit, legyen szó gyerekeket felfaló gyilkos bohócról vagy a halálból visszatérő kiskedvencekről. 

A Hulu streaming szolgáltató jóvoltából kapunk egy teljes King alkotta világot, amit a készítők és a producer, nevezetesen J. J. Abrams a saját képükre formálhatnak. A Castle Rock sorozat nem adaptáció vagy feldolgozás, hanem King világának egyfajta újragondolása. Híres vagy hírhedt karakterek, helyszínek, mozzanatok és a könyvekből jól ismert borzongás jellemzi az eddig megjelent két évadot. Feltűnik benne a Remény rabjaiból jól ismert börtön, Cujo, a vérszomjas kutya és Annie Wilkes, a Tortúra könyvben megjelent „legnagyobb rajongó”. A történet maga viszont teljesen eredeti, valami újat akar elmesélni a King könyvek által kitaposott ösvényen, amit sikeresen hoz. Minőségi, igényes, és a két, egyenként tíz részes évadával ideális lehet egy karácsonyi maratonra.

(fotó: IMDb)

Godfather of Harlem:

mv5bzdm0ztnloditoty1ms00odzjlwi1zmetztdmn2yxytfkytu0xkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynq_v1_sy1000_sx666_al.jpgAmikor ősszel olvastam, hogy jön egy olyan sorozat, aminek a címében szerepel a Godfather, számomra nem volt kérdés, hogy valahogy be fogom ütemezni a szorgalmi időszakban. A Keresztapa hatalmas, már-már elvetemült rajongójaként minden maffiavilágot érintő sorozatot nyálcsorgatva várok, legyen szó Al Capone felemelkedéséről (Boardwalk Empire) vagy Pablo Escobar véres és lenyűgöző életéről (Narcos). Ahogy a címből is kiderül, ebben a sorozatban az 1960-as évek New Yorkjába, azon belül Harlem negyedbe kapunk betekintést és egy hű korképet arról, hogyan virágzott az alvilág egész Amerikában. A sorozat főszereplője Bumby Johnson, aki néhány éves alcatrazi száműzetés után visszatér a valaha általa uralt Harlembe, ahol újra rendet kell rakni. 

Természetesen itt is minden adott, ami egy igazi maffiatörténethez kell: drogkereskedelem, bandaháborúk, összetűzések a helyi szervekkel, árulások és új szövetségek. A Godfather of Harlem erre rádob még egy lapáttal azzal, hogy közelebbről megismerhetjük a afrikai-amerikaiak 60-as évekbeli társadalmi megítélését és konfliktusait például az olasz vagy ír maffiával is. A sorozat főszereplői ezen felül pedig valós történelmi szereplők voltak, akik a pisztoly két végén álltak. Emellett a 10 részes első évadból megismerhetjük Mohamed Ali kiváló bokszoló pályafutásának kezdeti nehézségeit és J.F. Kennedy halálának megítélését a különböző ellentétes érdekeltségű közösségekben is. 

(poszter: IMDb)

The Mandalorian:

mv5bmwi0otjlytitnzmwzi00yzrilwjhmjitmwrlmdnhzjnimzjkxkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynq_v1_sy1000_cr0_0_675_1000_al.jpgAz elmúlt hetekben leuralta a mainstream internetet Baby Yoda és a belőle alkotott rengeteg kiváló mém. Ehhez képest már kevesebb szó esik az eredetéről, vagyis a Disney+ első önálló sorozatáról, a The Mandalorianről. Ez az első élőszereplős Star Wars sorozat és ennek a rangnak megfelelően a legtöbbet letöltött sorozat lett az őszi időszakban a weben. Nyilván a legnagyobb rajongók minőségtől és minden mástól függetlenül is ugyanúgy imádják az összes Star Wars kontentet, legyen az rajzfilmsorozat, konzolos játék vagy a napokban megjelenő, az új trilógiát lezáró Skywalker kora (melyről mi is írtunk korábban).  

Viszont a The Mandalorian bátran ajánlható bárkinek, akit egy kicsit is érdekel az űreposz valamelyik darabja. Nem kell előzetes háttértudás, a sorozat teljesen élvezhető anélkül is. Legjobban úgy lehet leírni magát a sorozatot, mint egy űrwestern. A főszereplő, akit csak Mandóként ismerünk, egy komor, de halálos fejvadász, aki felbérelve, jó pénzért vagy egy új páncélzat reményében elvégzi a piszkos munkát. Természetesen Baby Yoda mellett is feltűnhetnek ismerős arcok, nincs hiány droidokból, vicces lényekből vagy a háttérben rejtőző birodalmiakból sem. Ez az összesen nyolc részes évad egy teljes történetet akar elmesélni, ezért érdemes egyben megnézni, a 30-40 perces epizódok pedig egyáltalán nem megerőltetők.

(borítókép és poszter: IMDb)

 

The Witcher:

witcher.pngAzért ez a sorozat kapja a plusz egy besorolást, mert még én sem láttam, viszont egészen biztosan meg fogom nézni. A December 20-án Netflixre kerülő The Witcher (magyarosítva a Vaják) egy ízig vérig fantasy sorozat fekete mágiával, boszorkányokkal, trónviszállyal és árulással. Az eredetileg lengyel írótól származó, keleti-európai középkort és a szláv-lengyel mitológiai világot megjelenítő könyvek az évek során megjelentek képregényes és videójátékos formában is, de most először kapnak nagyszabású televíziós feldolgozást. 

A főhős, ríviai Geralt hivatásszerűen veszedelmes szörnyek kiiktatásával foglalkozik. Az ő kalandjait követhetjük végig a sorozatban is. Maga a sorozat magyar szempontból is érdekes, hiszen a legnagyobb részét hazánkban forgatták. Az élesebb szemnek feltűnhet majd az epizódok nézése közben az egri vár, a komáromi erődrendszer vagy éppen a Vajdahunyad vára. A Henry Cavill főszereplésével 4 nappal karácsony előtt érkező sorozat is kiváló délutáni program lehet bejglievés után… vagy közben. 

(poszter: IMDb)


Gajdics Bálint

2019. december 22.

3+1 sorozat a karácsonyi szünetre egyetemistáknak Tovább
Conan Doyle 155

Conan Doyle 155

Sir Arthur Conan Doyle, a krimi koronázatlan királya

A bűnügyi regények és Sherlock Holmes megteremtője, akit a mai napig minden idők legzseniálisabb fiktív detektívjeként tartunk számon, Sir Arthur Conan Doyle 155 éve született.

A híres író 1859. május 22-én látta meg a napvilágot a skóciai Edinburgh városában, egy ír katolikus családban. Conan Doyle édesanyja Mary már fia kiskorában táplálta gyermeke képzelőerejét a sok mesével és történettel, amik segítségével anya és fia elmenekülhettek a valóságtól, az apa alkoholizmusától és a nehéz anyagi körülményektől.

http://37.media.tumblr.com/tumblr_m6sdwxsAnb1qkgkowo1_500.jpg

Conan Doyle 155 Tovább
Paul Shane (1940-2013)

Paul Shane (1940-2013)

A Csengetett, Mylord? különös sikere

Paul Shane brit komikus a tegnapi napon, rövid betegség után elhunyt a dél-yorkshire-i Rotherhamben. A 72 éves színész szűk családja körében töltötte utolsó óráit. Három lánya és hat unokája, illetve rajongók milliói gyászolják. Hírességek és pályatársak is csatlakoztak az emlékezéshez: Ricky Gervais "régimódi britcom hősként" hivatkozott rá, Mike Myers pedig így írt: "Nagyszerű brit komikus, színész és tehetség. Nyugodjon békében, Uram!"

Hazájában a legtöbben a Hi-de-Hi! című sitcomból ismerték, ezt nálunk sosem sugározták. Itthon a Csengetett, Mylord? című sorozat miatt lett híres, amelyet különböző tévécsatornák vagy tucatszor vetítettek le az elmúlt 20 évben. Érdekes, hogy ez a műsor hazájában nem lett sikeres. Nem is bukott meg igazán, de a szerzőpáros, Jimmy Perry és David Croft sitcomjai közül máig ez a legkevésbé kedvelt. Hogyan lehetséges, hogy egy virtigli angol sorozat Magyarországon népszerűbb lesz, mint Angliában?

Paul Shane (1940-2013) Tovább
süti beállítások módosítása