Közgazdász Online


Hogyan lesz valaki demonstrátorból a Félév gyakorlatvezetője? – Interjú Madari Zoltánnal

Hogyan lesz valaki demonstrátorból a Félév gyakorlatvezetője? – Interjú Madari Zoltánnal

o_zs_0231_wecompress_com.jpg

Milyen motiváció állhat egy akadémiai életút mögött? Hogyan válhat valaki jó tanárrá? Lehet-e érdekes a statisztika a száraz és komplex képletek ellenére? Milyen érzés egyidőben corvinusos diáknak és tanárnak lenni? Többek közt ezekre a kérdésekre kerestem a választ Madari Zoltán egyetemi tanársegéddel, aki ebben a félévben a Félév gyakorlatvezetője díjat nyerte el a hallgatóktól. 

2021.07.26. Írta: Tepfenhart Beatrix, Borítókép: Őrsi Zsanett, Közgazdász

Zoltánnak az oktatás már fiatal korában imponált, tanárnak készült sokáig. Végül mégis a Corvinus mellett tette le voksát. Ott sem kellett lemondania a tanításról, hiszen évekig demonstrátorként tevékenykedett. 

,,Egy rendkívül támogató környezetbe kerültem bele, érdekelte a tanszéket a véleményem, és lehetőséget kaptam arra, hogy oktassak. Ez nekem nagyon megtetszett, kifejezetten inspirált az, hogy ki kell állni 40 ember elé és egy olyan tárgyat tanítani, ami nem örvend túl nagy népszerűségnek, amit kihívás jól oktatni’’ – meséli.

mz.jpgA szentkirályi származású Madari Zoltán elsődiplomás a családjában. Kecskeméti szakközépiskolája után a Corvinusra jött, ahol Alkalmazott Közgazdaságtan szakon kezdte meg a pályafutását, ami eleinte okozott kihívásokat, azonban a kitartás és a Fakt Szakkollégium inspiráló környezete segített áthidalni ezeket. Ezt egy Közgazdasági Elemző mesterszak követte, azonban corvinusos története itt nem ért véget: jelenleg egyidőben hallgató és oktató az egyetemen Gazdaság- és társadalomstatisztika szakirányon, a Közgazdasági és Gazdaságinformatika Doktori Iskolában fogja lezárni a tanulmányait. 

Kép: Madari Zoltán

Az akadémiai lét mögött egyfajta kettős motiváció lapul, ezért a demonstrátorság több megközelítésből meghatározó volt számára.

,,Ha valaki fél évig tanul egy tárgyat, akkor lesz arról egyfajta kép a fejében, de ez messze nem elég ahhoz, hogy tanítsa is. El kell mélyedni a tananyagban, gondolkodni kell róla és igazából ez a legfontosabb. Az ember bármit csinál éppen az élete során, tanul, olvas, utazik, az a lényeg, hogy gondolkodjon.’’ 

A mélyebb ismeretekre szomjazó személyiség motivációt jelent a statisztika oktatásához. Zoltán szerint a statisztika  kulcspontja nem az, hogy megtanuljuk a száraz képleteket és a mutatókat, sokkal inkább, hogy ezek mögé lássunk, hogy értelmezni tudjuk, mi rejlik a betűk és a számok mögött a való életben, és ezt a tudást majd később a munkaerőpiacon is használni tudjuk. 

,,Nem a statisztika hazudik, hanem az, aki használja’’ - tartja egy híres mondás, amit Zoli is nagyon sokszor hangsúlyoz az óráin.

,,Nagyon fontos, hogy legalább közgazdászként értően olvassuk a statisztikákat.

Ellenkező esetben a média és az internet könnyen meg tud vezetni minket. Ezt akár a lassan lecsengeni látszó Covid árnyékában is láthattuk - a statisztikák használata és értelmezése nemcsak nálunk okoz nehézségeket, hanem globális szinten’’ – mondja arról, hogy miért alapozó tárgy a statisztika, és hol találkozhatunk vele a hétköznapokban. 

b_v_0103_3.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

Az akadémiai életút azonban nemcsak oktatásból áll; szorosan kiegészül kutatási tevékenységgel is, ami már egy merőben más világ, más hozzáállás és más készségek is szükségesek hozzá. Ebbe az új és komplex világba bele kell szokni, és aztán bele kell tanulni, hiszen senki nem születik kutatónak. 

Pályafutása során Zoltánnak ez volt az egyik legnagyobb kihívás. ,,Van olyan, hogy az ember beküld egy általa jónak vélt és jól kidolgozott anyagot, aztán teljesen szétszedik’’. Ilyenkor jön az újratervezés, és az, hogy további ösztönzőket keressünk - ezzel együtt pedig akarva-akaratlanul megtanulhatjuk, hogyan kell nemcsak eredményesen, de hatékonyan is dolgozni – feltéve, hogy nem akar az ember a nap 24 órájában statisztikai-ökonometriai modellek kidolgozásán ügyködni. 

Zoltán tevékenységének fókuszában alapvetően nem a kutatások álltak, ennek ellenére az elmúlt években ezen a területen is aktív volt, több publikációja is megjelent a szemináriumok mellett. ,,Beszélni szeretek, átadni a saját tudásomat és gondolataimat pedig még inkább’’- fogalmazza meg, amit rögtön kiegészít azzal, hogy egy jó tanár minden esetben jó előadó is kell, hogy legyen. 

Mindannyian ismerjük azt az érzést, amikor kétségkívül érződik valakin, hogy hatalmas lexikális tudással rendelkezik, azonban nem tudja ezt kellő módon kommunikálni a hallgatóság felé. Ez az, ami egy akadémiai életpályán szintén óriási kihívásnak bizonyulhat, hiszen az emberek figyelme az idő múlásával lankad, és 45 perc után sokszor megszűnik létezni. 

,,Mindig felkészültnek kell lenni: az adott heti tananyaghoz valami színeset kapcsolni, például egy aktuális hírt vagy valamilyen vicces dolgot bevonni, csak így lehet megnyerni a hallgatók figyelmét és ezáltal tanítani őket.’’

Hozzátette azt is, hogy maximalista személyiségként a megerősítés és a visszajelzés elengedhetetlen számára, azonban az online oktatás miatt ezekből sokkal kevesebb jutott. Épp ezért volt hatalmas megtiszteltetés és öröm neki, hogy a Félév gyakorlatvezetőjévé választották. 

A visszajelzésekből, véleményekből mindig próbál építkezni. ,,Én a HalVelt már demonstrátori éveim óta olvasom, és igyekszem beépíteni az ott összegyűlt gondolatokat az oktatási módszertanomba. A hallgatók véleménye nagyban meghatározza, hogy van-e értelme a munkámnak, annak, hogy minden évben új és életszerű példákat hozok’’.

A kritika sokszor lehet sértő vagy negatív töltetű, de mindig hozzáállás kérdése, hogy hogyan engedjük ezt hatni az életünkre. Végig kell gondolni, hogy gyakorlatilag mindannyian kritikusak vagyunk, maximum néha nem vesszük észre. Ez viszont teljesen normális. ,,Merjünk kritikát megfogalmazni, ez nagyon fontos. Hiszek abban, hogy a kritikai gondolkodás viszi előre a világot, azt javasolnám mindenkinek, hogy ez aktívan legyen ott az életében’’ - üzeni a hallgatóknak és az olvasóknak Madari Zoltán.

Hogyan lesz valaki demonstrátorból a Félév gyakorlatvezetője? – Interjú Madari Zoltánnal Tovább
"A közgázos diákok fantasztikusak"

"A közgázos diákok fantasztikusak"

Interjú Balázsné Mócsai Andreával, a Kenneth Rice-díj idei nyertesével

statttj.jpg

Milyen a jó tanár? Hogyan lehet tartani a lépést a digitális generációval, és milyenek a Corvinusos hallgatók? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázsné Mócsai Andreával, a Statisztika Tanszék Kenneth Rice-díjas mesteroktatójával. (fotó: Bartha Zsuzsanna)

Mit jelent számodra a Kenneth Rice-díj? Hatással van a munkádra?

Őszintén mondom, borzasztóan meglepett. Sokat dolgozom a háttérben, de nem gondoltam volna, hogy ez kari szinten is számít. Én elsősorban a saját diákjaimra koncentrálok, a külvilág jóval kevésbé érdekel. Nem gondolom azt, hogy végtelenül sokat tettem a díjért, de természetesen nagy elismerésként élem meg. Egyfajta visszaigazolás ez számomra, ami nagyon jól esett, bár az elsődlegesek továbbra is a saját diákjaim visszajelzései lesznek.

Mi volt a legemlékezetesebb hallgatói visszajelzés, amit az utóbbi időben kaptál?

Néhány évvel ezelőtt kiküldtem egy kérdőívet a végzett hallgatóimnak, amiben többek közt az előadás gyér látogatásának okára is rákérdeztem. Az egyik válasz így hangzott: “Én minden előadáson bent voltam, nekem tetszettek. Nem azért volt jó, mert nagyon érdekes lett volna, hanem mert akartam figyelni.” Azóta ezt a félév elején mottóként kivetítem a hallgatóknak. Szeretném, ha nem azt várnák el tőlem, hogy lenyűgözzem őket, hanem ha nyitottak lennének a tananyagra. És akkor még az is előfordulhat, hogy a végén élvezni fogják.

A Corvinusos diákokra jellemző ez a nyitottság?

A közgázos diákok fantasztikusak. Pozitív hozzáállásukkal, azzal a nyitottsággal, amiről az előbb beszéltem, ki tudják hozni az oktatóból, hogy jó órákat tartson. Itt nem a tudásról beszélek, az jól fejleszthető, így másodlagos: a hozzáállás sokkal fontosabb. És még csak nem is a szorgalom a jó szó rá, sokkal inkább a dolgok helyén kezelése egyfajta egészséges módon. Ez van meg a hallgatóinkban, és ezért könnyű őket tanítani. A gazdaságinformatikusok statisztika oktatása 10 éve hozzám tartozik. Minden hallgatót ismerek, csak jót tudok mondani róluk és arról a hangulatról, amit az órán teremtenek.

Találkoztál már negatív példával is? Ha igen, hogyan hatott rád?

Tavaly volt egy csoportom, akikkel nagyon nem értettük meg egymást – én úgy éreztem, érdektelenek, ők alighanem úgy, hogy én nem tudom megfogni őket. Nagyon rossz élmény volt úgy tanítani, hogy csak ismereteket közölhetek, és nem tudom elérni, hogy a diákok valóban sajátjuknak érezzék azt. Éppen azért mondom, hogy engem a diákok motiválnak, mert ezzel a csoporttal megéltem, milyen az, amikor nem tudnak.

Tudnál említeni olyan jól működő gyakorlatot, amire az évek során jöttél rá?

Az előbb említett kérdőívben ötleteket is kaptam a volt hallgatóimtól, hogy mivel színesíthetném az órákat. Ők vetették fel, hogy bevihetném a teszteket az előadásra is. Azóta az utolsó 20 percet erre szánom, és azt gondolom, nagyon jó ötletet kaptam, mert ezáltal az előadás nem csak ismeretközlés lett, hanem fel is mérhetjük – ők is, én is -, hogy mennyi jutott el belőle a hallgatókhoz.

Mitől lesz valaki jó tanár?

Nem tartom magam különösebben jó tanárnak, belőlem a diákok hozzák ki azt, amit én eléjük teszek. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt írták, hogy a digitális nemzedék felnövésével teljesen átalakul a tanári szerep is: a tanár egyfajta mentorrá válik. Én pedig szeretnék az lenni. Leginkább azt tartom erősségemnek, hogy tudok úgy kommunikálni a hallgatókkal, hogy nem érzik azt, hogy ellenkező oldalon állunk. Az egyetemi szintű oktatásnál is elengedhetetlen szerintem, hogy a tanítás ne egyirányú legyen, hanem oda-vissza kapcsolat a diákok és a tanár között.

Régen is így volt, vagy sok dolog változott az évek során? Te is változtál?

Amikor idekerültem a Corvinusra, ötödéves hallgató voltam – a tanítványaim egyben a barátaim is voltak, sok időt töltöttem velük az egyetemen kívül is. Ez ma már más, hiszen a diákjaim másik korosztályba tartoznak, mint én. A fókusz eltolódott a barátságtól, de továbbra sem érzem úgy, hogy a hallgatók falat húznának közém és saját maguk közé.

Mit gondolnak a diákok a statisztikáról? Hozzáállásban van különbség a karok között?

Véleményem szerint napjainkban a statisztika ismerete megkerülhetetlen. Mint mondtam, a hallgatók alapvetően nyitottak rá. A T-karon viszont félelmet látok bennük. Ezt nehéz feloldani, mert sokan nem gondolják magukról, hogy képesek lesznek megbirkózni a tárggyal. Pedig igen, és ha erre rá tudom vezetni őket, az a legnagyobb sikerélmény.

Mit gondolsz, a Corvinus átalakulása milyen hatással lesz a hallgatókra?

Bízom abban, hogy a kvantitatív tudományok hangsúlyosabb szerepet kapnak majd. Emellett nagyon remélem, hogy az új rendszer kiszűri majd azt a szűk réteget, amelyik azt hiszi, hogy az egyetemi diploma alanyi jogon jár neki. Az ő jelenlétük a rendszerben azokat is demoralizálja, akik tanulni jöttek ide. Az általános morálban ugyanakkor én nem látok problémát. Meg kell érteni, hogy a fiatalok másként gondolkoznak az életről. Meg kell még tanulniuk a teendők között súlyozni, ami nem mindig kedvez egy adott tárgynak. A félév elején az egyik szemináriumi csoportomból hárman is odajöttek hozzám óra után, hogy elmondják: előző félévben nem tették oda magukat, de most igyekezni fognak. Szinte elnézést kértek miatta. Ez nagyon meghatott. Látszik, hogy tisztában vannak a saját döntéseikkel, és nem akarják másra terhelni azokat.

A Kenneth Rice-díjat minden évben a Budapesti Corvinus Egyetem egy-egy olyan oktatója nyerheti el, aki a legtöbbet nyújtja az innovatív oktatási módszerek, élenjáró oktatástechnológia alkalmazása, valamint a pedagógiai módszereknek a hallgatók egyéni igényeihez történő igazítása terén. A díjat Egyetemünk egykori neves professzora, Kenneth L. Rice végakarata szerint négy gyermeke alapította. Az átadásra 2019. november 20-án 11:00 órakor került sor a Főépület 2. emeletén található Kenneth Rice emlékoszlopnál.

 

Lázár Fruzsina, Kovács Máté

Fotó: Bartha Zsuzsanna

"A közgázos diákok fantasztikusak" Tovább
süti beállítások módosítása