Közgazdász Online


Covidinka, home ovi és járványsikk - Szótárt ihletett a koronavírus

Covidinka, home ovi és járványsikk - Szótárt ihletett a koronavírus

20200720_152848.jpgKereken 400 kifejezés, amelyek az elmúlt hat hónap változásait írják le, és amelyek a karanténba zárt emberek kreativitására is rámutatnak. A váratlan krízis, a pandémia miatt robbanásszerű gyorsasággal születtek új, a megváltozott mindennapjainkat jellemző szavak. Ezért is mondható dr. Veszelszki Ágnes nemrég megjelent Karanténszótár: Virális tartalom című könyve – a szerző elnevezésével – a 2020-as év kór- és kordokumentumának. A szótár ötletéről, az új szavak születéséről és fennmaradásáról, illetve egyetemünk nyelvész oktatójának személyes kedvenceiről beszélgettünk.

Írta: Belayane Najoua

veszelszki_karantenszotar.jpgDr. Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tanszékvezető egyetemi docense a COVID-19 járvány nyelvi hatásait vizsgálta. A kutatás egyik eredményét most már könyv formájában is elolvashatjuk. A Karanténszótár a 2020 januárja és júliusa között megjelent új vagy gyakrabban használt, a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos szavakat gyűjti össze a legkülönbözőbb stílusrétegekből és nyelvváltozatokból. Olvashatunk szlengszerű köznyelvi, orvosi szaknyelvi kifejezéseket, sőt újságírói-publicisztikai nyelvi szóalkotásokat is.

Hogyan született meg a Karanténszótár ötlete?

2020 januárja óta folyamatosan figyelemmel követem és dokumentálom a koronavírus-járványhoz és a karanténhelyzethez kötődő új szavak megjelenését. Kezdetben a Budapesti Corvinus Egyetemen a hallgatóimmal gyűjtöttük az új szavakat, az így beérkezett érdekesebb szóalkotásokat megosztottam a közösségi médiában az ismerőseimmel, ennek hatására közülük is sokan bekapcsolódtak a gyűjtésbe. Azt lehet mondani, hogy 2020 tavaszán szinte napról napra új szavak jelentek meg.

Van-e kedvenc kifejezése?

A két, legnagyobb karriert befutó szót tudom kiemelni a gyűjteményből: az egyik az elgyőrfipalisodik (az Országos Mentőszolgálat szóvivője stílusában azt mondja mindenkinek, hogy maradjon otthon); a másik pedig a covidinka (az angol covidiot szó magyarítása, részben rájátszva a kövidinka szőlőfajta nevére is).

További érdekes, talán meglepő kifejezés a home ovi, a home office (otthoni munkavégzés) kifejezést idézi fel, és azt jelzi, hogy a járvány idejére bezárt óvodák helyett a kisgyermekek is otthon töltötték a „karantén” időszakát a szülőkkel, rokonokkal. A nyár közeledtével pedig megjelent az úgynevezett koronadivat vagy járványsikk, például a kétrészes fürdőruha maszkkal kiegészített változata, a trikini formájában.

Van-e olyan kifejezés, amelyet a vírus hatására saját maga talált ki?

Egy saját szót illesztettem be a szótárba: ez a koroneologizmus, vagyis a koronavírussal kapcsolatos új szó, kifejezés (szóösszerántással jött létre a korona és a neologizmus szavakból).img_0296-min.JPG

Mennyire fognak fennmaradni a nyelvben a most kialakult szavak?

Új szavak állandóan jelennek meg a nyelvben (és a ritkábban használtak pedig elavulnak), maga a szókincs változása egyáltalán nem újkeletű jelenség.

A világméretű koronavírus-járvánnyal, a karanténnal, az életünk teljes megállításával-lelassításával azonban olyan teljesen újszerű helyzetben találtuk néhány hónap alatt magunkat, hogy nem voltak fogalmaink az új, nyelven kívüli jelenségek megnevezésére.

Ez a nyelven kívüli ok indokolhatja az új szóteremtések robbanásszerű megjelenését. Az összegyűjtött kifejezések nagy része alkalmi szóhasználatnak tekinthető, ilyen a karanténkovász vagy a karantének. Azt remélhetjük, hogy ha már nem létezik az a jelenség, amelyre a szó utal, akkor a megnevezésére használt elemre sem lesz szükség. Az sajnos bizonyos azonban, hogy az 1960-as években megalkotott, de csupán újonnan megismert koronavírus szót még sokáig fogjuk emlegetni.

Tervben van-e egy újabb könyv kiadása?

Ebben a témában legföljebb a szótár második, bővített kiadása. A július 13-án nyomtatásban megjelent Karanténszótár anyagának gyűjtését kereken 400 szónál július 3-án zártam le. Az utolsó bekerült szó a vírusviadal volt, amely egy bizarr amerikai versengésre utal. A koronavírus-fertőzési versenyre a szervezők bizonyítottan fertőzött személyeket hívnak meg, a „versenyzők” nevezési összegét pedig az kapja meg, aki a társaságból elsőként megfertőződik. Ez az ijesztő összejövetel akkor lepleződött le, amikor a labortesztek ismertetésekor egyes fiatalok nagyon megörültek annak, hogy fertőzöttek, másokat pedig elkeserített, hogy a szervezetükben nincsen kórokozó.

Már a szótár nyomdába adása után találkoztam a karantérem elnevezéssel: a közösségi távolságtartás miatt a futóversenyeket oly módon rendezték meg, hogy a közös, tömeges futás helyett a regisztrálók egy online rendszerbe tölthették fel a digitálisan mért, önállóan, a megfelelő távolság betartásával elért futóeredményüket, amelyért cserébe azonban valódi érmet kaptak. Tehát a karantén idején sportversenyen kapott jutalom a karantérem. A szavakat folyamatosan gyűjtöm a könyv megjelenése óta is: elképzelhető tehát, hogy készítünk a szótárból egy második, bővített kiadást.

 

2020. augusztus 4.

Képek: Veszelszki Ágnes, Szép Zsóka

Covidinka, home ovi és járványsikk - Szótárt ihletett a koronavírus Tovább
Miért nézzünk régi vígjátékokat?

Miért nézzünk régi vígjátékokat?

pixabay.jpg

A fekete-fehér vígjátékok elavultnak és unalmasnak tűnhetnek, de korántsem azok. Hogy ezt az állítást bebizonyítsuk, összeszedtük néhány pontban, miért érdemes régi vígjátékokat nézni. Ha pedig nem hiszitek, járjatok utána: garantált sírva nevetés a vége!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

Az HBO Go, Netflix, Hulu és társai korszakában újabbnál újabb filmeket nézünk. A legújabb sorozatról, filmről beszélgetünk az ismerősökkel, vagy olvasunk róluk cikkeket. De mi a helyzet a régi filmekkel? Unalmasnak tűnhet fekete-fehér, kissé recsegő filmeket nézni, pedig az igazság nem is állhat ettől távolabb. Ha még nem vagy biztos benne, hogy ez a te műfajod, adj neki egy esélyt!

Humor

Az elmúlt években a legnézettebb vígjátékok hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy egyszerű poénokon nevessenek. A múlt század első felének vígjátékaiban a poén általában összetett, szorosan épül a karakterre vagy a szituációra, néha akár több jeleneten, perceken keresztül tart. 

Érdekes, hogy amilyen régiek a filmek, a humor annyira friss, ropogós, korántsem elcsépelt.  A mai mainstream vígjátékok humora gyakran ennek a korszaknak a poénjaira épül, de mára ezek a szituációs komédiák és a tanulságok (ha van egyáltalán) erőltetetté váltak. Míg akkoriban a legnézettebb filmek voltak ilyen jó poénokkal tele, ma már inkább a rétegfilmekben találjuk meg ezt a minőségű humort. Ráadásul a fekete humorra is igazán jó példák vannak!

Történet

A humor már az abszurd alapszituációkban megjelent, a fordulatok pedig jól időzítettek, érdekes, viccesek. Azonban erre is igaz, hogy a mozi ekkor terjed, válik népszerűvé, ez Hollywood aranykora. A mai filmek dramaturgiailag gyakran ezekhez nyúlnak vissza, így amit most a moziban kissé fáradt történetnek érzünk, azok a régi filmekben még nagyon jól működő filmnyelvi elemek voltak (lásd például Kabos Gyula filmjeit ugyanebből a korszakból).

Érdemes azonban tudni, hogy a többnyire amerikai filmek az akkori társadalmi különbségekre, problémákra és a korszakra is adott reakciók, melyek most itthon nem feltétlenül relevánsak - bár mindig tartalmaznak időtlen kritikát is.

Fekete-fehér

A színes filmekről fekete-fehérre váltani először furcsa, majd megszokott, végül élvezetes. Úgy kellett filmnyelvileg bemutatni a szereplőket, hogy ne számítson a ruhájuk vagy a hajuk színe. Úgy kellett képileg szépet alkotni, hogy ehhez a rendező nem használhat színeket. Mindez különlegessé teszi a filmeket, hiszen a fény-árnyék játék az egyik legtöbbet használt eszköz, valamint jól hat a képzelőerőre is!

hang.jpg

Nyelv, hang

A régi vígjátékokat eredeti nyelven érdemes nézni, ez leggyakrabban az angol, bár jó pár francia, olasz  vagy német filmet is találunk. A színészek általában színházi színésznek tanultak mielőtt feltűntek volna a filmekben, ezért egyszerűen élvezetes őket hallgatni. Az orgánum, a kiejtés, a hanglejtés, minden játék a hangjukkal hozzátesz a karakterhez, a szituációhoz. Továbbá remekül megállják a helyüket, ha nyelvtanulásról van szó: szépen, érthetően beszélnek, ráadásul különleges kifejezéseket is megismerhetünk. 

Nem szabad elmenni  hang nélkül a néma vígjátékok mellett, hiszen ennek legnagyobb mesterei, Buster Keaton, Charlie Chaplin és Haroly Lloyd máig sírva röhögést indukáló gageket és szituációkat alkottak. Ezek némaságuk okán akár egy unalmas egyetemi előadást is feldobhatnak, bár ez egy különösen vicces film esetén fulladásos rosszullétet is okozhat (tapasztalatból tudjuk).

Stílus

stilus.jpgKalapok, csodálatos estélyik, elegáns kosztümök, szép öltönyök és stílusos kiegészítők? Minden megtalálható a régi filmekben! A mozi előretörésével a színészek népszerűek voltak, igazi ikonok - stílusikonok is. Emiatt a klasszikus, elegáns férfi és női divat jelentős része származik ezekből az évtizedekből. Ahogy Cary Grant öltönyt és kendőt hord, esetleg Katharine Hepburn a haját, azokat ma is mind inspirációnak lehet tekinteni, ha ki szeretnénk öltözni.

Tudtátok, hogy ekkor vált elfogadottá a szürke öltöny?

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik filmekkel kezdjétek a sort, a legkülönfélébb vígjáték alfajokból: 

Sherlock Jr. (1924)

Buster Keaton vígjáték-stílusa talán még Chaplin filmjeinél is jobban öregedett, konkrétan ez a filmje a felelős azért, hogy fulladozva kellett kirohannom a C nagyelőadóból egy óra közepén.

Duck Soup (1933)

A Marx testvérek (nem, nem az a Marx) a korai hangosfilmek időszakában hatalmas népszerűségre tettek szert, bár más médiumokban is megjelentek. Az általuk kitalált gageket azóta is próbálják másolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredeti viszont zseniális.

Bringing Up Baby (1938)

Nem véletlen tartozik a “screwball comedy” műfajába, ugyanis a történet szerint egy kissé szerencsétlen professzort próbál elcsábítani egy gazdag családból származó, idétlen, álmodozó nő, és annál nagyobb kalamajkába keverednek, minél inkább próbálnak kikerülni belőle. A filmben pedig nagy szerepet játszik még Baby, a leopárd.

The Great Dictator (1940)

Chaplin elsősorban a némafilmek időszakában volt a vígjátékok császára (ki ne látott volna egy-egy jelenetet a Modern Times című klasszikusából), A diktátorban pedig Hitlert idézi meg. A film az egyik legjobb paródia valaha, és a történelmi események fényében pedig különösen érdekes.

Arsenic and Old Lace (1944)

A fekete humor már régóta létezik filmen is, az egyik legviccesebb példa erre ez a film. Van itt egy rakás utalás, kellő mennyiségű gyilkosság és őrült plasztikai sebész is, mi mást akarhat a moziba járó?

One, Two, Three (1961)

Billy Wilder egy rakás klasszikus filmet rendezett a háború után, viszont mi mégis ezt szeretnénk kiemelni, magyar vonatkozása miatt. Molnár Ferenc szövegét korszerűsítve a hidegháború időszakára egy ma is szórakoztató vígjátékot sikerült alkotni, a korábbi gengszterfilmes sztár, Jimmy Cagney főszereplésével. 

Képek forrása: pixabay, imdb

Miért nézzünk régi vígjátékokat? Tovább
Könyvajánló - Olvasd el egy nap alatt!

Könyvajánló - Olvasd el egy nap alatt!

books-768125.jpg

Ha úgy érzed, felemészt a sok beadandó és online óra, és nincs időd egy nagyobb lélegzetvételű regényre, akkor van egy jó hírünk számodra! Vannak könyvek, amiket tényleg egy nap alatt el lehet olvasni, de hatásuk természetesen tovább tart. Könyvajánlónkban három egynapos könyvet mutatunk be, amit elkezdhetsz és be is fejezhetsz akár egy szombati napon.

Írta: Sipos Sára

 

Alessandro Baricco: Novecento

1966842_621437937945491_1701302948_n.jpg

Baricco monodrámája a legmeghatározóbb az eddigi 2020-as olvasmányaim közül. A hossza ne tévesszen meg senkit, olyan tartalmas és mély ez a könyv, hogy hetekig-hónapokig végigkíséri a mindennapokat, nekem gyakran most is eszembe jut.

A történet Danny Boodman T.D. Lemon Novecento életét követi végig (igen, a nevének is külön története van), a narrátor pedig egy barátja. Novecento egy különlegesen tehetséges zongorista a Virginian nevű gőzhajón, ami Amerika és Európa között jár, fedélzetén pedig minden generációból és társadalmi rétegből vannak utazók. A főhős a hajón született, emigráló szülei a bár zongoráján hagyták. Ez megpecsételi az életét: soha nem megy a szárazföldre. Hírnevet szerez magának zseniális zenészként, a világ legjobbjaként tartják számon, de ő makacsan ragaszkodik a hajóhoz, hogy miért, ez a legfőbb kérdés.

70 oldalban mélylélektant írni páratlan dolog - ezt bizonyítja sikeresen Baricco. Az írást egy legenda ihlette, egy ember sorsa és lelke bontakozik ki benne, miközben felteszi nekünk, olvasóknak is ugyanazokat a kérdéseket. Olvasás közben tudjuk, hogy rólunk is szól. Csodálatosan megírt, kategóriákba besorolhatatlan könyv, melyben keserédesen magadra ismersz.

 5229716_5.jpganne-cathrine-bomann_webb.gif

 

 

 

 

 

 

Anne Cathrine Bomann: Agathe

A 2019-es év egyik nagy slágere volt ez a gyönyörű borítóval rendelkező könyv, de minőségi a tartalma is. Az író maga is pszichiáter, csakúgy mint a főhős. Az 1940-es évek Franciaországában járunk, és egy idős, nyugdíj előtt álló pszichiáter életébe nyerünk bepillantást. Már visszaszámolja a üléseket, kiégett és magányos, nem tudja, mihez kezdhetne még az életével, nem lát értelmet benne. Ekkor érkezik hozzá páciensnek Agathe, a fiatal német nő, aki leginkább láthatatlan akar lenni a társadalomban. Habár Agathe kér segítséget, a találkozás mindkettőjüket a változás felé löki: a pszichiáternek is szembe kell nézni félelmeivel, gátlásaival és szorongásaival. 

Az írónő - saját hivatása miatt is - pszichológiai szemszögből tud írni. A történeten keresztül olyan, akár minket is érintő egzisztencialista kérdéseket feszeget, mint a magány, a kiüresedés, a társadalmi láthatatlanság vagy az intimitástól való félelem. A könyv mondanivalóját így fogalmazta meg a KönyvesBlognak adott interjúban: ,,Egy olyan könyvet írtam, amely azt üzeni, hogy értelmet lehet találni egy szemlátomást értelmetlen világban, ha kapcsolatba lépünk a körülöttünk lévő emberekkel.” 

 

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

5723717_5.jpg

Agatha Christie művészetét ugyan nem minden irodalmi közeg sorolja a szépirodalomba, népszerűsége máig töretlen, művei zseniálisak. Írásai és az azokból készült sorozatok, filmek gyerekkorom óta fontos részét képezik a mindennapjaimnak, így magamtól nem is tudnék egy könyvet választani, inkább az általános véleményre hagyatkozom ez esetben. A Tíz kicsi néger című könyvét több mint 100 millió példányban adták el (ezzel az eredménnyel csupán 9 könyv rendelkezik a világon), és évtizedek óta újra meg újra a legjobb krimi címet nyeri el szavazásokon. Szerintem a könyv titka nemcsak a bravúros cselekményben, hanem a hangulatában is rejlik.

Tíz embert hívnak össze titokzatos módon egy szigeten, akik mind megúszták már, hogy gyilkosságért elítéljék őket. Szobáikban a falon egy vers olvasható, és tíz szobor van az étkezőasztalon. Első este a vacsora után megszólal egy hang, rájuk olvassa bűntettüket, eltörik egy szobor és egyikük meghal. Többet azonban nem árulhatok el a történetből!

agatha_christie_crop-min.png

A könyv hossza ugyan 250 oldal körül mozog, mégis gyorsan olvasható, hiszen képtelenség letenni. Izgalmas, fordulatos és még az írónő műveihez képest is sajátos hangulatú, hátborzongató, helyenként horrorisztikus. Ha este olvasod, garantált az álmatlan éjszaka!

 

2020. április 4.
Képek forrása: libri.hu, Alessandro Baricco hivatalos Facebook oldala, Diana Juncher, The Christie Archive Trust, pexels.com

Könyvajánló - Olvasd el egy nap alatt! Tovább
Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább
„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

Interjú Jónás Attilával, a Carson Coma basszusgitárosával

sinco_carsoncoma_190926budapestpark_018.jpg

A Carson Coma novemberben ünnepli az első születésnapját az Akvárium Klubban. A hattagú együttes üdítő színfolt a mai magyar zenei életben: állandó jókedvükkel és a hatvanas éveket idéző, bohókás stílusukkal hamar belopták magukat a közönség szívébe. Ma már lelkes rajongótábor követi őket koncertről koncertre. A banda basszusgitárosával, Jónás Attilával készítettem interjút.

Már a találkozó helyszíne is árulkodó: Attila javaslatára az Úri muri nevű „mulatóban” ülünk le beszélgetni. Oda érkezve mintha hirtelen vagy 50 évet utaznék vissza az időben. A bejárati cégéren egy cilinderes úriember söröskorsót szorongat, a bejárat előtt pedig első pillantásra maga James Dean fogad, félvállra vetett kabáttal, lazán hátrafésült hajjal, a legsötétebb napszemüvegben, szájában az elmaradhatatlan cigarettával. Kétszer kell odanéznem, mire rájövök, hogy nem az amerikai filmlegenda szelleme jelent meg nekem, hanem Jónás Attila az, aki időgép nélkül is sikeresen repít el a hatvanas évek világába. 

Mi inspirálta a zenei stílusodat? 

 

Azt nem mondanám, hogy kialakult stílusom lenne a zenekaron belül. Viszonylag friss vagyok, mint basszusgitáros, most alakul valami. De a többiek azt mondják, hogy ha én játszom, azt fel lehet ismerni, mert az kicsit olyan álomvilágszerű. Alapvetően a rock’n’rollból indultam ki. Elvis, Little Richard, Wanda Jackson, Eddie Cochran, ilyesmi. Aztán ahogy kezdtem felfedezni a különböző évek újabb és újabb stílusait, a rejtett gyöngyszemek tetszettek meg, az ilyen számok misztikussága mindig jobban megragadott. Például ott volt a Beatles, de ott volt Jet Harris is. Ezért is igyekszem mindig valami olyan megoldást találni a számon belül, ami megfelel zeneelméletileg is, de egyben váratlan is. Tehát, ha stílusba kell foglalnom, akkor „hivatalosan” az R’n’B és a rock’n’roll inspiráltak, bár valószínűleg két év múlva már sokkal pontosabban fogok tudni válaszolni erre a kérdésre, mert ez most pont egy „alakuló” korszakom.p1055253-min.jpg

A szólólemezed készítésekor mi volt számodra fontos?

 

Általánosságban igyekszem arra figyelni, hogy a muzsikámnak feszessége legyen. Hogy akár ne is kelljen ének hozzá, ahogy a szólóanyagomban sincs. Hogy a hangszerek olyanfajta masszát alkossanak, ami önmagában is megállja a helyét. 

Hogyan kerültél be a csapatba?

 

Még korábban volt egy zenekarom, amit általános iskolában alapítottam. Megnéztem egy filmet a Beatles megalakulásáról, és azt gondoltam, hogy ha Lennonnak ment, akkor nekem is menni fog. AC/DC-t meg Greenday-t játszottunk, kicsit szedett-vedett volt, de a miénk. Ez tartott másfél évig, aztán nyolcadik körül felbomlott. Utána tizedikben éreztem azt, hogy megint zenélni akarok. Akkoriban, 2015 elején hallottam először a Middlemist Red nevű együttest, ami nagyon tetszett. Pont elkezdett érdekelni a basszusgitár, nekik meg nagyon jó basszerosuk volt. Tavasszal poénból beírtam a ZenészApróba, hogy Middlemist Red, és a ZenészApró kiadta a Carson Comát, mint együttest, akik hasonló zenét játszanak, akik a hirdetésükben pedig pont basszusgitárost kerestek.

Megírtam nekik, hogy nincs se basszusgitárom, se basszusgitáros tudásom, de szeretnék jelentkezni a posztra, mert szívesen kipróbálnám magam. Mint kiderült, ez egy olyan hirdetés volt, amit már hónapokkal előtte adtak fel, és már nem is nézték az emaileket. Giorgio, a zenekar énekese teljesen véletlenül lépett be a fiókba, látta az üzenetemet és behívott. Egy kölcsön basszusgitárral mentem el és egyetlen számot, a The Doorstól a Riders On The Storm-ot tanultam meg, tudod, hogy kicsit lehessen “gizdázni”. Pár nap múlva mondták, hogy próbáljuk meg együtt. 

Milyen élmény volt az első nagy koncertetek? Mit változtatott meg?

 

Mielőtt ez az egész elkezdődött volna a tavaly november nyolcadikai bemutatkozó koncertünkkel, volt egy másik felállás ugyanezzel a névvel, de más emberek alkották a formációt. Akkoriban elég jó helyzetben voltam a zenekaron belül, szerettek a színpadon. Igazi sztárnak éreztem magam. Utána jött 14 hónap felkészülési időszak. Nagyon távol kerültem attól, ahol én jól érzem magam, a színpadtól. Teljesen leépült az a fajta nem is önbizalom, inkább önkép, ami „rám ragadt”. Lementem egy kis nyeszlett, nyüzüge akárkibe, teljesen magamba fordultam. Azt hittem, hogy a világ vége jött el, de. De aztán jött a november 8., az első nagy koncertünk, felmentem a színpadra, és az emberek sikongattak. 

Nem értettem, hiszen akkor még csak egyetlenegy klipünk volt kinn. A koncert után olyan fajta népszerűség kezdődött el, ami elég hamar elkábítja az embert. A hatodik, hetedik teltházas koncert után, ahol előzenekarként vettünk részt, már természetesnek tűntek ezek a dolgok:, a rajongás. Azt hiszed, hogy - ha nem is minden a tiéd -, de mindenből „jár” valami. Aztán van egy pillanat, amikor - ha te olyan ember vagy, aki meg akar maradni annak, aki addig is voltál - azt mondod, hogy állj. Nem szabad elszállni, elvégre nagyon az elején járunk még. Idén nyáron a fesztiválok közepette éreztem azt, hogy kezdek elkanászodni. Hála az égnek időben észre tudtam ezt venni, és azóta igyekszem kordában tartani a negatív oldalamat.

Mi segít a földön maradni?

 

Az, hogy nekem is fel kell kelnem hét órakor majdnem minden reggel. És az, hogy direkt vállalok olyan dolgokat, amik segítenek a földön maradni. Ha úgy tetszik, a civil életben is próbálok sikeres lenni a magam módján.

p1055091-min.jpg

Milyen ember az, aki ilyen zenét csinál?

 

A legfontosabb az, hogy milyen hatással van a hallgatókra, nem az, hogy ő maga milyen ember. De talán azt mondanám, hogy érzékeny ember az, aki ilyen zenét csinál, én legalábbis az vagyok. Érzékeny, mert reménykedem, és nem hiszek. Makacs… Csak csinálom, csinálom, csinálom, eszetlen módon, és a kudarc csak feltüzel. Van valami a fejemben, amit meg akarok csinálni, é. És ez nagyon sok szenvedéssel jár, hiszen erre kapcsolatok, munkalehetőségek mehetnek rá, erre akár egy egész élet is rámehet. Bizonyos értelemben bolond emberek vagyunk mi zenészek, mert egyetlenegy lapra teszünk fel mindent, amit ráadásul fel sem fordítottunk, és kettestől ászig bármi lehet.

Nemrég volt a negyedik Magyar Klipszemle, amin többek között megkaptátok a legjobb klipért járó díjat és a zsűri különdíját

 

Engem nagyon meglepett. A csapatban is mindenki nagyon elérzékenyült, nagy ölelkezések, a háborút megnyertük, a matróz megcsókolta a nőt, mint ’45-ben a fotón. Úgyhogy tényleg parádé volt, mindenki dáridózott. 

Innen hova tovább?

 

Nyilván jövőre is el szeretnénk vinni ezeket a díjakat, sőt felül akarjuk múlni magunkat. Nem dőlhetünk hátra. Olyan, hogy megnyugodjunk, szerintem nem lesz soha. Magamról legalábbis tudom, hogy soha nem leszek teljesen elégedett. 

 

A Carson Comát legközelebb november 15-én Pécsen, a Pécsi Est nevű helyen láthatjuk. November 30-án pedig Budapesten, az Akvárium KisHallban tartják első szülinapi zsúrjukat, amelyre már kaphatók a jegyek.

címlapfotó: Budapest Park

portréfotók: Mezei Marcell

 

2019. november 7. 

Sütő Judit Nóra

 

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog” Tovább
„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

Külföldön ugyan évről évre tarolnak a hazai gyártású produkciók, itthon viszont szinte senki sem kíváncsi rájuk a hollywoodi blockbusterek árnyékában. Mi lehet ennek az oka? Hol tart most, illetve merre kellene tartania a magyar filmiparnak? Van-e jövője egy kezdő színésznek a magyar filmvásznakon ilyen körülmények között? Papp Endrével, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész hallgatójával beszélgettem, aki idén kezdte meg szakmai gyakorlatát a budapesti Katona József Színházban.

 

12207682_970136089698745_280377424_n.jpg

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film” Tovább
George Ezra és Budapest

George Ezra és Budapest

Biztosan mindenki ismeri George Ezra Budapest című számát, aki meg azt hiszi, hogy nem, az rá fog jönni a dal hallatán, hogy de. Csak kattintsatok a videóra!

Azon elgondolkoztatok már, hogy mi köze a dalnak a mi fővárosunkhoz, ami egyre több rendezőt ragad meg és egyre több hollywoodi hírességet vonz (részben az amerikai celeb nagykövetünknek köszönhetően)? 

 

Forrás: Youtube

George Ezra és Budapest Tovább
A bulinegyed megöli a vidéket?

A bulinegyed megöli a vidéket?

„A vidék teljes halál” – mesélte Palotai Zsolt egy interjúban. Ő, mint DJ teljesen más szemmel látja a jelenlegi buli helyzetet. Kijelentésével arra utalt, hogy a fővároson kívül már alig maradtak fiatalok, sokan elvándoroltak. Több mint huszonöt éves pályafutása során végignézte a közönség változását, és végül elfogyását a vidéki klubokban.

A bulinegyed megöli a vidéket? Tovább
Mesélj, én majd tippelek!

Mesélj, én majd tippelek!

Dixit-sztorik

Egyetlen szó, dalszöveg, versrészlet, filmcím, idézet, rövid dialógus, de akár egy komplett kis mese is lehet az asszociáció alapja az idei kedvenc karácsonyi ajándékomnak. Mert mi mást is kérne egy huszonéves egyetemista a Jézuskától, mint egy szép, színes társasjátékot? Fordult a kör, most én leszek a mesélő: íme, az én Dixit-mesém.

dixit3.jpg

Nem könnyű bárki figyelmét huzamosabb ideig lekötni manapság, amikor minden pittyeg, villog meg vibrál körülöttünk, miközben minden tudás Wikipédiáról, minden hír Facebookról, minden kreativitás pedig Pinterestről származik. Annál nagyobb a meglepetés, amikor egy Dixit partiba belekezdve (nagyrészt – mert csodát azért mégse várjunk) eltűnnek a kezekből a telefonok, és készen kapott ötletek helyett mindenki kénytelen a saját képzelőerejére hagyatkozni.

Miről is beszélek? Hát bizony egy társasról – vagy kártyáról, ha úgy tetszik; ez a játék mondhatni multifunkciós. Úgy tűnik, van még, ami az okos és érintőképernyős eszközökön kívül is képes lelkesíteni a fiatalság egy részét. Színes papírlapok, ki gondolta volna?

mix-danieldanzer.jpg

Na de milyen papírlapok. Nem hagyományos kártyáról van szó, jelentse azt akár a magyar, akár a francia pakli, hanem 84 egyedi rajzról, amit se gyűjteni, se párosítani nem kell. Csak mesélni róla. Az egész játék a mesemondásról szól, a fantáziáról és a kreativitásról, arról, hogy ki miről mire asszociál, vagy épp arról, hogy ki mennyire ismeri a másikat. A szabályokkal most nem untatnék senki, főleg mert a pontozás kicsit trükkös, de a lényeg, hogy az győz, aki olyan mesét fűz a középre rakott lapjához, ami se nem túl egyértelmű, se nem túl elvetemült; ergo találja ki valaki, de ne mindenki.

A 2008-ban megjelent társasnak nem kellett sokat várnia a világhírre: 2010-re máris az év játékának választották. A szabályokat Jean-Louis Roubira, francia gyerekpszichológus álmodta meg azzal az elgondolással, hogy büntetőpontok nélkül ne fájhasson a tévedés, viszont szárnyalhasson a fantázia. Ami tényleg szárnyal, hála Marie Cardouat egyszerre szürreális és tündérmeséket idéző, gyönyörűséges és fantáziadús, sokféleképpen értelmezhető illusztrációinak. (Az egyik személyes kedvencem a saját életéből kimászó Jane Eyre és a neki létrát tartó tűzoltó kettősét ábrázoló kártya.) Az pedig, hogy a kártyákon Salvador Dali vagy éppen Tim Burton különös világa kel életre, csak a játékosok saját lelkivilágától függ. Bárki bármit lát is bele a képekbe, nehéz szó nélkül hagyni őket.

dixit3-10cards-w1070.jpg

Az alapkártyákat megunóknak sem kell új kedvenc után nézniük, a paletta ugyanis folyamatosan bővül. Vannak például Kalandok és Álmodozások tematikus kiegészítő csomagok meg egy absztrakt rajzos változat, és az se aggódjon, aki rögtön ezek valamelyikével kezdi, mert – és ezért a kikotyogott titokért biztos nem dicsérnének meg a marketingesek – a kiegészítőkkel is éppen olyan élvezetes a játék. Mesélni tábla és bábuk nélkül, néhány papírfecnivel is lehet.

Ha valaki másféle rajzokra vágyik, jó hír, hogy az új csomagokhoz új illusztrátorok társulnak. A Dixit 4 képeit Xavier Collette belga festőművészkészítette, míg a Dixit 5 Franck Dion francia illusztrátor munkáját dicséri. Épp csak üdítően más a stílus, de a feeling és a színvilág változatlan.

dixit5_daydreams-6cards-w900.jpg

Ennyi lehetőséggel már tényleg nincs más hátra, mint játszani; én legalábbis eddig bárhova vittem, mindig sikert arattam. Van, aki mesélőként brillírozik, és van, aki bármilyen erős laposztásból kitalálja, hogy melyik volt az eredeti kártya. Művészi véna? Kreativitás? Képzelőerő? Emberismeret? Talán nem is kell messzemenő következtetések levonásába bocsátkozni, hogy aztán össze-vissza pszichologizálni kezdjük egymást játék közben. Elég csak mesélni és asszociálni. Persze azért titokban azt is meg lehet néha figyelni, hogy ki mennyire ismeri a másikat. Én újra és újra meglepődöm a játszótársakon. Sokoldalúbb ajándék nem is érkezhetett volna a fa alá, még ha éppenséggel köze sincs se a web 2.0-höz, se semmilyen multitasking kütyühöz.

Mesélj, én majd tippelek! Tovább
Christmas is all around, avagy íme egy fontos üzenet Billy bácsitól

Christmas is all around, avagy íme egy fontos üzenet Billy bácsitól

 Beteszem a YoutTube-on a Classic Christmas Song listát, hangolódni próbálok. A gyertyák megvannak, az Advent elnevezésű párologtató is, már a Reszkessetek betörők!, és az Igazából szerelem is be van készítve, mint az elektronikus kályhák mellett az aprított fadarabok.

Christmas is all around, avagy íme egy fontos üzenet Billy bácsitól Tovább
Megölnél egy idős nőt, hogy ne halj éhen?

Megölnél egy idős nőt, hogy ne halj éhen?

A filmek és könyvek világában már megannyi klasszikus demonstrálta a háború borzalmait és kegyetlenségeit – a videojátékok világában azonban sokkal ritkábbak az olyan alkotások, melyek a fegyveres konfliktusok szörnyűségét mutatják meg ahelyett, hogy az aktuális lövöldözés sokadik unalmas hátteréül szolgálhatnak. A kisebb fejlesztők között szerencsére akadnak olyanok, akik bátrabban nyúlnak a témához: így születhetnek meg olyan játékok, mint a This War of Mine.

Megölnél egy idős nőt, hogy ne halj éhen? Tovább
Miért kell nekünk Jane Austen?

Miért kell nekünk Jane Austen?

(történetleírást és spoilert nem tartalmaz; természetes tartósítószerrel készült) II.

A számos filmes adaptációnak alapot szolgáltató regény afféle örökzöld: újra és újra előveszik, vetítik, lefordítják. Nem csoda, hiszen a 18. században született angol írónő kora irodalmi stílusának egy újítója volt, ironikus és realista hangnemét nem könnyű megfelelően visszaadni más nyelven. A regény elolvasása után meglepődünk, ha utánanézünk az írónő életrajzának (ezt javasolom Nektek), de ebben a cikkben nem térünk ki rá.

Miért kell nekünk Jane Austen? Tovább
Molnár Ferenc: Egy pesti leány története

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története

(történetleírást és spoilert nem tartalmaz; természetes tartósítószerrel készült)

Molnár Ferenc regénye Budapesten játszódik, és a báltermeken kívül két konkrét helyszín állandó váltakozása ad otthont neki: az Andrássy út és a városligeti korcsolyapálya. A parfümös, szerelmes, álságos, megalkuvó táncos mulatságok abba a korba repítenek, amikor a főváros legnagyobb fényében tündökölt – a huszadik század legelejére. Ekkorra Budapest hatalmas fejlődésen és újításokon ment keresztül, korának egyik legmodernebb európai városa volt. A társadalomban ugyanez a változás még késlekedett ugyan, de nem váratott sokáig magára.

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története Tovább
Egy rejtett csoda Budapest szívében

Egy rejtett csoda Budapest szívében

Kevesen tudják, hogy micsoda lehetőségeket rejt az Uránia Nemzeti Filmszínház, pedig érdemes lenne odafigyelni rá. Ennek az intézménynek igazán lenyűgöző múltja van, amit kevesen tudnak.

Az első épülete valamikor 1890 közepén épült (hogy pontosan mikor, azt nem tudni), a mai Rákóczi úton. Az épület eredetileg egy orfeumnak (mai kifejezéssel mulatónak) épült, és úgy is üzemelt. Csak 1899-ben nyílt meg az akkori mulatóban az Uránia Tudományos Színház. Ekkor szerelték fel filmvetítésre alkalmas vetítőberendezésekkel is, innentől nevezhetjük klasszikus filmszínháznak az Urániát.

http://kapcsoldbe.hu/wp-content/uploads/2012/06/urania_05.jpg

Egy rejtett csoda Budapest szívében Tovább
Meanwhile in Kansas – avagy minden, ami az Ózból eddig kimaradt

Meanwhile in Kansas – avagy minden, ami az Ózból eddig kimaradt

Ki ne ismerné Dorothy történetét, aki Totó kutyával és újonnan szerzett barátaival, a Madárijesztővel, a Bádogemberrel és az Oroszlánnal elindul, hogy Óz, a hatalmas varázsló segítségét kérje? Ha L. FrankBaum világhírű könyvét nem is, de Judy Garland felejthetetlen alakítását, vagy a Somewhere Over the Rainbow dallamát mindannyian fel tudjuk idézni emlékeinkben. Sőt, közgázosként makroökonómia órán arról is hallhattunk, hogy a mű valójában amerikai gazdasági modellek összecsapásának groteszk leírása, az a bizonyos sárgaköves út pedig az aranystandard-rendszer szimbóluma. 

Meanwhile in Kansas – avagy minden, ami az Ózból eddig kimaradt Tovább
Conan Doyle 155

Conan Doyle 155

Sir Arthur Conan Doyle, a krimi koronázatlan királya

A bűnügyi regények és Sherlock Holmes megteremtője, akit a mai napig minden idők legzseniálisabb fiktív detektívjeként tartunk számon, Sir Arthur Conan Doyle 155 éve született.

A híres író 1859. május 22-én látta meg a napvilágot a skóciai Edinburgh városában, egy ír katolikus családban. Conan Doyle édesanyja Mary már fia kiskorában táplálta gyermeke képzelőerejét a sok mesével és történettel, amik segítségével anya és fia elmenekülhettek a valóságtól, az apa alkoholizmusától és a nehéz anyagi körülményektől.

http://37.media.tumblr.com/tumblr_m6sdwxsAnb1qkgkowo1_500.jpg

Conan Doyle 155 Tovább
Az utolsó (előtti) út

Az utolsó (előtti) út

2013. november 30-án megrázta a világ közvéleményét a hír, miszerint a neves amerikai színész, Paul Walker halálos autóbalesetet szenvedett a kaliforniai Valenciában. Barátok és rajongók sokasága gyászolja a szerencsétlenség két áldozatát. A sors gonosz fintora, hogy Walkernek pont az utcai autóversenyzés világában játszódó "Halálos iramban" filmek hozták meg a világhírt. A filmcsillag halála újra ráterelte a figyelmet a közúti közlekedés veszélyességére, különösképpen, mivel Walker filmjeit sokan kritizálták az utcai versenyzés idealizálása és népszerűsítése miatt. Ki kell azonban emelni, hogy közel sem ő volt az első híresség, aki autóbalesetben lelte halálát. Az alábbiakban Walker mellett szeretnénk megemlékezni a többi szomorú sorsú sztárról is, akik az utakon vesztették életüket.

Forrás: abcnews.go.com

Az utolsó (előtti) út Tovább
A Közgáz Gólyabál nagy durranásai

A Közgáz Gólyabál nagy durranásai

avagy az elmúlt évek Top 10 fellépői

Már javában tart a gólyabáli visszaszámlálás, úgyhogy pont ránk fér egy kis hangolódás. Rengeteg fellépő megfordult már az E épületben, hiszen az ország legnagyobb és legjobb gólyabálja tényleg olyan, mint egy fesztivál.zip, egy estébe annyi pörgés van belesűrítve, amit most még el sem tudtok képzelni. Nem kell túlságosan szemfülesnek lenni ahhoz, hogy észrevehessétek, elég sok az egyezés az alábbi Top 10-es lista és az idei fellépők között, mivel sok banda már-már hazajár a bálra, mert ők is tudják, amit még ti nem, hogy a KGB az év egyik legnagyobb és legőrültebb bulija! És most következzék a várva-várt nosztalgia, fogadjátok sok szeretettel!

 

bál1.jpg


10. Dj Gyurex (2011, 2013) Nincs Corvinusos buli Gyuri nélkül, szinte már a Közgáz rezidens lemezlovasának is nevezhetjük DJ Gyurexet. A felsőbbévesek és a várhegyi gólyák már tudják, hogy ha meg kell ölni egy dalt, akkor az embernek csak egy szavába kerül, és Gyuri úgy szétcincálja, hogy rá sem ismersz! Mindentől függetlenül azonban nem hiába hívjuk mindig, hiszen imádjuk a pörgést, amit Gyurex hoz ki belőlünk.

9. Random Trip (2011) Az akkor másfél éve működő Random Tripet 2011-ben még nagyon kevesen ismerték, és így nagyon kevesen is voltak ott a bulijukon lent az alagsorban, de aki véletlen arra keveredett, az többet vissza se ment az emeletre, mert annyira eszméletlen partit csináltak, hogy más nem is ment, csak a végtelen arconpörgés. A révület egy új szintjét ismertük meg akkor és ott, köszönjük a Random tripnek!

8. Ivan & the Parazol (2010) A 2010 februárjában alakult zenekar első szülinapját sem tudhatta még maga mögött, mikor már a déli színpadon őrültködtek a KGB-n. Biztos vagyok benne, hogy az akkori mindössze 40 fős tömeget idén már nagyságrendekkel túlszárnyalták volna, hiszen a srácok azóta sokat fejlődtek, egyre nagyobbak és egyre népszerűbbek lettek. Nincs is ezen mit csodálkozni, a jó rock and roll sosem megy ki a divatból!

7. We plants are happy plants (2010, 2011) Rafinált egy fiú ez a Bergmann Peti, azt hinné az ember a Sell your soult-t hallgatván, hogy egy brit zenész muzsikája megy a rádióban, pedig mennyire nem! Egyel több magyar dolog, amire büszkék lehetünk, ugyanis a We plants are happy plants hangzásvilága annyira egyedi és vibráló, hogy a dalai egyszerűen magukkal ragadják az embert egy párhuzamos univerzumba. Itt volt, szerettük, jó volt, bárcsak jönne még!

6. Ludmilla (2008, 2010, 2013) Aki tudja, hogy mi az igazi veretés, az ismeri Ludmillát is. A hölgyemény Európa legjobb breakbeat DJ-i közé tartozik, mégis évről évre visszatér hozzánk a bálra, amire mi nagyon büszkék vagyunk. Zenéje mindig tartogat egy csavart, egy kis izgalmat, valamit, amire éppen nem számítottál volna, és ezzel képes elérni, hogy amikor már annyira elfáradtál a báli forgatagban, hogy alig állsz a lábadon, még akkor is képes legyél ráhúzni legalább másfél óra táncolást az estére. És azt se feledjük, hogy ő az, aki még a DJ pult mögül is folyamatosan mosolyog, ezzel is jókedvre derítve téged!

5. Supernem (2012) Hova megy ki, ki hova megy? Mire megy ki, ki mire megy? A tavalyi bálon egyértelműen mindenki a déli kapuhoz ment, méghozzá Supernemre. A trió szokás szerint hozta a formáját, meghódították az egész színpadot és ezzel a közönséget is. Felejthetetlen élmény volt, ahogy a Generációt üvöltve ugrált az elegáns sokaság, a nyakkendők kilazultak, a koktélruhák feljebb és feljebb csúsztak, a női lábak pedig egyre jobban sajogtak a tűsarkaktól, de kit érdekelt? Aznap mindenki reggelig táncolt egy rossz cipőben.

4. Julia Carpenter (2011, 2012, 2013) 2011-es feltűnése óta kikophatatlan a Közgázról, de hát nem is csoda, hiszen érti a hölgy a dolgát! Műfajában nehéz érvényesülni, ám ez neki mégis sikerült, s belopta magát az ország fiatalságának szívébe. Fölösleges ragozni is a dolgot, eddig is jó volt, idén is az lesz!

3. Brains (2008, 2009, 2010, 2012, 2013) Hazajárnak hozzánk, szeretnek itt lenni és mi is szeretjük, ha itt vannak. A fiúk olyanok, mint a kis rózsaszín Duracell nyuszik, ha egyszer fölteszik szőrös kis tappancsukat a színpadra, onnantól kezdve nincs megállás! Bármelyik évet nézzük is, sosem okoztak még nekünk csalódást, és a Brainst ismerve idén sem lesz ez másként. Amíg Colombonak egy (de inkább egy se) lába éri csak a földet a koncerten, addig baj nem lehet!

2. Punnany Massif (2011, 2012, 2013) Az ország, a Közgáz és mindannyiunk kedvence. Erőteljes, ugyanakkor fülbemászó szövegeikkel, melyeket lehetetlen nem énekelni, egy korszak, a mi fiatalságunk meghatározói és elmesélői. Mára hihetetlenül népszerűvé váltak, azonban szerencsére sikerült megőrizniük a régi underground érzetet és stílust. Karrierjük eddigi csúcspontját idén nyáron érték el, mikor is Szabadon című számuk lett a Sziget fesztivál hivatalos himnusza, ezzel a Placebo és a Prodidzsáj nyomdokaiba lépve. Az Élvezd mindig megmelengeti a szívedet, a Szabadon mindig azt mondatja veled, hogy Na-Na-Na; a Kopóggyá mindig megmosolyogtat, a Másfél hete pedig mindig keserédes könnyeket csal a szemedbe. Ne hagyd ki idén sem!

1. Hadouken! (2010) Nem véletlen, hogy a banda egy évvel a báli fellépésük után, 2011-ben és idén is meghódította a Sziget nagyszínpadát, hiszen ezek a srácok teljesen őrültek! A zenekar játszott, és még évek múltán is kirázza az embert a hideg, ha visszagondol, hogy a tömeg pedig annyira bepörgött, hogy a kordont már-már a zenekar arcába tolva őrjöngött. Felejthetetlen volt!

 

Kíváncsi vagy arra is, hogy idén kik lépnek fel és milyen számokra fogsz bulizni  a Közgáz Gólyabálon. Szívesen olvasnál többet a rendezvényről? Akkor keresd fel a Közgáz Gólyabál honlapját!

írta: Péntek Patrícia

A Közgáz Gólyabál nagy durranásai Tovább
Az EFOTT margójára

Az EFOTT margójára

"A tavalyi jobb volt." "Azért az idén a Corvinusnak nagy előny ez a Balaton part." "Verte az eddigieket." "Hideg volt."

_DSC0004.JPGFotó: Corvinus Média/ Jekkel Dóra

Ilyen, és ehhez hasonló mondatokat csíphetett el a fesztiválozó, ha más hallgatótársaktól érdeklődött az idei EFOTT-tal kapcsolatosan. Az utolsó kolléga állításával vitatkozni nem lehet, Fortuna nem ölelte keblére a szervezőket, esténként valóban hideg volt, míg napközben se a víz közelsége miatt mentek be az emberek a fesztivál területére, sokkal inkább az egyéb programok miatt. Mert programokban nem volt hiány. Foci, röplabda, klasszikus strandsportok kerültek megrendezésre, a strandvízilabda viszont a hölgyek legnagyobb bánatára lekerült a programról. Tehát, aki nem akart a szálláson henyélni, vagy a sátrában már az összes kavicsra és gyökérre ráfeküdt, és még inni sem akart (azért az ezokból a programokon résztvevők aránya meglehetősen alacsony volt) kedvére mozoghatott.

_DSC0067.JPGFotó: Corvinus Média/ Jekkel Dóra

Csakúgy, mint este/délután, amikor igazán felpörgött a hangulat, amiért az idei EFOTT valóban egy EFOTT volt. Punnany, Kiss Ádám, Ganxsta Zolee, Kosheen, Korda Gyuri & Klárika és a sor még emlékek szerint folytatható. Szinte mindegyik előadó hozta a tőle elvárt formát. Személyes kedvenc, mikor gyuribácsiék leghíresebb opusa felcsendült (nyilván, egyértelműen a "mamama, mamamaria" refrénű műremekre gondolok) és az addig relatív csendesen (de ezt meg hogyan méred le egy fesztiválon? - nemisértem  - kommenteket várok) hajlongó fiatalokból álló tömeg gyuribáék playbackét elnyomva torkaszakadtából üvöltötte az általa ismert sorokat. Hogy aztán 40 másodperc újbóli lézengés után megint ugrálva üvöltse a refrént. Beszélgettem is erről utolsó este egy nyugalmazott katonával, Tónival (és pár pálinkával - de talán ez lényegtelen), hogy mi is a titka a régebbi nagyoknak? LGT, Omega, (bár kicsit erős velük folytatni, de) Kordáék. Miért ők azok, akiknek a zenéjükre a mai napig jól érzi magát a fiatalság, és miért lesznek ők azok, akik szövegeit még 34 év múlva is telitorokból fújják az akkori tizen-huszonévesek? A választ 7-8 perc polemizálás, és 2-3 pálinka legurítása követte, majd Antalunk annyit tudott mondani, szemeimet keresve tekintetével, de fejemen teljesen átnézve: "azé'me'jók. a maiak meg szarok. na!" Válaszával a kedves olvasó vérmérséklete szerint értsen egyet. Vagyne.

 _DSC0478.JPG

Fotó: Corvinus Média/ Jekkel Dóra

Összegezvén, az idei EFOTT fesztivál céljának tökéletesen megfelelt, a sok fiatal értelmiségi (vagy magát annak gondoló, de amúgy totálparaszt) magát jól érezve ki tudta pihenni a vizsgák okozta fáradalmakat, és végre az éjszakák se a könyvek melletti virrasztást, sokkal inkább a felhőtlen jókedvet és bulizást jelentették. 5 nap, amikor a debreceni orvostanhallgató teljes egyetértésben tudott beszélgetni a győri gépészmérnökkel a villányi borokról, amikor corvinusos közgazdászjelölt egy "Műegyetem" feliratú fekete pulcsis fickóval sörözgetve beszélgetett a gyengébbik nem, rájuk kiváltott pozitív hatásairól. ( "Azéaz jóp*na. - Jah" - kaptam el a beszélgetést mellettük ülve. Majd a legnagyobb egyetértéssel húzták meg a söröskorsójukat.) 
Apropó söröskorsó! Óriási innováció volt a több pohár egymásba rakására alkalmas nedvtartó (az igen erős, többször újratöltést is masszívan bíró műanyagkorsó füle volt úgy kialakítva, hogy lehetővé tette az "egy kézben 3 havernek sörkivivést"), korábban ilyennel csak egy Düsseldorf - Werder Bremen Bundesliga mérkőzésen találkoztam, gondoltam "áh, már megint a németek". De nem, az EFOTT-on újra találkoztam ezzel a praktikus mahinációval, well done!

IMG_9014.JPGFotó: Corvinus Média/Horváth Réka

Szép munka EFOTT, és bár büdös dolog az öndicséret, de kijár az alma materemnek, szép munka Corvinus! Jövőre találkozunk!

Az EFOTT margójára Tovább
Egy hörpintésnyi kultúra

Egy hörpintésnyi kultúra

Ha nyár, akkor fesztivál – ami aktuálisan pedig nem is lehetne más, mint a héten a Corvinus szervezésében megrendezésre kerülő EFOTT.  Ha pedig fesztivál, akkor koncertek, buli, tombolás, sör, fröccs, barátok, sátrazás és persze egy nagy adag jó értelemben vett őrület. Nem rossz, sőt egy hosszúra nyúlt vizsgaidőszak után szinte elengedhetetlen kelléke a nagybetűs kikapcsolódásnak. Mégis, hiába a kedvenc együttesek és az akciós italok, pár nap alatt azért erre is rá lehet unni. Épp ezért nem árt, ha az „ereszd el a hajamat bulit” egy kis kultúrával színezed, hogy amikor vasárnap este hullafáradtan hazaérsz és visszagondolsz az elmúlt napokra, úgy érezd veled tényleg sokféle dolog történt. Nem, természetesen nem elegáns, kiöltözős, komolykodós dologra kell gondolni, hanem csak valami könnyed, fiatalos, pont neked szóló programra.

szinhaz2.jpg

Mint például? Egy kis színház. Mondjuk a késődélutáni órákban a nagy strandolás és az őrült koncertezés között, fiatal színészekkel, könnyed hangulattal, a Metropol Fröccsöntőben, a kezedben egy pohár jéghideg sörrel, esetlegesen stílszerűen, a hely nevéhez illően egy könnyed fröccsel. Ha nyitott és érdeklődő vagy a színház iránt, ha rajongsz az újdonságokért, ha értékeled a kultúrát, ha kíváncsi vagy, hogy fér össze Shakespeare a fesztivál világával, ha rajongsz a beugróért vagy az improvizációért, vagy ha csupán valami különlegesre, valami többre vágynál, akkor szerdán, pénteken és szombaton 16:30-tól semmiképp se kerüld el a Metropol Fröccsöntő sátrát!

Az előadások garantáltan egyedi fűszerei lesznek a fesztiválnak, amikkel cseppet sem lenne érdemes spórolnod. De ha bizalmatlan vagy az új ízekkel szemben, egy kis kóstolóval azért megpróbálunk már most meggyőzni.

Szóval, mi is vár rád?

Egy hörpintésnyi kultúra Tovább
„Ha Te tudnád, amit én” – avagy táncperformansz a zöldséges pultok között

„Ha Te tudnád, amit én” – avagy táncperformansz a zöldséges pultok között

A Magyar-Olasz Kulturális Évad 2013 közösségi média-kommunikációjáért a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói médiaközpontja felel. Ennek kapcsán a Corvinus TV stábja készítette el a fővárosi Vásárcsarnokban megrendezett magyar-olasz flashmob videó-beszámolóját. A cikk forrása: https://magyarolasz2013.wordpress.com/ 

„Ha Te tudnád, amit én” – avagy táncperformansz a zöldséges pultok között Tovább
Tárgyalótermi izgalmak – mindenkinek!

Tárgyalótermi izgalmak – mindenkinek!

Több mint húsz nyelven jelentek meg már regényei, az amerikai írószövetség elnöke, elismert gyakorló jogász, ráadásul – és ez a lényeg! – stílusos és élvezetes krimiíró is Scott Turow, Magyarországon azonban mégis csak mostanában kezd egyre ismertebbé és elismertebbé válni. 2013 elején jelent ugyanis meg az Ártatlanságra ítélve című regénye, mely rövid idő alatt sikeres lett, olyannyira hogy hamarosan érkezik a folytatás is.

Tárgyalótermi izgalmak – mindenkinek! Tovább