Közgazdász Online


Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább