Közgazdász Online


„A társasjátékok olyan flow-élményt adnak, hogy eszedbe sem jut a külvilág” - Sághy Balázs és a Játszóház Projekt története

„A társasjátékok olyan flow-élményt adnak, hogy eszedbe sem jut a külvilág” - Sághy Balázs és a Játszóház Projekt története

anno21ben_jatszohaz-3.jpeg

Miért lett újra menő a társasjátékozás az elmúlt években? Hogyan vált a közös baráti szórakozás évi húszezer embert elérő programsorozattá és vállalkozássá? A hétfő este az új péntek este? Sághy Balázzsal, a Játszóház Projekt alapítójával beszélgettünk. 

2021.11.16. Írta: Kércz Dorottya / Képek: Taxner Tünde, Kércz Dorottya, Sepovics Sándor 

“Valahogy úgy indult, hogy egyetemisták voltunk, és az volt a sztenderd társasági program, hogy elmegyünk inni. Azon gondolkodtam, hogy jó lenne kitalálni ennél valami izgalmasabbat, tartalmasabbat. Szerencsére volt otthon pár modern társasjáték” - mesél Balázs mosolyogva a kezdetekről. Játékesteket kezdett magánál szervezni, amiket a baráti kör hamar megszeretett. A 10 résztvevőből 30 lett, egy idő után már alig fértek el otthon. A  közönségüket máig nagyrészt az egyetemista korosztály teszi ki, bár Balázs szerint már egy kicsit idősödött is, egyszerűen azért, mert ők maguk is idősebbek lettek azóta. 

Először 2013-ban, a MÜSZI-ben tartottak  nyilvános rendezvényt. Ezzel párhuzamosan ostromolni kezdték a kiadókat, hogy bővíthessék a játékkészletüket: “Nagyon nehéz volt átvinni nekik az üzenetet, hogy ez miért jó nekik.” Pedig az üzenet egyértelmű: “A mi rendezvényünkre olyan emberek jönnek el leginkább, akik egyáltalán nincsenek benne a társasjátékos világban, tehát alapból nem vennének társasjátékot.

Eljönnek hozzánk, és mi megmutatjuk nekik, hogy mennyi jó játék van, segítünk nekik megismerkedni olyanokkal, amik valószínű, hogy tetszenek nekik.” 

kep-20211012-113727-be90aa24.jpg

Akarsz-e játszani? 

Jelenleg körülbelül 300-400 állandó játékkal dolgoznak, leginkább a családi-stratégiai vonalon mozogva, de nagyon figyelnek arra, hogy széles skálájú legyen a gyűjtemény, így az ötpercestől a háromórásig, a faékegyszerűségűtől az agyzsibbasztóig válogathatunk az estjeiken kedvünk szerint, jelképes összegű belépő ellenében. 

A választásban a Játszóház Projekt játékmesterei segítenek, akik elmagyarázzák a szabályokat, és bármikor a játékosok rendelkezésére állnak. Balázs szerint az, hogy egy játékmester kedves, közvetlen és megközelíthető, legalább annyira fontos, mint hogy ismerje a játékot, amit éppen magyaráz. “Baromi nagy felelősség, mert ha nem tudja pontosan és gyorsan átadni egy játék szabályát, akkor teljesen meg lehet utáltatni azt egy-egy emberrel vagy csapattal. Ezt nagyon komolyan vesszük.” 

254529666_2465796486887201_20648629945311213_n.jpeg

Általában fix helyszínük van, ami az elmúlt években sokat változott, a MÜSZI-től a Dürer kerten át a Turbináig. Bár sosem volt egyszerű, mindig megtalálták azokat a vendéglátó- és szórakozóhelyeket, kocsmákat, közösségi tereket, ahol van sok asztal, viszont a hét elején alacsony a forgalom, nincs program és a tulajdonosoknak is számít a kulturális érték - így vált a hétfő este Játszóház Projekt rendezvényeinek ikonikus időpontjává. Igazi win-win helyzet alakult ki:

“mondtuk, hogy srácok, itt van egy program, ami tök menő, imádják, lesznek többszázan, fognak fogyasztani. Amortizáció, balhé, zaj nem lesz, ez nem egy buli.”

A járvány előtt évente húszezer ember fordult meg a programjaikon, amik lazák és jó hangulatúak. “Nyugodtan el tud jönni bárki, egyedül is, nagyon befogadó közeg. Ott vannak a társasok egy nagy asztalon, van egy nyüzsgés ahogy válogatnak az emberek, így az ismerkedés tök könnyen, organikusan tud működni” - mondja Balázs. 

252011993_2460703104063206_6498260774279769290_n.jpeg

Budapesten innen és túl

A rendezvények lebonyolítását Balázstól mára már teljesen átvette a csapat, emögött folyamatos háttérmunka és szervezés áll. Az elmúlt években Budapest határain túl is rengeteg helyszínre vitték a programot, rendszeres fesztiválrésztvevők az Ozorától kezdve a Bánkitón át Kapolcsig, illetve van egy debreceni leágazásuk is, a Játszóház Projekt Debrecen, ami teljesen független csapatként működik már öt éve. 

Balázs szerint mobilis rendezvényként különleges a helyzetük: “még nem találtunk sehol olyat, amit mi csinálunk, úgyhogy ebből a szempontból a tudásunk eléggé egyedi. Mindenhol máshol azt látjuk, hogy vannak a társasjáték kávézók, vannak az elsősorban komolyabb játékosokat célzó társasjáték klubok 20-30 résztvevővel, és vannak a többezer fős expók, amiket a kiadók meg a boltok szerveznek. Azok inkább kereskedelmi célúak.

Olyan kulturális programként, ami mondjuk egy koncert alternatívája lehet, nem látjuk máshol.”

A kocka el van vetve

Balázs szerint a modern társasjátékok nagyjából 20 éve indult térnyerésében alapvető szerepe van a digitalizációnak: “van, hogy megvan ugyanaz a játék számítógépes és  társasjáték formájában is, és nyilvánvalóan az egyik színesebb, szagosabb, sokkal több az inger, könnyebb belehelyezkedni, viszont mégis óriási igénye van az embereknek arra, hogy félre tegyék, és inkább machináljanak. Tudják, hogy nekik kell kiszámolni, összeadni a dolgokat, ahelyett, hogy kiírná a gép. Sok szempontból ez sokkal nagyobb energiabefektetést igényel, de mégis attól, hogy ez fizikai, valós, meg tudod fogni a bábut meg a kártyát, ott ül veled szemben a játékostársad, az embereknek egyre inkább megéri a plusz idő- meg energiabefektetést.” 

247540812_2453806658086184_9221591704832022155_n.jpeg

Úgy gondolja, természetellenes állapot a képernyőt bámulni egész nap, ezért van egy belső vágyódásunk a fizikai, valós dolgok iránt, a társasjátékok pedig ilyen szempontból teljesen beszippantanak.

“Ezek a játékok olyan flow-élményt adnak, hogy játék közben az esetek 80-90 százalékában eszedbe se jut a külvilág meg az, hogy mi van a telefonoddal.”

Szerinte ezt az emberek szép lassan, egyre szélesebb körben fedeznek fel, ezért kiemeli az üzleti oldalát is: a társasjáték jó biznisz, aminek a hullámát ők egyszerre hajtották és lovagolták meg. 

Játszó / Házhoz

“A COVID előtt a Játszóház félig egy vállalkozás volt, félig pedig egy mozgalom. Folyamatosan  egyensúlyozni kellett, hogy mindkettő megvalósuljon. A projekt mozgalom jellege megmaradt” - mondja.

Amikor a COVID időszaka elvágta a rendezvényeket, a vállalkozói oldalon több újdonság is született: két lány összeállt a csapatból és társasjáték kávézót alapított, Balázs pedig online kölcsönzőt hozott létre, amit jelenleg is folyamatosan fejleszt. “Kiválaszthatsz konkrét játékokat, amiket szeretnél kipróbálni, meg olyanokat is, amik megvannak otthon, tehát nem szeretnéd megkapni őket, de beállíthatsz preferenciákat is, hogy milyen jellegű játékokat szeretnél. Ezeken a kritériumokon belül meglepetés, hogy mi van a dobozban. Ez jól működik, az emberek pörögnek rajta, hogy most akkor karácsony van, és jön egy doboz társas.” 

253119587_2463304953803021_8550485250370153253_n.jpeg

Különböző kölcsönzői ajánlatcsomagok közül választhatunk, a játékok házhoz jönnek, így gyakorlatilag egy nagyobb társasjáték áráért fél éven belül akár 12 félét is kipróbálhatunk. Balázs hosszú távon olyan online kölcsönzői rendszert szeretne megvalósítani, amely később bármely ország társasjátékos helyei számára adaptálható és értékesíthető lesz.

A kölcsönzőről sok pozitív visszacsatolás érkezett eddig hozzájuk. “Meg szoktuk kérdezni az előfizetőket, ha már nem hosszabbítanak, hogy mennyire voltak elégedettek. Hatos skálán 5,9. Olyanokat írnak, hogy mennyire fantasztikus, hogy a pandémia alatt ez volt a legjobb, ami egyben tartotta a családot. De olyan is volt, hogy egy pár először a mi estünkön találkozott, egy Játszóház esten volt a lánykérés, és azóta össze is házasodtak. Ennek a felétől is életem végéig büszke lehetek. ”

Budapesten olyan szolgáltatások rejtőznek, melyekről azt hihetjük, hogy a digitális korban haldokolnak. Azonban az analóg fotózás, a társasjátékozás és a bakelit lemezek a reneszánszukat élik, a használtkönyv-kereskedések pedig továbbra is részét képezik a nagyvárosi kultúrának. Mit gondolnak erről a szakértők? Gyere el a Magvető Caféba, és formálj véleményt te is. Részletek itt.

Az anno21ben a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakján tanuló hallgatói csoport projektje, melynek célja felderíteni, hogy a fiatal generáció mennyire vonzódik digitális mindennapjai mellett az analóg tevékenységekhez. Tarts velünk, és ismerd meg a többi történetet is!

„A társasjátékok olyan flow-élményt adnak, hogy eszedbe sem jut a külvilág” - Sághy Balázs és a Játszóház Projekt története Tovább
Síró tigrisek, múzsák és ingatlanmogulok - 5 társasjáték, ami nem hagy unatkozni

Síró tigrisek, múzsák és ingatlanmogulok - 5 társasjáték, ami nem hagy unatkozni

dsc_2042_1.jpg

Mivel játsszunk a barátainkkal vagy a családunkkal az őszi estéken? Öt olyan társast ajánlunk, amelyek garantáltan maradandó élményt nyújtanak.

2021.10.03. Írták: Elblinger Éva és Kércz Dorci. Borítókép: Barbócz Zsolt

img_1660_1080x_jpeg.jpg

Kép: korvonal.com

Körvonal 

A Körvonal egy magyar fejlesztésű kártyajáték, ami beszélgetések útján segít mélyebben megismerni önmagunkat és a játszótársainkat: a csodaszép doboz 80 kártyát tartalmaz, mindegyiken egy kérdés olvasható. Vannak könnyedebbek (pl. Ha lehetne egy szuperképességed, mit választanál?), és olyanok is, amelyeknél esetleg jobban meg kell nyílnunk a többiek előtt (pl. Mikor sírtál utoljára, és miért?)

A játékot játszhatjuk úgy, hogy a húzott kérdést csak az adott játékos válaszolja meg, vagy úgy is, hogy a játékos által felolvasott kérdést az összes résztvevő megválaszolja sorban egymás után. A kérdésekre nincs rossz válasz, a lényeg, hogy őszintén válaszoljuk meg őket - ha úgy érezzük, hogy egy kérdés túl nehéz, vagy nem állunk készen a megválaszolására, akkor természetesen lehet másikat húzni, vagy félretenni és később visszatérni hozzá. 

Számomra ez volt az elmúlt időszak kedvenc játéka: ahány társasággal játszottam, annyiféleképpen alakultak a válaszok és a beszélgetések. Voltak megható, vicces, nehéz pillanatok, de olyan is, hogy egy egyszerűnek hitt kérdésből komoly társadalmi témákat feszegető, többórás vita alakult ki. A Körvonal ettől igazán jó játék: egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy csak beszélgetünk az élet nagy dolgairól. 

maxresdefault.jpeg

Kép: boardgamegeek.com

Monopoly deal

Egy másik kedvencem a Monopoly Deal, ami ötvözi a klasszikus Monopoly-élményt a kártyajátékok trükkös, gyors, és izgalmas játékmenetével. 8-10 éves kortól ajánlott, egyszerre 2-5 játékosnak érdemes játszania, és egy kör kb. 15-30 perces. A játékosok ingatlanokat gyűjtenek, bérleti díjakat szednek be, és alkukat kötnek pénzkártyák, ingatlankártyák, valamint akciókártyák segítségével (ezek teszik lehetővé a ravasz üzletek lebonyolítását). 

Az a játékos nyer, akinek először sikerül összegyűjteni három teljes ingatlancsoportot különböző színekben. Nálam ez a játék a balatoni nyaralások alapkelléke, esténként vagy a strandon órákig szoktunk ezzel társasozni, ami a Monopolyhoz híven természetesen rengeteg megsértődéssel és nevetéssel jár együtt. 

image_2_6.png

Kép: gemklub.hu

Spicy

Csili, vaszabi, bors és egy nagy csipet blöffölés. Ebből áll a Spicy, egy gyors és könnyen tanulható, magyar fejlesztésű kártyajáték 2-6 főre. A játékban nagymacskák klánjai mennek szembe egymással, hogy kiderüljön, ki bírja jobban a legcsípősebb ételeket. 

A játékosok egymás után játszanak ki kártyákat képpel lefelé. Mindig a megfelelő színűt és az erősebbet kell lerakni, mint az előző kártya, és be is kell mondani mit tettünk le, de ha nincs a kezükben, kénytelenek vagyunk blöffölni. Ráadásul az extra kártyák a játékszabályok felülírásával fűszerezik az összecsapást.

A játék különleges, ázsiai dizájnja elbűvölő. Jimin Kim illusztrációi humorosan mutatják be, ahogyan a tigrisek lángoló ajkakkal és könnyező szemekkel küzdenek azért, hogy ők vállalják be a lehető legtöbb csípős fűszer elfogyasztását. Ha egy pörgős, blöffölős partijátékra vágysz, ezt a játékot biztosan csípni fogod!

image_1_9.png

Kép: gemklub.hu

Múzsa: Sugallatok

Ihlesd meg a csapattársaid, akár egy múzsa! A Múzsa: Sugallatok egy izgalmas, kreativitást fejlesztő játék akár nagyobb társaságok számára is. Aki már játszott a Dixittel, annak ismerős lehet ez a társas, de a Múzsa plusz elemekkel színesíti a játékot.

Múzsaként az a feladatod, hogy rávezesd a csapatodat, a hat kártya közül melyik festménykártyát kaptad a másik csapattól. A csavar az, hogy az ellenfél választja ki a kártyát és a segítségadás módját is: egy rovar nevével, levegőbe rajzolással, vagy akár táncolással adhatsz sugallatokat a csapattársaidnak. A vidám kihívásoknak köszönhetően garantált a derűs hangulat családdal és barátokkal is.

image_13.png
Kép: tarsasjatekok.com

The Mind – Érezz rá! 

Ismered annyira a barátaidat, hogy a fejükbe láss? A The Mind – Érezz rá!  az egymásra hangolódást és figyelést segítő, kooperatív társasjáték 2-6 főre. 

A játékosoknak emelkedő számsorrendben kell lerakniuk a kártyáikat úgy, hogy nem látják egymás lapjait, és nem is beszélhetnek egymással. A játék során a megérzéseidre kell támaszkodnod: mikor telik el annyi idő, hogy a kezedben lévő legkisebb lap lehet a következő a sorban, és nincs senki másnál már kisebb? A feladat körről-körre nehezedik, minden szinten egyre több lapot kapnak a játékosok.

A társas szokatlan játékmechanizmusa erősíti az egymásra hangolódást és a csapatszellemet.

A Corvinuson a Napköziben kéthetente keddenként csatlakozhattok a Társas Estekhez. Facebookon megtaláljátok a további időpontokat.

Síró tigrisek, múzsák és ingatlanmogulok - 5 társasjáték, ami nem hagy unatkozni Tovább
Marx Karcsi kedvenc kártyajátéka

Marx Karcsi kedvenc kártyajátéka

Jókedv, nevetés, a munkásosztály és a burzsoázia küzdelme. A Mocsár (angol nevén: President) francia kártyákkal mutatja be a kapitalizmus marxista kritikáját. A munkásosztályt kizsákmányolják az egymással vetélkedő vadkapitalista disznók, és a szegénységbe lecsúszókat még az ág is húzza.

marxkartya.jpg

Marx Karcsi kedvenc kártyajátéka Tovább
Mesélj, én majd tippelek!

Mesélj, én majd tippelek!

Dixit-sztorik

Egyetlen szó, dalszöveg, versrészlet, filmcím, idézet, rövid dialógus, de akár egy komplett kis mese is lehet az asszociáció alapja az idei kedvenc karácsonyi ajándékomnak. Mert mi mást is kérne egy huszonéves egyetemista a Jézuskától, mint egy szép, színes társasjátékot? Fordult a kör, most én leszek a mesélő: íme, az én Dixit-mesém.

dixit3.jpg

Nem könnyű bárki figyelmét huzamosabb ideig lekötni manapság, amikor minden pittyeg, villog meg vibrál körülöttünk, miközben minden tudás Wikipédiáról, minden hír Facebookról, minden kreativitás pedig Pinterestről származik. Annál nagyobb a meglepetés, amikor egy Dixit partiba belekezdve (nagyrészt – mert csodát azért mégse várjunk) eltűnnek a kezekből a telefonok, és készen kapott ötletek helyett mindenki kénytelen a saját képzelőerejére hagyatkozni.

Miről is beszélek? Hát bizony egy társasról – vagy kártyáról, ha úgy tetszik; ez a játék mondhatni multifunkciós. Úgy tűnik, van még, ami az okos és érintőképernyős eszközökön kívül is képes lelkesíteni a fiatalság egy részét. Színes papírlapok, ki gondolta volna?

mix-danieldanzer.jpg

Na de milyen papírlapok. Nem hagyományos kártyáról van szó, jelentse azt akár a magyar, akár a francia pakli, hanem 84 egyedi rajzról, amit se gyűjteni, se párosítani nem kell. Csak mesélni róla. Az egész játék a mesemondásról szól, a fantáziáról és a kreativitásról, arról, hogy ki miről mire asszociál, vagy épp arról, hogy ki mennyire ismeri a másikat. A szabályokkal most nem untatnék senki, főleg mert a pontozás kicsit trükkös, de a lényeg, hogy az győz, aki olyan mesét fűz a középre rakott lapjához, ami se nem túl egyértelmű, se nem túl elvetemült; ergo találja ki valaki, de ne mindenki.

A 2008-ban megjelent társasnak nem kellett sokat várnia a világhírre: 2010-re máris az év játékának választották. A szabályokat Jean-Louis Roubira, francia gyerekpszichológus álmodta meg azzal az elgondolással, hogy büntetőpontok nélkül ne fájhasson a tévedés, viszont szárnyalhasson a fantázia. Ami tényleg szárnyal, hála Marie Cardouat egyszerre szürreális és tündérmeséket idéző, gyönyörűséges és fantáziadús, sokféleképpen értelmezhető illusztrációinak. (Az egyik személyes kedvencem a saját életéből kimászó Jane Eyre és a neki létrát tartó tűzoltó kettősét ábrázoló kártya.) Az pedig, hogy a kártyákon Salvador Dali vagy éppen Tim Burton különös világa kel életre, csak a játékosok saját lelkivilágától függ. Bárki bármit lát is bele a képekbe, nehéz szó nélkül hagyni őket.

dixit3-10cards-w1070.jpg

Az alapkártyákat megunóknak sem kell új kedvenc után nézniük, a paletta ugyanis folyamatosan bővül. Vannak például Kalandok és Álmodozások tematikus kiegészítő csomagok meg egy absztrakt rajzos változat, és az se aggódjon, aki rögtön ezek valamelyikével kezdi, mert – és ezért a kikotyogott titokért biztos nem dicsérnének meg a marketingesek – a kiegészítőkkel is éppen olyan élvezetes a játék. Mesélni tábla és bábuk nélkül, néhány papírfecnivel is lehet.

Ha valaki másféle rajzokra vágyik, jó hír, hogy az új csomagokhoz új illusztrátorok társulnak. A Dixit 4 képeit Xavier Collette belga festőművészkészítette, míg a Dixit 5 Franck Dion francia illusztrátor munkáját dicséri. Épp csak üdítően más a stílus, de a feeling és a színvilág változatlan.

dixit5_daydreams-6cards-w900.jpg

Ennyi lehetőséggel már tényleg nincs más hátra, mint játszani; én legalábbis eddig bárhova vittem, mindig sikert arattam. Van, aki mesélőként brillírozik, és van, aki bármilyen erős laposztásból kitalálja, hogy melyik volt az eredeti kártya. Művészi véna? Kreativitás? Képzelőerő? Emberismeret? Talán nem is kell messzemenő következtetések levonásába bocsátkozni, hogy aztán össze-vissza pszichologizálni kezdjük egymást játék közben. Elég csak mesélni és asszociálni. Persze azért titokban azt is meg lehet néha figyelni, hogy ki mennyire ismeri a másikat. Én újra és újra meglepődöm a játszótársakon. Sokoldalúbb ajándék nem is érkezhetett volna a fa alá, még ha éppenséggel köze sincs se a web 2.0-höz, se semmilyen multitasking kütyühöz.

Mesélj, én majd tippelek! Tovább
süti beállítások módosítása