Közgazdász Online


Ismerd meg jobban Audrey Hepburnt! - Fekete-fehér filmajánló

Ismerd meg jobban Audrey Hepburnt! - Fekete-fehér filmajánló

cover.jpg

Mindenki úgy gondolja, hogy ismeri Audrey Hepburnt. Fontos különbség van azonban aközött, hogy párszor láttad a képeit és megnézted egy filmjét és aközött, hogy megpillantottad a stílusikon mögött a törékeny és érző nőt. Ismerd meg Audrey Hepburnt meghatározó fekete-fehér filmjein keresztül!

2021.03.17. Írta: Taxner Tünde / Borítókép: Dennis Stock, Magnum Photos

Elegancia, báj és kecsesség - erről a három szóról azonnal eszünkbe jut az 50-es és 60-as évek egyik legnagyobb stílusikonja, Audrey Hepburn. Sokan sokszor leírták már, hogy mennyire különleges személyiség volt Hollywood Aranykorában szerénységével, balerinás nőiességével és érzékenységével. Talán ezek a kompetitív közegben különlegesnek számító tulajdonságok és csodálatos szépsége helyezték az Amerikai Filmintézet női filmlegendák listájának harmadik helyére. És természetesen a filmjei, amik a mai napig maradandó élményt okoznak a nézőknek.

“A szépségnek két fő válfaja van: a férfias, erőteli, nyugodt és szilárd szépség a méltóság; a nőies, kedves, élénk szépség pedig a bájosság.” - Cicero

A hírnév a Római vakációval (Roman Holiday) kezdődött 1953-ban, ami egy igazi fekete-fehér filmes gyöngyszem. Addigra Audrey háta mögött volt a gyerekként Hollandiában átélt háború, balerina karrierálmai, számos kisebb táncos színpadi szerepe, modellkedése Londonban és ami a legfontosabb, a Gigi musical címszerepe a Broadway-en (Fulton Színház, 1951), amiért díjat is kapott. Aztán William Wyler rendezőt, aki eredetileg Elizabeth Taylornak szerette volna adni Ann hercegnő szerepét, Audrey már a próbafelvételen elbűvölte. Csöndesen beszélt a háborúról, majd feltűnt széles, azóta annyira híressé vált mosolya is.

roman-holiday-straw.jpg

Római Vakáció. Kép: Mediaplay news 

A film egyetlen sztárja eredetileg az Audrey-nál több mint tíz évvel idősebb, addigra már befutott Gregory Peck lett volna, Hepburn nevét csak kisebb betűkkel tüntették volna fel a plakátokon. Peck azonban megsejtette a fiatal színésznő sikerét, és ragaszkodott hozzá, hogy ugyanolyan betűmérettel jelenjenek meg. Megérzései valósággá váltak, amikor Audrey a Golden Globe és a BAFTA díjak mellett a filmben nyújtott alakításáért 1954-ben az Oscart is megnyerte.

A Római vakáció volt az első amerikai film, amit teljes egészében Olaszországban forgattak, és ez költséges vállalkozás volt. Azért lett fekete-fehér a film, hogy a költségeket vissza tudják szorítani, eredetileg Technicolorra szerették volna leforgatni. Róma és a történet varázsa azonban így sem vesztek el, sőt a mai, vizuális élményekkel és színekkel túlterhelt szemeknek kifejezetten megnyugtató a látványvilága. Ki ne emlékezne azokra az ikonikus jelenetekre, amikor Róma utcáin egy motoron száguldanak, amikor a hercegnő hirtelen elhatározásból nagyon rövidre vágatja a haját, vagy az Igazság szája elnyeli az udvarló újságíró kezét? Az utóbbi jelenetet Peck egyébként improvizálta. A film olyan varázst áraszt, ami évtizedekre meghatározta nemcsak Róma imidzsét és a romantikus vígjátékok világát, hanem Audrey Hepburn életét is. Elindította az úton, hogy stílusikonná, szépségideállá válhasson és ma már kultikussá vált filmekben játszhasson.

sabrina.jpg

Sabrina. Kép: Forrás

Lényét csodálatosan megjeleníti következő híres, fekete-fehér filmje, a Sabrina (1954) is. A Római vakáció sikere utána a Paramount Pictures egy hét filmre szóló szerződést kötött vele, így lett karrierjének következő állomása a Billy Wilder által rendezett romantikus vígjáték-dráma. Ez a fekete-fehér alkotás nem összetévesztendő az 1995-ös verzióval, amiben többek között Harrison Ford, Julia Ormond és Greg Kinnear játszottak. A történet sokak számára furcsa lehet, hiszen a gazdag és elfoglalt üzletemberek (Humphrey Bogart és William Holden) mindketten beleszeretnek a sofőrük lányába, Sabrinába - a bökkenő csak az, hogy a férfiak testvérek, ráadásul egyikük az esküvője előtt áll. 

thesabrinadress.png

Kép: http://classiq.me/cinema-style-audrey-hepburn-in-sabrina 

A fiatalabb korában levegőnek nézett fiatal lányt a Róma melletti másik ikonikus európai város, Párizs teszi ennyire ellenállhatatlanná a fivérek számára. És természetesen a legdivatosabb francia ruhái. Audrey Hepburn Hubert de Givenchy-vel kötött barátsága ettől a pillanattól kezdve virágzásnak indult, és a nagyközönség számára a mai napig varázslatos élményeket jelent. Bár a Sabrináért Edith Head, a Paramount vezető tervezője nyerte el a Legjobb Kosztümnek járó Oscart, Audrey híres és a divatot máig meghatározó ruháinak tervezésében már Givenchy is részt vett. A legnagyobb kérdés a kis fekete koktélruha körül támadt, ami “The Sabrina dress” néven vált híressé, de Head haláláig állította, hogy nem Givenchy rajzain alapul. Audrey a következő években is kitartott Givenchy mellett, ikonikus barátságuk több mint negyven éven át tartott.

audrey-givenchy.jpg

Kép: Christies.com 

Nehéz választani a filmjei közül, de ezeket nagyon ajánljuk:

- Mókás arc (Funny face)
- Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s)
- Amerikai fogócska (Charade)
- My fair lady
- Hogyan kell egymilliót lopni? (How to steal a million?)

Ez a két fekete-fehér film közvetetten, a vásznon keresztül hozza közelebb hozzánk Audrey Hepburn elvarázsoló személyiségét, de érdemes a színésznői karrierjén túl is többet megtudni róla. Robert Matzen, aki A holland lány című könyvében arról ír, hogyan élte meg és át Audrey a háborút, és milyen családi háttere volt, miközben bepillantást nyújt abba, mennyire nem ismerhetjük őt. 

“Tizenhat éves kora előtt rengeteg vért és halált látott, mégis csodálatos méltósággal élte le az életét, és soha nem vallotta meg, miket tapasztalt. Audrey Hepburnt a háború tette azzá, aki lett” - írja a könyvben Matzen.

A könyvet olvasva értelmet nyer, hogy miért vágyott egész életében mindennél jobban családra és gyerekekre, és miért volt számára olyan fontos a jótékonykodás és az őszinte, önzetlen segítségnyújtás. Az UNICEF-nek végzett munkájával példát mutatott Hollywoodnak, tevékenységét ma az unokája, Emma Ferrer folytatja. Mára nemcsak egy humanoid robotot mintáztak róla, hanem minden utcai árusnál találni olyan képet, pólót vagy táskát, amin ő látható. Nagyon fontos azonban, hogy személyes élményeken keresztül ismerjük meg őt életrajzi írásokból, filmekből és interjúkból, hiszen ez a törékeny nő az egész életével elvarázsol, megjelenésével és tetteivel pedig ma is inspiráló példát mutat.

cover2.jpg

Kép: Dennis Stock, Magnum Photos 

Ismerd meg jobban Audrey Hepburnt! - Fekete-fehér filmajánló Tovább
A média szerepe világjárványok és katasztrófák idején - Csernobil hatása a magyar médiára

A média szerepe világjárványok és katasztrófák idején - Csernobil hatása a magyar médiára

gas-3393553_1920.jpg

A csernobili katasztrófa nemcsak a jövőnkre, de a médiára is hatással volt. Az 1986-ban bekövetkezett katasztrófa hatott a magyar tájékoztatáspolitikára. Újra kellett gondolni, hogy az olvasók tájékoztatása vagy a politikai érdekek  fontosabbak. Politika vagy emberélet? Propaganda vagy valós hírek? Mit várunk el a médiától amikor felrobban egy atomreaktor vagy egy világjárvány söpör végig a világunkon?

2020.12. 30. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pixabay

“A szovjetunióbeli csernobili atomerőműben baleset történt. A jelentések szerint az egyik reaktor sérült meg, és többen megsebesültek. Az illetékesek megkezdték az ukrajnai atomerőműben keletkezett üzemzavar megszüntetését. A károk felszámolására kormánybizottságot hoztak létre. Stockholmban közben bejelentették, hogy Dániától Finnországig észlelték a rádioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését. Ottani szakértők szerint [ez utólag kézzel feljegyezve] többezer kilométeres utat megtéve [ez utólag kihúzva] a rádioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé” - írja a Médiakutatóban megjelent tanulmányában Kékesdi-Boldog Dalma.

1986. április 26.

Csernobil magyarul fekete ürmöt jelent, aminél talán nincs is jobb leírás az 1986-os tragédiára. Fekete üröm volt mind a halálos eseteket, mind a médiakommunikációt tekintve. A Lenin atomerőművet 1970-ben kezdték el építeni. Az első reaktort 1977-ben adták át, a másodikat 1978-ban, a harmadikat 1981-ben, a negyediket pedig 1983-ban. Az utolsó reaktor emberi mulasztás és hibás tervezés miatt 1986. április 26-án felrobbant. A robbanás következtében káros radioaktív anyagok jutottak a levegőbe, amik rövid időn belül több tízezer négyzetkilométernyi területet árasztottak el. A lakosság evakuálása csak 36 órával a robbanás után kezdődött meg - több mint 130 ezer embert telepítettek ki, és 800 ezer katonát irányítottak a térségbe. 30 kilométeres körzetben minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a fertőzést.

A halálos esetekről nincsenek biztos adatok, ami a rossz médiakommunikációnak volt köszönhető. Az tudható, hogy a baleset helyszínére az első évben 200 000 katasztrófaelhárító munkást küldtek, akik közül 162-en vesztették életüket. Ezenkívül a sugárzás közvetlen környezetében dolgozó munkások nagy részénél kialakultak idegrendszeri, keringési és mentális betegségek is. Az első becslések negyvenezer ember haláláról számoltak be, amit azóta 4000-re módosítottak. A későbbi generációkra való hatását még vizsgálják a kutatók.

A sugárzás vagy a hír ért el hozzánk hamarabb?

kg_2_3.jpg

1986-ban Magyarország a Varsói Szerződés és a KGST tagállama volt, éppen ezért a csernobili katasztrófa vizsgálatakor kihagyhatatlan hazánk geopolitikai környezetének figyelembevétele. A csernobili katasztrófát szinte mindvégig cenzúrázva mutatta be a szovjet média, ezért az összes kommunista állam is. Így történt ez a pártlapként szolgáló Népszabadsággal is.

A magyar médiában először április 28-án este adtak hírt Csernobilról a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban. Az utóbbit Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője vezette. A híradásban a BBC közleményeire és a nemzetközi sajtóból beszivárgó információkra támaszkodtak - többek között az is elhangzott, hogy a baleset után pár nappal Csernobiltól több ezer kilométerre is észleltek radioaktív sugárzást. Másnap hajnalra az anyagot letiltotta a kommunista vezetés.

A nyomtatott sajtóban az első homályos cikk április 29-én a Népszabadságban jelent meg. A jelentés a szovjetek által kiadott közleményre korlátozódott, tehát jóval kevesebb információt tartalmazott, mint az előző este elhangzott híradás. A magyar polgárok aggódtak, miközben bizonytalanság és tudatlanság uralkodott szerte az országban.

Az első részletes beszámolóra két hetet kellett várni. A Magyar Rádióban május 10-én, illetve május 17-én mutatták be a katasztrófát. A műsorban moszkvai tudósítók és szakemberek is megszólaltak.

A radioaktív felhőről és annak Magyarországra vonatkozó lehetséges hatásairól csak három héttel a katasztrófa után lehetett olvasni a magyar sajtóban.

A napilapok ekkor írták meg azt a már köztudatban lévő információt is, hogy az ivóvíz és az élelmiszer fogyasztható. Június 4-én, azaz másfél hónappal a robbanás után szólalt meg Sztanyik B. László sugárbiológus szakértő, aki a korábbinál érthetőbben fogalmazott. Előtte az újságírók a sokak számára érthetetlen szakzsargont és különböző mértékegységeket használtak, ezért legfeljebb a sorok közül lehetett szakértői véleményt kiolvasni. 

Sztanyik B. László előtt három héten keresztül kizárólag három szakértői javaslat ismétlődött, de az olyan hétköznapi helyzetekre, mint a szabad levegőn töltött idő, a húsfogyasztás nem érkeztek tanácsok.

Pedig a robbanás mérgező szele május elsején, amikor az emberek a szabadban ünnepeltek, már elérte hazánkat.

newspaper-412811_1920.jpg

Kép: Pixabay

Társadalmi felelősség vs politikai elvárások

A magyar sajtóanyagokat olvasva három időszakot különíthetünk el:

Az első időszak csupán 11 órán keresztül tartott, mikor Bedő Iván turnusvezetésével a szerkesztőség nem kizárólag a szovjet anyagokból informálódott, hanem nyugati forrásokból is átvett információt. Egy hírturnus erejéig politikai cenzúra nélkül hangzottak el a hírek - olvashatjuk Kékesdi-Boldog Dalma tanulmányában.

A második időszak az első három hetet öleli fel, mikor csupán a szovjet közleményekre támaszkodva szinte ugyanazokat az információkat közölték, csak más stilisztikai eszközökkel. A magyar média azt sem hangsúlyozta, hogy emberi mulasztás miatt következett be a katasztrófa, viszont ezzel szemben párhuzamot vont a nyugati sajtó és a “szovjet valóság” között.

A szovjet vezetés “nyugati hisztériakeltésnek” nevezte a vasfüggöny másik oldalán működő médiát. 

Az utolsó szakaszban a Magyar Rádió szabad utat kapott, és a rövid, semmitmondó hírek helyett, oknyomozó, elemző újságírást nyújtott az információra éhes közönségnek. Ebben az időszakban jelentek meg olyan szakértői vélemények is, amik mögött nem a pártállam állt. Ekkor győzött az újságírói praxis és a magyar média elkezdett rugalmassá és tényfeltáróvá válni.

A csernobili katasztrófa megmutatta a magyar pártvezetésnek, a magyar médiának és a magyar közönségnek is, hogy az ország tájékoztatáspolitikájában el kell indulnia egy változásnak, amit a közönség tájékoztatása határoz meg. A magyar médiapolitika a liberalizáció útjára lépett

- írja Kékesdi-Boldog Dalma a cikkében.

A média szerepe világjárványok és katasztrófák idején - Csernobil hatása a magyar médiára Tovább
Rabszolgák spirituális dalaitól Elvis Presleyig -  A blues a modern zene atyja?

Rabszolgák spirituális dalaitól Elvis Presleyig - A blues a modern zene atyja?

borito_8.jpgRock & roll, r’n’b, country, jazz, hard rock: a klasszikus blues rengeteg műfaj alapját képezi. Hogyan jutottunk el az amerikai farmerek egyszerű dalaitól a mai műfajokig? Cikkünkben választ kaphattok a kérdésre, és betekintést nyerhettek a blues kialakulásának izgalmas történetébe.

2020.11.28. Írta: Kovács Anna, borítókép: udiscovermusic

A blues Amerika déli államaiban alakult ki az 19-20. század fordulóján, elsősorban az afroamerikai rabszolgák  ritmikus, spirituális, vallási és munkadalaiból. Ezek a dalok adták a blues kiindulópontját, afrikai tradicionális ritmusokkal keveredve. A blues énekesek kezdetben a hagyományos ‘call and response’ struktúrát alkalmaztak a szöveg tekintetében, vagyis a vezető énekes mondataira reagáltak a többiek. Ez a szerkezet sok blues dalban úgy jelenik meg, hogy egy sor kétszer ismétlődik, amire a harmadik sor reflektál (AAB szerkezet).

Delta blues

A blues korai változata ‘country blues’ vagy ‘delta blues’ néven vált ismertté, ugyanis a Mississippi deltájának tájáról indult el hódító útjára. Általában egy szólóénekes gitárral, harmonikával vagy bendzsóval kísért előadásáról volt szó. A dalok gyakran az élet nehézségéről és szomorúságáról szóltak – innen ered  a blues elnevezés is. A témaválasztás nem meglepő, hiszen a delta környéke az egyik legszegényebb vidék volt, a munkásoknak nehéz körülményekkel kellett nap mint nap megküzdeniük. A  delta bluesra jellezmő a ritmikusság, erős énekhang, egyszerű, de erőteljes szöveg és a gitárkíséret. 

A szövegek és dallamok kezdetben szájról szájra terjedtek, sokat változtak. Elsőként egy zenész, W.C. Handy fedezte fel a bluest egy útja során, majd ennek hatására megírta és publikálta a ‘Memphis blues’ című dal kottáját - ekkor használták először a blues kifejezést.

Az első felvételek az 1920-as években készültek - Bessie Smith, Charlie Patton,  Eddie James ‘Son’ House Jr., valamint Robert Johnson munkássága rendkívül népszerűvé tette a műfajt.

1_6.jpg

Eddie James ‘Son’ House Jr., forrás: Pinterest

Chicago blues

Társadalmi változások hatására a korábbi rabszolgák közül a jobb élet reményében sokan északra költöztek. Chicago több százezer ilyen embernek adott otthont, akik természetesen magukkal hozták a blues hagyományait. A városi élet nyüzsgése, energikussága inspirálta a zenészeket, hogy a műfajt az új környezethez igazítsák. Míg a delta blues a munka és a már hátrahagyott élet nehézségének ad hangot, a Chicago blues az újrakezdést, a reményt reprezentálja. Jelentős változás, hogy ebben az időszakban már elektromos gitárokat, erősítőket és teljes zenekarokat megszólaltatva a blues élénkebb, városiasabb jelleget kapott: ennek köszönhető a ‘city blues’ vagy ‘urban blues’ elnevezés.

A chicago blues egyik legmeghatározóbb alakjaként egy déli előadót, Muddy Waterst emlegetjük, aki 1943-ban költözött Chicagoba. Az elsők között cserélte elektromos gitárra a hagyományos hangszerét, és dobbal kísérte előadásait. Muddy Waters és zenekara népszerűvé tették az új elektromos blues hangzást, nem sokkal később már többen a nyomdokaiba léptek Chicagoban. Willie Dixon és Little Walter dalai közismertté váltak, John Lee Hooker és B.B. King pedig országos ismertségre tettek szert az elektromos blues műfajában. 

2_3.jpg

Muddy Waters, forrás: Chicago Crucader

Az 1940-es és 50-es években a blues továbbfejlődött: újabb hangszerekkel bővült, és a stílus is megváltozott. Az új stílust rhythm and blues vagy r’n’b néven szokták említeni, amely egyben a rock and roll előirányzatának is tekinthető. A 60-as években csökkent a közönség érdeklődése a blues iránt - az emberek figyelme fokozatosan a fiatalosabb rock and roll felé fordult.

Little Walter: My Babe

A blues hatása

Érdekes módon a rock and roll játszott szerepet abban, hogy a blues iránti érdeklődés ismét megnőtt. Amellett, hogy a műfaj jelentős mértékben merített a bluesból, a Rolling Stones és a Led Zeppelin, például Muddy Waters, Howlin' Wolf, valamint számos korai blues zenész dalait is feldolgozta.

Mindeközben a blues más stílusokkal is keveredett, új műfajokat hozva létre. Például a korai jazz improvizáció alapjául szolgált, így keretet adott az egyébként szabad és kötetlen játéknak. A műfaj hatással volt olyan jazz zenészek munkásságára, mint Louis Armstrong, Miles Davis vagy Duke Ellington. Továbbá az európai bevándorlók népzenéjével összemosódva hozzzájárult a country műfaj kialakulásához: zenei alapokban sok a hasonlóság a két ágazat között. A rock&roll alapjául is szolgáló blues például Elvis Presley dalaiban is megjelenik, de van kötődése még rock és hard rock zenekarokhoz is, mint a Beatles vagy az AC/DC. A pentaton és a blues skála ez utóbbi műfajokra ugyanúgy jellemző, mint a bluesra.

Elvis Presley: Hound Dog

A blues klasszikus műfajnak tekinthető, hiszen olyan hangzásvilágot és ritmust alkotott, amely kialakulása óta rengeteg más stílus zenei alapjául szolgált. Habár a klasszikus blues ma nem áll népszerűsége csúcsán, más stílusokon keresztül mégis a mindennapjaink részét képezi.

3_6.jpg

The Beatles, forrás: thebits.hu

Ha még mélyebben érdekel a blues eredete és fejlődése, ebben a videóban és ezeken az oldalakon további érdekességeket tudhatsz meg róla:

History of the Blues, Blues (music), Is Blues the Mother of All Modern Music?

Rabszolgák spirituális dalaitól Elvis Presleyig - A blues a modern zene atyja? Tovább
Isszuk reggel, isszuk délután, néha tejjel, és energizál - mi az?

Isszuk reggel, isszuk délután, néha tejjel, és energizál - mi az?

b_v_179.jpgTermészetesen a kávé. Mégis milyen út vezetett oda, hogy mára sokunk napja ezzel az itallal kezdődik, a baráti beszélgetések gyakran kávé felett folynak, és sorban nyílnak meg itthon is az újhullámos kávézók? Hogyan jut el a kávécserje termése a következő latténkba?

2020.10.15. Írta: Sipos Sára, Képek: Bera Viktor

Tudtátok, hogy Európában fogyasztják el az összes kávé 33 százalékát? Ráadásul itt az egyik legmagasabb az egy főre jutó kávé mennyisége - több mint 5 kg évente. Egyébként ebben a skandináv országok vezetnek: a finnek 12 kg, a norvégok 10 kg, a dánok és a svédek 8-9 kg kávét isznak egy évben. Az elmúlt 10 évben megnőtt a kereslet a minőségi termékek iránt, a specialty kávék piaca átlagosan 6 százalékkal nőtt 2018-ban Európában, és a várakozások alapján tovább fog. Az európai országok importálják a legtöbb pörkölésre váró kávébabot a világon - körülbelül 3.6 millió tonnát 2018-ban. (forrás: CBI, Statista)

A kávétermelés és -fogyasztás története

A legenda úgy tartja, hogy a kávét egy etióp kecskepásztor, Kaldi fedezte fel i.sz. 650-ben. Felfigyelt rá, hogy a kecskéi gyerekesen viselkednek, miután egy bizonyos bogyót rágcsálnak - ez volt a kávé. Elvitte a bogyókat a helyi monostorba, ahol el akarták égetni, ekkor megérezték a kávé illatát. A pörkölt kávészemeket végül vízzel keverték össze: ez lett az első csésze kávé. A történet túl szépnek tűnik, de a kávé valóban az etiópiai Kaffából származik, a legtöbb nyelvben a neve is utal erre.

b_v_189.jpg

A kávé termesztése és fogyasztása hamar elterjedt Afrikában, majd az Arab-félszigeten, Perzsiában és a mai Törökországban. A világ első kávéháza 1475-ben nyitotta meg kapuit Konstantinápolyban. Az arab országok kereskedni kezdtek vele, a 17. század elejére velencei kereskedőkön keresztül pedig Európában is megjelent, ahol pár évtized alatt hatalmas divat lett. Az arabok sokáig megtartották maguknak a kávécserje titkát, egy holland kereskedő azonban szerzett egyet, és tanulmányozni kezdte. A hollandok kávételepeket ültettek az ázsiai gyarmataikon, pár év múlva pedig már onnan áramlott be a kávé Európába. Dél-Amerikában a hollandok és a portugálok ültették el az első kávécserjéket. A 19. századra Brazília lett a legnagyobb kávétermelő, és rövidesen a szomszédjai is bekapcsolódtak a termesztésbe. 

A kávékultúra kisvártatva kialakult az egész világon, mindenhol kávéházak nyíltak, és az emberek egyre nagyobb része kávézott. Az újabb csavart az olaszoknak köszönhetjük a kávégép születésével, melyet Angelo Moriondo szabadalmaztatott 1884-ben. A kávégép azóta rengeteg változáson esett át, mégis a kávékultúra alapjává vált. Innen már csak egy lépés volt a specialty és újhullámos kávé forradalma, mely mind a mai napig tart.

Mi a helyzet a kávébabbal?

Alapvetően kétféle kávébabot különböztetünk meg: az arabicát és a robustát. Az arabica - nevéből is rájöhetünk - eredetileg az arab országokból származik, gazdag aromájú típus, melyet sokan jobb minőségűnek tartanak. Csak nagy tengerszint feletti magasságokban él meg, ahol lassabban érik be, ám ez adja az íze gazdagságát és sűrűségét. A robusta ellenben alacsonyabban fekvő területeken is termeszthető, az íze keserűbb, a koffeintartalma majdnem kétszer nagyobb. Gyakran kevernek robusta babokat az arabicába, ha espressohoz készül, hogy a kávé testesebb legyen. A robustát általában gyengébb minőségűként könyvelik el, azonban ebből a típusból is kapható prémium kávébab.b_v_188.jpg

A kávébabokat rengeteg szempont alapján csoportosítják és osztályozzák, például méretük, keménységük, sűrűségük, színük vagy a termelőterület magassága alapján. Utóbbi a legkülönfélébb ízeket hozhatja ki a kávéból: az 5000 láb (1524 m) felettiek például gyümölcsösek, akár virágos ízvilággal, a 4000-5000 láb közöttiek citrusosak, csokoládésak, ennél lejjebb pedig selymesek, édeskések vagy enyhébb ízűek lehetnek. 

A kávétermelő országokban eltérő földrajzi adottságaikból kifolyólag különböző fajta és ízjegyű kávékat termelnek. A guatemalai kávé testes, szinte füstös, a kolumbiai citrusos, az etiópiai bogyósgyümölcsös, a ruandai savas, virágos, míg a burundi citrusos, de fűszeres.

A kávé feldolgozása

A kávét szüretelik, ezután feldolgozzák - a kávébab típusától függően. A kávécserje termése alapvetően vörös, a gyümölcshúst eltávolítják a magról, és ebből a magból lesz a kávébab. A feldolgozás három típusa a nedves, a száraz és a félszáraz. A nedves vagy mosott feldolgozás során a termést vízbe teszik, a jók lesüllyednek, a rosszak a felszínen maradnak. Csak ezután választják el a gyümölcshúst a magtól, ezután a magot erjesztik pár napig, majd a szárítás következik. A száraz eljárás kulcsa természetesen a szárítás: akár több héten át tarthat, közben rendszeresen átforgatják, válogatják a babokat. A félszáraz természetesen az előző kettő keveréke - a feldolgozás első fele a nedves, második fele a száraz módszer alapján történik.

b_v_0067.jpg

Pörkölés

A pörkölés az a folyamat, ami a kávé jellegzetes ízét biztosítja. Mivel a pörkölt kávénak rövidebb a lejárati ideje és könnyen tönkremehet, a legjobb, ha a kávébab pörkölésének helyszíne nincs messze a belőle készült kávé elfogyasztásától - minél kevesebb idő telik el közben, annál jobb. A pörkölést pörkölőüzemekben végzik, melyből már itthon is van pár igazán fantasztikus. A pörkölés során a hőfokra és az időre kell figyelni. A kávé egy dobban, tartályban forog körbe, miközben 250°C fölé is emelkedhet a hőmérséklete. A különböző kávébabok eltérő pörkölést kívánnak, a módszer egészen sokféle lehet. Rengeteg múlik ennek következtében a pörkölőkön,  hihetetlen szaktudással kell rendelkezniük. 

A kávé színe, illata változik a pörkölés közben, de a pörkölő a hangokra is figyel. A kávékat világostól sötétig osztályozzák, és ez határozza meg, milyen típusú kávét érdemes főzni belőle. A specialty kávék általában világosabb pörkölés mellett adnak igazán jó, friss ízt, míg az espressot tipikusan sötétebb pörkölésű kávébabokból készítik. 

Fenntarthatóság és jövő

A statisztikákból is látjuk, hogy a kávé rengeteg ember mindennapjainak része. A kávékultúra terjedésével a kávéiparban is megjelentek a multinacionális cégek, a nagy mennyiségben, de rossz minőségben termesztett vagy pörkölt kávé, a porkávéról pedig inkább ne is beszéljünk. Az erősen profitorientált, kapitalizmusban nevelkedett cégekkel kapcsolatban gyakran felmerül a kérdés, mennyire használják ki a fejlődő országok kávétermelőit. A legtöbb nagy és ismert cég tevékenysége számos etikai problémát vet fel a fenntarthatóság, valamint a termelők és beszállítók bérezését illetően.

A specialty kávék - melyek szerte a világon és itthon is évek óta hódítanak - egyik célja, hogy csökkentsék a környezeti terhelést. A méltányos és közvetlen kereskedelem belefoglalja a kávé árába az előállítási munkát, így etikus. Mindeközben a közvetlen kapcsolat a termelő és a cég (pörkölő, forgalmazó) között a folyamatos magas minőséget is szolgálja. Ha van lehetőségetek rá, keressétek a specialty, fair trade jelzéssel ellátott kávékat!


Források: Kávékedvelők kézikönyve, CBI, Statista, Beyond Within Coffee Roasters, International Coffee Organization

Isszuk reggel, isszuk délután, néha tejjel, és energizál - mi az? Tovább
“Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz.” - Interjú Kundra Dávid és Kundra István bőrdíszművesekkel

“Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz.” - Interjú Kundra Dávid és Kundra István bőrdíszművesekkel

13.jpg

Korábban már kérdeztük a bőrdíszműves Kundra Istvánt és Kundra Dávidot családi vállalkozásukról és a szakma múltjáról. Interjúnk második részében a bőrdíszműves foglalkozás jelenéről és jövőjéről beszélgetünk, valamint arról, hogyan tud egy kisvállalkozás versenyképes maradni a rengeteg óriáscég között.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Mi a legnagyobb kihívás, probléma egy bőrdíszműves vállalkozás esetében?

Kundra Dávid: A probléma az emberek tájékozatlansága. Sokan a sarki diszkontban vett, Ázsiában gyártott műbőr táskákhoz vannak szokva: először nem értik, a mi termékeink miért kerülnek többe. Szerencsére egyre több a tudatos vásárló: tudják, hogy “az olcsó a drágább”, hiszen a silány minőségű termékeket párhavonta cserélni kell, nem a tartósságukról híresek... Az egyedi termék nagyobb befektetés, de évtizedekre vagy akár egy életre szól. Egy kis osztás-szorzás után kijön, hogy sokkal olcsóbb hosszú távon minőségi terméket venni. Több örömet is okoz, hiszen évtizedek alatt kialakul egy érzelmi kötődés az emberben.

14.jpg

Kikkel kell versenyezni?

K.D: Konkrét versenytársaink nincsenek. Mi mindig magunkkal versengünk, hogy egyre jobbak legyünk. A távol-keleti termékekkel nem tudunk versenyezni, nem is szeretnénk. A minőség és a  az egyedi termékek nagy előnyünk. Akik megengedhetik maguknak, gyakran már arra is gondolnak, mennyivel jobb, hogy egy helyi, magyar vállalkozást támogatnak a vásárlásukkal.

Van erre megfelelő kereslet?

Kundra István: Az igényes, jó munkára mindig van kereslet. Elkezdeni valóban nem egyszerű, elszántságot kíván. Üzemben dolgozva könnyű beleragadni egyetlen részmunkafolyamat végzésébe. Alapnak jók az iskolák, de a tapasztalatot nem ott kell megszerezni. Gyakorlatban dől el a legtöbb dolog: nagyon nem mindegy, kivel kezd el dolgozni az ember.

A miénkhez hasonló kisvállalkozásokban nagyon szélesek a munkakörök. Mi két személyben vagyunk az ügyvezető, az árubeszerző, a varrónő, a szabász, a tervező, a takarító. Emiatt könnyű megtalálni egy probléma forrását, viszont kétségtelenül fárasztó dolog.

Néha a kis tárgyak drágábbak, mint a nagyok: ezt is nehezen értik meg az emberek. Az alapanyagköltség alacsonyabb ezeknél, de a munkaköltség sokkal több. Egy óraszíj esetében milliméterekkel vívjuk a csatát, ebben ez a szép.

7_1.jpgHogyan sikerül kisvállalkozásként kitűnni a tömegből?

K.D.: Ez egy szofisztikált szakma, kell hozzá a know-how, a szakértelem, a gyakorlat. Olyan időket élünk, amikor mekkmesterekből Dunát lehetne rekeszteni. Nekünk a fő profilunk az egyedi termékmegvalósítás, ami nagyon nemes dolog, nem követi a “dobd ki, vegyél újat” logikát, amit a mai materiális világ ránk próbál erőltetni. Ha a szívedhez nőtt termék szétmegy, valószínűleg nem is kell kukába dobni, mert általában javítható. Persze ezek a kisebb összegű javítások nem jelentenek nagy üzletet nekünk, de ez nem is erről szól. Meg tudjuk javítani, és tovább lehet használni, ez a lényeg. 

Lehet beszélni átlagos vevőről? Kik készíttetnek termékeket bőrből?

K.D: Nagyon diverzifikált a vevőkör, sokféle ember bejön hozzánk. Tinédzserek nem nagyon, de javításért, egyedi termékekért sokan fordulnak meg itt; nem csak magánemberek, cégek is. Az utóbbi esetben van kapacitásbeli korlátunk: tízezres volumenű termék megrendelést nem tudunk teljesíteni pár hónap alatt. Létszámot növelni pedig nehéz, nem gyakori a jó munkaerő. Ritkán találni olyat, aki ügyes, gyors és nem foglalt. Érdekes, mennyire különböző elvárásokkal jönnek be az emberek. Van, aki teljesen rám bízza magát a megrendeléskor. Olyan is történt, hogy valaki - egyébként mérnök - kész tervekkel jött, hogy pontosan ezt a terméket szeretné megvalósíttatni. Az ilyen munkák némi pozitív stresszel járnak, de nagyon jó érzés, mikor az ilyen megrendelők is elégedettek a munkámmal. 

Esetleges hibáknál mi a teendő?

K.D: Van egy olyan mondás, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Egyedi darabok esetében  prototípust szoktunk készíteni.  -  tervezést, munkát igényel. Egy volt tanáromat idézve: “kétszer mérünk, egyszer vágunk”. Nemrég páran voltak nálam nyári gyakorlaton, és nagyon stresszeltek az esetleges hibák miatt. A képzéseken általában nem hagynak elég időt arra, hogy a tanulók elégszer elrontsák a dolgokat, így kellő gyakorlati tapasztalatuk sem lesz.

Hibázni kell ahhoz, hogy valaki jó legyen, ebből lehet a legjobban tanulni.

Ezért nem bőrön, inkább műbőrön vagy más anyagokon szoktunk tesztelgetni: nem katasztrófa, ha nem sikerül elsőre. Ennél a munkánál elengedhetetlen a sok gyakorlat, hiszen ha téved az ember, nem tud két billentyűcsapással vissza csinálni mindent.

16.jpg

Milyen tanácsot tudna adni annak, aki most szeretne belevágni ebbe a szakmába?

K.D: Mindig tudni kell újat tanulni. Kellenek az új ötletek, az új megoldások. Azt is látni kell, mikor nem lehet valamit kivitelezni. Ha az ember eléggé elhivatott, akkor előbb vagy utóbb célba ér.

Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz. Ez nem olyan munka, ami közben lehet nyomkodni a telefont.

“Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz.” - Interjú Kundra Dávid és Kundra István bőrdíszművesekkel Tovább
"Nagyon jó érzés boldogságot szerezni azzal, amit a két kezeddel csináltál"

"Nagyon jó érzés boldogságot szerezni azzal, amit a két kezeddel csináltál"

Interjú Kundra István és Kundra Dávid bőrdíszművesekkel

borito1_1.jpg

Egyedi, minőségi, megfizethető bőr kiegészítők? Hihetetlenül hangzik, de lehetséges. Öreg szakma, nem vén szakma című sorozatunkban ezúttal Kundra Istvánnal és fiával, Dáviddal beszélgettünk arról, milyen a XXI. században bőrdíszművesnek lenni. Az interjú első részében a vállalkozás múltjáról és jelenéről kérdeztük őket.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Bőr megmunkálásával sok vállalkozás foglalkozik. Az átlagos fogyasztóban meglepően sok benyomás él a bőrből készült termékekkel kapcsolatban. Aluljárók félhomályos cipőboltjai, plázák folyosóinak övkereskedői, luxusüzletek az Andrássyn. A felsoroltak változó minőséget képviselnek, egy dolog mégis összeköti többségüket: tömeggyártott, robotizált megmunkálású a produktum, bármilyen árkategóriából válogat az ember. Léteznek azonban még olyan bőrdíszművesek, akik hatalmas tapasztalattal és szakértelemmel, kézzel készült, egyedi termékek gyártására rendezkedtek be. És mindezt nem csillagászati árakért csinálják.

A bőrdíszművesség Önöknél már több generációs hagyomány. Ki kezdte el?

Kundra István: Apám szíjgyártónak készült, de másik két szakmát is kitanult. Ezt az élet hozta: a II. világháború gyerekeinek - például az én testvéreimnek - nem jutott cipő. Azért tanulta ki a cipész szakmát is, hogy legyen miben járniuk. Innen jött a bőrmegmunkálás. A háború után szíjgyártó üzemben dolgozott az Opera mellett, ott többek között focilabdákat varrtak.

2_1_2.jpg

Ki foglalkozott még a családban bőrrel?

K.I.: A nővérem is bőrdíszműves lett. Úgy nevezték egy időben, hogy “az övek királynője”: az tette különlegessé, hogy két rézhenger segítségével bele tudott nyomni egy mintát a bőrbe. Ezzel mondhatni letarolta a piacot. Egészen haláláig űzte a szakmát. A sógorom és a húgom is kitanulta a bőrdíszműves szakmát, nekik is saját vállalkozásuk volt. 

Mi lehet az oka, hogy többen követték ezt a pályát?

K.I.: Hiányszakma volt egy időben, úgyhogy anyagilag is jól ment, ráadásul apánktól is el lehetett lesni dolgokat. Volt persze olyan időszak, amikor nem is lehetett hozzájutni a bőrhöz. Kiutalásra adtak csak bőrt, ezért PVC-t gyártottak, és abból készült a legtöbb termék.

Hogyan kerültél te is ebbe a szakmába?

Kundra Dávid: Elég sokféle munkát csináltam: voltam költöztető cégnél, voltam fordító, volt saját cégem, külföldön is dolgoztam. Előtte sohasem vonzott a szakma; azt gondoltam, nem vagyok elég ügyes, nincs kézügyességem. Aztán rájöttem, hogy azért nem volt, mert nem gyakoroltam. 2015-ben elkezdtem édesapámnál dolgozni. Az elején egyszerűbb részfeladatokkal kezdtem. Tanulnivaló mindig akad - ez is egy olyan szakma, amiben halálig új dolgokat, technikákat ismer meg az ember.

Mik voltak a legnagyobb kihívások az évtizedek alatt?

K.I.: A hiánygazdaság időszakában majdnem mindent el lehetett adni, így a készítők sem voltak olyan igényesek. Mikor bejött a vadkapitalizmus, vége lett a kényeztetett helyzetünknek. Annak idején 20 emberrel dolgoztam, azután nem tudtam, mit csináljak. Szebbnél-szebb, Távol-Keleten készült dolgokat árulnak olcsón, nem tartósak, hosszú távra nem jók, főleg, ha műbőrből készülnek. Egyébként műbőrből sem lehetetlen tartós dolgot csinálni, de sajnos nem ez a jellemző a gyártókra. 

1_2.jpgHogyan lehet tartani az iramot ezzel?

K.I.: Egyedül nem tudok olyan kínálatot teremteni, hogy legyen 20 féle táskamodell és tartalék is belőlük. Olyat csinálok, amit a nagytőke nem csinál, mert nekik nem éri meg. Így jött a teljes személyre szabás, az egyedi termékek. Nem csillagászati árakon, de ha valami tényleg 2-3 munkanapot vesz igénybe, meg kell kérnem az árát. Erre van kereslet. Érdekes dolog, hogy a 70-es, 80-as években mi tömegtermelésre gyártottunk. Mikor bejött a tőke és kinyíltak a határok, másféle termékre volt igény, nem lehetett versenyezni a multikkal. Nekem is hozzáállást kellett váltanom, bővíteni az addigi tudásomat.

Mennyire tudják kiegészíteni egymást a munkában?

K.I.: A fiamnak van pár nagy előnye velem szemben: ő már kezdetben is a cizellált, egyedi termékekre szakosodott, valamint van külföldi tapasztalata. A nyelvtudás nagyon sokat segít a vállalkozásban. Jól tudunk egymás mellett dolgozni, egymástól is tanulunk. 

Mi a legjobb ebben a munkában?

K.I.: Az egyik legjobb dolog, amikor az elkeseredett vásárlókat tudjuk kiszolgálni. Például valakinek olyan vastag a csuklója, hogy nem mennek rá a standard óraszíjak. Mi személyre szabottan legyártjuk neki. Mindig igyekszünk olyan terméket készíteni, amire mi is büszkék vagyunk. Nagyon jó érzéssel tölt el, amikor a megrendelő átveszi a termékeket és elégedett. Ez a legjobb reklám: ingyen van, mert a megelégedett vevő elviszi a jó hírünket.

"Nagyon jó érzés boldogságot szerezni azzal, amit a két kezeddel csináltál" Tovább
A szám, aminek 25 ezer feldolgozása van

A szám, aminek 25 ezer feldolgozása van

A Summertime története (lejátszási listával)

zene_cover.jpg

A világ legnépszerűbb zenéje titulusról valószínűleg nem Gershwin és a Porgy és Bess című opera jut eszünkbe. Egyáltalán honnan tudjuk, hogy ebből származik a legnépszerűbb zeneszám? Egyszerű a válasz: nem tudjuk. Annyi azonban biztos, hogy a zenetörténet legtöbbször feldolgozott száma a Porgy és Bessben hallható Summertime, több mint 25.000 (igen, huszonötezer) különböző verziója létezik. Ennek okáról és a legjobb feldolgozásokról írunk most nektek.

2020.09.13. Írta: Bera Viktor, borítókép montázs: Kristóf Benjámin

George Gershwin a zenetörténet egyik legnagyobb alakja, hiszen klasszikus és populáris zenei munkássága is kiemelkedő, mesterien ötvözte a klasszikus zenét a jazzel. A Summertime története azonban nem vele kezdődött. DuBose Heyward 1925-ben megjelentetett egy könyvet, ami elsősorban Porgynak, a rokkant fekete koldusnak a története. Heyward felesége, Dorothy színpadra adaptálta a regényt, ez ihlette Gershwin alkotását. 

Gershwin egy európai stílusú operát akart írni, ami erősen épít az afroamerikai bluesra és spirituálékra és a Dél-Karolinában élő közösséget is szimbolizálja. Azóta számos támadás érte a koncepciót, hiszen egy európai származású fehér ember próbált hozzányúlni az amerikai feketék kultúrájához. Mégis nevezhetjük a feketék egyenjogúságához vezető út egyik lépésének, hiszen Gershwinék kikötötték, hogy a darabot fekete színészeknek kell játszania, ami a ‘30-as években egy radikális kérésnek számított. George Gershwin nem érte meg az opera sikerét, 1937-es halála után lett csak igazán népszerű. Különösen igaz ez a Summertime című dalra, ami altatóként szerepel rögtön az opera elején. 

kep1_4.jpg

Kép: RR Auctions

A Summertime szövege egyszerű: egy boldog képet fest, a célja a megnyugtatás. Megjelenik benne azonban egy melankólikus kilátástalanság is, hiszen a jelenlévő karaktereknek rendkívül nehéz élete van a szegénység, a faji szegregáció és a kábítószerek népszerűsége miatt. A fülbemászó dallam eredete nem egyértelmű, hivatalosan a dallam a “Motherless Child” című afroamerikai spirituáléból származik, ez azonban nem nyert bizonyítást, ráadásul más hangnemben is íródtak. Ennek következtében a hangulatuk is különböző. 

 

A Summertime nem véletlenül lett ilyen népszerű dal: több kultúra egyszerre történő bemutatása volt a zenéjének célja, szövege pedig egyszerre vidám és szomorú. Nem csoda, hogy számos különböző műfaj zenészei mind különböző hangulatot adtak ennek az örökzöldnek. Gershwin Porgy és Bessében Abbie Mitchell énekelt operákra jellemző stílusban, a hangszerelés azonban már elég jazzes. Sidney Bechet és Billie Holiday azonban már teljesen átemelte a dalt a jazz világába, amit az ezt követő szűk harminc évben a legnagyobb jazz és soul művészek jelentős része feldolgozott különböző formában. Chet Baker, Sarah Vaughan, Louis Armstrong és Ella Fitzgerald, Nina Simone, Miles Davis, John Coltrane és még sokan hozzányúltak a Summertime-hoz. Később született reggae, rock és blues verzió is, legismertebbek ezek közül Janis Joplin, a Doors és a Zombies dalai. A XXI. században is töretlen a népszerűsége, Lana Del Rey is elkészítette saját verzióját. 

A cikkhez készült lejátszási listában ezt a sokoldalúságát és a könnyűzenére tett hatalmas hatását mutatjuk be a Summertime-nak, cseppnyi lazasággal, de kronologikus sorrendben szerepelnek rajta a szám legjobb feldolgozásai. Hallgassátok meg!

A szám, aminek 25 ezer feldolgozása van Tovább
Kocsma a Corvinuson?! - Az egyetem épületeinek rövid története videóval

Kocsma a Corvinuson?! - Az egyetem épületeinek rövid története videóval

fortepan_kloszgyorgy_82074.jpgA Corvinusra járó diákok - jó esetben - pár évet eltöltenek az egyetemen. De mégis, mit kell tudni erről a helyről, ahol nap mint nap megfordulunk? A kérdés mélyebb, filozófiai rétegeit figyelmen kívül hagyva, most magukkal a helyszínekkel foglalkozunk, és utánajártunk, hogy mit fontos tudni a Corvinus épületeiről. Cikkünkben számos történelmi érdekesség mellett első saját videónkat is megtaláljátok.

Írta: Bera Viktor

A leginkább ismerős látvány a Fővám téren, a Vásárcsarnok mellett álló főépület (E épület) lehet. 1950 óta tanítanak itt, a jelenlegi corvinusos diákok legnagyobb része is itt tölti el a legtöbb időt. Az épület címe azonban nem véletlen: korábban, 1874-es átadásától kezdve a II. világháború végéig fővámhivatalként működött. Tervezője Ybl Miklós, akinek nevéhez többek között az Operaház, a Várkert Bazár, a Szent István bazilika és még számos historizáló fővárosi és vidéki épület fűződik. 

Ybl Miklós (1814-1891)

Ybl olyan ikonja a dualizmus historizáló építészetének, mint Pollack Mihály és Hild József a reformkor klasszicizmusának és Lechner Ödön a századforduló szecessziójának. A kor szokása szerint több évet töltött külföldi tanulmányokkal és tanulmányutakkal, majd a már említett “sztárépítész”, Pollack Mihály irodájában is dolgozott. Az ezt követő fél évszázadban számos, a mai Budapest arculatát is meghatározó épületet jegyzett. A Corvinus közelében több épület köthető az ő nevéhez, ilyenek például a Károlyi-palota a Pollack Mihály téren és a Szent Ferenc-templom a Bakáts téren.

borito_alternativ.jpg

Fun fact: miután az épület vámházként üzemelt, rengeteg áru érkezett ide és szállítottak el innen. Voltak az épületben vasúti sínek, sőt, a pincébe zsilippel zárható alagutak vezettek a Dunából!

Az E épülettől délre találjuk az egyetem másik két épületét. Haladjunk kronologikusan: jöjjön a Sóház

Ulrich Keresztély tervei alapján nem sokkal a Fővámpalota építése után elkészült a Sóház, ami a következő évtizedekben szorosan együttműködött a vámházhivatallal; hihetetlen mennyiségű áru cserélhetett itt gazdát. Nem is annyira karakteridegen, hogy végül egy gazdasági egyetem épületeként kapott új funkciót. Ulrich Keresztély tervezett egy másik jelentős gazdasági célú épületet is: a dunaparti gabonaliftet, ami egy gigantikus épület volt a mai Petőfi híd pesti hídfőjének északi oldalán. Célja a gabona raktározása és rakodása volt, amire nagy szükség volt, hiszen ebben az időben Magyarország a vezető gabonakereskedő országok közé tartozott. A Sóház pár évvel a gabonalift után készült el.

fortepan_szemangyorgy_115689_1.jpg

(A kép jobb szélén a gabonalift, bal szélén pedig a Sóház látható)

Fun fact: A Sóházban a világháború előtt a mai aula egy belső udvar volt, a két oldalsó szárnyban pedig szolgálati lakások kaptak helyet. Egy átépítés után posta és kocsma is lett az épületben. Ma egyetemi irodák és a géptermek kapnak itt helyet, alkoholméréssel foglalkozó intézményt nem találni bent.

A legmodernebb és egyben legnagyobb a 2007-ben átadott C épület. Az egyetemre járók létszáma az ezredforduló után annyira megnőtt, hogy új épületre volt szükség: ez lett a közel 4000 egyetemi polgár befogadására alkalmas C épület. Itt is volt korábban gazdasági funkció, nem véletlenül nevezték el az utcát Közraktár utcának. A közraktárak épületeinek egy része ma is látható a Bálna részeként.

k_b_0040.JPG

Fun fact: A Duna felőli oldalon látható az “Az Épülés Szelleme” nevű szobor. Jovánovics György munkája 33 méteres magasságával az ország második legmagasabb szobra (a Szabadság szobor után).

A Budapesti Corvinus Egyetem épületei megépítésük óta fontos szereplői voltak a magyarországi gazdasági életnek. Érdemes belegondolni, mi is történhetett ezekben az épületekben évtizedekkel, vagy akár egy évszázaddal ezelőtt. A környék tehát több száz éve fontos területe Budapest gazdaságának, hiszen már sokkal a bemutatott épületek építése előtt jelentős logisztikai központ volt - a Fővám téren volt a Belgrádi kapu, ahol a legendás vásárok áruforgalmának jelentős részét bonyolították.

Az egyetem Székesfehérvári Campusa is történelmi múlttal büszkélkedhet, a nemrégiben felújított épület egykor egy hatalmas laktanya-komplexum része volt. Több katonai alakulatot is szerveztek itt az 1860-as években. Az ő ellátásukra szánt épületek 1892-ben, illetve 1903-ban készültek el, a neves fehérvári építész, Say Ferenc tervei szerint. A 69. Gyalogezreden, a Császári és Királyi 10. Vilmos Huszárezreden és a Magyar Királyi Szent István 3. Honvéd Gyalogezreden kívül számos alakulat megfordult itt. 1910-ben 1800 fő állomásozott a székesfehérvári laktanyákban, ami ezzel a Dunántúl egyik legnagyobbjának számított. A szovjet megszállás ideje alatt a Vörös Hadsereg katonái jelentősen rontottak az épület állapotán, de szerencsére ez már nem látszik, hiszen teljes külső-belső felújításon esett át az épület.

szfehervar.jpg

Első saját videónkat a Corvinus-ról alább tekinthetitek meg.

Képek: Fortepan, Kincses Péter, Bera Viktor

Kocsma a Corvinuson?! - Az egyetem épületeinek rövid története videóval Tovább
A könnyűzene így lett művészet - 100 éve született Charlie Parker

A könnyűzene így lett művészet - 100 éve született Charlie Parker

bbc.jpgA mai napon lett száz éve, hogy megszületett a XX. század egyik legnagyobb hatású zenésze. Charlie Parker, becenevén Bird talán kevesebbeknek ismerős, mint Louis Armstrong vagy Ella Fitzgerald, pedig a modern jazz evolúciójában talán ő a legfontosabb személy.

Írta: Bera Viktor

A második világháború idején az addig swinget játszó fiatal zenészek közül páran egy gyorsabb, improvizatív, virtuóz zenét kezdtek játszani, melyben nagy hangsúlyt kaptak a hosszabb, technikailag is lenyűgöző szólók. Ezt a típusú zenét bebopnak hívják, amire sokan forradalomként hivatkoznak, pedig sokkal inkább evolúció volt. Legkorábbi fázisáról azonban alig tudunk valamit, hiszen 1942 és 1944 között egy rekordhosszúságú zenész-sztrájknak köszönhetően nem rögzítettek zenéket.

A stílus úttörői közé tartoztak Dizzy Gillespie és Thelonious Monk, Max Roach, Coleman Hawkins és még többen, akik az akkori jazz szcéna meghatározó tagjai voltak New Yorkban. A legnagyobb hatású közöttük azonban kétségtelenül a szaxofonos Charlie Parker volt, aki Gillespie-vel nagyon közeli barátságot ápolt a színpadon és - eleinte - azon kívül is.  Az új stílus persze nem mindenhol kapott pozitív fogadtatást, Louis Armstrong, Cab Calloway és még számos, addigra befutott zenész nem támogatta a harmónia és a dallam új megközelítését. A bebop mégis gyorsan terjedt, és nagyon divatos lett, nem kizárólag zeneileg - egy egész szubkultúrát alkotott saját szlenggel, öltözködési és társalgási stílussal.

Ezt a kultúrát abban az időben “hipster”-nek nevezték.

american_jazz_museum.jpg(“Dizzy Gillespie, a korszak legendás hipstere” - kép: American Jazz Museum)

Parker zenéjében és magánéletében is mindig a határokat feszegette. Egy súlyos autóbalesetet követő kezelés miatt tinédzser korától kábítószerfüggő volt: a heroinhasználat magánéletében és a színpadon is rengeteg problémával járt. Egyik első koncertjén Kansas Cityben egy baki miatt szó szerint leröhögték a színpadról, az akkori legnagyobb swing ikonok szeme láttára. A megaláztatást követő hónapokban, években napi 10-16 óra gyakorlással viszont technikailag is a legjobbak közé küzdötte fel magát.

Szélsőséges életvitele miatt számos hihetetlen sztori és anekdota maradt róla fent. Talán a legemlékezetesebb a jazztörténelem egyik legfontosabb koncertjének, az 1953-as Massey Hallban tartott estnek a háttértörténete. Papíron jól indult a dolog: öt jazz óriás egy színpadon - Charlie Parker, Dizzy Gillespie, Bud Powell, Max Roach és Charles Mingus. A marketing részen már akadtak problémák: Charlie Parker egy lemezszerződés miatt nem jelenhetett meg saját nevén, valamint azon az estén volt Rocky Marciano és Jersey Joe Walcott boxmeccse, ami az egész várost érdekelte. Ennek okán a koncert bőven nem volt teltházas, és sajnos a zenészek sem voltak a topon.

Bud Powell komoly mentális problémákkal küzdött és még alig engedték ki a kórházból, Mingus egész este ideges volt, Dizzy Gillespie pedig kevésbé a koncerttel, mint inkább a boxmeccsel törődött, így gyakran a színfalak mögé surrant hallgatni a fejleményeket. Charlie Parker volt a hab a tortán, nem a saját szaxofonjával, hanem egy gyenge minőségű, műanyag hangszerrel érkezett. Minden darabja meglett a katasztrófa-kirakósnak. 

Mindezek ellenére a történelem egyik legjobb koncertjének lehetett szemtanúja a félig üres nézőtér.

Az esemény abszurditásának további támogatója a koncertfelvétel elkészülte, mivel hivatalosan nem született ilyen. Charles Mingus mégis felvette az egészet, amit később ki is adott. Persze a felvétel nem volt tökéletes minőségű, az ő bőgőjét nem lehetett rajta hallani, így újra fel kellett játszania a saját részét, a ma elérhető felvételeken ezt a verziót hallani.

hermanleonard4.jpg

Kép: Herman Leonard

A Massey Hallban tartott koncert Charlie Parker életének utolsó nagy fellépése volt. Alkohol- és kábítószerfüggősége, mentális problémái, valamint három éves kislányának elvesztése fizikailag és szellemileg is összetörték.

britannica.jpg("Charlie Parker, becenevén Bird" - kép: Britannica)

Súlyos máj-, tüdő- és gyomorbetegsége mellett szívrohamot is szenvedett, 34 évesen érte a halál, bár boncolási eredményei alapján 50 és 60 év közé becsülték a korát.

Korai halála ellenére az általa alkotott és útjára indított mozgalom máig az egyik legnagyobb hatású könnyűzenei stílus, sokat tett a jazz magasművészetként való elfogadása és a fekete kisebbség emberjogi küzdelmeiért is.

Születésének 100. évfordulóján ezzel a cikkel és egy lejátszási listával emlékezünk rá.

Bird Lives!

Képek forrása: Britannica, Herman Leonard, American Jazz Museum

 

A könnyűzene így lett művészet - 100 éve született Charlie Parker Tovább
Ki vesz kalapot 2020-ban?

Ki vesz kalapot 2020-ban?

Öreg szakma, nem vén szakma II. rész

borito_2_1.jpgInterjúnk első részében kalapokról, a családi vállalkozásról és a magyarországi kalapkészítés történetéről beszélgettünk. Itt az idő, hogy a gazdasági hátteret is megvitassuk. Az üzlet és a család történetén, valamint szórakoztató anekdotákon túl a XXI. század kihívásairól is beszélgettünk. Egy kézműves mikrovállalkozásnak is szüksége van innovációra a fennmaradáshoz.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Önöknél női és férfi kalapokat, valamit sapkákat is lehet kapni. Hogyhogy ennyi termékkel foglalkoznak?

Amikor sok kalapos volt, és az emberek tulajdonképpen nem mentek az utcára kalap nélkül, ez az ipar több szakmából tevődött össze. Nekem is kellett már kézimunkával női kalapot készíteni - ez hagyományosan a masamódok (női kalapkészítők) szakmája. Annak idején az egyensapkás is külön szakma volt, diáksapkát vagy angol kisasszonyok fejfedőit ott csináltatták a szervezetek, társulások, egyházi felekezetek. Apám a 30-as években még csak kalapos volt, de később sapkás mestervizsgát is csinált. Az én időmben ez a kettő már egy vizsgában egyesült, most pedig már semmilyen szakosodás nincs.

kep_2_1.jpgKalapja válogatja, hogy egy kézzel készült fejfedő mennyi idő alatt készül el. A munkafolyamatok optimalizálása viszont már kis darabszám esetén is fontos tényező. Hogyan oldják meg ezt?

Nem egy kalapon dolgozom egyszerre, hanem ugyanazt a folyamatot egymás után több kalapnál is elvégzem, ezzel időt lehet spórolni. Nálunk gyorsan összeadódik az a sok 5 perc. Ma már ezt a folyamatot sok helyen gépesítik. Ez időben sokkal kedvezőbb, de ritkán lesz olyan időjárásálló és formázható a kalap, mint ha kézzel készül. Én érzem az anyagot, a határait, és addig teszem vissza a gőzbe, amíg a formája engedi. A gyári, préselt kalapoknál ezt vegyi anyagokkal próbálják pótolni, több-kevesebb sikerrel. Kézzel készült kalapnál a gőzön kívül nem használunk más „vegyszert”. Ez mindig elvitathatatlan előnyünk marad.

Amíg bent beszélgettünk, több vásárló is megfordult az üzletben. Egy néptáncos srác a régi kalapját szerette volna javíttatni. Egy fiatal kalapgyűjtő korhű matyó kalapot csináltatott, majd egy visszajáró hölgy vásárló keresett ajándékot az édesanyjának. Felmerült bennem a kérdés, hogy lehet-e általánosságban beszélni arról, milyen karakterek térnek be az üzletbe.

Annyira vegyes, hogy lehetetlen általánosságban jellemezni. Néha pályázati hullám miatt például a néptáncosok többet járnak, valamikor a színházasok, aztán hónapokig csak „civilek” jönnek vásárolni. Nyáron elég sok turista jár erre, persze idén ez abszolút nem így van. Úgy tíz éve a fiatal felnőtt generáció tagjainak is igénye van a minőségi kalapra. Szerencsére az emberek mostanában könnyebben megtehetik, hogy kalapot hordjanak. Ez nem mindig volt így. Idősebbek közül nagyon kevesen maradtak, akik minden nap hordtak kalapot. A középkorúak közül kevesen szeretnének kalapot, maximum különleges alkalmakra. Vannak persze nagyon igényes vásárlók, akik az ascoti derbire keresnek kalapot, de hétköznap erre járó emberek is betévednek. Sajnos az utóbbiak többször vesznek gyengébb minőségű kalapot a plázákban, ami természetesen kiábrándító első kalap lesz számukra -nem tudják, hogy létezik tartós is. A kultúra is hiányzik hozzá: kétségtelen, hogy egy kalapot tudni kell viselni.

kep_2_2.jpgMi manapság a legnagyobb kihívás a szakmában?

Még mindig nagyon sokan veszik a műanyag kalapokat. Ezek elpusztíthatatlanok, de szellőzésben, esztétikailag, kényelmüket tekintve, szóval mindenben alulmaradnak egy gyapjú vagy nyúlszőr kalappal szemben. Ami szőr és nemezelve van, rengeteg belső légbuborékkal rendelkezik, valamennyire tud járni benne a levegő. A műanyag sapkák nagyon alacsony áruk miatt azonban népszerűek.

Mi volt az elmúlt hónapok járványhelyzetének legnagyobb kihívása?

Régen télen volt a kalapszezon, mostanában már nyáron is hatalmas a forgalom, sok turista is jön hozzánk. Melegebb van, az UV sugárzás miatt is hasznos, így sokan hordanak kalapot. Ez a nyár kivétel: nincsenek turisták.

Vannak még új kihívások a szakmában?

Most is egy színdarabhoz gyártunk kalapokat - az üzletben már látható a főszereplő fejfedője, erre még persze elképzelhetetlen mennyiségű virág és egyéb dísz fog kerülni. Az ilyen projektek mindig izgalmasak. Egyébként az elfeledett népviseleti kalapok területe is érdekes. Eredeti, antik kalapot már szinte csak múzeumban találni, így elhozzák a képeket hozzám, hogy ilyet szeretnének - más kalapos nem csinálja meg. Nekem tetszik az ötlet, brahiból megcsinálom. Egy ilyen modellnél a sikerélmény nagyon fontos.

kep_2_3.jpgA beszélgetés közben számomra is egyértelművé vált, hogy több szempontból is nehéz ez a szakma. Hatalmas rutin, jó szociális készségek és a stabil családi támogatás mind szükséges ahhoz, hogy az emberi sikeres kalapos mesterré váljon.

Sajnálatos, hogy eltűnőfélben lévő mesterségről van szó. Mi fogyasztóként annyit tehetünk, hogy kalapvásárlás előtt nem kizárólag a népszerű üzleteket, vagy a felkapott magyar designerek termékeit nézzük meg, hanem bemegyünk körülnézni és beszélgetni egy tradicionális kalapszalonba.

Ki vesz kalapot 2020-ban? Tovább
Ki készít kalapot a XXI. században?

Ki készít kalapot a XXI. században?

Öreg szakma, nem vén szakma I. rész 

borito1.jpgAz ezredforduló óta különösen sokat hallani arról, hogy a gyárak növekedésével és a globális kapitalizmus megerősödésével rengeteg szakma egyszerűen eltűnt. Nemcsak a néprajzi múzeumokban látható falusi mesterségek - a városokban  is megfigyelhető ez a jelenség. Bizonyos munkakörök eltűnése valamelyest indokolt, például az utcai lámpák meggyújtóira nincsen többé szükség, több kisiparos szakma azonban indokolatlanul és sajnálatosan van eltűnőfélben. “Öreg szakma, nem vén szakma” cikksorozatunkban ilyen szakmák mestereit keressük fel, hogy minél többen megismerhessék történetüket, munkájukat és műveiket. Elsőként Marácz Attila kalaposmesterhez látogattunk el.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Néhány évtizeddel ezelőtt még illetlenség volt fejfedő nélkül kimenni az utcára. Ma már kevesen hordanak kalapot, jó minőségűt pedig még kevesebben. A két világháború között a Király utcán végigsétálva szinte minden sarkon szembeötlött egy kalapszalon, ma már az egész országban csak egy maréknyi maradt.

A Bajcsy-Zsilinszky úton sétálva az arra járó Magyarország egyik utolsó kalaposmesterének, Marácz Attilának a boltját találja. 1988 óta működteti az üzletet, egy korábbi női kalapbolt helyén. Bent széles mosoly és egy kedélyes házaspár fogad, Attila a kalapokért, felesége, Marcsi pedig az ízléses díszítésért felel. Attila édesapja is kalaposként dolgozott, üzlete a Wesselényi utcában volt:

„Apám volt a családban az első kalapkészítő. Ő is úgy lett kalapos, hogy nagyon jó kézügyessége volt, aranyművesnek tanult a Király utcában. Akkoriban az aranyművesekhez nagyon sok kalapos járt ékszereket csináltatni.

Érdekelte őt ez a szakma, aztán úgy adódott, hogy az  egyik kalapos elhívta tanoncnak. Akkor még más volt a folyamat, nem a szakiskola volt az első, hanem a fiatalok elmentek a mester mellé és meg is tanulták a szakma csínját-bínját.

Én szerencsés voltam, hogy beleszülettem, mert később is még elleshettem sok mindent. Ez ma nagyon hiányzik az igazi jó kézművességből.”

A generációváltás nem volt magától értetődő: Attila nem is kalapos pályára készült, először közgazdasági technikumban tanult. Édesapja biztatására végülis letette a kalapos vizsgát, később pedig a mestervizsgát is.

„Amilyen nehezen beszélt rá édesapám arra, hogy ezt csináljam, annyira megszerettem később. Ő is tovább folytatta a mesterséget, tehát halála napjáig megvolt az üzlete, ezt mi tiszteletben tartottuk. Én eljöttem tőle, hogy saját üzletet alapítsak, de ő nem akarta feladni a sajátját. Neki ez volt az élete, az iparengedélyét is már én vittem vissza. Lelkileg nem tudta ezt abbahagyni.”

kep_1_2.jpgAz utánpótlással sajnos gondok vannak. Kevés kalapos van, mestervizsgát szerezni már szinte lehetetlen. Akik pedig mégis belevágnak, gyakran elbizonytalanodnak annak láttán, hogy mennyit követel ez a hivatás.

„Nem csak a tervezés a fontos, az elkészítés is: ez szaktudást, tapasztalatot és fizikai erőt is igényel. Csak úgy megy, ha az ember a saját bőrén tapasztalja meg a dolgokat, meg kell tanulni elszúrni. Ahány féle anyag, annyiféleképpen kell velük bánni. Ugyanúgy, mint az emberekkel. Az már a szakma másik oldala.”

A gazdasági egyetemi képzés alatt gyakran elhangzik, hogy a családi vállalkozás egy nagy buktatót rejt magában: az otthoni hierarchia a munkahelyen konfliktust szülhet, illetve nehezebb a hatékony munkamegosztás. Itt mégis jól megoldották a helyzetet:

„A kézzel készült nemezelt kalap komoly fizikai munka, oda erős kéz kell. A díszítés pedig precíz, kreatív folyamat, ezért gondolom, hogy legjobban egy család tud összedolgozni.

Nálunk úgy működik, hogy én megcsinálom, formázom a kalapot, a végén pedig a feleségem díszíti, így lesz egy kerek egész. Mióta megismerkedtünk, együtt csináljuk a dolgot.

Sokan kérdezik, hogy hogy bírjuk egymást, de hála az égnek, nagyon jól megvagyunk.”

Cikkünk második részében a kalapkészítés technikai és gazdasági hátterébe is betekintést nyújtunk.kep_1_3.jpg

Ki készít kalapot a XXI. században? Tovább
Miért pont augusztus húsz?

Miért pont augusztus húsz?

bor_1.pngEbben az évben nem fogjuk tudni úgy ünnepelni augusztus 20-át, ahogyan az eddig az évek során, hiszen a vírus miatt minden nagyobb rendezvényt lemondtak. De ha foglalkoztat a kérdés, hogy mégis mióta ünnepeljük augusztus 20-án államunk alapítását, vagy hogy mióta van tűzijáték, akkor tarts velünk ezen a rövid történelmi utazáson.

Írta: Gajdics Bálint

Mi jut eszünkbe augusztus 20-ról? A dolgozó embereknek először biztosan a munkaszüneti nap vagy a hosszú hétvége kifejezés - a nyári melegben kiváló alkalom lehet a belföldi kikapcsolódásra. A látványosságok kedvelőinek azonnal az esti tűzijáték jut eszükbe, ami szinte az ország összes településén a napot zárja. A fővárosban külön élményt nyújt, hogy a Duna felett kapjuk ezt a hatalmas fényözönt, ami évről-évre felülmúlja az előző látványt. A tűzijáték vége jelenti azt, hogy kezdődhet az utcabál, a város éjszakai fényeinek felfedezése. A történelem kedvelőinek pedig Szent István jut eszébe.

Magyarország augusztus 20-án szülinapos, de miért pont akkor? Honnan jön ez hagyomány, és hogyan ünnepelték a múltban ezt a dátumot? 

tuzi.pngSzent István, Magyarország első keresztény uralkodója egy forrongó, népek felemelkedését és bukását egyaránt magában hordozó időszakban tudta megszilárdítani a magyarok helyzetét Európa szívében. Több évnyi csatározás után a nép megmaradásának érdekében elengedhetetlen volt áttérni a pogány hitvilágról a keresztény vallásra. Születésekor még a Vajk nevet kapta, de megkeresztelése után, 997-től már Istvánként uralkodott, mint magyar fejedelem. Majd „Isten kegyelméből” 1001. január elsején, ami az akkoriban használt Julian naptár szerint 1000. karácsonya volt, magyar királlyá koronázták. Szent Istvánnak sikerült ebben forrongó időszakban stabilizálni a magyar állam helyzetét, jelentős részben azzal, hogy írott törvényekkel szabott új rendet.

Uralkodása idején augusztus 15-ét, a keresztény hagyományokból ismert Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ezen a napon hívták össze a királyi tanácsot Székesfehérváron, és a törvényalkotás napja is volt. I. István király 1038-ban, élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, és augusztus 15-én hunyt el. Mégsem ez a dátum maradt meg a történelmi kánonban, mint Magyarország első saját ünnepe. Az ok szintén a már elhunyt Szent Istvánhoz köthető. 1083-ban Szent László király VII. Gergely pápa közbenjárásával ezen a napon avatta szentté Istvánt fiával, Imre herceggel, valamint Gellért püspökkel együtt. Tehát a szentté avatás időpontját tekintjük ma Magyarország születésnapjának.

telthaz-lesz-a-szallodakban-az-augusztus-20-i-hosszu-hetvegen-normalbig7940.jpgEz a nap I. Nagy Lajos király uralkodása során vált egyházi ünneppé az országban, és első királyunk kultusza is ebben az időszakban terjedt el különböző német városokban is. István egyetemes egyházban történő szentté avatására néhány évet még várni kellett. 1686-ban, Buda visszafoglalását követően IX. Ince pápa jelölte ki az ünnepét. Így ma a világegyház augusztus 16-án, míg a magyar egyház augusztus 20-án ünnepli Szent Istvánt és magát az államalapítást.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után az Osztrák-Magyar Monarchiában több éven keresztül nem lehetett ünnepelni ezt a napot , hiszen sokan a magyar függetlenség szimbólumaként tekintettek rá. Majd az 1867-es kiegyezést követően megenyhültek a korlátozások. I. Ferenc József császár 1891-ben engedélyezte először, hogy augusztus 20-a munkaszüneti nap legyen, majd 1895-től a magyar lobogók kifeszítése is engedélyezett volt ezen a napon az ország középületein.

Az első világháború alatt és azt követően nem került mindig sor a nap megünneplésére. Később, a  Horthy-korban fektették le az ünnepnapi események alapjait, amik mind a mai napig kísérik augusztus 20-át.

1927. óta van tűzijáték, tisztavatás és őrségváltás is. A sors furcsa fintora, hogy a második világháborút követően, 1945-ig mint nemzeti ünnep lehetett megtartani, de mint egyházi ünnep még két éven keresztül engedélyezett volt.

kenyer.png1947. után a szocialista rendszerben augusztus 20. ünneplése is hatályát vesztette, majd az új kommunista alkotmány életbe lépését 1949. augusztus 20-ára időzítették, és ez a dátum vált később az új kenyér ünnepévé is. Az évek során a rendszerben egyre rövidebb megemlékezések voltak, és az új kenyér ünnepén leginkább a termelési eredményekről esett szó. A Kádár korszakban az ünnep a kommunista ideológia mentén, de új erőre kapott. A már jól megszokott tűzijáték és tisztavatás mellett a fővárosban vízi és légi parádék szórakoztatták az embereket, míg Debrecenben az azóta hagyománnyá vált virágkarnevál volt a fő esemény. A rendszerváltást követően a három nagy nemzeti ünnep közül augusztus 20 lett hazánk születésnapja.

Képek forrása: MTI; Pixabay; Turizmus Magazin

Miért pont augusztus húsz? Tovább
Egy elfeledett városrész - Séta a várpalotai Készenléti Lakótelepen

Egy elfeledett városrész - Séta a várpalotai Készenléti Lakótelepen

bor.jpgA várpalotai Készenléti Lakótelepet a II. Világháború után a hőerőmű és az alumíniumkohó dolgozói számára építették. Az akkoriban méltán népszerű szocialista kisváros azóta elnéptelenedett, a lakók többsége elvándorolt, számos kereskedelmi és kulturális szolgáltatás megszűnt. Utánajártunk, mi okozhatta ezeket a változásokat.

Írta: Barla-Szabó Zsófia

Nagypéntek van. Épphogy csak elmúlt dél, amikor a Várpalotát Székesfehérvárral összekötő 8-asról lekanyarodok egy keskeny, hepehupás kis bekötőútra, hogy néhány perccel később megérkezzek úticélomhoz. Kis noteszemet és tollamat szorongatva kászálódok ki az autóból, fényképezőgép híján pedig telefonomat is zsebembe csúsztatom, hisz feltett szándékom képeket készíteni. 

Egy sárga és egy lila műanyag kismotor áll gazdátlanul a kocsma bejárata mellett. Az üvegajtó szélesre tárva, bentről halk zeneszó hallatszik. Sehol egy ember. Különös nyugalom telepszik rám, ahogy a kockaházak között ténferegve átveszem a hely sajátos, békés hangulatát.. 

A várpalotai Készenléti Lakótelepet a Második Világháború után az inotai hőerőmű és az alumíniumkohó dolgozóinak építették. Ők vállalták, hogy a nap huszonnégy órájában készenlétben állnak, innen származik a telep neve.

A háborút követő lakáshiányt az 1940-es évek végén még inkább felerősítette az európai városok iparosodása, amelyet az állam lakótelepek felhúzásával próbált megoldani. A tömbházakat kezdetben az alapítók és a vezetők lakták, később, a folyamatos építkezéseknek és terjeszkedésnek köszönhetően egyre több fizikai munkás is beköltözhetett családjával a kor minden igényét kielégítő Készenléti Lakótelepre.

1.png

Jól látható, hogy Várpalota népessége a szénbánya fellendülésével, valamint az erőmű és a kohó megépülése után ugrásszerűen megnőtt. 

Forrás: KSH

Az 1950-es években már működő - akkor November 7-nek nevezett - inotai erőmű, az alumíniumkohó és a várpalotai szénbánya működtetéséhez több ezer munkásra volt szükség; az ő és családjuk lakhatását szolgáló blokkot közvetlen a hőerőmű melletti domboldalra építették fel. A lakóteleppel közel egyidőben nyílt meg az általános iskola (először a gyárban, majd önálló épületben), a bolt, a posta, az orvosi rendelő, sőt még a cukrászda is. Ezzel tehát a komfortos otthonon kívül a helyiek számára helyben teremtették meg az oktatás, az egészségügyi és kereskedelmi ellátás, valamint a művelődés és az aktív kikapcsolódás lehetőségét is.

img_8250.jpg

Délutáni csevej a lakótelepen

Két idősebb hölgyhöz lépek, akik a délutáni napsütést kihasználva a kockaházak közti padok egyikén kuporogva. Szigorúan rám pirítanak, amikor szemben velük a füvön helyezkedek el. Még túl hideg a föld és a talaj egyébként is nedves, vigyázzak az egészségemre – intenek ellentmondást nem tűrő hangon. „Volt itt minden, amit csak el tud képzelni! Ha úgy hozta, néha hetekig el sem hagytuk a lakótelepet a gyerekekkel. Nem hiányzott innen semmi, kedvesem, nekünk akkor ez jelentette a világ közepét!”

A Béke Művelődési Ház több száz fős termeiben korábban került vászonra a legújabb mozifilm, mint a közeli Székesfehérváron, az épület falait pedig olyan világhírű művészek festményei és mozaikjai díszítik mind a mai napig, mint Rozsda Endre és Bernáth Aurél. Várpalotai diákok százai tanultak úszni a lakótelepi strandon, mi több, egykor válogatott öttusázók edzettek itt. A környező településekről sokan a kohó egészségügyi központjába jártak fogászatra vagy szemészetre. Gyakorlatilag a semmiből született meg a virágzó szocialista kisváros, a Készenléti Lakótelep.

„Mit telep: városrész! Valamikor ez volt a környék központja. A megyehatáron lévő Csórról, de Várpalotáról is ki-kijártak ide az emberek vásárolni, színházat nézni az erőmű vagy a kohó kultúrházában. (Mert mindkét gyár épített ilyet: sajátos vetélkedés és presztízsharc folyt a két vállalat között (…)) De jöttek strandolni is (…). A telep ABC-áruháza nevezetes beszerzőhelye volt a környék háziasszonyainak: ha valami hiánycikknek bizonyult (és az úgynevezett szocializmusban mindenből hiánycikk lett), itt bizony megtalálhatták.”

Pekarek János 

Forrás: Népszabadság (2002)

„Ha kellett tíz szánkó, csak telefonáltam egyet a kohóba, másnap pedig a kisiskolások már vígan csúszkáltak a domboldalon. Az iskola is az erőművesek ötlete volt. Mindent megoldottunk magunk.” A hetven körüli férfi papucsot és mackónadrágot visel, épp a szemetet viszi le, mikor megszólítom – eleinte vontatottan beszél, majd ömleni kezd belőle a szó. Régi munkáját siratja, barátait hiányolja, a régi időket élteti. Szeret itt élni? Csak legyint, és annyit mormol, régen minden más volt.

img_e8231_jpg.jpg

Az iskola falait a tanulók díszítették

A gyárak dolgozói stabil munkahelyüknek köszönhetően élhető hellyé tették a lakótelepet, a korszakhoz képest jó életkörülmények miatt pedig a helyiek elégedettek voltak. A gyári dolgozók idejük nagy részét mind a munkában, mind pedig lakóhelyükön együtt töltötték, a nők a helyi iskolában tanítottak, a postán vagy a boltban dolgoztak, gyereket neveltek. Az összetartó közösség hozzájárult az általános jó hangulathoz.

Az 1990-es évek végén hozott környezetvédelmi előírások, az erőmű elavulása miatt a Magyar Villamos Művek 1999-ben nem írta alá az erőművel kötött szerződés meghosszabbítását. A hőerőművet 2001 végén végleg leállították, a balesetveszély miatt több épületét lebontották vagy felrobbantották. Bár a szomszédos alumíniumkohót a mai napig használják, a hőerőmű (és nem sokkal korábban a bánya) leállításával sok ezer ember egyszerre vált munkanélkülivé, ezzel párhuzamosan pedig a Készenléti Lakótelep is veszített varázsából.

Az erőmű volt dolgozói más lehetőségek, munkahelyek után kutatva elhagyták a lakótelepet, amaradók közül sokan lecsúsztak. Az ingatlanárak hirtelen csökkentek, és jellemzően kevésbé tehetősek, vagy önkényes lakásfoglalók települtek be. Többségük munkanélküli volt.

Az erőmű dolgozóinak felépített művelődési ház elnéptelenedett, az gyermekek számára kialakított iskola diákjai megfogyatkoztak.

2017-es statisztika 

A Készenléti Lakótelep népessége: 620 fő 

Ebből a kohó/erőmű dolgozója: 22 fő 

Aktív diplomások: 2 fő 

Nyugdíjas mérnökök: 6 fő 

Helyben vállalkozók: 2 fő 

Születési arányszám Kész. Lakótelep: 0,4 

Forrás: Várpalotai Önkormányzat

asd.jpg

Mindössze néhány garázson látszanak a használat nyomai

A Készenléti Lakótelep árnyéka régi önmagának. Az épületek többsége amortizálódott és lakhatatlanná vált, megszűntek a szolgáltatások és a a közösségi programok.

Az alumíniumkohó dolgozóinak száma 1959-től (1193) 2002-ig (746) közel ötszáz fővel csökkent, és ehhez nem számoltuk hozzá az erőmű leállítása okozta munkanélküliséget. A Központi Statisztikai Hivatal szerint 2009-ben a Készenléti Lakótelepen élők foglalkoztatottsági aránya alacsonyabb Várpalota átlagánál (55,5%), a foglalkoztatott nélküli háztartások száma pedig kifejezetten magas, közel a háztartások felét érinti (47,1%). A születési arányszám a lakótelepen az országos átlaghoz képest is ijesztően alacsony: Magyarországon a 2000-es évek óta ez a szám 9-10 körül mozog, míg a Készenléti lakótelepen a 0,5-öt sem éri el.

meddy.jpg

Szentháromság: a strand, a kocsma és a sarki ABC

„A művelődési ház egykori funkciói közül ma már tulajdonképpen csak a presszó üzemel. Nem adnak jó kávét, de aki kedveli a szocióhangulatot, térjen be! Azért a három Rozsda Endre – mozaikért, amelyek a presszó falait díszítik.” 

Szekér Szimonetta 

Forrás: National Geographic (2006)

Kimászok az üres medencéből, majd a kidőlt drótkerítésen óvatosan átlépve a régi munkásszálló felé veszem az irányt. A létesítmény néhány évvel a lakótelep tömbházai után épült, hogy az erőmű dolgozói közül további 200 főnek biztosítson szálláslehetőséget. Egészen 2003-ig üzemelt – tudom meg a középkorú férfitól, aki időközben hozzám lép. Egészen idáig a romos épület fényképezésével bíbelődtem, most pillantok csak körbe igazán. Észre sem vettem, hogy az omladozó szállótól néhány méterre egy teraszon emberek beszélgetnek. Egy újabb kocsma. Hamar kiderül, hogy a lakótelepen a két poharazón kívül semmilyen vendéglátó egység nem üzemel, és hogy éppen a kocsma tulajdonosával beszélgetek.

„Az itt élők többsége Székesfehérvárra vagy Veszprémbe, többen Mórra járnak dolgozni. Ez minden nap több óra utazás jelent. A legnagyobb problémánk, hogy mindenért be kell járnunk a városba. Sokaknak autója sincs, busz csak ritkán közlekedik… Nem tudok egy kiló húst venni, hogy ebédet főzzek a családomnak.”

vege.jpgA Készenléti Lakótelep ABC-je évek óta bezárt, mindössze egy apró közért igyekszik kiszolgálni az itt élők igényeit. Az orvosi rendelő udvarát és környékét áthatolhatatlan gaz borítja, alig férek oda a kerítéshez képet készíteni. A posta ajtaján lógó lakatot kikezdte a rozsda, az egykor szebb napokat látott munkásszállót pedig már csak állatok lakják. A futballpálya kapuin több éve nincs háló, holott a patakparti füves terület egykor a fiatalok egyik kedvenc helye volt. Az iskolán és az óvodán kívül egyedül a kocsma működik a lakótelepen, és mindössze egy buszjárat köti össze a lakótelepet Várpalotával.

„Egyszer már bezártam a kocsmát. Néhány évig máshol éltem, mással foglalkoztam. Két éve döntöttem úgy, hogy visszajövök és újra megpróbálom.” Figyelmesen hallgatom tovább a kocsmáros történetét, miközben egyszerre feltűnik, mennyire barátságosak az itteniek. Bárkit is szólítok meg, az néhány percre megállva készségesen válaszol feltett kérdéseimre. Többen önként lépnek hozzám, hogy felajánlják segítségüket – szembetűnő, hogy nem ide tartozom. Az itt élők általában ismerik egymást, tudják, ki melyik házban lakik, mit dolgozik, milyen családi háttérrel rendelkezik…

Szavaikból süt a feltétlen ragaszkodás – bár az elégedetlenség általános, az itteniek nem akarják (vagy talán nem tudják?) elhagyni a lakótelepet. Itt akarnak élni. Itt akarnak jobban élni. Büszkén mutatják az új játszóteret, mely mindössze egy alacsony piros csúszdából áll, és őszintén mosolyogva dicsérik a zöldövezet nyugalmát. Hangjukból nem hallom ki az elvágyódást – bár tisztában vannak a lakótelep negatívumaival, pozitívan tekintenek a jövőbe. Lenne igényük a változásra, a környezet közös megújítására, talán csak a szervezés hiányzik a tettrekészség mögül.

Épp egy alacsony, szőke kisfiú szalad ki a kocsmából nagy vidáman. Négy-öt éves lehet talán. Játszópajtása nem lévén, egyedül pattan fel lila kismotorjára, hogy aztán mellettem elszáguldva körözni kezdjen az egyik lakóház körül. Rutinosan veszi be a kanyarokat, látszik, van benne gyakorlata. Ő volt az egyetlen gyerek, akit láttam. A sárga járgány magányosan várakozik tovább a fal mellett.

„A nemzedékeket felnevelő Készenléti Lakótelep alapítói közül ugyanis egyre többen távoznak a domb mögé: a temetőbe. Helyükre pedig fiatalok jönnek, akik nem kötődnek sem az erőműhöz, sem a kohóhoz: reggelente külön buszok érkeznek értük, hogy Székesfehérvárra, Veszprémbe vigyék őket, betanított munkára, futószalag mellé.” 

Pekarek János Forrás: Népszabadság (2002)

motorre.jpgVajon szüleihez hasonlóan a lilamotoros kisfiú is az itteni élet mellett dönt majd? Lesz még valaha víz a strand medencéjében? Mi történik majd a balesetveszélyesen romos épületekkel és azok lakóival? Kérdésekkel érkeztem a Készenléti Lakótelepre, és bár valamennyit megválaszolták a helyiek, kérdésekkel távoztam néhány órával később.

Egy elfeledett városrész - Séta a várpalotai Készenléti Lakótelepen Tovább
Miért nézzünk régi vígjátékokat?

Miért nézzünk régi vígjátékokat?

pixabay.jpg

A fekete-fehér vígjátékok elavultnak és unalmasnak tűnhetnek, de korántsem azok. Hogy ezt az állítást bebizonyítsuk, összeszedtük néhány pontban, miért érdemes régi vígjátékokat nézni. Ha pedig nem hiszitek, járjatok utána: garantált sírva nevetés a vége!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

Az HBO Go, Netflix, Hulu és társai korszakában újabbnál újabb filmeket nézünk. A legújabb sorozatról, filmről beszélgetünk az ismerősökkel, vagy olvasunk róluk cikkeket. De mi a helyzet a régi filmekkel? Unalmasnak tűnhet fekete-fehér, kissé recsegő filmeket nézni, pedig az igazság nem is állhat ettől távolabb. Ha még nem vagy biztos benne, hogy ez a te műfajod, adj neki egy esélyt!

Humor

Az elmúlt években a legnézettebb vígjátékok hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy egyszerű poénokon nevessenek. A múlt század első felének vígjátékaiban a poén általában összetett, szorosan épül a karakterre vagy a szituációra, néha akár több jeleneten, perceken keresztül tart. 

Érdekes, hogy amilyen régiek a filmek, a humor annyira friss, ropogós, korántsem elcsépelt.  A mai mainstream vígjátékok humora gyakran ennek a korszaknak a poénjaira épül, de mára ezek a szituációs komédiák és a tanulságok (ha van egyáltalán) erőltetetté váltak. Míg akkoriban a legnézettebb filmek voltak ilyen jó poénokkal tele, ma már inkább a rétegfilmekben találjuk meg ezt a minőségű humort. Ráadásul a fekete humorra is igazán jó példák vannak!

Történet

A humor már az abszurd alapszituációkban megjelent, a fordulatok pedig jól időzítettek, érdekes, viccesek. Azonban erre is igaz, hogy a mozi ekkor terjed, válik népszerűvé, ez Hollywood aranykora. A mai filmek dramaturgiailag gyakran ezekhez nyúlnak vissza, így amit most a moziban kissé fáradt történetnek érzünk, azok a régi filmekben még nagyon jól működő filmnyelvi elemek voltak (lásd például Kabos Gyula filmjeit ugyanebből a korszakból).

Érdemes azonban tudni, hogy a többnyire amerikai filmek az akkori társadalmi különbségekre, problémákra és a korszakra is adott reakciók, melyek most itthon nem feltétlenül relevánsak - bár mindig tartalmaznak időtlen kritikát is.

Fekete-fehér

A színes filmekről fekete-fehérre váltani először furcsa, majd megszokott, végül élvezetes. Úgy kellett filmnyelvileg bemutatni a szereplőket, hogy ne számítson a ruhájuk vagy a hajuk színe. Úgy kellett képileg szépet alkotni, hogy ehhez a rendező nem használhat színeket. Mindez különlegessé teszi a filmeket, hiszen a fény-árnyék játék az egyik legtöbbet használt eszköz, valamint jól hat a képzelőerőre is!

hang.jpg

Nyelv, hang

A régi vígjátékokat eredeti nyelven érdemes nézni, ez leggyakrabban az angol, bár jó pár francia, olasz  vagy német filmet is találunk. A színészek általában színházi színésznek tanultak mielőtt feltűntek volna a filmekben, ezért egyszerűen élvezetes őket hallgatni. Az orgánum, a kiejtés, a hanglejtés, minden játék a hangjukkal hozzátesz a karakterhez, a szituációhoz. Továbbá remekül megállják a helyüket, ha nyelvtanulásról van szó: szépen, érthetően beszélnek, ráadásul különleges kifejezéseket is megismerhetünk. 

Nem szabad elmenni  hang nélkül a néma vígjátékok mellett, hiszen ennek legnagyobb mesterei, Buster Keaton, Charlie Chaplin és Haroly Lloyd máig sírva röhögést indukáló gageket és szituációkat alkottak. Ezek némaságuk okán akár egy unalmas egyetemi előadást is feldobhatnak, bár ez egy különösen vicces film esetén fulladásos rosszullétet is okozhat (tapasztalatból tudjuk).

Stílus

stilus.jpgKalapok, csodálatos estélyik, elegáns kosztümök, szép öltönyök és stílusos kiegészítők? Minden megtalálható a régi filmekben! A mozi előretörésével a színészek népszerűek voltak, igazi ikonok - stílusikonok is. Emiatt a klasszikus, elegáns férfi és női divat jelentős része származik ezekből az évtizedekből. Ahogy Cary Grant öltönyt és kendőt hord, esetleg Katharine Hepburn a haját, azokat ma is mind inspirációnak lehet tekinteni, ha ki szeretnénk öltözni.

Tudtátok, hogy ekkor vált elfogadottá a szürke öltöny?

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik filmekkel kezdjétek a sort, a legkülönfélébb vígjáték alfajokból: 

Sherlock Jr. (1924)

Buster Keaton vígjáték-stílusa talán még Chaplin filmjeinél is jobban öregedett, konkrétan ez a filmje a felelős azért, hogy fulladozva kellett kirohannom a C nagyelőadóból egy óra közepén.

Duck Soup (1933)

A Marx testvérek (nem, nem az a Marx) a korai hangosfilmek időszakában hatalmas népszerűségre tettek szert, bár más médiumokban is megjelentek. Az általuk kitalált gageket azóta is próbálják másolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredeti viszont zseniális.

Bringing Up Baby (1938)

Nem véletlen tartozik a “screwball comedy” műfajába, ugyanis a történet szerint egy kissé szerencsétlen professzort próbál elcsábítani egy gazdag családból származó, idétlen, álmodozó nő, és annál nagyobb kalamajkába keverednek, minél inkább próbálnak kikerülni belőle. A filmben pedig nagy szerepet játszik még Baby, a leopárd.

The Great Dictator (1940)

Chaplin elsősorban a némafilmek időszakában volt a vígjátékok császára (ki ne látott volna egy-egy jelenetet a Modern Times című klasszikusából), A diktátorban pedig Hitlert idézi meg. A film az egyik legjobb paródia valaha, és a történelmi események fényében pedig különösen érdekes.

Arsenic and Old Lace (1944)

A fekete humor már régóta létezik filmen is, az egyik legviccesebb példa erre ez a film. Van itt egy rakás utalás, kellő mennyiségű gyilkosság és őrült plasztikai sebész is, mi mást akarhat a moziba járó?

One, Two, Three (1961)

Billy Wilder egy rakás klasszikus filmet rendezett a háború után, viszont mi mégis ezt szeretnénk kiemelni, magyar vonatkozása miatt. Molnár Ferenc szövegét korszerűsítve a hidegháború időszakára egy ma is szórakoztató vígjátékot sikerült alkotni, a korábbi gengszterfilmes sztár, Jimmy Cagney főszereplésével. 

Képek forrása: pixabay, imdb

Miért nézzünk régi vígjátékokat? Tovább
Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz

Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz

the_migration_of_the_negro_jacob_lawrence.jpgAz amerikai polgárháború utáni időszakban rabszolgaságból felszabadított afroamerikai családok tízezrei vándoroltak az USA déli államaiból északra és keletre, hátrahagyva a megbélyegző, kirekesztő környezetet és jobb megélhetést keresve. A harlemi reneszánsz, amely körülbelül 1917. és 1940. közé tehető, az afroamerikai kultúra és művészet újjászületésének időszaka volt, társadalmi és politikai identitáskereséssel ötvözve. Az időszak egyik fontos alakja Dorothy West, aki tinédzserkorában került a harlemi kulturális közegbe, és jó kapcsolatot ápolt a korszak legfontosabb íróival és művészeivel. Története beavat minket abba, milyen volt ebben az időszakban fiatal fekete írónőnek lenni, és sok más hozzá hasonló alkotóhoz és művészhez is elvezet bennünket.

Írta: Lázár Fruzsina / Borítókép: Jacob Lawrence - The Migration of the Negro (1940-41.)

Mi vezetett ide?

A művészet új testet és lelket kapott, amikor alig száz éve, az 1920-30-as évek Amerikájában afroamerikai művészek és értelmiségiek ezrei kezdték el megosztani a világgal tevékenységüket. Ennek az élettel és energiával teli időszaknak - amely szorosan összefonódott a korabeli társadalmi-politikai változásokkal - összefoglaló neve a harlemi reneszánsz. Központjának ugyanis a New York City-beli Harlem városrész számított, de jelen volt Chicagóban, Philadelphiában, Washington D. C.-ben is.

Amellett, hogy felmérhetetlen értékkel gazdagította az amerikai és globális művészeti szférát, fontos szerepet játszott az afroamerikai identitás (újra)definiálásában is.

A harlemi reneszánsz szinte közvetlen történelmi előzménye az amerikai polgárháború, amely 1865-ben ért véget. Utána az 1870-es évek végéig tartó rekonstrukciós törekvéseket - melyek többek között arra irányultak, hogy a felszabadított afroamerikai rabszolgáknak állampolgári jogokat és lehetőségeket biztosítsanak - kerékbe törték a fehér felsőbbrendűségen nyugvó és a szegregációt megszilárdító Jim Crow-törvények. A törvények elnevezése egy amerikai szórakoztatóművész rasszista sztereotípiákra épülő afroamerikai karakterének nevéből származik.Egészen a törvények 1965-ös eltörléséig előírták a faji alapú szegregációt a déli államokban, így alsóbbrendű állampolgárokként kezelve és megfélemlítve az afroamerikaiakat. Sok család ekkor döntött úgy, hogy délről északra vagy keletre vándorol, ahol az iparosodás következtében megjelenő gyárakban jóval több munkalehetőség és egyenlőbb bánásmód várta őket. A belső vándorlások nyomán a 20. század elejére az afroamerikaiak már nagy arányban éltek urbanizált környezetben - például a new york-i Harlemben vagy a fent említett nagyvárosok egyikében.

the_new_negro_cover.jpg

Alain Locke (szerk.) - The New Negro, 1927. (forrás)

Az afroamerikai lakosság változó életkörülményeit a harlemi reneszánsz magját adó hozzáállás kísérte: az 1920-as évek elejére éppen felnőtt az első afroamerikai generáció, akik saját életükben már nem tapasztalták meg a rabszolgaságot. Közülük került ki a harlemi reneszánsz sok fontos személyisége, akik elődeikhez képest új irányú törekvésekkel és attitűdökkel fordultak a világ felé: újszerű társadalmi státuszaikban újra jelentéssel töltötték fel művészetüket. Ezt az életérzést Alain Locke antológiája (The New Negro: An Interpretation, 1925) foglalja össze, a harlemi reneszánsz másik megnevezése ezért New Negro Movement.

Különös energiájú időszak volt ez, amit szerteágazó tehetségű emberek népesítettek be, és amit még az 1929-ben berobbanó gazdasági válság sem tudott teljesen megállítani.

Tizenhét és fél év - elkezdődik egy történet

dw_old_martha_s_vineyard.jpgA massachusetts-i Radcliffe College munkatársai 1976. és 1981. között több mint hetven, 70-90 év közötti afroamerikai nővel készítettek mélyinterjút, hogy összegyűjtsék a szinte kizárólag szóbeliségben hordozott emlékeiket. Az egyik interjúalany Dorothy West volt, akit írónői munkássága és jelenléte a harlemi reneszánsz egyik kiemelkedő alakjává tett. Csaknem az egész 20. századon átívelő élete (1998-ban halt meg) lehetővé tette, hogy a mélyinterjúkban az utolsó élő harlemi íróként számot adjon mindarról, ami ezt a korszakot jellemezte.

A képen Dorothy West Martha’s Vineyard-i házában.

Dorothy West Bostonból származott. Édesapját hét éves korában szabadították fel a rabszolgasorból, ezután vállalkozásának köszönhetően egészen a középosztályig sikerült eljuttatnia magát és családját. Még egy nyaralót is megengedhettek maguknak a Martha’s Vineyardon (Massachusetts-től délre fekvő sziget, kedvelt nyaralóhely). Dorothy kiterjedt családi körben nőtt fel, és már hét éves korától kezdve írt. Gyakran küldött történeteket a Boston Post szerkesztőségének: a lap két-, öt- vagy tízdolláros jutalmat kínált a beküldött történetekért, és Dorothy saját bevallása szerint általában a tízdollárost nyerte el. Gyerekkorában nyaranta gyakran találkozott Harry T. Burleigh zeneszerzővel - a család barátjával -, aki gyakran mesélt neki New Yorkról, a “varázslatos városról”. Dorothy tizenhét és fél évesen, unokatestvérével együtt került a “varázslatos városba” - éppen akkor nyert meg egy pályázatot novellájával.

opportunity_journal_1927.jpgDorothy élete New Yorkban sok szempontból nélkülöző volt: vacsorának gyakran csak egy virslivel és ananászlével kellett beérnie. Ha nagyon éhesnek érezte magát, két virslit evett. Akkoriban szokás volt mulatságokat tartani a bérelt lakásokban: a vendégek jöttek, táncoltak, jól érezték magukat, és valamennyivel hozzájárultak a bérleti díj kifizetéséhez. Dorothy azonban túl büszke volt ehhez, így más módon kellett biztosítania a megélhetését: heti tizenhét dollárt keresett ügyelőként egy színházban, később heti huszonhármat egy színdarabért, amit három társával együtt írtak. Két nagyszerű, az afroamerikai közösségben létező osztálykülönbségeket és családi viszonyokat firtató regénye mellett irodalmi folyóiratok alapításában is részt vett, időskorában pedig a Martha’s Vineyard lapjának írt rendszeresen.

A képen The Opportunity Journal (1927.): afroamerikai írók és költők munkásságát támogató lap.

A megtestesült reneszánsz

Dorothy személyesen és meglehetősen közelről ismerte a harlemi reneszánsz számos nagy íróját és alkotóját, azonban állítása szerint ők kevéssé érzékelték, hogy éppen egy korszakos megújulás részesei. Csak összegyűltek Wallace Thurman (regényíró) nappalijában, gint és kekszet hoztak, körbeültek, ettek, és azokról a nagy könyvekről beszélgettek, amiket meg akartak írni. Éltek, alkottak és nem kértek elnézést a gondolataikért.

A harlemi reneszánsz sokszínű művészeti palettáján a domináns költészet és próza mellett festészet, szobrászat, jazz és swing, opera- és táncművészet is szerepelt (a kor afroamerikai táncairól szóló írásunk itt olvasható). Azonban az összes művészeti ágban születő alkotás az afroamerikai identitás és önkifejezés erejét hordozta, emellett magukba foglalták azt a friss harciasságot is, amellyel az afroamerikaiak érvényesíteni kívánták politikai és polgári jogaikat. Az általuk kifejezett valóság fogta össze őket, közös jelentés húzódott meg bennük.

archibald_j_motley_jr_black_belt_1934.jpg Archibald J. Motley Jr. - Black Belt, 1934. (forrás)

A Harlemben központosuló élénk, afroamerikai kulturális tevékenység sok tehetős fehér embert is vonzott. Ilyen volt az újságíróként, később pedig fotósként tevékenykedő Carl Van Vechten, aki számos fiatal fekete írót és művészt ismert és támogatott, kulturális szervező munkássága - mely több afroamerikai szerzőt segített hozzá művei publikálásához - pedig a harlemi reneszánsz fontos hajtóerejének bizonyult. Temérdek portrét készített barátairól és ismerőseiről. Híres-hírhedt partijaiban, amelyeket Central Park melletti lakásában adott, olyan művészeket látott vendégül, mint Bessie Smith bluesénekes. Van Vechten közeli barátjának mondhatta többek között Walter White és James Weldon Johnson írókat is - utóbbi halála után a Yale Egyetemnek adományozta hatalmas volumenű gyűjteményét, és megalapította a James Weldon Johnson Memorial Collection of Negro Art and Letters-t (J. W. J. Néger Művészet és Levelek Emlékgyűjteménye).

Hagyaték

A harlemi reneszánsz művészeti alkotásaiban az afroamerikai lét és létezés valóságára találhatunk.

the_weary_blues_book_langston_hughes.jpgBennük van az állampolgári jogokért és az egyenlőségért folytatott harc, a törekvés önmaguk egyéni és közösségi kiteljesítésére, a barátságok, a keresés és beilleszkedés igyekezete, a személyes történetek, amelyek egy közös jelentésben értek össze. Mindez azonban csak részben fedi azt, amit a harlemi reneszánsz alkotói átéltek és megörökítettek.

A képen Langston Hughes első verseskötete, The Weary Blues.

Az önkifejezést alapvető emberi viselkedési funkciónak mondhatjuk, de a művészetben olyan keretek közé kerül, melyek egyedivé és kortalanná teszik. Megszilárdítják a valóságnak egy dimenziójában, ahol bárki hozzáférhet, befogadhatja, megismerheti és akár belsővé is teheti. Nem könnyű megmagyarázni, miben áll e korszak jelentősége az afroamerikai állampolgárok számára; inkább csak átérezni lehet, sok figyelemmel és nyitottsággal. Valahogy úgy, mint az alábbi vers olvasásakor: nem tudjuk, milyen lehetett megélni mindezt, de meg tudjuk érteni, és megengedhetjük, hogy érzékenyebbé változtasson minket.

A képen Langston Hughes (Carl Van Vechten portréja).

langstonhughes.jpg

Langston Hughes: Ábrándos változatok

Karom szélesre tárni

künn a fényes verőn,

táncban forogni, várni,

míg ég a nap, merőn.

A fa alatt, az esten

merengni szerteszét,

hogy száll az éj le resten,

mely, mint én, oly setét.

Ez álmaimnak álma

karom szélesre tárni

a nap felé zihálva.

Táncolni egyre! Várni,

míg fény van szerteszéjjel,

aztán pihenni kéjjel,

mint egy fa-csemete,

ha jő a nyájas éjjel

mely, mint én, fekete.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz Tovább
6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál

6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál

fortepan_142687.jpg

1945. május 8-án, ma 75 éve hivatalosan véget ért a II. világháború Európában. Az ezt megelőző pár év keserves szenvedését mi, egy békében felnövő generáció tagjai szinte fel sem tudjuk fogni. Mégis megpróbálhatjuk megismerni és megérteni ezt a korszakot az azóta készült számtalan, ezt feldolgozó művészeti alkotáson keresztül - köztük az egyik természetesen a film. A következőkben néhány II. világháború témájú filmet ajánlunk nektek különböző korszakokból és stílusokból: ígérjük, hogy tragédiában, humorban, izgalmakban, katarzisban és szép pillanatokban sem lesz hiány. Igyekeztünk olyan filmeket választani, amik ritkábban fordulnak elő hasonló listákon.

Írta: Bera Viktor / Képek: Fortepan

fortepan_142682.jpgSötétség és köd (1956): Alain Resnais neve ismerős lehet a gyakorlott filmnézőknek, hiszen gyakran François Truffaut-val a francia újhullám egyik atyjaként hivatkoznak rá. Olyan filmek kapcsolhatók hozzá, mint a Szerelmem, Hiroshima (1959) vagy a Tavaly Marienbadban (1961). Mi azonban egy ezeknél korábbi filmjét, ráadásul egy dokumentumfilmet ajánlunk nektek, ami mindössze 10 évvel a háború borzalmai után a koncentrációs táborok borzalmait próbálja objektív módon bemutatni. 

Tüzek a síkságon (1959): Listánk filmjei közül itthon valószínűleg ezt ismerik a legkevesebben - mivel japán filmről van szó. Nagyon érdekes japán háborús alkotásokat nézni: az európai ember egy egészen más perspektívát ismerhet meg. A filmben egy elkeseredett japán katona napjait követhetjük végig, ahogy egyre rosszabb mentális és fizikai állapotban harcol azért, hogy emberből ne váljon állattá. Kon Ichikawa filmje erős gyomrot kíván, viszont kétségtelen, hogy egy remek klasszikusról van szó, bátran ajánljuk. 

 

A leghosszabb nap (1962): Az ‘50-es, ‘60-as évek Amerikájában rengeteg II. világháború témájú film készült, amik nagyrészt törekedtek a történelmi hűségre, de a történeteket mégis dramatizálva, sokszor Hollywood legnépszerűbb színészeivel adták elő. Az ilyen stílusú filmek közül nekünk messze ez a kedvencünk. Érdemes elolvasni az alapjául szolgáló könyvet is Cornelius Ryan tollából, aki éveken keresztül kutatta a normandiai partraszállás hátterét, sőt rengeteg, a hadműveletben résztvevő veteránnal is készített interjút. 

Az élet szép (1997): A legkönnyebb hangvételű és egyben az egyik legtragikusabb film a listán. Roberto Benigni - aki egyben a rendező is - zsidó származású családapát játszik a világháború idején. A gyűlölet és az antiszemitizmus ellen nem fegyverrel, hanem humorral és jókedvvel próbál harcolni; egyetlen célja, hogy családját biztonságban tudja. Megindító és remek történet, megérdemelten emlegetik a legjobbak közt.

 

fortepan_20342.jpgAz elit alakulat (2001): Stephen E. Ambrose szintén egyike a háború népszerű kutatóinak. Ugyanezen a címen megjelent könyvéből készült ez a 10 részes minisorozat is. Igen, nem egy filmről van szó, hanem sorozatról, de műfaja indokolt: a cselekmény egy egész alakulat történetét igyekszik végigkövetni. Nem dokumentumfilmre kell számítani: ez egy nagy költségvetésű, nagyon hatásos alkotás, többszöri megnézés után is remek, hidegkirázós élmény.

 

Dunkirk (2017): Christopher Nolan eddigi egyetlen háborús filmje a háború egy kevésbé emlegetett eseményét dolgozza fel egészen egyedi módon. Mi is történt Dunkirknél? A hitleri Németország gyors előretörése egészen a francia partokig szorította a szövetségeseket. Rövid időn belül katonák százezreit kellett elszállítani Franciaországból. Nolan filmje ezt a történetet nem a szokásos filmnyelvi eszközökkel, hanem inkább a látvány és az atmoszféra segítségével próbálja elmesélni. Szerintünk remek film lett a végeredmény!
fortepan_134268.jpg

Valóban hiányzik a listáról a három talán legnépszerűbb háborús film, vagyis a Becstelen Brigantyk, a Ryan közlegény megmentése és a Schindler listája. Ezeket is bátran ajánljuk, de rendkívüli népszerűségük miatt nem éreztük, hogy bemutatásra szorulnak, inkább igyekeztünk egy átlagos “must-see” listán lévő filmektől eltérőeket, akár itthon kevésbé ismerteket hozni nektek.

A II. világháború olyan mérhetetlen hatással volt a világra, hogy lelki és szellemi feldolgozása azóta is tart: egyik útja a művészeteken keresztül vezet. Talán ezért is készül a témából végeláthatatlan számű film, közülük temérdek remek alkotás. Keresgéljetek és nézzétek meg őket, így is felidézve, megismerve a II. világháborút!

fortepan_45845.jpg

2020. május 8.

Képek: Fortepan (megjelenési sorrendben: 142687, 142682, 20342, 134268, 45845)

6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál Tovább
Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

177027.jpg

Nem gondoltuk volna, hogy egy történelmi kiállításon fogunk forrócsokizás közben magándetektív hirdetéseket böngészni, de mégis megtörtént. A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 címmel megnyílt kiállításán jártunk.

Írta: Bera Viktor

“Ha lenne időgéped, hova utaznál?” - Ezt a kérdést már biztosan mindenki hallotta, vagy legalábbis gondolkozott rajta. A barátaimmal játszva gyakran előjött a reneszánsz Olaszország, Napóleon kora, az ókori Athén, de a legtöbben mégis a 20-as, 30-as évek New Yorkját és Párizsát hozták fel vágyott (idő)utazási úticélként. A játék szabályait szigorítva érdekes azt a kérdést is feltenni, hogy a magyar történelem során melyik időszakot választanánk. Most a két világháború közé kalauzolunk el bennetek.

180614.jpg

Volt pár év, amikor az emberek mindennapjai elegáns budapesti kávéházakban kezdődtek és ott is végződtek, napközben Rejtő novellákat olvasva üldögéltek a Ligetben, a délutáni program pedig az új Jávor Pál film volt. De az is lehet, hogy az átlagos magyar ember rettegett hazamenni a sok útonálló miatt, vagy csak morfiummal szórakoztatta magát és folyamatosan szorongott a német birodalmi sas árnyékában. Természetesen egyik szcenárió sincs még az igazság közelében sem. A Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 névre keresztelt kiállítása viszont kísérletet tesz erre:, igyekszik bemutatni, milyen lehetett a hétköznapi élet Magyarország második világháborúba való belépését megelőző években.

146313.jpg79976871_135742811227254_4745660316270985216_o.jpg

A trianoni békediktátum és a Szovjetunió megtámadása között egy sajátos politikai és társadalmi helyzet állt fenn Magyarországon, mely tele volt látszólagos ellentmondásokkal. Horthy Miklós kormányzó vezette az országot, holott alkotmányos monarchia volt az államforma. Az 1929-es világgazdasági válság keményen sújtotta a gazdaságot, a korszak mégis hírhedt volt a fényűző mulatságokról. A német befolyás egyre erősödött a térségben, de volt jelentős ellenzéki, kritikus újságírás. A tárlat ezeket a témákat mutatja be, valamint találunk olyan tárgyakat és történeteket is, melyek segítenek személyesebb kapcsolatot kialakítani a látogató és a történelem között. 

Az egészen mindennapi kérdések is helyet kaptak: mennyibe került az étkezés és egy lakás Budapesten? Hogy jelentek meg a revizionista törekvések egy polgár mindennapi életében? Milyen bútorok voltak egy átlagos nappaliban? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk, sőt, a kiállítás interaktív részében még játszhatunk is, miközben megismerjük a tényeket, például számot adhatunk tudásunkról több kvíz segítségével.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kiállítást, a standard belépőjegy mellett még egy egészen rendhagyó extra is elérhető: lehet vásárolni kávézójegyet! Az emeleten be van rendezve egy kis kávézó, ahol egy forró ital, egy süti, valamint egy választható ajándéktárgy kiválasztása után számos korabeli újságot böngészve tudjuk beleásni magunkat 1938-1940 magyar hétköznapjaiba.  146310.jpg

Képek: Fortepan (fentről lefelé haladva: 177027, 180614, 146313, 146310)

2020. február 18.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk Tovább
A berlini fal valósága

A berlini fal valósága

A leomlás 30. évfordulója

150070.jpg

Mi történt?

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki látta a Kémek hídja című filmet, és nem borzongott bele legalább egyszer a berlini fal gondolatába. (Aki nem látta, most ne olvasson tovább, hanem gyorsan menjen, és nézze meg.) A fal, amely két világot választott el egymástól, épp tegnap harminc éve omlott le.

A Kémek hídja megkönnyebbüléssel végződik. Mi fellélegzünk, mert nem kell arra gondolnunk, mi lett volna, ha rosszul sül el a dolog. Sokaknak azonban épp az ellenkezője jutott: a keletnémet állam 1961 augusztusában felhúzta a falat, amely attól fogva történetük, életük közepén húzódott. Az NDK azzal indokolta a fal megépítését, hogy az államnak szüksége van rá, mint a fasizmus elleni védőbástyára. Ez a „bástya” családok ezreit szakította szét, sokakat megfosztott állásától, másokat tanulmányaik félbehagyására kényszerített — ezért a fal épülése közben és után is több százan próbáltak átmenekülni az NSZK területére. Ez csak néhányaknak sikerült, mert a keletnémet határőrök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a szökést, és azok az őrök, akiknek ez sikerült, még jutalmat is kaptak.

44758.jpgA fal huszonnyolc hosszú évig állt, és ezalatt Berlin két fele lassan eltávolodott egymástól. A német főváros NDK-hoz tartozó oldalán az emberek többsége szegény volt, míg Nyugat-Berlin egyre csak fejlődött. Idővel nem csak fizikai, de társadalmi és gazdasági határ is képződött a két országrész között, ami csak megerősítette az elszigeteltséget.

Azonban a Szovjetunió gyengülésével egyre sürgetőbbé vált a fal lebontása. 1987-ben még Ronald Reagan, az amerikai elnök is ellátogatott Nyugat-Berlinbe, és beszédében a határzár feloldását követelte. 1989. november 9-én végül az NDK bejelentette, hogy enyhít az NSZK-ba való átjárási tilalmon. Percekkel később már tömegek közelítették meg a falat, az emberek felmásztak rá, és az áthatolhatatlanság megtört. 

Sokezer ember sokezer emléke

A történelmi adatok mindig fontosak, hiszen talán ezek adják a legpontosabb képet a tényekről. A berlini fal történetét azonban rengeteg tragédia, emlék, vágy és érzés övezi. Ezek azok a darabkák, amelyek nem a tényekre, hanem az emberek személyes valóságára irányítják a figyelmünket, és kérdéseket vetnek fel. Valóban minden különbséget eltörölt a két országrész között a berlini fal leomlása? Vajon a Nyugat feltárulásával elérkező hatalmas szabadságot nem volt túl nehéz elviselni? És visszaadható annyi elvesztett, megnyomorított év? 

Alább néhány visszaemlékező történet részletei olvashatók (gyűjtés: The Guardian).

„Ki ne akarná betenni a lábát a tiltott területre? Ezt a területet kávéaroma és öblítőillat itatja át, minden friss, kedves és teljes. Az emberek itt különlegesek, évtizedek óta a világ minden lehetősége az övék. Bármit megvehetnek, amit csak a szívük kíván. Hogy néznek ki ezek az emberek? Egy barátom szerint „Egy nyugatnémetet arról ismerhetsz fel, hogy a lehető legfesztelenebb módon csukja be az autója ajtaját”.” (Jenny Erpenbeck, született 1967-ben, Észak-Berlinben)

„1991. nyara volt, én pedig Krétán töltöttem az időm. Éppen sétáltam, mikor zajongást hallottam a közelből: kiáltozást, nevetést. Mi történik? Valaki ünnepel? Esetleg egy sportesemény? Ahogy közelebb értem, ráeszméltem, hogy a zaj egy mindenféle csúszdákkal felszerelt vízi vidámparkból származik. Némely csúszda kellemesen, lassan kanyargott, mások meredekek és gyorsak voltak. Engem az döbbentett meg, hogy a vidámpark nem gyerekekkel, hanem hatvanéves férfiakkal és nőkkel volt tele. Hozzám hasonlóan ők is keletnémet származásúak voltak. Azonnal megértettem, miért ilyen izgatottak: ezek az emberek harmincévesek is elmúltak, mikor a Fal megépült — ez pedig azt jelentette, hogy még sosem járhattak ilyen vidámparkban. Ezek a csúszdák csak Nyugaton, csak 1961. után léteztek.” (Thomas Brussig, született 1964-ben, Észak-Berlinben)

„Az NDK-t megfojtják a határai. A nyugati oldal folyamatosan megfigyel minket, és csak a néhai művészt – meg a „felderítőket”) engedik átkelni; a többiek számára zárva marad. Amióta azonban Magyarországon szeptember 10-én felhúzták a vasfüggönyt, emberek tízezrei siettek egy új élet felé. Ez a lehetőség nekünk nem játszik. Mi itt akarunk maradni, megragadni a hatalmat, hatástalanítani a férfiak és „öregek” irányítását, belülről újjáépíteni az NDK-t. A saját utunkat akarjuk járni. De vajon tudjuk-e egyáltalán, merre vezet ez az út?” (Kathrin Schmidt, született 1958-ban, Gotha-ban)

források:

- theguardian.com

- history.com

- rubicon.hu

- mult-kor.hu

2019. november 10.

Lázár Fruzsina

 

A berlini fal valósága Tovább
És mégis mozog a Föld

És mégis mozog a Föld

Kedves Hallgatók!

Észrevehettétek, hogy az utóbbi időben, eltűnt a honlapunk, a Facebook oldalunk, és a blog sem üzemelt. Sajnos utolért minket az emberi gyarlóság és emiatt masszív adatvesztést könyvelhettünk el. Azonban másfél hónapos küzdelem és megfeszített tempójú munka után, újra itt vagyunk, egy megújult csapattal, hogy ellássunk titeket a legfontosabb hírekkel és információkkal! Legyen szó egyetemi kérdésekről, kultúráról, sportról vagy épp aktuálpolitikáról.

Sokszor gondolkoztam azon, bárcsak korábban születhettem volna. A nagy földrajzi felfedezések korába, amikor még minden új volt, vagy az 1700-as 1800-as évekbe, a felvilágosodás és Európa újjászületésének korszakába. Mindig azt hittem, hogy a nagy történelmi események már mind lecsengtek, mi már csak megyünk előre, valami ismeretlen, ködös, de mindenképpen monoton és unalmas úton, egy kiszámítható meglepetésektől mentes világba.

Az elmúlt hetek során azonban világossá vált, hogy Francis Fukuyama téved, és a történelemnek nincs vége. A Britek kilépnek az Európai Unióból, az Egyesült Királyság a széthullás küszöbén, és a magyar futball válogatott, ha csak rövid ideig is, de újra összekovácsolt egy megannyi politikai törésvonaltól szenvedő társadalmat.

Kezd azonban úgy tűnni számomra, hogy Eppur si muove – És mégis csak mozog a Föld. Jókor vagyok és a legjobb helyen. S bár új földrészeket már nem fogok felfedezni, egy érdekes jelenben nyújthatok, nyújthatunk számotokra tájékoztatást.

Ezért is sajnáljuk ennyire, hogy április óta nem tudtuk kiszolgálni az igényeket egy ilyen történelmi időszakban, amikor ennyi minden történik körülöttünk, nem volt lehetőségünk tájékoztatni titeket.
516.jpg

És mégis mozog a Föld Tovább
Regnum Marianum – méltó a névhez…?

Regnum Marianum – méltó a névhez…?

Több jelentős ünnep is közeledik a hét vége felé: augusztus 15-én szállt fel a Mennybe Szűz Mária, és ugyanezen a napon, kb. 1000 évvel később ajánlotta neki országát Szent István királyunk. Nagyboldogasszony napja tehát augusztus 15-e, államalapító királyunk ünnepét azonban a világegyház 16-án tartja, a magyar egyház pedig 20-án. A szent megünneplését 1686-ban, Buda visszafoglalását követően terjesztették ki az egész egyházra.

catholicdailynet.jpgFotó: catholicdailynet

Regnum Marianum – méltó a névhez…? Tovább
Világgazdasági összeomlás fenyeget

Világgazdasági összeomlás fenyeget

Matolcsynak volt igaza, csak kicsit másképp...

A technológiai fejlődés kezd gátad szabni annak a gondolkodásnak, miszerint a kormányoknak hagyniuk kell a piacot. Megdőlt az elmélet, hogy a gazdaság magát szabályozza Adam Smith „láthatatlan kéz” teóriája alapján. A laissez-faire (a liberális piaci gondolkodás alapja: hagyja csinálni, nem avatkozik a piac ügyleteibe az állam) megbukott a 2007-2008-as világválság következtében. A jelenlegi felfogás szerint a különadók hosszú távon csak visszavetik a gazdaságot, de lehet, hogy  épphogy ez az egyetlen kiút az összeomlás elől?

Kép: http://www.englishforum.ch

Világgazdasági összeomlás fenyeget Tovább
Elárasztott életek

Elárasztott életek

„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egyidejűleg egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokat egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.” – áll a falu emlékét őrző, 1995-ben Sükösd Árpád nagyvállalkozó – egykori lakos- által állított márványtáblán.

bozodujfalu1.jpg

Elárasztott életek Tovább
Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története

Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története

A Bécsben minden év január elsején megrendezett újévi koncert mindig a legpatinásabb és legnagyobb felhajtással járó esemény épp ezért, keveseknek adatik meg, hogy eljussanak rá. Szerencsére napjainkban már lehetőségünk van közvetítéseken keresztül élvezni az eleganciát, a zenét és a kultúrát. Az arisztokratikus időket – szánt szándékkal  felelevenítő hagyomány ennek ellenére sötét múlttal is rendelkezik, ami napjainkban már elfeledett.

becsi_ujevi_koncert.jpg

Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története Tovább
Budapest reneszánsza

Budapest reneszánsza

A "Bartók Béla Boulevard"

Budapest. Az egykor pezsgő kulturális élettel rendelkező fővárost sok olyan csapás érte a történelem folyamán, ami mind a művészetek, mind a gasztronómia, tehát maga a kultúra életünkben játszott szerepének csökkenéséhez vezetett. Talán mostanában kezd újra magához térni ez a terület. Folyamatosan gyarapodnak a különböző programok: irodalmi estek, galéria- és kiállításmegnyitók, divatbemutatók, divathetek, számos foglalkozás és egyesület, melyek mind a kultúra fellendítésében segédkeznek.

Kép: bartokbelaut.hu

Budapest reneszánsza Tovább
Miért kell nekünk Jane Austen?

Miért kell nekünk Jane Austen?

(történetleírást és spoilert nem tartalmaz; természetes tartósítószerrel készült) II.

A számos filmes adaptációnak alapot szolgáltató regény afféle örökzöld: újra és újra előveszik, vetítik, lefordítják. Nem csoda, hiszen a 18. században született angol írónő kora irodalmi stílusának egy újítója volt, ironikus és realista hangnemét nem könnyű megfelelően visszaadni más nyelven. A regény elolvasása után meglepődünk, ha utánanézünk az írónő életrajzának (ezt javasolom Nektek), de ebben a cikkben nem térünk ki rá.

Miért kell nekünk Jane Austen? Tovább
Molnár Ferenc: Egy pesti leány története

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története

(történetleírást és spoilert nem tartalmaz; természetes tartósítószerrel készült)

Molnár Ferenc regénye Budapesten játszódik, és a báltermeken kívül két konkrét helyszín állandó váltakozása ad otthont neki: az Andrássy út és a városligeti korcsolyapálya. A parfümös, szerelmes, álságos, megalkuvó táncos mulatságok abba a korba repítenek, amikor a főváros legnagyobb fényében tündökölt – a huszadik század legelejére. Ekkorra Budapest hatalmas fejlődésen és újításokon ment keresztül, korának egyik legmodernebb európai városa volt. A társadalomban ugyanez a változás még késlekedett ugyan, de nem váratott sokáig magára.

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története Tovább
A „kemper”-ök - Hollandia büszke cigánysága

A „kemper”-ök - Hollandia büszke cigánysága

Hollandiában él egy népcsoport, amelynek a tagjai ugyanúgy kékszeműek és szőkék, mint a helyiek nagy többsége. Ám az „őslakos hollandok” szerint annak ellenére rögtön felismerhetők, hogy látszólag semmiben sem különböznek tőlük. Ők a „karavánlakók”, hollandul a „woonwagenbewoner”-ek, akiket a köznyelv egyszerűen csak „kamper”-öknek nevez.

Kép: static3.ad.nl/static/photo/2008/15/14/8/media_xl_822848.jpg

A „kemper”-ök - Hollandia büszke cigánysága Tovább
süti beállítások módosítása