Közgazdász Online


Miért nézzünk régi vígjátékokat?

Miért nézzünk régi vígjátékokat?

pixabay.jpg

A fekete-fehér vígjátékok elavultnak és unalmasnak tűnhetnek, de korántsem azok. Hogy ezt az állítást bebizonyítsuk, összeszedtük néhány pontban, miért érdemes régi vígjátékokat nézni. Ha pedig nem hiszitek, járjatok utána: garantált sírva nevetés a vége!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

Az HBO Go, Netflix, Hulu és társai korszakában újabbnál újabb filmeket nézünk. A legújabb sorozatról, filmről beszélgetünk az ismerősökkel, vagy olvasunk róluk cikkeket. De mi a helyzet a régi filmekkel? Unalmasnak tűnhet fekete-fehér, kissé recsegő filmeket nézni, pedig az igazság nem is állhat ettől távolabb. Ha még nem vagy biztos benne, hogy ez a te műfajod, adj neki egy esélyt!

Humor

Az elmúlt években a legnézettebb vígjátékok hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy egyszerű poénokon nevessenek. A múlt század első felének vígjátékaiban a poén általában összetett, szorosan épül a karakterre vagy a szituációra, néha akár több jeleneten, perceken keresztül tart. 

Érdekes, hogy amilyen régiek a filmek, a humor annyira friss, ropogós, korántsem elcsépelt.  A mai mainstream vígjátékok humora gyakran ennek a korszaknak a poénjaira épül, de mára ezek a szituációs komédiák és a tanulságok (ha van egyáltalán) erőltetetté váltak. Míg akkoriban a legnézettebb filmek voltak ilyen jó poénokkal tele, ma már inkább a rétegfilmekben találjuk meg ezt a minőségű humort. Ráadásul a fekete humorra is igazán jó példák vannak!

Történet

A humor már az abszurd alapszituációkban megjelent, a fordulatok pedig jól időzítettek, érdekes, viccesek. Azonban erre is igaz, hogy a mozi ekkor terjed, válik népszerűvé, ez Hollywood aranykora. A mai filmek dramaturgiailag gyakran ezekhez nyúlnak vissza, így amit most a moziban kissé fáradt történetnek érzünk, azok a régi filmekben még nagyon jól működő filmnyelvi elemek voltak (lásd például Kabos Gyula filmjeit ugyanebből a korszakból).

Érdemes azonban tudni, hogy a többnyire amerikai filmek az akkori társadalmi különbségekre, problémákra és a korszakra is adott reakciók, melyek most itthon nem feltétlenül relevánsak - bár mindig tartalmaznak időtlen kritikát is.

Fekete-fehér

A színes filmekről fekete-fehérre váltani először furcsa, majd megszokott, végül élvezetes. Úgy kellett filmnyelvileg bemutatni a szereplőket, hogy ne számítson a ruhájuk vagy a hajuk színe. Úgy kellett képileg szépet alkotni, hogy ehhez a rendező nem használhat színeket. Mindez különlegessé teszi a filmeket, hiszen a fény-árnyék játék az egyik legtöbbet használt eszköz, valamint jól hat a képzelőerőre is!

hang.jpg

Nyelv, hang

A régi vígjátékokat eredeti nyelven érdemes nézni, ez leggyakrabban az angol, bár jó pár francia, olasz  vagy német filmet is találunk. A színészek általában színházi színésznek tanultak mielőtt feltűntek volna a filmekben, ezért egyszerűen élvezetes őket hallgatni. Az orgánum, a kiejtés, a hanglejtés, minden játék a hangjukkal hozzátesz a karakterhez, a szituációhoz. Továbbá remekül megállják a helyüket, ha nyelvtanulásról van szó: szépen, érthetően beszélnek, ráadásul különleges kifejezéseket is megismerhetünk. 

Nem szabad elmenni  hang nélkül a néma vígjátékok mellett, hiszen ennek legnagyobb mesterei, Buster Keaton, Charlie Chaplin és Haroly Lloyd máig sírva röhögést indukáló gageket és szituációkat alkottak. Ezek némaságuk okán akár egy unalmas egyetemi előadást is feldobhatnak, bár ez egy különösen vicces film esetén fulladásos rosszullétet is okozhat (tapasztalatból tudjuk).

Stílus

stilus.jpgKalapok, csodálatos estélyik, elegáns kosztümök, szép öltönyök és stílusos kiegészítők? Minden megtalálható a régi filmekben! A mozi előretörésével a színészek népszerűek voltak, igazi ikonok - stílusikonok is. Emiatt a klasszikus, elegáns férfi és női divat jelentős része származik ezekből az évtizedekből. Ahogy Cary Grant öltönyt és kendőt hord, esetleg Katharine Hepburn a haját, azokat ma is mind inspirációnak lehet tekinteni, ha ki szeretnénk öltözni.

Tudtátok, hogy ekkor vált elfogadottá a szürke öltöny?

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik filmekkel kezdjétek a sort, a legkülönfélébb vígjáték alfajokból: 

Sherlock Jr. (1924)

Buster Keaton vígjáték-stílusa talán még Chaplin filmjeinél is jobban öregedett, konkrétan ez a filmje a felelős azért, hogy fulladozva kellett kirohannom a C nagyelőadóból egy óra közepén.

Duck Soup (1933)

A Marx testvérek (nem, nem az a Marx) a korai hangosfilmek időszakában hatalmas népszerűségre tettek szert, bár más médiumokban is megjelentek. Az általuk kitalált gageket azóta is próbálják másolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredeti viszont zseniális.

Bringing Up Baby (1938)

Nem véletlen tartozik a “screwball comedy” műfajába, ugyanis a történet szerint egy kissé szerencsétlen professzort próbál elcsábítani egy gazdag családból származó, idétlen, álmodozó nő, és annál nagyobb kalamajkába keverednek, minél inkább próbálnak kikerülni belőle. A filmben pedig nagy szerepet játszik még Baby, a leopárd.

The Great Dictator (1940)

Chaplin elsősorban a némafilmek időszakában volt a vígjátékok császára (ki ne látott volna egy-egy jelenetet a Modern Times című klasszikusából), A diktátorban pedig Hitlert idézi meg. A film az egyik legjobb paródia valaha, és a történelmi események fényében pedig különösen érdekes.

Arsenic and Old Lace (1944)

A fekete humor már régóta létezik filmen is, az egyik legviccesebb példa erre ez a film. Van itt egy rakás utalás, kellő mennyiségű gyilkosság és őrült plasztikai sebész is, mi mást akarhat a moziba járó?

One, Two, Three (1961)

Billy Wilder egy rakás klasszikus filmet rendezett a háború után, viszont mi mégis ezt szeretnénk kiemelni, magyar vonatkozása miatt. Molnár Ferenc szövegét korszerűsítve a hidegháború időszakára egy ma is szórakoztató vígjátékot sikerült alkotni, a korábbi gengszterfilmes sztár, Jimmy Cagney főszereplésével. 

Képek forrása: pixabay, imdb

Miért nézzünk régi vígjátékokat? Tovább
Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz

Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz

the_migration_of_the_negro_jacob_lawrence.jpgAz amerikai polgárháború utáni időszakban rabszolgaságból felszabadított afroamerikai családok tízezrei vándoroltak az USA déli államaiból északra és keletre, hátrahagyva a megbélyegző, kirekesztő környezetet és jobb megélhetést keresve. A harlemi reneszánsz, amely körülbelül 1917. és 1940. közé tehető, az afroamerikai kultúra és művészet újjászületésének időszaka volt, társadalmi és politikai identitáskereséssel ötvözve. Az időszak egyik fontos alakja Dorothy West, aki tinédzserkorában került a harlemi kulturális közegbe, és jó kapcsolatot ápolt a korszak legfontosabb íróival és művészeivel. Története beavat minket abba, milyen volt ebben az időszakban fiatal fekete írónőnek lenni, és sok más hozzá hasonló alkotóhoz és művészhez is elvezet bennünket.

Írta: Lázár Fruzsina / Borítókép: Jacob Lawrence - The Migration of the Negro (1940-41.)

Mi vezetett ide?

A művészet új testet és lelket kapott, amikor alig száz éve, az 1920-30-as évek Amerikájában afroamerikai művészek és értelmiségiek ezrei kezdték el megosztani a világgal tevékenységüket. Ennek az élettel és energiával teli időszaknak - amely szorosan összefonódott a korabeli társadalmi-politikai változásokkal - összefoglaló neve a harlemi reneszánsz. Központjának ugyanis a New York City-beli Harlem városrész számított, de jelen volt Chicagóban, Philadelphiában, Washington D. C.-ben is.

Amellett, hogy felmérhetetlen értékkel gazdagította az amerikai és globális művészeti szférát, fontos szerepet játszott az afroamerikai identitás (újra)definiálásában is.

A harlemi reneszánsz szinte közvetlen történelmi előzménye az amerikai polgárháború, amely 1865-ben ért véget. Utána az 1870-es évek végéig tartó rekonstrukciós törekvéseket - melyek többek között arra irányultak, hogy a felszabadított afroamerikai rabszolgáknak állampolgári jogokat és lehetőségeket biztosítsanak - kerékbe törték a fehér felsőbbrendűségen nyugvó és a szegregációt megszilárdító Jim Crow-törvények. A törvények elnevezése egy amerikai szórakoztatóművész rasszista sztereotípiákra épülő afroamerikai karakterének nevéből származik.Egészen a törvények 1965-ös eltörléséig előírták a faji alapú szegregációt a déli államokban, így alsóbbrendű állampolgárokként kezelve és megfélemlítve az afroamerikaiakat. Sok család ekkor döntött úgy, hogy délről északra vagy keletre vándorol, ahol az iparosodás következtében megjelenő gyárakban jóval több munkalehetőség és egyenlőbb bánásmód várta őket. A belső vándorlások nyomán a 20. század elejére az afroamerikaiak már nagy arányban éltek urbanizált környezetben - például a new york-i Harlemben vagy a fent említett nagyvárosok egyikében.

the_new_negro_cover.jpg

Alain Locke (szerk.) - The New Negro, 1927. (forrás)

Az afroamerikai lakosság változó életkörülményeit a harlemi reneszánsz magját adó hozzáállás kísérte: az 1920-as évek elejére éppen felnőtt az első afroamerikai generáció, akik saját életükben már nem tapasztalták meg a rabszolgaságot. Közülük került ki a harlemi reneszánsz sok fontos személyisége, akik elődeikhez képest új irányú törekvésekkel és attitűdökkel fordultak a világ felé: újszerű társadalmi státuszaikban újra jelentéssel töltötték fel művészetüket. Ezt az életérzést Alain Locke antológiája (The New Negro: An Interpretation, 1925) foglalja össze, a harlemi reneszánsz másik megnevezése ezért New Negro Movement.

Különös energiájú időszak volt ez, amit szerteágazó tehetségű emberek népesítettek be, és amit még az 1929-ben berobbanó gazdasági válság sem tudott teljesen megállítani.

Tizenhét és fél év - elkezdődik egy történet

dw_old_martha_s_vineyard.jpgA massachusetts-i Radcliffe College munkatársai 1976. és 1981. között több mint hetven, 70-90 év közötti afroamerikai nővel készítettek mélyinterjút, hogy összegyűjtsék a szinte kizárólag szóbeliségben hordozott emlékeiket. Az egyik interjúalany Dorothy West volt, akit írónői munkássága és jelenléte a harlemi reneszánsz egyik kiemelkedő alakjává tett. Csaknem az egész 20. századon átívelő élete (1998-ban halt meg) lehetővé tette, hogy a mélyinterjúkban az utolsó élő harlemi íróként számot adjon mindarról, ami ezt a korszakot jellemezte.

A képen Dorothy West Martha’s Vineyard-i házában.

Dorothy West Bostonból származott. Édesapját hét éves korában szabadították fel a rabszolgasorból, ezután vállalkozásának köszönhetően egészen a középosztályig sikerült eljuttatnia magát és családját. Még egy nyaralót is megengedhettek maguknak a Martha’s Vineyardon (Massachusetts-től délre fekvő sziget, kedvelt nyaralóhely). Dorothy kiterjedt családi körben nőtt fel, és már hét éves korától kezdve írt. Gyakran küldött történeteket a Boston Post szerkesztőségének: a lap két-, öt- vagy tízdolláros jutalmat kínált a beküldött történetekért, és Dorothy saját bevallása szerint általában a tízdollárost nyerte el. Gyerekkorában nyaranta gyakran találkozott Harry T. Burleigh zeneszerzővel - a család barátjával -, aki gyakran mesélt neki New Yorkról, a “varázslatos városról”. Dorothy tizenhét és fél évesen, unokatestvérével együtt került a “varázslatos városba” - éppen akkor nyert meg egy pályázatot novellájával.

opportunity_journal_1927.jpgDorothy élete New Yorkban sok szempontból nélkülöző volt: vacsorának gyakran csak egy virslivel és ananászlével kellett beérnie. Ha nagyon éhesnek érezte magát, két virslit evett. Akkoriban szokás volt mulatságokat tartani a bérelt lakásokban: a vendégek jöttek, táncoltak, jól érezték magukat, és valamennyivel hozzájárultak a bérleti díj kifizetéséhez. Dorothy azonban túl büszke volt ehhez, így más módon kellett biztosítania a megélhetését: heti tizenhét dollárt keresett ügyelőként egy színházban, később heti huszonhármat egy színdarabért, amit három társával együtt írtak. Két nagyszerű, az afroamerikai közösségben létező osztálykülönbségeket és családi viszonyokat firtató regénye mellett irodalmi folyóiratok alapításában is részt vett, időskorában pedig a Martha’s Vineyard lapjának írt rendszeresen.

A képen The Opportunity Journal (1927.): afroamerikai írók és költők munkásságát támogató lap.

A megtestesült reneszánsz

Dorothy személyesen és meglehetősen közelről ismerte a harlemi reneszánsz számos nagy íróját és alkotóját, azonban állítása szerint ők kevéssé érzékelték, hogy éppen egy korszakos megújulás részesei. Csak összegyűltek Wallace Thurman (regényíró) nappalijában, gint és kekszet hoztak, körbeültek, ettek, és azokról a nagy könyvekről beszélgettek, amiket meg akartak írni. Éltek, alkottak és nem kértek elnézést a gondolataikért.

A harlemi reneszánsz sokszínű művészeti palettáján a domináns költészet és próza mellett festészet, szobrászat, jazz és swing, opera- és táncművészet is szerepelt (a kor afroamerikai táncairól szóló írásunk itt olvasható). Azonban az összes művészeti ágban születő alkotás az afroamerikai identitás és önkifejezés erejét hordozta, emellett magukba foglalták azt a friss harciasságot is, amellyel az afroamerikaiak érvényesíteni kívánták politikai és polgári jogaikat. Az általuk kifejezett valóság fogta össze őket, közös jelentés húzódott meg bennük.

archibald_j_motley_jr_black_belt_1934.jpg Archibald J. Motley Jr. - Black Belt, 1934. (forrás)

A Harlemben központosuló élénk, afroamerikai kulturális tevékenység sok tehetős fehér embert is vonzott. Ilyen volt az újságíróként, később pedig fotósként tevékenykedő Carl Van Vechten, aki számos fiatal fekete írót és művészt ismert és támogatott, kulturális szervező munkássága - mely több afroamerikai szerzőt segített hozzá művei publikálásához - pedig a harlemi reneszánsz fontos hajtóerejének bizonyult. Temérdek portrét készített barátairól és ismerőseiről. Híres-hírhedt partijaiban, amelyeket Central Park melletti lakásában adott, olyan művészeket látott vendégül, mint Bessie Smith bluesénekes. Van Vechten közeli barátjának mondhatta többek között Walter White és James Weldon Johnson írókat is - utóbbi halála után a Yale Egyetemnek adományozta hatalmas volumenű gyűjteményét, és megalapította a James Weldon Johnson Memorial Collection of Negro Art and Letters-t (J. W. J. Néger Művészet és Levelek Emlékgyűjteménye).

Hagyaték

A harlemi reneszánsz művészeti alkotásaiban az afroamerikai lét és létezés valóságára találhatunk.

the_weary_blues_book_langston_hughes.jpgBennük van az állampolgári jogokért és az egyenlőségért folytatott harc, a törekvés önmaguk egyéni és közösségi kiteljesítésére, a barátságok, a keresés és beilleszkedés igyekezete, a személyes történetek, amelyek egy közös jelentésben értek össze. Mindez azonban csak részben fedi azt, amit a harlemi reneszánsz alkotói átéltek és megörökítettek.

A képen Langston Hughes első verseskötete, The Weary Blues.

Az önkifejezést alapvető emberi viselkedési funkciónak mondhatjuk, de a művészetben olyan keretek közé kerül, melyek egyedivé és kortalanná teszik. Megszilárdítják a valóságnak egy dimenziójában, ahol bárki hozzáférhet, befogadhatja, megismerheti és akár belsővé is teheti. Nem könnyű megmagyarázni, miben áll e korszak jelentősége az afroamerikai állampolgárok számára; inkább csak átérezni lehet, sok figyelemmel és nyitottsággal. Valahogy úgy, mint az alábbi vers olvasásakor: nem tudjuk, milyen lehetett megélni mindezt, de meg tudjuk érteni, és megengedhetjük, hogy érzékenyebbé változtasson minket.

A képen Langston Hughes (Carl Van Vechten portréja).

langstonhughes.jpg

Langston Hughes: Ábrándos változatok

Karom szélesre tárni

künn a fényes verőn,

táncban forogni, várni,

míg ég a nap, merőn.

A fa alatt, az esten

merengni szerteszét,

hogy száll az éj le resten,

mely, mint én, oly setét.

Ez álmaimnak álma

karom szélesre tárni

a nap felé zihálva.

Táncolni egyre! Várni,

míg fény van szerteszéjjel,

aztán pihenni kéjjel,

mint egy fa-csemete,

ha jő a nyájas éjjel

mely, mint én, fekete.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz Tovább
6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál

6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál

fortepan_142687.jpg

1945. május 8-án, ma 75 éve hivatalosan véget ért a II. világháború Európában. Az ezt megelőző pár év keserves szenvedését mi, egy békében felnövő generáció tagjai szinte fel sem tudjuk fogni. Mégis megpróbálhatjuk megismerni és megérteni ezt a korszakot az azóta készült számtalan, ezt feldolgozó művészeti alkotáson keresztül - köztük az egyik természetesen a film. A következőkben néhány II. világháború témájú filmet ajánlunk nektek különböző korszakokból és stílusokból: ígérjük, hogy tragédiában, humorban, izgalmakban, katarzisban és szép pillanatokban sem lesz hiány. Igyekeztünk olyan filmeket választani, amik ritkábban fordulnak elő hasonló listákon.

Írta: Bera Viktor / Képek: Fortepan

fortepan_142682.jpgSötétség és köd (1956): Alain Resnais neve ismerős lehet a gyakorlott filmnézőknek, hiszen gyakran François Truffaut-val a francia újhullám egyik atyjaként hivatkoznak rá. Olyan filmek kapcsolhatók hozzá, mint a Szerelmem, Hiroshima (1959) vagy a Tavaly Marienbadban (1961). Mi azonban egy ezeknél korábbi filmjét, ráadásul egy dokumentumfilmet ajánlunk nektek, ami mindössze 10 évvel a háború borzalmai után a koncentrációs táborok borzalmait próbálja objektív módon bemutatni. 

Tüzek a síkságon (1959): Listánk filmjei közül itthon valószínűleg ezt ismerik a legkevesebben - mivel japán filmről van szó. Nagyon érdekes japán háborús alkotásokat nézni: az európai ember egy egészen más perspektívát ismerhet meg. A filmben egy elkeseredett japán katona napjait követhetjük végig, ahogy egyre rosszabb mentális és fizikai állapotban harcol azért, hogy emberből ne váljon állattá. Kon Ichikawa filmje erős gyomrot kíván, viszont kétségtelen, hogy egy remek klasszikusról van szó, bátran ajánljuk. 

 

A leghosszabb nap (1962): Az ‘50-es, ‘60-as évek Amerikájában rengeteg II. világháború témájú film készült, amik nagyrészt törekedtek a történelmi hűségre, de a történeteket mégis dramatizálva, sokszor Hollywood legnépszerűbb színészeivel adták elő. Az ilyen stílusú filmek közül nekünk messze ez a kedvencünk. Érdemes elolvasni az alapjául szolgáló könyvet is Cornelius Ryan tollából, aki éveken keresztül kutatta a normandiai partraszállás hátterét, sőt rengeteg, a hadműveletben résztvevő veteránnal is készített interjút. 

Az élet szép (1997): A legkönnyebb hangvételű és egyben az egyik legtragikusabb film a listán. Roberto Benigni - aki egyben a rendező is - zsidó származású családapát játszik a világháború idején. A gyűlölet és az antiszemitizmus ellen nem fegyverrel, hanem humorral és jókedvvel próbál harcolni; egyetlen célja, hogy családját biztonságban tudja. Megindító és remek történet, megérdemelten emlegetik a legjobbak közt.

 

fortepan_20342.jpgAz elit alakulat (2001): Stephen E. Ambrose szintén egyike a háború népszerű kutatóinak. Ugyanezen a címen megjelent könyvéből készült ez a 10 részes minisorozat is. Igen, nem egy filmről van szó, hanem sorozatról, de műfaja indokolt: a cselekmény egy egész alakulat történetét igyekszik végigkövetni. Nem dokumentumfilmre kell számítani: ez egy nagy költségvetésű, nagyon hatásos alkotás, többszöri megnézés után is remek, hidegkirázós élmény.

 

Dunkirk (2017): Christopher Nolan eddigi egyetlen háborús filmje a háború egy kevésbé emlegetett eseményét dolgozza fel egészen egyedi módon. Mi is történt Dunkirknél? A hitleri Németország gyors előretörése egészen a francia partokig szorította a szövetségeseket. Rövid időn belül katonák százezreit kellett elszállítani Franciaországból. Nolan filmje ezt a történetet nem a szokásos filmnyelvi eszközökkel, hanem inkább a látvány és az atmoszféra segítségével próbálja elmesélni. Szerintünk remek film lett a végeredmény!
fortepan_134268.jpg

Valóban hiányzik a listáról a három talán legnépszerűbb háborús film, vagyis a Becstelen Brigantyk, a Ryan közlegény megmentése és a Schindler listája. Ezeket is bátran ajánljuk, de rendkívüli népszerűségük miatt nem éreztük, hogy bemutatásra szorulnak, inkább igyekeztünk egy átlagos “must-see” listán lévő filmektől eltérőeket, akár itthon kevésbé ismerteket hozni nektek.

A II. világháború olyan mérhetetlen hatással volt a világra, hogy lelki és szellemi feldolgozása azóta is tart: egyik útja a művészeteken keresztül vezet. Talán ezért is készül a témából végeláthatatlan számű film, közülük temérdek remek alkotás. Keresgéljetek és nézzétek meg őket, így is felidézve, megismerve a II. világháborút!

fortepan_45845.jpg

2020. május 8.

Képek: Fortepan (megjelenési sorrendben: 142687, 142682, 20342, 134268, 45845)

6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál Tovább
Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

177027.jpg

Nem gondoltuk volna, hogy egy történelmi kiállításon fogunk forrócsokizás közben magándetektív hirdetéseket böngészni, de mégis megtörtént. A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 címmel megnyílt kiállításán jártunk.

Írta: Bera Viktor

“Ha lenne időgéped, hova utaznál?” - Ezt a kérdést már biztosan mindenki hallotta, vagy legalábbis gondolkozott rajta. A barátaimmal játszva gyakran előjött a reneszánsz Olaszország, Napóleon kora, az ókori Athén, de a legtöbben mégis a 20-as, 30-as évek New Yorkját és Párizsát hozták fel vágyott (idő)utazási úticélként. A játék szabályait szigorítva érdekes azt a kérdést is feltenni, hogy a magyar történelem során melyik időszakot választanánk. Most a két világháború közé kalauzolunk el bennetek.

180614.jpg

Volt pár év, amikor az emberek mindennapjai elegáns budapesti kávéházakban kezdődtek és ott is végződtek, napközben Rejtő novellákat olvasva üldögéltek a Ligetben, a délutáni program pedig az új Jávor Pál film volt. De az is lehet, hogy az átlagos magyar ember rettegett hazamenni a sok útonálló miatt, vagy csak morfiummal szórakoztatta magát és folyamatosan szorongott a német birodalmi sas árnyékában. Természetesen egyik szcenárió sincs még az igazság közelében sem. A Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 névre keresztelt kiállítása viszont kísérletet tesz erre:, igyekszik bemutatni, milyen lehetett a hétköznapi élet Magyarország második világháborúba való belépését megelőző években.

146313.jpg79976871_135742811227254_4745660316270985216_o.jpg

A trianoni békediktátum és a Szovjetunió megtámadása között egy sajátos politikai és társadalmi helyzet állt fenn Magyarországon, mely tele volt látszólagos ellentmondásokkal. Horthy Miklós kormányzó vezette az országot, holott alkotmányos monarchia volt az államforma. Az 1929-es világgazdasági válság keményen sújtotta a gazdaságot, a korszak mégis hírhedt volt a fényűző mulatságokról. A német befolyás egyre erősödött a térségben, de volt jelentős ellenzéki, kritikus újságírás. A tárlat ezeket a témákat mutatja be, valamint találunk olyan tárgyakat és történeteket is, melyek segítenek személyesebb kapcsolatot kialakítani a látogató és a történelem között. 

Az egészen mindennapi kérdések is helyet kaptak: mennyibe került az étkezés és egy lakás Budapesten? Hogy jelentek meg a revizionista törekvések egy polgár mindennapi életében? Milyen bútorok voltak egy átlagos nappaliban? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk, sőt, a kiállítás interaktív részében még játszhatunk is, miközben megismerjük a tényeket, például számot adhatunk tudásunkról több kvíz segítségével.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kiállítást, a standard belépőjegy mellett még egy egészen rendhagyó extra is elérhető: lehet vásárolni kávézójegyet! Az emeleten be van rendezve egy kis kávézó, ahol egy forró ital, egy süti, valamint egy választható ajándéktárgy kiválasztása után számos korabeli újságot böngészve tudjuk beleásni magunkat 1938-1940 magyar hétköznapjaiba.  146310.jpg

Képek: Fortepan (fentről lefelé haladva: 177027, 180614, 146313, 146310)

2020. február 18.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk Tovább
A berlini fal valósága

A berlini fal valósága

A leomlás 30. évfordulója

150070.jpg

Mi történt?

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki látta a Kémek hídja című filmet, és nem borzongott bele legalább egyszer a berlini fal gondolatába. (Aki nem látta, most ne olvasson tovább, hanem gyorsan menjen, és nézze meg.) A fal, amely két világot választott el egymástól, épp tegnap harminc éve omlott le.

A Kémek hídja megkönnyebbüléssel végződik. Mi fellélegzünk, mert nem kell arra gondolnunk, mi lett volna, ha rosszul sül el a dolog. Sokaknak azonban épp az ellenkezője jutott: a keletnémet állam 1961 augusztusában felhúzta a falat, amely attól fogva történetük, életük közepén húzódott. Az NDK azzal indokolta a fal megépítését, hogy az államnak szüksége van rá, mint a fasizmus elleni védőbástyára. Ez a „bástya” családok ezreit szakította szét, sokakat megfosztott állásától, másokat tanulmányaik félbehagyására kényszerített — ezért a fal épülése közben és után is több százan próbáltak átmenekülni az NSZK területére. Ez csak néhányaknak sikerült, mert a keletnémet határőrök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a szökést, és azok az őrök, akiknek ez sikerült, még jutalmat is kaptak.

44758.jpgA fal huszonnyolc hosszú évig állt, és ezalatt Berlin két fele lassan eltávolodott egymástól. A német főváros NDK-hoz tartozó oldalán az emberek többsége szegény volt, míg Nyugat-Berlin egyre csak fejlődött. Idővel nem csak fizikai, de társadalmi és gazdasági határ is képződött a két országrész között, ami csak megerősítette az elszigeteltséget.

Azonban a Szovjetunió gyengülésével egyre sürgetőbbé vált a fal lebontása. 1987-ben még Ronald Reagan, az amerikai elnök is ellátogatott Nyugat-Berlinbe, és beszédében a határzár feloldását követelte. 1989. november 9-én végül az NDK bejelentette, hogy enyhít az NSZK-ba való átjárási tilalmon. Percekkel később már tömegek közelítették meg a falat, az emberek felmásztak rá, és az áthatolhatatlanság megtört. 

Sokezer ember sokezer emléke

A történelmi adatok mindig fontosak, hiszen talán ezek adják a legpontosabb képet a tényekről. A berlini fal történetét azonban rengeteg tragédia, emlék, vágy és érzés övezi. Ezek azok a darabkák, amelyek nem a tényekre, hanem az emberek személyes valóságára irányítják a figyelmünket, és kérdéseket vetnek fel. Valóban minden különbséget eltörölt a két országrész között a berlini fal leomlása? Vajon a Nyugat feltárulásával elérkező hatalmas szabadságot nem volt túl nehéz elviselni? És visszaadható annyi elvesztett, megnyomorított év? 

Alább néhány visszaemlékező történet részletei olvashatók (gyűjtés: The Guardian).

„Ki ne akarná betenni a lábát a tiltott területre? Ezt a területet kávéaroma és öblítőillat itatja át, minden friss, kedves és teljes. Az emberek itt különlegesek, évtizedek óta a világ minden lehetősége az övék. Bármit megvehetnek, amit csak a szívük kíván. Hogy néznek ki ezek az emberek? Egy barátom szerint „Egy nyugatnémetet arról ismerhetsz fel, hogy a lehető legfesztelenebb módon csukja be az autója ajtaját”.” (Jenny Erpenbeck, született 1967-ben, Észak-Berlinben)

„1991. nyara volt, én pedig Krétán töltöttem az időm. Éppen sétáltam, mikor zajongást hallottam a közelből: kiáltozást, nevetést. Mi történik? Valaki ünnepel? Esetleg egy sportesemény? Ahogy közelebb értem, ráeszméltem, hogy a zaj egy mindenféle csúszdákkal felszerelt vízi vidámparkból származik. Némely csúszda kellemesen, lassan kanyargott, mások meredekek és gyorsak voltak. Engem az döbbentett meg, hogy a vidámpark nem gyerekekkel, hanem hatvanéves férfiakkal és nőkkel volt tele. Hozzám hasonlóan ők is keletnémet származásúak voltak. Azonnal megértettem, miért ilyen izgatottak: ezek az emberek harmincévesek is elmúltak, mikor a Fal megépült — ez pedig azt jelentette, hogy még sosem járhattak ilyen vidámparkban. Ezek a csúszdák csak Nyugaton, csak 1961. után léteztek.” (Thomas Brussig, született 1964-ben, Észak-Berlinben)

„Az NDK-t megfojtják a határai. A nyugati oldal folyamatosan megfigyel minket, és csak a néhai művészt – meg a „felderítőket”) engedik átkelni; a többiek számára zárva marad. Amióta azonban Magyarországon szeptember 10-én felhúzták a vasfüggönyt, emberek tízezrei siettek egy új élet felé. Ez a lehetőség nekünk nem játszik. Mi itt akarunk maradni, megragadni a hatalmat, hatástalanítani a férfiak és „öregek” irányítását, belülről újjáépíteni az NDK-t. A saját utunkat akarjuk járni. De vajon tudjuk-e egyáltalán, merre vezet ez az út?” (Kathrin Schmidt, született 1958-ban, Gotha-ban)

források:

- theguardian.com

- history.com

- rubicon.hu

- mult-kor.hu

2019. november 10.

Lázár Fruzsina

 

A berlini fal valósága Tovább
És mégis mozog a Föld

És mégis mozog a Föld

Kedves Hallgatók!

Észrevehettétek, hogy az utóbbi időben, eltűnt a honlapunk, a Facebook oldalunk, és a blog sem üzemelt. Sajnos utolért minket az emberi gyarlóság és emiatt masszív adatvesztést könyvelhettünk el. Azonban másfél hónapos küzdelem és megfeszített tempójú munka után, újra itt vagyunk, egy megújult csapattal, hogy ellássunk titeket a legfontosabb hírekkel és információkkal! Legyen szó egyetemi kérdésekről, kultúráról, sportról vagy épp aktuálpolitikáról.

Sokszor gondolkoztam azon, bárcsak korábban születhettem volna. A nagy földrajzi felfedezések korába, amikor még minden új volt, vagy az 1700-as 1800-as évekbe, a felvilágosodás és Európa újjászületésének korszakába. Mindig azt hittem, hogy a nagy történelmi események már mind lecsengtek, mi már csak megyünk előre, valami ismeretlen, ködös, de mindenképpen monoton és unalmas úton, egy kiszámítható meglepetésektől mentes világba.

Az elmúlt hetek során azonban világossá vált, hogy Francis Fukuyama téved, és a történelemnek nincs vége. A Britek kilépnek az Európai Unióból, az Egyesült Királyság a széthullás küszöbén, és a magyar futball válogatott, ha csak rövid ideig is, de újra összekovácsolt egy megannyi politikai törésvonaltól szenvedő társadalmat.

Kezd azonban úgy tűnni számomra, hogy Eppur si muove – És mégis csak mozog a Föld. Jókor vagyok és a legjobb helyen. S bár új földrészeket már nem fogok felfedezni, egy érdekes jelenben nyújthatok, nyújthatunk számotokra tájékoztatást.

Ezért is sajnáljuk ennyire, hogy április óta nem tudtuk kiszolgálni az igényeket egy ilyen történelmi időszakban, amikor ennyi minden történik körülöttünk, nem volt lehetőségünk tájékoztatni titeket.
516.jpg

És mégis mozog a Föld Tovább
Regnum Marianum – méltó a névhez…?

Regnum Marianum – méltó a névhez…?

Több jelentős ünnep is közeledik a hét vége felé: augusztus 15-én szállt fel a Mennybe Szűz Mária, és ugyanezen a napon, kb. 1000 évvel később ajánlotta neki országát Szent István királyunk. Nagyboldogasszony napja tehát augusztus 15-e, államalapító királyunk ünnepét azonban a világegyház 16-án tartja, a magyar egyház pedig 20-án. A szent megünneplését 1686-ban, Buda visszafoglalását követően terjesztették ki az egész egyházra.

catholicdailynet.jpgFotó: catholicdailynet

Regnum Marianum – méltó a névhez…? Tovább
Világgazdasági összeomlás fenyeget

Világgazdasági összeomlás fenyeget

Matolcsynak volt igaza, csak kicsit másképp...

A technológiai fejlődés kezd gátad szabni annak a gondolkodásnak, miszerint a kormányoknak hagyniuk kell a piacot. Megdőlt az elmélet, hogy a gazdaság magát szabályozza Adam Smith „láthatatlan kéz” teóriája alapján. A laissez-faire (a liberális piaci gondolkodás alapja: hagyja csinálni, nem avatkozik a piac ügyleteibe az állam) megbukott a 2007-2008-as világválság következtében. A jelenlegi felfogás szerint a különadók hosszú távon csak visszavetik a gazdaságot, de lehet, hogy  épphogy ez az egyetlen kiút az összeomlás elől?

Kép: http://www.englishforum.ch

Világgazdasági összeomlás fenyeget Tovább
Elárasztott életek

Elárasztott életek

„A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. 180 házának volt lakói szétszórva a nagyvilágban ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egyidejűleg egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különböző nemzetiségű és felekezetű családok éltek együtt évszázadokat egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görögkatolikus és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma.” – áll a falu emlékét őrző, 1995-ben Sükösd Árpád nagyvállalkozó – egykori lakos- által állított márványtáblán.

bozodujfalu1.jpg

Elárasztott életek Tovább
Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története

Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története

A Bécsben minden év január elsején megrendezett újévi koncert mindig a legpatinásabb és legnagyobb felhajtással járó esemény épp ezért, keveseknek adatik meg, hogy eljussanak rá. Szerencsére napjainkban már lehetőségünk van közvetítéseken keresztül élvezni az eleganciát, a zenét és a kultúrát. Az arisztokratikus időket – szánt szándékkal  felelevenítő hagyomány ennek ellenére sötét múlttal is rendelkezik, ami napjainkban már elfeledett.

becsi_ujevi_koncert.jpg

Az Aranyterem múltjának árnyéka ellenére is tündököl – avagy a bécsi újévi koncert története Tovább
Budapest reneszánsza

Budapest reneszánsza

A "Bartók Béla Boulevard"

Budapest. Az egykor pezsgő kulturális élettel rendelkező fővárost sok olyan csapás érte a történelem folyamán, ami mind a művészetek, mind a gasztronómia, tehát maga a kultúra életünkben játszott szerepének csökkenéséhez vezetett. Talán mostanában kezd újra magához térni ez a terület. Folyamatosan gyarapodnak a különböző programok: irodalmi estek, galéria- és kiállításmegnyitók, divatbemutatók, divathetek, számos foglalkozás és egyesület, melyek mind a kultúra fellendítésében segédkeznek.

Kép: bartokbelaut.hu

Budapest reneszánsza Tovább
Miért kell nekünk Jane Austen?

Miért kell nekünk Jane Austen?

(történetleírást és spoilert nem tartalmaz; természetes tartósítószerrel készült) II.

A számos filmes adaptációnak alapot szolgáltató regény afféle örökzöld: újra és újra előveszik, vetítik, lefordítják. Nem csoda, hiszen a 18. században született angol írónő kora irodalmi stílusának egy újítója volt, ironikus és realista hangnemét nem könnyű megfelelően visszaadni más nyelven. A regény elolvasása után meglepődünk, ha utánanézünk az írónő életrajzának (ezt javasolom Nektek), de ebben a cikkben nem térünk ki rá.

Miért kell nekünk Jane Austen? Tovább
Molnár Ferenc: Egy pesti leány története

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története

(történetleírást és spoilert nem tartalmaz; természetes tartósítószerrel készült)

Molnár Ferenc regénye Budapesten játszódik, és a báltermeken kívül két konkrét helyszín állandó váltakozása ad otthont neki: az Andrássy út és a városligeti korcsolyapálya. A parfümös, szerelmes, álságos, megalkuvó táncos mulatságok abba a korba repítenek, amikor a főváros legnagyobb fényében tündökölt – a huszadik század legelejére. Ekkorra Budapest hatalmas fejlődésen és újításokon ment keresztül, korának egyik legmodernebb európai városa volt. A társadalomban ugyanez a változás még késlekedett ugyan, de nem váratott sokáig magára.

Molnár Ferenc: Egy pesti leány története Tovább
A „kemper”-ök - Hollandia büszke cigánysága

A „kemper”-ök - Hollandia büszke cigánysága

Hollandiában él egy népcsoport, amelynek a tagjai ugyanúgy kékszeműek és szőkék, mint a helyiek nagy többsége. Ám az „őslakos hollandok” szerint annak ellenére rögtön felismerhetők, hogy látszólag semmiben sem különböznek tőlük. Ők a „karavánlakók”, hollandul a „woonwagenbewoner”-ek, akiket a köznyelv egyszerűen csak „kamper”-öknek nevez.

Kép: static3.ad.nl/static/photo/2008/15/14/8/media_xl_822848.jpg

A „kemper”-ök - Hollandia büszke cigánysága Tovább
MH17: A hitványság diadala

MH17: A hitványság diadala

Kívánom, hogy ne legyen igazam, de van egy nagyon erős félelem bennem, hogy a tegnapi borzalmas, közel 300 áldozatot követelő repülőgép-merénylet elkövetőinek kilétére sosem fog fény derülni. A szerencsétlenség helyét jelenleg egy paramilitáris horda ellenőrzi. A fekete dobozok már az oroszok kezén vannak. Kijev és Moszkva egymásra mutogat. Közben pedig az ukrán és az orosz maffiaállam közötti konfliktusnak már legkevesebb 181 uniós állampolgár esett áldozatául.

Tessenek mondani: miért hagytuk, hogy így legyen?

blog_malaj.jpg

http://index.hu/galeria/index/kulfold/2014/07/18/megindult_a_harc_a_fekete_dobozert/

MH17: A hitványság diadala Tovább
A főpolgármester titka

A főpolgármester titka

Az 1930-as Magyarországának emlékezete korántsem egységes. Egyik oldalról a trianoni tragédiából sikeresen kiemelkedő, függetlenségét visszanyerő ország sikereit szokás kiemelni, másik oldalról viszont az egyre inkább elharapódzó antiszemitizmust és a kirívó szociális igazságtalanságokat. A Bethlen-korszakban visszanyert politikai és gazdasági mozgástér áll szemben a neobarokk giccsel és a Monarchia liberalizmusának elutasításával. A politikai ideológiák által átitatott értékeléseknek azonban nincsen abszolút igazsága, és ezzel leginkább akkor szembesülünk, ha egy-egy életutat önmagában szemlélünk. S különösképpen, ha leásunk annak eltitkolt, elfelejtett, zavarba ejtő részletekig.

Sipőcz Jenő portréja

Vegyük csak például Sipőcz Jenőt! A példás életű jogász jól prosperáló magánpraxisát feladva, a vastagon antiszemita Keresztény Községi Párt képviseletében vállalta el Budapest főpolgármesteri posztját 1920-ban. Az akkoriban még elkülönített fő- és mezei polgármesteri posztot váltogatva, 16 évig folyamatosan állt a székesfőváros élén, mely vezetése alatt szépen fejlődött. Egy kézbe tudták összefogni a közszolgáltatásokat és a korábban széttöredezett tömegközlekedési hálózatot, illetve a szociális ellátórendszer is nagyban bővült. A gazdasági válság ellenére a turizmus fejlesztésére is jutott erőforrás a harmincas években, így válhatott Budapest híres fürdővárossá.

A mintaéletű, keresztényszocialista agglegénybe azonban élete alkonyán belebújt a kisördög, és olyat tett, ami kis híján karrierje végét jelentette: szerelembe esett, és összeházasodott egy zsidó özvegyasszonnyal.

A főpolgármester titka Tovább
A maják már kihaltak? Nem, sőt...

A maják már kihaltak? Nem, sőt...

Sokan össze szokták keverni a majákat és az aztékokat, sőt egyesek azt hiszik, hogy ezeket a népcsoportokat a spanyol "conquistadorok" ki is irtották. Ez hatalmas tévedés.

Kik azok a maják?

Aranykorukat i.sz 200-950-ig élték, amikor virágzott a maja kultúra, építészet és matematikai, asztronómiai, asztrológiai tudásuk jóval meghaladta az európaiakét.

Kép: Kárász István (Tulum romjai)

A maják már kihaltak? Nem, sőt... Tovább
1923: A környezet(védelem) ébredése

1923: A környezet(védelem) ébredése

Modern mindennapjainknak a környezettudatosság szerves részévé vált. Kíváncsian számolgatjuk ökológiai lábnyomunkat. A boltban környezetvédelmi termékdíjat fizetünk. Igyekszünk (ugye?) a hulladékot szelektíven gyűjteni, és télen érdeklődéssel figyeljük, mikorra hirdet szmogriadót a Fővárosi Tanács. Furcsa ilyenkor belegondolni, hogy ez valaha milyen kevés jelentőséggel bírt. Sőt, a környezetvédelem, mint fogalom sem létezett az utóbbi néhány évtizedig. Nem létezett tudományos kutatás sem arra nézve, hogy az emberi tevékenységek milyen hatással vannak a természetre. A tudomány csak a XX. század elején figyelt fel erre a jelenségre, ráadásul teljesen véletlenül. Egy, az emberek számára drámai hatású eseménysorozat nem várt következtetésekre vezetett, és ennek idén éppen 90 esztendeje.


Talán mondani sem kell, hogy az egész cirkuszt a franciák kezdték.

Forrás: http://www.schillerinstitute.org/

1923: A környezet(védelem) ébredése Tovább
Ölelj meg egy németet!

Ölelj meg egy németet!

Snitt#1: A Német Szövetségi Köztársaságban harmadszorra is birodalmi kancellárrá választanak egy középkorú kutatófizikus asszonyt.

Snitt#2: Görögországban horogkereszttel és egyéb náci jelképekkel tüntetnek a kancellár ellen, aki politikai pályafutását egyébként a német KISZ-ben, a Freie Deutsche Jugendben kezdte.

Snitt#3: Mindeközben a görög Arany Hajnal mozgalom gyilkolássza a baloldali elhajlókat. 

Snitt#4: A németek pedig látványosan unatkoznak.

Ölelj meg egy németet! Tovább