Közgazdász Online


Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől

Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől

kepernyofoto_2021-04-22_16_47_30_1.png

A vizsgaidőszak előtt sokan úgy érezzük, megfulladunk a sok teendőben. Azt sem tagadhatjuk, hogy az elmúlt egy évben az idővel való kapcsolatunk megváltozott. Olyan, mintha egyre több és több dolgunk lenne, ám a nap még mindig 24 órából áll. Az előző cikkben körbejártuk az idő fogalmát és a szubjektív időérzékelés különlegességét, ebben az írásban pedig még praktikusabb oldalról közelítjük meg a témát. Szakértői tanácsok ahhoz, hogyan bánjunk jobban az időnkkel és benne önmagunkkal.

Írta: Széles Dorottya, alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus és Széles Zsuzsanna, mentálhigiénés segítő, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai, borítókép: Salvador Dalí, Az emlékezet állandósága

Mennyi időnk van?

Gazdálkodni valamivel egy céltudatos tevékenység - választások és döntések sorozata. Az idő értékét sokszor éppen az adja, hogy nem tudjuk, mennyi van belőle. Érdemes hasznosan eltöltenünk.

Brené Brown amerikai kutató a Merj bátor lenni! című előadása elején megköszöni a közönség soraiban ülő embereknek, hogy idejüket éppen őrá szánják, hiszen az idő egy értékes erőforrásunk. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem ismételhető, emiatt kapta az idő ura, Kronosz (a római mitológiában Szaturnusz) a könyörtelen jelzőt. Magától értetődőnek tekintjük a rendelkezésre álló időt, és értékére néha csak akkor jövünk rá, amikor elfogyott.

Rajtunk múlik, mire fordítjuk az időnket, hogy mit kezdünk vele. Gazdálkodhatunk vele, tervezhetünk vele, beoszthatjuk, megválaszthatjuk, mire fordítjuk, esetleg befektetésben is gondolkodhatunk.

A 93 éves Edith Eva Eger, a magyar származású holokauszttúlélő pszichológus ír arról, hogy nincs ideje a gyűlöletre, bosszúra, önsajnálatra, szerinte érdemes inkább felszabadítani saját magunkat a múlt terhei alól. Fiatal éveinkben hajlamosak vagyunk nagyvonalúan bánni az idővel, a szubjektív idő, mint egyedileg megélt perspektíva, sokáig nem számít, aztán hirtelen ébredünk rá, hogy van, és nem lehet megállítani. (A szubjektív idő fogalmát Henri Louis Bergson Nobel-díjas francia filozófus alkotta meg.) Érdemes jól átgondolni, hogyan priorizálunk ezekben a tágíthatatlan keretekben. Hogyan hat az idő a megélt dolgaink fontosságra? Az időt nem lehet legyőzni, de megtanulhatunk együttműködni vele.

time-731110_1920.jpg

Kép: Free-Photos, Pixabay

Hogyan osszuk be az időnket?

Az időmenedzsmentben gyakori nehézség, hogy azt tapasztaljuk: erőnk szétforgácsolódik, szétszakítanak a feladatok. Frusztrálttá válunk, rohanunk magunk után. Pedig a rendelkezésre álló idő egységnyi, mi pakolunk bele túl sok mindent. Ekkor felpörgünk, ülő helyzetben is felfokozott ritmust, kapkodást élünk meg. Holott, ezzel egyidőben vannak belső ritmusaink, amik ugyanúgy működnek. Például a szívünk dobog, optimális esetben jó ritmusban dobog. A lélegzetvételünknek, véráramunknak is adott ritmusa van. Nőként például havi ciklusunk is adott ritmust jelent. Ha figyelünk erre a ritmusra, ezzel jobban összehangolódunk, a produktivitásunk ugyanúgy megmarad, viszont kevésbé zsigereljük ki magunkat.

Kapcsolódó rövid gyakorlat Dorkától:

Abban a helyzetben, ahol, ahogyan éppen vagy, figyeld meg a légzésedet! Csak kövesd, figyeld meg, milyen most a légzésed. Milyen ritmus esne jól? Érzékelsz-e valahol nyugalmat a testedben? Adj ennek egy kis időt. Érzékelsz-e bármilyen finom mozgást a testeden belül? Ha jól esik, akár picit fel is erősítheted ezt a mozgást, amit érzékelsz. Merre visz? Milyen mozgás esne most jól? Adj ennek egy kis időt, majd térj vissza gondolatban és figyelemben eddigi tevékenységedhez. Az a finom mozgás és ritmus, amit belülről tapasztaltál, hogyan esik? Mennyiben tér el attól a ritmustól, amit magad körül tapasztalsz? Ha jól esik, néha térj vissza ehhez a belső figyelemhez, és figyeld meg, hogyan hat rád a napi feladataid elvégzése közben.

Az elég jó időbeosztás nem kisebb dologról, mint az életemről szól. Valójában mivel töltöm az időmet (ami a legbecsesebb valuta), találtam-e olyan célt vagy mély vágyat, ami megmozdít, és aktívvá tesz annyira, hogy a változtatáshoz és cselekvéshez elég erőm is legyen? Ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a saját célomhoz, motivációra is szükség van és annyi mozgástérre, időre, hogy a cselekvés meg tudjon születni. Néha pont az átgondolást, értékelést, tervezést hagyjuk el: ez rövidtávon időbe kerül ugyan, hosszútávon mégis megtérül. Ezek a rövid idők alkalmasak arra, hogy automatizáljuk, amit lehetséges, vagy akár újra gondoljuk, hogy jó irányba tartunk-e. Annak érdekében, hogy célunk, vágyunk megvalósulhasson, érdemes a naptárban is helyet készíteni.

Néha megtapasztaljuk, hogy a feladatok elárasztanak, terveink a legjobb szándék ellenére is dugába dőlnek. Megannyi nagyszerű időgazdálkodási technika áll rendelkezésünkre, és ha időt szánunk rájuk, akkor nem csak a feladatainkat, de sokszor céljainkat, terveinket, fontossági sorrendünket, hatékonyságról alkotott képünket is segítenek átgondolni, újragondolni. Például hasznos elkülöníteni a sürgős és valóban fontos feladatokat egymástól (lásd Eisenhower mátrix).

Meg kell, vagy meg szeretném csinálni?

Tudjuk, hogy a feladatok hatékony elvégzésében milyen fontos szerepe van a prioritásnak. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy elég időt szánjunk saját feltöltődésünkre. Akár alkut köthetünk magunkkal, hogy hogyan vigyázzunk saját magunkra napi, heti, havi és éves szinten. Mit teszünk meg a saját jóllétünkért ezekben az időegységekben? Mi az, ami szinte nem is máson múlik, hanem saját magunkon?

Szerepeink svédasztalára úgy is tekinthetünk, hogy teljesítményünk mellett kapcsolataink is nagy értékkel bírnak: kire lenne érdemes időt szakítanom? Kinek a hangját lenne jó hallani? Mit tehetek azért, hogy ápoljam a vele való kapcsolatot?

time-3096535_1920.jpg

Kép:Devanath, Pixabay

Halogathatunk egy személyes, családi, teendőt, de akár egy egyetemi feladatot is. Jó munkához idő kell, de hogy ez éppen kinek mennyi - egyéntől függ. A halogatással kapcsolatos egyik feltevés, hogy éppen az alapos munkához szükséges időt és kényelmes ritmust vonjuk meg magunktól. Másrészt, van, aki talán éppen a számára megfelelő arousalt, azaz aktivációs szintet szabályozza ilyen módon. A megfelelő aktivációs szinten jobb teljesítményt is nyújthatunk. Tehát ez is válhat javunkra, főleg, ha tudatosan tesszük. ITT olvashatsz bővebben a halogatásról.

Ha továbbmegyünk, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy gyakran az időgazdálkodás nehézségének hátterében a nemet mondás hiánya áll. Például, amikor egy feladathoz nem fűlik a fogunk, nem is kötelező megtenni, de inkább megtesszük, holott érezzük, hogy ezt már beszuszakoljuk az egyébként is feszes naptárba. Ezek általában megbosszulják magukat: könnyebben kimerülünk, nem mindig tudunk kellő energiát fordítani a feladatra. Bár lehetnek nagyszerű hatásai az elvégzett munkának, önmagunk rendszeres túlvállalásával közelebb kerülünk a kiégés állapotához.

Néha túlfeszülünk, néha túlságosan elengedjük magunkat. Az idővel is tehetünk így. Ha túlságosan görcsösen osztjuk be, vagy túlságosan elengedjük: ugyanúgy széthullik, szétforgácsolódik. Lehetünk azonban éberek, kíváncsiak az újra és a jelen pillanatra.  Az idővel talán akkor gazdálkodunk jól, ha a saját energiáinkat jól osztjuk be. Ha nem terheljük túl magunkat, fenntartható módon végezzük a feladatainkat. Minden nem lehet fontos számunkra, prioritásainkhoz érdemes ragaszkodnunk.  Ha rövid időkre is, de lehet tapasztalatunk arról, amikor elég jól illeszkedik a külső és belső idő. Amikor találunk számunkra értelmes pillanatokat és tevékenységet egy adott napban.

Adhatunk magunknak pihenést, és kereshetünk aktivitást. Ez a paradoxon méltó az időhöz: ha rohanunk, ez csak gyorsítja az idő múlását. Pont fordítva működik. Olyan az idő, mint ahogy te vagy benne.

Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől Tovább
Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész)

Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész)

burnout_1.jpgÉrezted már, hogy semmihez sincs motivációd? A fiatalkorban tapasztalt kiégésről szóló cikkek szinte futótűzként terjednek, emberek százezrei osztották meg őket. Miért érzi úgy megannyi fiatal felnőtt, hogy a fáradtságra, kimerültségre nincs logikus magyarázat? Hogy jobban megértsük ezt a jelenséget, Dr. Németh Mariettával, a Budapesti Corvinus Egyetem Hallgatói Támogatásának vezetőjével beszélgettünk.

2021. 03. 13. Írta: Burkus Brigitta / Borítókép: Keenan Constance, Pexels

Nemrég megjelent a témában egy cikk a 444-en, ami nagy nyilvánosságot kapott. Az írásból kiderül, hogy a fiatal felnőttkorban tapasztalt kiégés itthon sem ismeretlen: a fiatal generációk tagjai gyakran azt érzik, összeroskadnak a társadalmi elvárások és a végeláthatatlan munkafolyamatok súlya alatt. Persze csak titokban. A mindennapi teendők felhalmozódása és teljesíthetetlensége egy generációnyi halogatás-mestert termelt ki magából, akik tanácstalanul állnak saját élethelyzetük előtt. Sokan úgy érzik, kiégtek.

marietta.jpg

A képen Dr. Németh Marietta, aki 2003-ban kezdett el a Budapesti Corvinus Egyetem Diáktanácsadó Központjában dolgozni, ami egy éve bővült jelentősen, és jelenleg Hallgatói Támogatás néven működik.

Már itt is vagyunk a kiégés előszobájában

“A kiégés nem váratlanul, egyik pillanatról a másikra tör ránk, inkább azt mondhatnánk, hogy lassan és alattomosan érkezik” – mondja Dr. Németh Marietta. “Sok esetben mire az illető vagy a környezete észreveszi, hogy valami nincs rendben, addigra a folyamat már meglehetősen előrehaladott. Kialakulása akár évekig is eltarthat, miközben a kiégés lépcsőin lefelé vagy időnként felfelé araszolunk.”

Érdekesség, hogy a kiégés a korábban egészségesen működő, jól teljesítő személyeknél alakul ki gyakrabban. Mivel sok tünete másfajta betegségre is jellemző lehet, a pszichológus szerint fontos, hogy szakember mondjon véleményt a kialakult állapotról. 

burnout_2.jpg

Fotó: Karolina Grabowska, Pexels

“A depresszív tünetek általában megjelennek a burnout esetében is, de másképpen, mint a depresszióban.”

Fontos, hogy felismerjük, ha a kiégés felé haladunk, és minél hamarabb megfelelő stratégiát alkalmazzunk a megállítására. Amikor a kifáradás, kimerülés első jelei mutatkoznak, sok esetben nem megfelelő megküzdési módokat alkalmazunk.Ebben nemcsak a személy, hanem a munkahelyi környezet és a társadalmi elvárások is közrejátszanak. Érdekes megállapítás, hogy minél inkább megbecsüli a munkát az adott társadalom, annál magasabb a kiégés előfordulása – teszi hozzá a szakember.

A fiatal felnőtt azért különösen veszélyeztetett, mert jellemzően nagy lendülettel és bizonyítási vággyal veti bele magát a munkába, majd utána többnyire szembesül a valósággal, ez a reality shock. A pszichológus úgy gondolja, a kiégést a fiatal felnőttek között sem kizárólag önmagában a munka mennyisége okozza. „A folyamatosan magas érzelmi stressz vezet ide, ami az egyre magasabb elvárások, az állandó kihívások, a folyamatos változásokhoz és a komplex környezethez való alkalmazkodás kényszere, a gazdasági és egzisztenciális bizonytalanság és az állandó készenlét következtében alakul ki”.

Milyen tünetek formájában jelentkezik a kiégés?

“A kiégés legjellemzőbben energiacsökkenés formájában (fizikai, lelki és szellemi szinten egyaránt) jelentkezik. A leggyakoribb tünetei a kimerülés és reménytelenség érzése, a célok elvesztése, az inkompetenciaérzés, a csökkent produktivitás, a negatív önértékelés, az empátiás készség beszűkülése, valamint az érzelmi kiüresedés” – mondja Dr. Németh Marietta.

A burnout általában olyan krónikus stressz következtében alakul ki, aminek hosszan tartó elviselésében a szervezet kifárad. A munka világában ilyen tartós stresszt okozó tényezők lehetnek például a kiszolgáltatottság, a munkavégzésben a személyes kontroll és autonómia alacsony szintje, a bizonytalanság, ami fakadhat a munkakör tisztázatlanságából, szerepkonfliktusokból vagy a teljesítmény és karrierút körülhatárolatlanságából, de akár a folyamatok átláthatatlanságából is. 

“Ha tartósan jelen van a folyamatos, túlzott megterhelés vagy akár az alulterhelés, a túl sok vagy túl kevés felelősség, a nem komfortos munkakörülmények és a munkahelyi jó kapcsolatok hiánya (főnökkel vagy munkatársakkal), akkor ezek szintén szerepet játszhatnak a kiégés kialakulásában. Ha arra gondolunk, hogy stressznek nevezünk mindenfajta igénybevételt, ami alkalmazkodásra kényszerít minket, akkor a pandémia időszaka különösen stresszel teli, és sajnos elég régóta tart ahhoz, hogy kimerítse erőtartalékainkat. Lehet, hogy nemsokára vagy már most is beszélhetünk specifikusan Covid-kiégésről is.”

Mit jelent a kiégés?

“A kiégésre, vagy más néven a burnout-ra, mint tünetegyüttesre elsőként a hetvenes években figyelt fel Herbert Freudenberger pszichológus. Úgy gondolta, hogy a kiégés szempontjából a legveszélyeztetettebbek a “segítők”, például az önkéntesek és az egészségügyi szférában dolgozók, akik nagy lelkesedéssel, idealisztikus elképzelésekkel, ám csekély támogatással végzik munkájukat, és a munkavégzésbe teljes személyiségükkel bevonódnak. A folyamatosan nagy érzelmi igénybevétel, a munka eredményességének bizonytalansága, a kudarcok és a kevés megbecsülés kikezdik a motivációjukat, az elköteleződésüket, és a kezdeti lángolás kiégésbe fordul. Azóta töretlenül folyik a témakör vizsgálata, és további kutatások kiterjesztették a kiégés fogalmát a segítő szférán túli területekre is. A kiégést ma már tágabban értelmezzük: az egyén és munka viszonylatában létrejövő krízisnek tekintjük.” 

Dr. Németh Marietta szerint a kiégés egyszerűen fogalmazva a munka világának depressziója lett. A pszichológus úgy véli, bár nem azonos mértékben, de szinte mindenkit veszélyeztethet a kiégés.

Statisztikák szerint a felnőtt lakosság 15-20 százalékát érinti ez az állapot, és a számok folyamatosan növekvő tendenciáról árulkodnak. A felmérésekből az is kiderült, hogy a fiatal felnőtt korosztály az egyik legjobban veszélyeztetett társadalmi csoport– mondja a pszichológus. 

Kórképből kor-kép 

Manapság a kiégés jelenségét tömegesen észlelik magukon az emberek, így nagyon sokan magukra ismerhettek olvasás közben. Dr. Németh Marietta úgy fogalmaz: “a burnout kórképből kor-képpé vált”.

“A szerzők – többségükben a filozófus Byung-Chul Hanra támaszkodva –, a jelenséget korunk társadalmi-működési sajátosságából vezetik le.  A kontextus, amibe elhelyezik a problémát, egy merőben új nézőpontot kínál a megértéséhez. Eddig leginkább az egyén és a munkaadók felelősségét és tennivalóit hangsúlyozták a kutatók, és a gyakorlatban a pszichológusok, az orvosok, a HR-esek. Ennek következtében az egyén sokszor élte meg személyes kudarcként, hogy próbálkozásai csekély eredményre vezettek a kiégés tüneteivel való birkózásban.”

burnout_3.jpg

Fotó: Olia Danilevich, Pexels

“Kialakul a személyes kudarc élménye: azt tapasztalja, hogy tehetetlen, nem tud változtatni.”

“Ha azt tapasztaljuk, hogy nekünk valami nehezen megy, elvesztünk a feladatokban, minden nap csatába indulunk, de minden nap elveszítjük, ha belefásultunk az életünkbe, és boldogtalannak érezzük magunkat, akkor elkezdjük saját magunkban keresni az okát. Miben vagyok hibás, mit csinálok rosszul?  Nem vagyok elég okos, tehetséges, kitartó, egyáltalán mi a baj velem?”

“Az új értelmezési keretben a személyes felelősségről a társadalmi felelősségre irányul a figyelem, amivel együtt a személyes kudarc élménye enyhébb lehet, de legalábbis átértelmeződik: nem feltétlenül velem van a baj, amiért ezt érzem.” A generációs életérzésbe való elhelyezés elosztja az egyéni felelősséget:máris könnyebben lélegzünk, ha úgy látjuk, mások is ezzel küzdenek, nem vagyunk egyedül.”

Slow-living vagy betegszabadság? Mi lehet a megoldás?

Az Európai Unióban minden negyedik munkavállalót érintenek a munkahelyi stressz következményei. Az Európai Bizottság 2002-es kimutatása alapján az EU-15 országokban a munkahelyi stressz költsége megközelítőleg 20 milliárd euró volt évente. Ez az összeg azóta is tovább növekedett, és egy 2013-as felmérés eredményei szerint a munkahelyi stresszből származó hiányzások, a csökkent munkaképesség és a kimerült állapotban dolgozó munkavállalókból származó költségek összesen 514 milliárd euróba kerültek a munkaadók számára. Az USA-ban az éves egészségügyi kiadások mintegy 5-8 százalékát teszik ki az ebből származó költségek – mondja Dr. Németh Marietta.

A burnout jelenleg nem diagnosztikus kategória, tehát szigorú értelemben véve nem betegség, miközben egy jól elkülöníthető, jellegzetes tünetegyüttes és súlyos problémákat jelent. A skandináv államokban és a nyugat-európai országokban az orvos akár több hónapra kiírhat pihenésre, vagy részmunkaidőt javasolhat a kiégés tüneteivel, azonban Magyarországon ez sajnos nem így működik. Pedig a nem megfelelően kezelt munkahelyi stressz a második leggyakoribb munkával összefüggő megbetegedés, ami a kieső munkanapok 50-60 százalékáért felelős” (az első helyen a munkabalesetek állnak)

A szakpszichológus úgy látja, Magyarországon jelenleg nehezen elképzelhető, hogy „pusztán” munkahelyi stressz miatt a dolgozók táppénzre menjenek, és ezzel lemondjanak a fizetésük 40-50 százalékáról. Hozzáteszi, hivatalosan nem is mehetnek, legfeljebb ezzel összefüggő betegség miatt (ilyen például depresszió).

A szakpszichológus ennek ellenére úgy látja, társadalmi szinten elindultak megoldási törekvések.A megelőzés a burnout esetében is sokkal eredményesebb és olcsóbb megoldást jelentene – teszi hozzá Dr. Németh Marietta. A fenntartható fejlődéssel is kapcsolatban áll ez a kérdéskör, mert az erőforrások, így a humán erőforrások kihasználása helyett a fenntartható felhasználásra vonatkozónak az üzenetei.

burnout_4.jpg

Fotó: Belle Co, Pexels

“Stresszmentessé nem tudjuk tenni az életünket, de a kezelésében lehetünk hatékonyabbak.”

Napjainkban divatossá váltak olyan kifejezések, mint a „slow living” vagy ennek svéd csemetéje a lagom, amit magyarul „éppen elég”-re fordítanak. Mindezek a lassulásra és a fenntarthatóságra egyaránt felhívják a figyelmet”. Valóban itt az ideje a lassításnak, és érdemes figyelmet szentelni a munkán kívüli életterületeknek is. (Ki)kapcsolódni kellene és pihenni – de nem azért, hogy kirakhassuk a közösségi médiára!A pszichológus rámutat arra, hogy “teljesítménypihenés” közben valójában a közösségi média által generált megfelelési kényszernek dolgozunk. Ilyenkor a saját időnkből veszünk el, és csak tovább fogy az energiánk”.

A “teljesítménypihenés” helyett érdemes valóban azt csinálni, ami feltölt és pihentet, még akkor is, ha az olyan tevékenység, ami jelenleg nem számít trendinek– teszi hozzá Dr. Németh Marietta.

A pszichológus szerint a kiégésért a munkahelyek mikroklímája is felelős. A hangzatos work-life balance sok esetben csak egy szlogen maradt. Nagyon sok helyen nem működik, nem megvalósítható, mivel a körülvevő környezetben a teljesítményelvűség diktálja a normákat. Emiatt elkopnak az életnek azon területei, amik egyébként szükséges érzelmi muníciót szolgáltatnának.A kiégés a munkahelyen kezdődik, majd lassan az élet minden területére kiterjed.

Vannak szakemberek, akik a kiégést az egyik legnehezebben kezelhető és legveszélyesebb teljesítmény- és karrierkrízisnek tartják, ezért nagyon fontos, hogy megelőzzük, de legalábbis a kialakulás kezdetén vegyük észre, és merjük felvállalni az érzéseinket – mondja Dr. Németh Marietta. Ehhez azonban szerinte egy szemléletében és működésében is aktívan támogató társadalmi és munkakörnyezetre van szükség. Jelentős védőfaktort jelentenek a társas támogatás egyéb formái is, így egy jól működő család, a barátok köre vagy bármilyen megtartó közösséghez való tartozás.

A beszélgetés hosszúsága miatt az interjút két részletben közöljük. Bár a kiégés diagnosztizálása sokszor még egy szakembernek is problémát okoz, a saját bőrünkön érzékelt tüneteket egyéni szinten is lehet kezelni. A második részben a koronavírus-helyzet egyetemistákra gyakorolt súlyos hatásairól és olyan megküzdési stratégiákról lesz szó, amelyek segítségével megelőzhető vagy javítható a kiégés állapota. Kövesd a Facebook-oldalunkat, hogy ne maradj le róla!

Mit tehetünk a fiatalkori kiégés ellen? – Dr. Németh Marietta szakpszichológussal beszélgettünk (I. rész) Tovább
5 jó ok, amiért érdemes tanácsadásra járni

5 jó ok, amiért érdemes tanácsadásra járni

pexels-cottonbro-4101143.jpg

Mikor és miért érdemes szakemberhez fordulnunk a problémáinkkal? Erre a legjobb választ pont a szakértők tudják megadni. Havonta a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársainak írásait osztjuk meg veletek. A következő cikket Palkovits Nóra, a Pszichológiai Támogatás vezetője írta, kifejezetten nekünk, egyetemista fiataloknak.

2020.09.24. Vendégszerző: Palkovits Nóra, képek: cottonbro, Pexels

Meg tudom oldani egyedül is a problémáimat! -hangzik gyakorta a tanácsadás ellenében tett kijelentés. Mi, a Corvinus Hallgatói Támogatás szakemberei ebben csak megerősíteni szeretnénk a hozzánk jelentkezőket. Az a feltételezés ugyanis, miszerint a tanácsadó pszichológus  megoldja a kliense problémáit, vagy döntéseket hoz helyette, téves. Mi egészen más feladatra vállalkozunk, amikor konzultációra érkeznek hozzánk a hallgatók. Jelen írásban a teljesség igénye nélkül felsorakoztatunk 5 jó okot, amiért érdemes a Hallgatói Támogatás tanácsadásait igénybe venned.

1. Biztonságban vagy

Vannak olyan témák, amikről magunk előtt is nehéz beszélni, hát még mások előtt. Emiatt könnyen megesik, hogy egyedül maradunk a problémákkal vagy akár lényegtelennek tűnő kételyekkel, amiket soha sem mertünk szóba hozni. Nem vagy egyedül.  A tanácsadás keretei, mint a titoktartás, a  tanácsadó figyelme és ítéletmentessége megteremtik a biztonságot, hogy számodra fontos kérdésekről eshessen szó. A professzionális keretek sarokpontjai a pszichológusi munkának, ezáltal nyújthat mást, mint egy baráti, szülői, akár mentori odafordulás, ami szintén elengedhetetlenül fontos a biztonság megélésében.

pexels-cottonbro-4098374_1.jpg2. Teszel egy lépést önmagad felé

A tanácsadásokra csak önkéntesen lehet jelentkezni, azaz küldeni vagy kényszeríteni senkit sem lehet a részvételre. A hangsúly a te egyéni motivációdon van, a szakember számára is az lesz elsődlegesen fontos kérdés, hogy te milyen októl vezérelve érkeztél a konzultációra, és hova szeretnél eljutni. A te kérdésed lesz a témánk,  a te lépésed lesz önmagad felé a tanácsadás.

3. Ez a Te időd

Már-már luxusnak számít, de képzeld el, hogy van 45 perc minden héten, amikor magaddal kell/szabad foglalkoznod. Hiszed vagy sem, az öngondoskodásnak azt a módját is érdemes gyakorolni, amikor a magadra szánt idő vagy én-idő megkérdőjelezhetetlen. Nem elnapolható, nem lehet rászervezni, átcsúsztatni, hanem ott áll a naptárban és emlékeztet rá, hogy most te következel a teendők sorában. A tanácsadás keretei 6 héten keresztül biztosítják a 45 percet, hogy karrier, tanulás vagy egyéb pszichológiai témákban önmagadról gondolkozz.

4. Lehetőség a változásra

A változásra való képesség mindannyiunkban ott lakozik. Gyakran vágyunk arra, hogy másképp viselkedjünk, legyünk jelen a saját életünkben és kapcsolatainkban, például ne csupán egy robotpilótához hasonlóan, automatikusan végezzük dolgainkat. A változás maga azonban sokkal inkább egy megrajzolódó folyamat, mintsem egy pillanat műve. A tanácsadási forma egy lehetőség, hogy képezzünk egy állomást a változás útján, ahol összegyűjthetjük az erőnket, végig böngészhetjük a lehetséges utakat és irányokat, és tudatosabban haladhatunk a célunk felé.

5. Kapsz útravalót

A magyar nyelvben használt “tanácsadás” kifejezés kevésbé pontos, mint az angol “counseling” szó, hiszen nem konkrét tanácsokkal és megoldásokkal fog bombázni a pszichológus vagy tanácsadó a konzultációk alkalmával, hanem jelen lesz végig a kérdéseivel, visszajelzéseivel, hogy segítsen a kibontakozásban. A pszichológus szerepe eltérő lehet tanácsadásonként: van, hogy tükör, van amikor egy térkép, van amikor facilitátor, máskor társ egy úton. Gondolkodhatsz vele a szükségleteidről,  és tanulhatsz róla, hogyan tudod azokat kommunikálni a környezeted felé. Rálelhetsz a benned rejlő lehetőségekre, tanulhatsz módszereket arról, hogyan alkalmazd, amit már tudsz, és olyanokat, amik segítségével új dolgokat tanulhatsz magadról. Tapasztalatok és gondolatok sorát viheted magaddal tovább, ami a mindennapokban előhívható segítség lesz egy konfliktus, nehéz érzés vagy helyzet kezelésében és megélésében, valamint hozzásegít, hogy ne csak szemlélője, hanem cselekvője legyél a saját történetednek.

pexels-cottonbro-4100661.jpg

A Corvinus Hallgatói Támogatás ingyenes konzultációkat biztosít pszichológiai, illetve karrier- és tanulástámogatás témákban. Bejelentkezés, kérdés esetén írjatok a studentsupport@uni-corvinus.hu címre. Közösségi oldalunkra további cikkekért és eseményekért kattinthattok bátran. És ne feledjétek, mi veletek vagyunk!

5 jó ok, amiért érdemes tanácsadásra járni Tovább
Két világ között - A jelen és a jövő kérdései a munkaerőpiacon

Két világ között - A jelen és a jövő kérdései a munkaerőpiacon

A Corvinus Hallgatói Támogatás vendégírása

nevtelen_terv_13.png

A  jövő munkaerőpiacát illetően jelenleg több a kérdés, mint a válasz. Mire számíthatnak az álláskeresők és a pályakezdők? Hogyan térnek vissza a munkavállalók az irodákba? Visszatérnek-e egyáltalán? Milyen munkakörök lesznek a jövőben? Mely iparágak maradnak fent hosszú távon? A Corvinus Hallgatói Támogatás csapatának egyetemi kutatása és szakértői tapasztalata alapján összefoglaljuk az aktuális munkaerőpiaci dilemmákat és igyekszünk kapaszkodókat nyújtani az újrainduláshoz és a helyzet feldolgozásához. (Borítókép: Canva.com)

Vendégszerző: Pintér Fanni, pálya- és karriertanácsadó pszichológus, HR-szakember – Corvinus Hallgatói Támogatás

nevtelen_terv_14.pngSokan szeretnének belepillantani abba a bizonyos kristálygömbbe, és egyértelmű iránymutatásokat kapni, de a mikroméretű vírus makroméretű változásokat hozott az életünkbe. A jelen az intenzív megoldáskeresés időszaka, amelyet megerősítenek a témával foglalkozó szakemberek is. Az elmúlt hónapok tapasztalatai és hatásai alapján rengeteg az újragondolni, újratervezni való,  bőven van rövid és hosszú távú feladat is. (kép: Canva.com)

A Hallgatói Támogatás karriertanácsadóiként megkérdeztünk a témáról humán erőforrás szakembereket, és fontos inputot szolgáltattak azok a hallgatók is, akik kitöltötték a “Hogy érzed magad?” kérdőívünket. Általuk több száz megéléssel színesíthettük pillanatképünket a munkaerőpiacról. A részletes eredmények megtekinthetőek egyetemi oldalunkon, a tanulságok pedig egy korábbi cikkben. 

“Minden Egész eltörött, minden láng csak részekben lobban” - Ady Endre

Az elmúlt három hónap az élet minden területén tele volt lemondott eseményekkel, meghiúsult találkozásokkal, valóra nem váló ígéretekkel és meg nem valósult tervekkel. Ezt mindannyian megéltük, és sokan érzékelhették magukon, hogy dühösek, lehangoltak. Ezek az érzelmek természetes velejárói annak, ha veszteségeket élünk meg. Nemcsak kapcsolataink elvesztése, de terveink, álmaink szertefoszlása miatt is gyászt élhetünk meg, hiszen ilyenkor számunkra fontos dolgoktól kell elbúcsúznunk, és közben a mindennapi változásokhoz való alkalmazkodás is komoly terheket rótt ránk. 

Elbocsátásokról, a munkahely megszűnéséről a hallgatók is beszámoltak. Közel 20% veszítette el a munkáját azok közül, akik  a világjárványt megelőző időszakban dolgoztak.

Felnőtté válásunkban igen fontos szerepet játszanak a szakmai célok. A munka elvesztése egyszerre jelenthet anyagi bizonytalanságot, egy szakmai és emberi közösségből való kiszakadást és törést az önmegvalósításban, így alaposan megtépázhatja önértékelésünket, énhatékonyságunkat. Önmagában a munkahely elvesztése egyfajta negatív szűrőként működik az élet többi területét illetően is. Azok, akik elveszítették munkájukat – felmérésünk alapján is - kilátástalanabban tekintenek a jövőbe. 

nevtelen_terv_15.pngA home office  okozta legfőbb változás - az architekturális, technikai átálláson kívül -, hogy fellazultak a munkaidőkeretek, sok minden átkerült az online térbe, és habár az utazáson spórolhattunk, egy-egy feladat megvalósítása, az együttműködés, a szervezés sok esetben jóval időigényesebbnek bizonyult. A helyzetet az sem könnyítette meg, hogy a különböző - korábban jól elkülönülő - életterek összemosódtak, ezért nehezebbé vált megtalálni az egyensúlyt a munka, a magánélet és a tanulás között.  Az alapképzésben résztvevő hallgatók számoltak be leginkább arról, hogy számukra nehezebb az otthoni munkavégzés. Visszajelzéseket kaptunk arról is, hogy az online térben  sokszor a betanulás, a mentorálás is nehezebben ment. (kép: Canva.com)

Sok helyen megakadtak a kiválasztási folyamatok, létszámstoppot vezettek be, ami ugyancsak fokozta a jövővel kapcsolatos aggodalmakat. Az állásportálokon hemzsegnek az online interjúztatásról szóló cikkek, és valóban vannak olyan cégek, ahol a teljes kiválasztási folyamat a virtuális térbe került át, ami szintén újabb kihívásokat generál mind a jelentkezői, mind a fogadói oldalon. 

“És a friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak” - Szabó Lőrinc

nevtelen_masolata_1.png

(kép: Canva.com)

Az első lépés tehát elfogadni, hogy a dolgok nem biztos, hogy úgy alakulnak, ahogyan azt korábban elterveztük. Természetes, hogy a korábbi dolgokhoz kötődünk, éppen ezért fontos időt szánni arra, hogy el tudjuk engedni azt, ami már nincs, és ezt követően nyitottak tudjunk lenni az újra. Ehhez idő kell, amit nem érdemes megspórolni. Az elfogadást, elengedést és az újrakezdést segíti, ha ki tudjuk mondani, hogy a leépítés, a vezető csökkent figyelme, a kevesebb visszajelzés, a több feszültség, az elmaradt előrelépés jelentős részében most nem rólunk szól, hanem a helyzetről. Át tudjuk gondolni, hogy amiről lecsúsztunk, nem marad el örökre, vagy nem jelent végérvényes hátrányt, hiszen mások is hasonlóan jártak. Összegezzük, tudatosítsuk, hogy mit tanultunk, és mi az, amiben megerősített minket ez az időszak.

Ahogyan márciusban hirtelen alkalmazkodást követelt meg az átállás, most az újrainduláshoz is igen nagy pszichés kapacitás szükséges.

Egészen biztos, hogy nem ugyanoda érkezünk vissza. A hangsúly éppen ezért az újragondolásra helyeződik.

Lehet, hogy a célunk változatlan, csak egy másik útvonalon kell eljutnunk oda, de az is lehet, hogy közben újra kell definiálnunk. A munkával kapcsolatos újrahangolódáshoz segítséget nyújthat a Hallgatói Támogatás csapata által készített motivációs munkafüzet, amely az egyetemi oldalunkon elérhető. 

“Minden szavam magamról vall” - Babits Mihály

Ezzel összhangban a munkavállalók énmárkaépítése is reflektorfénybe került. Mivel növekszik az álláskeresők száma, pályakezdőként újra kiélezettebb versenyhelyzetben kell kitűnni. 

Ezért fontos céljaink és készségeink tudatosítására, valamint szakmai önismeretünkre időt és energiát fordítani. A CV formátumok között egyre népszerűbb a kompetencia-alapú szakmai önéletrajz, amely jobban megmutatja, kik vagyunk, mit szeretnénk, miért érdemes velünk dolgozni, mivel fókusza a megszerzett tudáson és a tapasztalatokon van, és megjelennek benne a személyes karriercélok is.

Fontos és fejleszthető képesség a munka- és a tanulási tapasztalatok önmenedzsmentje, azaz a karrierkompetencia is. Mivel iparáganként igen eltérőek lehetnek a trendek, és annak a mértéke is változik, hogy hol milyen típusú készségek kerülnek előtérbe, inkább soft skillek vagy inkább hard skillek, érdemes végiggondolnunk, hogy milyen portfóliót állítanánk össze belőlük.

A kiválasztásban igen népszerű a T-shaped skills modell, amit a munkavállalók képességeinek leírására használnak. Ebben a modellben a T betű függőleges szára jelöli a szaktudást és a készségek mélységét egy adott területen. A vízszintes sáv pedig azt a vágyat, hogy valaki más területeken alkalmazzon tudást és együttműködjön a szakértőkkel. Érdemes elgondolkodni azon, mi kerülne a T betű vízszintes és függőleges szárába. (Grafika: Kovács Máté; forrás: media.com)

a_t-shaped_skills_modell_2_0.png

Reagálva ezekre a trendekre, szeretnénk támogatást nyújtani a hallgatóknak CV-jük elkészítésében, elsősorban nem technikai, hanem önismereti fókuszú közös munkával, valamint a következő szemesztertől tervezünk soft skill tréningeket is. Érdemes figyelni csatornáinkat (Hallgatói Támogatás - egyetemi honlap, Facebook oldal) ahol az ezzel kapcsolatos híreket mindig megosztjuk. 

Ha szeretnél egy igazán ütős CV-t, akkár nézz rá a Hallgatói Támogatás eseményéreEgy héten keresztül minden nap küldünk egy feladatot, ami segít átgondolni a személyes karriercélokat, erősségeket. Létrehozunk egy külön csoportot, ahol lehetőség lesz kérdezni a Hallgatói Támogatás karriertanácsadóitól, illetve megoszthatóak a személyes tapasztalatok. Az elkészült önéletrajzokat átnézzük, visszajelzünk róluk.

 

Előjelentkezés: június 11. 12:00-ig.
Várható indulás: Június 15.

Az egész több, mint a részek összessége

nevtelen_masolata_masolata.pngHR-szakemberként általános tapasztalatom, hogy a nagy változások, újrarendeződések sosem fájdalom- és zökkenőmentesek, azonban szükségszerűek.  Az új egyensúly nagyon inspiráló lehetőségeket és akár hosszú távú növekedést is hozhat magával  egyéni, szervezeti és vállalati szinten egyaránt. A nehézségekből, kudarcokból való építkezéshez azonban nélkülözhetetlen egy fejlődésorientált életfelfogás, szemléletmód, vagyis mindset.  A mindset-elmélet (Carol Dweck, 2006 ) fontos mondanivalója, hogy erőfeszítés által mindenki képes fejlődni. Akik úgy gondolkoznak a kihívásokról, mint veszélyes helyzetekről, ahol a kudarc bukást jelent, és saját képességeiket adottságoknak, nehezen megváltoztatható dologoknak tekintik, “fixed mindsettel” (rögzült szemléletmóddal) jellemezhetőek. Akik ezzel szemben hisznek abban, hogy a képességeik fejleszthetők, szembenéznek a kihívásokkal, és a hibákat lehetőségeknek tekintik, amelyekből tanulni lehet, “growth mindsettel” (fejlődő szemléletmód) jellemezhetőek. A jó hír az, hogy a fejlődési szemléletmód tanulható és fejleszthető.

A nehézségek ellenére a hallgatói kérdőívet kitöltők közel fele bizakodóan tekint a jövőbe, bízik tudásának értékállóságában.

A motiváció fontos forrása a pozitív jövőkép, a lelki egészség megőrzéséhez pedig nélkülözhetetlenek a pozitív célok és a jövőbe vetett bizakodás (Frankl, 2013).

Ahogyan a negatív jövőkép hat életünk minden területére, úgy a pozitív, erőforrás fókuszú hozzáállás biztos alapot nyújthat a jövő stratégiai megtervezéséhez.

További olvasnivaló a témában:

Két világ között - A jelen és a jövő kérdései a munkaerőpiacon Tovább
Örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és nem mindegy, milyen narratívába helyezzük ezt

Örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és nem mindegy, milyen narratívába helyezzük ezt

Mentálhigiénés tanácsadás a koronaidőszakra

man-and-woman-doing-yoga-1882004.jpg

A világszerte szükségessé vált karantén már elsőre is nagyon ambivalens reakciót váltott ki az emberekben. Az introvertáltak talán örültek, az extrovertáltak bánkódtak… Az azonban talán mindannyiunkban közös, hogy a #maradjotthon mögött bizonytalanságok, szorongás, kedvetlenség, esetleg más jellegű nehézségek bújnak meg. Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológussal, a Corvinuson működő Hallgatói Támogatások vezetőjével beszélgettünk arról, hogyan reflektáljunk erre a helyzetre. (borítókép: pexels.com)

I. rész

Írta: Lázár Fruzsina; Grafikák: Tóth-Máté Bence

Sokunk számára szokatlan a helyzet, megváltozik az életritmusunk, szűkül a mozgásterünk, több időt kell önmagunk vagy családtagjaink közvetlen társaságában tölteni. Mennyi időbe telhet, amíg adaptálódunk a környezet- és életmódváltozáshoz? Milyen hatással lehet az otthonlét, egyedüllét a pszichés állapotunkra?

nmarietta.jpgNem vagyunk egyformák, ezért ugyanazok a körülmények másképpen hatnak ránk. Aki eddig is csak muszájból járt társas eseményekre, annak nagy megkönnyebbülés lehet, hogy most ez tiltva van. Akinek eddig nehézséget jelentett gyors és frappáns választ adni egy társalgásban, annak most van ideje átgondolni a mondandóját az online kommunikációban. Az viszont általában igaz, hogy szinte minden megváltozott körülöttünk, és a változásokhoz adaptálódnunk kell. Minden esemény ami alkalmazkodást igényel, fokozott stresszel jár, ezért ne csodálkozzunk, ha a teljesítményünk elmarad a szokásostól, ha hamarabb elfáradunk, vagy ingerlékenyebbek vagyunk, olyanon is felcsattanunk, amin korábban nem. Fontos, hogy próbáljunk meg elfogadóbbak lenni magunkkal és persze a hozzátartozóinkkal, egyéb kapcsolatainkkal is. (fotó: Dr. Németh Marietta klinikai szakpszichológus)

tavol_megis_kozel_v1.pngSokunknak a lakása lett a munkahelye, és nincs hova hazatérni, megnyugodni egy fárasztó nap után. Nagyon fontos, hogy a kikapcsolódás, és pihenés idejét és terét megteremtsük, akár úgy is, hogy  a családtagok - ha nincs mindenkinek külön szobája - felváltva elvonulhassanak kikapcsolódni. Aki hazament a koliból, albérletből, az most újra együtt él a szüleivel, testvéreivel, ami szokatlan és időnként megterhelő lehet. És persze az is előfordulhat, hogy éppen azzal nem tud most együtt élni, akivel szeretne, a párjával, barátaival. Nagyon fontos, hogy velük megmaradjon a kommunikáció. Az online kommunikáció során azonban kevesebb metakommunikációs jelzés ér el hozzánk, ezért különösen fontos, hogy verbálisan is fejezzük ki az érzéseinket, értelmezzük mondanivalónkat, sokkal precizebben, mint az offline alkalmakkor.

Beszéljünk az érzéseinkről, fogalmazzunk minél pontosabban, mert az online térben a metakommunikáció nem olyan erőteljes. Az természetes, ha fokozottabban aggódunk, hiszen veszélyhelyzet van. Ez átmeneti testi tünetekben is kifejeződhet, mint emésztési panaszok, alvási nehézségek.

Ha az aggódás és szorongás új, adaptív megoldások keresésére sarkall minket, akkor ez segítségünkre van. Ha azonban ennek mértéke akkora, ami lebénít, ami miatt huzamosabb ideig (akár egy hétig) még a szokásos, egyszerű tevékenységeket sem tudja valaki elvégezni, ha teljesen elönti a negatív események bekövetkezésétől való félelem, az már korántsem hasznos, ilyenkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.

cht.pngA Corvinuson is van lehetőség pszichológus szakemberekkel konzultálni. A szolgáltatás anonim, ingyenes és jelenleg online történik. A tanácsadásra a pszichologus@uni-corvinus.hu e-mail címen lehet bejelentkezni. A távoktatás bevezetése óta self help anyagokkal is segítjük a hallgatókat, amelyek a járvánnyal kapcsolatos megváltozott helyzetek kezelésére adnak hasznos fogódzókat, tanácsokat.

Aki úgy érzi ebben a szokatlan és nehéz helyzetben, hogy elbizonytalanodott, nem találja a jó megoldásokat, szorongással, félelmekkel, kapcsolati nehézségekkel küzd, bátran írjon nekünk. Azt szeretnénk, ha a hallgatóink az egyetemtől távol is azt éreznék, hogy nincsenek magukra hagyva a nehézségeikkel. (fotó: Facebook)

Sokaknak kilátásba került például elmaradó ballagás, esetleg még ennél is komolyabb lemondással járó helyzetek megélése is. Hogyan éljük meg az ezzel járó gyászt, hogyan engedjük el az ezzel járó fájdalmas érzéseket?

Először is érdemes ezen a területen is egyensúlyra törekednünk - amennyiben csak a veszteségeinkre koncentrálunk, úgy érezhetjük, azok vannak többségben, még inkább elkeseredettek, motiválatlanok és akár depressziósak lehetünk. Ne csak a veszteségeket soroljuk, hanem vegyük észre a nyereségeket is, akár tudatosan fókuszáljunk ezekre.

person-lighting-the-sparklers-1729797.jpgEmellett persze érdemes törekednünk arra, hogy a szokásaink, ünnepeink - ha nem is a régi formában - megmaradjanak. Általános tapasztalat, hogy a gép előtt ülve összefolynak a napok, megváltozik az időérzékelésünk - a kitüntetett napok abban is segítenek, hogy strukturálják az időt. (fotó: pexels.com)

Érdemes kialakítani új szokásokat is, ezekkel emlékezetessé tehetünk eseményeket, napokat, nemcsak a már megszokott módon. Legyünk ebben kreatívak: az egyik munkatársam mesélte, hogy úgy ünnepelték a nagyszülei házassági évfordulóját, hogy bár nem lehettek ott személyesen, otthon mindenki megfőzte a tervezett menüsort és online közösen fogyasztották el az ételeket.

Rengeteg múlik azon, hogy egy eseményt hogyan értelmezünk, milyen narratívába helyezünk. Lehet, hogy elmarad a hivatalos diplomaosztó, de az biztos, hogy örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és lesz mit mesélni a gyerekeinknek, unokáinknak.

Az interneten rengeteg praktikus tanácsot találhatunk az időnk eltöltésére - viszont ezzel együtt megjelent a fokozott teljesítményszorongás is, ami a produktívan eltöltött karanténidőt illeti. Hogyan találhatjuk meg a középutat a túl sok és túl kevés tennivaló között?

Sok csatornán olvasni, hallani, milyen nagyszerű a karantén olyan dolgok elvégzésére, amikre eddig nem volt időnk. Valóban vannak olyanok, akik most nem tudnak otthonról dolgozni, ezért ki kell találják, mivel tölthetik el értelmesen a nap 24 óráját. Számukra sokféle ötlet, jó tanács született, mindenki válogathat, próbálgathatja, neki mi válik be. Akik azonban otthonról dolgoznak, tanulnak, inkább fokozott leterheltséggel találkozhattak, ami nem csak időben, de pszichésen is komoly igénybevétel számukra.

hogyan_szervezd_v1.pngA home office vagy a távtanulás első pár hetében “krízis üzemmódban” működünk, megpróbálunk alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, és emellett próbálunk mindent ugyanolyan minőségben teljesíteni, mint eddig. Ez hihetetlen sok energiát emészt fel, amit csak tetéz az ismeretlentől való szorongás, és az, hogy nem tudjuk, meddig kell az energiáinkat tartalékolni, hogyan osszuk be az erőnket. Egyszerűen kevés a kontrollunk a helyzet felett. Idővel a “krízis üzemmódot” egy fenntartható működési módnak kell felváltania. Ha nem így történik, kimerülünk, akár meg is betegedhetünk, testileg vagy mentálisan. Erre a hosszú távú működési módra jellemző, hogy új rutinokat, szokásokat alakítunk ki, és visszatér vagy kialakul a munka és pihenés eddigi vagy új ritmusa.

A mostani helyzetben azt is fontosnak gondolom, hogy tudatosan gondoljuk újra az online és offline töltött idők ritmusát is:

semmiképpen ne töltsük az egész napot számítógép előtt. Iktassunk be a napunkba digitális csendeket és mozgást!

Mindehhez nagyon fontos a belső elhatározás, de nagy jelentősége van annak is, hogy a környezet, a felettesek, a tanárok is elfogadják és támogassák, hogy csak így lehet hosszú távon is egészségesen működni.

Cikkünk holnap folytatódik a második résszel, kövessetek minket, ha nem szeretnétek lemaradni! A grafikákhoz köszönjük a Corvinus Hallgatói Támogatás anyagait, Facebookon őket is megtaláljátok.

Örökre emlékezni fogunk ezekre a szokatlan időkre, és nem mindegy, milyen narratívába helyezzük ezt Tovább
süti beállítások módosítása