Közgazdász Online


Színház az egész világ

Színház az egész világ

Michael Jordan utolsó tánca (sorozatkritika)

kosar_1.jpgMindenki ismeri Michael Jordan nevét. Az 1990-es évek ikonikus kosárlabdázója a tizenévesek falától a sportcipők oldalán át a mozivászonig mindenhol megjelent, kulturális öröksége pedig a mai napig kézzelfogható. Karrierjéről The Last Dance címen most sorozat is készült, amely egy új generációnak is segíthet megérteni, miért is vált ekkora ikonná a Chicago Bulls legendája.

Írta: Rada Bálint

A Netflix és az ESPN 2018 májusában jelentette be, hogy közös dokumentumfilm-projektbe kezdenek. A sportrajongók figyelmét már ekkor felkeltette a koncepció: a készítők 500 órányi, korábban soha sem publikált kép-, videó- és hanganyag felhasználásával készültek bemutatni a Chicago Bulls és Michael Jordan utolsó bajnoki címet hozó, 1997-98-as szezonját. A rendezői székbe az ESPN egyik dokumentumfilm-specialistája, Jason Hehir került, aki többek között a szintén népszerű 30 for 30 sorozaton is dolgozott, a producer pedig korábbi munkatársa, az Oscar-díjra is jelölt Michael Tollin lett.

Az eredetileg 2019-re kitűzött premier egy évet késett, ám ezzel kifejezetten jól járt a sorozat. A koronavírus okozta karanténhelyzetnek, illetve a sportligák (így az NBA) leállásának köszönhetően fokozott érdeklődés fogadta a The Last Dance-t, amely magyarul a Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig címet kapta.  Az első két epizód premierjére április 17-én került sor, majd hetente újabb két résszel jelentkezett a Netflix – ez merőben szokatlan volt az általában egész évadokat egyszerre bemutató streaming szolgáltatótól.

kosar_2.jpgAz utolsó tánc letarolta az internetet – a kritikusok és a nézők is az egekig magasztalták –, hibátlannak ugyanakkor mégsem nevezhetjük. A felmerülő kritikák többsége két konkrétumra vonatkozik: a sorozat szokatlan időkezelésére (nem egyenes időrenddel dolgozik, hanem folyamatosan ugrál az idősíkok között), illetve magára a címre. A The Last Dance ugyanis nem arról a bizonyos utolsó bajnoki címről, „az utolsó táncról” szól, sokkal inkább egy hatalmas tisztelgés minden idők egyik legnagyszerűbb sportolója, Michael Jordan előtt.

Fontos kiemelnünk, hogy Jordan komoly szerepet vállalt a sorozat létrehozásában. A készítők összesen 106 interjút készítettek, a hatszoros NBA-győztes pedig hozzáférést kért mindegyikhez, amit meg is kapott: minden elhangzott történetre és véleményre reflektált, és ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Ennek megfelelően a kritikák és a negatív kommentárok éppen csak annyira fordulnak elő, hogy halandó emberként ábrázolják, és átélhetőbbé teszik a történetét.

kosar_3.jpgA Bulls-sikersztori többi szereplőjét is a legenda szemüvegén keresztül látjuk – egyeseket ez kifejezetten negatívan érint. A csapattársak közül az alapember, Ron Harper például alig jutott szóhoz, Luc Longley-val interjú sem készült, a Detroit Pistons csapata főgonoszi magasságokba került, az 1996-os döntőben őt hibátlanul levédekező Gary Paytont pedig Jordan egy ponton egyenesen kiröhögi. A legfontosabb láncszemek azért így is elegendő időt töltenek a képernyőn: a kiváló pedagógusnak bizonyuló edző, Phil Jackson, a minden idők egyik legjobb csapattársának tartott Scottie Pippen, vagy a törékeny énjét feltűnési viszketegséggel és őrültségekkel fedező Dennis Rodman egyaránt lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák, milyen szerepet is töltöttek be a legendás dinasztia történetében.

A sorozat talán legnagyobb erőssége az említettek ellenére is az, hogy hitelesen és pontosan mutatja be Michael Jordan karakterét. Jordan mindent alárendel a győzelemnek: a csapattársait ha kell verbális, ha kell fizikai erőszakkal hajtja a jobb teljesítmény felé, és minden apró történésben megtalálja azt a motivációt, ami a helyzetet személyessé teszi számára, ezáltal előhívva elképesztően kompetitív személyiségét, amely képtelen a vereségre. A szerencsejáték-függőségétől a korszak legnagyobb játékosaival vívott küzdelméig mindenben megmutatkozik versenyszelleme, amely minden élsportoló sajátja, de talán senkinél sem jelenik meg ennyire látványosan.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a történet nem csak Jordan pályán mutatott teljesítményére, de a popkultúrában betöltött szerepére is nagy hangsúlyt fektet. Az 1990-es években kinyílt a világ: a vasfüggöny leomlott, az internet ekkor bontogatta szárnyait, és megerősödött az igény olyan globális ikonok iránt, akikért mindenki rajongani tud.

Jordan ilyen körülmények között minden falat átütött. Európában az 1992-es barcelonai olimpia volt a fordulópont: az amerikai Dream Team minden idők legerősebb válogatottja volt, a Larry Bird és Magic Johnson nevével fémjelzett együttesből pedig még így is ki tudott emelkedni. Az NBA meghódította a kontinenst, Jordant pedig a legyőzhetetlenség mítosza lengte körbe: 1991-től minden egyes teljes szezonjában, amit a Bullsban töltött, bajnoki címig vezette csapatát. A Nikeval kötött megállapodásának köszönhetően az Air Jordan brand is az ő hírét terjesztette, sikereiről és botrányairól pedig tömegmédiumok ezrei számoltak be nap mint nap.

kosar_4.jpgIgazi „self-made man” volt, az amerikai álom megtestesítője, aki hihetetlen munkabírásával, küzdeni akarásával és elszántságával jutott a csúcsra. Egyesek a rasszizmus elleni harc végső sikereként értelmezik azt, hogy feketeként vált ekkora ikonná, míg mások felróják neki, hogy sosem foglalt állást politikai és társadalmi kérdésekben – már maga a dilemma is jól példázza, hogy mekkora szerepet töltött be a kor közéletében. Az igazi rajongó felkelt egy Jordan-poszter árnyékában, megreggelizett a Michael Jordan arcképével díszített gabonapehelyből, majd 23-as Chicago Bulls mezben elment a moziba, ahol a Michael Jordanes reklámok után megnézhette Michael Jordan főszereplésével a SpaceJam című filmet. A jelenség túlnőtt a játékoson, és olyan magasságokba emelte, ami jócskán túlmutat a pályán nyújtott teljesítményén.

1998-ban aztán véget ért az utolsó tánc – hat bajnoki cím után behúzták a függönyt. A csapat szétszéledt, a Chicago Bulls pedig 22 év alatt még az NBA döntőjéig sem jutott el újra. Ezalatt felnőtt egy generáció, amely már nem láthatta Michael Jordant élőben játszani. A nosztalgiázók mellett főleg nekik szól ez a sorozat: egy óda egy legendás játékosról, aki nélkül a sportvilág és az egyetemes kultúra sem lenne ugyanaz, mint ahogy ma ismerjük.

Színház az egész világ Tovább
Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább
Élőben kapcsoljuk a Kunigunda útja 64-et

Élőben kapcsoljuk a Kunigunda útja 64-et

Rég éreztem már olyan kicsinek magam, mint amikor kiszálltam a kocsiból. Balomon az MTV-székház magasodik komoly exteriőrjével, jobbomon pedig egy aprócska lakókocsi, rajta az anakronisztikus Szabad sajtó útja-címtábla – és benne az ember, akit keresek: Nagy Navarro Balázs.

nagynavarro.jpg

Élőben kapcsoljuk a Kunigunda útja 64-et Tovább
Conan Doyle 155

Conan Doyle 155

Sir Arthur Conan Doyle, a krimi koronázatlan királya

A bűnügyi regények és Sherlock Holmes megteremtője, akit a mai napig minden idők legzseniálisabb fiktív detektívjeként tartunk számon, Sir Arthur Conan Doyle 155 éve született.

A híres író 1859. május 22-én látta meg a napvilágot a skóciai Edinburgh városában, egy ír katolikus családban. Conan Doyle édesanyja Mary már fia kiskorában táplálta gyermeke képzelőerejét a sok mesével és történettel, amik segítségével anya és fia elmenekülhettek a valóságtól, az apa alkoholizmusától és a nehéz anyagi körülményektől.

http://37.media.tumblr.com/tumblr_m6sdwxsAnb1qkgkowo1_500.jpg

Conan Doyle 155 Tovább
A partra vetett bálna, a szárnyaló Corvinus és a végetérő sikersztori triumvirátusa

A partra vetett bálna, a szárnyaló Corvinus és a végetérő sikersztori triumvirátusa

A 3. heti CorviNews kulcsszavakban: Bálna, friss egyetemi rangsorok, Breaking Bad finálé, a heti események, proframajánlók - no és persze a beígért félmeztelen műsorvezető srác. Másképp: egy kétperces videó, hogy garantáltan jobban induljon a napod. Jelige: kitartás, mindjárt itt a hétvége!

A partra vetett bálna, a szárnyaló Corvinus és a végetérő sikersztori triumvirátusa Tovább
CorviNews 2. adás - Sörfőző mesterképzés, béke Nobel-díjas politikusnő a Corvinuson

CorviNews 2. adás - Sörfőző mesterképzés, béke Nobel-díjas politikusnő a Corvinuson

A nyár végén megtáboroztattuk a gólyákat

Sikeresen lezajlottak az ÖCSI által zajlott gólyatáborok, melyen az alapszakosok közül több mint ezren vettek részt. A helyszínek és a programok persze idén is titkosak voltak.

Hivatalosan is megkezdtük a 2013/14-es tanévet

A szemeszter első és egyik legfontosabb rendezvénye a tanévnyitó, amely korántsem volt eseménytelen. Itt jelentették be, hogy idén kilencedik alkalommal nyerte el egyetemünk a rangos Superbrands kitüntetést. A díjjal minden évben a legmegbízhatóbb és legmagasabb színvonalú márkákat jutalmazzák. A megnyitón beszédet mondott Maruzsa Zoltán felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár aki kiemelte a Corvinus remek helytállását a magyar felsőoktatási piacon.

Rekordszámú külföldi hallgató kezdi meg tanulmányait egyetemünkön ebben a félévben

Az ideérkező külföldi diákok száma évről évre növekvő tendenciát mutat.  Idén szeptembertől több mint 430 – főleg német, francia és holland – diák kezdi nálunk az évet, de akad közöttük olyan is, aki Laoszból, vagy Indiából érkezett. A külföldi hallgatók – a corvinusosokkal együtt – 248 idegennyelvű tantárgyból választhatnak. Arról, hogy mi teszi vonzóvá a Corvinust a külföldi tanulók számára, Szalai Gábor, a Nemzetközi Iroda munkatársa beszél a hamarosan megjelenő Közgazdásznak adott interjújában.

Sörfőző mesterszak indul a Corvinus Élelmiszertudományi Karán

A képzés ez év októberében kezdődik – a pályázók szeptember 15-én kapnak értesítőt arról, hogy sikeres volt-e a jelentkezésük. A szak négy féléves tantervében Sörmarketing, Érzékszervi minősítés és Sörtörténet órák is szerepelnek, a különféle tárgyakat az adott területen elismert szakemberek oktatják majd. A Sörfőző mester diplomát szerző hallgatók korszerű marketing, jogi és minőségbiztosítási ismeretekkel gazdagodnak, valamint a sörfogyasztás kultúrájáról és történelméről is tanulhatnak.

Nobel-békedíjas mianmari politikusnő látogat a Corvinus-ra

Augn San Suu Kyi „From Revolution to Reconstruction“ címmel tart előadást egyetemünkön szeptember 13-án pénteken 17 órától az főépület aulájában. Az előadás angol, és tolmácsolás révén magyar nyelven is meghallgatható.

A rendezvény részeként lehetőség lesz kérdéseket feltenni a politikusnőnek, aki Levelek Burmából című könyvét is be fogja mutatni, amely azon levelek gyűjteménye, amelyek Augn San Suu Kyi politikai szerepvállalását mutatják be a burmai történelem viharosabb éveiben.

CorviNews 2. adás - Sörfőző mesterképzés, béke Nobel-díjas politikusnő a Corvinuson Tovább
„Ha Te tudnád, amit én” – avagy táncperformansz a zöldséges pultok között

„Ha Te tudnád, amit én” – avagy táncperformansz a zöldséges pultok között

A Magyar-Olasz Kulturális Évad 2013 közösségi média-kommunikációjáért a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói médiaközpontja felel. Ennek kapcsán a Corvinus TV stábja készítette el a fővárosi Vásárcsarnokban megrendezett magyar-olasz flashmob videó-beszámolóját. A cikk forrása: https://magyarolasz2013.wordpress.com/ 

„Ha Te tudnád, amit én” – avagy táncperformansz a zöldséges pultok között Tovább
Paul Shane (1940-2013)

Paul Shane (1940-2013)

A Csengetett, Mylord? különös sikere

Paul Shane brit komikus a tegnapi napon, rövid betegség után elhunyt a dél-yorkshire-i Rotherhamben. A 72 éves színész szűk családja körében töltötte utolsó óráit. Három lánya és hat unokája, illetve rajongók milliói gyászolják. Hírességek és pályatársak is csatlakoztak az emlékezéshez: Ricky Gervais "régimódi britcom hősként" hivatkozott rá, Mike Myers pedig így írt: "Nagyszerű brit komikus, színész és tehetség. Nyugodjon békében, Uram!"

Hazájában a legtöbben a Hi-de-Hi! című sitcomból ismerték, ezt nálunk sosem sugározták. Itthon a Csengetett, Mylord? című sorozat miatt lett híres, amelyet különböző tévécsatornák vagy tucatszor vetítettek le az elmúlt 20 évben. Érdekes, hogy ez a műsor hazájában nem lett sikeres. Nem is bukott meg igazán, de a szerzőpáros, Jimmy Perry és David Croft sitcomjai közül máig ez a legkevésbé kedvelt. Hogyan lehetséges, hogy egy virtigli angol sorozat Magyarországon népszerűbb lesz, mint Angliában?

Paul Shane (1940-2013) Tovább
Beszabadultunk az óvodába

Beszabadultunk az óvodába

Hangzavar, rohangáló, korlátlan energiával rendelkező gyerekek és kedves óvónénik fogadták a TV stábját a Marxichill első adásának felvételén. Szilárd és jómagam megtudhattuk, hogy az az igazán kemény csávó, akinek nem csíp a csípős tic-tac, továbbá, hogy a legeslegkeményebbek mindközül a barlangászok (tehát nekik abszolút nem csíp), emellett, hogy a szörnyek 400 Ft-os autót vezetnek. Márha egyáltalán léteznek, mert ebben a témakörben nem volt egészen kiforrott az ovisok álláspontja.
Hogy vajon szerelmes-e egy egyetemista? Nyilvánvaló, hogy a kis lurkók ezt is sokkal jobban tudják, mint az idősebb korosztály. Ha ti is szeretnétek tudni, nézzétek meg a Marxichill első videóját holnap, amit egy óvodában forgattunk! Jó szórakozást!

Beszabadultunk az óvodába Tovább