Közgazdász Online


Bolyongás Brugesben, sárkányok Romániában és elromlott jegyautomata - Emlékezetes Erasmus történetek

Bolyongás Brugesben, sárkányok Romániában és elromlott jegyautomata - Emlékezetes Erasmus történetek

photo-1529333166437-7750a6dd5a70.jpeg

Hétfőn indult a jelentkezési időszak az Erasmus+ programra, és november 19-éig tart. Az egyetemi hallgatók amellett, hogy jelentősen gyarapítják tudásukat, rengeteg tapasztalatot gyűjthetnek egy külföldi félév során. Gyakran kerülhetnek olyan emlékezetes szituációkba is, amiket soha nem felejtenek el - ezekből hoztunk párat.

2021.11.11. Borítókép: Unsplash

Tipikus péntek 13

„Októberben kezdődött el a suli, de két héttel korábban jöttünk ki Łodźba (amit nem Lodznak ejtenek, hanem Vussnak), hogy felfedezzük a terepet. Az első héten elmentünk egy Erasmusos buliba, hogy megismerkedhessünk a többiekkel. Körülbelül este negyed 12-kor indultunk el otthonról, és egy éjszakai buszt néztünk ki. Sajnos ezen a buszon pont nem működött a jegyautomata, bár mivel ez volt az első alkalom, hogy tömegközlekedéssel mentünk, pontosan nem is tudtuk, hogy mi a járás, de őszintén szólva, nem is láttunk rá esélyt, hogy a buszon ülő öt ember közül az egyik pont egy ellenőr lesz. 

Hát úgy alakult, hogy nem egy, hanem kettő ellenőr ült rajta, úgyhogy hiába nem értettek jól angolul, elmutogattuk, hogy nem működik az automata, és amikor erről ők is megbizonyosodtak, szó nélkül távoztak. (Utólag kiderült, egy drágább jegyet kellett volna vetetniük velünk, de ezt megúsztuk szárazon.) Hazafelé pedig hajnali három óra tájékán kifogtunk egy munkából haza tartó, ellenőrökkel teli járatot. Szerencsénkre ezen sem működött az automata, viszont legalább lejárt az ellenőrök műszakja, így végül sikerült ebből a helyzetből is jól kijönnünk.”

Nagy Gréta,  Kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgató

Nyelvi hasonlóságok

„A Romániában töltött Erasmus + tanulmányi kirándulásomat biztos, hogy soha nem felejtem el, mégpedig azért, mert egy elég vicces szituációba kerültem az ottlétem alatt. Bukarestben tartózkodásom arról szólt, hogy a két hét alatt szinte minden nap csapatokban dolgoztunk, amit nagyon élveztem. A feladatokat kapcsolatépítő beszélgetések előzték meg, így a román diákok mellett lengyelekkel, oroszokkal és ukránokkal is megismerkedtem. A beszélgetések angolul zajlottak, de előfordult, hogy magunk között magyarul beszélgettünk a barátnőimmel. 

elevate-nygy58eb9aw-unsplash.jpeg

Kép: Unsplash

A tanulmányi kirándulás közepe felé, az egyik kötetlen beszélgetés után odajött hozzám egy ukrán lány, és érdeklődött, miért csúfoljuk egymást sárkánynak. Kikerekedett szemmel néztem az egyébként kedves lányra. Nem értettem, hogy csak én értem félre a kérdését, vagy tényleg azt kérdezte tőlem, amit hallottam. Kiderült, a beszélgetések után hallotta, hogy gyakran a következő kérdéseket teszünk fel egymásnak: “Hogy vagy, Drága? Segítsek valamit, Drága?”  Elárulta, hogy az ukrán és az orosz nyelvben is sárkányt jelent a drágához hasonló kifejezés, ezért volt számukra meglepő, hogy gyakran használjuk. Természetesen mindannyian jót nevettünk a félreértésen, és ezután jó pár alkalommal szólítottuk az ukrán és orosz lányokat is drágának.”

Kalánová Barbara, Kommunikáció- és médiatudomány alapszakos hallgató

Roadtrip Belgiumban, avagy miért érdemes pontosan megjegyezni, hogy hol parkoltál

Szeptember elején érkeztem Antwerpenbe, és mivel az Introduction Week még nem kezdődött egy hétig, roadtripre indultam egy német barátommal. Körbejártuk Belgiumot: voltunk Leuvenben, Ghentben és Brugesben, két éjszakára pedig Franciaországba is átnéztünk, Amiensbe és egy kis, partmenti francia faluba Felső-Normandiában. Csodás pár nap volt, igazi szabadság érzése volt az utazásnak: napközben jártuk a városokat, esténként pedig az autóban aludtunk (kivéve Amiensben, ott a couchsurfing-en keresztül találtunk egy kedves francia lányt, aki elszállásolt minket). 

Hazafelé még egyszer megálltunk Brugesben, hogy együnk egy belga gofrit, és igyunk egy belga sört a roadtrip megkoronázásaként. A város külső gyűrűjén parkoltunk, onnan sétáltunk be a központba. A gofrizás után visszaindultunk az autóhoz, azonban hamar rá kellett ébrednünk, hogy nem jegyeztük fel, hogy hol parkoltunk. A német barátom telefonja elromlott (Franciaországban a tengerben fürdés közben a kint hagyott telefonok eláztak a dagály miatt), az enyém pedig - iPhone lévén - a hideg miatt kikapcsolt. 

Fogalmunk sem volt, hogy hol vagyunk pontosan, és a google maps segítségével sem tudtuk visszanézni a megtett utat. Kissé pánikba esve, és azt tervezgetve, hogy hogyan tudunk majd olcsón Brugesben aludni, elkezdtük keresni az autót, amikor eleredt az eső. A belső gyűrű végigsétálása után a külső gyűrű felé vettük az irányt, majd többszöri eltévedés, és sok-sok kilométer után borzasztóan átfázva, de végül megtaláltuk az autót. Sosem örültem még ennyire egy autó látványának, és egy életre megtanultam, hogy mindig meg kell jegyezni, hogy hol parkolok. 

Szentkirályi Lili, Nemzetközi gazdálkodás alapszakos hallgató

Elveszve a szöuli éjszakában

Hogyan legyen még emlékezetesebb egy szülinap amellett, hogy a szöuli éjszakában töltöd a legjobb barátaiddal? December 2-án a német barátnőm születésnapjára hárman elmentünk a lakóhelyünktől legmesszebb eső game bárba, hogy felfedezzük Szöul minden városrészét. Kicsit elnéztük az időt, és a létező összes társasjáték kipróbálása után csak hajnalban szálltunk fel a haza felé menő metróra. 

korea3.jpeg

Tudni kell, hogy a dél-koreai metró rendkívül pontos, minden irány és megálló egyértelműen kitáblázott. Ráadásul Dél-Koreában nincs olyan, hogy telinek gondolják a metrószerelvényt. Az általánosságban távolságtartónak mondhatóak koreai embereket, ha pontosságról van szó, nem zavarja, hogy létezik személyes tér, ezért a 120%-os telítettséggel közlekedő járatok mindennaposak.  

Hajnalban hazafelé tartva, még messze az otthonunktól az egyik megállóban egyszer csak megállt a kocsi. A koreai nyelvtudásom akkor még csak a boltban történő “Ez a ramen nagyon erős, biztosan ezt szeretnéd megvenni?” jellegű beszélgetések megértésére korlátozódott, így a metróban felszólaló hangot nem tudtuk értelmezni. Mindenki leszállt, és elindult a kijárat felé, minket is kivezényeltek a metróról. Nem tudtuk, hol vagyunk, de a metró nem ment tovább. Még a metrólejáróban sem maradhattunk, azt reggelig lezárták. 

Végül sikerült megkérdezni valakit, és egy angolul beszélő fiatal elmagyarázta nekünk, hogy ilyenkor este már nem jár a metró, és a vonalon sem megy végig. Konkrétan a semmi közepén voltunk, a külvárosban. Sétatávolságnak nem nevezhető messzeségben fagyoskodtunk, ahol taxit sem lehetett fogni, mert már minden metróról leszálló utas elvette a helyeket. A bicikli sem volt opció, mert wifi hiányában nem tudtuk kibérelni őket. Sőt a wifi hiányában taxit se tudtunk hívni magunknak. Közel másfél óráig így még kint álltunk a decemberi hidegben kabát nélkül. Nagy “szerencsénkre” megsajnált egy taxisofőr jó pár utcával arrébb, akinek már lejárt műszakja, de hazavitt minket dupla áron. Megérte elmenni: a már addig is szoros barátságunkat életreszólóvá változtatta a helyzet (főleg a közös összekuporodás miatt). 

Orosz Petra, Marketing mesterszakos hallgató 

Ha szeretnél még több Erasmusos történetet megismerni, olvass Franciaországról, Hollandiáról és Svédországról ebben a cikkben, a járvány alatti finn Erasmusról itt és a Brexit utáni Angliáról itt



Bolyongás Brugesben, sárkányok Romániában és elromlott jegyautomata - Emlékezetes Erasmus történetek Tovább
Svédország oda-vissza 2800 forintból - Miért érdemes elmenni Göteborgba?

Svédország oda-vissza 2800 forintból - Miért érdemes elmenni Göteborgba?

coast-g48d398453_1920.jpg

Göteborgot sokan úgy tartják számon, mint egy unalmas, szürke kikötővárost, ám a három napos utazás alatt bebizonyosodott, hogy ennél sokkal többről van szó. A világhírű festményektől kezdve az eldugott szigetvilágon át a városi dzsungelig mindenkinek akad kedvére való látványosság vagy tevékenység. 

2021. 09. 29. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pixabay

Kezdhetném az utazásom legelejéről, de akkor nagyon régre kellene visszanyúlnom. Pontosabban addig a pontig, amikor kisgyerekként szinte belém nevelték az utazás hagyományát. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy már gyerekként sok kultúrával, emberrel, nyelvvel, hozzáállással találkoztam, és ha mást nem is, de ezt az örökséget, a folyton menni akarást, a kalandvágyat, a kíváncsiságot még mindig magamban őrzöm. Ennek köszönhetően alakult ki az a szokásom is, hogy rendszeresen vadászom a repülőjegyeket és a szállásokat - a családi nyaralások, a baráti utazások, a pár napos kiruccanások főszervezője lettem, és őszintén szólva ez mindig nagyon boldoggá tett.

A repülőjegyek keresésére már kialakult egy jól bevált stratégiám: általában a Skycanner nevű appot szoktam használni, ami összesíti az összes légitársaság kínálatát, így egy adott időszakra, hétre vagy napra rögtön megmutatja, hogy hova melyik légitársasággal érdemes utazni. Fontos viszont azt észrevenni, hogy az ott látható árak nem mindig tükrözik a valóságot: néha olcsóbbak, néha pedig drágábbak ahhoz képest, ami a légitársaság honlapján van. Ennek ellenére irányadónak biztosan jók.

A göteborgi repülőjegyeket is ezen az oldalon láttam először. Beírtam a keresőbe, hogy szeptember, majd a legolcsóbb repülőjegyekre nyomtam, és voilá kihozta Svédországot, azonbelül pedig Göteborgot. Rámentem a pontos találatokra, és azt láttam, hogy egy hosszabb hétvégére nagyjából négyezer forintba kerül a retúrjegy. Ezután átmentem a Wizzair oldalára, ahol megbizonyosodtam róla, hogy még olcsóbb, mint a Skycanneren. Így a retúr jegyet csak 2800 forintért vettem. Ennyiből itthon néhány helyen még egy margherita pizzát sem kapok.

Ezek után már csak a szálláskeresés volt hátra. A választásom egy külvárosban lévő kicsi, családi szállodára esett, ahol a reggelit helyi organikus anyagokból és a szálloda kertjében lévő alapanyagokból készítették. Lefoglaltam, és alig vártam, hogy elinduljak. Új ország, új kultúra, új nyelv és mint kiderült, egy teljesen más világ.

Első nap - belváros

  • Göteborgi Művészeti Múzeum 
  • Göteborgi Városi kert
  • Göteborgi Katedrális
  • Haga negyed

A legelső újítás a svédországi utazásom során az utazási app használata volt. Eddig mindig a jól bevált papírtérképet vagy a Google Mapset használtam, de egy-egy nap megtervezésekor fejben kellett tartanom, hogy melyik látványosság után mi jön. Viszont a Sygic Travel-el meg lehet tervezni a teljes utazást napokra lebontva, és a legjobb benne az, hogy a térkép, amelyen a számunkra érdekes látnivalókat elhelyezi, offline is elérhető. Így még otthon megterveztem az első napi programot az appon, hogy ha odaérek, rögtön indulhassak.

muzeum.jpgA reptérről a helyi shuttle busszal, vagy Flixbusszal lehet bejutni a városba, ahol az első napon sajnos nagyon rossz idő volt. Esett az eső, hideg volt és iszonyatosan fújt a szél. “Hát eddig nem nyűgöztél le, Svédország” - dörmögtem az orrom alatt, miközben azért átkoztam magam, mert nem hoztam magammal sálat.

Miután leszálltam a buszról, az első utam a Göteburgi Művészeti Múzeumba vezetett, ahova villamossal mentem - Göteborgban nincsen metró, az emberek biciklit, buszt vagy villamost használnak, de mivel nem túl nagy a város, a séta is elég népszerű. A múzeumban az európai diákigazolvánnyal rendelkező tanulóknak ingyenes a belépés az állandó kiállításra, és csomagmegőrző szekrények is vannak, így nem kell végigcipelni a hátizsákot és a kabátokat az öt emeletes múzeumon.

A múzeumban nekem a felső két emelet tetszett a legjobban, ahol skandináv és francia művek voltak kiállítva. A művészek között találunk Degas-t, Cézanne-t, Nordström-öt és Monet-t is. Talán a legérdekesebb a skandináv teremben Martina Müntzing Farväl till en utsikt, azaz a Viszontlátásra című képe volt, ami egy újraértelmezése Richard Bergh 1900-as években  festett Északi nyári estének. A képek két különböző kort, két különböző tájat és két-két különböző embert ábrázolnak, ugyanakkor a két ember arcai ugyanarról az érzésről árulkodnak.

kepek.jpg

A múzeum után a városi kert felé vettem az irányt, ahol mesébe illő zöld fű és egy óriási pálmaház fogadott. A pálmaház három részből áll, és mindegyikben hangulatos kis padok vannak, ahol lehet pihenni, olvasgatni, tanulni, vagy csak figyelni a minket körülvevő növényvilágot. A pálmaháztól nem messze, még mindig a városi kert területén  található a Göteborgi Rózsakert, ahol a hideg évszak ellenére még most is gyönyörű rózsák és más virágok voltak.

A Göteborgi Városi kertből kilépve egy húsz perces séta után értem el a Katedrálishoz, ami zárva volt, így csak kívülről néztem meg. Az épület nekem egy kicsit az ír templomokra hasonlított - nagyon letisztult, földszínű, kőből épült gótikus templom, amit egy kedves kis park fog közre. Legalább kívülről mindenféleképpen ajánlatos megnézni.

palmahaz.jpg

Közvetlenül a templom mellett kezdődik a Haga negyed, amit Göteborg leghangulatosabb negyedének tartanak. Tele van fikázásra való hellyekkel: a fika svédül azt jelenti, amikor az emberek egy kicsit kiszakadnak a való világ nehézségeiből, és egy kávé vagy süti mellett a számukra kedves emberekkel töltik az időt. Beszélgetnek, esznek, és egy-két órára elfeledkeznek a gondjaikról. A negyedben találhatók a szuvenírboltok is, ahol nagy számban találhatunk fikás tárgyakat. A  negyed hangulata nekem egy kicsit Amszterdamra hasonlított a sok kávézó, bár és a lámpás teraszokon üldögélő emberek miatt.

Második nap - szigetvilág

  • Asperö
  • Styrsö
  • Donsö

A második napot a szállásadóm javaslatára a szigetvilágban töltöttem. Így visszagondolva, ha egyetlen érvet kéne mondanom, hogy miért érdemes elmenni Göteborgba, az biztosan a szigetvilág lenne.

A hajók két állomásról indulnak - én a Saltholmen felé vettem az irányt, ahonnan a déli szigeteket tudjuk megnézni. A hajókra tudunk egész napos jegyet venni, ami nagyjából 120 korona (4000 forint). A szigetek nagyon közel vannak egymáshoz, így 10-15 perc alatt juthatunk el egyikről a másikra, ugyanakkor a hajók menetrendjét érdemes figyelni, mert könnyen ott ragadhatunk a kisebb szigeteken.

Az első utam Asperö szigetére vezetett, ami egy kis halászfalu. Nemcsak Asperöre hanem az összes szigetre igaz, hogy olyanok, mintha egy másik világba léptünk volna. Idilli, csendes, gondozott házak, mosolygó emberek és a hideg, nyugodtan hömpölygő északi vizek várnak. Asperö olyannyira kicsi, hogy mindössze tizenöt perc alatt végigsétáltam az egész szigeten, így amikor odaértem a sziget másik felén található kikötőbe, felszálltam az éppen arra tartó hajóra, és már suhantam is a következő szigetre.

A Styrsö sziget a déli szigetcsoport legnépszerűbb szigete. Eleinte nem is szerettem volna elmenni, mert inkább a nyugis, csendes helyekre vágytam, ahol átgondolhatom az élet nagy dolgait, de végül a szállásadóm javaslatára mégis beiktattam az útitervembe. A sziget építészetileg lenyűgöző - a házak egyszerre sugallják a meleg otthon érzését és mutatnak építészeti remekműveket. A nap nagy részében ezen a szigeten sétáltam, fotóztam a házakat, és elképzeltem, hogy milyen lehet folyamatosan itt élni. Akkor, ott, abban a pillanatban úgy gondoltam, hogy egy pillanat alatt mindent otthon hagynék, és kiköltöznék erre a kis, békés szigetre, annyira magával ragadott a hely hangulata. Azt nem mondom, hogy most is feltétlenül így gondolom, de az biztos, hogy néhány hetet boldogan el tudnék ott évente tölteni.

donso.jpgAz utolsó állomásom Donsö volt, ahova egy híd vezet Styrsön keresztül, így nem kellett hajóra szállnom, hogy átmenjek. Mivel imádom a világítótornyokat, már reggel megkerestem, hogy melyik szigeten találok legalább egy ici-pici tornyocskát. Negyvenöt percet sétálva egy idő után elfogyott az út, és már csak óriási kövek voltak előttem, így elgondolkoztam, hogy biztosan jó ötlet-e nekivágni ennek a kétes kimenetelű útnak, melyen csúszós köveken, szélben kell utat törni egy pici világítótoronyhoz, ami azt sem tudom, hogy biztosan ott van-e.

Végül persze úgy döntöttem, hogy nekivágok az útnak - egy negyedórás csúszkálás és ugrálás után megláttam a kis fehér világítótornyot, ahogy ott állt egy kitüremkedő sziklán a semmi közepén. A távolban hajók árbocai lengedeztek, a lábamnál egy eldobott mentőmellény hevert magányosan. Elindultam a torony felé, és mikor odaértem, felmásztam a toronyhoz vezető létrán. Sajnos az ajtó zárva volt, de még így is különleges élményként él bennem - a torony tetején állva becsuktam a szemem, és magamba szívtam a friss levegőt, a sós tenger ízét és a szabadságot.

Harmadik nap - külváros

  • Delsjön
  • Természeti Múzeum
  • Slottsskogen
  • Göteborgi Botanikus Kert

Mivel a repülőgépem késő este indult, így az utolsó napomon még volt időm a külváros nevezetességeit megnézni. A szállásomhoz közeli Delsjön tónál kezdtem, ami a túrázók kedvelt célpontja, hiszen óriási, még érintetlen zöldterület veszi körbe. A tó partján van egy kis étkezde és egy játszótér is, sőt ha jó az idő, akkor még az erre a célra kialakított homokos parton is lehet fürdeni. 

slottskogen.jpgMiután üldögéltem kicsit a parton, elindultam a város legnagyobb parkjába, a Slottsskogen parkba, amiben a Természeti Múzeum is található. Egy húsz perces villamosút után inkább úgy döntöttem, hogy sétálok, hiszen még tengernyi időm volt a repülő indulásáig. A park egyébként tényleg óriási, így végül nem is maradt időm teljesen végigsétálni. Van benne állatkert, tó, obszervatórium, játszótér, kávézók és még templomok is.

A park története egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor szarvasvadászatra, gyümölcs-, és zöldségtermesztésre használták. Ahogy a 19. században elkezdett növekedni a lakosság, a kormányzó, Albert Ehrensward úgy döntött, hogy kialakít egy zöldterületet, ahol a városi emberek a mindennapokban is kapcsolódni tudnak a természettel. Ezt a szemléletet nagyon jól tükrözi, hogy a Göteborgi Természeti Múzeum a mai napig ingyenes a felnőtteknek és a gyerekeknek egyaránt.

Miután körbejártam a múzeumot, elindultam a botanikus kertbe. A kertet és a parkot egy többsávos út választja el, de a sok hídnak köszönhetően könnyen át lehet jutni. A Göteborgi Botanikus kert olyan, mint egy dzsungel a városban. Naivan sétáltam be a kertbe arra készülve, hogy egy pici, aranyos, itthonihoz hasonló botanikus kert fog várni. Hát ehhez képest az egy órás ott tartózkodásom alatt nem egyszer tévedtem el. Szinte a világ összes táját bebarangolhatjuk: van benne japánkert, amerikai kert, európai völgy, rózsakert és bambuszvölgy is. Habár a kert legtöbb része ki van táblázva, nagyon könnyen indulhatunk el egy olyan úton, ami az erdő sűrűjébe vezet.

botanikus_kert.jpgA nap végéhez érve már csak az elköszönés volt hátra. Ezt pedig egy útközben felfedezett cukrászdában tettem, ahol különleges svéd fagyit kóstoltam meg. A Brynt Smör nevű fagyit semmilyen itthoni ízhez nem tudom hasonlítani - kicsit talán olyan, mintha a vajat karamellizáltuk volna meg egy kis tejszínnel ízesítve. Ha Svédországban járunk, akkor mindenféleképpen kóstoljuk meg, mert ezt a helyi jellegzetességet kár lenne kihagyni.

Nagyon örülök, hogy eljöttem erre az útra, mert habár Göteborg távolról csak egy unalmas, szürke kikötővárosnak tűnik, ezernyi csodát rejt. A világhírű festményektől kezdve az eldugott szigetvilágon át a városi dzsungelig, és még sorolhatnám. Ha valakit pedig a svédországi árak tartanának vissza, akkor az olcsó repülőjeggyel ugyanannyira lehet kihozni egy svéd utazást, mint egy alacsonyabb költségű országban, ahová viszont a repülőjegy drágább. Egy szó, mint száz, aki bele szeretne kóstolni a skandináv kultúrába, annak Göteborg egy szuper első (vagy sokadik) állomás lehet.

Svédország oda-vissza 2800 forintból - Miért érdemes elmenni Göteborgba? Tovább
A soha el nem készülő templom és más katalán gyöngyszemek – Barcelona 4 nap alatt

A soha el nem készülő templom és más katalán gyöngyszemek – Barcelona 4 nap alatt

barcelona_1_1.jpg

A katalán főváros alig több, mint kétórás repülőútra található Budapesttől, átlépve kapuját mégis úgy érezhetjük, hogy egy teljesen más világba csöppentünk.

2021. 08. 22. Írta és fotózta: Tepfenhart Beatrix

barcelona_2_1.JPGA reptérről kilépve szinte azonnal pálmafák övezte utcácskák kerülnek a látóterünkbe és megcsap az a jellegzetes ,,mediterrán illat’’, amit én annyira szeretek, és amit a pandémia miatt nem volt alkalmam megtapasztalni majdnem két teljes évig. Barcelona, ahogy sokunknak, nekem is régóta álom úticél volt és megfogadtam, hogy amint utazni lehet majd, ide megyek először. Barcelona az a város, ahol egyszerre élvezhetem a nagyvárosi nyüzsgést, a kiemelkedő építészetet és a tengerpart közelségét.

Egy meleg, júliusi napon érkeztünk a spanyol nagyvárosba, ahol legelőször az előre lefoglalt szállásunkra mentünk, ezt követően pedig a Güell Park felé vettük az irányt. A 17 hektáros területet a világ egyik legszebb parkjaként tartják számon. A park a forgalmas belvárostól alig 10 perc tömegközlekedéssel érhető el, mégis egy teljesen más hangulatú, Gràcia  nevet viselő városrészbe érkezünk, ahol a nyugalom, a csendes bolyongás, a külső környezet csodálata jellemző. A Güell Park Antoni Gaudí tervei alapján épült, és a mozaikdíszítésnek, különböző színek és formák ötvözésének köszönhetően igazi meseszerű világba repít el, ahol mézeskalácsból vannak a házak és amelyet a kétszáz készített kép egyike sem tükröz kellően.

barcelona_3_1.jpgBarcelona a varázslatos Gaudí-építészet mellett megőrizte a nyüzsgő nagyvárosi oldalát is. A katalán főváros leghíresebb sétálóutcáján, a La Rambla-n már semmit sem lehetett érezni a koronavírus okozta utazási nehézségekből. A sugárutat, amely a Placa de Catalunya-t köti össze a kikötővel, ellepték a szuvenírt vásárló turisták, az utcazenészek vagy épp a környéken dolgozó helyiek.

Önmagában a korzón végigsétálni nem kiemelkedő élmény szerintem, azonban a La Rambla-ról nyílik Barcelona legismertebb és legfontosabb vásárcsarnoka, a La Bouqeria. Itt is hatalmas tömeg van a nap minden szakában, azonban érdemes betérni meglesni és megkóstolni néhány helyi ínyencséget. Rengeteg tengeri herkenytű, egzotikus gyümölcs, különböző ízű fagyi vagy épp jégkrém található a kínálatban - aki szereti a citrusos ízeket, a Mojito ízt külön ajánlanám figyelmébe. Az eladók kivétel nélkül nyitottak és kedvesek, sok mindent lehetőség nyílik megkóstolni akár ingyen is. Az bizonyult a legnehezebbnek, hogy a kóstolás után ne vásároljunk mindenből. 

barceona_4.jpgA szieszta a spanyol életvitel egyik leghíresebb aspektusa, a délutáni holt időszakot nevezik így. Barcelonában számos étterem, kávézó, kisbolt, kioszk zárja be kapuit nagyjából délután 2 és 6 között. A hagyomány nagyon régre nyúlik vissza; eredetileg a mezőgazdászok így védekeztek a nap legmelegebb időszaka ellen, azonban később más munkakörökre is kiterjedt a szieszta. Közrejátszik az is, hogy a spanyolok imádják a hosszú ebédeket. A hétköznapokban az anya főz egy nagy adag, akár többfogásos ebédet, amelyet az egész család együtt fogyaszt el, laza beszélgetés és némi alkohol mellett. Felfogásuk az, hogy egy ilyen alkalom után sokkal nyugodtabban és nagyobb produktivitással térnek vissza a délutáni munkához.

Azért, hogy a sziesztaidőszak számunkra ne csak egy holtpont legyen, két napon is ekkorra időzítettük a híres látványosságok megtekintését. Egyik délutánunkat a Sagrada Família-ban töltöttük el, míg másnap ugyanebben az időpontban a Casa Batlló volt a célpontunk. Mindkétszer előre, online vásároltunk jegyet, így viszonylag kedvezményes áron juthattunk hozzájuk, és a hosszú sorbanállást is elkerültük.

barcelona_5.jpgAz ikonikus római katolikus templom látogatása a hivatalos applikáción elérhető audioguide segítségével nagyjából 1,5 órásra húzódott. Ezalatt részletes leírást kaptunk a szobrokról, az épület színeinek jelentőségéről, és természetesen az építészről magáról is, aki életének utolsó éveit csak és kizárólag ennek az egy épületnek szentelte. A Sagrada Familia-ban úgy érzi a látogató, hogy mindennek jelentősége, magyarázata van, semmi sem véletlen. Az oszlopoktól kezdve a színes ablakfestészetig Gaudí mindent maximális tudatossággal kezelt és mindent a természet jegyeiben dolgozott ki. A templom legmagasabb oszlopa 137,5 méter magas, amely szám legalább annyira tudatos, mint az Országház 96 méter magas kupolája, amely a Honfoglalás évét szimbolizálja. Gaudí azért ragaszkodott e bűvös számhoz, mert a közelben fekvő Montjuic-hegy 138 m, és hitvallása volt, hogy az ember, és bármi, amit az ember alkotott, nem hatalmasodhat a természet fölé.

Lenyűgöző volt látni belülről is az egyszerre szecessziós - neogótikus - modernista mesterművet. Az i-re a pontot már csak a tornyok és az onnan nyíló csodás panoráma tehette volna fel, azonban a Covid-szituációból kifolyólag ezek jelenleg nem látogathatóak.

barcelona_6.jpg

barcelona_7_1.JPGA Casa Batlló szintén Gaudí építészetének egy kiemelkedő ékköve, és egyben az én személyes kedvencem is. A nem csak kívülről lehengerlő épület 2005 óta már az UNESCO Világörökség részét képezi és egy középosztálybeli család részére készült 1904-ben. A teljes épület bejárható, mitöbb, 10D-s kiállítás is működik benne, melynek célja, hogy elrepítsen minket a katalán építész elméjébe (What’s in Gaudí’s mind?). A belépő borsos árának (majdnem 11000 forint diákkedvezménnyel) ellenére ez az interaktív látogatás szerintem minden centet megért. A részletes, de mégis érdekfeszítő körbevezetés, a kilátás az épület tetejéről, az ovális ablakok, a formabontó elemek és színek és természetesen az utazás Gaudí elméjébe együttesen egy olyan turistaélményt adtak, amelyet nem tapasztalhat meg minden nap az ember. 

Barcelonai négy napunk azért (is) volt annyira tartalmas, mert a már említett, mindenki által kedvelt és ismert látványosságok mellett számos más lehetőség és érdekesség is van a városban. Ezek közül kiemelném a Palau de la Música Catalana-t, vagyis a Katalán Zene Palotáját. A koncerttermet 1908-ban adták át és ma is a katalán kulturális élet egyik fő helyszíne. 1909-ben Barcelona Legszebb Épülete díjat nyert el, ami a gazdag díszítésnek, a dinamikus formáknak és a racionalitásnak (az egyetlen olyan koncertterem Európában, amelyet napközben teljes egészében csak a természetes fény világít be) tudható be. Ahogy a katalán modernizmusra általában jellemző, úgy itt is megjelennek a természet elemei – a boltozatot és a tartóoszlopokat több száz virág és más növény díszíti.  

barcelona_9.jpgSzintén kevésbé tipikus turistalátványosság az Estadí Olimpic de Montjuic, vagyis Barcelona Olimpiai Parkja, ami az 1992-es Olimpiai Játékok helyszíneként szolgált. A több, mint hatvanezer férőhelyes stadion Spanyolország 5. legnagyobb létesítménye és ingyen körbejárható, illetve közvetlen szomszédságában sportmúzeum is található.

Barcelonának szerintem megvan az az ereje, hogy csak egy eldugott kis utcában sétálva is magába szippantja az embert. Kétségkívül az utazás hiányának is betudható, de a rengeteg park, zöldterület, a pálmafás utak, a katalán emberek és természetesen a spanyol gasztronómia (a Churros és az Empanadas  – mondanom sem kell – kihagyhatatlan) percek alatt magával ragadott.

A soha el nem készülő templom és más katalán gyöngyszemek – Barcelona 4 nap alatt Tovább
Hogyan utazz a koronavírus idején problémamentesen? – Három nap, három ország: tapasztalatok, tippek és utazási tanácsok

Hogyan utazz a koronavírus idején problémamentesen? – Három nap, három ország: tapasztalatok, tippek és utazási tanácsok

photo-1542379950-b3fc716c16f1.jpg

Az eredeti cél egyetlen város volt, amiből végül három ország lett. Sokan félünk most utazni, de vajon tényleg olyan lehetetlen lenne? Ezzel a cikkel szeretném bizonyítani, hogy minden lehetséges, csak kreatívnak és bátornak kell lenni. 

2021.08.10. Írta: Belayane Najoua. Borítókép: Nastya Dulhiier, Unsplash

Cél: Amszterdam

Kritériumok: maximum egy nap szabadság +  pénztárcám is szeresse

Eredmény: Párizs, Amszterdam, Brüsszel (+ pár óra Charleroi)

Költségek: péntek-szombat-vasárnap (azaz egyetlen nap szabadság) két farmer árából

Mint minden utazásom, úgy ez is a lázas repülőjegy keresgéléssel kezdődött, de mivel már csak egy hét volt hátra, így a fapados sem volt fapados árkategóriába, hát még a többi légitársaság. Ilyenkor a jól bevált trükköm, hogy megnyitom a Google-térképet, beírom a  cél és addig kicsinyítem, amíg fel nem tűnik egy másik lehetséges célpont, ami lehet nagyváros, egy közlekedési csomópont vagy egy turisztikailag felkapott hely, ahova jó áron vannak repülőjegyek. Most is így tettem és így jött a képbe Párizs és Brüsszel – habár őszintén szólva Párizshoz igazából nem az árak, hanem a szívem vezetett. A keresgélések közepette pedig szépen lassan összeállt az útvonalam, amit a lenti kép szemléltet. 

224068195_1502345040115025_8113450993134777690_n.jpg

Grafika: Váradi Zsófia, Közgazdász

Első nap – Párizs, a csodák és a kilométerek városa

Habár a koronavírus már több mint egy éve jelent meg az életünkben, máig nem ért véget, így az utazásom előtt a legfontosabb az volt, hogy tisztában legyek a célországok korlátozásaival. A legbiztosabb, ha a hivatalos magyar Konzuli Szolgálat oldaláról tájékozódunk, ahol országra szűrve minden korlátozással, karanténkötelezettséggel, elfogadott oltóanyagokkal és a szükséges dokumentumokkal kapcsolatos információt megtalálunk. Franciaországba jelenleg a kétszer beoltott személyek korlátozások nélkül utazhatnak be, csupán egy becsületbeli nyilatkozatot kell kitölteni, illetve az uniós digitális Covid-igazolványt kell kinyomtatni, vagy a telefonra letölteni.

A repülőtéren nem volt semmi gond: mindkét országban ellenőrizték az irataimat, de a plusz sorban álláson és a maszkviselésen kívül olyan volt, mintha a koronavírus előtt lennék. Az Orly repülőtérre érkezve tíz perc séta és hat perc vonatút után már Párizs határán voltam, ahol RER B-vel (olyan, mint nálunk a hév) utaztam keresztül Párizson egészen a Montmartre-ig, ami az egyik legkedvesebb hely számomra a városban. 

Amint kiszálltam a hévből elfogott az a  párizsi érzés – a hamiskás nap, ami mindig a felhők mögé bújik, mégis beragyogja az egész várost, a gyönyörűen kidolgozott bézs színű házak, melyeken fekete kovácsoltvas erkélyek néznek le az utcára, ahol minden sarkon érződik a francia pékségek illata. 

3a27f473-1e46-4fa5-ada9-ff264b5cb401_jpg.jpgMivel ezt a kerületet mondják Párizs legveszélyesebb részének, nappal érdemes ide eljönni, főleg a Montmartre tetején lévő Sacré-Coeur (Szent Szív Temploma) miatt, ami úgy ül Párizs felett, mint egy őrangyal. A templom előtti tér általában tele van turistákkal, ám most alig lézengett pár, így nem kellett a felfelé vezető lépcsőn kerülgetni a nézelődő embereket. Ha erre járunk, a tér sarkánál lévő kis palacsintázóban a város legfinomabb sucre et beurre (cukros vajas) palacsintáját adják, amit ráadásul Párizs legszebb panorámája mellett ehetünk meg. 

Miután kigyönyörködtem magam a kilátásban elindultam a festők tere felé, ahol olyan emberek festették a tájat és az oda tévedt embereket, mint Monet, Picasso, Dalí és Van Gogh. A legnagyobb megdöbbenésemre a tér most is tele volt festőkkel és művészekkel, annak ellenére, hogy alig volt turista – úgy látszik, a tér még valóban betölti a szerepét és nem csak turistalátványosságként szolgál. 

img_0643.jpgInnen egy régi vágyam felé vettem az irányt, ahova eddig egyszer sem sikerült eljutnom az öt párizsi tartózkodásom alatt. Ez pedig a Musée Marmottan Monet, azaz Monet múzeuma. Párizs tényleg nagy város, így a Montmartre-ról másfél órás sétába telt, mire eljutottam a múzeumig, de aki egyszer eljut Párizsba, az megérti, hogy a franciák miért sétálnak annyit. Párizs bája többek között abban rejlik, hogy rengeteg csodásan kialakított kertje, ékszerdobozba illő háza és eldugott vendéglátóhelye van, így nem nehéz időtlenül elveszni a város utcáin. 

A múzeumnál egyetlen ember sem volt, így először azt hittem, hogy nincs is nyitva, de az ellenőr egy gyors táskaellenőrzés után beengedett. Már bent is voltam a múzeumban, ahol a5b4edb2-27a8-4e2d-8bfd-9938155ac2d2_jpg.jpgközel háromszáz Monet képet őriznek, köztük az Impresszió, a felkelő nap című festményt is, ami elindította az impresszionizmust 1872-ben. A festmények Monet-hoz illően csodálatosak voltak – a bent töltött másfél óra, olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna, telis-tele tavirózsákkal, érzelmekkel és a Monet-hoz illő végeláthatatlan történetmeséléssel. 

A múzeumból egyenesen a Szajna partja felé vettem az irányt, így útközben láttam az Eiffel-tornyot, az Invalidusokat, a Concorde teret – ahol már készülnek az idei Tour de France-ra – és a Tuileriák kertjét is. A Tuileriák kertjében nyaranta időszakos vidámparkot állítanak fel, ahol a kisebbeknek és a felnőtteknek egyaránt vannak szórakozási lehetőségek. Miután egy pillantást vetettem a Louvre-ra, elsétáltam Párizs “Váci utcája”, azaz a Rue Rivoli felé, ahol a leárazások miatt most rengeteg ember volt. 

Impresszió, a felkelő nap

192c3b9e-5987-4e13-aad9-dda8ccea2697_jpg.jpgA napomat a Notre-Dame felé sétálva zártam – jelentem szépen halad a munka, és kívülről már alig látszanak a 2019-es tűzeset következményei. 

A busz indulásáig még volt másfél órám, így elmentem egy, a város közepén található eldugott kis szigetre, ahol csak néztem a Szajnán sikló hajókat, a boldogan és szabadon piknikező embereket és a párizsi házak felett lenyugvó narancsvörös napsugarakat. 

Kilenc órakor egy nagyot sóhajtottam, és huszonhét párizsi kilométerrel a talpamban elindultam a buszpályaudvarra, hogy célba vegyem a következő állomást, Amszterdamot. 

 

 

 

Második nap – Amszterdam, a biciklik és a változó időjárás városa

A buszút kicsivel több, mint nyolc óra volt, de mivel kevesen voltak a járművön, így kényelmesen elfért mindenki. Hollandiában most semmilyen korlátozás nincs érvényben a Magyarországról utazóknak, így akár oltás nélkül is utazhatunk és még PCR-tesztet sem kell csinálnunk. A busz hajnal ötre ért a Bijlmermeer stadionhoz, ami Amszterdam délkeleti részén van. Ilyen korán nagyon kihalt volt, ami nem meglepő tekintve, hogy a hollandok 1-2 órával később kezdik a napjukat, mint mi. A kávézók, boltok, piacok kilenc előtt nem nagyon vannak nyitva. 

Egy egyórás felfrissülés után amszterdami útitársammal már neki is vágtunk az útnak – első percben a mély vízbe dobott és már csak azt vettem észre, hogy igazi holland módjára tekerek Amszterdam utcáin a 24 órára kikölcsönzött biciklimmel. A városközpont felé haladva egyre tűntek fel a tipikus, képeslapos holland házak, melyek a formájukat tekintve szinte ugyanolyannak tűnnek, de ha közelebbről megnézzük őket, akkor láthatjuk, hogy mindegyik egy-egy építész sajátosságait viseli magán. Minden holland ház egyedi és megismételhetetlen, pont ahogyan az emberek is. 

A tekerés közben rátaláltunk egy kis piacra a Sarphatipark mellett, ahol az árusok már rakták ki a portékáikat – voltak virágárusok, halárusok, ruhás sátrak és tradicionális holland ételeket kínáló standok is. Mi egy gyönyörű bazsarózsa csokrot vettünk, amit könnyen rá tudtunk tenni a bicikli hátuljára, ugyanis a legtöbb holland biciklin vagy elöl van egy kosár, amibe a táskát, szatyrokat lehet tenni, vagy hátul egy gumi, amivel a csomagokat lehet ráerősíteni a biciklire. 

a967731a-3429-4cbf-831e-9d8a42b8b296_jpg.jpgMivel eddigre már elmúlt tizenegy óra, így a következő állomásunk egy toastozóba vezetett, ahol egy kiadós holland reggeliben volt részünk. A háromemeletes toastokba a holland sajtokon kívül szinte bármit kérhettünk – ugyan én maradtam az egyszerű paradicsomos, bazsalikomos toastnál, amit edami sajttal és hollandi mártással turbóztak fel, az étlapon a lazacostól kezdve a füstölt sonkásig igazi egzotikumokat is ki lehetett próbálni. Amszterdam nem csak a toastok terén ilyen színes, ha a konyhakultúráról van szó. Habár Hollandiának is megvan a saját tradicionális konyhája, a sok külföldi behatás miatt Amszterdamban a világ minden tájáról találhatunk vendéglátóhelyeket. Ehetünk igazi olasz pizzát, taiwani wokot, argentin steaket, hawaii poke-t és természetesen holland stroopwafelt is. 

A nap második felében áthajóztunk a város északi részén lévő szigetre, ahova a központi pályaudvarról mennek ingyenes kompjáratok. A szigetet, amit a hollandok kifestőjének is nevezhetnénk, graffitik tarkítják mindenféle. Egy régi gyárépületben, amit kicsit hippisen újítottak fel, oltják az embereket a szivárványszínű falak között.

Az estét egy autentikus holland házban zártuk, ahova habár ezernyi csigalépcső vezetett fel, mindet megért megmászni. A holland napnak Amszterdam nemzetköziességéhez híven indiai hússal, naam kenyérrel, olasz aperollal, házi limoncellóval és magyar barátokkal lett vége. 

Harmadik nap – Brüsszel, az Unió és a becsapós repülőtér városa

Az utazás utolsó napját az amszterdami metrón kezdtem, ami a város egyik pályaudvarából a másikba vitt el. A metró végig a föld felett ment, így a félórás út közben megnézhettem, hogy hogyan is néz ki a holland főváros külvárosa. A Sloterdijktől indult a buszom Brüsszelbe, ami nem meglepő módon megint elég kevés embert szállított, annak ellenére, hogy ez egy nagyon népszerű útvonal. Az út nagyjából három óra volt, így kora délután érkeztem meg Európa fővárosába. Az iratokat a buszraszálláskor ellenőrizték, így a határnál már nem volt ellenőrzés. 

Mikor otthon megnéztem a repülő indulását, nagyon örültem, hogy még itt is lesz pár órám körülnézni, hiszen csak este indult a gépem, de amikor a buszon elkezdtem megtervezni, hogy miket fogok megnézni és milyen messze van a repülőtér a belvárostól sokként ért, hogy a Brüsszeli repülőtér egy teljesen másik városban van. 

Persze gondolhatnánk, hogy jobban meg kellett volna néznem, mielőtt megvettem a jegyet, de nem gondoltam volna, hogy a város kétórányi útra van a repülőtértől, ráadásul a vonaton kívül még egy buszra is át kellett szállni. Így hát másfél órám maradt a városban, amit egy közeli kertben töltöttem. Nem mondom, hogy nem volt szép, de azért nagyon vágytam Brüsszel főterére, az Atomiumra és a belga gofrira. 

Végül sikerült vonattal eljutnom Charleroiba, ahonnan busz vitte az utasokat a repülőtérre. 

Innen már csak húsz perc volt az út, úgyhogy még bőven időben voltam, viszont ezt a tanulságot örökre megtanultam: mindig meg kell nézni, hogy a repülőtér milyen messze van az adott várostól, mert habár nekem szerencsém volt, ha csak egy-két órás átszállási időnk van, akkor könnyen lekéshetjük a járatunkat. 

Összességében hihetetlenül jó élmény volt ez a három nap és mindenkit arra biztatok, hogy a mostani helyzet ellenére vágjon bele az utazásba, még akkor is, ha most egy kicsit több utánajárás, kreativitás és bátorság kell, hiszen mikor szerezzünk élményeket, ha nem most.

Hogyan utazz a koronavírus idején problémamentesen? – Három nap, három ország: tapasztalatok, tippek és utazási tanácsok Tovább
Olaszország Instagram-kompatibilis nyaralóhelyei - A Cinque Terre és az Amalfi-part az ország ékkövei

Olaszország Instagram-kompatibilis nyaralóhelyei - A Cinque Terre és az Amalfi-part az ország ékkövei

1ebef746-2073-4fa4-a4c5-858b1077b0c5_1_201_a-min.jpeg

A Cinque Terre és az Amalfi-part Olaszország leglátogatottabb tengerparti szakaszai: a színes házakkal, égszínkék tengerrel és az ínycsiklandó fogásokkal csalogató úticélok közül nem könnyű választani. Cikkünkben összeszedtük a legfontosabb tudnivalókat, a legfinomabb ételeket és a legszebb városokat, hogy megkönnyítsük a döntést, az utazást és az életre szóló élményszerzést. 

Írta és fotózta: Belayane Najoua

A legkisebb nemzeti park és az első tengeri köztársaság

A Cinque Terre, azaz az öt föld”, a Ligur-tenger partjának egyik nehezen megközelíthető része La Spezia városától nem messze. Nevét a területén található öt településről kapta: Riomaggiore, Manarola, Vernazza, Corniglia és Monterosso al Mare. A sziklás partvidék része a Cinque Terre Nemzeti Parknak, ami Olaszország legkisebbje. A területet felvették az UNESCO világörökségi listájára, a kiemelkedő kulturális életre, a festői tájra és az évezredek óta élő ember és természet közti harmonikus együttélésre hivatkozva. 

Ezzel szemben az Amalfi-part Nápolytól délre, a Salernói-öböl északi részén húzódik, és a terület egyik városáról, Amalfiról kapta a nevét. Itt jött létre Olaszország első tengeri köztársasága a X. században, gazdag kereskedelmi kapcsolataira pedig Pisa és Genova volt nagy hatással. Az Amalfi-part a XIX. században vált igazán híressé, miután 1857-ben kiépítették az infrastruktúrát. A partszakasz 1997-ben lett az UNESCO világörökség része.

Hogyan jutsz oda a legkönnyebben?

f069d9f5-1e79-43dc-9bb9-17399dd66c22_1_201_a-min.jpeg

Az egyik legnagyobb különbség a két terület között az elhelyezkedésük. Míg Cinque Terre Olaszország északi részén található, addig az Amalfi-part a déli részen, így az odajutás több időt vesz igénybe Magyarországról. 

A Cinque Terre-re autóval vagy vonattal tudunk elmenni a két legközelebbi nagyvárosból, Firenzéből és Milánóból. Firenzéből az autóút kettő, a vonatút három órát vesz igénybe, míg Milánóból vonattal közel négy óra, autóval alig három.

Az Amalfi-partra Rómából vagy Nápolyból lehet legkönnyebben eljutni. Nápolyból egy óra a helyi Circumvesuviana nevű vonattal vagy kocsival Sorrentoba (a partszakasz legnagyobb városa), míg Rómából közvetlenül az Amalfi-partra két órás vonatút vagy három órás autóút vezet. 

Milyen időjárásra számíts?

Mivel Cinque Terre az észak-olaszországi Liguria megyében található, így a hőmérséklet néhány fokkal mindig alacsonyabb, mint a Campania régióban található Amalfi-parton. Az időjárás szempontjából mindkét hely tökéletes nyaralásra, de elő- vagy utószezonban fürdőzéshez az Amalfi-part ajánlatosabb, nemcsak a melegebb időjárás, hanem a kevesebb eső miatt is. 

Kulinárius utazások: az olasz konyha két gyöngyszeme

Mindkét terület erősen lejtős és lépcsőzetes, így a hagyományos ételekben kevés húst találunk, hiszen a lejtős helyeken a kecskéken kívül kevés fogyasztásra alkalmas állat él meg. Ezt a hiányt a változatos halfogások pótolják. A Cinque Terre egyik jellegzetes halétele a cotoletta di acciuga, ami kenyérmorzsával töltött szardella kisütve. Tészta is bőven akad a ligúr receptek között: a trofie egy olyan tésztaféle, amit gesztenyéből és búzalisztből készítenek, míg a tagliatelle tésztát köretként szokták tálalni a gombás, babos, káposztás és pesztós ételek mellé. A régió konyhájára összességében kettőség jellemző: a partról származó tengeri hozzávalók és a föld gyümölcsei, amiket a terület belsőbb részeiben termesztenek.

A campaniai konyha kihagyhatatlan fogása a pizza. A fennmaradt történetek szerint a világ első pizzája is ott készült, amit egy királynőről neveztek el margaritának. Ha van lehetőségünk rá, akkor ne hagyjuk ki Nápolyban a L’Antica Pizzeria da Michelet vagy helyi nevén a “pizzák templomát”, ahol megkóstolhatjuk az eredeti, legelső recept szerint készített olasz pizzát. 

Az Amalfi-part legnagyobb városa, Sorrentó egyik helyi étele a gnocchi alla sorrentina, ami egy krumpliból, bazsalikomból, paradicsomszószból és parmezánból készült egytálétel. Ha mégis húsos ételt kóstolnánk, akkor a kecskével találkozhatunk a legtöbbet - a húsételeken kívül tejéből kiváló sajtokat is készítenek a helyiek. A braciola di capra egy fűszerekkel, sajttal és paradicsommal töltött, kecskehúsból készült étel, amit sokszor helyi, kézműves tésztával tálalnak. 

218ef17e-4ac0-4b04-b447-7df2568b2b28-min.jpeg

A tengerpartokon túl

A két partszakaszon a csodálatos tengerparton túl rengeteg a kulturálisan gazdag város, amiket vétek lenne kihagyni, ha a környéken járunk. 

Cinque Terre:

  • Riomaggiore településnek két tradicionális része van: a tengerparti borgo dei pescatori (halászok városa) és a fentebb fekvő borgo dei contadini (parasztok városa). Kikötője kicsi, tengerpartja aprókavicsos, és kis területe ellenére öt templom és egy vár található itt. 
  • Manarola városa egy tengerbe nyúló, meredek sziklára épült, és Cinque Terre egyik legrégebbi települése. Itt is találhatunk templomot, valamint egy régi őrtorony maradványait. 
  • Vernazza a partszakasz egyik legszínesebb városa, melynek régebbi központja a partszakasztól jóval távolabb volt, mint a mostani: a Genovai Köztársaság kereskedelmi nyomására helyeztek át közvetlenül a tengerpartra. 

Amalfi-part

a8efbcae-59aa-4a09-b0cc-426353bb0e6b-min.jpeg

  • Amalfi a középkorban az Amalfi Köztársaság fővárosa volt. Tekintélye Olaszország egyesülése után a régió elnevezésében maradt meg. A város világszerte ismert papírgyártó műhelyeiről és a limoncelló italáról.
  • Ravello a part egyik legjelentősebb települése - nemcsak turisztikailag, hanem kulturálisan és történelmileg is. A várost a 12–13. században virágoztatta fel a Rufolo család. Ők építettek számos kisebb egyházi épületet, illetve a Villa Rufolót is, ami ma a város leglátogatottabb pontja. A zene városának is szokták nevezni az évente megtartott Wagner-fesztivál miatt. 
  • Positanot a partszakasz Instagram-központjának is nevezhetjük, hiszen a közösségimédia-felületeken az Amalfi-part legkedveltebb városa (2,1 millió #positano poszt). Positano egy szurdokvölgyben fekszik, ahonnan a tengerpart könnyen megközelíthető. A hírnevét 1953-ben szerezte, amikor John Steinbeck esszét írt Positanóról: 

Positano mélyre hatol... Álomhely, amely nem tűnik valóságosnak, amíg ott vagy, de hívogatóan valóságossá válik, ha elhagytad.” 

A jó hír, hogy nemcsak Positanóra igazak ezek a szavak, hanem Cinque Terre és az Amalfi-part minden egyes pontjára. Ha megtehetjük, legalább egyszer kötelező elmenni ezekre a helyekre, mert egy olyan felejthetetlen utazásban lesz részünk, ami akár az egész életünket meghatározhatja. 

 

Olaszország Instagram-kompatibilis nyaralóhelyei - A Cinque Terre és az Amalfi-part az ország ékkövei Tovább
A görög konyha nemcsak gyrosból és baklavából áll - Görög-magyar szótár a leghíresebb ételekről utazóknak és otthoni séfeknek egyaránt

A görög konyha nemcsak gyrosból és baklavából áll - Görög-magyar szótár a leghíresebb ételekről utazóknak és otthoni séfeknek egyaránt

salad-5904093_1920.jpg

Töltött szőlőlevelek, rakott padlizsán, görög gulyás, búzadarapuding és még sok más finom étel alkotja a görög konyhakultúrát. Cikkünkben összegyűjtöttük nektek a görög konyha jellegzetességeit, a legfontosabb étteremtípusokat, ráadásul a leggyakoribb ételek neveiből szótárt is összeállítottunk.

2021.06.20. Írta: Belayane Najoua. Borítókép: Pixabay 

A görög konyha sokszínűsége

Néhány fontos alapanyag, ami a mai napig jellemzi a görög konyhát, már az ókorban is ismert volt: az olajbogyó, a sajt, a hagyma és a méz. Amerika felfedezése előtt azonban még nem ismerték a citromot, a paradicsomot és a burgonyát. Mindennapi étkezéseik nagyon egyszerűek voltak: a búzalisztből készült kenyeret gyakran borba áztatták, ami a mai napig egy bevett szokás a mindennapokban. A férfiak már ebben az időben is tartottak úgynevezett szimpóziumokat, melyek hosszú órákon át tartó falatozásból álltak.

Az első hagyományos receptek i.e. 5. századból maradtak fenn, de ezek az ételek nem hasonlítottak a mai görög konyhához, ami az ötszáz éves török megszállás után alakult ki. A törökök elűzték a kis-ázsiai és a Fekete-tenger partvidéken élő görögöket és örményeket, akik csak a kultúrájukat és a hagyományikat tudták magukkal vinni a félszigete, ami később összeolvadt a helyi lakosokéval - így született meg a ma ismert konyhakultúra. 

Az első igazi receptkönyv 1910-ben jelent meg, Nikolas Tselemendes görög séf írta, és a görög háziasszonyok bibliájává vált. A séf több európai országban is járt, köztük Franciaországban, ahol megtanulta a mártások elkészítését. Így jutott el Görögországba a besamel mártás is, ami többek között a muszaka (rakott padlizsán) alapvető eleme. 

A görög konyhaművészetet három részre oszthatjuk: szárazföldire, szigetvilágira és kis-ázsiaira. Az első, amely az ókori görög konyhakultúrát is magába foglalja, elsősorban zöldségeket és hüvelyeseket használ. A szigetvilágit meghatározzák a különböző, változatos tengeri kereskedelmi útvonalak. Szigetről szigetre más hagyományok alakultak ki, egy dolog mégis közös: Poszeidonnak hála, rengeteg halétellel és a különféle tengeri herkentyűkkel találkozhatunk. A kis-ázsiai konyhára nagy hatással volt a perzsa és a török kultúra, és leginkább azokon a területeken terjedt el, ahova a száműzött görögök és örmények menekültek. Ez a konyhakultúra sokkal fűszeresebb a másik kettőnél, és olyan alapanyagok is megjelennek, mint a fenyőmag vagy az aszalt gyümölcsök. 

Az étkezés nemcsak az ételekről szól 

street-2612710_1920.jpg

Kép: Pixabay 

Az étkezés már a kezdetek óta a görög társadalmi élet egyik legmeghatározóbb eleme, ami nemcsak a nagy társaságok zajos hangulatából, hanem a tucatnyi fogásból is látszik. A déli népek imádnak társalogni, még akkor is, ha egyszerre tizen kiabálnak át az asztal egyik végéből a másikba. A görög konyhára a sok előétel, rágcsálnivaló és kevesebb főétel jellemző egy-egy nagyobb összejövetel során. 

Görögországban az éttermeket eltérő névvel illetik attól függően, hogy milyen ételt kínálnak. Tavernából találunk a legtöbbet, amik rendszerint húsokra és halételekre specializálódott, kisebb, családi vállalkozások. Az uzeri halakat és tengeri gyümölcsöket kínál, míg egy pszisztaria étlapján a halak helyett sült húsokat és rostélyosokat találunk. Találkozhatunk még úgynevezett esztiatoriokkal, melyek olyan klasszikus vendéglők, ahol egytálételeket, különböző sülteket és édességeket szolgálnak fel. 

A Bazi nagy görög lagzi című filmből emlékezhettek a jelenetre, mikor a sütögetések közben mindenki összekoccintja a poharát azt kiabálva, hogy „Sztin ijia szasz", azaz egészségedre. Habár Görögországban nincsen sok betartandó gasztronómiai etikett szabály, egyre mégis nagyon oda kell figyelni: ha koccintunk, akkor csak a poharak teteje érhet össze, ugyanis ha az alsó része is összekoccan, azt sértésnek, sőt kifejezetten rossz jelnek tartják. 

A gyroson és a baklaván túl

202304881_158039153034329_3192118640603792161_n.png

Grafika: Nagy Dávid, Közgazdász

Mousaka - rakott padlizsán

A mousaka vagy muszaka a balkáni régió egyik legkedveltebb főétele, ami padlizsánt, krumplit, darált bárányhúst, paradicsomot, néhol cukkinit is tartalmaz, és amit a már említett francia eredetű besamel mártással öntenek le. A modern görög változatot vélhetőleg Celemendész görög séf alkotta meg az 1920-as években. Három rétegből áll: alul pirított padlizsánszeletek, középen darált bárányhús, vöröshagymával, fokhagymával, szeletelt paradicsommal megfőzve, míg a tetején besamelmártás és sajt található. Az éttermekben sokszor ajánlják hozzá a Retsinát, ami egy autentikus, fenyőízű görög fehérbor. 

Dolmades - töltött szőlőlevél

Görögországban a szőlő az egyetlen olyan növény, amit a gyökerén kívül teljes egészében felhasználnak. A szőlőszemekből bor és gyümölcslé készül, a szőlővesszőt a sütőedény aljára helyezve a hússütésnél használják fel, míg a levelek a dolmades alapvető hozzávalóját adják. A szőlőlevélbe tölthetnek rizst, húst, zöldséget, halat vagy ezek kombinációját is. Hagyományos Saltsa avgolemono citromos mártással fogyasztják, amit a kis szőlőlevéltasakokra szoktak önteni. 

Souvlaki - húsnyársak

souvlaki-1649221_1920.jpg

Kép: Pixabay

A souvlaki vagy szuvláki nagyon hasonló a rablóhúshoz - azzal a különbséggel, hogy míg a magyar rablóhús tartalmaz zöldségeket, addig a souvlaki csak húsból áll. Az eredeti souvlaki sertés- és bárányhúsból készült, de ma már számos fajtája megtalálható az éttermekben. Általában olyan mártásokkal gazdagítják, mint a tzaziki, ami uborkából és görög joghurtból áll, fokhagymával és olívaolajjal fűszerezve.

Youvetsi - görög gulyás

A gulyás görög változata tartalmazhat marhahúst, csirkét, bárányt, de akár polipot is. A legfőbb különbség, hogy a youvetsibe paradicsomot és reszelt sajtot is tesznek - a hagyományos recept szerint kefalotyri sajtot. A kefalotyri egy görög-ciprusi, sós keménysajt, amit kecske- vagy tehéntejből készítenek. A görög gulyás nélkülözhetetlen hozzávalója az orzo tészta (rizstészta).

Galaktoboureko - sült búzadara puding

baklava-4343400_1920.jpg

Kép: Pixabay

Ne felejtsük el a görög konyha édességeit sem, amik nem merülnek ki a halvában és a baklavában. A galaktoboureko sütőben sütött búzadara puding görög, török ​​és szíriai desszert. Tálaláskor gyakran narancsos vagy citromos sziruppal öntik le. 

A görög konyha nemcsak gyrosból és baklavából áll - Görög-magyar szótár a leghíresebb ételekről utazóknak és otthoni séfeknek egyaránt Tovább
A dark turizmus rejtelmei - Miért utazunk veszélyes, borzongató, katasztrófa sújtotta helyekre?

A dark turizmus rejtelmei - Miért utazunk veszélyes, borzongató, katasztrófa sújtotta helyekre?

f069d9f5-1e79-43dc-9bb9-17399dd66c22_1_201_a.jpg

Vágyunk az olyan helyekre, ahol bűnözők, gyilkosok, rablók, haramiák töltötték büntetésüket, ahol terrortámadások voltak, és ahol a háború szele söpört végig. Turizmusbiztonság címmel egy hiánypótló és aktuális könyv jelent meg. Az erőt próbáló kutatás részleteiről, a dark turizmusról és a koronavírus utáni utazásról Michalkó Gáborral, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorával beszélgettünk.

2020. 11. 26. Írta: Belayane Najoua

A kutatásról röviden:
A Turizmusbiztonság Államtudományi Műhely 2017-ben jött létre és éppen idén, 2020-ban jelent meg az első kézzelfogható eredménytermék. A hároméves kutatás során a projektben résztvevő szakemberek mindegyike kapott egy-egy számára releváns témát, amit a szakirodalom, a statisztikai adatok és az esettanulmányok megvizsgálásával kellett feldolgoznia. A műhelymunka eredménye egy 30 fejezetes hiánypótló könyv, amely Magyarországon elsőként rendszerezi a turizmus és a biztonság kapcsolatának legfontosabb témaköreit. A könyv online is elérhető.

Mi alapján választanak az emberek utazási célpontot?  Érzelmek vagy statisztikai adatok számítanak?

Úti cél választásánál a legtöbb esetben a barátok, ismerősök véleménye és a korábbi tapasztalatok a döntőek. Az utazók a tervezésnél általában ezt gondolják:

A desztinációnak maradéktalanul garantálnia kell a biztonságot, hiszen az ő érdekük, hogy én, mint turista odamenjek.

A biztonság soha nem lesz vonzerő. A legfontosabb a szubjektív biztonság, az érzés, hogy biztonságban vagyunk. Erre remek példa Szicília és Mexikó. Annak ellenére, hogy komoly rizikófaktorokkal rendelkeznek, a legkedveltebb úticélok rangsorának elején állnak

Mit jelent, és hogyan hat ránk a szájpropaganda?

Az interneten található turisztikai oldalak, szálláskereső portálok, reklámok továbbra is befolyásolják az emberek döntését, de a közösségi média elterjedése óta egyre nagyobb teret kap a szájpropaganda. Ez azt jelenti, hogy a rokonok, barátok, ismerősök akár közvetlenül, akár a közösségi médián, vagy a telefonon keresztül nagyon erősen tudnak ránk hatni. A turizmus esetében nagyon érdekes és fontos jellemző a szájpropaganda. Egy-egy vélemény, tapasztalat úgy terjedhet el az interneten, mint egy vírus.

Az utazók is lerombolhatják egy turisztikai hely biztonságát?

Az utazás minden esetben valamilyen kockázat magunkra vállalása, de az utazás alatt sokan túl nagy kockázatot vállalnak. Az izgalom kedvéért, a következményeket nem mérlegelve, a turisták olyan dolgokat is megtesznek egy ismeretlen helyen, amit otthon nem tennének meg. Kihalt sikátorban sétálgatnak éjjelente, átlépik a sebességkorlátozást, kábítószert vásárolnak, prostitúcióban vesznek részt, mert úgy gondolják, hogy a turistákat nem büntetik. Ezek a kisebb-nagyobb kihágások mind hozzájárulhatnak az adott hely biztonságának romlásához. 

Mit jelent a dark turizmus, és miért vágynak az emberek veszélyes helyekre?

Közel két évtizede alakult ki ez a kifejezés. Az emberek szeretnek borzongani, veszélyes helyekre utazni, kockáztatni és katasztrófa sújtotta helyeket meglátogatni. Az ilyenkor felmerülő gondolat: 

De jó, hogy nem velem történt

- biztonságérzetet is ad. Ekkor önmagunkat is szembesítjük a régi tettekkel (World Trade Center), hibákkal (Auschwitz) vagy éppen a természet erejével (Pompei).

auschwitz-3485116_1920.jpg

Kép forrása: Pixabay

Sokszor olyan helyekre megyünk, ahova valamilyen családi kötődés vonz minket: második világháborús hely, amiről nagyapánk mesélt, egy terrortámadás helyszíne, ami a barátunkat testközelből érintette. Szeretünk szembesülni a borzalmakkal és a kockázatokkal anélkül, hogy valóban meg is élnénk őket. 

Miért tartotta fontosnak ezt a témát?

Az utazás olyan létformává vált, amely mindenki szabadidejének jelentős részét kitölti. A jelenlegi válsághelyzetben még jobban érezzük, hogy mennyire fontos az utazás. Eddig ezt a témát rendkívül szűk körűen kezelték mind magyarországi, mind pedig nemzetközi szinten. Néhány kutató eszmélt csak rá, nem is olyan régen, hogy a turistákat számos veszély fenyegetheti, amiket elsősorban a lopásokon, jogsértéseken, kisebb bűncselekményeken keresztül lehet megfogni. A témához való hozzáállás akkor változott meg, mikor különböző kutatók, valamint rendészeti és határőrizeti szakemberek leültek erről beszélgetni.

Ön szerint hogyan fognak megváltozni a turisztikai szokások a koronavírus után?

A turizmus egy reziliens ágazat, ha valamilyen kár, katasztrófa éri, visszahúzódik, viszont ha ez elmúlik, újult erővel fog visszatérni. Amint el fog múlni a félelem – például, ha biztosítják az oltóanyagot –, akkor az emberek utazni fognak. Az utazás egy létforma. Az utazás a részünkké vált.

A könyv azért nagyon fontos, mert lehetőséget teremt az oktatás, a kutatás, az üzleti élet és az államigazgatás együttműködésére, ami eddig nem volt lehetséges. Akár egy leendő szak is létrejöhet a műhely  talaján. A célunk, hogy a biztonságipar nagyobb hangsúlyt kapjon és felvirágozzon.

A dark turizmus rejtelmei - Miért utazunk veszélyes, borzongató, katasztrófa sújtotta helyekre? Tovább
Élmények élmények hátán  - Erasmusos hallgatók őszinte beszámolói

Élmények élmények hátán - Erasmusos hallgatók őszinte beszámolói

20181028-p1050013_dominik_mora-min.jpgNéhány őszinte Erasmus-beszámoló az elmúlt évekből olvasóinktól és szerkesztőségünk tagjaitól, melyek valószínűleg meghozzák a kedved a jelentkezéshez. Életre szóló élmények, külföldi tapasztalatok és nemzetközi kapcsolatépítés - Corvinusos hallgatóként 2020. november 20-ig lehet jelentkezni Erasmus-programra.

2020.11.11. Szerkesztette: Hegedüs Kata / Borítókép: Móra Dominik

Svédország - Örebro University

2018 őszi félévében voltam a svéd Örebro University erasmusos hallgatója. Eddigi életem legjobb döntése volt, hogy Svédországba jelentkeztem, valamint hogy egyáltalán jelentkeztem. Bár a mobilitás előtt pár nappal hatalmas volt bennem a félelem, hiszen még életemben nem jártam Svédországban, és magáról a városról a jelentkezésem előtt nem is hallottam, ennek ellenére 19 évemmel belevágtam életem legszebb öt hónapjába. Legcsodálatosabb élményem az örebrói ESN által szervezett lappföldi út volt. Lehetőségem volt látni a sarki fényt, kutyaszánon utaztam egy gyönyörű havas vidéken, és közelebbről megismertem a számi őslakosok kultúráját, otthonukban rénszarvast is etettem.

A rengeteg élményen kívül életre szóló barátságokat kötöttem, és az Erasmus-program után is rendszeresen látogatjuk egymást európai barátaimmal.

Lehetőségem nyílt arra, hogy a többi északi országba is eljussak. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a cserefélévem alatt voltam Norvégiában és Észtországban is. 

Írta: Hegedüs Kata, Kommunikáció- és médiatudomány BA
stockholm.jpg

Stockholm, Kép: Hegedüs Kata

Hollandia - Maastricht School of Business and Economics 

Maastricht, ahol 2019 tavaszán cserediák voltam egy igazi ékszerdoboz a holland, a német és a belga határok között. Pont akkora, hogy egy külföldi félév alatt magáénak érezze az ember, és nagyon jó helyen van ahhoz, hogy könnyen el lehessen jutni olyan nagyvárosokba, mint Köln, Párizs, Amszterdam vagy Brüsszel. A Maastrichti Egyetem oktatása pedig nagyon izgalmas, hiszen a Problem Based Learning módszer keretein belül az órákon szinte csak viták és facilitációk zajlanak. Ez egy hatalmas lehetőség arra, hogy a tananyagon kívül sokkal többet, a nemzetközi csoporttársak perspektíváit, gondolkodását és tapasztalatait is megismerhessük. Azon kívül, hogy az egyetemi tanulmányaim legmeghatározóbb és leghasznosabb öt hónapját töltöttem itt, felfedeztem a Benelux államokat, egy olyan élménnyel gazdagodtam, ami semmihez sem hasonlítható.

Írta: Keresztes Viola, Nemzetközi Tanulmányok BA

Maastricht University  (Faculty of Arts and Social Sciences)

Hollandiába való megérkezésem után pár nappal fel kellett ismernem azt, hogy ez az Erasmus nem biztos, hogy pont olyan lesz, ahogy képzeltem.

Nem a mindennapos bulizásról fog szólni, hanem sokkal inkább a személyes és professzionális fejlődésen lesz a hangsúly.

Butaság lenne azt állítanom, hogy néha nem hiányzott ez az elképzelt és már sokaktól hallott és gyakran emlegetett “erasmus feeling”, viszont az biztos, hogy rengeteget fejlődtem, és nagyon büszke vagyok arra, hogy sikeresen teljesítettem azt a félévet. Maastrichtban teljesen máshogy zajlik egy tanóra, kvázi a diákok tartják, a tanár csak megfigyelő. Hihetetlen izgalmas és naprakész dolgokat lehet tanulni, kis csoportos, 100% multikulti környezetben, és ha a magyar, kicsit félős diák leveti gátlásait és felveszi a ritmust, amit a Maastrichti Egyetem diktál, akkor életre szóló tudással és élménnyel gazdagodhat. Megismerhet megannyi nézőpontot, iskolát, képes lesz véleményt alkotni és kritikai szemléletmódot kialakítani. Két olvasmány között pedig kényelmesen be lehet utazni a Benelux államokat és igazi hollandként belekeveredni a karneváli forgatagba, amit mindnekinek legalább egyszer meg kell tapasztalnia élete során,  úgy mint az egész Erasmust!

Írta: Galambos Málna, Nemzetközi Tanulmányok BA

8904bf44-f788-42d0-b35c-9c9c8895a276_malna_galambos.jpeg

Kép: Galambos Málna 

Kína - Shanghai International Studies University

Életem legnagyobb élménye és legnagyobb kihívása is volt egyben az utazás, hiszen egy teljesen más világban kellett helytállnom. Összességében fantasztikus élmény volt, de néha nagyon nehéz is. Kínaiul valamennyit tudtam, amikor mentem, de ez nem sok mindenre volt elég, így talán a kommunikáció volt a legnagyobb kihívás.

Legjobb és egyben legkülönlegesebb élményem az újév ünneplése volt, amit -20 fokban, egy jégvárosban éltem át.

A legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy Európa és Ázsia nemcsak földrajzilag vannak nagyon távol, de olyan, mintha két külön bolygón lennének. Illetve megtanultam, hogy ha Kínában a nagyon sok nehezítő körülmény ellenére sikerült boldogulnom, akkor szinte bárhol tudnék.

Írta: Móra Dominik, Nemzetközi Tanulmányok BA

Franciaország

INSEEC Business School, Párizs

parizs.jpg

kép: Belayane Najoua

2020 tavaszát Párizsban töltöttem, a Corvinusról az INSEEC Business Schoolba hallgattam át. A legszebb napomat a legnagyobb impresszionista festők múzeumában, a Musée D’Orsay-ban töltöttem. Mivel aznap éppen sztrájk volt Párizsban, és a tömegközlekedés kész katasztrófa volt, úgy döntöttem, hogy inkább sétálok. A Boulevard Saint-Germainen végigsétálva, amelyen Párizs egyik legrégebbi kávéháza, a Deux Magots áll, rövid idő után eljutottam a múzeum bejáratához. Mivel 26 éven aluliaknak ingyenes a belépő, mint ahogy a legtöbb múzeumban Párizsban, még a jegypénztárnál álló sort sem kellett végigvárnom.

Az állandó kiállításon olyan nagy impresszionista festők műveit láthatjuk, mint Monet, Cézanne, Van Gogh, Manet és még sorolhatnám a végtelenségig. A saját kedvencem Monet, mert szerintem olyan szabadon ábrázolja a színeket, a természetet és a világot, mint egyik másik festő sem. A kijárathoz érve gyorsan kislisszoltam két ember között, és magamba szívtam a friss levegőt.

A művészettel betelve, a lelkemben a tengernyi színű impresszionista tavirózsákkal elkezdtem a Szajna felé sétálni.

Ekkor már éreztem, hogy Párizs fényei átveszik a helyüket a városra ülő sötétségben, de még egy kicsit álldogáltam a Szajna partján, néztem a szemben álló Louvre-ot, a sétálgató embereket és a hirtelen kigyullanó fényeket. Boldogabb nem is lehettem volna. Rengeteg tapasztalattal és hihetetlen élményekkel tértem haza. Életem egyik legjobb döntése volt az Erasmus.

Írta: Belayane Najoua, Nemzetközi Tanulmányok BA

IÉSEG School of Management, Lille

41e4f281-4832-4442-8eb0-86ec8a707026_zita_eszter_lakatos.jpeg

Kép: Lakatos Zita

Mindenképpen szeretném leszögezni, hogy nem ez az egyetem, de még csak nem is ez az ország szerepelt a listám első helyén, így teljesen összetörtem, amikor kiderült, hogy egy ponttal lecsúsztam az eredetileg tervezett desztinációról.

Rengeteg negatív érzés kavargott bennem, vissza akartam vonni az egészet, aztán végiggondoltam, mégis nekivágtam, és egyáltalán nem bántam meg.

Egy olyan világszemlélettel ruházott fel, mely eddig csak kismértékben volt jelen az életemben, és útmutatást kaptam ahhoz, amit mindenképpen szerettem volna beintegrálni a mindennapjaimba: a multikulturális közeget és a különböző kultúrák keveredéséből kialakuló egyedi érzetet. Ezen kívül a cserefélév jelentős mértékben növelte az önellátó-képességemet és a magamra utaltság könnyebb elviselését, amit azonban szigorúan tilos összevonni a magány érzetével. Fantasztikus emberekkel hozott össze a sors, akikkel szinte egész Nyugat-Európát bejárhattam, felejthetetlen emlékeket teremtve. Életem egyik legjobb élménye volt!

Írta: Lakatos Zita, Nemzetközi gazdálkodás angol nyelven

Köszönjük szépen, hogy megírtátok nekünk saját élményeiteket!

Amennyiben érdekel az Erasmus-jelentkezés, olvasd el a jelentkezési információkat összefoglaló cikkünket!

Élmények élmények hátán - Erasmusos hallgatók őszinte beszámolói Tovább
Az író, aki a te lelkedet is megérintheti

Az író, aki a te lelkedet is megérintheti

199 éve született Dosztojevszkij, az egyik legnagyobb orosz író

pic1_2.jpg

Bűn és bűnhődés, lélektan, orosz irodalom - három kifejezés, melyről sokunknak biztosan Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij jut eszébe. Ma 199 éve született a lélektani regény mestere, aki a szereplők szellemén, pszichéjén és gondolatain át ábrázolta a tárgyilagos és szürke valóságot. Visszaemlékszünk kalandos, szenvedéssel és szenvedéllyel teli életére, miközben beutazzuk a fagyos és elszigetelt Oroszországot. 

2020.11.11. Írta: Belayane Najoua, borítókép forrása: Pixabay

Moszkva - Szegény emberek

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij Moszkvában, a Nagy Medve fővárosában született; egy szegénykórházban látta meg a napvilágot. Életében megjelent az “angyal” és az “ördög” is: édesanyja álmodozó, jólelkű asszony volt, míg édesapja mogorva és erőszakos. Talán ennek is köszönhető, hogy Dosztojevszkij betegeskedő gyermek volt, és ez felnőtt korára sem változott. Születésének évében kezdték el építeni Oroszország legpatinásabb színházát, a Bolsoj színházat, ahol mára szinte minden évadban játsszák egy-egy művének balettfeldolgozását. 

kepernyofoto_2020-11-05_20_55_03.png

Kép forrása: Wikipedia

Apja saját jobbágyaival is durva és kegyetlen volt, ezért 1839-ben meggyilkolták. Szintén ‘39-ben kezdődött a moszkvai Megváltó Krisztus Székesegyház építése, ami a világ legmagasabb ortodox temploma. A székesegyház kupoláival úgy magasodik a város fölé, mintha egy arany glória védelmezné Moszkvát - sajnos ez a glória Dosztojevszkijt - annak ellenére, hogy nagyon vallásos ember volt - nem védte meg. 

Miután bátyjával elvégezte a Hadmérnöki Intézetet és kikerült az iskola szürke falai közül, első útja a felvilágosult társaságokba vezetett. Balzacot fordított, írt és az irodalom iránti szenvedélye miatt feladta munkahelyét, ezzel pedig megélhetését is. A nyomor és a szegénység vezette arra, hogy megírja legelső regényét, a Szegény embereket, ami olyan elsöprő volt, mint a Vörös tér 1571-es tűzvésze. Moszkva leghíresebb terét az ominózus esemény óta hívják így, de a később épült Szpasszaja bástya vörös színe is megerősít a nevét. A Szegény emberek után Dosztojevszkij karrierje hanyatlani kezdett, ami a regényeiben is megjelenő lelki válsággal párosult.

Börtön, kényszermunka - Feljegyzések a holtak házából

pic2_2.jpg

Kép forrása: Pixabay

Dosztojevszkij korában, I. Miklós uralkodása alatt a legtöbb ember kérdés nélkül követte a felsőbb hatalom utasításait, és csak néhány titkos társaságba jutott el a nyugati felvilágosult gondolkodásmód. Egy szürke, csípős, hideg napon letartóztatták azzal a váddal, hogy egy cár ellenes, titkos mozgalom tagja. Ebből fakadóan már nemcsak az oroszországi faggyal kellett megküzdenie, hanem a sötét és embertelen börtönökkel is.

“Mi lenne, ha nem halnék meg?! Mi lenne, ha visszanyerném az életet?! Micsoda végtelenség?! És ez mind az enyém lenne! Akkor minden percet örökkévalósággá változtatnék, nem vesztegetnék el semmit, minden percet számon tartanék, és egyet sem fecsérelnék el hiába!” - F. M. Dosztojevszkij

Már az akasztófán állt, mikor elhangzott, hogy négy év szibériai kényszermunkára ítélik. Abban az időben ez egyet jelentett a halállal: Szibéria a politikai foglyok és a köztörvényes bűnözők végső evilági otthona volt. 

A szorongás, a rémület és a megaláztatás után újra a pokolban érezte magát: négy év kényszermunka  közkatonai szolgálatban. A betegsége rosszabbodott, hiányzott neki az írás és az irodalom védelmező ölelése is. Míg sokan valószínűleg belehaltak volna a megpróbáltatásokba, Dosztojevszkij ebből az élményből merítve írta meg Feljegyzések a holtak házából című művét, amit

Tolsztoj ezekkel a szavakkal illetett: „Nem ismerek jobb könyvet az egész orosz irodalomban…”

Szentpétervár - Bűn és bűnhődés

pic4_2.jpg

Kép forrása: Pixabay

Az író leszerelése után, 1859-ben  Szentpétervárra, a fehér éjszakák városába ment. A “fehér éjszaka” elnevezés arra a jelenségre utal, mikor a nyári napfordulón a Nap olyan magasan áll, hogy éjjel sem bukik le a horizont alá, így kissé az éjszakát is bevilágítja. Mire Dosztojevszkij kiszabadult, a bátyja már igen vagyonos üzletemberré avanzsált.  Megalapították az Idő című folyóiratot, ami újra szabadságot adott az írónak. A siker nem tartott sokáig, mivel a cár hamarosan beszüntette a folyóiratot. 

Dosztojevszkij újra elhagyatottnak és magányosnak érezte magát. Sokat sétált a Néva partján, és filozofált az életről. Rossz érzéseit szerencsejátékkal próbálta leküzdeni, ami miatt minden bevételét elvesztette. Ilyen helyzetben kiutat jelentett számára a művészet és az irodalom. Dosztojevszkij egykori lakásától nem messze található az Ermitage, Oroszország legnagyobb múzeuma, ahol több száz év európai mesterművei tekinthetők meg olyan művészektől, mint Caravaggio, Tiziano, El Greco, Rubens vagy Monet. A múzeum olyan hatalmas, hogy ha minden alkotásra két percet szánnánk, akkor is kilenc évig tartana bejárni az egészet. 

6bf8d837-a197-4f68-b071-279b7eaaa36d_jpeg_1.jpg

Kép forrása: Belayane Najoua

A szerencsejáték-függőség Dosztojevszkij írói énjére is rányomta bélyegét. 1966-ban, 15 évnyi munka után kiadta élete egyik nagy művét, a Bűn és Bűnhődés című regényt, ami mai napig világirodalmi klasszikus. 

“Vannak olyan gyengéd és finom érzésű természetek, akiket valami makacsság, valami szemérem visszatart attól, hogy megnyilatkozzanak, és a szeretett lénynek kimutassák gyengeségüket, nem csak mások jelenlétében, hanem még kettesben is – kettesben még kevésbé; csak ritkán tör fel bennük a szeretet, s annál hevesebben, annál féktelenebbül, minél hosszabb ideig fojtották vissza.” - Dosztojevszkij

Később megkérte 20 évvel fiatalabb gyorsírónője kezét, aki rábészelte az írót, hogy költözzenek külföldre. A külföldi útja során továbbfejlesztette filozófiai és politikai nézeteit: Dosztojevszkij szerint a cári rendnek kell megújítani az emberiséget. A cár ezen nézet hallatára rögtön kinevezte a trónörökös új nevelőjének. Életének utolsó éveiben előadásokat tartott, filozófiai vitákat indított és megállíthatatlanul írt. 

Dosztojevszkij művészetének az lehet a varázsa, hogy nem a tárgyilagos eseményeket akarja kifejezni, hanem minden szó mögött ott lapul a szereplő egyénisége, lelkiállapota és szenvedése. A történetekben megelevenedik minden érzelem, amit az író valaha is érzett, és amit az emberi lélek érezni képes. Ennyi lélektannal és érzelemmel megtöltött tolla csak kevés írónak van a világirodalomban. Regényeinek sajátos csodája, ahogy a visszás cári Oroszország világa, a lélektorzító nagyvárosok és a kietlen, puszta vidék képe kibontakoznak az olvasó előtt. 

Az író művei közül talán a Bűn és bűnhődést ismerik a legtöbben, azonban olyan nagyszerű regények kerültek ki még a kezei közül, mint a Félkegyelmű, a Karamazov testvérek, a Játékos vagy Az ördögök. Mindegyiket szívből ajánljuk!

Az író, aki a te lelkedet is megérintheti Tovább
Szabadulj ki a hétköznapokból! - Utazás zöldből zöldbe, olcsón Bécsbe

Szabadulj ki a hétköznapokból! - Utazás zöldből zöldbe, olcsón Bécsbe

pic1_becs.jpgA világ legélhetőbb városa. A schönbrunni kastély, a keringők, a Sacher-torta és a Habsburgok hazája. Kétórányira Budapesttől a világ egyik legdinamikusabb, legszínesebb városában egyszerre találhatjuk meg a múltat, a jelent és a jövőt. Legyen szó egynapos kirándulásról vagy akár hosszabb városlátogatásról, Bécs mindig jó választás. Fedezzük fel együtt a világ legzöldebb városát! 

Írta: Belayane Najoua

Ha Bécs szóba kerül, óhatatlanul is a virágzó Habsburg birodalom és a városhoz tartozó klisék jutnak eszünkbe, mint a schönbrunni kastély, a lipicai lovak, a bécsi kapu, a keringők és a gyönyörű Sissi királyné. Ma azonban ezt az idilli festményt jó pár ecsetvonással ki kell egészítenünk, hogy egy 21. századi, dinamikus, öntudatos és életkedvvel teli Bécset lássunk magunk előtt. 

Történelmi kitekintés

Bécsnek mindig is nagy jelentősége volt politikailag, kereskedelmileg és hadászatilag is. Ez a két jelentős kereskedelmi útvonalnak (Borostyán és Pannonia-limes) és a Dunának köszönhető. Mielőtt a Habsburg birodalomhoz tartozott volna, magyar és német befolyás alatt is állt. Kulturális szempontból a 16. század után nőtt meg a jelentősége, amikor a Habsburg dinasztia a lakhelyéül választotta. Ettől a ponttól kezdve Bécs megállíthatatlanul nagyvárossá kezdett fejlődni. (forrás)

pic2becs_jpg_1.jpgA város ezek után számos konferenciának, békeszerződésnek és kongresszusnak adott helyet. A négy századig tartó boldog élet után azonban a két világháború alatt komorságba és szürkeségbe süllyedt. A letargia a vasfüggöny 1989-es leomlása után változott meg. Az egykori császárváros már nem a nyugati világ keleti részén foglalt helyet, hanem előnyt kovácsolva helyzetéből egy kulturális, politikai és gazdasági csomópont lett kelet és nyugat között.

Azóta a város nemcsak a turisták kedvelt célpontja (Európa 11. leglátogatottabb városa), de a kontinens egyik legfejlettebb államának gazdasági motorja is. 1965 óta ENSZ székhely, 1995 óta pedig az Európai Unió tagja. 2010-ben a világ legélhetőbb városa lett a Mercer ranglistáján.

Habár az egykori császárváros napról napra modernizálódik, szépül, és örök változásban van, a múlt emlékei minden homlokzatról visszaköszönnek ránk, lehetővé téve, hogy a város múltját, jelenét és jövőjét is felfedezzük. Akár egyetlen nap alatt. (forrás)

Egy séta Bécsben

Mivel a vonat az egyik legpraktikusabb és legpénztárcabarátabb lehetőség arra, hogy Bécsbe jussunk, így kis sétánkat is a vasútállomásnál kezdjük. Budapestről indulnak vonatok Kelenföldről és a Keleti pályaudvarról is. Miután leszálltunk a vonatról, egy rövid séta után el is érünk a Belvedere múzeumot körülölelő kerthez és az óriási, fekete, kovácsoltvas kapuhoz. Érdemes bemenni a múzeumba, mivel olyan festők műveit tekinthetjük meg, mint Klimt, Monet, Munch és Picasso. A múzeum eredetileg nyári kastélyként csupán reprezentációs célokat szolgált, annak ellenére, hogy a Felső Belvedere magaslatára épülve kiváló katonai bázis lehetett volna. 

Miután kinézelődtük magunkat a múzeumba, a kertet is érdemes körbejárni. A centiméterre pontosan levágott bokrok, a kis lugasok padokkal, a szökőkutak és az elénk terülő látvány nem mindennapi élménnyel ajándékoznak meg. Ezek után elindulhatunk a fő úton (Prinz Eugen-Straße) lefelé, ami elvezet a híres barokk székesegyházig, a Károly-templomig. A hatalmas, patinazöld kupolájú templomot VI. Károly építette azzal a céllal, hogy megvédje a népet az 1713-as pestisjárványtól. A templom előtti téren kávézók, utcazenészek és hamisítatlan bécsi hangulat vár.pic3becs.jpg

Ha innen célba vesszük a városközpontot és átkelünk a többsávos Friedrichstraßen, akkor magunk előtt találjuk a Staatsopert, azaz a Bécsi Állami Operaházat. Az operától feljebb sétálva elérünk az egykori császári palotához, a Hofburghoz. Ez a 19 udvarból álló épületegyüttes ad otthont többek között a Sissi-múzeumnak, az Osztrák Nemzeti Könyvtárnak, a Spanyol Lovasiskolának és a Néprajzi Múzeumnak.

pic4becs_jpg.jpgAz egykori császári palotától már csak pár lépésre van Bécs főtere, ahol a város legismertebb építménye és egyben jelképe található: a Stephansdom. Ausztria legfontosabb gótikus templomának története egészen 1147-ig nyúlik vissza, amikor a helyén egy, még román stílusban épült templomot szenteltek fel. Mai formáját 1303 és 1340 között nyerte el. Ha valaki veszi a fáradtságot és megmássza a déli torony 343 lépcsőjét, szép időben akár Sopronig is elláthat. A főtérről kifutó utcákban souvenir-boltok, ruházati üzletek és éttermek találhatók. 

pic5becs_jpg.jpgInnen már csak egy állomás van hátra kis bécsi sétánkból. Egy olyan látványosság, ami az elmúlt években kezdett felkapott lenni, mivel igazi “instahellyé” avanzsálta magát. A Hundertwasserhaus egy önkormányzati lakóház, ami Friedensreich Hundertwasser festőművész és építész alkotása. A művész újragondolva az derékszögű tervezést, görbe falakat, padlókat és tarka homlokzatot álmodott meg. Az építményt akár a muránói színes házakhoz is lehetne hasonlítani, csak egy kicsit komorabb formában. (forrás: Marco Polo útikönyv)

Három dolog, ami csak Bécsben van

Heuriger: Olyan vendéglők, ahol csak idei, újbort szolgálnak fel. A 20. század elején az volt a szokás, hogy mindenki magának vitte az ételt és a Heurigerben csak a bort kapta hozzá. Szerencsére manapság már nem így van. Viszont az az előírás megmaradt, hogy minden Heurigerben csak saját bort szabad forgalmazni.

Wiener Schnitzel: A tradicionális bécsi szelet a bécsi konyha egyik legismertebb fogása. Még ma is folynak viták az eredetéről, ugyanis nem sikerült bebizonyítani, hogy a bécsi szelet előbb Olaszországban jelent-e meg és csak utána Bécsben, vagy pedig a bécsi udvar mondhatta magáénak először. (forrás)

pic6becs.jpg

Schmäh: A Wiener Schmäh, azaz a bécsi életérzés azt a tulajdonságot írja le, mikor még a legszomorúbb helyzeteken is humorral tesszük túl magunkat. Ezzel a kedélyességel még ma is szívesen dicsekednek az ott lakók. (forrás)

Bécs nemcsak a múltban volt hihetetlenül sokszínű, kifinomult császárváros, hanem az idő előrehaladtával olyan ütemben alkalmazkodott a megváltozott világhoz, ahogyan kevés másik városnak sikerült a történelem során. A város szellemi és alkotóereje változatlanul élő és dinamikus. Ezernyi lehetőséget kínál a turistáknak az operától és a zenei eseményektől kezdve, a művészeti múzeumokon keresztül az éjszakai bárokig. Ha pedig utunk végén betérünk egy kávéházba, ne felejtsük el a szállóigévé mondást, miszerint: “Rendes vendég maga rakja fel a székét az asztalra távozáskor.” - Azaz egy jó vendég zárásig marad.

 

2020. augusztus 25.

Képek: Toller Patrícia, Pixabay, Belayane Najoua

Szabadulj ki a hétköznapokból! - Utazás zöldből zöldbe, olcsón Bécsbe Tovább
Törj a csúcsra! - Egynapos túrák a Magas-Tátrában

Törj a csúcsra! - Egynapos túrák a Magas-Tátrában

07_csucs.jpg

Kimerítő csúcsmászások, zord sziklafalakkal határolt keskeny ösvények, hosszú hágó- és nyeregtúrák, hűsítő hegyi tavak és patakok körüli lassú séták - a Magas-Tátra minden természetkedvelő számára feledhetetlen élményeket nyújt. Saját tapasztalainkra épülő ajánlónkban a számtalan lehetőség közül szemezgetve egynapos túrákon vezetünk végig titeket.

Írta és fényképezte: Taxner Tünde, Barla-Szabó Zsófia

Kriván

A Kriván (2494 m) a Magas-Tátra nyugati szegletének egyik legmagasabb csúcsa, amely gyönyörű panorámájával a kalandvágyó turisták kedvelt célpontja. A hegycsúcsra vezető egyik jelölt út kevesebb szintemelkedéssel (1210 méter), de hosszabb távval a Csorba-tótól indul. A Tri studničky pihenőhelytől induló turistaút ezzel szemben rövidebb, ám gyakorlatilag végig erősen emelkedik. Szintideje tempótól függően a csúcsig nagyjából 4 óra, szintemelkedése 1340 méter.
teteje-min.JPG

A kezdetben erdővel borított tájat előbb felváltják a törpefenyők, majd a túra feléhez közeledve már csak a talajt fedi növényzet. Az út végig köves, meredek kaptatók és szerpentinek váltják egymást. Az utolsó emelkedő során kezeinkre is szükség van a mászáshoz. Jutalmunk a csúcsra érve a lenyűgöző körpanoráma és az elmaradhatatlan csúcs-csoki.

lefele-min.jpg

Az indulóhelyre érdemes korán érkezni, mert a kijelölt parkoló korlátolt befogadóképessége miatt a későn ébredők csak távolabb, az út mellett tudják letenni az autóikat. Ha van rá lehetőség, a Kriván megmászását célszerű hétköznapra időzíteni, hogy elkerüljük a hétvégi tömeget - nyáron, főleg jó időben igen népszerű úticél a túrázók körében. Fontos tudnivaló, hogy a túra során nem esik útba menedékház, így egész napra elegendő folyadékkal (legalább 2 liter/fő) és élelmiszerrel induljunk csak útnak. A túra hosszú és kimerítő, nehézségét az út hossza (15-20 km és 7-9 óra) mellett a magashegyi, sziklás terep adja. 

01_csorba_to-min.jpgKapor-csúcs

A Kapor-csúcs (Kôprovský štít) meghódítása ugyancsak a szlovák Csorba-tótól indul, de hamar más irányt vesz. A túra mintha a víz útjára lenne felfűzve: lépten-nyomon hegyi patakokkal és szakaszonként nagyobb tavakkal találkozunk. A Csorba-tó beépített, nyaraló családokkal övezett, de nagyon tiszta vizétől a következő 3,5 kilométeres szakasz a Poprádi-tóig vezet. 1346 méterről a piros jelzésen 1510 méterre emelkedik az út. Ez a nagyjából egy órás túra még kisebb gyerekekkel vagy sportos nagyszülőkkel is bátran bevállalható, a tó partján pedig menedékházat is találunk, a menüben egész jó sült csirkével. 

03_patak-min.jpgAz utat ezután sem lehet eltéveszteni, a főbb csomópontokban fa jelzőtáblák igazítanak el, és a köveken viszonylag könnyű észrevenni a jelzéseket. A Poprádi-tó melletti útelágazásnál balra, felfelé, a kék jelzésen folytatódik a túra. Ahogy egyre feljebb emelkedünk, törpefenyők és gyors patakok keresztezik utunkat, de a vizük még nem teljesen tiszta. Azokból a természetes vizekből a legjobb újratölteni a kulacsunkat, melyek felett már nem halad át út és nincsen menedékház, ám ehhez még feljebb kell kapaszkodnunk. Arra is figyeljünk, hogy csak folyóvizekből igyunk, mert kisebb a szennyezés lehetősége, mint az állóvizeknél. Rövid, szerpentines szakasz következik míg a Menguszfalvi-völgy felső részébe, a Hincó-tavi-katlanba emelkedünk, célunk egy gyönyörű gleccsertó.

A Nagy-Hincó-tó (1946 m) látványa kárpótol a hegymászás fáradalmaiért, hiszen több szakaszon mind a négy végtagunkra szükség van az előrejutáshoz. Tiszta vize nagyon csábító, azonban nem érdemes fürödni benne, hiszen hőmérséklete még a legnagyobb nyárban sem emelkedik 8°C fölé, valamint súlyos összegeket kellene fizetni az élményért, mert természetvédelmi terület. Pihenjünk meg egy kicsit, és töltsük újra a kulacsot a tóból sebesen kifolyó patakból.

05_to-min.jpg

06_nyereg.jpgA túra folyamatosan emelkedve folytatódik, és a Felső-Kapor-hágón (2180 m) át a piros jelzésen jutunk fel a Kapor-csúcsra (2363 m). A csodálatos, csúcsokkal csipkézett panoráma és a pár perces pihenő a világ felett kárpótolnak a meredek sziklamászásért. Vissza ugyanezen az úton mehetünk, és valamivel gyorsabbak leszünk, mint felfelé, de így is érdemes három és fél órával számolni. A túra teljes hossza nagyjából 20 km, a menetidő pedig átlagos tempóval hét és fél óra körüli.

Zöld-tavi menedékház

Az 1551 méteren fekvő Zöld-tavi menedékház (Chata pri Zelenom plese) a Magas-Tátra keleti völgyrendszerében, egy hegycsúcsokkal körbeölelt, festői katlanban várja a látogatókat. A menedékház több útvonalon is megközelíthető. Legegyszerűbben Tátralomnic szomszédságából, a Fehér-víz parkolóból indulva, 3-4 órás gyaloglással jutunk fel, de elérhetjük ugyancsak erről a településről induló sífelvonóval és egy rövidebb túrával is. Amennyiben a felvonózást választjuk, célszerű a Gopass-on előre regisztrálni, így minimális kedvezményhez jutunk az egyébként igen borsos árakból.

menhaz-min.JPG

A hosszú ereszkedést, majd a jól járható, köves emelkedőt követően a Zöld-tó partjára érve egy frissítő lábfürdő után megkóstolhatjuk a menedékház szlovák specialitásait, illetve megcsodálhatjuk a Magas-Tátra legmagasabb, 900 méteres, függőleges sziklafalát is. A hosszabb túrára indulóknak a menedékház korlátolt számban szállást is biztosít - ha valaki ezt az opciót választja, érdemes korán, hónapokkal előtte foglalni.

teto-min.JPG

A könnyen járható, de látványos útvonal kitérők nélkül ideális túra lehet családoknak vagy kezdő kirándulóknak is. A kalandvágyók számára a menedékháztól több meredek túraút vezet a közeli gerincekre, innen pedig számos, kizárólag külön engedéllyel és speciális felszereléssel mászható sziklacsúcs közelíthető meg. A Morgás-hágótól egy-másfél órás, enyhén lejtő, gyönyörű panorámás úton juthatunk vissza a felvonóhoz, hogy egy utolsó fotózkodást követően visszaereszkedjünk a parkolóba.

Szlovák Paradicsom

jelzes-min.JPGA Szlovák Paradicsom (Slovensky Raj) nem véletlenül az ország egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. A nemzeti park szűk, vadregényes kanyonokkal, szinte érintetlen erdővel, jéghideg hegyi patakokkal és vízesésekkel várja a kalandvágyó turistákat. A Parkban összesen nyolc (két rövid, két hosszabb és négy közel egész napos) szurdokvölgyet járhatunk be - ügyeljünk rá, hogy mindegyik egyirányú, kizárólag felfelé mászható útvonal! A terület a számos könnyebb, családbarát túra mellett több egész napos alternatívát is kínál. Ha mindez nem lenne elég, az útvonalak többségét vaslétrák, fapallók és dróttal biztosított szakaszok tarkítják, sőt, a bátrabbak beülőt és speciális kantárt használva kipróbálhatják a via ferratat is, vagy mountain bike-on száguldhatnak le a völgybe. 

A park bejáratánál vendéglátó egységek, játszótér, mini-állatkert várja az érdeklődőket, a létrákkal és fém tálcákkal nehezített túrákat azonban csak rutinos, szédülésmentes  túrázóknak ajánljuk! Bár jelentős szintkülönbségekkel nem kell számolnunk, a nedves, csúszós talaj miatt a Magas-Tátrához hasonlóan ide is ajánlott magasszárú bakancsot viselni. A Szlovák Paradicsomba fejenként 1,5 euróért léphetünk be, a parkolás 3 euró/autó a kijelölt parkolóban. Ideális program lehet utolsó napra, hiszen számos rövidebb túraútvonalat kínál, illetve hazafelé Magyarország felé útba esik.

tatra-min.JPG

Általános tanácsok Tátrába indulóknak

  • Bármerre is indulsz a Tátrában, még Magyarország elhagyása előtt köss az utazás jellegének megfelelő (extrém sport) biztosítást!
  • Útnak indulás előtt minden esetben tájékozódj a túra hosszáról és nehézségéről - különös tekintettel a szintemelkedésekre -, a vízvételi lehetőségekről, és jegyezd fel a vészhelyzetben hívható számot a mobilodba.
  • Még útközben is kövesd figyelemmel az időjárást - a Tátrában (és általában a magashegységekben) gyakoriak a hirtelen zivatarok és viharok, amelyek kockázatossá, nem ritkán lehetetlenné teszik a fel- és lejutást.
  • Fordíts kellő figyelmet a felszerelésedre! Kényelmes, bejáratott bakancs és hátizsák (esővédő huzattal), esőkabát, izolációs fólia, nyáron fejfedő, naptej és napszemüveg, valamint feltöltött telefon mindenképp legyen nálad. Ezeket érdemes egy-egy rövidebb túra alkalmával még itthon kipróbálni.
  • Még a legnagyobb melegben is szükséged lehet egy kabátra vagy könnyű pulóverre a magasabb helyeken, viszont a nap a hegyen nagyon erősen tűz. Figyelj, nehogy leégj!
  • Tapasztalatlan túrázóként semmiképp se indulj útnak egyedül! Keress vezetett túrát, vagy csatlakozz egy gyakorlott ismerősödhöz, aki rutinosan mozog ebben a közegben.
  • A túrák után egyik este ne felejtsd el megkóstolni a Tatrateat! ;)

2020. augusztus 17.

Törj a csúcsra! - Egynapos túrák a Magas-Tátrában Tovább
süti beállítások módosítása