Közgazdász Online


Tervek helyett célok 2021-re - Szerkesztőségünk tagjai így vágnak neki az új évnek

Tervek helyett célok 2021-re - Szerkesztőségünk tagjai így vágnak neki az új évnek

estee-janssens-iyhvbxiis90-unsplash.jpg

A 2020-as év sokunk terveit keresztülhúzta, azonban méltó lezárás nélkül nehéz belevágni az új esztendőbe. Megosztjuk veletek, milyen szokások, személyes rituálék kapcsolódnak számunkra az évzáráshoz, hogyan készülünk fel a bizonytalan 2021-re, és milyen célokat szeretnénk elérni a következő évben.

2021. 01. 01. Szerkesztette: Taxner Tünde, borítókép: Estée Janssens, Unsplash

Nem szoktam olyan újévi fogadalmakat tenni, mint lefogyni pár kilót, többet sportolni, több időt szakítani erre és arra - inkább célokat tűzök ki, amiket el szeretnék érni. Például a következő évben le fogom tenni a nyelvvizsgát, ki fogok próbálni egy új extrém sportot, meg fogok  nyerni egy pályázatot. Nagyon fontosnak tartom, hogy akár célokról, akár fogadalmakról van szó, ne feltételes módban fogalmazzuk meg őket. “Ki szeretnék próbálni egy új extrém sportot” helyett azt írjuk, hogy “Ki fogok próbálni egy új extrém sportot”. Szerintem ez nagyon fontos pszichológiai tényező, mert így már elfogadott ténynek vesszük a terveket, amik biztosan be fognak következni a jövőben, és úgy is fogunk hozzájuk állni.

Ne csak álmodozzunk róluk, hanem higgyünk bennük, és tegyünk is értük!

Ezenkívül van egy másik év végi hagyományom is: a piros színű mini postaládámba, amin a “letters for santa” felirat díszeleg, minden év végén beleteszek egy levelet, amire azt írom rá, amiért hálás vagyok abban az évben. Januárban ez a kis levéldoboz leköltözik a pincébe, és egészen decemberig nem kerül elő. Mikor feldíszítjük a házat, kiveszem belőle a levelet és elolvasom. Visszagondolok az előző évre, kicsit nosztalgiázok, és karácsonykor újra írok egyet, ami ugyanúgy egy évig pihen majd a postaládában, majd mikor a kezembe kerül, visszagondolok az előző évre és mindazokra a dolgokra, amik örömet okoztak nekem. Pozitívan és újult erővel indulok neki a következő évnek.

Írta: Belayane Najoua

thought-catalog-scktnbikouq-unsplash.jpg

Kép: Thought Catalog, Unsplash

Soha nem tettem konkrét újévi fogadalmakat, de minden év végén szeretem átgondolni a legfontosabb történéseket: ki és mi volt rám nagy hatással az évben, mennyiben alakultak úgy a dolgaim, ahogyan elterveztem őket, mik határozták meg a számomra jó és rossz időszakokat… Ezt a procedúrát általában az aktuális határidőnaplóm, valamint a telefonos fotóalbumom átlapozása kíséri. A jól sikerült képet közül szeretek néhányat kinyomtatni, és kitenni a falra vagy a hűtőre - ezek valamilyen szempontból szép emlékeket idéznek, és motiválnak a nehezebb időszakokban is.

2021 több szempontból is sok újat hoz majd számomra. Hét félév egyetem után kézhez kapom az alapszakos diplomámat, majd - terveim szerint - fél év önkénteskedés és utazás után megkezdem mesterszakos tanulmányaimat.

Mivel sok részlet még számomra is ködös, elsődleges célom az egyensúly megtalálása és a tudatos jövőtervezés lesz.

Írta: Barla-Szabó Zsófia

estee-janssens-zni0zgb3bkq-unsplash.jpg

Kép: Estée Janssens, Unsplash

Az év végéhez közeledve szeretem végiggondolni, mi történt az elmúlt hónapokban. Át szoktam nézegetni az év során készített fényképeket, a naptárat, naplókat, jegyzeteket. Nincs konkrét formátuma az éves összefoglalóknak - az elmúlt években hálanaplóktól kezdve egy lejátszási lista összeállításáig mindenfélét kipróbáltam, ami éppen jól esett. Néhányszor használtam már a YearCompass füzetet is, ami egyszerre segít lezárni az óévet és megtervezni az újat. Szívesen készülök az új évre a lakás kitakarításával, rendszerezéssel, szelektálással is. Abban segít, hogy rendszerben lássam az új évet, mert decemberre úgyis újra káosz lesz.

Nagy fogadalmakat nem szoktam tenni, nem igazán látom értelmüket. Inkább megfogalmazom magamnak, milyen területre szeretnék az évben jobban koncentrálni, mik ennek az évnek a projektjei.

Figyelek rá, hogy ne csak szakmai vagy pénzügyi helyzeteket gondoljak végig, hanem sokkal inkább a személyes fejlődést, a mentális és a lelki egészséget. Szeretem év elején elképzelni, hogy hol leszek a szellemi, lelki úton az év végén. De sosem szabad elfelejteni, hogy ezek év közben változhatnak, és rengeteg változást kell elengedni vagy épp befogadni. Ki szoktam találni egy-egy új szokást is, melyeket megpróbálok bevezetni, de nem erőszakolom magamra ezeket, inkább csak szem előtt tartom, és megpróbálok fejlődni bennük. Zöldebb háztartás, filmtörténeti tudásbővítés, rendszeres nyújtás, relaxáció, türelem - többek között ezekre figyelek majd 2021-ben.

Írta: Sipos Sára

immo-wegmann-u2sp_4k9gic-unsplash.jpg

Forrás: Immo Wegmann, Unsplash

Sokakhoz hasonlóan szeretem év végén áttekinteni az adott évben készült fotókat, átgondolni, hogy az elmúlt év milyen változásokat hozott magával. Emlékszem, egy évvel ezelőtt, amikor végiggondoltam, milyen tapasztalatokkal és emlékekkel zárom 2019-et, minden rosszat és jót figyelembe véve úgy gondoltam, egy kifejezetten jó évet hagyhatok magam mögött. Így 2020-as évnek nagy lendülettel indultam neki: ebből az évből is minimum annyit kihozok, mint az előzőből.

Sajnos csalódnom kellett, a kialakult helyzet nem nagyon volt segítségemre a terveim megvalósításában. Minden bizonnyal itt rontottam el: terveim voltak, nem pedig céljaim.

Hibámból tanulva, most célokkal vágok neki a következő évnek: feleleveníteni a német tudásomat, elkezdeni tanulni egy új nyelvet, erősíteni az állóképességemet és sikeresen túl lenni a szakmai gyakorlaton, valamint a szakdolgozat megírásán. 2020-tól ezekkel a célokkal búcsúzom, amelyek elérésében remélem, 2021 segítségemre lesz.

Írta: Erdős Bianka

Tervek helyett célok 2021-re - Szerkesztőségünk tagjai így vágnak neki az új évnek Tovább
11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából

11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából

moukoko_getty_images.jpg

A 15 éves csodagyerektől a két méteres szenegáli óriásig számos olyan különleges játékos szerepel idén a Bajnokok Ligájában, akikről – egyelőre – kevés szó esik. Következzék közülük tizenegy, akik indokolatlanul alulértékeltek, vagy esetenként borzalmasan fiatalok, ám a jövőben a reflektorfénybe léphetnek.

2020.11.07. Írta: Rada Bálint, borítókép: Getty Images

Alfred Gomis

Poszt: kapus

Nemzetiség: szenegáli

Klub: Rennes

Életkor: 27 év

Ha Rennes és kapusposzt, akkor Edouard Mendy - a szenegáli hálóőr, aki nem hétköznapi története és Chelsea-be igazolása miatt a futballsajtó egyik meghatározó szereplője volt. Kevés szó esett ugyanakkor a pótlásáról, aki szintén az afrikai országból érkezik, szintén nem a legfiatalabb korosztály képviselője, ugyanakkor egyelőre kiválóan pótolja honfitársát. Gomis Olaszországban, a Torino akadémiáján nevelkedett, majd többször is kölcsönadták helyi másodosztályú kluboknak, míg végül 2017-ben az elsőosztályú SPAL-nak – itt végleg szerződtették, sőt, a 2018-as világbajnokságon is részt vehetett. A 2019-20-as csonka szezont már a francia Dijon kapujában töltötte, ahol a nyáron az Arsenalba igazoló izlandival, Rúnar Alex Rúnarssonnal harcolt a játékpercekért. Gomis tavaly 18 bajnokin volt kezdő, melyeken összesen 20 gólt kapott a liga egyik legrosszabbul védekező csapatában. Ennél sokatmondóbb, hogy a teljes francia bajnokságban Gomis védekezett a legjobban a beadások ellen, miközben kevesebb gólt kapott, mint azt a kapujára tartó lövések minősége indokolta volna. (A statisztika megszállottjainak: +3,5-ös post-shot xG-kapott gól mutatóval zárt, amivel olyan hálóőröket előzött meg, mint Mandanda [+2,8], Anthony Lopes [+2], Mendy [+1,7], Areola [-0,2] vagy Keylor Navas [-1,7]). Idén ő mutatta be a negyediklegtöbb védést a francia bajnokságban (27), a legtöbbet a 16-oson belülről (22), miközben magasságát kihasználva továbbra is kiváló a beadások ellen, méretéhez képest ugyanakkor meglepően agilis. Ha így folytatja, a Rennes jövőre egy újabb afrikai klasszis kapussal ajándékozhatja meg az európai topfutballt.

Sergiño Dest

Poszt: jobbhátvéd

Nemzetiség: amerikai

Klub: FC Barcelona

Életkor: 20 év

A Cruyff-féle ranglétrán lépett egyet felfelé idén az amerikai szélső védő: a Barcelona 21 millió eurót fizetett érte az Ajaxnak. Viszonylag kevés szó esett róla az átigazolási időszakban, annak ellenére, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő Barcelona egyetlen érkezője volt a katasztrofális 8-2-es Bayern-meccset követően. Dest támadásban és védekezésben is kiválóan használható, technikailag képzett, gyors, remek az összjátékban, ráadásul jobblábas létére ballal sem ügyetlen, így balhátvédként is bevethető. Az egyetlen kérdés a mentalitásával kapcsolatban merülhet fel: ahogy a Barca több korábbi igazolása, Dest sem a példás magaviseletéről, taktikai érettségéről és az alázatos edzésmunkájáról híres. Ha a katalánoknak sikerül megzabolázni, hosszú évekre jelenthet megoldást egy olyan poszton, amely Dani Alves távozása óta a csapat Achilles-sarka.

kurt_zouma_eurosport_1.jpg

Kép: Eurosport

Kurt Zouma

Poszt: középhátvéd

Nemzetiség: angol

Klub: Chelsea

Életkor: 26 év

Miután a Chelsea-t két átigazolási időszakról is kitiltotta a FIFA, a klub idén pótolta a bevásárlást. Frank Lampard ennek megfelelően még csak keresi a legjobb felállását, a védelem azonban úgy tűnik, összeállt. Edouard Mendy, Ben Chilwell és Thiago Silva érkezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Chelsea az utóbbi 6 mérkőzésén gólt sem kapott, ám a sikerek egyik kulcsszereplője az a Zouma, akiről méltatlanul kevés szó esik. A francia 2014 óta a Chelsea játékosa, Mourinho alatt kezdte bejátszani magát a csapatba, ám egy súlyos sérülés, majd a többszöri edzőváltás úgy tűnt, visszaveti fejlődését. Egy Stoke-os és egy Evertonos kölcsönszezon után tavaly mégis berobbant a kezdőbe. Idén kilenc meccsen játszott a bajnokságban és a BL-ben, melyeken a Chelsea összesen 3 gólt kapott, Zouma pedig pont ugyanennyit szerzett. Elképesztő fizikai erővel rendelkezik, remekül fejel, párharcait óriási arányban nyeri, ráadásul méretéhez képest meglepően gyors, ezzel kiegészítve a 36 éves Thiago Silva talán egyetlen hiányosságát. Hatalmas teherbírású játékos, aki rengeteg energiát fektet az edzésmunkába – hosszútávon a Chelsea védelmének egyértelmű vezére lehet. 

Diego Carlos

Poszt: középhátvéd

Nemzetiség: brazil

Klub: Sevilla

Életkor: 27 év

A spanyol bajnokság egyik legalulértékeltebb védője Diego Carlos. A brazil játékos a Nantes-ból érkezett Sevillába, ám még klubbon belül is inkább védőtársa, Jules Koundé került reflektorfénybe. Az andalúz csapat tavaly a harmadik legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, amiben Carlos oroszlánrészt vállalt: a liga élmezőnyében zárt blokkolt lövések és tisztázások tekintetében is, mindezt egy domináns csapatban, ahol a védők száma gyakran nem adja vissza pontosan, mennyire is játszanak jól. Carlos kiválóan passzol, gyorsan reagál a körülötte történő eseményekre, a végsebessége sem lassú, erényeire pedig végre a brazil válogatott is felfigyelt: Uruguay és Venezuela ellen már ott lesz a világbajnoki selejtezős keretben.

Eduardo Camavinga

Poszt: belső középpályás

Nemzetiség: francia

Klub: Rennes

Életkor: 17 év

A franciák legújabb csodagyereke – akiért már a Real Madrid is bejelentkezett – elképesztő szezonon van túl. Az angolai felmenőkkel rendelkező középpályás mindössze 16 éves és 4 hónapos volt, amikor bemutatkozhatott a francia elsőosztályban – a Stade Rennais történetének legfiatalabbjaként. Augusztusban már a francia válogatottba is meghívót kapott, majd Ukrajna ellen a Les Bleus legfiatalabb gólszerzője lett a második világháború óta. A mérkőzés néhány statisztikája kiválóan rámutat legfőbb erősségeire: 27 perc alatt 26 labdát játszott meg 100%-os passzpontossággal, 9 átadása a támadóharmadban pedig mind embert talált. Camavinga korához képest kimagasló játékintelligenciával rendelkezik, pontosan passzol, jól kezeli a labdát, rengeteget fut és szerel, ráadásul a labdaszerzések sem állnak tőle távol. A Rennes-ben abszolút alapembernek számít, a védelem előtt, box-to-box középpályásként vagy irányítóként is bevethető. Sokat fogunk még hallani róla.

laimer_kicker.jpg

Kép: Kicker

Konrad Laimer

Poszt: belső középpályás

Nemzetiség: osztrák

Klub: RB Leipzig

Életkor: 23 év

Az egyik legnagyobb munkabírású játékos Európában, egészen elképesztő állóképességgel. Laimer 2017-ben szerződött Salzburgból a Red Bull nagyobbik csapatához, a német élvonalba akkor feljutó Leipzighez. Tavaly ő volt a Bundesliga legtöbbet szerelő játékosa, a pálya középső- és támadóharmadában viszont egész Európában ő próbálkozott a legtöbb szereléssel, ráadásul sikeres presszingben (vagyis az ellenfél nyomás alá helyezésében) is csak Marc Cuccurella volt nála jobb a kontinensen. Leimer a pálya közepén érzi a legjobban magát, ám Nagelsman közvetlenül a védelem előtt, illetve a pálya jobb oldalán is előszeretettel alkalmazza – utóbbi gyakran akkor fordul elő, mikor a lipcseiek védekezésből támadásba váltanak. Kevés szó esik róla, de személyében a Leipzig megtalálta a maga N’Golo Kantéját.

llorente_jose_breton_nurphoto_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Marcos Llorente

Poszt: visszavont támadó/középpályás

Nemzetiség: spanyol

Klub: Atlético Madrid

Életkor: 25 év

A spanyol futball svájci bicskája, vagy másképp fogalmazva: az Atlético Madrid Joshua Kimmichje. Madrid másik felén, a Realban kezdte profi pályafutását, ám előbb az Aláveshez került kölcsönbe, majd a Matracosokhoz szerződött. A spanyol U19-es válogatottban még középcsatárként szerepelt, az U21-ben már belső középpályásként, az Atléticóban pedig Simeone afféle visszavont csatárként is elkezdte alkalmazni a feltörekvő szupertehetség, Joao Félix oldalán. Llorrente a pálya bármely pontján bevethető (idén az említettek mellett a jobbszélen is játszott már), technikai képzettsége mindig is kiemelkedő volt, Madrid piros-fehér oldalán pedig a fizikai erőnléte rengeteget fejlődött. Tavasszal az ő két gólja döntött a Bajnokok Ligájában a Liverpool ellen, 2020-ban pedig összesen nyolc gólt és hat gólpasszt jegyzett. Diego Simeone generációváltása úgy tűnik révbe ér, hiszen Félix ihletett formában játszik, a Barcelonából érkező Suárez átlagosan 75 percenként gólt szerez, a csapat pedig a legkevesebb vesztett ponttal rendelkezik a La Ligában.

Mohammed Kudus

Poszt: támadó középpályás

Nemzetiség: ghánai

Klub: Ajax

Életkor: 20 év

Ajax-játékosokkal a teljes listát fel lehetne tölteni, hiszen a BL-elődöntősök mellett idén olyan ismeretlen fiatalok is berobbantak a holland élvonalba, mint Ryan Gravenberch, Perr Schuurs, Lisandro Martinez, vagy a már BL-ben is gólt szerző brazil szupertehetség, Antony. Talán a legkisebb rivaldafényt Mohammed Kudus kapta eddig, akit a dán futball követőin túl nem sokan ismerhettek korábban. A ghánai középpályás az utánpótlásáról híres Nordsjaellandban 11 gólt szerzett tavaly, miközben a ghánai válogatottban is bemutatkozhatott, sőt gólt is szerzett a Dél-Afrika elleni találkozón. Az Ajax nyáron 9 millió eurót fizetett érte, Kudus pedig 3 meccsen 1 góllal és 3 gólpasszal hálálta meg a bizalmat. A Right to Dream korábbi akadémistája leginkább a csatárok mögött érzi jól magát, ahol kiváló cselezőkészsége és sebessége mellett irányítói tehetségét is megcsillogtatta már. Sajnos a Bajnokok Ligájában súlyosan megsérült a Liverpool ellen, így az első nemzetközi kupagóljára még biztosan várni kell.

Diogo Jota

Poszt: szélső

Nemzetiség: portugál

Klub: Liverpool

Életkor: 23 év

Talán ő a legnagyobb név a listán, köszönhetően a nyári Wolverhamptonból Liverpoolba való szerződésének, ám az idei teljesítménye minden elképzelést felülmúlt. Négy találattal vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját (mindössze 175 perc alatt), ő a legveszélyesebb az ellenfelek kapujára (meccsenként 1,40 non-penalty xG, vagyis várható gól tizenegyesek nélkül), ráadásul a kialakított helyzetekkel összesített listán is első helyen szerepel (meccsenként 1,61 xG+xA, vagyis várható gól és gólpassz büntetők nélkül). A Premier League-ben nagyon hasonló számokat hoz: a Mané-Firmino-Salah hármas mögött alig több, mint 200 percet játszott idén, ám ezalatt 3 gólt szerzett, miközben meccsenként 3 helyzetet alakított ki. Bár a Wolvesban leginkább a balszélen számítottak rá, Jürgen Klopp eddig inkább Firmino váltótársaként használta a hamis kilences pozíciójában – a brazilnak nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja tartani helyét a kezdőben. 

Patson Daka

Poszt: középcsatár

Nemzetiség: zambiai

Klub: Red Bull Salzburg

Életkor: 22 év

A kisebbik Red Bull csapat kapcsán nem csak a magyar, de a nemzetközi sajtó is Szoboszlai Dominik nevétől hangos. Itthon ugyanakkor kevésbé csenghet ismerősen Patson Daka neve, aki a Dormundba szerződő Erling Haalandtól örökölte meg a középcsatár posztját. Az osztrák Bundesligában tavaly 36 meccsen 24 gól, idén 5 meccsen 6 gól a mérlege a zambiai támadónak, akit több európai top klubbal is szóba hoztak már az Arsenaltól a Leverkusenig. Az Atlético Madrid elleni BL csoportmeccsen sajnos megsérült, ám így sem lehet kérdéses, hogy hamarosan egy topbajnokságban láthatjuk majd a villámgyors, a kapura bárhonnan veszélyes, a széleken is bevethető támadót.

moukoko_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Youssoufa Moukoko

Poszt: középcsatár

Nemzetiség: német

Klub: Borussia Dortmund

Életkor: 15 év

A Borrusia Dortmundnál nem panaszkodhatnak a tehetségek hiányára: Jadon Sancho (20 éves) és Erling Haaland (20) lassan, de biztosan a klasszis kategóriába érnek, az amerikai Giovanni Reyna (17) és az angol Jude Bellingham (17) pedig még tőlük is fiatalabbak, ám már most hasonló ígéretként tartják számon őket. Van azonban még egy (már nem is annyira) titkos gyöngyszeme a Dortmundnak: a legfiatalabb játékos a BL 32 csapatos mezőnyében. Ő Youssoufa Moukoko. A kameruni felmenőkkel rendelkező német középcsatár azzal került a címlapokra, hogy a Dortmund U17-es és U19-es csapataiban 87 meccsen 137 gólt szerzett. Idén az U19-es német bajnokságban 3 meccsen 10 gól a mérlege – a magánál 4 évvel idősebb játékosok ellen. Nem csoda, hogy a sárga-feketék szurkolói izgatottak lettek, mikor meghallották, hogy a „csodagyerek” bekerült a Dortmund Bajnokok Ligája keretébe. Ez azért is meglepő, mert az UEFA szabályainak értelmében november 20-ig, a 16. születésnapjáig nem léphet pályára a sorozatban, vagyis csak a csoportkör 3. fordulója után csatlakozhat tevékenyen Lucien Favre együtteséhez. Akarva-akaratlanul is felvetődik az összehasonlítás Freddy Adu-val, akit nemes egyszerűséggel az „új Pelének” kiáltottak ki, mikor 14 évesen a felnőtt amerikai bajnokság legjobban kereső játékosa lett. Ő nem tudta kezelni a rá nehezedő nyomást, jelenleg a svéd harmadosztályú Österlen játékosa. Reméljük, Moukoko karrierje másképp alakul…

Felhasznált források: The Athletic, BBC Sport, Marca, transfermarkt.de

Statisztikák: fbref.com

11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából Tovább
A te agyad is bünteti, ha nem követed a tömeget - A befolyásolástechnika szerepe a klímaválság elleni küzdelemben

A te agyad is bünteti, ha nem követed a tömeget - A befolyásolástechnika szerepe a klímaválság elleni küzdelemben

butterfly-effect-2808334_1920.jpg

Ha a politikai kampányok során használt meggyőzéstechnikai kutatások, fogások töredékét beépítenénk a klímaválság kommunikációjába, akkor talán nem fogyna el évente több, mint 300 millió tonna műanyag, nem égne a Föld, és nem kellene félnünk, hogy a gyerekeink milyen bolygóra fognak születni. Mik a legjobb befolyásolástechnikai eszközök? Hogyan tudnak segíteni a klímaválság megakadályozásában? És milyen szerepe van a felnőttek edukálásának a Föld megmentésében? Ezekről a kérdésekről kérdeztük Dr. Újszászi Bogár Lászlót, meggyőzés- és befolyásolástechnikai kutatót.

2020. 11. 07. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Pixabay

Mi a klímaválsággal kapcsolatban a legnagyobb probléma?

A nem megfelelő kommunikáció. A legnagyobb probléma, hogy nem vesszük figyelembe azokat a szempontokat, ahogyan az emberi agy ilyen szélsőséges jelenségek kapcsán működik, hanem a legtöbb esetben csak ontjuk a statisztikákat. Csak ezek használata meggyőzéstechnikai szempontból általában nem célravezető. Megjegyzem, hogy a koronavírusnál is ugyanez a probléma. A halálozások száma nem ad olyan érzelmi reakciót, mint egy személyes történet, ami az emberek szívéhez szól. Pedig az emberek érzelmi alapon döntenek.

Milyen befolyásolási technikákat lehetne alkalmazni a fenntarthatóság kérdésében?

A nulladik lépés, hogy nem szabad hergelni az ellentétes csoportot. Nem jó stratégia olyanok címkézni az ellentétes tábort, hogy sötétzöldek, anti-környezetvédők, az emberek, akik romba döntik a világot. Inkább a másik oldalról közelítsük meg a problémát, és hangsúlyozzuk azt, hogy a mi ideológiánk miért jó. 

1. Az egyik legfontosabb, hogy mindig a célközönséghez kell alkalmazkodni. Nem lehet ugyanazzal az üzenettel megcélozni a 70 év feletti nagymamát, mint a 19 éves egyetemistát. Az adott célcsoport pszichéjét tekintve kell kialakítani az üzenetet és kiválasztani a csatornákat.

2. Statisztikák helyett személyes történeteket és érzelmi töltetű üzeneteket kell megfogalmazni. Az archoz társított üzenetek hamarabb veszik rá az embereket a cselekvésre, mint a száraz statisztikák, amiknél  az egyén nem érzi a személyes kötődést.

3. A legjobb befolyásolási technikák az egyszerűség elvét követik. Minél egyszerűbben és érthetőbben kell megfogalmazni az üzeneteket, lehetőleg érzelmi kötődéssel fűszerezve. Ilyen például egy olyan egyszerű, a mindennapokba könnyen beilleszthető változás. Legyen könnyen érthető és könnyen alkalmazható változtatás. A legegyszerűbb az, ha már meglévő szokáshoz társítunk egy apró változást.

4. Végül pedig átgondoltan kell kommunikálni. Például azt, hogy a klímaválság problémáját egy minőségi réteg fontosnak tartja. A koronavírus kapcsán is az egyik legrosszabb kommunikáció a maszkot nem viselő emberek számszerűsítése volt, hiszen ha megnézzük, a teljes lakosság töredéke tartozott ebbe a csoportba, a nagy számok hallatán pedig az emberek túlzottan felnagyították őket.

p10011092.jpg

Dr. Újszászi Bogár László a Budapesti Corvinus Egyetemen szerzett mesterszakos diplomát. Doktori fokozatát az ELTE Nyelvtudományi Doktori Iskola Retorika szakirányán szerezte summa cum laude minősítéssel. Jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetemen dolgozik vendégelőadóként. Az általa kidolgozott BDA komplex meggyőzéstechnikai rendszert már a Dubai University-n is tanítják. Az üzleti életben nagyvállalatoknak csinál cégreszabott meggyőzéstechnikai képzéseket és kutatásokat. Ügyfelei között van többek között a Caterpillar, a Lindab, Aegon, CIB Bank, DuPont, Tesco vagy a Konica Minolta.

A fenntarthatóság témakörében a közös cél vagy a közös ellenség lehet erősebb?

Én nem feltétlenül választanám szét a kettőt, hiszen a kulcs mindkettőben benne van: az érzelmi hatás.

A közös ellenségnél érdemes megemlíteni az összeesküvés-elméleteket. Ezen elméletek ereje, hogy egy bonyolult kérdést egyetlen egyszerű válasszal magyaráznak meg, amiben lehetőleg egy embert vagy szervezetet tesznek felelőssé történésekért. Gondoljunk például magára a klímaválságra. Rengeteg faktora van, de számos összeesküvés-elméletet gyártó csoport csak az öko-fasisztákat, egy emberellenes csoportot lát mögötte, akik ki akarják irtani a Föld lakosságát.

Véleményem szerint mindkét eszköz (a közös cél és a közös ellenség) hasznos lehet, de a korábbi tapasztalatokra építve sajnos a közös ellenségkép sokszor jobban összekovácsolja a csapatot, mint a közös cél. 

Mi befolyásolja jobban az embereket a fenntarthatóság kérdésében:  közeli ismerősök vagy influenszerek?

Robert Cialdini említi meg a Hatás című könyvében a társadalmi bizonyíték befolyásolástechnikai alapelvet, ami azt mondja ki, hogy az emberi agy ösztönösen követi a tömeget. Olyannyira igaz ez, hogy Solomon Asch a Stanfordon végzett híres kísérletét megismételték modern fMRI vizsgálatokkal és azt igazolták, hogy a tömeget nem követő egyének agyának ugyanaz a része aktív mint a fájdalom érzete során is. Tehát az agyunk alapvetően bünteti, ha szembe akarunk menni a tömeggel. Kutatás 

A befolyásolás nagyban függ az adott célcsoporttól. Az influenszereket, a kommunikációs csatornát az adott célcsoport alapján kell megválasztani. Influenszerek, azaz véleményvezérek egyébként mindig is voltak, csak nem ilyen formában. Ha egy embert rá akarunk venni egy cselekvésre, akkor azt kell neki mutatni, hogy mind a közeli környezete, mind pedig azok az emberek, akikre felnéz, helyeslik azt a cselekvést. 

img_5014_1.jpg

Ön szerint milyen szerepe van az oktatásnak a zöld életmódban?

A klímaválság kapcsán az egyik kulcsfontosságú elem az edukálás. Ez nemcsak a kisiskolásokra, tanulókra igaz, hanem a felnőttekre is. Úgy gondolom, hogy a zöld gondolkodásmódot minél hamarabb el kell ültetni a gyerekek fejében, de az edukálás ugyanolyan fontos a felnőtteknél is. Ha valaki nem tudja pontosan, hogy mi a probléma, hogyan tud ellene tenni és mi lesz az ő egyéni hozzájárulása a megoldáshoz, akkor nagy valószínűséggel nem is akar majd változtatni. 

Ön szerint hány éve van még hátra a Földnek?

Ez nagyon sok dologtól függ, ezért nem is szeretnék, és nem is tudok egy pontos évszámot mondani. Egyben biztos vagyok: ha abban bízunk, hogy az emberek megfelelő kommunikáció és környezetátalakítás nélkül fogják óvni a Földet, akkor biztos, hogy nincs sok hátra. Ebben nem szabad bíznunk! A hatásos kommunikáció lenne az egyetlen lehetőség, amivel valódi sikereket érhetnénk el.

Képek forrása: Dr. Újszászi Bogár László

A te agyad is bünteti, ha nem követed a tömeget - A befolyásolástechnika szerepe a klímaválság elleni küzdelemben Tovább
Befektetés a jövőnkbe? -  A klímakockázatok és gazdasági hatásaik

Befektetés a jövőnkbe? - A klímakockázatok és gazdasági hatásaik

Zöld pénzügyek I. rész

kep4-min.jpgA fenntarthatóság a globális pénzvilág jövőjének egyik kulcsszava. A klímaváltozás kockázatainak felismerése és beillesztése a pénzügyi rendszerbe a legfontosabb napirendi pontok közé tartozik, vagy legalábbis így kellene, hogy legyen. Kétrészes cikksorozatunkban először az éghajlati tényezők kockázatait és az elmúlt évek előrelépéseit vizsgáljuk.

2020.10.28. Írta: Mohos Lilla / Borítókép: Canva

Napjainkban kevesen vitatják, hogy a gyakran globális felmelegedésként emlegetett klímaváltozás az egyik legnagyobb az emberiségre leselkedő veszélyek közül. Globális kockázati tényező, melynek hatása több generáción keresztül képes rányomni bélyegét az emberi életminőségre, hatalmas kihívást jelentve mind a környezet, mind a világgazdaság, mind a vállalkozások számára. A klímaváltozás a gazdaság társadalmilag nem optimális működésének következménye is. Megfékezésére a pénzügyi szektor is jelentős hatást gyakorolhat.

Zöld pénzügyek a kockázatok tükrében

Az éghajlatváltozás földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül befolyásol szinte minden iparágat és gazdasági tevékenységet, beleértve a pénzügyi szektort is. Bár senki sem tudja teljes pontossággal előre jelezni a hatásait, mára elég sokat tudunk ahhoz, hogy megértsük azokat. A pénzügyi szolgáltató szektor rendkívül sokféle, kiszámíthatatlan kockázattal kénytelen szembesülni a klímaváltozás miatt. A szélsőséges időjárásból eredő pénzügyi kockázatok elhárítását célzó stratégiával most és hosszú távon teljesíteni lehet a monetáris és pénzügyi stabilitás fenntartását. Ezért fontos, hogy legyen ilyen stratégia, amiben a gazdasági szereplők figyelembe veszik a következő szempontokat. (Kép: Pixabay)

kep2_4.jpg

1. Fizikai kockázatok és hatásaik

Elsőként beszélhetünk fizikai kockázatokról. Ezek az éghajlattal kapcsolatos, például aszályok, árvizek, viharok és tengerszint-emelkedés okozta károk. Az ilyen káresemények kapcsán mind anyagi, mind fizikai kár elszámolható. Ide tartoznak továbbá az olyan kockázatok, amelyek közvetett módon jelentenek veszélyt, mint például a globális ellátási láncok megszakadása. A klíma globális és regionális változásai szintén a mezőgazdaság, a humán tőke és a fizikai javak termelékenységének alacsonyabb szintjét eredményezhetik. A legkülönfélébb természeti katasztrófák fenyegethetik a magán- és a köztulajdont, valamint a megművelhető földet és a vízforrásokat. Az emberi sérüléseknek, haláleseteknek vagy a csökkenő kereseti lehetőségeknek nemcsak közvetlenül az érintettekre, hanem a biztosító társaságokra és más szereplőkre nézve is káros pénzügyi következményei vannak. 

A fizikai kockázatok potenciálisan nagy pénzügyi veszteségeket eredményezhetnek, különösen akkor, ha nincsenek biztosítva. Ekkor ugyanis a háztartásokra és a vállalatokra hárul a teher. A károk csökkenthetik például a háztartások, bankok és befektetők által birtokolt eszközök (például ingatlanok) vagy a pénzügyi intézményeknél tartott befektetések értékét, és csökkenthetik a vállalatok jövedelmezőségét is, ami a vállalati mérlegek romlásához vezethet. Szélesebb rendszer- és vállalati szintű hatásuk is lehet, például gazdasági zavarok vagy alacsonyabb termelékenység. Ez közvetlen hatással lehet a pénzügyi intézmények beruházásainak értékére, illetve növelheti a bankok hitelkockázatát is, amennyiben az érintett eszközök bankhitel-fedezetként szolgálnak. Ha a bankok jelentős veszteségeket szenvednek, akkor korlátozhatják a hitelezést, a hitelkínálat csökkentésével pedig tovább súlyosbíthatják a fizikai kockázatok pénzügyi hatásait. Ha az esetleges veszteségek biztosítva vannak, a magasabb kárigények közvetlenül érinthetik a biztosítótársaságokat. (Kép: Pixabay)

kep1_5.jpg

2. Átmeneti kockázat

A másik kockázati tényező az átmeneti kockázat. Ez az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállásból ered, és ugyancsak jelentős pénzügyi következményekkel jár. A sikeres átálláshoz számos szereplő bevonására van szükség, beleértve a központi bankokat és a pénzügyi szabályozókat is. Ideig-óráig elodázhatják ugyan a vállalatok a megváltozott környezeti feltételekhez való alkalmazkodást és az ezzel járó átalakulást, de ahogy egyre nyilvánvalóbbak lesznek a klímaváltozás jelentette kockázatok, fel kell majd gyorsítaniuk az átállásukat, aminek így nagyobb lesz a költsége. Ha a klasszikus ipari megoldásokat használó vállalatok nem kezdik el időben csökkenteni az ökológiai lábnyomukat, idővel jelentős kihívással találják szembe magukat. Amennyiben kudarcot vallanak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló törekvések, úgy az éghajlatváltozás fizikai hatásai fognak dominálni. (Kép: Pixabay)

concept-2791440_1920.jpg

Ha sikeres az átállás az alacsony szénfelhasználásra, ide kapcsolható egy további faktor, az átalakítási vagy csökkentési kockázat. A klímaváltozás hatásainak csökkentését vagy a zöldenergiák térnyerését szolgáló politika parlagon maradt eszközöket – például fosszilisüzemanyag-tartalékokat – eredményezhetne, melyek értéke meredeken zuhanna, hiszen a jogalkotás, a szabályozás, az adózás, a technológia alapvető változást idézne elő a keresleti oldalon. Illetve, ha csak későn valósulnak meg a klímavédelmi intézkedések, sokkszerű lesz a gazdaság átállása, vagyis az átállási hatások meghatározók lesznek. 

3. A felelősségvállalás kockázata

A harmadik kockázati tényező a felelősséghez kapcsolódik. Akkor jelentkezik, amikor klímaváltozáshoz vagy környezeti eseményhez kapcsolódó fizikai vagy átmeneti kockázatokból származó károkat szenved el a gazdasági szereplő, és ezekkel kapcsolatban azoktól várja a kompenzációt, akik felelősséget vállaltak a kárért (azaz biztosították azt a felelősségbiztosítás keretein belül). (Kép: Pixabay)

blur-1853262_1920.jpg

A kockázatok makrogazdasági hatásai

A klímakockázatoknak a monetáris intézmények azon képességeire is kiemelt hatásuk lehet, amelyekkel a hagyományos makrogazdasági célkitűzések megvalósítására törekednek. Az éghajlatváltozás szélsőséges megnyilvánulásai jelentős mértékben, kiszámíthatatlanul és hosszú időszakokra csökkenthetik az aggregált keresletet és a potenciális kibocsátást. Az elmúlt évtizedekben a megszokott olajársokkokon kívül csak néhány jelentős stagflációs kihívással kellett a központi bankoknak szembenézniük. Ez azonban változhat, ha gyakoribbá és súlyosabbá válnak a klímaváltozás káros hatásai a keresleti és a kínálati oldalon.

Sőt, a nagyobb klímakockázat azt jelentené, hogy az állandó klímasokkok miatt a jövőben szélesednie kellene a monetáris politika időhorizontjának, ami jelenleg  jellemzően két-három év.

Globális szint, megfelelő adaptáció

Így már érthető, hogy az utóbbi időben a jegybankok, felügyeletek és a pénzügyi piacok számára is fontos téma lett a klímaváltozás. A Bank of England, az Európai Központi Bank (EKB), az amerikai Fed és számos további szervezet hangsúlyozza a pénzügyi közvetítőrendszer szerepét az éghajlati kockázatok kezelésében. Finanszírozási döntéseikkel a bankok befolyásolják bolygónk állapotát. Európában már a monetáris politika részét képezi a klímapolitika. Az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, valamint anélkül, hogy ezt a  célt károsan befolyásolná, az EU általános gazdaságpolitikájának támogatása, amelynek a környezetvédelem magas szintű védelme és a környezet minőségének javítása is részét képezi. (Kép: Bera Viktor)

b_v_0141.jpg

A tudomány fejlődésének köszönhetően most már nagyobb pontossággal modellezhetők és építhetők be a kockázatkezelési és üzleti tervekbe az éghajlati kockázatok. Ahogy a legtöbb kockázattípus esetében, az éghajlatváltozás kapcsán is beszélhetünk lehetőségekről. A pénzügyi szolgáltatók az elsők között ismerték fel, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével, az aktív finanszírozói, tanácsadói, klímaadaptációs tevékenységgel nemcsak az éghajlatot védik, hanem potenciális veszteségektől is megóvják magukat, adott esetben pénzt megtakarítva, hatékony kockázatmenedzsmenttel és a lehetőségek jó kihasználásával pedig még profitot is termelve. 

Az éghajlatváltozáshoz való megfelelő adaptáció akár olyan felmerülő költségnek is tekinthető, amely segít a jövőbeni komoly negatív következmények enyhítésében, továbbá lehetőségek széles tárházát nyitja meg a vállalati növekedés és a fejlődés előtt. E kihívások és lehetőségek integrált menedzsmentet, termelési és pénzügyi szakértelmet, valamint aktív kockázatkezelést követelnek meg a vállalatoktól.

Elmozdulás zöld irányba az elmúlt években

Az elmúlt évek előrelépését a 2015-ös Párizsi Éghajlatvédelmi Egyezményhez kapcsolhatjuk, melyben mintegy kétszáz ország kötelezte el magát az éghajlatváltozás mérséklése és az emberi civilizáció védelme mellett. Ezek közé tartozik Kína, az Egyesült Államok, India, Oroszország -  csak néhány példa a legnagyobb szén-dioxid kibocsátónak számító országok közül. Az egyezményt aláírók legfontosabb vállalásai közé tartozik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérséklése (2050-re a szén-dioxid kibocsátás nettó nullára csökkentése), a felmelegedés 2 Celsius-fokban való maximalizálása, valamint az arra való törekvés, hogy lehetőleg inkább 1,5 Celsius-fok legyen a mértéke. Ez enyhítené az éghajlatváltozás környezetre mért csapásait. (Kép: Kristóf Benjámin)

k_b_0047-min.JPG

Az egyezmény keretein belül minden ország maga határozza meg saját hozzájárulását annak érdekében, hogy mérsékelje a globális felmelegedést. Egységes vállalások kevésbé lennének megvalósíthatók, hiszen a résztvevő országoknak saját, helyi viszonyaikhoz kell igazítaniuk őket. Hátránynak tekinthető, hogy a szerződés szankcionáló erővel nem bír, így, ha egy tagállam nem tartja be a vállalásait, nem jár érte retorzió. Ezzel szemben pozitívum (bár tettek nélkül nem elegendő), hogy a klímaegyezmény aláírása óta a pénzügyi szabályozó- és felügyeleti hatóságok tisztában vannak azokkal a kockázatokkal, amelyeket a túlzott szén-dioxid kibocsátás a pénzügyi stabilitásra nézve jelent. Az éghajlatváltozásnak ugyanis kiemelt hatása lehet a monetáris intézmények azon képességeire, amelyekkel  hagyományos makrogazdasági célkitűzéseik megvalósítására törekednek, ezért szükséges a hosszabb távon kibontakozó környezeti anomáliák beillesztése az üzleti döntésekbe. Vagyis a klímakockázatok kezelése szabályozói oldalról is egyre explicitebb követelmény lehetne.

A klímaváltozás mérséklése a kormányzatok részéről egyre drasztikusabb közpolitikai megoldásokat, míg a háztartások és a vállalatok részéről folyamatos alkalmazkodást követel meg. Idővel elkerülhetetlen lesz a szén-dioxid kibocsátás csökkentése, így a kormányok és a vállalatok minél tovább halogatják a probléma elleni hatékony fellépést, annál inkább nő a kiigazítás költsége.

Befektetés a jövőnkbe? - A klímakockázatok és gazdasági hatásaik Tovább
Ismerkednél? – A randi appok előnyeiről és hátrányairól olvasóink történeteivel

Ismerkednél? – A randi appok előnyeiről és hátrányairól olvasóink történeteivel

pexels-josh-willink-1690732.jpg

A legtöbb személyes kapcsolat ma az interneten kezdődik. A kulturális tabu a randioldalak és -appok körül elhalványult, és hétköznapi jelenséggé vált az online ismerkedés. Utánajártunk, hogy a szakértők szerint miért szeretjük a randiappokat, valamint használatuknak milyen kockázatai vannak. Előnyeiket és a hátrányaikat olvasóink saját történeteivel illusztráljuk.

2020.10.11. Írta: Taxner Tünde, borítókép: Josh Willink, Pexels

A randiappok sűrűbbé szövik a társadalom szövetét, hiszen nagyon könnyűvé vált ismeretlenekkel kapcsolatba lépni. Hagyományosan a család, az iskola, másodsorban pedig a szomszédok, a barátok és a munkahelyi közeg játszottak jelentős szerepet abban, hogy kivel ismerkedünk, de ma az internet egyre jobban átveszi a helyüket. 

2012-ben a Tinder betört a piacra, és új sztenderdeket állított az online társkeresésben. Indulása óta közel százmillióan töltötték le, működését pedig sok más app is átvette. Azóta „matching”-kultúrában élünk, vagyis az első benyomás nagyon rövid idő alatt, pár kép és egy rövid szöveg alapján alakul ki, és rögön megszületik az első döntés: elutasítom vagy érdekel. Szeretjük a kényelmet, a gyorsaságot, a játékosságot, a randiappokat mégis sokan kritizálják.

Kapcsolat vagy kapcsolódás?

Azt találtuk, hogy a felhasználók több mint 80 százaléka azért van a Tinderen, hogy hosszú távú kapcsolatokra találjon. – Sean Rad, a Tinder CEO-ja (forrás)

Az első benyomásunk és az előzetes elképzelésünk nagy valószínűséggel nem egyezik azzal, amit a Tinder vezérigazgatója 2015-ben nyilatkozott. Ahogy a randiappok egyre nagyobb népszerűségre tettek szert, elterjedt az a vélemény, hogy a „hookup”-kultúrát, vagyis az egyéjszakás kalandok, a rövid távú, felelősségvállalás nélküli emberi kapcsolódások világát fogják kialakítani. Egyik olvasónk a randi appok legnagyobb előnyeinek és hátrányainak egyaránt azt tartja, hogy közvetlenek, kiszámíthatatlanok és következménymentesek. Azonban tagadhatatlan, hogy sok a választási lehetőségünk, és könnyen, gyorsan, hatékonyan kapcsolatba léphetünk bárkivel, ami vegyes, de életre szóló tapasztalatokat jelenthet. 

Bizalmatlanul töltöttem le a Tinder-t. Néhány mondhatni kellemes beszélgetés, majd egy-egy kiábrándító randi után a kezdeti kételkedés csak még erősebbé vált bennem. Volt szerencsém mindkét véglethez: az önmagát humorosnak tartó, bújtatottan "szolgáltatást felajánló” és a pontokba szedett, "tökéletes feleség alapanyag”-listán szigorúan pipáló mind az utamba kerültek. – Petra, 22

pexels-julia-m-cameron-4145034.jpg

Kép: Julia M Cameron, Pexels

Új lehetőség vagy időpocsékolás?

Attól függetlenül, hogy milyen komolyságú és típusú kapcsolatokat keresünk, és melyik nemhez vonzódunk, a randialkalmazások nyújthatnak segítséget. A Stanford Egyetem kutatója azt állapította meg, hogy az eredetileg online létrejövő kapcsolatok nem gyengébbek a hagyományos úton kialakulóknál, valamint fontos csatornát és új lehetőségeket jelentenek azok számára, akiket szexuális érdeklődésük valamilyen kisebbséghez kapcsol. Egyik 22 éves olvasónk ezt a csodálatos történetet osztotta meg velünk:

A kedvenc történetem jelenleg is íródik, éppen 9 hónapja, a barátommal ugyanis Tinderen ismerkedtem meg. Ennek az első lépés szempontjából volt jelentősége, utána már minden az első találkozáson dőlt el. Ezek az első találkozások olyanok, mint egy doboz bonbon. Sohasem tudhatod, mit veszel ki belőle. Mindig ezzel a kíváncsisággal és nyitottsággal álltam hozzá, és ez a barátomra is igaz volt. Nem véletlen tehát, hogy egymásra találtunk, és rögtön rezonálni tudtunk egymás érzéseivel.

Számomra ez az app jelentett mindent, hiszen melegként még a szokásosnál is nehezebb "hagyományos módon" ismerkedni, ha egyáltalán létezik ilyen. Ezek az appek - feltéve, hogy jól használod őket - lebonthatják a kezdeti akadályokat a leendő párod és közted éppúgy, mint saját magad elfogadásában. Láthatod, hogy nem vagy egyedül, a pozitív visszajelzések pedig megerősíthetnek abban, hogy semmivel sem vagy értéktelenebb másoknál. Innen nézve ráadásul nemcsak párkereső, hanem a szó szoros értelmében társ, sorstárskereső is. Voltaképpen egy közösség, egy szubkultúra, ami persze máshol is jelen van, de ide sokan félelemből nem jutnak el.

Egy másik hasznos visszajelzés rámutat arra, hogy  a platformok működési mechanizmusai eltérőek lehetnek. Ha az egyiken nem járunk sikerrel, vagy nem tetszik, érdemes mást is kipróbálni. 

A Grindr egy internetes dating app melegeknek, aminek a legnagyobb problémája, hogy nagyon sokan inkább alkalmi dolgokat keresnek, mintsem bármilyen kapcsolatot. Előnye a Tinderrel szemben viszont, hogy nem kell matchelni ahhoz, hogy beszélgetést kezdeményezhess, tehát nem csak a külső alapján dőlhet el minden. – Dániel, 24

A felhasználóbarát kialakítás, a vonzó vizuális megjelenés és a gamifikáció a magas letöltési aránnyal rendelkező randi appokra (pl. Tinder, Bumble, Coffee meets bagel, Plenty of Fish) már mind jellemzőek, és ezek szélesebb ismerkedési lehetőségeket biztosítanak, mert többen használják őket. Azonban érdemes figyelembe venni, hogy a régiódban melyik terjedt el, hiszen a tartózkodási helyed gyakran meghatározza a kapcsolatfelvétel sikerességét. Magyarországon és világszerte továbbra is a Tinder vezet, bár a karanténidőszak alatt új vállalkozások, mint a Quarantine Together is feltűntek a piacon.

pexels-d_ng-nh_n-1021145.jpg

Kép: Dương Nhân, Pexels

Üzleti vállalkozás és kiapadhatatlan veszélyforrás? 

A lehetőségek tárháza végtelennek tűnik, a randiappok tárt karokkal várják a generációkat – elsődlegesen üzleti megfontolásokat figyelembe véve. A tudatos használathoz elengedhetetlen, hogy ezt az aspektust szem előtt tartsuk – olvasóink közül is többen beszámoltak arról, hogy az alkalmazások addiktívak. Nem meglepő, hiszen a szolgáltatók érdeke a reklámbevételek miatt az, hogy minél több időt töltsünk rajtuk, és minél aktívabb kapcsolatot alakítsunk ki velük. 

Bármennyire is tudatában vagyunk ennek az üzleti modellnek, a design pszichológiai hatásai alól nehéz kikerülni, és sokszor nem is szeretnénk, mert remek unaloműző elfoglaltság. Tinderen csak a pozitív fejleményekről értesülünk, ami boldogságérzetet okoz, és fokozza az app szeretetét. Egyik olvasónk csak ezt a történetet osztotta meg velünk, ami mutatja, hogy milyen megrázó lenne, ha a kudarcokkal is folyamatosan szembesülnénk:

Ültem a buszon, és konkrétan láttam, ahogy egy lány megnézte a profilomat, és balra húzott. – Tamás, 24

Az addikció problémáján túl olvasóinkban felmerült a veszélyesség és a szokatlanság érzete is, hiszen a hamis identitás felépítése, a személyiséglopás és az online zaklatás a randiappokon is előfordulnak. A képi és verbális szexting is a bántalmazás eszköze lehet, valamint azt is érdemes átgondolni, hogy az online felületeken magunkról mesterségesen kialakított kép és a valóság között eltérések vannak. Akárcsak a közösségimédia-felületeken, a személytelenség itt is zavaró lehet, és számos lehetőség nyílik egymás véletlen vagy szándékos félreértésére. Egy fontos különbséget azonban érdemes mérlegelni: a randiappokon gyakran intimebb, szenzibilisebb információkat adunk ki magunkról. Tényleg vannak, akik életük szerelmét keresik, vagy esetleg meg is találják. 

Random elkezdtünk beszélgetni Tinderen, aztán egy héttel később taliztunk. Most már mindjárt egy éve együtt vagyunk, és közös lakásunk van. – Ramóna, 20

Hol a bevált recept?

Mint láthatjuk, sem a szakirodalom, sem a személyes tapasztalatok nem fogalmazzák meg az online ismerkedés egységes, bevált receptjét. Azonban fontos, hogy randi appokat kockázataik és működési mechanizmusaik tudatában használjuk, és közben hallgassunk a szívünkre. Ahogy egyik olvasónk remekül megfogalmazta:

A társkeresők a félelmek leküzdésében is segíthetnek, de nagyon fontos, hogy ne ezek a kapcsolatok határozzanak meg. Ne akarj más lenni senki kedvéért, mint amilyen vagy. Nincs olyan, hogy ilyennek és ilyennek kell lenned. Aki a valós éneddel tud összhangba kerülni, ő lesz az igazi párod. – Marci, 22

Ismerkednél? – A randi appok előnyeiről és hátrányairól olvasóink történeteivel Tovább
“Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz.” - Interjú Kundra Dávid és Kundra István bőrdíszművesekkel

“Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz.” - Interjú Kundra Dávid és Kundra István bőrdíszművesekkel

13.jpg

Korábban már kérdeztük a bőrdíszműves Kundra Istvánt és Kundra Dávidot családi vállalkozásukról és a szakma múltjáról. Interjúnk második részében a bőrdíszműves foglalkozás jelenéről és jövőjéről beszélgetünk, valamint arról, hogyan tud egy kisvállalkozás versenyképes maradni a rengeteg óriáscég között.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Mi a legnagyobb kihívás, probléma egy bőrdíszműves vállalkozás esetében?

Kundra Dávid: A probléma az emberek tájékozatlansága. Sokan a sarki diszkontban vett, Ázsiában gyártott műbőr táskákhoz vannak szokva: először nem értik, a mi termékeink miért kerülnek többe. Szerencsére egyre több a tudatos vásárló: tudják, hogy “az olcsó a drágább”, hiszen a silány minőségű termékeket párhavonta cserélni kell, nem a tartósságukról híresek... Az egyedi termék nagyobb befektetés, de évtizedekre vagy akár egy életre szól. Egy kis osztás-szorzás után kijön, hogy sokkal olcsóbb hosszú távon minőségi terméket venni. Több örömet is okoz, hiszen évtizedek alatt kialakul egy érzelmi kötődés az emberben.

14.jpg

Kikkel kell versenyezni?

K.D: Konkrét versenytársaink nincsenek. Mi mindig magunkkal versengünk, hogy egyre jobbak legyünk. A távol-keleti termékekkel nem tudunk versenyezni, nem is szeretnénk. A minőség és a  az egyedi termékek nagy előnyünk. Akik megengedhetik maguknak, gyakran már arra is gondolnak, mennyivel jobb, hogy egy helyi, magyar vállalkozást támogatnak a vásárlásukkal.

Van erre megfelelő kereslet?

Kundra István: Az igényes, jó munkára mindig van kereslet. Elkezdeni valóban nem egyszerű, elszántságot kíván. Üzemben dolgozva könnyű beleragadni egyetlen részmunkafolyamat végzésébe. Alapnak jók az iskolák, de a tapasztalatot nem ott kell megszerezni. Gyakorlatban dől el a legtöbb dolog: nagyon nem mindegy, kivel kezd el dolgozni az ember.

A miénkhez hasonló kisvállalkozásokban nagyon szélesek a munkakörök. Mi két személyben vagyunk az ügyvezető, az árubeszerző, a varrónő, a szabász, a tervező, a takarító. Emiatt könnyű megtalálni egy probléma forrását, viszont kétségtelenül fárasztó dolog.

Néha a kis tárgyak drágábbak, mint a nagyok: ezt is nehezen értik meg az emberek. Az alapanyagköltség alacsonyabb ezeknél, de a munkaköltség sokkal több. Egy óraszíj esetében milliméterekkel vívjuk a csatát, ebben ez a szép.

7_1.jpgHogyan sikerül kisvállalkozásként kitűnni a tömegből?

K.D.: Ez egy szofisztikált szakma, kell hozzá a know-how, a szakértelem, a gyakorlat. Olyan időket élünk, amikor mekkmesterekből Dunát lehetne rekeszteni. Nekünk a fő profilunk az egyedi termékmegvalósítás, ami nagyon nemes dolog, nem követi a “dobd ki, vegyél újat” logikát, amit a mai materiális világ ránk próbál erőltetni. Ha a szívedhez nőtt termék szétmegy, valószínűleg nem is kell kukába dobni, mert általában javítható. Persze ezek a kisebb összegű javítások nem jelentenek nagy üzletet nekünk, de ez nem is erről szól. Meg tudjuk javítani, és tovább lehet használni, ez a lényeg. 

Lehet beszélni átlagos vevőről? Kik készíttetnek termékeket bőrből?

K.D: Nagyon diverzifikált a vevőkör, sokféle ember bejön hozzánk. Tinédzserek nem nagyon, de javításért, egyedi termékekért sokan fordulnak meg itt; nem csak magánemberek, cégek is. Az utóbbi esetben van kapacitásbeli korlátunk: tízezres volumenű termék megrendelést nem tudunk teljesíteni pár hónap alatt. Létszámot növelni pedig nehéz, nem gyakori a jó munkaerő. Ritkán találni olyat, aki ügyes, gyors és nem foglalt. Érdekes, mennyire különböző elvárásokkal jönnek be az emberek. Van, aki teljesen rám bízza magát a megrendeléskor. Olyan is történt, hogy valaki - egyébként mérnök - kész tervekkel jött, hogy pontosan ezt a terméket szeretné megvalósíttatni. Az ilyen munkák némi pozitív stresszel járnak, de nagyon jó érzés, mikor az ilyen megrendelők is elégedettek a munkámmal. 

Esetleges hibáknál mi a teendő?

K.D: Van egy olyan mondás, hogy csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Egyedi darabok esetében  prototípust szoktunk készíteni.  -  tervezést, munkát igényel. Egy volt tanáromat idézve: “kétszer mérünk, egyszer vágunk”. Nemrég páran voltak nálam nyári gyakorlaton, és nagyon stresszeltek az esetleges hibák miatt. A képzéseken általában nem hagynak elég időt arra, hogy a tanulók elégszer elrontsák a dolgokat, így kellő gyakorlati tapasztalatuk sem lesz.

Hibázni kell ahhoz, hogy valaki jó legyen, ebből lehet a legjobban tanulni.

Ezért nem bőrön, inkább műbőrön vagy más anyagokon szoktunk tesztelgetni: nem katasztrófa, ha nem sikerül elsőre. Ennél a munkánál elengedhetetlen a sok gyakorlat, hiszen ha téved az ember, nem tud két billentyűcsapással vissza csinálni mindent.

16.jpg

Milyen tanácsot tudna adni annak, aki most szeretne belevágni ebbe a szakmába?

K.D: Mindig tudni kell újat tanulni. Kellenek az új ötletek, az új megoldások. Azt is látni kell, mikor nem lehet valamit kivitelezni. Ha az ember eléggé elhivatott, akkor előbb vagy utóbb célba ér.

Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz. Ez nem olyan munka, ami közben lehet nyomkodni a telefont.

“Mindig jelen kell lenni, oda kell figyelni arra, amit éppen csinálsz.” - Interjú Kundra Dávid és Kundra István bőrdíszművesekkel Tovább
Karanténmaradványok – Így hat a digitális technológia és média az életünkre

Karanténmaradványok – Így hat a digitális technológia és média az életünkre

Káros multitasking, virtuális közösségek és álhírek a közösségi médiában

pexels-daria-shevtsova-2825936.jpg

Teljesen virtuális életet éltünk? Végképp hír- és technológiafüggőkké váltunk? Gondoljuk végig a tudomány segítségével, hogy mik azok a mindennapi médiafogyasztási szokások, amiket a tavaszi karanténidőszak után nemcsak megtartottunk, hanem szinte észrevétlenül még jobban beépítettünk az életünkbe.

2020.10.08. Írta: Taxner Tünde, borítókép: Daria Shevtsova, Pexels

Ahogy a tetőt a diók és gesztenyék bombázzák az őszi szélben, a tavaszi időszakra egyre inkább úgy gondolok vissza, mintha egy rossz álomban éltem volna. Kezd elhomályosulni a tapasztalat, bármennyire is képezik jelenleg is a mindennapjaink részét olyan szokások, melyeknek 2020 előtt nem tulajdonítottunk ekkora jelentőséget. A maszkot már ritkábban hagyjuk otthon, többször félrehúzódunk embertársainktól, és továbbra is aktívan megosztjuk az online térben, amit gondolunk. Éppen ezért érdemes a tudomány segítségével végiggondolni, hogy a pár hónap bezártság alatt milyen valóságot teremtettünk magunknak, és milyen szokások maradtak vagy erősödtek meg azóta a médiahasználatunkban és a digitális kommunikációban. 

Mindennapi multitasking 

A távmunkának, a távoktatásnak koránt sincsen vége, azonban a tavaszi kezdetek óta sokat fejlődhettünk. Pontosan miben is? A média multitaskingban biztosan. Egyszerre harminc oldal megnyitva a böngészőben a Zoom mellett, egyik kezünkben telefon, a másikban fakanál, közben a lakótársunkkal a kedvenc sorozatunkat nézzük. Ez a szokás azonban a mozgástér tágulásával és a szeptemberi iskolakezdéssel sem tűnt el. Sokan a 21. századi szuperképességnek tartják, de valójában bizonyos agyi funkciók és az emlékezőképesség romlásához is hozzájárulhat. Bármennyire kutatják ezeket a negatív hatásokat, úgy érezzük, az információdömpingben csak figyelmünk folyamatos megosztásával tudunk eligazodni.

A tavaszi gyors átállás a digitális megoldásokra a munkában és a tanulásban egyaránt azt eredményezték, hogy elárasztottak minket az új platformok, funkciók és jelölések, melyek tengerében csak fegyelmezetten és rendszert kialakítva lehet jól eligazodni. Saját időbeosztásunk kialakítása és fegyelmezett betartása a valódi szuperképesség, ami szerencsére többféle kreatív módszerrel fejleszthető.  

b_v_0107.jpg

Fénykép: Bera Viktor

Virtuális munkaközösségek

Érdemes utólag azt is átgondolni, hogy a karanténidőszak alatt mi zajlott virtuálisan, és mi volt kézzelfoghatóan jelen az életünkben. A liszt biztosan, de a munkatársaink egy ideig biztos nem. Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató szerint világszerte rosszul használták a társas távolságtartás (social disctancing) kifejezést, hiszen a kijárási korlátozások időszakában nagyon sokat kommunikáltunk egymással, és inkább a fizikai távolságtartás (physical distancing) valósult meg.

Tanulmányában kifejti, hogy a kommunikáció a munkatársak között átalakult, de semmiképpen nem szűnhetett meg. A cégnek működnie kellett tovább, de a digitális térben a visszakereshetőség, rögzíthetőség miatt jobban meggondoltuk, hogy mit írunk le, ami miatt a közlések tartalma változott, akár torzulhatott is. A vertikális és formális kommunikáció mellett a horizontális, informális interakciók lényegében megszűntek. Nem tudtunk többet az irodai konyhában összefutni, ezért az olyan közösségépítő kommunikációs magatartások, mint az „és te mit főztél tegnap”-beszélgetések kevésbé valósultak meg. A small talk jelentősége ugyanis nem csak az információátadásban, hanem a beszélgetőpartnerhez való közelkerülésben rejlik. A cégek alkalmazottai között megnőhetett a távolság, ami, ha nem tudatosították és kezelték a helyzetet, komoly következményekkel járhatott.

„Mivel kommunikáció és bizalom kéz a kézben járnak, a folyamat könnyen negatív spirálba fordulhat(ott).” - Szvetelszky Zsuzsanna kommunikációkutató

Közösség és média

Az online kommunikáció nem csak a munka, hanem a mindennapi kapcsolattartás terén is jelentős lett. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) felmérése szerint a járvány tavaszi szakasza alatt tízből négyen többet interneteztek, mint két hónappal korábban. Napi szinten az internet a lakosság 73 százalékát érte el, míg a televízió nagyjából ugyanennyit, a rádió és a nyomtatott sajtó pedig sokkal kisebb jelentőséggel bírt (46% illetve 23%).

kg_1.jpg

„Az internetkapcsolat jelentette a „köldökzsinórt”, amelyen keresztül értesülhettünk a fejleményekről, és tarthattuk a kapcsolatot a külvilággal.” - Sándor Alexandra Valéria

A közösségi média kutatója szerint tavasszal végképp összemosódott a határ valóság és virtuális tér között. Szerinte eddig a valódi életünk zajlott személyes emberi kapcsolatokkal, azonban ezt a szerepet a közösségi média a korlátozások ideje alatt szinte teljesen átvette, hiszen az egyéni és társadalmi történések jelentős része ott zajlott, onnan értesültünk róluk. A közösségi média a gyorsaság, az azonnali reakciók világa, amire érdekes példa, hogy egy kutatás szerint Kínában a járvány tetőzése előtt 10-14 nappal érte el a csúcsot a COVID-19-re vonatkozó internetes keresések és közösségi média tartalmak száma.

A bejegyzések és a vírushoz hasonlóan terjedő hírek azonban rámutatnak egy másik fontos szempontra is, ami a közösségi média egyik legnagyobb előnye, és közben az egyik legnagyobb hiányossága. A szakmai ellenőrzés hiányzik, a meg- és továbbosztás főleg érzelmek által irányított, így a dezinformációk is gyorsan elterjednek. A tudatos felhasználóvá válás egyik fontos lépése, hogy teljes felelősségem tudatában osztom meg a tartalmakat, bármennyire kishalnak tűnök az óceánban.

Hírfogyasztás az infodémia korában

Szakemberek hamar megtalálták azt a találó kifejezést, ami egyszerre jellemzi a digitalizált világunkat és a vírus terjedését: infodémiát élhettünk és élünk most is át. Vagyis az információk úgy terjednek világszinten, mint maga a járvány. A közösségi média használatán túl a hírfogyasztási szokásokban is megmutatkozott, hogy plusz időt fordítottunk az aktualitások nyomon követésére. A májusi felmérésben szereplő magyar tévénézők 40-50 százaléka több időt fordított hírműsorokra, mint korábban, az internetezőknél ez az arány nagyjából 40 százalékos volt.

Ez a változás főleg a járvány alakulásának napi szintű nyomonkövetésével függött össze. Magyarországon a járványhelyzet első két hónapjában az NMHH felmérésében résztvettek 92 százaléka naponta vagy két-három naponta követte a járvánnyal kapcsolatos aktualitásokat. Ebben a témában a legpreferáltabb hírforrás az internet volt (48%), de a tévé is hasonlóan fontos szerepet töltött be (44%).  Ezen túl az inaktivizálódott rétegek, akik például elveszítették az állásukat, vagy életükben a járványhelyzet miatt változások következtek be, új potenciális nézőket jelentettek.

„A felnőtt lakosság kb. fele vált napi nézőjévé az Operatív Törzs sajtótájékoztatóinak.” – NMHH, 2020. június

Az online források tekintetében hármas tagozódást figyeltek meg a kutatók: elsődleges információközvetítők a hírportálok voltak (az internetezők 43 százaléka követte őket), de fontos szerepet töltöttek be a kormányzati, önkormányzati, hatósági oldalak is (31%). A közösségi médiából pedig az internetezők 23 százaléka tájékozódott, elsődleges hírforrásként főleg a Facebookot használva. A megkérdezettek szerint a média szereplőinek nagy része objektív tájékoztatást nyújtott, azonban ugyanannyian (60%) állították azt is, hogy a média túlfűtötte a hangulatot, és a súlyához képest túl sokat foglalkozott a járványhelyzettel. A pánikkeltés egyik okaként az álhírek gyakori felbukkanását is megnevezték (60%). A rendszeresen internetezők 72 százaléka gondolta úgy, hogy az elmúlt időszakban találkozott hamis rémhírrel az interneten. Terjedésükben nagy szerepet tulajdonítottak a közösségi médiának. Ezek a karanténmaradványok most is ugyanúgy a mindennapjaink részét képezik.

kg_2.jpg

Az álhírek felismerésének praktikus, egyszerű lépéseiről olvasd el cikkünket!

Karanténmaradványok – Így hat a digitális technológia és média az életünkre Tovább
Csatlakoztatva! Hova tovább? - Digitális kapcsolódásaink a munka világában

Csatlakoztatva! Hova tovább? - Digitális kapcsolódásaink a munka világában

pexels-canva-studio-3194519.jpg

A digitalizáció a munkaerőpiaci evolúció része. A jelenség nem számít újkeletűnek, azonban a világjárvány miatt az elmúlt félévben nagyon sok területen fókuszba került. Mindannyian megtapasztalhattuk a saját bőrünkön. De mi is az a digitalizáció? Hogyan változtatta meg a szakmai életünket és az emberi kapcsolatainkat? Milyen nehézségeket vagy lehetőségeket hozott magával a munkában? És hogyan, hova tovább munkavállalóként? Pintér Fanni, a Corvinus Hallgatói Támogatás pálya- és karriertanácsadó pszichológusának vendégírása.

Írta: Pintér Fanni (vendégszerző), borítókép: Canva Studio, Pexels

Önmagában a digitalizáció sokkal inkább egy eszköz, mint maga a cél. Amikor meghalljuk, sokszor a mesterséges intelligenciára és a robotokra asszociálunk, amelyek ugyan részei a folyamatnak, de talán kevesebb szó esik arról, hogy a digitális megoldások felhasználói az esetek nagy százalékában továbbra is az emberek. 

A világjárvány miatt márciusban számos cég kényszerült home office bevezetésére. Ott, ahol eddig erre nem volt kidolgozott struktúra és architektúra, komoly erőfeszítés volt a napi zökkenőmentes munkavégzés . Ez alól a munkaerőpiac egyik szereplője sem volt kivétel, hiszen mindenki találkozott, és a mai napig találkozik nehézségekkel. Pályakezdőként, munkakeresőként az interjúztatási folyamat teljes online térbe helyezésével és annak nehézségeivel, újdonságaival szembesülhettünk. Sikeres felvételt követően az onboarding folyamatokat is a virtuális térben kellett megoldani. Ismerkedni a kollégákkal, tájékozódni, megtanulni a rendszerek használatát.

Aki korábbi munkáját helyezte át a virtuális térbe, szintén küzdhetett azzal, hogy mit és hogyan szervezzen meg, alternatív megoldásokat kellett keresnie.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy valójában mennyire volt home office a karantén office. A kötelező otthoni munkavégzés során könnyen összemosódhattak a különböző szerepköreink, amit nehezített, hogy sok esetben a szervezeti háttér kialakítása ezzel párhuzamosan zajlott.

De hogyan tovább? A digitalizáció sajátossága, hogy alapvetően lassú folyamat. Most mégis gyorsan megugrottak az elvárások, ami a folytonos változásokhoz való alkalmazkodást megnehezíti. Márciusban olyan hirtelenséggel söpört végig a munkaerőpiacon az átrendeződés, hogy szinte felocsúdni sem volt lehetőségünk.  

pexels-fauxels-3184670.jpg

Kép: fauxels, Pexels

Veszély vagy lehetőség?

A tavaszi időszak pilot verzióként is értelmezhető, hiszen rá voltunk kényszerítve arra, hogy többféle eszközt, módszert kipróbáljunk. Kísérleteztünk. Az volt a legfontosabb, hogy megtaláljuk azokat a lehetőségeket, eszközöket, folyamatokat, amelyek segítenek átterelni online térbe a munkát. Számos olyan készség értékelődött fel, amelynek korábban nem volt akkora jelentősége. Hirtelen a munkamegosztás is készség alapon kezdett el szerveződni.

A „kinek mi a feladata?” helyett a „ki ért ehhez a legjobban?” lett a szervezőerő.

Mindeközben ráérezhettünk arra, hogy mi működik jól vagy akár jobban az online világban, és mi az, amit ha lehet, megtartunk a személyes térben. És míg márciusban az volt a legfőbb kérdés, hogyan lehet távol a kollégáktól igazán hatékonyan együttműködni, ma már inkább arra keressük a választ, hogy hogyan tudjuk beépíteni a tapasztalatainkat, és hogyan tudunk egy olyan világban boldogulni, ahol az online és az offline tér nem vagy-vagy, hanem és relációban áll egymással. Hiszen a legtöbb helyen nem történt meg a teljes visszarendeződés offline üzemmódba, sőt, a járvány második hullámával kapcsolatban mindinkább a hibrid - vagyis a személyes és online jelenlétet együttesen tartalmazó - munkamód kezd sztenderddé válni. 

Minden kezdet nehéz

A digitális transzformáció túlmutat magán a digitalizáción: összetett és folytonos változást jelentő átalakulás. Többet jelent, mint a digitális megoldások használata, egy erős szemléletmódbeli változás is van mögötte. A digitalizáció ugyanis átalakítja a munkahelyeket, a munkafolyamatokat és a szervezeti kapcsolatokra is hatással van. Számos munkakör is megváltozik. Ez nemcsak nagy energiaráfordítást igényel, hanem számtalan lemondással is járhat. Megváltozik az a környezet, amiben el kell igazodnunk. A bizonytalanság elviselésében, a változásokhoz való alkalmazkodásban nagy egyéni különbségek mutatkozhatnak. A digitális megoldások átláthatóbbá tudják tenni a folyamatokat, egyszerűsíthetik a kapcsolattartást. Összességében lehetőséget jelenthetnek valami másra, valami újra. 

pexels-fauxels-3183172.jpgKép: fauxels, Pexels

Én és a digitalizáció

Mit jelent ez egyéni szinten? Mit jelent ez nekem? A digitális transzformáció egyik sikerkritériuma az innováció. Olyan emberekre van szükség, akik rugalmasan tudnak alkalmazkodni a folyamatos változásokhoz és a digitalizáció hozta új feladatokhoz, akik egy folyamat bármely pontjába beilleszthetőek. A cégek digitális transzformációja látható módon zajlik, érdemes követni ezeket. Sokat elárul egy cégről és annak szervezeti, strukturális működési modelljéről, kultúrájáról, hogy milyen eszközöket használ. Például a ma itthon is egyre inkább utat törő, agilis szemlélet is rendelkezik a saját platformjaival (Atlassian megoldások, Jira, Confluence). Fontos tehát a tájékozottság, és persze iparágtól, szakterülettől függ, hogy igényel-e komolyabb befektetést az adott tudásanyag mélyebb elsajátítása.

De pontosan mik is a digitális skillek? Kik a digitális tehetségek? Erről sokan, sokféleképpen vélekednek. A top három készség között találjuk:

+1 A szemléletmódot, hozzáállást, vagyis a mindsetet.

Láthatjuk, hogy a digitális skillek többnyire soft skillek. Ez szorosan kapcsolódik a transzformáció azon sajátosságához, hogy valami olyan felé haladunk, ami mindenki számára új és ismeretlen, valami olyasmi, amit eddig soha nem csináltunk. Éppen ezért a digitális készségek felértékelődésével az adaptivitás lesz egyre fontosabb, tehát a hangsúly nem azon van, hogy minél több új dolgot tanuljunk meg, hanem azon, hogy az erősségeinket felmérjük, és újra definiáljuk. Az átképzés (vagyis a reskilling), illetve a továbbképzés (upskilling) is erről szólnak. Másfajta tudásra lehet szükség, de a humán erőforrás ugyanúgy érték marad.

Online szakmai közösségek - digitális identitás

Elkerülhetetlen a szervezeti kultúra, az együttműködési keretek újradefiniálása. A stratégiát is úgy kell megtervezni, hogy egyszerre támogassa a jelen  működést és a hosszútávú eredményességet is, vagyis egyszerre legyen jelen- és jövőorientált.

Akár vezetői, akár munkavállalói szempontból nézzük, a bizalom és a felelősség kérdésköre sokkal inkább előtérbe került. A fizikai távolság növekedésével munkavállalóként kevésbé vagyunk szem előtt, vagyis az elvégzett munkának sokkal inkább az eredményét tudjuk láttatni. A mindig zölden világító állapotjelzők képesek azt az illúziót kelteni, hogy mindig mindenki elérhető, ugyanakkor az a tapasztalat, hogy sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a személyes felelősségre.

pexels-andrea-piacquadio-3791136.jpg

Kép: Andrea Piacquadio, Pexels

Újabb kihívást jelent, hogy a hibrid munkavégzés során mind az otthon lévő kollégák, mind az irodában lévők közös valóságban tudjanak kapcsolódni. Közös élményünk, hogy a közösségi létünket is alapjaiban változtatja meg ez az időszak. A munkahelyi társas kapcsolatok, a személyes közelség erősítik a valahová tartozás és az együttlét megnyugtató és támogató érzését. A tavaszi szemeszterben megkérdezett Corvinusos hallgatók is arról számoltak be, hogy azok, akiknek megmaradt a munkahelyük, az élet egyéb területein is jobban érezték magukat, függetlenül az anyagi helyzetüktől. A közösségi lét nagy hatással van a szakmai identitásunkra is, vagyis az énképünknek arra a részére, amely a saját szakmai csoporthoz való tartozáshoz és az ehhez kapcsolható értékekhez, érzelmekhez kötődik. 

Nemcsak pszichológusként vagy HR szakemberként, hanem munkavállalóként is úgy gondolom, hogy hosszú távon fontos, ha a digitális világunkban a társas igényünket is szem előtt tartjuk. A közös identitást erősíti az egyedi csoportkép, a közös háttéreffekt kiválasztása. A hangulattérképek is azt az igényt szolgálják ki, hogy tudjunk kapcsolódni egymáshoz, még akkor is, ha éppen nem látjuk, nem halljuk egymást.

A személyes terek, határok könnyen össze tudnak mosódni a digitális világban, ezért fontos, hogy figyeljünk magunkra és egymásra.

Bárhogyan is, de mindannyian emberként ülünk a monitorok mögött, ugyanúgy tele érzésekkel, gondolatokkal, mint ahogyan pár hónappal ezelőtt. A hangsúlyt tehát arra érdemes tenni, hogy hogyan dolgozzunk együtt a digitalizált megoldásokkal, nem pedig oda, hogy azok hogyan dolgozzanak helyettünk.

Csatlakoztatva! Hova tovább? - Digitális kapcsolódásaink a munka világában Tovább
Veretlenül Európa csúcsára

Veretlenül Európa csúcsára

Hogyan nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Bayern München?

bayern_afp_matthew_childs.jpgA labdarúgás történetében először hódította el olyan csapat Európa elsőszámú kupasorozatának serlegét, amely minden mérkőzését megnyerte. Kanyargós utat járt be a Bayern München Nico Kovač menesztésétől a Bajnokok Ligája győzelemig, de végül révbe ért.

Írta: Rada Bálint; Borítókép: AFP

2019. november 2. Eintracht Frankfurt – Bayern München

A koronavírus még nem rúgta rá az ajtót Európára, a mérkőzéseket telt ház előtt rendezik. A Bayern München azt követően, hogy 7-2-re kiüti a tavalyi BL-döntős Tottenham Hotspurt, egyre aggasztóbb bukdácsolásba kezd a német Bundesligában. Már a Hoffenheim elleni vereség és az Augsburg elleni döntetlen után is ott lóg a horvát vezetőedző, Niko Kovač feje fölött Damoklész kardja, de mikor korábbi csapata, a jócskán meggyengült Eintracht Frankfurt 5-1-el küldi haza a bajorokat, betelik a pohár a klubelnök és játékoslegenda Karl-Heinz Rumeniggénél. Azonnali hatállyal meneszteti Kovačot, a karmesteri pálcát pedig a segédedzőnek, Hans-Dieter Flicknek adja. Ekkor talán még ő sem tudja, mennyire remek döntést is hozott.

frankfurt_bayern_reuters_ralph_orlowski_jpeg.jpg

Kép: Reuters

Flick ugyan 5 évet eltöltött a Bayern kötelékében az 1980-as évek végén, de sztárjátékosnak korántsem volt nevezhető. 2006-ban Giovanni Trapattoni és Lothar Matthäus mellett dolgozott a Red Bull futballprojektjének első klubjánál, a Salzburgnál. Ezt követően Joachim Löw mellett 8 éven át volt a német válogatott másodedzője, majd Kovač kinevezése után egy évvel, 2019-ben visszatért Münchenbe. Elmondása szerint sosem tudott igazán azonosulni az olasz edzőklasszis, Trapattoni defenzív stílusával, Löwtől viszont sok mindent ellesett – ez pedig a szezon előrehaladtával egyre jobban látszott a Bayern játékán.

2019. december 7. Borussia Mönchengladbach – Bayern München

Flick elképesztő lendülettel vág bele a munkába: első négy mérkőzésén a Bayern 16 gólt szerez, és egyet sem kap. A Leverkusen elleni vereség viszont visszarántja a földre a bajorokat, akik a listavezető Borussia Mönchengladbachot fogadják a decemberi meccsdömping kezdetén. A Bayern minden szempontból uralja a találkozót, ám az első félidőben nem tudja bevenni Yan Sommer kapuját. Perisic révén a 49. percben végül megszületik az első gól, és úgy tűnik, minden eldől. 

bayern_gladbach_forras_a_sarokban.jpg

Kép: AP Photo

A Borussia azonban másképp gondolja. Bensebaini előbb szögletből egyenlít, majd egy tizenegyest is belő a hosszabbításban. Szenzáció, 2-1. A Bayern 7 pontos hátrányba kerül a bajnoki címért folytatott versenyben…

2020. augusztus 14. Barcelona – Bayern München

…Innen azonban nincs megállás. A játékosok összehasonlíthatatlanul motiváltabbnak tűnnek tavasszal, mint az őszi szezonban, a koronavírus-szünetről több kiló plusz izommal térnek vissza, miközben a pályán sokkal agresszívebbek letámadásban, többet változtatják a helyüket a támadóharmadban, és pontosabbak a kapu előtt, mint korábban. A vörösök decembertől a Német Kupa júniusi döntőjéig 26 mérkőzést hoznak le egymás után veretlenül (25 győzelem, 1 döntetlen), miközben mindkét hazai trófeát zsebre teszik. Az igazán sokkoló teljesítmény azonban még váratott magára. Egészen a Bajnokok Ligája újraindulásáig.

barca_bayern.jpg

Kép: Reuters

Miután Frank Lampard újjáépülő Chelseaje semmiféle ellenállást nem tud kifejteni a bajorok ellen (két mérkőzésen 3-0, 4-1), a lisszaboni nyolcas döntő első összecsapásán a Barcelona vár Flick csapatára. A mérkőzés a katalánok teljes megsemmisülésével ér véget. A Barcelona koporsójába az utolsó szöget Coutinho veri be: a Spanyolországból elüldözött rekordigazolás csereként beállva két góllal jelzi korábbi klubjának, hogy mekkora hibát is követtek el. A 8-2-es végeredmény egyáltalán nem túlzó, sőt. Lionel Messi csapata mind egyéni teljesítményekben, mind taktikában, mind motiváltságban klasszisokkal alulmúlta nemcsak a Bayernt, de korábbi önmagát is.

2020. augusztus 18. Paris Saint-Germain – Red Bull Leipzig

A Lyon elleni elődöntőben, bár vannak nehéz pillanatai a Bayernnek (különösen a mérkőzés elején), a győzelmük nem forog veszélyben (3-0). A Paris Saint-Germain elleni döntő ugyanakkor több szempontból is különlegesnek ígérkezik.

Egy nappal a Bayern-Lyon meccs előtt a párizsiak egy másik német csapattal, az RB Leipziggel találkoztak. (Az, hogy a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata között két német klub szerepel, miközben a harmadik [a PSG] német edzővel dolgozik, ráadásul a címvédő trénere is német [Jürgen Klopp a Liverpoolnál], egyértelműen mutatja a Bundesliga és a német futballkultúra előretörését a modern labdarúgásban.) A két kispadon a kloppi iskola két legkiemelkedőbb tanítványa ült: a franciáknál Tomas Tuchel, a lipcseieknél pedig minden idők legfiatalabbjaként a mindössze 33 éves laptopedző, Julian Nagelsmann.

psg_leipzig_mti_epa_getty_pool_david_ramos.jpg

Kép: Getty Images

Nagelsmann Lipcséje karakteres csapat: csak 25 év alatti játékosokat igazolnak, magasra tolt kreatív letámadási sémákkal operálnak, miközben soraikban tudnak két magyar válogatott játékost, Willi Orbant és Gulácsi Pétert is. Tuchel ugyanakkor kifejezetten reaktív edző: szereti az ellenfélhez igazítani csapata játékát. A Leipzig ellen két kiemelkedő húzást tartogatott.

Egyrészt a Bayern Münchenhez hasonló, magasra tolt letámadással próbálkozott, Ander Herrerával a főszerepben. Másrészt csapata legnagyobb sztárját, Neymart „hamis kilencesként” játszatta: a brazil klasszis visszalépéseivel segítette a labdakihozatalokat, majd mélyebbről, lendületből támadhatta Gulácsi kapuját. A Bayern elleni döntő legnagyobb kérdése igy az lett: változtat-e Flick? Amennyiben nem, a széleken a villámgyors Alphonso Daviessel, a minden poszton hibátlanul bevethető Joshua Kimmichhel, illetve a két szélsővel, Gnabryval és Comannal hatalmas előnybe kerül, viszont óriási területet kínál fel a PSG villámléptű csatárai, Mbappé és Neymar számára.

2020. augusztus 23. Paris Saint-Germain – Bayern München

Végül Tuchel és Flick is egy-egy helyen változtat az elődöntős kezdőcsapaton. A PSG-nél visszakerül a kapuba a sérülésből felépülő Keylor Navas, a Bayernnél pedig Perisic helyett a korábbi PSG-játékos, Kingsley Coman kezd baloldalon. 

Flick végül beleáll a kockázatos játékba: folytatja a magas letámadást, aminek köszönhetően az első félidőben számtalan helyzete adódik a PSG-nek. Ander Herrera és Leonardo Paredes kiváló indításokkal futtatják Mbappét és Neymart, akik viszont rendre kihagyják helyzeteiket. A Bayern ugyanakkor dominálja a labdabirtoklást, a második félidő kezdetén pedig óriási nyomás alá helyezi a párizsi kaput. 

psg_bayern_cameroon_magazine.jpg

Kép: Cameroon Magazine

Az 59. percben aztán megtörik a gólcsend. A meccs korábbi részében halovány, a szezon egészét nézve viszont fantasztikus Serge Gnabry hatalmas területtel maga előtt megindul, majd a felfutó szélsőbekk, Kimmich adja középre a labdát. Kehrer, – aki maga is német, és aki az egész mérkőzésen lépéshátrányban volt Comanhoz képest – itt kritikus helyzetben egyedül marad Lewandowskival és Comannal. Végül előbbire lép fel agresszívebben, Coman pedig üresen marad, és bebólintja a meccs egyetlen gólját. Tuchel próbálja cserékkel frissíteni csapatát, érkezik Julian Draxler és a nem teljesen egészséges Marco Verratti is, de a töredezetté váló mérkőzést ők sem tudják megfordítani. 95 perc után Daniele Orsato lefújja a mérkőzést. Bajnokok Ligája-győztes a Bayern München.

lewandowski_imdb_1.jpg

Kép: IMDb

Nehéz lenne megfogalmazni, hogy kinek köszönheti elsősorban kivételes szezonját a Bayern Robert Lewandowski 46 mérkőzésen 55 gólt szerzett – a bajnokságban, a német kupában és a BL-ben is gólkirály lett, miközben jóval többé nőtte ki magát, mint egyszerű góllövő. Thomas Müller egy kevesek által értékelt világklasszis már hosszú évek óta, a Barcelona kivégzésében oroszlánrészt vállalt. Manuel Neuer másfél évig alig lépett pályára egy borzalmas sérülés miatt – idén a világ egyik legjobb kapusaként tért vissza, miközben a döntő legjobbja volt. Thiago Alcantara nevéhez fűződött a legtöbb passz, a legtöbb szerelés és a legtöbb kialakított helyzet is a PSG ellen – a pletykák szerint a szezon végén Liverpoolba távozik. Hansi Flick pedig mind fizikailag, mind mentálisan, mind taktikailag olyan magasságokig repítette a Bayernt, mint talán senki soha. 

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, a lényeg azonban nem változik. A Bayern München idén kimagaslóan a világ legjobb csapata volt. Jövőre pedig megpróbálkozhat azzal, ami az utóbbi 30 évben csak a Real Madridnak sikerült – címet védeni a Bajnokok Ligájában.

Képek forrása: AFP; Reuters; AP Photo; Getty Images; Cameroon Magazine; IMDb

Veretlenül Európa csúcsára Tovább
Szókratész telefonja, avagy milyen hatással van az életünkre a digitális olvasás? (vélemény)

Szókratész telefonja, avagy milyen hatással van az életünkre a digitális olvasás? (vélemény)

6.jpg

Manapság az olvasás többnyire így néz ki: a telefonunkon átfutjuk a cikkek címeit, ha egy felkelti az érdeklődésünket, megnyitjuk és végigszkenneljük, megkeressük a kulcsinformációkat. Három perccel később már újra a címrengetegben böngészünk, de az is megtörténhet, hogy zsebre vágjuk a telefonunkat, és leszállunk a villamosról. Mert sokszor csak ennyi időt hagyunk magunknak az olvasásra; amennyi két megálló között eltelik.

Írta: Lázár Fruzsina Fotók: Pixabay, Unsplash

Nem nehéz feltárni, mi áll az új szokásaink hátterében: a telefon bármikor elérhető, a segítségével pedig egyszerűen találhatunk az igényünknek megfelelő tartalmat, ami gyakran szórakoztató, könnyed formában jelenik meg, így fogyasztani is élvezetes. Ebben a kontrasztban talán a hagyományos olvasásra is elkezdünk máshogy tekinteni, ennek pedig olyan következményei lehetnek, amikre nem is gondolnánk. Felmerül a kérdés, hogy tényleg elkerülhetetlen-e a váltás a hagyományos és a digitális olvasás között, és ha igen, milyen hatással van ez az életünkre?

A mi személyes választásainknak is nagy jelentősége van abban, hogyan alakul ez a hatás – és az alábbiakban kifejtem, hogy ezt mi alapján gondolom így. (Véleménycikk)

Az alapok

3.jpg

Az olvasás tanult készség: egyetlen gyerek sem születik úgy, hogy tud olvasni. Ennek az oka az agyi pályák “alapértelmezett” kialakításában rejtőzik: az olvasás ugyanis kizárólag különálló feladatokat – a látást, a hallást, a kogníciót és a beszédet – ellátó agyterületek idegi összeköttetése révén valósulhat meg, ez a kapcsolat pedig tanulás útján alakul ki. Emellett szükséges még több olyan alkotóelem – mint a szófelismerés vagy a kellően kiterjedt szókincs –, amelyek automatikus és tudatos folyamatokban, összefonódva teszik lehetővé az olvasást. A bőséges adatokra támaszkodó tudományos álláspont szerint minden egészséges gyereknek többé-kevésbé ugyanazokon a lépcsőfokokon kell fellépkednie ahhoz, hogy elsajátíthassa az olvasás készségét. És mindannyian tudjuk, hogy ez olyan, mint a biciklizés – ha egyszer megtanultuk, kicsi az esély rá, hogy valaha is elfelejtjük.

Az olvasás ezután olyan egyértelműen természetes része lesz az életünknek, mint a járás: a kultúránk lenyomatát hordozó dolgok nagyon nagy része írásos jellegű. Tanulmányok, jogszabályok, vallásos szövegek, ódon kódexek és jegyzékek, irodalmi alkotások…

Észre sem vesszük, hogy az agyunk folyamatosan dekódolja a minket körülvevő ezernyi táblában, hirdetésben, leírásban és művészi alkotásban elrejtett tartalmat. Ez a készségünk irányít minket az eligazodásban – nem csak fizikailag, de a társas közegeinkben is.

Segítségével minden értelmezett jelentést a sajátunknak tudhatunk, beilleszthetjük az életünkbe, gazdagíthatjuk a hétköznapi-gyakorlati ismereteinket, de akár a lelkünk mélyebb és alaposabb felfedezésre vágyó részét is. Amit elolvasunk és megértünk, az a miénk is lesz, magunkban hordozzuk a jelentőségét, valamilyen módon beépül az életünkbe, formál minket, a gondolkodásunkat, a döntéseinket, preferenciáinkat. Az, amit és ahogyan olvasunk, mindenképpen hat ránk.

A digitális réteg

1.jpgAz elmúlt években az internetes műfajok megjelenésével és elterjedésével nagy hangsúly helyeződött a digitális olvasás kutatására is. Miben különbözik a digitális olvasás a hagyományostól? Miben más a tárgya? Mi jellemzi a gyakorlatban? És: milyen hatással van ránk, az agyunkra, a készségeinkre, az életünkre?

Az utóbbi kérdéskörrel foglalkozik Maryanne Wolf a mélyolvasás fontosságáról szóló, sokat idézett 2009-es tanulmánya. A mélyolvasás képessége olyan kifinomult, a megértést elősegítő folyamatokból tevődik össze, mint a kritikus értelmezés, analógiák alkotásának képessége, a deduktív érvelés, a reflexió. Egyszerűen: a profi rendszerszintű gondolkodás alapjait adja.

Wolf kiemeli, hogy az agy ugyanazon funkciója, ami lehetővé teszi az emberek számára az olvasást, most, a digitális szövegek teljes térhódításakor éppen a mélyolvasást (és vele együtt a fent listázott kognitív készségek egész sorát) veszélyezteti. Az agy ugyanis végtelenül adaptív: képes új pályákat és kapcsolódásokat kialakítani a különböző területei között. Csakúgy, mint amikor a kisgyerekek olvasni tanulnak: ezért tart ez a folyamat akár évekig is, és ezért végződik csaknem minden esetben sikeresen.

Az online hírek szkenneléséhez azonban másféle módon viszonyul az agy, mint a hosszú, összefüggő történetek olvasásához; itt ugyanis nem a mély és részletes megértésen, hanem a nagy mennyiségű információ felületes átfutásán, a kulcsinformációk megtalálásán és végül a továbblépésen van.

A digitális szövegek ráadásul sokszor nem is lineárisak – vannak bennük például linkek, amik máshová vezetnek minket, megszakítják az olvasási folyamatot, teljesen átépítik a szöveg szerkezetét. A mi döntésünk, hogy rájuk kattintunk-e vagy sem, a digitális olvasás tehát gyakran teljesen egyéni útvonalat követ.

Mindez alááshatja a koncentrációs képességeinket, hogy csak az egyik legegyértelműbb következményt említsük. Ezért esik nehezünkre az, ha hosszasan kell foglalkozni ugyanazzal a történettel.

Kulturális aggályok

2.jpgWolf azt is megemlíti, hogy a kulturális-technológiai változások nem csak a 21. században adnak okot az aggodalomra és bizonytalanságra. 5500 évvel ezelőtt, amikor még újdonságnak számított, Szókratész a tudásra és tanulásra tett megjósolhatatlan hatásaira hivatkozva ellenezte az olvasás és írás bevezetését. Persze, végül bevezették, és annyira komplex módon hatott az emberiségre, hogy mára ezt már képtelenség lenne kibogozni. Nem tudjuk, milyen lett volna egy Szókratész-féle világ, de ma valószínűleg senki sem állítaná, hogy az írás-olvasás bevezetése negatív következményekkel járt.

És legyen bármi is egy mai gondolkodó véleménye, nem teheti meg, hogy a beláthatatlanság okán figyelmen kívül hagyja vagy elutasítja az internet jelentőségét. Aki csak egy kicsit is jártas a kérdéskörben, tudja, hogy ez nem egy klasszikus tyúk-tojás probléma; nem arról van szó, hogy a kultúra idézi elő a technológiai megújulást vagy fordítva. Sokkal inkább, hogy a társadalmi és digitális dinamikák összefonódó egymásmellettisége hogyan változtatja meg az embert és az emberi létet (aki kíváncsi erre, olvasson például Ropolyit).

Tallár Ferenc filozófus így gondolkodik erről:

“Egy ideje én is elsősorban azt olvasom, amihez a Weben hozzáférek. Mert gyorsabb, olcsóbb, a digitalizált forma a jegyzetelés, a kivágások és beillesztések sokkal hatékonyabb lehetőségeit kínálja, mint a papírra nyomtatott szöveg. […] Megszületett a szövegek társalkotójává (vagy inkább társrendezőjévé) előlépett olvasó. Csakhogy ez az új olvasó […] meglehetősen türelmetlen. Nehezen viseli a blog terjedelmét meghaladó írásokat. Eredményt akar minél előbb, mondjuk így: akciót.”

Hát, itt van: türelmetlenekké váltunk. Vagy csak hatékonnyá? Hiszen ki ne vágná rá azonnal erre, hogy: ebben a modern világban a figyelem és az idő a legfontosabb erőforrás. Miért pazarolnám, olyasmi olvasásával, amiről nem lehet azonnal megállapítani, megéri-e? Csupa jogos felvetés, szelektálnunk kell, különben odaveszik az energiánk.

De ezzel együtt megjelenik az a kérdés is, hogy ez szükségképpen azt jelenti, a hatékonyság oltárán feláldozzuk a valódi odafigyelést? Érdekes paradoxon bontakozik ki a figyelemközpontú digitális környezet működése körül: a rengeteg információ és a bősz válogatás szétaprózza a drága figyelmet, és a gyerek néha elveszik a sok bába között.

(Itt érdemes szót ejteni a valódi gyerekekről is, akiknél a digitálisan eltöltött idő és az olvasási kedv között negatív összefüggést tapasztaltak. Milyen lehet úgy felnőni, hogy nem mesékbe és regényekbe, hanem a képernyőbe feledkeznek bele?)

Akkor most mi legyen?

5.jpg

Úgy látom, itt az segíthet, ha szétválasztjuk a céljainkat, és képbe hozzuk magunkat a saját olvasási és kultúrafogyasztási szokásaink befolyásoló hatalmával. A technológia és a változás adott, és haladó szellemű és a technológiai megújulást tudatosan a javunkra fordító emberekként élnünk kell az ebből fakadó lehetőségekkel. A választásaink kultúrateremtő erővel bírnak. A digitális olvasás a készen kapott információ minden előnyével megajándékozhat minket; de ez csak akkor igazi előny, ha tényleg gazdagít, és nem egy szintén elemi dolog helyébe lép.

Az olvasás élvezete és valósága azért nem kophat ki az életünkből, mert nem helyettesíthető. Egy történet ilyen módon való befogadása részvétel: az író megadta a képzeletünknek a körvonalakat, és mi, ahányan vagyunk, annyiféle módon színezzük ki. Ez tartja életben a történeteket, az író és az olvasó örök közjátéka, kölcsönhatása. Nekünk felelősségünk van abban, hogy fenntartsuk ezt a dinamikát. Ez tesz minket emberré, hogy kiolthatatlan a kapcsolódás iránti vágyunk, hogy képesek vagyunk a hagyományok, az emlékek és a megújulás összességében harmóniára lelni. Ha hagyjuk homályba veszni az utat, ami odáig vezetett, a megújulás is értelmezhetetlen.

Talán Szókratész is használta volna az internetet, ha létezett volna az ő korában. De vajon ugyanígy gondolkodott volna, ha kézhez kapja az igazságosság definícióját?

 

Szókratész telefonja, avagy milyen hatással van az életünkre a digitális olvasás? (vélemény) Tovább
Elindult a távoktatás a Corvinuson - Ilyennek látja szerkesztőségünk az első hetet (Vélemény)

Elindult a távoktatás a Corvinuson - Ilyennek látja szerkesztőségünk az első hetet (Vélemény)

we_re_expecting_you_1.png

A távoktatás elindulásával új korszak kezdődik a hallgatók életében. Az új oktatási módszertan a hallgatóktól is rugalmasságot és odafigyelést igényel, ugyanakkor az első hét tapasztalatai nagyon biztatóak. Mit gondolnak a Közgazdász szerkesztőség tagjai az átállásról, hogyan éljük meg mi ezt az időszakot? Összegyűjtöttünk néhány gondolatot és tanácsot, amik hasznos visszajelzésként szolgálhatnak ebben a helyzetben. 

A távoktatás módszertanáról cikksorozatot is készítettünk, az első részben a hallgatók egyéni tanulását támogató módszereket szedtük össze, a másodikban a videó streaming tanácsokról írtunk, a harmadik rész pedig az e-learning kurzusokról szólt. Az anyagokat a Corvinus Tanárképző és Digitális Tanulási Központ biztosította számunkra. 

Ha nem vigyázol, “időmilliomosból” könnyen “idődzsentrivé” válhatsz

gray-double-bell-clock-1037993.jpg

Talán azt sajnálom a legjobban a távoktatásban, hogy nem növeli a telefonom kijelzőjén látható lépésszámomat az egyetemre tartó út. Viszont annak, aki már töltött ki Belbin-tesztet, és a csapatjátékos kategóriára hozzám hasonlóan nulla pontot kapott, na az ő számára áldás, amikor egy diasor önálló tanulmányozása közben egyedül kutakodhat az interneten, ráadásul ezalatt még zenét is hallgathat anélkül, hogy a muzsika műfaját bárkivel egyeztetnie kellene. Videókonferenciák alkalmával pedig tovább élvezhetjük az eddig élőben tartott órákat, annyi különbséggel, hogy kevésbé feltűnő az a bizonyos Hearthstone vagy Honfoglaló menet…

Rengeteg időt spórol meg nekünk, hogy nem szükséges utazgatnunk, ugyanakkor nagyon fontos, hogy az időnket jól osszuk be. Időmilliomosként léhán halogathatunk, rosszul gazdálkodhatunk kronológ vagyonunkkal, így pedig hamar idődzsentrikké válhatunk. 

Nehéz, de hozzá kell szokni, hogy az otthon most egy munkahely is egyben. 

(Ezt a gondolatot edzőm egyesületi körben sokat idézett kérdésével zárnám: “Ismered azt az angol közmondást, hogy the time is money b***?”)

A távoktatás jó lehetőség arra, hogy új tanulási módszereket sajátítsunk el, valamint - ha jó gazdák vagyunk - időt biztosít olyan dolgokra, amelyekre eddig pont nem jutott.

Szatmári-Schubauer Solt

Személyes kapcsolódás nélkül nem megy

three-black-handset-toys-821754.jpg

Ahány óra, annyi féle megoldással lehet találkozni a távoktatás során. Oktatótól és a kurzus eredeti felépítésétől is függ, melyik módszer a legalkalmasabb. Van olyan, aki feltölti a kibővített diasort, esetleg egy előre felvett előadást ad le, vagy élőben streamel. A legtöbben a Teams felületet használják, ami szerintem elég könnyen kezelhető és rengeteg lehetőséget nyújt. Szinte bármikor lehet írni a csoport chat részébe, amit mindenki lát, így könnyen tudunk tájékozódni mi is, ha valamit nem értünk. Ide is fel lehet tölteni tananyagokat, de van, aki erre a Moodlet használja. Így két felületet is figyelni kell, ami olyan szempontból nem baj, hogy a Moodlet (jobb esetben) már ismerjük, és biztos megtalálunk rajta mindent.

Mindenkinek más megoldás a kényelmes, szerintem az előre felvett előadás a legpraktikusabb és a leghatékonyabb. 

Még ha nem is tudunk azonnal reagálni vagy kérdezni, mégis sokkal személyesebb, és talán az eredeti órához ez hasonlít a legjobban. Mivel ezek a videók körülbelül 20 percesek, érdemes lenne utána lehetőséget biztosítani a hallgatóknak, hogy a Teams felületen közösen is megbeszélhessék a felmerült kérdéseket.

Elsőre az egész rendszer szokatlan és fura volt számomra, főleg a heti feladatok. Idővel azonban rá lehet hangolódni, és hozzászokni, hogy most más szabályokat kell követni.

Szép Zsóka

Sosem volt még ilyen könnyű a lógás, de ennyire nagy hiba sem

brown-wooden-opened-door-shed-2869565.jpg

Véleményem szerint az egyetemnek általánosságban sikerült megvalósítani a távoktatást. Ebben nagy segítség volt a Microsoft Teams, nekem az előadásaim nagy része ott teljes egészében elérhető.

Talán még segít is figyelni az „órán”, hogy egyedül ülök a gép előtt.

Természetesen így is meg van a lehetőség arra, hogy elkalandozzon az ember, de magamon úgy vettem észre, hogy ez az online kurzus keretein belül kevesebbszer valósul meg. A Teamsen kívül is jól működik a kommunikáció, van olyan tárgyam, ahol a tanár saját Youtube videóiból lehet elsajátítani az anyagot.

Az önálló időbeosztás egyszerre lehet áldás és átok. Mivel nálunk sehol nem nézik úgymond a katalógust, a lógás szinte minden óráról megengedett, de egyáltalán nem célravezető. Ugyanúgy időt kell hagyni az óra utáni egyéni munkára is, ami ez sok esetben összemosódhat azzal, hogy az előadás hallgatását már eleve annak vesszük.

Egy hét után érnek még meglepetések, de egy rendszert kialakítva effektív lehet ez a megoldás az oktatás jövőjében is.

Gajdics Bálint

Neked mi a véleményed? Kommentelj a Facebook-poszt alatt, vagy küldd el nekünk az alábbi kérdőívben! A tartalmas hozzászólásokat egy későbbi írásunkban meg is jelenítjük majd. 

Szerkesztette: Kovács Máté

fotók: pexels.com

Elindult a távoktatás a Corvinuson - Ilyennek látja szerkesztőségünk az első hetet (Vélemény) Tovább
Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról

Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról

kep1.png

A 2019-es év sok zseniális sorozatot adott a világnak, és egyébként is meghatározó évet jelentett a sorozatipar számára, hiszen véget ért a leginkább imádott, világszerte körberajongott ókor-fantasy, a Trónok Harca, lett minőségi Star Wars mese, a Disney elemi erővel lépett be a streaming szolgáltatók piacára, és csomó új világsiker született, amelyek új trendek eljövetelét ígérik. Viszont mi most csak azzal a két alkotással foglalkozunk, amelyek jól lefestik, hogy milyen irányba fordulhat a mára meghatározó jelentőségűvé előlépő sorozatgyártás. Ezekért a sorozatokért rajongott a világsajtó, a nézőknél elképesztő sikereknek örvendtek, de ami a legfontosabb: mindkettő a maga nemében és az ipar szempontjából sorsfordítónak van beállítva, némileg helyesen. De csak némileg: nézzük meg, mennyire igazak ezek az állítások a Csernobilra és az Eufóriára.

Írta: Bálits Mihály

 

Van két egyszerű és alapvető különbség a kettő között: az egyik jó, a másik nagyon nem. Magyarán a Csernobil egy nagyon-nagyon jó sorozat, az Eufória – akármennyire agyon van ajnározva – nem az. Kezdjük a jóval!

 

ÖSSZEDŐLÜNK A HAZUGSÁGOKBAN

2019. májusában és júniusában a csapból is a Csernobil folyt.Az embernek már kicsit olyan érzése volt, hogy nagyon le akarnak nyomni valamit a torkán, csak épp azt az el nem hanyagolható részletet nem mondták el, hogy miért.

A Csernobil különösen Kelet-Európában üt nagyot és főleg annak a generációnak, akinek volt szerencséje – vagy cserencsétlensége – élni a létező, emberarcúnak kikiáltott kommunizmusban, amely valójában sosem volt emberarcú, még kevésbé kommunizmus. Ekkoriban, a nyolcvanas években már majdnem mindenki tudta, hogy hazugságokkal teli, korhadt, roskadozó faház az a rendszer, ahol élnek, amit csak elhallgatások sora tart össze és egyszer el fog jönni az a pont, amikor már az sem tudja. 1986. április 24-én eljött ez a pillanat. Szó szerint: a rendszerek és az emberek összeroppantak a hazugságok tengerében, mint egy csernobili RBMK reaktor.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miért volt ilyen elképesztő sikere a sorozatnak – különösen úgy, hogy szinte egy időbe került ki a régen várt Trónok Harca fináléval – látnunk kell azt alapvető tényt is, hogy az emberek mindig is vevők voltak a könnyen befogadható, messianisztikus világmagyarázatokra. Lehetnek ezek kultúránkat összetartó, közös történetekből született alkotások vagy összeesküvés-elméleteket népszerűsítő filmek, a lényeg, hogy a körülöttünk lévő történéseket megfelelő minőségben magyarázza meg az adott művészeti termék.

Ennek talán a legjobb példája a filmtörténet legnagyobb sikere, a Star Wars. Ha belegondolunk, George Lucas történetei mélyen bibliai alapokon állnak: az eldugott, távoli provinciában, szűzen fogant messiás-hős gyermek, a mindent körülvevő, természetből, elfogadásból származó erő (Isten), a bölcs, öreg, csendes mesterek és még sorolhatnánk.

Ebből a szempontból nézve talán könnyebben megérthető a Csernobil áttörése. Hiszen mit látunk? Már több, mint egy évtizede egy olyan világban élünk, amelyben az emberiség egyfolytában utat keres társadalmi és politikai kérdésekben félve a klímakatasztrófától és növekvő hittel az összeesküvés-elméletekben. Erre jön egy olyan, mindössze öt részes minisorozat, amely dokumentarista módon, de abszolút narratív cselekménnyel, érthetően, egyszerűen bemutatja az emberiség történelmének egyik legnagyobb katasztrófáját.

atom-3669818_1920.jpg

Persze nem csak emiatt jó sorozat a Csernobil. Ott van például a forgatókönyv, ami ritka zseniális. De valami elképesztően. Bár előre tudjuk az egész sztorit, a cselekményben mégis olyan aprólékosan és izgalmasan van adagolva az információ, hogy végig izguljuk az összes részt, különösen az utolsót, ahol a tárgyaláson Legaszov professzor, az atomfizikus elmondja a szovjet állam őszödi beszédét, és azt, hogy az emberi hülyeség és becsvágy hogyan tud atombombát generálni. (Ebben a jelenetben egyébként többet tanultam a fizikáról, mint 12 év alatt a magyar oktatási rendszerben.)

A látvány szintén egészen kiemelkedő. Ebben ne is menjünk bele túlságosan, ezerszer kielemezték már: akit érdekel a díszlet hihetetlen pontossága, olvassa el ezt a twitter bejegyzést egy moldáv újságírótól, aki szinte képről képre mindent összehasonlított az eredeti eseményekkel vagy ezt a Vice cikket, ahol mindenféle egyéb érdekességet találhat a sorozat aprólékosságával kapcsolatban. Olyan tűpontosan ábrázoltak benne szinte mindent, az utolsó bútor vagy hamutálat is, hogy például nekünk, magyaroknak azonnal a nagymama háza juthat eszünkbe a kádárista bútorokkal.

 chernobyl-3711302_1920.jpg

Természetesen nem minden ugyanúgy történt, ahogyan a sorozat elmeséli, de nagyságrendileg mégis. Erre a legjobb példa a sorozatban a legfontosabb mellékszereplőt játszó Ulana Khomyuk (Emily Watson) atomfizikus karaktere, akit az alkotók az összes, a katasztrófán dolgozó tudós alakjából gyúrtak egybe.

Ezzel együtt érdekes megfigyelni azt is, hogy a karakterekből mennyire rá tudunk ismerni saját korunkra.

A főhős, aki egyébként nem a tudósokat vezető, főszereplőnek látszó Legaszov (Jared Harris) professzor, hanem Boris Scserbina (Stellan Skarsgård), a minisztertanács elnökhelyettese, másodvonalú csinovnyik, a szemünk előtt hasonlik meg, majd néz szembe azzal, hogy minden, amit az egész életében csinált (főleg az előrejutás a pártranglétrán), hazugságra épül, és ezen hazugságok sora vezetett végső soron Csernobilhoz. De ezzel együtt a fő karakterként beállított Legaszov – aki egyébként bevallottan direkt akadályozta vezetőként zsidók előléptetését, hogy tetszést nyerjen el a Kremlben – a sorozat végére szintén hatalmasat fejlődik, hiszen bevallja, hogy a szovjet kormány közvetlenül felelős a tragédiáért, vállalva ezzel, hogy a KGB indexre teszi.

A titkaink és a hazugságaink határoznak meg minket. Amikor feltűnik az igazság, akkor csak hazudunk és hazudunk, amíg már nem is emlékszünk, hogy van-e ott egyáltalán igazság, pedig ott van. Minden hazugság, amit elmondunk, adósság az igazság felé, és előbb vagy utóbb ezt a tartozást ki kell fizetni.”

 - mondja. És ez pedig túl kínosan visszhangzik jelenkorunkban, a klímavészhelyzet idején.

 

NINCS ITT SEMMIFÉLE EUFÓRIA

A tavalyi év másik nagy durranása a júniusban bemutatott Eufória című HBO-s gyártású sorozat volt, amely a mai tizenévesek világát próbálta bemutatni. A nyolc részből álló első évad a gimnazisták lelkivilágát, a drogfogyasztást, a szexuális szabadosság témáit vette alapul, és erre próbált egy olyan cselekményfüzért felépíteni, amely eladható, akciódús, izgalmas és autentikus.

Ez pedig nagyon nem sikerült. A Sam Levinson által rendezett, izraeli eredetű Eufória kicsit olyan, mintha az írók elolvastak volna két Jezebel, három Vice és öt New York Times cikket, amiből megpróbálták kitalálni, hogy mire is buknak azok a bizonyos, sokat emlegetett millieniálok, vagy Z-generációsok.

Tudomást szereztek az USA-ban pusztító ópiát válságról, ezért a főszereplő egyfolytában ópioid tartalmú nyugtatót tol. De tényleg egyfolytában: már az első rész nagyjából ötödik percében előkerül a jó öreg xanaxos doboz. Aztán szép sorban minden: van itt Fentanil, Vicodin, és egyéb fájdalomcsillapítók, majd Kokain és MDMA. Ugyanez a helyzet a zenével. Mintha megnézték volna az elmúlt évek Billboard listáit, és arra jutottak volna, hogy a sorozat szinte minden tízedik másodpercébe odacsördítenek valami trap számot vagy Billie Eilish kópiát.

kep2_1.png

Az alkotók tudták azt is, hogy a teljes szexuális felszabadultság és a Tinder világában nem egyedi a saját célra felhasznált vagy elküldött erotikus képek és videók készítése vagy küldözgetése. És azt is tudták, hogy ebből komoly problémák szoktak adódni. Aztán látták azt, hogy mennyire forró téma jelenleg a társadalmi nemek, illetve a szexuális irányultság kérdése, hogy aztán didaktikusan kifejtve beleírják, mintha csak ki akarták volna ikszelni ezt a topikot is. A végeredmény az lett, hogy az Eufória világában szinte minden lány majdnem pornósnak van beállítva, aki gátlások nélkül küldözget meztelen vagy félmeztelen képeket.

De mindezekkel még nem lenne baj, ha nem lennének olyan végtelenül klisések a karakterek. Az első részben azzal indítunk, hogy a főszereplő lány, a 17 éves Rue (akit az akkor még csak a Disney csatornából ismert Zendaya játszik) kijön a rehabról, és elindul a tanév, minek során előbb-utóbb beleszeret új legjobb barátjába, Julesba, aki történetesen egy nagyon bulis, nagyon kedves transzfesztita lány (Hunter Schafer), de sajnos ennél többet nem tudunk meg róla. Ja, de, még annyit, hogy új lány és barátokat akar szerezni. Ekkor kerül képbe Rue, aki már kisgyermekkora óta bipolaritással küszködik, nagyon szorong és depressziós zavarai vannak. Vagy valami olyasmi, ugyanis ezt nem nagyon tisztázza a forgatókönyv, de a lényeg az, hogy Rue az apja halála után rászokik a drogokra, amiből később komoly bajok származnak.

A sorozat készítői bizonyára azt is tudták – és ezt nem cinizmusból mondom - , hogy mennyire divatosak az olyan szavak, mint depresszió vagy szorongás vagy bipolaritás. Ezek sajnos tényleg divatos szavak, könnyű dobálózni velük, felelőtlenül mindenre rásütni őket, pedig a dolog úgy áll - és ez nem egy tektonikus erejű megállapítás -, hogy ezek a fogalmak tudományos keretek között meghatározott és diagnosztizált betegségek, amiktől emberek szenvednek. Az ezekkel való dobálózásra ékes példát mutat, hogyha mondjuk a depresszió szót autóbalesetre vagy gyomorrákra cseréljük, máris nem lesz olyan vonzó rávetíteni egy tizenévesek világát bemutató sorozatra. Pedig mindegyik halálos tud lenni.

Lehetne azzal érvelni, hogy a sorozat pont attól lesz bátor és autentikus, hogy szembenéz a tényekkel. A fiatalok között tényleg megdöbbentően magas a mentális zavarok aránya (lásd itt is) – bár túl sok összehasonlításra alapot adható statisztikával nem rendelkezünk a régebbi korokból. Tehát mondhatnánk, hogy a sorozat bátor és nem fél kimondani a valóságot, és szembemenve a nyálas, sztenderd tinisorozatokkal bemutatja a 21. századi tinédzserlét elfojtott drámáit.

A baj csak az, hogy az Eufória ebben a kérdésben szenved a pontatlanságoktól.

Annyi helyen lehetne belekötni a hibákba, hogy meg lehetne tölteni belőle egy rekesznyi xanaxos dobozt. Bár kis részletekbe belemenni általában teljesen értelmetlen, ha a hangsúly nem ezen van, az Euróriának pont az lenne az egyik küldetése, hogy pontos, részletgazdag képet adjon egy szorongó generációról. Viszont tele van olyan apró tévedésekkel, csúsztatásokkal, ellentmondásokkal, hogy ha valaki eléggé figyel, belefájdul a feje.

Kis dolgok, amik nem úgy vannak a való életben, ahogyan az Eufória állítja:

  • A valóságban a diákok (tinédzserek, fiatal felnőttek) nem így öltözködnek vagy legalábbis kevésbé extravagánsak.
  • De mindenképpen kevesebb csillám és luxusruha van rajtuk.
  • Még kevesebb six pack.
  • Hogy lehet az, hogy egy olyan lány, aki évek óta drogfüggő, elvonóra jár, tehát egy szorongó és addiktív alkat és egyfolytában kábítószerezik vagy iszik, cigarettára alig gyújt rá?
  • Ezek a fiatalok mintha meglepően keveset cigarettáznának.
  • A sorozatban bemutatott kábítószerek hatása sok esetben nem feltétlenül tükrözi a valóságot.
  • Az iskolai drogdílerek általában nem agyontetovált feketeöves gengszterektől szerzik be az „anyagot”. Pont azért, mert iskolásoknak osztanak.
  • A valóságban nem minden fiatal lány ennyire naiv vagy kábítószerfüggő.
  • A valóságban nem minden fiatal lány küld meztelen képeket magáról és csinál sextapet.
  •  A valóságban nem minden lánynak van borzalmas sorsú apja.
  • A valóságban nem minden fiatal srác akar 10 másodperc alatt szexet.
  • A valóságban nem minden alfahím rém okos és/ vagy pszichopata.
  • A valóságban nem a fiúk 99 százaléka ennyire szexista paraszt.
  • Bár aki depressziós, tényleg ritkábban megy el mosdóba, a valóságban nem lesz ettől azonnal gyulladása.
  • A valóságban általában még a cheerleader lányok sem szexelnek 20 ember előtt, amiből 10 közben videózza őket.

És most csak hasból írtam párat, ami eszembe jutott, valószínűleg sokkal több van ennél. Azért annyira bosszantóak ezek – a történet szempontjából helyenként irreleváns – tévedések és marhaságok, mert ezzel pont azt a szépségét ölik meg a sorozatnak, ami az egésznek a báját és az egyébként érdekes történet(ek) alapját adná.

kep3_1.png

Igazából néha az is kétséges, hogy az írók nem csak valami duplacsavaros iróniával alkották meg ezeket a karaktereket.

Pedig a színészek csodálatosak. A Ruet játszó Zendaya nemrég még a Disney csatornán volt látható. Az Eufóriában mutatott játéka alapján vetette le a Disney jelmezt, és öles léptekkel halad az A-lista felé. A civilben is transzfesztita modellként dolgozó Vaughn ugyancsak elképesztően jól játszotta a kissé naiv, szende, túl sok személyiségjeggyel nem rendelkező lányt és Jacob Elordi is a bántalmazó szociopatát. Már csak miattuk is érdemes rákattintani a sorozatra.

Mert mégis érdemes megnézni ezt a sorozatot. De vajon miért?

Minden ordító hibája ellenére az Eufóriát öröm nézni. Részben az előbb taglalt színészi játék miatt, részben a tényleg érdekes történetszálak miatt, de legfőbbképpen a magyar operatőr, Rév Marcell teljesítménye végett. Elképesztően jó, ahogy a néha csak középre fókuszált, neon-nyolcvanas éveket idéző látványvilág szervesen kapcsolódik ahhoz az érzéshez, amikor az esendő Ruet  a kábítószerek, a szerelem és a tinédzserkor erdejében teljesen elveszve látjuk, vagy amikor sötét és vörös fényekkel a zsarolások és feloldhatatlan szorongások útvesztőjének atmoszférájában járunk.

De amiért mindenképp ajánlott ezt a rossz sorozatot megnézni, az a vége, azon belül is az utolsó két perc. Az utolsó, nyolcadik részben nincs annyi elvarratlan szál, hogy csak kapkodjuk a fejünket és nézzük az időt, hogy mennyi van még a részből. Bár tele van ordító klisékkel és hibákkal, a sorozat utolsó három perce mégis mind a forgatókönyv, mind a mondanivaló szempontjából remek összegzése az azt megelőző, közel öt órás drámának.

Bár sokaknak nem tetszett, és tényleg ellentmondásos volt a lezárás, mégis ez a három perc tekinthető az alkotók legbátrabb, legeredetibb döntésének. Ezzel legalábbis már-már megközelítették a nagy elődöket, mint például a Skinst vagy a Misfitset. Elméletileg nyáron jön ki az új évad, ahova már amatőr fiatal színészeket keresnek. Talán reménykedhetünk benne, hogy ezúttal élethűbbek lesznek a részek – hiszen valószínűleg ez a sorozatipar jelenlegi legfontosabb trendje és üzenete: megérteni, bemutatni és befogadni a körülöttünk zajló dolgokat, méghozzá élethűen, izgalmasan és érthetően.

 

Bálits Mihály

2020. február 2.

Kiemelt kép: HBO GO; Montázs: Bálits Mihály
Képek forrása: HBO, Pixabay

Az igazság 2019 két legünnepeltebb sorozatáról Tovább
Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője?

Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője?

kep3.png

Federico Fellini közel száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a közép-olaszországi Rimini városában. A híres rendező és forgatókönyvíró mára már kultikussá vált filmjeivel 25 különböző díjat és rengeteg Oscart nyert. A világ az elmúlt hetekben megtelt az olasz mesterről való megemlékezésekkel, ezért mi is körbe jártuk, miért is volt fontos ő, amihez fontos támpontot adott az Olasz Kulturális Intézet Fellini-estje is. (Kicsit) szubjektív tapasztalatok a valaha élt legnagyobb rendezőről és művészetéről.

Írta: Bálits Mihály

 

A kereskedő szülőktől származó rendező az olasz fasizmus alatt nőtt fel és sok pályatársához, például David Lynchhez hasonlóan a képzőművészet nyomán kezdett el érdeklődni a filmek iránt. Fiatalon bábokat készített, agyagozott, képregényekért rajongott és a cirkusz, valamint a színjátszás mellett a mozi is érdekelte. A római jogi egyetemre való beiratkozása miatt sikerült elkerülnie a katonai szolgálatot, bár az előadásokra nem járt be. Újságíróként, grafikusként keresett pénzt, majd rádiójátékoknál segédkezett íróként, ahol már profi színészekkel dolgozhatott együtt. A háború után forgatókönyvíróként és beugró rendezőként foglalkoztatta Roberto Rossellini rendező, aki felfedezte Fellini képzelőerejét, írói tehetségét és vizuális érzékét. Pár Rossellinivel eltöltött dolgos év után 1951-ben megalkotta első saját filmjét, a Fehér Sejket.

A fasizmus és a háború alatt felnőtté váló ifjú író-rendező pont Rossellinivel együtt született bele a világégés utáni egyik filmművészeti trendbe, a (neo)realizmusba, ami áthatotta legtöbb alkotását. De ami még fontosabb, hogy a maestrot ezzel együtt mindig is érdekelte, hogy mi van a felszín alatt – ezért filmjeiben a realizmus váltakozik a szürrealizmussal.

kep2.pngA kis, tengerparti olasz falu, a fasizmus tombolása, illetve a háború olyan gyermekkori tapasztalatokat jelentettek számára, melyekből táplálkozhatott mindkét irányzat: ettől olyan sokszínű Fellini szinte minden alkotása. Ebből eredően tudta ilyen jelentős mértékben rajta hagyni bélyegét a filmművészeten. Ahogyan a szexualitást ábrázolja, az időt lefesti és amilyen humorral mindeközben operál, mind-mind jellemzői egy nagyon mély lírai lenyomatnak, ami sokszor profán viccekkel és általában lenyűgöző képi világgal keveredik.

Olyan erős volt a hatása a filmművészetre, hogy szinte észre sem vesszük, hány híres rendező munkáját befolyásolta. Paolo Sorrentino, Scorsese vagy a Coen testvérek filmjeit nézve viszont felfedezhető, hogy Fellini ott van a Nagy Szépségtől kezdve a Casinon át a Nagy Lebowskiig. Aki nem hiszi, nézze meg valamelyiket, és utána kapcsolja be csupán 20 percre a Rómát vagy a 8 és felet. Egyik alkotót filmjei mélysége, másikat az időhöz való viszonyulása, harmadikat utánozhatatlan humora kapta meg. Ebből kifolyólag az olasz rendező kicsit olyan, mintha minden filmes apukája lett volna. Ha valaki belenéz az elmúlt pár év Oscar-nyertes filmjeibe (például a Moonlight-ba vagy Shape of Water-be), még bennük is rá lehet bukkanni Fellini nyomaira.

 

Határtalan képzelőerő

Fellini jelentőségének tulajdonítható, hogy az Olasz Kulturális Intézet az évfordulóra külön estét szervezett az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol beszélt a szervezet és az Uránia vezetője is. A beszédek után pedig levetítették azt a filmet, amely talán a legjobban sűríti össze Fellini művészetét: az Amarcordot.

A filmet eredetileg 1973-ban mutatták be. Mint Fellini összes filmje, ez is Olaszországban forgott, viszont akármennyire is zseniális tájakat lehet látni benne, a kész anyag nagyjából 95 százalékát stúdióban vették fel. Az a jelenet például, ahol a város népe a fasiszta vezért várja, a filmstúdió bejáratánál forgatták. A cselekménynek nincs sok eleme, sőt nem is biztos, hogy van cselekmény: a film a rendező szülővárosának egy évét mutatja be. Túljátszott, túldramatizált, vicces, groteszk karakterekkel, tragikus halálesettel, egy kisvárosban megtalálható minden embertípussal. 

amarcord.png

De mindezekkel együtt az Amarcord végtelenül szürreális: ahogyan a fasisztákat éltetik, vagy ahogy a molett fiú az esküvőjét hőn áhított szerelmével elképzeli, mind-mind jól ábrázolják a kis sztorikból összetevődő film felszín alatti abszurditását, mélységét és báját. Keretes szerkezetről van szó, és a lényeg csak a lazán összekapcsolódó, anekdotikus történetfüzérekben lelhető fel. Meg persze a gyönyörű, festői olasz tájban: az ezekbe beleszőtt groteszk képek azok, amelyek az egész film lélekemelő mivoltát adják. Mint például az a jelenet, amikor a főszereplő család egyik megbolondult tagja felmászik a tanyán egy fára, és az Istennek sem akar onnan lejönni, miközben kővel dobálja az érte siető család tagjait, és azt kiabálja, hogy „nőt akarok”.

Talán ezekért a jelenetekért választotta az Olasz Intézet az Amarcordot a megemlékezés alkalmára. Fellini a film megjelenési évében simán vitte az Oscart ezzel a filmmel, amely annyira jól egyesíti a szürreális és a neorealisztikus stílusjegyeket, hogy időtlen lesz tőle. Mindezek az elemek persze megtalálhatóak Fellini más filmjeiben is, mint például a már említett 8 és félben vagy a legtöbbre tartott Rómában. Pont erről a filmről beszélt korunk egyik leghíresebb olasz rendezője, a már említett Sorrentino, talán a legjobban megfogalmazva a száz éve született mester lényegét: szerinte a titok Fellini határtalan képzelőerejében rejlik.    

 

A film Shakespeare-je vagy Mozartja

Sorrentinohoz hasonló véleményen vannak a magyar filmesek is. A HVG nemrég megszólaltatott pár magasan jegyzett magyar rendezőt, hogy mondják el róla véleményüket. Az Oscar-díjas Deák Kristóf azt állítja, Fellinitől tanulta azt, hogy társadalmi témájú történetet mesélni csak úgy érdemes, ha szépségbe, fantáziába, emelkedettségbe csomagolja az ember, míg a Moszkva tér rendezője, Török Ferenc a művész szabadságát emeli ki:

Szabadon alkotott, sokat improvizált, nem követte a forgatókönyvet, nagyon is mert és szeretett szabálytalan lenni, ez volt az egyik titka. Hasonló erejű művész, mint a festészetben Pablo Picasso.”

Reisz Gábor, aki a VAN mellett a tavaly kijövő Rossz Verseket is jegyzi, azt írta róla: „Rengeteg filmnyelvvel kísérletezett, őrületesen szabadon fogalmazott, játszi könnyedséggel váltogatta a szürrealizmust a hús-vér realizmussal”. Gigor Attila pedig azt mondta: „Nem tudom megmondani, hogy Fellini lehet-e a film Shakespeare-je vagy Mozartja”. Hozzátette azt is, ami feltételezhetően nagyon jól összefoglalja a világ filmeseinek véleményét:

„Én kevés művészt tudnék mondani, akiről azt gondolom, hogy az életműve nélkül szegényebb lenne az emberi kultúra, vagy legalábbis nagyon más lenne. Nagyon keveset. Fellini ilyen.”

 

Bálits Mihály

2020. január 31.

Kiemelt kép: Fellini és Donald Sutherland mint Casanova / COLLECTION CHRISTOPHEL/© PRODUZIONI EUROPEE ASSOCIATI/PRODUZIONI EUROPEE ASSOCIATI

Képek forrása: IMDb - Amarcord

Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője? Tovább
Ki menti meg a galaxist? - A Star Wars-saga hősnői

Ki menti meg a galaxist? - A Star Wars-saga hősnői

 marija-zaric-ro9swizgqeg-unsplash.jpg

Az idestova negyvenkét éve alakuló, három filmtrilógiába csomagolt Skywalker-saga most a végéhez ért. A történet főszála mellett a rajongók számos mellékszál alakulását is végigkövethették, megismerhették a háttérben húzódó okokat, egy-egy szereplő előéletét, fényt deríthettek a homályosabb részletekre is. A Csillagok háborúja-filmek megannyi megható, idegőrlő, katartikus pillanatot adtak nekünk, emberi és ebből fakadó hibáikat megszenvedő karakterekkel azonosulhattunk, szurkolhattunk, hogy a jó végül felülkerekedjen a rosszon. Női szemmel azonban ritkán nézünk végig a történeten, bár a legújabb rész megjelenése előtt aktuális lehet ez a szemszög.

 

Én is, mint sokan, gyerekként ismerkedtem meg a Jedikkel: tizennégy éves voltam mikor az összes filmet végignéztem, és minden egyes pillanatért rajongtam. Mikor A Skywalker kora magyar premierjének alkalmából készülni kezdtem arra, hogy összeállítsak egy anyagot, és beleástam magam a galaktikus történelembe, a Pinterest retro behind the scenes képtárába, a filmkritikákba és a karakterek hátterét és szerepét firtató cikkekbe, kibontakozott előttem egy olyan szempont, amire az elmúlt nyolc évben - amióta ismerem a Csillagok háborúját - egyszer sem gondoltam.

Mi van a saga női karaktereivel? Egyik filmben sincs hiány erős, gyenge vagy éppen jelentős karakterfejlődést lebonyolító férfi karakterből. A történet központi hősei és antihősei fiúk, férfiak. Az egyik örök személyes kedvencem Darth Vader, a lélekben még mindig frusztrált kamaszként viselkedő, titokzatos Sith nagyúr, de nem feledkezhetünk meg Han Solo és Chewbacca kalandor párosáról vagy Luke-ról, aki a filmek során lassan igazi Jedivé érik… Sorolhatnám tovább, hány szereplő érzéseivel, félelmeivel, valóságával azonosultam, mikor először láttam a filmeket, de a többségük férfi volt. Ezzel természetesen nincsen semmi baj, miért ne képzelhetnénk magunkat annak a helyébe, akinek csak akarjuk? Mégis felvetül a kérdés: milyen szerepet kapnak a női karakterek abban, hogyan alakul a jövője annak a messzi, messzi galaxisnak?

 

Leia Organa

Leia Organát, a Lázadók elszánt vezetőjét az első filmben az alig 19 éves Carrie Fisher alakította. A hercegnő az első film egyik legfontosabb szereplője, a galaktikus lázadás központi figurája, aki hamar fogságba esik, de hősiesen ellenáll a Birodalmiak kínvallatásának, ezzel védve a Lázadók bázisának titkos helyszínét. Miután Luke és Han segítségével kiszabadul a cellájából, többé nincs szüksége megmentőkre, átveszi az irányítást a helyzet felett.

Egy Leia szerepkörét tisztázni vágyó írás kiemeli a hercegnő aktív hozzájárulását a galaxis felszabadításához. A cikk írója szerint Leia akár a galaktikus feminizmus vezetője is lehetne, mivel szerepe sosem másodlagos férfi karaktertársaihoz képest, akikkel egymást kiegészítve működnek együtt, és kölcsönösen sietnek egymás segítségére.

A hercegnő ruhatáráról is szó esik: Leia praktikus öltözékei nem asszisztálnak a sztereotipikus női karakter elsődlegesen betöltendő funkciójához, a szépséghez. Az apró bikini és a lánc, amelybe rabszolgaként Jabba akarata ellenére belekényszeríti, végül furfangossága miatt szintén a menekülés eszközévé válik. Leia egyszer sem elégszik meg a megmentőre váró kisasszony szerepével, bátor viselkedése, keményen meghozott döntései miatt méltán ő a Lázadók vezetője. Mégis, annak ellenére, hogy Luke-hoz hasonlóan rendelkezik az Erővel, belőle nem lesz Jedi. A galaxis megmentésének ügyében végső soron Luke-on van a világ szeme.



Padmé Amidala

Padmé, a Naboo bolygó fiatal királynője, az éles nyelvű politikus, a demokrácia pártolója, aki beleszeret Anakinba, az ifjú és ígéretes Jedibe. Leiával ellentétben ő egyszer sem kerül akarata ellenére tárgyiasított, kiszolgáltatott helyzetbe, királynőként érzelmileg és fizikailag is képes megvédeni magát.

Fontos politikai személyiségként Padmé fő tevékenysége arra irányul, hogy minden konfliktushelyzetre megtalálja a békés megoldást. Igazi vezető-típus: makacs, eltökélt, szenvedélyes, emellett tapasztalt tárgyaló. Szolgálói, akik egyben testőrei is, szívből szeretik és elkötelezetten védik őt, akár életüket is adnák érte. Erről a különleges kapcsolatról, valamint Padmé politikai tevékenységéről született egy regény is Queen’s Shadow címmel, amely a karakter életéhez kíván egy újabb, mélyebb dimenziót hozzáadni.

Padmé életében azonban van egy végzetes fordulat: a szerelem. A Sith-ek bosszújának korai produkciós szakaszában volt arról szó, hogy a galaktikus felkelést maga Padmé fogja elindítani, amikor ráébred, hogy Anakin szörnyeteggé lett. Ezt a változatot végül elvetették: Padmé világra hozza Leiát és Luke-ot, aztán sérülései vagy elviselhetetlen lelki fájdalma miatt - vitatott, hogy pontosan mely okból - meghal. Anakin agresszivitása és elmulaszthatatlan frusztrációja - amely célját tekintve nem válogat - tragédiába fullad, és ez a tragédia Padmét erős királynőből passzív áldozattá redukálja.

 

Rey

Egyszerű ruhák, egyszerű lány: “egy senki, aki nem tudja, hogy ő valaki” (forrás). A 2015-ös Ébredő erőben megjelenő Rey, az első női Jedi, akivel végre minden kislány úgy azonosulhat, mint előtte senkivel. Munkája veszélyes és átfogó technológiai tudást igényel: ez alátámasztja az általa képviselt karakter hős-jellegét is. Ő Leiával és Padmével ellentétben nem királyi sorba született, indíttatásait követve mégis megtalálja küldetését, használni kezdi a benne lakozó Erőt. Rey történetében a női szereplőkkel szemben gyakran alkalmazott tárgyiasítás és a passzív áldozat-szerep is hiányzik. Sokak szerint ő az első olyan női főszereplő a Csillagok háborúja-filmekben, akit nem szorít valamilyen módon háttérbe egy vele azonos szinten lévő férfi karakter.

 

Ők hárman a Star Wars-galaxis fiatal, mindenre elszánt, érző női. Olyan történeteket kaptak, amelyeket sokan bíráltak, melyekben nem csak filmkarakterekként, de a női nem képviselőiként is néha hátrányba kerültek - ez azonban mégsem vett el az erejükből. Reyt az Ébredő erő egyik kigondolója, Kathleen Kennedy “az új generáció Luke Skywalkerének” nevezte. Ez a fiatal lány a következő részben is mindannyiunk figyelmét ráirányíthatja arra, milyen nélkülözhetetlenek a Csillagok háborújában a nők, akik ugyanolyan kitartással hajszolják a galaktikus szabadságot, mint férfitársaik.

 

Lázár Fruzsina

 

Photo by Marija Zaric on Unsplash

Ki menti meg a galaxist? - A Star Wars-saga hősnői Tovább
Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény

Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény

Harc a cyberbullying ellen

vetkesek_kozt_cinkos_aki_nema.jpg

Az internetes zaklatás nap mint nap előjön, és egyre szélesebb réteget érint a digitalizáció terjedésével. A Corvinus hallgatói évről-évre indítanak olyan projekteket, melyekkel a problémára szeretnék felhívni a figyelmet. Következő cikkünkben Bokovics Nóra és Tóth-Máté Bence újságíróink mondják el véleményüket a témáról, és saját hallgatói kisfilmjüket is bemutatják. 

 A cyberbullying fogalma a többség számára nem ismeretlen. Az internet megjelenése számos előnye mellett magával hozta az online zaklatás jelenségét is, ami a médiaerőszak és a zaklatás ötvözeteként jött létre. Ennek számos fajtája lehet, így ide tartozik például, ha valaki bántó, anonim üzeneteket küldözget közösségi platformokon. Ennek meglepő módon még a YouTube-on is tanúi lehetünk. A platform napjainkban nagy népszerűségnek örvend, egyre többen indítanak YouTube csatornát és próbálják ki magukat videósként, már egészen fiatal korban is. 

Őket általában a népszerű YouTuberek sikerei inspirálják, azonban mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala. A videók alatt ugyanis hamar megjelennek a rosszindulatú kommentelők, akik szinte sportot űznek abból, hogy mások lelkébe tiporjanak, a védtelen kezdőket pedig különösen egyszerű támadni. Tari Annamária pszichológus Y-generáció című könyvében a kommentelés lélektanával is foglalkozik. Szerinte már „nem divat” a pozitív érzelmekkel való azonosulás, így a hozzászólás lehetősége inkább a negatív érzelmek kitörési felülete a tanulás, bíztatás vagy dicséret helyett. Sokak számára motiváló az anonimitás, az, hogy nem szükséges felfedniük valódi kilétüket egy-egy komment megírásakor, bátrabban, következmények nélkül fejezhetik ki véleményüket. 

A cyberbullying érzelmileg sokkal megterhelőbb lehet az áldozat számára a „hagyományos” zaklatásoknál, mivel koncentráltabb formában, az online nyilvánosság előtt zajlik, így még inkább megalázottnak, a közösség kitaszítottjának érezhetik magukat. 

A Corvinus Egyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakos hallgatóiként úgy gondoltuk, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni, ezért Pelle Veronika tanárnő Médiatudatosság órájára, arra a feladatra, hogy készítsünk kampányvideót, mellyel a médiatudatosság valamely aspektusára hívjuk fel a figyelmet, a mellékelt videót állítottuk össze.

Videónkkal ösztönözni szeretnénk közösségi médiahasználókat a segítségnyújtásra, hogy ne menjenek el szótlanul egy-egy negatív komment mellett, vagy ne álljanak be ők is a sorba. Ne kezdjenek el kritizálni, hanem inkább bátorítsák a mások által támadott személyt egy pozitív hozzászólással, hiszen ilyen esetben minden támogatás számít. Célcsoportként a „némákat” választottuk, mert úgy gondoljuk, könnyebben lehet hatni rájuk és nagyobb eséllyel fognak segíteni egy kampányfilm hatására, mint azok, akik rendszeresen írnak negatív hozzászólásokat. 

A videó segítségével gondolkodjunk el korábbi hozzáállásunkon, és ha eddig nem tettük meg, legközelebb lépjünk ki a némaságból, támogassuk pozitív hozzászólásunkkal az arra rászorulókat! 

 

Bokovics Nóra, Tóth-Máté Bence 

Fotó: Adobe Stock 

Forrás: UNICEF

Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény Tovább
Megosztások a fiatal felnőtt-létről

Megosztások a fiatal felnőtt-létről

Avagy ez történt a Van 2 Perced? esten

 img_6707-min.JPG

Ki vagyok? Milyen vagyok? Merre induljak? Vagy, ha már elindultam, hová is tartok? Néhány ilyen kérdés talán már a felnőtté válás első lélegzetvétele után kiszakad az emberből. Olyan dolog ez, ami alól senki nem bújhat ki, mert így működik a világ: előbb vagy utóbb mindenki felnő. De vajon mennyi kontrollt kap az ember efölött? Lehet ezt jól csinálni?

A Van 2 Perced? erről szólt: az este során  körbejárták, minden oldalról megvizsgálták, belülről is megélték a résztvevők a felnőtté válás témakörét. November 22-én egy olyan közös alkalom született, ahol a személyes megosztásra, a reflektálásra, kötetlen beszélgetésre is sor került.

img_6718-min.JPG

A Van 2 Perced? alapja egy egyetemi projektfeladat, a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos diákjai szervezték. Öt megálmodója - Kércz Dorci, Nagy Dorka, Lázár Fruzsina, Perejuc Svetlana és Taxner Tünde - mondhatni, saját magukra szabták a témát, hiszen ők is épp nyakig a fiatal felnőttség állapotában vannak. Egyetemi hallgatóként, munkavállalóként, egyre függetlenedő fiatal nőkként olyan fórumra vágytak, ahol mindenki megoszthatja azt, amire azt mondhatjuk, #életem. A rohanó világban azonban az embernek többnyire rövid ideje marad a számára fontos dolgok megvitatására. Így alakult ki a végleges koncepció: két perces pitchek olyan emberektől, akik épp most élik meg a felnőtté válást. Beszéljenek ők arról, amit a legfontosabbnak tartanak; ebbe a rövid időbe ez pont belefér.

 

Kétperces lét-képek

Az önkifejezés fizikai kereteit a Prezi adta a projektnek: az est fellépői a cég budapesti irodájában beszéltek. Az előadások közöttt volt slam, próza, vers és standup-produkció is, a fellépők életkora 19 és 28 év között váltakozott. A fiatalok által hozott témák többek között a humoros-mély élethelyzetek, a saját vállalkozás, a tudatos lét, a munka-egyetem-szabadidő egyensúly spektrumán mozogtak. Sokszínű, izgalmas, felvillanyozó volt az est első része, amely a személyes történetek megosztásától élővé és közösségivé vált.

Néhány felvillanás a torokszorítóan őszinte beszédekből:
img_6475_2.JPGAmikor a tragédia megélése tesz felnőtté:
"A lelkedből egy darabot kivenni, és úgy tenni, mintha sosem lett volna."

Az eligazodásról:
"Túl sok a dolog, amiről nem is tudom, hogy nem tudom."

A felnőtt életet egyben tartó rutinról:
"Környezetváltozáskor azért nehéz megtartani a rutint, mert könnyű összetéveszteni a puszta szokások rendszerével. Pedig a rutin nem csak azokból a dolgokból áll, amiket csinálunk, hanem a felfogás, amely ezek mögött áll."

A hivatás és a biztos megélhetés harcáról:
"Boldog leszek - ebben biztos vagyok -, de hol fogok lakni?"

A dolgokról, amelyek valakit felnőtté tesznek:
"Sokáig úgy éreztem, nem akarok felnőni, mert nem illek bele a felnőttséget körülhatároló szabályrendszerbe. Aztán rájöttem, hogy nem velem van a baj: előregyártott forgatókönyvet kapunk a felnőtt élethez, amivel sokan nem tudunk azonosulni. A felnőttség valójában abban áll, hogy merjük átírni ezt a forgatókönyvet."

Az öregedéstól való félelemről és a fiatalságkultuszról:
"Ha soha nem öregszem meg, fiatalon kell meghalnom."

Az önismeretről:


"Kapcsoljuk le a fényeket, mert akkor látjuk igazán magunkat: fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy “ki vagyok én”? Máskülönben 40 év múlva ott állunk majd a tükör előtt, és látjuk, kik vagyunk - akkor már késő lesz."


Szakmai perspektíva

A Van 2 Perced? második részében a szakértők kapták a főszerepet: panelbeszélgetés keretében szakmai perspektívából adtak rálátást a felnőtté válás folyamataira. A beszélgetés a fellépők témafelvetései és a közönség kérdései köré épült, így összekapcsolva a megélést és a magyarázatot.

img_6705_2.JPGA szakértői csapatot Bereczki Enikő generációs szakértő, Dr. Bokor Tamás a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, Békéssy Olga, a Női váltó alapítója, Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője és Bugir Zsófi, a Prezi Security engineer gyakornoka alkották és Rétvári Márton, a Corvinus oktatója vezette. Hivatásukból adódóan mindannyiukhoz közel áll a felnőtté válás témaköre, és a szakmai kötődés mellett személyes elhivatottsággal tekintenek a témára.

Mitől is lesz valaki felnőtt? A panelbeszélgetők többnyire egyetértettek abban, hogy a döntéseinkért vállalt magasabb szintű felelősség kulcsszerepet játszik a "felnőttség" elérésében. Előkerült egy Robert Fulghum-parafrázis is: "az felnőtt az, aki különösebb trauma megélése nélkül képes kivenni a mosogatóból a szűrőben felgyülemlett 'dolgot'".

Saját felnőttségünk mélyebb megértéséről Veres Rita MacIntyre gondolatait osztotta meg: akkor érthetjük magunkat, ha megértjük a történetet, amelynek részesei vagyunk, és önmagunkat tudatosan egy nálunk nagyobb folyamat részeként szemléljük.

A felnőtté válás Bereczki Enikő szerint sokaknak azért olyan keserves, mert nehéz otthagyni egy csodálatos gyerekkort, és kilépni egy olyan világba, ahol az ember maga marad. Békéssy Olga szerint a sok lehetséges választás miatt pedig az elköteleződés is egyre nehezebb, hiszen folyamatosan nyomasztanak a kihagyott lehetőségek - dr. Bokor Tamás szavaival: “a svédasztal mindig frusztrálóbb, mint a napi menü”. Így sérül a tartalmas emberi kapcsolatok kialakulásának folyamata is; ezekhez ugyanis több időre lenne szükség, mint amennyit a folyton elismerésre vágyó fiatalok gyakran szánnak rájuk.

 

A közösség valósága

A felnőtté válás mindenki életében mást jelent: ez a sok személyes valóság-szelet került elő a Van 2 Perced? estjén, és így létrejött az a valóság, amiben mindenki megtapasztalhatta, milyen az a lét, ami rajta kívül esik. Minden résztvevőnek - így a közönségnek is - sok tanulást, mosolyt, újdonságot, elmélyülést adott az est, melynek végén kötetlen ismerkedésre is lehetőség nyílt.

Ha összeillesztjük a Van 2 Perced? sokszor váratlan és valódi pillanatainak kirakósdarabkáit, olyasmire jutunk, ami valamiképp mindenki számára egyértelmű. A felnőtté válás sosem ér véget, mindig van olyan, hogy valaki “felnőttebb”, mindig lesznek nehéz választások és fájdalmas helyzetek, de mi magunk írjuk a saját történetünket, így ha ezt felelősséggel, a boldogságunkat őszintén keresve tesszük, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy valamit jól csinálunk.

 img_6506_2.JPG

 

Lázár Fruzsina 

2019.11.23. 

 

Fotók: Bartha Regina & Szép Zsóka

Megosztások a fiatal felnőtt-létről Tovább
HARC vagy HARMÓNIA?  - A környezetvédelem ősi tudásra épülő megközelítése (vélemény)

HARC vagy HARMÓNIA? - A környezetvédelem ősi tudásra épülő megközelítése (vélemény)

fold_mint_organizmus-min.jpg

„Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld,
a világmindenség megingathatatlan alapja.” (1)

 

Az ősi mítoszokban a Föld gyakran istenként, élő organizmusként jelenik meg, ami ma a környezetvédelemről történő gondolkodásnak egy újszerű, átfogó perspektívát kínál, a törekvéseknek pedig egy egyetemleges, holisztikus alapot nyújthat. - Taxner Tünde véleménycikke következik. 

 

A legtöbb ősi, például az ógörög kultúrának még részét képezte az a tudás, hogy a Föld ugyanúgy lélegzik, mozgásban van, vagyis él, mint az ember. Azzal is tisztában voltak, hogy a nagy rendszer ugyanolyan szervesen egymásra épülő elemekből áll, mint a kicsi, vagyis az emberi test. A modern természettudomány már eljutott odáig, hogy ezeket az ősi megérzéseket bizonyítsa. Hogy csak pár eredményt említsek, dr. Carl Johan Calleman rámutat arra(2), hogy a Föld légköri-geofizikai szféráinak frekvenciái megfeleltethetők a különböző típusú emberi agyhullámok frekvencia-tartományainak. Ezen túl a magyar csillagász, Grandpierre Attila kifejti(3), hogy a Naprendszer és benne a Föld önszabályozó rendszerként működik, amely a saját kémiai és fizikai paramétereit úgy állítja be, hogy az élet, vagyis az ember számára is a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsa.

A japán dr. Masaru Emoto(4) pedig mágneses rezonanciaanalizáló (MRA) technológia segítségével felfedezte, hogy a víz kristályszerkezete a rezgésekben közvetített információk függvényében változik, például egy Mozart darab hallatán szimmetrikus, míg egy durva káromkodás hatására zavaros formát vesz fel. Bolygónk nagyjából három negyedét víz borítja, egy felnőtt testtömegének is több mint a felét víz teszi ki. Többek között így alkotunk szerves egységet a természettel.

Ma nagyon igyekszünk tudatosak lenni, de mi az, amit igazából teszünk? Küzdünk a klímaváltozás ellen, és szeretnénk védeni a bolygót, hogy mi magunk túlélhessünk. A Föld védelme nem csak az emberiség és minden egyéb faj fennmaradása miatt fontos, hanem egy sokkal szentebb egyensúly megőrzése érdekében. Hajlamosak vagyunk szeparáltan gondolni magunkra, individualizmusunk elveszi holisztikus látásunkat. A Föld organizmus: az ökoszisztéma akkor nem omlik össze, ha minden pici élő és élettelen részlet egybetartja, az ember pedig nem tud függetlenedni természetes közegétől.

Néha eljutunk a természetbe, megpróbáljuk az erdőkben, a hegycsúcsokon, a madarak dalában megtalálni azt a harmóniát, amit elveszítettünk. Még mindig írunk verseket fákról és virágokról, feltölt minket egy úszás a tengerben vagy a Balatonban. A lelkünk legmélyén nem pusztításra, hanem harmóniára vágyunk. Keresd meg magadban ezt a rejtett vágyat, és rá fogsz döbbenni, hogy a környezet védelmében minden gondolat és cselekedet számít, és minden, amit teszel, jelentőséggel bír!

 

Források:

1. Trencsényi-Waldapfel Imre (1999) Görög regék és mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó.

2. Carl Johan Calleman (2017) A globális elme és a civilizáció felemelkedése. Angyali Menedék Kiadó.

3. Grandpierre Attila (2015) Héliosz – A Nap és az élet új nézőpontból. Titokfejtő Könyvkiadó.

4.  Masaru Emoto (2007) A víz rejtett bölcsessége. Édesvíz Kiadó.

 

2019. november 5.

Taxner Tünde

HARC vagy HARMÓNIA? - A környezetvédelem ősi tudásra épülő megközelítése (vélemény) Tovább
És mégis mozog a Föld

És mégis mozog a Föld

Kedves Hallgatók!

Észrevehettétek, hogy az utóbbi időben, eltűnt a honlapunk, a Facebook oldalunk, és a blog sem üzemelt. Sajnos utolért minket az emberi gyarlóság és emiatt masszív adatvesztést könyvelhettünk el. Azonban másfél hónapos küzdelem és megfeszített tempójú munka után, újra itt vagyunk, egy megújult csapattal, hogy ellássunk titeket a legfontosabb hírekkel és információkkal! Legyen szó egyetemi kérdésekről, kultúráról, sportról vagy épp aktuálpolitikáról.

Sokszor gondolkoztam azon, bárcsak korábban születhettem volna. A nagy földrajzi felfedezések korába, amikor még minden új volt, vagy az 1700-as 1800-as évekbe, a felvilágosodás és Európa újjászületésének korszakába. Mindig azt hittem, hogy a nagy történelmi események már mind lecsengtek, mi már csak megyünk előre, valami ismeretlen, ködös, de mindenképpen monoton és unalmas úton, egy kiszámítható meglepetésektől mentes világba.

Az elmúlt hetek során azonban világossá vált, hogy Francis Fukuyama téved, és a történelemnek nincs vége. A Britek kilépnek az Európai Unióból, az Egyesült Királyság a széthullás küszöbén, és a magyar futball válogatott, ha csak rövid ideig is, de újra összekovácsolt egy megannyi politikai törésvonaltól szenvedő társadalmat.

Kezd azonban úgy tűnni számomra, hogy Eppur si muove – És mégis csak mozog a Föld. Jókor vagyok és a legjobb helyen. S bár új földrészeket már nem fogok felfedezni, egy érdekes jelenben nyújthatok, nyújthatunk számotokra tájékoztatást.

Ezért is sajnáljuk ennyire, hogy április óta nem tudtuk kiszolgálni az igényeket egy ilyen történelmi időszakban, amikor ennyi minden történik körülöttünk, nem volt lehetőségünk tájékoztatni titeket.
516.jpg

És mégis mozog a Föld Tovább
Az Educatio margójára

Az Educatio margójára

A minden évben megrendezett Educatio Kiállítás rengeteg középiskolás és már diplomával rendelkező érdeklődő számára elengedhetetlenül fontos esemény, ami nélkül nem is merik beadni a jelentkezésüket a felsőoktatásba. Jómagam is többször jártam kint, mint érdeklődő, csakúgy, ahogyan egyetemi nyílt napokon is részt vettem. Amit pedig tapasztaltam, az korántsem feltétlenül a kedves, nyitott, segítőkész hökösök és egyetemet képviselő hallgatók hozzáállása volt. Nézzük, miért.

honvedelemhu.jpg
Forrás: honvedelem.hu

Az Educatio margójára Tovább
„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

Külföldön ugyan évről évre tarolnak a hazai gyártású produkciók, itthon viszont szinte senki sem kíváncsi rájuk a hollywoodi blockbusterek árnyékában. Mi lehet ennek az oka? Hol tart most, illetve merre kellene tartania a magyar filmiparnak? Van-e jövője egy kezdő színésznek a magyar filmvásznakon ilyen körülmények között? Papp Endrével, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész hallgatójával beszélgettem, aki idén kezdte meg szakmai gyakorlatát a budapesti Katona József Színházban.

 

12207682_970136089698745_280377424_n.jpg

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film” Tovább
Regnum Marianum – méltó a névhez…?

Regnum Marianum – méltó a névhez…?

Több jelentős ünnep is közeledik a hét vége felé: augusztus 15-én szállt fel a Mennybe Szűz Mária, és ugyanezen a napon, kb. 1000 évvel később ajánlotta neki országát Szent István királyunk. Nagyboldogasszony napja tehát augusztus 15-e, államalapító királyunk ünnepét azonban a világegyház 16-án tartja, a magyar egyház pedig 20-án. A szent megünneplését 1686-ban, Buda visszafoglalását követően terjesztették ki az egész egyházra.

catholicdailynet.jpgFotó: catholicdailynet

Regnum Marianum – méltó a névhez…? Tovább
Közgazdászok huhogása

Közgazdászok huhogása

Válasz Istenadta kollégámnak

Niels Bohr kiváló dán fizikusnak tulajdonítják a mondást, miszerint: "Az előrejelzés nagyon nehéz dolog, különösen, ha a jövőről van szó." Érzésem szerint nem vette komolyan a figyelmeztetést Istenadta szerzőtársam, aki egy Sachs - Kotlikoff tanulmányból vont le a minap messzemenő következtetéseket.

Nem eszik ugyanis olyan forrón a kályhát.

Forrás: http://babara.hu/

Közgazdászok huhogása Tovább
Világgazdasági összeomlás fenyeget

Világgazdasági összeomlás fenyeget

Matolcsynak volt igaza, csak kicsit másképp...

A technológiai fejlődés kezd gátad szabni annak a gondolkodásnak, miszerint a kormányoknak hagyniuk kell a piacot. Megdőlt az elmélet, hogy a gazdaság magát szabályozza Adam Smith „láthatatlan kéz” teóriája alapján. A laissez-faire (a liberális piaci gondolkodás alapja: hagyja csinálni, nem avatkozik a piac ügyleteibe az állam) megbukott a 2007-2008-as világválság következtében. A jelenlegi felfogás szerint a különadók hosszú távon csak visszavetik a gazdaságot, de lehet, hogy  épphogy ez az egyetlen kiút az összeomlás elől?

Kép: http://www.englishforum.ch

Világgazdasági összeomlás fenyeget Tovább
Politikai hurrikán

Politikai hurrikán

Napjaink magyar politikája jelenleg jól leírható egy hurrikán (vagy tájfun…) jelenségével. Amíg a felhőtömeg egyre jobban tombol, mert ehhez megvan az energia utánpótlása – meleg, párás levegő – addig a vihar „szemén” belül úgy érezhetnénk, mintha körülötte minden rendben lenne és semmi nem történne. Pedig éppen a szem körül a legnagyobb a pusztítás…

Kép: hvg.hu

Politikai hurrikán Tovább
Semmit sem ér a Pulitzer-díj

Semmit sem ér a Pulitzer-díj

Immár kilencvenkilenc éve hitetik el az amerikai emberekkel, hogy bármit is számítanak – írja provokatív cikkében Jack Shafer, a Politico újságírója. Átverésnek, bennfentes bolondságnak tartja az újságírói díjakat, kiosztásuk körülményeit és szakmai hátterét pedig átláthatatlannak és túlzottan szubjektívnek.

Lassan minden újságíró díjazott lehet ugyanis valamilyen fomában, ha nagyon akar: bekezdéseken át sorolja, hányféle csoport díjazza saját magát szezonálisan az oknyomozó újságírótól a gazdaságin át a videójátékokkal foglalkozó zsurnalisztákig. Konkrét tematikus bontást is felmutat – fiatal, afroamerikai, tudományos, politikai, és legalább két tucat másik témában is rendszeresen osztanak díjakat. A kisebb, helyi díjakról, vállalati és iskolai plakettekről még csak szót sem ejtettünk. „Más szakágak is szokták díjazni legjobbjaikat, de nekik nincsen kürtjük, amivel ennek hírét rendszeresen szerteszórhatnák a világban” – írja.

A Pulitzer-díj a „nagyágyú”, az elismerés, amire mindenki vágyik: érdemes megfigyelni azonban, hogy az alapító-névadó sajtótermékei gyakran éltek az úgynevezett sárga újságírás legrosszabb hagyományaival. Politikai elfogultsága is rendszeresen átütött a lapon, nyíltan támogatva a demokrata elnökjelöltet az 1884-es kampányban, többek között egy olyan sztorit lehozva, melyben egy, szintén a baloldali kandidátust támogató orvosra hivatkozva azt állította, hogy a republikánus James G. Blaine súlyos beteg és nagy valószínűséggel meg fog halni még azelőtt hogy esetleges elnöksége véget érne.

A díjak értékelése mindig tutokban zajlik, a végső döntések pedig – az újságcikkek „értékelésének” jellegéből adódóan – alapvetően a zsűritagok szeszélyén múlik, ahogy ezt korábbi ítészek is megerősíthetik. Mi alapján lehet objektíven kiválasztani a döntős cikkek közül azt, ami tényleg jobb? (Kicsiben e sorok írója is szembesült ezzel a problémával egy itthoni újságíró-pályázat értékelésekor.)

A győztes munkák paradox módon egyszerre megjósolhatóak és mégis kiszámíthatatlanok, ahogy az ítészek igyekeznek fiatalabb és a többi újságírói díjátadóról „kifelejtett” cikkeket díjazni: előfordult olyan is, hogy az egyik győztes saját magát jelölte a díjra.

Felmerül a kérdés: ahogy a bankárok nevetség tárgyává válnának, ha egymás közt vállveregetős díjakat osztanának ki a legjobb harmadik világbeli hitelért, vajon miért nem történik ugyanez az újságírókkal? Shafer válasza szerint nem feltétlenül a díjjal van baj, hiszen megfelelő körülmények közt tényleg rámutathat fontos témákra és kiemelhet értékes alkotásokat – de az újságíróknak nem ezen mesterséges és megbízhatatlan „értékek” szerint kellene megítélniük saját munkájukat.

Semmit sem ér a Pulitzer-díj Tovább
Magyar politikusnők a nőpolitikáról

Magyar politikusnők a nőpolitikáról

Hillary Clintion április 12-én bejelentette, hogy a demokraták jelöltjeként szeretne indulni a 2016-os választásokon. A legtöbben úgy vélik, ő a legesélyesebb a pártjában, ami azt jelentené, hogy az Egyesült Államoknak az első afro-amerikai férfi után egy női vezetője lehet. Elgondolkodtam: vajon hazánk mikor áll készen erre? Miért nem látunk sehol a kormányban egy erős női vezetőt?

Magyar politikusnők a nőpolitikáról Tovább
Jó érzés locsolva lenni!

Jó érzés locsolva lenni!

A hagyományoknak legfőképpen az adja szépségüket, hogy nem kérdőjelezzük meg létjogosultságukat. Minden évben pukedlizünk előttük, és belevetjük magunkat az ünnepekbe, hogy ugyanúgy részesei legyünk húszévesen, mint ahogy azok voltunk gyerekként és azok leszünk idős korunkban is. A szerepek változhatnak, az ünnep maga ugyanaz. És ez teszi olyan széppé, olyan nosztalgikussá, olyan stabillá: minden évben visszatér. Ha valami, hát az mindig van. Néha szerényebben, néha viszont gazdagabban, időnként szomorúbban, máskor épp vidámabban tudjuk ünnepelni. Ha pedig kifejezetten utáljuk őket, vagy nem engedhetjük meg magunknak a legcsekélyebb formáit sem, teljesen figyelmen kívül hagyni akkor sem tudjuk: ha körülnézünk, látjuk, hogy van, mert az emberek éltetik. És mi sem fontosabb egy hagyomány számára, mint ez.

Jó érzés locsolva lenni! Tovább
süti beállítások módosítása