Közgazdász Online


5 jazz muzsikus, akikre MOST érdemes figyelni

5 jazz muzsikus, akikre MOST érdemes figyelni

borito_6.jpgA jazz egyáltalán nem egy régen elfelejtett, mára csak szűk réteg számára hozzáférhető műfaj. Korábbi cikkünkben megismertük a jazz legnagyobb klasszikusait, azonban nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy ma, 2020-ban is nagyon izgalmas zenék születnek. Bemutatunk nektek pár olyan művészt, akiket érdemes követni, és akik aktívan dolgoznak új projekteken. Kedvenc számainkból szokás szerint készítettünk egy lejátszási listát is.

Írta: Bera Viktor

kamasiwashington.jpgRöviddel az ezredforduló után pár tehetséges Los Angeles-i fekete fiatal megalapította a Young Jazz Giants nevű formációt: egyetlen albumukat 2004-ben adták ki. Pozitív visszhangot kapott, és kult klasszikussá vált az évek során, viszont nem csak emiatt kell megemlíteni. A XXI. század eddigi talán legbefolyásosabb jazz felfedezettjei közül többen is ebből a formációból kerültek ki, így listánk első két tagja is. 

Kamasi Washington az egyik legnépszerűbb élő szaxofonos, egyaránt elismert a jazz és a hip-hop világában. Saját albumai rendszerint gigantikus projektek, és dolgozott már együtt Kendrick Lamarral és a Run the Jewels-szel is. Zenéjét lehetetlen egy szóban jellemezni: eltér más zenészek munkájától, miközben albumról albumra újat tud mutatni. Modern hírességként számos médiaszereplése is van, nagyon izgalmas karakter. Legutóbb a 2020 júliusában megjelent Dinner Party című albumon szerepelt, ami több könnyűzenei műfaj legnagyobb alakjainak közreműködésével készült.

Thundercat az egyik legsokoldalúbb zenész napjainkban. A Young Jazz Giants mellett játszott a Suicidal Tendencies nevű punk zenekarban, dolgozott Flying Lotus egyik albumán, sőt, Kendrick Lamarral is gyártott zenét. Saját albumain keveri a műfajokat, van itt funk, jazz, R&B, punk és hip-hop is. Utolsó albuma viszonylag friss, idén áprilisban jelent meg.

chrispotter.jpgA fiatalokon kívül pár amerikai veterán továbbra is tud újat mutatni. Chris Potterre már gyermekkorában, a 80-as évek közepén felfigyeltek, viszont máig az egyik legjobb szaxofonos, és még bőven frissít a jazz légkörén. Legutóbbi, ősszel megjelent albumán az elektronikus zenéből merít, és ezt vegyíti saját jazz zenéjével. Több alkalommal is járt már Magyarországon, így a szerencsések akár élőben is elcsíphetik.

Nem csak Amerikában találkozhatunk nagy tehetségekkel; az óceán felénk eső oldalán is érdemes nézelődni. Shabaka Hutchings a brit jazz köreiben az egyik legaktívabb fellépő volt az utóbbi években. A barbadosi származású Hutchings zenéjében is gyakran vegyíti kulturális örökségét és a modern jazzt. Érdemes őt három aktív formációban figyelni: mind a Sons of Kemet, a The Comet is Coming és a Shabaka & The Ancestors is remek albumokat és fellépéseket kínál.

Az utóbbi évtizedekben a skandináv jazz is nagyon termékeny volt - számos tehetséges zenész közül egyedisége miatt Karl Seglemet emeljük ki. Már évtizedek óta gyárt zenét, de még mindig a leginnovatívabb zenészek között említhetjük. Elsődleges hangszere a szaxofon, viszont kompozícióiban gyakran használ kecskeszarvból készült kürtöt is, és más, egzotikus és szokatlan hangszerek is megjelennek albumain. Stílusa letisztult, gyakran népzenei elemekkel átszőtt jazz, mindenképp hallgassatok bele munkáiba!

Természetesen tengernyi tehetséges zenészt lehetne kiemelni a kortárs jazzből, a mi listánk csak ízelítő. A bemutatottak számaiból, illetve pár további érdekes zenész munkájából készített lejátszási listát itt találjátok

Képek: Young Turks, Brainfeeder, Bjørn Erik Pedersen, Tore Sætre, Karl Seglem, Pexels

5 jazz muzsikus, akikre MOST érdemes figyelni Tovább
Metál: a legsokoldalúbb zenei műfaj? - Ajánló lejátszási listával

Metál: a legsokoldalúbb zenei műfaj? - Ajánló lejátszási listával

people-in-concert-1763075.jpg

A válasz közel sem egyszerű: a metál műfajának definiálása igen nehéz feladat. Ami vitathatatlan: a ‘60-as évek végén a kemény rockból fejlődött ki a műfaj. Az azóta eltelt bő 50 évben annyi különböző irányzat jelent meg, hogy szinte lehetetlen mindet összefoglalni. Én most ezek közül emelek ki párat, és ajánlok nektek mindegyikhez egy-két albumot, hogy kezdőként fel tudjátok fedezni a metált.

Írta: Bera Viktor

 

Viharként dübörgő dobok, felismerhetetlenségig torzított gitárok, halálhörgés és artikulálatlan vonyítás - tapasztalatom szerint a legtöbb embernek valami ilyesmi jut eszébe a metálról. Vannak zenekarok, melyekre valóban igaz ez az állítás: horrorisztikus hangzásuk van (ami egyébként nálam  pozitív). Akik viszont  elgondolkodnak, milyen számok jutnak eszükbe a metálról, jórészt énekelhetőbb, nyugodtabb zenékre asszociálnak. De akkor ezek a kellemes, fogyasztható slágerek hogy kerülhettek ugyanabba a műfajba, mint a halálhörgés és a színpadi véráldozatok?

 

A metál első szárnybontogatásai

paranoid.jpgEgy olyan számmal és albummal kezdődhet az ismerkedés, ami nagyon jelentős a metál történetében, de mégsem említik elégszer. Ez nem más, mint a Born to be Wild a Steppenwolf debütáló albumáról - ebben hangzott el először a legendás kifejezés: “heavy metal”. Ha érdekelnek a metál kezdeti szárnybontogatásai, érdemes belehallgatni a Led Zeppelin, a Deep Purple vagy akár a Beatles 1968-69-es felvételeibe, sok ezek közül már inkább nevezhető metálnak, mint egyszerű rocknak.

Nem mehetünk el szó nélkül az első metál bandaként számon tartott Black Sabbath mellett sem. A birminghami zenekar olyan erősen kezdte a ‘70-es éveket, hogy szűk 4 év alatt 5 zseniális albumot is sikerült készíteniük. Köztük a legismertebb - megérdemelten - a Paranoid, rajta olyan legendás számokkal, mint a War Pigs és az Iron Man. Ha a Sabbath lassabb, kemény, blues-ra emlékeztető hangzását keresitek, a doom metal néven ismert stílusban érdemes kutakodni, ehhez a Candlemass-től az Epicus Doomicus Metallicus jó kiindulópont lehet.

 

A megújulás

british_steel.jpgA ‘70-es évek végére elérkezett az idő az újításra: megjelent a NWOBHM, azaz a brit heavy metal új hulláma. Ekkor nyert igazi népszerűséget a műfaj; olyan legendás zenekarok fémjelezték az irányzatot, mint a Judas Priest vagy az Iron Maiden. Mindkét banda máig aktív, 2-3 évente Magyarországon is meghallgathatják őket a szerencsések. Mindkettőjük esetében nehéz egyetlen albumot ajánlani. A Judas Priest már 1980 előtt megalkotta a modernebb, gyors metál hangzást, így tőlük a British Steelt választottam, az Iron Maidentől pedig szintén egy stílusmeghatározó klasszikust, a The Number of the Beastet. Ennek ellenére erősen ajánlom, hogy lessetek bele ezeknek a zenekaroknak későbbi albumaiba is, hiszen többször is megújultak. 

number_of_the_beast.jpgA brit újhullám addig nem látott sebességet vitt a metálba, de valakinek még ez sem volt elég. Agresszív hangzás, szinte követhetetlenül sebes és virtuóz gitárok, polgárpukkasztó témák és szövegek. Ezek lettek a thrash metál ismertetőjegyei. Számos legendás zenekar csinált ilyen zenét, közülük mindenképpen a nagy hármassal érdemes kezdeni, ezek a Metallica, a Megadeth és a Slayer. Pár embert meglephet, hogy az agresszivitás és a sebesség egy bekezdésben szerepel a Metallicával. Legismertebb számaik között ott van a Nothing Else Matters és a The Unforgiven, egyik sem túl gyors. Ezek egy radikális arculatváltás eredményei voltak, a kezdeti pár évben a Metallicát egészen más hangzás jellemezte, ami meghatározta a korai thrash-t. A debutáló albumukat ajánlanám, ami Kill ‘Em All névre hallgat, ennek már borítóján is tetten érhető az említett agresszió.

reigninblood.jpgHa még ennél is keményebb hangzásra vágytok, érdemes a Slayer albumaiba belehallgatni, 1986-ban, a Reign in Blood-dal az egyik legjobb thrash metál album mellett a death metál alapját is megteremtették. A death metál az extrémebb stílusok közé tartozik még a metálon belül is, a Death nevű zenekar lehet jó kiindulópont a megismeréséhez. Tőlük talán az Individual Thought Patterns a leginkább hallgatóbarát, ha death metálon belül egyáltalán lehet ilyet mondani. A thrash metál népszerűségéhez hozzájárult még a korábban Metallicás Dave Mustaine és zenekara, a Megadeth. Ők olyan albumokkal jutottak el a nagyobb tömegekhez, mint például a Countdown to Extinction.

 

overkill.jpgEgyedi hangzás, műfajok keveredése

Számos stílus maradt még a metálban, amiről szót lehetne ejteni, de bevezetésnek az említettek is tökéletesek. Meg szeretnék azonban még említeni pár albumot és zenekart, amik annyira sajátos hangzással rendelkeznek, hogy akár külön is kezelhetők az őket magukban foglaló irányzatoktól. A Pantera a  Cowboys from Hell című albumával a thrash és a tradicionális heavy metált vegyítő zenével vált ismertté és könnyen felismerhetővé. A Motörhead egy másik említést érdemlő zenekar, ők a punkot ötvözték a metál hangzással és remek albumokat rögzítettek, köztük az 1979-es Overkill-el. Egy másik, műfajokat ötvöző metál stílus a progresszív metál, melynek talán legjobb alkotása az Images and Words a Dream Theater-től.

A metál az egyik legsokoldalúbb könnyűzenei műfaj. Nagyon nehéz egy pontot találni, ahol el lehet kezdeni, ebben próbáltam segíteni. Ezen a linken meg tudjátok hallgatni a metál klasszikusaiból összeállított lejátszási listánkat, amin a cikkben említett minden albumról szerepelnek számok, sőt, még a szövegből kimaradtak közül is hallhattok pár remekművet.

 

Képek forrása: Pexels, Bronze Records, Columbia Records, Def Jam Records, EMI, Harvest Records, Vertigo Records

2020. május 02.

Metál: a legsokoldalúbb zenei műfaj? - Ajánló lejátszási listával Tovább
Mi szóljon a karanténban? - Klasszikusok kezdő jazz hallgatóknak (lejátszási listával)

Mi szóljon a karanténban? - Klasszikusok kezdő jazz hallgatóknak (lejátszási listával)

two-men-blowing-air-instruments-1365167_1.jpg

A social distancing kezdete óta könnyű elveszni a sok beadandó és Teams call között, mi azonban úgy gondoljuk, az otthonlét lehetőséget ad valami új kipróbálására is. Az egyik kézenfekvő dolog egy új zenei stílus felfedezése, ami még munka közben is kivitelezhető. Így hát nincs is ennél jobb időszak arra, hogy belevessük magunkat a jazz világába!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

A jazz olyan műfaj, amit sokan hallgatnak a háttérben szólva, akár szeretnek is, de félnek mélyen elmerülni benne. Való igaz, hogy a műfaj rendkívül széles: olyan sok mindent hívunk jazznek, hogy nem is tudjuk, hol kezdjük el, ha egyszer nekiveselkedünk. Így hát készítettünk nektek egy rövid útmutatót, melyben domináns hangszerekre bontva kalauzolunk végig titeket a klasszikus albumokon, előadókon. Vágjatok bele és hallgassatok jazz zenét!

Ének

billie.jpgAz érzelmek kifejezésére aligha van alkalmasabb “hangszer” az énekhangnál. Nem véletlen hallani gyakran ma is rádióban, filmekben Ella Fitzgerald, Billie Holiday vagy Sarah Vaughan dalait, akik mindannyian felkerültek a mi listánkra is. Chet Baker egy egészen más hangulatot képvisel: az 50-es évek amerikai lazaságának egyik nagy ikonja volt, énekesként, trombitásként és színészként is feltűnt. 

Billie Holiday: Lady in Satin

Sarah Vaughan: Sarah Vaughan 

Chet Baker: Chet Baker Sings

Trombita

clifford.jpgA trombita nem szorul bemutatásra, a kezdetektől feltűnt a legtöbb jazz formációban. Választottjaink közül Louis Armstrong, a nagy veterán, tőle tengernyi felvételt ajánlhatnánk. Legnépszerűbb albuma talán az Ella and Louis, amin a már említett Ella Fitzgerald is feltűnik. Miles Davis évtizedeken keresztül az egyik leginnovatívabb jazz zenész volt, a műfaj számos alternatívabb hullámát is erősítette. Sajnos Clifford Brown tragikus, korai halála miatt nem tűnt fel sok felvételen, viszont kétségkívül az egyik legvirtuózabb mestere volt a hangszernek.

Louis Armstrong: Ella and Louis

Miles Davis: Kind of Blue

Clifford Brown: Study in Brown

Gitár

szabo.jpgA legismertebb jazz gitáros Django Reinhardt, azonban tőle nincs lehetőség albumot hallgatni, csak összeállításokat. Listánkba így nem került be, de mindenképpen meg kell őt említeni. Wes Montgomery és Joe Pass választott albumainak a címe sem hazudik, mindketten a modern jazz legkiválóbb zenészei közé tartoztak. Listánk egyetlen magyar tagja itt jelenik meg: Szabó Gábor, aki itthon szinte ismeretlen volt a 90-es évekig, miközben a 60-as, 70-es években a legnagyobb jazz zenészekkel játszott a tengerentúlon. Meghatározó albumát, a Spellbindert válaszottuk ki, ezen remekül megjelennek a különböző műfajokból szerzett inspirációi; ez egész életművére jellemző.

Wes Montgomery: The Incredible Jazz Guitar of Wes Montgomery

Joe Pass: Virtuoso

Szabó Gábor: Spellbinder

Szaxofon

sonny.jpgA XIX. században nem terjedt el, később mégis a jazz egyik legmeghatározóbb hangja lett. Már a 20-as években feltűnt mint szólóhangszer, de az 50-es, 60-as évek zenei forradalmával ért népszerűsége csúcsára. Mi is ebből, a kísérletezésről és a műfaj tágításáról szóló időszakból választottunk nektek pár albumot.

Sonny Rollins: Saxophone Colossus

Eric Dolphy: Out to Lunch

Ornette Coleman: The Shape of Jazz to Come

Klarinét

goodman.jpgA korai, főleg világháború előtti jazz meghatározó hangszere. Ebben az időszakban azonban még nem készítettek albumokat, csak különálló számok voltak. Csalnánk, ha egy best of vagy compilation gyűjteményt raknánk ide, ezért klarinétosok közül koncertfelvételeket és előadókat tudunk ajánlani.

Benny Goodman: The Famous 1938 Carnegie Hall Jazz Concert

Artie Shaw, Sidney Bechet, Pee Wee Russell

Zongora

ellington.jpgHa a jazz nem is a hétköznapjaitok része, a 2016-os La La Land mindenkihez közelebb hozta, melyben feltűnhetett, hogy a zongora a jazz elengedhetetlen része. Adhat ritmust, kísérhet dallamot vagy éneket, és szólhat szólóban is. Duke Ellington a jazz történetének egyik legnagyobb hatású alakja, a newporti jazz fesztiválon felvett lemeze pedig kötelező darab. Thelonious Monk a második legtöbb felvételt megélt zongorista Ellington mögött, ráadásul különleges improvizációs stílusáról ismert. A Grammy-életműdíjas Dave Brubeck szerzett balettzenét, filmzenét és misét is, de legfőképpen jazzt. A korszak nagy zenészeivel mind alkotott közösen, sőt egyszer még Gorbacsovnak is játszott Moszkvában.

Duke Ellington: Ellington at Newport

Thelonious Monk: Thelonious Monk with John Coltrane

Dave Brubeck: Time Out

Dob, nagybőgő, harsona

mingus.jpgKiegészítő hangszerként gondolunk rájuk, hiszen a dob és a bőgő általában a ritmust szolgálja, nem a dallamot, a harsonát pedig - míg a dixieland és a swing érában elengedhetetlen tagja volt a zenekaroknak - ritkán halljuk szólóban. Mégis több jazztörténeti figura kiemelkedett hangszerével, sőt népszerű zenekart is vezetett. Charles Mingus legendás nagybőgős és zenekarvezető, az általunk ajánlott lemezen kívül a Mingus Ah Um is jó kezdésnek. Art Blakey dobosként volt zenekarvezető, hatalmas életművéből számtalan albumot ajánlhatnánk, a Moanin’ címűre esett a választás. Jack Teagarden  a háború előtti jazzélet jelentős szereplőivel játszott, tőle az 1955-ös Jazz Great című albumot választottuk, amit már a saját zenekarával vett fel. 

Charles Mingus: Blues & Roots

Art Blakey: Moanin’

Jack Teagarden: Jazz Great

Extra

milt_jackson.jpgArról is szót kell ejteni, hogy a jazz teret engedett pár, a könnyűzenében - vagy akár általánosságban - szokatlan hangszer “szólókarrierjének” is. Ezek közül mi a vibrafont és a fuvolát választottuk ki, pár albumra koncentrálva. Látszólag Milt Jackson az egyetlen zenész a listánkon, akitől így albumot szerepeltetünk, ez nem véletlen: a Bags & Flutes lemez Bobby Jaspar fuvolajátéka miatt került a válogatásunkba, míg Milt Jackson vibrafonja a Wizard of the Vibes című albumon szól többet. 

Milt Jackson: Bags and flutes

Roland Kirk: I talk with the spirits

Gary Burton: Like minds

Nagyon fontos megjegyezni, hogy a jazzt szinte kizárólag zenekarok játszák. Ez alatt azt értjük, hogy nemcsak az album előtt álló neveknek érdemes utánanézni, ha megtetszik valami az ajánlottak közül, hanem a többi zenésznek is. Egy kiemelkedő produkcióhoz a zenekarok minden tagjának jónak kell lennie, így hiba lenne egy-egy albumot egyetlen zenész zsenialitásának tulajdonítani.

A bemutatott albumok mindegyikéből kiválasztott kedvenc számainkból készítettünk nektek egy playlistet, ezt itt éritek el: Jazz Classics lista

 

Képek forrása: pexels.com, Columbia Records, Capitol Studios, Prestige Records, Atlantic

Mi szóljon a karanténban? - Klasszikusok kezdő jazz hallgatóknak (lejátszási listával) Tovább
Lejátszási lista: Záporoztak a jobbnál jobb albumok januárban

Lejátszási lista: Záporoztak a jobbnál jobb albumok januárban

borito.jpg

Van köztük indie pop, szörf-, garázsrock és rap is. Íme az öt legjobb januári album!

Írta és összeállította: Bálits Mihály

2020 első hónapja meglepően sok albummegjelenést hozott, legyen szó underground előadókról vagy az angolszász mainstreamről. A hónap közepén óriási meglepetésnek számított például, hogy korunk egyik legnagyobbra tartott rappere mindenfajta bejelentés nélkül kidobott egy nagylemezt, de tovább bővült az olyan kultikus rock együtteseknek a diszkográfiája is, mint a Black Lips.

Ugyanúgy, ahogy a decemberi évösszegző cikkünkben, itt is igyekeztünk minél különbözőbb műfajú zenéket kiválasztani, hogy mindenki megtalálja azt, ami neki tetszik. Ezen kívül a listában van magyar előadó is, akiknek koncertjére nemsokára el lehet (sőt érdemes is) látogatni. Fontos szempont még, hogy nem rendeztük sorrendbe őket, mert ilyen kicsi számnál és ennyire magas minőségű albumoknál egyszerűen értelmetlen lenne címkézni őket.

Viszont a cikk végén csináltunk nektek a lenti albumok legjobb számaiból egy 21 számos Spotify lejátszási listát, amit lehet hallgatni útközben, tanulás alatt vagy akár főzés közben is. Következzen tehát január öt legjobb albuma, alább pedig az ebből készült lejátszási lista, frissen, melegen, egyenest a stúdióból.

 

1. Black Lips — Sing in a World That's Falling Apart

Tavaly volt húsz éves az amerikai Black Lips, amely a világ összes fesztiválján A-listás fellépőnek számít. A mára már kultikus zenekarrá váló atlantai garázsrock banda tízedik nagylemezét dobta ki pár hete, amely a „Sing in a World That's Falling Apart nevet viseli. Cole Alexander és társai már rég nem az első albumra jellemző, kicsit torzított, stoner-, psy rockos vonalon mozognak, hanem sokkal inkább rátértek a klasszikusabb garázsrock és a powerpop útjára, amely természetesen még a 2003-as Black Lips című LP-n is hallható volt – bár akkor kevesebb hangsúlyt kapott. A 12 számból álló album játékos, kedves hangulata ugyanazt a felszabadult életérzést adja, mint majdnem minden lemezük: az eklektikus, countrys, néha psy rockos számokra mindenki ráharapna, aki valaha szerette az ehhez hasonló stílusokat.

Ajánlott szám: Hooker Jon 

 

2. Eminem — Music To Be Murdered By

Valószínűleg nincs élő ember a földön, akinek be kéne mutatni Eminemet, Slim Shadyt, Marshall Matherst, akármilyen néven hivatja magát. A januárban meglepetésszerűen kidobott Music To Be Murdered By című nagylemezét semmiféle előzetes bejelentés vagy marketingkampány nem előzte meg.

Egyszerűen annyi történt, hogy Eminem kiadta az egyik „legeminemesebb” lemezét, amin beszél szorongásairól, megemlít kortárs rappereket vagy celebeket (és egy kicsit beszól nekik), és megcsinál egy-egy olyan slágert, amit valószínűleg még sokáig fognak játszani a rádiók. Mindezt úgy, hogy Juice WRLD mellett Alfred Hitchcock is feetel benne.

Ajánlott szám: Godzilla

 

3. Mac Miller — Circles

A közel másfél évvel ezelőtt tragikus hirtelenséggel elhunyt amerikai rapper Circles című albumát posztumusz adták ki január elején. A Circles eredetileg két évvel ezelőtt jelent volna a meg Miller Swimming nevű nagylemezének csatolmányaként. Elméletileg már a felvétel fázisában tartottak, amikor a 26 éves rapper drogtúladagolásban meghalt. Ezt követően zenésztársa, Jon Brion dolgozott a lemezen, amit végül nemrég az elhunyt előadó családja jelentetett meg Instagramon.

Az album kirobbanó sikernek örvend, amiben nyilván közrejátszik az is, hogy egy elhunyt előadó lemezéről van szó. A Spotify és a Youtube megtekintéseket figyelembe véve az új dalok minden réginél előbb vannak: nem is véletlenül, hiszen az új album nagyon jól sikerült. Nem kifejezetten hiphop albumról van szó, az előadó gyakran ugrál stílusról stílusra, megjelennek lo-fi-s és dream popos hatások is, amiben valószínűleg Brion kezét lehet látni. Mindezekből Miller egyik legösszetettebb albuma kerekedett ki, amit nem hiába hallgatnak agyon szinte az összes felületen. Kár, hogy nem élhette meg.

Ajánlott szám: Good News

 

4. Mura Masa — R.Y.C.

23 évesen a legtöbb nagy fesztivált megjárta zenei producerként, több százmillió Youtube-letöltéssel együtt dolgozott olyan nevekkel, mint A$AP Rocky vagy Desiigner, szóval valószínűleg kijelenthető, hogy 2020-ban Mura Masa - polgári nevén Alex Crossan - a világ egyik (ha nem a) legjobb zenésze.

Hasonlóan az előző albumokhoz, az R.Y.C. is sokféle stílusú számból áll, de összességében az album magja az az agyon masterelt, lassú, popos világ, amiért a „Lovesick” óta annyian szeretik a brit zenészt. Lassú, r&b témák követik az eggyel szintisebb, keményebb részeket – ez pedig az jelenti, hogy az R.Y.C.-ben mindenki megtalálja a neki tetsző számokat, kivéve, ha a delikvens elvakult gitárzene rajongó.

Pedig itt is van gitár (Deal Wiv it vagy vicarious living anthem), csak meglepő, hogy a következő track – vagy akár a szám második fele – átmegy lassabb, eufórikusabb, szintis popzenébe vagy akár Milo szerű melankólikus hiphopba. Valahol ebben rejlik Mura Masa titka: nagyon sok műfajon keresztül tudja egyszerűen bemutatni az emberi boldogságot vagy akár a szomorúságot, ami azért nagy teljesítmény mert sokaknak ez egy műfajon belül sem sikerül.

Ajánlott szám: vicarious living anthem

 

5. Csaknekedkislány — Kobraszív

Negyedik albumát (két EP – két nagylemez) adta ki nemrég a majdnem tíz éve alakult Csaknekedkislány (CSNK), ami mára már a főleg budapest-centrikus zenei szcéna meghatározó együttesévé nőtte ki magát. Annyira meghatározóvá, hogy ezen közeggel foglalkozó oldal szerkesztői nemrég évtizedes listájuk első helyére tették a Ná Ná Ba Bám című 2015-ös, első nagylemezüket.

A CSNK új albuma (ami egyébként talán a legjobb albumborítóval és névvel van megáldva, amit valaha magyar nyelven készítettek) körülbelül ugyanazon  téma körül forog, mint az előzőek, mind a zene, mind a szöveg szempontjából: húszas, harmincas férfiként milyen nap mint nap járni-kelni a pesti éjszakában, szerelmesnek lenni, kiszeretni valakiből vagy szorongani. Ebbe beletartozik az is, hogy milyen érzés meglátni az idős, híres zenészt a Déli Pályaudvaron, vagy eldönteni, hogy melyik szerelmedről írsz számot. Túl líraian hangzik? Hát persze, de ez Kobraszív számaiban ezek a témák valahogy ízlésesen jelennek meg: egy szám sincs, ami nyálas lenne, mert mindig van egy részlet, ami kivisz minket a túlzott melankóliából és átalakítja a hangulatot valamilyen – sokszor keserű - mosolygássá.

Ehhez pedig tökéletesen illeszkedik az album zenéje, amely – kicsit ellentétben az előző, indiesebb számokkal – kellemes szörf pop-rock, és kiegészíti a néha keserű, néha őszinte mosolygást. A szörf néha annyira hangsúlyos, hogy egy-két témát nehéz megkülönböztetni egy Tihuana Panthers vagy Guantanamo Baywatch számtól. Összességében tökéletesen működik a CSNK szövegvilága a szörfösebb groovokkal. Ez alól talán kivételt jelent az utolsó szám (Nem Bizony), ami az album csúcspontja: kellemes, poposabb dal, amiben van női vokál is, egyszerű, de borzasztóan megkapó, kedves és vicces szöveggel jól össze is foglalja, miért lett király ez az album. 

Nem véletlen, hogy ezt a számot ajánljuk mi is: 

 

És ahogy ígértük: itt van a 20 számos lejátszási lista, amit az összes fenti albumból, tehát a január zenéinek legjavából állítottunk össze. Hallgassátok!

Bálits Mihály

2020. február 4.

Képek: Facebook, Kiemelt kép - montázs: Bálits Mihály

Lejátszási lista: Záporoztak a jobbnál jobb albumok januárban Tovább
Öt album 2019-ből, amit nem ismertél, de érdemes hallgatni

Öt album 2019-ből, amit nem ismertél, de érdemes hallgatni

audience-1868137_1920.jpg Nemsokára itt van a karácsony – és mondd, hogy már nincs tele a hócipőd a Wham „Last Christmas”-ével vagy Mairah Carey nyáltengerével! Az évnek azon szakaszában, amikor ömlenek a kereskedelmi rádiókból az ehhez hasonló agyonhallgatott régi számok, sokakban felmegy a pumpa, de szerencsére a Corvinus Közgazdász Online segítő kezet nyújt ebben a zűrzavaros, bevásárlós, ajándékokban fuldoklós időszakban.

Ugyanis nem csak a karácsony van itt, hanem hamarosan az újév is, ez pedig azt jelenti, hogy itt az ideje az elmaradhatatlan listázásnak, ahol összegyűjtjük, melyek voltak azok a dolgok az elmúlt közel 365 napban, amiket érdemes újra hallgatni, nézni, összegezni vagy elgondolkozni rajtuk.

Következésképpen összeválogattunk öt albumot az elmúlt egy évből, amiket lehet, hogy még nem ismertél. Az albumok általában kislemezek, és mindössze az köti össze őket, hogy mind-mind nagyon jók. Viszont ezzel együtt igyekeztünk minél különbözőbb műfajú lemezeket összeszedni, hogy mindenki megtalálhassa azt, amit szeret.

Következzék tehát az év végi lista, ahol az öt talán legérdekesebb album van kiválasztva, és amit akármikor, akármilyen hangulatban berakhatsz az ünnepek alatt, hogy ne csak a „I gave you my heart” szóljon a fejedben.

 

1. Thoma David – Lonesome Moans

Ha a Growlerst és az Allah-Last összekeverjük és Kaliforniából átrakjuk Budapestre, valahogy így szólna. Szólóprojektről van szó, pedig olyan, mintha legalább négyen rakták volna össze: a kicsit szörfös, pszichedelikus, beach goth hangzás kötelező mindenkinek, akit kicsit is érdekelnek ezek a műfajok. Ráadásul úgy sikerült ilyen minőségi anyagot összehozni, hogy Thomának ez az első albuma. Melankolikus, fáradt karácsonyi estékre ajánlott.

Ajánlott szám: Sorrow 

 

2. Cataflamingo - Ködvirág

https://open.spotify.com/album/4GdvB3I147Svp3Uzaa4vwT

Szintén az első albumát adta ki a két éve alakult Cataflamingo, Ködvirág címmel. A négy budapesti srácból álló zenekar a jazztől kezdve, a magyar alteren keresztül, az art rockon át sok mindent felvonultat, és ez az az album, amit akár szenteste is be lehet tenni: a dalszövegek, a pszichedélia és a képi világ kavalkádja egyszerre érzelgős, kedves, de mégsem nyálas. Csak szimplán jó és kellemes hallgatni.

Ajánlott szám: Vörösebb az ég

 

3. Deux ex quartet: Vein blossom & Deep sea

https://deusexquartet.bandcamp.com/album/vein-blossom

https://deusexquartet.bandcamp.com/album/deep-sea

A főleg jazzel foglalkozó, négy fiatal zenészből álló banda már három éve létezik, de csak most adta ki első lemezeit. Igaz, most egyszerre többet is: a műfaji határokat feszegető, lebontó, a jazzt néha klasszikus zenével vagy lassabb ambienttel keverő albumokat igazából bárhol, bármikor jó hallgatni, főleg annak, aki szereti ezt a műfajt vagy annak kísérletezős verzióját. Izgalmas, nyugodt, majdhogynem repetitív hangzásvilág, meglepő fordulatokkal és néha erősebb groovokkal remek zenészektől.

Ajánlott szám: Whenever

 

4. Magnetifique

https://soundcloud.com/user-351113130/tracks

A 2019-ben alakult szerzőpáros elektronikus, szintis hangzással varázsol. Szó szerint varázsol: nagyon kevés ennyire jó hazai anyagot lehet hallgatni ebben a műfajban, még most is. A lassú, néha ambientes hangzás plusz a női vokál olyan bájt és kedvességet adnak a zenének, hogy másnaposan, vizsgára tanulás mellett, de akár bulikban is bármikor öröm hallgatni őket.

Ajánlott szám: Body

 

5. Wave twins: Half Half

https://soundcloud.com/concordenation/sets/wave-twins-half-half

Ezt a zenét és albumot elsősorban bulikra szokás ajánlani, akár a két ünnep között, akár a vizsgák utánra. A Wave twins egy több éve alakult női dj duó, ami megjárta már a kisebb-nagyobb fesztiválokat és klubokat. A Half Half címre hallgató kislemezük egyszerre meditatív, mégis táncolható minőségi techno. Ajándékvásárlás utáni feszültség levezetésre ajánlott.

Ajánlott szám: Half-Half

 

Bálits Mihály 

Öt album 2019-ből, amit nem ismertél, de érdemes hallgatni Tovább
„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

Interjú Jónás Attilával, a Carson Coma basszusgitárosával

sinco_carsoncoma_190926budapestpark_018.jpg

A Carson Coma novemberben ünnepli az első születésnapját az Akvárium Klubban. A hattagú együttes üdítő színfolt a mai magyar zenei életben: állandó jókedvükkel és a hatvanas éveket idéző, bohókás stílusukkal hamar belopták magukat a közönség szívébe. Ma már lelkes rajongótábor követi őket koncertről koncertre. A banda basszusgitárosával, Jónás Attilával készítettem interjút.

Már a találkozó helyszíne is árulkodó: Attila javaslatára az Úri muri nevű „mulatóban” ülünk le beszélgetni. Oda érkezve mintha hirtelen vagy 50 évet utaznék vissza az időben. A bejárati cégéren egy cilinderes úriember söröskorsót szorongat, a bejárat előtt pedig első pillantásra maga James Dean fogad, félvállra vetett kabáttal, lazán hátrafésült hajjal, a legsötétebb napszemüvegben, szájában az elmaradhatatlan cigarettával. Kétszer kell odanéznem, mire rájövök, hogy nem az amerikai filmlegenda szelleme jelent meg nekem, hanem Jónás Attila az, aki időgép nélkül is sikeresen repít el a hatvanas évek világába. 

Mi inspirálta a zenei stílusodat? 

 

Azt nem mondanám, hogy kialakult stílusom lenne a zenekaron belül. Viszonylag friss vagyok, mint basszusgitáros, most alakul valami. De a többiek azt mondják, hogy ha én játszom, azt fel lehet ismerni, mert az kicsit olyan álomvilágszerű. Alapvetően a rock’n’rollból indultam ki. Elvis, Little Richard, Wanda Jackson, Eddie Cochran, ilyesmi. Aztán ahogy kezdtem felfedezni a különböző évek újabb és újabb stílusait, a rejtett gyöngyszemek tetszettek meg, az ilyen számok misztikussága mindig jobban megragadott. Például ott volt a Beatles, de ott volt Jet Harris is. Ezért is igyekszem mindig valami olyan megoldást találni a számon belül, ami megfelel zeneelméletileg is, de egyben váratlan is. Tehát, ha stílusba kell foglalnom, akkor „hivatalosan” az R’n’B és a rock’n’roll inspiráltak, bár valószínűleg két év múlva már sokkal pontosabban fogok tudni válaszolni erre a kérdésre, mert ez most pont egy „alakuló” korszakom.p1055253-min.jpg

A szólólemezed készítésekor mi volt számodra fontos?

 

Általánosságban igyekszem arra figyelni, hogy a muzsikámnak feszessége legyen. Hogy akár ne is kelljen ének hozzá, ahogy a szólóanyagomban sincs. Hogy a hangszerek olyanfajta masszát alkossanak, ami önmagában is megállja a helyét. 

Hogyan kerültél be a csapatba?

 

Még korábban volt egy zenekarom, amit általános iskolában alapítottam. Megnéztem egy filmet a Beatles megalakulásáról, és azt gondoltam, hogy ha Lennonnak ment, akkor nekem is menni fog. AC/DC-t meg Greenday-t játszottunk, kicsit szedett-vedett volt, de a miénk. Ez tartott másfél évig, aztán nyolcadik körül felbomlott. Utána tizedikben éreztem azt, hogy megint zenélni akarok. Akkoriban, 2015 elején hallottam először a Middlemist Red nevű együttest, ami nagyon tetszett. Pont elkezdett érdekelni a basszusgitár, nekik meg nagyon jó basszerosuk volt. Tavasszal poénból beírtam a ZenészApróba, hogy Middlemist Red, és a ZenészApró kiadta a Carson Comát, mint együttest, akik hasonló zenét játszanak, akik a hirdetésükben pedig pont basszusgitárost kerestek.

Megírtam nekik, hogy nincs se basszusgitárom, se basszusgitáros tudásom, de szeretnék jelentkezni a posztra, mert szívesen kipróbálnám magam. Mint kiderült, ez egy olyan hirdetés volt, amit már hónapokkal előtte adtak fel, és már nem is nézték az emaileket. Giorgio, a zenekar énekese teljesen véletlenül lépett be a fiókba, látta az üzenetemet és behívott. Egy kölcsön basszusgitárral mentem el és egyetlen számot, a The Doorstól a Riders On The Storm-ot tanultam meg, tudod, hogy kicsit lehessen “gizdázni”. Pár nap múlva mondták, hogy próbáljuk meg együtt. 

Milyen élmény volt az első nagy koncertetek? Mit változtatott meg?

 

Mielőtt ez az egész elkezdődött volna a tavaly november nyolcadikai bemutatkozó koncertünkkel, volt egy másik felállás ugyanezzel a névvel, de más emberek alkották a formációt. Akkoriban elég jó helyzetben voltam a zenekaron belül, szerettek a színpadon. Igazi sztárnak éreztem magam. Utána jött 14 hónap felkészülési időszak. Nagyon távol kerültem attól, ahol én jól érzem magam, a színpadtól. Teljesen leépült az a fajta nem is önbizalom, inkább önkép, ami „rám ragadt”. Lementem egy kis nyeszlett, nyüzüge akárkibe, teljesen magamba fordultam. Azt hittem, hogy a világ vége jött el, de. De aztán jött a november 8., az első nagy koncertünk, felmentem a színpadra, és az emberek sikongattak. 

Nem értettem, hiszen akkor még csak egyetlenegy klipünk volt kinn. A koncert után olyan fajta népszerűség kezdődött el, ami elég hamar elkábítja az embert. A hatodik, hetedik teltházas koncert után, ahol előzenekarként vettünk részt, már természetesnek tűntek ezek a dolgok:, a rajongás. Azt hiszed, hogy - ha nem is minden a tiéd -, de mindenből „jár” valami. Aztán van egy pillanat, amikor - ha te olyan ember vagy, aki meg akar maradni annak, aki addig is voltál - azt mondod, hogy állj. Nem szabad elszállni, elvégre nagyon az elején járunk még. Idén nyáron a fesztiválok közepette éreztem azt, hogy kezdek elkanászodni. Hála az égnek időben észre tudtam ezt venni, és azóta igyekszem kordában tartani a negatív oldalamat.

Mi segít a földön maradni?

 

Az, hogy nekem is fel kell kelnem hét órakor majdnem minden reggel. És az, hogy direkt vállalok olyan dolgokat, amik segítenek a földön maradni. Ha úgy tetszik, a civil életben is próbálok sikeres lenni a magam módján.

p1055091-min.jpg

Milyen ember az, aki ilyen zenét csinál?

 

A legfontosabb az, hogy milyen hatással van a hallgatókra, nem az, hogy ő maga milyen ember. De talán azt mondanám, hogy érzékeny ember az, aki ilyen zenét csinál, én legalábbis az vagyok. Érzékeny, mert reménykedem, és nem hiszek. Makacs… Csak csinálom, csinálom, csinálom, eszetlen módon, és a kudarc csak feltüzel. Van valami a fejemben, amit meg akarok csinálni, é. És ez nagyon sok szenvedéssel jár, hiszen erre kapcsolatok, munkalehetőségek mehetnek rá, erre akár egy egész élet is rámehet. Bizonyos értelemben bolond emberek vagyunk mi zenészek, mert egyetlenegy lapra teszünk fel mindent, amit ráadásul fel sem fordítottunk, és kettestől ászig bármi lehet.

Nemrég volt a negyedik Magyar Klipszemle, amin többek között megkaptátok a legjobb klipért járó díjat és a zsűri különdíját

 

Engem nagyon meglepett. A csapatban is mindenki nagyon elérzékenyült, nagy ölelkezések, a háborút megnyertük, a matróz megcsókolta a nőt, mint ’45-ben a fotón. Úgyhogy tényleg parádé volt, mindenki dáridózott. 

Innen hova tovább?

 

Nyilván jövőre is el szeretnénk vinni ezeket a díjakat, sőt felül akarjuk múlni magunkat. Nem dőlhetünk hátra. Olyan, hogy megnyugodjunk, szerintem nem lesz soha. Magamról legalábbis tudom, hogy soha nem leszek teljesen elégedett. 

 

A Carson Comát legközelebb november 15-én Pécsen, a Pécsi Est nevű helyen láthatjuk. November 30-án pedig Budapesten, az Akvárium KisHallban tartják első szülinapi zsúrjukat, amelyre már kaphatók a jegyek.

címlapfotó: Budapest Park

portréfotók: Mezei Marcell

 

2019. november 7. 

Sütő Judit Nóra

 

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog” Tovább
Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

sound-speaker-radio-microphone-484_1.jpg

Interjúnk Becze Szilviával, aki nem mindig a Bartók rádió selymesen lágy hangú műsorvezetője volt, hiszen hosszú, de annál eseménydúsabb utat járt be, mielőtt megállapodott emellett. - Mák Zerna vendégszerzőnk írása.

Ha jól tudom te eredetileg zenész vagy. Hogy esett erre a hivatásra a választásod? Szülői nyomás volt vagy saját döntés?

 

73212855_512541139603586_4828946668512608256_n.jpg

Nem a szüleim mondták, nekem volt egy lázadó időszakom amikor fogorvos akartam lenni, de aztán hangszeres versenyeket kezdtem nyerni és az egyik alkalommal odajött hozzám a zsűriből egy Zeneakadémiai mester. Én akkor voltam 13 éves - ő pedig -  megkérdezte a szüleimet, melyik középiskolába megyek majd. Ők mondták, hogy talán Miskolcra (ott is volt egy másik jó zenei szakközépiskola), de még nem született meg a döntés. Ekkor a Tanár Úr jelezte, hogy ő szeretné, ha mindenképp a pesti zeneibe mennék, mert ő szeretné figyelni, hogy mi lesz belőlem, és később -jha jól alakul - felvenni a Zeneakadémiára. Úgyhogy igazából ő választott ki és ez döntötte el, hogy tényleg ebbe az irányba menjek. 

Végül így is lett, és oboa szakon végeztem az egyetemen is. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert miután leérettségiztem, de még a Zeneakadémia kezdete előtt, bekerültem a Budapesti Fesztiválzenekarba, ami már akkor is a legnagyobb zenekar volt. Nyilván volt próbajáték is, amelyen meg kellett felelnem, aztán én zenészként ott nőttem fel. A Zeneakadémiára már az első nap úgy mentem be, hogy elmondtam: „elnézést, de lesz olyan, hogy nem fogok tudni órára jönni, mert próbáim lesznek”. Mivel a Fesztiválzenekarról volt szó, beleegyeztek. Tehát így kezdtem én 18 évesen, bár az egész egy nagyon szerencsés véletlen volt. 

Hogyan lépett be az életedbe az újságírás?

 

Amikor elkezdett érdekelni az újságírás, a fő hajtóerő bennem az volt, hogy írni akartam és ráadásul nagy előny, hogy mindegy, hogy a világ melyik pontján van az ember. Előfordult, hogy egy cikket Amerikából küldtem el, mert épp ott voltunk a zenekarral. Ebben ismét óriási mázlim volt, mert az Elle magazinnál kezdhettem, hogy teljesen más témákkal kellett foglalkoznom, írtam például fiatalkori mellrák-kampányt, de az elvált apák helyzetéről is. 

Miért lett vége a zenei karrierednek és hogyan lettél rádiós műsorvezető?

 

Egy volt tanárom, aki a tévénél dolgozott megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a műsorvezetést, mert pont akkor indult egy pesti gazdasági rádió, ahová tehetséges embereket kerestek, és mivel újonnan indult, mindenféle tét nélkül kipróbálhattam magam, hogy alkalmas vagyok-e. Elkezdtem akkor azt is, a rádió abszolút rugalmas volt és úgy irányított mindent, hogy én a zenekarral tudjak utazni. Aztán a rádió helyzete bizonytalanná vált, és a főnököm, aki a Magyar Televíziónál dolgozott, a Kossuth rádiónak ajánlotta ezt a műsort. Az ottani vezetőség pedig azt mondta, hogy ők most inkább a Bartók rádiót fejlesztik és szükségük van egy hozzáértő műsorvezetőnőre. Meghívtak a Bartók rádió castingjára, és 62 ember közül választottak ki. Ekkor még mindig ment mellette a Fesztiválzenekaros pályafutásom, viszont fokozatosan olyan sok feladatom lett, mint például egyéb műsorvezetői, háziasszonyi tennivalók (hiszen akkor már a kislányom is velünk volt), hogy akkor az egyik Európa turnénak a végén becsuktam a hangszerem dobozát és azóta nem nyitottam ki.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nálad soha nem állt meg az élet és mindig mozgásban voltál. Mostanra ez megváltozott, lecsillapodott?

 

Egyáltalán nem, mert szerencsére pont olyan intézmények találtak meg maguknak, amelyeknél mindig más és más feladatot szabnak ki rám. Ugyan alapvetően mindegyik műsorvezetés, de egy kicsit mindegyik eltérő. Egyrészt van a rádió, ami a fix és állandó oldala. Onnan indult az egész, hiszen azért hívnak mindenfelé, mert a rádióban zenével és kultúrával foglalkozom és hallgatnak, de olyan cégek, rendezvényközpontok is megtalálnak, amiknek semmi köze a zenéhez. Ők is a hang miatt érdeklődnek, én meg persze elvállalom, mert az is egy kihívás.

Milyen jövőt látsz a rádiózásnak? Lesz annak egyáltalán jövője?

 

Ennek lesz, a tévének viszont nem lesz, sőt már szinte nincs is. Csak gondolj bele, hogy te például mennyi tévéműsort nézel. Semennyit, ugye? A legtöbben, főleg a fiatalok már mindent az interneten néznek. A rádiónál azért nincs ez a probléma, mert az embereknek még mindig szükségük van arra, amikor beülnek az autóba és egy gombnyomással bekapcsolják. Magyarországon az online kultúra még nem az igazi, de én ebbe az irányba szeretnék elmozdulni, mert külföldön már nagyon befutott az online rádiózás. Szóval én úgy képzelem a rádió jövőjét,  mint egy polip. Van egy online középpont sokfelé ágazó csáppal, hogy minden réteget ki tudjon szolgálni. A legfontosabb, hogy nem szabad halál komolynak gondolni semmit, mert ott lesz a vége.

Ajánlod-e a mostanában végzett friss diplomásoknak a szakmádat akár az újságírást akár a rádiós műsorvezetést? Látsz-e számukra lehetőséget, van-e rájuk szükség a média munkaerőpiacán?

 

Nem ezt közvetítik a munkaadók, de kellene generációs frissítés. Volt, amikor jöttek hozzám egyetemekről szakmai gyakorlatra. Mindig azt mondtam nekik, hogy ezt úgy kell elképzelni, mint egy szénásszekér.  Amikor már alaposan megpakolták, akkor egy másik nagy adag széna nem fér rá, mert ledől az egész, de egy-egy szál még belefér. A média világa is pont ilyen, hogy nem mindenki fogja megtalálni benne a számítását, de ha valaki nagyon elszántan küzd, akkor lehet ő az az egy szál. Persze nem lesz könnyű. A másik, amit sokat hangoztattam, még ha furcsán is néztek rám eleinte a diákjaim, hogy én senkit nem engednék mikrofon mögé, amíg nem írt néhány éven keresztül. Csak azzal lehet megszerezni egy megfelelő saját szókincset és szinonimagyűjteményt, mert ott gondolkodik az ember a legtöbbet és ott trenírozza magát erre a legjobban. Tőlünk a média iskolában kérdezte meg Kepes András, és ez nagyon megmaradt bennem: „Maguk médiasztárok akarnak lenni, vagy újságírók? Mert, ha médiasztárok, akkor nem tudok segíteni.” 

 

2019. november 5.

Mák Zerna

vendégszerző

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével Tovább
A bulinegyed megöli a vidéket?

A bulinegyed megöli a vidéket?

„A vidék teljes halál” – mesélte Palotai Zsolt egy interjúban. Ő, mint DJ teljesen más szemmel látja a jelenlegi buli helyzetet. Kijelentésével arra utalt, hogy a fővároson kívül már alig maradtak fiatalok, sokan elvándoroltak. Több mint huszonöt éves pályafutása során végignézte a közönség változását, és végül elfogyását a vidéki klubokban.

A bulinegyed megöli a vidéket? Tovább
Christmas is all around, avagy íme egy fontos üzenet Billy bácsitól

Christmas is all around, avagy íme egy fontos üzenet Billy bácsitól

 Beteszem a YoutTube-on a Classic Christmas Song listát, hangolódni próbálok. A gyertyák megvannak, az Advent elnevezésű párologtató is, már a Reszkessetek betörők!, és az Igazából szerelem is be van készítve, mint az elektronikus kályhák mellett az aprított fadarabok.

Christmas is all around, avagy íme egy fontos üzenet Billy bácsitól Tovább
Taylor Swift nem engedi a zene-rezsicsökkentést, extraprofitot akar

Taylor Swift nem engedi a zene-rezsicsökkentést, extraprofitot akar

A hanyatló Nyugat vadkapitalista burzsoáziájának jelképe is lehetne az énekesnő. Nem csupán visszatartotta új albumát a Spotifyról, hogy maximalizálja bevételeit, de a hangja feletti természetes monopóliumot kihasználva régi dalait is leszedte a zenei platformról. Miért nincs igaza a Shake It Off szerzőjének?

Taylor-Swift.jpg

Taylor Swift nem engedi a zene-rezsicsökkentést, extraprofitot akar Tovább
KGB'2013 Question Box

KGB'2013 Question Box

Gólyabál, fellépők, meglepő kérdések és még meglepőbb válaszok

Kétségtelen, hogy a Közgáz Gólyabál fellépői legpörgősebb számaikat hozzák magukkal a szombaton a Fővám térre, de vajon, mit vinnének magukkal egy lakatlan szigetre?  Meddig mennének el a közönségért, mit énekelnek a zuhany alatt és mit titkolnak anyukájuk elől? Mit jelent a halandzsa a Szomorú szamurájban? Szőkék vagy barnák? Milyen szöveggel csajozik DJ Gyurex? És a mindenkit foglalkoztató kérdés: mit mond a róka? Négy színpad, négy videó, számtalan kérdés, és szintén szólva, valamivel kevesebb válasz.

bál.jpg

KGB'2013 Question Box Tovább
Arcok a maszk mögött

Arcok a maszk mögött

Május 30-án, csütörtökön egy jubileumi, különleges esttel ünnepli a Madách Színház, hogy Az Operaház Fantomja éppen aznap tíz éve költözött be a teátrum falai közé. Andrew Lloyd Webber sikerdarabjának előadása komoly befektetett munkát igényel a színészek részéről, hiszen a címszerep változatossága és rejtelmes mivolta okán nem éppen a legkönnyebben megformálható karakterek egyike. A jeles évforduló apropóját megragadva a három Fantomot, Csengeri Attilát, Posta Victort és Sasvári Sándort kérdeztük szerepükről és a hátuk mögött lévő immár egy egész évtizedről.

fantomok_kultura.jpg

Arcok a maszk mögött Tovább