Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai vezetője ismét körbetáncolta a médiát, nehogy véletlenül elfelejtkezzünk iskolájáról. Az Origónak adott interjújában jó érzékkel megeresztett pár bombasztikus ballasztot, hogy könnyen adjon hatásos címet az egyszeri újságíró – csak éppenséggel a lényegről felejtett el beszélni. Egy volt AKG-s rövid vallomása.

(Fotó: Bellik István - Origo)

Csupán azoknak szeretnék kis szívességet tenni, akik esetleg csupán Horn György rószaszín szemüveglencséin keresztül látják az iskolát. Az én lencsém koromfekete, én leszek az első, aki elismeri – remélem, elgondolkodtat és egyensúlyt hoz.

„Az érdekeltség felkeltése szöveges értékeléssel, többletpontokkal, jutalmakkal érhető el” – A szöveges értékeléseket félévente nagyipari munkában gyártják a tanárok az összes diáknak, akit tanítanak, személyességük ennél fogva kisebb, mintha egy hétköznapi iskolában kialakuló tanár-diák viszonyé. Többet tudtam meg magamról és tudásomról egy szemináriumvezetővel folytatott ötperces beszélgetés után, mint a szöveges értékelésekből összesen.

„Azt szoktuk mondani, hogy a szüleit nem választhatja meg az ember, a patrónusát viszont egyszer választhatja meg. Ez úgy néz ki, hogy hetedik év elején, egy hét ismerkedés után a gyerekek választhatnak abból a hat tanárból, aki abban az évben patrónusként rendelkezésre áll” – Eredetileg választott patrónusomat tizedikben elüldözték az iskolából, utána sokáig ment a találgatás, hogy vajon kik közül választhatunk helyette. Végül kijelöltek nekünk egy olyan tanárt, aki korábban nem is tanított az évfolyamon és soha semmilyen kapcsolata nem volt velünk.

„Annak idején például iskolaigazgatóként megrovást kaptam a fővárosi tanácstól, amiért nem tartottam évnyitó ünnepélyt” – mindenesetre az év végi beszéd elmaradhatatlan, s érettségim évében, amikor lopásokkal terhelt időszakkal küzdött az iskola, Horn György egy mondatban említett a tolvajokkal azért, mert blogoltam az iskoláról.

„Azt szoktam mondani, hogy az AKG nem családias, hanem családszerű iskola, ami azt jelenti, hogy lemondunk a jogi eszközökről” – 2013-ban megállíthatatlan lopássorozat kezdődött, aminek a vége az lett, hogy bekamerázták a családszerű iskolát, és kilépőkártya nélkül nem lehet délután előtt elhagyni az épületet.

„Ez egy úri iskola, ide elkényeztetett gyerekek járnak, akiknek a szülei fizetnek ezért” – Igen, ez igaz. Ezzel nem tudok vitatkozni.

Tudom, hogy a hoffmanni ámokfutás miatt manapság extra vonzónak tűnnek az alternatív iskolák, de kérek minden szülőt, hogy ne csak az iskola propagandaanyagait és az ehhez hasonló alákérdezős interjúkat olvassa el, amikor arról dönt, hová küldi a gyerekeit.

(Disclaimer: a szerző az Alternativity blog írója volt.)