Az elmúlt időszak egyik leggyakrabban emlegetett témája az árvízhelyzet. Országszerte több ezren vettek részt a védekezésben, a helyzet súlyosbodásával pedig nőtt az érdeklődők száma is, akik testközelből nézték, illetve dokumentálták a történéseket. Cikkünkben a katasztrófaturizmus jelenségének járunk utána.

Írta: Bogos Katalin, borítókép: Pixabay

A katasztrófaturizmus a turizmus egy fajtája, amely azért alakul ki, mert egy adott helyszínen valamilyen szerencsétlenség történt. Leggyakrabban természeti katasztrófák vagy ember okozta tragédiák sújtotta területek látványa jelenti az úti célt, ahová az emberek kíváncsiságból vagy egy kaland átélése érdekében látogatnak el. A legismertebb ilyen helyszínek közé tartozik Csernobil, Pompei, Phi-Phi szigete, valamint az Ikertornyok helyén található Ground Zero is.

A turizmus ezen ágazata viszonylag újnak számít, mivel kialakulása a 19. század második feléhez köthető, amikor a nemzetközi utazás már viszonylag elérhetővé vált. Kezdetben még így is évekbe telhetett egy-egy híres háború helyszínét meglátogatni. Ezzel szemben napjainkban egy bővülő iparágról beszélünk, amelynek keretében utazási irodák és útikönyvek segítik az érdeklődőket, akik a gyors utazásnak köszönhetően akár pár napon belül eljuthatnak a vágyott helyszínre.

Mi áll mögötte?

Az elmúlás és a tragédiák iránti érdeklődés természetes emberi vonás, amelyet a témában készült alkotások népszerűsége is mutat. Ez azzal is indokolható, hogy az emberek úgy szeretnék átélni az eseményt, hogy nem vesznek részt benne, és közben biztonságban vannak. 

Kifejezetten e turizmustípus vonzereje az ember kíváncsiságán, az ismeretlennel való szembenézés iránti vágyon, valamint a veszély és félelemérzet legyőzésén alapszik. Több szerencsétlenség sújtotta úti cél meglátogatása akár kockázatos is lehet (például Csernobil még sugároz), ami még vonzóbbá teszi a katasztrófaturisták számára, hiszen ez a rizikó növeli az adrenalinszintjüket és a veszély megélésének élményét. Ugyanakkor az esemény kapcsán kialakult puszta kíváncsiságon kívül más is vezérelheti az utazókat. Ez lehet akár személyes vagy családi érintettség, intellektuális és kulturális érdeklődés a történések megértése iránt, valamint a klasszikus turizmussal való szakítás vágya is.

A jelenség mérlege

A katasztrófaturizmussal kapcsolatban két nagyon eltérő nézőpont alakult ki. Vannak, akik elítélik azokat, akik kifejezetten azért utaznak a katasztrófa sújtotta területekre, hogy fényképezzenek, majd egy általuk különlegesnek tartott élménnyel térjenek haza. Míg mások nem értik, mi a baj azzal, ha a kíváncsiság kielégítése céljából ilyen területekre utaznak. Ugyan egyszerű lenne azt mondani, hogy a jelenség rossz vagy jó, mint sok minden más, ez sem fekete-fehér, ezért több szempontot kell mérlegelni, hogy megérthessük, milyen következményekkel jár a katasztrófaturizmus.  

A turizmus elindulása segíthet felhívni a figyelmet a problémára akár világszinten. Ha gazdasági perspektívából nézzük, megállapítható, hogy a katasztrófaturizmus, mint a piac új szegmense segíthet az érintett területnek. Általa a károkból turisztikai előnyt kovácsolhatnak, ami munkahelyeket teremt, valamint az újraépítésre felhasználható új bevételi forrást is jelent.

Ezzel szemben viszont fontos kiemelni, hogy etikai szempontból megkérdőjelezhető lehet, ha valaki segítségnyújtás helyett csak fényképezni látogat el egy helyszínre. Ez leginkább a Katrina hurrikán után volt jellemző New Orleansban, amikor sokaknak eszébe sem jutott a segítségnyújtás, miközben a helyiek borzalmas károkat szenvedtek el. Ráadásul, ha a tragédia közben vagy közvetlenül utána sokan próbálnak ellátogatni a helyszínre, az lassítja a védekezést és az életmentést, további károkat okozva. Az utazók magatartása is hozzájárul a katasztrófaturizmusról kialakult negatív képhez, mivel az érkezők sokszor nem érzik át, hogy a helyieknek milyen traumát jelentett az esemény, és tiszteletlenül viselkednek.  

Összességében elmondható, hogy ha megfelelő helyre, körültekintően látogatunk el, akkor semmi baj nincs a katasztrófaturizmussal. Ez úgy valósítható meg, ha a foglalás előtt kellőképpen utánanézünk az úti célnak, és utazás közben végig körültekintően és tisztelettudóan viselkedünk.

Árvízhelyzet az országban

Szeptember 21-én tetőzött a vízszint a Duna felső szakaszán, ami Budapesten 830 centiméteres magasságot jelentett. Egész héten fokozódó várakozás övezte az egyáltalán nem jellemző történéseket, így nem csoda, hogy sokan kimentek megnézni a folyók vízállását, tehát a kíváncsiság hajtotta katasztrófaturizmus széleskörű jelenséggé vált. Ez beszélgetéseket, találkozásokat és összetartozás-érzést keltett az emberekben, ugyanakkor helyenként gátolta a védekezést. Szeptember 18-án az Országos Rendőr Főkapitányság közleményt adott ki, amelyben arra kéri az embereket, hogy ne menjenek ki az ártérbe fényképezkedni, mivel akadályozzák a munkát, rombolják a töltések minőségét és saját testi épségüket is veszélyeztetik.

Ez a helyzet is azt mutatja, hogy katasztrófaturistaként meg kell találni az arany középutat a helyszínválasztáskor, hogy ne hátráltassuk a védekezést, viszont lássuk azt, amit szeretnénk. A konkrét árvíz esetében erre a Duna a legalkalmasabb, mivel a hidakról és a felső rakpartról is jól látszik a vízszintemelkedés.