„Túl csinos vagy! Ne öltözz így, eltereled a nézők figyelmét! A frizurád nem jó így! Nem lehetsz egyszerre vicces és csinos is!” – mondták nekik rengetegen, de ők mégis színpadra álltak, elmesélték a történeteiket, megnevettették a nézőket és utat törtek minden nő számára a stand-up világában.

Írta: Izrael Gréta

Borítókép: Pixabay

November 20-án a Három Holló Kávéházban Redenczki Marcsi, Szente-Veres Adrienn és Gregor Anikó mesélt a hallgatók számára arról, hogyan élhet meg egy nő abból, hogy vicces. A beszélgetést Nagy-Béni Alexandra moderálta. Napjainkban a világ nagy részén a nemek egyenlőségben élhetnek egymással, már nem lepődünk meg, amikor egy női humorista áll ki a színpadra, és ezt azoknak köszönhetjük, akik akkor sem féltek hallatni hangjukat, amikor még megvető pillantásokat, rosszabb esetben retorziót kaptak érte.

Redenczki Marcsi és Szente-Veres Adrienn Magyarország első női humoristái közé tartoznak. A családjaik és barátaik előtt mesélt viccekből egyszer csak közönség lett, majd teltházas előadások. Vajon miben rejlik sikerük titka? Úgy vélik, az önazonosság és az önkritika a legerősebb fegyverük. Mernek beszélni olyan dolgokról, melyek bárkivel megtörténhetnek, mégsem szívesen osztja meg az ember a külvilággal. Orvosságot nyújtanak ezekre a problémákra nevetés formájában. A mindennapjaikat tarkító tömérdek kínos helyzet elmesélése közben derül ki igazán, a legjobb, amit tehet az ember, ha egyszerűen csak nevet egyet. Az ilyen előadásokból persze nem hiányozhat az empátia sem, hiszen érezni kell a közönséget, hallani a nevetésüket, figyelni a reakcióikat, aztán pedig úgy formálni tovább a műsort, hogy az mindenki számára egy pozitív élményt nyújtson. Az empátia pedig köztudottan a nők legfőbb erényeinek egyike. Fontos kiemelni azt is, hogy a meghívott vendégek a humoristák azon táborát erősítik, akik nem használnak vulgáris szavakat. A trágár szavak elkerülése manapság egyre divatosabb, az emberek újra elkezdték értékelni azt, ha valaki intellektuális módon fejezi ki magát, nem pedig megjátssza a tudatlant. A közönség a valódi, eredeti produkciókat keresi.

Egy ilyen témájú kerekasztal-beszélgetésen fontos kitérni arra is, hogy a férfiak formálta ipar hogyan fogadta a nőket. A tapasztalatok szerint nem repestek az örömtől, hiszen automatikusan elkezdték félteni már megszerzett rajongótáborukat, idővel azonban mindenki számára világossá vált, hogy más perspektívákból közelít meg egy történetet egy női humorista, mint egy férfi. Ami egy férfi szájából humorosan hangozhat, egy nő szájából sokszor furcsa, és ez természetesen fordítva is igaz. Bár időbe telt, de mára a szakmabeliek inkább motiválják egymást, a nők pedig financiális alapon sem szenvednek hátrányt, hiszen annak a keresete nagyobb, akinek az ismertsége nagyobb. A stand-up világában tehát a két nem egyenrangú félként van jelen. Az előadók pedig mindenkit arra buzdítottak, hogyha nőismerőseik az élet bármely területén elnyomásban szenvednek, ne féljenek megmutatni, hogy ők is ugyanannyit érnek. Ha ők ugyanis nem győzték volna le félelmüket, lehet, hogy hazánk szórakoztatóiparának ezen része mind a mai napig férfiak által uralt terület lenne. Márpedig a jó humor nincs se nemhez, se korhoz, se ideológiai/vallási hovatartozáshoz kötve. A nevetés az, ami összetart bennünket. Egy kabaré-előadáson érezni igazán, amikor egyszerre nevet mindenki, hogy mennyire hasonlóak vagyunk. Azok, akik pedig létre tudják hozni ezt az eufórikus légkört, megérdemlik, hogy szabadon kecsegtessék tudásukat. Megsiratni, elszomorítani, feldühíteni nagyon könnyű bárkit. Megnevettetni már emberpróbáló feladat. Ezért kell értékelnünk az életünkben mindenkit, aki mosolyt csal az arcunkra. A legközvetlenebb kapocs két ember között egy őszinte kacaj, hiszen ha valaki képes előcsalogatni a vidám énünket, biztonságban érezzük magunkat mellette. Szente-Veres Adrienn nem véletlenül búcsúzott egy kéréssel az előadás végén:

„Nevessünk egy kicsit minden nap, hiszen a nevetés nélkül eltöltött 24 óra egy elvesztegetett nap az életünkből”.