„Játékosok, edzők jönnek-mennek, de a mi szerződésünk egy életre szól”.

Egy mondat, ami – különösen vészterhesebb időkben – gyakran elhangzik a ferencvárosi szurkolók szájából. Egy gondolat, amit valószínűleg csak az érthet meg igazán, aki időt, energiát és nem utolsósorban pénzt nem sajnálva hétről hétre kimegy a szomszéd utcában lévő stadionba, vagy ha éppen úgy adódik, végigutazza, bejárja az egész országot, netalántán a világot. Teszi mindezt egy klubért, egy csapatért, egy érzésért.

Együtt örül, s közben borul egymás nyakába a szurkolótábor minden tagja, ha az a tizenegy aranylábú eggyel többször juttatja a labdát a szemközti kapuban található fehér mészvonal mögé, és közös a szégyen, a csalódás, ha mindez időnként valamilyen különös okból kifolyólag az ellenfélnek sikerül.

Ördögi hullámvasút ez. Talán sehol máshol nem rövidebb az út a mennyből a pokolba, és vissza, mint a futballstadionok világában.

Persze a drukkerlélek megszokta már, sőt, talán létezni sem tudna az adrenalin-szint emelésének ezen, első hallásra talán különösnek tetsző eszköze nélkül.

Nemrég viszont valami olyasmi történt a Ferencváros szurkolóival, amire egyszerűen nem lehet felkészülni. Megszokni meg aztán pláne nem.

Bő két hete még minden csodálatos volt: 22 ezren ünnepelték a Népstadionban az örök rivális, Újpest felett aratott diadalt, a csapat már a második helyen állt a tabellán, joggal érezhették hát a zöld-fehér hívek, övék a világ.

A legrémesebb álmában sem gondolhatta senki, hogy ez az óriási győzelem, ez a csoda egy pillanat alatt kicsinyes semmiséggé törpülhet.

Pedig az élet már csak olyan, hogy a legváratlanabb pillanatokban, mindenféle előjel nélkül borítja fel – futballnyelven szólva – a papírformát.

Három nappal a mámoros siker után, szerda reggel érkezett a sokkoló hír, Akeem Adams, a csapat 22 éves hátvédje az éjszaka szívinfarktust kapott. Az első beszámolók szerint az orvosok ugyan stabilizálni tudták a játékos állapotát, ám helyzete továbbra is súlyos, életveszélyes.

A sokk egy pillanat alatt feledtetett el minden szépet és jót a szurkolókkal.

Ez a szerdai nap az egész magyar labdarúgásban a döbbeneté volt. 

Hogyan? Miért?

Miért pont ő…

Az augusztus elején még névtelen trinidadi légióst szinte minden ferencvárosi szurkoló szkeptikusan fogadta. Okkal vetődhetett fel a kérdés: szükség van idehaza külföldről érkező tucatemberekre? Hiszen annyi rossz példát látott már a honi futballdrukker.

Adams – nem túlzás – két nap alatt bebizonyította, rá bizony szükség van.

Ez a csupaszív védő azonnal belekerült a mélyvízbe, s első meccsén máris kezdőként, a címvédő Győri ETO otthonában hibátlan teljesítménnyel járult hozzá az FTC sikeréhez.

A zöld-fehér drukkerek kilencven perc alatt megszerették ezt a minden labdáért oroszlánként küzdő, szerény, kivételesen szimpatikus fiatalembert. Megjegyzendő, ez a jellemzés most nem az ilyen szörnyű eseteknél futott „kötelező körök” egyike. Ezt a srácot az elmúlt nyolc hétben valóban a szívébe zárta a híresen nagyigényű ferencvárosi szurkolótábor. Ennél nagyobb elismerés pedig aligha létezhet Adams számára.

Annál fantasztikusabb dolog is kevés van, amit a Fradi, és több más együtt érző csapat szurkolótábora a rettenetes szerdai napot követően – a több ezer elküldött pozitív üzeneten, elmondott imán túl – véghezvitt.

Miután kiderült ugyanis, hogy Adams-nek vérre van szükséges az életmentő műtétek sikerességéhez, példátlan méretű akció vette kezdetét.

Az Országos Vérellátó Szolgálat vezetősége egyetlen szóval jellemezte az összefogást: fantasztikus.

Attól kezdve ugyanis, hogy az FTC kiadta véradásra buzdító közleményét, néhány órán belül annyi vér érkezett be a Szolgálathoz, ami máskor Magyarországon átlagosan három nap alatt sem igen jön össze.

Egyaránt elindult vért adni fiatal, középkorú, nyugdíjas. A focidrukker diák, mérnök, szalagmunkás útja az iskola, a munka után minden gondolkodás nélkül az ország valamely vérellátó központjába vezetett. És bizony nem csak zöld vérűek jöttek: a sport mindenekfelett álló erejét bizonyítja, hogy az egyik legszolidárisabb a bajban, a néhány nappal korábban a pályán még hatalmas küzdelemben legyőzött Újpest csapata volt.

A médiában előszeretettel ócsárolt ferencvárosi szurkolók – és általában véve a magyar futballdrukkerek – újfent bebizonyították, a bajban erre a közösségre igenis lehet számítani. Ahogy meg lehet ezt tenni például az árvízi védekezésnél vagy a mélyszegénységben élő gyermekek megsegítésnél, még akkor is, ha ennek egyesek szerint nincsen akkora hírértéke, mint egy busz betört ablakának vagy egy felborított kukának.

A foci hazai szerelmesei ismét példát mutattak emberségből. Az összegyűjtött vérmennyiség nem csak Adams, sok más ember életét is megmentheti, sőt, nyugodtan kimondhatjuk: meg fogja menteni.

A legfrissebb hírek szerint Akeem bal alsó végtagját amputálni kellett. Nehéz ilyenkor mit mondani… Sőt, nem is igazán lehet. Ám a szavak híján most talán mindennél többet ér az összefogás, a közösség, és az abban rejlő szeretet ereje.

Ez a fiatal trinidadi fiú most élete legnagyobb és legnehezebb meccsét vívja.

Néhány hete még senki sem tudta, ki is ő, a képzeletbeli stadion most mégis tele, a lelátón mindenki egy emberért szorít, és mindenki biztos a sikerben.

Akeem, ezt a meccset meg kell nyerned! 

A drukkerek a vérüket adták játékosukért.

Általuk a lehető legnemesebb szerződés köttetett meg.

Hiszen „a mi szerződésünk egy életre szól”.

írta: Tabi Norbert