Egy szenátusi döntés háttere:

A Budapesti Corvinus Egyetem (BCE) Szenátusa 2013. október 22-i ülésén ellenszavazat nélkül (22 igen, 0 nem, 1 érvénytelen) hozott határozatával kezdeményezte a munkáltató jogkört gyakorló nemzetgazdasági miniszternél Rózsás Péter András gazdasági főigazgató magasabb vezetői megbízásának azonnali hatályú visszavonását. A Szenátus – hosszasan mérlegelve az egyetemen kialakult helyzetet – arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági főigazgató tevékenysége veszélyezteti, sőt immáron ellehetetleníti az egyetem napi működését, emellett komoly erkölcsi és anyagi károkat is okoz az intézménynek.

Miután a főigazgató írott, illetve elektronikus médiának adott nyilatkozatai az egyetem jó hírnevét romboló ferdítéseket, valótlanságokat, bizonyítékok nélküli, alaptalan vádaskodásokat tartalmaznak, szükségesnek tartjuk a szenátusi döntés hátterének tényeken alapuló megvilágítását az alábbi rövid összeállításban:

• Rózsás Péter András egyike volt azoknak a jelölteknek, akik 2012 nyarán pályáztak a BCE gazdasági főigazgatói posztjára, s akiket sem a bíráló bizottság, sem az egyetem Szenátusa nem támogatott. A főigazgató nyilatkozataiban szakmai múltja egyik sikereként könyveli el a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) gazdasági főigazgatóként eltöltött éveket. A tények: A BME 2008. december 8-án 13 órakor tartott rendkívüli szenátusi ülése 29 igen szavazattal, 3 tartózkodás mellett támogatta a fő napirendi pontot: „Javaslat a gazdasági és műszaki főigazgatói megbízás visszavonására”. Ezek ismeretében már érthető, hogy a főigazgató munkába állását nem azért fogadta bizalmatlanság, mert őt a nemzeti fejlesztési miniszter nevezte ki erre a posztra. Ugyanazzal a nappal nevezte ki ugyanaz a miniszter azt a belső ellenőrzési vezetőt, akivel az első pillanattól kezdve harmonikus és eredményes a BCE vezetésének az együttműködése, s ugyanez mondható el a – fentiekben említett fenntartó által még korábban kinevezett – költségvetési főfelügyelőről is.
• „Minden hivatalos egyetemi vezetői ülésen részt veszek” – jelenti ki a főigazgató. Ezzel szemben elzárkózik az egyetem vezetésével való legalapvetőbb együttműködés elől is. A tények: 2013 szeptembere óta a hetente tartott vezetői értekezleteken a főigazgató egyetlen alkalommal vett részt, a Rektori Kabineteken és a Szenátusokon szórványosan, kénye-kedve szerint. Ez utóbbi üléseket – több alkalommal – önkényesen hagyta ott, jóval az ülések befejezése előtt. Távozásával, hozzá fűzött megjegyzéseivel rombolta a testületek tekintélyét. Az általa előterjesztett 2013. I-V. havi költségvetési beszámoló tárgyalásakor mind a Gazdasági Tanács, mind pedig a Szenátus ülésétől távolmaradt. A hiányosságokkal, hibákkal terhes anyagot nem volt mód személyesen egyeztetni vele, így azt egyik testület sem fogadta el. A rektor kifejezett kérése ellenére sem vett részt több, az egyetemi működés hatékonyságát javítani hivatott bizottság munkájában.
• Viszonya nemcsak a rektorral és a rektori vezetéssel, hanem a Belső Ellenőrzési Iroda vezetőjével, a költségvetési főfelügyelővel és a Hallgatói Önkormányzattal is olyan mértékben megromlott, hogy az már akadályozza az egyetem napi működését. A rektori utasításoknak sorozatosan nem tesz eleget, illetve szegi meg az azokban foglaltakat. A rektor többszöri, határozott kérése ellenére bármiféle előzetes egyeztetés nélkül ad ki olyan főigazgatói körleveleket, amelyek szakmai megalapozottsága gyakran megkérdőjelezhető.
• A gazdasági főigazgató együttműködési hajlandóságának teljes hiányát – nemcsak az egyetem vezetésével, hanem a belső ellenőrzési irodavezetővel és a költségvetési főfelügyelővel is – jól mutatja a költségvetési főfelügyelő 2013. szeptemberi megállapítása: „a gazdasági főigazgató nem hajtja végre a rektor utasításait, megtagadja a bizottságban történő munkavégzést, akadályozza a belső ellenőrzés munkáját, nem teljesíti a költségvetési főfelügyelő kéréseit”.
• A belső ellenőrzési irodavezető 2013. június 11-én levélben fordult a rektorhoz, amelyben a gazdasági főigazgató számos jogszabálysértő intézkedésére hívta fel a figyelmet. Kiemelte egyebek mellett azt is, hogy a főigazgató által készített 2012. évi intézményi beszámoló milliárdos számszaki hibákat tartalmaz. Már ebben a levélben jelezte a belső ellenőrzés, hogy a főigazgató olyan munkamódszert kényszerít a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság (GMF) munkatársaira, „amellyel megbénítja a BCE gazdálkodási típusú információáramlását”. A belső ellenőrzési irodavezető 2013. szeptember 10-én a rektorhoz írt újabb levelében megállapítja, hogy az első levél óta eltelt három hónap során „a gazdasági főigazgató újabb súlyos, szakszerűtlen és a BCE gazdálkodására kifejezetten hátrányos intézkedéseket hozott”, s kormányrendeletben foglalt feladatkörénél fogva kötelessége jelezni, hogy „ezen intézkedések igen nagy kockázatot jelentenek a BCE gazdálkodásának stabilitása és a likviditás biztosítása terén”.
• A főigazgató „súlyos üzemeltetési hibának” minősíti az épületüzemeltetés kiszervezését. Javaslatot is tett az egyetem főépületének üzemeltetésével kapcsolatban a korábban kiszervezett tevékenységek visszaszervezésére. Olyan koncepciót terjesztett elő, amely több mint 40 (!) új közalkalmazotti státusz létesítését tartalmazta, s a korábbihoz képest 23%-kal drágább (!) megoldást jelentett volna. Ezt a „szakszerű” javaslatot természetesen sem a rektor, sem a költségvetési főfelügyelő nem fogadta el.
• „A rendben lévő számlákat határidőre kifizetjük” – jelenti ki a főigazgató. A tények: a gazdasági főigazgató a kifizetéseket ad-hoc jelleggel teljesíti. Soron kívül egyenlít ki olyan számlákat, amelyeknek még nem járt le a fizetési határideje, mégpedig abban az esetben, amikor a szolgáltató a gazdasági főigazgató által vezetett szervezeti egységnek végzett munkát, vagyis saját szerződő partnere. Jóllehet a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság apparátusa a rendelkezésére állt, a rektor és a főfelügyelő tudtán kívül, bármiféle egyeztetést elmulasztva több céggel is megbízási szerződést kötött számviteli szolgáltatásra, adótanácsadásra, ügyvédi szolgáltatásra, sajtófigyelésre, közbeszerzési tanácsadásra és PR tanácsadásra (!), összesen idejövetele óta több mint 7 millió forint értékben.
• Nem fizet ki ugyanakkor több hónapja lejárt határidejű számlákat akkor sem, ha az egyetem likviditási helyzete ezt lehetővé teszi. E tárgyban félrevezető információt adott az egyetem vezetésének, amikor azt közölte, hogy 2013. májusáig minden számla ki lett egyenlítve. Több, az egyetem számára szolgáltatást végző cég is jelezte a BCE vezetésének, hogy régebbi (így 2012 decemberi) számláik sem lettek még kifizetve. A gazdasági főigazgató fenti tevékenysége mintegy 50-70 millió forint késedelmi kamat veszteséget okoz az egyetemnek. Egyebek mellett ez a tarthatatlan helyzet vezetett ahhoz, hogy a rektor Pénzügyi Teljesítési Sorrendet Meghatározó Bizottság felállításáról döntött,  amelyben a gazdasági főigazgató megtagadta a részvételt, jóllehet ez hivatali kötelessége lenne.
• „A rektor környezetében folyik pazarlás” – állítja a főigazgató, hozzátéve, hogy a rektor közeli szervezetek nem hajtották végre a létszámleépítést. A költségcsökkentési kényszer természetesen a rektorra és környezetére is vonatkozik. Tény, hogy e szervezetek egy része képtelen volt bizonyos mértékű létszámleépítést végrehajtani, hiszen épp költségtakarékossági okokból jó néhány státusz (főtitkár, kommunikációs irodavezető stb.) eleve nincs betöltve, s egyes központi irodákban mindössze 1-1,5 fő dolgozik (van, aki napi 10-15 órában). Ezen szervezetek dologi keretét viszont a vezetés az eredeti tervhez képest közel felére csökkentette.
• A gazdasági főigazgató saját érdemének, az általa bevezetett „szigorú keretgazdálkodásnak” tulajdonítja, hogy az egyetem bankszámláján október közepén több mint kétmilliárd forint volt. A bankszámlán lévő összeg nagysága tény, de a kép sajnos nem ennyire rózsás. A napi egyenleg a GMF kimutatásai szerint október elején egyik napról a másikra – lényegében egy időben a főigazgató „siker-kommunikációjával” – több mint 700 millió forinttal javult, mégpedig két egyszerű könyvelési tétel miatt: 450 millió, addig „várhatóan zárolásra kerülő” tételként szereplő összeg „felszabadult” a zárolás alól, s bekerült egy addig nem szereplő 260 milliós „várható szerkezetátalakítási támogatás”. A lejárt számlatartozás ugyanakkor több száz millió forint (amelynek járulékos, negatív „hozadéka” a már említett több tíz milliós késedelmi kamatteher). Tény, hogy az egyetem komoly létszámleépítést és egyéb kiadáscsökkentést hajtott végre, ez a megtakarítás azonban nem a főigazgató, hanem a karok és az egyetemi polgárok érdeme.
• A gazdasági főigazgató – a rektor előzetes tájékoztatása és véleményének kikérése nélkül – bejelentéssel élt a hatóságok felé olyan ügyben, amelyben korábban maga kezdeményezett belső ellenőrzési vizsgálatot, amit a rektor azonnal el is rendelt. A főigazgató azonban nem várta meg a vizsgálat lezárultát, annak eredményét nem ismerve – tehát nyilvánvaló prekoncepció alapján – tette meg a bejelentést.
• A gazdasági főigazgató az egyetem vezetését, Szenátusát nem látja el a szükséges pénzügyi-gazdasági információkkal. Nem készítette el az első félévi teljesítési kimutatást sem (a Szenátus és a vezetés utoljára az I-V. havi teljesítésről kapott beszámolót), nem készített a második félévre, illetve az év hátralévő részére teljesítési előrejelzést. A Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság munkatársainak megtiltotta, hogy az egyetemi vezetés számára információt szolgáltassanak. Munkatársnői „néha sírásban törnek ki” – mondja nyilatkozatában. Ez legalább olyan kijelentés, ami megfelel a tényeknek. Csak a valós okot felejti el feltárni: munkatársnői amiatt sírnak, hogy megfélemlítve, szinte rettegésben tartja őket.
• Intézkedéseivel, átszervezéseivel mára szinte ellehetetlenítette a Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság működését. Munkába lépését követően rövid időn belül – egyetemi szabályzatba ütközően – felszámolta a kontrolling csoportot, egy személyre bízva a teljes intézmény kontrolling feladatainak ellátását. Mivel hamarosan bebizonyosodott, hogy ez hibás döntés volt, pályázatot írt ki egy kontroller felvételére, illetve megkezdte a kontrolling funkció ismételt kialakítását, részben ugyanazokkal a kollégákkal, részben a szakterületet nem ismerő kollégák áthelyezésével. Emellett a rektor tudta nélkül megbízási szerződést kötött egy belső, vezető beosztású oktató kolléga cégével.
• Bár közeledik a 2013-as év vége, az egyetem vezetésének, Gazdasági Tanácsának és Szenátusának nincs tudomása arról, hogy a gazdasági főigazgató milyen előkészítő munkát folytatott a 2014-es költségvetés elkészítésére, vagy a 2014 januárjától megváltozó könyvelési rendszerre történő átállásra vonatkozóan.

A fenti, messze nem teljes, de a szenátusi döntés hátterét megvilágító felsorolás tényekkel támasztja alá azt a vélekedést, amely ma már nem csak egyes vezetők, hanem a teljes egyetemi polgárságot képviselő Szenátus álláspontja is: a gazdasági főigazgató nem képes törvényesen ellátni a hazai felsőoktatás egyik meghatározó jelentőségű intézményében a gazdasági vezetői feladatokat.