A civil divatban komfortos helyet foglalt az utóbbi években a turizás. Néhány évvel ezelött alapos alibi kellett egy újonnan beszerzett egyedi darab eredetének körülírására, hiszen meglehetősen kellemetlen fogadtatása lehetett annak, hogy „turiztuk”. Volt benne valami pejoratív fennhang, ami miatt nem szívesen vállaltuk volna be. De az utóbbi időben ez csodálatos változáson ment keresztül. Minden magára valamit is adó hipszternek megvannak a törzshelyei, divatbloggerek irigylésreméltó kincsvadásznak tűnnek egy-egy márkás, vagány, ámde olcsó darabban, és ami a legfurcsább: a használtruha boltok beköltöztek a plázákba. De a közelmúltban mégis mainstream lett, helyette még alternatívabb lelőhelyeket kell keresnie annak, akinek ez szívügye.

...mert mik is az igazán nagy erényei ezeknek a boltoknak?

Például,  hogy „nem adom a multihoz a pénzem”- világított rá egy interjúban Német Juci, a Nemjuci együttes frontembere. Ez valóban nemes gondolat, csakhogy a turik is nagy halak lettek. Végigsétálva a körúton megfigyelhetjük, hogy nagyon maximum négy-öt típusú használtcikk üzlet maradt életben. A villamosmegállóban reklámozzák önmagukat, meg óriásplakátokon a pláza oldalán. Tehát multik.

Nagy előnye lehetne, hogy költségkímélőbb. De már ez a sztereotípia is a múlté, hiszen a közkedvelt fast fashion üzletek darabjai sokszor hasonló árfekvésben foglalnak helyet, na és azt még nem vette fel előtte soha senki. Nem beszélve arról, hogy az angol exportruházat online katalógusait böngészve gyors fejszámolás útján hamar rádöbbenhetünk: ugyanazok, ugyanabból az országból vadonatújan megrendelve csak egy kicsit lehetnek drágábbak.

Ha az indivídum hívei vagyunk az öltözködésben vagy kompromisszumot kötünk mindezekkel, vagy alternatívát keresünk ezek kiküszöbölésére.  Erre kifejezetten alkalmasak egyrészt a barátságos lakásbutikok lehetnek, illetve szimpatikus megoldás egy ökoteregetés, az állandó bolhapiacok vagy egy közösségi ruhavásár.

A lakásbutikok igencsak újdonságnak számítanak Magyarországon. Lényegében egy-egy nappali ad nekik teret, és megunt ruháidat saját magad passzolhatod el. Arra is van egészen egyedülálló példa Budapesten, hogy valaki saját maga által tervezett és készített ruhákat árul. Nagy sikerrel. Ötletes fogás, hogy kihasználják ezek az „üzletek” a facebook adta lehetőségeket, és kiforrot stratégiáik vannak az ott folyó marketingtevékenységre. Előfordul az is, hogy nem készítenek maguknak saját oldalt, hanem egyszerűen csatlakoznak a számtalan adok-veszek csoport egyikéhez. Továbbgondolt változata ennek a Csendesben található Nemruci. Ez a kis üzletke a már fent emlegetett Németh Juci tulajdona, aki bevezette a "thirdhand" elméletét és fogalmát. Lényegében használtruhákat újít fel, és bocsát áruba saját márkajelzéssel. 

Az állandó bolhapiacokat is zseniális ötletnek tartom, a született kincsvadászoknak pedig valószínű maga a Kánaán. Lényegük, hogy egy üzlethelység  polcait, vállfáit egyesével áruba bocsátják, és a bérlőjük azt rendez rájuk, amit csak szeretne. A portékát aztán az üzletben bizományi rendszerben eladják. Egyik legismertebb belvárosi képviselője a Bolhapalota a Ferenciek terén. 

Szintén nagyszerű találmány, habár kevésbé innovatív a tényleges bolhapiacok mai formái ökoteregetésként vagy közösségi vásárként aposztrofálva. Ezek általában használtruhákra vannak specializálva, lehet csereberélni, de boltolni is. Sokan kedvelik a Szimpla által rendezett ilyen eseményeket, vagy a Central Passage-ban és az új Gödörben tartandó Gardrób vásárokat. A legjobb, hogy személyesen találkozik a kereslet és a kínálat, tehát bátran lehet alkudni, és bátortalanul béna kifogást keresni, amikor mégis ott hagysz valamit. Csupa izgalom! 

Azoknak akik ódzkodnak más levetett gönceitől már csak kultúrfitnessz és érdekesség céljából is javaslom a meglátogatásra a fenti célpontokat, mert nagyon különlegesek...és kitudja, hátha a nyüzsgő bohém hangulatuk olyan elragadónak fog bizonyulni, hogy ellenállhatatlan késztetést keltenek egy kis alternatív shoppingolásra.