Nemrég történt, hogy a barátnőmmel reggel megláttuk az egyetem „C” épülete előtt ezt az élő, szőrös, nyávogó kis csomagot egy lány kezében. Gondoltuk, hogy ha már lúd, legyen kövér: így is késésben voltunk, de még egy kis simogatás belefér. Odamentünk a lányhoz (Enikő) és a kiscicához, akiről hamarosan kiderült, hogy kb. 6-8 hetes lehet és nőstény.

Enikő elmesélte, hogy a cicát reggel a szeme láttára kidobták egy kocsiból Tököl közelében, így azonnal megsajnálta és magával hozta az egyetemre. A macsek nagyon türelmesen végighallgatott egy marketingkutatás – órát a dobozában (amit Enikő a közeli élelmiszerüzletben szerzett be), fel sem tűnt senkinek, hogy ott van.

Természetesen mindannyian, akik csak láttuk a cicát, be akartuk fogadni – de ez különböző egyéb állatok és macskaszőr-allergia miatt nem következhetett be. Így hát az összes létező social media platformon megosztottuk, hogy a vérbeli közgazdász cica gazdit keres. Az ügy pikantériája, hogy a 21. században azt gondolnánk, az internet segítségével sikerült megtalálni azt, aki örökbe fogadja ezt a kis szeretetcsomagot…

Egyszer csak arra sétált egy néni, és felajánlotta, hogy ő befogadja. Ennek mindannyian nagyon örültünk, Enikő ott maradt vele délutánig, mert a hölgy addigra ígérte, hogy visszajön. Sajnos az utolsó utáni pillanatban meggondolta magát, így Enikő felhívott, hogy mi legyen. Egész nap az egyetemen volt a cicával, és nem talált gazdit – nos, mi sem. Végül a barátnőm egyik ismerőse, aki már büszke tulajdonosa öt macskának, úgy gondolta, hogy egy hatodik is elfér majd nála. Így talált gazdára egy nap alatt a mi kis közgazdász-palántánk. Ezúton is hálásan köszönjük a befogadó - és minden cicamentő - segítségét!

Virág Bodó