Az Eötvös József Gimnáziumban rendezték meg azt az Iszlám Állammal kapcsolatos beszélgetést, ahova az amerikai követtanácsost, André Goodfriend-et és az iraki nagykövet helyettesét, Dr. Diary A. Majid-ot hívták meg. A BIMUN (Budapest International Model United Nations) szervezte csütörtöki előadásra megközelítőleg 280 ember látogatott el, egyesek a főteremben, mások pedig csak élő közvetítésben tudták nézni a szomszédos teremből.
Fotó: Volom Anna Sára
A nagy érdeklődésre számot tartó beszélgetés elején a szervezők leszögezték, hogy ezen előadás nem szeretne eltávolodni a meghirdetett témától, bármennyire is lenne kurrensebb vagy izgalmasabb téma.
A vendégek először a közel-keleti konfliktus bemutatását vázolták fel vagyis, hogy milyen háttérrel és milyen célokkal is rendelkezhet az Iszlám Állam. A két diplomata beszédében egyöntetű egyetértés volt abban, hogy ez a szeparatista, erőszakos csoportosulás egyáltalán nem egyeztethető össze sem a vallással, mint Iszlám; sem az állam fogalmával, mint területi egység. Az egyetlen hasonlóság az IS és az országok között, hogy egy zászló mögött egyesülve próbálnak meg érvényesülni. Goodfriend kiemelte, hogy a térség komoly gazdaság problémákkal is küszködik. Ilyen helyzetben az emberek nem látnak más lehetőséget, mint beállni katonának az IS-be, ami a gyűlöletkeltés nyelvén próbálja meg megragadni őket, és hitet adni nekik.
Majid hozzátette, szerinte a legfontosabb kérdés, hogy a bevándorlók miért kényszerülnek olyan helyzetbe, hogy végül az ISIS mellett harcoljanak. A történelmi hátteret felvázoló nagykövet-helyettes szerint radikális csoportosulások mindig is jelen voltak a térségben. Annak ellenére, hogy Szaddam Huszeint sikerült legyőzni, a terrorista akciók már akkor azonnal megkezdődtek. A céljuk e csoportoknak mindig is az volt, hogy ebben a fontos geopolitikai térségben ne lehessen tartós demokratikus többpártrendszert létre hozni. Ugyan 2005-ben sikerült elfogadtatni a lakosság 80%-ával az új alkotmányt, a mai napig még tárgyalások folynak a sarkalatos törvényekről, amik a társadalmi kérdéseket megoldhatnák.
Mindkét vendég kiemelte: nem az intervenciók mélysége a fontos vagy, hogy mit érnek el a katonai sikerekkel. A lényeg a háborúk utáni elrendezésekben rejlik, hogy végül az államforma és a társadalom ne adjon teret ilyen későbbi radikális nézetek kialakulásának, hiszen mindig lesznek azok, akik megpróbálják majd aláásni a kormány munkáját. Ezenfelül az iraki nagykövet-helyettes erősen hangsúlyozta, hogy a jövőben törekedni kell arra, hogy biztonságpolitikai kérdések ne kerülhessenek elő a választási kampányban.
Az est ezen pontján közönség megkapta a lehetőséget a kérdések feltevésére. Az egyiknél például az amerikai úgyvivő véleményét kérték ki arról, hogy mit jelnethet Kína külkapcsolati semlegessége és tétlensége. Goodfriend erre úgy válaszolt, hogy a világban a külpolitikai érdekeket szét kell választani a gazdasági érdekekkel, és hogy az ázsiai ország épp ezért nem vesz részt ezen offenzívákban. A követtanácsos egy kérdésre reagálva azt is kifejtette, hogy Európára egyértelműen belpolitikai veszélyt is rejthet-e a konfliktus, és sürgette az indokok mihamarabbi feltárását, amiért a civilek az ISIS mellett döntenek.
Azon feltevésre, miszerint Obama előzékeny és gyenge reakcióval válaszolt a Közel-Keleti történésekre, az ügyvivő úgy reflektált, hogy könnyű később okosnak lenni, de az adott helyzetben nehéz felmérni, hogy kiket is segítünk és kiknek is adunk fegyvert a kezükbe, mert ezen emberek végül ugyan olyan hatalmi kört alakíthatnak ki maguk köré. Viszont az Assad-i kormány sem válik azonnal a barátunkká, csak az “ellenségem ellensége az én barátom”-elvén, időlegesen. Majid nagykövet helyettes hozzátette, hogy az iraki hadsereg ugyan elég erős szárazföldi téren, de az amerikaiak légcsapásai kritikus segítséget jelentett a harcokban.
A nagykövet-helyettes arra a kérdésre, hogy a kurdok harci kedve alább hagyna-e ha az IS-t sikerülne teljesen kiszorítani Irakból, határozott nemmel válaszolt. Majid kurd létére megérti a kurd törekvéseket, de ez nem a politikai nézeteit tükrözi. Hisz abban, ami az ENSZ alapokmányokban is le van írva, vagyis, hogy minden nemzetnek joga van az önrendelkezésre, viszont politikailag nem lát lehetőséget egy független kurd államban. A jövőt inkább egy etnikumokra alapozott demokratikus föderációban látja.
Egy kényesebb felvetésre már kitérő válasz érkezett, amikor is a szíriai légicsapások jogi hátteréről kérdezték a két diplomatát. Goodfriend ugyan jelezte kevéssé nézett utána ennek, de szerinte a szíriai területeken is szükség volt az IS elleni offenzívára, hiába burkolódzott némaságba és elutasításba az ottani kormány. A párbeszédkeresés az Assad-rezsim távolságtartó magatartása miatt hátráltatta volna az egész akciót. Ezzel az iraki nagykövet-helyettes is egyet értett, erősen hangsúlyozva, hogy az IS nem egy regionális probléma, hanem az egész világra veszélyt jelent, így globálisan kell ellene fellépni, annak érdekében, hogy gyökerestül kiirtsák.
Felmerült kérdés a dániai integrációs rendszer legitimitását és hasznosságát illetően, amely szerint a dzsihádból visszatérő polgárokat vissza kell integrálni a társadalomba. Az amerikai ügyvivő azt válaszolta, meg kell vizsgálni először, hogy mi is a célja a büntetésnek, és hogy vajon lehet-e alakítani az egyént azzal. Az ilyesfajta kezdeményezéseket és kísérleteket szükségesnek nevezte, de jelezte óvatosan kell bánni ezekkel. Diplomatatársa szorgalmazta a párbeszéd mindenkori fenntartását a megtévedt emberekkel, és annak vizsgálatát, hogy valóban hajlandók-e ők is lépéseket tenni a visszaintegráció érdekében.
Ahogyan befejeződött az előadás, eltöprengtem azon, hogy hogyan zárnám le:
"Összességében egy gyümölcsöző beszélgetést hallhattunk nagyon is potenciális emberektől a kérdésben, ami a megfelelő keretek között lett lebonyolítva. Minden érdeklődés teret nyert és végül az előadás is elnyerte, iskoláról lévén szó, oktatási célját. A kérdés már csak az, hogy mit vonnak le a diákok tanulságként e beszélgetésből"
Kovács-Dobák Géza