Az ELTE gólyatáboros esete óta robbanásszerűen nőtt Magyarországon a nemi erőszakkal, nők jogaival foglalkozó cikkek, beszélgetések száma. Izgalommal vártam, hogyan folynak az események, hogyan reagál a magyar társadalom a kényelmetlen kérdéseket érintő dolgokra.

Magyarország is úgymond a nemierőszak-kultúrák közé tartozik. Ez azt jelenti, hogy egy a társadalom uralkodó attitűdje nem a megerőszakolás ellen van, hanem bizonyos lépésekkel még támogatja is, de legalábbis nem ellenzi azt. Amikor tizennyolc éves lettem, a nagybátyámtól egy mini gázsprayt kaptam viccből, mondván, „nagylány vagyok, vigyázzak magamra”. Miért is nem azt tanítjuk, hogy az erőszak bűn? Miért jobb félni, védekező fegyvert adni lányoknak, mint fontos nevelési kérdésként kezelni, és az oktatás részévé tenni egy ilyen alapvető kérdéskört?

A Törd meg a csendet! című felhívást a Life.hu indította el, ahol rengeteg áldozat elmesélte levélben nemi erőszakolásának történetét. A problémák pedig csak úgy oldhatóak meg, ha legalább először is tudomást veszünk és elkezdünk beszélni róla. A kampány felhívhatja a figyelmet a nemi erőszakra, bíztathatják a további áldozatokat, hogy ne hallgassanak tovább. Nagyon sok esetben még fel sem merül a megerőszakolt részéről, hogy valóban büntethető-e, amit ellene elkövettek, magukat érzik inkább hibásnak. Valamint nagyon kevés a kézzel fogható bizonyíték esélye, ezért elenyésző számú a bejelentett nemi erőszak; az Országos Kriminológiai Intézet adatai szerint minden száz esetből csak négy nő tesz feljelentést. Habár főként nőkről beszélünk, a nemi erőszak ugyanúgy érinti a férfiakat és a homoszexuálisokat is. A nemi erőszak sosem a szexről, elfojtott szexuális vágyról szól, hanem a hatalomról. Az erőszaktevő hatalmat akar gyakorolni az áldozat fölött.

A második lépést a történetben a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság hozta meg. November végén három prevenció célját szolgáló rövidfilmet mutattak be Pécsett, az Uránia moziban. A videóból egyértelműen kiderül, hogy a rendőrség azt sugallja, az erőszakról a lányok nem megfelelő viselkedése és öltözködése tehet. Ne vegyél fel kihívó ruhát, ne sminkeld agyon magad, ne igyál, ne drogozz, akkor semmi bajod nem lesz. Ezek után várja bárki is, hogy bizalommal forduljon egy megerőszakolt magyar állampolgár a rendőrséghez bejelentést tenni? A videók persze óriási port kavartak, a civil szervezetek online petíciót indítottak ellene, valamint elindult egy közvélemény-kutatás atevelemenyed.hu oldalon, hogy felmérjék, mégis mit gondolnak az emberek ez ügyben.

Azt gondoltam volna, annyi felháborodott cikket olvasva, petíció indítás, és az egyetemen történő nemi erőszak esetek felszínre bukkanása után­­­­ − ez nemcsak Magyarországon, hanem az USA-ban is folyt eközben­­­ −, hogy a mi társadalmunk is megérett arra, hogy felnőttek módjára megbeszéljen és értelmezzen egy ilyen problémát. Netalántán elkezdjen megoldásokat keresni, és ugyanolyan módon büntetni ezt, mint más erőszakos bűncselekményt.

Tévedtem. A közvélemény-kutatás eredményét december nyolcadikán tették közzé, amiből kiderült például, a férfiak nagyobb számban tartják az áldozatot a hibásnak, a kérdőívet kitöltők mindössze 64 százaléka büntetné a nemi erőszakot. A felmérés szerint pedig a válaszadók egyetértenek a rendőrség prevenciós videójával, sőt további tippeket tudnak adni a lányokat, hogyan kerülhetik el a nemi erőszakot (például ne járkáljanak éjszaka egyedül). Jó hír viszont, hogy a nők 98, a férfiak 97 százaléka tartja az elkövetőt hibásnak, ezután a sorrendben pedig a társadalmat hibáztatják.

Könnyű ilyen elvont fogalmakkal, mint a „társadalom”, dobálóznunk. De akkor valójában ki tehet róla? Talán nemcsak választ kellene keresnünk, hanem másképpen feltenni egy kérdést, vagy megfordítani a palacsintát? Amikor magamat feministaként meghatározva, egyenlő jogokra való lehetőséget kérve felállnék, zárt kapuk és valamiféle idegenkedés vesz körül, mert kimondtam azt a bizonyos f-betűs szót. Úgy gondolom, valamit nagyon át kell gondolni, és gyökereinél fogva megváltoztatni az emberek hozzáállását.

Szerencsére ezt sokan észrevették, így a rendőrség által reklámozott Tehetsz róla, tehetsz ellene kampányt megfordították Nem te tehetsz róla, de tehetsz ellene szlogenné. A Facebookon szerveződő csoportban, valamint az A nem az nem! blogon gyülekeztek össze mindazok a nők és férfiak, akik felháborítónak és tarthatatlannak tartották a jelenlegi sugallt képet és áldozathibáztatást.

Rákontrázásként december 11-én közzétettek egy rendkívül szellemes válaszvideót Szelfi Béta 2014 – Tegyünk ellene címmel, ami nemcsak a felelőtlen és kihívó „partizó lány” imidzsét próbálja lerombolni, de megmutatja, mennyire nem egészséges a „csúnyaarcú kapucnis srácot” beskatulyázni erőszaktevőnek. Azt hiszem, az idei ősz-tél eseményei legtöbbünkben legalább problémavetést fogalmaznak meg, és csak remélni tudom, hogy a szilveszteri bulik közeledtével sem fognak megszaporodni a (bulis) nemi erőszakok számai. Nem tehetsz róla, de tehetsz ellene… nos, én ennyit tudtam tenni.