Albérletben lakni akár jó móka is lehet, de tény, hogy mint mindent, ezt a műfajt is hamar meg lehet unni, ahogy a sokadszor házasodó, a külföldi nászutakra ráunt (vagy egyszerűen hipszter) vőlegény is jó okkal szorgalmazhat valami lázadót, újszerűt mézeshetei helyszínéül. A díszlettervezőn spóroló filmgyártó cég mellett nekik is méltó alternatívát nyújthat a „kiadó falu” innovációja, ami amilyen meglepő és vad, ma már annyira valódi.

(Fotó: Borsonline)

Persze a puszta létezése mellett a legjobb, hogy legalább annyi extra szolgáltatással kecsegtet, mint amennyi problémára megoldást nyújt: az éjszakánkénti 210 000 forintos ár ugyanis mindent tartalmaz az öt darab szent és sérthetetlen lakott házon kívül. Így a község albérlője szabadon rendelkezhet hat ló, három tehén, és két birka fölött, övé lehet a buszmegálló, a kultúrház, aszfaltos és szórt utcák, valamint a hivatal is. Ez utóbbihoz egy újabb izgalmas lehetőség köthető: az alpolgármesteri székbe ülve bárki beleszólhat a közügyekbe is, ami magában foglalja az utcanevek megváltoztatásának jogát. Az ilyetén módon egy perc alatt kialakított személyi kultusszal legegoistább hajlamainkat is szinte egy életre levezethetjük. Kiváltképp megnyugtató, hogy mindezért még Veszprém megyénél sem kell messzebb menni: itt fekszik ugyanis Megyer, amelynek híre polgármestere rendhagyó elképzelése által néhány nap alatt bejárta a világhálót, a Jófogás.hu oldalról indulva, egészen a The Guardian weblapjáig érve. Ők a község első emberétől, Pajer Kristóftól azt is megtudták, hogy ő sem törzsgyökeres lakos, sőt: tíz éve véletlenül ismerte meg a települést, de azonnal beleszeretett.

(Megyer, 2011; Fotó: egykor.hu)

Természetesen a lehetőségek komplexitása mellett sem hagyható figyelmen kívül a kezdeményezés eredeti célja, vagyis: rendhagyó, a magyar falu világából adódóan mégis túlzásoktól mentes, valóságos élményt nyújtani az érdeklődőknek. Utcanevek ide vagy oda, a tömény megalománia híveinek tehát mégsem ezt, hanem a talán mintaként szolgáló liechtensteini változatot merném ajánlani: ők az alpolgármesterivel szemben hercegi címet ajánlottak, olyan pluszokkal, mint a saját arcképpel ékesített bankjegy, esetleg felár ellenében egy középkori lovagi felvonulás vagy egy tűzijáték. Még szerencse, hogy állandó hadserege nincs az országnak. 

Ezzel együtt azonban már kevésbé tűnik áttörőnek, a világrendet csettintésre felforgatónak a megyeri találmány. Bár itthon valóban ez az első lehetőség falubérlésre, külföldön, mint látható, már évek óta nagyban űzik az ipart. A Rent a Village Xnet marketingcég például kifejezetten különféle települések kiadásával foglalkozik, és talán itthon is jó kilátásai lennének egy erre specializálódó startup vállalkozásnak. Az erőforrások ehhez nagyszerűek: számos szellemfalu várhatja szomorúan, hogy valaki jól begyűjtse őt, kiirtsa a dzsungelt a szebb időket megélt épületeiből, majd jutányos áron egy éjszakára fogyasztója rendelkezésére bocsássa az egészet. Még bizonyos versenyelőnyöket is megállapíthatunk Liechtensteinhez képest: lehet, hogy az én ízlésem a menthetetlenül kisvárosi, de egy Megyeren tényleg uralkodónak érezném magamat, látva, hogy vagy négy utcára kiterjed a hatalmam és a szabadságom. Szerintem ez különlegesebb életérzés, mint nagyjából hatvankétszer drágábban (13 millió forintért) beköltözni pár tízezer liechtensteini közé rázni a rongyaimat – akkor is, ha azokon legalább a saját sármos mosolyomat látom visszaköszönni.  

Tehát az alapötletben sokkal több van, mint egy jó poén, azon a Magyarországon, ahol jelenleg is kéttucat faluban élnek ötvennél kevesebben – már ha egyáltalán laknak ott. Így ahol a paprikatermelés már megbukott és a potenciális lakosoknak nyújtott alapítványi támogatás sem bizonyult sikeresnek (igaz, ez a zselicségi Gyűrűfűt például már visszahelyezte a térképekre), érdemes lehet kipróbálni valami hasonlót. Ha pedig a szegény, ám hangulatos falucskák másokból is hasonló érzelmeket váltanak ki, mint Pajer Kristófból, talán pár év múlva már siker-sztoriként emlegethetjük Megyer esetét – ő magát és turizmus általa bevezetett ágát pedig remélhetőleg a magyar falu messiásásaként, az elnéptelenedő falvak megmentőjeként.

(A majdnem teljesen elhagyott Nagyecsér, 2012 Fotó: Vasárnapi Hírek)

Szücs Zoltán