Február során bejárta a sajtót az új koncepció, amely a corvinusos identitást hivatott kifejezni. Utánajártam, mi állt a döntés hátterében, és ennek során Görög Mihály rektorhelyettes urat is megkérdeztem.

A tavalyi évben a Corvinus a Magyar Képzőművészeti Egyetem segítségét kérte, hogy a corvinusos identitást láthatóvá tegye, így megállapodást kötöttek a MKE-vel, akik kiírtak egy pályázatot hallgatóik számára. Hat pályamű érkezett be, ezekről a két egyetem képviselőiből álló zsűri döntött. A nyertes kiválasztása két fordulóból állt, abból a célból, hogy a lehetséges győztesnek még esélyt adjanak egy-két kisebb változtatásra. Felmerül a kérdés, hogy miért csak a MKE diákjai számára lett meghirdetve a pályázat. A vezetők úgy gondolták, hogy nem elég csak egy jó ötlet, az is szükséges, hogy az kivitelezhető legyen, s erre leginkább egy szakmabeli alkalmas.

A Corvinus vezetői két fontos alapelvet fogalmaztak meg a pályázat kapcsán. Az egyik az volt, hogy illeszkedjen az Ybl Miklós által tervezett főépület környezetébe, de mégis adjon teret a modernségnek. A másik pedig, hogy tükrözze az egyetem presztízsét. Az íratlan kritérium az volt, hogy az alkotások allegorikusak legyenek, gondolkodóba ejtsék a közönséget. Habár sokan megkérdőjelezték, hogy egy külsős hallgató hogyan tudja kifejezni a számára kevésbé ismert corvinusosságot, a zsűri tagjai mégis úgy érzik, hogy a győztes pályázóknak sikerült ezt megtenni.

Felmerül az újabb kérdés, hogy az Aulába kerülő felfüggesztett absztrakt dombormű mit ábrázol, hogyan is jön ez a Corvinushoz. A válasz azonban nem is olyan bonyolult. A szerzőpáros – Kotormán Ábel Csongor és Gwizdala Dáriusz – a Mátyás király korából ismert Corvinából merített ihletet. A 6 méter magas, aranyozott acélból készülő alkotás főmotívuma egy Corvin-kódexek közül származó Biblia fedőlapját reprezentálja. Tudnivaló, hogy a reneszánsz korában Mátyás könyvtára, a Bibliotheca Corviniana a második legnagyobb tudástár volt, ezt csak a vatikáni előzte meg.  A tudásközpontúság képviseli az úgynevezett „corvinusosságot”, azaz annak ellenére, hogy az egyetem hat karának tudományterülete különböző egymástól, ez a tudás a reneszánszban is megtalálható sokféleségben jelenik meg.

Annak idején sokan kritizálták a Marx-szobrot azzal, hogy csak a Közgáz Campust képviseli, a Budai Campust nem, a szobrot mégsem emiatt távolították el az aulából. Intézményünk 1953-tól lett Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, ám a rendszerváltással a név is megváltozott. A rektorhelyettes szerint tény, hogy Marx csak a pesti Campus múltjának része, de már itt sem tartozik a jelenhez, ez is állt annak a hátterében, hogy - sokak örömére, sokak szívfájdalmára - a közgazdász szobra átkerült az Egyetemtörténeti Kiállításra. Arra a kérdésre, hogy az új alkotás hogyan képviseli a Budai Campust, a fentebb említett sokféleség, tudástár volt a válasz.

A kínos anyagiak is szóba kerültek. A nyertes pályázatot szponzorációból szeretnék finanszírozni, ezzel kapcsolatban már folynak a tárgyalások.

Arról kevesen tudnak, hogy nemcsak a díszes Aulába kerül majd új remekmű, hanem a főbejárat díszlépcsőjének két oldalára is, valamint a főbejárattal szemben új, díszesebb ablakokat terveznek. Ez a két körplasztika fogalmazza meg a nyertes pályamű címét – azaz a Hagyományt és a Megújulást, utalva arra, hogy a hagyományra építve, azt nem megtagadva keressük a megújulást. Az alkotások a reneszánsz korstílus jegyeit hordozzák, ám mégis szoros kapcsolatban állnak az Aulába szánt domborművel. A szobrok felett pedig rézfóliás, forrasztott, homokfújt színesüvegből készült ablakot fogunk találni.

Bár a szobrok még nincsenek az épületben, már a többségnek így is van róla véleménye, és mint tudjuk, a negatív reklám is reklám. Az egyetemi polgároknak a dombormű újdonság, a rektorhelyettes úr szerint teljesen természetes, hogy néhányan kritizálják. A párizsi Eiffel-torony esete példamutató, ugyanis az 1889. évi világkiállítás után le akarták bontani, ám valamiért mégis ott maradt. A párizsiak több évig tüntettek azért, hogy eltávolítsák, de ma meg már nemcsak a város, hanem az ország jelképe is a több mint 300 méter magas acélépítmény.

Nehéz lesz megszokni, hogy az Aulában lévő űrt már nem Marx ikonikus szobra tölti be, nem néz minket bulizás közben, nem lehet az ölébe ülni és a levesespoharakkal együtt fotózkodni vele a diplomaosztón. De ahogy évről évre új hallgatók kerülnek majd az egyetemre, számukra ez már természetes lesz.

És hogy mikortól lesz mindez az egyetemen? A pályázók és a MKE Szobrász Tanszékének vezetője szerint is kell legalább egy év, hogy a szobrok elkészüljenek. A jó hír viszont, hogy az ablakokat már remélhetőleg ősztől megcsodálhatjuk.