„Aztán megszületett Gaia, a széles mellű Föld,
a világmindenség megingathatatlan alapja.” (1)

Az ősi mítoszokban a Föld gyakran istenként, élő organizmusként jelenik meg, ami ma a környezetvédelemről történő gondolkodásnak egy újszerű, átfogó perspektívát kínál, a törekvéseknek pedig egy egyetemleges, holisztikus alapot nyújthat. - Taxner Tünde véleménycikke következik. 

A legtöbb ősi, például az ógörög kultúrának még részét képezte az a tudás, hogy a Föld ugyanúgy lélegzik, mozgásban van, vagyis él, mint az ember. Azzal is tisztában voltak, hogy a nagy rendszer ugyanolyan szervesen egymásra épülő elemekből áll, mint a kicsi, vagyis az emberi test. A modern természettudomány már eljutott odáig, hogy ezeket az ősi megérzéseket bizonyítsa. Hogy csak pár eredményt említsek, dr. Carl Johan Calleman rámutat arra(2), hogy a Föld légköri-geofizikai szféráinak frekvenciái megfeleltethetők a különböző típusú emberi agyhullámok frekvencia-tartományainak. Ezen túl a magyar csillagász, Grandpierre Attila kifejti(3), hogy a Naprendszer és benne a Föld önszabályozó rendszerként működik, amely a saját kémiai és fizikai paramétereit úgy állítja be, hogy az élet, vagyis az ember számára is a legmegfelelőbb körülményeket biztosítsa.

A japán dr. Masaru Emoto(4) pedig mágneses rezonanciaanalizáló (MRA) technológia segítségével felfedezte, hogy a víz kristályszerkezete a rezgésekben közvetített információk függvényében változik, például egy Mozart darab hallatán szimmetrikus, míg egy durva káromkodás hatására zavaros formát vesz fel. Bolygónk nagyjából három negyedét víz borítja, egy felnőtt testtömegének is több mint a felét víz teszi ki. Többek között így alkotunk szerves egységet a természettel.

Ma nagyon igyekszünk tudatosak lenni, de mi az, amit igazából teszünk? Küzdünk a klímaváltozás ellen, és szeretnénk védeni a bolygót, hogy mi magunk túlélhessünk. A Föld védelme nem csak az emberiség és minden egyéb faj fennmaradása miatt fontos, hanem egy sokkal szentebb egyensúly megőrzése érdekében. Hajlamosak vagyunk szeparáltan gondolni magunkra, individualizmusunk elveszi holisztikus látásunkat. A Föld organizmus: az ökoszisztéma akkor nem omlik össze, ha minden pici élő és élettelen részlet egybetartja, az ember pedig nem tud függetlenedni természetes közegétől.

Néha eljutunk a természetbe, megpróbáljuk az erdőkben, a hegycsúcsokon, a madarak dalában megtalálni azt a harmóniát, amit elveszítettünk. Még mindig írunk verseket fákról és virágokról, feltölt minket egy úszás a tengerben vagy a Balatonban. A lelkünk legmélyén nem pusztításra, hanem harmóniára vágyunk. Keresd meg magadban ezt a rejtett vágyat, és rá fogsz döbbenni, hogy a környezet védelmében minden gondolat és cselekedet számít, és minden, amit teszel, jelentőséggel bír!

Források:

1. Trencsényi-Waldapfel Imre (1999) Görög regék és mondák. Móra Ferenc Könyvkiadó.

2. Carl Johan Calleman (2017) A globális elme és a civilizáció felemelkedése. Angyali Menedék Kiadó.

3. Grandpierre Attila (2015) Héliosz – A Nap és az élet új nézőpontból. Titokfejtő Könyvkiadó.

4.  Masaru Emoto (2007) A víz rejtett bölcsessége. Édesvíz Kiadó.

2019. november 5.

Taxner Tünde