Hogyan jutunk el a hétvégi nagybevásárlástól a tengeri teknősökig? És mi köze van ehhez a Corvinusos hallgatói csapat „Mihaszna” projektjének, a túlfogyasztás veszélyeiről és a tudatos vásárlásról szóló slam poetry estnek? November 18-24 között rendezik meg az Európai Hulladékcsökkentési Hetet.
Történetünk szokatlan módon egy megrázó felütéssel kezdődik. A felvételt 38 milliószor tekintették meg: egy olajzöld fattyúteknős orrnyílásából műanyag szívószál bukkant elő. Figyelem, megrázó felvételek következnek!
Az eset Costa Rica partjaihoz közel történt, és csak Christine Figgenernek, a Texas A&M University tengerbiológusának köszönhető, hogy nem végződött tragédiával. A tengeri élővilágra komoly fenyegetést jelent a műanyagszennyezés. Sokszor előfordul, hogy az állatok tápláléknak nézik és elfogyasztják a vízben hánykolódó szemetet. A élővilágra nézve ráadásul a mikroműanyagok is jelentős veszélyt hordoznak.
Szakértők szerint egyébként 150 millió tonna szemét van a tengerekben és óceánokban, ez 25 millió átlagos afrikai elefánt tömege, a földi elefántpopuláció hatvanszorosa, és évente további 8 millióval növekszik. A Csendes-óceán északi felén összeállt „szemétszigetnek” már neve is van, a Great Pacific Garbage Patch nevű képződmény méreteit csak találgatni tudják, a becslések Texastól egészen az Egyesült Államok területének kétszereséig terjednek. Hogyan jut ez ide a tengerekbe, és mi lesz vele, hová kerül ezek után? (kép: NatGeo)
A honnan kérdésnél egyszerűnek tűnik azt mondani, hogy itt nálunk, az óceánoktól messze úgysem jelent semmit egy-egy műanyag zacskó vagy szívószál. Nos, ez nem teljesen igaz, ugyanis a szennyezés közel 80%-a szárazföldről érkezik, és sok esetben a folyók, vagy a szél által jut el a tengerekbe. A teknős orrába fúródó szívószál is valahol a szárazföldön kezdte, és hosszú út során jutott el Costa Rica partjaihoz.
Az utazás persze a teknősöknél és halaknál sem ér véget. A kishalakat előbb vagy utóbb, ugye, megeszi a nagyhal, azokat pedig mi is fogyasztjuk. Ha a tápláléklánc lépcsőin az alsóbb szintek károsulnak, azt feljebb is megérezik, sok esetben halmozott mértékben. Így zárul be a kör, így jut vissza hozzánk az eldobott műanyag, és már a mi szervezetünkbe is bekerül.
Mit tehetünk ellene? Valahol meg kell szakítani. Számos program indult, amelyben az óceánok megtisztítását tűzték ki célul, például az Ocean Cleanup nonprofit szervezet ambiciózus terve szerint az óceáni szeméthegyek csaknem 90%-át szeretnék eltüntetni, melyhez folyamatosan újabb és újabb módszereket fejlesztenek. Ezek azonban mind rendkívül költéségesek és erőforrásigényesek, arról nem is beszélve, hogy az utánpótlás folyamatos. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, a szennyező forrásokat is meg kell szüntetni.
„Ne vegyük el!” Ennyire egyszerű lenne? Az utánpótlás jó része megszűnne, ha hirtelen senki sem venne vagy használna műanyag termékeket. Természetesen ez nem életszerű, azonban kis lépésekkel is nagy változást lehet elérni. Számos kezdeményezés jött létre annak érdekében (Greenpeace, NatGeo, WWF), hogy felhívják az emberek figyelmét: nem késlekedhetünk, cselekednünk kell!
Az egész folyamat kulcspontja az, amikor belépünk a boltba, és átgondoljuk: mi az, amire valóban szükségünk van? Erre a pontra szeretnék ráirányítani a figyelmet a Mihaszna-projekt megálmodói is, akik a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatói. A hiteles tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, hogy ebben a kezdeményezésben magam is részt veszek, a Közgazdász Online főszerkesztőjeként pedig kiemelt feladatom, hogy a környezettudatosság az egyetemi ökoszisztémába is bekerüljön.
„A projekt célja, hogy minél több fiatal figyelmét felhívja a problémára és cselekvésre ösztönözzön saját köreinkben is. Fontos, hogy beszéljünk róla, akár a slam poetry segítségével is – erről szól a Mihaszna? esemény, melyre november 24-én, az Európai Hulladékcsökkentési Hét keretében kerül sor a Kelet Kávézó Stúdiótermében, melyre már 600-nál is többen jeleztek vissza. Emellett pedig saját Facebook-oldallal és egy Instagramon futó, 330 követős mémoldallal is igyekszünk minél több emberhez eljuttatni az üzenet. A cél nem az, hogy ne vegyünk semmit, hiszen az, hogy mi felesleges és mi nem, egyéni döntés kérdése. A lényeg a tudatosságban rejlik, minden alkalommal át kell gondolnunk, mire van valójában szükségünk, és mi az, ami úgyis a szemétben fogja végezni.”
Ha érdekel a téma, érdemes megnézni a következő TED-videót is, melyben Andrew Forrest vállalkozó beszélget a TED vezetőjével, Chris Andersonnal arról az ambiciózus tervről, amelyben a világ legnagyobb vállalatait szeretnék rábírni a környezetvédelmi forradalom támogatására. Céljuk, hogy rövid időn belül az összes műanyag termék újrahasznosított anyagból készüljön, ezzel is gátat szabva a szeméthegyek halmozódásának.
Kovács Máté
