A hongkongi tüntetések már javában zajlottak, amikor Bácsi Attila, Corvinusos hallgató elindult a városállamba, hogy külföldi részképzését a The Hong Kong University of Science and Technology (HKUST) hallgatójaként töltse. Ám a zavargások egyre komolyabban voltak: a tömegközlekedés sokszor napokig megbénult, a várost lezárták, így végül máshogy alakult a féléve. Erről, és élményeiről is mesélt blogunknak. 

Miért pont Hong kong?

Mindenképp Európán kívüli országot szerettem volna választani. Lehetőleg Ázsiában, mert egyre jelentősebb szerepe van mind a gazdaságban, mind pedig a világpolitikában. Hong Kong mellett azért döntöttem, mert mégis egy kapu Kína és a világ többi része között. A keleti és a nyugati kultúrák keverednek, ami az első kultúrsokkot azért kicsit csökkentette. Ezen kívül Hongkong földrajzilag Ázsia csendes-óceáni részén, középen helyezkedik el, tehát akár északra, akár délre is könnyen lehetett utazni.

Június környékén, amikor a zavargások elkezdődtek, te már tudtad, hogy hamarosan kiutazol. Milyen elvárásokkal érkeztél meg?

Két héttel a kiutazásom előtt volt a hongkongi reptéren egy nagyobb összecsapás a tüntetők és a rendőrök között. Ez volt talán az első olyan esemény, ami elérte a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ennek következtében több egyetem nem vállalta a külföldi hallgatók fogadását. A Corvinustól is kaptam egy ajánlatot, hogy a helyzetre való tekintettel lehetőséget biztosítanak a tavaszi kiutazásra. Végül ezt jó, hogy nem fogadtam el, mert a fogadó egyetem törölte a tavaszi félévre a csereprogramot. Számítottam a tüntetésekre, de a mi kampuszunk a belvárostól nagyjából egy órára van, tehát egészen könnyen távol lehetett maradni kezdetben az erőszakos eseményektől.

„Az egyetemi campusok főhadiszállássá alakultak, a menzákon egymásra főznek a diákok.” Ilyen részleteket olvashatunk a hongkongi zavargásokról. Ezek akkor nem a ti kampuszotokon történtek?

Nem. Másik, a belvároshoz közelebb eső egyetemen történtek ilyesmik. Amit személyesen tapasztaltam a kampuszon, az szeptember közepén egy demonstráció volt, élőlánc formájában. Ez teljesen békés, rendőri jelenléttel nem járó tüntetés volt. Ezenkívül a város egészében, és a kampuszon is rengeteg graffiti, plakát volt kihelyezve a tüntetők üzeneteivel. Nem sokkal ezután, október 1-jén volt a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Ennek alkalmából Pekingben nagy katonai felvonulásokat tartottak, ezzel üzenve Hongkongnak is, ahol rendkívüli erőszakba fordultak át az események. Ha jól emlékszem, azon a napon lőttek meg először lőfegyverrel tüntetőt. Az egész várost lezárták, a tömegközlekedés napokig nem működött. Ekkor például már a mi campusunkon is fokozódott a helyzet. Ennivalóhoz jutni például egyetlen étteremben lehetett, több órás sor kivárása után.

Fel tudnád idézni azt a napot, amikor végül megtudtad, hogy a vártnál hamarabb kell hazautaznod?

Ez érdekesen történt, mert amikor megkaptam az e-mailt, akkor épp nem Hongkongban voltam, hanem Szingapúrban, ahová egy hosszú hétvégére utaztam el. Mielőtt tájékoztattak volna minket, már lehetett látni, hogy megint komoly zavargások kezdődnek. Az ezt megelőző napokban történt az első haláleset: pont az én egyetememről az egyik tüntető lezuhant egy parkolóházból, ez a Szingapúrba utazásom napján történt. Már a reptérre is sietve mentem, mert a kampuszomon is elkezdődött a demonstráció. Végül a diplomaosztót is megzavarták a tüntetők, több termet szétvertek.

Már megérkeztem Szingapúrba, amikor az egyetem e-mailben tájékoztatott minket a fejleményekről. Törölték az összes óránkat és a helyiekét is, a maradék két szorgalmi héten videókon követhettük a kurzusokat. Vizsgázni is tudtunk online, tehát az egyetem igazából minden tőle telhetőt megtett, hogy a tanulmányainkat rendben folytathassuk. A külföldi hallgatóknak felajánlották, hogy hazamehetnek, arra hivatkozva, hogy a biztonságunkat a történtek után már nem tudják garantálni. Azt eldöntöttem, hogy Hongkongba, a belvárosba nem megyek vissza, viszont rengeteg értékem a koliszobámban volt még. Végül az egyik barátommal sikerült megbeszélnem, hogy kihozza a bőröndömet a reptérre, mielőtt hazarepülök.

A négy hónap végül ugye kettőre rövidült. Milyen érzésekkel távoztál Hongkongból?

Ázsia egy rendkívül változatos, és fantasztikus hely. Volt alkalmam több országot is meglátogatni. Az ételek, és az ízvilág nagyon megtetszett, az emberek is kedvesek, közelebb került hozzám az ázsiai gondolkodásmódot. Összességében úgy látom, sikerült megtapasztalnom sok olyan dolgot, amit egy európai célországban nem sikerült volna. A történtek ellenére is úgy gondolom, megérte kimenni.

Puskás Amina