Miként Teleki Sámuel és Ludwig von Höhnel barangolta be a forró Afrikát, úgy tapodtuk mi a hideg Hármashatár-hegy nem túl zord ormait, hogy kobaktisztitó téli túrázásra buzdítsuk olvasóinkat a közeli magaslat csodáinak bemutatásával - Szép Zsóka fényképes illusztrációi és Szatmári-Schubauer Solt írása.
Hideg januári hajnalokon, mikor Télkirály párás lehelete dérként pihen meg a fák fagyos ágain, s mikor Ködkirálynő keze tündéri lepelként terül a tájra, sokunk szívében lángra lobbanhat a kalandvágy, hogy a természet tartózkodó nyugalmát egyensúlyozza. Ám mire úticéljaink farakásában megtalálnánk a megfelelő rönköt, amely nyughatatlanságunk tüzét a legjobban táplálja, talán már Tavaszgróf emeli ki első lábát virágokkal bélelt hintójából. Ha még a királyi pár lágy lassúzását szeretnénk elcsípni, érdemes rögvest a Budapest II. és III. kerületének találkozásánál fekvő Hármashatár-hegyre sietni, ahol lelkünk hevének melegében feledkezhetünk bele a tél táncába.
Sem serpákra, sem lavinaálló sátrakra nem lesz szükségünk a mintegy öt kilométeres gyalogtúrán, hiszen a táv még úgy is könnyűszerrel teljesíthető két óra alatt, ha minden második szikla után megállunk egy fotót lőni Instára, minden ötödik után pedig Facebookra.
A túra kiindulópontja a Szépvölgyi út Dunától legmesszebb fekvő csücske, melynél egy murvás parkoló várja az autóval érkezőket, illetve háromszáz méterrel odébb a „Szépvölgyi dűlő” feliratú táblával ellátott 65-ös buszvégállomás. De bármivel jutottunk oda, amint megzörgettük bátorításként a zsebünkben meglapuló gumimaci csomagot, indulhat a nagy út!
A határjelző hegy tetejét azonban csak úgy érhetjük el, ha a vadonban szerzett összes nyomolvasó képességünket latba vetve keressük a kék jelzést a fák törzsein. A kemény koncentráció közben azért érdemes a természetet is megfigyelni. Ha télvíz idején viszonylag korán vágunk neki a kalandnak, szemet gyönyörködtető látványban lehet részünk: A dérrel borított fák fokozatosan elvesznek a sejtelmes ködben. Amint pedig előresietünk, hogy elérjük az elérhetetlennek tűnőt, a fehéres fátyol mögöttünk teszi szemérmes menyasszonnyá a tájat.
A fákra fricskázott kék sávokat követve a csúcs közeledtét jelzi, ha rövidesen ritkulni kezd az erdő és egy tisztásnak adja át a helyét. A meztelen mező végén pedig - semmiképpen sem egy emberöltővel indulásunk után - ott tornyosul a Hármashatár-hegy legmagasabb pontját jelző kilátó. Bár Ködkirálynő - mintha csak kedvesünk puha tenyere tapadna hátulról a szemünkre - eltakarja előlünk Budapest és a környező domborulatok panorámáját, mégis együtt keringhet szívünk a méltóságteljes téli uralkodókkal.
Persze a magaslatot körülvevő volt légvédelmi bunkerek tanulmányozása sem megvetendő szórakozás. Jó látni, hány boldog pár és mennyi bátor kalandor tette tiszteletét a romoknál. Így a „Szeretlek Mari”, „J+F” és az „Itt járt Laci 2012” igényes graffitik éppen annyira részei az útnak, mint a Télkirály párnájából megszökött pelyhek.
Ezek után két gondolat merülhet fel bennünk. Az első, hogy még többet kívánunk ebből a csodából. A második, hogy nagyon rövid volt ez az út. A végeredmény így is, úgy is az, hogy továbbhaladunk, hogy egy körutat írva érkezzünk vissza a startmezőre. És ekkor kezdődik az igazi kaland.
A csúcson pihenő építmények után balra fordulva hamarosan egy szellemtanyára érünk. Casper otthona igazából egy büfé, ami még nem nyitott ki - hiszen jócskán 11:00 előtt járunk - meg a hozzá tartozó egyéb épületek. Rotter Lajos szobránál nyugatnak kell venni az irányt, aztán uzsgyi, mielőtt valamiféle tisztátalan lelkek a nyomunkba szegődnének. Sajnálatos módon, mivel a balra tartás kötelező, ha célt szeretnénk érni, letérünk a turistajelzéssel ellátott ösvényről.
Ezzel pedig el is érünk a túra legnehezebb, ám annál gyönyörűbb részéhez, mikor egy rendkívül meredek és sziklás hegyoldalban kell aláereszkednünk a völgybe. A kövek és a köd egyvelegének látványától óhatatlanul kelta sípszót vélhetünk a távolból felénk szűrődni, onnan pedig csak idő kérdése - felfokozott fantáziánknak köszönhetően -, hogy egy druida baktasson velünk szemben a lejtős lejtőn.
Ha azonban a galaták földjén is átküzdöttük magunkat, akkor már együtt énekelhetjük Dorothyval, hogy „Mindig a sárga úton…”, ugyanis a törzseken felbukkanó sárga csíkok immár a civilizációba vezető út jelei. Az ismerős parkolói köd előtt viszont még egy kisebb emelkedő vár ránk, amely Újlaki-hegy néven ismeretes a Google térképen. Tetején egy palló található, amely nem Davy Jones börtönének bejárata, csupán egy siklóernyős starthely. A sziklás csúcs másik érdekessége egy pad, amely gyönyörű kilátást kínál a semmibe, ha Ködkirálynő dönti vállunkra a fejét. Mindenesetre Mari szerelme itt is kinyilvánította mély, deszkába karcolt érzelmeit.
A hűvös padtól való hűvös távozás után csak pár percünk van arra, hogy búcsút vegyünk a hideg évszak uralkodóinak csodás birodalmától, hiszen utunk végéhez értünk. Télkirály még útravalóként egy fagyos fuvallatot küld a tarkónkra, mi pedig visszatérhetünk meleg otthonunkba, hogy kalandvágyunk lángja méltó lobogás után aludhasson ki.
Írta: Szatmári-Schubauer Solt
Fényképezte: Szép Zsóka
2020. január 29.
