A kényszerű távoktatás nagy kihívást jelent a tanároknak is, ugyanakkor néhány egyetemista összefogott, az „Oktondi - Egyetemisták az Online Közoktatásért” projektben mára csaknem ötezer egyetemista vesz részt. A projekt marketing vezetőjével, Szabó Laurával a szervezési feladatok mellett személyes céljairól és a hallgatók motivációjáról beszélgettünk.

Írta: Kovács Máté, Borítókép: Szép Zsóka

Hogyan találkoztatok az Oktondival, hogyan értetek el ilyen rövid idő alatt ilyen sok egyetemistát?

Az ötlet az elnökünktől, Molnár Janka Sárától származik. Néhány közeli ismerősével kezdett el gondolkodni azon, hogyan tudnának segíteni a tanároknak. Ők alkotják most az elnökséget. Ezt követően több körben kerültek be hallgatók a csoportba, leginkább tehát a személyes kapcsolati hálózatok domináltak.

Engem egy Corvinusos barátnőm hívott meg, akivel korábban az egyetemen közösen dolgoztunk. Az ismerősi körömből nagyon sokan csatlakoztak, viszonylag gyorsan híre ment a kezdeményezésnek. (kép: facebook.com/oktondi)

Mindenki meghívta a saját közeli ismerőseit, ezért nagyon rövid idő alatt csaknem ötezer fő csatlakozott hozzánk. 

Voltak persze hatékonysági szempontok is, például külön ügyeltünk arra, hogy a meghívott ismerősök lehetőleg minél több területhez hozzá tudjanak tenni.

Mi volt a személyes motivációd, miért léptél be a csoportba?

Nagyon sok posztot olvastam a tanárok nehéz helyzetéről, hiszen az elején meglehetősen kevés információjuk volt a távoktatásról. Az Oktondi azért jött létre, hogy elsősorban őket segítsük a munkájuk során. Sok segítséget és támogatást kaptam a tanáraimtól, nagyon sokat köszönhetek  a volt osztályfőnökömnek és a matektanáraimnak, a töritanáromnak is. Úgy voltam vele, ha bárkinek csak egy picit vissza tudunk adni abból, amit tőlük kaptunk korábban, akkor már megérte. 

Ezen felül mi is nagyon sokat fejlődünk. Megtanulunk például koordinálni egy csapatot, ami nagyon jó gyakorlási lehetőség. Legtöbbünknek volt már projekttapasztalata az egyetemről, ezt a tevékenységet  a későbbi tanulmányaink vagy akár a karrierünk során is hasznosítani tudjuk majd. Nem mellesleg a vezetői képességek leginkább a gyakorlatban fejleszthetők. 

Sokan készülnek közülünk tanárnak vagy tanítónak is, nekik kiemelten fontos szakmai fejlődést jelent a projekt. Gyakorlatban látják, hogyan áll össze a tananyag, mi az, ami működőképes ezek közül és ezt a későbbi munkájukban is hasznosítani tudják majd. (kép: facebook.com/oktondi)

Említetted, hogy közel ötezer fő csatlakozott már hozzátok. Hogyan lehet sikeresen koordinálni ennyi embert?

A folyamat első lépéseként összegyűjtjük, majd kisebb csoportokban elkezdjük szerkeszteni a már meglévő anyagokat, 10-15 fős csoportok dolgoznak egy-egy tantárgyon. Külön csoportok foglalkoznak az általános iskola alsó és felső tagozatával, és a középiskolás anyagokkal. Miután ők ezeket kidolgozták, az informatikai csapatunk tölti fel az oldalra. Eleinte ezt a folyamatot két srác menedzselte, ők hozták létre az oldalt is, most már többen is segítenek nekik. 

Van egy nagy Facebook csoportunk, ugyanakkor ötezer emberrel kezelhetetlen lenne a folyamat, ezért kisebb Facebook és Messenger csoportok is létrejöttek. Én a marketing csoportot vezetem, de a többi részleg is hasonlóan épül fel. Van egy közös marketing csapatunk, ezt fogom össze, alattam pedig további három vezető van, akik az Instagramot, a Facebookot és a LinkedInt menedzselik. Az én dolgom az, hogy ezeken lehetőség szerint egységes minőségű tartalom jelenjen meg, helyes legyen a poszt és összképben is illeszkedjen a projekt szellemiségéhez. 

A honlapon már kész tartalmakat gyűjtötök össze és tesztek közzé, vagy saját magatok is hoztok létre tananyagokat?

Sok anyag már eddig is fent volt a neten, ugyanakkor ezeket nagyon nehéz megtalálni és rendszerbe illeszteni, főleg olyan tanároknak, akik eddig kevésbé használták a digitális technológiákat. Persze nem csak nekik, hanem

sokszor a diákoknak is kihívás rendszerezni a sok információt, amit egyénileg megtalálnak a neten.

Vannak tananyagaink például a Matekingtől is, természetesen forrásmegjelöléssel. 

Emellett saját tartalmakat is készítünk számos tárgyhoz, ahol eddig hiányos volt az anyag. Az idegen nyelvekhez például számos kisegítő lehetőséget biztosítunk. Összeraktunk szókártyákat, miközben mások matek feladatokat írnak. Felvettük a kapcsolatot több oldallal is és igyekszünk folyamatosan együttműködni velük. Nagyon lelkesek ők is, sokat segítenek a folyamatban. 

Mik a terveitek a következő hetekre, hónapokra? A veszélyhelyzet után is szeretnétek folytatni?

Mindenképpen szeretnénk fenntartani a projektet később is. Reméljük, minél előbb vége lesz ennek a veszélyhelyzetnek, addig a munka nyilván sokkal intenzívebb, de utána is tovább fogunk működni. Ha ötezer ember összejött, akkor ennek tovább kell mennie, ráadásul ezek a segédanyagok hiányt töltenek be. Sok esetben például nem érhető el minden ingyenesen vagy nincs megfelelően rendszerezve, pedig a hétköznapi önálló tanulás során is nagyon hasznosak lehetnének.

Számodra mi volt a legjobb tapasztalat, ami az utóbbi pár hétben a projekt kapcsán ért?

Nekem eddig a munkamorál volt a legpozitívabb tapasztalat. Talán senkinek sem kell bemutatni az átlagos egyetemi csoportmunkák működését, ahol egy-két személy vállalja magára a munka nagy részét valamikor a határidő előtti estén. Itt viszont,

ha egy feladatot kirakok a csoportba, körülbelül öt percen belül van rá jelentkező.

Ráadásul a hallgató, aki elsőre vállalja a feladatot, egy egyetemi projektnél már nem biztos, hogy ugyanígy az első sorban lenne. Ez számomra nagyon inspiráló környezet, hiszen minden ember egyformán lelkes és szeretne tenni valamit egy jó ügyért. 

2020. április 6.