A válasz közel sem egyszerű: a metál műfajának definiálása igen nehéz feladat. Ami vitathatatlan: a ‘60-as évek végén a kemény rockból fejlődött ki a műfaj. Az azóta eltelt bő 50 évben annyi különböző irányzat jelent meg, hogy szinte lehetetlen mindet összefoglalni. Én most ezek közül emelek ki párat, és ajánlok nektek mindegyikhez egy-két albumot, hogy kezdőként fel tudjátok fedezni a metált.
Írta: Bera Viktor
Viharként dübörgő dobok, felismerhetetlenségig torzított gitárok, halálhörgés és artikulálatlan vonyítás - tapasztalatom szerint a legtöbb embernek valami ilyesmi jut eszébe a metálról. Vannak zenekarok, melyekre valóban igaz ez az állítás: horrorisztikus hangzásuk van (ami egyébként nálam pozitív). Akik viszont elgondolkodnak, milyen számok jutnak eszükbe a metálról, jórészt énekelhetőbb, nyugodtabb zenékre asszociálnak. De akkor ezek a kellemes, fogyasztható slágerek hogy kerülhettek ugyanabba a műfajba, mint a halálhörgés és a színpadi véráldozatok?
A metál első szárnybontogatásai
Egy olyan számmal és albummal kezdődhet az ismerkedés, ami nagyon jelentős a metál történetében, de mégsem említik elégszer. Ez nem más, mint a Born to be Wild a Steppenwolf debütáló albumáról - ebben hangzott el először a legendás kifejezés: “heavy metal”. Ha érdekelnek a metál kezdeti szárnybontogatásai, érdemes belehallgatni a Led Zeppelin, a Deep Purple vagy akár a Beatles 1968-69-es felvételeibe, sok ezek közül már inkább nevezhető metálnak, mint egyszerű rocknak.
Nem mehetünk el szó nélkül az első metál bandaként számon tartott Black Sabbath mellett sem. A birminghami zenekar olyan erősen kezdte a ‘70-es éveket, hogy szűk 4 év alatt 5 zseniális albumot is sikerült készíteniük. Köztük a legismertebb - megérdemelten - a Paranoid, rajta olyan legendás számokkal, mint a War Pigs és az Iron Man. Ha a Sabbath lassabb, kemény, blues-ra emlékeztető hangzását keresitek, a doom metal néven ismert stílusban érdemes kutakodni, ehhez a Candlemass-től az Epicus Doomicus Metallicus jó kiindulópont lehet.
A megújulás
A ‘70-es évek végére elérkezett az idő az újításra: megjelent a NWOBHM, azaz a brit heavy metal új hulláma. Ekkor nyert igazi népszerűséget a műfaj; olyan legendás zenekarok fémjelezték az irányzatot, mint a Judas Priest vagy az Iron Maiden. Mindkét banda máig aktív, 2-3 évente Magyarországon is meghallgathatják őket a szerencsések. Mindkettőjük esetében nehéz egyetlen albumot ajánlani. A Judas Priest már 1980 előtt megalkotta a modernebb, gyors metál hangzást, így tőlük a British Steelt választottam, az Iron Maidentől pedig szintén egy stílusmeghatározó klasszikust, a The Number of the Beastet. Ennek ellenére erősen ajánlom, hogy lessetek bele ezeknek a zenekaroknak későbbi albumaiba is, hiszen többször is megújultak.
A brit újhullám addig nem látott sebességet vitt a metálba, de valakinek még ez sem volt elég. Agresszív hangzás, szinte követhetetlenül sebes és virtuóz gitárok, polgárpukkasztó témák és szövegek. Ezek lettek a thrash metál ismertetőjegyei. Számos legendás zenekar csinált ilyen zenét, közülük mindenképpen a nagy hármassal érdemes kezdeni, ezek a Metallica, a Megadeth és a Slayer. Pár embert meglephet, hogy az agresszivitás és a sebesség egy bekezdésben szerepel a Metallicával. Legismertebb számaik között ott van a Nothing Else Matters és a The Unforgiven, egyik sem túl gyors. Ezek egy radikális arculatváltás eredményei voltak, a kezdeti pár évben a Metallicát egészen más hangzás jellemezte, ami meghatározta a korai thrash-t. A debutáló albumukat ajánlanám, ami Kill ‘Em All névre hallgat, ennek már borítóján is tetten érhető az említett agresszió.
Ha még ennél is keményebb hangzásra vágytok, érdemes a Slayer albumaiba belehallgatni, 1986-ban, a Reign in Blood-dal az egyik legjobb thrash metál album mellett a death metál alapját is megteremtették. A death metál az extrémebb stílusok közé tartozik még a metálon belül is, a Death nevű zenekar lehet jó kiindulópont a megismeréséhez. Tőlük talán az Individual Thought Patterns a leginkább hallgatóbarát, ha death metálon belül egyáltalán lehet ilyet mondani. A thrash metál népszerűségéhez hozzájárult még a korábban Metallicás Dave Mustaine és zenekara, a Megadeth. Ők olyan albumokkal jutottak el a nagyobb tömegekhez, mint például a Countdown to Extinction.
Egyedi hangzás, műfajok keveredése
Számos stílus maradt még a metálban, amiről szót lehetne ejteni, de bevezetésnek az említettek is tökéletesek. Meg szeretnék azonban még említeni pár albumot és zenekart, amik annyira sajátos hangzással rendelkeznek, hogy akár külön is kezelhetők az őket magukban foglaló irányzatoktól. A Pantera a Cowboys from Hell című albumával a thrash és a tradicionális heavy metált vegyítő zenével vált ismertté és könnyen felismerhetővé. A Motörhead egy másik említést érdemlő zenekar, ők a punkot ötvözték a metál hangzással és remek albumokat rögzítettek, köztük az 1979-es Overkill-el. Egy másik, műfajokat ötvöző metál stílus a progresszív metál, melynek talán legjobb alkotása az Images and Words a Dream Theater-től.
A metál az egyik legsokoldalúbb könnyűzenei műfaj. Nagyon nehéz egy pontot találni, ahol el lehet kezdeni, ebben próbáltam segíteni. Ezen a linken meg tudjátok hallgatni a metál klasszikusaiból összeállított lejátszási listánkat, amin a cikkben említett minden albumról szerepelnek számok, sőt, még a szövegből kimaradtak közül is hallhattok pár remekművet.
Képek forrása: Pexels, Bronze Records, Columbia Records, Def Jam Records, EMI, Harvest Records, Vertigo Records
2020. május 02.
