Észak-Korea egy sötét folt a köztudatban. A működéséről és az ott élő emberek életéről szinte semmit sem tudunk. Azt viszont tudjuk, hogy már több, mint 30.000 ember szökött el a brutális rezsim láncai alól. A lány hét névvel című könyv, ami egy észak-koreai szökés rejtelmeibe enged betekintést, a kegyetlenségről, a bátorságról és a felnőtté válásról szól.
Írta: Belayane Najoua
Hyeonseo Lee története először egy 2013-as Ted Talk-os műsor során látott napvilágot, amit ma már több mint 16 millióan láttak. Hyeonseo ekkor már Amerikába emigrált, és az online beszédei, illetve a menekültek segítésében való aktivista tevékenysége miatt kereste meg őt a Ted Talk műsor. (videó) Habár a műsora nagy népszerűségnek örvendett, igazán csak a 2015-ben megjelent A lány hét névvel című könyv után került be a köztudatba, ami nemcsak egy vakmerő és bátor utazást ír le, hanem egyben egy fejlődéstörténet is végigkísérhetünk.
Szökési történetek számokban
Ámbár Hyeonseo Lee lett a legismertebb észak-koreai disszidens, azt azért tudnunk kell, hogy nem ő az egyetlen, aki ki akart szabadulni a kegyetlen diktatúra karmai alól. A lány hét névvel című könyvben leírt történetet tekinthetjük egy cseppnek az óceánban, ami rávilágít az Észak-Koreával kapcsolatos tudatlanságunkra.
1953 óta (Koreai háború vége) több mint 30.000 észak-koreai állampolgár szökött meg az országból (forrás). A legtöbben a kínai határnál kezdik meg hosszú és kimerítő utazásukat, hogy onnan később, az egyik környező országba (Laosz, Thaiföld, Vietnám stb.) meneküljenek, végül pedig Dél-Koreába jussanak.
Hét szokás, ami korlátozza az észak-koreaiak életét
1. A családokat 51 kasztba sorolják, attól függően, hogy mit csinált az apa családja az 1948-as államalapítás során. Az 51 kaszt építi fel a szongbun rendszert. A családok lehetnek rendszerhűek, ingadozók vagy ellenségesek. Az 1-51-ig terjedő skálán e három besorolás fokozatai találhatók.
2. Az általános iskolától kezdve kemény önkritikát kell gyakorolnia az összes állampolgárnak. Erre az “élettisztító gyűléseken” kerül sor, ahol mindenkinek fel kell állnia és megvádolnia valakit valamivel (ami talán meg sem történt), és a vádlottnak minden esetben be kell vallania a tettét (amit talán el sem követett).
3. A nőknek tilos nadrágot viselniük nyilvános helyen, mivel az ország vezetői úgy tartják, hogy a koreai nőknek nem való a nadrágviselet. Ha valakit rajtakapnak, akkor bírságot kell fizetnie, és ha nem akarja, hogy a személyi igazolványként működő kis könyvébe nyoma maradjon a kihágásnak, akkor még a kenőpénz erejét is alkalmaznia kell.
4. Az állam vezetőjének (jelen esetben Kim Dzsongun-nak) a képét minden lakásban ki kell akasztani és csak egy speciális, direkt erre a célra használt kendővel lehet tisztítani. Ha egy razzia során a lakásban található kép nem eléggé tiszta, akkor komoly büntetés érheti a családot.
5. A nyilvános kivégzéseken “kötelesség” megjelenni. Ha valaki nem megy el a kivégzésre, amit a körzetében tartanak, azt a rendszer elleni lázadásnak tekintik, és nem kizárt, hogy ő lesz a következő, akinek a fejére zsákot húznak.
A következő két pont megértéséhez fontos tudni, hogy a gyerekekkel sokkal “lazábban” bánnak az országban, és ha valamilyen kihágás fordul elő, akkor egy kis kenőpénz segítségével hamar el lehet simítani az ügyet, míg ha valaki már betöltötte a 18. életévét, a határőrök és a kormány emberei már a legkisebb hibákat sem nézik el.
6. A babák egy évesen születnek. Az emberek az életévük elején töltik be az adott kort, így lerövidítve a hivatalos gyerekkorukat. Azaz Észak-Koreában egy évvel hamarabb lesz valakiből felnőtt, mint nálunk, Európában.
7. Az öngyilkosság tabu. Ha valaki felnőttként lesz öngyilkos, az a túlélő családtagokat sodorja a társadalom szélére. Rendszerellenes szongbun minősítés kapnak, a gyerekek nem járhatnak egyetemre és a családtagok nem kaphatnak jó munkát. Az öngyilkosság a rendszerellenes viselkedés legszélsőségesebb formája.
A világ legnagyszerűbb országa
„Én még mindig szeretem a hazámat. Hiányzik a téli, hóborította hegyek látványa, a petróleum és az égő szén szaga. Hiányzik az ottani gyerekkorom, apám biztonságot adó ölelése, az alvás a meleg padlón. Elégedettnek kellene lennem az új életemmel, de én még mindig az a hjeszani lány vagyok, aki tésztát szeretne enni a szüleivel a kedvenc éttermünkben. Hiányzik a biciklim és a folyón túl elterülő kínai táj”
- írja Hyeonseo a könyvében, ami tökéletesen bemutatja az észak-koreai lakosság helyzetét és érzéseit az államukkal szemben.
Ha egy külső szemlélő hirtelen belecsöppenne az észak-koreai világba, akkor megdöbbenve látná, hogy az emberek milyen jól tűrik a rezsim által kialakított kegyetlen diktatúrát. Sok észak-koreai még boldognak is érzi magát és teljesen elégedett az életével. Hyenseo Lee is csak a kalandvágy kedvéért szökött át Kínába, ahonnan aztán már nem volt lehetősége hazatérni.
A diktatúra egy stabil állapotot ad nekik és egy olyan rendszert, ahol a szabálytartó ember akadálytalanul boldogul az életben. Mivel a kormány nem enged be semmilyen külső terméket (CD, DVD, média), ami veszélyeztetné az állam stabilitását, az emberek jelentős része teljesen normálisnak gondolja az életét.
Élhetőnek, stabilnak és normálisnak.
Pedig nem az.
Korlátolt, irányított és elnyomott. Szabadság és szabad akarat nélkül.
Mit tesz a külvilág?
Napjainkban a tudás az egyik legfontosabb erőforrás - pont ez hiányzik Észak-Koreában. A politikai elzártság miatt olyannyira kevés információ szivárog ki az országban zajló történésekről, hogy a külvilág csak az itt-ott elkapott információmorzsákra tud támaszkodni. Már ha akar.
A legnagyobb problémának Észak-Korea nukleáris fegyverkezését tartják (forrás), ami állandó veszélyhelyzetet jelent az érintett országoknak és gátolja az együttműködésre irányuló kezdeményezéseket. Mégis néhány törekvés belülről akarja megváltoztatni az országot. Ilyen volt a júniusi röplaposztás és az illegálisnak minősített nyugati termékek becsempészése.
Mit tudunk tenni mi, kisemberek
Meghallgatjuk őket, nem zárjuk el Észak-Koreát a fiókba, mint egy tabu témát, mert minél több ember tud egy problémáról, annál többen fognak megoldást keresni rá.
A lány hét névvel egy történet, ami a sötétségből a fénybe vezet. Történet, ami az elnyomottságból a szabadságba vezet. Hyeonseo Lee története csak egy a sok közül. Mégis az első lépés lehet afelé, hogy képet kapjunk a világ egyik legbrutálisabb diktatúrájáról. Megismerjünk egy történetet, ami kegyetlen, ami motivál és ami tettre sarkall.
"A szabadság – az igazi szabadság, amikor az ember maga alakítja az életét, maga hozza a döntéseit – olykor kifejezetten rémisztő."
A lány hét névvel
Képek forrása: Pixabay és saját szerkesztés
