A Hosszúlépés. Járunk? tematikus sétái között mindenki találhat kedvére valót. Ezek közül kettőből nyújtunk most ízelítőt: a Svábhegy dombjain megrendezett Térey János-emléksétát és a fővárosi kávéházak múltját taglaló várostörténeti sétát ismertetjük következő cikkünkben.
Írta: Lázár Fruzsina, Sipos Sára, borítókép: Bera Viktor
A Hosszúlépés. Járunk? tematikus budapesti sétákat tart, ezzel megmutatva a város arcait, történeteit, titkait. Építészeti, gasztrotörténeti, irodalmi és történelmi programok közül választhatunk.Minden séta egy komplett élménycsomag: örökségünk felfejtése, szórakozás, ismeretszerzés, közösségi élmény. Mindegy, hogy az építészet érdekel, az ókori római emlékek, a sör, a színház, az ételek vagy a városi botrányok - minden témában találhatsz számodra érdekes sétát. Ha még nem tudsz dönteni, bármikor felhasználható sétajegy is váltható.
Kép: Kristóf Benjámin
A Hosszúlépés. Járunk? csapatának hitvallása
Szeretjük koptatni a járdát, elhagyni a járt utat a járatlanért, és tekintetünket a lábunk helyett a magasba emelni. Szeretjük az eklektikus városképet, és azt, ahogyan a megelevenedik a történelem: a séták során halljuk, miről mesélnek a házfalak, és megismerjük a város kevésbé ismert vagy épp elfeledett részeit. Szeretünk másokkal közösen lelkesedni ezért a városért.
Cikkünkben két programról olvashatsz beszámolót: egy megrendítő emléksétáról és egy kultúrtörténeti gasztrosétáról. Ha felkeltettük az érdeklődésed, jó böngészést kívánunk a Hosszúlépés. Járunk? lehetőségei között is!
A Svábhegy nyomasztó múltja életre kel
A Hold már rég felkelt, mikor a Svábhegyen felfelé kaptattunk a Széchenyi emlékműhöz, a séta kiindulópontjához, kellemes fényét vegyítette az utcalámpák sárgájával. Kora-októberi, meglepően enyhe este volt. A séta vezetője, Vecsei H. Miklós is megérkezett, megkért minket, hogy jobbról-balról sorakozzunk fel az emlékműhöz vezető lépcsőkön, majd meggyújtotta a kezében tartott fáklyát, az arca elé helyezte, és beszélni kezdett. Nem sokkal később a járda megelevenedett a talpunk alatt, a svábhegyi fényűzés pedig a hely nyomasztó múltjától lett terhes.
A séta egyszerre állít emléket Térey János művészi és emberi munkásságának és a Svábhegyen elkövetett kegyetlenségek áldozatainak.
Térey, aki a Svábhegyen élt, nagy meggyőződéssel vallotta, hogy az embernek kötelessége felkutatni lakhelyének múltját: számos írását olyan történetek köré építette, melyek felfűzték és láthatóvá tették a tetteket, amelyeket ma történelemnek hívunk. Történelem: alig hetven éve a nyilasok és szimpatizánsaik még megosztoztak a méltóságuktól megfosztott foglyoktól elkobzott értékeken. Alig hetven éve a februári hajnal első sugarai negyvenezer halottra vetültek, amikor a kiéheztetett német és magyar katonák végső kiútként a budai várból való kitörés mellett döntöttek. Alig hetven éve abban a házban, amelyben ma tíz-húsz család éli mindennapjait, borzasztó dolgok történtek, olyan dolgok, amelyek beleivódnak a falakba, lemoshatatlanul, elfeledhetetlenül.
Kép: Váradi Zsófia
A harmadik állomás után az óriási, fényes Hold már nem békét, inkább megvetést sugárzott. Térey-nek igaza volt: nem élhetünk emlékezés nélkül. De ő is felteszi a kérdést: ha emlékezünk, hogyan élhetünk ezekkel az elviselhetetlenül nehéz emlékekkel? Ezt ki-ki maga döntheti el, miután Vecsei H. Miklós tolmácsolásában meghallgatta Térey szövegeit.
A séta megrázó és érzékeny témája miatt érdemes átgondolni, milyen céllal választjuk: itt nem a szórakozás, inkább a beavatás-beavatódás kerül előtérbe. Azoknak, akik Téreyhez hasonlóan vágynak a (közel)múlt megismerésére és befogadására, és úgy érzik, készen állnak a megrendítő tapasztalatok szerzésére, szívből ajánljuk ezt a sétát.
Mikor meghívtam egy kávészerető barátomat a Saly Noémi várostörténész vezette Talpig feketében elnevezésű tematikus sétára, még nem gondoltam, hogy ilyen korokat és tereket átívelő kultúrtörténeti programban lesz részem.
Délután gyülekeztünk a Csarnok téren, ami ismerős lehet a corvinusos diákoknak: a Fővám téri Vásárcsarnok mellett található. Ekkor még nem értettük a helyszínválasztást, ám rögtön a séta elején kiderült: az egyik bérház aljában kávéház működött, és a csarnok nyitása előtt itt beszélték meg az árusok az aznapi árakat - tiszta kartell az egész.
Kép: Bera Viktor
Ha a kávéházakra gondolunk, rögtön az irodalom órán tanultak jutnak eszünkbe: irodalmi kávéházak, cigarettafüst, alkotás, Kosztolányi, Krúdy és társaik. Saly Noémi hamar eloszlatta ezt az romanticizált képet a fejekből: mindenki kávéházba járt Budapesten. A főváros virágzó kávéházi kultúrával rendelkezett, minden mesterségnek, szakmának volt saját helye. Ráadásul a kávéházakban lebzselés az összes társadalmi osztály sajátossága volt: itt hallgatták a híreket, olvastak újságot, ettek, kávéztak, dolgoztak, élték társasági életüket. Igazából az emberek a kávéházakban éltek. Ennek olyan prózai okai is voltak, mint a meleg, hiszen így nem kellett fűteniük otthon, ami akkoriban elég drága volt.
A séta a Fővám téren, majd a Kálvin téren folytatódott. Meglepő, humoros, vicces és botrányos sztorik követték egymást, melyek természetesen mind a kávéházakból indultak. A sétavezető mesélt Budapest kialakulásáról, fejlődéséről, Pest és Buda ellentéteiről, a vásárokról, lóversenyekről, családi történetekről. Ennyi csavart és csattanót bármilyen hollywoodi film megirigyelne!
Utunkat a Károlyi kert környékén folytattuk - errefelé szinte minden sarkon kávéház volt egyszer. Végül a klasszikus irodalmi kávéház sem maradhatott ki a programból, így a Centrál volt az utolsó állomás. Itt működött egy ideig a Nyugat szerkesztősége, és az egyik legrangosabb irodalmi kávéháznak számított: Ady Endrétől Tóth Árpádon és Aba-Novák Vilmoson át Nemes Nagy Ágnesig mindenki itt volt - írók, költők, képzőművészek, tudósok, mecénások bázisa.
Tudtad, hogy külön kávéháza volt a pénzért felbérelhető bírósági tanúknak, a sakk klubnak vagy a bolgár kertészeknek? Vagy, hogy a New York kávéház fénykorában több száz különböző napi újsággal szolgált vendégeinek?
Ha a kávén túl érdekel Budapest története, titkai, legjobb történetei, mélységei és magasságai, akkor itt a helyed ezen a sétán, melyet nem mellesleg az egyik legszakavatottabb várostörténész, Saly Noémi tart.
