Napjainkban az a tévhit él, miszerint a népmesék hősnői passzív alakok, akik nem vesznek részt sorsuk formálásában, vélekedik Zalka Csenge nemzetközi mesemondó a HVG-nél közölt interjújában. De vajon miért alakult ki ez a szemléletmód? Erre keressük a választ cikkünkben.

Írta: Kelle Fanni; Borítókép: Unsplash

A népmesék szájhagyomány útján terjedtek évezredeken át, melyek közül napjainkra számos történet maradt fenn. Az alkotásokat – melyek mintegy mentsvárat jelenthetnek a való élet megpróbáltatásai elől menekülni vágyóknak – esténként a gyermekágyak mellett mesélik. A fent említett felfogásban szerepet játszhattak a 19. század óta a népmesegyűjtők és kiadók által rendre kiválogatott, mesekönyvekben felbukkanó történetek, amelyekben a nők valóban passzív személyként jelennek meg. A mesegyűjtemények először a gyermekek oktatásának céljából jöttek létre. Manapság azonban sokan elutasítják a népmeséket a bennük felbukkanó káros minta közvetítésére hivatkozva, hiszen a másoktól való függést, az életünk felett való kontrollálatlaságot reprezentálják. Azonban a mesék e vonása, amely csupán a női szereplők egy szűk csoportjára jellemző, korántsem általánosítható az összes alkotásra. A népmesék hősnőinek karaktere – mind a magyar, mind pedig az egyetemes művekben – sokkal összetettebb és színesebb, mint azt gondolnánk.

Eredetileg felnőtteknek szólnak és mélyebb tudást igényelnek

A népmesék eredetileg felnőtteknek szóltak, hiszen az emberek a történeteik által osztották meg tapasztalataikat, tudásukat a közösség tagjaival. A mesékben helyet kaphatnak tanulságok és mélyebb gondolatok, mivel ezen írások az emberi élet mérföldköveit veszik sorra, mint például az élet nehézségei, örömei vagy a kapcsolatok összetettsége. Az idő előrehaladtával bizonyos elemeken a szerkesztők, kiadók finomítottak, alakítottak az egyszerűbb értelmezhetőség érdekében.

Forrás: Unsplash

Népmesék gyermekeknek

Elég komplex kérdés, hogy vajon miért lettek a gyermekek befogadói ezeknek a történeteknek? Zalka Csenge nemzetközi mesemondónő ennek gyökereit a romantika időszakában látja, amelynek középpontjában a nemzeti öntudatra ébredés állt. Ebből kifolyólag vált relevánssá a gyermekek kulturális hagyományra és megfelelő értékrendre való nevelése, amelyhez a népmesék tökéletes alapot biztosítottak.

Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy míg a felnőtteknek a szépirodalom egyre kimagaslóbb művei biztosították a kulturális táptalajt, addig a gyermekek számára egyáltalán nem létezett semmilyen művelődést elősegítő alkotás, így erre a korszakra a mese infantilizálódása jellemzőbb, amely magába foglalja a történet megfogalmazásának cenzúráját és tartalmának módosítását.

A romantika hatása a női karakterre – kanonizálás

Azok a mesék kerülhettek bele a kánonba, amelyek abban a korban alkalmasak voltak a gyermekek nevelésére. Alapjaiban határozta meg a mesékben felbukkanó női alakok karakterét az adott kor szelleme, miszerint a nők alárendelt szerepben engedelmességre kötelesek. A kiadók ennek megfelelően gyűjtötték csokorba azokat a műveket, amelyek szereplői a női és férfi szerepvárásokat képviselték.

Mivel a 19. század meghatározó népmesegyűjtői, mint például a Grimm fivérek vagy Benedek Elek, mind férfiak, így eshetett meg az is, hogy olyan művek váltak a nagyközönség előtt ismertté, amelyek a kor szenvedélytelen és szűzies női alakját hangsúlyozták, mint például a Hamupipőke, a Csipkerózsika vagy a Hófehérke. Mindezek ellenére megannyi népmesét vonultathatunk fel, melyekben a nők aktív résztvevői a történetnek, akik tettre készek, és akiktől számos dolgot lehet tanulni. Ilyen történet a Pelikánmadár, a Napleánya királykisasszony és az Egy eleven és egy holt című alkotás is.

Forrás: Unsplash

Nők szerepvállalása

Egyes feltételezések szerint a népmesékben a nők mint anya vagy feleség találják meg a boldogságot, mint például a Hamupipőkében. Ez azonban újfent egy téves elmélet, hiszen számtalan olyan mű létezik, mely a sorsukért kiállni képes, önálló női karakterekkel dolgozik. Léteznek azonban gonosz, mitikus lényeket ölő női karakterek is, ilyen például A hétfejű sárkány és a vitéz lány meséjében megjelenő női szereplő.

Mindemellett lényeges kiemelni azt is, hogy az önállóság és az erő nem kizárólag fizikai szinten bontakozhat ki egy kardot forgató nő alakjában. A találékonyság és furfangosság is helyet követel a mesékben. Jancsi és Juliska története is ilyen, hiszen Juliska túljár a banya eszén. A mesékben megjelenő másik kiemelkedő női készség a közösségteremtés. Az ilyen jellegű helyzetekben a férfi szereplők helyett általában az eszes nők oldják meg a felmerülő komplikációkat. Ennek kapcsán említésre méltó az az óceániai történet, amelyben a szigetekre veszélyt jelentő óriási halat a férfiak nem tudják levadászni, a furfangos asszonyok azonban egy sikeres tervet eszelnek ki az állat elfogására.

Mesék a pozitív minta képviseletében

Léteznek kifejezetten pozitív mintákat közvetítő népmesék. Ide soroljuk azon műveket, amelyekben a lány megfontolt, ám céltudatos és tisztában van az események következményeivel. A Napleánya kisasszony című mesében például a királylány titokban megfigyeli kérőit, milyen emberek valójában, hiszen tisztában van döntésének súlyával. Továbbá kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok a történetek is, melyekben a párok közösen oldják meg a felmerülő problémákat. A népmesék az egyenjogúságra való törekvés vonatkozásában is hozzájárulhatnak a pozitív irányba történő változáshoz. Erre tökéletes példa A só című mese, amely egyértelműen azt sugallja, hogy bátran álljunk ki magunkért.

A Disney hatása

A Disney által feldolgozott, passzív női főszereplőkkel dolgozó művek, mint például a Hófehérke és a Hamupipőke, az egész világ számára ismertté váltak. Ezekben a mesékben a másoktól függő, saját sorsát irányítani képtelen női szereplőkkel találkozunk. Habár napjainkban a Disney egyre nagyobb hangsúlyt helyez az erős, tettre kész női alakok megjelenítésére, a korai filmek negatív megítélés alá helyezték az összes népmesét.

A perspektíva formálására való törekvés

Léteznek persze olyan történetek is, amelyek női karakterei valóban passzívak, azonban ennek általánosításával éppen az előítéletek csapdájába esnénk. Mivel a passzív álláspont és ellenszenv a népmeséket ismerőkben nem csillapodott az évek során, Zalka Csenge nemzetközileg elismert mesemondónő elhatározta magát amellett, hogy a Feminista Magyar Népmesék sorozatában olyan történeteket gyűjt össze és elemez, amelyek cáfolják a téves felfogást és példát statuálnak a befogadónak.

 „A mesék sok esetben azt tükrözik, hogy mit tudunk elképzelni magunkról vagy másokról. De pont azt szeretem a női hősökben – ahogy a férfiakban is –, hogy mesétől függetlenül rengeteg dolgot tudnak tanítani: nemcsak a bátorságról vagy az önállóságról, hanem arról is, hogyan állhatsz ki magadért, a családodért. Ahogy arról is, hogy még egy hős sem tökéletes.” - nyilatkozta Zalka Csenge a hvg-nek.