Először indított különálló TDK-szekciót a Corvinus Science Shop, ahol a hallgatók közösségi szervezetekkel együttműködve írhatták a dolgozatukat. Kutatási Hét műhelymunkájukon az ezzel kapcsolatos tapasztalataikról, visszajelzésekről számoltak be.

Írta: Tóth Valter, Borítókép: Pexels

Matolay Réka és Frigyik Márta civil szervezetek, társadalmi vállalkozások, nonprofit szervezetek, informális közösségek és aktív állampolgárok kérdéseit építik be egyetemi tantárgyakba, a hallgatók pedig ezek megválaszolásán dolgoznak a kérdezőkkel közösen. Mint az egyetem honlapján olvasható,

„a Corvinus Science Shop azért jött létre, hogy az egyetem az oktatáson és a kutatáson keresztül közvetlenül kapcsolódjon a társadalomhoz. Ennek megfelelően közösségi partnereik civil szervezetek, alapítványok, egyesületek, szociális szövetkezetek és társadalmi vállalkozások közül kerülnek ki.”

Az idei év különlegessége, hogy először indított saját TDK szekciót a szervezet, Társadalmi hatású kutatás címen. Így a hallgatók még inkább részesei lehettek az alapcélnak, hiszen önállóan is megtapasztalhatták, milyen egy közösségi partner valós problémájára választ keresni. Egy saját szekció viszont rengeteg munkával jár, mint az a közvetlen hangulatú beszélgetésből is kiderült. Réka elmondta, volt, hogy két napot is az egyetemen töltött egyhuzamban a feladatok sokasága miatt.

Azonban rendkívül rövid idő alatt is sikerült kiválasztani a bírálókat, akik ezúttal újfajta párosításban voltak: egy corvinusos egyetemi bíráló, valamint egy közösségi partner. Így az akadémiai szemléleten túl egy, a témában ugyancsak fontos, terepi, érintetti tudással rendelkező szakember is vizsgálta a dolgozatot. A szóbeli lefolyása is rendhagyó módon történt, hiszen a Science Shop központjában rendezték, ezzel egy oldottabb keretet teremtve a résztvevőknek. Az esemény elején – szintén nem mindennapi módon – bemelegítésként a TDK-zók, a zsűri és a közönség egy közösségi partner, a Tudatos Vásárlók Egyesülete kérdésére keresték a választ, mégpedig arra, hogy vajon milyen hatást vált ki a “fogyasztáscsökkentés a fenntarthatóságért” kifejezés.

A beküldött 7 dolgozat különböző témákban, de mind kapcsolódott valamilyen társadalmi ügyhöz vagy szervezethez. „Az Afrikában tevékenykedő független magyar civilszervezetek fenntarthatósági és vezetői kihívásai” című dolgozat a Maacraft, a „Sharing Economy megvalósulása és lehetőségei Magyarországon…” című pedig a Bartók Negyed-Adaptér szervezet kérdésköréhez csatlakozott. Ezen kívül részt vett még például a JóPont Alapítvány, a Világszép Alapítvány, a győztes dolgozatban pedig az ÉnProjekt is. Ez utóbbit Eőry Fanni írta, aki a szülésélményt vizsgálta pszichológiai szempontból.Forrás: Pexels

Arról is érdemes szólni pár szót, hogy Réka és Márta hogyan hozzák össze a szervezetet a hallgatóval, hiszen rendkívül nagy munka van benne. Sokszor nem tudja a hallgató, hogy milyen témában szeretne írni. Mint mesélték, volt, hogy csak annyit tudott az illető, hogy a művészet érdekli. Ez alapján keresgéltek, míg végül az Itt és Most improvizációs társulattal együttműködve megszületett az „improvizálás, mint a HR-fejlesztés eszköze” témájú dolgozat. „Gyakorlatilag ugyanazt csináljuk, mint a kurzusoknál. Jön a diák az érdeklődési körével és jön a partner. Ahol ez a kettő átfedésben van, ott válnak kutatótársakká” – mondta Réka.

A bíráló partnerek visszajelzései pozitívak voltak. Volt, aki azt mondta, ha lett volna ideje, többet is szívesen elbírált volna, hogy legyen viszonyítási alapja. Felmerült a kérdés, hogy a szempontrendszert mennyire értelmezték jól a bírálók. Ezt Frigyik Márta válaszolta meg, elmondása szerint volt, aki jelezte, hogy a rendszer jól értelmezhető volt, viszont örült volna, ha már az olvasás előtt kap egy útmutatót, hogy milyen szemmel nézze a dolgozatot. Mások a saját egyetemi emlékeikből próbáltak támpontot találni a javításhoz, mert annyira vitte őket a téma, hogy olykor vissza kellett fogni a lelkesedést.

Az eseményen Harmati Gáspár is jelen volt, aki a hallgatói tag a bizottságban. Előtte szakkollégiumában hallgatott végig prezentációkat, így volt viszonyítási alapja. Elmondta, hogy nagyon hasonló élményre tett szert itt is, mivel sokan olyan témával érkeztek, ami tényleg szívügyük volt. „Azt éreztem, hogy főleg azok, akik utána OTDK-ra tovább is jutottak, nem pusztán egy módszertant hoztak és egy jól kivitelezett kutatást, hanem látszott rajtuk, hogy érdekli őket a téma. Olyan dolgokba is belementek, amik nem feltétlenül kapcsolódtak szorosan a kutatási kérdésükhöz, viszont a témához igen. Tudtak róla szabadon beszélni” – részletezte Gáspár.

Az előadás végén arra a kérdésre kerestük közösen a választ, hogyan születhetne még több társadalmi hatású dolgozat, valamint hogyan ösztönözzük a hallgatókat arra, hogy nevezzenek hasonló szekciókba. Különböző ötletek születtek arra, hogy miért jó egy hallgatónak, ha közösségi partnerrel közreműködve készíti a dolgozatot.

Ezek az alábbiak:

-          Személyesebb a kapcsolat, mint általános esetben.

-          Segíti a téma iránti elköteleződést, hisz látható, hogy nagyobb ügyért dolgozik, mint a szakdolgozat kiváltása.

-          Könnyebben találni témát, partnert, nagyobb a siker valószínűsége.

-          Az egész folyamat egy mentorálás.

A beszélgetés tanulsága tehát az volt, hogy megéri energiát fektetni a kutatómunkába, hiszen el lehet érni komoly sikereket is. Ha valaki szeretne különlegesebb körülmények között TDK-t írni, annak bátran ajánljuk, hogy nézzen utána a Science Shop kurzusainak.