A 2023/24-es tanév őszi szemeszterében a hallgatók dr. Kuncz Izabellát választották a félév legkedvesebb tanárának. Interjúnkban arról kérdeztük, hogy mi vezette őt erre a pályára, valamint mik az oktatói élet szépségei és nehézségei.
Írta: Bogos Katalin, Borítókép: Korsós Gábor
Oktatóvá válás
„Kisgyerekként tanár akartam lenni, mivel anyukám tanítónő, viszont ő próbált lebeszélni erről”
– kezdte mesélni pályáját. Mivel a matek volt a kedvenc tárgya, és nagy potenciált látott a területben, a közgazdaságtant választotta továbbtanulási irányként, amit itt, a Corvinuson kezdett el tanulni. Harmadéves korában felkérték demonstrátornak makroökonómiai modellépítésből, amit szívesen elvállalt. Demonstrátorként konzultációkat kellett tartania, amire abban az évben szinte az egész csoport bejárt, így olyan volt, mintha szemináriumot tartana. Ez megtetszett neki, így maradt doktori képzésre, később pedig egyetemi adjunktus lett belőle.
„Végül mégis a tanári pálya kerekedett ki ebből, tehát mondhatni, hogy a gyerekkori álmom teljesült.”
Megosztotta azt is, hogy szereti a Corvinus légkörét, és örül, hogy a régi iskolájában taníthat.
„Azért fontos közgazdaságtant tanulni, mert a mindennapi életünk része.”
Kuncz Izabella szerint az alapvető közgazdaságtani fogalmak ismerete elengedhetetlen, mivel napi szinten találkozunk velük, valamint számos élethelyzetben – például hitelfelvétel esetén – szükségesek a helyes döntés meghozásához. Kuncz Izabella ismertette jelenlegi kutatását is, ami a demográfiai átalakulás gazdasági növekedésre gyakorolt hatásait vizsgálja. Elmondása szerint több országban a szülőképes korú nőkre jutó átlagos születésszám egy alá süllyedt, és a fejlődő országokban is egyre csökken a termékenység. E tendencia következtében a munkaképes korosztály is csökkenni fog, a kutatás pedig ennek fenntarthatóságát és gazdasági hatásait vizsgálja.
A mindennapok
Kuncz Izabella elmondta, hogy kívülről monotonnak tűnhet ugyanazt a tárgyat tanítani újra és újra, viszont valójában csak a tárgy neve és az elméleti anyag egyezik, a feladatok és esettanulmányok folyamatosan frissülnek, más tárgyakat pedig évről évre újragondolnak.
„A cél az, hogy folyamatos tananyagfejlesztést végezzek, aszerint, hogy milyenek a hallgatók képességei, és később mi lesz a leghasznosabb számukra.”
Kedvenc tárgya az elsőévesek makroökonómiája, mivel ott lehet átadni, hogy mennyire fontos ez a terület. Másodikként pedig a modellezést említette, ahol már bonyolultabb modelleket kell megoldani.
A tanítás legnagyobb nehézségeként a korral való haladást emelte ki, tekintve, hogy folyamatosan alkalmazkodni kell mind technikai, mind generációs szempontból az új jelenségekhez. Meglátása szerint a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy nehezebb fenntartani a tanulók érdeklődését, így a standard oktatási forma nem hatékony már, amit az interaktivitás emelésével, játékokkal és kérdések feltevésével szeretne kompenzálni. Ugyanakkor a folyamatosan frissülő technológiák, mint a mesterséges intelligencia, szabályozási problémákat is felvetnek. Ilyenkor fontosnak tartja, hogy kommunikáljon a diákokkal, és tisztázzák a pontos korlátokat. Úgy gondolja, hogy a mesterséges intelligenciát több területen hasznos alkalmazni, viszont tisztában kell lenni annak korlátaival is, és kritikusan hozzáállni a kapott eredményhez, nem egy az egyben felhasználni azt.
„Mi motivál? Egyértelműen a hallgatók.”
Kifejtette, hogy számára az a legnagyobb eredmény, amikor a diákok megértik az anyagot. Célja az, hogy egy olyan pluszt tudjon nyújtani, amit a tanulók később is fel tudnak majd használni tanulmányaik, munkájuk vagy mindennapi életük során. „Mindig feltöltődök, amikor bemegyek egy órámra, mert olyan jó együtt dolgozni velük” – fejtette ki, hogy mit adnak neki a hallgatók. Véleménye szerint, ha az oktató megteremti a megfelelő légkört, akkor a diákok mernek aktívan részt venni és kérdezni, így a tanórák inspirálóak tudnak lenni.
„Mindig jól esik, amikor a diákok azt mondják, hogy sikerült megszerettetni velük a tárgyat”
– mondta, majd kifejtette, hogy a szóbeli vagy írásbeli pozitív visszajelzésnek mindig nagyon örül.
A díj
Kuncz Izabella szerint attól jó egy oktató elsősorban, ha hallgatóközpontú, azaz figyel a diákok igényeire, és ehhez igazodva állítja össze az anyagot és a feladatokat. Fontos tulajdonságként kiemelte még a segítőkészséget és a lelkesedést, mivel ezek aktív órai részvételre ösztönzik a hallgatókat. A beszélgetésbe való bekapcsolódás mellett kiemelte még azt is, hogy a tanárnak motiválnia kell az óráról órára való készülést, hogy a diákok hosszútávon elsajátítsák az anyagot. Ezt ő elsősorban kisebb házi feladatokkal és csoportmunkákkal éri el, ami később a vizsgákhoz is hasznos lehet. A hallgatóknak elsősorban azt tanácsolja, hogy szerezzenek barátokat, töltsék jól a szabadidejüket, és használják ki az előttük álló lehetőségeket, legyen szó gyakornokságról, külföldi félévről vagy szakkollégiumról.
Saját meglátása szerint azért kapta a díjat, mert a hallgatók barátságosnak és közvetlennek tartják, akihez bármikor fordulhatnak problémáikkal. Már a jelölésnek is örült, hiszen ez a diákok közvetlen visszajelzése. A gálán nagyon izgatott volt, és büszkeséggel töltötte el, hogy megkapta a díjat, hiszen ez már a második hallgatói díj, amit elnyert az évek során.
„Számomra a legfőbb kitüntetés az, amit a hallgatóktól kapok, köszönöm szépen a jelölést.”