A filmek egyre inkább részei az életünknek. Szinte lehetetlen nem belefutni valamilyen mainstream médiatermékbe, legyen az egy felkapott film, a Netflix legújabb karácsonyi „remekműve” vagy akár egy izgalmas sorozat. Ugyanakkor felmerül a kérdés: hogyan lesz az ötletből kész alkotás? Ebbe engedett betekintést a Cinemira Nemzetközi Gyerek- és Ifjúsági Filmfesztivál pitchfóruma, ahol a folyamatot az alkotók szemszögéből ismerhettük meg.

Írta: Borsos Zsófia, borítókép: Canva

Molnár Panna és Páncélos Márton mindketten a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatói, és különböző szerepkörben, de egyaránt aktív résztvevői voltak a fesztiválnak. Pannát – aki a Pesti galambok című pályamunkájával indult a fesztiválon – alkotói tapasztalatairól kérdeztük, Marci pedig a diákzsűri tagjaként szolgált érdekes beszámolóval.

A Pesti galambok

Pannától nem idegen a filmek és a forgatások világa, hiszen számos film- és rövidfilmforgatás résztvevője volt már; első nagyobb, önálló projektje pedig a Pesti galambok. A szeretetre méltó történetben a Budapesten gyakran látott madarak keresik a helyüket a nyüzsgésben, majd rádöbbennek, hogy úgy illenek bele igazán a város életébe, ahogyan korábban léteztek: az utcán, tereken kenyeret csipegetve, a helyieket bosszantva.

Ezek a madarak nem először szolgáltatnak témát Panna történeteihez, hiszen egy róluk szóló másik meséje bekerült a Meskete meseíró pályázatból születő egyik mesekönyvbe.

A történetet a galambok iránti ambivalens érzései inspirálták: „Groteszk kis lények, gyűlölöm őket, ezért írok róluk. Szerintem annyira szép, ha valami ennyire furcsa.” Az egyszerű, szerethető történet mellett a filmet vizuális világa teszi majd igazán különleges gyerekmesévé. Panna célja egy igényes, esztétikus rajzfilm létrehozása, ami amellett, hogy megnevetteti és tanulságokat ad a gyerekeknek, a vizuális szépérzéküket is fejleszteni tudja. Ezt kreatív képi megoldásokkal, a történethez és a galambokhoz is illően szórakoztató, karikaturisztikus stílussal szeretné elérni.

Hogyan értékelt a zsűri?

A pitch egy nagyon sajátos műfaj. Amellett, hogy természetesen fontos a jó alapötlet, annak prezentálása számos soft skillt igényel, valamint az elvárt stílus nagymértékben függ az adott fesztivál profiljától is. A Cinemira esetében gyermek- és ifjúsági filmfesztiválról van szó, így a szakmai és a diákzsűrinek is egyaránt fontos értékelési szempont volt, hogy a bemutatott ötletek mennyire képviselik és szólítják meg a célközönséget. Marci elmondása szerint feladatai diákzsűriként teljesen különböztek legutóbbi tapasztalatától, amikor a Friss Hús filmfesztiválon már teljesen elkészült filmeket kellett értékelnie. 

„Diákzsűriként fontos pozíciónk volt, mert habár szakmai zsűri is értékelte a filmeket, mi voltunk annak a korosztálynak a tagjai, akiknek ezek a filmek szóltak vagy szólniuk kellett volna.”

Minthogy főként filmötletekről vagy futó projektekről van szó, a zsűrit a díjazásnál leginkább az vezérelte, hogy melyik projektet tudnák leginkább támogatni akár pénzjutalommal, akár felszereléssel. „Figyelembe vettük azt is, hogy milyen szakaszban van a projekt, és mennyi erőforrásra lenne szüksége a jövőben” – mondta Marci a diákzsűri szempontjaival kapcsolatban.

„Tényleg olyanok nyertek, akiknek szükségük volt erre – például azok, akik forgatni mentek, profi fényszettet kaptak, és azok részesültek pénzjutalomban, akik már a projekt utolsó fázisában jártak. Én nagyon örültem, hogy ezek a filmek kaptak támogatást” – tette hozzá Panna. Kép: Fürjes Viktória

Miért érdemes részt venni a fesztiválon?

A pitchelők között ebben a kategóriában olyan szakmabeliek is megfordultak, mint rendezők, forgatókönyvírók, vagy akár Bornai Tibor zenész, aki Mumus című filmötletével lépett fel. Tekintve, hogy az ötletek különböző fázisokban voltak, és a jutalmak is vagy jelképes értékűek voltak, vagy csak bizonyos projektek számára hasznosak, felmerül a kérdés: mit nyújthat az esemény a résztvevőknek? Mindezt figyelembe véve kérdeztük Pannát személyes tapasztalatairól és motivációiról a fesztivál kapcsán.

„Én oda nevetni mentem” – mondta Panna. – „Igyekszem minden adandó pályázatra beküldeni a munkáimat, mert így lehet előbb-utóbb sikereket elérni.”

Elmondása szerint a fő célja a fesztiválon új kapcsolatok kiépítése volt, amelyek – még ha némelyik nem is lesz tartós – biztonságot és megalapozottságot adhatnak egy későbbi projekt során. A története határozott sikereket ért el, főként a nézők, tehát a célközönség körében. A projekt jövőjével kapcsolatban azt mondta, hogy nem ragaszkodik ahhoz, hogy a film rövid időn belül elkészüljön. Mivel animációs filmet készíteni rendkívül költséges, valamint komoly munkaerőt igényel, ezért fontos lenne elérni, hogy egy nagyobb stúdió felkarolja a projektet, vagy pedig más, költséghatékony módszert alkalmazni a gyártás során.

„Valaki olyannal szeretnék együtt dolgozni, aki még tanul, és így ez neki is beugró lehetne a filmkészítés világába.” 

A fesztivál sokszínűségét mutatja, hogy mindketten egyaránt szerezhettek fontos szakmai tapasztalatokat és pozitív élményeket. Több volt, mint puszta verseny a filmkészítők között; az alkotók számára az inspirálódás és a szakmai fejlődés mellett lehetőségük volt kapcsolódni egymással, és ami még fontosabb, a célközönségükkel. Legyen szó a szárnyaikat próbálgató filmkészítőkről, a zsűriző fiatalokról vagy a gyerekekről a közönség soraiban: a fesztivál atmoszférája, a közös munka maradandó élményekkel gazdagított minden résztvevőt.