Harmincadik alkalommal adták át a Rajk Szakkollégium által alapított Neumann János-díjat idén, amelyet Guido Tabellini, a Bocconi Egyetem közgazdász professzora vehetett át. A díj átadását követő előadásában az idén ősszel megjelenő, társszerzőkkel írt könyvének témáját járta körbe, amely Kína és Európa kulturális és szervezeti történetének két ezredforduló közötti alakulását hasonlítja össze.

Írta: Varga Tamás, borítókép: Rajk Szakkollégium Facebook

Március 4-én tartották a Neumann János-díj átadóját a Gellért Campus auditóriumában. A díjat a Rajk Szakkollégium diákjai minden évben olyan tudományos teljesítménnyel bíró gondolkodónak ítélik oda, aki kiemelkedő munkát végzett a társadalomtudományok terén. Az idén díjazott Guido Tabellini munkássága többek között a viselkedési politikai gazdaságtan, az intézményi fejlődés és kultúra, valamint a makroökonómia köré összpontosul.

Az est házigazdája, Belényesi Bernadett volt üdvözölte a Rajk Szakkollégium vezetőségét, köztük professzor Chikán Attilát, a Rajk Szakkollégium igazgatóját, professzor Simonovits Gábort, a kollégium tudományos vezetőjét, Biszák Otilíát, a diáktanács elnökét, valamint Grenczer Mátét, az eseményt szervező bizottság tagját. Plankó Stefánia, a szakkollégium tudományos tanácsának elnöke nyitóbeszédében elmondta azt az érdekességet is, hogy a Neumann János-díj jutalmazottjai között többen vannak, akik később átvehették a közgazdasági Nobel-díjat is. 

Grenczer Máté ismertette Tabellini tudományos pályaívét és hangsúlyozta, hogy a tudományterületek multidiszciplináris megközelítése fontos a Rajk diákjai számára, ebben pedig az olasz közgazdász munkássága is példát mutat nekik.

A díj átvétele után Tabellini megköszönte a Szakkollégium tagjainak az elismerést, és külön megtiszteltetésnek nevezte, hogy diákok méltányolták a tevékenységét. Az előadás alapját az idén ősszel, a Princeton University Press gondozásában megjelenő Two Paths to Prosperity: Culture and Institutions in Europe and China, 1000-2000 című kötet adta, amelynek további két szerzője Avner Greif és Joel Mokyr. 

Prezentációjában a közgazdász felvázolta, hogy amíg Kína az első ezredforduló környékén egy gazdaságilag, tudományosan és kulturálisan prosperáló civilizáció volt, addig Európa visszamaradott és viszonylag szegény területnek számított. Ez részben azzal magyarázható, hogy Kína nagyon korán egyesítette területeit, míg Európa államisága ekkoriban még kialakulóban volt. 

A társadalmi szervezetek felépítése is teljesen különböző volt, az állami intézmények Európában egy már meglévő szociális struktúrára épültek, míg Kínában ez fordítva történt. Továbbá Kínában az együttműködés dinasztikus és rokoni alapokra épült, viszont Európában már a kora középkorban megjelent a nukleáris családszerkezet, ami azonban túl kicsi volt ahhoz, hogy a helyi közös javakat egységesen kezelni tudja. A kínai klánok tevékenysége európai oldalon az úgynevezett testvériségek munkájának volt megfeleltethető. A céhek és a kolostorok szintén jelentős hatással voltak a társadalom működésére, és míg Európában megjelentek az önkormányzatok, addig Kínában az irányítás állami központú volt. Emellett a törvényalkotás jellege is nagyban eltért: az európai jogalkotás a polgári jogra, míg a kínai a büntetőjogra épült. 

Tabellini elmondta azt is, hogy kutatásai szerint a tudományos felfedezések a kora újkorban azért váltak sikeresebbé Európában, mivel nagyobb források álltak rendelkezésre ezek megvalósítására, valamint a tudósok szabadabb teret kaptak kutatásaik elvégzésére. Emellett Kínában jellemzőbb volt a gyakorlat általi felfedezés, míg Európában az elméleti és célirányos kutatás örvendett nagyobb népszerűségnek.

Az előadás után a közönség tagjai kérdéseket tettek fel Tabellininek, többek között Kína társadalmi és gazdasági berendezkedésével és az európai fejedelmi családok történeti jelentőségével kapcsolatban, az est főszereplője pedig készségesen válaszolt.