A vizsgaidőszak és az ünnepek találkozása a tökéletes recept a bűntudatra: ha tanulsz, sajnálod magad, amiért kimaradsz a jóból, ha pedig pihensz, rettegsz a bukástól. A hallgatók többsége ilyenkor a végkimerülés és a pánik között ingázik, pedig a kutatások szerint a megoldás nem a 24 órás maraton, hanem a stratégiai semmittevés. Hogyan lehet összeegyeztetni a bejglit a tételsorral anélkül, hogy januárra idegronccsá válnál?

Írta: Hugert Alex, borítókép: Pexels

A „karácsonyi vizsgaidőszak” egy ősi paradoxon, amivel minden hallgatónak meggyűlik a baja. A legnagyobb ellenségünk ilyenkor azonban nem a tananyag mennyisége, hanem a saját időérzékelésünk torzulása. A tapasztalt hallgatók egyöntetű véleménye szerint a bukáshoz vezető első lépés a tananyag alá- és a rendelkezésünkre álló idő túlbecsülése. Hiszen ki nem gondolt még arra, hogy „a két ünnep között csak tanulni fogok”. A valóságban azonban az agyunk nem gép, és a pihenés megvonása éppen a teljesítmény rovására megy.

Sokan tévesen úgy gondolják, hogy a tanulás és a pihenés egymás ellentétei: vagy 12 órát tanulnak megállás nélkül, vagy teljesen „ellustálkodják” a napot. A kutatások azonban azt mutatják, hogy ez a hozzáállás kontraproduktív. Egy, az amerikai orvosi licencvizsgára (USMLE) készülő hallgatók körében végzett felmérés szerint a kiégés nem mítosz: a diákok jelentős része (mintegy 43%-a közepes, 16%-a pedig súlyos) kiégést tapasztalt a vizsgaidőszak alatt.

A sikeres vizsgázók visszajelzései alapján összeállított 12 pontos stratégia egyik legfontosabb eleme a tanulási órák korlátozása. A produktivitás ugyanis egy bizonyos ponton túl drasztikusan csökken. Ha túlléped a telítettségi pontodat, a további „tanulás” már nem rögzül, így csak az idődet pazarlod és a frusztrációdat növeled. A stratégiai pihenés tehát nem lógás, hanem a kognitív teljesítmény fenntartásának eszköze.

A stressz csökkentésének egyik kulcsa a környezetünk tudatos alakítása. Kanadai egyetemi könyvtárak tapasztalatai szerint a vizsgaidőszak végi stressz-szint mérhetően csökkenthető olyan egyszerű eszközökkel, mint a mikroszünetek beiktatása. Ezek a rövid, informális szünetek akár egy gyors játékról, színezésről vagy csak bambulásról szólnak, segítenek fenntartani a figyelmet és csökkenteni a fáradtságot.

Még ennél is hatékonyabbnak bizonyultak az állatterápiás programok. Ugyanez a kutatás kimutatta, hogy a kutyákkal való interakció mérhetően csökkenti a vérnyomást és a szorongást, ami elengedhetetlen a hatékony tanuláshoz. Ha tehát úgy érzed, hogy szétrobban a fejed a tételsortól, ne a telefonodhoz nyúlj. A tudomány szerint a kutyád többet tesz a sikeres vizsgáért.

A vizsgaidőszak mentális terhe sokszor nem is a tananyag nehézségéből fakad, hanem abból a téves felfogásbóll, hogy a vizsgaeredmény a mi emberi értékünket tükrözi. Egy átfogó tanulmány a hallgatói stresszt globális „csendes járványnak” nevezi, amelynek gyökere abban rejlik, hogy a társadalom és a családok hajlamosak a teszteredményeket a jövőbeli siker egyetlen zálogaként beállítani.

Ez a fajta nyomás, miszerint a vizsga élet-halál kérdése, éppen a teljesítményt rontja, és növeli a szorongást, sőt, szélsőséges esetben komoly mentális problémákhoz vezethet. Fontos tudatosítani: a vizsgaeredményed egy pillanatnyi állapotot tükröz, nem a tehetségedet vagy a potenciálodat. A „mindent vagy semmit” mentalitás elengedése az első lépés afelé, hogy visszanyerd a kontrollt az életed felett.

Tehát, a túlélés érdekében jelölj ki érinthetetlen, tanulásmentes napokat a regenerálódásra, tanulás közben pedig felejtsd el a passzív olvasgatást, és pörgesd fel az agyad aktív önellenőrzéssel. Ne spórolj az alváson, és iktass be napi 15-20 perc intenzív mozgást a stressz levezetésére. Az izoláció helyett pedig keresd a sorstársak társaságát, hogy lásd, nem vagy egyedül a bajban. A vizsgaidőszak nem sprint, hanem maraton, így nyugodtan egyél még egy szelet bejglit. Tekintsd úgy, hogy az egyetem nevében tankolsz a célba éréshez.